*B.[*]

*B
kisded alakban b, harmadik bötü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában első, kiejtve: bé. Az ajakbötük osztályába tartozik, a maga nemében lágy, s ennélfogva szervtársai közől legközelebbi rokona v, mennyiben pedig érülköző ajkakkal ejtetik ki, a p és m-hez tartozik. E rokonsági viszonyok szerint fölcserélődik a) p-vel: bongyola, pongyola; bengyele, pengyele; biggyed, pittyed; bizseg, pizseg; bizsereg, pizsereg; bog, pog(ács); bok, pok; bódor, pótor; bufog, pufog; bimbó, pimpó; bulya, pólya; bóné, póné; póné; bibasz, pimasz; búb, púp; böfög, pöfög; butyka, putyóka stb. a gyökök és törzsek végén: láb, láp; dobb-an, topp-an; tereb-ély, terep-ély; ab-a, ap-a; csib-eszkedik, csip-eszkedik; lab-oda, lap-u; leb-enyeg, lep-edő; lib-ben, lip-pen; tob-orzék, top-orzék; kaszab, kaszap; zsilib, zsilip; csirib, csirip; szörb-öl, szörp-öl, stb. b) v-vel: bajlódik, vajudik; bakcsó, vakcsó; leb-eg, lev-eg; zab-ar, zav-ar; zsib-aj, zsiv-aj; olybá, olyvá; Veszprém Beszprém; Válent Bálint; Bazil Vazul, stb. c) f-vel: bodor, fodor; bánton bánt, fántonfánt; bige, fige; billing, filling, stb. d) m-vel: bamba, mámmám; badár (gyermeknyelven) madár; baglya, máglya; baka-fántos, makacs; bogy, mogy; bankó, mankó; batyu, motyó; bufti, mufti; bekeg, mekeg; gub-ó gum-ó, stb.
A b több szóban oly előtétes hang, mely a gyök érteményén mitsem változtat, legfölebb az illető szót hangzatosabbá teszi, ú. m. á, bá; ám, bám; ámul, bámul; ámít, bámít; ángó, bángó; iczeg, biczeg; illeg, billeg; izgat, bizgat; ibolya, bibolya; uborka, buborka; ringat, bringat; ringyó, bregyó; izseg, bizseg; Andri, Bandri; Örzse, Börzse. Többször az alapszó érteményét némi árnyalattal módosítja, mint: atya, bátya; anya, banya; állvány, bálvány; al, bal; ennünket, bennünket; omlik, bomlik; ér(ték) bér; öklel, bök; ötlik botlik, stb. Némely szókban csak ikerítve divatozik: inogbinog, ingóbingó, elegybelegy, ákombákom, csigabiga, csonkabonka.
A b-vel kezdődő gyökök és törzsek érteményét illetőleg a) nagy számu hangutánzók előhangja, melyekben különösen az ajkak működnek, mint: babuk, bakog, barczag, bekeg, bernyákol, bebeg, besze, bibicz, bé, bég, bőg, böfög, bölömböl, bömböl, löng, burukkol, bokákol, búg, stb. b) oly kedélyszók vezérhangja, melyek valami kedveset, kivánatosat fejezvén ki, az ajkak bezár?sával mintegy a lélekzetet visszahúzzák, pl. beh! bár, vagy ellenkező esetben valami kedvetlen dolgot mintegy eltaszítani, elfújni törekszenek, pl. baj, bágyad, beteg, bú, boszú, bősz, böstörködik, bű, bűz, büdös. c) kiváltképen nagyszámu gyökszók előhangja, melyekben zárt hangzók vannak, s holmi dudoru, gömbölyü tárgyakat jelentenek, mint: bocska, buczkó, bócz, böczek, buczka, bodor, bodon, bödön, bog, bogács, boglya, buga, bogyó, bögy, bögyök, batyu, bugyor, bugya, boka, böke, buksi, bukta, boly, bolyó, bölőke, boncs, bombék, bomfordi, boncz, böndő, böngyöle, bunczi, bunkó, bufti, busa, botk, botyk, butikó, bütyk, stb. d) mint zárt ajakkal képzett hang bensőséget jelentő szók előhangja: be, ben, belül, borít, burok, bő.
Némely gyökszókban részint köz, részint tájszokás szerint átvettetik, pl. bög-re, göb-re, bil-leg, lib-eg, bug-a, gub-a, böd-ön, döb-ön, bucz-kó, czub-ók, stb.
A magyar fínom hallérzéke és jól kifejlett szószerve szabatosan megkülönbözteti a lágy b hangot a megfelelő kemény p-től, mely tekintetben a németfaju nyelvek fölött nagy előnye van, pl. bor, por; bab, pap; baba, papa; bogács, pogács; bibi, pipi, stb.
Az öreg B mint pénzjegy jelenti azon várost, melyben az illető pénzt verték, pl. az austriai pénzeken am. Körmöcz, a francziákon: Rouen, a poroszokon: Breslau. A finnben b hang és betű nincsen.

*~B (1)
mint szóképző, főneveket alkot leginkább elvont gyökökből és törzsekből, mint: dom-b, csom-b, czom-b, lom-b, zsém-b, göm-b, ször-b, dorom-b, zöröm-b. Többször mint középképző fordul elő, pl. zur-b-ol, rom-b-ol, hom-b-ár, otrom-b-a, csom-b-ók, him-b-ál, czim-b-ál, em-b-er, gém-b-er, stb. Mint e példákból kitünik, leginkább az m s r végzetü gyökökhöz járul.
Eredetére nézve többi szervtársaival, úgymint p, f, v, m, ajakhangokkal egyezik, miért is kölcsönös fölvilágositás végett ezekkel együtt fejtegetjük, mire szolgáljanak e következő példák, nevezetesen: a) p-vel: tal-p, hor-p(ad), sely-p, hör-p, ször-p, kör-p(ölő), ter-p, b) f-vel: döl-f, csör-f, csal-f-a, tré-f-a, kaj-f-os, c) v-vel: ol-v, or-v, ölv, ör-v, nyel-v, ter-v, el-v, eny-v, ad-v, szar-v, dar-v, ham-v, sér-v, feny-v, stb. d) m-vel: al-m, ál-m, hal-m, jár-m, ver-m, ür-m, ter-m, hatal-m, irgal-m, kegyel-m, védel-m, türel-m, stb. melyek bizonyos ragok és képzők előtt segéd előhangzót vesznek föl: al-om-ba, ál-om-tól, ver-em-ről.
E hasonlatok nyomán okszerüleg állíthatni, hogy a fönn elősorolt ajakbötük nem különkülön eredetü s önálló képzők, hanem az ő ó képzőből kifejlett árnyalati módosítványok, t. i. az ő ó közvetlen változatai: ű ú, ezekből leszen v, mely majd f, majd b, p, majd m szervtársainak alakját veszi föl, pl. ol-ó, ol-u, ol-v; öl-ő, öl-ü, öl-v; feny-ő, feny-ü, feny-v; el-ő, el-ü, el-v; nyel-ő, nyel-ü, nyel-v; hasonló átmenetüek: nedő, nedü, nedv; redő, redv; kedü, kedv; hiő (hivő) hív; hió, hiu, hív; tetü, tetv; sérő, sérv; szaru, szarv; daru, darv; hamu, hamv; oró, orv. A keményebb f-re átmenve: döl-ő, döl-v, döl-f; csör-ő, csörv, csör-f; kaj-ó, kaj-v, kaj-f. Az érülköző ajkakkal kiejtett lágynemü b-re: csom-ó, csom-v, csom-b; dom-ó, dom-v, domb; gom-ó, gom-v, gom-b; czom-ó, czom-v, czom-b; lom-ó, lom-v, lomb; em-ő, em-v, emb(ěr), gém-ő, gém-v, gém-b(ěr); dorom-ó, dorom-v, dorom-b; zöröm-ő, zöröm-v, zöröm-b; keménynemü p-re: taló, tal-v, tal-p; sely-ő, sely-v, sely-p; ször-ő, ször-v, ször-p; ter-ő, ter-v, ter-p; hor-ó, hor-v, hor-p(asz); végre m-re: al-ó, al-v, al-m, (h)áló, ál-v, ál-m; ver-ő, ver-v, ver-m; ür-ő, ür-v, ür-m; hatal-ó, hatal-v, hatal-m; kegyel-ő, kegyel-v, kegyel-m, stb. V. ö. ALOM, ELĚM, képző.
Ezennemü képzők több esetben a segédhangzót állhatatosan megtartják különféle okokból, a) mivel a nyelvszokás hosszúvá nyújtotta, pl. has-áb, nyal-áb, ver-éb, ger-éb, zser-éb, vill-ám, csill-ám, hull-ám, b) mert kiugratás által a kiejtés nehézzé válnék, pl. id-om, ild-om, kasz-ab, küsz-öb, isz-ap, köz-ep, sik-am, fut-am, vagyis általán a d, t, sz, z, után, c) egyedül nyelvszokási szeszélyből, minthogy hangugratva sem hangzanának keményen, pl. dar-ab, sar-ab, zsil-ib, ter-eb, al-ap, kel-ep, ker-ep, ül-ep, gyar-ap, tel-ep, mer-ev, tür-em, ir-am. Sőt némelyeket szokás csakugyan kétfélekép használni: ter-ep-ély, ter-p-esz-k-edik, tal-ap, tal-p, hal-av-ány, hal-v-ány.
A föntebbi szóalakokból a e toldalékhanggal képződtek a ba be, fa fe, ma me, pa pe, va ve-féle fő és melléknevek, mint: hi-b-a, gom-b-a, lom-b-a, him-b-a, czim-b-a, bam-b-a, irom-b-a, torom-b-a, otrom-b-a, csor-b-a, gur-b-a, gör-b-e;
csal-f-a, el-ef-e vagy al-af-a; tré-f-a (ter-ef-a) vagy tru-fa;
duz-m-a, tor-m-a, szusz-m-a, fity-m-a, tuty-m-a, szak-m-a, bá-m-a, haj-m-a, tuk-m-a, el-m-e, esz-m-e, is-m-e, bösz-m-e;
tom-p-a, csám-p-a, töm-p-e, tör-p-e, czim-p-a;
Zagy-v-a, csor v-a, dur-v-a, mur-v-a, goly-v-a, pány-v-a, csé-v-e, ösz-v-e, stb.
Némelyek a e helyett ó ő-t vesznek föl, mint: bim-b-ó, pim-p-ó, kam-p-ó, pem-p-ő, kaj-m-ó, or-m-ó, zuz-m-ó, kosz-m-ó, böm-b-ő, Gör-b-ő. Öl-b-ő.

*~B (2)
névrag, mely melléknevekből hasonlító, vagyis másodfokot alkot, s azt jelenti, hogy azon tulajdonság, melyet bizonyos alanyról mondunk, nagyobb fokon van meg benne, mint a hozzája hasonlítottban, pl. a ló hasznosb állat az ebnél, Pest nagyobb, mint Buda. Mai közdivat szerint mássalhangzó után kettőztetve s előhanggal abb ebb: okos-abb, bolond-abb, bölcs-ebb, eszes-ebb; önhangzók után: bb, utó-bb, késő-bb; ha a e rövidek, ezeket megnyújtva: butá-bb, tisztá-bb, gyöngébb; az u ü i után kétalaku: szomorú-bb vagy szomoru-abb, keserű-bb vagy kererü-ebb, deli-bb vagy deli-ebb. Régente gyakran találtatik egy b-vel az ilyenekben is: szeb, job, könyűeb, eleszteb, stb. Egyszerűen járulhat oly többtagu melléknevekhez, melyek sziszegő sz, s, z, továbbá, melyek l, ly, n mássalhangzókkal végződnek; midőn pedig ragoztatik, általán ez alakban használható, valahányszor a kiejtést nem nehezíti, pl. gonosz-b, ravasz-b, igaz-b, közel-b, kevély-b, külön-b. A régies nyelvben pedig a legkeményebb kiejtés daczára is egyszerű, pl. kemény-b, kerekded-b, álnok-b, tömérdek-b, stb. melyeket Révay Etym. Pars II. Sect. I. Cap. II. fölös számmal idéz, s véleménye szerint ezen b eredetileg öb, mely alapfogalomban a fordított és sokaságot jelentő bő melléknévvel egyezik. Ehhez odatehetjük, hogy rokona azon be vagy beh is, mely nagyítást jelent, pl. be jó! beh szép! miszerint így elemezhetnők: okosb = okos-be. Tulajdonképen és eredetileg itt is a nagyítás, bővítés fogalma rejlik. Az abb ebb alakbeli előtétes önhangzó csak a kiejtés könnyebbítésére szolgál, épen úgy, mint az igék multjában a kettőztetett t képző előtt, pl. győz-t helyett győz-ött; ragozva egyszerüen: győz-t-em, győz-t-él, győz-t-ünk. Egyébiránt a két bb, bőv vagy beh toldott alakokkal is igazolható: keserű keserűbőv = keserűbv = keserűbb, vagy a beh szóval: keserű-beh = keserű-bh = keserűbb. Néha a b vagy bb rag még ik ragot is veszen maga mellé, mely nyilván ki névmásból alakult át: nagyobb-ik, szebb-ik, okosb-ik. Régente szintén: "Szegénybiknek neve az Jankula vala." Istvánfi Pál a XVI. századból.
Hasonló hozzá a keményebb hangzatu finn p, pi, mely az n ragos alapfoku birtokos esethez járulva, másodfokot képez, pl. makia, édes, makian, édesé, makian-pi édesb, s az n-nek hangtani oknál fogva m-re változtával: makiam-pi. Minthogy tehát a régi magyar nyelvben a hasonlítási rag egyszerű b, ellenben az abb ebb inkább csak könnyebb kiejtés végett toldott alak; továbbá minthogy a finn ampi, empi-nek első íze a birtokos eset ragja, s a fokozóé tulajdonkép csak p, pi: innen következik, hogy a magyar abb, ebb és finn ampi empi elemileg egészben véve nem hasonlók, hanem csak a b és p, pi.
Annak igazolására, hogy a hasonlító fok némely más nyelvekben is a bőség fogalmát rejti magában, példákul szolgálhatnak e következők: A török nyelvben a hasonlító fok ragja, de a mely leginkább csak iratokban s itt is ritkán fordul elő: rek, rak, melyet a szótárkönyvekben így értelmeznek: "plus" (több), pl. güzel szép, güzel-rek (szép-több) szebb, alcsak alacson, alcsak-rak (alacson-több) alacsonabb; e helyett közbeszédben dakhy (népiesen daha) tétetik a melléknév elébe, melynek jelentése: tova, tovább, még, több, pl. büjük nagy, dakhy büjük nagyobb (tova nagy vagy tovább nagy; de szokásban van az is, hogy a mondott elő vagy utó szó helyett andan (= attól) tétetik a melléknév elébe, pl. andan büjük szószerént: attól, (annál vagyis a mellett) nagy, azaz nagyobb stb. Az árja nyelvekben, különösen szanszkritban, zendben levő másodfoki tara (görög teroV) stb. ragot Bopp Ferencz a tar (trans-gredi) gyöktől származtatja, melyből keletkeztek a többek közt a zend előljáró: taró, a latin: trans, a német: durch stb. is, melyekben tehát ismét a túl, tova, terj értelmét látjuk. Hogy a persában ezenkivül előfordul még a bih (jó) hasonlító szó, melyet e viszonyban Vullers "valde" "multo" szókkal magyaráz, ~ABB czikk alatt láthatni.
A magyarban némely melléknevek fokozása rendhagyónak tekinthető, ú. m. szép, szebb, (e helyett: "szépebb"), jó, jobb, ("jóbb" helyett), nagy, nagyobb, ("nagyabb" helyett, minthogy a többi alhangú fokozások mind a-val veszik fel e ragot), kicsi vagy kicsiny, kisebb (kis szótól), sok, több (tö gyöktől, tö-lt tö-m stb. szókban, vagy már magától a töm törzstől, tehát tömebb = tömb = több, azaz tömöttebb, teljesebb); ezekben pedig hosszú, könnyű, a végső ú, ű kiesik: hosszabb, könnyebb.

*~BA (1)
némelyek képzőnek veszik hiba, iromba, otromba stb. szókban; de itt a törzs inkább hib, iromb, otromb. V. ö. ~B.

*~BA (2)
vékonyhangon párhuzamos társa ~BE, névviszonyrag, pl. ház-ba, város-ba, kert-be, erdő-be. Részletesen tárgyalva l. ~BE.

*BÁ (1)
csudálkozást, ámulatot jelentő indulatszó, melyből bám, bámé, bámít, bámúl, bamba, báva, bászli, báj, bákó és ezek származékai eredtek. Azt sem mondja, bű-e vagy bá! Se bűt se bát nem mondott. Km. Azonos vele magas hangon: be! vagy beh! a török nyelvben is ba be s a persában pah (mely törökösen kiejtve pöh) csudálkozást jelentő indulatszók. Rokonai azon á gyökü szók, melyek általán csudálkozásra, szájtátásra, illetőleg ostobaságra vonatkoznak. V. ö. Á, gyök, és BEH.

*BÁ (2)
palócz és székely tájejtéssel am. báty, bátya. Istók bá! János bá! a sinai nyelven pe (frater aetate major).

*~BÁ
vékonyhangon ~BÉ, némely ragozásokban a rendes vá vé ragnak változása, pl. dobbá = dob-vá, lobbá = lob-vá, gombbá = gomb-vá, sebbé = seb-vé. Hasonlóan: olybá = oly-vá, oly-lyá. Olybá tartom rosz embernek réám szólását, mint szeméten gubás ebnek az ugatását. Szirmay Hung. in Parab. V. ö. VÁ, VÉ, rag.

*BAB (1)
fn. tt. bab-ot. 1) A babónemü veteményekhez tartozó növényfaj, melynek számos alfajai és fajtái vannak. (Vicia Faba). 2) Ezen hüvelyes veteménynek hosszukás gömbölyü, tömör, lisztállományu magva. Öreg bab, apró bab. Futó (felfutó) bab, gyalog bab. Fehér, sárgás, tarka, fekete bab. Figebab (= csillagfürt). Disznóbab, törökbab, görögbab. Olajos, eczetes babot enni. Bableves, babkása. Babot sem leveért főzik. Km.
Azon hasonló gyökhangu szókkal rokonítható, melyek valami gömbölyűt, csomósat, illetőleg pöttyöt jelentenek, mint: búb, buba, bób, bóbita, bombék, bimbó, boborcsó, bibircsó, babug, púp, pompos, pimpó, stb. Különben hasonlók hozzá az orosz bob, finn papu, dalmát boh, német Bohne, görög puanoV, latin faba, román bobu, olasz fava, franczia fčve stb.

*BAB
(2), elvont gyöke a babrál, babráz, babirkál szóknak, melyek jelentésénél fogva valószinüleg am. ba-be, azaz, ideoda, mint: föl-le, ki s be.

*BÁB (1)
fn. tt. báb-ot. 1) Általán, bizonyos emberi alakot, termetet utánzó készítmény fából, vagy más anyagból, kivált mely kis gyermeket, vagy törpét ábrázol, s gyermeki játékul használtatik. Bábbal játszó kis leány. Felöltöztetni, ágyba fektetni, ölbe venni a bábot. Még báb való neki, nem férfi. Dróton rángatott, s látványul szolgáló bábok. (Marionette). Sakk- és tekejátéki bábok. Kapu bábja vagy bábánya, azaz, bálványa. Egy báb czérna, azaz, nem gombolyagba, hanem hosszukás hengerbe kötött tekercs czérna. Mézes báb = bábot ábrázoló mézes kalács. 2) A rovarhernyók azon alakja, midőn hengerded testöket burok takarja, melyből utóbb lepke-, pilleformában bujnak ki. 3) A szemben látszó kis alak (pupilla oculi). 4) Átv. ért. tulságosan czifrázott lelketlen nőszemély. Együgyü, szótlan báb. Olyan, mint a báb. 5) Mondjuk emberről, kivel más valaki kénye kedve szerint bánik, visszaél. Én nem leszek bábja senkinek.
Egyeznek vele a magyar baba, latin pupa, olasz pupa, puppa, franczia poupée, angol baby, svéd puppa, német Puppe, chaldeai báb (puer, puerulus), héber bábáh, honnan bábah-ajn szem bábja.

*BÁB (2)
helységek neve Hevesben és Nyitrában, helyr. Báb-ra, ~on, ~ról.

*BABA (1)
(bab-a) fn. tt. babát, tb. babák. 1) A báb-féle gyermekjátékszer kicsinyített alakja. 2) Kis gyermek, honnan: megbabázni, am. szülni. Szép baba, csecse baba. Nevét ez értelemben hihetőleg a kis gyermekek petyegésétől (németül babbeln) vette: pe-pe, ba-ba. V. ö. BEB, elvont gyök. 3) Népies nyelven így nevezi a legény kedvesét, szeretőjét. Édes babám. Az én babám nem kis baba. Vörösmarty.
"Kicsin falu, fehér ház!
Hát te babám, mint csinálsz?
Héj! egyengetem magamat,
Várom a galambomat."
Népdal.
A szeretőknek több más megszólitásaik is vannak: alak, gyöngyalak, csillag, kincsem, lelkem, rózsám, violám stb.
Rokonok az arab babosz, angol baby, svéd babe, latin puber, olasz bambino, német Bube, finn vauva, stb.

*BABA (2)
helységek neve Vas és Somogy megyékben; helyr. Babá-n, ~ra, ~ról.

*BÁBA (1)
(báb-a) fn. tt. bábát, tb. bábák. 1) Nőszemély, ki a szülő, vagyis babázó asszonyokkal bánik. Okleveles bába. Falusi, városi bába. Sok bába között elvész a gyermek. Km. Kurva legyen a bábád. Km. Törökül: ebe. 2) A népmesékben bűbájos, boszorkányféle vén banya, vas orru bába. Ez értelemben egyezik vele a szláv baba. 3) Gyermekjátéki műszó, melylyel a távolságot lépésenként meghatározzák. Egy bába tíz láb mértéket tesz. 4) Erdélyben így nevezik a havasi szarkát.

*BÁBA (2)
több helység neve Magyarországon és Erdélyben; helyr. Bábá-ra, ~n, ~ról.

*BÁBAASSZONY
(bába-asszony) ösz. fn. Öszvehúzva: bábasszony. l. BÁBA.

*BÁBABUKRA
(bába-bukra) ösz. fn. A palóczok képes kifejezéssel így nevezik a szivárványt. Ez elnevezés a népmesén alapszik, mely szerint a szivárvány a mesebeli bábának tündér szalagját, csokrát képezi.

*BABÁCSA
l. BABÓCSA.

*BABÁCSKA
(baba-acs-ka) kics. fn. tt. babácskát. Gyöngéden, kedveskedőleg szólva am. kis baba, szeretett gyermekcse.

*BABÁD
puszta Pest vármegyében, tt. Babád-ot. helyr. Babád-ra, ~on, ~ról.

*BÁBAFALU
helység Sáros megyében; helyr. Bábafalu-ba, ~ban, ~ból.

*BÁBAFALVA
helység Ung megyében; helyr. Bábafalvá-n, ~ra, ~ról.

*BÁBAFÁNK
(bába-fánk) ösz. fn. Tészta sütemény neme (németül: Kugelhupf).

*BÁBAHALMA
falu Erdélyben; helyr. Bábahalmá-n, ~ra, ~ról.

*BÁBAI
(báb-a-i) mn. tt. bábai-t, tb. ~ak. Bábát illető, ahoz tartozó, arra vonatkozó.

*BÁBAÍRE
( bába-íre) ösz. fn. l. PIMPINELLA.

*BABAK
l. BABUK.

*BABÁKA
(baba-ka) l. BABÁCSKA.

*BÁBAKAKAS
(bába-kakas) ösz. fn. Tréfásan szólva oly kakas neve, mely akár természeti hibájánál, akár vénségnél fogva párzásra nem alkalmas.

*BÁBAKALÁCS
(bába-kalács) ösz. fn. l. DISZNÓTÖVIS.

*BÁBAKÁSA
(bába-kása) ösz. fn. Tejjel készített pépféle eledel, különösen rizsből.

*BÁBALAK
(báb-alak) ösz. fn. Törpe, emberi alakot képező báb, melyet a gyermekek látványos mulatságára dróton ránczigálnak. (Marionette).

*BÁBALAKOS
(báb-alakos) ösz. mn. Bábalakokból álló, szerkezett. Bábalakos játék, mutatvány.

*BÁBÁL
(báb-a-al) áth. m. bábál-t. Bába módjára ápolgat, szülésben, vagy betegségben segít valakit.

*BÁBÁLKODIK
(báb-a-al-kod-ik) l. BÁBÁSKODIK.

*BÁBÁLLAPOT
(báb-állapot) ösz. fn. A robarok kifejlődésének azon állapota, midőn bábforma alakot öltenek. V. ö. BÁB (1), 2).

*BABALUSKA
falu Gömör megyében; helyr. Babaluská-n, ~ra, ~ról.

*BÁBAMESTERSÉG
(bába-mesterség) ösz. fn. A bábák, bábasszonyok, mint szülészek ügyessége.

*BÁBAORVOS
(bába-orvos) ösz. fn. Orvos, ki különösen a szülő asszonyok körül működik, s azok bajait gyógyítja; szülész.

*BABÁR
(bab-ár) fn. tt. babár-t, tb. ~ok. Csavarcsigák legapróbb, mintegy babszemnyi faja. (Turbo muscorum).

*BABARCZ
falu Baranya megyében; helyr. Babarcz-on, ~ra, ~ról.

*BÁBÁRU
(báb-áru) ösz. fn. Eladni való bábféle gyermeki játékszerek.

*BÁBÁRUS
(báb-árus) ösz. fn. Aki bábárukkal kereskedik, gyermeki bábjátékokat árul.

*BÁBASÁG
(bába-ság) fn. tt. bábaság-ot. 1) Bábák, mint olyanok által űzött foglalkodás. Bábaságot gyakorolni. Bábaságból élni. 2) Bábamesterség, szülészi ügyesség. Bábaságot tanulni.

*BÁBÁSKODÁS
(bába-as-kod-ás) fn. tt. bábáskodás-t, tb. ~ok. Bábaság gyakorlása, szülészkedés. Átv. ért. ápolgatás, midőn valaki bába gyanánt bánik valakivel.

*BÁBÁSKODIK
(bába-as-kod-ik) k. m. bábáskod-tam, ~tál, ~ott. A szülő nők mellett mint bába működik, szülészkedik. Átv. ért. a beteg körül gyöngéd ápoló gyanánt forgolódik, vagy valamit mintegy létre hozni segít.

*BÁBASZARKA
(bába-szarka) ösz. fn. Erdélyben am. havasi szarka, a Hegyalján bábagébics (lanius excubitor).

*BÁBASZÉK
(bába-szék) ösz. fn. 1) Székféle készület, melyre a vajudó nőt helyezik, hogy könnyebben szülhesen. 2) Mv. Zólyomban, helyr. Bábaszék-re. ~én, ~ről.

*BÁBASZILVA
(bába-szilva) ösz. fn. Ragya által megromlott, időnek előtte megsárgult vagy pirosodott, s öszvezsugorodott szilva; Balaton mellett: tökös szilva.

*BABATH
puszta Pest megyében; helyr. Babath-on, ~ra, ~ról.

*BABÁZ
(baba-az) önh. m. babáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Gyermeket szül. Megbabázni. 2) Babával, mintjátékszererrel játszik, szokottabban: bábuz.

*BABÁZÁS
(baba-az-ás) fn. tt. babázás-t, tb. ~ok. Gyermekszülés, gyerekezés.

*BABÁZIK
k. l. BABÁZ.

*BABBA
gyermeknyelven am. szép, csinos, csecse.

*BABCSIRA
(bab-csira) ösz. fn. A babféle növénymag csirája.

*BABÉR
fn. tt. babér-t, tb. ~ok. Növénynem a kétlakiak és kilenczhímesek seregéből, mely déli Európában tenyészik. (Laurus). Minthogy a régi rómaiak ennek leveleivel koszorúzták a diadalmasokat, átv. ért. jelent: dicskoszorút, dicsőséget. Babért érdemelni. Babér koszorúzza homlokát.
"Embernek, ki földi pályán
Szépért és nagyért buzog,
Hol tenyészend a babér, mit
Érte érdemelni fog?"
Bajza.
Némelyek a baj-bér-ből (azaz viadal-bér) elemezik, mivel máskép bajfának is nevezik. Egyébiránt hasonló hozzá a tót bobek, és bob-javora.

*BABÉRÁG
(babér-ág) ösz. fn. A babérfa ága, mint vitézi koszorú.

*BABÉRFŰZ
(babér-fűz) ösz. fn. Növényfaj a fűzfák neméből, máskép: veresfűz.

*BABÉRKOSZORÚ
(babér-koszorú) ösz. fn. Babérfa ágából vagy leveleiből font koszorú, mint vitézségi diszjegy.

*BABÉRLEVÉL
(babér-levél) ösz. fn. Babérfa levele, melyet némely ételekhez fűszerül használnak.

*BABÉROLAJ
(babér-olaj) ösz. fn. Babérfa bogyóiból sajtólt olaj.

*BABÉROS
(babér-os) mn. tt. babéros-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Babérággal, babérkoszorúval diszített, illetőleg diadalmas, hős. Babéros vitézek. 2) Babérlevéllel fűszerezett. Babéros becsinált.

*BABÉRZÖLD
(babér-zöld) ösz. mn. Eleven fris zöld szinű, mint a babérlevél.

*BABFÉREG
(bab-féreg) ösz. fn. Babnemü veteményeket pusztító féregfaj.

*BABFÖLD
(bab-föld) ösz. fn. Föld, melyben babot termesztenek, vagy mely babtermesztésre különösen alkalmas.

*BABHÜVELY
(bab-hüvely) ösz. fn. Hüvelyféle tok, mely a babnemü vetemény magvait takarja.

*BÁBI
(1), női kn. tt. Bábi-t, tb. ~k. Barbara. Máskép: Boris, Borcsa, Biri, mint Borbála kicsinzői.

*BÁBI
(2), Alsó~, Felső~, népes puszták neve Nógrád megyében; helyr. Bábi-ba, ~ban, ~ból.

*BABICZA
(baba-icz-a) fn. tt. babiczát. Somogyban am. kisbaba, babácska.

*BÁBILLÓ
tt. bábilló-t, l. LÓSÓSKA.

*BABIRKÁL
(bab-ir-kál) önh. m. babirkál-t. Ujjaival tapogatózva keresgél, piszkál, vakargál valamit, máskép: bibirkél, V. ö. BABRÁL.

*BABIRKÁLÁS
(bab-ir-kál-ás) fn. tt. babirkálás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki babirkál bibirkél, babrálgat.

*BÁBJÁTÉK
(báb-játék) ösz. fn. Gyermekjáték bábféle alakokkal.

*BÁBJÁTÉKOS
(báb-játékos) ösz. fn. Személy, aki mások mulattatására bábalakokból mutatványt ad elő.

*BABKA
(bab-ka) fn. tt. babkát, tb. babkák. 1) Kis babszem. 2) Parányi pénznem, mely ma csak névszerint ismeretes. Átv. ért. legcsekélyebb ár, becs, érték. Babkát sem ér. Babkát sem adnék érte. Máskép: batka. E pénzecske II. Lajos királyunk alatt jött divatba.

*BÁBKALÁCS
(báb-kalács) ösz. fn. Mézes tésztából készített, s bábot ábrázoló kalács, mint gyermeki csemege, máskép: mézeskalács, néhutt: borsoska, vagy németesen sifli.

*BÁBKALÁCSOS
(báb-kalácsos) ösz. fn. Csemegesütő, aki bábkalácsokat süt; máskép: mézeskalácsos, bábsütő, borsoskás, németesen: siflis.

*BABKARD
(bab-kard) ösz. fn. Bizonyos faju babnak görbe hüvelye, mely kardhoz hasonló.

*BABKÁSA
(bab-kása) ösz. fn. Héjából megtisztított babból készített kásaétel. Néhutt tréfásan: lélektapasztó.

*BABLISZT
(bab-liszt) ösz. fn. Megőrlött babból való liszt.

*BABLON
fn. tt. bablon-t, tb. ~ok. A palóczoknál divatos, s a tótokkal közös szó, a magyarosabb gyapot helyett. Közvetlenül a német Baumwolle-ből származott, s úgy látszik a pamuk vagy pamut is.

*BÁBMÍVES
(báb-míves) ösz. fn. Míves, aki játékszernek való bábalakokat készít.

*BÁBMŰ
(báb-mű) ösz. fn. Általán játékszerül használt bábféle művek, alakok, áruk.

*BABÓ
(bab-ó) fn. tt. babó-t. Növénynem a kétfalkások és tízhímesek seregéből, melynek fajai többnyire indásak, kacsosak, kapaszkodók, s leveleik szárnyasak. (Vicia). Ide tartoznak: bab, lednek, stb.

*BÁBÓ
(báb-ó) fn. tt. bábó-t. Máskép: bambó. Gyermeknyelven am. lábacska, azaz, lábó, mint a kezecske: kacsó. Vigyázz fiam, meg ne üsd a bábódat.
A szanszkrit nyelven pab vagy pamb, am. megy.

*BABÓCS
(bab-ócs) fn. tt. babócs-ot. Babos, azaz pettyegetett testü nagyobb fajta légy, máskép: bögöly, mely nyáron a barmokat vérzésig csipdesi, üldözi.

*BABÓCSA
mv. Somogyban, helyr. Babócsá-ra, ~án, ~áról.

*BABOCSKA
(bab-ocs-ka) kics. fn. tt. babocs-kát. Apró szemü, kis bab.

*BÁBOCSKA
(báb-ocs-ka) kics. fn. tt. bábocskát. Piczi alakot képező kis báb.

*BÁBOCZKA
puszta Békés megyében; helyr. Báboczká-n, ~ra, ~ról.

*BABOD
puszta Somogyban, helyr. Babod-ra, ~on, ~ról.

*BABÓLCSA
l. BABÓCSA.

*BÁBOLNA
falu Erdélyben, népes puszta Komárom megyében; Tisza~, falu Borsod megyében; helyr. Bábolná-n, ~ára, ~áról.

*BABON
erdélyi falu neve Kolos megyében; helyr. Babon-ba, ~ban, ~ból.

*BABONA
fn. tt. babonát. 1) Mindenféle bűvölés, varázslás, boszorkányság, jóslás neme, vagyis titokszerü, rejteményes cselekvés, melynek valami természetfölötti, rendkivüli hatás tulajdoníttatik, milyenek: megigézés, megrontás, lelkek idézése, stb. 2) Vakhit a vallási gyakorlatban, különösen a régi pogány hitregék és szertartások maradványai. (Superstitio).
E szó elemzése kétséges. Némelyek a bab szótól származtatják, minthogy a babonaság egyik nemét a babvetés azaz, babszemekből való jövendőlés teszi, honnan származik babvető is. Mások a bába szóval, (mely tündért, bűvös nőt is jelent) hozzák viszonyba, minthogy a népmondákban leginkább ezek köréhez tartozik a csudás, bűvös, varázsló babona. Egyébiránt egyezik vele a szláv nyelvekben divatos bobon, bobona, zabobon, mely hasonlatnál fogva e második értelmezés azért is valószinűbb, minthogy a magyar bába és tót baba szintén egyeznek. Figyelmet érdemel azon vélemény is, miszerént ez egy gyökü és eredetű a bubus, bubu, babós szókkal, tehát annyi mint bubu-na (oly végzettel, mint gabona), oly valami, mely bubuval, bubukkal, bubusokkal foglalkodik. S ezt tartjuk leghihetőbbnek.

*BABONÁL
(baboná-l) áth. m. babonál-t. Bűvöl, varázsol, boszorkányoz, illetőleg babonaféle működés által megveszteget, megront, rendkivüli tulajdonsággal ellát, megigéz stb. Semmi sem sikerül neki, mintha megbabonálták volna.

*BABONÁLÁS
(baboná-l-ás) fn. tt. babonálás-t, tb. ~ok. Bűvölés, varázslás, boszorkányozás.

*BABONÁS
(babona-as) mn. tt. babonás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Vakhitü, ki a tiszta vallás tanai s elvei ellen holmi természeti dolgoknak isteni erőt tulajdonít, s lelki üdvösségét azokhoz köti. Tudatlan, babonás nép.

*BABONÁSAN
(babona-as-an) ih. Vakhitüen, a tiszta, józan vallás tanai s elvei ellen.

*BABONASÁG
(babona-ság) fn. tt. babonaság-ot. 1) Bűvösség, varázslat, boszorkányság neme. 2) Vakhitüség.

*BABONÁSHITÜ
(babonás-hitű) ösz. mn. l. BABONÁS.

*BABONÁSKODÁS
(babona-as-kod-ás) fn. tt. babonáskodás-t, tb. ~ok. 1) Oly cselekvések gyakorlása, melyek alapját bűvölés, varázslás, boszorkányozás teszi. 2) Vallásbeli vakhitűség, melyet valaki a józan, észszerű, tiszta hit tanai ellen űzni szokott.

*BABONÁSKODIK
(babona-as-kod-ik) k. m. babonáskod-tam, ~tál, ~ott. 1) Bűvölő, varázsló, boszorkányozó cselekvéseket gyakorol. 2) Holmi babonás cselekvéseknek üdvösségre vezető hatást tulajdonít, s azokat vakhitüen űzi.

*BABONÁZ
(babon-a-az) áth. m. babonáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Bűvölve, varázsolva, boszorkányozva megront, megváltoztat, átalakít, pl. a népmonda szerint a tejet vesszővel megcsapkodván véressé teszi.

*BABONÁZÁS
(babona-az-ás) fn. tt. babonázás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által valaki babonáz, bűvöl, varázsol, boszorkányoz valamit.

*BABONÁZAT
(babona-az-at) fn. tt. babonázat-ot. Azon mű, illetőleg eredmény, melyet a babonázó létrehoz.

*BABONÁZÓ
(babona-az-ó) mn. és fn. tt. babonázó-t. Aki babona által tesz valamit; büvölő, varázsló, boszorkányozó. Babonázó vén banya, boszorkány, vasorru bába.

*BABONÁZOTT
(babona-az-ott) mn. tt. babonázott-at. Akit vagy amit babona által megbűvöltek, megrontottak, megigéztek, stb.

*BABONY
l. BABON.

*BÁBONY
helységek neve több megyében; helyragokkal: Bábony-ba, ~ban, ~ból.

*BABOS
(bab-os) mn. tt. babos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Amiben bab van, amiben babot tartanak. Babos zsák, zacskó, fiók. 2) Átv. ért. pettyes, pöttögetett, babhoz hasonló foltokkal tarkázott. Babos tollu tyúk, babos köntös.

*BABÓS
(bab-ós) fn. tt. babós-t, tb. ~ok. Gyermeknyelven am. ijesztő vázalak, bábféle készület; máskép: bubus, mumus.

*BÁBOS
(1), (báb-os) mn. tt. bábos-t vagy ~at, tb. ~ok. Bábbal ellátott, bábokkal bővelkedő. Bábos játék. Bábos bolt.

*BÁBOS
(2), (báb-os) fn. tt. bábos-t, tb. ~ok. Bábsütő, mézeskalácsos, siflis, borsoskás.

*BABOSAN
(bab-os-an) ih. Pettyesen, pettyegetve, tarka foltokkal megrakva. Babosan festett kelme.

*BÁBOSGAT
(báb-os-gat) gyak. áth. m. bábosgat-tam, ~tál, ~ott, par. ~gass. Gyöngéden czirogat, simogat, mint gyermekek kedves bábjaikat szokták.

*BÁBOSGATÁS
(báb-os-gat-ás) fn. tt. bábosgatás-t, tb. ~ok. Gyöngéd, bábuzó czirogatás, simogatás.

*BABOSKA
(bab-os-ka) fn. tt. baboská-t. Baranyai tájszó, s jelent babos, azaz pöttyös kelméből való öltönyt.

*BABÓT
BABÓTH, faluk neve Sopron és Győr vármegyében; helyragokkal: Babót-ra, ~on, ~ról.

*BABOTA
fn. tt. babotát. Vízesés, zuhatag. Kevessé ismert és homályos származásu szó, talán eredetileg habota a hab gyöktől.

*BABOTYA
puszta Bihar megyében; helyragokkal: Babotyá-ra, ~n, ~ról.

*BABOZ
(bab-oz) áth. m. baboz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Pettyez, pettyeget, tarkáz. Festőben babozni a kelmét. Babozni a falat.

*BÁBOZ
(báb-oz) önh. m. báboz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Bábbal játszik, mulatja magát. Báboznak a kis leányok. Máskép: bábuz.

*BABOZÁS
(bab-oz-ás) fn. tt. babozás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn baboznak valamit; pettyezés tarkázás.

*BÁBOZÁS
(báb-oz-ás) fn. tt. bábozás-t, tb. ~ok. Bábbal vagy bábokkal játszás, gyermeki mulatozás; bábuzás.

*BABRÁL
(bab-or-ál) önh. m. babrál-t. 1) Holmi között ujjaival motoz, tapogatódzik, keresgél; különösen mintegy kelletlenül, imígyamúgy, lassan tesz, ideoda rakosgat valamit. Irományok közt babrálni. Ne babrálj oly sokáig vele. 2) Holmi mocskos, lustos testtel bánik. V. ö. BABIRKÁL.

*BABRÁLÁS
(bab-or-ál-ás) fn. tt. babrálás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki babrál, l. ezt.

*BABSA
falu neve Temesben; helyragokkal: Babsá-ra, ~n ~ról.

*BÁBSÜTŐ
(báb-sütő) ösz. fn. Mézeskalácsos, bábos, aki mézes tésztából, különféle süteményeket, nevezetesen bábalakuakat készít; siflis.

*BABSZALMA
(bab-szalma) ösz. fn. A babféle növények megszáradt indája, szokottabban: babkóró.

*BABSZÁR
(bab-szár) ösz. fn. Szélesb ért. a babnövény indája. Szükebb ért. a babhüvely kacscsa.

*BABTOK
(bab-tok) ösz. fn. l. BABHÜVELY.

*BÁBU
(báb-u) fn. tt. bábu-t, tb. ~k. A bábnak azon neme, melyet a gyermekek játékszerül használnak. V. ö. BÁB.

*BABUG
(bab-ug) fn. tt. babug-ot. Babhoz némileg hasonló csecsbimbó vagy tőgy. Hasonló hozzá a köldökcsomót jelentő szláv pupek, s ehhez ismét a magyar pup, pupa.

*BABUGA
(bab-ug-a) fn. tt. babugá-t. Növény a kétfalkások, tízhímesek seregéből, vitorlája nyakán fekszik, kétfelől hosszura egy-egy szemölcs vagy babug van, s a szárnyakat öszvenyomja. (Dolichos).

*BABUGOS
(bab-ug-os) mn. tt. babugos-t vagy ~at, tb. ~ak. Csecsbimbós, tőgyes.

*BABUK
fn. tt. babuk-ot. l. BABUKA.

*BABUKA
(babuk-a) fn. tt. babukát. A vándorlók neméhez tartozó madárfaj, sárgásbarna, fekete és fehér tollazattal s nagy tollbúbbal, mely a ganéjférgeket szereti, honnan büdösbabuka vagy büdösbankának, szarkabukának is nevezik. Máskép: babutka, baduk, banka. Eredetére nézve hangutánzó, mirenézve hasonló hozzá a perzsa popak, bobak, popas, pupu, pupa, bubu, buba, latin upupa, vend bubkacs, stb.

*BABUKOL
(babuk-ol) önh. m. babukol-t. 1) Babuk-féle hangon kiáltoz, mint a babuka. 2) Sötétben éjszaka botorkázva jár.

*BABUSKÁL
(baba-us-ka-al) áth. m. babuskál-t. Hegyaljai szó, am. babus vagy babuska (kisbaba) módjára bán valakivel, csecsegtet, gedél, kényeztet valakit.

*BABUTKA
l. BABUKA.

*BÁBUZ
(báb-u-z) önh. m. bábuz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Bábuval játszik. A kis leányok bábuznak. Átv. ért. valakit bábu gyanánt tulságos, gyermekes szeretettel czirogat, simogat, kedvel.

*BÁBUZÁS
(báb-u-z-ás) fn. tt. bábuzás-t, tb. ~ok. l. BÁBOZÁS.

*BABVETŐ
(bab-vető) ösz. fn. Babonás ember, jósnő, javas, ki a babszemek ideoda hányásából jövendől, vagy valamely titkot, rejtélyt föl akar födni.

*BABVIRÁG
(bab-virág) ösz. fn. A babnemü növények különféle szinü, fehér, kékes, piros virágai.

*BÁCS
(1), mezőváros, ilynevü vármegyében, puszta Zalában, s falu Erdélyben, Kolos megyében; helyragokkal: Bács-ra, ~on, ~ról. Midőn magát a vármegyét jelenti, mint általában a megyék nevénél, helyragokkal: Bács-ba, ~ban, ~ból. V. ö. BÁCSKA. Aranyos-Bács, falu Szabolcs megyében.

*BÁCS
(2), fn. tt. bács-ot. Baranyai ormányságban am. báty, bátya. Ebből lett: bácsi. A székelyeknél, juhász, öregjuhász. V. ö. BACSA.

*BACSA
(bacs-a) fn. tt. bacsát, tb. bacsák. A palóczoknál am. öreg juhász, számadó juhász, Tisza mellett: bacsó. Egyezik az idősb korra vonatkozó bács, bácsi, bátya, atya szókkal. V. ö. BÁTYA. Hasonló hozzá a szláv batsa, és román baciu.

*BÁCSA
falu és néhai papi nemesszék Győr vármegyében; helyragokkal: Bácsá-ra, ~n, ~ról.

*BÁCSFA
helység Pozsony megyében; helyragokkal: Bács-fán, ~fára, ~fáról.

*BÁCSFALU
helységek Nógrád, Pozsony megyében és Erdélyben; helyragokkal: Bácsfalu-ba, ~ban, ~ból.

*BÁCSFALVA
helység Erdélyben Hunyad megyében; helyragokkal: Bácsfalv-án, ~ára, ~áról.

*BÁCSI (1)
(bács-i) mn. tt. bácsi-t, tb. ~ak. Bács vármegyei vagy Bács városából való.
"Bácsi szekeresek útnak indulának,
Útnak indulának, Eger városának."
Vitkovics.

*BÁCSI (2)
(bá-csi vagy báty-csi) fn. tt. bácsi-t, tb. ~k. A báty vagy bátya szó kicsinyítője. Így nevezi a magyar bizodalmas nyájas hangon az öregebb férfit, ha nem épen rokona is. Kedves édes bácsim. Nagy bácsi. Palóczosan röviden is ejtetik: bacsi. V. ö. BÁ, fn.

*BÁCSIKA
(bá-csi-ka vagy báty-csi-ka) fn. tt. bácsikát. A bá vagy báty szónak kettőztetett kicsinyítője, mely a bácsinál még hízelgőbb és bizodalmasabb.

*BACSKA
falu Zemplénben; helyr. Bacská-n, ~ára, ~áról.

*BÁCSKA
(Bács-ka) fn. tt. Bácskát. Bács vármegye egész tartománya, vidéke. Helyragokkal: Bácská-ba, ~ban ~ból.

*BACSKAFALVA
falu neve Nyitra megyében. Helyragokkal: Bacska-falván, ~falvára, ~falváról.

*BÁCSKAI
(bács-ka-i) mn. tt. bácskai-t, tb. ~ak. Bácskában lakó, onnan való, ott termett, stb. Bácskai magyarok, németek, szerbek. Bácskai búza.

*BÁCSKASÁG
(bács-ka-ság) tt. bácskaság-ot. l. BÁCSKA.

*BACSKÓ
falu Zemplén vármegyében; helyragokkal: Bacskó-ra, ~n, ~ról. l. BASKÓ.

*BACSÓ
(1), tt. bacsót. l. BACSA.

*BACSÓ
(2), puszta Szatmárban; helyr. Bacsó-n, ~ra, ~ról.

*BACZA
(1), mn. és fn. tt. baczát. Túl a Dunán mondják együgyü, szelid, csendes természetü gyermekről, ki egyszersmind gyáva, báva, ostoba. Vékonyhangon: becze.

*BACZA
(2), falu Erdélyben, Belső-Szolnok megyében; helyragokkal: Baczá-n, ~ra, ~ról.

*BACZKAMADARAS
falu Erdélyben, Marosszékben; helyr. Baczka-Madaras-on, ~ra, ~ról.

*BÁD vagy BÁLD
elvont gyöke vagy törzse a bádog szónak és származékainak. Mennyiben laposra nyújtott, kiszélesített valamit jelent, rokon vele a hellen platuV (lapos, széles), német platt, franczia plat, olasz piatte, szláv platek, stb.

*BADA
fn. tt. badát. Nádasokban tartózkodni szokott bogárfaj.

*BADÁCS
tt. badács-ot. Gyermeknyelven am. kis madár, mintegy madács vagy madarcs.

*BADACSON
fn. tt. Badacson-t. Zala vármegyének legnevezetesb hegye a Balaton mellett, mely jó bora, s Kisfaludy Sándor regéi által országos hírüvé lett. Van ily nevü falu is Kraszna vármegyében és népes puszta Zalában. Helyragokkal: Badacson-ba, ~ban, ~ból.

*BADAFALVA
falu neve Vármegyében; helyragokkal: Bada-falvára, ~falván, ~falváról.

*BADAR
(1), (bad-ar) mn. tt. badar-t, tb. ~ok. Mondjuk értetlen, öszvevissza zavart beszédről. Badar beszédek, úgy-e bár? Vörösmarty. Valószinüleg egy a hadar, sadar igével. A beszédet hadarni, elhadarni, am. badarul beszélni.

*BADAR
(2), (bad-ar) áth. m. badar-t. Hadar, sadar, vagyis a beszédet értetlenül öszvezavarja.

*BADARSÁG
(bad-ar-ság) fn. tt. badarság-ot. Zavart, értetlen beszéd, melynek se füle, se farka.

*BADARUL
(bad-ar-ul) ih. Zavarva, értetlenül. Badarul beszélni.

*BÁDJAD
BÁDJASZT, l. BÁGYAD, BÁGYASZT, stb.

*BÁDOG
(báld-og) fn. és mn. tt. bádog-ot. Fémből, leginkább vasból lapított lemez, különféle eszközök készítésére. Némely tájejtéssel: bágyog, vagy keményebb hangon: bátok. Mint melléknév am. bádogból való, készített. Bádog kánna. Bádog szelencze. Bádog kanál. V. ö. BÁD, elvont gyök.

*BÁDOGÁRU
(bádog-áru) ösz. fn. Bádogból készült s eladni való holmi művek, edények, eszközök, stb.

*BÁDOGGYÁR
(bádog-gyár) ösz. fn. Gyár, melyben bádogféle lemezeket, s ezekből holmi edényeket, eszközöket, stb. készítenek.

*BÁDOGKEZTYŰ
(bádog-keztyű) ösz. fn. Bádogféle lemezből csinált keztyű, milyet a vívók használnak.

*BÁDOGMÉRTÉK
(bádog-mérték) ösz. fn. Bádogból készített edény, kupa, itcze, melylyel valamit mérni szoktak.

*BÁDOGMIVES
(bádog-mives) ösz. fn. Mesterember, ki bádogból holmi eszközöket, edényeket stb. készít; egyszerüen: bádogos.

*BÁDOGOLLÓ
(bádog-olló) ösz. fn. Bádogmivesek ollója, melylyel a munkába vett bádoglemezeket nyirkálják, idomítják.

*BÁDOGOS
(1), (bád-og-os) mn. tt. bádogos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Bádoglemezzel bevont, befödött. Bádogos torony. Bádogos keresztfa.

*BÁDOGOS
(2), fn. tt. bádogos-t, tb. ~ok. Bádogból dolgozó, bádogmiveket készítő mesterember; bádogmives.

*BÁDOGOZ
(bád-og-oz) áth. m. bádogoz-tam, ~tál, ~ott, parl. ~z. Bádoggal bevon, beföd valamit. Tornyot, háztetőt bádogozni.

*BÁDOGVERŐ
(bádog-verő) ösz. fn. Bádogcsináló, bádogkészítő, bádogkovácsoló.

*BÁDOK
falu Erdélyben, Doboka megyében. Helyr. Bádok-on, ~ra, ~ról.

*BÁDON
falu Kraszna megyében; helyr. Bádon-ba, ~ban, ~ból.

*BADONFA
falu Vas megyében; helyr. Badon-fán, ~fára, ~fáról.

*BADUG
l. BABUG.

*BAG
elvont gyök, melyből baglya, bagó, bagoly származtak, jelentése am. bog, azaz csomó, vagy csomóban levő, boghoz hasonló valami.

*BAG
BAGH falu, KIS~, puszta Pest vármegyében, helyr. Bag-ra, ~on, ~ról. Több helynevek gyöke, mint: Bagd, Bagod, Bagonya, Bagos, Bagota.

*BAGAMÉR
falu Bihar megyében; helyr. Bagamér-on, ~ra, ~ról.

*BAGARIA
fn. tt. bagariát. Leginkább vörös színre festett, vízellenes, igen erős és nehéz szagu bőr, melyből kivált vadász-csizmákat készítenek. Átv. ért. bagariabőr az orczája, am. szemtelen, orczátlan. Bagaria orru, am. rezes orru.
Eredetére nézve am. bolgáriai bőr, s megvan az illir nyelvben is.

*BAGARIACSIZMA
(bagaria-csizma) ösz. fn. Bagariabőrből való csizma.

*BAGARIASZÍJ
(bagaria-szíj) ösz. fn. Bagariabőrgől hasított szíj.

*BAGAZIA
fn. tt. bagaziát. Hegyaljai szó, am. kékre festett vászon.
Kassai véleménye szerint égszin szóból volna átalakítva. Egyébiránt megvan az illir nyelvben is. V. ö. BAKACSIN.

*BAGÁZSIA
fn. tt. bagázsiát. Általán podgyász, különösen a katonák podgyásza, melyet magokkal hordanak.
A franczia bagage-ból vétetett.

*BAGD
(bag-d) falu Biharban, helyr. Bagd-ra, ~on, ~ról.

*BAGDÁCSOL
l. BAKDÁCSOL.

*BAGDÁNY
önállóan szokatlan szó, csak öszvetéve divatozik: bagdány-pecsenye, l. BOGDÁNYPECSENYE.

*BAGLA vagy BAGLYA
(bag-ol-a vagy bag-oly-a) fn. tt. baglát, vagy baglyát. Gömbölyded dereku s csúcsosan végződő kupaczba rakott széna, szalma, stb. a petrenczénél nagyobb, mert több petrenczéből kerül egy baglya, ellenben a hosszukás alaku kazalnál rendesen kisebb, ámbár vannak hatvan, sőt több szekér szénát is magokban foglaló baglyák, melyeket a majorságokban szoktak rakni. A lekaszált szénát, zabot, árpát, a kinyomtatott szalmát baglyába rakni. Szénabaglya, szalmabaglya.
Máskép: bogla, boglya, bugla, a bog, azaz csomó, gyöktől. Hasonló hozzá: máglya.

*BAGLAD
falu Zala megyében; helyr. Baglad-on, ~ra, ~ról.

*BAGLYACS
(bag-oly-acs) fn. tt. Baglacs-ot. l. KANAKUCZ.

*BAGLYAS
(bag-oly-as) mn. tt. baglyas-t, vagy ~at, tb. ~ak. Fésületlen, öszvevissza kuszált hajú. Baglyas haj, baglyas fej. Baglyas czigánygyerek. Máskép: boglyas, a csomót jelentő bog-tól, melyből lett: bogoly, s as képzővel és hangugratólag boglyas. Ha a baglya törzstől származnék, akkor baglyás volna.

*BAGLYASALJA
falu Nógrád megyében; helyragokkal: Baglyas alján, ~aljára, ~aljáról.

*BAGLYASAN
(bag-oly-as-an) ih. Fésületlenül, rendetlen kuszált hajjal, illetőleg borzas fejjel.

*BAGLYÁSZ
(bag-oly-ász) áth. m. baglyász-tam, ~tál, ~ott, par. ~sz. Baglyokat fogdos, vadász.

*BAGLÁSZ
fn. tt. baglász-t, tb. ~ok. Személy, aki baglyokat vadász, fogdos.

*BAGLYOS
l. BAGLYAS.

*BAGÓ
(bag-ó) fn. tt. bagó-t, tb. ~k. 1) Dohányzás alatt a pipa fenekén meglevesedett s égetlenül maradt zsíros dohány, melyet a pórnépbeliek rágicsálnak. Néha ugyanezt megnyálazott száraz dohányból készítik. Bagót rágni, nyalni. Néhutt: bagolyhús, pipamocsok. 2) Köznépiesen így csúfolják az oly idegent, ki egészen más szokásu és viseletű. 3) Tunya kiejtéssel am. bagoly.
Héberül: (bag) eledelt jelent, mire nézve azt mondja a Simon szókönyve: convenit quodam modo phrygicum becoV panis.

*BAGÓCS
(bag-ócs) fn. tt. bagócs-ot. Valamint hangra, úgy érteményre nézve is hasonló a babócs-hoz, mely hegyes fulánku mezei legyet jelent. Rugtató bagócs, bökcse bagócs.

*BAGOD vagy BAGÓD
ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Zalában, helyr. Bagod-ra, ~on, ~ról.

*BAGOLA
falu Somogyban; helyragokkal: Bagolá-n, ~ra, ~ról.

*BAGOLCSA
(bag-ol-csa) fn. tt. bagolcsát. Közönséges csicseri borsó, máskép: bagolyborsó.

*BAGOLCSABÓKA
(bagolcsa-bóka) ösz. fn. Nö.vényfaj a bókák neméből, máskép: hólyag-lóborsó- (Astragalus cicer).

*BAGOLY
(bag-oly) fn. tt. bagoly-t vagy baglyot, tb. baglyok. Ismeretes ragadozó madár, melynek sűrü tollazatu zömök gömbölyü feje, aránylag rövid nyaka, gatyás lábai és dudorú nagy szemei vannak, s jobbára éjjelenként keresi a zsákmányt. Fajai: fejes bagoly, füles bagoly, nagyfüles bagoly, apró füles bagoly, csuvik vagy kuvik-féle bagoly, máskép: halálmadár, gyöngybagoly, stb. Bagolyszemű, kidudorodott nagy szemű. Bagoly képü, busa képü, fejü. Bagoly is bíró a maga barlangjában. Km. A baglyokkal huhogass, a verebekkel csiripelj; azaz, alkalmazd magadat azokhoz, akik társaságában élsz. Km. Egész éjjel virraszt, mint a bagoly. Éjjeli bagoly. Bagoly is azt véli, hogy sólyom az ő fia. Km. Bagoly nem szereti a napfényt. Km. A baglyok huhognak. Faludi Ferencz.
"Szerecsenországban baglyok temessék el,
Hogy soha se lásson az ő szemeivel."
Vőféli vers.
Hasonló hozzá a török bajkus. Egyébiránt vagy hangutánzó (huhogó, uhogó), mely tekintetben rokon vele a latin bubo, baubari, vagy busa fejénél fogva a csomót jelentő bog-tól vette nevét.

*BAGOLYBORSÓ
(bagoly-borsó) ösz. fn. l. BAGOLCSA.

*BAGOLYĚB
(bagoly-ěb) ösz. fn. Bolognai ebfaj, hosszu bozontos gubás szőrözettel, és gömbölyü bagolyforma fejjel.

*BAGOLYFALVA
(Lenk szerint), máskép BAGOLYHÁZA (Fényes szerént), falu Kraszna megyében; helyr. Bagolyfalv-án, ~ára, ~áról.

*BAGOLYHÚS
(bagoly-hús) ösz. fn. 1) A bagolymadár húsa. 2) Átv. ért. pipamocsok, bagó.

*BAGOLYLÁB
(bagoly-láb) ösz. fn. Hogy a meggyengűlt kerékfalnak erőt adjanak, egy ágasfát ütnek oda támaszúl, mely a székelyeknél bagolylábnak hivatik.

*BAGOLYPILLE
(bagoly-pille) ösz. fn. Nagy éjjeli pille, boszorkánypille, mely leginkább tavaszi és őszi hónapokban mutatkozik.

*BAGOLYSÍP
(bagoly-síp) ösz. fn. Baglyászok csalóka sípja, melylyel a baglyok szavát utánozzák.

*BAGOLYSÜVEG
(bagoly-süveg) ösz. fn. Fekete báránybőrből készült kétrétü süveg, melynek külső rétjét a fülekre húzni lehet. Több vidéken divatos föveg. Köznépiesen ejtve: bagósüveg, néhol: hütyű. Nevét valószinűen onnan kapta, mert borzas volta miatt a viselő fejét a bagolyéhoz teszi hasonlóvá.

*BAGOLYTÜDŐ
(bagoly-tüdő) ösz. fn. Képes kifejezéssel, bodrogközi tájnyelven am. aszalt alma.

*BAGONYA
faluk neve Hontban és Zalában, helyr. Bagonyá-ra, ~n, ~ról.

*BAGOS
több helység neve Kraszna és Szathmár megyékben; HAJDÚ~, Biharban; KUTYA~, Szabolcsban; helyr. Bagos-ra, ~on, ~ról.

*BAGÓSÜVEG
l. BAGOLYSÜVEG.

*BAGOTA
BAGOTTA falu neve Komárom és Baranya megyékben; helyragokkal: Bagot-ára, ~án, ~áról.

*BAGÓVÁR
puszta Győr megyében; helyr. Bagóvár-on, ~ra, ~ról.

*BAGRÁCS
l. BOGRÁCS.

*BAGZÁS
BAGZIK, l. BAKZÁS, BAKZIK.

*BÁGY
elvont gyök, melyből bágyad, bágyaszt származtak. Jelent belső gyöngeséget, erő fogyatkozást. Rokon vele a fogy ige, továbbá a német: matt, müde, (a régi felső német nyelvben: muade), finn voivun (viribus deficio).

*BÁGY
falu Erdélyben, Uvarhely székben; helyr. Bágy-ra, ~on, ~ról.

*BÁGYAD
(bágy-ad) önh. m. bágyad-t. Nagy fáradság, vagy étlenség, vagy nyavalygás után és miatt lankad, gyöngeségben szenved, s kellő erő hiányában mintegy öszveesik. Bágyad a test, a hosszu munka után; bágyad a szem, midőn megerőltetett nézés, vigyázás, olvasás után homályossá lesz; bágyad a kar, midőn nehezen emelkedik; bágyad a láb, midőn a járást nem bírja.

*BÁGYADÁS
(bágy-ad-ás) fn. tt. bágyadás-t, tb. ~ok. Szenvedő állapot, midőn valaki bágyad.

*BÁGYADOZ
(bágy-ad-oz) önh. m. bágyadoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Lassan-lassan bágyad, lankadoz, hova-tovább erőtlenebb leszen. Bágyadoz, akin valami nyavalya akar kitörni. Bágyadozni a hosszu munka után. Bágyadozni a nagy melegségtől, éhségtől.

*BÁGYADOZÁS
(bágy-ad-oz-ás) fn. tt. bággadozás-t, tb. ~ok. Folytonos, fokozatosan növekedő bágyadás; lankadozás, erőtlenedés.

*BÁGYADSÁG
(bágy-ad-ság) fn. tt. bágyadság-ot. Lankadt, fáradt, elgyöngült állapot vagy tulajdonság. Bágyadságában alig bír állani. Lábak, kezek, szemek bágyadsága.

*BÁGYADT
(bágy-ad-t) mn. tt. bágyadt-at. Belsőleg elgyöngült, lankadt, fáradt. Bágyadt beteg. Bágyadt szemek, karok. Átv. ért. bágyadt szín, am. halavány, homályos. Bágyadt szinü posztó, mely fényesítve nincsen.

*BÁGYADTAN
(bágy-ad-t-an) ih. Bágyadt állapotban, lankadtan, belsőleg elgyöngülve. Bágyadtan járni, beszélni.

*BÁGYADTSÁG
(bágy-ad-t-ság) fn. l. BÁGYADSÁG.

*BÁGYASZKODIK
(bágy-asz-kod-ik) k. m. bágyaszkod-tam, ~tál, ~ott. Bágyadozónak érzi magát.

*BÁGYASZT
(bágy-asz-t) áth. m. bágyasz-tott, par. bágyaszsz, htn. ~ni vagy ~ani. Okozza, hogy valaki vagy valami bágyadjon; lankaszt, fáraszt, erőtlenít. V. ö. BÁGYAD.

*BÁGYASZTÁS
(bágy-asz-t-ás) fn. tt. bágyasztás-t, tb. ~ok. Cselekvés, illetőleg okozás, mely által valaki bágyadttá lesz.

*BÁGYASZTÓ
(bágy-asz-t-ó) mn. tt. bágyasztó-t. Ami bágyaszt, lankasztó, belsőleg gyöngítő. Bágyasztó éhség, szomj, meleg.

*BÁGYIK
(bágy-ik) k. m. bágy-tam, ~tál, ~ott. l. BÁGYAD.

*BAGYON
falu Hont megyében; helyragokkal: Bagyon-ba, ~ban, ~ból.

*BÁGYON
falu neve Erdélyben; helyragokkal: Bágyon-ba, ~ban, ~ból.

*BAJ
(1), fn. tt. baj-t, tb. ~ok. 1) Küzdelem, vita, viadal, harcz. Bajra híni valakit. Bajt víni. Bajt állani. Innen ezen öszvetételek: bajtárs, bajviadal, bajhely, bajvívás, párbaj és a bajnok, kinek kitűzött hivatása a harcz, vita. 2) Szélesb ért. minden kedvezőtlen állapot, ízetlenség, baleset, nehézség, melynek elhárítása, illetőleg legyőzése, küzdelembe, fáradságba, vitába kerül. Nagy baj van. Mi baj van? Nincs semmi baj. Se baj! Sok bajba kerül. Ügygyel, bajjal vergődhetünk ide. Jaj baj! Hajh baj! kilencz tehén, még sincs vaj. Nincsen nekem semmi bajom. Bajba keveredni. Másnak bajt szerezni. Más baján segíteni. Bajban lenni. Különösen betegség, nyavalya, testi szenvedés. Egészséges, semmi baja sincsen. Sokféle bajban zzenved. Maga sem tudja, mi baja, csak azt érzi, hogy roszul van. Kutya baja, mint a szentesi halottnak. Km.
Legközelebbi rokona azon vaj, melyből vajudik, vajlódik származott, továbbá a ví, víj, oly hasonlat lévén közöttök, mint a fi, faj, ki-ált, kaj-ált, hí! haj! között. Sz. Katalin verses legendájában, a mi egy helyütt (108. lapon) ,baj'-nak mondatott ("kiért én ez bajt felveszem"), ugyanaz utóbb (a 110. lapon) ,viadal'-nak neveztetik ("s ez viadalt végig állja"). Egy 1231-diki oklevélben iratik: "Secundum vero Juris rationem conscientia magistrorum nostrorum inter ipsos quod vulgo Boy dicitur adjudicavimus." Most bajvívás, párviadal (Jerney: Magyar nyelvkincsek). Baj szóhoz hasonlóknak tekinthetők, a hellen boh (pugna), szláv boj, voj, finn vaiva, szanszkrit bhajam (veszély).

*BAJ
(2), több helység neve és helynevek gyöke, mint: Baja, Baján, Bajcza, Bajcs, Bajcsa, Bajka, Bajmócz, Bajmak, Bajom, Bajna, Bajonta, Bajót, Bajsa, Bajta.

*BÁJ
(1), fn. tt. báj-t, tb. ~ok. Oly vonzó erő, mely némí titkos, bámulandó, vagy csoda módon elbűvöl. Különösen, oly kedves tulajdonsága valakinek vagy valaminek, mely csodálattal párosult szeretetet gerjeszt s magához vonz.
Önálló gyök, melynek eleme a csudálkozási bá, vékonyhangon bű, honnan a bájol, bűvöl és bűvös bájos szók rokonsága. Hasonlók hozzá a szanszkrit mája (ámulat), honnan májasz (= magus); továbbá a hellen mageia, latin magia, orosz baju, illir bájanye, stb.

*BÁJ
(2), falvak Komárom és Szabolcs megyékben; helyragokkal: Báj-on, ~ra, ~ról.

*BAJA
mv. Bács vármegyében és falu Erdélyben Hunyad vármegyében; helyragokkal Bajá-ra, ~n, ~ról.

*BÁJA
falu Aradban; helyragokkal: Bájá-n, ~ra, ~ról.

*BÁJALAK
(báj-alak) ösz. fn. A maga nemében igen kedves vonzó női alak; bájos, bájoló alak.
"Nem földi kényeket nyújt minden óra,
S egy bájalakra fűzi álmait." Kisfaludy K.

*BAJÁNHÁZA
helységek neve Vas és Ung megyékben; helyr.: Baján-házán, ~házára, ~házáról.

*BAJÁR
(baj-ár) fn. tt. bajár-t, ~ok. Régi szó. Oláh Miklósnál am. bajnok, vitéz. Egyezik a moldvai és oláh nemest jelentő bojár szóval, mely egyszersmind am. levente, vitéz.

*BAJATLAN
(baj-atlan) mn. tt. bajatlant, tb. ~ok. Baj nélkül levő, akinek baja nincs, vagy ami bajjal nem jár. Határzólag is használtatik. Bajatlan átesni valamin = baj nélkül.

*BAJATLANUL
(baj-atlan-ul) ih. Baj nélkül, bajatlan állapotban.

*BAJBONCS
(baj-boncs) ősz. fn. Sűrü, öszvebongyolodott tüskebokor, melyen mintegy nagy bajjal lehet általvergődni.

*BAJBONCSOS
(baj-boncsos) ösz. mn. Sűrü tüskebokrokkal, tüvises csalíttal benőtt. Bajboncsos berek, liget, cserje.

*BAJCS
több helység neve, tt. Bajcs-ot; helyragokkal: Bajcs-ra, ~on, ~ról.

*BAJCSA
falu Szala megyében; helyragokkal: Bajcsá-n, ~ra, ~ról.

*BÁJCSŐ
(báj-cső) ösz. fn. Látcső, mely a tárgyakat szépített, kedves kisded alakban tünteti elő. (Caleidoscop).

*BAJCZ
l. BAJSZ vagy BAJUSZ.

*BAJD
l. BAJÓD.

*BÁJDAL
(báj-dal) ösz. fn. Gyöngéd érzelmeket gerjesztő, bűvös erővel vonzó s mintegy lekötő szép dal.

*BÁJDÚS
(báj-dús) ösz. mn. A maga nemében igen bájos, gyöngédsége, finom tulajdonsága által vonzó, megbűvölő. Bájdús alaku, viseletű, beszédű nő. Bájdús fuvolahangok.

*BAJELŐZŐ
(baj-előző) ösz. mn. 1) Ami valamely bajnak, különösen nyavalyának elejét veszi, azt megakadályozza. Bajelőző ellenszerek. 2) Kórjel gyanánt bizonyos baj kitörése előtt mutatkozó. Bajelőző bágyadság, ásítozás, étlenség.

*BÁJERŐ
(báj-erő) ösz. fn. Személynek vagy dolognak azon kedves, kellemes tulajdonságu hatalma, mely által bennünket magához vonz, s mintegy önkénye alatt kötve tart. Bájerővel bírnak a nemesebb idomú szép arczok, szemek, a kellemes társalgás. Szépművek bájereje.

*BAJFA
(baj-fa) ösz. fn. Képes kifejezéssel am. babérfa, melynek leveleivel szokták a bajnokokat koszorúzni. V. ö. BABÉR.

*BAJFALU
helység Szathmár megyében; helyragokkal: Bajfalu-ba, ~ban, ~ból.

*BÁJFŰ
(báj-fű) ösz. fn. A pérák neméhez tartozó növényfaj, szára arasznyi, fűnemű, ágatlan, máskép: nyelves péra, nyakcsapfű. (Ruscus hypoglossum).

*BÁJHANG
(báj-hang) ösz. fn. Igen kedves zengzetű, bájerejü, érzékeinket mintegy megbűvölő hang vagy szózat, illetőleg ének, zeneszó. A fuvola bájhangjai édesen illetik a füleket. Bájhangon szólani, dalolni.

*BAJHELY
(baj-hely) ösz. fn. Csatahely, harcztér, vívóhely.

*BÁJITAL
(báj-ital) ösz. fn. Babonás módon készített ital, melyről azt hiszik balul, hogy a ki megiszsza, kénytelen a kitűzött személy iránt szerelemre gerjedni, és viszont.

*BAJJ
falu Biharban; helyragokkal: Bajj-on, ~ra, ~ról.

*BAJJAL
(baj-val) ih. Alig, csak nehezen. Bajjal hiszem. Ügygyel bajjal. Sok ajjal bajjal. Nem kevés ajjal bajjal.

*BAJJÁTÉK
(baj-játék) ösz. fn. Mulatságból, egyedül látványul rendezett bajvívás.

*BAJKA
falu Bars vármegyében; helyragokkal: Bajká-ra, ~n, ~ról.

*BÁJKÉP
(báj-kép) ösz. fn. Bájoló erővel vonzó kedves kép, bájos vagy bájoló kép.
"A játszi gyermekség bájos körében,
. . . . . . . . .
S könnyű habok közt lebegve létünk,
Minden bájképnek oltárt díszesítünk."
Kisfaludy K.

*BAJKOSZORÚ
(bajkoszorú) ösz. fn. Babér vagy borostyán levelekből készített diadalmi koszorú.

*BAJL
(baj-ol) elvont törzse bajlódik szónak és származékainak.

*BÁJLÁMPA
(báj-lámpa) ösz. fn. Lámpaféle láttani készület, mely a bele helyezett képek árnyait, illetőleg alakjait visszaveti. (Laterna magica).

*BÁJLÁR
(báj-ol-ár) fn. tt. bájlár-t, tb. ~ok. Fényes szárnyu bogárnem. (Schönschröter).

*BÁJLÓ
(báj-ol-ó) mn. tt. bájoló-t, tb. ~k. Aki vagy ami bájerővel bír. Bájló szépség.

*BAJLÓDÁS
(baj-ol-ó-d-ás) fn. tt. bajlódás-t, tb. ~ok. Holmi bajokkal, nehézségekkel, akadályokkal küzködés, vesződés, vergődés.

*BAJLÓDIK
(baj-ol-ó-d-ik) belsz. m. bajlód-tam, ~tál, ~ott. Bajokkal vesződik, küzködik, bajokban szenved. Mások ügyével bajlódni. Rendetlen cselédekkel, rosz gyermekekkel bajlódni.

*BAJM vagy BAJN
(baj-om vagy baj-on) elvont törzs bajmócz, bajmol és bajnócza szókban; öszvébbrántva bán ,bánik' szóban.

*BAJMAK
falu Bács megyében; helyragokkal: Bajmak-on, ~ra, ~ról.

*BAJMÓCSKA
falu Nyitra megyében; helyragokkal: Bajmócská-n, ~ra, ~ról.

*BAJMÓCZ
mezőváros Nyitra vármegyében, helyragokkal: Bajmócz-ra, ~on, ~ról. Némelyek ajánlják az idegen pedant szó kifejezésére, mennyiben ez holmi külsőségekkel, apróságokkal, lényegtelen dolgokkal bajlódó, bibelődő, bajmolódó embert jelent.

*BAJMOL
(baj-om-ol vagy baj-on-ol) törzse bajmolódik igének, de a mely önmagában is használható; m. bajmol-t.

*BAJMOLÓDÁS
(baj-om-ol-ó-dás) fn. tt. bajmolódás-t, tb. ~ok. Vesződség, apróságokkal bibelődés.

*BAJMOLÓDIK
(baj-om-ol-ó-d-ik) k. m. bajmolód-tam, ~tál, ~ott. Bajlódik, különösen apróságokkal, lényegtelen dolgokkal bibelődik.

*BAJNA
helynév Esztergam és Nyitra vármegyékben; helyragokkal: Bajná-ra, ~n, ~ról.

*BAJNÁR
fn. tt. bajnárt, tb. ~ok. Korán érő szőlőfaj. Hegyalján s több más vidéken: gohér vagy gahér, Zalában: bajnák, Győrben és Tolnában: bajor, Borsodban: sombajom. Mindezek talán a bajor (bajorhoni, bajorországi) szótól eredtek.

*BAJNÓCZA
(baj-on-ó-cza) fn. tt. bajnóczát. Növénynem a húszhímesek és ötanyások seregéből; fajai cserjések és fűneműek. (Spiraea). E szó alkotói (Diószegi és Fazekas) a baj szót vevék törzsül. Van gamandor, szillevelü, csipkés, bangitabajnócza a cserjék közől, szakállas, kolonczos és legyező bajnócza a fűneműekből.

*BAJNOK
(baj-nok) fn. tt. bajnok-ot. Általán, harczos, csatár, vitéz, kinek hivatása bajt víni, csatázni, harczolni, katonáskodni. Szorosabban: személyes bajvívó.
"Bajnok, bajnok, van-e erő
Százak felett kebledben,
Kivívsz-e majd, balsors ha jő?
Lángszablyáddal kezedben?"
Kölcsey.
Régi iratokban, például 1216-ból, 1289-ből: boynuk. (Jerney: Magyar nyelvkincsek).
Gyökre és érteményre nézve egyeznek vele a szláv bojowník, bojnik, woják, a moldva-oláh bojár, stb. V. ö. BAJ.

*BÁJNOK
(báj-nok) fn. tt. bájnok-ot. Új alkotásu szó, s am. bűvölő, bűbájos.

*BAJNOKI
(baj-nok-i) mn. tt. bajnoki-t, tb. ~ak. Bajnokot illető, bajnokhoz tartozó, arra vonatkozó. Bajnoki bátorság, ügyesség, termet.

*BAJNOKILAG
(baj-nok-i-lag) ih. Bajnoki módon, úgy mint bajnokhoz illik, illetőleg bátran, vitézűl. Bajnokilag víni.

*BAJNOKISÁG
(baj-nok-i-ság) fn. tt. bajnokiság-ot. Bajnoki tulajdonság, bátorság.

*BAJNOKLIBUCZ
(bajnok-libucz) ösz. fn. A libuczok azaz bíbiczmadarak egyik faja, melynek hímjei folytonos viaskodásban élnek egymással. (Tringa pugnax). Átv. ért. házsártos, veszekedő, párviadalokat kereső ember.

*BAJNOKSÁG
(baj-nok-ság) fn. tt. bajnokság-ot. Bajnoki állapot, vagy tulajdonság, illetőleg bátorság, vitézség.

*BAJNOKTÁRS
(bajnok-társ) ösz. fn. Egy hadtestben szolgáló, egymás mellett vivó, csatázó bajnokok; bajtárs, vitéztárs.

*BAJNOKUL
(baj-nok-ul) ih. Úgy mint bajnokhoz illik, mint bajnok szokott, azaz, bátran, vitézül.

*BAJÓD
(baj-ó-d) fn. tt. bajód-ot. Lótetűféreg, máskép keményen: pajód, pajót. Némely tájakon: földi féreg, mely a füvek és fák gyökerein rágódik. Több helyen jelenti azon bábot, melyből a cserebogár fejlődik ki.

*BAJOL
(baj-ol) törzse bajlódik szónak, s önmagában is használható, épen úgy mint bajmol; m. bajol-t. Valamivel bajolni vagy bajmolni, önállóbb cselekvés mint bajlódni vagy bajmolódni.

*BÁJOL
(báj-ol) áth. m. bájol-t. Vonzó, kellemes, kedves tulajdonságai által elragad, s leköt; bűvölbájol. V. ö. BÁJ.

*BÁJOLÁS
(báj-ol-ás) fn. tt. bájolás-t, tb. ~ok. 1) Elragadás kellemei által. 2) Megvesztegetés holmi bűvös mesterségek, boszorkányság által.

*BÁJOLÓ
(báj-ol-ó) mn. tt. bájoló-t, tb. ~k. 1) Ami vonzó, kedves tulajdonságainál fogva magához ragad, kellemesen leköt, gyönyörködtet. Bájoló arcz, alak, szemek. Bájoló zene, ének.
"Kéjvilág örömvilága,
Bájoló tavasz!"
Garay.
2) Ördöngös erő, bűvölés által ható, működő. Bájoló ital. Bájoló babonaság. "Az bájoló kedéglen az ő bájolásival indojtá vala az kégyókat." Sz. Krisztina élete.

*BAJOM
(1), elvont törzs, l. BAJM.

*BAJOM
(2), több helység neve Magyarországon és Erdélyben; helyr. Bajom-ba, ~ban, ~ból.

*BAJONET
a franczia baionnette, l. SZURONY.

*BAJOR
(1), fő és mn. tt. bajor-t, tb. ~ok. 1) A német nemzetnek egyik ága, népe. (Bavarus). 2) Szőlőfaj neve. l. BAJNÁR.

*BAJOR
(2), falu neves Sáros megyében; helyr. Bajor-on, ~ra, ~ról.

*BAJORORSZÁG
(Bajor-ország) ösz. fn. A német szövetség egyik királysága.

*BAJORORSZÁGI
(bajor-országi) ösz. mn. Bajorországból való, arra vonatkozó; azt illető, stb. Bajorországi veresfenyő, sör.

*BAJORSZŐLŐ
ösz. fn. l. BAJNÁR.

*BAJORUL
(bajor-ul) ih. 1) Bajor módra, bajorok szokása szerint. 2) Bajor nyelven, illetőleg oly német tájejtéssel, mint a bajorok szoktak beszélni.

*BAJORVÁGÁS
falu Sáros megyében; helyr. Bajorvágás-on, ~ra, ~ról.

*BAJOS
(baj-os) mn. tt. bajos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Nehézséggel, küzdelemmel járó, vesződséges. Bajos állapot, körülmények. Bajos utazás. A zajló Dunán bajos az átjárás. Az bajos dolog. Különösen ezen öszvetételben: ügyesbajos, am. peres, perbe bonyolodott, perlekedő. Ügyesbajos felek.

*BÁJOS
(báj-os) mn. tt. bájos-t vagy ~at, tb. ~ak. Az érzékekre különös vonzalommal ható, kedves, kellemes, elragadó. Bájos arcz, alak. Bájos zene, ének. Különösebben a régieknél am. bűbájos, bűvös.
"Ti az bájost kihozjátok
És mi előnkbe állassátok:
Lássuk, ha az éhség azt tette,
Hogy őtet megengesztelte."
Sz. Katalin verses legendája.

*BAJOSAN
(baj-os-an) ih. Nehezen, bajjal, fáradsággal, küzdelemmel. Bajosan jutni valamihez. Néha am. aligha.

*BÁJOSAN
(báj-os-an) ih. Bájai által szeretetet, vonzalmat, szelid gyönyört gerjesztve. Bájosan énekelni.

*BAJOSKODÁS
(baj-os-kod-ás) fn. tt. bajoskodás-t, tb. ~ok. Folytonos vagy gyakori bajokkal vesződés, küzdés.

*BAJOSKODIK
(baj-os-kod-ik) k. m. bajoskod-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan vagy gyakran előforduló bajokkal küzd, vesződik, máskép: bajlódik.

*BAJÓT vagy BAJÓTH
falu Esztergam vármegyében, helyr. Bajót-ra, ~on, ~ról.

*BAJSA
falu Bács vármegyében, helyr. Bajsá-ra, ~n, ~ról.

*BAJSEGÉD
(baj-segéd) ösz. fn. Személy, ki a szabály szerinti párviadalra a vívónak oldalán áll, s a fölött őrködik, hogy a párviadali föltételek és szabályok megtartassanak.

*BAJSZ
l. BAJUSZ.

*BAJSZA
(baj-usz-a) fn. tt. bajszát, lásd BAJUSZFŰ.

*BAJSZĚRZŐ
(baj-szěr-ěz-ő) ösz. mn. és fn. Aki vagy mi bajokat, nehézségeket, vesződséget okoz: nyugalomháborító, békezavaró.

*BAJSZI
kemenesali tájszó, l. BAJUSZOS.

*BAJSZOS
BAJSZOSAN, l. BAJUSZOS, BAJUSZOSAN.

*BAJSZOSODÁS
(baj-usz-os-od-ás) fn. tt. bajszosodás-t, tb. ~ok. Az ifjunak azon kifejlődési állapota, midőn bajsza kezd nőni.

*BAJSZOSODIK
(baj-usz-os-od-ik) k. m. bajszosod-tam, ~tál, ~ott. Bajsza növekedik, illetőleg legénykorba lép.

*BAJSZÖVŐ
(baj-szövő) ösz. mn. és fn. Aki szándékosan bajokat okoz, másokat bajba, perbe, veszekedésbe kever; alattomos ravasz izgágacsináló.

*BAJTA vagy BAJTHA
falu Hont vármegyében, helyr. Bajtá-ra, ~n, ~ról.

*BAJTALAN
(baj-talan) mn. tt. bajtalan-t, tb. ~ok. Baj nélkül levő, vagy történő, illetőleg harcztalan, háborutlan. Bajtalan állapotban élni. Bajtalan magánélet. Használtatik határozóilag is, s am. bajtalanul. "Csak busúl, csak őszűl, vég- s határtalan, hajh! mert kedve nincsen élni bajtalan." Vörösmarty.

*BAJTÁRS
(baj-társ) ösz. fn. Általán, aki bajainknak részese; különösen hadi társ, ki velünk egy seregben, egy sorban, egy csatában harczol. Közéletileg: velünk társalkodó barátunk, hozzánk hasonló érzésű ember, népnyelven: pajtás.

*BAJTAT
(baj-tat) önh. m. bajtat-tam, ~tál, ~ott, par. bajtass. Ideoda csapong, mintegy bajt csinálva, vagy bajosan jár. Ritka használatu szó, különben mint önható hasonló képzésü a vágtat, csörtet, lüktet szintén járásra vonatkozó igékhez.

*BAJTATÁS
(baj-tat-ás) fn. tt. bajtatás-t, tb. ~ok. Ideoda csapongó járás.

*BÁJTEKINTET
(báj-tekintet) ösz. fn. Igézőleg ható, kedves, bájoló pillantás, mint a vonzó arczkifejezés leggyöngédebb neme.

*BAJUSZ
(baj-usz) fn. tt. bajusz-t, tb. ~ok. A férfineműek és némely hímállatok pl. a macskaneműek s némely halak szája felett növő szőrszálak. Ritka, tömött, sűrü, sima, torzonborz, rövid, nyírott, hosszu, csurgóra álló bajusz. Kajla, pörge, kacskaringós, tulipános bajuszt viselni. Szőke, vörös, fekete, tejfölös (igen szöszke) bajusz. Kocsisosan kikent bajusz. Szürke, ősz, kese bajusz. Macskabajusz, harcsabajusz, orozlánbajusz. Pederni, pedergetni, simogatni, kikenni, kicsípni a bajuszt. Haragjában bajuszát rágni, tépni. Félre bajusz, jön a szakál. Előbb nő a bajusz, aztán érik az ész. Km. Átv. ért. a lakatosoknál, huszárbajusz, am. fölpederített bajusz formáju vas kallantyu. Így nevezik némely növények vékony kacskaringós indáit és kacsait. Szőlőbajusz.
Egyezik vele a török biucz, byjyk, a tót bavusz, fúze, lengyel wonze. Elemezve talán = ajusz ajsz, mintegy ajon, ajkon növő szőr, mint szakál = szakon azaz tokán való szőr. Mások szerént annyi mint bolyhos, felhangon: pelyhes.

*BAJUSZFODORÍTÓ
(bajusz-fodorító) ösz. fn. Kis sütővas, melylyel a nyalka piperkőczök bajszaikat fodorrá sütögetik.

*BAJUSZFŰ
(bajusz-fű) ösz. fn. Növénynem a háromhímesek és egyanyások seregéből, virágzása csoportos gomb- vagy fűzérformában, melynek tövén kétfelé kiálló levélgallér van. (Chrypsis W.)

*BAJUSZKEFE
(bajusz-kefe) ösz. fn. Bajuszt simítani való kis zsebbeli kefe.

*BAJUSZKENŐ
(bajusz-kenő) ösz. fn. Zsíros, viaszos stb. anyagból készített kenőcs, melylyel a bajuszszálakat simává, fényessé teszik, s kipederítik.

*BAJUSZNYIRŐ
(bajusz-nyirő) ösz. fn. Ollócska, melylyel a bajuszt metélgetik s idomítják.

*BAJUSZOS
(baj-usz-os) mn. tt. bajuszos-t vagy ~at, tb. ~ak. Kinek vagy minek bajusza van, illetőleg fölserdűlt. Bajuszos legény. Bajuszos diák. Bajuszos macska, oroszlán. harcsa. Különösen, aki bajuszt visel. Bajuszos pap, barát, katona. Ellenkezője: bajusztalan.

*BAJUSZOSAN
(baj-usz-os-an) ih. Bajuszszal ellátva, bajuszt viselve.

*BAJUSZOSODÁS
(baj-usz-os-od-ás) fn. tt. bajuszosodás-t, tb. ~ok. Bajusz növekedése, illetőleg állapot, midőn valakinek vagy valaminek bajusza sarjadoz.

*BAJUSZOSODIK
(baj-usz-os-od-ik) k. m. bajuszosod-tam, ~tál, ~ott. Bajusza sarjadzani, növekedni kezd. V. ö. PÖLYHÖSÖDIK. MOHÓDZIK.

*BAJUSZPĚDĚRÍTŐ
l. BAJUSZFODORÍTÓ.

*BAJUSZPĚDRŐ
l. BAJUSZKENŐ.

*BAJUSZSZÁL
(bajusz-szál) ösz. fn. Egyes szál a bajuszból.

*BAJUSZTALAN
(baj-usz-talan) mn. tt. bajusztalant, tb. ~ok. 1) Kinek vagy minek természeténél vagy koránál fogva bajusza nincs. A nők, gyermekek bajusztalanok. 2) Aki nőtt bajuszát borotválja, sima száju. Bajusztalan pap, katona.

*BAJVIADAL
(baj-viadal) ösz. fn. Kettő közötti fegyveres küzdelem, harcz, ütközet, párbaj.

*BAJVIVÁS
(baj-vivás) ösz. fn. Cselekvés, midőn két ellenfél fegyveres kézzel bajt ví, küzd, csatáz.

*BAJVIVÓ
(baj-vivó) ösz. fn. Harczos, csatázó, párviadalos, viador.

*BAJZA
(baj-oz-a) mn. tt. bajzá-t. Szilaj, vad lóról mondják, mely féket, hámot nem tűr, s az által mintegy bajt csinál. Baranyai tájszó. Némileg egyezik vele: pajzán.

*BAJZÁT
(baj-oz-a-ot) mn. tt. bajzát-ot. Lásd BAJZA.

*BAK (1)
természeti hangutánzó gyök, melyből bakog, bakogás, bakkan, stb. származott. Rokonai: mak makog, vak vakog vakkant.

*BAK (2)
elavult gyök, mely valami dudorút, csomósat, buczkósat jelent a baka, és bakancs, bakalló származékokban. Rokonai a szintén buczkósat jelentő boka, baglya, bagoly szók gyökei: bok, bag, és a szegfejet jelentő pok, s ennek módosítványai bog(ács) pog(ács), stb.

*BAK (3)
am. buk ezen származékokban: bakázik, bakarász, bakdácsol, bakfincz.

*BAK (4)
a maga nemében valami kicsinyet (ak = ka) jelent ezen öszvetett szókban: bakágyu, bakarasz, bakszán, bakszekér. Ez érteményben rokona a vékonyhangu bige.

*BAK (5)
fn. tt. bak-ot. 1) Szélesb ért. hímnemű állat, nevezetesen némely madárneműek közől, mint: bakpáva, bakgalamb, bakrécze, bakpulyka. 2) Szorosb ért. a kecske, zerge, őzféle állatok híme: bakkecske vagy kecskebak, bakzerge, bakőz. Bakszag. Büdös mint a kecskebak. Megitták a bak árát. Km. Bakot lőni, szarvas hibát követni el. Egy bakot nyúzni, mindig ugyanazon dologról beszélni. Bakot fejni, sikeretlen, haszontalan munkát tenni. Átv. ért. a kecskebak szarvait véve alapul 1) Mintegy szarvakkal ellátott kétágu nyeles eszköz, melyen holmi terhet, pl. fűteni való fát hordani szoktak, máskép: kecske. 2) Az ácsok négylábu állványai, melyekre a munkába vett gerendákat fektetik. 3) A hintónak karos eleje, melyen a kocsis ül, továbbá szintén karzatos hátulja, melyre holmit rakni lehet. Bakra ül a kocsis. Szénát, zabot rakni a bakra. Fölkapni a bakra. Bakon ülő kis eb. 4) A takácsoknál az osztováta azon része, melyre a fonalat föltekerik. 5) Az égi állatkörnek, azaz naputjának azon csillagzata, melybe a nap december 21-kén lép.
Ezen szónk a legtöbb hindueurópai nyelvekkel közös; szanszkritül: bukka, svédül: bock, bagge, dánul, hollandul: bok, francziául: bouc, németül: Bock, wendül: bak, latinul fordítva: caper, finnül: pukki stb. Ha szarvas, illetőleg bökő tulajdonságát veszszük alapul, rokon vele a magyar bök és bika, a latin pungo, franczia piquer, szlav pichnem, finn pökin, pukkaan, stb. ha pedig bekegő hangját, hasonlók hozzá a magyar bekeg, mekeg, makog, a szanszkrit bukk, a latin buccino, a hellen banzw, stb.

*BAK (6)
több helység neve; helyragokkal: Bak-on, ~ra, ~ról.

*BÁK
falu Szalában; helyragokkal: Bák-on, ~ra, ~ról.

*BAKA! (1)
néhutt, nevezetesen Somogyban csikót hivogató szó, máskép: maczi!

*BAKA! (2)
(bak-a) fn. tt. bakát. 1) Mocsárokban termő nagy bokrétáju fejes kákafaj, melyet máskép buzogánynak neveznek. Ezen érteményben közös gyökü a szintén buczkóst, csomósat jelentő bakalló, bakló, baglya szókkal. 2) Bokáig érő kurta száru lábbeli, milyet a magyar gyalog katonaság szokott viselni. Bakában járni. Felfűzni a bakát. Innen jelenti magát a bakancsos katonát is. Jönnek a bakák. Huszár vagyok nem baka. V. ö. BAKANCS, BAKANCSOS.

*BAKA (3)
több helységek neve; helyragokkal: Baká-ra, ~n, ~ról.

*BÁKA
több helység neve; helyragokkal: Báká-n, ~ra, ~ról.

*BAKABÁNYA
(baka-bánya) ösz. fn. és királyi város neve Zólyom vármegyében; helyragokkal: Bakabányá-ra, ~n, ~ról.

*BAKÁCS
(bak-ács) fn. tt. bakács-ot. Sándor István szerint régi szó, am. kocsigyártó, talán a baktól, mint a kocsi egy részétől.

*BAKACSIN
fn. tt. bakacsint, tb. ~ok. Fekete vagy sötétkék szinre festett csinvat vászon. Hasonló hozzá bagazia. Eredetre nézve francziául: bocassin vagy boucassin, mely kétnyüstü parketszövetet jelent.

*BAKAFÁNTOS
(baka-fántos) ösz. mn. Kötekedő, másokba kapczáskodni szerető, mintegy bak módjára öklelődni szokó.
Első alkatrésze: bak, második: fántos am. bántos, tehát = bak gyanánt bántó. Hasonló jelentésü a fántonfánt, azaz bántonbánt elavult szóban.

*BAKAFÁNTOSKODIK
(baka-fántoskodik) ösz. k. Veszekedési, bántani akaró vágyból másokba kötelődzik, kapczáskodik.

*BAKÁGYU
(bak-ágyu) ösz. fn. Kis sudár ágyu, mely legfölebb háromfontos golyókat lő.

*BAKAHÁZA
népes puszta Gömör megyében helyragokkal: Bakaházá-n, ~ra, ~ról.

*BAKAL
(bak-al) ösz. fn. Alkatrészei: bak (hircus) és el vagy elem, a törzshöz idomítva: al, am. bakelő, bakelem (hircinum).

*BAKÁLLÁS
(bak-állás) ösz. fn. Épitők állása, melyet úgynevezett bakokra, azaz hosszu lábu állványokra raknak.

*BAKALLÓ
(bak-al-l-ó) fn. tt. bakalló-t, tb. ~k. A csizmaszár fülei közől aláfityegő bojt, vagy boglárféle gombkötő mű. Gyöke bak = csomót jelentő bog, honnan elemezve: bog-ol-ó.

*BAKALLÓS
(bak-al-l-ó-os) mn. tt. bakallós-t vagy ~at, tb. ~ak. Bakallóval ellátott, fölszerelt. Bakallós csizma.

*BAKALSAV
(bak-al-sav) ösz. fn. Bakalból készített sav. (Acidum hircinum).

*BAKAMEZŐ
falu Krassó megyében; helyragokkal: Bakamező-n ~re, ~ről.

*BAKANCS
(bak-ancs vagy bok-ancs) fn. tt. bakancs-ot. Bokáig érő, rövid száru lábbeli, mely ha fínomabb anyagu és idomu: topán, topánka; katonai tréfás nyelven: mindennapra való kurtacsizma. A magyar gyalogkatonaság lábbelije. Fontos talpu bakancs. Elázik a bakancs. Felfűzni a bakancsot. Tájejtéssel és eredetileg: bokancs, a boka törzstől.

*BAKANCSOS
(bok-ancs-os) fn. tt. bakancsos-t, tb. ~ok. Magyar ezredbeli gyalog katona, máskép: baka, fika, hajdu. Huszár vagyok, nem bakancsos. Nem rúg patkót a bakancsos lova. Km. Sárral él a bakancsos paripája. Pocsétakerülő bakancsos. V. ö. BAKANCS.

*BAKANCSOSAN
(bok-ancs-os-an) ih. Bakancsban, bakancsot fűzve. Bakancsosan járni.

*BÁKÁNY
(baka-any) fn. tt. bákány-t, tb. ~ok. Bakás azaz buzogányforma fejü kákafaj. V. ö. BAKA.

*BAKANYA
falu Erdélyben, Hunyad megyében; helyragokkal: Bakanyá-n ~ra, ~ról.

*BAKAR
l. BAKATOR.

*BAKARASZ
(bak-arasz) ösz. fn. A hüvelyk és mutatóujjal mért arasz. előarasz, kurta arasz. Különböztetésül a hüvelyk és középujjal mért hosszabb arasztól.

*BAKARÁSZ
(bak-ar-ász) önh. m. bakarász-tam, ~tál, ~ott. Fejét aláalá biczegeti, buktatja; eredetileg bukarász, a bukik gyöktől.

*BAKATOR
fn. tt. bakator-t, tb. ~ok. Rózsaszin pirosat játszó bogyóju szőlőfaj, öszvehúzva: bakar, máskép: dinka; különbözik tőle a rózsaszőlő. Híres az érmelléki bakatorból szűrt bor. Valószinűleg az olasz bacca d'oro-tól (arany bogyó) vette eredetét.

*BAKÁZÁS
(baka-az-ás) fn. tt. bakázás-t, tb. ~ok. Botlás neme, mely bukással jár. V. ö. BAKÁZIK.

*BAKÁZIK
(baka-az-ik) k. m. bakáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Megbotolva lebukik, bukfenczet vet, pl. a hegyről leszaladó nyúl. Érteményénél fogva gyöke eredetileg: buk, bukik, tehát am. bukázik, bukdosik.

*BAKBŐR
(bak-bőr) ösz. fn. A kecskebaknak lenyúzott vagy kikészített bőre.

*BAKBŰZ
(bak-bűz) ösz. fn. Sajátságos bűzü szag, mely a bakból kipárolog, s a szagló érzékre igen csipősen és kellemetlenül hat.

*BAKBŰZÜ
(bak-bűzü) ösz. mn. Amit a bakbüze általjárt vagy oly bűzü, milyen a baké. Bakbűzü istálló. Bakbűzü gerely, növényfaj a gerelyek neméből, máskép: bűzös gólyaorr.

*BAKCSACSA
(bak-csacsa) ösz. fn. Vesszőből font szánforma alkotmány, melyen a gyermekek játékból egymást hurczolják; bakszekér, kis szekér.

*BAKCSÓ
(bak-csó) fn. tt. bakcsó-t, tb. ~k. Gémfaju madár, a bölönbikánál kisebb; lakik vizes helyeken, apró szigeteken és fűzeseken. Úgy néz, mint a bakcsó. Km. Szeged tájékán: vakvarju, néhutt tréfásan: oláhpap.
Eredetileg: vakcsó, mintegy vakosó, minthogy négy-öt óra hosszáig egy helyben mozdulatlanul merően néz.

*BAKDÁCSOL
(buk-od-ács-ol) önh. m. bakdácsol-t. Fejét lelógatva, s mintegy bukdosva lépdegel, pl. a ballagó nyúl vagy a melegtől gyötört s fáradt ló.
Gyöke buk vagy bukik, melyből gyakorlatos képzőkkel lett: bukdácsol, bakdácsol, mint: vág-ból vagdácsol, nyög-ből nyögdécsel, szök-ből szökdécsel.

*BAKDÁCSOLÁS
(buk-od-ács-ol-ás) fn. tt. bagdácsolás-t, tb. ~ok. Bukdosva mendegélés, ballagás.

*BAKDÜHÖDÉS
(bak-dühödés) ösz. fn. A baknemű állatok erősen kitörő párzási, közösülési ösztöne.

*BAKFINCZ
Dunántuli tájszó. l. BUKFENCZ.

*BAKFINCZĚZ
l. BUKFENCZĚZ.

*BAKFITTY
l. BUKFENCZ.

*BAKFORDÍTÓ
(bak-fordító) ösz. fn. Az égtekén, s illetőleg az égboltozaton azon képzeleti körvonal a déli félgömbön, melyet elérvén a nap megfordul s éjszak felé veszi útját. (Tropicus capricorni). Ellenirányosa: rákfordító.

*BAKFŰ
(bak-fű) ösz. fn. Növényfaj a betonikák neméből, máskép: orvosi bakfű, sebfű. (Betonica officinalis).

*BAKGEDŐ
(bak-gedő) ösz. fn. Fiatal kecskebak, kis bak. V. ö. GEDŐ.

*BAKHÁT
(bak-hát) ösz. fn. Szőlőmivesek nyelvén am. a szőlőtőkék között nyáron fölhányt föld, melylyel télen a tőkéket ismét befödik.

*BAKIK
(bak-ik) k. m. bak-tam, ~tál, ~ott. Bak vagy hím állat módjára nyősténynyel közösül, párzik. Göcsejben: bikik; amaz inkább a bak-tól, emez a biká-tól vevén eredetét. Rokona: fikik.

*BAKIRHA
(bak-irha) ösz. fn. Bakbőrből készített irha. V. ö. IRHA.

*BAKKAN
(bak-u-an) önh. m. bakkan-t. 1) Egyes bak hangot ad. 2) Bukkan, bólint.

*BAKKANCS
helyesebben l. BAKANCS.

*BAKKANCSOS
helyesebben l. BAKANCSOS.

*BAKKECSKE
(bak-kecske) ösz. fn. A kecskenemű állatok hímje, fordítva: kecskebak. Ugrik, bökdös, mint a bakkecske. Km.

*BAKLAT
(bak-ol-at) önh. m. baklat-tam, ~tál, ~ott, par. baklass. Szoros ért. mondják kecskéről, midőn a nemi közösülés ösztöne ingerli, máskép: bakzik. Szélesb ért. mondatik kutya, macska s más állatokról is a fentebbi érteményben. Képzésre olyan mint: koslat, vizslat, peslet.

*BAKLÓ
(bak-ol-ó) fn. tt. bakló-t, tb. ~k. A disznók és juhok kidudorodó tokája. Gyöke bak, a buczkót, csomót jelentő bok, bog, bag gyökökkel rokon.

*BAKMACSKA
(bak-macska) ösz. fn. A székelyeknél am. kanmacska, kandúr.

*BAKÓ (1)
(bak-ó, bök-ő) fn. tt. bakó-t, tb. ~k. 1) Hóhér, ki a halálra itélteket kivégzi. Egyezik vele a cseh pochop. 2) Dobverő pálcza, vendül: pavko.

*BAKÓ (2)
(bak-ó) mn. tt. bakó-t, tb. ~k. Ami bakik, azaz párzani, nemileg közösülni vágyik.

*BAKÓ (3)
népes puszta Nógrád megyében; helyragokkal: Bakó-n, ~ra, ~ról.

*BÁKÓ
(bá-kó) fn. tt. bákó-t, tb. ~k. Együgyü, bamba, mamlasz, bászli, gyügye, aki mindenre bámul. Gyöke a csudálkozást, illetőleg ostobaságot jelentő bá!

*BAKÓBÁRD
(bakó-bárd) ösz. fn. Bárd vagy pallos, melylyel a bakó vagy hóhér a halálra itélteket kivégzi.

*BAKÓCZA
falu Baranya megyében; helyragokkal: Bakóczá-n, ~ra, ~ról.

*BAKÓCZÁL
(bak-ó-cza-al) önh. m. bakóczál-t. Álomtól nyomva bókol, bóbiskol, fejével bukdácsol. Gyöke bak = buk, tehát eredetileg: bukóczál, mint: bakdácsol = bukdácsol.

*BAKÓFA
falu Vas megyében; helyragokkal: Bakófá-n, ~ra, ~ról.

*BAKOG
(bak-og) önh. m. bakog-tam, ~tál, ~ott. Akadozó nyelven s értetlenül mond vagy akar mondani valamit. Változattal: makog, vakog. Gyöke bak, valamint a mak, vak, természeti hangutánzó.

*BAKOGÁS
(bak-og-ás) fn. tt. bakogás-t, tb. ~ok. Akadozó nyelvü, értetlen hangu szólás, vakogás, makogás. V. ö. BAKOG.

*BAKOL
(bak-ol) áth. m. bakol-t. Holmit a kocsibakra fölrak, fölhelyez. Szénát, zabot, ládát bakolni.

*BÁKOM
l. ÁKOMBÁKOM.

*BAKONAK
helységek neve Szala megyében; helyragokkal: Bakonak-ra, ~on, ~ról.

*BAKONY
fn. tt. Bakony-t. Nagy erdőség Veszprém és Szala vármegyékben. Makkos, bükkös Bakony. Bakony erdeje. Van Bakony-szeg nevü helység is Biharban, és Bakonya Baranyában.
Gyöke bak talán a makk szónak változata, mintha Makkony volna, sok makkos fájától. Hangban rokon hozzá a pagony szó is.

*BAKONYA
(1), falu Baranyában; helyragokkal: Bakonyá-ra, ~n, ~ról.

*BAKONYA
(2), (bak-ony-a) fn. tt. bakonyá-t. Holmi aprólék áruczikkek, milyeket az úgynevezett szatócsok árulnak. Erdélyben divatos szó, románul: bakány, bakányie, am. portéka, áru.

*BAKONYÁS
(bak-ony-a-as) fn. tt. bakonyás-t, tb. ~ok. Erdélyben am. kisboltos, szatócs, félkézkalmár. (Greisler).

*BAKONYBÉL
falu Veszprém megyében (a Bakony közepén); helyragokkal: Bakonybél-ben, ~be, ~ből.

*BAKONYI
(bak-ony-i) mn. tt. bakonyi-t, tb. ~ak. Bakonyból való, Bakonyban levő, oda vonatkozó, stb. Bakonyi talicskák, lapátok, villák. Bakonyi kanász, szegénylegény. Bakonyi disznó.

*BAKONYSZEG
falu Bihar megyében; helyragokkal: Bakonyszeg-ěn, ~re, ~ről.

*BAKOR
l. BAKATOR.

*BAKOSTÖRÉK
falu Gömör megyében; helyragokkal: Bakostörék-en, ~re, ~ről.

*BAKÓVÁR
falu Temes megyében; helyragokkal: Bakóvár-on, ~ra, ~ról.

*BAKŐZ
(bak-őz) ösz. fn. Az őznemű állatok bakja, kanja, hímje. V. ö. ŐZ.

*BAKREKESZ
(bak-rekesz) ösz. fn. A kecskeólban vagy akolban külön választott rekesz, melybe a bakokat zárják.

*BAKS
népes puszta Csongrádban; helyragokkal: Baks-on, ~ra, ~ról.

*BAKSA
(1), (bak-os-a) fn. tt. baksát. Kínzópad, melyen a gonosztevőket kínozva vallatni szokták. Eredetileg valószinüen: buksa, a buk-ik gyöktől, mennyiben az így kínzottakat lefektetni, lebuktatni szokták.

*BAKSA
(2), több helység neve Abaúj, Szala, Tolna megyékben; helyr. Baksá-ra, ~n, ~ról.

*BAKSAFALU
helység Vas megyében; helyr. Baksafalu-ba, ~ban, ~ból.

*BAKSAHÁZA
falu Szala, és népes puszta Nógrád megyében; helyr. Baksaházá-n, ~ra, ~ról.

*BAKSÁL
gyak. önh. m. baksál-t. Böngész, bilingérez, s mintegy bukdosva keresgél. Elemezve: buk-os-al.

*BAKSZAKA
(bak-szaka) ösz. fn. l. KECSKEDÍSZ.

*BAKSZAKÁL
(bak-szakál) ösz. fn. 1) Kecskebak szakála, vagy ennek formájára beretvált s idomított hegyes szakál. 2) l. KECSKEDÍSZ.

*BAKSZÁN
(bak-szán) ösz. fn. Gyermekek kisded szánkója, máskép: bakcsacsa.

*BAKSZARV
(bak-szarv) ösz. fn. A kecskebak szarva.

*BAKSZEKÉR
(bak-szekér) ösz. fn. Két kerekü kis szekér, taliga.

*BAKSZÖKÉS
(bak-szökés) ösz. fn. Olyan szökés, ugrás, milyent a kecskebak szokott tenni, előre tolt s öklelésre, eltaszításra feszített fejjel.

*BAKTA
több helység neve Abaúj, Heves és Szabolcsban (NYÍR~); helyr. Baktá-ra, ~n, ~ról.

*BAKTÁMASZ
(bak-támasz) ösz. fn. Zsámolyforma talap a bakos kocsikon, hintókon, melynek nekiveti lábait a kocsis.

*BAKTAT
(bak-tat) önh. m. baktat-tam, ~tál, ~ott, par. baktass. Lassan lépve, fejét lógatva, s mintegy bakdácsolva megy, jár. Baktat a fáradt ló. A sánta ember baktatva megy. Nagynehezen haza baktatott. Átv. ért. mondják emberről, aki valamely könyvből vagy irásból nehezen, vagyis fejét gyakran lebólintva, lebuktatva olvas.
Eredetileg elemezve: buk-tat. Képzésre olyan mint: vágtat, satrat, csörtet, lüktet, önhatók.

*BAKTATÁS
(bak-tat-ás) fn. tt. baktatás-t, tb. ~ok. 1) Lassan, fejlógatva, bukdácsolva menés. 2) Nehézkes olvasás. V. ö. BAKTAT.

*BAKTI
népes puszta Gömörben; helyr. Bakti-ba, ~ban, ~ból.

*BAKTOP
(bak-top) ösz. fn. Növénynem az öthímesek és kétanyások seregéből. Neve a hellen aegopodium (bakláb, kecskeláb) után van fordítva.

*BAKTÖVIS
(bak-tövis) ösz. fn. Mézgatermő tövises növénynem. (Tragant).

*BAKTÖVISMÉZGA
(bak-tövis-mézga) ösz. fn. Mézga, mely baktövisből fakad ki.

*BAKUGRÁS
l. BAKSZÖKÉS.

*BAKUL
(bak-ul) ih. Székelyesen am. bolond módon, balgatagul. Ezt bakul cselekedted.

*BAKZÁS
(bak-oz-ás) fn. tt. bakzás-t, tb. ~ok. Párzási, közösülési inger, ösztön bizonyos állatoknál, különösen a kecskéknél, macska-, kutyanemüeknél. V. ö. BAKZIK.

*BAKZERGE
(bak-zerge) ösz. fn. A zerge vagyis vadkecskeféle állatok hímje.

*BAKZIK
(bak-oz-ik) k. m. bakzott-am, ~tál, ~ott, htn. bakzani. Szoros ért. mondjuk azon állatnemekről, illetőleg nőstényekről, melyek hímjét bak-nak nevezik, s am. nemi ösztöntől ingerelve bakkal közösülni vágyik. Bakzanak a kecskék, őzek, zergék. Szélesb ért. bakzik a macska, kutya, nyúl stb. Átv. megvető értelemben mondják a szemtelen bujálkodó emberről is. Bakzanak, mint a kutyák.

*BAKZÓ
(bak-oz-ó) mn. tt. bakzó-t, tb. ~k. Nemi ösztöntől ingerülve közösülni vágyó, koslató. Bakzó macska, kutya. Lótfut, mint a bakzó kutya. Km.

*BAKZÓDÁS
( bak-oz-ó-d-ás) BAKZÓDIK (bak-oz-ó-d-ik) l. BAKZÁS, BAKZIK.

*BAL (1)
elvont gyök, s rokon a szintén elvont ball, bol, boly, bel, bil, böl, gyökökkel, melyekből ideoda mozgást, tétovázó járást, forgást jelentő szók származnak, mint: ballag, bolyong, bellőke, billeg, bölcső. Az egyszerű gyök el, ill (illan, illeg, mely szanszkritban vail, vaill). Alapérteményben különbözik tőle azon bal, elvont gyök, melyből a metszésre, hasításra, elválasztásra vonatkozó balaska, balta, eredtek, s ezek rokonai: vál, válik, választ, melyekkel egyeznek a szanszkrit p-hal (kinyit, szétválaszt, tör), vil (választ), német spalten, latin vello, hellen olluw stb.

*BAL (2)
mn. tt. bal-t, tb. ~ok. 1) A maga nemében rosz, helytelen, nem kedvező, mint a jónak ellenkezője. Jó és bal szerencse. Jó vagy bal véleménnyel lenni valaki felől. Bal esettől félni. 2) Észbeli fölfogásra vonatkozólag am. hibás, észtanelleni. Bal itélet. Bal értelem. Bal fölfogás. Balra érteni, balra magyarázni valamit. Innen a balga, balgatag, balság származékok is. 3) Az emberi vagy más állati test páros tagjai, illetőleg részei közől az, mely a szív felől fekszik. Bal kéz, bal láb, bal fül, bal szem, bal oldal, bal csipő. Különösen kezet illetőleg önálló főnév gyanánt is használtatik, s páros társa jobb (régiesen jog vagy jobbkéz. Az anya balján tartja gyermekét s jobbjával czirogatja. Baljába fogja a kocsis a gyeplőt, s jobbjába az ostort.
Mindezen érteményekben az általános vagy viszonylagos rosz alapérteményre rejlik, mint a bal kéz, és jobb kéz, bal és jó szerencse, ellentétes fogalmakból látszik. Tiszta gyöke pedig azon al, mely több származékaiban szintén viszonylagos roszat jelent, mint: aljas, alávaló, aláz, gyaláz. T. i. a bal kéz a jobbhoz, mint rendesen ügyesebbhez mérve némileg roszabb. Egyébiránt hasonló hozzá a török bela (balság), latin mal-us, hellen faul-oV stb.

*BÁL
önálló gyök és fn. tt. bál-t, tb. ~ok. 1) Tánczvigalom. Álarczos bál. Farsangi jótékony czélu bál. Ezen érteményben azon hasonló gyökü szók osztályába tartozik, melyek kerengést, forgást, ideoda mozgást jelentenek, milyenek: bolyog, bellőke, billeg, s egyeznek vele a szanszkrit vaill (fordít), latin volvo, hellen ballizw, német Ball, walzen, franczia bal, balet, török balo stb. Ide sorozhatók általán azon l gyökhangu szók, melyek haladó mozgásra, illegésre vonatkoznak; V. ö. L, gyökhang. 2) Csomagba kötött, tekercsbe szedett, göngyölgetett holmi szövetek, papirnemüek stb. öszvege. Tíz bál papiros. Ez értemény szerint rokoni a magyar pólya, bula, bulál, bulázó, a hellen palla, franczia balle, boule, német Ball, stb.

*~BÁL
öszvetett képző, mely némely gyökökből gyakorlatos igéket alkot, mint: rom-bál- him-bál, czim-bál, nyir-bál, kaj-bál vagy kaj-a-bál. Első eleme a középső b, mely önálló neveket is képez, mint: dom-b, lom-b, czom-b, másik a gyakorlatos ál, mint az iddog-ál, álldog-ál s több más igékben. V. ö. ~B, képző.

*BALA
(1), l. BALÁZS.

*BALA (2)
v. BALLA, falu Kraszna megyében; helyr. Balá-n, ~ra, ~ról. Régi oklevelekben sokszor előfordul mind egyszerűen: Bala, mind összetételekben: Balavár (1024), Balavölgye (1248). Jerney. Nyelvkincsek.

*BALAJT
helynév Abauj és Borsod vármegyében helyr. Balajt-ra, ~on, ~ról.

*BALAHÁZA
l. BALLAHÁZA.

*BALÁS (1)
l. BALÁZS.

*BALÁS (2)
több helység neve; helyr. Balás-ra, ~on, ~ról.

*BALÁSFA
helység Pozsony megyében; helyr. Balásfá-n, ~ra, ~ról.

*BALÁSFALVA
helyek neve Magyarországon és Erdélyben; helyr. Balásfalvá-ra, ~n, ~ról.

*BALÁSFÖLDE
népes puszta Gömör megyében; helyr. Balásföldé-n, ~re, ~ről.

*BALÁSHÁZA
falu Közép-Szolnok megyében; helyr. Balásházá-n, ~ra, ~ról.

*BALASKA
(bal-as-ka) fn. tt. balaskát, Bárdhoz hasonló széles lapu vagy pilingáju szekerczeféle vágó, hasító eszköz, máskép: valaska. Elemzését illetőleg l. BAL, elvont gyök.

*BALÁSTELKE
falu Erdélyben; helyr. Balástelké-n, ~re, ~ről.

*BALÁSVÁGÁS
falu Sárosban; helyr. Balásvágás-on, ~ra, ~ról.

*BALASZGYÉMÁNT
(balasz-gyémánt) ösz. fn. Halvány vörös, vagy nem ritkán fehéres gyémántfaj, mely nevét keletindiai Balaszam városától vette.

*BALATON
fn. tt. Balaton-t. Magyarország legnagyobb tava Veszprém, Szala, és Somogy vármegyékben. Anonymusnál: Bolotun. A Debreczeni legendáskönyvben előfordul balatom szó általános tó értelemben: "Nagy követ köttete az ő (Sz. Balázs) nyakára és a Balatomba vetteté." Ez értelemben egyezik vele a déli, különösen montenegroi és bosznyai szláv blato, mely nemcsak sárt, hanem nagy tavat is jelent, s a latin palus, palud(is) szótól származottnak látszik. Némelyek véleménye szerint a bala, törökül balyk, azaz hal és tó alkatrészekből alakult. Kassai József szerint Balaton = barna tó, és Fertő = fehér-tó. Van ilynevű falu is. l. BALATONY.

*BALATONI
(balaton-i) mn. tt. balatoni-t, tb. ~ak. Balatonból való; abban levő, ahhoz tartozó, Balaton melléki. Balatoni halak, fogasok. Balatoni halászok, révészek.

*BALATONY
falu Borsod vármegyében tt. Balatony-t, helyr. Balatony-ba, ~ban, ~ból.

*BALAVÁSÁRA
falu Erdélyben; helyr. Balavásárán, ~vásárára, ~vásáráról.

*BALÁZS vagy BALÁS
férfi kn. t. Balázs-t, tb. ~ok. Blasius. Balázs vitéze, régi szokás szerint így hivják azon falusi oskolás gyermekeket, kik Balázs napján, febr. 3-án kezökben nyársat tartva házról házra járnak, verseket mondanak, s az ajándékul kért és kapott szalonnaszeleteket nyársra húzva távoznak. Ezen név több példabeszédben bolondot, bohókást, eszelőst jelent, vagy ily nevezetű néhai bolondos emberekről, vagy mivel gyöke bal hasonló a balga, balgatag, bolond szókéhoz. Adósa Balázsnak, nincs helyes esze. Bolond Balázs. Megbecsüli, mint Balázs a hurkát. Hű bele Balázs, lovat ad az Isten. Eltalálta, mint Balázs pap a vecsernyét. Szirmay Hung. in Parab. A mennyiben idegen eredetünek tekinthető, némelyek szerént asfalhV (gondtalan), mások szerént basileuV (király), szótól származik. Több helység is van ily nevezetü: Balásfa, Balásfalva, Balásháza, Baláspatak, Balástelke, Balásvágás, Kis-Balás (Jászságban), Szent Balázs (Szalában).

*BALAZSÉR
falu Beregh megyében; helyr. Balazsér-on, ~ra, ~ról.

*BALCSILLAG
(bal-csillag) ösz. fn. Képes kifejezéssel am. balsors, balszerencse, gonosz véletlenség. Balcsillagom vezetett ide.

*BÁLD
(1), férfi kn. tt. Báld-ot. Balduinus.

*BÁLD
(2), falu Erdélyben; helyr. Báld-on, ~ra, ~ról.

*BÁLDOR
férfi kn. tt. Báldor-t. Baldericus.

*BALÉRTELĚM
(bal-értelěm) ösz. fn. Hibás értelem, nem azon fogalom, illetőleg értemény, melyet bizonyos szók, kifejezések jelentenek, különösen rosz, kedvezőtlen értelem. Balértelmet tulajdonítani valaminek. Balértelemben venni a legjobb szándéku mondást.

*BALESET
(bal-eset) ösz. fn. Szerencsétlen eset, szerencsétlenség. Baleset ért bennünket. Baleset ellen elkészülve lenni. Egyik baleset a másikat szüli. V. ö. ESET.

*BALÉT
fn. tt. balét-ot. Látványos, szinpadi műtáncz, különösen mely több operák kiegészítő része. Közvetlenül a franczia ballet-ből kölcsönzött szó. V. ö. BÁL.

*BALÉTTÁNCZOS
(balét-tánczos) ösz. fn. Műtánczos, mint a szinpadi balétszemélyzet férfi tagja; ha pedig nőszemély: beléttánczosnő.

*BALFASZ
(bal-v-asz) mn. tt. balfasz-t, tb. ~ok. Együgyü, balga, balyókás. Balfasz Miska. Gyöke azon bal, melyből balga, balustya, balgatag származtak. A középképző f az ó ő-ből származott v-nek keményített változata, mint a dölfös, csörfös szókban, mintha volna: bal-ó-asz bal-v-asz. Csak alsó népnyelvben divatos szó.

*BALFASZKODÁS
(bal-v-asz-kod-ás) fn. tt. balfaszkodás-t, tb. ~ok. Balgáskodás, bolondoskodás.

*BALFASZKODIK
(bal-v-asz-kod-ik) k. m. balfaszkod-tam, ~tál, ~ott. Balgán, bolondosan, viseli magát.

*BALFELÉ
(bal-felé) ösz. ih. Baloldalon fekvő irányban. Egyik balfelé, másik jobbfelé megy. Balfelé lépj, nézz. Egyszerüen: balra. Megfelel e kérdésre: merre? hova? Az ökörhajtóknál: hajszra, a lóhajtóknál: hozzád.

*BALFELŐL
(bal-felől) ösz. ih. Azon oldalról, mely bizonyos irányponthoz képest balrészt, baltájt képez. E kérdésre: honnan? felel meg. Balfelől ér a szél.

*BALFELÜL
(bal-felül) ösz. ih. E kérdésre felel meg: hol? melyik oldalon? melyik félen? Értelme: baloldalon, azon helyen, tájon, mely valakinek vagy valaminek baljára esik. A kocsiban balfelül szeretek ülni. Te jobbfelül tartsd, én meg balfelül.

*BALFÉRJ
(bal-férj) ösz. fn. A férjezett nő mellett némi lovagias, udvarias szolgálatokat tevő férfi, illetőleg a nőnek titkos hodolója, imádója, vagy épen férj gyanánt vele élő társa. (Cicisbeo).

*BALGA
(bal-g-a) mn. tt. balgát, tb. balgák. A bolond szónak szelídített értelemben rokona, s am. bohó, bolondos, kinek nincs helyes esze, ki szavaiban és tetteiben nem valami szarvas hibáju, de mindenesetre bal, helytelen fogásokat tesz, tájejtéssel: balókás, balustyán, köznépiesen: balfasz. Néhutt a palóczoknál a Bálint keresztnév kicsinyítése. Ó te balga, (balókás), mily bakot lőttél ismét?

*BALGÁLKODÁS
(bal-g-a-al-kod-ás) fn. tt. balgálkodás-t, tb. ~ok. Balga cselekvések gyakorlása, esztelenkedés.

*BALGÁLKODIK
(bal-g-a-al-kod-ik) k. m. balgálkod-tam, ~tál, ~ott. Szavaiban egy tetteiben balga módon viseli magát, esztelenkedik, bolondoskodik, bohóskodik, ezeknél szelidebb értelemben.

*BALGÁN
(bal-g-a-an) ih. Balga módon, a helyes gondolkodás és cselekvés szabályai ellen hibázva, esztelenül, oktalanul. Balgán cselekedni, viselni magát.

*BALGASÁG
(bal-g-a-ság) fn. tt. balgaság-ot. Esztelenség, oktalanság, bolondság, szelidebb értelemben.

*BALGATAG
(bal-g-ad-ag) mn. tt. balgatag-ot. A bolond szónál szelidebb, a balga szónal valamivel nyomatosabb kifejezés. "Oh balgatagok, és késedelmes szivüek!" Luk. 24. 25. Káldi. Azon ag eg képzőjü melléknevek osztályába tartozik, melyek ad ed-vel képzett önhatókból származnak s a d-t keményebb t-re változtatják, mint: herv-ad, herv-at-ag, lank-ad, lank-at ag; hasonlóan az elavult balog-ad balg-ad törzsből lett: balg-at-ag, mint horog törzsből: horg-ad, horg-at-ag.

*BALGATAGOSLIK
(bal-g-ad-ag-os-ol-ik) k. m. balgatagosl-ott, htn. ~ani. Régies. Balgatag dolgot szól vagy cselekszik. "Ördögöt val és balgatagoslik (insanit) mit hallgatjátok őtet." Münch. cod. "Kezdének balgatagoslani (furere) a bortól." Bécsi cod.

*BALGATAGSÁG
(bal-g-ad-ag-ság) fn. tt. balgatagság-ot. Bolondság szelidebb, vagy balgaság nyomatosabb értelemben véve. V. ö. BALGASÁG.

*BALGATAGUL
(bal-g-ad-ag-ul) ih. Balgatag módon, esztelenül, oktalanul. Ezt balgatagul cselekedted.

*BALGÓCZ
(bal-g-ócz) mn. és fn. tt. balgócz-ot. A német geck kifejezésére ujonnan alkotott szó, am. ember, kinek balgasága, esztelensége abban áll, hogy maga felől sokat képzel, hiún elbízza, rátartja magát.

*BALGÓCZKODÁS
(bal-g-ócz-kod-ás) fn. tt. balgóczkodás-t, tb. ~ok. Balga, hiú, maga felőli képzelgés.

*BALGÓCZKODIK
(bal-g-ócz-kod-ik) k. m. balgóczkod-tam, ~tál, ~ott. Balgán, esztelenül, híú módon maga felől sokat tartva képzelődik.

*BALHA
BALHAFŰ, BALHAPOHÁR, BALHÁS, BALHÁZ, stb. l. BOLHA, BOLHAFŰ, stb.

*BÁLHÁZ
(bál-ház) ösz. fn. Nyilvános épület, terem, melyben a közönség mulattatására tánczvigalmakat tartanak.

*BALHÁZASSÁG
(bal-házasság) ösz. fn. 1) Boldogtalan, roszul sikerült házasélet, melyben az illető felek egymással elégedetlenek, czivódók, stb. 2) Oly házasság, mely egészen különböző rangu személyek között köttetik, különösen az úgynevezett balkézre kötött házasság, midőn valamely fejedelmi vagy uralkodó személy alattvaló nőt veszen el.

*BALHIEDELĚM
(bal-hiedelěm) ösz. fn. Hibás vélekedés, melynélfogva valakiről roszat hiszünk, vagy maga a hit tárgya kedvezőtlen. Balhiedelemben lenni. Balhiedelmet táplálni valaki felől.

*BALHIT
(bal-hit) ösz. fn. Szoros ért. a józan ész elveivel és isteni nyilatkozással ellenkező hitvallási tanok.

*BÁLIKÓ
(bál-i-kó) fn. tt. bálikó-t, tb. ~k. Némely kákafajok bogláros, buzogányos feje, máskép: bákány. V. ö. BALLA.

*BALIN
fn. tt. balin-t, tb ~ok. A pontyok neméhez tartozó halfaj. (Cyprinus ballerus).

*BÁLINT
férfi kn. tt. Bálint-ot. Valentinus. A latin validus után am. erős. Félti, mint beteg Bálint a haját. Czifra, mint Bálint nadrágja. Dugonics. Km. Azt tartják, hogy a verebek Bálint napján, böjtelő 14-dikén, kezdenek párosodni.

*BÁLINT
falu Zólyom megyében; TÖRÖK~, Pestben; helyr. Bálint-on, ~ra, ~ról.

*BÁLIS
fn. tt. bális-t, tb. ~ok. Így nevezik túl a Dunán a) azon vándorló, hátas kalmárokat, kik jobbára Istriából jönnek holmi aprólékos áruikkal, b) a sajtcsináló olaszokat és karantánokat, kik nyáron haszonbérbe veszik ki a pusztai birkák fejését, télen pedig szalámit készítenek. Nem egyéb, mint az elsajátított wälsch, wälsch (olasz).

*BALITA
fn. tt. balitát. Általán valahová utasító, bemeneti engedélyt adó jegy, különösen a katonáknak adatni szokott kvártélyczédula, máskép, poléta. Eredetije az olasz bolletta vagy bollét, melylyel egyezik a franczia billet.

*BALITÉLET
(bal-itélet) ösz. fn. Észtanilag, hibás fölfogáson alapuló, kellő megvizsgálás nélkül hozott vagy kimondott itélet, midőn valamely alanyról olyasmit állítunk, vagy tagadunk, ami nem való, nem igaz, különösen erkölcsi tekintetben. Ide tartozik általán az előitélet is. V. ö. ELŐITÉLET.

*BALJOBBÜGYES
(bal-jobb-ügyes) ösz. fn. Aki mindkét kezével egyiránt, hasonló ügyességel tud bánni, dolgozni.

*BALJÓS
(bal-jós) ösz. fn. Általán aki valami roszat jövendöl.

*BALJÓSLAT
(bal-jóslat) ösz. fn. Rosz, nem kedvező jövendölés, vagyis ily jövendőt állító mondat.

*BALJÓSLATU
(bal-jóslatu) ösz. mn. Szerencsétlen jövendőt hirdető, gyaníttató, vagy hozó. Baljóslatu előjelek.

*BALKÁNY (1)
fn. tt. balkány-t, tb. ~ok. Görbe fa a hidasban vagy ladikban és eketalyigán, amin a gerendely fekszik. Alkalmasint a német Balken-ből módosíttatott.

*BALKÁNY (2)
fn. tt. balkány-t, tb. ~ok. Békalencsés mocsár. Van ily nevü tó is Szatmár vármegyében.

*BALKÁNY (3)
több helység neve, tt. Balkány-t; helyr. Balkány-ba, ~ban, ~ból.

*BALKAR
(bal-kar) ösz. fn. A szívnek oldalán levő, tág értelemben vett kar. Balkar alá szorítani a könyvet. Balkarján hordozni a gyermeket.

*BALKÉZ
(bal-kéz) ösz. fn. Azon kéz, mely a szív oldalán fekszik. Balkézzel enni. Balkézbe fogni valamit. Balkézre házasodni, átv. ért. am. alsóbb rangu nőt venni feleségül, s a tőle születendő gyermekeket az apai rangra nem jogosítani.

*BÁLKÖNTÖS
(bál-köntös) ösz. fn. lásd BÁLRUHA.

*BALKÖRMÜ
(bal-körmü) ösz. mn. Átv. élczes értelemben am. kicsapongó, kirugó. Mondják különösen oly nőszemélyről, ki fajtalan életet él.
"De jobb holtig való árvaságban lenni,
Hogysem mint balkörmű durczás asszonyt venni."
Vőfélköszöntő.

*BALL
elvont gyöke a ballag igének és származékainak. Egy azon bal, bel, bol, boly gyökökkel, melyek mozgásra vonatkoznak. Kicsinyítve: bill, melyből billeg, billen, billent. Elemezve: bal-ol. Rokona a barangol gyöke bar is, honnét így is elemezhetjük: bar-ol, bar-l, ball, mint taroló talló, saroló sarló.

*BALLA (1)
(ball-a) fn. tt. ballát, tb. ballák. 1) A savarok neméhez tartozó növényfaj, máskép ballangkóró, ballagó, ördögszekere, mely neveit onnan kapta, mert öszszel kiszáradván, s tövéről fölszakadván, a széltől űzetve kering, s mintegy ballagva hengereg a fölszántott földeken. (Salsola tragus). 2) A nádnövénynek bogláros feje, bugája, nádczímer. Ez értelemben a páló, póla, bula szókkal egy gyökü, menyiben ezek öszvegöngyölgetett, s boghoz hasonló valamit jelentenek.

*BALLA (2)
több helység neve Magyarországon és Erdélyben. Helyragokkal: Ballá-n, ~ra, ~ról.

*BALLADA
(közelebbről a francziáktól vétetett) fn. tt. balladát. A lantos költészet középkori szüleménye az olaszok és spanyoloknál, mely eredetileg szerelmi ének vala, tánczkísérettel. Jelennen jobbára komoly tárgyu költemény, mely mintegy közép helyet foglal az eposz és romancza között.

*BALLAG
(ball-ag) önh. m. ballag-tam, ~tál, ~ott. Kényelmesen, nem sietve, mintegy testét billegetve jár, mendegél; mint az szokott, kinek járáson kivül egyéb czélja nincs. Kiballagni a szomszéd faluba. Ballagjunk! Majd csak elballagunk. Mondják a legelő barmokról is, mennyiben lassan lépegetve haladnak tovább. Kicsinyítő ikertársa: billeg. "Juhászlegény furulyál, billegballag meg megáll." Népd.

*BALLAGÁS
(ball-ag-ás) fn. tt. ballagás-t, tb. ~ok. Kényelmes mendegélés, sétálás.

*BALLAGCSÁL
(ball-ag-csa-al) kics. önh. m. ballagcsál-t. Lassacskán ballag, sétikál, járdogál.

*BALLAGDOGÁL
(ball-ag-od-og-al) kics. gyak. önh. m. ballagdogál-t. Lassacskán és folytonosan mendegél. Azon kicsinyítve gyakorító igék osztályába tartozik, melyek a maguk nemében, gyöngéd, kényelmes módu cselekvésre vonatkoznak, mint: iddogál, eddegél, járdogál, álldogál, üldögél, stb. Mindezekben a végső képző eredetileg rövid al el.

*BALLAGÓSAVAR
ösz. fn. l. BALLA(1).

*BALLAHÁZA
falu Krassó megyében, s puszta Somogyban; helyr. Ballaházá-n, ~ra, ~ról.

*BALLANG
(ball-an-g) tt. ballang-ot. BALLANGKÓRÓ, ösz. fn. l. BALLA 1).

*BALLANGÓ
(ball-an-g-ó) tt. ballangó-t, lásd BALLA 1).

*BALLONY
falu Győr megyében; helyr. Ballony-ba, ~ban, ~ból.

*BALMAGYARÁZAT
(bal-magyarázat) ösz. fn. 1) Hibás értelmezés, tudományos értelemben véve. 2) Valamely szónak, beszédnek, cselekvésnek gyanusítása, midőn azt vélik, vagy állítják felőle, hogy czélja nem jó, nem becsületes. Balmagyarázatra adni okot.

*BÁLMOS
fn. tt. bálmos-t, tb. ~ok. A székelyeknél jelent édes turóból és kukoriczalisztből készített étket. Így nevezik a románok is. Eredete homályos, vagy talán am. bélmes azaz béles?

*BALMOZ
(balom-oz) önh. m. balmoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Balomféle labdával játszik. V. ö. BALOM.

*BALMOZÁS
(balom-oz-ás) fn. tt. balmozás-t, tb. ~ok. Testgyakorló mulatság, midőn többen balommal játszanak.

*BÁLNA
(a latin balaena után) fn. tt. bálnát. Az úgynevezett czethalak egyik faja.

*BALOG (1)
(bal-og) mn. és fn. tt. balog-ot. 1) Mondjuk oly emberről, aki rendesen jobbkéz helyett mindent balkézzel tesz, pl. eszik, varr, fát vág, dob, stb. máskép: sete, suti, vagy balogsuti, balogács. 2) Messze ágazó magyar nemzetségek neve: Galántai Balog, Almási Balog, stb.
Gyöke: bal, s képzésre hasonló a gyalog, hályog, lovag, hanyag, kérěg stb. szókhoz.

*BALOG (2)
több helység neve, helyr. Balog-ra, ~on, ~ról.

*BALOGÁCS
(bal-og-ács, mintegy balog cseáló vagy csináló) l. BALOG.

*BALOGD
helynév Somogyban; helyr. Balogd-on, ~ra, ~ról.

*BALOGFA
helység Vas megyében; helyr. Balogfá-n, ~ra, ~ról.

*BALOGFALU
helység Gömör megyében; helyragokkal: Balogfalu-ba, ~ban, ~ból.

*BALOGSUTI
(balog-suti, vagy süti, vagy sete) ösz. mn. l. BALOG.

*BALÓL
régies a magashangú belől helyett, midőn az mint névrag, ből helyett fordul elő: "A falubalól (= faluból) jövőt" (venientem de villa). Münch. cod. l. BELŐL.

*BALOM
fn. tt. balmot, tb. balmok. Levegővel töltött golyó vagy labda, rendesen bőrből készítve, melyet testgyakorló játékul használnak. Balmot fölfujni, fölütni. V. ö. LÉGGOLYÓ.
Eredetileg az idegen, jelesen latin pila, franczia balle, boule, német Ball, Ballen, hellen palla, stb. szók után elemezhető.

*BALOTAFALU
helység Szathmár megyében; helyr. Balotafalu-ba, ~ban, ~ból.

*BÁLOZ
(bál-oz) önh. m. báloz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Bálokba jár, bálokban mulat. Farsangban báloz a fiatalság.

*BÁLÖLTÖZET
(bál-öltözet) ösz. fn. Piperézett, díszesebb öltözet, milyent a bálba vagyis tánczvigalomba menők vesznek magukra.

*BÁLOZÁS
(bál-oz-ás) fn. tt. bálozás-t, tb. ~ok. Bálokba, tánczvigalmakba járás. A bálozás pénzbe kerül.

*BÁLPATAKA
falu Sáros megyében; helyr. Bálpataká-n, ~ra, ~ról.

*BALRA
(bal-ra) ih. 1) Azon oldalra, félre, tájra irányozva, mely balkezünkre fekszik. Balra nézz! Balra kanyarodj! Nem néz se jobbra, se balra. Ha te balra mégysz, én jobbra megyek. Ökörhajtók nyelvén: hajsz! hajszra! a lóhajtókén: hozzád. 2) Rosz értelemben, hibásan. Balra magyarázni, balra érteni valamit.

*BALRÓL
(bal-ról) ih. Balfelől, baloldalról, a balkéz melletti tájról, helyről. Balról kezdeni az irást, nem jobbról. Balról keríteni, támadni meg az ellenséget.

*BÁLRUHA
( bál-ruha) ösz. fn. l. BÁLÖLTÖZET.

*BALSA
helynév Szabolcs és Hunyad vármegyében; helyragokkal: Balsá-ra, ~n, ~ról.

*BALSÁG
(bal-ság) fn. tt. balság-ot. 1) Bal eset, szerencsétlenség, kedvezőtlen állapota vagy mineműsége valaminek. 2) Fonákság, ügyetlenség. Balságot követett el.

*BALSIKER
(bal-siker) ösz. fn. Nem kedvező kimenetele, következménye, eredménye bizonyos vállalatnak, föltételnek, működésnek. V. ö. SIKER.

*BALSÓ
(bal-os-ó vagy balúl-eső) mn. tt. balsó-t, tb. ~k. Bal részen szélső vagy általán: balfelül levő, fekvő. Képzésre hasonló az alsó, tulsó, innenső, felső, középső, stb. szókhoz.

*BALSORS
(bal-sors) ösz. fn. Szerencsétlen sors, kedvezőtlen véletlenség, eset. Üldözi őt a balsors. Áldozata lett a balsorsnak. Máskép: balszerencse.

*BALSZÁRNY
(bal-szárny) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. azon szárny, mely a repülő állatnak homlokához képest balfelül fekszik. A lúd balszárnyát leütötték. Balszárnya tollait kitépték. 2) Átv. ért. az oszlopokra fölállított hedseregnek azon oldala, mely a homlokzat balfelét képezi. Balszárnynyal előre nyomulni. Az ellenség balszárnyát megtámadni. 3) Bizonyos lebegő ruhanemüek baloldalt takaró része. Köpönyeg, palást, mente balszárnya.

*BALSZÉL
(bal-szél) ösz. fn. 1) A latin ventus értelmében vett szélre vonatkozva am. kedvezőtlen szél, mely a hajózást akadályozza, hátráltatja. Balszéllel nehéz hajózni. 2) A latin margo vagy latus értelmében vett szél-től am. balfelül levő széle, balrésze, baloldala valaminek. A köpeny balszéle elszakadt. Az első pont alatti szél tompa, a másik élesebb é hanggal ejtetik. V. ö. SZÉL.

*BALSZERENCSE
(bal-szerencse) ösz. fn. Lásd BALSORS. "Balszerencséd kebledben tenyész vala." Bajza.

*BALSZOKÁS
(bal-szokás) ösz. fn. Rendesen űzött vagy megrögzött cselekvésmód, mely az illedelemmel, vagy bizonyos szabályokkal, vagy józan észszel ellentétben áll.

*BALSZOMSZÉD
(bal-szomszéd) ösz. fn. Általán, azon szomszéd, kinek háza, illetőleg lakhelye a mienkhez képest balfelül fekszik. Különösen a sorba állított katonának azon bajtársa, ki baloldalról áll, a másik oldalon álló jobb szomszéd, máskép amaz: alszomszéd, emez: felszomszéd. (Untermann, Obermann).

*BALTA
(bal-t-a) fn. tt. baltát, tb. balták. Félkézre való kis fejsze, melylyel kisebb vágást, faragást végeznek. Hosszu, kurta nyelü, fényes, éles balta. Bakonyi kanászok baltája. Baltát forgatni, hányni. Baltával leütni a disznót. Palóczos kiejtéssel: bóta.
Gyöke a hasításra, elválasztásra vonatkozó bal = vad, vál, (vá gyöktől, honnan vág is származik), mely minthogy több más nyelvekben is bír hasonló érteménynyel (pl. a szanszkrit vil am. vág, hasít), innen egyeznek vele a török, uigur bolta, arab balata (secuit), hellen palton (Wurfspiesz), pelecuV, német Beil, Spalten, svéd bil, bila, (a régi svéd bula, am. hasít), bult (nagy szeg), izlandi bullda, bylda, stb. Képzésre nézve valószinüleg az elavult bal-t ige részesülője, baltó balta, mint: hintó hinta, finta, fajta, sánta, ajtó, oltó, stb.

*BALTACZIM
(balta-czim) ösz. fn. Növénynem a kétfalkások és tízhímesek seregéből; csészéje három fogu, bokrétája csónakjának fölhajlott orra egyenes élü, balta forma, honnan a neve. (Hedysarum). Takarmányul használt növény.

*BALTAFOK
(balta-fok) ösz. fn. A baltaféle eszköz vastag vége, feje, melybe a nyelet ütik. Fejbeütni valakit baltafokkal. A szeget baltafokkal beverni. V. ö. FOK.

*BALTANYÉL
(balta-nyél) ösz. fn. Fából faragott nyél, melynél fogva a baltát czélszerüen használni lehet. Kurta, hosszu baltanyél.

*BALTÁS
(balta-as) mn. tt. baltás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Baltával ellátott, szerszámozott. Baltás kanász.

*BALTAT
(bal-tat) áth. m. baltat-tam, ~tál, ~ott. Somogyi tájszó, s am. botot vagy más eszközt ügyesen forgat. Gyöek bal, melyből mozgásra, forgásra vonatkozó szók származnak. V. ö. BAL, elvont gyök.

*BALTAVÁR
falu Vas megyében; helyr. Baltavár-on, ~ra, ~ról.

*BALTAVIRÁG
(balta-virág) l. BALTACZIM.

*BALTÁZ
(balta-az) áth. m. baltáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Baltával vág, hasít, metél valamit. Baltázni a kukoricza-kórót.

*BALUL
(bal-ul) ih. Roszul, viszásan, helytelenül, fonákul. Balul érteni, balul magyarázni valamit. Balul itélni mások felől. Balul fogni föl a dolgot.

*BALUSTYA
(bal-os-tya) mn. tt. balustyát. Balgatag, ostoba, buta. Tolna megyében divatos tájszó. Képzésre olyan mint: puruttya.

*BALÚT
(bal-út) ösz. fn. Czéltól eltérő, félrevezető tévút, tulajd. és átv. értelemben véve. Balútra térni. Balúton járni. Balútról jó útra igazítani valakit.

*BÁLVÁNY
(bál-vány, vagy áll-vány) fn. tt. bálvány-t, tb. ~ok. Általán bizonyos alakot képező szobor, vagy czobor, pl. kapubálvány, mely a kapuszárnyát ragasztókép tartja, s teteje fejet ábrázol; bálvány a borsajtóban, felálló rovátkos henger; szárazmalmi bálvány, a kerék tengelye. Ezekből látszik, hogy gyöke eredetileg áll, melyből lett: állvány, előtéttel bálvány, s megfelel neki alapfogalomban a latin statua a stando. Lóth felesége sóbálványnyá vált. Innen átv. ért. hamis isteni alakot képező faragvány, öntvény. Bálványokat imádni. Bálvány előtt térdepelni. Arany, kő bálvány. Úgy áll, mint bálvány. A képet nem arany, hanem az imádás teszi bálvánnyá.
"Isteni kéz maradványa!
Égő szivemnek bálványa."
Népdal.
Némelyek szerint a bibliai (ba'ál) szótól, mely latinosan Belus, pogány isten neve, vette volna e második értelmét, valamint a szláv balvan, bolvan, román bolovan is.

*BÁLVÁNYBERĚK
(bálvány-berěk) ösz. fn. A régi pogány istenek tiszteletére fölavatott s azok bálványaival és oltáraival ékesített berek.

*BÁLVÁNYHIT
(bálvány-hit) ösz fn. Pogány hit, mely lelketlen bálványokat, illetőleg teremtett lényeket Isten gyanánt imád.

*BÁLVÁNYIMÁDÁS
(bálvány-imádás) ösz. fn. Pogány vallási szertartás, midőn valaki bálványokat istenel, s mint isteneket imád.

*BÁLVÁNYIMÁDÓ
(bálvány-imádó) ösz. fn. és mn. Se a józan természeti, se a kinyilatkoztatott vallást nem ismerő pogány, ki holmi teremtett lények, nevezetesen bálványok iránt imádó hódolatot mutat.

*BÁLVÁNYISTEN
(bálvány-isten) ösz. fn. Hamis, képzelt, csak bálványalakban létező és imádott isten.

*BÁLVÁNYKÉP
(bálvány-kép) ösz. fn. Képzelt, hamis istent ábrázoló kép vagy szobor. Faragott, öntött bálványképek.

*BÁLVÁNYKÍGYÓ
(bálvány-kígyó) ösz. fn. Fényes, tarka pikkelyü vagy kígyófaj Afrikában, melyet a pogány vad népek Isten gyanánt imádnak. (Anaconda).

*BÁLVÁNYKŐ
(bálvány-kő) ösz. fn. Sírkő, melyen valamely szoborszerű alak van kifejezve. Előfordul Ilosvai Péternél a XVI. században: "Az nagy bálványkövet el-felemelíté."

*BÁLVÁNYLIGET
(bálvány-liget) lásd BÁLVÁNYBERĚK.

*BÁLVÁNYOLTÁR
(bálvány-oltár) ösz. fn. Oltár, melyen a bálványok, illetőleg hamis istenek tiszteletére áldozatokat tettek vagy tesznek a bálványimádók.

*BÁLVÁNYOS
(1), (bál-vány-os) mn. tt. bálványos-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Bálványokkal ellátott, ékesített, fölszerelt. Bálványos berek, templom. 2) Bálványimádó. 3) Szoborral ellátott. Bálványos kapu.

*BÁLVÁNYOS
(2), több helység neve Magyar- és Erdélyországban; helyr. Bálványos-ra, ~on, ~ról.

*BÁLVÁNYOZ
(bál-vány-oz) áth. m. bálványoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valamely teremtett lényt vagy emberi művet isten gyanánt tisztel, imád. A régi egyiptomiak a hajmát is bálványozták. Átv. ért. valakit érdemén fölül, túlzottan, vakon tisztel, mély hódolattal illet.

*BÁLVÁNYOZÁS
(bál-vány-oz-ás) fn. tt. bálványozás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn bálványoznak valakit, mind tulajdon, mind átv. érteményben véve. l. BÁLVÁNYOZ.

*BÁLVÁNYOZÓ
(bál-vány-oz-ó) fn. tt. bálványozó-t, tb. ~k. 1) l. Bálványimádó. 2) Átv. ért. tulságos tisztelője, hódolója valakinek. Fejedelmek, szép nők bálványozói. A gazdagoknak mindig vannak bálványozóik.

*BÁLVÁNYPAP
(bálvány-pap) ösz. fn. Bálványok vagyis hamis istenek szolgálatára levő pap.

*BÁLVÁNYSZAKÁLOS
népes puszta Komárom megyében; helyr. Bálvány-Szakálos-on, ~ra, ~ról.

*BÁLVÁNYSZOBOR
(bálvány-szobor) ösz. fn. Hamis istent ábrozoló szobor, faragott vagy öntött alak.

*BÁLVÁNYTEMPLOM
(bálvány-templom) ösz. fn. Hamis istenek tiszteletére épített vagy használt bálványszobrokkal diszített templom.

*BALVÉG
(bal-vég) ösz. fn. Rosz, kedvezőtlen, szerencsétlen kimenetele bizonyos vállalatnak, cselekvésnek, életmódnak, nevezetesen szerencsétlen halál. Balvéget érni.

*BALVÉLEMÉNY
(bal-vélemény) ösz. fn. 1) Észbeli hibás, okszerűtlen fölfogás vagy fogalom, mely a valósággal nem egyezik. 2) Erkölcsi tekintetben, más tetteinek roszra magyarázása. Mások becsületét gyanusító balvélemény.

*BALZAM
fn. tt. balzam-ot. Bizonyos arábiai cserjének gyántaszerű nedve, mely igen illatozó és gyógyerejü. Szélesb ért. így neveztetnek több más külföldi illatos, egyszersmind gyógyerejü gyántanedvek. Átv. ért. enyhülést, vigasztalást jelent. A jó barát vigasztaló szava, a szívnek balzsama.
Valószinű, hogy az arab baleszan, balszan szóból képeztetett, mely a balzam-termő cserjének arab neve, s innen ment által a hellen, latin, török s más nyelvekbe. Némelyek a héber baal-szemin-től származtatják, mely am. legjobb olaj. Ha szabad a magyarból elemezni és értelmezni, bal vagy bol vagy bil, az ill gyökhöz hasonlítható, melyből lett illó, illat, a zam pedig zamat szó gyöke, miszerint az egész annyi volna, mint illó, illatozó zamat, öszvehúzva illzam, előtéttel bilzam.

*BALZAMÁRUS
(balzam-árus) ösz. fn. Aki balzamot, illetőleg balzamból készített olajt, illatszereket stb. árul.

*BALZAMCSERJE
(balzam-cserje) ösz. fn. Arabiában díszlő cserje, melyből a balzam-féle gyántanedv fakad.

*BALZAMFA
(balzam-fa) ösz. fn. 1) Több meleg földövi fa, melyekből szélesb értelemben vett balzam csepeg. 2) Az ilyen fának egyes része, darabja, mennyiben balzamillatu.

*BALZAMFENYŰ
(balzam-fenyű) ösz. fn. Egyes levelü fenyűfaj, melynek levelei laposak, csorbák, virágzáskor hátratüremlettek. A luczfenyühöz nagyon hasonló. Balzamillatu és erejü gyántanedvet csepeg.

*BALZAMFŰ
(balzam-fű) ösz. fn. Meleg tartományokban tenyésző illatos és balzamnedvü fűnem.

*BALZAMILLAT
(balzam-illat) ösz. fn. Illat, melyet a balzamok terjesztenek. V. ö. Illat. Költői nyelven általán a szagló érzékre igen kedvesen ható virágillat.

*BALZAMMILLYE
(balzam-millye) ösz. fn. Balzamtartó edényke, szelencze.

*BALZAMNEDV
(balzam-nedv) ösz. fn. Azon gyántanemű, félig híg, félig kásás anyag, mely a balzamcserjékből és balzamfákból kiforr.

*BALZAMNÖVÉNY
(balzam-növény) ösz. fn. Általán fű, cserje, vagy fa, mely illatos balzamnedvet izzad.

*BALZAMNYÁRFA
(balzam-nyár-fa) ösz. fn. Amerikai nyárfa, melyből ragadós, illatos és balzamerejü gyánta csepeg.

*BALZAMOLAJ
(balzam-olaj) ösz. fn. Gyógyszer-erejü olaj, mely balzamból készül.

*BALZAMOS
(balzam-os) mn. tt. balzamos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Balzamféle gyántanedvet izzadó vagy tartalmazó. Balzamos növények, cserjék, fák. 2) Balzammal vegyített, balzamtól illatozó. Balzamos kenőcs. Balzamos ruha.

*BALZAMOZ
(balzam-oz) áth. m. balzamoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Balzammal beken vagyis illatosít. A régiek a megholtak testeit be szokták balzamozni.

*BALZAMOZÁS
(balzam-oz-ás) fn. tt. balzamozás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit balzammal bekennek, vegyítenek, illatozóvá tesznek.

*BALZAMGSZAG
(balzam-szag) ösz. fn. A balzam repülő részeinek erősebb kipárolgása, illetőleg a szagló érzékre nagyobb hatásu ereje. Ennél gyöngébb a balzamillat.

*BALZAMSZELENCZE
l. BALZAMMILLYE.

*BALZAMTERMŐ
(balzam-termő) ösz. mn. Amiből balzamféle nedv forr, fakad, csepeg. Balzamtermő fák, cserjék. Továbbá, ahol ily növények tenyésznek. Balzamtermő déli, meleg tartományok.

*BALZAMVIRÁG
(balzam-virág) ösz. fn. 1) Balzamfa vagy cserje virága. 2) Átv. ért. balzam gyanánt kedvesen illatozó virág.

*BALZSAM
BALZSAMOS, stb. l. BALZAM, BALZAMOS, stb.

*BALY
elvont gyöke a balyók, balyókás származékoknak, s egyezik a boly gyökkel.

*BÁLYOG
falu Bihar megyében; helyragokkal: Bályog-on, ~ra, ~ról.

*BALYÓK
(baly-ók) fn. tt. balyók-ot. Balga, bolondos; máskép: bolyók.

*BALYÓKA
(baly-ók-a) mn. tt. balyókát. Balga, botor, bolond, kinek az esze mintegy bolygóban van.

*BALYÓKÁS
(baly-ók-a-as) mn. tt. balyókás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Balgatag, bolondos, helytelen otromba eszű. Székely tájszó.

*BAM (1)
szájtátást utánzó természeti hang, melyből az ostobát, butát jelentő bamba, bambu, bambucz származtak. Rokona a mamuk, mamlasz szók gyöke mam. Egyezik vele a megnyujtott bám, melyből bámé, bámul, bámész stb. eredtek.

*BAM (2)
a magában duzzogó, haragos embernek tompán kitörő hangja. Származéka: bammog, bammogás.

*BÁM
elvont vagyis elavult törzs, mely a szájtátást és csudálkozást jelentő természethangu bá és ám szóelemekből állott öszve. Származékai: bámé, bámész, bámészkodik, bámul, bámít stb. Előtét nélkül: ám, ámé, ámít, stb. Ezek (b nélkül) gyöngébb, amazok (b-vel) nagyobb foku csudálkozást jelentenek.

*BÁMÁSZ, BÁMÁSZKODIK
l. BÁMÉSZ, BÁMÉSZKODIK.

*BAMB
(bam-b vagy bám-b) elvont törzs, melyből bamba származott, mint: gomb gomba, lomb lomba. Elemezve: bamó, bamv vagy bámó, bámv, mint: gomó gomv, gomb, csomó csomv, csomb, stb. V. ö. ~B, képző.

*BAMBA
(bam-b-a vagy bám-b-a) mn. és fn. tt. bambát. Mondják ostoba, buta, együgyü, hüle emberről, aki mindent szájtátva csudál, bámul. Népies nyelven rokonai: bákó, bacza, mamlasz, málé, mámmám, mamuk.

*BAMBÓ
l. BÁBÓ.

*BAMBU
bodrogközi tájszó, l. BAMBA.

*BAMBUCZ
székely tájszó, l. BAMBA.

*BAMBUSZ
fn. tt. bambusz-t, tb. ~ok. Indiai nád, csomós, bütykös derékkal és ágakkal, melyekből botokat, nedvéből pedig czukrot készítenek.

*BAMBUSZNÁD
ösz. fn. l. BAMBUSZ.

*BÁMÉ
(bám-é) az ámé szónak előtétes módosulata. l. BÁMÉSZ, ÁMÉ.

*BÁMÉSZ
(bám-ész) mn. és fn. tt. bámész-t, tb. ~ok. Valamin szájtátva csudálkozó, bámuló, különösen midőn valami újat, meglepőt, neki megfoghatatlannak tetszőt lát, ácsori. Képzője: ász helyett ész, hogy a kettős hosszu á vontatása kikerültessék, mely tekintetben hasonló képzésüek: ágész, fáész, rákész. A persában bámasz vagy bámusz Vullers szerént: otiosus, vagus, qui considet alibi, ubi non habet quod agat.

*BÁMÉSZKODÁS
(bám-ész-kod-ás) fn. tt. bámészkodás-t, tb. ~ok. Elfogult csudálkozás, midőn valaki bámulva, szájtátva néz valamit; illetőleg, ostoba, buta, együgyü nézés.

*BÁMÉSZKODIK
(bám-ész-kod-ik) k. m. bámészkod-tam, ~tál, ~ott. Valamin szájtátva csudálkozik, mintegy esze megállva s vesztegelve tátogat, elfogultan meregeti szemeit. Bámészkodik, mint borju az új kapura. Km.

*BÁMÉSZSÁG
(bám-ész-ság) fn. tt. bámészság-ot. Bámész állapot vagy tulajdonság. Bámészságában se nem lát, se nem hall.

*BÁMÍT
(bám-ít) áth. m. bámít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Csudálkozásra gerjeszt; a látott vagy hallott dolog elfogulttá teszi. V. ö. ÁMÍT.

*BÁMÍTÁS, BÁMITÁS
(bám-ít-ás) fn. tt. bámítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által valakit bámítanak. V. ö. BÁMÍT.

*BÁMÍTÓ, BÁMITÓ
(bám-ít-ó) mn. tt. bámító-t, tb. ~k. Aki vagy ami elfogult csudálkozásra gerjeszt, illetőleg ami váratlansága, rendkivülisége, szokatlansága által igen meglep. Bámító eset, tünemény, látvány. Bámító gyorsaság, vakmerőség.

*BÁMÍTÓLAG
(bám-ít-ó-lag) ih. Csudálkozást gerjesztőleg, csudálatosan, meglepve, a maga nemében váratlan, szokatlan, rendkivüli módon.

*BAMMOG
(bamm-og) gyak. önh. m. bammog-tam, ~tál, ~ott. Magában dünnyög, haragjában mormog. Azon hangutánzók osztályába tartozik, melyek nagyobb nyomatosság végett a gyök véghangját megkettőztetik, mint: vinynyog, hinynyog, nyámmog, duzzog, dünynyög, stb. Hasonlók hozzá a mozgásra vonatkozó: kammog, czammog is.

*BAMMOGÁS
(bamm-og-ás) fn. tt. bammogás-t, tb. ~ok. Magában dünnyögés, mormogás.

*BÁMÚL
(bám-úl) önh. és áth. m. bámúl-t. Valami meglepő, váratlan, rendkivüli, megfoghatatlan dolgon egészen elfogulva csudálkozik, esze s itélő ereje mintegy szünetet tart, vesztegel. Mint önható on, ěn, ön, és ra re ragu neveket vonz. Bámulok rajta. A gyermekek és tudatlanok minden új dolgon bámulnak. Minden ember bámult vakmerőségeden. Hát te mire bámulsz? Amint megjelent, mind rá bámultak. Áthatólag tárgyesetes viszonynévvel jár. Bámulni az Isten műveit, és mindenhatóságát. Megbámulták őt, azaz, megcsudálták. Néha viszonynév nélkül am. bámészkodik, áncsorogva vesztegel. Ne bámuljatok, de tegyetek már valamit.
"Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét."
Berzsenyi.

*BÁMÚLANDÓ, BÁMULANDÓ
(bám-úl-and-ó) mn. tt. bámulandó-t, tb. ~k. Amit vagy akit rendkivüli, váratlan, meglepő tulajdonsága miatt bámulni, azaz csudálni kell; csudálatra méltó, a maga nemében kitünő. Bámulandó bátorság, kitartás. Máskép: bámulatos.

*BÁMÚLÁS, BÁMULÁS
(bám-úl-ás) fn. tt. bámulás-t, tb. ~ok. Meglepő dolog fölötti csudálkozás, álmélkodás, illetőleg elfogult lelki állapot, midőn valamit bámulunk. Ez esemény bámulással tölt el. Bámulásra gerjeszteni valakit. Bámulásig meg vagyok lepve. Bámulásomból alig bírok magamhoz térni.

*BÁMÚLAT, BÁMULAT
(bám-úl-at) fn. tt. bámulat-ot. A lélek rendkivüli, elfogult állapota, melybe akkor jön, midőn valami meglepő, nagy, ritka tüneményű dolog mintegy megfoghatatlannak látszik előtte. Elfogta a bámulat.

*BÁMULATOS
(bám-ul-at-os) mn. tt. bámulatos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Ami bámulást okoz, bámulattal jár; a maga nemében váratlan, rendkivüli, megfoghatatlan. Bámulatos esemény.

*BÁMULATOSAN
(bám-ul-at-os-an) ih. Bámulatot okozva, bámulatos módon, csudálatosan, meglepőleg.

*BÁMULVÁNY
(bám-ul-vány) fn. tt. bámulvány-t, tb. ~ok. A nép mulattatására rendezett holmi szemfényvesztő, vagy rendkivüli mutatvány, mely első pillanatban bámulásra, csudálkozásra indít. (Spectaculum).

*BAN
elvont gyöke a bankó, bangócz származéknak; változattal; man, melyből mankó, mancs, és bun, melyből bunkó származott. Ezen szóban pedig: banka, azon gyök hangutánzó.

*~BAN
vékonyhangon ~BEN, névmódosító rag. l. BEN.

*BÁN (1)
fn. tt. bán-t, tb. ~ok. Így neveztettek hajdan a magyarországi végtartományok kormányzói, főnökei, mint: macsói, temesi, szörényi bán, és a maig fönálló, horvátországi bán. Eredetét némelyek a baján avar szóból magyarázzák, mely annyit tett nálok, mint khagan, azaz vezér, mások a boján horvát szóból, mely hatalmas embert jelent; némelyek a pán (úr) tót és cseh szóból. Előfordul különösebben a persa nyelvben, tökéletesen egyező kimondással: bán (a zendben és szanszkritban: van), melyet Vullers szókönyve így értelmez: possessor, dominus, vir magnus, illustris, dux; és öszvetett szók végén: custos (gondviselő, bánó), pl. bághbán kertész (kerttel bánó), darbán ajtónálló (ajtóval bánó). Innen ered talán ispán = ősbán is. A mongol nyelvben uvan vagy van am. fejedelem (Fürst).
Több helység neve is mind Magyarországon , mind Erdélyben, melyek már XIII. századi oklevelekben és a Váradi Regestrumban is előjönnek. Öszvetételekben: Bánfa, Bánfalva, Bánffi-Hunyad, Bánhalma, Bánháza, Bánhegyes, Bánhida, Bánhorváth, Bánkeszi, Bánlaka, Bánpataka, Bánréve, Bánszeg. Mikből megtetszik, hogy e név régtől fogva divatos és igen elterjedt vala a két magyar hazában.

*BÁN (2)
áth. önálló gyök, m. bán-t. 1) Fájlalja, sajnálja, hogy valami roszat cselekedett, vagy hibát követett el, vagy valami teendőt elmulasztott. Bánom, hogy tanácsodat nem követtem. Várj, várj, megbánod te még ezt. Szánom-bánom bűneimet. Hogy dolgod meg ne bánd, a nyomorultat szánd. Km. Soha se bánd biz azt. Eb, aki bánja. Jaj de bánom, hogy erre az életre adtam magamat. Késő bánnod, amit helyre nem hozhatsz. Harmadnapig dínom-dánom, holtig való szánom-bánom. Közmondás a szerencsétlen házasságról. 2) Szélesb ért. akármi kedvetlen dolgon szomorkodik, sajnálkodik. Ha meghalok, sem bánom, úgy sincs engem ki szánjon. Népdal. Eb is bánja az orrát, ha t. i. megütik. Aki bánja, tegyen róla. Bánja béka a deret, nem tetszik neki. 3) Gondol valamit, aggódik rajta. Bánom is én! Mit bánom én? Nem bánom, tégy amint tetszik. 4) Nincs ellenére, ráhagy valamit. Nem bánom, ha eljösz. Nem bánom, menjünk. Eredetileg bá indulatszóból eredett, mint e kedélyre vonatkozók is: szán, sajnál, vajh! hajh, bár, jaj! Rokonnak látszik vele a latin poen-itet. V. ö. BÁNIK.

*BANA
1) férfi kn. Barnabás, máskép: Barna. 2) Falu neve Komárom vármegyében, helyr. Baná-ra, ~n, ~ról.

*BÁNADALOM
(bán-ad-al-om) fn. tt. bánadalmat. Valamely kedvezőtlen dolog fölötti szomorkodás, sajnálkozás. Él e szóval Mikes K. törökországi lev. 303. l.

*BÁNAKODÁS
l. BÁNKODÁS.

*BÁNAKODIK
l. BÁNKODIK.

*BÁNALOM
(bán-al-om) fn. tt. bánalmat. A bánadalom szónak valamivel kisebb hatásu módosítványa, olyforma árnyalati viszony lévén köztök, mint: uralom és urodalom, biralom és birodalom, nyugalom és nyugodalom között.

*BÁNANDÓ
(bán-and-ó) mn. tt. bánandó-t, tb. ~k. Sajnálásra méltó, ami megérdemli, hogy szomorkodjunk miatta. Bánandó elmulasztás. Bánandó veszteség.

*BÁNÁS
(bán-ás) fn. tt. bánás-t, tb. ~ok. 1) Midőn a bán gyökből ered, am. szomorú, sajnálkozó érzés, midőn valamit bánunk. 2) Ha a bánik-ból származik, jelent valamivel foglalkodást, gondviselést, különösen azon cselekvési módot, melyet társadalmi viszonyban mások iránt követünk. Szelid, engedékeny bánás. Kemény, szigoru bánás. Emberekkel való bánás. Rosz bánás miatt elsatnyult házi állatok. V. ö. BÁNIK.

*BÁNÁSMÓD
(bánás-mód) ösz. fn. Bizonyos cselekvési rend, szokás, melyet a velünk társadalmi viszonyban élő emberek irányában követünk, vagy mely szerint valamit kezelünk. Ildomos, eszélyes, nyájas, barátságos bánásmód. Durva, visszataszító bánásmód.

*BÁNAT
(bán-at) fn. tt. bánat-ot. Szomoru kedélyállapot, midőn valaki tartós lelki fájdalomban szenved akár az önmaga által elkövetett bűn, vagy hiba, akár oly kedvezőtlen események miatt, melyek őt közelebbről illetik. Mély bánat. Sok búval, bánattal tölteni napjait. Nem tudom, hová legyek bánatomban. Meghalok bánatomban. Késő bánat, ebgondolat. Km. Különösen hiterkölcsi értelemben jelenti a magába tért bűnös szomoruságát, elkövetett bűnei miatt. Töredelmes bánat, azon föltétellel, hogy többé nem vétkezünk. Tökéletes bánat, mely nem valami mellékes érdekből, pl. az örök büntetés félelméből, hanem tiszta erkölcsi indokokból, az Isten szeretetéből, s a bűnnek utálatából ered.

*BÁNÁT
l. BÁNSÁG. 2).

*BÁNATBÉR
(bánat-bér) ösz. fn. Bizonyos mennyiségü pénz, melyet előre letenni kötelesek, kik valamit nyilvános árverés vagy árlejtés utján haszonbérbe venni akarnak, máskép: bánatpénz.

*BÁNATHÁZ
(bánat-ház) ösz. fn. A kathólika egyházban szokásos halotti szertartásoknál fölállított gyászalkotmány, mely fekete posztóval beterített koporsót ábrázol, égő gyertyákkal, kereszttel, az illető halott jelvényeivel stb. fölékesítettik. (Castrum doloris).

*BÁNATOS
(bán-at-os) mn. tt. bánatos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Ami bánatot fejez ki; bánattal, szomorkodással, sajnálkozással telt. Bánatos arcz. Bánatos szív. Nehéz a bánatos arcznak víg kedvet mutatnia. A bánatos szívet akármi szó szele is megkeserítheti. Bánatos állapot. Bánatos érzés.
"Bánatos érzéssel nézek vissza rátok,
Ti szelid szerelmek s vidám nyájasságok
Örömmel tölt órái."
Berzsenyi.

*BÁNATOSAN
(bán-at-os-an) ih. Bánattal eltelve, valami fölött szomorkodva, keseregve.

*BÁNATPÉNZ
(bánat-pénz) l. BÁNATBÉR.

*BÁNATTELI
(bánat-teli) ösz. mn. lásd BÁNATOS.

*BANCSÓKOS
(ban-dsa-ók-os) mn. tt. bancsókos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Csókaszemű, azaz, kinek bandzsalsága miatt szeme fehére igen kilátszik. V. ö. BANDZSA.

*BÁND
falu Veszprém megyében; MEZŐ~, erdélyi helység; helyr. Bánd-on, ~ra, ~ról.

*BANDA
fn. tt. bandát. Általán több személyek társulata, kik bizonyos czélból öszvetartanak, együtt járnak-kelnek, vándorolnak, stb. Különösen 1) Zenészek társulata. Czigány banda. Katonai banda. 2) Tolvajok, zsiványok egyesülete. Tolvajbanda, zsiványbanda. Idegen eredetű szó, olaszul banda, francziául bande, németül Bande. Megvan az arabban bend, és syriai nyelvben bando, mint bizonyos csapat katonaságot jelentő szó.

*BANDI
az András keresztnévnek kicsinyített módosítványa, máskép: Bandri, Andor, Endre. "Útnak indult szőke Bandi." Kisfaludy K. Angyal Bandi, elhirhedt zsivány.

*BANDS
elvont törzse a bandsa, bandsal, bandsalog szóknak. Elemezve csak bam-ds, a bam gyöktől, mennyiben a bandsa néhutt bámészt is jelent; vagy talán gyöke ban a bal változata, mint a balga és banga szókban. Eszerint a bandzsa balra, vagy balul nézőt jelentene. Alapfogalomban egyezik vele a kancsi, kancsal, a görbét jelentő kam gyöktől, am. görbén néző, továbbá a sanda azaz csanda a csa gyöktől, melyből félrehajlást, félremenést jelentő szók származnak.

*BANDSA
(bands-a) mn. tt. bandsát. Akinek szemei nem párhuzamos irányban, hanem keresztben, vagy nem egyenesen hanem félre néznek, minek oka abban rejlik, hogy a szemgolyók tengelyei nem párhuzamos irányuak. Tréfásan: káposztáskertbe néző, azaz, kecskeszemű.

*BANDSAL
(bands-a-l) mn. tt. bandsal-t, tb. ~ok. A bandsa szónak l hanggal megtoldása, mint: kancsa, kancsal, sanda, sandal, hangya, hangyal, stb.

*BANDSALI
(bands-a-l-i) tt. bandsali-t, lásd BANDSA.

*BANDSALÍT
(bands-a-l-ít) önh. m. bandsalít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Bandsán néz.

*BANDSALOG
(bands-a-l-og) gyak. önh. m. bandsalog-tam, ~tál, bandsalgott, htn. ~ni vagy bandsalgani. Bandsa módra nézgél, kacsingat, tekinget.

*BANDSALSÁG
(bands-a-l-ság) fn. tt. bandsalság-ot. Szemhiba, midőn a szemgolyók tengelyei nincsenek párhuzamos irányban; bandsa állapot vagy tulajdonság.

*BANDSÓKOS
l. BANCSÓKOS.

*BÁNFA
helynevek, Baranya és Szala megyékben; helyragokkal: Bánfá-n, ~ra, ~ról.

*BÁNFALVA
(Bán-falva) helységek neve Mosony és Trencsin vármegyékben; helyragokkal: Bánfalvá-ra, ~n, ~ról.

*BÁNFFIHUNYAD
mezőváros Erdélyben, Kolos megyében; helyr. Bánffi-Hunyad-on, ~ra, ~ról.

*BANGA
(bam-og-a vagy bal-og-a) mn. tt. bangát. Együgyü, mamlasz, ostoba. Gyöke vagy bam, honnét a rokon érteményű bamba, vagy talán hangváltozattal bal, mennyiben alapfogalomban egyezik vele a balga is. Tájszokásilag annyi is mint benge.

*BANGITA
(bang-it-a) fn. tt. bangitát. Az öthímesek és háromanyások seregéhez tartozó cserjenövény. Fajai: ostormény és kánya-bangita, mindegyiken sok piros bogyó terem. Gyöke bang rokon a bingy, bingyó, bogyó, benge szókkal. (Viburnum).

*BANGÓ
(bam-g-ó vagy bal-og-ó) fn. és mn. tt. bangó-t, tb. ~k. 1) Hüle, mamlasz, együgyü, málészáju ostoba, máskép: banga. 2) Növénynem az anyahímesek seregéből, fajai: egygolyóju, légytermő, póktermő bangó. E második érteményben gyöke valószinüleg a bogyót, bingyót jelentő bang. (Ophrys).

*BANGÓCZ
1) l. BANGA. 2) Káposztanemű növények torzsája. Eredetileg bunkócz lehetett, t. i. bunkóhoz, buczkóhoz hasonló alakjától.

*BANGY
(ban-gy vagy bon-gy) fn. tt. bangy-ot. 1) Fákon teremni szokott, különösen az agg fák derekát benövő moh. 2) Ringyrongyból öszvegyűrt tekercs, máskép: bongy, honnan, bongyol, bongyolít.

*BÁNHALMA
népes puszta Heves megyében; helyr. Bánhalmá-n, ~ra, ~ról.

*BÁNHATÓS
(bán-hat-ó-s) mn. tt. bánhatós-t, vagy ~at, tb. ~ak. Akivel könnyü bánni, azaz, önvéleményében, akaratában nem makacs, akit okkalmóddal valamire bírni nem nehéz.

*BÁNHÁZA
puszták Bihar és Szabolcs megyékben; helyr. Bánházá-n, ~ra, ~ról.

*BÁNHEGYES
puszta Csanád megyében; helyr. Bánhegyes-ěn, ~re, ~ről.

*BÁNHIDA
falu Komárom megyében; helyr. Bánidá-n, ~ra, ~ról.

*BÁNHORVÁTH
falu Borsodban; helyr. Bánhorváth-on, ~ra, ~ról.

*BÁNIK
(bán-ik) k. m. bán-tam, ~tál, ~t, par. bán-j-ál. Valamivel foglalkodik, valamit kezel. Val vel ragu neveket vonz. A katona fegyverrel bánik. A varga árral, a kovács pőrölylyel tudjon bánni. Különösen, a rábizott vagy gondja alá vett személy, illetőleg dolog iránt bizonyos eljárási módot követ. Alattvalóival, cselédeivel, tisztjeivel jól, emberségesen bánik. Szépen bánni a növendékekkel. Kegyetlenül, roszul, gorombául bánni valakivel. Gyermekeivel mostohán bánni. Még az oktalan állatokkal is jól kell bánni. Továbbá: gondoskodik, szükségesekkel ellát. A kocsis lovaival, a juhász nyájával bánik. Elbánni a marhával, am. megetetni, megitatni. Elbánni a vendégekkel, kellően fogadni, ellátni. Átv. ért. elbánni az ellenséggel, vele megküzdeni, azt megverni.
Ezen igében noha végelemzéssel szinte a fuvás, különösebben a fáradság alapfogalma rejlik, s ennélfogva rokonítható a bán igével: mindazáltal közelebbről a baj szót tekinthetjük törzsnek, melytől származott bajm vagy bajn törzs is ,bajmol' és ,bajnócza' szókban; bán is tehát am. bajm vagy bajn, további képzéssel bajmol vagy bajnol (bajonol = bánol); az aj hangok könnyen változtak hosszú á-vá (mint látn-aja = látn-á, hallan-aja = hallan-á, s több számtalanokban). Teljesen egyezik vele a hellen pen-omai (?), mely miden jelentéseiben (Rost szótára után: Arbeit haben, sich műhen, mit etwas beschäftigt sein; Noth leiden stb.) egészen öszveüt a magyar bajlódik (bajol-ó-d-ik) szóval. A szanszkritban is pan gyöknek épen a föntebbi jelentések tulajdoníttatnak.

*BANK
fn. tt. bank-ot. Kereskedelmi műszó, am. nyilvános intézet, melyben pénzt váltanak és kölcsönöznek. Többféle fajai vannak: jegybank, váltó vagy leszámítoló bank, földhitelbank, nemzeti bank stb. Így neveztetik a játszóasztaloknál azon pénzmennyiség is, melyet valaki a játék alapjául kitesz, innen: bankot adni, bankot elveszteni, bankot megnyerni, stb.
Idegen eredetű szó, mely padot, asztalt jelent, németül Bank, olaszul banca, spanyolul, portugallul banca, banco, francziául banc, banque; a régi német panh szóhoz igen közel jár a magyar páhó.

*BÁNK
1) férfi kn. tt. Bánk-ot. A Benedek név alhangzú változata, máskép: Benke, Benkő, Bendő, Bencze, Bende, Beke stb. Honi történelmünkben nevezetes Bánk bán. 2) Faluk neve Nógrád és Veszprém vármegyékben; helyr. Bánk-ra, ~on, ~ról.

*BANKA
fn. l. BABUK, BABUKA. Büdös, mint a banka. Km.

*BÁNKA
faluk neve Nyitra megyében; helyr. Bánká-n. ~ra, ~ról.

*BANKADÓ
(bank-adó) ösz. fn. Játékosok műszava. Jelenti a játszótársak közől azt, aki bizonyos mennyiségü pénzt játék alapjául koczkára tesz.

*BANKALAP
(bank-alap) ösz. fn. Ami a bank működéseinek, űzleteinek alapul szolgál, pl. jegybanknál az érczkészlet pénzben vagy érczrudakban; földhitelbanknál a tartaléktőke vagy tartalékalap.

*BANKÁR
(bank-ár) fn. tt. bankár-t, tb. ~ok. Pénzváltó, pénzváltással, váltókkal, s egyéb hitelpapirokkal üzérkedő. (Banquier).

*BÁNKESZI
falu Nyitra megyében; helyr. Bánkeszi-be, ~ben, ~ből.

*BÁNKFALVA
helység Erdélyben a Csíki székben; helyr. Bánkfalvá-n, ~ra, ~ról.

*BANKHÁZA
népes puszta Pest megyében; helyragokkal: Bankházá-n, ~ra, ~ról.

*BÁNKHEGY
népes puszta Sopron megyében; helyr. Bánkhegy-en, ~re, ~ről.

*BANKIGAZGATÓ
(bank-igazgató) ösz. fn. Azon személyek egyike, kik valamely bank ügyeinek vezérletével vannak megbízva.

*BANKJEGY
(bank-jegy) ösz. fn. A bank által kiállított jegy, illetőleg papirospénz, köznyelven: bankóczédula.

*BANKKORMÁNYZÓ
(bank-kormányzó) ösz. fn. Az egész bankintézet feje, vagy elnöke.

*BANKÓ (1)
(ban-kó) fn. tt. bankó-t, tb. ~k. Némely tájszólás szerint am. mankó vagy bunkó.

*BANKÓ (2)
fn. tt. bankó-t, tb. ~k. Bank által kibocsátott papirpénz, bankóczédula. "Akadtam még egy bankóra, mit szántam szemborítóra." Csokonai. Egy, öt, tíz, száz, ezer forintos bankó. "Az egyikben aczél, kova, tapló, a másikban száz forintos bankó." Népdal.

*BÁNKODÁS
(bán-kod-ás) fn. tt. bánkodás-t, tb. ~ok. Szomorkodás, sajnálkozás, sopánkodás. V. ö. BÁNKODIK.

*BÁNKODIK
(bán-kod-ik) k. m. bánkod-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan bán, azaz sajnál, fájlal valamit; szomorkodik, kesereg, sajnálkodik, sopánkodik valamiért, valami fölött, vagy miatt. Kedvese halálán bánkodik.
"Gyűlöltünk mint kurucz, tatár,
Bánkodtunk mint a puszta vár,
Ügyünk azért
Sikert nem ért."
Vörösmarty "Jóslat"-a.
Mondják megnyújtva is: bánkódik, de hibásan, mert elemezve: bán-ak-od-ik mint szán-ak-od-ik, fen-ek-ěd-ik, tün-ek-ěd-ik, stb.

*BANKRÉSZVÉNY
(bank-részvény) ösz. fn. 1) Bizonyos pénzöszveg, mely a banktőkének egyenlően felosztott egy részét teszi. 2) Azon jegy, mely a bank részéről adatik bizonyságul a betett öszveg felől. Bankrészvényeket eladni, venni.

*BANKTŐKE
(bank-tőke) ösz. fn. 1) l. BANKALAP 2) Azon egész tőke, melylyel valamely bank működik, ide számítván nem csak az érczkészletet, hanem minden más értékeket is, pl. épületet, a mennyiben az sajátja, mindenféle értékpapirokat, mint államkötelezvényeket, magánosok váltóit, zálogait, stb.

*BANKUS
fn. tt. bankus-t, tb. ~ok. Gyermekijesztő mumus, bubusféle báb.

*BÁNLÁS
(bán-ol-ás) fn. tt. bánlás-t, tb. ~ok. Valamely ügynek, értekezleti dolognak, illetőleg pernek önállóbb tárgyalása, kezelése, minthogy bánik s innen bánás némi szenvedőlegességet teszen föl. Némelyek által használni kezdett, de lábra nem kapott új szó, a bánlat, bánlott társaival együtt.

*BÁNMAJOR
népes puszta Vas megyében; helyragokkal: Bánmajor-on, ~ra, ~ról.

*BANNY
elavult gyöke a bannyas, bannyol szóknak, s egy azon bony gyökkel, melyből bongy, bongyol, bongyolódik származtak.

*BANNYAS
(banny-as) mn. tt. bannyas-t vagy ~at, tb. ~ak. Győrtájéki szó, am. bozontos, öszvevissza bonyolodott, kuszált szőrü, haju.

*BANNYOL
(banny-ol) áth. m. bannyol-t. Bozontossá tesz valamit, nevezetesen szőrt, hajat, gyapjut. V. ö. BANNYAS.

*BANNYOLÁS
(banny-ol-ás) fn. tt. bannyolás-t, tb. ~ok. Cselekvés, melynél fogva valamit bannyassá, azaz bozontossá, gubanczossá tesznek.

*BÁNOL
(bán-ol) mintegy bajmol értelemben. V. ö. BÁNLÁS, BAJMOL.

*BÁNÓPÉNZ
(bánó-pénz) l. BÁNATPÉNZ.

*BANOTA
falu Zala megyében; helyragokkal: Banotá-n, ~ra, ~ról.

*BÁNPATAKA
falu Erdélyben, Hunyad megyében; helyragokkal: Bánpataká-n, ~ra, ~ról.

*BÁNRÉVE
falu Gömör megyében; helyragokkal: Bánrévé-n, ~re, ~ről.

*BÁNSÁG
(bán-ság) fn. tt. bánság-ot. 1) Báni méltóság. Horvátországi bánság. 2) Tartomány vagy vidék, melynek kormányzója vagy helytartója bán czímet visel. Régi macsói, szörényi bánság. A hajdani temesi bánság ma is megtartotta nevét, ámbár vármegyékre és katonai vidékekre van osztva, máskép: bánát.

*BÁNSZEG
népes puszta Zala megyében; helyragokkal: Bánszeg-ěn, ~re, ~ről.

*BÁNT
(bán-t) áth. m. bánt-ott, par. ~s, htn. ~ani vagy ~ni. 1) Általán akármiféle sérelem által kedvetlenséget, szomoruságot, fájdalmat, boszuságot okoz valakinek, s mintegy bánó, bánatos állapotba helyez valakit. Különösen jogaiban, vagyonában háborgat, nyugtalanít, megrövidít valakit. Ne bántsd a magyart. Zrinyi. Ne bántsd a másét. 2) Valamihez hozzányul, amit illetetlenül kellene hagynia. Kárt, sérelmet okoz. Ne bántsd a gyönge csemetéket. Kár azt bántani, ami nincs utadban. 3) Ingerel, boszont. Ne bántsd a makranczos gyermeket, az ittas embert. 4) Mondjuk holmi bajokról, betegségekről. Nyavalyatörés, hideglelés bántja. Mi bánt édes fiam? azaz mi bajod, mid fáj? Átv. ért. a restség bántja, nem akar dolgozni, lustaságban szenved.
Gyöke az önálló ige bán, melyből t képzővel lett bán-t, mint: vál-t, buj-t, kel-t, sér-t, vesz-t vagy elavult gyökökből: szám-t, rom-t, bom-t, stb.

*BÁNTALMAS
(bán-t-al-om-as) mn. tt. bántalmas-t vagy ~at, tb. ~ak. Ami bántalommal jár, bántalmat okozó. Bántalmas szó.

*BÁNTALMAZ
(bán-t-al-om-az) áth. m. bántalmaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Bántalommal illet, sérteget. Szóval, tettel bántalmazni valakit.

*BÁNTALMAZÁS
(bán-t-al-om-az-ás) fn. tt. bántalmazás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által valakit bántalmaznak, sértegetnek.

*BÁNTALMI
(bán-t-al-om-i) mn. tt. bántalmi-t, tb. ~ak. Bántalmat illető, arra vonatkozó. Bántalmi per.

*BÁNTALOM
(bán-t-al-om) fn. tt. bántalm-at. Valakinek személye ellen elkövetett jogtalan cselekedet, sérelem. Szándékos bántalom. Gyógytanilag: beteges állapot, testi sérelem. Vízkóros, lázas bántalom.

*BÁNTALOMVÁD
(bántalom-vád) ösz. fn. Törvény előtti kereset a szenvedett bántalom, vagyis sérelem miatt.

*BÁNTÁS
(bán-t-ás) fn. tt. bántás-t, tb. ~ok. Általán jogtalan cselekvés, mely által valaki másnak sérelmet, fájdalmat, szomoruságot, kárt stb. okoz. Bántás nélkül legyen mondva. Minden szava bántás. Becsületbeli bántás.

*BÁNTATLAN
(bán-t-at-lan) mn. tt. bántatlan-t, tb. ~ok. Akit nem bántottak, nem sértettek, nem nyugtalanítottak; akit nem érintettek, amihez nem nyúltak. Használtatik határozóul is. Vad népek között bántatlan utazni. Bántatlan hagyni valamit.

*BÁNTATLANSÁG
(bánt-at-lan-ság) fn. tt. bántatlanság-ot. Bántatlan, sértetlen, illetetlen állapot.

*BÁNTATLANUL
(bán-t-at-lan-ul) ih. Anélkül, hogy valaki bántaná vagy bántotta volna; sértetlenül, illetés nélkül.

*BÁNTHATATLAN
(bán-t-hat-at-lan) ih. bánthatatlan-t, tb. ~ok. Akit vagy amit bántani, sérteni, megszomorítani nem lehet, vagy nem szabad.

*BÁNTHATATLANUL
(bánt-hat-at-lan-ul) ih. Bánthatatlan állapotban, sérthetetlenül.

*BÁNTÓ
(bán-t-ó) mn. tt. bántó-t, tb. ~k. Aki vagy ami bánt, sértő, szomorító. Bántó szavak. Bántó magaviselet. V. ö. BÁNT.

*BÁNTÓDÁS
(bán-t-ó-d-ás) fn. tt. bántódás-t, tb. ~ok. Kedvetlen, szomorító állapot, érzelem, melyet bántás, megsértés okoz.

*BÁNTÓDIK
(bán-t-ó-d-ik) belsz. m. bántód-tam, ~tál, ~ott. Magát bántottnak, megsértettnek érzi. Bántódni, megbántódni valami által vagy valamiért.

*BÁNTOGAT
(bán-t-og-at) gyak. áth. m. bántogat-tam, ~tál, ~ott, par. bántogass. Valakit gyakran, ismételve, sokszor bánt, sérteget, háborgat, nyugtalanít.

*BÁNTOGATÁS
(bán-t-og-at-ás) fn. tt. bántogatás-t, tb. ~ok. Gyakori, ismételt bántás, sértegetés, háborgatás, nyugtalanítás.

*BÁNTÓLAG
(bán-t-ó-lag) ih. Bántó módon, megsértve, megszomorítva. Bántólag szólani valakihez.

*BÁNY
elvont gyöke a bánya, bányol szóknak, és ezek származékainak. l. BÁNYA.

*BANYA
(bany-a) fn. tt. banyát. Elkorosodott vén asszony, öreg anyóka. Vén banya. Ha az anyja, a vén banya, ott nem lett volna. Népdal. Átv. ért. zsémbes, nyelves, hírhordó, mint a banyák lenni szoktak. Gúnyos, gyöngédtelen elnevezés.
Eredetére nézve nem egyéb, mint anya, b előtéttel, honnan Csalóközben banyalúd am. anyalúd, vénlúd. Egyezik vele a latin anus (anyus).

*BÁNYA
(bány-a) fn. tt. bányát. 1) Általán föld alatti hely, üreg, mélység, melyből ásványokat vájnak, túrzanak, ásnak, fejtenek. Sóbánya, melyből sót vágnak, kőbánya, melyből köveket fejtenek, kőszénbánya, stb. Különösen, oly hegyek gyomra, ürege, melyekből érczeket ásnak. Aranybánya, ezüstbánya, rézbánya, továbbá oly helységek és városok neve, melyek ilyetén bányákkal bővelkednek. Selmeczbánya, Körmöczbánya, Bakabánya, Bélabánya stb. 2) Tájszokásilag: érczes fürdő. 3) Hevesben így nevezik néhutt azon gödröt, melyben a vályognak való agyagot tapossák, továbbá a sertések feltúrt fekhelyét.
Az első pont alatti érteményben a latin fodina szónak felel meg, s valószinű, hogy valamint ennek gyöke fodio (ások, vájok), hasonlóan a bánya szóban az ásás alapfogalma rejlik, t. i. áj váj am. ás, honnan vája, melyből lett ványa, mint borju bornyu, varju varnyu, stb. továbbá a v-nek rokon b-re változtával: bánya, mint: vakcsó bakcsó, vacsora bacsora, Valent Bálint, olyvá olybá stb. miszerint bánya annyi volna mint vája, (fodina). A második pont alatti érteményben rokonok vele az olasz bagno, franczia bain, latin balneum, hellen balaneion. Mind az ásványokra, mind a fürdőre vonatkozó bánya megvan a szláv nyelvekben is. Akik azon alapfogalomból indulnak ki, hogy a bányák a föld belsejében léteznek, véleményök oda megy ki, hogy e szó gyöke be, melyből lett bény, bénye, mélyhangon bánya. Talán a Bénye helységek neve is innen származott, legalább az Esztergam megyei Bény ásványos gyógykútjáról ismeretes a maga környékén.

*BÁNYA
számos helyneveket alkot mind a két magyar hazában: Kis~, Nagy~, Felső~, Ó~, Új~, Cseh~, Német~, Rima~, Magyarországon, Abrud~, Király~, Kis~, Kőrös~, Lapos~, Oláhlapos~, Mosó~, Erdélyben. Helyr. Bányá-n, ~ra, ~ról.

*BÁNYAÁCS
(bánya-ács) ösz. fn. Bányaépitészi ács, aki a bányákhoz szükséges faműveket, pl. vízhúzó, vízhajtó kerekeket stb. készíti.

*BÁNYAADÓ
(bánya-adó) ösz. fn. Adó neme, melyet a bányabirtokosok fizetnek.

*BÁNYABÉR
(bánya-bér) ösz. fn. l. BÁNYAVÁM.
RÁNYABIRÓ, (bánya-biró) ösz. fn. Bányai törvényhatósághoz tartozó személy, ki a bányászok közt, és bányák körül előforduló peres ügyekben itél.

*BÁNYABIRÓI
(bánya-birói) ösz. mn. Bányabiróhoz tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Bányabirói eljárás, itélet.

*BÁNYABIRÓSÁG
(bánya-biróság) ösz. fn. 1) Bányabirói tisztség, hivatal. 2) l. BÁNYABIRÓSZÉK.

*BÁNYABIRÓSÁGI
(bánya-birósági) ösz. mn. Bányabiróságra vonatkozó, attól eredett. Bányabirósági itélet.

*BÁNYABIRÓSZÉK
(bánya-biró-szék) ösz. fn. Törvényhatóság, mely a bányapöröket intézi, a bányai ügyekben itél.

*BÁNYABIRTOK
(bánya-birtok) ösz. fn. Birtok, melynek területe bányát foglal magában, melynek tárgyát bánya teszi.

*BÁNYABIRTOKOS
(bánya-birtokos) ösz. fn. Oly személy, kinek bányája van.

*BÁNYABÜK
falu Erdélyben; helyr. Bányabük-ön, ~re, ~ről.

*BÁNYACSIPA
(bánya-csipa) ösz. fn. Mindenféle folyékony, vagy csepegő, gyántás ásványok a bányákban.

*BÁNYÁCSKA
KIS~(máskép Széphalom) falu Abaújban; RUDA~, Zemplénben; helyr. Bányácská-n, ~ra, ~ról.

*BÁNYAESKÜTT
(bánya-eskütt) ösz. fn. Alsóbb rendü felügyelő tiszt a bányákban.

*BÁNYAFA
(bánya-fa) ösz. fn. Támaszul alkalmazott gerendák, czölöpök stb. melyek a bányalikakban fölállíttatván azokat a bedőlés ellen megóvják.

*BÁNYAFELVIGYÁZÓ
lásd BÁNYAMESTER.

*BÁNYAFÉM
(bánya-fém) ösz. fn. 1) A bányák gyomrában rejlő fém (metallum). 2) A kovacsok legkeményebb neme, mely a közönséges kovacstól különbözik.

*BÁNYAG
(bány-ag) fn. tt. bányag-ot. Vegyes érczfaj. (Cobalticum). Mirecssavas bányag. (Cobalticum arsenicosum). Miregsavas bányag. (Cobalticum arsenicicum).

*BÁNYAGRÓF
(bánya-gróf) ösz. fn. A bányákra fölügyelő legfelsőbb tiszt, ki a mellé rendelt tanáccsal a bányaügyeket igazgatja.

*BÁNYAGYÁM
(bánya-gyám) ösz. fn. Szilárd szikla- vagy érczköves fal, mely a földalatti bányautakon támaszul hagyatik, nehogy az üregek beszakadjanak.

*BÁNYAGYŰLÉS
(bánya-gyűlés) ösz. fn. A bányabirtokosok öszvejövetele, bányai dolgokat, ügyeket elintéző tanácskozás végett.

*BÁNYAHASZON
(bánya-haszon) ösz. fn. Jövedelem, melyet a bányák hoznak.

*BÁNYAHÁZ
(bánya-ház) ösz. fn. A bányákhoz tartozó mindenféle épületek, ú. m. olvasztókemenczék, huták stb.

*BÁNYANY
(bány-any) fn. tt. bányany-t. Cobaltum. Máskép: kékleny vagy kékeny. Azon egyszerü vegyelemek egyike, melyek a nemtelen fémek osztályát teszik.

*BÁNYAHIVATAL
(bánya-hivatal) ösz. fn. 1) Hivatal, melyet valaki a bányák igazgatása, fölügyelése körül visel. 2) A bányákra felügyelő tiszti személyzet.

*BÁNYAISZÁK
(bánya-iszák) ösz. fn. l. BÁNYÁSZISZÁK.

*BÁNYAJÁRÓ
(bánya-járó) ösz. fn. Bányatiszt, kinek kötelessége a bányászok után járni, s a bányamüveket folytonosan szemmel tartani.

*BÁNYAJOG
(bánya-jog) ösz. fn. 1) Szabadalom bányát nyitni s bányászokat tartani. 2) Törvények öszvege, melyeket a bányákra nézve a felsőség vagy törvényhozás vagy a szokás megalapított.

*BÁNYAJÖVEDÉK
BÁNYAJÖVEDELEM, (bánya-jövedék vagy bánya-jövedelem) ösz. fn. Haszon, melyet a bányamivelés hajt.

*BANYAKEMENCZE
(banya-kemencze) ösz. fn. Somogy vármegyei tájszó, am. vesszőből font, és sárral tapasztott paraszt kemencze. A Tisza vidékén: boglyakemencze.

*BÁNYAKÍSÉRTET
(bánya-kísértet) ösz. fn. A babonás bányászok hite szerént bizonyos bányai kísértet, melynek alacson kis termete van, s ha nem ingerlik, senkit sem bánt.

*BÁNYAKÓR
(bánya-kór) ösz. fn. A sorvadásnak egyik faja, mely a bányászoknál kiszárító, és összehúzó ásványok behatása által fejlik ki, és mellszorulás, köhögés, kezek reszketése, száraz bőr, és sorvasztó láz által jelentkezik.

*BÁNYAKÓROS
(bánya-kóros) ösz. mn. Bányakórban sínlődő. V. ö. BÁNYAKÓR.

*BÁNYAKÓRSÁG
(bánya-kórság) tt. bánya-kórság-ot. l. BÁNYAKÓR.

*BÁNYAKOVÁCS
(bánya-kovács) ösz. fn. A bányamiveléshez megkivántató vas eszközöket készítő mesterember.

*BÁNYAKŐ
(bánya-kő) ösz. fn. A kővágó helyeken törés által fejtett kő, mely még faragva nincsen.

*BÁNYAKÖLTSÉG
(bánya-költség) ösz. fn. A bánya megnyitására, mivelésére és fentartására forditott pénzek öszvege.

*BÁNYAKÖNYV
(bánya-könyv) ösz. fn. Hivatalos könyv, melybe a bányához tartozó mindennemű ügyek, különösen a bányabirósághoz tartozók följegyeztetnek. Különösebben a bányabirtokokról vezettetni szokott vagy törvény által vezettetni rendelt könyv.

*BÁNYAKRISTÁLY
(bánya-kristály) ösz. fn. Üvegszerüleg átlátszó kő, mely majd hatszögü majd szabálytalan alakkal leginkább a hegyek barlangiban és részeiben találtatik.

*BÁNYAKÜRTŐ
(bánya-kürtő) ösz. fn. Nyilás, mely a bányaüregbe világosságot ereszt.

*BÁNYALÁTOGATÓ
(bánya-látogató) ösz. fn. Bányai tiszt, ki a bányászok után látni, s a bányamesterekre és bányaesküttekre felügyelni köteles.

*BÁNYALÉG
(bánya-lég) ösz. fn. Levegő a bányaüregekben, mennyire az a külső légtől különbözik.

*BÁNYALEGÉNYSÉG
(bánya-legénység) ösz. fn. A bányákban dolgozó munkások öszves serege.

*BÁNYALISZT
(bánya-liszt) ösz. fn. Igen fínom porrá mállott mész a bányákban, mely a sziklahasadékokba lerakodik, s a liszthez igen hasonlít.

*BÁNYALŐPOR
(bánya-lő-por) ösz. fn. Lőpor, melylyel a bányákban réseket törnek, s a sziklákat fölvettetik.

*BÁNYAMANÓ
(bánya-manó) ösz. fn. l. BÁNYAKÍSÉRTET.

*BÁNYAMÉCS
(bánya-mécs) ösz. fn. Mécs, melynek világánál a bányászok dolgoznak.

*BÁNYAMEGYE
(bánya-megye) ösz. fn. Bizonyos bányához tartozó, s határok által kijelelt kerület.

*BÁNYAMENET
(bánya menet) ösz. fn. Földalatti út a bányákban, mely az érczásványok üregeihez vezet. Másképen: bányagátor.

*BÁNYAMÉRÉS
(bánya-mérés) ösz. fn. 1) A bányamivelésben am. a bányatelek határainak kijelölése mind a földszinén, mind a föld alatt, s a bánya üregek és épitségeknek mértan szerénti meghatározása. 2) Maga azon műtan, mely az ilyetén kimérés szabályait előadja.

*BÁNYAMÉRNÖK
BÁNYAMÉRŐ, ösz. fn. Személy, ki a megnyitandó, vagy felosztandó bányák határait kijelöli; az is, ki a földalatti bányaépületeket kiméri és meghatározza.

*BÁNYAMESTER
(bánya-mester) ösz. fn. Bányatiszt, ki a bányákat a fejedelem nevében kiosztja, s a bányaügyeket intézi.

*BÁNYAMÉZGA
(bánya-mézga) ösz. fn. Általános nevezete minden éghető ásványtesteknek, melyek folyó állapotban vannak, vagy egykor voltanak.

*BÁNYAMIVELÉS
(bánya-mivelés) ösz. fn. A bányákban előforduló munkák öszvege, egyszersmind azon tudomány, mely az azokhoz szükséges szabályokat előadja.

*BÁNYAMIVELŐ
(bánya-mivelő) ösz. fn. és mn. Aki bányai munkákkal foglalkodik.

*BÁNYAMIVES
(bánya-mives) ösz. fn. Tágasabb értelemben minden ember, ki bányai munkákkal foglalkodik. Szorosabban: aki a bányászathoz tartozó ismeretekben jártas, bányász.

*BÁNYAMUNKA
(bánya-munka) ösz. fn. Minden munka, mely a bányákban történik.

*BÁNYANAGY
(bánya-nagy) ösz. fn. Az egyes bányák főtiszte.

*BÁNYANAGYSÁG
(bánya-nagyság) ösz. fn. Bányanagy hivatala, rangja.

*BÁNYAOMLADÉK
(bánya-omladék) ösz. fn. Omladék a bányákban.

*BÁNYAOMLÁS
(bánya-omlás) ösz. fn. A bányamenetnek, azaz földalatti bányaüregnek beszakadása.

*BÁNYAÖL
(bánya-öl) ösz. fn. A bányamérésnél használtatni szokott hosszmérték, mely nyolczvan hüvelykre osztatik fel.

*BÁNYAŐR
(bánya-őr) ösz. fn. Bányai felügyelő, ki a be- és kijáró bányamunkásokra vigyáz.

*BANYAPOSZ
(banya-posz) ösz. fn. Pöfetegek egyik faja, mely feketés porral van teli, s megnyomatván sziszegve fakad szét.

*BÁNYARÉM
(bánya-rém) ösz. fn. l. BÁNYAKÍSÉRTET.

*BÁNYAREND
(bánya-rend) ösz. fn. Bizonyos szabályok foglalata, melyekhez a bányatisztek és bányamívesek magokat alkalmazni kötelesek.

*BÁNYARÉSZ
(bánya-rész) ösz. fn. Bányadarab, köznyelven kuksz vagy kuksza, azaz egyes bányaterületnek 128-ad része.

*BÁNYARÉSZVÉNY
l. BÁNYARÉSZ.

*BÁNYARÉSZVÉNYĚS
(bánya-részvényěs) ösz. fn. Aki úgynevezett kukszát, azaz bányarészt bír.

*BÁNYAROM
(bánya-rom) ösz. fn. A bányákban beomlás által támadt katlanszerü üreg vagy mélység.

*BÁNYÁS
(bány-a-as) fn. tt. bányás-t, tb. ~ok. Bányabirtokos, bányatulajdonos.

*BÁNYASÁFÁR
(bánya-sáfár) ösz. fn. A bányamunkásokra felügyelő tisztek egyike.

*BÁNYASÁG
(bány-a-ság) fn. tt. bányaság-ot. A bányához tartozó dolgok és müvek öszvege.

*BANYÁSODIK
(bany-a-as-od-ik) k. m. banyásod-tam, ~tál, ~ott. Banyává lesz, megvénül, vagy oly természetü lesz, mint a banyák szoktak lenni. Göcseji szójárás szerint, megbanyásodik a turó, midőn öszveránczosodik, vagy nyálkássá válik.

*BÁNYÁSZ
(1), (bány-a-asz) fn. tt. bányász-t, tb. ~ok. Általán, aki bányákban dolgozik; különösen aki az érczes ásványokat fejti és tisztítja. Szoros értelemben, ki ezen munkálatokat rendszeres ismeretek szerint űzi s bányamiveléssel foglalkodik.

*BÁNYÁSZ
(2), (bány-a-asz) önh. és áth. m. bányásztam, ~tál, ~ott. Érczek ásásával különféle ásványok fejtésével foglalkodik. Kibányászni átv. ért. mint a bátyát kikeresni s a találtató jót czéljára fordítani.

*BÁNYÁSZAKADEMIA
(bányász-akademia) ösz. fn. Oskolai intézet, melyben bányászok az illető tudományokban képeztetnek. Selmeczi bányászakademia.

*BÁNYASZÁJ
(bánya-száj) ösz. fn. Bányatorkolat, nyilás, mely a bányamenetbe vezet.

*BÁNYASZÁMTARTÓ
(bánya-szám-tartó) ösz. fn. Bányatiszt, ki a bányamivelési költségeket és jövedelmeket számba veszi.

*BÁNYÁSZAT
(bány-ász-at) fn. tt. bányászat-ot. 1) Mindenféle munka, mely a bányamivelésre öszvesen fordíttatik. 2) Rendszeres tudománya a bányamivelésnek. Bányászatot tanulni. Bányászatra adni magát. Bányászattal foglalkodni. Bányászatból élni.

*BÁNYÁSZATI
(bány-a-ász-at-i) mn. tt. bányászati-t, tb. ~ak. Bányászathoz tartozó, arra vonatkozó. Bányászati tanulmányok, ismeretek, munkák.

*BÁNYÁSZBALTA
(bányász-balta) ösz. fn. Balta, melylyel a bányászok az ásványokat vágják, törik.

*BÁNYÁSZBÉR
(bányász-bér) ösz. fn. Napszám vagy fizetési díj, melyet a bányászok munkáikért kapnak.

*BÁNYÁSZCZÉH
(bányász-czéh) ösz. fn. Egyesület, melyet bányászok, mint olyanok alkotnak, s melynek bizonyos szabályai és rendtartásai vannak.

*BÁNYÁSZDAL
(bányász-dal) ösz. fn. Bányászi életre vonatkozó tartalmu dal, melyet a bányamunkások énekelnek.

*BÁNYASZÉK
(bánya-szék) ösz. fn. Törvényszék, mely bányai ügyekben itél.

*BÁNYASZÉN
(bánya-szén) ösz. fn. Oly szén, mely dorong- és ágfából gödrökben, nem pedig földszint öszverakott máglyában égettetik.

*BÁNYASZĚR
(bánya-szěr) ösz. fn. Mindenféle szerszám, dolgozó eszköz, mely a bányamivelésnél használtatik.

*BÁNYÁSZFEJSZE
(bányász-fejsze) lásd BÁNYÁSZBALTA. Egyébiránt V. ö. FEJSZE.

*BÁNYÁSZFŐ
(bányász-fő) ösz. fn. Előkelő bányai felügyelő, németül: Berghauptmann.

*BÁNYÁSZFURÓ
(bányász-furó) ösz. fn. Furó, melylyel a bányászok a kemény köveken nyilást törnek.

*BÁNYÁSZI
(bány-a-ász-i) mn. tt. bányászi-t, tb. ~ak. Bányászhoz való, bányászt illető. Bányászi munka, bányászi eszközök, bányászi díj, bányászi öltözet.

*BÁNYÁSZILAG
(bány-a-ász-i-lag) ih. Bányászi módon. Bányászilag öltözködni.

*BÁNYÁSZINAS
(bányász-inas) ösz. fn. Ujoncz bányászati mives; különösen oly gyerkőcz, ki az érczeket a földtől elválasztja, az érczeket mossa s más könnyebb munkákat végez.

*BÁNYÁSZIRNOK
(bányász-irnok) ösz. fn. Személy, ki a bányahivatalban leirói tisztet visel.

*BÁNYÁSZISKOLA
(bányász-iskola) ösz. fn. Tanoda, melyben bányászok az illető tudományokra képeztetnek.

*BÁNYÁSZISZÁK
(bányász-iszák) ösz. fn. Bőrtáska, melyet a bányászok szíjnál fogva derekokra kötnek, s tűz- és világító szereiket viselik benne.

*BÁNYASZIVATYÚ
(bánya-szivatyú) ösz. fn. Eszköz, mely által a bányalyukakban levő vagy fakadó vizet kiszivatják.

*BÁNYÁSZKABÁT
(bányász-kabát) ösz. fn. Sajátságos szövetü és szinü öltöny, milyet a bányászok viselnek.

*BÁNYÁSZKODIK
(bány-a-ász-kod-ik) k. m. bányászkod-tam, ~tál, ~ott. Bányamiveléssel foglalkodik, bányászatot űz.

*BÁNYÁSZKÖNYV
(bányász-könyv) ösz. fn. Azon könyv, melybe a bányahatóság munkálkodásai, a bányai ügyek tárgyalásai följegyeztetnek.

*BÁNYÁSZLÁMPA
(bányász-lámpa) lásd BÁNYAMÉCS.

*BÁNYÁSZLEGÉNY
(bányász-legény) ösz. fn. Széles értelemben minden bányamunkás; szorosabban: fiatal bányász.

*BÁNYÁSZLEGÉNYSÉG
(bányász-legénység) ösz. fn. A bányamunkások együttvéve.

*BÁNYÁSZMÉCS
(bányász-mécs) ösz. fn. Különösen készített mécs, melyet a bányászok a bányaüregekben használnak.

*BÁNYÁSZMESTER
l. BÁNYAMESTER.

*BÁNYÁSZMUNKA
(bányász-munka) ösz. fn. Mindenféle munka, mely a bányamivelésben előfordul.

*BÁNYÁSZNA
(bány-a-ász-na) fn. tt. bányásznát. Ásvány. Életre nem igen kapott szó.

*BÁNYÁSZNAPSZÁM
(bányász-nap-szám) ösz. fn. 1) A bányákban naponként határozott ideig végzett munka. 2) A bányákban végzett munkákért járó napi díj.

*BÁNYÁSZNYELV
(bányász-nyelv) ösz. fn. Azon műszók és szójárások öszvege, melyekkel kizárólag a bányászok élnek.

*BÁNYÁSZOS
(bány-a-ász-os) mn. tt. bányászos-t vagy ~at, tb. ~ak. Ami a bányászoknál divatos. Bányászos ruha, öltözetmód, bányászos élet.

*BÁNYÁSZÖL
(bányász-öl) ösz. fn. Öl, mely a bányaméréseknél használtatik. V. ö. BÁNYAÖL.

*BÁNYÁSZÖLTÖZET
(bányász-öltözet) ösz. fn. l. BÁNYÁSZRUHA.

*BÁNYÁSZPŐRÖLY
(bányász-pőröly) ösz. fn. Pőröly, melyet az érczes kövek öszvezúzására használnak.

*BÁNYÁSZRUHA
(bányász-ruha) ösz. fn. Sajátságos öltözet, milyet bányászok viselnek.

*BÁNYÁSZSÁG
(bány-a-ász-ság) ösz. fn. tt. bányászság-ot. Bányamivelés, bányatudomány, ásványok, érczek keresésével s idomításával foglalkodás; bányászok öszvesége.

*BÁNYÁSZSIPKA
(bányász-sipka) ösz. fn. Háromszögü vászonföveg, melyet a bányászok kalap alatt s néha ékességül hátukon viselnek.

*BÁNYÁSZSÜVEG
(bányász-süveg) ösz. fn. Karimátlan posztó kalap, melyet a bányászok viselnek, midőn a bányákba lemennek.

*BÁNYÁSZSZEKERCZE
(bányász-szekercze) ösz. fn. Kisded szekercze, melynek felső része hegyes, alja pedig hosszú szakállas, s melyet a bányászok díszjelül viselnek.

*BÁNYÁSZSZERSZÁM
(bányász-szerszám) ösz. fn. Akármiféle eszköz, melylyel a bányai munkákban élnek.

*BÁNYÁSZSZOKÁS
(bányász-szokás) ösz. fn. A bányászok között bevett s divatozó cselekvésmód.

*BÁNYÁSZTALICSKA
(bányász-talicska) ösz. fn. Közönséges talicska, melyen a kiásott bányaföldet és köveket ide-oda tolják.

*BÁNYÁSZTANODA
(bányász-tanoda) l. BÁNYÁSZISKOLA.

*BÁNYÁSZTISZT
(bányász-tiszt) ösz. fn. Bányahatósági személy; bányaigazgatásnál szolgáló hivatalnok.

*BÁNYÁSZTISZTSÉG
(bányász-tisztség) ösz. fn. A bányákra felügyelő hivatalbeliek öszvesége, testülete.

*BÁNYÁSZTÖRVÉNY
(bányász-törvény) ösz. fn. l. BÁNYAJOG, (2).

*BÁNYÁSZTUDOMÁNY
(bányász-tudomány) ösz. fn. Tudomány, mely bányamivelésre oktat, azaz, mikép lehessen a földben rejtező érczekhez minél könnyebb módon jutni, s azokat elválasztani, megtisztítani, stb.

*BÁNYÁSZUJONCZ
(bányász-ujoncz) ösz. fn. Növendék ifju vagy akárki más, ki a bányatudományokat tanulja.

*BÁNYÁSZÚR
(bányász-úr) ösz. fn. Egy vagy több bányának birtokos ura.

*BÁNYÁSZÜNNEP
(bányász-ünnep) ösz. fn. Ünnep, melyet a bányászok sajátságos szertartással üllnek meg.

*BÁNYÁSZVILÁG
(bányász-világ) ösz. fn. l. BÁNYÁSZMÉCS.

*BÁNYATALICSKA
(bánya-talicska) ösz. fn. l. BÁNYÁSZTALICSKA.

*BÁNYATALICSKÁS
(bánya-talicskás) ösz. fn. Alsóbbrendü napszámos a bányákban, ki a bányaföldet és köveket talicskán (vagy taligán) odább szállítja.

*BÁNYATALIGÁS
(bánya-taligás) ösz. fn. l. BÁNYATALICSKÁS.

*BÁNYATÁMASZ
(bánya-támasz) ösz. fn. Fadúcz, fagerenda, mely a bányamenetek s üregek oldalait és tetőit a beomlástól óvja.

*BÁNYATAN
l. BÁNYATUDOMÁNY.

*BÁNYATANÁCSNOK
(bánya-tanácsnok) ösz. fn. A bányaigazgató testületnél tanácsnoki ranggal felruházott személy.

*BANYATAPLÓ
(banya-tapló) ösz. fn. Lúgban kifőzött, s megpuhított közönséges fűzfatapló.

*BÁNYATÁRS
(bánya-társ) ösz. fn. Kinek valamely bányában része van; bányai résztárs, kukszabirtokostárs.

*BÁNYATÁSKA
(bánya-táska) l. BÁNYÁSZISZÁK.

*BÁNYATISZT
l. BÁNYÁSZTISZT.

*BÁNYATISZTSÉG
l. BÁNYÁSZTISZTSÉG.

*BÁNYATOROK
l. BÁNYASZÁJ.

*BÁNYATÖRVÉNY
l. BÁNYAJOG, 2).

*BÁNYATUDOMÁNY
(bánya-tudomány) ösz. fn. Azon tudomány, mely kisebb-nagyobb kiterjedésben a bányákra és bányászatra vonatkozó ismereteket adja elő.

*BÁNYAÜGYELŐ
(bánya-ügyelő) ösz. fn. Bányatiszt, kinek kötelessége a dolgozó bányászlegények után látni, s a bányamesterekre, és bányaesküttekre vigyázni.

*BÁNYAÜREG
(bánya-üreg) ösz. fn. Mélység a bányákban, honnan az érczes ásványok felhozatnak.

*BÁNYAVÁM
(bánya-vám) ösz. fn. Adó neme, melyet a bánya vagy kukszabirtokosok a fejedelemnek fizetnek. (Urbura = úr pora?)

*BÁNYAVÁROS
(bánya-város) ösz. fn. Bányákkal biró, és bányászoktól lakott város, melynek egyszersmind sajátságos szabadalmai s törvényei vannak, milyenek hazánkban: Selmecz-, Körmöcz-, Baka-, Béla-, Beszterczebánya stb.

*BÁNYAVÉSŐ
(bánya-véső), ösz. fn. Véső, melylyel a bányászok köveket, sziklákat hasogatnak.

*BÁNYAVIRÁG
(bánya-virág) ösz. fn. Üvegszerü, igen kemény, s félig átlátszó kőfaj, melynek fölszine rendszerént jegeczet ölt magára. Jobbára fehér, vagy víz szinü, de találtatnak más szinüek is.

*BÁNYAVIRÁGOS
(bánya-virágos) ösz. mn. Ami bányavirágokkal bír. V. ö. BÁNYAVIRÁG.

*BÁNYAVÍZ
(bánya-víz) ösz. fn. Bányaüregekben álló, vagy szivárgó víz.

*BÁNYAVIZSGÁLÓ
(bánya-vizsgáló). l. BÁNYAÜGYELŐ.

*BÁNYAZÖLD
(bánya-zöld) ösz. fn. Zöldes réz, mely földdel vegyes, és lágy. (Ochra Veneris).

*BÁNYOL
(bány-ol) áth. m. bányol-t. 1) Pénzt ver. Ez értelemben nem igen kapott lábra. 2) Foltos, galyabít. Tájszólás. Ez értelemben a gyöke rokon bony gyökkel.

*BÁNYOLÁS
(bány-ol-ás) fn. tt. bányolás-t, tb. ~ok. 1) Pénzverés. 2) Foltozás, galyabítás. V. ö. BÁNYOL.

*BÁNYOLÓADÓ
(bányoló-adó) ösz. fn. Pénverési szabadalomért fizettetni szokott tartozási díj.

*BAR
elvont vagy elavult gyök, melynek eredeti érteménye különféle lehetett, minthogy másmás családu származékok alapját teszi. 1) Mozgást, járást, forgást jelent ezekben: barangol, barkácsol, barlang (kóró), barom, s alapfogalomban és hangban rokonai: par, per, pör, far, for, fěr, för, für, mint a paracskó, paripa, paritya, pereszlén, pörög, fartat, farol, forog, férěg, fürge származékok gyökei. Egyeznek vele a szanszkrit par, pur (mozogni), pari (körül), hellen para, porenomai, német fahren, führen stb. 2) Metszésre, hasításra vonatkozik ezekben: barázda, barkócza, barka, barkál, barona vagy berena, barcs, hangváltozattal, bor, úgymint a borda, borotva származékokban, s rokonai: mar, far-ag, für-ész, előtét nélkül: arat, ort, irt, ordas, orló (= olló). Ez érteményben is más családbeli, ú. m. hellen, latin, német, szláv stb. nyelvek szavaival egyezik. 3) Jelent olyan szint melyre a testeket, nevezetesen az ember bőrét a nap heve, a tűz folytonos hatása festeni szokta, s rokonai: par, pěr, por, pir, vir, mir, melyek szintén tűzre, égetésre s az által okozott szinre vonatkoznak, mint e származékokban: barna, parázs, porgol, pěrzsěl, pörköl, pirít, virad. Hasonló értelmü és hangu gyökszókkal bővelkednek más családu nyelvek is. 4) Tompa, mély, kemény természeti hangutánzó ezekben: barczag, barabora, s e rokonhanguakban: varczog, vartyog, porczog, burikol, bordó. 5) Ugyanaz a bor bur gyökkel (t. i. borít borúl, burúl stb. szók gyökeivel) ezekben: baradla, barlang. 6) Számos helynevek gyöke, mint: Baracs, Barak, Barakony, Bars, Barbacs, Barócs, stb. Bővebb öszhasonlítás végett V. ö. R, gyökelem.

*BÁR
(1), elvont gyöke 1) bárány szónak, és származékainak, 2) bárd szónak, mely a metszésre, hasításra vonatkozó bar, far, mar gyökökkel rokon.

*BÁR
(2), ksz. Ráhagyó, engedő érteményü mondatot vezérel, pl. Bár ég föld szakadjon, mégis, stb.
"Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa,
Bár feléd fordúljon csalfa golyóbissa,
Bár nyájas karokkal kivánjon ölelni,
. . . . . . . .
Ne higy néki, ne higy; mert sokan megesnek,
Mikor nála boldog életet keresnek."
Csokonai.
Néha jóllehet, noha kötszókkal fölcserélhető, nyomatosabban: ámbár, pl. Nem jött el, bár eleget kértem volt. Néha az ige után áll. Legyen bár óríás, mégsem félek tőle. Kérjen bár térden állva, mégsem engedek neki. Szintén ráhagyó érteményü az úgy-e? nemde? kérdések után. Úgy-e bár nem haragszol? Úgy-e bár eljősz? Nemde bár nálunk maradsz? Nagyobb nyomatosság kedveért, mint érintettük, elébe tétetik az ám, így: ámbár. Használjuk így is: noha bár! ha bár! Ezen igehatárzók előtt: mint, miként, mikép, hogyan? meddig, mennyire, merre, stb. a mondott érteményét fokozza, nyomosítja. Bár miként ohajtottam. Bár mennyire távozandol. Bár meddig itt maradandasz. Bár hová tesz az Isten. Ez értelemben akár szóval fölcserélhető. Akár miként ohajtottam, akár meddig stb.
Gyöke az indulatszó bá, melyből r képzővel lett bár, mint a jelenidőre vonatkozó ma gyökből már. Fölcseréltetik, kivált a régieknél bátor szóval is, honnan azt is vélhetjük, hogy az bátor szóból húzatott össze. Ámbár, ámbátor. "Legyünk itten mind hajnalig, bátor világos viradtig." Népdal. "Bátor akárkik meglássák." Katalin verses legendája. "Nobátor ne volt volna Uronk Jézus ez jegyes, bátor volt volna csak ez széles velágnak ő kerályának ő fia, még es nagy mondhatatlan kesereséggel vált volna ő tőle." Kat. Prósai leg.

*BÁR
(3), indulatszó, mely vágyat, ohajtást jelent, körülirva: kivánnám szeretném, hogy... ohajtanám, ha... pl. Bár soha sem láttam volna. Bár csak találkozhatnám vele. Bár honn lennék már. Érteményben egyezik vele a jövő után vágyó vaj! vajha! Néha daczoló ellenmondó erejü: Ha bár! Nos bár! Üss bár! Gyere bár!

*BÁR
(4), több helység neve, helyr. Bár-ra, ~on, ~ról.

*BARA
fn. tt. barát. Így hívják Bácskában a kisebb tavakat. Szláv eredetünek látszik, legalább a szláv nyelvekkel közös, s magyar családtagjai nincsenek, ha csak az alsó Vágvölgyén levő Barócsot ide nem értjük, mely vízállásos orgovány neve. Egyébiránt a szanszkritban vári és a zendben vairi am. a magyar ár azaz víz, az arab, török bahr pedig am. tenger (mare). Lehet hogy több bar vagy bara gyökű helynevekben is ezen eredeti értelem rejlik.

*BARABÁS
l. BARNABÁS. Több helység neve is. Helyr. Barabás-on, ~ra, ~ról.

*BARABOLY
(bara-boly) ösz. fn. tt. baraboly-t, tb. ~ok. 1) Növénytani osztályozás szerint növénynem az öthímesek és kétanyások seregéből. (Chaerophyllum). 2) E növénynem egyik faja, melynek gyönge korában mogyoróforma gumós gyökere van, máskép: bubujicska, mogyorósaláta, csemegebürök, néhutt pedig turbolya vagy turbolyka. Első alkatrésze valószinüen am. bora, bura, azaz borított, a másik boly, am. bolyó, golyó, gumó, vagyis egészben véve am. borított bolyó.

*BARABORA
(bara-bora) ikerített hangutánzó fn. A palóczok így nevezik a hegedűnemű hangszerek legnagyobbikát, máskép: bőgő, brúgó, gordon.

*BARABORÁS
(bara-borás) ikerített mn. és fn. tárgyesete, midőn mn. baraborás-t vagy ~at, tb. ~ak, midőn fn. ~t, tb. ~ok. Aki baraborán játszik, bőgős, brúgós, gordonos. Baraborás czigány.

*BARACS
puszták neve Fehér és Vas vármegyékben; helyragokkal: Baracs-ra, ~on, ~ról.

*BARACSKA
több helység neve; helyragokkal: Baracská-ra, ~n, ~ról.

*BARACZA
falu Gömör megyében; helyragokkal: Baraczá-n, ~ra, ~ról.

*BARACZKHÁZA
falu Temes megyében; helyragokkal: Baraczkházá-n, ~ra, ~ról.

*BARACZK
fn. tt. baraczk-ot. Tájejtéssel: boroczk. A csontármaguak neméhez tartozó gyümölcsfaj, melynek kivált nemesített fajtái sokfélék. Tengeri, kajszi (nyári), őszi, duránczi, magvaváló, vérbélű, szőrös, stb. baraczk. V. ö. BARACZKFA.
Egyik nemesebb faja Perzsiából hozatott be Európába, honnan görögül persicoV, latinul persicum (prunum), olaszul persica, németül Pfirsiche, szlávul breszkva, breszkina, stb. Onnan származott a baraczk név is. Magában a perzsa nyelvben előfordúl barkuk (prunum flavum, Aprikose).

*BARACZKFA
(baraczk-fa) ösz. fn. Növénytani osztályozás szerint a szilvák neméhez tartozó csontáros gyümölcsöt termő faju fa.

*BARACZKKERMES
(baracz-kermes) ösz. fn. Növény, mely a baraczkfák kérgein teremvén, azok nedveit kiszívja.

*BARACZKLEVELÉSZ
(baraczk-levelész) ösz. fn. Fatetü, mely a baraczkfa levelein élődik.

*BARACZKLEVELŰ
(baraczk-levelű) ösz. mn. Aminek baraczkfalevél alaku levelei vannak.

*BARACZKMAG
(baraczk-mag) ösz. fn. 1) A baraczknak húsán belül levő csontár belestül együtt. 2) A csontárban azaz maghüvelyben rejtező bél.

*BARACZKOS
(baraczk-os) mn. tt. baraczkos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Baraczkkal bővelkedő, baraczkkal biró. Baraczkos kert, baraczkos vidék, baraczkos kofa. 2) Ami baraczkkal van készítve, fűszerezve, töltve. Baraczkos kása, baraczkos fánk.

*BARACZKPÁLINKA
(baraczk-pálinka) ösz. fn. Baraczkléből készített szeszes ital.

*BARACZKPIROS
(baraczk-piros) ösz. mn. Olyan pirossággal biró, milyen az érett baraczké szokott lenni.

*BARACZKVIRÁGSZÍN
(baraczk-virág-szín) ösz. fn. és mn. Olyan szín, vagy szinű, amilyen a baraczkfa virága.

*BARADLA
(bar-ad-ol-a) fn. tt. baradlát. Gömör és Torna vármegyékben, am. az országosabb divatú barlang, l. ezt. Aggteleki baradla.

*BARAK
puszta Bars vármegyében; helyragokkal. Barak-ra, ~on, ~ról.

*BARAKONY
több helység neve, helyragokkal: Barakony-ba, ~ban, ~ból.

*BÁRAN
(bár-an) ksz. Nem egyéb, mint a bár szónak toldott módosítványa, mint: már, máran. l. BÁR.

*BARANGOL
(bar-ang-ol) k. m. barangol-t. Ideoda bolyong, szerte csatangol, tétova jár-kel, kódorog. Különösebben a mezőn szabadon bolygó rideg baromról használtatik, mely pásztor nélkül tévelyeg.
Gyöke a járást jelentő bar, melyből ang gyakorlatos képzővel lett barang, s innen barangol, mint: kering, keringel; csatang, csatangol.

*BARANGOLÁS
(bar-ang-ol-ás) fn. tt. barangolás-t, tb. ~ok. Csatangolás, ide s tova bolygás.

*BÁRÁNKA
l. BÁRÁNYKA .

*BÁRÁNY
(bár-ány) fn. tt. bárány-t, tb. ~ok. Általán a juhfaju állatok fia, mely, ha esztendős, tokló a neve. Kos bárány. Jerke, azaz nőstény, mintegy jércze bárány. Kocza bárány, melynek anyja elveszett. Rugott bárány, melyet anyja többé nem szoptat. Szopós bárány. Idétlen bárány. Nehéz a bárányt a farkassal öszvebékéltetni. Km. A farkasnak soha sem lesz bárány fia. Km. Tűr, szenved, mint a bárány. Szelid, ártatlan, mint a bárány. Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit.
Kicsinyítve bari, bariska. Gyöke az élénk mozgásra, fürgeségre vonatkozó bar, honnan barjú vagy borjú is származik. Némelyek a héber bar szótól származtatják, mely fiat jelent. Egyébiránt rokon vele a hellen arhn, perzsa barah, arab berak (birka), szláv baran, beran, stb.

*BARANYA
vármegye és helység neve, helyr. mint vármegye, Baranyá-ba, ~ban, ~ból, mint helység: Baranyá-ra, ~n, ~ról. Bejárta Tolnát Baranyát = tapasztalt, jártas ember.

*BÁRÁNYAKOL
(bárány-akol) ösz. fn. Kerített födeles hely, hová a bárányokat zárják.

*BARANYAVÁR
falu Baranya megyében; helyr. Baranyavár-on vagy ~ott, ~ra, ~ról.

*BÁRÁNYBÉL
(bárány-bél) ösz. fn. l. BÁRÁNY és BÉL.

*BÁRÁNYBÉLHÚR
(bárány-bél-húr) ösz. fn. Hegedűhúr, melyet báránybélből készítenek.

*BÁRÁNYBÉLLÉS
(bárány-béllés) ösz. fn. Báránybőrrel kivarrott belseje a ruhának.

*BÁRÁNYBŐR
(bárány-bőr) ösz. fn. l. BÁRÁNY és BŐR. Báránybőrbe öltözött farkas, azaz képmutató.

*BÁRÁNYBŐGETŐ
(bárány-bőgető) ösz. fn. Hosszú orrú madár, mely bárány módra szól.

*BÁRÁNYBUROK
(bárány-burok) ösz. fn. 1) Magzating, azaz vékony hártya, melyben a született kisded, s több állatok magzati takarva vannak. 2) Az emberi heréket burító belső vékony hártya.

*BÁRÁNYCZÍMER
(bárány-czímer) ösz. fn. A levágott s felkonczolt bárány czombja. Első bárányczímer, hátulsó bárányczímer.

*BÁRÁNYCSĚCSFŰ
(bárány-csěcs-fű) ösz. fn. Fű neme, melynek levelei a báránycsecshez hasonlók. (Sedum minus, sedum acre).

*BÁRÁNYD
(bárány-d) több helység neve; helyr. Bárányd-ra, ~on, ~ról.

*BÁRÁNYDERMENET
(bárány-dermenet) ösz- fn. Most ellett, s igen fiatal bárányokon tapasztalt, s újszülött gyermekek állcsukódásához hasonló görcsös nyavalya.

*BÁRÁNYELLÉS
(bárány-ellés) ösz. fn. 1) Juhok szaporodása, midőn szülnek. 2) Azon üdőszak, midőn a juhok ellenek. Bárányelléskor történt.

*BÁRÁNYÉTEL
(bárány-étel) ösz. fn. bárányhúsból készített eledel. A Müncheni codexben előjön ,húsvét' értelemben.

*BÁRÁNYFAGGYU
(bárány-faggyú) ösz. fn. A bárány húsát borító faggyuféle zsír, kövérség.

*BÁRÁNYFARSANG
(bárány-farsang) ösz. fn. Zöld farsang, azaz húsvét és pünköst közti időszak, mikor már bárányok vannak.

*BÁRÁNYFELHŐ
(bárány-felhő) ösz. fn. Fehéres, és mintegy pikkelyekből vagy barázdákból öszveállott felhőfoltok az égen. Tarka, mint a bárányfelhő. Km.

*BÁRÁNYFI
(bárány-fi) ösz. fn. Kis bárány. A farkasnak soha sem lesz bárány fia. Km. Tulajdonképen két szó.

*BÁRÁNYGYAPJU
(bárány-gyapju) ösz. fn. Gyönge gyapju, mely a bárány bőrét födi, s az öreg juh gyapjánál kevesebb becsű.

*BÁRÁNYHIMLŐ
l. JUHHIMLŐ.

*BÁRÁNYHURUT
(bárány-hurut) ösz. fn. Sajátságos nyavalya a bárányoknál, mely köhögéssel jelenkezik, s hasonlatosságból az emberről is mondják.

*BÁRÁNYHÚS
(barány-hús) ösz. fn. A báránynak gyönge húsa. Sült, paprikás, tárkonyos bárányhús.

*BÁRÁNYKA
(Bár-ány-ka) kics. fn. tt. báránykát. Kisded, gyönge, fiatal bárány. Van ily nevű puszta is Bihar megyében; helyr. Bárányká-n, ~ra, ~ról.

*BÁRÁNYKÚT
falu Erdélyben; helyr. Báránykút-on, ~ra, ~ról.

*BÁRÁNYLÁB
(bárány-láb) ösz. fn. A bárány lába. Farkasnak mondják: mi atyánk Isten, ő azt feleli: bárányláb. Km.

*BÁRÁNYNYELVFŰ
(bárány-nyelv-fű) ösz. fn. l. BORÁGÓ.

*BÁRÁNYOS
(1), (bár-ány-os) fn. tt. bárányos-t, tb. ~ok. Bojtárfiú, aki különösen bárányokat őriz. Képzője a szokottabb ász helyett os, mint: kecskés, tehenes, csirás.

*BÁRÁNYOS
(2), (bár-ány-os) mn. tt. bárányos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Bárányokkal bővelkedő, ami bárányokat foglal magában. Átv. ért. bárányfelhős. Ha bárányos az ég, harmadnapra eső lesz. Km.

*BÁRÁNYOZIK
(bár-ány-oz-ik) k. m. bárányoz-tam, ~tál, ~ott. A juhról mondatik, midőn megellik. Olyan mint: borjazik, csikózik, kölykezik, fattyazik.

*BÁRÁNYSZŰZFA
(bárány-szűz-fa) ösz. fn. Sziczilia, és Nápoly mocsáros helyein termő fa, melyről azt hitték a régiek, hogy magvának használása a szüzeséget megőrzi.

*BÁRÁNYÜRÖM
(bárány-üröm) ösz. fn. Az ágas száru, s bugás virágzásu ürömnemű növények egyik faja, melynek levelei alul molyhosak, levelkéi szálasak, áglevelei egyesek. (Artemisia pontica).

*BARASZK
l. BARACZK.

*BARÁT
(1), fn. tt. barát-ot. 1) Rokon lelkü és érzelmű társ, fél, kivel szoros belső viszonyban, s bizodalmas öszveköttetésben élünk. Jó, hű, igaz, állhatatos barát. Nem minden bokorban fekszik, ritka madár a jó barát. Km. Nem mind barátod, ki reád mosolyog. Km. Ebnek kutya a barátja. Km. Eb aki nem barát. Km. Barátom! barátim! nyájas, bizodalmas szólítások. 2) Szerzetes rendbeli egyházi személy, a római és görög anyaszentegyházban. Csuklás barát. Fatalpu barát. Fejér barát, milyenek a dömések és több mások. Tarka barát, cistercita. Szürke barátok, szürke posztóban járó ferencziek. Fekete barátok. Néma barát, camaldulensis. Vörös barát, templarius. Így neveztetnek némely nem keresztény pl. hindu, mahomedán valláson levő szerzetesek is. Török barát, azaz, dervis.
Közvetlenül a szláv brat szóból kölcsönöztetett, honnan a XII. századbeli halotti beszédben: szerelmes bratim. Különben a szláv brat-tal egy ivásuak a hellen frathr, latin frater, német Bruder, góth brothar, szanszkrit bhratar, perzsa burader, stb. stb. melyek gyöke köz hiedelem szerint a szanszkrit bhar, s megfelel a latin fero és pario, a hellen jorew, a magyar pár és vér szóknak, különösen a magyarban az utóbbi, mint tudjuk, testvér és rokon értelemben is vétetik.

*BARÁT
(2), népes puszta Somogy megyében; helyragokkal: Barát-on, ~ra, ~ról.

*BARÁTBĚTÜ
(barát-bětü) ösz. fn. Középkori szögletes vagy góth betü, milyennel a régi kolostorbeliek írtak.

*BARÁTBILLEGÉNY
(barát-billegény) ösz. fn. A billegények neméhez tartozó, poszáta madárfaj.

*BARÁTCSUHA
(barát-csuha) ösz. fn. Durva posztóból való szerzetesi ruha, szőrköntös.

*BARÁTCSUKLYA
(barát-csuklya) ösz. fn. A barátcsuhához varrott töltsér-alaku leffentyü, melyet a fejre lehet húzni. V. ö. CSUKLYA.

*BARÁTCZINEGE
(barát-czinege) ösz. fn. A czinegék egyik faja, melynek feje a nyirott barátfejhez némileg hasonlit.

*BARÁTCZINKE
l. BARÁTCZINEGE.

*BARÁTÉLET
(barát-élet) ösz. fn. Bizonyos szerzetesrend szabályai szerinti életmód. Átv. ért. magába vonult, emberek társaságát kerülő szomorú, szigorú élet. Barátéletet élő különcz.

*BARÁTFA
(barát fa) ösz. fn. Gyalogfenyőfaj Olaszországban, Portugalliában stb. melynek minden részeiből igen büdös és undorító szag párolog ki. (Juniperus sabina).

*BARÁTFALVA
helynevek Magyarországon és Erdélyben; helyr. Barátfalvá-n, ~ra, ~ról.

*BARÁTFŐFŰ
(barát-fő-fű) ösz. fn. l. PITYPANG.

*BARÁTFÖLD
puszta Mosony megyében; helyraggokal: Barátföld-ön, ~re, ~ről.

*BARÁTFÖLDE
puszta Pozsony megyében; helyraggokal: Barátföldé-n, ~re, ~ről.

*BARÁTFÜL
(barát-fül) ösz. fn. Átv. értelemben így nevezik túl a Dunán azon töltött táskaféle tésztás étket, melynek neve máskép: derellye, vagy dödölle. l. ezeket.

*BARÁTGARAS
(barát-garas) ösz. fn. Tréfás népnyelven am. Isten fizesse meg (Deo gratias), melylyel a szegény kéregető barátok a kapott alamizsnát megköszönik. Barátgarassal fizetni.

*BARÁTHINTÓ
(barát-hintó) ösz. fn. Tréfás neve a barátcsuklyának, mennyiben eső ellen fejre húzva a gyaloghintót, vagyis esernyőt pótolja.

*BARÁTI
(1), (barát-i) mn. tt. baráti-t, tb. ~ak. 1) Ami rokon lelkü és érzelmű felünktől jő, vagy azt illeti, arra vonatkozik. Baráti kézszorítás, baráti csók, baráti intés, baráti látogatás. 2) Monostor-, klastrom-, szerzetesszerü. Baráti öltözet, baráti alázatosság.

*BARÁTI
(2), több helység neve Magyarországon; helyr. Baráti-ba, ~ban, ~ból.

*BARÁTILAG
(barát-i-lag) ih. 1) Rokonlelküleg, oly módon, mint rokon érzelmü fél tenni szokott. Barátilag egyezkedni valami peres ügyben. Barátilag szólítani. Barátilag kérni. 2) Barát módra, szerzetes módjára. Barátilag élni. Barátilag a csendes magányt keresni.

*BARÁTISÁG
(barát-i-ság) fn. tt. barátiság-ot. Szerzetes rendü életmód, állapot.

*BARÁTKA
(barát-ka) fn. tt. barátkát. 1) Kis barát, kis szerzetes. Élnek e szóval némely palóczos vidékek általán a barát szó helyett. Jön a barátka. Menjünk a barátkákhoz templomba. 2) Barátbillegény, madárfaj.

*BARÁTKÁMZSA
l. BARÁTCSUKLYA. A középkori latin camisia-ból alakult.

*BARÁTKLASTROM
(barát-klastom) ösz. fn. Társas intézet, melyben szerzetesek bizonyos előjáró, és rendtartás alatt élnek. Mennyiben a világi zajtól elzárt épület, újabb nyelven zárda a neve.

*BARÁTKODÁS
(barát-kod-ás) fn. tt. barátkodás-t, tb. ~ok. Szerzetes rendben és szabályok alatti élet. Különböztetés végett V. ö. BARÁTKOZÁS.

*BARÁTKODIK
k. m. barátkod-tam, ~tál, ~ott. Baráti életet él. Különbözik tőle: barátkozik.

*BARÁTKOLOSTOR
l. BARÁTKLASTROM.

*BARÁTKOZÁS
(barát-koz-ás) fn. tt. barátkozás-t, tb. ~ok. Baráti viszonyok kötése, és folytatása. V. ö. BARÁTKOZIK.

*BARÁTKOZIK
(barát-koz-ik) k. m. barátkoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Olyas lépéseket, előkészületeket tesz, melyek őt máshoz szorosabb bizalom és szeretet köteleivel fűzik. Némely ember igen könnyen és hamar barátkozik. 2) A megkötött baráti viszonyokat folytatja, és fentartja. Kapás kapással, úr úrral barátkozik. Km. Igekötőkkel: megbarátkozik, öszvebarátkozik.

*BARÁTKOZÓ
(barát-koz-ó) mn. tt. barátkozó-t, tb. ~k. Aki szorosabb összeköttetésre, baráti viszonyok folytatására hajlandó. A komor ember nem barátkozó. A gyermekek, nők, és könnyelműek barátkozók szoktak lenni.

*BARÁTKOZTAT
(barát-koz-tat) mivelt. m. barátkoz-tat-tam, ~tál, ~ott. Aki mások között baráti viszonyokat köt; aki idegeneket közelebb viszen egymáshoz, őket egymással megismerteti, s rokon érzelmekre és viszonszeretetre gerjeszti.

*BARÁTKÖNTÖS
(barát-köntös) ösz. fn. Saját szabásu egyenruha, milyet a szerzetesek, kiki a maga rendének szabályai szerint, viselnek. Fehér, fekete, szürke barátköntös. Barátköntösbe öltözni. Levetni a barátköntöst.

*BARÁTLAN
(barát-lan) mn. tt. barátlan-t, tb. ~ok. 1) Kinek barátja nincsen, a szóalkotás köz szabályai szerint teljesebben: baráttalan. 2) Emberkerülő, magának való, nem nyájas.

*BARÁTLANSÁG
(barát-lan-ság) fn. tt. barátlanság-ot. 1) Barát nélküli állapot. 2) Szeretet nélküli bánásmód, vagy élet, mely egyedül önhasznát tekinti s mások kedveért mit sem tesz. Barátlanság más baján, midőn lehet, nem segíteni. Barátlanság némi csekély szolgálatot szomszédainktól megtagadni. Az első pont alatti értelemben szabatosabban: baráttalanság, a másodikban: barátságtalanság.

*BARÁTMAGÚ
(barát-magú) ösz. mn. A görögdinnyéről mondatik, melynek nem egészen fekete, hanem sárgás-szürke magja van.

*BARÁTMAJOR
falu Vas megyében; helyr. Barátmajor-on, ~ra, ~ról.

*BARÁTNÉ
jobban: BARÁTNŐ, (barát-nő) ösz. fn. tt. barátnő-t, tb. ~k. Nőszemély, ki más nővel, vagy férfival baráti viszonyokban él. Idegen, különösen német (Freundin) szók utánzásából eredett, hanem már igen elhatalmazott, ámbár ha csakugyan szükség volt e megkülönböztetésre, nőbarát helyesebben alkottatott volna, mint a régi némber = nőember. Jelen alkatában pedig barátnő és személyragozva barátnőm, barátnőd stb. azért helyesebb, mert barátné annyit tenne mint barát neje, valamint grófné am. gróf neje és grófnő am. grófi nő.

*BARÁTOS
(barát-os) mn. tt. barátos-t v. ~at, tb. ~ak. Barátmodorú, barátszerü, kolostoros. Barátos szokás. Barátos szabásu ruha. Barátos szónoklat. Régiesen ,barát' vagy ,barátságos' helyett is előfordúl. A Müncheni codexben: "És lőnek Herodes és Pilatos barátosok" azaz barátok vagyis összebarátkoztak, kiengesztelődtek (et facti sunt amici). Pestinél szinte ,barátosok' am. barátok. A Nádor codexben is: "Barátosok lőnek öszve."

*BARÁTOS
székely falu Erdélyben; helyr. Barátos-on, ~ra, ~ról.

*BARÁTOSAN
(barát-os-an) ih. Barát módjára. Barátosan járni vagy öltözködni.

*BARÁTPARÉJ
(barát-paréj) ösz. fn. Főzeléknek való kerti zöldség neve, kerti laboda. (Spinát).

*BARÁTPILIS
(barát-pilis) ösz. fn. Barátok módjára körülnyirt haj, vagy köröskörül leberetvált fej, mint a Krisztus töviskoszorujának jelvénye. Különbözik tőle a pappilis, a fejtetőn, mely amannál kisebb kerületü.

*BARÁTPOR
(barát-por) ösz. fn. Dárdanyból vagy piskolczból készitett por, melynek feltalálója carthausi barát volt.

*BARÁTREND
(barát-rend) ösz. fn. Szerzetes állapot, szerzetes intézet. Barátrendbe lépni, barátrendben élni. Barátrend szabályai, szigorusága.

*BARÁTRUHA
(barát-ruha) l. BARÁTKÖNTÖS.

*BARÁTSÁG
(barát-ság) fn. tt. barátság-ot. 1) Belső viszonszeretet, mely a választott félnek jó és rosz ügyeiben részvevőleg mutatkozik. Ritka madár az igaz barátság. Km. Örökös barátság, hív barátság. Barátságban élni, lenni. Barátságot kötni, barátsággal viseltetni. Barátságot tenni, cselekedni. Barátságot szinleni vagy tettetni. Igyunk egyet barátságért. Felebarátság. Ennek fele sem barátság. Km. Kutyabarátság, marhaszaporaság hamar oda van. Km. 2) Pajtásság, pajtáskodás, együtt nyájaskodás, mulatás. Barátságot kötni poharak között. 3) Jószivüség, jóakarat. Barátságból segíteni valakin. Köszönni, meghálálni a barátságot. 4) A régieknél baráti (kolostori) állapot vagy élet is: "Egy gonosz életű szépségű leánynek hízelködésével, kit hozzája bocsáttanak, akarák a barátságról eltéríteni." Debreczeni legendáskönyv, Sz. Tamás doktor életéről.

*BARÁTSÁGOS
(barát-ság-os) mn. tt. barátságos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Baráti viszonyokra kész, hajlandó; nyájas, társaságkedvelő; szíves, engedékeny; szolgálatra kész, megelőző. Barátságos ember. Barátságos alku, barátságos szolgálat. Barátságos ebéd, barátságos látogatás, megszólítás. Barátságos szívvel, indulattal, akarattal lenni valakihez; barátságos egyezkedésre lépni; barátságos arczot mutatni; barátságos ajánlatot tenni.

*BARÁTSÁGOSAN
(barát-ság-os-an) ih. Baráti módon, nyájasan, szivesen társalgólag, készséggel. Barátságosan élni egy födél alatt. Barátságosan szólani az alattvalókhoz.

*BARÁTSÁGTALAN
(barát-ság-talan) mn. tt. barátságtalan-t, tb. ~ok. 1) Emberfutó, társaságkerülő, komor. 2) Aki szolgálatra nem kész, s mással jót cselekedni vonakodik. Határozóilag am. barátságtalanul.

*BARÁTSÁGTALANSÁG
(barát-ság-ta-lan-ság) fn. tt. barátságtalanság-ot. 1) Nyájasságtalan, társalkodást kerülő állapot. 2) Oly cselekvésmód, mely rokon érzelemre, jószivüségre, szolgálati készségre épen nem mutat.

*BARÁTSÁGTALANUL
(barát-ság-talan-ul) ih. Rokon érzelem nélkül; baráti viszonyok híjával; hidegen, komoran, szolgálati készség nélkül. Barátságtalanul eligazítani a megszorult utast. Barátságtalanul fogadni régi jótevőjét.

*BARÁTSZEGFŰ
(barát-szeg-fű) ösz. fn. Szegfű neme igen tömött szirmokkal. (Dianthus Carthusianorum).

*BARÁTSZIGET
falu Szala megyében; helyr. Barátsziget-en, ~re, ~ről.

*BARÁTSZÍN
(barát-szín) ösz. fn. és mn. Barna, vagy barnás szín, vagy szinű.

*BARÁTSZINŰ
(barát-szinű) ösz. mn. Barna, barnás. Barátszinű posztó, kelme.

*BARÁTTALAN
(barát-talan) mn. fn. baráttalan-t, tb. ~ok. Akinek barátja nincsen, bizodalmas társ nélkül szükölködő. Jelenthet oly helyet is, melyben szerzetes rendü barátok nincsenek. Baráttalan város.

*BARÁTTÁNCZ
(barát-táncz) ösz. fn. Képes és tréfás kifejezéssel am. türelem, béketürés, vak engedelmesség, melynek kivált a barátéletben otthonosnak kell lennie. Patientia, baráttáncz. Km.

*BARÁTUL
(barát-ul) ih. Barát gyanánt, barátképen, mint barát, vagy barátot. Barátul tisztelni szeretni valakit. Barátomul fogadlak.

*BARÁTÚR
falu Baranya megyében; helyraggokal: Barátúr-on, ~ra, ~ról.

*BARÁTZSÁK
(barát-zsák) ösz. fn. Zsák, melybe a kolduló barátok az alamizsnát rakják. Néhol: papzsák. Barátzsákja, kocsis torka soha meg nem telik. Km.

*BARATYÓ
(bar-aty-ó azaz boritó) fn. tt. baratyó-t. Kanyaróhimlő, csécs. Órmánysági szó.

*BARÁZ
(bar-áz vagy bar-az) elavult ige, eredetileg am. metsz, hasít, szel, d toldalékképzővel barázd, mint: mos-d, tol-d, ken-d, öl-d(ös) mar-d(os) stb. Innen lett a részesülő: barázdó, módosítva: barázda, azaz, valamit, nevezetesen földet ketté hasító vonal. Gyöke bar vagy bor, mert így is ejtik, borázda, rokon az ortásra, hasításra, metszésre vonatkozó barka, barkál, borotva, berena szók bar, bor, ber gyökeivel. V. ö. BAR, gyök 2).

*BARÁZDA
(bar-áz-d-a vagy bar-az-d-a) fn. tt. barázdát. 1) Ekével hasított vonal, illetőleg hosszukás mélyedés, mely a szántóföldek között határul húzatik. Barázdában fekszik a nyúl. Végig menni a barázdán. Barázdába lefolyó esővíz. Mély, széles barázda. 2) Minden egyes rétege a fölszántott földnek, melyet az eke hagy maga ntán. Barázdát hasítani, vetni. Egyenes, görbe barázda. Keskeny, vékony barázda. A föld hosszában, vagy keresztben fekvő barázdák. Barázda alá vetni a magot, azaz, elébb elvetni, azután barázdolni, szántani. 3) A sorba ültetett szőlőtőkék közötti mélyedés, mely a földnek fölkapálása által alakíttatik. 4) Sáros utakon, mezőkön látszó párhuzamos vonalu mélyedések, melyeket a barmok lábaikkal vágnak fel. 5) Átv. ért. az arczon mutatkozó ránczok. A vénség barázdái látszanak arczán.
Elemzését illetőleg l. BARÁZ. Egyezik vele a szláv brázda, brozda, borozda, török burusuk (ráncz; ránczos), burus-mak (ránczosodni).

*BARÁZDABILLEGÉNY
BARÁZDABILLEGETŐ, (barázda-billegény vagy barázda-billegető) ösz. fn. Hosszu lábu kis madár, a billegények neméből, valamivel hosszabb a verébnél, de karcsúbb; s farkát magasan viseli és folyvást billegeti.

*BARÁZDAKÖZ
(barázda-köz) ösz. fn. Két barázda között levő térség, melyet a barázdák felső csúcsai kerítenek föld hosszában.

*BARÁZDÁL vagy BARÁZDOL
(bar-áz-da-al vagy bar-áz-d-ol) áth. m. barázdál-t. Barázdát hasít.

*BARÁZDÁLÁS
(bar-áz-da-al-ás) fn. tt. barázdálás-t, tb. ~ok. Barázda-hasítás.

*BARÁZDÁNKÉNT
(bar-áz-da-an-ként) ih. Barázdáról barázdára; minden egyes barázdát külön véve. Barázdánként elszántani a szomszéd fölét. Barázdánként ültetni a kukoriczát, vagy kitépegetni a gyomot.

*BARÁZDÁS
(bar-áz-da-as) mn. tt. barázdás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Ami barázdával vagy barázdákkal van felhasítva, megjelölve. Rarázdás út, barázdás rét, barázdás orcza, homlok.

*BARÁZDÁSAN
ih. Barázdával jelölve.

*BARÁZDOL
(bar-áz-d-ol) l. BARÁZDÁL.

*BARBACS
falu Sopron vármegyében; helyr. Barbacs-ra, ~on, ~ról.

*BARBÁR
fn. tt. barbár-t, tb. ~ok. 1) A régi görögök és rómaiak értelmében minden más nemzetbeli, aki nem görög vagy római volt. 2) Müveletlen, vad népből való. 3) Durva, kegyetlen, ádáz ember. 4) Éjszaki Afrikának egyik népfelekezete, barbáriai, berber.

*BARBÁLA
l. BORBÁLA.

*BARBÁRSÁG
(barbár-ság) fn. tt. barbárság-ot. Barbár népek módja, vagy cselekvése, tulajdonsága, különösen müveletlenség, durvaság, kegyetlenség.

*BARBÉLY
l. BORBÉLY.

*BARBORA
l. BARABORA.

*BÁRCS
(1), (bár-cs vagy bar-cs) fn. tt. bárcs-ot. A bogácsféle növénynemű növények egyike, melynek némely fajai szárrafutó levelűek, némelyek pedig nyeletlen, le nem futó levelűk. (Cnicus).
Kitünőleg tüskés, szúrós tulajdonságánál fogva azon bar vagy bár gyökü szók családához tartozik, melyek metszésre, hasításra, ortásra, szúrásra vonatkoznak, mint: barkál, barkóczáz, bárd.

*BÁRCS
(2), mezőváros Somogyban; helyragokkal: Bárcs-ra, ~on, ~ról.

*BARCSA
KIS~, NAGY~, helységek Erdélyben; helyr. Barcsá-n, ~ra, ~ról.

*BÁRCSAK
(bár-csak) ösz. indulatszó. Ohajtást, kivánságot jelentő mondatok előtt áll. Bárcsak még egyszer láthatnám őt. Bárcsak az Isten esőt adna. Bárcsak soha nem találkoztam volna vele. Néha fenyegetésül használtatik, pl. Bárcsak kitörné a nyakát, hogy mindig a fákon mászkál. Bárcsak jól megvernék, miért megy a kocsmába. Olykor hiányt jelent. Bárcsak kenyerem volna, nem hogy kalácsot enném. Bárcsak menni tudnék, nem hogy tánczoljak, vagy fussak.

*BÁRCSAKÁNT
(bárcs-akánt) ösz. fn. Medvetalpfű, tüskés terepélyes levelekkel. Boglár-, csicsókás-, csoportos-, csermelyi-, enyves-, gereben-, gyapot-, hegyi-, láncsás-, pöszke-, száratlan-, tavi-, változó bárcsakánt. V. ö. AKÁNT.

*BÁRCSAKÓRÓ
(bárcsa-kóró) l. CSIMPAJ.

*BARCZ
természeti hangutánzó gyök, melyből barczag, barczagás származtak. Egyezik vele a latin barr, barrit.

*BÁRCZ
puszta Bars megyében; helyr. Bárcz-on, ~ra, ~ról.

*BARCZA
(bar-cza) fn. tt. barczát. Pléhlemezből készült jegy, különféle használás végett, pl. amilyet a festők térítvényűl adnak a festőbe adott vászonért, vagy a birkanyírők kapnak minden egyes birka megnyirésétől, s munka bevégeztével ezek száma szerint fizettetnek.
Nyelvünkből elemezve ezt látszik tenni: kis borító, t. i. a bar = bor, bur. Egyébiránt rokonok vele a szanszkrit marsz (megkülönböztetni, megismerni), franczia marque, német Marke.

*BÁRCZA
faluk neve Abaúj és Borsod megyékben; helyr. Bárczá-n, ~ra, ~ról.

*BARCZAG
(barcz-ag) önh. m. barczag-tam; ~tál, ~ott. Tompa, mély barr féle hangon szól, mint az elefánt, bival, vagy szarvas. Latinul barrit.

*BARCZAGÁS
(barcz-ag-ás) fn. tt. barczagás-t, tb. ~ok. Elefánthang, bivalhang, szarvashang. Latinul barritus.

*BARCZÁNFALU
helység Máramaros megyében; helyr. Barczánfalu-ba, ~ban, ~ból.

*BARCZASÁG
(Barcza-ság) fn. tt. Barczaság-ot. Erdélyországi szászkerület, brassai kerület. Így neveztetik a Burcza folyótól, németül Burzenland (terra Saxonum de Barussa, a gróf Nemes családnak egy 1252-diki oklevelében).

*BÁRCZIHÁZA
népes puszta Gömör megyében; helyr. Bárcziházá-n, ~ra, ~ról.

*BARCZIKA
ALSÓ~, FELSŐ~, faluk neve Borsod megyében; helyr. Barcziká-n, ~ra, ~ról.

*BARCZOG
BARCZOGÁS, l. BARCZAG, BARCZAGÁS.

*BÁRD (1)
(bár-d) fn. tt. bárd-ot. Szekercze alakú, de aránylag szélesb pengéjü vágó és faragó eszköz, vasból. Konyhai bárd, melylyel a szakácsok a húst konczokra vagdalják. Ácsbárd, melylyel az ácsok a munkába vett fát simára egyengetik, máskép: simító bárd. Mészárosok bárdja, melyet a taglásnál használnak.
Gyöke azon bár vagy bar, melyből vágásra, hasításra vonatkozó szók származnak. Képzésre olyan, mint a kar gyökből származott kar-d-é. Rokonok vele a svéd bard, német Barte, szláv bard, barta, brádva, melyek szinte a maguk nyelvében vágást jelentő bar gyökü szókkal rokonok. A héberben is (bara) am. vág.

*BÁRD (2)
népes puszta Somogy megyében; helyr. Bárd-on, ~ra, ~ról.

*BÁRDA
falu Aradban, helyr. Bárdára, Bárdán, Bárdáról.

*BARDELEJSÉG
(bar-delejség) ösz. fn. Állati delejség. (Magnetismus animalis) V. ö. DELEJSÉG.

*BÁRDFOK
(bárd-fok) ösz. fn. A bárdféle eszköz vastagabb része, feje, melybe a nyelet ütik.

*BÁRDIBÜK
népes puszta Somogy megyében; helyr. Bárdibük-ön, ~re, ~ről.

*BÁRDKÉS
(bárd-kés) ösz. fn. Félhold alaku, széles lappal bíró konyhai bárd, melynek két oldalu nyele van, s hús és egyéb főznivalók összevagdalására használtatik.

*BÁRDLEVÉL
(bárd-levél) ösz. fn. Tengerészi értelemben, irott szerződés valamely ácscsal, melynél fogva ez tengeri hajó építésére kötelezi magát.

*BARDOCZ
falu Erdélyben Udvarhely székben; Bardocz-on, ~ra, ~ról.

*BÁRDOL
(bár-d-ol) áth. m. bárdol-t. Bárd által a görcsös, szálkás gerendát simára egyengeti. Bárdolni különösen az ácsok dolga. Ha vastag a fa, meg kell bárdolni. Km. Átv. értelemben: müvel, fínomabb erkölcsökre oktat, szoktat valakit; durvaságból, darabosságból szögletességből kisimít.

*BÁRDOLÁS
(bár-d-ol-ás) fn. tt. bárdolás-t. tb. ~ok. A görcsös, szálkás fának, gerendának bárd általi kisimítása, egyengetése.

*BÁRDOLATLAN
(bár-d-ol-atlan) mn. tt. bárdolatlan-t, tb. ~ok. Ami kisimítva, kiegyengetve, görcsöktől szálkáktól megtisztítva nincsen. Átv. értelemben: müveletlen, darabos erkölcsü, fínomság, udvariság nélküli. Bárdolatlan nép, bárdolatlan pórsuhancz, bárdolatlan magaviselet. Határozóilag am. bárdolatlanul, müveletlenül.

*BÁRDOLATLANSÁG
(bár-d-ol-atlan-ság) fn. tt. bárdolatlanság-ot. Átv. ért. durvaság, nyerseség, faragatlan, szegletes erkölcsi, magaviseleti tulajdonság.

*BÁRDOLATLANUL
(bár-d-ol-at-lan-ul) ih. 1) Simítatlan állapotban, görcsösen, ki nem egyengetve. Bárdolatlanul hagyott gerendák. 2) Átv. ért. Durván, nyersen, idomítatlanul, faragatlanul, gorombául. Bárdolatlanul viselni magát.

*BARDOS
helységek neve Erdélyben, helyragokkal: Bardos-ra, ~on, ~ról.

*BÁRDOS (1)
(bár-d-os) fn. tt. bárdos-t, tb. ~ok. 1) Aki bárdot visel, bárdviselő, bárdhordozó. Hajdan voltak ily fegyverzetü katonák. 2) Bizonyos régi pénz neve.

*BÁRDOS (2)
mn. tt. bárdos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Bárddal bíró, bárddal felkészített, bárdhordozó.

*BÁRDOS (3)
falu Vas vármegyében; helyragokkal: Bárdos-ra, ~on, ~ról.

*BÁRGYU
(bár-gy-u) mn. tt. bárgyu-t, tb. ~k, vagy ~ak. Együgyüen gyáva, szelíd indulatu, természetü, ki a légynek sem árt, ostobácska, butácska. Némely tájakon am. csendes, szomorkás, kedvetlen, nem életrevaló. Bárgyu emberke. Igen bárgyu, a vizet sem zavarja meg. Tájejtéssel: bárgya.
Gyökre és alapérteményre nézve rokon a bárány, bari és borju, szókhoz. Ide sorozható a bacza is, máskép becze (borjucska, ostobácska). A gy, úgy látszik, a j változata, mint a tájdivatos borgyu, vargyu, sargyu szókban.

*BÁRGYUAN
(bár-gy-u-an) ih. Gyáva szelíd módon; ostobán, butácskán, jó indulattal, de kevés észszel. Bárgyuan viselni magát.

*BÁRGYUSÁG
(bár-gy-u-ság) fn. tt. bárgyuság-ot. Együgyüség, gyáva szelídség, ostobaság.

*BÁRHA
(bár-ha) ösz. köt- és indulatszó. 1) Ohajtást jelent, s am. vajha. 2) Megfordított ha bár, pl. Nem engedek, bárha vagy habár meg halsz is. V. ö. BÁR.

*BÁRHELY
falu Zala megyében; helyr. Bárhely-en, ~re, ~ről.

*BÁRHOL
(bár-hol) l. AKÁRHOL.

*BÁRHONNAN
(bár-honnan) ösz. ksz. Akármely helyről, vidékről. Bárhonnan jő az okos tanács, el kell azt fogadni. Fogadd be a szegény utast, bárhonnan való. Egyezik vele: akárhonnan.

*BÁRHOVÁ
(bár-hová) l. AKÁRHOVÁ.

*BARI
(1), (bar-i) fn. tt. bari-t, tb. ~k. Kis bárány, bárányka, egyszersmind csalogató neve a kis báránynak. Ne bari ne! Bari! bari!

*BARI
(2), KIS~, NAGY~, helységek Zemplén megyében; helyr. Bari-ba, ~ban, ~ból.

*BARIKA
(bar-i-ka) fn. tt. barikát. A bari szó kisebbítése, hizelgőbb változata. l. BARI.

*BARJÓSZAT
(bar-jószat) ösz. fn. tt. barjószat-ot. Némelyek által ajánlott új szó, az állatgazdaság, baromtenyésztés kifejezésére, talán inkább barmászat.

*BARKA (1)
(bar-ka) fn. tt. barkát. 1) Kis metszés, rovat, bevágás valamely test fölszinén, honnan: barkálni, pl. a botot, pipaszárt, am. czifrára róni, héját itt-ott bemetszeni, barkált, barkóczás, am. rovatokkal czifrázott. 2) Különösen, a kikészített bőr fölszinén váltakozó görcsös pettyegetések. A tehén- és borjubőrön levő barkák. Mondják posztóról is, hogy barkája van, midőn nem egészen sima, hanem szőrös borzas fölszinű, mit a posztónyirők le szoktak nyesni. 3) A rügyezni kezdő fák, kivált puhanemüek szőrös gumója, néhutt: birke, bürke, cziczamacza. Nyárfa, fűzfa barkája. Virágvasárnapi barka. Barkát szentelni.
Az első pont alatti barka azon bar bor gyökü szók osztályába tartozik, melyekben alapfogalom a metszés, hasítás, milyenek: barázda, borotva, berena. Ide vonatkozik a tarkabarka ikerszó is, mely rovatos metszetü, vagy festvényü czifraságot jelent, am. tarolt, barolt. A második és harmadik ponti barka szóban a borzasság alapfogalma látszik rejleni, s gyöke azon bor, běr gyökökkel rokon, melyekből borzad, borsódzik, borzaszt, berzenkedik származtak, mennyiben a barkás bőr és posztó a simának ellentéte, s a fák barkája csakugyan borzas szőrös tulajdonságu.

*BARKA (2)
falu Tornában, helyr. Barká-ra, ~n, ~ról.

*BÁRKA
fn. tt. bárkát. 1) Kisebb nemü tengeri hajó. Noé bárkája. 2) Likacsos, vízjárta halászhajó, melyben a fogott halakat tartják. Halászbárka.
A latin arca vagy barca szóból eredettnek látszik. A hellenben bariV szintén hajónem, mely több más, mint a franczia, spanyol, olasz, angol, szláv, stb. nyelvekben is megvan. Rokona a dunai kisebb szállító hajókat jelentő burcsella, azaz barcella.

*BARKÁCS
fn. tt. barkács-ot. Lépes mézzel kereskedő. Úgy látszik, a Torna megyei Barka (Barkó) helységtől származott, amely vidékről szoktak az ország némely részeiben szétjárni a lakosok lépesméz szedése és viasz készítése végett.

*BÁRKACSIGA
(bárka-csiga) ösz. fn. Bárkaalakú házban, teknőben lakó csiga.

*BARKÁCSOL
(barkács-ol) önh. m. barkácsol-t. 1) Mézet, lépes mézet gyűjt, bevásárol s azzal kereskedik. V. ö. Barkács. 2) Aprólékos házi dolgokban szüntelen foglalkodik, ideoda tébláb, mintha volna forgácsol. 3) Mindenfelé járkel, cselleng. Barkácsol a rideg barom a mezőn, az erdőben. Barkácsol a nyúl, midőn kényelmesen szökdel a csalitban. Ez érteményben rokona barangol.

*BARKÁDZIK
l. BARKÁZIK.

*BÁRKAHAJÓ
(bárka-hajó) ösz. fn. l. BÁRKA.

*BARKÁL
(bar-ka-al) áth. m. barkál-t. Új szőlőültetéskor a szőlővessző végét késsel imitt-amott meghántja. Mondatik a búcsusokról is, midőn zarándokbotjaikat hántás által megtarkítják (tarka-barkázzák), kiczifrázzák. V. ö. BARKA.

*BARKÁLÁS
(bar-ka-al-ás) fn. tt. barkálás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki barkál.

*BÁRKÁNY
KIS~, NAGY~, helységek Nógrád vármegyében, helyragokkal: Bárkány-ba, ~ban, ~ból.

*BARKÁS
(bar-ka-as) mn. tt. barkás-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Pettyes, göcsörtös. Barkás bőrből varrott csizma. 2) Borzas, szőrös. Barkás posztó. 3) Szőrös, bolyhos rügyü. Barkás fák, ágak. V. ö. BARKA.

*BARKÁSAN
(bar-ka-as-an) ih. Barkás állapotban, barkával. Barkásan meghagyni a posztót, am. meg nem nyíretni.

*BARKÁSÍT
(bar-ka-as-ít) áth. m. barkásít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Barkássá tesz, rovatoz, czifráz.

*BARKASZENTELÉS
(barka-szentelés) ösz. fn. Virágvasárnapi egyházi szertartás, midőn a barkás faágak megszenteltetnek, emlékeül Urunk diadalmas bemenetének Jeruzsalembe.

*BARKASZÓ
falu Beregh megyében, helyragokkal: Barkaszó-n, ~ra, ~ról.

*BARKÁZ
(bar-ka-az) áth. m. barkáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Szőrös kelmét fölborzaz. Kalapot, posztót barkázni. 2) Rovás, bemetélés által czifráz. Botot, pipaszárt barkázni. V. ö. BARKÁL.

*BÁRKÁZ
(bárka-az) önh. m. bárkáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Bárkán hajókáz, bárkával jár a vizen.

*BARKÁZÁS
(bar-ka-az-ás) fn. tt. barkázás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, midőn valaki barkáz, azaz metélés, rovatozás által czifráz, tarkáz valamit. 2) Állapot, midőn a fának barkái nőnek.

*BÁRKÁZÁS
(bárka-az-ás) fn. tt. bárkázás-t, tb. ~ok. Bárkával járás, hajózás a vizen.

*BARKÁZIK
(bar-ka-az-ik) k. m. barkáz-tam, ~tál, ~ott. A fáról mondatik, midőn tavaszkor szőrös bimbókat hajt.

*BÁRKI
(bár-ki) ösz. mn. Bizonyos sokaságu emberek közől akárki, akármelyik. Bárki legyen, nem gondolok vele. Bárkitől tanultad, elmaradhatsz vele.

*BARKÓ (1)
fn. tt. barkó-t, tb. ~k. 1) Fülektől lefelé növő pofaszőr, arczszakál, néhutt fülbajusz. 2) Így nevezik a Gömör vármegyében lakó palóczokat, kiknek sokban saját szójárásuk van. Használják esküvésül is. Barkó úgy se! Barkó úgy segéljen.
Első érteményben hasonló a latin barba, német Bart, szláv brada (szakál) szókhoz. Második jelentése az őskor homályában rejlik, talán barogó, barangó, mint a palócz, kivel beszédejtésben is rokon, ballócz, ballagócz.

*BARKÓ (2)
falu Zemplén megyében; helyragokkal: Barkó-n, ~ra, ~ról.

*BARKÓCZ
KIS~, NAGY~, faluk neve Vasban; helyragokkal: Barkócz-ra, ~on, ~ról.

*BARKÓCZA (1)
(bar-kó-cza) fn. tt. barkóczát. 1) Fanem a húszhímesek és háromanyások seregéből, melynek bogyós gyümölcse akkora mint egy kis körte, máskép berekenye, süvöltin körte (Sorbus). 2) Göcsejben jelent furkós botot is.
Gyöke barkó valószinüen nem más, mint a furkó azaz buczkó változata, mennyiben a barkóczafa csomós, kemény, s a botféle barkócza am. furkócza, furkós bot. Egyébiránt a barkóczafa tótul brekitza.

*BARKÓCZA (2)
(bar-kó-cza) önállóan nem divatozó törzsnév; származéka: barkóczás am. rovatokkal czifrázott, tarkázott, barkált. Barkóczás bot, pipaszár.

*BARKÓCZAFA
ösz. fn. l. BARKÓCZA (1).

*BARKÓCZAGALAGONYA
(barkócza-galagonya) ösz. fn. Fanövény a galagonyák neméből, mely a barkóczához némileg hasonló. (Crataegus torminalis).

*BARKÓCZÁS
(bar-kó-cza-as) mn. tt. barkóczás-t ~at, tb. ~ak. 1) Barkóczát termő, barkóczafákkal bővelkedő. 2) Rovatos, tarka, csíkos vonalu. Barkóczás zarándokbot.

*BARKÓS
(bar-kó-os) mn. tt. barkós-t v. ~at, tb. ~ak. Aki barkót visel vagy barkóval benőtt. Barkós angol. Barkós arcz.

*BARKÖR
(bar-kör) ösz. fn. Csillagászi műszó, s jelenti az éggömbnek azon körét, melynek határai között a bujdosók mozognak. Szélessége tíz fok, és tizenkét részre, azaz csillagzatra osztatik. Másképen: állatkör. (Zodiacus).

*BARKÖRFÉNY
(bar-kör fény) ösz. fn. Világosság, mely őszszel és tavaszszal látszik leginkább napkelte és lemente után, ferdén fekvő, szélein halkkal elhalványuló s a tejuthoz hasonló fényü gúlaidomban. (Lumen zodiacale).

*BARLAFALU
helység Szatmár megyében; helyragokkal: Barlafalu-ba, ~ban, ~ból.

*BARLANG
fn. tt. barlang-ot. 1) Földalatti üreg, mely egyedül a természet működése által képződött. Aggteleki barlang. Szemiluki barlang. Sötét, mint a barlang. Gömörben: baradla. 2) Rejtek, buvóhely, melybe zsiványok veszik magokat. 3) Átv. ért. bordélyház, bűnbarlang.
Némelyek szerint elemezve: bar-lak = bor- vagy burlak, azaz boritott lak vagy hely. Megvan a szláv nyelvekben is: barlog, berlog, brlok, brloha.

*BARLANGI
(barlang-i) mn. tt. barlangi-t, tb. ~ak. Barlangban levő, barlangbeli, barlangban lakó. Barlangi csepegőkövek, jegeczképletek.

*BARLANGKÓRÓ
(barlang- vagy ballang-kóró) ösz. fn. Póczér, ördöglova, nyúlárnyék, boszorkánykóró. Talán jobban: ballang vagy ballag- vagy barlagkóró, mert kiszáradván s tövétől elszakadván legkisebb széltől megindíttatik, s beballagja, barangolja a síkságot.

*BARLANGÓ
puszta Szabolcsban; helyragokkal: Barlangó-n, ~ra, ~ról.

*BARLANGOS
(bar-lang-os) mn. tt. barlangos-t vagy ~at, tb. ~ak. Aminek barlangja van, ami barlangokkal bővelkedik. Barlangos vidék, barlangos hegy.

*BÁRLING
l. AMARÁNT.

*BARMÁSZ
(bar-om-ász) fn. tt. barmász-t, tb. ~ok. Barommal foglalkodó, baromtenyésztő. Különbözik baromgyógyász.

*BARMÁSZAT
(bar-om-ász-at) fn. tt. barmászat-ot. Barommal foglalkodás, baromtenyésztés.

*BÁRMELY
(bár-mely) ösz. nm. Akármely, a sok közől akár ez, akár amaz. Bármely időben menj hozzá, mindig dologban leled őt. Bármely hivatalt választasz, mindenütt pontosnak kell lenned.

*BÁRMI
(bár-mi) ösz. nm. tt. bármi-t, tb. ~k. Akármi, a sok közől akár ez, akár amaz. Bármihez fogtam volt, nem lett sikere. Bármibe fogadjak. Bármibe kerülend, meg kell szereznem.

*BÁRMILY
(bár-mily) ösz. nm. Akármily tulajdonságu, akárminő.

*BÁRMINŐ
(bár-minő) ösz. nm. l. BÁRMILY.

*BARMÍT
(bar-om-ít) áth. m. barmít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Barom természetüvé tesz, baromi állapotra lealacsonyít.

*BARMOD
puszta Bihar megyében; helyragokkal: Barmod-on, ~ra, ~ról.

*BARMOL
(bar-om-ol) önh. m. barmol-t. 1) Tanulók között divatozó szó, am. barommódra igen sokat tanul, (bovisat, bubalisat). 2) Hevesmegyei tájszólással am. valamit durván, roszul, felében-harmadában csinál.

*BARMOS
(bar-om-os) mn. tt. barmos-t vagy ~at, tb. ~ak. Barmokkal bíró, bővelkedő. Barmos gazda, barmos vidék.

*BARMOSKODÁS
(bar-om-os-kod-ás) fn. tt. barmoskodás-t, tb. ~ok. Barom módra erőltetett s kitartó dolgozás.

*BARMOSKODIK
(bar-om-os-kod-ik) k. m. barmoskod-tam, ~tál, ~ott. Barom módjára erejét megfeszítve dolgozik.

*BARMÚL
(bar-om-úl) önh. m. barmúl-t. Baromtermészetüvé lesz, baromi állapotra alacsonyúl. Elbarmúl.

*BARNA (1)
mn. tt. barnát. 1) Általán, többé-kevesebbé sötétes szín, a vörös és fekete szín vegyüléke. Barna posztó. Barna ló. Barna haj, szakál, szemöldök, szőr. Barnára festeni a szövetet. 2) Különösen az emberi arczra vonatkozva, barnának mondjuk, kinek arczbőrét a nap megsütötte, megpirította, vagy oly szinű, mintha a nap égette volna meg. Ellenkezője a világos szinű szőke. Szebb a szőke, mint a barna, mert a barna csak vadalma, de a szőke édesalma. Népd. Barna legény, barna leány. Se nem szőke, se nem barna, ez az igaz magyar fajta. Népd. 3) Amit a szakácsok tűznél, sütésfőzés által ily szinüen készítettek el. Barna leves, barna becsinált.
Érteményre és alaphangra egyeznek vele a latin brunus, német braun, franczia brun, tót barnavi, stb. A német nyelvészek brennen (ég, pirít) igétől származtatják, melynek gyöke szintén megvan a magyar pir, pör, por, par, gyökökben, melyekből pirít, pörzsöl, porgol, parázs, stb. származtak. Ha tehát alakjára, illetőleg képzőjére nézve idegennek látszik is, nagy családi rokonságánál fogva magyar származásunak is tartható, s azon szók osztályába tartozik, melyek a nyelvek legősibb korszakából valók. V. ö. R gyökelem.

*BARNA (2)
falu Nógrád megyében; helyragokkal: Barná-n, ~ra, ~ról.

*BARNABÁS
férfi keresztnév; héber eredetű, jelentése: vigasz fia.

*BARNAFÖLD
(barna-föld) ösz. fn. A hegyi földnek egyik különös faja, melynek színe sötét vöröset játszik.

*BARNAG
MAGYAR~, NÉMET~, faluk neve Veszprém megyében; helyragokkal: Barnag-ra, ~on, ~ról.

*BARNAK
népes puszta Zala megyében; helyragokkal: Barnak-on, ~ra, ~ról.

*BARNAKŐSZÉN
(barna-kő-szén) ösz. fn. A kőszenek egyik faja, mely szinére nézve a rohadt fa beléhez hasonló, s ebben különbözik a fekete kőszéntől.

*BARNAPEJ
(barna-pej) ösz. fn. Sötét pej. Barnapej ló. V. ö. PEJ.

*BARNAPIROS
(barna-piros) ösz. mn. Barnából és pirosból vegyített szinű. Barnapiros arcz.

*BARNARÉZ
(barna-réz) ösz. fn. Sárga- vagy vörösrézből és ónból vegyített fémkeverék, melyből szobrokat, harangokat, ágyúkat stb. öntenek. (Bronce).

*BARNARÉZMIVES
(barna-réz-mives) ösz. fn. Mives, ki holmi eszközöket, edényeket, díszműveket, barnarézből készít.

*BARNARÉZMŰ
(barna-réz-mű) ösz. fn. Barnarézből készített mű.

*BARNARŐT
(barna-rőt) ösz. mn. Barna és vörös szín vegyítve, sötétvörös. Barnarőt haj, szakál. Különbözik tőle a világos rőt, haragos vörös.

*BARNÁS
(barna-as) mn. tt. barnás-t vagy ~at, tb. ~ak. Barnához közelítő, kevessé, nem hirtelen barna.

*BARNASÁG
(barna-ság) fn. tt. barnaság-ot. Barnaszinü tulajdonság, barnaszinüség.

*BARNÁSAN
(barna-as-an) ih. Barnás, kevessé pirított, pörkölt állapotban. Barnásan készített lé, mártás.

*BARNÁSÍT
(barna-as-ít) áth. m. barnásít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Barnássá, azaz világos, nem igen sötét barnává tesz, olyan szinüre fest. Különbözik: barnít.

*BARNÁSODÁS
(barna-as-od-ás) fn. tt. barnásodás-t, tb. ~ok. Valamely test szinének változása, midőn barnássá lesz, kevessé megpörkölődik.

*BARNÁSODIK
(barna-as-od-ik) k. m. barnásod-tam, ~tál, ~ott. Barnás színt kap. Különösen tűz, pörkölés vagy a nap sütő sugarai által.

*BARNASÁRGA
(barna-sárga) ösz. mn. Barnából és sárgából elegyített szinü. Némely nyavalyák barnasárgává teszik az arczbőrt.

*BARNASZÍN
(barna-szín) ösz. fn. és mn. 1) l. BARNA. 2) l. BARNASZINŰ.

*BARNASZINŰ
(barna-szinű) ösz. mn. Lásd BARNA. Barnaszinű arcz, haj, szakál. Barnaszinű kelmék.

*BARNAVĚRĚS
(barna-věrěs) ösz. mn. Lásd BARNARŐT.

*BARNÍT
(barna-ít) áth. m. barnít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Barnává tesz, barnaszínre fest, pörgöl, éget. Nap-barnította vitézek.

*BARNÍTÁS
BARNITÁS, (barna-ít-ás) fn. tt. barnítás-t, tb. ~ok. BARNÁVÁ tevés, barna színre festés, változtatás, pörkölés, sütés.

*BARNÓT
puszta neve Arad vármegyében; helyragokkal: Barnót-ra, ~on, ~ról.

*BARNÚL
(barna-úl) önh. m. barnúl-t. Barnává leszen, barna színt kap, illetőleg pirítás, pörkölés, sütés, égetés által leszen olyanná. Barnúl a forró napon járónak arcza. Barnúl a rántás, a leves. Megbarnulni.

*BARNÚLÁS, BARNULÁS
(barna-ul-ás) fn. tt. barnulás-t, tb. ~ok. Barna szinűvé változás. Barnulás ellen napernyőt viselni.

*BÁRÓ
fn. tt. báró-t, tb. ~k. Általán felsőbb rangu nemesi osztály tagja, aki méltóságra nézve a gróf után áll. Herczegek, grófok, bárók. Különösen hazánkban bizonyos nagyméltóságot viselő személy, kit zászlósúrnak nevezünk, milyenek a nádoron kivül az országbíró, a horvátországi bán, a tárnok, a királyi főkomornok, a kir. főudvarnok, a főajtónálló, a főlovászmester, a főasztalnok, a főpohárnok, a kir. testőrsereg kapitánya, a pozsonyi gróf és a két koronaőr.
E szó mint rangnév majd minden európai nyelvben megvan, de eredetére nézve nincsenek a nyelvészek egy értelemben. Némelyek a baruV (súlyos) hellen szótól, mások valamely régi nyugot-éjszaki nyelvbeli bar-tól, mely a) férfit, b) férjet, c) főurat jelentett, származtatják. l. ADELUNG. Ha figyelünk az előszámlált magyar, ú. m. férj és főúr szókra, ezek a bötük rokonságára nézve, tehét nyelvészetileg is megegyeznek az érintett bar és így baro szókkal.

*BÁRÓD
KIS~, NAGY~, faluk neve Biharban; helyragokkal: Báród-ra, ~on, ~ról.

*BÁRÓI
(báró-i) mn. tt. bárói-t, tb. ~ak. Bárót illető, bárónak tulajdonságaival bíró. Bárói rang, czím, méltóság. Bárói udvar, jog.

*BÁRÓILAG
(báró-i-lag) ih. Bárói módra, úgy mint báróhoz illik.

*BAROK
Ó~, ÚJ~, helynevek Fehér megyében; helyragokkal: Barok-on, ~ra, ~ról.

*BAROM (1)
(bar-om) fn. tt. barmot, tb. barmok. Általán, nagyobb négylábu emlős állat, milyenek az ökör, ló, szamár, teve, stb. másképen: marha. Különösen, szarvasmarha, ökör, tehén. Barmokat tenyészteni, őrizni. Szőre mentében simogatni a barmot. Igavonó barom. Átvett értelemben oktalan állathoz hasonló, s minden szellemiségből kivetkezett durva emberről mondatik megvetésképen.
Elemzésére nézve l. BAR gyök (1).

*BAROM (2)
faluk neve Sopron vármegyében; KIS- és NAGY-BAROM, helyragokkal: Barom-ba, ~ban, ~ból.

*BAROMADÓ
(barom-adó) ösz. fn. Adózási díj, melyet valaki a birtokában levő barmoktól fizetni köteles.

*BAROMAKOL
(barom-akol) ösz. fn. Kerített hely, födéllel vagy födél nélkül, hová a barmok éjtszakánként betereltetnek, s télen által tartatnak. V. ö. AKOL.

*BAROMÁLLÁS
(barom-állás) ösz. fn. Általán oly hely a határban vagy majorban, hol a barom delelni vagy fekünni szokott. A baromállás rendesen kutak körül vagy itatóknál vagyon. Szorosabb értelemben korlátokkal kerített hely, hová a barmokat zárják.

*BAROMALOM
(barom-alom) ösz. fn. Szalma, vagy akármiféle gaz, melyet istálóban vagy akolban a fekvő barom alá vetnek. V. ö. ALOM.

*BAROMBÉRLET
(barom-bérlet) ösz. fn. Haszonbérlet neme, midőn valaki a barmok tulajdonosának azért fizet, hogy azokat használhassa, pl. az igás ökröket munkára, a teheneket fejésre stb.

*BAROMBOGÁR
(barom-bogár) ösz. fn. Légyfaj, mely különösen a barmokat szokta körülrepkedni, és csipdesni. V. ö. PŐCSIK.

*BAROMCSORDA
(barom-csorda) ösz. fn. Egy seregben járókelő, legelő barmok sokasága, különösen, ökörcsorda, tehéncsorda. V. ö. CSORDA, és NYÁJ.

*BAROMDÖG
(barom-dög) ösz. fn. Ragályos betegség, mely néha a barmokat meglepi, s melytől ezek seregesen hullanak; marhadög, marhavész.

*BAROMELEDEL
(barom-eledel) ösz. fn. Mindenféle takarmány, eleség, szüleség, pl. széna, szalma, répa, stb. melylyel a barmokat, nevezetesen szarvasmarhákat tartani szokták.

*BAROMÉLŐ
(barom-élő) ösz. fn. Mátyusföldön és Csalóközben am. legelő, közlegelő, barmok mezeje.

*BAROMEMBER
(barom-ember) ösz. fn. 1) Igen nagy testtel bíró, s nagy erejü ember. 2) Aki durva, nyers, otromba erkölcsei miatt inkább baromhoz, mint szellemi lényhez hasonlít.

*BAROMERKÖLCS
(barom-erkölcs) ösz. fn. Durva, nyers, otromba, az oktalan barmókéhoz hasonló erkölcs.

*BAROMERŐ
(barom-erő) ösz. fn. Erő, melylyel a barmok bírnak. Átv. ért. rendkivüli nagy, a baroméhoz hasonló erő.

*BAROMFAJ
(barom-faj) ösz. fn. A négylábu állatok azon osztálya, mely barom nevezet alá soroztatik. Baromfajhoz tartoznak: az ökör, a bival, a juhok, a tevék, stb.

*BAROMFERTŐZÉS
(barom-fertőzés) ösz. fn. A fajtalanság undok neme, melyet valaki barmokkal követ el.

*BAROMFI
(barom-fi) ösz. fn. Így neveztetnek általán a házi madarak, mint: a tyukok, pulykák, ludak, réczék. Másképen: apró marha. Baromfi-vásár, baromfi-piacz, baromfias asszonyok, kofák. Baromfiakat nevelni, baromfiakkal kereskedni. Baromfi-ól, baromfi-ketrecz, baromfi-sült.

*BAROMFITARTÁS
(barom-fi-tartás) ösz. fn. Baromfiak, házimadarak, aprómarha tenyésztése. Némely gazdasszonyok baromfitartásból élnek.

*BAROMGYÓGYÁSZ
(barom-gyógyász) ösz. fn. Baromorvos, ki baromorvoslással foglalkodik.

*BAROMGYÓGYÁSZAT
(barom-gyógyászat) ösz. fn. Baromorvoslási mesterség vagy tudomány.

*BAROMGYÓGYITÁS
ösz. fn. l. BAROMORVOSLÁS.

*BAROMHAJTÓ
(barom-hajtó) ösz. fn. Bérbe fogadott napszámos, ki a kereskedők barmait vásárra hajtja, másképen: hajtsár.

*BAROMHÁZ
népes puszta Mozsony megyében; helyr. Baromház-on, ~ra, ~ról.

*BAROMI
(bar-om-i) mn. tt. baromi-t, tb. ~ak. Barom erkölcseivel, természetével, tulajdonságaival bíró. Baromi vadság, durvaság, baromi munka, erő.

*BAROMILAG
(bar-om-i-lag) ih. Barmok módjára, barmok szokása szerint, illetőleg csupán az állati ösztönt követve, durván, oktalanul, otrombául. Baromilag élni emberhez nem illik.

*BAROMISÁG
(bar-om-i-ság) fn. tt. baromiság-ot. Baromi indulat, ösztön, természet.

*BAROMISTÁLLÓ
ösz. fn. l. ISTÁLLÓ.

*BAROMITATÓ
(barom-itató) ösz. fn. 1) Kút, hol a barmokat válúba húzott vízzel itatják. 2) Bizonyos alkalmas fekvésü hely a patakon, folyón, vagy tón, melyhez a barom ivás végett könnyen hozzáfér. Egyszerüen: itató.

*BAROMÍZÉK
(barom-ízék) ösz. fn. Kóró-, széna-, szalma-, szóval takarmánytöredék, melyet a barom meg nem evén a jászolban, vagy etetőhelyen hagy. Egyszerüen, és rövidebben: ízék. A jóféle, és összevagdalt takarmányból kevés ízéket hágy a barom.

*BAROMJÁRÁS
(barom-járás) ösz. fn. 1) Bizonyos útvonal a határban, melyen a csorda legelőre jár. 2) Barázda formára felvágott föld, merre a marha jár. A baromjáráson keserves dolog akár gyalog akár kocsin vagy lóháton menni. 3) Vásárra hajtott barmok úta. Szemcz felé Mátyusföldén nagy baromjárás van.

*BAROMKERESKĚDÉS
(barom-kereskědés) ösz. fn. Szarvasmarhákkal űzött kereskedés, máskép: marhakereskedés.

*BAROMKERESKĚDŐ
(barom-kereskědő) ösz. fn. Aki barmokkal kereskedést űz, máskép: marhakereskedő.

*BAROMKODÁS
(bar-om-kod-ás) fn. tt. baromkodás-t, tb. ~ok. Baromi módon élés, az állati ösztönök kielégitése oktalan barmok szokása szerint.

*BAROMKODIK
(bar-om-kod-ik) k. m. baromkod-tam, ~tál, ~ott. Baromi módon él, viseli magát; baromi erővel és kitartással dolgozik.

*BAROMLAK
(barom-lak) ösz. fn. Általán akol, ól, istálló, tanya, a barmok számára. Több helység neve is; helyr. Baromlak-ra, ~on, ~ról.

*BAROMLAKA
(barom-laka) ösz. fn. és helység neve Erdélyben.

*BAROMLEGELŐ
(barom-legelő) ösz. fn. 1) Mező, mely barmok legeltetésére van szánva. V. ö. BAROMÉLŐ. 2) Mindenféle fű, melyen barom élhet. Néha az ugarok, és tarlók igen jó baromlegelővel szolgálnak.

*BAROMLÉGY
(barom-légy) ösz. fn. Lásd BÖGÖLY és PŐCSIK.

*BAROMLOPÓ
(barom-lopó) ösz. fn. Aki másnak barmait, nevezetesen ökreit, teheneit, juhait, disznait stb. orozva elhajtja. Ilyenről szól e népdal: Szegénylegény vagyok én, tinót, csikót lopok én. Ide tartoznak a lókötők is.

*BAROMMÓDON
(barom-módon) ösz. ih. Olyképen, mint barom szokott, baromilag; állati ösztönét követve; durván, oktalanul, otrombán. Vágyait barommódon kielégíteni. Barommódon neki bőszülni.

*BAROMMÓDRA
(barom-módra) ösz. ih. l. BAROMMÓDON.

*BAROMMUNKA
(barom-munka) ösz. fn. Igen erős, szerfölött nehéz, vagy sok, illetőleg baromi erővel véghezvihető munka.

*BAROMNYÁJ
(barom-nyáj) ösz. fn. l. BAROMCSORDA és NYÁJ.

*BAROMORVOS
(barom-orvos) ösz. fn. Orvos, ki különösen a barmok, nvvezetesen házi állatok nyavalyáinak megismerésével és gyógyításával foglalkodik, másképen: baromgyógyász.

*BAROMORVOSISKOLA
(barom-orvos-iskola) ösz. fn. Tanítóintézet, melyben a tanulókat a barmok nyavalyáinak ismerésére, és gyógyítására oktatják.

*BAROMORVOSLÁS
(barom-orvoslás) ösz. fn. Barmok, s általán háziállatok, és baromfiak gyógyítása.

*BAROMORVOSSÁG
(barom-orvosság) ösz. fn. A barmok nyavalyái ellen használt gyógyszerek nemei.

*BAROMŐR vagy BAROMŐRZŐ
(barom-őr vagy barom-őrző) ösz. fn. Aki egy sereg, csorda, nyáj baromra fölügyel, azokat legelteti, s a rablók és ragadozó állatok ellen oltalmazza. E nem alá tartoznak: esikós, gulyás, juhász, kanász, kecskepásztor, tehénpásztor, stb.

*BAROMPIACZ
(barom-piacz) ösz. fn. Piacz, vagyis vásárhely, vásártér, vásárállás, melyen barmokat, apró marhákat, baromfiakat árulnak.

*BAROMPŐCSIK
(barom-pőcsik) ösz. fn. Fulánkos légy, bögöly, mely a barmokat csipkedi, nyugtalanítja, l. PŐCSIK.

*BAROMSÁG
(bar-om-ság) fn. tt. baromság-ot. 1) Baromi durvaság, kegyetlenség, faragatlanság. 2) Sült ostobaság, butaság.

*BAROMTARTÁS
(barom-tartás) ösz. fn. A mezei gazdálkodás egyik ága, mely barmok tenyésztésével s nevelésével foglalkodik; barmászat.

*BAROMTENYÉSZTÉS
lásd BAROMTARTÁS.

*BAROMUL
(bar-om-ul) ih. Barom gyanánt; Úgy, mint barmot. Baromul tekinteni a szolgát rút bűn; baromul zaklatja alattvalóit. Abban különbözik a baromilag határozótól, hogy ez a mondatban az alanyra, baromul pedig a tárgyra vitetik.

*BAROMÚSZTATÓ
(barom-úsztató) ösz. fn. Alkalmas hely a folyóban vagy tóban, hol barmokat, különösen nyírés előtt juhokat úsztatnak. Egyszerüen: úsztató.

*BAROMVÁSÁR
(barom-vásár) ösz. fn. Vásár, melyben barmokat, nevezetesen szarvasmahákat, juhokat, lovakat, sertéseket árulnak, máskép: marhavásár. Átv. ért. így nevezik a barompiaczot is.

*BARONA
BARONÁL stb. l. BORONA, BORONÁL.

*BARONAMEZŐ
l. BORONAMEZŐ.

*BÁRÓNÉ
(báró-né) fn. tt. báróné-t, tb. ~k. Szabatosan szólva am. báró neje, felesége, hitves társa, miszerint báróné minden férjes asszony, akármily rendből származott, ha t. i. férje báró. Különbözik tőle: bárónő, azaz, bárói vérből született, bárói családból való nő általán véve. Így különböznek egymástól: herczegné és herczegnő, grófné és grófnő, szinészné és szinésznő, művészné és művésznő, stb. s lehet valaki grófné, ki saját nemzetségére nézve bárónő.

*BÁRÓNŐ
(báró-nő) ösz. fn. tt. bárónő-t. Bárói nemzetségből való nő. V. ö. BÁRÓNÉ.

*BÁRÓS
(báró-s) mn. tt. bárós-t, vagy ~at, tb. ~ak. Báró alaku, formáju; bárói szokásokkal élő, báró szabásu.

*BÁRÓSÁG
(báró-ság) fn. tt. báróság-ot. Bárói rang, bárói méltóság. Báróságért folyamodni. Báróságra emelni valakit.

*BARÓT vagy BARÓTH
székely falu; helyr. Barót-on, ~ra, ~ról.

*BARRA
l. BARNABÁS.

*BARS
Ó~, ÚJ~, mezővárosok Bars megyében; helyr. Bars-on, ~ra, ~ról. ha Bars, megyét jelent, helyragai: Bars-ba, ~ban, ~ból, mint minden megyenévnél.

*BARSAV
(bar-sav) ösz. fn. Vegytani ért. am. állatsav. (Acidum zooticum).

*BÁRSONY
fn. és. mn. tt. bársony-t, tb. ~ok. Fínom, puha tapintatu selyem vagy gyapjú szövet, melynek fonák oldala vastagabb szálu. A bársony egymás fölé szőtt kettős fonalból áll. Virágos, nyirett bársony. Vörös, fekete, zöld bársony. Bojtos bársony. Selyem, vagy gyapju bársony. Bársonyba öltözködni. Puha, mint a bársony. Km. Mint melléknév jelent bársony kelméből valót, bársonyhoz hasonlót, fínom puhaságút. Bársony ruha. Bársony virág. Bársony kezecskék. Bársony csiga, bársony rózsa. Illik, mint juhászbundára a bársony folt, mint szamár hátára a bársony nyereg. Km. Néha a régiségben és néhutt ma is: bársom.
Egyezik vele a persa barzah (Vullers szerént: vestis seu panni ex serico et filis laneis contexti species); továbbá az orosz barkhat, szláv barsun, német Barchent, hellen porjura, porwureioV, hellen-latin byssus, stb. Egyébiránt mennyiben polyhos barkáju, gyökre nézve rokon a magyar barka, és bárzsing szókhoz.

*BÁRSONYAMARÁNT
(bársony-amaránt) ösz. fn. Amaránt virágok egyik faja. Néhol: bársonyka. V. ö. AMARÁNT.

*BÁRSONYBARNA
(bársony-barna) ösz. mn. Barna bársonyhoz hasonló szinű.

*BÁRSONYBIGA
(bársony-biga) ösz. fn. Csigafaj, melynek kis gömbölyü ajaka, és hosszu orra vagyon.

*BÁRSONYBORSÓ
(bársony- borsó) ösz. fn. l. BÁRSONYKEREP.

*BÁRSONYCSIGA
(bársony-csiga) ösz. fn. lásd BÁRSONYBIGA.

*BÁRSONYCSINÁLÓ
(bársony-csináló) ösz. fn. Míves, ki bársonyszöveteket készít.

*BÁRSONYFESTŐ
(bársony-festő) ösz. fn. Míves, ki bársony szöveteket fest.

*BÁRSONYGALLÉR
(bársony-gallér) ösz. fn. Bársony szövetből készült ruhagallér.

*BÁRSONYGYÁR
(bársony-gyár) ösz. fn. Gyár, melyben selyemből, vagy gyapjúból bársony szöveteket készítenek.

*BÁRSONYKA
(bársony-ka) fn. tt. bársonykát. l. BÁRSONYAMARÁNT, máskép: TARAJFÜRT.

*BÁRSONYKALAP
(bársony-kalap) ösz. fn. Bársonyszövetből készült, vagy bársonynyal behúzott kalap.

*BÁRSONYKEFE
(bársony-kefe) ösz. fn. Fínom. puha szőrből való kefe, melyet bársony kelmék és ruhák tisztítására használnak.

*BÁRSONYKEREP
(bársony-kerep) ösz. fn. A kerepek neméhez tartozó növényfaj, melynek virágai sötét bársonyszinüek, máskép: bársonyborsó, czipős virág. (Lotus tetragonolobus).

*BÁRSONYKŐ
(bársony-kő) ösz. fn. Vörös bársonyhoz hasonló szinű kő. (Porphyr).

*BÁRSONYKÖNTÖS
(bársony-köntös) ösz. fn. Bársony kelméből készített köntös.

*BÁRSONYMELLÉNY
(bársony-mellény) ösz. fn. Mellény bársony szövetből.

*BÁRSONYNEMŰ
(bársony-nemű) ösz. mn. Bársonyhoz hasonló, bársonyféle. Bársonynemű szövetek.

*BÁRSONYNYEREG
(bársony-nyereg) ösz. fn. Bársonyszövettel bevont nyereg.

*BÁRSONYOS
(1), (bársony-os) mn. tt. bársonyos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Bársonynyal diszített, kivarrott, bevont, szegett. Bársonyos pamlagok, székek. Bársonyos kalap, ruha.

*BÁRSONYOS
(2), falu Veszprém vármegyében; tt. Bársonyos-t, helyraggokal: Bársonyos-ra, ~on, ~ról. Van ily nevű kis folyó is Abaújban, mint a Hernád egyik ága.

*BÁRSONYPUHA
(bársony-puha) ösz. fn. Fínom, puha tapintatu, mint a bársony. Bársonypuha kacsók.

*BÁRSONYRÓZSA
(bársony-rózsa) ösz. fn. Rózsafaj, melynek bársony formáju levelei vannak.

*BÁRSONYRUHA
(bársony-ruha) ösz. fn. Általán mindenféle öltöny bársonyból. Drága, vörös, fekete, kék bársonyruha.

*BÁRSONYSIPKA
(bársony-sipka) ösz. fn. Bársony kelméből varrott sipka.

*BÁRSONYSZALAG
(bársony-szalag) ösz. fn. Szalag bársonyból. Bársonyszalaggal szegélyezett köntös.

*BÁRSONYSZÍN
(bársony-szín) ösz. fn. és mn. Világos vörös szín, bibor szín.

*BÁRSONYSZINŰ
(bársony-szinű) ösz. mn. Világos vörös bársonyhoz hasonló szinű, bibor szinű. Bársonyszinű kalpag, mente, nadrág.

*BÁRSONYSZOVÁTA
(bársony-szováta) ösz. fn. Szövőszék, melyen bársonyféle kelméket szőnek.

*BÁRSONYSZÖVŐ
(bársony-szövő) ösz. fn. Takács, ki szövőszéken bársonyt készít.

*BÁRSONYTAKÁCS
l. BÁRSONYSZÖVŐ.

*BÁRSONYTAPINTATÚ
(bársony-tapintatú) ösz. mn. Minek illetése oly gyönge puha érzést gerjeszt, milyet a bársonyé. Bársonytapintatú mentalevél. Bársonytapintatú kéz.

*BÁRSONYTARAJFÜRT
(bársony-taraj-fürt) ösz. fn. Növényfaj a tarajfürtök neméből, piros bársonyszinű virágokkal. (Celosia coccinea).

*BÁRSONYÜRÖM
(bársony-üröm) ösz. fn. Növényfaj a nézsit nemüek közől, máskép: kerti cziprus. (Santolina chamae-cyparissus).

*BÁRSONYVIRÁG
l. BÁRSONYTARAJFÜRT.

*BARSVÁRMEGYE
(Bars-vár-megye) ösz. fn. A Dunán inneni kerület egyik vármegyéje, melynek székhelye Aranyos-Marót.

*BART
falu Esztergam vármegyében; helyragokkal: Bart-ra, ~on, ~ról.

*BARTA
férfi kn. tt. Bartát. A Bartholomaeus szó rövidített alakja, máskép: Bertalan, Bartal, Bartalos, Bartók, Barton, Berta, Bertus, Berczi.

*BARTAN
(bar-tan) ösz. fn. Az állatot jelentő bar értelmében, l. ÁLLATTAN.

*BÁRTFA
kir. város Sáros vármegyében; helyr. Bártfá-ra, ~n, ~ról. ~ÚJFALU, helység ugyanott; helyr. Bártfa-Újfalu-ba, ~ban, ~ból.

*BÁRTHÁZA
falu Beregh megyében; helyr. Bártházá-n, ~ra, ~ról.

*BARTÓK
keresztnév l. BARTA.

*BARTOSFALVA
helység Sáros megyében; helyr. Bartosfalvá-n, ~ra, ~ról.

*BARVÉSZ
(bar-vész) ösz. fn. Baromvész, baromdög, baromdögvész.

*BÁRZING
fn. tt. bárzing-ot. l. BÁRZSING. 2).

*BÁRZSING
fn. tt. bárzsing-ot. 1) Táj- és orvosi nyelven am. nyelőgége. Ugyanaz a hellen jarugx szóval. 2) A menták neme alá tartozó növényfaj, melynek levelei hosszukásak, hegyes fürészfogúk, fehérek és molyhosak, s bársonytapintatuak, minélfogva a bársony szóval rokon eredetűnek látszik.

*BÁRZSINGBÉNULAT
(bárzsing-bénulat) ösz. fn. Nyeldeklő gége bénulása. (Pharyngolysis).

*BÁRZSINGEDÉNYĚK
(bárzsing-edényěk) ösz. fn. A nyelőgége alkatrészei, ú. m. garat, rekesz, gyomornyit.

*BÁRZSINGFONAT
(bárzsing-fonat) ösz. fn. A nyelőgége szövete.

*BÁRZSINGLIK
(bárzsing-lik) ösz. fn. Lik, melyen az étel ital a bárzsingon azaz nyelőgégén lemegy.

*BÁRZSINGLOB
(bárzsing-lob) ösz. fn. Nyelőgége gyuladása.

*BÁRZSINGMETSZÉS
(bárzsing-metszés) ösz. fn. Sebészi műtét, mely a bárzsingon annak bizonyos kórállapotában vitetik véghez.

*BÁRZSINGNYILÁS
(bárzsing-nyilás) ösz. fn. A nyelőgége torkolata.

*BÁRZSINGSÉRV
(bárzsing-sérv) ösz. fn. A nyelőgége bizonyos kórállapota, mely sérvalakban mutatkozik. V. ö. SÉRV.

*BÁRZSINGSIPOLY
(bárzsing-sipoly) ösz. fn. Bárzsingba magát beevő csőfekély.

*BÁRZSINGSZÉLHÜDÉS
(bárzsing-szélhüdés) ösz. fn. Nyelőgége szélhüdése.

*BÁRZSINGTÁGÍTÓ
(bárzsing-tágító) ösz. fn. Sebészi eszköz, mely bárzsingmetszésnél használtatik.

*BÁRZSINGTAKARÍTÓ
(bárzsing-takarító) ösz. fn. Sebészi eszköz, idegen testek kivételére a bárzsingból.

*BASA
fn. tt. basát. Közvélemény szerint nálunk a török világban meghonosodott szó, mely tartományi főnököt, vezért, várparancsnokot jelent. Budai, temesvári, belgrádi basa. Törökös kiejtéssel, helyesebben: pasa. Egyébiránt a haramiák főnökének, kapitányának neve a törökbirodalmi népek nyelvén: harambasa. Törökül bas am. fej.

*BASADOHÁNY
(basa-dohány) ösz. fn. Apró levelü s igen erősféle török dohány.

*BASAHARCZ
népes puszta Esztergom megyében; helyr. Basaharcz-on, ~ra, ~ról.

*BASAHALOM
népes puszta Szabolcs megyében; helyr. Basa-halmon, ~halomra, ~halomról.

*BASAL
falu Somogy megyében; helyr. Basal-on, ~ra, ~ról.

*BASARÓZSA
(basa-rózsa) ösz. fn. l. RÓZSABAZSAL.

*BASASÁG
(basa-ság) fn. tt. basaság-ot. 1) Basa, vagy inkább pasa hatósága alatt levő tartomány. 2) Basai rang, méltóság. V. ö. BASA.

*BÁST
Ó~, EGYHÁZAS~, helységek neve Nógrád és Gömör megyékben; tt. Bást-ot, helyragokkal: Bást-ra, ~on, ~ról.

*BÁSTYA (1)
fn. tt. bástyát. Hadi erősséghez tartozó épületmű, kőből, földből stb. Szorosabb értelemben: az erődnek azaz várerősségnek kitünőbb szögein kigörbedő vármű, földből felhányva, kivülről falbélzettel ellátva, s többnyire négy vonalból áll, úgymint: két homlokzatból, és ugyanannyi oldalzatból. Egyszerü bástya, ha oldalzatai egyenes vonaluak; lapos bástya, ha az egymáshoz tartozó torkozatok egy vonalban fekszenek. Elkülönített bástya, melyet az erőd közép falzatától árok választ el. Kurtított bástya, melynek begörbedő szöge van. Összetett bástya, ha a sokszög öszvevágó oldali egyenetlenek. Rendszeres bástya, mely szabályszerü mértékben épült. Rendszeretlen bástya, melynek nincs torkozatszöge, s egyik oldalzata sokkal rövidebb a másiknál. Félbástya egy homlokzattal és egy oldalzattal. Kettős bástya, ha egyik a másik hegyébe van építve, ami dombozatokra rakott erődöknél szok történni. Tömör bástya, ha annak egész belső üre a falzat fölszinéig földdel van megtömve; ellenkező esetben: ürbástya. Bástyafok, a bástya két homlokzatának egybevágása, melyen ha torony van, az bástyatoronynak neveztetik. Bástyát hányni, bástyát tölteni, bástyára törni, rontani, rohanni; a bástyát meghágni, megmászni, fölvettetni. Erős, mint a bástya. Km.
A régi frank nyelven bastir annyit tett, mint a mai franczia: bâtir (építeni); innen lett a franczia bastion, olasz bastia, s ebből közvetlenül a magyar bástya.

*BÁSTYA (2)
falu Erdélyben Hunyad megyében; helyr. Bástyá-n, ~ra, ~ról.

*BÁSTYABOLT
(bástya-bolt) ösz. fn. Bástyák alatti üreg, mely lakhelyet is nyujt, s eleségtárul, s általán hadi szerek rakhelyéül is szolgál (casematte). A győri köznép nyelvén kásamátra, Zemplénben kázsamáta.

*BÁSTYAÉL
(bástya-él) ösz. fn. Azon szög, melyen a homlokzat és oldalzat vonalai öszvevágnak l. BÁSTYA.

*BÁSTYAFOK
(bástya-fok) ösz. fn. l. BÁSTYA szó alatt.

*BÁSTYAFÜL
(bástya-fül) ösz. fn. lásd BÁSTYAVÉD.

*BÁSTYAGÁT
(bástya-gát) ösz. fn. Gátforma töltés árokkal ellátva, melyet egyes vármüveknek, vagy mezőváraknak tökélyesebb védelmére készítenek.

*BÁSTYÁS
(bástya-as) mn. tt. bástyás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Bástyával erősített, ellátott. Bástyás várerőd.

*BÁSTYASZÖG
(bástya-szög) ösz. fn. A bástyahomlokzat és oldalzat vonalainak egybevágása, l. BÁSTYA alatt.

*BÁSTYATORONY
(bástya-torony) ösz. fn. lásd BÁSTYA alatt.

*BÁSTYAVÉD
(bástya-véd) ösz. fn. Ha a mellvédek a bástyán kifelé görbednek, bástyavéd vagy bástyafül a nevök. V. ö. MELLVÉD.

*BÁSTYÁZ
(bástya-az) áth. m. bástyáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Bástyával erősít, kerít. Bástyázni a várt.

*BASZ
áth. m. basz-tam, ~tál, ~ott. Nővel közösül. Az illető személyt tárgyesettel vonzza. Aljas kifejezés, valamivel szelidebb kifejezéssel bak vagy fík. Egyezik vele a hellen bibaxw. V. ö. BEZ, elvont gyök.

*BASZÁRKA
fn. tt. baszárkát. Somogy és Baranyában am. tarisznya, oldalra vetett tarisznya. Gyöngyösön: ujjatlan ködmen. Francziául besace am. általvető, előfordul a vend nyelvben is baszaga, biszaga.

*BASZIK
(basz-ik) k. l. BASZ.

*BÁSZLI
(bá-m-ész-li) mn. tt. bászli-t, tb. ~k, vagy ~ak. Együgyü, bamba, bákó, mamlasz, haszontalan gyáva. Dunántuli tájszó.

*BÁSZLISÁG
(bám-ész-li-ság) fn. tt. bászliság-ot. Bambaság, mamlaszság, együgyü málészájuság.

*BASZOS
(basz-os) mn. tt. baszos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Fajtalan, kurvás. Aljas kifejezés.

*BASZUTA
(basz-u-ta) mn. tt. baszutát. Buta, együgyü, élhetetlen ember. Székely és tiszavidéki tájszó. Aljas kitétel. Azon szók osztályába tartozik, melyek a bámulást, vagy ostobaságot jelentő ba, bá gyökből származnak. V. ö. BÁ.

*BÁT (1)
mezőváros Bars vármegyében; tt. Bát-ot, helyr. Bát-ra, ~on, ~ról.

*BÁT (2)
elvont gyöke bátor szónak, és származékainak. Egyezik vele a héber (batah), mely am. bátornak biztosnak lenni. Bátor régi oklevelekben előfordul bahatur, batur, bathor, bothur, baatur alakokban. 2) Több helynevek gyöke, mint: Báta, Bátka, Bátony stb.

*BATA
falu Fehér vármegyében; helyr. Batá-ra, ~n, ~ról.

*BÁTA
(1), fn. tt. bátát. Így nevezik némelyek az írónt, vagy köznyelven szólva plajbászt. Csakugyan ,plajbász' szóból látszik egybehúzottnak.

*BÁTA
(2), KIS~, helynév Arad megyében; helyr. Bátá-n, ~ra, ~ról.

*BÁTA
(3), mezőváros Tolna vármegyében; helyragokkal: Bátá-ra, ~n, ~ról.

*BATÁR
fn. tt. batár-t, tb. ~ok. 1) Üveges úri díszhintó. Eredetije a franczia bâtarde. 2) Falu neve Ugocsa vármegyében; helyr. Batár-ra, ~on, ~ról.

*BÁTASZÉK
(Báta-szék) mezőváros Tolna vármegyében; helyr. Bátaszék-re, ~ěn, ~ről.

*BATÉ
falu Somogy vármegyében; helyr. Baté-ra, ~n, ~ról.

*BÁTFA
falu Ungh megyében; helyr. Bártfá-n, ~ra, ~ról.

*BÁTFA
falu Ungh megyében; helyr. Bátfá-n, ~ra, ~ról.

*BÁTHOR
helynevek, l. BÁTOR.

*BATIDA
puszta Csongrád megyében; helyragokkal: Batidá-ra, ~n, ~ról.

*BATIZ (1)
fő és mn. tt. batiz-t, tb. ~ok. Fínom, vékony szálu gyolcsnem, és ami ily gyolcsból való. Batiz üng, batiz zsebbevaló, batiz nőruha. Máskép: patyolat. Eredetileg franczia batiste.

*BATIZ (2)
faluk Szathmár és Hunyad megyékben; helyr. Batiz-on, ~ra, ~ról.

*BATIZFALVA
helység Szepes megyében; helyragokkal: Batizfalvá-ra, ~n, ~ról.

*BATIZGYOLCS
(batiz-gyolcs) ösz. fn. lásd BATIZ.

*BATIZHÁZA
falu Erdélyben Alsó-Fehér megyében; helyr. Batizházá-n. ~ra, ~ról.

*BATIZSZÖVŐ
(batiz-szövő) ösz. fn. Takács, vagy gyáros, aki batizt sző.

*BATKA
(bat-ka) fn. tt. batkát. Fillérnemű legkisebb pénzdarab, mely ma már nincs keletben. Átv. ért. jelent csekélységet, igen keveset, semmit. Nem ér egy batkát. Km. Eredetileg: babka, mintegy kis babhoz hasonló.

*BÁTKA
puszta Nógrád vármegyében és faluk Gömör megyében (ALSÓ~, FELSŐ~); Bátká-ra, ~n, ~ról.

*BATLA
(bot-la vagy bot-ló) fn. tt. batlát. Fekete szalonka. Alsó tiszavidéki szó. Fajai: ibisz batla, veres batla, magyar batla.

*BÁTOK
l. BÁDOG.

*BÁTOKOS
(bátok-os) fn. és mn. l. BÁDOGOS.

*BÁTON
faluk Hunyad és Belső-Szolnok megyékben; helyr. Báton-ba, ~ban, ~ból.

*BATONYA
(bat-ony-a?) fn. tt. batonyát. Madár neme. Talán egy a batlával, l. BATLA.

*BÁTONYA
falu Csanád vármegyében; helyr. Bátonyá-ra, ~n, ~ról.

*BÁTOR (1)
(bát-or) mn. tt. bátor-t, vagy bátrat, tb. bátorok, vagy bátrak. 1) Aki önerejében bízva veszélytől nem fél, könnyen meg nem ijed, ennélfogva akadályokkal, nehézségekkel, de kivált életfenyegető vészszel szembeállani mer és kész. A bátor ember erejének öntudatából cselekszik, mely ha nagyobb fokra hág, merész, s még nagyobb fokon, vakmerő, l. ezeket. Bátor legény, bátor ember, bátor vitéz. Nem kell bátornak biztatás. Km. Bátor a kemencze mögött. Km. 2) Biztos, veszély nélküli. Bátor hajózás, kocsizás. Bátor járás. Erre nem bátor az útazás.
Mint kedélyi állapotra vonatkozó eredetileg indulatszóból származottnak látszik, mint a szintén b-vel kezdődő bősz, boszu, bámul, bánt stb. Egyébiránt egyezik vele a mandsu baturu, s rokonnak tekinthető a német bieder, a régi felső német nyelvben piderp, pidirb, melyek a német nyelvészek szerint bátor, vitéz értelemben is vétetnek. l. ADELUNG. Előjön a szláv nyelvekben is batur, batriv, bedor, szintén rokon értelemben. Némelyek ide sorolják az olasz bravo, franczia brave, s latin probus szókat.

*BÁTOR (2)
(bát-or) ksz. Ugyanaz a föntebbi melléknévvel, s körülbelül ezt jelenti: bizonyos, bátran állítható; pl. bátor (bizonyosan, igazán, bátran állíthatni, hogy) nagy teher a szegénység: mindazáltal inkább akarok szegényül, de becsűletesen élni, mint gazdagon s gonoszul. "Ehhez hozzá mene a róka, és monda neki, hogy bátor (= bizon) semmit ne kevélykednék." Pesti Gábor meséi. Előtoldással: ámbátor l. BÁR. Heltai Gáspárnál többször előfordúl nógató értelemben, mintha volna bátran azaz nosza (wohlan): bátor: menj elől, maradj ott bátor, bátor ám vidd el. Így Faludi Ferencznél is: "Bátor! ha itt megvártok, visszatérek." "Menjönk el bátor" Nádor-codex.

*BÁTOR (3)
több helyek neve Abaúj, Bihar, Heves, Szabolcs megyékb. helyr. Bátor-ba, ~ban, ~ból.

*BÁTORBIZON
(bátor-bizon) ösz. indulatszó. Tájszólás, s am. épenbizon, akár komolyan, akár gúnyosan véve.

*BÁTORGAT
(bát-or-og-at) gyak. áth. m. bátorgat-tam, ~tál, ~ott, par. bátorgass. Biztat, merényre buzdít valakit. Szokottabban: bátorítgat.

*BÁTORÍT
(bát-or-ít) áth. m. bátorít-ott. Bátorrá tesz, bátorságra gerjeszt; félénkséget oszlat; kedvet ad valamire. Felbátorít, nekibátorít, megbátorít. "Az szizeknek haláláról bátorétanája" azaz vigasztalná. Nádor-codex.

*BÁTORÍTÁS
(bát-or-ít-ás) fn. tt. bátorítás-t, tb. ~ok. Biztatás neme, mely által valakit bátor tettek végrehajtására nógatunk, illetőleg félelmét oszlatjuk, nehéz vállalatra ösztönözzük.

*BÁTORÍTÓ
(bát-or-ít-ó) mn. tt. bátorító-t, tb. ~k. Általán ami által valaki bátorrá tétetik, ereje öntudatához jutva félénksége oszlik, s nehéz tettekre, illetőleg veszély elleni elszánásra buzdúl. Bátorító beszéd. Bátorító körülmények.

*BÁTORKESZI
(Bátor-keszi) ösz. fn. és mv. Esztergam vármegyében, tt. Bátorkeszi-t, helyragokkal: Bátorkeszi-re, ~n, ~ről, vagy Bátorkeszi-be, ~ben, ~ből.

*BÁTORKODÁS
(bát-or-kod-ás) fn. tt. bátorkodás-t, tb. ~ok. Némi merénynyel, elszánással járó cselekvés, melynek különböző fokozatai vannak. l. BÁTORKODIK.

*BÁTORKODIK
(bát-or-kod-ik) k. m. bátorkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit erejének öntudatából, veszélytől nem félve, magát elszánva teszen. Bátorkodik egyszerre kettővel megbirkozni. Bátorkodik veszélyes útnak indulni. 2) Túlmerészen, vakmerően vagy szemtelenül mer valamit tenni. Hogy bátorkodol fegyvertelenül fegyveres embert megtámadni? Nyilvános gonosztevő létére becsületes emberek társaságába menni bátorkodik. Nagyra bátorkodik, azaz vetemedik. Nádor-codex. 3) Előre föltett engedelemmel, némi bizodalommal tesz valamit. Bátorkodom önt valamire kérni. Bátorkodtam kegyednek kedveskedni. Bátorkodom önt felszólítani. Ez értelemben az udvarias társalgási nyelv kifejezései közé tartozik. (Németül: ich bin so frei).

*BÁTORODÁS
(bát-or-od-ás) fn. tt. bátorodás-t, tb. ~ok. A léleknek azon állapota, midőn az aggasztó, félelmes képzeteket legyőzvén, bizni kezd magában. Nekibátorodás.

*BÁTORODIK
(bát-or-od-ik) k. m. bátorod-tam, ~tál, ~ott. Önerejében bizakodni kezd; leteszi félelmét s merényes cselekvényre gerjedez. Nekibátorodni. Megbátorodni. Szükség idején a gyáva is megbátorodik. Km.

*BÁTORÓLTATIK
(bát-or-ól-tat-ik) külsz. m. bátoróltattam. Előjön a Müncheni codexben. "És szellettel bátoroltatik vala" (confortabatur). A bécsi codexben: ,bátorodott' am. confortatus est, és áthatólag ,bátorejt' = confortare.

*BÁTORSÁG
(bát-or-ság) fn. tt. bátorság-ot. 1) Önerő tudatából származó indulat, mely a veszélyektől vissza nem retten. Bátorság a harczban, tengereken, nagy tervek kivitelében. Férfias, katonai bátorság. Bátorságot mutatni, tettetni, színlelni. Valódi, igazi, elszánt bátorság. 2) Kedv valamely merényre, nagy tettre. Kinek van bátorsága velem szembeszállni? Ha nincs bátorságod, ne jőjj ide. 3) Biztosság, azaz oly körülmények együttléte, melyek minden félelmet, aggodalmat megszüntetnek. Az erős gátak bátorságba helyezik a vízmelléki lakosokat. Hol nincsen rendőrség, bátorság sincsen. Hála isten, mi bátorságban vagyunk. 4) Elszántság. Bátorság, légy velem!

*BÁTORSÁGLEVÉL
(bátorság-levél) ösz. fn. Biztosító hiteles irat, mely szerint valakinek bizonyos helyen általutazni, megjelenni vagy tartózkodni sérelem nélkül szabad.

*BÁTORSÁGOS
(bát-or-ság-os) mn. tt. bátorságos-t vagy ~at, tb. ~ak. Biztos, félelem nélküli, veszedelemmel nem ijesztő. Bátorságos vidék, utazás, kocsizás. Falu nevében kardot kötni nem mindenkor bátorságos. Km. Nem minden jégen bátorságos járni. Nagy hullámzáskor kis csónakon menni nem bátorságos.

*BÁTORSÁGOSAN
(bát-or-ság-os-an) ih. Bizton, félelem nélkül, veszélytől nem tartva. Erre bátorságosan mehetsz, nincs mitől félned.

*BÁTORSÁGOSÍT
(bát-or-ság-os-ít) fn. tt. bátorságosí-tott. Biztosít, biztossá tesz; félelmességtől megóv.

*BÁTORSÁGOSÍTÁS
(bát-or-ság-os-ít-ás) fn. tt. bátorságosítás-t, tb. ~ok. Biztosítás, félelemtől megóvás, kártétel vagy veszély elleni mentesítés.

*BÁTORSÁGOSÍTÓ
(bát-or-ság-os-ít-ó) mn. tt. bátorságosító-t, tb. ~k. Ami vagy aki biztosságba helyez, félelemtől megóv, kár, veszély ellen mentessé tesz. Utasokat bátorságosító intézkedés.

*BÁTORSÁGOSÍTVÁNY
(bát-or-ság-os-ít-vány) fn. tt. bátorságosítvány-t, tb. ~ok. Jogtudományi ért. am. biztosítólevél, biztosítvány. (Literae assecuratoriae).

*BÁTORSÁGOST
(bát-or-ság-os-t) ih. Régies, e helyett: bátorsággal, mint: örömest = örömmel. "Én jó leányom bátorságost mivelkögygyél." Nádor-codex. (Szent Sófia asszony életi).

*BÁTORSÁGTALAN
(bát-or-ság-talan) mn. tt. bátorságtalan-t, tb. ~ok. 1) Aki nem mer, ki önerejében nem bízik, félékeny. 2) Ami nem biztos, kár, veszély ellen nincs megóva. Bátorságtalan átjárás a vizen, bátorságtalan utazás. Határozóilag: bátorság nélkül.

*BÁTORSÁGTALANSÁG
(bát-or-ság-talan-ság) fn. tt. bátorságtalanság-ot. Bátorsághiány.

*BÁTORSZIVŰ
(bátor-szivű) ösz. mn. Kinek szíve helyén van, ki meg nem ijed a maga árnyékától, veszélytől nem félő Bátorszívű katona.

*BÁTORSZIVÜLEG
(bátor-szivüleg) ösz. ih. Önerejében bízva, nem félve, veszélytől nem rettegve, elszánt akarattal. Bátorszivüleg nekirohanni a veszélynek.

*BÁTORSZIVÜSÉG
(bátor-szivüség) ösz. fn. Eltökélett akarat, lelki erő, mely veszélytől vissza nem retten.

*BÁTORTALAN
(bát-or-talan) mn. tt. bátortalan-t, tb. ~ok. 1) Félénk, nyúlszívű, mindenütt veszélyt látó. ) Szemérmes, szégyenlős. Bátortalan falusi gyermek, bátortalan menyasszony. Határozóilag am. bátortalan módon, bátortalanul. l. ezt.

*BÁTORTALANÍT
(bát-or-talan-ít) áth. m. bátortalanít-ott, par. ~s, hatn. ~ni vagy ~ani. Bátortalanná tesz, holmi veszélyek emlegetése előterjesztése által ijesztget valakit.

*BÁTORTALANÍTÁS
(bát-or-talan-ít-ás) fn. tt. bátortalanítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által valakit bátortalanná teszenk.

*BÁTORTALANKODIK
(bát-or-talan-kod-ik) k. m. bátortalankod-tam, ~tál, ~ott. Nincs elegendő bátorsága, félékenység miatt nem mer, nem bízik erejéhez.

*BÁTORTALANSÁG
(bát-or-talan-ság) fn. tt. bátortalanság-ot, tb. ~ok. 1) Félékenység, önerejében nem bízás, elszánást igénylő tettektől visszarettenés. 2) Szégyenlős, szemérmeskedő tulajdonság.

*BÁTORTALANUL
(bát-or-talan-ul) ih. 1) Félénken, gyáván, magába nem bízva, veszélytől tartva. Bátortalanul viselni magát az ütközet előtt. 2) Szemérmesen, szégyenlősen.

*BÁTORUL
(bát-or-ul) ih. Bátran, félelem nélkül.

*BÁTORÚL
(bát-or-úl) önh. m. bátorúl-t. Bátorrá lesz, bátorodik, merni kezd. Nekibátorúl.

*BÁTOS
mezőváros Erdélyben, tt. Bátos-t, helyragokkal: Bátos-ra, ~on, ~ról.

*BÁTŐR
(bát-őr) ösz. fn. Így nevezik némelyek a közbátorságra felügyelő rendőröket.

*BÁTRAG
(bát-or-ag) fn. tt. bátrag-ot. Vegytani új szó, am. oxydum wismuthi.

*BÁTRAN
(bát-or-an) ih. 1) Önerejében bízva, merve, merészen. Menj neki bátran. Viseld magadat bátran. Bátran legények! Csak bátran! 2) Biztosan, félelem, veszély nélkül. Erre bátran járhatsz-kelhetsz. Bátran rám bízhatod magadat. 3) Kétkedés nélkül, bizonyosan. Azt bátran hiheted. Bátran merem állítani.

*BÁTRANY
(bát-or-any) fn. tt. bátrany-t, tb. ~ok. Vegytani ért. wismuthum, azaz igen törékeny félfém, vörösbe átmenő fehérsárga színnel. Újabban: keneny.

*BÁTRANYKÉNET
(bátrany-kénet) ösz. fn. Sulfuretum wismuthi. V. ö. BÁTRANY és KÉNET.

*BÁTRANYREMEKLET
(bátrany-remeklet) ösz. fn. Vegytani nyelven am. Magisterium wismuthi.

*BATTA
több helység neve; helyragokkal: Battá-n, ~ra, ~ról.

*BÁTTAN
(bát-tan) ösz. fn. Tan, mely a közbátorság föntartására szükséges intézkedési szabályokat tárgyazza. Különösen orvosi báttan, mely a közegészségre vonatkozik. (Politia medica).

*BATTYÁN
több helyek neve; helyragokkal: Battyán-ba, ~ban, ~ból.

*BATU
(bat-u) fn. tt. batu-t, tb. ~k. 1) Lepedőféle takaróruha, melybe elszállítani való holmit, czeleczulát, podgyászt, stb. beletakargatnak, s melyet rendesen a gyalogmenők nyakba akasztva szoktak hordani. Batuba kötni az ágynéműt. Batut czepelni a hátán. Batuban füvet vinni haza. A kis gyermeket batuba tenni. Mindene belefér egy batuba. Jászságban így is nevezik: ponyecz. 2) Maga azon csomag, göngyöleg, mely ilyképen együvé van kötve. Föladni a batut. Meggörbedni a batu alatt.
Mennyiben a batu tehertakarót, illetőleg takaróba burkolt terhet jelent, hasonló a hellen bastagma (teher), továbbá a franczia bat és olasz basto (teherhordó nyereg és állat) s a szláv batoh, bastoh szókhoz. Egyébiránt belső családi rokonításból kiindulva, egyeznek vele a magyar: bútor, bútyor, bugyor, bugyola, motyó, mutya, podgyász, s minthogy a batu csomagba kötött, tekergetett, betakart holmit jelent, családi rokonságban vannak vele azon bod, bogy, bongy, běngy gyökszók, melyek származékai valami gömbölyűt, csomóalakút, göngyölítettet jelentenek. V. ö. BOGY, MOGY.

*BATUS
(bat-u-os) mn. tt. batus-t, vagy ~at, tb. ~ak. Aki batut visel, batuban visz valamit, batyus, bugyros. Batus zsidó, kupecz. Batus asszony.

*BÁTY
eredeti régi alaku főnév, a köz divatu bátya értelmében, t. i. az a utóbb járult hozzá, mint az ap, any, aty, szókból lett: apa, anya, atya. Mindezek, valamint a néne és öcs a harmadik személyü birtokragot az egyszerűbb alakban veszik föl: bátyja, apja, anyja, atyja, nénje, öcscse. Egyébiránt még tájszokásilag hallani: Istók báty! János báty! Ez a ház Ferencz bátyé, amaz pedig Mihály bátyé. Menjünk Imre bátyékhoz. Székelyesen: bá.
Véleményünk szerint egy származásu az aty atya szóval, b előtéttel: baty, báty, mint: apa papa, ata tata, ama mama, anya nyanya, eme, ene nene, néne szintén előtétesek. A báty t. i. mintegy atyához hasonló, nálunk öregebb vérrokon. Így a görög patrwV (nagy bátya) is a pathr (atya) szótól eredett. V. ö. BACSÓ. Különben, mint némely vérrokonsági ősi nevek, más nyelvekben is némi változattal előfordúl, milyenek a szláv batykó, batyuskó, latin frater, stb.

*BÁTYA (1)
(báty-a) fn. tt. bátyát. Eredetileg mint fentebb érintők, báty, csonkítva székelyesen: bá. Személyr. bátyám, bátyád, bátyja (nem, bátyája), bátyánk, bátyátok, bátyjok (nem: bátyájok, sem: bátyjuk), bátyáim, bátyáid, bátyjai, bátyáink, bátyáitok, bátyjaik. Általánosan am. nálunk korosabb férfi, akár rokonunk, akár nem. Így nevez a köz magyar minden öregebb férfit. Honnan jön kend bátyám? Kérem bátyám uramat. Engedjen meg édes bátyám. Ez értelemben bizodalmas és megtisztelő nevezet. Nincs a hadban semmi Péter bátya. Km. Szorosabb értelemben nálunk idősebb atyafi, vérrokon. Nagybátya, apabátya, anyabátya. Legszükebb ért. öregebb férfi testvér, máskép: testvérbátya. Némely vidéken, nevezetesen alsó Vágmelléken a szolgák és szolgaleányok bátyám uramnak hívják gazdáikat, valamint asszonyaikat néném asszonynak. Újabb időben udvarias szólitásoknál divatba jött az ősi és tiszta magyaros bátyám uram helyett így szólani: uram bátyám, mi már az alsóbb rendüekhez is átszivárogván jóformán meghonosodott. Elemzését illetőleg l. BÁTY.

*BÁTYA (2)
falu Pest megyében; helyragokkal: Bátyá-n, ~ra, ~ról.

*BÁTYÁZ
(báty-a-az) áth. m. bátyáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valakit bátyjának nevez, bátya czímmel szólít. Engem ne bátyázz, mert ifjabb vagyok nálad. Képzésre nézve olyan mint: komáz, kenděz, magáz.

*BATYK
falu Szala megyében; helyr. Batyk-on, ~ra, ~ról.

*BÁTYÓ
(báty-ó) fn. tt. bátyó-t, tb. ~k. Öreg bátya. Bizodalmasabb szólítási czím. Olyan mint: apó, anyó. "Húzza kend meg, bátyó, rekedt hegedűjét." Vőfélköszöntés.

*BATYOK
falu Abaújban; helyr. Batyok-on, ~ra, ~ról.

*BATYU
l. BATU.

*BÁTYÚ
falu Beregh megyében; helyr. Bátyú-ba, ~ban, ~ból.

*BATYUS
l. BATUS.

*BÁV
elvont gyöke báva, bávul stb. szóknak. A bám gyökkel azonos. l. BÁ.

*BÁVA
(báv-a) mn. tt. bávát, tb. bávák. Bamba, bászli, bámészkodó, szájtáti, illetőleg buta, ostoba. Gyöke a szájtátó bá.

*BÁVÁSZKODIK
(báv-ász-kod-ik) k. m. bávászkod-tam, ~tál, ~ott. Szájtátogatva csudálkozik, bámészkodik.

*BÁVÚL
(báv-úl) önh. l. BÁMÚL.

*BÁZA
falu Szala megyében; helyr. Bázá-n, ~ra, ~ról.

*BAZALT
l. CSERKŐ.

*BAZIN vagy BAZING
kir. város Pozsony vármegyében; Bazin-ba, ~ban, ~ból.

*BAZITA
falu Szala megyében; helyr. Bazitá-n, ~ra, ~ról.

*BAZSA
ugyanaz, ami basa a basarózsa szóban. l. BASARÓZSA.

*BAZSÁL
(bazsa-al) fn. tt. bazsal-t, tb. ~ok. Növénynem a sokhímesek és kétanyások seregéből; csészéje öt levelű, bokrétája öt szirmú, tokja sokmagvu, magvai színesek. Nevezetesebb faja: rózsabazsál. (Poeonia officinalis).

*BAZSALIKOM
(hellen eredetű szó) fn. tt. bazsalikom-ot. Egyszerü zöld levelekkel bíró, de igen fínom illatu ismert kerti növény, melyet a hellenek kellemes illata miatt királyi fűnek (basilicon) neveztek.

*BAZSÁLRÓZSA
(bazsál-rózsa) ösz. fn. l. RÓZSABAZSÁL.

*BAZSAMINT
fn. tt. bazsamint-ot. Növénynem az együttnemzők és egyenlőnősök seregéből; vaczka kopasz, fészke födelékes, bóbitája nincs. (Balsamita W.)

*BAZSAMINTPÁRTAMAG
(bazsamint-párta-mag) ösz. fn. A pártamagok neméhez tartozó növényfaj; virágai sátorozók, levelei tojásdad hosszukásak, gyökérlevelei nyelesek. Olyan mint a lapos bazsamint, csak hogy sugáros. (Pyretrum balsamita).

*BAZSÁR
vasvármegyei és csalóközi gyermeknyelven am. madár, másutt: badács.

*BAZSARÓZSA
(bazsa-rózsa) ösz. fn. l. RÓZSABAZSÁL.

*BAZSI
helyek neve Zala és Veszprém megyében; helyragokkal: Bazsi-ba, ~ban, ~ból.

*BAZSILISK
(hellen eredetű) fn. tt. bazsilisk-ot. Afrikában honos sárga mérges kígyófaj. Fején három fehér folt látszik, miért őt a régiek kígyók királyának (basileoV) tartották.

*~BB
hangzókkal: ABB, EBB, névrag, melléknevekből alkot hasonlító vagyis másod fokot, pl. régibb, okosabb, bölcsebb, drágább, gyöngébb. Részletesen tárgyalva l. ~B névrag.

*BĚ! indulatszó
l. BĚH.

*~BE
felhangú szók után s a vastaghangú ~BA alhangú szók után névmódosító rag, mely tulajdon ért. bizonyos térfoglalatba indulást, valaminek belsejébe irányzást, hatást jelent, pl. terem-be lép, kút-ba esik. Mint igekötő e viszonyt ismétli: be-megy a kert-be, be-rohan a vár-ba. Megfelel e kérdésre: hová? illetőleg, mibe? Ezen alapfogalomnál fogva különféle közelebb vagy távolabb átv. érteményben alkalmaztatik, nevezetesen a) holmi burkolást, takarást, befödést, bonyolítást jelentő igékkel, mennyiben azok bizonyos térbe, helybe foglalást fejeznek ki, pl. pólyába takarni a gyermeket; gyászruhába öltözködni; marokba szorítani a fegyvert; papirba göngyölgetni valamit; csomóba kötni a kendert; gombolyagba szedni a fonalat; üstökbe fonni a hajat; ránczba szedni a ruhát; b) valamely tömegbe, gyűtest belsejébe, közepébe: vízbe, sárba, hóba lépni; kenyérbe harapni; hajba kapni; társaságba, gyülekezetbe vegyülni; c) bizonyos sokaság által gyakorlott működésbe: dalidóba, mulatságba, fonóba, csatába menni; beszédbe, tanácskozásba ereszkedni; d) szellemi, erkölcsi működések székhelyébe: vedd fejedbe, eszedbe, amit mondok; szívembe zárom; lelkembe hat; emlékezetbe hozom; e) kedélyi állapot körébe ható: kegyelembe venni, fogadni; búba, bánatba, szomorúságba merülni; aggodalomba ejteni; beleszeretni, belebolondulni, beleunni valamibe; betegségbe, nyavalyába esni; kísértetbe vinni; f) bizonyos időközbe ható: éltének huszadik évébe lépett; belát a jövőbe; sok időbe kerül; g) néha csupán az irányt fejezi ki, mely valaminek belseje felé czéloz, honnan az ily sajátnemű kifejezések: orrba, hátba ütni; oldalba lökni; agybafőbe verni; hasba rúgni; mellbe döfni, am. az ütést, lökést, verést, rugást, döfést az illető testrész belseje felé irányozni.
Különbözik ettől azon be, mely elébe, közibe, fölibe szókhoz toldatik, ezek t. i. eléve, közéve, föléve, helyett állanak, hol a ve azonos va szótaggal (ho-va szóban), s a v úgy változott b-vé mint ezekben is olybá (= olyvá), kevésbé (= kevésvé).
Az alapfogalomtól eltérő szabálytalan sajátságok: fejébe tenni, szemébe vágni a kalapot, nyakába akasztani a köpenyt, e helyett: fejére, szemére, vagy szeme fölé, nyakára vagy nyaka köré. Hasonlóan, kocsiba, szekérbe fogni a lovat, am. kocsi, szekér elé. Sajátnemüek ezek is: szembekelni, szembeszökni, szembe szállani, szóba állani valakivel; kevésbe, semmibe, kutyába venni valamit; melyek részletesebben az illető igék rovatai alatt adatnak elé.
A régi halotti beszédben bele beli alakban jön elő, még pedig alhangú szók után is változatlanul: világ-bele, uruszág-bele, nyugalma-bele; a személyragokat ma is csak ezen alakban veszi föl: belém (= bele-em), beléd, belé, belénk, stb. Mikből némelyek azt hiszik, hogy ez az eredeti ragozás, noha a gyök mindig be marad, valamint fel-ben fe. A mondott halotti könyörgésben, valamint általán más nyelvemlékekben, a marasztaló ben is előfordúl behatólag: kebelében helyhezje.
Egyébiránt számos más nyelvekben előfordúl ezen és rokon jelentéssel, a nyelvek természetéhez képest előljárói minőségben is, pl. az arabban bi (bi-l-meszcsidi = a mecsetben), fi (fi-l-bejti = a pajtában vagy házban) a héberben be (), perzsában be (be-se-her = városba vagy városban), a szláv nyelvben we (we kosztele = templomban), a görögben epi, a törökben da, de (d = b), a finnben: han hön, hoon, hin (h = b) stb.

*BE
igekötő, mely a helyre viszonyuló s névmódosító be raggal szoros eszmerokonságban áll, s változás nélkül vékony és vastaghangú igék elé egyiránt jár, pl. bemegy, bemárt. Ellentétes irányban megfelel neki a ki vagy kü, pl. behí a szobába, kihí a szobából; bejő a városba, kijő a városból; hasonlóak: befú, kifú; bedob, kidob; bead, kiad; bedug, kidug; befog, kifog; berúg, kirúg; bemegy, kimegy; beigtat, kiigtat; bebukik, kibukik; becsuk, kicsuk; belök, kilök; bepök, kipök; berak, kirak; beszökik, kiszökik; beáll, kiáll; becsal, kicsal; befoly, kifoly; benyúl, kinyúl; behull, kihull; beszáll, kiszáll; benyom, kinyom; behány, kihány; betol, kitol; bevon, kivon; becsap, kicsap; belép, kilép; beér, kiér; bejár, kijár; beszór, kiszór; betör, kitör; bever, kiver; bezár, kizár; beás, kiás; becsúsz, kicsúsz; betaszít, kitaszít; bevisz, kivisz; beüt, kiüt; befut, kifut; behat, kihat; bevet, kivet; beűz, kiűz; behúz, kihúz; benéz, kinéz, stb.
A dolog természeténél fogva vannak be igekötős igék ki ellentétesek nélkül, mint: befalni a konczot, behunyni a szemet; beoltani a fába, beszőni a vászonba bizonyos jegyet, stb.
Födésre, burkolásra, takarásra vonatkozó igék előtt szintén azon belsőségre vonatkozik, melyet az illető födél, burok, takaró foglal magában, ú. m. benő a feje lágya; beheged a seb; belepi, befogja a szenny; beszegi a ruhát: beföd, beburkol, betakar holmit; behunyja a szemét; bekeni, bemázolja, bemocskolja a ruháját; bemeszeli a falat, stb. Bőséget,belterjet, teljesítést jelent ezekben: beéri vele; betölti helyét; befér a zsákba; bevégez valamit, bearat, beszüretel. A mozgási igékkel közelítő irányu névragokat is vonz, pl. bemegy, belép, berohan valakihez.
Régi nyelvemlékekben előfordúl bel alakban is: "és beltelik az én lelkem," Bátori László bibliája; "pokol, nem mennyország telik bel," "úr pápához beljutván," "kik mind beltelének," "és belhivatá az egyházi fejedelmeket." Sz. István király élete (Érdy-codex).

*BÉ (1)
tájejtéssel és némely régi s újabb iróknál am. az igekötő be, pl. bémegy, béfut. Egyébiránt hogy a rövid ejtésü be az eredeti, onnan is kitünik, mert közvetlen származékai: ben, bel régen és ma országszerte rövidek. A hosszú bé származhatott a föntebb érintett bel összébbolvadásából is: bel t. i. am. bee, beö, beü öszverántva bé, tehát beltelik lesz beetelik vagy beütelik = bételik, belhivatá = beehivatá = béhivatá stb.

*BÉ (2)
természeti hang, melyből bég származott; legközelebbi rokona bő, mint a bőg ige gyöke. Az őrségben mint önálló igét, még pedig vastaghangulag ragozzák: béok azaz bégek; bénak azaz bégnek a juhok.

*BÉ. (3)
némely tájszólásokban és régibb irőknál am. a szokottabb bő, t. i. a bé, bév, bő oly változatok, mint: hé, hév, hő; csé, csév, cső; né, nő; fé, fej, fő. l. BŐ.

*BEAD
(be-ad) ösz. áth. 1) Általán kivülről benyujt valamit. Beadni valamit az ablakon. A hozott vadat beadni a konyhába. Különösen a vétel, bevétel végett nyujt. Orvosságot, álomitalt beadni a betegnek. Beadni a keresetlevelet. 2) Hatóságnál, felsőségnél bevádol, bejelent. A tolvajt a bírónak, a rosz fiút a tanítónak beadni. 3) Átv. ért. tulajdonító ragu viszonynévvel am. másnak kárára, boszuságára tesz valamit. Beadtak neki. Majd beadok én Péternek, tudom, megemlékezik róla. Máskép: befizet.

*BEADÁS
(be-adás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit beadunk, ezen igének minden érteményeiben. Orvosság beadása. Irományok beadása. V. ö. BEAD.

*BEADAT (1)
(be-adat) ösz. mivelt. Eszközli, rendeli, parancsolja, hogy valami beadassék. Segéde által beadatta az okleveleket. Ápoló által a gyógyszert beadatni a betegnek.

*BEADAT (2)
(be-adat) ösz. fn. Törvénykezési ért. a peres okiratok benyujtási ideje.

*BEADMÁNY
l. BEADVÁNY.

*BEADÓ
(be-adó) ösz. fn. 1) Vádoló, valamely bűntényt a törvényhatóság előtt bejelentő személy. 2) Aki valamit bevételűl nyujt, vagy mással bevetet.

*BEADOGÁL
(be-adogál) ösz. gyak. áth. A beadást többször ismétli, gyakran bead, egymás után többször benyujt. Holmit beadogálni az ablakon. Beadogálni a gyógyszert.

*BEADOGAT
(be-adogat) ösz. gyak áth. lásd BEADOGÁL.

*BEADVÁNY
(be-advány) ösz. fn. Törvénykezési ért. az illető birósághoz benyujtott okirat, iromány.

*BEADVÁNYI
(be-adványi) ösz. mn. Amibe a beadványokat bejegyzik, amivel besorozzák. Beadványi jegyzőkönyv. Beadványi szám.

*BEAGGAT
l. BEAKGAT.

*BEÁGYAL
BEÁGYALÁS, l. BEÁGYAZ, BEÁGYAZÁS.

*BEÁGYAZ
(be-ágyaz) ösz. áth. A nyomtatandó gabonakévéket fölbontva bizonyos rendbe lerakja a szérűn. Egyszerre hét kereszt buzát beágyazni.

*BEÁGYAZÁS
(be-ágyazás) ösz. fn. Nyomtatók, illetőleg villások munkája, midőn beágyaznak. V. ö. BEÁGYAZ.

*BEAKAD
(be-akad) ösz. önh. Valamely test egy másikkal ütközésbe jön, s mozgásában föntartóztattatik. A ruha beakadt az ajtó kilincsébe. V. ö. AKAD.

*BEAKADÁS
(be-akadás) ösz. fn. Szabad mozgást visszatartó állapot, midőn valami vagy valaki beakad.

*BEAKASZT
(be-akaszt) ösz. áth. Valamit bizonyos tartaléknál, kapocsnál stb. fogva állandó maradásul betesz, behelyez. Beakasztani az ablakredőnyöket, a szúnyoghálót. Beakasztani az ajtót.

*BEAKASZTÁS
(be-akasztás) ösz. fn. Cselekvés, midőn beakasztunk valamit. Az ablakok beakasztását ügyes emberre bízni.

*BEAKGAT
(be-akgat) ösz. gyak. áth. 1) Több ugyanazon neműt bizonyos helyre akaszt. Nyáron a redőnyöket, télre a téliablakokat beakgatni. 2) Holmit ráakgatva beföd, betakar. Beakgatni a terem falait képekkel. A ház elejét dohányfűzérekkel beakgatni.

*BEAKGATÁS
(be-akgatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn beakgatnak valamit.

*BEAKNÁZ
(be-aknáz) ösz. áth. A hordót bedugaszolja, akonával becsinálja.

*BEALKUSZIK
(be-alkuszik) ösz. k. Különféle vagy azonnemű árukra alkut köt; alkunál egyiket a másikba tudja. Olyan, mint bevásárol.

*BEALKUVÁS
(be-alkuvás) ösz. fn. Űzérek, vásárlók cselekvése, midőn bealkusznak.

*BEÁLL
(be-áll) ösz. önh. V. ö. ÁLL. 1) Valamely testülethez szegődik, annak tagjává leszen. Beállani papnak, katonának. 2) Bizonyos helyet elfoglal. Révbe beállani. Fogadóba, kocsiszinbe, istállóba beállani. 3) Mondatik a szájról, midőn szólani megszün. Ugyan mikor áll be már a szájad? 4) Beáll az idő, munka, midőn kezdetét veszi. Beállott a tél, fűteni kell. Beállott az aratás, beállott az őszi szántás, beállott a szüret. 5) Beáll a víz, midőn megfagy. A nagy Duna be nem áll minden télen. A kis folyók hamar beállnak. 6) Beáll a gulya-marha, midőn többé a hó miatt a mezőn nem legelhetvén, istállóba, akolba hajtatik.

*BEÁLLÁS
(be-állás) ösz. fn. Cselekvés vagy állapot, midőn valaki vagy valami beáll, ezen igének szokott érteményeiben. Az utasok beállása a révbe, a fogadóba. Duna beállása. V. ö. BEÁLL.

*BEÁLLÍT
(be-állít) ösz. áth. 1) Bizonyos állapotba igtat, besoroz. Az ujonczokat beállítani az ezeredbe. A tisztviselőt beállítani hivatalába. 2) Behelyez, beterel. Beállítani akolba a barmokat. Szállásra beállítani a katonákat. ,Megszüntetni' (einstellen) értelemben nem magyaros.

*BEÁLLÍTÁS
(be-állítás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit vagy valamit beállítanak; behelyezés, beigtatás, beterelés, bevezetés.

*BEÁLORCZÁZ
(be-ál-orczáz) ösz. áth. Álorczával beföd, tetőtől talpig álruhába öltöztet. Hogy meg ne ismerjék, beálorczázza magát.

*BEARAT
(be-arat) ösz. áth. Minden aratni valót bevégez, az aratásnak véget vet. Ha bearattunk, legott elkezdjük a nyomtatást.

*BEARATÁS
(be-aratás) ösz. fn. Az aratásnak, illetőleg learatott gabona-takarításnak bevégzése.

*BEÁRKOL
(be-árkol) ösz. áth. Árokkal bekerít, körülvon. A tagosztályban jutott birtokot beárkolni. A falu határát beárkolni.

*BEÁRKOLÁS
(be-árkolás) ösz. fn. Árokkal behúzás, árokkal bekerítés, körülvevés. A telek beárkolása sok kártól megmenti a gazdát.

*BEÁRNYAZ
(be-árnyaz) ösz. áth. Árnyékkal beföd, betakar. A beárnyazott tőkéken későbben érik meg a szőlő. Kellemes sétálni oly úton, melyet fák árnyaznak be. V. ö. ÁRNY, ÁRNYAZ.

*BEÁRNYAZÁS
(be-árnyazás) ösz. fn. Árnyékkal befödés, betakarás, behomályosítás.

*BEÁRNYÉKOZ, BEÁRNYÉKOZÁS
lásd BEÁRNYAZ, BEÁRNYAZÁS.

*BEÁROZ vagy BEÁRUSÍT
(be-ároz vagy be-árusít) l. BERUHÁZ.

*BEÁROZÁS vagy BEÁRUSÍTÁS
(be-ározás vagy be-árusítás) l. BERUHÁZÁS.

*BEÁRUZAT
(be-áruzat) ösz. fn. Azon ingó vagy ingatlan jószágok, illetőleg eszközök, szerszámok, barmok, épületek stb. öszvege, melyet valamely birtokra fordítnak; beruházat.

*BEÁRUL
(be-árul) ösz. áth. 1) Bevádol. 2) Különösen: csupa rosz akaratból vagy hogy az előljáróságnak kedvét keresse, mások bűneit kikutatja s feladja. 3) Az árulást bevégzi.

*BEÁRULÁS
(be-árulás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki valakit beárul vagy az árulást bevégzi.

*BEÁS
(be-ás) ösz. áth. Valamit ásóval vagy akármely eszközzel csinált gödörbe, verembe, lyukba rejt. Beásni a pénzt a földbe. 2) Visszaható névmással am. befúrja magát. A vakandok beássa magát a föld alá. Az egerek beássák magokat a ház tövébe. 3) Bizonyos darab telket ásóval megforgat. A kertész beássa tavaszkor a zöldségnek való ágyakat.

*BEÁSÁS
(be-ásás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit beásunk. V. ö. BEÁS.

*BEÁSOTT
(be-ásott) ösz. mn. tt. beásott-at. 1) Ami ásott lyukba, gödörbe, verembe van rejtve. Beásott kincs, beásott koporsó, beásott sírkő, beásott határfa. 2) Ami ásó által fel van hányva. Beásott kert, beásott veteményágy.

*BEAVAT
(be-avat) ösz. áth. 1) Rejtélyes, titkos, a nagy közönség tudomása elől elzárt dolgokkal megismertet. Beavatni valakit a kormány, az állam titkaiba. Beavatni bizonyos rendkivüli s új találmányba. 2) Valamely társulat, testület, hivatal tagjának beigtat. 3) Gyerekágyas nőt föllábadozása után bizonyos szertartások mellett a templomba vezet. 4) Holmi ruhának való szöveteket, nevezetesen posztót, áztatás által beereszt. 5) Visszaható névmással: hivatlanul beleártja magát valamibe. Beavatni magát mások ügyeibe. Magyarosabban: beavatkozik. V. ö. AVAT.

*BEAVATÁS
(beavatás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg szertartás, midőn valakit vagy valamit beavatnak ezen igének értelmei szerint. Titokba avatás. Papi, hivatalnoki beavatás. Egyházi beavatás. Posztó beavatása. V. ö. BEAVAT.

*BEAVATKOZÁS
(be-avatkozás) ösz. fn. Általán cselekvés, midőn valaki mások dolgába, ügyeibe avatkozik. Hivatlan, törvényes beavatkozás. V. ö. BEAVATKOZIK.

*BEAVATKOZIK
(be-avatkozik) ösz. k. 1) Köz értelemben: mások dolgaiba, ügyeibe részvevőleg, közbevetőleg, hivatlanul vagy fölszólítva beleártja magát. 2) Jogtanilag: valamely kezdett perbe beleszól, s a fölperessel közös követelésekkel lép föl az alperes ellen.

*BEAVATÓ
(be-avató) ösz. fn. Általán személy, aki valakit bizonyos szertartások mellett beavat, beigtat bizonyos testületbe, hivatalba stb. bevezet. V. ö. BEAVAT.

*BEÁZTAT
(be-áztat) ösz. áth. Vízbe vagy más nedvbe márt, hogy szivosabb, puhább legyen, vagy bizonyos részektől, mocsoktól megtisztuljon, stb. Beáztatni a kendert. Beáztatni az abrincsot, a kötélnek való szalmát, vesszőt. Átv. ért. valakit legyaláz, bevádol, becsület fogytáig mások előtt lefest.

*BEÁZTATÁS
(be-áztatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit vagy átv. ért. valakit beáztatnak. V. ö. BEÁZTAT.

*BEB
elvont hangutánzó gyök, mely az akadozó nyelv hangját fejezi ki. Származékai: bebeg, bebegés. Rokona heb, hebeg vagy höb, höbög. Ugyanezen gyök vastaghangulag s ugyanazon értelemben megvan a hellen babazw, és a keményebb ajakhangu német babbeln szókban is. V. ö. BABA.

*BÉB
falu Veszprém megyében; helyragokkal: Béb-en, ~re, ~ről.

*BÉBA
KIS~, népes puszta, Ó~, falu Torontál megyében; helyragokkal: Bébá-n, ~ra, ~ról.

*BEBÁDOGOZ
(be-bádogoz) ösz. áth. Bádoglemezzel bevon, beföd, tetőz. Bebádogozni a templom tornyát.

*BEBÁJOL
(be-bájol) ösz. áth. Bűbájos móddal, mesterséggel, illetőleg kellemeivel becsal, becsábít valakit.

*BEBAKTAT
(be-baktat) ösz. önh. Baktatva bemegy valahová. A nyúl bebaktat a csalit közé. V. ö. BAKTAT.

*BEBALLAG
(be-ballag) ösz. önh. Ballagva, azaz, kényelmesen lépdegelve bemegy, beérkezik. Faluról beballagni a közel városba. V. ö. BALLAG.

*BEBALZAMOZ
(be-balzamoz) ösz. áth. A sebet gyógyítás végett, vagy a megholt testét rohadás ellen balzammal bekeni.

*BEBALZAMOZÁS
(be-balzamozás) ösz. fn. Balzammal bekenés.

*BEBARANGOL
(be-barangol) ösz. áth. Valamely vidéken, tartományon, országon keresztül-kasul csatangol. Bebarangolni fél Europát. V. ö. BARANGOL.

*BEBĚG
(beb-ěg) gyak. önh. m. beběg-tem, ~tél, ~ětt. Akadozó nyelvvel, értetlenül beszél; hebeg, höbög. Bebeg a fogatlan ember is.

*BEBÉKÓZ
(be-békóz) ösz. áth. Békóba zár. Bebékózni a legelőre bocsátott lovakat.

*BEBĚNGYĚL
(be-běngyěl) ösz. áth. Vastaghangon bebongyol. Betakargat, valamely lepelbe burkol. Kendővel bebengyelni fejét. Sebes kezet bebengyelni ruhába. V. ö. BENGYĚL.

*BEBES
népes puszta Szalában; helyr. Bebes-en, ~re, ~ről.

*BÉBICZ
l. BÍBICZ.

*BEBICSAKOL
(be-bicsakol) ösz. áth. Köznépi tájszó, am. kárt, fájdalmat, sérelmet okoz. Bebicsakoltak neki. V. ö. BICSAKOL.

*BEBILLEN
(be-billen) ösz. önh. Becsukódik, becsapódik. Mondatik holmi apróbb mozgékony ajtócskák-, nyitócskákról, pl. némely fuvó hangszereken, tárogatón, furulyán, stb. melyek billentyűi felnyomatván önkěnt le vagy bebillennek. V. ö. BILLEN.

*BEBILLENT
(be-billent) ösz. áth. Valami kis nyitócskát bezár, becsaptat. Bebillenteni a szelelő lyuk ajtaját, vagy a tárogató billentyűjét. V. ö. BILLENT.

*BEBIRÓS
(be-birós) ösz. fn. A székelyeknél am. részbirtokos, aki bizonyos határban többekkel együtt bír valamit. Máskép: közbirtokos.

*BEBIRTOKOS
l. BEBIRÓS.

*BEBIZONYÍT
(be-bizonyít) ösz. áth. Valamely állítást meggyőződésig elegendő okokkal támogat, s annak igazsága felől minden kétséget elhárít. Alaposan bebizonyítani valamit. Amit állít, be is bizonyítja.

*BEBIZONYÍTÁS
(be-bizonyítás) ösz. fn. Okadó, hiteles adatokkal támogatott vítatás, mely által valamely állítást bebizonyítunk. Ez bebizonyítást vagy bebizonyításra vár. A vád bebizonyítására hiteles tanukat állítani.

*BEBIZONYÍTÓ
(be-bizonyító) ösz. mn. Ami vagy aki valamit meggyőző okokkal támogat. Bebizonyító tanúk, bebizonyító okoskodás.

*BEBIZONYODIK
(be-bizonyodik) ösz. k. Valamiről valósul, hitelesen megtudódik, hogy igaz, hogy úgy van, mint állítják. Személytelen ige. Bebizonyodott rá a lopás, a gyilkosság. Bebizonyodott, amiről kételkedtünk volt.

*BEBIZONYOSODIK
l. BEBIZONYODIK.

*BEBIZONYÚL
l. BEBIZONYODIK.

*BEBIZONYULÁS
(be-bizonyulás) ösz. fn. A kérdéses, állitólagos, vagy kétes dolognak, ténynek hitelessé levése.

*BEBOCSÁT
(be-bocsát) ösz. áth. 1) Valakit bemenni enged, beküld, beereszt. Bebocsátani a vendégeket a társalgó terembe; bebocsátani a gyermekeket az állatgyüjteménybe. 2) Hig folyó testet valami résen, nyiláson beereszt. Bebocsátani a vizet a vár árkaiba; bebocsátani fris levegőt a szobába. V. ö. BOCSÁT.

*BEBOCSÁTÁS
(be-bocsátás) ösz. fn. Bemenni hagyás, beeresztés, engedelem a bemenetelre. Bebocsátásért könyörögni. Bebocsátásra várakozni.

*BEBOGYOL
(be-bogyol) ösz. áth. Takaró ruhába, lepelbe burkol, begöngyöl valamit. Hideg ellen bebogyolni a kis gyermeket. Bebogyolni a sebes nyakat, lábat.

*BEBOGYOLÁL
(be-bogyolál) ösz. áth. l. BEBOGYOL.

*BEBOLTOZ
(be-boltoz) ösz. áth. Boltféle tetővel beépít, beföd, vagy béllel. Beboltozni a pinczét, az alagutat.

*BEBOLYONG
(be-bolyong) ösz. önh. és áth. 1) Tárgyeseti ragu viszonynévvel am. bizonyos tért, vidéket, tájt stb. kódorogva, csavarogva bejár. Bebolyongta széles Magyarországot. 2) Mintegy tévedezve, vagy véletlenűl bevetődik valahová. Az eltévelyedett rideg marha bebolyong idegen udvarokba.

*BEBONYOL
(be-bonyol) ösz. áth. Valamely testet bizonyos takaróval, lepellel körültekerget, bekötöz, betakar, csomóba fűz. Átv. ért. holmit öszvevissza zavar, hogy föloldani nehéz legyen.

*BEBONYOLÁS
(be-bonyolás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit bebonyolunk. V. ö. BEBONYOL.

*BEBONYOLÍT
(be-bonyolít) ösz. áth. Szövevényes csomóba összefűz, melyet szétbontani csak ügyesség által vagy igen nehezen lehet. Bebonyolítani a fonalat. Átv. értelemben valami ügyet úgy öszvezavar, hogy nehéz eligazodni rajta. Az elbeszélő, és drámai költészetben: a költemény meséjét úgy fűzi öszve, vagy inkább kezdi meg, hogy annak kifejlődése iránt várakozást és figyelmet gerjeszszen.

*BEBONYOLÍTÁS
(be-bonyolítás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit akár tulajdon, akár átv. érteményben bebonyolítunk. V. ö. BEBONYOLÍT.

*BEBONYOLODÁS
(be-bonyolodás) ösz. fn. Valamely tárgynak öszvevissza szövődése, melyet szétbontani, s kellő rendbe szedni, és egyes részeit világosan felfogni munkába kerül.

*BEBONYOLODIK
(be-bonyolodik) ösz. k. 1) Beburkolódik, szövevényes csomóba fonódik, pl. bebonyolodik saját szálaiba a selyembogár. 2) Bekötelődzik, valamibe úgy bele akad, hogy alig vergődhetik ki belőle. A tyúk lába bebonyolodik a pozdorjába. 3) Átv. ért. a dráma vagy elbeszélés meséje oly pontra jut, melynek kifejlődése némi akadályokkal van párosulva, s megoldása a figyelmet és várakozást fokozza.

*BEBORDÁZ
(be-bordáz) ösz. áth. Takácsok műszava, s am. a vászonnak való fonalszálakat a borda hosszában fölhúzza.

*BEBORÍT
(be-borít) ösz. áth. 1) Homálylyal bevon, felhőkkel beföd. A köd beborítja a hegyeket és folyókat. 2) Betakar, lepellel, vagy más takaró szerrel behúz. Fátyollal beborítani az arczot; szemfödéllel leborítani a halottat, fekete posztóval a koporsót, stb. 3) Némely kézmiveseknél am. a kézmivet erősítés, vagy ékesség gyanánt valamivel belapozza. Beborítani sárgalemezzel a bútorokat, pléhvel beborítani a korlátfákat; aranysíkkal beborítani a ruhát; a fenyőfabútorokat diófalemezzel beborítani.

*BEBORONÁL
(be-boronál) ösz. áth. Boronával behúz; a vetett földet végig vontatott borona által simára egyengeti. A boronálást elvégzi. V. ö. BORONA, BORONÁL.

*BEBORONGAT
(be-borongat) ösz. áth. Betakargat; összehajtogat, és takaróval beföd valamit. Beborongatni az útra viendő ruhadarabokat; beborongatni pólyába a kisdedet; rongyokba beborongatni a fagyos lábakat. Máskép: beburogat.

*BEBORSOL
(be-borsol) ösz. áth. Borssal behint, borssal fűszerez.

*BEBORSOZ
(be-borsoz) ösz. áth. lásd BEBORSOL.

*BEBORÚL
(be-borúl) ösz. önh. 1) Mondjuk az égboltozatról, midőn felhők takarják el, s illetőleg a nap tiszta fényét elrejtik előlünk. Beborult az ég, eső lesz. Ellentéte: kiderül. Ki-kiderűl, meg beborúl, csak az én szivem szomorú. Népd. 2) Mondjuk növényekről, és virágokról, midőn leveleik egymás fölé hajlanak, s mintegy bezárkoznak. Beborul a káposzta levele, midőn fejesedni kezd.

*BEBORULÁS
(be-borulás) ösz. fn. Az égboltozat felhősödése, a látkör elhomályosodása.

*BEBORULT
(be-borult) ösz. mn. Felhőkkel bevont, homályos, szomorú. Beborult ég, őszi napok. Ellenkezője: derült, kiderült.

*BEBOTLIK
(be-botlik) ösz. k. 1) Botlogva, botorkálva, tántorogva belép valahová. Részeg fővel bebotlott a küszöbön. 2) Véletlenül, történetből tér be. Magam sem tudom, hogyan botlottam be ide.

*BEBOTORKÁL
(be-botorkál) ösz. önh. Sötétben tapogatódzva, vakoskodva, meg-megbotolva, részeg ember módjára bevetődik valahová.

*BEBÖK
(be-bök) ösz. áth. Valamely hegyes eszközt bizonyos testbe szúr. Az árrt bebökte az ujjába. Karót bebökni a földbe.

*BEBÖKKEN
(be-bökken) ösz. önh. Tájejtéssel am. bebukkan.

*BEBŐRÖDZIK
(be-bőrödzik) ösz. k. Bőrhártyával behúzódik, behártyásodik. A gyógyuló seb lassanként bebőrödzik. Átv. ért. mondatik hig testekről, midőn fölszinökön sűrü hártyaféle burok gyűl öszve. Bebőrödzik a felforralt tej.

*BEBŐRÖZ
(be-bőröz) ösz. áth. Bőrrel behúz, beragaszt. Bebőrözni a könyv tábláját.

*BEBŐRZIK
(be-bőrzik) ösz. k. lásd BEBŐRÖDZIK.

*BEBŐRZÖTT
(be-bőrzött) ösz. mn. Bőrrel, hártyával benőtt, beforrott. Bebőrzött seb.

*BEBÚ
(be-bú) ösz. önh. Szoros helyen, hézagon, résen keresztül bemegy. Az egerek bebúnak vaczkaikba. Bebúni az ágy alá. Bújj be! a kopogtatónak szokták tréfásan mondani e helyett: szabad! V. ö. BÚ.

*BEBUGYOLÁZ
(be-bugyoláz) ösz. áth. Holmi ruhaneműbe, lepelbe takargat, bebogyol, bepatyókál. Bebugyolázni a fejet kendővel.

*BEBÚJ
BEBÚV, l. BEBÚ.

*BEBUJDOS
(be-bujdos) ösz. áth. Bujdosva, rejtett utakon bolyongva bizonyos helyeket, vidékeket bejár. Bebujdosni a Bakonyt, a Vérteseket.

*BEBUJDOSIK
(be-bujdosik) ösz. k. Szökevényképen, lopva megyen be valamely helyre, tartományba. Sok űzőbe vett lengyel bebujdosott Magyarországba.

*BEBUJTAT
(be-bujtat) ösz. áth. és mivelt. Szűk helyen, résen, nyiláson, likon keresztül bebocsát, vagy kényszerít, erőszakol valakit, hogy bebujjon. Bebujtatni valakit a szurdékba, az ágy alá.

*BEBUKIK
(be-bukik) ösz. k. 1) Hirtelenül, vagy megbotolva belép, betoppan, beüti fejét valahová. Bebukott egyszerre az ajtón, mintha égből pottyant volna. 2) Fejjel bemerül a vízbe. A buvár majd bebukik, majd kibukik.

*BEBUKKAN
(be-bukkan) ösz. önh. Váratlanul, minden előjel nélkül betoppan. V. ö. BUKKAN.

*BEBUKTAT
(be-buktat) ösz. áth. Vízbe, vagy más folyadékba hirtelen bemerít, különösen embert, vagy más állatot. A fördő gyermeket bebuktatni a kádba. A juhokat bebuktatni az úsztatóba. Átv. ért. adósságba ver. A csalók, uzsorások bebuktatták őt. V. ö. BUKTAT.

*BEBULÁL
(be-bulál) ösz. áth. Lepelféle takaróval bekötöz, bepatyókál, beföd. Kendővel bebulálni a fejet. V. ö. BULA.

*BEBULÁZ
(be-buláz) ösz. áth. l. BEBULÁL, és BULÁZÓ.

*BEBURKOL
(be-burkol) ösz. áth. Betakar, burokba tesz, valamely ruhával, takaró eszközzel köröskörül beföd, bepólyáz. Az összevert embert lepedővel beburkolva vinni haza. Beburkolni a fejet kendőbe. Átv. valamely ügyet, igazságot sok haszontalan szó által elhomályosít, eltitkol.

*BEBURKOLÁS
(be-burkolás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit beburkolnak; burokba, pólyába lepelbe takargatás.

*BEBURKOZ
BEBURKOZÁS, l. BEBURKOL, BEBURKOLÁS.

*BEBÜDÖSÍT
(be-büdösít) ösz. áth. Büdös szaggal betölt. Pézmával bebüdösíteni a szobát.

*BEBÜZHÍT
(be-büzhít) ösz. áth. Dögnek vagy rohadt testnek szagával betölt. A döglött halak bebüzhítik a víz mellékét.

*BEBÜZÍT
(be-büzít) ösz. áth. Általán am. bebüdösít, büdössé tesz. Különösen mondják az állati test rosz szagu párolgásáról, és a gyomorból jövő szelekről. A kutya bebüzíti a szobát.

*BEBŰZÖL
(be-bűzöl) ösz. áth. l. BEBÜZÍT.

*BĚCS (1)
zártabb ajakkal: BÖCS, önálló gyök és fn. tt. běcs-ět, tb. ~ěk. 1) Az értéknek bizonyos foka, mely valamely dolognak akár általán, akár viszonylag tulajdoníttatik, melynél fogva bizonyos előnye, kelendősége van. Ezen dolognak előttem nagy becse van. Amin minden ember kap, annak nagy a becse. Nincs becse oly jó cselekedetnek, melyet valaki haszonlesésből követ el. Belső becs, melynek értéke mindig megmarad, pl. az aranyé, a pénzek között. Változó becs, mely a körülmények és viszonyok szerint majd emelkedik, majd alább száll. 2) Azon ár, melyért valamit adnak, vesznek. Meghatározni az árverésre kitett jószágok becsét. Felmegy a házak becse. Semmi becse. 3) Átv. ért. erkölcsi érték, illetőleg tisztelet, kegyelet. Becsben tartani a jeles férfiak képét, a szüléktől maradt emléket. Származékai: běcsěs, běcstelen, běcsü, běcsül, běcsület stb. Törökül: beha, am. pretium, valor, aestimatio, és a szanszkritban bhads = becsül, tisztel.

*BECS
(2), SZAMOS~, TISZA~, faluk Szatmárban; helyragokkal: Becs-en, ~re, ~ről.

*BÉCS
fn. tt. Bécs-ět. Ausztriának fő- s a fejedelemnek székvárosa. Magyarnak Pécs, németnek Bécs, Km. Az ökör ökör marad, ha Bécsbe hajtják is. Km. Akinek lova nincs, Bécsben is gyalog jár. Km. Török és illir nyelven szintén Bécs a neve. Eredetére nézve némelyek szerint a magyar becs szótól vette volna nevezetét. (Vienna Alkaidi, Adalberto Ostrichiae Comiti nuptae, a Stephano Rege in pretium dotis collata). l. Berzeviczy: De industria et commercio Hungariae, Leutschoviae 1797. Mások Vend vagy vendisch névből alakultnak hiszik, a v b-vel könnyen felcseréltetvén, mint olyvá = olybá, s megfordítva Veszprém = Beszprém.

*BECSAL
(be-csal) ösz. áth. Álszavakkal, áligéretekkel reávesz valakit, hogy bemenjen. Becsalni a futkozó gyermeket a szobába. Becsalni valakit a csárdába.

*BECSALI
(be-csali) ösz. fn. Tréfásan így nevezik a csárdákat. Menjünk a becsaliba. Egyszerűen: csali.

*BECSALOGAT
(be-csalogat) ösz. áth. Csalogatva behi, bemenésre bír valakit.

*BECSAP (1)
(be-csap) ösz. önh. 1) Beüt, beront, pl. az ellenség az országba. A határokon tanyázó törökországi haramiák gyakran becsapnak a horvát végekre. 2) Suttomban titkos vagy gyanús helyre besurran. Becsapni a kocsmába, bűnbarlangba.

*BECSAP (2)
(be-csap) ösz. áth. 1) Kaput, ajtót, ablakot nagyobb erőszakkal s csattanással tesz be. Haragjában becsapta az ajtót, s elment. A szél úgy becsapta az ablakot, hogy ízekre törött. 2) Italt amúgy könnyü módon, hamarjában felhajt. Becsapni egy itcze bort, egy pohár pálinkát.

*BECSAPDOS
(be-csapdos) ösz. áth. Ismételve becsap. A szél becsapdossa a nyitott ablakokat. 2) Sárral behány, sártapaszszal, úgynevezett malterrel beken, bevakol. A kőmives először vakoló kalánnal becsapdossa a falat, azután simára egyengeti.

*BECSAPKOD
(be-csapkod) l. BECSAPDOS.

*BECSAPÓ
(be-csapó) ösz. mn. Mondjuk leginkább ellenségről és rablókról, kik bizonyos tartományba, országba beütni, betörni, berohanni szoktak.

*BECSAPÓDIK
(be-csapódik) ösz. belsz. Látható külső erő nélkül mintegy magától csattanva becsukódik. Becsapódik az ajtó, ablak, kapu.

*BĚCSÁR
(běcs-ár) ösz. fn. A jószágnak, legyen az ingó vagy ingatlan, azon értéke, melyet a megbízott becsüsök határoznak meg. Becsáron fölül elkelt a ház. Ezen bútorokat becsáron alul vettem.

*BĚCSARÁNY
(běcs-arány) ösz. fn. A folyó pénznek bizonyos láb szerénti értéke, mely a körülményekhez képest változni is szokott. A körmöczi arany határozott becsarány szerint négy és fél conventiós forintot ér.

*BECSATOL
(be-csatol) ösz. áth. Csattal öszvefűz, egymáshoz köt, illetőleg a hímcsatot a nőstény csatba eresztve, a ruha vagy szalagkötő szárnyait öszvefoglalja. Becsatolni a lánczos mentét. Becsatolni a nyereg hevederét. A málhás láda szíjait becsatolni.

*BECSATTAN
(be-csattan) ösz. önh. Csattanva becsukódik, bezáródik. A hirtelen kerekedett szélben becsattan a nyilt ajtó, ablak.

*BECSATTANT
(be-csattant) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valami becsattanjon, azaz, hogy csattanva becsukodjék. A szél becsattantja a kaput, ajtót, ablakot.

*BECSAVAR
(be-csavar) ösz. áth. 1) Valamit csavarva, forgatva befúr, betol valamely testbe. Az árrt becsavarni a bőrbe. 2) Mondjuk örvényes forgásu vízről, midőn valamely testet tekergő öblébe húz.

*BECSAVARODIK
(be-csavarodik) ösz. k. Egyenes vonaltól, iránytól eltérve bizonyos helyre befordul, görbe hajlással bemegy. Az út becsavarodik a völgybe, az oldalt fekvő faluba. Mondjuk az így félretérő utazóról is.

*BECSAVAROL
(be-csavarol) ösz. áth. Csavarféle eszközzel beszorít, behelyez, befúr valamit. A rámákba becsavarolni az ablakkapcsokat. Szokottabb, s a németből kölcsönzött szóval: besrófol.

*BĚCSCZÍM
(běcs-czím) ösz. fn. Nehéz kiejtésü s különben is szokatlan szó. Helyette alkalmasabb, tiszteleti vagy tiszteletbeli czím, t. i. oly czím, melylyel valóságos hivatal és díj nem jár.

*BECSE (1)
a csecse szónak ikertestvére, s csak evvel egyesülve használtatik, csecsebecse. l. ezt.

*BECSE (2)
faluk Bars és Pest megyében, Ó~, mezőváros Bács megyében; TÖRÖK~, mezőváros Torontálban; helyr. Becsé-n, ~re, ~ről.

*BECSEHELY
falu Zalában; helyr. Becsehely-en, ~re, ~ről.

*BĚCSĚL
(běcs-ěl) áth. m. běcsěl-t. Zártabb hangon: böcsöl, am. valaminek becsét, árát szabja. Szokottan, ámbár elemzésileg nem oly szabatosan běcsül vagy böcsül. Egyébiránt a becselből lett běcslés, melytől különbözik a becsülés.

*BECSEMPÉSZ
(be-csempész) ösz. áth. Az illető vámok, harminczadok, határőrök kikerülésével lopva, alattomosan beszállít valamit. Tiltott árukat, kiáltványokat becsempészni. V. ö. CSEMPÉSZ.

*BECSEN
(be-csen) ösz. áth. Csenve, azaz lopva, suttomban, alattomosan becsúsztat, behoz, beszállít valamit, becsempész. A vámok, harminczadok kikerülésével holmi tiltott árukat becsenni. V. ö. CSEN.

*BECSENÉS
(be-csenés) ösz. fn. Suttonyos, alattomos becsúsztatás, becsempészés.

*BECSĚNDÍT
(be-csěndít) ösz. áth. Csengetyűféle kisebb haranggal beharangoz, s bemenetelre jelt ad. Kismisére becsendíteni.

*BECSĚNGET
(be-csěnget) ösz. áth. 1) Lásd BECSENDÍT. 2) Csengetyűszóval behí. Ebédre becsengetni a majorban elszéledt munkásokat. Becsengetni az inast. 3) Tréfásan szólva: becsengetni valakinek, am. meglakoltatni, befütyölni.

*BECSĚPĚG
(be-csěpěg) ösz. önh. Hézagon, résen, nyiláson, likon keresztül cseppenként beesik. Az eső becsepeg a kocsiszinbe. Zártabb hangon: becsöpög.

*BECSĚPĚGET
(be-csěpěget) ösz. gyak. áth. 1) Bizonyos folyadéknak cseppenkénti eregetése által benedvesít, bemocskol valamit. Becsepegetni a pallót, a ruhát olajjal. 2) Edénybe vagy folyadék közé cseppenként ereget. A megölt csirke vérét becsepegetni a mosogatóba. Orra vérét becsepegetni a vízzel töltött medenczébe. A lábvízbe néhány csepp gyógyfolyadékot becsepegetni. Zártabb hangon: becsöpöget.

*BECSĚPĚGETÉS
(be-csěpěgetés) ösz. fn. 1) Cseppekkel behintés, benedvesítés. 2) Valamely nedvnek cseppenkénti befolyatása valami edénybe, ürbe. V. ö. CSĚPĚGETÉS.

*BECSĚPĚGTET
(be-csěpěgtet) ösz. áth. és mivelt. 1) l. BECSĚPĚGET. 2) Másnak meghagyja, rendeli, hogy csepegessen. Zártabb hangon: becsöpögtet.

*BECSĚPPEN
(be-csěppen) ösz. önh. Cseppformában beesik. Tréfásan szólva am. valahová véletlenül, váratlanul, észre sem véve betoppan, ott terem. Zárt hangon: becsöppen.

*BECSĚPPENT
(be-csěppent) ösz. áth. Eszközli, hogy becseppenjen valami; egy cseppet beereszt, behullat. Becseppenteni a sebbe néhány csepp balzsamot.

*BECSERÉL
(be-cserél) ösz. áth. Valamely ingó jószágot, vagyont más hasonló értéküvel fölváltva magáévá tesz. Búzát rozszsal, gabonát liszttel becserélni. Viseltes ruhákat újakkal becserélni.

*BECSEREPEZ
(be-cserepez) ösz. áth. Cserépzsindelylyel beföd, betetőz. Becserepezni a házat, templomot.

*BĚCSÉRTÉK
(běcs-érték) ösz. fn. Szabott érték vagy ár, melyet az illető becslők bizonyos jószágnak, illetőleg árunak tulajdonítának. E ház becsértéke tízezer forint.

*BECSERZ
(be-cserz) ösz. áth. A timárok-, tobakok-, cseresvargáknál am. cserhéjból készült lúgba áztat. Becserzeni az ökörbőrt.

*BĚCSĚS
(běcs-ěs) mn. tt. běcsěs-t, tb. ~ek. 1) Aminek kitünő értéke van, drága. Becses gyöngyök, becses hagyomány. 2) Tiszteletes, tiszteletre méltó. Becses úri ember. Tisztelem becses személyét.

*BĚCSĚSÍT
(běcs-ěs-ít) áth. m. běcsěsít-ětt, par. ~s, htn. ~ni vagy ~eni. 1) Valaminek becsét, értékét emeli; becsessé, értékessé, drágává tesz. Némely árut haszonvehetősége, tartóssága, rítkasága becsesít. 2) Tiszteletessé, tiszteletre méltóvá tesz.

*BĚCSĚSÍTÉS
(běcs-ěs-ít-és) áth. m. běcsěsítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valami vagy valaki becsessé tétetik. V. ö. BĚCSĚSÍT.

*BĚCSĚSSÉG
(běcs-ěs-ség) fn. tt. běcsěsség-ět. 1) Tulajdonság, melynél fogva valami becsben tartatik, kitünő értékesség, kelendőség. 2) Tiszteletben létel, tiszteletet gerjesztő személyes tulajdonság.

*BĚCSETLEN
(běcs-etlen) mn. tt. běcsetlen-t, tb. ~ěk. Aminek tulajdon értelemben vett becse, értéke, ára nincs. Becsetlen háibái bútorok. Különbözik tőle az átv. érteményű becstelen, azaz erkölcsi becs nélkül levő, törvényszegő, gonosz vétkei miatt elhirhedett, megvetett. Becstelen ember. Becstelen magaviselet. Hasonló viszonyuak: szemetlen és szemtelen, szívetlen és szívtelen, stb.

*BĚCSFEGYVER
helyesebb és szokottabban l. DÍSZFEGYVER.

*BĚCSI
(běcs-i) mn. tt. běcsi-t, tb. ~ek. Běcshez tartozó, arra vonatkozó. Becsi ára valamely jószágnak.

*BÉCSI
(bécs-i) mn. tt. bécsi-t, tb. ~ek. 1) Bécsben lakó, működő, ott született, készült, oda való. Bécsi lakosok. Bécsi rendőrök. Bécsi kézmívesek. 2) Ami Bécsben létezik, Bécset illeti, Bécsre vonatkozik. Bécsi házak, templomok, tornyok. Teli van, mint a bécsi bolt. Bécsi rongy, arczfestő, arczkendőző. Olyat hazudott, mint a bécsi torony. Km. 3) Ami nem Bécsben létezik, hanem Bécs felé néz, vezet, mutat, pl. bécsi kapu a budai várban, bécsi út. 4) Midőn pénzre vonatkozik, jelenti annak papiros vagy másképen váltó értékét. Száz ezüst forint bécsi becsben kétszáz ötven forintot teszen.

*BÉCSIES
(bécsi-es) mn. tt. bécsies-t, tb. ~ek. Bécsi szokások szerint való, olyan, mint a bécsi. Bécsies német beszéd. Bécsies ízlés. Bécsies életmód. Bécsies öltözködes. Bécsies eszem-iszomvágy.

*BECSIKAR
(be-csikar) ösz. áth. Erősen beszorít. Becsikarja markába a pénzt.

*BECSINÁL
(be-csinál) ösz. áth. 1) Hézagot, üreget, lyukat bedug, bezár. Becsinálni a hordót, palaczkot, kemencze száját. 2) Hús ételt valamely lében elkészít. Becsinálni a csibét, borjuhúst, halat. 3) Berak, bizonyos rendben elhelyez, kivált valami elvinni valót. Becsinálni hordóba a káposztát, gyümölcsöt, ugorkát; becsinálni utazó ládába a képrámákat, stb. 4) Vág mellékén: a földet beveti és beboronálja.

*BECSINÁLÁS
(be-csinálás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit becsinálnak. V. ö. BECSINÁL.

*BECSINÁLT (1)
(be-csinált) ösz. fn. tt. becsinált-at. Különféle lében, s vegyülékkel készített húsételek neme. Savanyú, édes, czitromos becsinált. Csibe-, borju-, báránybecsinált.

*BECSINÁLT (2)
(be-csinált) ösz. mn. 1) Ami be van dugaszolva; elrakott, eltett, elhelyezett. Becsinált hordó, Télre becsinált uborka. 2) Lében készült, főtt. Becsinált hal. Becsinált borjuhús.

*BECSÍP
(be-csíp) ösz. áth. 1) Elzárás, letartóztatás végett befog valakit. Becsípték a tolvajokat, az éji csavargókat. 2) Kártyajátékban a kitett mennyiségből nyer. A bank felét becsípte. 3) Önhatólag am. széleskedvüségig iszik. Ez az ember becsípett, azért oly bőbeszédü.

*BECSIPTET
(be-csiptet) ösz. áth. Szűk hézagba bizonyos eszközzel beszorít valamit. Valakinek ujjait becsíptetni az ajtó közé.

*BECSIRIZĚL
(be-csirizěl) ösz. áth. Csirizzel beken, beragaszt. Becsirizelni a bőrt, papirt. Becsirizelni a kezét, ruháját.

*BECSKE
falu Nógrád megyében; helyragokkal: Becsk-én, ~re, ~ről.

*BECSKEHÁZA
falu Torna megyében; helyragokkal: Recskeházá-n, ~ra, ~ról.

*BECSKEREK
KIS~, falu Temesben, NAGY~, mezőváros Torontálban; helyragokkal: Becskerek-ěn, ~re, ~ről.

*BĚCSLÉS
(běcs-ěl-és) fn. tt. běcslés-t, tb. ~ěk. Valamely jószág, áru becsének, értékének meghatározása. Ezen ház becslése szerint ezer forintot ér.

*BĚCSLEVÉL
(běcs-levél) ösz. fn. l. BECSÜLEVÉL.

*BĚCSLŐ
(běcs-ěl-ő) fn. és mn. tt. běcslő-t, tb. ~k. Megbízott hiteles személy, ki bizonyos jószágnak értékét, árát meghatározza. A becslőket kivinni a hely szinére. Meghiteztetni a becslőket. Különösen a végre kiküldött biztos, hogy bizonyos károk mennyiségét határozza meg. Tűzkármentesítési becslők.

*BĚCSLŐBIZOTTSÁG
(běcslő-bizottság) ösz. fn. Több személyből álló kiküldöttség, melynek föladata valamely jószág értékét vagy kármennyiségét meghatározni. V. ö. BIZOTTSÁG.

*BĚCSMĚL
helyesebben l. BĚCSMÉRĚL.

*BĚCSMÉRĚL
(běcs-mérěl) ösz. áth. Valamely jószágnak, árunak becsét, értékét mintegy méregetve, latolgatva fitymálja, kicsinyíti, ócsárolja. Más portékáit becsmérelni. Ami nem az övé, szereti becsmérelni. Továbbá a cselekvények erkölcsi becsét alacsonyítja, gyalázza. Mások tetteit, érdemeit irígységből becsmérelni.

*BĚCSMÉRĚZ
(běcs-mérěz) ösz. áth. l. BĚCSMERĚL.

*BĚCSMÉRLÉS
(běcs-mérlés) ösz. fn. tt. běcsmérlés-t, tb. ~ěk. Valamely áru vagy tárgy vagy tett értékének gyalázása, alacsonyítása. A legnemesebb cselekedet sem kerüli el az irígykedők becsmérlését.

*BĚCSMÉRLŐ
(běcs-mérlő) ösz. mn. Aki valaminek anyagi vagy erkölcsi becsét, értékét kisebbíti, ócsárló, gyalázó.

*BĚCSMESTER
(běcs-mester) ösz. fn. 1) Bányásztiszt, ki az érczeket, illetőleg érczes ásványok értékét, belbecsét meghatározza. 2) Zálogháznál szakértő, ki a zálogba veendő tárgyakat megvizsgálja, s a reájok adandó pénz mennyiségét megszabja.

*BĚCSMEZŐ
(běcs-mező) ösz. fn. Becsület mezeje. Katonai értelemben: csatahely, hol hírt-nevet szerezhetni. Általán pedig: akármely állapot, hivatal, melynek viselése becsületet szerez.

*BECSOMBOLÍT
(be-csombolít) ösz. áth. Csomóba gombolyít, öszvegöngyölget valamit.

*BECSOMÓZ
(be-csomóz) ösz. áth. Holmi leveles, száraz stb. jószágot csomókba rak és öszvekötöz. Becsomózni a megszárított dohányleveleket. Becsomózni, azaz bálokba kötni a papirost. Becsomózni az irományokat.

*BECSOMÓZÁS
(be-csomózás) ösz. fn. Csomókba, kötegekbe, bálokba szedés, szorítás, kötözés. Dohány, papiros, irományok becsomózása.

*BÉCSORSZÁG
(Bécs-ország) ösz. fn. Heltai s némely más régi iróknál, am. Ausztria.

*BECSŐ
falu Zólyom vármegyében; helyragokkal: Becső-re, ~n, ~ről.

*BECSŐDÍT
(be-csődít) ösz. áth. Seregesen, csapatosan begyűjt, bemenni sürget. A népet becsődíteni a gyülésekre. A kiváncsiakat holmi látványos előadásokra becsődíteni. V. ö. CSŐDÍT.

*BECSŐDŰL
(be-csődűl) ösz. önh. Csoportosan, seregesen, csapatosan tódulva begyülekezik, betolakodik. V. ö. CSŐDŰL.

*BĚCSREVÁGYÓ
(běcsre-vágyó) ösz. mn. Kitüntetést, rangot, czímeket kereső, dicsvágyó.

*BĚCSSZABÁS
(běcs-szabás) ösz. fn. Szokottabban, l. ÁRSZABÁS.

*BĚCSSZERÉNTI
(běcs-szerénti) ösz. mn. Ami bizonyos határozott becsnek, árunak megfelel. Valaminek becsszerénti árát megadni.

*BĚCSSZÓ
(běcs-szó) ösz. fn. Szokottabban am. becsületszó, azaz oly szó, illetőleg igéret, fogadás, melynek teljesítéséhez vagy igazságához becsületünket kötjük.

*BĚCSSZOMJ
(běcs-szomj) ösz. fn. A becsvágynak magasabb foka, mely a kitüntetést szertelenül keresi, s mintegy szomjuhozza.

*BĚCSSZOMJAS
(běcs-szomjas) ösz. mn. Szertelenül, tulságosan becsvágyó, dicsőség után sovárgó.

*BĚCSTÁPLÁLAT
(běcs-táplálat) ösz. fn. Ösztön, inger, körülmény, állapot, mely valakiben a becsérzést, dicsvágyat föntartja, neveli, s mintegy táplálja.

*BĚCSTELEN
(běcs-telen) mn. tt. běcstelen-t, tb. ~ěk. Aminek átvitt érteményü erkölcsi becse nincsen; erkölcsileg alávaló, galád, elvetemedett, kit a közvélemény tiszteletre méltónak nem tart. Becstelen ember. Becstelen cselekedet. Különböztetés végett V. ö. BĚCSETLEN.

*BĚCSTELENĚDIK
(běcs-telen-ěd-ik) k. m. běcstelened-tem, ~tél, ~ětt. Erkölcsi alávalósága, galádsága miatt becsülete, jó híre-neve fogy, veszendőben van, becstelenné lesz.

*BĚCSTELENÍT
(běcs-telen-ít) áth. m. běcstelenít-ětt, par. ~s, htn. ~ni vagy ~eni. 1) Becstelenné tesz valakit, azaz, erkölcsi jellemét beszennyezi. Minden vétek, gonosz tett becsteleníti az embert. Ezzel mind magadat, mind családodat becsteleníted. 2) Becstelennek, azaz alávalónak, galádnak, erkölcstelennek mond, hirdet, gyaláz, mások szemében kisebbít. Gyanusításokkal, rágalmakkal becsteleníteni valakit.

*BĚCSTELENÍTÉS
(běcs-telen-ít-és) fn. tt. běcstelenítés-t, tb. ~ěk. Általán cselekvés, mely által mást vagy minmagunkat becstelenítjük. V. ö. BĚCSTELENÍT. Különösen becsületsértés, rágalmazás, mely ellen törvényes keresetnek van helye.

*BĚCSTELENÍTÉSI
(běcs-telen-ít-és-i) mn. tt. běcstelenítési-t. Becstelenítésre vonatkozó. Becstelenítési szándék, tett. Becstelenítési per.

*BĚCSTELENÍTĚTT
(běcs-telen-ít-ětt) mn. tt. běcstelenítětt-et. Hirében-nevében sértett; erkölcsileg becstelenné tett; a közvélemény előtt becsületétől megfosztott. A becstelenített előljárónak nincs tekintélye.

*BĚCSTELENÍTŐ
(běcs-telen-ít-ő) mn. tt. běcstelenítő-t, tb. ~k. Ami becstelenné tesz, meggyalázó, megszégyenítő. Becstelenítő szavak, szidalmak, rágalmak.

*BĚCSTELENKĚDÉS
(běcs-telen-kěd-és) fn. tt. běcstelenkedés-t, tb. ~ěk. Illetlenkedés, becstelenség elkövetése.

*BĚCSTELENKĚDIK
(běcs-telen-kěd-ik) k. m. běcstelenkěd-tem, ~tél, ~ětt. Illetlenül, orczátlanul, gyalázatosan cselekszik, viseli magát, maga vagy mások iránt becstelenséget követ el.

*BĚCSTELENSÉG
(běcs-telen-ség) fn. běcstelenség-ět. 1) Erkölcsileg alávaló tulajdonság, elvetemedettség. Ez már még is sok, ez szörnyü becstelenség. 2) Méltatlan gyalázat, becsületsértés, rágalmazás. Becstelenséggel illetni a jó hazafiakat. Becstelenséget követni el valaki ellen.

*BĚCSTELENÜL
(běcs-telen-ül) ih. Gyalázatosan, orczátlanul, szégyennel. Běcstelenül szavát szegni; běcstelenül megcsalni a hitelezőket; běcstelenül elűzetni a tisztes férfiak társaságából.

*BECSUK
(be-csuk) ösz. áth. 1) Ami tárva, nyitva, kiterjesztve volt, annak lapjait, szárnyait, oldalait behajtja, egymáshoz szorítja, stb. s ez által a köztök levő rést, nyilást betakarja. Becsukni a nyitott könyvet. Becsukni a szemeket. Csukd be a szádat. Különösen kapocs, akaszték által ugyanezt teszi. Becsukni az ajtót, ablakot, kaput. Becsukni a szekrényt, ládát. Különböztetés végett V. ö. BEZÁR. 2) Valamit ajtóval, ellátott rekesztékbe tesz. A pénzt becsukni a ládába. Becsukni valakit a mellékszobába. V. ö. CSUK.

*BECSUKÁS
(be-csukás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit, vagy valakit becsuknak. V. ö. BECSUK, és BEZÁR.

*BECSUKKAN
(be-csukkan) ösz. önh. Mintegy önmagától becsukódik, betevődik. Álmosságtól becsukkannak a szemek. Az ajtó becsukkant.

*BECSUKKANT
(be-csukkant) ösz. áth. Eszközli, hogy ami tárva nyitva volt, becsukkanjon. A szél becsukkantotta az ajtót. Maga után becsukkantani a kaput.

*BECSUKLYÁZ
(be-csuklyáz) ösz. áth. Csuklyával beföd, betakar. Eső ellen becsuklyázni a fejet.

*BECSUKOTT
(be-csukott) ösz. mn. Általán, akit vagy amit becsuktak, ezen igének minden érteményeiben véve. Becsukott ajtó, kapu, ablak. Becsukott könyv. Becsukott ládában, szekrényben tartani a pénzt. Büntetésül becsukott gyermek. V. ö. BECSUK.

*BECSULLANKODIK
(be-csullankodik) k. Veszprém vármegyei tájszó, am. belopódzik.

*BECSUNYÁZ
(be-csunyáz) ösz. áth. Bemocskol, beszennyez, berutít, bepiszkít. Becsunyázni a ruhát, a szobát.

*BECSUNYÍT
(be-csunyít) ösz. áth. 1) l. BECSUNYÁZ. 2) Ganajával bemocskol, leszar, lefos. Becsunyítani a ház elejét, az árnyékszéket. V. ö. CSUNYÍT.

*BECSÚSZ
(be-csúsz) ösz. önh. 1) Tulajd. ért. hason csúszva megy be valahová. A kígyók becsúsznak likaikba, a sziklarepedékekbe. 2) Mondjuk emberről s más lábas állatokról is. Négykézláb becsúszni a kapu alatt. 3) Átv. ért. suttomban, alattomban, lopva, álutakon bejut valamely helyre, vagy állapotba. Becsúszni valamely hivatalba, társaságba. 4) Észrevétlenül, véletlen bekeveredik, bevegyűl. Ezen iromány csak úgy csúszott be a levéltárba.

*BECSUSZAMIK
(be-csuszamik) ösz. k. Sima kígyóként észrevétlenül belopódzik valahová. Az alattomos bejutás nagyobb fokát fejezi ki, mint az egyszerü becsúsz.

*BECSUSZAMLIK
BECSUSZAMODIK, l. BECSUSZAMIK.

*BECSÚSZIK
(be-csúszik) ösz. önh. Köz szokás szerint egy érteményü a becsúsz igével; de szabatosan véve, becsúsz az élő állat, midőn önkénytes mozgással jut be valahová, ellenben becsúszik akár az állat akár a lelketlen test, midőn kül erőtől hajtva, illetőleg akaratlanúl jut be. A ló lába becsúszik a kátyuba, a szekér fara becsúszik az árokba.

*BECSUSZSZAN
(be-csuszszan) ösz. önh. Hirtelen, egy mozzanattal, lappangva becsúsz. Észre sem vettük, midőn becsuszszant. V. ö. CSUSZSZAN.

*BECSÚSZTAT
(be-csúsztat) ösz. áth. 1) Tolás, taszítás által eszközli, hogy valamely test becsúszszék valahová. A portékás ládákat lejtős deszkán becsúsztatni a hajóba. A parton heverő csónakot becsúsztatni a vízbe. 2) Átv. ért. álutakon, alattomosan, igazságtalanul, törvénytelen módon behelyez, bejuttat, beigtat. Becsúsztatni a kegyenczeket holmi hivatalokba. 3) Hivatalos irományok, oklevelek közé, vagy azok szövegébe csempész valamit.

*BECSÚSZTATÁS
(be-csúsztatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki becsúsztat valamit, ezen igének minden érteményeiben. V. ö. BECSÚSZTAT.

*BECSÚSZTATOTT
(be-csúsztatott) ösz. mn. Általán amit akár tulajdon akár átv. érteményben becsúsztattak, különösen, becsempészett, alattomban betolt. Vámon becsúsztatott áruk. Becsúsztatott tisztviselő. Szöveg közé becsúsztatott szavak. V. ö. BECSÚSZTAT.

*BECSUTAKOL
(be-csutakol) ösz. áth. Csutakkal bedug. Becsutakolni a hordó száját, a zsákon támadt likat. V. ö. CSUTAK.

*BĚCSÜ
(běcs-ü) fn. tt. becsü-t, tb. ~k. Valamely jószág értékének meghatározása, melyben kimondatik, mit ér, mi a becse, mit lehet vagy kell érte adni. Előre megszabott becsü szerint adni, venni valamit. Különösen hites személyek, biztosok általi meghatározása valamely jószág értékének. Becsüre kiküldött esküttek. A tűz által okozott kár becsü szerént ezer forintra rúg. A běcs gyökből úgy képződött běcsü, mint ár-ból áru.

*BĚCSÜÁR
(běcsü-ár) ösz. fn. A jószágnak azon értéke, ára, melyet a meghivott, s hites becsüsök határoznak meg. A tett háznak becsüárát megfizetni. A zálogos jószág beruházásának becsüára.

*BĚCSÜL BĚCSŰL
(běcs-ül vagy běcs-öl) áth. m. běcsül-t. 1) Valakinek erkölcsi becset tulajdonít, s mint olyannal bírót tisztel. Becsülni a jó hazafiakat, az erényes férfiakat. 2) Visszaható névmással am. illően, az erkölcsi törvények szerint viseli magát. Magát megbecsülni. Fiam, becsüld meg magadat. 3) Szintén meg igekötővel am. kímél, gondját viseli valaminek. Megbecsűli, amije van, nem pazarolja. Megbecsüli a ruháját. 4) Felható ragu viszonynévvel: méltat, méltónak tart valamire. Nagyra, sokra becsülni valakit. Kevésre, semmire sem becsülni. 5) Valaminek becsárát, értékét szabja, becsel. E lovat kétszáz forintra becsülik. Mint átható ige tulajdonkép: běcs-öl, mint ezek is: kerül (áth.), tanul, elemezve: ker-öl, tan-ol. V. ö. ~UL ~ÜL képző.

*BĚCSÜLÉS
(běcs-ül-és) fn. tt. běcsülés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, illetőleg lelki működés, mely által valakit vagy valamit becsülünk ezen igének minden érteményeiben. V. ö. BĚCSÜL.

*BĚCSÜLET
BĚCSŰLET, (běcs-ül-et) fn. tt. běcsület-ět. 1) Erkölcsi törvények iránti belső tisztelet, s azon belső érzelem, mely az erénynek mint erkölcsi jónak rugója. Becsületből tenni jót másokkal. Becsülettel élni, halni. Becsületből szolgálni a hazát, nem haszonért, hanem egyedűl a haza javáért. Ő sokat ad a becsületre. Becsületében lehet bízni. Becsületemre mondom, fogadom, igérem. Nincs benne annyi becsület, hogy... 2) Oly belső hódolat, melyet mások erénye bennünk, vagy a miénk másokban gerjeszt. Becsületben lenni. Becsületet szerezni, vallani, aratni. Becsületre vágyni, törekedni. Becsületet érdemelni, elveszteni. Oda a becsület. Vége a becsületnek. Becsületét félteni, őrizni, védelmezni. Becsületben tartani valakit, és másoktól becsületben tartatni. Becsület fogytáig. A becsületet minden ember szereti. Km. Mind jó ott lakni, hol becsülete van az embernek. Km. Tisztelet becsület, de igazság is. Km. 3) Illendőség, udvariság, emberség. Becsületet tanulni. Majd megtanítlak becsületre. A vendégeket becsülettel fogadni. Becsülettel viszonozni a szivességet. Ennek fele sem becsület. Adom tisztelettel, veszem becsülettel.

*BĚCSÜLETADÁS
(běcsület-adás) ösz. fn. Külső tisztelés, illetőleg tiszteletjel, oly emberek iránt, kiket becsülünk.

*BĚCSÜLETADÓ
(běcsület-adó) ösz. mn. Aki másokat kellő tiszteletjelekkel megkülönböztet.

*BĚCSÜLETBELI
(běcsület-beli) ösz. mn. 1) Amitől becsületünk föltételeztetik, amit teljesíteni a becsületérzés kivánja; becsületben járó. Ez becsületbeli dolog. Aki bizonyos hivatalnak, rangnak czímét viseli, ami fizetéssel s néha kötelességgel sem jár: máskép: tiszteletbeli. Becsületbeli szolgabiró, eskütt, jegyző.

*BĚCSÜLETBUZGALOM
(běcsület-buzgalom) ösz. fn. Becsületre vágyó indulat, hajlandóság.

*BĚCSÜLETÉRZÉS
(běcsület-érzés) ösz. fn. Nemesebb erkölcsi tulajdonság, melynél fogva a jót, az erényt belső ösztönből szeretjük. A gyermekben fölébreszteni, táplálni a becsületérzést. Becsületérzésből, nem kényszerítve, nem félelemből tenni valamit. Nincs benne becsületérzés.

*BĚCSÜLETÉRZŐ
(běcsület-érző) ösz. mn. Aki a jót, illőt belső ösztönből felfogja, és követi. Becsületérző fiatal ember.

*BĚCSÜLETĚS
(běcs-ül-et-ěs) mn. tt. běcsületěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Becsületben álló, erényes magaviselete miatt, tiszteletre méltó. Becsületes ifju. Minden ember ember, de nem minden ember becsületes ember. Km. 2) Tisztességesebb polgári állásu, nem a nép aljából, vagy épen söpredékéből való. Különösen a községi előljárók és czéhtársulatok czíme. Becsületes bírák! Becsületes csizmazia czéh. 3) Köz szokásilag tágas érteményben, a maga nemébe derék, jeles, nevezetes. Ez becsületes úri lak.

*BĚCSÜLETĚSEN
(běcs-ül-et-ěs-en) ih. 1) A jó erkölcsiség, erényesség szabályai szerint, illendően. Becsületesen viselni magát. Becsületesen élni. 2) Szélesb ért. jelesen, helyesen, derekasan, igen nagyon. Becsületesen bevégezni a munkát. Becsületesen (igen erősen) megverni valakit.

*BĚCSÜLETĚSSÉG
(běcs-ül-et-ěs-ség) fn. tt. běcsületěsség-ět. Tiszteletet gerjesztő erkölcsi tulajdonság. Becsületessége miatt köz tiszteletben álló férfi. Nincs szebb dolog a becsületességnél. Becsületességgel legtöbbre mehetsz.

*BĚCSÜLETFELEDÉS
(běcsület-feledés) ösz. fn. A becsületre, illetőleg erényes cselekvényekre ösztönző érzelmek elhanyagolása.

*BĚCSÜLETFELEDŐ
(běcsület-feledő) ösz. mn. Az erény, erkölcsiség, illedelem szabályaival nem gondoló; becstelen, szemtelen, galád jellemű.

*BĚCSÜLETKEVERÉS
(běcsület-keverés) ösz. fn. Él e szóval Faludi s am. mások becsületének, jó hirének-nevének alacsonyítása; gyalázás, rágalmazás.

*BĚCSÜLETKÓR
(běcsület-kór) ösz. fn. Túlságos, mértéktelen becsületvágy, illetőleg rangvadászat, mások tiszteletének hajhászása; gőgös nagyravágyás, mely gyakran tiltott útakon törekszik czélt érni.

*BĚCSÜLETLEN
(běcs-ül-etlen) mn. tt. běcsületlen-t, tb. ~ěk. Akit vagy amit nem becsülnek, erkölcsi becs nélkül való, illetőleg megvetett, nem tisztelt. Becsületlen galád ember. Határozóilag am. becsület nélkül.

*BĚCSÜLETLENSÉG
(běcs-ül-etlen-ség) fn. tt. běcsületlenség-ět. Becsület nélküli állapot, vagy tulajdonság, becsület hiánya. Becsületlenségednek magad vagy oka.

*BĚCSÜLETLENÜL
(běcs-ül-etlen-ül) ih. Becsület nélkül, nem becsülve, nem tisztelve. Becsületben élni.

*BĚCSÜLETMENTÉS
(běcsület mentés) ösz. fn. Gyalázás, rágalmazás, gyanusítás elleni óvás, a veszélyben forgó becsületnek védelmezése, igazolása.

*BĚCSÜLETMENTŐ
(běcsület-mentő) ösz. mn. Ami a kétségbe hozott, gyanusított becsületet, jó hírt-nevet a rágalom, illetőleg vádak ellen megvédi, megtisztítja. Becsületmentő hiteles tanúk, oklevelek.

*BĚCSÜLETMENTSÉG
(běcsület-mentség) ösz. fn. Nyilatkozat, tanuvallomás becsületünk mellett; gyanusított, kétségbe vont becsületességünk védelmére felhozott bizonyítványok.

*BĚCSÜLETPĚR
(běcsület-pěr) ösz. fn. Peres kereset oly személy ellen, aki becsületünket megsértette.

*BĚCSÜLETPOLCZ
(běcsület-polcz) ösz. fn. Rangfokozat, vagy tiszti állomás, melyre valaki becsületessége által emelkedik, vagy általán, melylyel valakit megtisztelnek. Magas becsületpolczra jutni, emelkedni. Becsületpolczra vágyni, törekedni.

*BĚCSÜLETRABLÓ
(běcsület-rabló) ösz. fn. Másokat a közvélemény előtt gyalázó, rágalmazó, gyanusító személy.

*BĚCSÜLETREVÁGYÁS
l. BĚCSÜLETVÁGY.

*BĚCSÜLETREVÁGYÓ
l. BĚCSVÁGYÓ.

*BĚCSÜLETRONTÁS
(běcsület-rontás) ösz. fn. Általán ellenséges törekvés, működés, mely által valaki mások becsületét, jó hirét-nevét kisebbíti, vagy épen megsemmisíti.

*BĚCSÜLETRONTÓ
(běcsület-rontó) ösz. mn. és fn. Aki vagy ami mások becsületes hírét-nevét beszennyezi, alacsonyítja. Becsületrontó irígyek, vetélytársak. Becsületrontó kihágások, bűntettek.

*BĚCSÜLETSÉRTÉS
(běcsület-sértés) ösz. fn. Erkölcsi bántás, mely mások becsületén csorbát ejt, illetőleg mely a becsületérző embernek fájdalmat okoz.

*BĚCSÜLETSÉRTŐ
(běcsület-sértő) ösz. mn. és fn. Aki vagy ami a becsületérző szíven erkölcsi sebet ejt, mennyiben valakit rágalmaz, gyaláz, gyanusít, s az által mások előtt kisebbit. Becsületsértő czélzások, példázgatások, gyanusítások, csúfnevek. A becsületsértőt perbe idézni, párviadalra kihívni.

*BĚCSÜLETSZÉK
(běcsület-szék) ösz. fn. Törvényszék, mely becsületsértési pereket tárgyal, s azokban itéletet hoz.

*BĚCSÜLETSZERETET
(běcsület-szeretet) ösz. fn. Gyöngéd és nemes erkölcsi érzelem, vagy indulat, mely a becsületet mint az erény kútfejét kedveli, s annak megszerzésére minden erejéből törekszik.

*BĚCSÜLETSZERETŐ
(běcsület-szerető) ösz. mn. és fn. Aki az erényességen alapuló becsületet kedveli, azt megszerezni iparkodik, s elveszteni ovakodik.

*BĚCSÜLETSZĚRZŐ
(běcsület-szěrző) ösz. mn. Ami által mások becsülését megnyerjük, ami tiszteletet gerjeszt irántunk; ami kitüntetésben részesít, rangra emel stb. Becsületszerző polgári erények, érdemek.

*BĚCSÜLETSZÓ
(běcsület-szó) ösz. fn. Állítás, igéret, fogadás, melyet becsületünk kikötése mellett teszünk. Becsületszavát adni. Becsületszóval fogadni, igérni, erősíteni, bizonyítani valamit. Becsületszavamat teszem rá. Higyj becsületszavamnak. Bízhatol becsületszavamba. Az ő becsületszava esküvel fölér.

*BĚCSÜLETTELI
(běcsület-teli) ösz. mn. Igen becsületes; különösen, igen nyájas, udvarias, tisztelettel viseltető. Becsületteli fogadás, bánásmód. Becsületteli tisztviselő.

*BĚCSÜLETTĚVŐ
(běcsület-těvő) ösz. mn. A társadalmi illem szabályai szerint tiszteletet mutató, udvarias.

*BĚCSÜLETTUDÓ
(běcsület-tudó) ösz. mn. Az emberekkel való fínom, úrias bánásmódban jártas, nyájas, udvarias.

*BĚCSÜLETÜGY
(běcsület-ügy) ösz. fn. Oly dolog, mely közvetlenül a becsületet illeti, melytől becsületünk függ, melyet becsületünk koczkáztatása nélkül elintézetlenül nem hagyhatunk; becsületben járó föladat.

*BĚCSÜLETVADÁSZÁS
(běcsület-vadászás) ösz. fn. A becsületnek, és becsülettel járó tiszteletjeleknek, rangnak, czímeknek tulságos keresése.

*BĚCSÜLETVADÁSZÓ
(běcsület-vadászó) ösz. mn. Aki a becsület külső jeleit, nevezetesen rangot, czímeket, megtiszteltetéseket tulzólag keresi, hajhászsza.

*BĚCSÜLETVÁGY
(běcsület-vágy) ösz. fn. Erkölcsi belső ösztön, melynél fogva mások általi kitüntetésre, illetőleg rangra, méltóságra törekszik valaki, mely ha tulságossá válik, becsületkórnak mondatik.

*BĚCSÜLETVÉDŐ
(běcsület-védő) ösz. mn. Ami megsértett, vagy veszélyeztetett, gyanusított becsületünket okokkal menti, fentartja. Becsületvédő iratok, oklevelek.

*BĚCSÜLŐ
(běcs-ül-ő) mn. és fn. 1) Aki mások erkölcsi becsét elismeri, s ennélfogva őket tiszteli. 2) Aki valamely jószág anyagi becsét vagyis értékét, árát meghatározza. V. ö. BĚCSÜL.

*BĚCSÜLT
(běcs-ül-t) mn. tt. běcsült-et. Akit vagy amit becsülnek, becsben tartanak, illetőleg tisztelt, értékkel biró, drága. Nagyra becsült barátim! Ez igen becsült ajándékot köszönettel veszem.

*BĚCSÜLTET
(běcs-ül-tet) áth. m. běcsültet-tem, ~tél, ~ětt, par. běcsültess. Dologhoz értő személyek, illetőleg kiküldött biztosok által valaminek árát, értékét meghatároztatja, kiszámíttatja. Eladó házat, földeket becsültetni. A határban, tilosban tett károkat esküttek által becsültetni. V. ö. MEGBĚCSÜLTET, KIBĚCSÜLTET.

*BĚCSÜLTETÉS
(běcs-ül-tet-és) fn. tt. běcsültetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, illetőleg megbízás, mely által valaminek árát, értékét megbecsültetjük. V. ö. BĚCSÜLTET.

*BĚCSŰS
BĚCSÜS, (běcs-ű-ös) fn. tt. běcsűs-t, tb. ~ök. Oly személy, ki valamely dolog árát, értékét kiszámítja, meghatározza. Így az épületek árának kiszámítására mesteremberek, a határbeli károkéra pedig esküttek választatnak becsűsökül. Kármentesítő intézetek által kiküldött becsüsök.

*BĚCSÜSDÍJ
(běcsüs-díj) ösz. fn. Díj, melyet a megbízott, s kiküldött becsüsök illető fáradságukért kapnak.

*BĚCSVÁGY
BĚCSVÁGYÁS, (běcs-vágy vagy běcs-vágyás) ösz. fn. l. BĚCSÜLETVÁGY.

*BĚCSVÁLTÁS
(běcs-váltás) ösz. fn. A német Handkauf értelmében am. az adásvevésnek azon módja, midőn valamely árunak értékét, illetőleg mennyiségét csak úgy szemmel becsülve, nem mérleg által határozzák meg.

*BĚCSVÉSZ
(běcs-vész) ösz. fn. Becsületvesztés, midőn valaki jó hirétől-nevétől a közvélemény előtt megfosztatik, s becstelenné lesz.

*BĚCSVESZTES
(běcs-vesztes) ösz. mn. Aki becsületét elvesztette, becstelen, gyalázatos hírben álló. Becsvesztes uzsorás, csaló.

*BĚCSVESZTÉS
(běcs-vesztés) Állapot, midőn valaki becsületét, hirét-nevét veszti.

*BECZ
elvont gyöke, 1) becze szónak, mely borjut s elkényeztetett gyereket jelent, 2) becző szónak, s ekkor jelent holmi magokat bezáró, betakaró hüvelyt, 3) am. mozgásra vonatkozó bicz a beczěg származékban.

*BÉCZ
helységek Somogy és Szala megyékben; helyr. Bécz-en, ~re, ~ről.

*BECZE
(becz-e) fn. tt. beczét. Így nevezik gyermeknyelevn a kis borjut, sőt a tehenet is. Ne becze, ne! Néhol: boczi. Hasonlók hozzá a csikó neve: maczi! a malaczé: poczi, czoczi. Mennyiben a fiatal házi állatokat különös gonddal szokás ápolni, innen átv. ért. így nevezik az elkényeztetett gyereket is. Ide vonatkozik a közmondás is: hanem borja, nem nyalja, és: nyalja, mint tehén a borját. Különben vég elemzésileg mint hangutánzó a bé, bég, bőg szókkal rokon, s am. kis bégő.

*BECZEBETEG
(becze-beteg) ösz. mn. A székelyeknél am. kényes beteg.

*BECZĚG
(becz-ěg) önh. m. beczěg-tem, ~tél, ~ětt. Tájejtéssel am. biczeg, azaz sántikálva lépdegel.

*BECZEPEL
(be-czepel) ösz. áth. l. BECZIPEL.

*BECZÉZTET
(becze-ez-tet) áth. m. beczéztet-tem, ~tél, ~ětt. Kényessé tesz, elkényeztet. V. ö. BECZE.

*BECZI
BECZIKE, (becz-i, becz-i-ke) fn. A borjut jelentő becze szónak kicsinyítő módosítványa, mint: maczika, muczika. V. ö. BECZE.

*BECZIKKELYĚZ
(be-czikkelyěz) ösz. áth. Hiteles irományt valamely könyvbe, illetőleg szövegbe más rokonneműek közé beigtat. Különösen használtatik e szó a tövénykönyvbe igtatásról. Beczikkelyezni az ujonnan honosított férfiakat, az új törvényeket.

*BECZIKKELYĚZÉS
(be-czikkelyězés) ösz. fn. Beigtatási cselekvés, midőn valamit törvénybe, vagy más szövegbe czikkelyeznek. V. ö. BECZIKKELYEZ.

*BECZINĚZ
(be-cziněz) ösz. áth. Öntött czinnel befuttat, vagy czinlemezzel behúz. Beczinezni a rézedényeket, a seres kancsókat.

*BECZINĚZÉS
(be-czinězés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit czinnel befuttatnak, vagy czinlemezzel behúznak.

*BECZIPEL
(be-czipel) ösz. áth. Nagy ügygyel-bajjal, erölködve, félig emelve, félig maga után vontatva bevisz valamit. A teli zsákot beczipelni a kamrába. V. ö. CZIPEL.

*BECZIRMOL
(be-czirmol) ösz. áth. Czirommal, azaz mocsokkal, piszokkal, szenynyel beken, bemázol. A kéményseprők, lakatosok, kovácsok beczirmolják kezeiket és ruháikat. V. ö. CZIRMOL.

*BECZŐ
(becz-ő) fn. tt. becző-t, tb. ~k. Némely növények, különösen kerti vetemények, pl. bab, borsó, lencse tokja, hüvelye. Gyöke becz a fészket jelentő vaczk, vaczok szónak vacz gyökéhez hasonlítható, mennyiben a beczőben mint vaczokban, fészekben, fejlődnek a magvak.

*BECZŐKE
(becző-ke) kics. fn. tt. beczőkét. Kisded becző, azaz, maghüvelyke, magtokocska.

*BECZŐKÉS
(becz-ő-ke-es) mn. tt. beczőkés-t, vagy ~et, tb. ~ek. Aminek beczőkéi, azaz kisded maghüvelyei vannak. Beczőkés lednek.

*BECZŐS
(becz-ő-ös) mn. tt. beczős-t, vagy ~et, tb. ~ek. Maghüvelyes, aminek magvai beczőben fejlődnek. Beczős vetemények.

*BECZÖVEKĚL
(be-czövekěl) ösz. áth. Czövekféle szeggel becsinál, beszorít valamit; beékel. Beczövekelni a rést, hasadékot.

*BECZUKROZ
(be-czukroz) ösz. áth. Czukorral behint, kever. Beczukrozni a tésztát, a befőzött gyümölcsöt.

*BECZÜ
(becz-ü) fn. l. BECZŐ.

*BĚD
elvont gyöke oly szóknak, melyek alapeszmében tekergő, ideoda csavargó mozgásra, irányra vonatkoznak, milyenek a) běděr, běděrédik, mélyhangon: bod, bodor, bodorodik, kemény ajakhanggal: pěd, pěděr, pěděrědik, b) bědény, máskép: bělény, bölény, azaz, vad állapotban élő, és szabadon bolyongó, bódorgó ökörnem.

*BÉD
(1), elvont gyöke a bédó szónak, mely jelent bambát, böszmét, baczát, bámész ostobát, s ennélfogva alaphangja bé rokon a bámul szónak vastaghangú bá gyökével.

*BÉD
(2), falu Nyitrában; helyragokkal: Béd-en, ~re, ~ről.

*BEDAGAD
(be-dagad) ösz. önh. 1) Az állati test valamely része a kóranyag szaporodása, szétterjedése által benő, s mintegy bezáródik. Néha fogfájástól, csúztól bedagadnak a szemek. Bedagad a nyeldeklő gége. 2) Némely fa eszközök részei közt levő hézagok a nedvesség által betöltetnek, s szorosabban egymáshoz állanak. A megtágult hordódongák, ha vízben állanak, be szoktak dagadni.

*BEDAGASZT
(be-dagaszt) ösz. áth. 1) Eszközli, okozza, hogy valamely testrész, vagy rés, hézag bedagadjon. A csúz bedagasztotta szemeit. 2) Lisztet oly kovászszá gyúr, melynek szivos részei szorosan együvé állanak, illetőleg a gyúrást bevégzi. Már bedagasztottunk, s ha megkelt a tészta, szakasztani fogunk.

*BEDE
erdélyi falu Marosszékben; helyragokkal: Bedé-re, ~n, ~ről.

*BEDECS
erdélyi falu Kolos vármegyében; helyragokkal: Bedecs-re, ~ěn, ~ről.

*BEDEG
falu Tolna vármegyében; helyragokkal: Bedecs-re, ~ěn, ~ről.

*BEDEGETĚL
(be-degetěl) ösz. áth. Degettel, azaz kátrányféle kenőcscsel bemázol, beken, betöm. Bedegetelni a hajó bordáinak részeit, hézagait. V. ö. DEGET.

*BĚDELŐ
erdélyi falu Torda vármegyében; helyr. Bedelő-re, ~n, ~ről

*BĚDÉNY
(běd-ény vagy běl-d-ény) fn. l. BĚLÉNY vagy BÖLÉNY.

*BĚDĚRĚDÉS
(běd-ěr-ěd-és) fn. tt. běděrědés-t, tb. ~ěk. A fonalnak öszvezsugorodása, bodorodása, pederedése. V. ö. BĚDĚRĚDIK.

*BĚDĚRĚDIK
(běd-ěr-ěd-ik) k. m. běděrěd-tem, ~tél, ~ětt. Mondják fonalról, midőn öszvezsugorodik, tekeredik, keményebb ajakhanggal: pěděrědik, vastaghangon egyezik vele bodorodik, fodorodik.

*BEDEREZ
(be-derez) ösz. áth. Dérrel, máskép hóharmattal beföd, fehérré tesz. A hideg őszi éjek bederezik a mezőket. Átv. ért. őszhajuvá tesz. Az agg kor bederezte fejét.

*BEDESZKÁZ
(be-deszkáz) ösz. áth. Deszkával beföd, betakar, beszegel, bekerít; az épületnek, falnak oldalait deszkákkal kibéleli. Bedeszkázni a hajó fenekét, a padlást. Az elhagyott ház ablakait bedeszkázni.

*BEDINA
l. BENEDEK.

*BEDISZNÓZ
(be-disznóz) ösz. áth. Átv. értelmű disznókkal, azaz tintafoltokkal valamit, nevezetesen papirt, bemocskol. Bedisznózni a levetet. V. ö. DISZNÓ.

*BÉDÓ
(béd-ó) mn. tt. bédó-t, tb. ~k. Vas vármegyei tájszó, am. buta, bamba, balga, faragatlan. Elemzését illetőleg l. BÉD.

*BEDOB
(be-dob) ösz. áth. 1) Bizonyos térkerületbe, üregbe, zárt helyre stb. valamit behajít, bevet. Bedobni a szavazati golyót a ládába. A törött edény cserepeit bedobni a szemétgödörbe. 2) Dobott valamivel beüt, betör. Kővel bedobni az ablakot. Bedobták a fejét. V. ö. DOB, áth.

*BEDOBÁL
(be-dobál) ösz. áth. 1) Holmit egymás után, részenként bedob. A rohadt almákat bedobálni a vízbe. 2) Gyakran dobva betördel, bever. Bedobálni az ablakokat.

*BEDŐ
faluk neve Bihar és Máramaros vármegyékben; helyr. Bedő-re, ~n, ~ről. Továbbá am. Benedek.

*BEDÖF
(be-döf) ösz. áth. Hegyes testet, eszközt beszúr valamibe. Bedöfni a villát a sült lúdba. Bedöfni a kést, tőrt, kardot valaki szivébe. Továbbá: döfés által likat csinál, rést üt, betaszít.

*BEDŐHÁZA
puszta Erdélyben, Sepsi székben; helyr. Bedőházá-n, ~ra, ~ról.

*BEDŐL
(be-dől) ösz. önh. 1) Mondjuk holmi épületi alkotmányról, kerítésről stb. midőn öszveomlik, beroskad, beszakad. Áradáskor bedőlnek a sárfalak. Nagy szélvészben bedőlt a sövény, palánk. Kidőlt, bedőlt az oldala. Vörösmarty. 2) Átv. ért. erőszakkal előnyomulva, s mintegy sulyegyenét vesztve berohan. Bedőlni ajtóstúl a szobába. Bedőlt a sok nép.

*BEDŐLÉS
(be-dőlés) ösz. fn. Beomlás, beroskadás, berohanás, beesés. Bedőlés ellen dúczokkal megtámogatni a falat.

*BEDÖNT
(be-dönt) ösz. áth. Erőhatalommal, neki dőlve betaszít, beomlaszt, leroskaszt. Bedönteni a falat, kályhát. A szekeret bedönteni az árokba. V. ö. DÖNT.

*BEDÖRGÖL
(be-dörgöl) ösz. áth. Híg, vagy olvadékony anyagot, pl. gyógyírt, kenőcsöt a test likacsaiba benyomkod, beszivárogtat.

*BEDÖRGÖLÉS
(be-dörgölés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit bedörgölnek. V. ö. BEDÖRGÖL.

*BEDÖRZSÖL
(be-dörzsöl) ösz. áth. l. BEDÖRGÖL, és DÖRZSÖL.

*BEDÖRZSÖLÉS
(be-dörzsölés) ösz. fn. l. BEDÖRGÖLÉS, és DÖRZSÖLÉS.

*BEDŐZMÖL
(be-dőzmöl) ösz. áth. Csalóközben am. valami ennivalót magába töm, dömöszöl.

*BEDUG
(be-dug) ösz. áth. 1) Üreget, rést, nyilást, hézagot, likat valamely szerrel betölt, betöm, becsinál. Bedugni a hordó száját, a palaczkot. Rongygyal bedugni az ablakhasadékot. 2) Valamit titkon bizonyos üregbe, rejtekbe eltesz. A lopott jószágot bedugni a zsebbe. 3) Benyom, benyujt, betol. Bedugni fejét az ajtón. Kezét bedugni a vízbe. Bedugni egy hasábfát a pinczelikon. Tájejtéssel: begyug, begyuk.

*BEDUGÁS
(be-dugás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit bedugunk. V. ö. BEDUG.

*BEDUGASZOL
(be-dugaszol) ösz. áth. Dugaszszal betöm, becsinál valamit. Bedugaszolni a megtöltött hordókat, a pezsgőspalaczkokat. V. ö. DUGASZ.

*BEDUGDOS
(be-dugdos) ösz. gyak. áth. 1) Több rést, hézagot, likat stb bedug, betöm. Az ablakok, ajtók réseit télen bedugdosni. Az ürgelikakat bedugdosni. 2) Benyomkod, betaszigál. Fejét bedugdosni az ablakon, az ajtón. Ujjait bedugdosni a vízbe. V. ö. DUGDOS.

*BEDUGGAT
(be-duggat) ösz. gyak. áth. lásd BEDUGDOS, 1).

*BEDUGÚL
(be-dugúl) ösz. önh. Mondjuk általán nyilásról, résről, likról, midőn betömődik, beheged, bereked s ez által a lég járása, szabad mozgása akadályozva van benne. Bedugul a pipa, pipaszár. Bedugul a csatorna, töltsér.

*BEDUGULT
(be-dugult) ösz. mn. Aminek nyilása, rése, lika stb. betömődött, behegedt, berekedt, öszveszorult. Bedugult csatornán nem folyhat a víz. Bedugult pipából nem lehet dohányozni.

*BEECSETĚL
(be-ecsetěl) ösz. áth. Ecsettel bemázol, befest, alapszínt ad. V. ö. ECSET.

*BEECZETĚZ
(be-eczetěz) ösz. áth. Bizonyos ételneműeket, különösen húsféléket eczetben áztatva elkészít. Beeczetezni a halat. Beeczetezni a vadhúst.

*BEÉG
(be-ég) ösz. önh. A tűz nem csak kivülről, hanem belülről ís megemészti. Beég a ház, midőn a benne levő holmit is hamuvá lesznek.

*BEÉGÉS
(be-ěgés) ösz. fn. Az épület belsejében levő holmik elégése. Beégés ellen vastáblákkal bezárni az ablakokat.

*BEĚGYENGET
(be-ěgyenget) ösz. gyak. áth. Valamely térnek rögeit, gödreit, darabos részeit vizirányossá lapítgatja. Beegyengetni a disznók, vakandokok által föltúrt mezőt. Beegyengetni az elhagyott ó temető sirhalmait.

*BEÉKEL
(be-ékel) ösz. áth. 1) Ékkel bever, becsinál, beczővekel, valamely rést, nyilást. 2) Bizonyos tért ék gyanánt befoglal más két tér közé. A határ egyik csúcsát beékelni a szomszéd határok közé. Némely vármegyék egyes helységei más vármegyékbe vannak beékelve.

*BEÉKELÉS
(be-ékelés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg határszabás, midőn valamit beékelnek valahová. V. ö. BEÉKEL.

*BEÉKĚZ
BEÉKĚZÉS, lásd BEÉKEL, BEÉKELÉS.

*BÉEL
mezőváros Bihar, és falu Honth megyében; helyr. Béel-en, ~re, ~ről.

*BÉELEGYŰL
(bé-elegyűl) ösz. önh. 1) Bizonyos tömeg, vagy sokaság közé vegyül, keveredik. Némely öszvetöltött híg testek béelegyülnek egymásba. 2) Valamely dologba akaratlanul belekeveredik, vagy önkényt beavatkozik. Béelegyülni mások ügyébe, perébe. A székelyeknél használtatik határozott alakban is, midőn annyit jelent, mint: öszvezavar valamit, de ekkor helyesebb volna: béelegyel, vagy béelegyít.

*BEEMEL
(be emel) ösz. áth. Fölemelve, levegőben tartva bevisz, betesz valamit vagy valakit. Az elájultat beemelni az ágyba. Beemelni valakit a kocsiba.

*BEENYEGĚSĚDÉS
(be-enyegěsědés) ösz. fn. Enyegféle nyálkával betömődés, behúzódás. Seb beenyegesedése.

*BEENYEGĚSĚDIK
(be-enyegěsědik) ösz. k. Enyegféle ragadós nyálkával behúzódik. Beenyegesednek a sebek. Beenyegesednek némely gyíkfajok, midőn tűz ellen védik magukat.

*BEENYÉSZIK
(be-enyészik) ösz. k. Mondatik aszkóros testről, midőn tömörsége fogy, s beesik.

*BEENYVEZ
(be-enyvez) ösz. áth. Enyvvel beken, beönt, beragaszt, bemocskol. Az asztalos beenyvezi a deszkákat. A madarászok beenyvezik a vesszőket. Beenyvezni a kezet, ruhát.

*BEÉPÍT
(be-épít) ösz. áth. 1) Valamely tért, helyet épülettel vagy épületekkel berak. A tagosztályban jutott belső telket beépíteni. 2) Bizonyos anyagokat épületre fordít, vagy pénzt épületre költ. Beépíteni az öszvehordott köveket, fákat. Ezen házba beépítettem tízezer forintot.

*BEÉPŰl
(be-épűl) ösz. önh. Épületekkel betelik. Pesten a belváros már egészen beépült.

*BEÉR
(be-ér) ösz. áth. 1) Valamit egész terjedésében, vagy amennyire szükséges, beföd, betakar. Ezen függöny beéri az egész ablakot. Ezen dunyha alig ér be engemet félig. 2) Az előtte menőt oly sebességi arányban követi, hogy bizonyos idő mulva együtt menjen vele. Péter hat órakor indult. Pál pedig nyolczkor, s beéré amazt tizenkét órakor.

*BEÉR
(be-ér) ösz. önh. 1) Beható ragu viszonynévvel am. utazva, menve bizonyos helyre bejut. Jó korán beértünk a városba. Oda éjfél előtt be nem érünk. 2) Azon, s maga nemében egyetlen különösséggel bir, hogy határozott formában nem tárgyesetben hanem val vel raggal vonzza magához a neveket, s ekkor ezen jelentése van: megelégszik, elég neki. Egy évben beéri egy öltözet ruhával. Érd be vele, amit kapsz. Aki sokkal nem éri be, kevésre sem érdemes. Szegény ember kenyérrel és sajttal beéri. Úgy látszik, ezekben és ilyenekben am. föd, takar, t. i. bizonyos szükséget, mi alattomban értetik, pl. Száz forinttal beéri = befödi, takarja bizonyos szükségét. Ezzel nem érem be = nem födöm szükségemet. V. ö. BEÉR, átható.

*BEERĚGET
(be-erěget) ösz. gyak. áth. Egymás után, egyenként többeket bemenni enged, bebocsát, beereszt valahová. Beeregetni a szekereket a vámon. A teheneket beeregetni a tilosba. Továbbá am. bizonyos mélységbe, gödörbe, vagy vízbe stb. ereszt, alátol. A fa-szálakat beeregetni a folyóba.

*BEERESZKĚDIK
(be-ereszkědik) ösz. k. 1) Önsúlya által bizonyos helyre, térbe, üregbe benyomul, leszáll. A fák ágai beereszkednek a szomszéd kertjébe. 2) Avatás, áztatás által öszvemegy. Beereszkedik a posztó. Átv. ért. bizonyos dologba, ügybe avatkozik, bele ártja magát. Beereszkedett a vítatkozásba, beszédbe.

*BEERESZT
(be-ereszt) ösz. áth. 1) Engedelmet ad, vagy módot nyújt a bemenetelre, bebocsát. Ellentéte: kizár, kitilt. Jegy nélkül beereszteni valakit a szinházba. A kecskét be ne ereszd a kertbe. 2) Átv. ért. bizonyos kelmét áztatás által tömörebbé tesz, beavat. Beereszteni a posztót. 3) Valamit közbecsíptet, beékel, toldásképen közbevarr vagy sző. A gerendák közé czöveket beereszteni. A szűk ruhába egykét ujjnyi toldást beereszteni. A vászonba vörös fonalat beereszteni.

*BEERESZTÉS
(be-eresztés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit vagy valamit beeresztenek. V. ö. BEERESZT.

*BEERESZTŐ
(beeresztő) ösz. fn. A szövőszékben azon fonalak, melyeket hosszában fölhúznak, s melyek közé a keresztfonalakat, máskép ontokot eresztik. V. ö. ONTOK.

*BEESENKĚDIK
(be-esenkědik) ösz. k. Esengve, könyörögve, kunyorálva bebocsátást, beeresztést, bemenetelt kiván eszközölni magának. A gyermek beesenkedik a látványos előadásokra.

*BEESÉS
(be-esés) ösz. fn. Egyensúly vesztése által okozott esés bizonyos térbe, mélységbe, üregbe. V. ö. BEESIK.

*BEESĚTT
(be-esětt) ösz. mn. Mondjuk állati testről, illetőleg oly részeiről, melyek rendes állapotban kiállók, kidudorodók, midőn bármi oknál fogva benyomulnak, megcsappannak, megsoványodnak. Beesett szemek. Beesett arcz. Beesett mell, far.

*BEESIK
(be-esik) ösz. k. 1) Súlyegyenét vesztve bizonyos üregbe, térbe, mélységbe esik, alászáll. Elcsúszván, beesett a gödörbe. Hajófödelről beesni a vízbe. Beesni a kámvátlan kútba. 2) Mondjuk különösen esőről, hóról, midőn bizonyos résen valamely zárt helyre hull, csepeg. Az eső beesik a kéményen, a rongyos háztetőn. Beesik a hó. 3) Átv. ért. öszvelappad, dudorodását veszti, megcsappan, megsoványodik. Beestek a szemei. Beesett a képe.

*BEESKET
(be-esket) ösz. áth. Bizonyos testületbe, rendbe, szerzetbe, állapotba eskü által beavat, beigtat. Beesketni a szerzetes rend növendékeit. A katonaujonczokat beesketni. Szokottabban: fölesket.

*BEESKETÉS
(be-esketés) ösz. fn. Eskü általi beigtatás, beavatás. Beesketéssel járó szertartások, fogadalmak.

*BEESKETÉSI
(be-esketési) ösz. mn. Beesketést illető, ahhoz tartozó. Beesketési szertartás, innepély.

*BEESKÜSZIK
(be-esküszik) ösz. k. Bizonyos állapotra, szolgálatra, hivatalviselésre esküvel kötelezi magát. Beeskünni papnak, szerzetesneh, katonának. Szokottabban: fölesküszik.

*BEESTVELĚDIK
(be-estvelědik) ösz. k. Nyugovóra hanyatlik a nap, estve leszen. Már beestveledik, hazafelé sietnek a munkások. Személytelen ige.

*BEĚSZI MAGÁT
Csak visszaható névmással használtatik, s mondjuk holmi maró, emésztő nedvekről vagy más testekről, férgekről, midőn más testeket elkoptatnak, vagy beléjök fúrják magukat. A rozsda, a választóvíz beeszi magát a vasba. A rák, a fene beeszi magát a testbe. A szú beeszi magát a fába.

*BEÉTET
(be-étet) ösz. áth. Erős, maró hígszer által valamely test részeit feloldja, megemészti, kikoptatja. Beétetni a nyomtatásra használandó kőtáblákat, rézlemezeket.

*BEEVESĚDIK
(be-evesědik) ösz. k. Egyes folyadék által behúzódik, belepetik. Beevesedik a seb. V. ö. EVES.

*BEEVEZ
(be-evez) ösz. önh. 1) Hajón, dereglyén, csónakon stb. evezőlapát segedelmével bemegy, beszáll valahová. Beevezni a révbe, a kikötőbe. A Tiszából beevezni a Dunába. 2) Általán: behajóz.

*BEEVEZÉS
(be-evezés) ösz. fn. Evezős hajón bemenés, beszállás bizonyos helyre, révbe, kikötőbe.

*BEĚVŐDIK
(be-ěvődik) ösz. belsz. l. BEĚSZI MAGÁT.

*BEEVŰL
(be-evűl) ösz. önh. l. BEEVESĚDIK.

*BEFAGGYÚZ
(be-faggyúz) ösz. áth. Fagygyúval beken, bemázol, bemocskol. Befaggyúzni a fájós tyúkszemet, a sebes orrt. Befaggyúzni a csizmát. Befaggyúzni a ruhát.

*BEFAGY
(be-fagy) ösz. önh. 1) Bizonyos foku hidegben jéggé merevedik. Befagytak a tavak, folyók. 2) Mondjuk más testekről is, midőn jég közé szorulnak, vagy jéggel behúzódnak. Befagytak a malmok, Befagynak az ablakok. Tréfás átv. ért. befagyott a szája, am. hallgat, midőn szólnia kellene.

*BEFAL
(be-fal) ösz. áth. Ételt, konczot mohón bekap a szájába. Befalni egyszerre egy gombóczot. Az eb befalta az elébe vetett konczot. Szélesb ért. valamit a szájába kap, benyom, bedug. Befalni a sípot. Befalni a megütött ujjat. V. ö. FAL, ige.

*BEFALAZ
(be-falaz) ösz. áth. 1) Fallal kerít, körülvesz. Befalazni a kertet, a város kerületét. 2) Bizonyos nyílások közé vagy elé falat rak, hogy betakarja. Befalazni a kaput, ajtót, ablakot. 3) Fal közé zár, szorít. A régi vad századokban büntetésből vagy boszuból befalazták az embereket.

*BEFÁRAD
(be-fárad) ösz. önh. Némi önmegerőltetéssel, fáradsággal megy be valahová. Messziről ide befáradtam és hiába.

*BEFÁRASZT
(be-fáraszt) ösz. áth. Mást kényszerít, hogy oly útat tegyen valahová, mely fáradságba kerül. A cselédet holmi haszontalanságért befárasztani a városba.

*BEEFAROL
(be-farol) ösz. önh. Farral fordulva hat be, megy be valahova. A kantáron visszahúzott ló befarolt a kapu alá. Átv. ért. mondjuk járművekről, midőn hátulsó részeikkel fordulnak be valahová. Befarol a kocsi, a szán az ároka. A hajó befarolt a kikötőbe. V. ö. FAROL, FARTOL.

*BEFÁTYOLOZ
(be-fátyoloz) ösz. áth. Fátyollal beföd, betakar, beborít. Befátyolozni a fejet, a kalapot. Különösen am. apáczának beavat, fölesket. V. ö. FÁTYOL.

*BEFĚCSKEND
(be-fěcskend) ösz. áth. 1) Sugarasan vagy szétszórt cseppekben kilövellő folyadékkal benedvesít, bemocskol valamit. Befecskendeni vízzel a fákat, utczákat. Híg sárral befecskendeni az általmenőket. 2) Bizonyos folyadékot, híg szert, csöves eszközzel valamely hézagba, üregbe, likba lövell.

*BEFĚCSKENDĚZ
(be-fěcskenděz) ösz. áth. Többször, ismételve, folytatva befecskend.

*BEFĚD
(be-fěd) ösz. áth. Tetőzettel, héjazattal, lepellel stb. betakar. Befedni a házat cseréppel, rézlemezzel, zsúppal, náddal. Befedni a szőlőtőkéket földdel, ganajjal. V. ö. FĚD.

*BEFĚDÉS
(be-fědés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit befednek. Házak, asztagok, kazalok befedése. V. ö. BEFĚD.

*BEFĚDELEZ
(be-fědelez) ösz. áth. Fedéllel betakar, betetéz, tetővel ellát. Befedelezni a házat, templomot. Befedelezni a kéményt, pipát. V. ö. FEDÉL.

*BEFĚDĚZ
(be-fěděz) ösz. áth. Betetőzés, födéllel ellátás, betakargatás. A ház befedezésével foglalkodó ácsok, cserepesek, bádogosok.

*BEFEHÉRÍT
(be-fehérít) ösz. áth. Fehér szinű szerrel, pl. mészszel, krétával, fehér földdel, fehér festékkel beken, bemázol. Hajporral befehéríteni a kezeket, karokat.

*BEFEJEZ
(be-fejez) ösz. áth. Valamely művet, dolgot, munkát, bevégez, tökéletesen végrehajt, elkészít. Befejezni a beszédet, értekezést. Befejezni a megyei tanácskozást, az országgyülést. Befejezni a hadi gyakorlatokat.

*BEFEJEZÉS
(be-fejezés) ösz. fn. 1) Bizonyos műnek, munkálatnak bevégzése, berekesztése, végrehajtása. 2) Az illető munkának végső része, mely az egésznek mintegy fejét, tetejét képezi.

*BEFEJEZŐLEG
(be-fejezőleg) ösz. ih. Bezárólag, bevégzésképen. Befejezőleg még ezeket és ezeket mondotta a szónok.

*BEFEKETÍT
(be-feketít) ösz. áth. Fekete színnel befest, bemázol, bemocskol. Szurokkal, korommal befeketíteni a kezét. Sajátnemű kenőcscel, mázzal befeketíteni a bőrt. Átv. ért. valakinek hirét, nevét, becsületét bemocskolja.

*BEFEKSZIK
(be-fekszik) ösz. k. Fekvés végett behelyezi magát valahová. Befekünni a váluba, teknőbe, árokba, jászolba. Befekünni másnak ágyába. Befekünni a szekérbe.

*BEFELÉ
(be-felé) ösz. ih. E kérdésre hová? merre? mily irányban? am. bizonyos tájnak, térnek, helynek belsejébe irányzólag; azon oldalra, félre, részre, mely belül esik. Mikor ő befelé ment (a városba, erdőbe stb.), én kifelé jöttem. Az ember keze befelé hajlik, nem kifelé.

*BEFELEL
(be-felel) ösz. önh. Tulajdonító ragu személynévvel am. kereken, hímezés nélkül, szavait nem válogatva, vastagon, de egyszersmind alaposan odabeszél valakinek. Ugyau befeleltek neki. Csak szóljon, majd befelelek én neki.

*BEFĚLHŐDZIK
(be-fělhődzik) ösz. k. l. BEFELHŐSÖDIK.

*BEFĚLHŐSÖDIK
(be-fělhősödik) ösz. k. Az ég boltozata felhőkkel behúzódik, illetőleg homályossá lesz, beborul. Befelhősödik, eső lesz. Személytelen ige.

*BEFĚLHŐZ
(be-fělhőz) ösz. áth. Felhőkkel beborít, behomályosít. A felszálló köd befelhőzi az eget.

*BEFĚLLEGZIK
(be-fěllegzik) ösz. k. l. BEFĚLHŐSÖDIK. Azt sem mondta, befellegzett, azaz, hír nélkül eltávozott, elosont, a kapufától vett bucsút, egyet sem szólt.

*BEFEN
(be-fen) ösz. áth. Hozzá dörgölődzés által beken, bemocskol valamit. V. ö. FEN.

*BEFENEKEL
(be-fenekel) ösz. áth. Valamely edényt, vagy másnemű öblös művet fenékkel ellát, becsinál. Befenekelni a hordót, dézsát, kádat.

*BEFENŐ
(be-fenő) ösz. fn. Mesterember, ki holmi bútorokat, edényeket, eszközöket olajos, enyves vagy vizes festékkel beszinez, bemázol.

*BEFÉNYMÁZOL
(be-fény-mázol) ösz. áth. Fénymázzal befest, beken, megfényesít. Befénymázolni a hintókat, bőröket, szíjakat, csizmákat.

*BEFÉR
(be-fér) ösz. önh. 1) Beható ragu viszonynévvel am. bizonyos térben, öbölben, üregben helye van. Ezen hordóba tíz akó befér. Már több ember nem fér be a szinházba. 2) Bizonyos szorulaton bemehet. Oly vastag, hogy alig fér be az ajtón.

*BEFÉRCZĚL
(be-férczěl) ösz. áth. Nagyjában, ritka öltésekkel, imígyamúgy öszvevarr, öszveálnlál valamit. Beférczelni a gyapjus zsákot. Beférczelni a feslett ruhát. V. ö. FÉRCZĚL.

*BEFÉRKĚZIK
(be-férkězik) ösz. k. Tolongva, szoronkodva behelyezi magát, bejut valahová. Úgy megtelt a terem, hogy alig bírtam beférkezni.

*BEFEST
(be-fest) ösz. áth. Festékkel, mázzal bevon, beken, szinez. Befesteni a fenyűfa bútorokat. Arczát pirosra befesteni. V. ö. FEST.

*BEFESZĚGET
(be-feszěget) ösz. áth. Bizonyos eszköz által erőszakosan egymás után betör, betaszít, benyit. Befeszegetni a zárt kapukat, ajtókat.

*BEFESZÍT
(be-feszít) ösz. áth. 1) Ékféle hegyes éles eszközt szűk helyre, résbe szorít. Éket, fejszét befeszíteni a fába. 2) Ékkel, emeltyűvel betaszít, benyom. Vas rúddal befeszíteni a kaput.

*BEFÉSZKEL
(be-fészkel) ösz. önh. Visszaható névmással am. állandó maradásul behelyezkedik, betelepedik valahová. Sok jött-ment ember befészkelte magát nálunk.

*BEFÉSZKELŐDIK
(be-fészkelődik) ösz. k. Átv. ért. fészket csináló madár módjára izegve-mozogva állandó lakhelyet készít, megtelepedik valahol; erőszakkal tolakodik be valahová. V. ö. FÉSZKELŐDIK.

*BEFESZŰL
(be-feszűl) ösz. önh. Szűk résbe, hasadékba nyomulva beszorúl. Befeszűl a fejsze a fába.

*BEFI
(be-fi azaz belfi, belsőfi) ösz. fn. Heves vármegyében am. kegyencz, pl. "Ez a tiszttartó befi a grófjának." Erdélyben am. bejárós. Befi a házba.

*BEFIRKÁL
(be-firkál) ösz. áth. Ákombákomféle irkafirkákkal, bötűkkel, jegyekkel, rajzokkal betölt, bepiszkol, bemocskol. A gyermek sok papirt befirkál, míg irni megtanul. Befirkálni a házak falait. V. ö. FIRKÁL.

*BEFIZET
(be-fizet) ösz. áth. 1) Valamely pénztárba, illetőleg czélra bizonyos mennyiségü pénzt bead. Amit igért, amivel tartozott, utolsó fillérig befizette. Száz forintot már befizettem. 2) Átv. ért. tulajdonító ragu viszonynévvel am. valakinek kárt tesz, valakit megtorol, meggyaláz, vagy valamit megrongál. Nekem ugyan befizettek. Majd befizetek én neki. Népies alsóbb nyelvben divatos kifejezés.

*BEFIZETÉS
(be-fizetés) ösz. fn. Adás, adózás neme, midőn valamit befizetünk. Itt van a részvények befizetésének ideje. V. ö. BEFIZET.

*BEFOG
(be-fog) ösz. áth. 1) Valakit fogolylyá tesz, becsíp. Befogni az éjjeli csavargókat. Befogni a gyanus személyeket, tolvajokat. 2) Barmot igába, hámba szorít. Befogni a tinókat. Fogj be négy ökröt. Fogd be a lovakat. Mára befogott a kocsis, mehetünk. Fogjunk be! 3) Valamely üreget, nyilást, rést, hézagot kézzel betakar, bedug. Befogni a füleket, szemeket. Fogd be a szádat, am. hallgas, ne locsogj. Befogni a töltsér végét. 4) Bizonyos tért beföd, testet betakar. Terebélyes szoknyája befogja a fél szobát. Ezen abrosz nem fogja be az egész asztalt.

*BEFOGAD
(be-fogad) ösz. áth. 1) Szállást, lakhelyet ad valakinek. Idegeneket befogadni az országba. Éjjeli hálásra befogadni az utasokat. 2) Szerződés által bevesz bizonyos állapotba. Befogadni valakit inasnak, tisztnek. Semmiféle szolgálatba nem akarják őt befogadni. V. ö. FOGAD.

*BEFOGADÁS
(be-fogadás) ösz. fn. 1) Szállásra, lakásba, 2) bizonyos állapotba fölvevés. V. ö. BEFOGAD.

*BEFOGÁS
(be-fogás) ösz. fn. 1) Fogolylyá tevés, fogságba vivés. Tolvajok, csavargók befogása. 2) Vonó baromnak pl. ökörnek, lónak igába, hámba fogása. Siess, ne késsél a befogással.

*BEFOGATÓ-PARANCS
ösz. fn. Hatóságtól kiadott parancs, melynek rendeleténél fogva bizonyos vád alatt levő személyeket be kell fogni.

*BEFOGDOS
(be-fogdos) ösz. gyak. áth. Többeket egymás után, vagy különkülön időben fogolylyá tesz, bezáratás végett öszvefogdos. Befogdosni az öszveesküvőket, a szökevényeket. Befogdosni a tolvaj czimborákat.

*BEFOGDOZ
(be-fogdoz) l. BEFOGDOS.

*BEFOGLAL
(be-foglal) ösz. áth. 1) Bizonyos határok közé, illetőleg keretbe, rámába szorit valamit; bekerít. Fákkal befoglalni a falu környékét. Árokkal befoglalni a rétet. Befoglalni aranyos rámába a képet. 2) A többi közé veszi, több mással részesíti valamiben, többihez csatolja. Befoglallak mindennapi imádságomba. V. ö. FOGLAL.

*BEFOGLALÁS
(be-foglalás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit befoglalunk, ezen igének minden értelmében. V. ö. BEFOGLAL.

*BEFOJT
(be-fojt) ösz. áth. 1) Élő állatot vízbe vagy más folyadékba vetve, benyomva megfulni kényszerít. A macskakölyköket befojtani a vízbe. 2) Bizonyos ételitalt saját gőzében, párájában készít el. Befojtani holmi gyümölcsöket. Befojtani a mustot.

*BEFOJTOTT
(be-fojtott) ösz. mn. és fn. Saját gőzében, párájában megfőzött, megsütött, elkészített. Befojtott baraczk. Befojtott must. Czukros befojtott.

*BEFOLD
(be-fold) ösz. áth. Kiszakadt, rongyos ruhán egyes likat bevarr, kijavít.

*BEFOLDOZ
(be-foldoz) ösz. gyak. áth. l. BEFOLTOZ.

*BEFOLTOZ
(be-foltoz) ösz. áth. Szakadt, kopott, likas, rongyos ruhát, vagy más valamit hozzá toldott, vagy ráborított több darabokkal, illetőleg foltokkal kijavít. Befoltozni a dolmány könyökét. Befoltozni a zsákot. Befoltozni az üstöt, serpenyőt. Befoltozni a hajót, a ház oldalát, födelét.

*BEFOLY
(be-foly) ösz. önh. 1) Mondjuk folyadékról, nevezetesen vízről, midőn természeti nehézkedésénél fogva mozgásba jővén alantabb helyre ereszkedik, benyomúl. A Tisza befoly a Dunába, a Duna pedig a tengerbe. Oly nagy volt az árvíz, hogy befolyt a kocsiba. Az esővíz befoly a csatornába, az árokba. 2) Átv. ért. működő erejénel fogva hatást gyakorol valamely ügybe, dologba. Az orosz befoly Törökország belső ügyeibe Az irók befolynak a nép erkölcseire.

*BEFOLYÁS
(be-folyás) ösz. fn. 1) A híg testnek mozgási állapota, midőn esésénél fogva benyomúl valahová. 2) Átv. ért. erkölcsi működés, mely beavatkozás által, vagy természeténél fogva behat valamibe. Nagy befolyással bíró férfiú. Az ételitalnak nagy befolyása van az egészségre, a népek jellemére. E dologba nekem semmi befolyásom.

*BEFOLYASZT
(be-folyaszt) ösz. áth. l. BEFOLYAT.

*BEFOLYAT
(be-folyat) ösz. áth. Eszközli, hogy a folyadék, vagyis általán akármily híg test benyomuljon, beereszkedjék bizonyos térbe, mederbe, öbölbe, stb. Az állóvizet csatornákon befolyatni a Dunába.

*BEFON
(be-fon) ösz. áth. 1) Öszveguzsolva, tekergetve, csavargatva holmi szálas, fonalnemű testeket csomóba köt. Befonni a hajat, a ló serényét, farkát. 2) Önmagából kieresztett fonalakkal bekerít. A selyembogár befonja magát saját szálaiba. A pók befonja hálójába a legyeket. 3) Átv. ért. szövevénye-mesterséggel, ármánynyal valakit valamely ügybe bes lekever, belehúz, behálóz. A játékosok befonták őt társaságukba, s nem menekedhetik tőlök.

*BEFONÁS
(be-fonás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit befonnak. Hajak befonása. V. ö. BEFON.

*BEFONDOLÓDZIK
(be-fondolódzik) ösz. k. Önmaga által befonódik, beszövődik, betekerődik, pl. a selyembogár.

*BEFONT
(be-font) ösz. mn. Aminek szálai bizonyos rendben öszve vannak szedve, tekergetve, kötve. Befont haj, üstök, serény, lófark.

*BEFONYORODIK
(be-fonyorodik) ösz. k. lásd BEFONDOLÓDZIK.

*BEFOR
(be-for) ösz. fn. tt. befor-t. Szembetegség, midőn a szemhéjak befelé nőnek, mintegy befordulnak a szembe.

*BEFORCSIPESZ
(befor-csipesz) ösz. fn. Sebészi eszköz, melylyel a befornemü szembajt műtételezik. V. ö. BEFOR.

*BEFORDÚL
(be-fordúl) ösz. önh. Menés közben az útról félre tér, és bemegy valahová. Befordulni a csárdába egy italborra. Pestről Bécsbe mentében befordult Esztergamba. Fordulj be hozzánk egy-két órára. Hasonló félretérési értelműek: Befordul a kocsi az árokba. Itt befordul az út az erdőbe.

*BEFORFOGÓ
(befor-fogó) ösz. fn. Fogóféle sebészi eszköz, melyet a befor műtételénél használnak. V. ö. BEFOR.

*BEFORDÍT
(be-fordít) ösz. áth. 1) Valamely testet saját sarka vagy tengelye körül mozgatva betol, benyom, behajt valahová. Az udvaron levő hordót befordítani a pinczetorokba. 2) Valaminek külső lapját, oldalát befelé hajtja, mely esetben a külső oldal kifordíttatik. Aki a bunda bőrét befordítja, az a szőrét kifordítja.

*BEFORGAT
(be-forgat) ösz. gyak. áth. 1) Több holmit úgy forgat, hogy külső lapjaik, oldalaik befelé álljanak. A könyveket sarokkal beforgatni a szekrény fiókjába. 2) Bizonyos térbe, öbölbe, hengerget, hömbölyget.

*BEFORR
(be-forr) ösz. önh. 1) Tulajdon ért. beforrnak az érczek, illetőleg fémek, midőn tűz által izzóvá téve, vagy fölolvasztva öszveragadnak. 2) Átv. ért. mondjuk az állati vagy növényi testen ejtett sebről, midőn hártyával behúzódik, öszvenő, illetőleg begyógyúl.

*BEFORRAD
(be-forrad) ösz. önh. lásd BEFORR.

*BEFORRADÁS
(be-forradás) ösz. fn. Az állati vagy növényi testeken ejtett sebek öszvenövése, behártyásodása.

*BEFORRADT
(be-forradt) ösz. mn. Sebekre, törésekre vonatkozólag am. behegedt, benőtt, begyógyúlt. Beforradt sebek, csontok.

*BEFORRASZOL
(be-forraszol) ösz. áth. Öntött, vagy izzó érczczel beragaszt, betöm. Beforraszolni a likas bográcsot, kazánt.

*BEFORRASZT
(be-forraszt) ösz. áth. 1) l. BEFORRASZOL. 2) Gyógyszerek által bizonyos sebeket, töréseket behegeszt, begyógyít.

*BEFORRASZTÁS
(be-forrasztás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit beforrasztanak. Lásd BEFORRASZT.

*BEFŐ
(be-fő) ösz. önh. Fövés és párolgás által öszvemegy, kevesebb lesz.

*BEFÖCSKEND
(be-föcskend) ösz. áth. l. BEFĚCSKEND.

*BEFÖCSKENDĚZ
(be-föcskenděz) ösz. gyak. áth. l. BEFĚCSKENDĚZ.

*BEFÖD
(be-föd) ösz. áth. l. BEFĚD.

*BEFÖDÉS
(be-födés) ösz. fn. l. BEFĚDÉS.

*BEFÖDÖZ
BEFÖDÖZÉS, l. BEFĚDĚZ, BEFĚDĚZÉS.

*BEFŐTT
(be-főtt) ösz. fn. Befőzött gyümölcsből készített csemegeféle nyalánkság. (Marmelade).

*BEFŐZ
(be-főz) ösz. áth. 1) Eltenni való csemegegyümölcsöt saját gőzében, párájában, levében főzve elkészít. Cseresnyét, baraczkot, szilvát befőzni. 2) A levesbe tésztát, vagy más valamit pl. rist tálalás előtt bele tesz, hogy megfőjön. Már befőzött a szakács, s legott tálalni fog.

*BEFŐZÖTT
(be-főzött) ösz. fn. Mindenféle gyümölcs, melyet megfőzve, befojtva czukorral, s más fűszerekkel készítve üvegekbe, palaczkokba eltesznek.

*BEFÚ
BEFÚJ, (be-fú vagy be-fúj) ösz. önh. és áth. Mondjuk szélről, midőn valamely résen, nyiláson, hézagon keresztűl bizonyos helyre behat. Nyilt ajtón, ablakon befú a szél a szobába. Áthatólag am. bizonyos tért fúva bejár, továbbá valamely röpke könnyü testet, léget bizonyos csövön, vagy lehelettel belövel, behajt. Levegőt fúni be a színhalott tüdejébe. A szél sok szemetet befújt a szobába.

*BEFÚR
(be-fúr) ösz. áth. Fúróval vagy ehhez hasonló hegyes, csavaros eszközzel likat váj valamibe. Befúrni a gerendákat, a ház oldalát. Visszaható névmással átv. ért. erőszakkal, tolakodva, mintegy fúrókép forogva benyomúl, bejut valahová. A szemtelen ember mindenhová befúrja magát.

*BEFURAKODIK
(be-furakodik) ösz. k. Sűrü sokaság között tolakodva bejut valamely helyre. Alig bírtam befurakodni a szinházba, a gyülésterembe. Átv. ért. hivatlanul, kelletlenül bizonyos társaságba, állapotba betolakodik, behelyezkedik, befúrja magát. V. ö. FURAKODIK.

*BEFUT
(be-fut) ösz. önh. Futva, azaz sebes léptekkel siet be valahová. Befutni a szomszéd városba. Az üldözők elől befutni az erdőbe. Használtatik áthatólag is. Pályáját dicsőségesen befutotta. Az egész falut befutja egy óra alatt. Minden ismerősét befutotta, azaz, sietve, futtában meglátogatta.

*BEFUTOS
(be-futos) ösz. önh. és áth. Gyakran, ismételve futva bejár, futosva több helyre elmegy. Jajveszékelve az egész várost befutossa. Segedelemért a gazdagokat befutosni. Tüskét-bokrot befutosni.

*BEFUTOSGÁL
(be-futosgál) ösz. önh. Némi kicsinyítési árnyéklattal am. befutos.

*BEFUTKÁROZ
(be-futkároz) ösz. önh. és áth. Futkározva bejár. V. ö. FUTKÁROZ.

*BEFUTTAT
(be futtat) ösz. áth. Valakinek megparancsolja, meghagyja, illetőleg sürgeti, ösztönözi, hogy befusson valahová. A cselédet befuttatni holmiért a városba. Átv. ért. az ötvösöknél am. nemtelenebb fémből való eszközt más nemesebbel olvasztás által bevon. Az ezüst szelenczét, kelyhet befuttatni aranynyal. A réz edényeket befuttatni czinnel.

*BEFUVAL
(be-fuval) ösz. önh. és áth. Gyöngén, lassan befú, belehel. A csendes nyugoti szellő befuval a fák lombjai közé. Az Isten lelket fuvalt be testünkbe. V. ö. FUVAL.

*BEFÜGG
(be-függ) ösz. önh. Kivülről bizonyos közön keresztül befelé függ. A kerítés melleti fa lombjai befüggenek a szomszéd kertjébe. Az ablak közti függöny szellőtől hajtva befügg a szobába.

*BEFÜGGESZT
(be-függeszt) ösz. áth. Valamit úgy akaszt be valahová, hogy függő állapotban maradjon. A ruhákat befüggeszteni a szekrénybe. A szitát, rostát befüggeszteni a kamrába.

*BEFŰL
(be-fűl) ösz. önh. Mondjuk zárt térről, öbölről, üregről, nevezetesen lakhelyről, szobáról, teremről stb. midőn kemenczében, kandallóban, stb. rakot tűz által melegséggel megtelik. A kis szoba hamarabb befűl, mint a tágas terem.

*BEFÜRMÖL
(be-fürmöl) ösz. áth. Az ajtót, kaput ráfordított perczekkel beteszi, becsinálja. Székely tájszó, melyben a fürmöl a latin firmo, s német firmhez hasonlónak látszik, de valószinűbb, hogy a forgó pöczköt jelentő fürgetyű szóval egy eredetű, s törzse füröm, öszvehúzva: fürm, azaz, fürgő, forgó eszköz.

*BEFÜRÉSZĚL
(be-fürészěl) ösz. áth. Valamely tömör kemény testet fürészszel bemetsz, bevág, illetőleg rést, hézagot csinál benne. Befürészelni félig a gerendát, deszkát.

*BEFÜSTÖL
(be-füstöl) ösz. áth. 1) Bizonyos czélból füstöt ereszt valamely helyre, vagy testre. Fenyő-maggal befüstölni a szobát, hogy a rosz szagot ne érezzük. Ivás közben befüstölni a fekete kávét. 2) Füsttel beszennyez, bekormoz, befeketít, bebüdösít. Befüstölni a falakat, képkereteket, függönyöket. A sok pipás befüstöli a szobát, a ruhákat.

*BEFÜSTÖLÉS
(be-füstölés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit befüstölünk. V. ö. BEFÜSTÖL.

*BEFÜSTÖLŐDIK
(be-füstölődik) ösz. belsz. Füsttől befeketedik, bekormosodik, füstszaguvá leszen. Sok dohányzás által befüstölődnek a szoba falai. Befüstölődik a konyha, kémény. A nyers fánál főzött étel befüstölődik.

*BEFÜSTÖSÍT
(be-füstösít) ösz. áth. Füstöt eresztve, csinálva bemocskosít, befeketít, bekormosít. A dohányzók befüstösítik a kávéházat.

*BEFÜSTÖSÖDIK
(be-füstösödik) ösz. k. lásd BEFÜSTÖLŐDIK.

*BEFŰSZĚRĚZ
(be-fűszěrěz) ösz. áth. Fűszerrel behint, elegyít, ízt, szagot ad valaminek. Befűszerezni az ételeket, italokat.

*BEFŰT
(be-fűt) ösz. áth. Zárt helyet, nevezetesen szobát, termet stb. kályhába kemenczébe, kandallóba rakott tűzzel meleggé tesz. Befűteni a tánczteremet, a szinházat, a tanodát, az ebédlőt. Tárgyesetes viszonynév nélkül általán am. fűtés által meleget csinál. Korán reggel befűteni. Ha fáztok, fűtsetek. be. Korán volna még befűteni. Átv. ért. tulajdonító ragu névvel am. valakinek szorongó, aggasztó bajt okoz, s mintegy meleget csinál neki, illetőleg kárt, roszat tesz. Majd befűtök én neki. Befűtött ő maga magának. Hasonló érteményüek: befizet, bedolgozik.

*BEFŰTÉS
(be-fűtés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamely zárt helyet, vagy átv. ért. valakinek befűtenek.

*BEFÜTYÖL
(be-fütyöl) ösz. önh. Népies nyelven s átv. ért. tulajdonító ragu viszonynévvel am. befűt, befizet, bedolgozik.

*BEFÜVESĚDÉS
(be-füvesědés) ösz. fn. Állapot, midőn valami befüvesedik, midőn a fű belepi. V. ö. BEFÜVESĚDIK.

*BEFÜVESĚDIK
(be-füvesědik) ösz. k. Mondjuk oly terűletről, mely elébb kopár volt, s most fű terem rajta, belepi a fű. Az elhagyott járatlan utak nedves esztendőben befüvesednek. A parragon hagyott földek, ugarok befüvesednek.

*BEFÜVESÍT
(be-füvesít) ösz. áth. 1) Fűvel bebenöveszt, eszközli, hogy fű lepje, fű teremjen rajta. 2) Kaszált, aratott fűvel behint, szokottaban: befüvez.

*BEFÜVESŰL
(be-füvesűl) ösz. önh. l. BEFÜVESĚDIK.

*BEFÜVEZ
(be-füvez) ösz. áth. Kitépett, kaszált, vagy aratott fűvel behint, beszór. Ünnepélyes menet alkalmával befüvezni az utat, az utczákat.

*BEFŰZ
(be-fűz) ösz. áth. 1) Általán valamely testet holmi szalagokkal, kötőkkel, zsinorzattal stb. öszveszorít, különösen a derekat úgynevezett vállal, öszvehúzza, karcsubbá alakítja. Halcsontos mellénynyel befűzni a derekat. 2) Tű, vagy hasonló eszközzel beleölt, belehúz valamit valamibe. A szalagot befűzni a gomblikba. V. ö. FŰZ.

*BEFÜZEL
(be-füzel) ösz. áth. Fűzfákkal, fűzcserjékkel bekerít, beültet.

*BEFŰZÉS
(be-fűzés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit befűzünk. V. ö. BEFŰZ.

*BEFŰZÖTT
(be-fűzött) ösz. mn. Ami vagy aki be van fűzve. Befűzött nők, nyalka uracsok. Befűzött derék.

*BEG
tájszó beh helyett; vagy Kassai szerént be-igen-ből öszverántva, pl. be igen jó (Csokonainál).

*BÉG
(bé-g) önh. m. bég-tem, ~tél, ~ětt. Bé természeti hangon szól, kiált, mint a juhok, bárányok. Az ökör, tehén: bőg. Egyszerű gyöke a természeti hangutánzó bé, mely némely tájakon, nevezetesen a Vas vármegyei Őrségben így is használtatik: bé-ok (bégek), mint ré, réok (rivok), g gyakorlatos képzővel: bég, mint: bú-g, sú-g, zú-g, bő-g, nyö-g, ri-g a rigó származékban. Rokon a latin vagio, mugio, hellen mucaomai.

*BÉGA
folyó Torontál vármegyében. Béga csatornája.

*BÉGÁNY
KIS~, NAGY~, falvak neve Bereg vármegyében; helyr. Bégány-ba, ~ban, ~ból.

*BEGARÁDOZ
(be-garádoz) ösz. áth. Garáddal bekerít. Begarádozni a lóheres földet. V. ö. GARÁD.

*BEGÁRGYÁZ
(be-gárgyáz) ösz. áth. Gárgyával, azaz kávával bekerít. Begárgyázni a kútat. V. ö. GÁRGYA és KÁVA.

*BEGÁTOL
(be-gátol) ösz. áth. Gátféle töltéssel, kerítéssel becsinál, körülvesz, bizonyos határok közé szorít. Begátolni a malmok fölött a folyót, patakot.

*BEGÁTOLÁS
(be-gátolás) ösz. fn. Vízépítési munkálás, midőn a víz mellékét begátolják. V. ö. BEGÁTOL.

*BEGÁTOLT
(be-gátolt) ösz. mn. Gáttal beszorított, elrekesztett. Begátolt patak, folyó.

*BEGAZOL
(be-gazol) ösz. áth. Elszórt, elhullatott gazzal beszemetez, betakar. Takarodáskor begazolni az utczát, az udvart.

*BEGÁZOL
(be-gázol) ösz. önh. Gázolva bemegy a vízbe. Begázolni a sekély folyóba, tóba. Használtatik áthatólag is. A szenvedélyes vadász begázolja a mocsárokat, tavakat. V. ö. GÁZOL.

*BEGAZOLÁS
(be-gazolás) ösz. fn. Gazzal behintés, beszemetezés.

*BEGÁZOLÁS
(be-gázolás) ösz. fn. Gázolva bemenés, bejárás.

*BEGAZOSÍT
(be-gazosít) ösz. áth. Lásd BEGAZOL.

*BEGECS
helység Bács megyében; helyragokkal: Begecs-ěn, ~re, ~ről.

*BEGÉCS
puszta Bihar vármegyében; helyragokkal: Begécs-re, ~ěn, ~ről.

*BEGENYED
(be-genyed) ösz. önh. Genyféle rútsággal behúzódik. Begenyed a seb. V. ö. GENY, GENYED.

*BEGENYEDÉS
(be-genyedés) ösz. fn. Kórállapot, midőn a seb genynyel behúzódik.

*BEGEREBLYÉL
(be-gereblyél) ösz. áth. 1) Gereblyével betakarít. Az elhullt, elszórt szénát, szalmát begereblyélni a pajtába. 2) A fölásott földet gereblyével elsimítja.

*BEGERENDÁZ
(be-gerendáz) ösz. áth. Gerendákkal beföd, berak. Begerendázni a házfalakat, a hídlábakat.

*BÉGET
(bé-g-et) önh. m. béget-tem, ~tél, ~ětt, par. bégess. Mondjuk juhnemü állatokról, s azok bárányairól, midőn szokott természeti hangjokon szólanak, bégnek. Az et, illetőleg t képző más ilynemű állati hangutánzókban is divatozik, mint: rigyet, sikolt, rikolt, üvölt, kiált, süvölt, stb. Vétethetik áthatólag vagy miveltetőleg is, s akkor am. bégésre ösztönöz, kényszerít. Szájczuppogatás által megbégetni a bárányokat. Ekkor olyan képzésü mint: ríkat, síkat, búgat, brúgat.

*BÉGETÉS
(bé-g-et-és) fn. tt. bégetés-t, tb. ~ěk. 1) Juhok, bárányok bégése. 2) Cselekvés, mely által eszközöljük, hogy a juhféle állat bégjen.

*BEGIPSZĚL
(be-gipszěl) ösz. áth. Gipszből készített kovászszal, tapaszszal behúz, befehérít.

*BEGIPSZĚLÉS
(be-gipszělés) ösz. fn. Gipszszel behúzás, betapasztás.

*BEGOMBOL
(be-gombol) ösz. áth. Gombbal öszveköt, máshoz csatol. Begombolni a dolmányt, üng gallérát. Mondjuk visszahatólag is. Gombold be magadat, azaz a rajtad levő ruhát. V. ö. GOMBOL.

*BEGOMBOLÁS
(be-gombolás) ösz. fn. Cselek vés, midőn valamit begombolunk.

*BEGÖNGYÖL
(be-göngyöl) ösz. áth. Öszvehajtogatva göngygyé alakít, gömbölyű csomóba, vagy hengerbe szorít, illetőleg betakargat valamibe. V. ö. GÖNGY.

*BEGÖNGYÖLÉS
(be-göngyölés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit begöngyölünk. V. ö. BEGÖNGYÖL.

*BEGÖNGYÖLGET
(be-göngyölget) ösz. gyak. áth. Valamit különös gonddal, több rétegű takaróba burogat, vagy egymás után több holmit begöngyöl.

*BEGÖNGYÖLGETÉS
(be-göngyölgetés) ösz. fn. Cselekvés, melyet gyakorol, aki valamit begöngyölget.

*BEGÖRBED
(be-görbed) ösz. önh. Önsulya, vagy külső nyomás által befelé hajolva görbévé lesz, vagy ilyen irányban nő. V. ö. GÖRBED.

*BEGÖRBÍT
(be-görbít) ösz. áth. Nyomás által eszközli, hogy meggörbedve befelé hajoljon. Begörbíteni a szántóvas lapját, az ontrába szorított hordódongákat.

*BEGÖRBÍTÉS
(be-görbítés) ösz. fn. Befelé hajlítás.

*BEGÖRBŰL
(be-görbűl) ösz. önh. Görbére hajtva befelé áll; begörbed.

*BEGÖRBÜLÉS
(be-görbülés) ösz. fn. Görbülő alakban, irányban befelé hajlás.

*BEGÖRDÍT
(be-gördít) ösz. áth. Hengerítve, saját tengelye körül hajtva valamely hengerded, gömbölyü testet behajt, benyom, betol valahová. A boros hordót a pinczetorokből begördíteni a pinczébe. V. ö. GÖRDÍT.

*BEGÖRDÍTÉS
(be-gördítés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit hengerítve behajtunk valahová.

*BEGÖRDŰL
(be-gördűl) ösz. önh. Hengeregve, hömbölyögve, saját tengelye körül forogva benyomúl.

*BEGÖRDÜLÉS
(be-gördülés) ösz. fn. Behengeredés, behömbölyödés, begurdulás.

*BEGÖRGET
(be-görget) ösz. gyak. áth. Valamely hengerded, vagy gömbölyü, kerekded testet folytonosan gördítve, vagy több ily testeket egymás után tengelyeik körül forgatva behajt, benyomdos valahová. A lisztes hordókat begörgetni a raktárba.

*BEGÖRGETÉS
(be-görgetés) ösz. fn. Gyakorlatos cselekvés, mely által valamit vagy holmit begörgetünk.

*BĚGRE
fn. l. BÖGRE.

*BĚGY vagy BÖGY
önálló gyök és fn. tt. běgy-ět. Tömlőféle bőrzacskó a madarak nyaka végén, melybe az elnyelt magok s más keményebb eledelek betakarodnak, s megpuhulnak, mielőtt a gyomorba lemennének. Teli, üres běgy. Teli szedni, megtölteni, megtömni a begyét. Átv. értelemben mondjuk emberről is. Meghányta a begyét (gyomrát). Ördög bujjék a begyébe, mind megette. Innen képes kifejezéssel: begyében van, am. a rajta elkövetett roszat el nem feledheti, meg nem emésztheti, máskép: gyomrában van. Hasonlatképen így nevezik a nők csecsét. Derék begye van. Kiáll, kilátszik kilóg a begye. V. ö. BĚGYĚK, BÜTYÖK.
Mennyiben a begy öblös üreget képez, mely megtelve kidudorodik, s csomódad alakat ölt, alapfogalomban rokon azon běd, böd, bod, běnd, bog, bög, bug, bögy, büty, bogy, bugy, bocs, bucs gyökökkel, melyek származékai valami felfuvódót, gömbölyű, dudorú, csomós testet jelentenek, milyenek: bödön, bodon, bendő, bogács, boglya, bögre, buga, bögyök, bütyök, bögyörő, bogya, bugya, bugyor, bocska, buczkó, buczka, poh stb. Különben alaphangjainál fogva hasonló hozzá a német Bauch, régi felső német puh, buh, szanszkrit pah (vastagszik), honnan bahusz (vastag, pohos), görög pacuV, latin pinguis stb. Legközelebb áll hozzá az emlősök gyomrát jelentő bendő.

*BEGYAK
(be-gyak) ösz. áth. A régieknél am. beszúr, valamely hegyes eszközt belök, betaszít bizonyos testbe. A dárdát begyakni az ellenség szívébe. Ma mind az egyszerü gyak, mind a begyak a tisztességes nyelv rövidségére csak trágár beszédben használtatik. V. ö. GYAK.

*BEGYAKDOS
(be-gyakdos) ösz. áth. és önh. Többször, gyakran, ismételve beszúr, betologat, betaszigál. V. ö. GYAK, GYAKDOS.

*BEGYAKORLÁS
(be-gyakorlás) ösz. fn. Gyakori ismétlés, többszöri próba által betanulás, beleokulás valamely testi vagy lelki ügyességbe.

*BEGYAKOROL
(be-gyakorol) ösz. áth. Valakit bizonyos nemű működésbe, ügyességbe folytonos ismétlés, gyakorlás által beleoktat, belevezet, illetőleg képességet szerez neki. Begyakorolni a katonaságot a különféle hadi fordulatokba. Begyakorolni magát a vívásba, lovaglásba.

*BEGYALOGOL
(be-gyalogol) ösz. önh. és áth. 1) Gyalogolva bemegy, berándúl valahová. Rákosról begyalogolni Pestre. Faluról begyalogolni a városba. 2) Tárgyesetes viszonynévvel am. bizonyos helyet, tájt, tartományt, országot stb. gyalog bejár, beutaz, bevándorol. Begyalogolni egész Magyarországot.

*BEGYALOGOLÁS
(be-gyalogolás) ösz. fn. Járás, utazás neme, midőn valahová, vagy valamit begyalogolunk. V. ö. BEGYALOGOL.

*BEGYALUL
(be-gyalul) ösz. áth. 1) Gyaluféle eszközzel bemetsz, behornyol, vagy homorúvá alakít valamely testet. Begyalulni a zsindelyt. 2) Bizonyos testek gyalulását bevégzi. Begyalulni a télrevaló káposztát, répát.

*BEGYALULÁS
(be-gyalulás) ösz. fn. Bemetszés, bevágás neme, melyet gyaluval végeznek.

*BEGYÁNTÁROZ
(be-gyántároz) ösz. áth. Gyántárnemű mázzal beken, fényessé tesz. V. ö. GYÁNTÁR.

*BEGYÁNTÁZ
(be-gyántáz) ösz. áth. Gyántával beken, bedörzsöl, hogy sikamlósabb, csúszósabb legyen. Begyántázni a hegedűvonót. V. ö. GYÁNTA.

*BEGYÁNTÁZÁS
(be-gyántázás) ösz. fn. Gyántával bedörzsölés.

*BĚGYĚK
(běgy-ěk) fn. tt. běgyěk-ět. Zártabb hangzóval: bögyök. Bizonyos edények öblös része, mely a nyak alatt, mint tömött madárbegy kidudorodik, s hasat képez. Korsó, kancsó, palaczk, fazék, bögre begyeke. Tágas, kidudorodott begyek. Hasonlók hozzá a bugyoga, butyka, melyek egyszersmind hangutánzók is, mennyiben szoros szájokon bugyogva ömlik ki a folyadék. Elemzésére nézve lásd BĚGY. V. ö. BÜTYÖK.

*BĚGYĚKĚS
(běgy-ěk-ěs) mn. tt. běgyěkěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Aminek begyekje van, azaz, kidudorodott öblü, hasas. Mondjuk általán és kiválólag edényekről. Begyekes korsó, pohár, palaczk, fazék, tintatartó. Zártabb hangzóval böggökös, vagyis átv. értelemben vett bögyös.

*BĚGYĚNY
(běgy-ěny) fn. Lásd BĚDÉNY és BELÉNY vagy BÖLÉNY.

*BEGYĚPĚL
(be-gyěpěl) ösz. áth. Fölhasogatott gyepes földdel betakar, s mintegy beültet. Begyepelni a földből rakott kerti pamlagot, a kerti ágyak széleit. Zártabb ajakkal ejtve: begyöpöl.

*BEGYĚPĚSĚDÉS
(be-gyěpěsědés) ösz. fn. Földtalajnak, földszinnek gyeppel benövése. Zártabb hangon: begyöpösödés.

*BEGYĚPĚSĚDĚTT
(be-gyěpěsědětt) ösz. mn. Gyeppel benőtt. Begyepesedett ugarok. Zártabb ejtéssel: begyöpösödött.

*BEGYĚPĚSĚDIK
(be-gyěpěsědik) ösz. k. Mondjuk általán földszinről, földterületről, midőn a rajta növekedő gyep betakarja. Az elhagyott utak, járatlan utczák, elpusztult házak udvarai begyepesednek. Máskép: begyöpösödik.

*BEGYĚPĚSÍT
(be-gyěpěsít) ösz. áth. Mesterséges móddal, miveléssel eszközli, hogy bizonyos terület gyepes legyen, hogy gyep nőjön rajta. Begyepesíteni a sirhalmokat, az árokhányásokat. Zártabb hangon: begyöpösít.

*BEGYĚPĚSÍTÉS
(be-gyěpěsítés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg termelés, midőn valamely tért begyepesítenek. Máskép: begyöpösítés.

*BEGYĚPĚSŰL
(be-gyěpěsűl) ösz. önh. Mondjuk kopár térről, midőn gyep növekedik rajta. Esős évszakban a kopárabb, soványabb telkek is begyepesülnek. Átv. ért. begyepesült az esze am. elhagyott, elhanyagolt, parrag állapotban szenved. Zártabb hangszóval: begyöpösűl.

*BEGYĚPŰL
(be-gyěpűl) ösz.áth. l. BEGYĚPŰZ.

*BEGYĚPÜZ
(be-gyěpüz) ösz. áth. Gyepüféle sövénynyel, kerítéssel körülvesz. Begyepüzni a kertet, a szérűt. V. ö. GYĚPÜ.

*BEGYĚPÜZÉS
(be-gyěpüzés) ösz. fn. Gyepüvel bekerítés. V. ö. GYĚPÜ.

*BĚGYĚR
(běgy-ěr) fn. tt. běgyěr-t, tb. ~ěk. 1) A férfi nemzőtagnak fölmerevedő dudorodása, daganata, honnan némely tájszokással běgyěrő am. nemző-vessző. 2) Arabiai, egyiptomi, lybiai gyíkfaj, melynek megszárított testéből készült por a vizelést előmozdítja, s azt tartják róla, hogy a nemi ösztönt is fölingerli. (Stincus marinus). Gyöke a dudorodott testet jelentő běgy.

*BĚGYĚRDAG
(běgyěr-bag) ösz. fn. A férfi nemzőtag nyavalyája, midőn fájdalmas feszültséggel párosult merevedésben, dagadásban szenved.

*BĚGYĚRĚDÉS
(běgy-ěr-ěd-és) fn. tt. běgyěrědés-t, tb. ~ěk. A férfi nemzőtagjának fölmerevedése.

*BĚGYĚRĚDIK
(běgy-ěr-ěd-ik) k. m. běgyěrěd-tem, ~tél, ~ětt. Mondják férfi nemzőtagról, midőn ösztönszerüleg, vagy kóros állapotban fölmerevedik, földudorodik, mint a madarak tömött begye.

*BĚGYĚRÉKĚNY
(běgy-ěr-ék-ěny) mn. tt. běgyěrékěny-t, tb. ~ěk. Ami könnyen begyeredik, a nemi ösztöntől gerjedezve hamar fölmerevedik, megdagad.

*BĚGYĚRÉKĚNYSÉG
(běgy-ěr-ék-ěny-ség) fn. tt. běgyěrékěnység-ět. A férfi nemzővesszőnek begyerékeny, azaz könnyen meredő tulajdonsága vagy állapota. Ösztönszerű, kóros begyerékenység.

*BĚGYĚRŐ
(běgy-ěr-ő) fn. tt. běgyěrő-t. Némely népies tájejtéssel am. férfi nemzőtag. Zártabb hangon: bögyörő.

*BĚGYĚS
(běgy-ěs) mn. tt. běgyěst vagy ~et, tb. ~ek. 1) Aminek tulajdon értelemben vett begye van, milyenek általán a madarak, különösen, melyeknek kitünőleg nagy begyök van. Begyes galamb. 2) Mondják nagycsöcsü nőről. Begyes leány, begyes menyecske. 3) Edényekre vonatkozólag am. kidudorodott öblü, dereku, hasas. Begyes korsó, fazék, máskép: bugyoga, butykás. 4) Átv. ért. rátartós, negédes (nő), ki a mellét, begyét fölfújja, valamint: gőgös, aki a gőgjét fölfújja, fölfuvalkodott; nyakas, aki daczból nyakát megmerevíti.

*BĚGYĚSEN
(běgy-ěs-en) ih. Átv. ért. rátartósan, büszkén, negédesen, fölfuvalkodva, páva módjára kedélykedve. Ezen leány igen begyesen jár.

*BĚGYĚSKĚDÉS
(běgy-ěs-kěd-és) fn. tt. běgyěskědés-t, tb. ~ěk. Rátartiság, negédeskedés. V. ö. BĚGYĚSKĚDIK.

*BĚGYĚSKĚDIK
(běgy-ěs-kěd-ik) k. m. běgyěskěd-tem, ~tél, ~ětt. A szárnyas állat begyével a szélnek vagy esőnek fordul, s ezekkel mintegy daczolni akar. Átv. ért. rátartósan, negédesen viseli magát. Képzésre olyan, mint a szintén kedélyállapotra vonatkozó: gőgösködik, nyakaskodik, fejeskedik.

*BĚGYĚSSÉG
(běgy-ěs-ség) fn. tt. běgyěsség-ět. Átv.ért. rátartós, negédes, felvuvalkodó női tulajdonság.

*BĚGYĚSZKĚDIK
szokottabban l. BĚGYĚSKĚDIK.

*BĚGYKE
(běgy-ke) mn. mely a hegyke szóval ikerítve használtatik: hegykebetyke, azaz hegyes begyes, mintegy lábahegyén járó s begyét fölfuvó, hányiveti negédes.

*BĚGYLAPÁT
(běgy-lapát) ösz. fn. Lapátot képező deszka a víz által hajtott malom vagy más gépek kerekein.

*BEGYÓGYÍT
(be-gyógyít) ösz. áth. A sebes, sérült, törött testet, illetőleg tagokat éppé teszi, öszveforrasztja. Begyógyítani a törött karokat, lábakat. Begyógyítani a golyó által okozott sebet, az arczon kapott kardvágást.

*BEGYÓGYÍTÁS
(be-gyógyítás) ösz. fn. Sebnek, sérvnek, külső nyavalyának orvosi szerek által megszüntetése.

*BEGYÓGYÚL
(be gyógyúl) ösz. önh. Mondjuk sebekről, sérvekről, törésekről, midőn orvosi műtét és szerek alkalmazása által, vagy néha anélkül is behegednek, öszveforradnak, s az illető testrész megéperedik. Átv. ért. használtatik a lelki és kedélyi bajok megszünéséről is.

*BEGYÓGYULÁS
(be-gyógyulás) ösz. fn. Külső nyavalyának, sebnek, sérvnek orvosi szerek által vagy azok nélkül is megszünése.

*BEGYÖKEREDZIK
(be-gyökeredzik) ösz. k. Tulajdon ért. mondjuk növényekről, midőn gyökereiket valahová mélyen beeresztik. Átv. ért. bizonyos szokás, cselekvés mód vérré, természetté válik, melyet kiirtani nehéz, vagy épen nem lehet. Begyökeredzett szivébe a nagyravágyás, irígység.

*BEGYÖKEREZIK
l. BEGYÖKEREDZIK.

*BEGYUJT
(be-gyujt) ösz. önh. Kályhába, kemenczébe, kandallóba, katlanba tüzet gerjeszt. Be van rakva a fa, csak be kell gyujtani.

*BEGYUJTÁS
(be-gyujtás) ösz. fn. Valamely tüzelő öbölbe tűzgerjesztés.

*BEGYÚR
(be-gyúr) ösz. áth. Kézzel, lábbal, vagy valamely tömő eszközzel holmi lágyabbszerű testet, tömeget benyomkod. Begyúrni hordóba a káposztát. Begyúrni ládába a ruhát, zsákba a gyapjút. V. ö. BEGYŰR.

*BEGYÚRÁS
(be-gyúrás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit begyúrnak. V. ö. BEGYÚR.

*BEGYÜJT
(be-gyüjt) ösz. áth. 1) Egyenként, részenként, egymás után holmit behordva halomra rak. Télre való eleséget, takarmányt begyüjteni. A pénzt begyüjteni a szekrénybe. 2) Több személyből álló sokaságot behí, beidéz, becsődít valahová. A pártfőnökök sok népet, szavazót begyüjtöttek. V. ö. GYÜJT.

*BEGYÜJTÉS
(be-gyüjtés) ösz. fn. Cselekvés, midőn bizonyos sokaságot begyüjtünk.

*BEGYŰL
(be-gyűl) ösz. önh. 1) Mondjuk emberi sokaságról, melynek tagjai egymás után csoportosan vagy egyenként betakarodnak, behordozkodnak, bejönnek valahová. A városi innepélyre sokan begyűltek a vidékről. 2) Jövedelemre, adóra, járadékra, fizetésre vonatkozólag am. bizonyos tárba, helyre beadatik. A kivetett adó kevés hiával begyűlt. A népes vendéglőkben naponként sok pénz gyűl be.

*BEGYÜLEKĚZÉS
(be-gyülekězés) ösz. fn. Csoportos, sereges bejövés, bemenés, bejárás.

*BEGYÜLEKĚZIK
(be-gyülekězik) ösz. k. Csoportosan, seregesen egymás után bejő vagy bemegy valahová. A begyűl igének nagyítva gyakorító módosítása. Országos vásárra mindünnen begyülekezik az adóvevő nép.

*BEGYŰR
(be-gyűr) ösz. áth. Mondjuk göngyölékeny anyagu testekről, s am. öszvehajtogatva, göngyölgetve benyom, beszorít, betöm valamely szűk helyre, üregbe, öbölbe. A gatyaszárt begyűrni a csizmába. A szennyes ruhát begyűrni a kosárba. Az elolvasott levelet begyűrni a zsebbe. V. ö. GYŰR ige és BEGYÚR.

*BEGYŰRÉS
(begyűrés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit begyűrünk. V. ö. BEGYŰR.

*BEH
indulatszó, mely nagyító jelentéssel bír, s am. igen, fölőtte, nagyon. Beh jól esett ez a pohár víz! Beh szeretnék itt lakni. Jaj beh szép az a Pest, Istenem beh szép! Kis-Komárom, Nagy-Komárom, beh szép leány ez a három, Népd. Beh megjártam vele. Mint nagyító oly mondatok elején áll, melyek bámulatot, csudálkozást fejeznek ki. Beh furcsa, beh csodálatos dolog! Beh isteni mű ez! Népies nyelven de, vagy deh, használtatik helyette. De szép! Ej de gyönyörű!
Rokon bő szóval, továbbá azon b illetőleg abb ebb raggal, mely melléknevekből nagyító másodfokot képez, pl. édesb, okosb, szabadabb, elevenebb, úgy szintén a bá indulatszóval is. Más nyelvbeli rokonságait l. BÁ alatt.

*BEHABAR
(be-habar) ösz. áth. Habarva, azaz bizonyos eszközzel keverve hig test közé vegyít valamit. A rántást behabarni a lébe, káposztába. Korpát habarni be a moslékba.

*BEHABOZ
(behaboz) ösz. áth. Habbal benedvesít, habbal beöntöz. A széltől hánytvetett víz behabozza a partokat.

*BEHABSOL
(be-habsol) ösz. áth. Oly mohón faldossa, kapkodja az ételt, hogy szinte habzik tőle a szája. Néhány percz alatt egy tál csuszát behabsolt. V. ö. HABSOL.

*BEHÁG
(be-hág) ösz. önh. Hágva, azaz magasra emelt, bizonyos korláton általtett lábbal belép, bemegy valahová. A kerítésen behágni a szomszéd udvarába. Behágni a ladikba, kádba. Szélesb. ért. belép. Behágni a ganajba, a sárba. V. ö. HÁG.

*BEHÁGÁS
(be-hágás) ösz. fn. Hágva belépés, bemenés.

*BEHAJAZ
(be-hajaz) ösz. áth. 1) Hulló, vagy lenyírt, lemetélt hajszálakkal beföd. Behajazni a ruhát. 2) l. BEHÉJAZ.

*BEHAJGÁL
(be-hajgál) ösz. áth. 1) Ismételve, gyakran behajít, bedob valamit, vagy több holmit. A csintalan fiúk sok kövecset behajgáltak a kertbe. Az éretlen gyümölcsöt behajgálni a vízbe. 2) Hajgálva betör. Kövekkel behajgálni az ablakokat.

*BEHAJIGÁL
l. BEHAJGÁL.

*BEHAJÍT
(be-hajít) ösz. áth. 1) Egyes dobással bizonyos helyre bevet valamit. Az eltört korsót behajítani a vízbe. 2) Hajított valamivel betör, beüt. Kővel behajítani az ablakot.

*BEHAJÍTÁS
(be-hajítás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki behajít valamit.

*BEHAJLÁS
(be-hajlás) ösz. fn. Befelé görbedés,

*BEHAJLIK
(be-hajlik) ösz. k. Sulyának nehezkedésénél fogva befelé görbed. A gyümölcscsel terhelt ág behajlik a szomszéd kertjébe. A tó melletti árvafűz lombjai behajlanak a vízbe. Különbözik tőle a behajol, mely önkényes begörbedést jelent. V. ö. BEHAJOL.

*BEHAJLOTT
(be-hajlott) ösz. mn. Ami félkör formára, ívesen meg van görbülve vagy homoruan, öblösen benyomva. Behajlott szěg. Behajlott padlódeszka, háztető.

*BEHAJÓKÁZ
(be-hajókáz) ösz. áth. Kisebbféle vízi járművön leginkább mulatságból bejár, beutaz bizonyos vidéket. Behajókázni a Balaton partjait, környékét. V. ö. BEHAJÓZ.

*BEHAJÓKÁZÁS
(be-hajókázás) ösz. fn. Hajóművön mulatságból tett beutazása bizonyos víztájnak.

*BEHAJOL
(be-hajol) ösz. önh. Szabatosan véve am. önkénytesen testét meghajtva begörbed valahová. Az ablakon által behajolni a szobába. Alacson sövényen, falon behajolni a kertbe. Különbözik tőle a behajlik, mely szükségességből eredő begörbedést jelent, pl. behajlik a kemény falba vert szeg. Egyébiránt képes szólásban az első helyett a második is használtatik. A szomorúfűz ágai behajolnak a vízbe.

*BEHAJOLÁS
(be-hajolás) ösz. fn. Önkényes begörbedés, benyúlás. V. ö. BEHAJLÁS.

*BEHAJÓZ
(be-hajóz) ösz. áth. és önh. Hajóművön bizonyos víztért bejár, beutaz, bevitorláz. Behajózni a Balatont, a tengert. Mint önható am. révbe, kikötőbe, öbölbe száll. Behajózni a fiumei révbe. A behajóz általános vízi utazást jelent, a behajókáz pedig inkább csak kedvtöltésből valót, olyforma különbséggel, mint: kocsiz és kocsikáz.

*BEHAJÓZÁS
(be-hajózás) ösz. fn. Hajóművön tett bejárás, beutazás.

*BEHAJPOROZ
(be-haj-poroz) ösz. áth. Hajporral behint, befehérít. Behajporozni a fejet, arczot, kezeket, vállakat.

*BEHAJT
(be-hajt) ösz. áth. és önh. 1) Valaminek egyik végét kajmósan, kampósan, horgasan, meggörbíti s másik vége felé befordítja. Behajtani a villa hegyét, a gereblye fogát. Behajtani a szeget, gombostűt. 2) Valaminek kiterjesztett széleit öszvegöngyölíti, s közepe felé tekeri, befelé fordítja. Behajtani a köpönyeg szárnyait. Behajtani a gallért. A nyilt kapu, ajtó, ablak szárnyát behajtani. 3) Embereket vagy más állatokat bizonyos helyre beűz, beterel. Az éjjeli csavargókat behajtani a falu házába. A malaczokat az ólba, a juhohat az akolba behajtani. Különösen tilosban kapott vagy bitang marhákat beterel és zár alá vesz. A vetésekről behajtani a juhokat, ökröket. Sárga csikó a paripám, azon mennék hozzád babám, de a csősz tilosba kapta, a bíróhoz behajtotta. Népd. 4) Átv. ért. behajtani az adót, adósságot, am. sürgetés által beszedni.
A két első pont alatti hajt gyöke azon haj, mely a görbeséget jelentő kaj gyökkel rokon, melynek származékai: kajcs, kajla, kajmó, kajsza, stb. A harmadik pont alatti hajt gyöke pedig az indulatszó vagyis űző, kergető haj! melynek származékai: hajsza, hajhó, hajsz, hajszol, hajhász, hajtsár, hajdu, stb. Ide tartozik 5) az önhatólag használt behajt, azaz, bizonyos fogatu szekéren, kocsin bemegyen valahova. Szép négylovas kocsin behajtott hozzánk. Behajtani az udvarra, a vendégfogadóba. V. ö. HAJT.

*BEHAJTÁS
(be-hajtás) ösz. fn. Általán cselekvés, midőn valakit vagy valamit valahová behajtunk, ezen igének minden jelentéseiben. V. ö. BEHAJT.

*BEHAJTÁSI
(be-hajtási) ösz. mn. Behajtást illető, arra vonatkozó. Behajtási díj. Behajtási tény, körülmények. V. ö. BEHAJT 3).

*BEHAJTAT
(be-hajtat) ösz. mivelt. Megparancsolja, rendeli, meghagyja valakinek, hogy behajtson valamit vagy valahova. Csőszökkel behajtatni a tilosban kapott barmokat. Kocsisával behajtatott a csárdába. Használtatik az egyszerűbb behajt értelmében is, midőn t. i. kocsin, szekéren bemenésre vonatkozik.

*BEHAJTHATÁS
(be-hajthatás) ösz. fn. Lehetőség, mely szerint bizonyos tartozásokat, illetőleg adót, adósságot stb. be lehet venni, szedni.

*BEHAJTHATLAN
(be-hajthatlan) ösz. mn. Amit az illető adósoktól, fizetni kötelesektől beszedni nem lehet. Behajthatlan adósság, díj, adó.

*BEHAJTHATÓ
(be-hajtható) ösz. mn. Mondjuk mindennemü tartozásról, melyet az illető adósoktól be lehet szedni, melyet az illetők befizetni képesek.

*BEHALL
(be-hall) ösz. áth. Benn lévén hallja, amit kivül beszélnek, vagy általán minden kivüli hangot. Behallani az utczai zajt. Hortyogását behallani a harmadik szobába.

*BEHALLIK
(be-hallik) ösz. k. Általán mondjuk mindenféle külső hangról, szóról, melyet bizonyos zárt térben levők hallanak. Az ablak alatt beszélgetők szava behallik a szobába. Személytelen ige.

*BEHÁLÓZ
(be-hálóz) ösz. áth. Hálóval bekerít, körülvesz, betakar. Képes kifejezéssel am. cselszövényes fogásokkal körülvesz és saját czéljaira hatalmába ejt. Szép szavakkat, igéretekkel behálózni valakit. A hasonlat alapját a halászok, madarászok és pókok hálója teszi.

*BEHÁLÓZÁS
(be-hálózás) ösz. fn. Cselekvés, mely által behálóznak valamit vagy átvitt értelemben valakit. V. ö. BEHÁLÓZ.

*BEHAMVAZ
(be-hamvaz) ösz. áth. Hamvval behint, beszennyez. Behamvazni a lakodalmas népet, midőn esküvőről haza megy. A kathólika egyház szertartásai szerint szokás a nagybőjt első napján, úgynevezett hamvazószerdán a híveket behamvazni.

*BEHAMVAZÁS
(be-hamvazás) ösz. fn. Hamuval behintés vagy beszennyezés.

*BEHANCSIKOL
(be-hancsikol) ösz. áth. Hancsikokkal, azaz fölhasogatott gyephantokkal megjelel bizonyos határt. Behancsikolni a felosztott réteket, az utak mellékét, a földek lábait. V. ö. HANCSIK.

*BEHANCSIKOLÁS
(be-hancsikolás) ösz. fn. Hancsikokkal megjelelés, bekerítés.

*BEHANGZIK
(behangzik) ösz. k. Valaminek hangja kivülről bizonyos zárt helyre behallik. Az utczai zene, ének behangzik a zárt ablakokon is.

*BEHÁNY
(be-hány) ösz. áth. 1) Többeket, több holmit bizonyos zárt helyre vagy öbölbe, üregbe, mélységbe egymásután bevet, bedobál. A juhokat behányni az esztrengába, az úsztatóba. A rohadt gyümölcsöt behányni a vízbe. A kenyeret behányni a kemenczébe am. lapáton bevetni, becsúsztatni. 2) Bizonyos üreget bele dobált, vetett holmival betölt, betemet. Behányni a gödröt gazzal, a száraz kútat földdel. 3) Híg ragadós anyaggal becsapkod, befecsegtet. Behányni a falat vakolómészszel. Az utczai gyalogokat sárral behányni. 4) Okádással befecskend, bepiszkol. V. ö. HÁNY, ige.

*BEHÁNYÁS
(be-hányás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit behányunk. V. ö. BEHÁNY.

*BEHARANGOZ
(be-harangoz) ösz. önh. Harangozással utolsó jelt ad, hogy a nép a templomba isteni szolgálatra bemenjen. Siessünk, mert már beharangoznak.

*BEHARANGOZÁS
(be-harangozás) ösz. fn. Egy vagy egyszerre meghúzott valamennyi haranggal utolsó jeladás a templomba menetelre.

*BEHARANGOZÁSKOR
(be-harangozáskor) ösz. ih. Azon időben, mikor a haranggal vagy harangokkal utolsó jelt adnak a templomba menetelre.

*BEHARANGSZÓ
(be-harang-szó) ösz. fn. Lásd BEHARANGOZÁS.

*BEHARAP
(be-harap) ösz. önh. és áth. 1) Önhatólag, fogait valamely szilárd anyagu testbe, különösen ételneműbe, ennivalóba bele vágja, szokottabban: beleharap. Beharapni a kenyérbe, húsba, turóba. 2) Áthatólag: fogaival átlikaszt, keresztül- vagy bemetsz, bekap valamit. Verekedésben beharapták a fülét, ujját. A dühös eb beharapta a gyermek inát. V. ö. HARAP.

*BEHARAPÁS
(be-harapás) ösz. fn. Fogakkal belekapás, bevágás, bemetszés.

*BEHÁRÍT
(be-hárít) ösz. áth. Gereblyével vagy hasonló fogas eszközzel hárítva begyüjt, betakarít. A töreket behárítani a polyvásba. A szénát, szalmát behárítani a pajtába. V. ö. HÁRÍT.

*BEHÁRÍTÁS
(be-hárítás) ösz. fn. Takarítási cselekvés, midőn holmi szálas, szalmás stb. jószágot behárítanak. V. ö. BEHÁRÍT.

*BEHARMATOZ
(be-harmatoz) ösz. áth. Harmattal vagy harmatként szivárogtatott vízzel benedvesít. A csendes és hűvös nyári éjszakák beharmatozzák a földet, a füveket.

*BEHARMATOZÁS
(be-harmatozás) ösz. fn. Harmattal benedvesítés, behintés.

*BEHÁROGAT
(be-hárogat) ösz. gyak. áth. Apródonként, egymásután, folytonosan hárítva, begyüjtöget, betakarítgat. V. ö. HÁRÍT.

*BEHÁRTYÁZ
(be-hártyáz) ösz. áth. Hártyanemű burokkal, héjjal betakar, beborít, beföd, pl. szalonnahártyával a tyúkszemet.

*BEHÁRTYÁZÁS
(be-hártyázás) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn valamit hártyával betakarnak, beburogatnak. 2) Mint a behártyázik származéka am. hártyával behúzódás, vagyis állapot, midőn valamin hártyaféle fínom bőr képződik.

*BEHÁRTYÁSODÁS
BEHÁRTYÁSODIK, lásd BEHÁRTYÁZÁS 2) és BEHÁRTYÁZIK.

*BEHÁRTYÁZIK
(be-hártyázik) ösz. k. Önmagából képződő hártyával behúzódik. Behártyázik a gyógyulásnak indult seb. Behártyázik a felforralt tej. V. ö. HÁRTYA.

*BEHASAD
(be-hasad) ösz. önh. Mondjuk rostos szövetű, vagy más szilárd, tömör állományu testről, midőn repedést kap, midőn rés, nyilás támad benne, illetőleg, midőn részei akár kül erőszak, akár beltágulás következtében elválnak, elszakadnak egymástól. Behasad az éles kőbe ütődött lóköröm. Behasad a kiszáradt fa, deszka, padló, lapát. V. ö. HASAD.

*BEHASADÁS
(be-hasadás) ösz. fn. Bizonyos testek szétváló állapota, midőn behasadnak, berepednek.

*BEHASÍT
(be-hasít) ösz. áth. Szoros ért. valamely éknemű éles eszközzel bizonyos tömör, szilárd állománnyu testbe rést, nyilást csinál. Behasítani a csemetét, melybe oltani akarunk. Behasítani a csíptető peczeknek való fát. Szélesb értelemben szövetet és szövetnemű rostos testeket berepeszt. Behasítani a posztót, vásznat, szabnivaló bőrt. Behasítani az elolvasott levelet. V. ö. HASÍT.

*BEHASÍTÁS
(be-hasítás) ösz. fn. Cselekvés, midőn behasítunk valamit. V. ö. BEHASÍT.

*BEHAT
(be-hat) ösz. önh. 1) Erejét megfeszítve, előre nyomulva, tolakodva, holmi akadályok daczára bejut, betör valahova. Behatni valamely járatlan sűrü rengeteg közepébe. Behatni az ellenség táborába. 2) Erkölcsi, szellemi erejénél fogva határozó, eldöntő befolyást gyakorol valamire. Intő szavai behatottak szívem belsejébe. A nép erkölcseire oktatással, jó példával behatni. Éles eszével behat a legszövevényesb, legmélyebb dologba. 3) Mondjuk általán minden mozgásban levő testről, eszközről, tüneményről stb. midőn az előtte álló akadályokon keresztültör. Fegyvere mélyen behatott az ellenség oldalába. V. ö. HAT, ige.

*BEHÁTAL
(be-hátal) ösz. áth. Bizonyos terhet, málhát hátán bevisz, behord valahová.

*BEHATÁS
(be-hatás) ösz. fn. Benyomulás. Befolyás. Belátás.

*BEHATHATÓ
(be-hatható) ösz. mn. Amibe bele lehet hatni, mi az ellene feszített nyomásnak rést nyit, amin át lehet törni.

*BEHATÓ
(be-ható) ösz. mn. 1) Ami anyagi erejénél fogva behat, benyomul. 2) Ami erkölcsi és szellemi erejével befolyást gyakorol, mélyen belátó. V. ö. BEHAT.

*BEHATOL
(be-hatol) ösz. önh. Némi fáradsággal, akadályok ellen küzdve, csaknem erőszakkal benyomul, bejut, betör valahova.

*BEHATÓLAG
(be-hatólag) ösz. ih. A dolog velejébe, érdemébe hatva, nyomatosan, sikeresen működve, mély éles belátással.

*BEHATOLÁS
(be-hatolás) ösz. fn. Testi, illetőleg anyagi, vagy szellemi, erkölcsi erő nyomatos működése, mely behatol valamibe. V. ö. BEHATOL.

*BEHAVAZ
(be-havaz) ösz. áth. Hóval behint, behány, benedvesít. A csintalan gyermekek behavazzák egymást.

*BEHAVAZÁS
(be-havazás) ösz. fn. Hóval behányás, benedvesítés.

*BEHAVAZIK
(be-havazik) ösz. k. Személytelen ige, s am. a hó beesik valahová, valamely résen.

*BEHÁZASODIK
(be-házasodik) ösz. k. Nősülés által bizonyos családnak, nemzetségnek, tagja, vagy országnak lakosa lesz. Nemes ember létére beházasodott grófi nemzetségbe. Beházasodott Erdélybe.

*BEHĚG
(beh-ěg) gyak. önh. A bég bőg igének változata. Gyöke a természeti hang beh, s képzésre olyan mint: köhög, nyihog, suhog, vihog, dohog.

*BEHEGED
(be-heged) ösz. önh. 1) A jég között fagyatlanul maradt víz befagy, jéggé hártyásodik, s mintegy bejeged, bejegesedik. Beheged a jégen vágott lék. 2) Átv. ért. beheged a seb, midőn hártyával behúzódik. 3) Szélesb ért. mondjuk holmi likas, csöves testről, midőn bedugul, betömődik. Beheged a fül. Beheged a mocskos pipa, pipaszár.

*BEHEGEDÉS
(be-hegedés) ösz. fn. 1) Jéghártyával behúzódás, bejegesedés. 2) Sebhártyával benövés. 3) Bedugulás.

*BEHEGESZT
(be-hegeszt) ösz. áth. Eszközli, vagy okozza, hogy valami behegedjen. A kemény fagy újra behegeszti a jégen vágott léket. A fülzsír behegeszti a fűlét, a mocsok a pipaszárt. V. ö. HEGED.

*BEHĚGYEZ
(be-hěgyez) ösz. áth. l. BETETÖZ.

*BEHÉJASÚL
(be-héjasúl) ösz. önh. Hártya vagy kéregnemű héj képződik rajta, pl. a kovászos, tésztaféle süteményeken, kenyéren. A lehámlott boglárfák újra behéjasulnak.

*BEHÉJAZ
(be-héjaz) ösz. áth. 1) Befödelez, betetőz. Behéjazni a házat. Behéjazni a szénakazalt, az asztagot. 2) Bizonyos testekről lehántott, lefaragott héjdarabokkal, kéreggel behint, beszemetez. A kosárkötők behéjazzák a műhelyt.

*BEHÉJAZÁS
(be-héjazás) ösz. fn. 1) Tetővel befödés, betetézés. 2) Lehántott, lefaragott héjakkal behintés.

*BEHELYEZ
(be-helyez) ösz. áth. 1) Embereket, vagy barmokat bizonyos térre beállít, illetőleg ott lakási, maradási, tartózkodási kényelemmel ellát. A katonákat téli szállásaikra behelyezni. A vendégeket szolgáikkal, hintaikkal, lovaikkal együtt behelyezni. 2) Valakit bizonyos állapotba betesz, illető működése terét elfoglaltatja vele. Behelyezni az új tisztviselőket. 3) Holmi ingóságokat elrak, elrendez. A bútorokat behelyezni a szobákba, a könyveket a szekrényekbe, stb.

*BEHELYEZÉS
(be-helyezés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit vagy valamit behelyezünk; beszállásolás, berakás.

*BEHELYEZKĚDÉS
(be-helyezkědés) ösz. fn. Megtelepedés neme, midőn valaki bizonyos helyen lakást, tanyát, szállást foglal magának, hogy meddigaddig ott maradjon.

*BEHELYEZKĚDIK
(be-helyezkědik) ösz. k. Megszállás vagy állandó lakás végett valahová betelepedik, berakodik, hozzá tartozó ingóságaival együtt elrendezi magát. Alighogy behelyezkedtünk, ismét mennűnk kell. Behelyezkedett új szállására. Behelyezkedett (beült) a karszékbe, anélkül, hogy kinálták volna.

*BEHĚMPĚLYĚG
(be-hěmpělyčg) ösz. önh. Mondjuk kisebb folyokról, patakokról, csermelyekről, midőn hempelyegve, azaz, rögös, akadékos mederben csörgedezve, hengeregve befolynak valahova. Használtatik áthatólag is. A medréből kiömlött patak behempelygi a sík mezőt. Zártabb hangzóval ejtve: behömpölyög.

*BEHĚNGĚRĚG
(be-hěngěrěg) ösz. önh. Valamely hengerded, vagy kerekded, vagy gömbölyű test saját nehézkedése vagy kül erőszak folytán mozogva begurul, begördül valahova. V. ö. HĚNGĚRĚG.

*BEHĚNGĚRGET
(be-hěngěrgět) ösz. gyak. áth. Saját tengelye körül forgatva, görgetve betaszigál, betologat holmit valahová. A hordókat behengergetni a raktárba.

*BEHĚNGĚRGETÉS
(be-hěngěrgetés) ösz. fn. Cselekvés, midőn behengergetnek valamit. V. ö. BEHĚNGĚRGET.

*BEHĚNGĚRÍT
(be-hěngěrít) ösz. áth. Henger módjára fordítva betol, betaszít valamit. Mint egyszerü cselekvötől különbözik a folytonos gyakorlatú behengerget.

*BEHĚNGĚRÍTÉS
(be-hěngěrítés) ösz. fn. Henger módjára betaszítás, belódítás.

*BEHÍ
(be-hí) ösz. áth. 1) A künn levőt hivja, hogy jőjön be. Behíni a munkásokat ebédre. Az utczáról behíni valakit a házba, a kertbe. 2) Beidéz, rendeletet ad ki, hogy bizonyos állapotba lépjen. Behíni a szabadságos katonákat. V. ö. HÍ.

*BEHIDAL
(be-hidal) ösz. áth. Hiddal, vagy hidul szolgáló padlóval beépít, berak. Behidalni a folyót, az ingoványt.

*BEHIDALÁS
(be-hidalás) ösz. fn. Vízi építés, midőn valamit behidalnak.

*BEHIDOR
(be-hidor) ösz. áth. Hidorva behárít, betol, begyüjt. Szemetet, sarat behidorni a gödörbe. Átv. ért. behidort nép, hadsereg, melyet válogatás nélkül hamarjában mindenhonnan öszvegyüjtenek.

*BEHÍMĚZ
(be-híměz) ösz. áth. Hímféle varrásokkal betarkáz. Behímezni a kendőket, erszényeket. V. ö. HÍMĚZ.

*BEHINT
(be-hint) ösz. áth. 1) Cseppekre oszló folyadékkal befecskend valamit. Behinteni az ájtatoskodó népet szenteltvízzel. 2) Elszórt porlékony testtel beföd, beszór, beszennyez. Behinteni az ételt czukorral, sóval, paprikával borssal. Behinteni a hajat risporral. Behinteni a jeges útat kőporral. Behinteni a szobát hamuval.

*BEHINTÉS
(be-hintés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit behintenek.

*BEHIVÁS
(be-hivás) ösz. fn. Szólítás, midőn valakit hínak, hogy jöjjön be. 2) Beidézés.

*BEHIVATALOS
(be-hivatalos) ösz. mn. és fn. Bizonyos társaságba, mulatságba, zárt körbe stb. meghívott személy.

*BEHÍZELĚG
(be-hízelěg) ösz. áth. Más valakit vagy önmagát hizelgéssel valahová bejuttatja, betolja, befúrja. Behízelegni magát a főurak kegyébe, társaságába.

*BEHOMÁLYOSÍT
(be-homályosít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valamit homály födjön be, hogy sötétes legyen. Függönyök leeresztésével behomályosítani a teremet. A kormos falak behomályosítják a szobát. Átv. ért. valakinek hírét, nevét, dicsőségét elébbi tiszta fényétől megfosztja.

*BEHOMÁLYOSODÁS
(be-homályosodás) ösz. fn. Homályossá levés, homályba borulás, besetétedés.

*BEHOMÁLYOSODIK
(be-homályosodik) ösz. k. Elébbi fénye, világossága homályba borul, s látszatossága megfogyatkozik. Behomályosodik az ég. V. ö. HOMÁLYOS.

*BEHOMÁLYOSUL
l. BEHOMÁLYOSODIK.

*BEHOMÁLYOSULÁS
lásd BEHOMÁLYOSODÁS.

*BEHOMOKOSODIK
(be-homokosodik) ösz. k. Folyó, szélhordta homokkal behúzódik, öszvekeveredik. Behomokosodott szántóföldek, kertek, legelők.

*BEHOMOKOZ
(be-homokoz) ösz. áth. Homokkal behord, betölt, behint, beszennyez. A szél behomokozza a földeket. Behomokozni az utakat. Télen behomokozni a kőlépcsőket.

*BEHORD
(be-hord) ösz. áth. és gyűige, mely az egyszerü cselekvésre vonatkozó visz, és hoz, illető leg bevisz és behoz igéknek többszörös ismétlése, s am. több különkülön járással, több ízben menve-jőve holmit bizonyos jármüvön vagy saját vállain, hátán, kezében beszállít, begyüjt, betakarít valahová. Behordani a gabonát csűrbe, a bort pinczébe, a fát udvarba. Sok kenyeret, vajat, baromfiat behordani a városba. Átv. ért. mondjuk szélről, vízről, midőn bizonyos testeket magával ragad, s azokat valahol lerakja. A szél homokkal behordja a földeket. Az árvíz iszappal behordja a mezőket. V. ö. HORD.

*BEHORDÁS
(be-hordás) ösz. fn. Általán cselekvés, midőn holmi künn levő jószágot bizonyos helyre betakarítanak. Különösen a mezőgazdasági betakarítás. Gabona-, széna-, sarjubehordás.

*BEHORDÁSKOR
(be-hordáskor) ösz. ih. Azon idő alatt, melyben holmit behordanak, különösen széna-, gabonatakarítás idején. A mezei gazdák nyelvén oly időhatárzó, mint: szántáskor, kapáláskor, kaszáláskor, aratáskor, szüretkor. Behordáskor lesz két esztendeje.

*BEHORDOZKODÁS
(be-hordozkodás) ösz. fn. Valahová lakóul betelepedés, behelyezkedés minden ingóbingó vagyonnak áttételével, áthordásával.

*BEHORDOZKODIK
(be-hordozkodik) ösz. k. Bizonyos lakhelyre minden ingóbingó vagyonostul betakarodik, berakodik, behelyezkedik, lakóul betelepedik. Faluról városba behordozkodni. Szent Mihálykor behordozkodom az új szállásra. V. ö. HORDOZKODIK.

*BEHORDOZÓSKODÁS
(be-hordozóskodás) ösz. fn. Több járáskeléssel végzett, tovább tartó behordozkodás.

*BEHORDOZÓSKODIK
(be-hordozóskodik) ösz. k. Mindenféle ingóstul czeleczulástul sokáig tartó hordozkodással betelepedik.

*BEHORGAD
(be-horgad) ösz. önh. Mondjuk hajlékony rugalmas testről, midőn egyik vége befelé görbed, vagyis horog gyanánt behajlik. Behorgadnak a lángon melegített gereblye, vagy villa fogai. Behorgad a kapocscsá alakított rézsodrony, a fogóval lehajtott szeg.

*BEHORGASÍT
(be-horgasít) ösz. áth. l. BEHORGASZT.

*BEHORGASODIK
(be-horgasodik) ösz. k. lásd BEHORGAD.

*BEHORGASZT
(be-horgaszt) ösz. áth. Eszközli, vagy okozza, hogy valami behorgadjon; befelé görbít, hajlít. Behorgasztani a pipaszurkálót, a gombostűt.

*BEHORGOL
(be-horgol) ösz. áth. Horogalakú tűvel befűz, beköt. V. ö. HORGOL.

*BEHORPAD
(be-horpad) ösz. önh. 1) Mondják lemezféle, lapos, szilárd állományu rugalmas testről, midőn erősebb nyomás következtében engedvén mélyedést kap, besüpped, vagy homoruvá lesz. Behorpad a réz födél, bádog tető, ha kalapácscsal verik. Terhes szekér alatt behorpad a hidpadló. 2) Üreges test, edény stb. rugalmas oldala, héja, ütés nyomás alatt besüpped, benyomódik. A falba ütött orr behorpad. Behorpad a bogrács oldala, a hegedű. 3) Mondjuk tömör testekről. Behorpad a kenyér, kalács. Behorpad a föld, midőn alját a víz elmossa. Behorpad a töltés, ha feneke enged. V. ö. HORPAD.

*BEHORPADÁS
(be-horpadás) ösz. fn. 1) Nyomás általi bemélyedés, besüppedés, homorodás. 2) Maga a besüppedt, benyomott bemélyedt hely.

*BEHORPADOZ
(be-horpadoz) ösz. önh. Több helyen, több ízben behorpad. Behorpadoz a vitéz sisakja a dárdák szurása, a kardok vágása alatt. Behorpadoz a romlásnak indult régi háztető, az ócska kalap. Behorpadoz a földindulás által megrengetett, vagy süppedő föld. V. ö. HORPAD, HORPADOZ.

*BEHORPASZT
(be-horpaszt) ösz. áth. Eszközli, vagy okoza, hogy valamely test oldala, teteje behorpadjon, nyomás, ütés által mélyedést csinál rajta; homorúvá, gödrössé tesz, besüppeszt. Behorpasztani a bográcsot, a kazán oldalát. Behorpasztani a kalap tetejét. Elestében behorpasztotta az orrát. V. ö. HORPASZT.

*BEHORPASZTÁS
(be-horpasztás) ösz. fn. Valamely test külső lapjának, oldalának benyomása, befelé hajtása, homorúvá tevése.

*BEHOZ
(be-hoz) ösz. áth. 1) Kivülről befelé, onnan ide beszállít; ellentéte kivisz, azaz belülről kifelé szállít. Hozd be a ruhámat. Már behozták az ételt, üljűnk hozzá. 2) Bizonyos cselekvési rendet, módot, divatot kezd, valamely idegen szokást meghonosít. Behozni a franczia divatot, öltözetet. Új rendszert hozni be a tanodákba. Behozni az idegen nyelvek tanítását. 3) Jövedelmez, hasznot hajt. Ez a puszta kevesebbet hoz be, mint a mi pesti házunk. Amit egyik jószága behoz, a másikra költi. Tízszeresen behozza, amit ráköltöttek.

*BEHOZÁS
(be-hozás) ösz. fn. Cselekvés, midőn behozunk valamit. A külföldi kelmék behozása igen sok pénzünket viszi ki. Az idegen szokások behozása elkorcsítja nemzetünket.

*BEHOZATAL
(be-hozatal) ösz. fn. Kereskedelmi értelemben: külföldi áruk beszállítása. Behozatalért fizetett vámdíj.

*BEHOZATALI
(be-hozatali) ösz. mn. Behozatalra vonatkozó. Behozatali vám, melyet a behozott áruktól fizetni kell. Behozatali kereskedés.

*BEHÖMPÖLYGET
(be-hömpölyget) ösz. áth. Eszközli, hogy valami behömpölyögjön, illetőleg behengerget, begurogat. V. ö. HÖMPÖLYÖG.

*BEHÖMPÖLYÖDIK
(be-hömpölyödik) ösz. k. Hömpölyögve, azaz saját tengelye körül forogva, hengeregve begördül, begurdul valahová. V. ö. HÖMPÖLYÖDIK.

*BEHÖMPÖLYÖG
(be-hömpölyög) ösz. önh. l. BEHÖMPÖLYÖDIK.

*BEHÖRPÖL
(be-hörpöl) ösz. áth. Italt, vagy híg eledelt hörpölve bevesz. Behörpölni a mézes márczot, a kávét. V. ö. HÖRPÖL, SZÖRPÖL.

*BEHÖRPÖLÉS
(be-hörpölés) ösz. fn. Italnak vagy híg eledelnek hörpölve bevevése.

*BEHUGYOZ
(be-hugyoz) ösz. áth. Hugygyal beöntöz, benedvesít, bemocskol. Behugyozni a falakat, az ágyat.

*BEHUGYOZIK
(be-hugyozik) ösz. k. Hugyát valahová beereszti, belöveli. Behugyozni az éjjeli edénybe.

*BEHULL
(be-hull) ösz. önh. és gyűige. Magasabb helyről alantabbra több részekben vagy egymás után beesik valahova. A gyümölcs a kerítésen behull a szomszéd kertjébe. A szél-hajtotta gizgaz behull a kútba. A rongyos háztetőn be hull az eső. A hídról sokan behullottak a vízbe. V. ö. HULL.

*BEHULLÁS
(be-hullás) ösz. fn. Egymás után, részenként, cseppenként, darabonként stb. beesés.

*BEHÚNY
(be-húny) ösz. áth. Tulajdonkép a szemekről használtatik, s am. becsuk, betesz, bezár, a szemhéj leeresztéeével a szemgolyót betakarja. Behúnyja a szemét, hogy a por, víz bele ne menjen. Szemét behúnyta és elaludt. Átv. ért. úgy teteti magát mintha nem látna valamit, mintha zárva volnának szemei, észrevétlenűl elnéz valamit. Nem jó, ha az elüljáró behúnyja szemeit. Képes kifejezéssel am. meghal. Férje alig húnyta be szemeit, már új frigyre készül lépni.

*BEHURCZOL
(be-hurczol) ösz. áth. Valamit vagy holmit hurczolva, azaz erőszakosan vonva, vontatva, földön húzkálva visz be. A zsákokat behurczolni a malomba. Hajánál, gallérjánál fogva behurczolni valakit. V. ö. HURCZOL.

*BEHURCZOLÁS
(be-hurczolás) ösz. fn. Erőszakos cselekvés, húzkálás, vontatás, midőn valamit vagy valakit behurczolnak.

*BEHURCZOLKODIK
(be-hurczolkodik) ösz. k. A behordozkodik igének nyomatosabb árnyalata, mely több bajjal, s nehezebb munkával járó átköltözködést jelent bizonyos lakhelyre. Még tovább menve: behurczolóskodik.

*BEHURKOL
(be-hurkol) ösz. áth. Hurokra szorított madzaggal, kötéllel, szalaggal stb. beköt, öszveszorít. V. ö. HURKOL.

*BEHURKOLÁS
(be-hurkolás) ösz. fn. Hurokkal öszvekötés.

*BEHURKOLÓDÁS
(be-hurkolódás) ösz. fn. Hurokba keveredés, kötelődzés, szorulás, akadás.

*BEHURKOLÓDIK
(be-hurkolódik) ösz. belsz. Hurokféle kelepczébe keveredik, kötelődik; hurokba akadva megszorúl. Behurkolódik a tőrökbe lépett, s vergődni kezdő madár. A tyúk lába behurkolódik a pozdorjaszálakba.

*BEHÚZ
(be-húz) ösz. áth. 1) Maga után húzva, vontatva bevisz, behoz, behelyez valamit bizonyos helyre. Behúzni a szekeret a hiuba. 2) Embert vagy más állatot megragadva erőszakkal magával bevonz. Nem jön, ha csak gallérjánál fogva be nem húzzuk. A lovat farkánál fogva behúzni az istállóba. 3) Rábír valakit, hogy bizonyos dologban, ügyben részt vegyen. Behúzni valakit a kártyajátékba, valamely költséges vállalatba. 4) Valamit tokféle takaróval beborít, vagy lepellel beföd. Behúzni a dunyhát, vánkost tiszta héjjal, a paplant lepedővel. Behúzni függönynyel az ablakot.

*BEHÚZÁS
(be-húzás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg erőltetés, erőszakoskodás, midőn valamit vagy valakit behúznak. V. ö. BEHÚZ.

*BEHUZÓDÁS
(be-huzódás) ösz. fn. Húzamos vonalban történő sereges bevonulás, bemenés. A hátráló hadak behuzódása valamely sánczba, várba.

*BEHUZÓDIK
(be-huzódik) ösz. belsz. Mondjuk menőben levő sokaságról, seregről, midőn biztos állás vagy tartózkodás, vagy menekülés végett betakarodik, benyomul valahová. A vert hadak behuzódtak a várba. Az űzőbe vett zsiványok behuzódtak az erdőségbe.

*BEHŰT
(be-hűt) ösz. áth. Valamit hideg vagy jeges vízbe márt, betesz, hogy meghüljön. Behűteni az innivaló bort, sert, vizet.

*BEHŰTÉS
(be-hűtés) ösz. fn. Valaminek hidegítése hideg vízbe mártás vagy tartás által.

*BEIDÉZ
(be-idéz) ösz. áth. Valakit hí, vagy hivat, hogy bemenjen hozzá, hogy jelenjen meg nála. A bíró beidézi a feleket, a tanukat. V. ö. IDÉZ.

*BEIDÉZÉS
(be-idézés) ösz. fn. Behivás megjelenés végett.

*BEIGAZÍT
(be-igazít) ösz. áth. 1) Valakit azon igazi útra terel, mely bizonyos helyre bevezet. A járatlan idegent beigazítani a városba, a keresett utczába. 2) Valamit illő helyére betesz, kellően behelyez. Beigazítani a nehezen járó ajtót, kaput, ablakot. A tengelyt beigazítani a kerékagyba.

*BEIGAZÍTÁS
(be-igazítás) ösz. fn. 1) Cselekvés, illetőleg útmutatás, midőn valakit beigazítnak valahova. 2) Valaminek kellő módon és helyre beillesztése.

*BEIGAZODIK
(be-igazodik) ösz. k. Az igazi, czélra vezető utat eltalálva bejut valahova. Átv. ért. valamely kétes, szövevényes ügy nyitját megleli, s abban kellőleg eljár.

*BEIGÉRKĚZIK
(be-igérkězik) ösz. k. Megigéri, hogy valahová bemegy. Beigérkezni a szinházba, tánczvigalomba.

*BEIGYEKĚZIK
(be-igyekězik) ösz. k. l. BEIGYEKSZIK.

*BEIGYEKSZIK
(be-igyekszik) ösz. k. Bemenni, bejutni iparkodik; rajta van, siet, hogy bejuthasson valahová.

*BEIGTAT
(be-igtat) ösz. áth. Szónyomozási értelemben: valakit ujonnan szerzett igazai vagy jogaiba behelyez. V. ö. IG, IGTAT. Közszokás szerint 1) Hivatalba, tiszti állomásba, birtokba innepélyesen beavat, bevezet. Beigtatni a főispánt, tárnokot. Beigtatni a nyilvános tanárokat. 2) Rendesen vitt hivatalos jegyzőkönyvbe annak rende módja szerint beír, bejegyez valamit. A hivatalos levelek vételnapját, számát, kivonatát stb. beigtatni.

*BEIGTATÁS
(be-igtatás) ösz. fn. 1) Bizonyos innepélylyel történő beavatás, bevezetés, behelyezés. 2) Bejegyzés. V. ö. BEIGTAT.

*BEIGTATÓ
(be-igtató) ösz. fn. 1) Megbízott hivatalos személy, aki valakit bizonyos tiszti állomásba, méltóságba, jószágba stb. innepélyesen bevezet, beavat. 2) l. IGTATÓ.

*BEIGTATOTT
(be-igtatott) ösz. mn. 1) Akit valamibe innepélyesen beigtattak, behelyeztek, bevezettek. Beigtatott tisztviselő, hivatalnok, tanár. 2) Ami be van jegyezve, a jegyzőkönyvbe kellőleg beirva, beillesztve. Beigtatott levelek, okmányok.

*BEIKTAT
BEIKTATÁS, stb. l. BEIGTAT, BEIKTATÁS, stb.

*BEILLAN
(be-illan) ösz. önh. Suttonban, bujdosva, szökve besiet, belopódzkodik, bemenekül valahová. Az űzőbe vett tolvajok beillantak az erdőbe. V. ö. ILLAN.

*BEILLANÁS
(be-illanás) ösz. fn. Menekülés, elbuvás végetti befutás, belopódzkodás.

*BEILLANT
(be-illant) ösz. önh. Tájdivatos szó a helyesebb beillan értelmében. V. ö. BEILLAN.

*BEILLATOZ
(be-illatoz) ösz. áth. Illatos szaguvá tesz, illatszerrel megmos, beken, betölt, stb. Füstölővel, elszórt virágokkal beiltatozni a termet. Rózsavízzel beillatozni a zsebkendőt.

*BEILLATOZÁS
(be-illatozás) ösz. fn. Illattal betöltés, beszagosítás.

*BEILLÉS
(be-illés) ösz. fn. Bizonyos helyre, állapotba, viszonyba való alkalmas létel, illetőleg minemüség, tulajdonság.

*BEILLESZT
(be-illeszt) ösz. áth. Valamit bizonyos viszonyok között úgy elrendez, s a maga kellő helyére alkalmaz, hogy czéljának megfeleljen, hogy oda való legyen. A gépbe az illető részeket beilleszteni. A főgerendákba az ollófákat beilleszteni.

*BEILLESZTÉS
(be-illesztés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit beillesztünk.

*BEILLET
(be-illet) ösz. áth. A szokottabb használatu beilleszt értelmében oly képzésü, mint: hullat és hullaszt, múlat és múlaszt.

*BEILLIK
(be-illik) ösz. k. 1) Általán am. bizonyos helyre czélirányosan oda való, alkalmas valamibe. Ezen bútorok beillenek a szobámba. Nem tudom, beíllik-e ezen szár a pipámba. 2) Nak nek ragu viszonynévvel am. bizonyos állapotra, állomásra alkalmas, jó, arravaló. Beillik papnak, katonának. Ugyanezen értelemben használtatik lelketlen tárgyakról is, melyek a maguk nemében kitünőleg olyanok, milyeknek lenniök kell. Ez már beillik palotának, úri teremnek. V. ö. ILLIK.

*BEILLOG
(be-illog) ösz. önh. Bujdosva, lopódzkodva bekullog.

*BEIPARKODIK
(be-iparkodik) ösz. k. Rajta van, teljes erejéből igyekszik, hogy bemehessen, bejuthasson valahova.

*BEÍR
(be-ír) ösz. áth. 1) Valamely lapot, táblát stb. irott betükkel, szókkal betölt. Életében több ezer ívet beírt. Számjegyekkel beírni az egész táblát. Beírni holmi jegyzetekkel a könyv széleit. Beírni a falakat. 2) Bejegyez, írva bejegyez. A vett házat beírni a telekkönyvbe. Beírni az adósok neveit, az ujonczokat. 3) Valahová levelet küld. Beírni Erdélybe, Törökországba.

*BEIRÁS
(be-irás) ösz. fn. Általán cselekvés, midőn valamit beírunk, ezen igének minden értelmében. V. ö. BEÍR.

*BEIRAT
(be-irat) ösz. áth. Meghagyja, rendeli, parancsolja valakinek, hogy írva bejegyezzen valamit, vagy valakit; több mások közé bejegyeztet. Házát, s minden fekvő birtokát beiratni a telekkönyvbe. Beiratni magát bizonyos egyletbe, részvényes társulatba. Az intézet látogatóit beiratni a vendégkönyvbe.

*BEIRATÁS
(be-iratás) ösz. fn. Bejegyeztetés.

*BEIRDOGÁL
(be-irdogál) ösz. áth. Időnként vagy folytában beír, bejegyezget. Beirdogálni a mindennapi költségeket. Beirdogálni a könyv lapjainak széleit. V. ö. BEÍR.

*BEIRKÁL
(be-irkál) ösz. áth. Üres szókkal, haszontalanságokkal, rendetlenűl beír, bemázol, befirkál valamit.

*BEISMER
(be-ismer) ösz. áth. Meggyőződés következtében igaznak valónak ismer, vall, nem tagad valamit. Német kaptára ütött, de már lábra kapott újabb kori szülemény.

*BEISZAPOL
(be-iszapol) ösz. áth. Mondjuk árvízről, midőn a magával hozott iszapot valahol lerakja. A kiöntött folyó árja beiszapolta a réteket, mezőket. Szélesb ért. valamit iszappal bemocskol. A fürdő gyermekek beiszapolják testöket.

*BEISZAPOLÁS
(be-iszapolás) ösz. fn. Iszappal beöntés, beborítás, vagy bemocskolás.

*BEISZAPOSODIK
(be-iszaposodik) ösz. k. Iszappal behúzódik, bemocskolódik. Áradáskor beiszaposodnak a fák derekai, a mezők, rétek.

*BEISZIK
(be-iszik) ösz. k. mely szókötésileg átható gyanánt használtatik, tárgyesetes viszonynévvel. 1) Pénzét, vagyonát, holmijét italra költi. Beiszsza ruháját, ökrét, lovát. Ugyan derék állapot, beittuk a kalapot. Km. Beinná még a Krisztus palástját is. Km. Mindenét beiszsza. Beitta az eszét = részeg lett. Km. Kinek rosz a felesége, igya be. Km. Nem szeretem az uramat, csak az ifjabbik uramat, arra is ha megharagszom, itt a kocsma, majd beiszom. Népd. 2) Mondjuk általán testekről, midőn valamely nedvet magukba színak. A fű beiszsza a harmatot. A száraz föld sok esőt beiszik.

*BEIVÁS
(be-ivás) ösz. fn. 1) Pénznek, vagyonnak ivásra költése. 2) Nedvek beszívása. V. ö. BEISZIK.

*BEIZEN
(be-izen) ösz. önh. és áth. A benn levőnek kivülről tudtára adat valamit, és pedig szóbeli jelentéssel. Beizenni a várba, hogy már közeleg az ellenség. Beizenni valakinek, hogy jöjjön ki. V. ö. IZEN.

*BEIZENÉS
(be-izenés) ösz. fn. A bennlevőhöz küldött szóbeli tudósítás.

*BEÍKEL
BEÍKELÉS, lásd BEÉKEL, BEÉKELÉS.

*BEJÁR
(be-jár) ösz. önh. és áth. 1) Több ízben, gyakran, ismételve bemegy, be szokott menni. Bejárni a szinházba, a megyei gyülésekre. A falusiak vásárra bejárnak a városba. 2) Tájszólás szerint: kocsin, szekéren behajt valahová. Bejárni a vendégfogadóba. Bejárni a kocsiszin alá. Bajárni négy lovas hintón az udvarra. Kocsis, ide járj be, ne oda. 3) Áthatólag am. bizonyos tért, vidéket beutaz. Bejárta Tolnát, Baranyát, Ungot, Berket (= Bereget). Bejárni az országot. Bejártam az egész várost. Különösen látogatás végett, vagy más ügyben többekhez egymás után elmegy. Bejárni az urakat, a bírákat. Bejárni a boltokat, a kávéházakat, a nevezetesb intézeteket. Meghivás végett bejárni valamely testület tagjait.

*BEJÁRÁS
(be-járás) ösz. fn. 1) Többszöri bemenetel, vagy többek bemenése valahová. Szabad, tilalmas a bejárás. 2) Kapu, ajtó, út, szurdok, köz, melyen bizonyos házba, vagy általán valamely helyre bemenni szokás. Keskeny, széles bejárás. A bejárásokon leginkább megromlik az út. Bejárás a gőzhajóra. Eltéveszteni a bejárást. 3) Hozzáférés, bejutási engedély. Némely nagy urakhoz a bejárás sok teketóriával történik. 4) Több tájakon a magyar mesterembereknél jelent bizonyos czéhgyűlést. Csizmaziák, szabók bejárása.

*BEJÁRATOS
(be-járatos) ösz. mn. Aki valahová gyakran, rendesen, kivált mint látogató házibarát be szokott járni. Ő bejáratos azon háznál.

*BEJÁRÓ
(be-járó) ösz. mn. és fn. 1) Aki valahová bejárni, gyakran bemenni szokott. Vásárokra bejáró falusi mesteremberek. 2) Mint főnév jelent czéhbeli legfiatalabb mestert, kinek hivatása a czéh tagjait gyülésekre öszvehíni, máskép: bejárató, vagy bejárómester. Szélesb ért. bemondó, aki házról-házra szokott járni.

*BEJÁRÓS
(be-járós) ösz. mn. Bejáratos, aki valahová mint jó ismerős be szokott járni.

*BEJE
falu Gömör megyében; helyr. Bejé-n, ~re, ~ről.

*BEJEGESĚDÉS
(be-jegesědés) ösz. fn. Jegessé fagyás, jéghártyával behuzódás.

*BEJEGESĚDIK
(be-jegesědik) ösz. k. Fagytól jegessé lesz, jégburokkal behuzódik. A nappal megereszkedett hó éjjel bejegesedett.

*BEJEGESÍT
(be-jegesít) ösz. áth. Jéggel bevon, jegessé tesz, a vizet zajossá fagyasztja. A kemény hideg bejegesíti a folyókat.

*BEJEGESŰL
(be-jegesűl) ösz. önh. l. BEJEGESĚDIK.

*BEJEGYEZ
(be-jegyez) ösz. áth. 1) Általán, tudomás, emlékezés végett valamit irásba tesz. Bejegyezni a cselédek bérét, a mindennapi költséget, a bevett pénz mennyiségét. 2) Bizonyos űzleti, ügyi hivatalbeli könyvbe annak módja rende szerint beír. Bejegyezni a kereskedelmi könyvbe a vásárlott és eladott áruk nemeit, árát. Bejegyezni a kifizetett adósságokat. 3) l. BETÁBLÁZ.

*BEJEGYZÉS
(be-jegyzés) ösz. fn. 1) Általán vett beirás. 2) Jegyzőkönyvbe igtatás. 3) Betáblázás.

*BEJEGYZĚTT
(be-jegyzětt) ösz. mn. Ami bevan jegyezve, ezen igének mindenféle értelmében véve. Bejegyzett kiadások, bevételek. Bejegyzett adósság. V. ö. BEJEGYEZ.

*BEJELĚNT
(be-jelěnt) ösz. áth. 1) Illető helyen bemondja, hogy itt van, hogy jelen van valaki. Az ajtónálló bejelenti urának az érkezett vendégeket. Kihallgatás végett bejelenteni a folyamodókat. 2) Bizonyos eseményről, dologról hivatalosan tudósít valakit. A helyparancsnoknak bejelenteni, hogy kihágás történt, hogy a gyilkosok el vannak fogva.

*BEJELĚNTÉS
(be-jelěntés) ösz. fn. Bemondás, tudósítás, midőn valakit vagy valamit bejelentenek. V. ö. BEJELĚNT.

*BEJELĚNTŐ
(be-jelěntő) ösz. mn. és fn. Bemondó, tudósítást adó, hivatalos hírhozó. Bejelentő inas, komornok, kamarás. Bejelentő káplár, udvari bejelentő.

*BEJŐ
(be-jő) ösz. önh. 1) Azon lakba, helybe jő, melyben én vagyok, illetőleg oda jött, vagy jönni fog, ahol én voltam, vagy leszek. Alig jött be hozzám, ismét kiment. Ha Pestre menendek, nemde bejösz hozzám? Bővebb értelmezés végett V. ö. JŐ és MEGY. 2) Átv. ért. mondjuk pénzről, haszonról, melyet bizonyos űzlet, jószág stb. mint mondani szokták, behoz, gyümölcsöz. A mai vámon bejött ezer forint. Sok pénz jött be. Innen a jövedék, jövedelem, jövedelmez származékok.

*BEJÖTT
(be-jött) ösz. mn. 1) Beérkezett, ide jött. A hozzánk bejött idegenek örömest itt maradnak. 2) Amit valaki bizonyos űzletből nyereség, haszonképen bevett. A gyapjuért bejött pénzt ellopták tőle.

*BEJÖVET
(be-jövet) ösz. fn. Jövet, mely oda van irányozva, ahol mi vagyunk, vagy voltunk, vagy leszünk. V. ö. BEMENET, és JÖVET, MENET. Használtatik igehatározókép is bejövetkor helyett. Bejövet majd ismét találkozunk.

*BEJÖVETEL
(be-jövetel) ösz. fn. Egy érteményü a bejövet szóval, épen úgy, mint ezek: menet menetel, vét vétel, tét tétel, lét létel.

*BEJUT
(be-jut) ösz. önh. 1) Idővel, némi fáradság után, ügygyelbajjal beérkezik valahová. A rosz uton végre bejutottunk az állomásra. 2) Befér, helyet kap valahol. Alig bírtam bejutni a szinházba. 3) Bizonyos állapotot, állomást, hivatalt megkap. Többszörös folyamodás, sürgetés után végre bejutott a hivatalba. V. ö. JUT.

*BEJUTÁS
(be-jutás) ösz. fn. Beérés, beférés, bekapás valahová. V. ö. BEJUT.

*BEK
természeti hangutánzó, melyből bekeg, bekegés származtak. Különösen kecskehang, változattal: mek, mekeg.

*BÉK
(1), hangutánzó, s mint olyan gyöke béka szónak, és származékainak, s nem egyéb, mint az elvont bek (bekeg) hangutánzónak változata. Innen béka am. bekő, békő, bekegő. Rokona bég, vagy őrségi tájejtéssel: bé, honnan vastaghangon ragozva béok am. bégek. Különben is a bék és bég hangtanilag alig különböznek egymástól. Ide tartozik a szintén békahangot utánzó brek, mint a brekeg gyöke.

*BÉK
(2), részint önálló, részint elvont gyök. Önálló béke értelemben, s tárgyesete: béket, származékai: békes, békesség, béketlen; azonban helyette inkább béke divatozik. Elvont gyök béklyó vagy békló békó szóban. Jelentése mindenütt rokon a bög (bog) szóval, mely csomót, valami öszvefoglalót, öszvekötőt vagy öszvekötöttet jelent. Innen békét kötni eredetileg am. bizonyos erkölcsi csomót kötni, valamint a szinte rokonhangu latin pax, pango igétől származik, melynek jelentése erkölcsi értelemben vett kötés. Békó vagy békló, mint a maga helyén láthatni, tulajdon értelemben vett öszvekötő eszközt jelentenek. V. ö. BÉKÁLKODIK.

*BÉK
(3), a székelyeknél divatos béki fájdalom, azaz gyomorfájás szó uátn itélve elavult főnév, s am. gyomor vagy ennek tartalmazója has. Eredetileg talán bélk a bél gyöktől?

*BÉKA
(1), (bék-a) fn. tt. béká-t. 1) Négylábu, kétlaki állatnem, különféle színnel, melynek fajai többfélék. Nádi béka, német béka, rekegő béka, tekenősbéka, varangyos béka, tűz vagy vereshasu béka, sárgahasu béka, barna, zöld béka, stb. Átv. ért. utálatos, csunya, undok valami. Kígyót-békát kiáltani valaki ellen, am. rút rágalmakkal illetni. Neki fújja magát, mint a poczokos béka. 2) Lovak és más barmok nyavalyája, midőn nyelveik alatt bizonyos csomóféle daganat támad, mely jelentése a béka szónak eredeti csomó értelmére mutat. 3) A röppentyűnek bizonyos faja, mely meggyúlván, béka módjára ugrándoz a földön. Megjegyzendő, hogy számos vízi, nevezetesen mocsári növények e vizek lakójától vették neveiket, mint: békarokka, békalencse, békanyál, békaszittyó, stb.
Elemzésére nézve l. BÉK, hangutánzó. Egyéb iránt azt is vélhetni, hogy a mozgást jelentő baktat ige bak gyökével rokon, mennyiben a békának egyik jellegző sajátsága az ugrándozás vagy baktatás. Ezen alapeszme szerint tótúl a vízi béka neve szkokan és szkákati, am. szökdösni. Rokonok vele a szánszkrit bhéka, perzsa bak, török bagha. Hangutánzásilag ide tartozókul tekinthetők a német quacken, s latin coaxo is.

*BÉKA
(2), népes puszták Magyarországon Csanád megyében, Erdélyben Alsó-Fehér megyében; helyragokkal: Béká-n, ~ra, ~ról.

*BÉKAÁRPA
(béka-árpa) ösz. fn. Az árpák neméhez tartozó s nedves réteken tenyészni szokott növényfaj. (Hordeum secalinum L.)

*BÉKABOGLÁR
(béka-boglár) ösz. fn. A boglárnemű növények egyik faja, mely vizenyős helyeken tenyészik. V. ö. BOGLÁR.

*BÉKABOGYÓTAKTA
(béka-bogyó-takta) ösz. fn. Növényfaj a takták neméből; szára felálló, levelei rendetlenül háromszor hármasak, virágai tojásdad fürtökben a szár- és ághegyeken fehérek, bogyói feketék, mérgesek, a varasbékák szeretik. (Actaea spicata L.)

*BÉKABOJTORJÁN
(béka-bojtorján) ösz. fn. l. BOJTORJÁNMIZSÓT.

*BÉKABUZOGÁNY
(béka-buzogány) ösz. fn. A sások neméhez tartozó növényfaj.

*BÉKACZENK
(béka-czenk) ösz. fn. Fiatal kis béka, máskép: ebihal.

*BÉKADAGANAT
(béka-daganat) ösz. fn. A lovak és szarvasmarhák nyelve alatt támadni szokott kóros daganat.

*BÉKAEGÉRHARCZ
(béka-egér-harcz) ösz. fn. Homérnak tulajdonított költemény a békák és egerek közötti harczról, melyet nálunk Csokonai Vitéz utánzott.

*BÉKAÉR
(béka-ér) ösz. fn. Ér a nyelv alsó lapján, mely, ha megdagad, békanyavalyának vagy daganatnak, vagy egyszerűen békának neveztetik.

*BÉKAFA vagy BÉKAFALVA
falu Vas vármegyében; helyragokkal: Békafá-ra, ~n, ~ról.

*BÉKAFI
(béka-fi) ösz. fn. l. BÉKACZENK vagy EBIHAL.

*BÉKAFŰ
(béka-fű) ösz. fn. l. BÉKAPOTNYA.

*BÉKAGYÍK
(béka-gyík) ösz. fn. Gyíkfaj, melynek dereka színre és alakra nézve a békáéhoz hasonló.

*BÉKAHAL
(béka-hal) ösz. fn. Különös tengeri halfaj, igen idomtalan, undok békaalakkal.

*BÉKAHÉJ
(béka-héj) ösz. fn. Lásd BÉKATEKNŐ.

*BÉKAÍJ
(béka-íj) ösz. fn. Csiptetőféle sajátságos eszköz, melylyel az ennivaló vízi békákat szokták fogni.

*BÉKAIVADÉK
(béka-ivadék) ösz. fn. Ikranemű tojások, melyeket a nemző békák nyálkába burkolva raknak le a vizek szélein.

*BEKAKÁL
(be-kakál) ösz. áth. Rákakálva, azaz szarva bepiszkol, bemocskol valamit, vagy bizonyos helyre beszarik. Bekakálni az ágyba, a bölcsőbe.

*BÉKAKALÁN
(béka-kalán) ösz. fn. 1) Vizenyős helyeken tenyésző széles levelű fűnem. 2) l. BÉKATEKNŐ.

*BÉKAKŐ
(béka-kő) ösz. fn. Varacskosan megkövült tengeri nadályfaj.

*BÉKAKÖLYÖK
(béka-kölyök) ösz. fn. Békaczenk, békafi, apró ebihal.

*BÉKAKÖVECS
(béka-kövecs) ösz. fn. Folyóvízi, kemény állományu kavics, pittykő.

*BEKALAMÁZOL
(be-kalamázol) ösz. áth. Kalamázzal beken, bedegetel.

*BÉKALEN
(béka-len) ösz. fn. A lenek neméhez tartozó növényfaj, melynek szára kétágu, apró czérnaforma, levelei ellenesek, szirmai hegyesek, kevéssé csorbahegyűk, virági fehérek, nyilás előtt lecsüggők. (Linum catharticum L.)

*BÉKALENCSE
(béka-lencse) ösz. fn. Büzhödt, rohadt mocsárok vizein úszkáló lencsealaku, lopvanősző növényfaj, melyet a réczék kedvelnek.

*BÉKALILIOM
(béka-liliom) ösz. fn. Lassu folyókban és tavakban tenyésző növény, melynek liliomhoz vagy rózsához hasonló fehér vagy sárga virága van.

*BÉKÁLKODIK
(bék-a-al-kod-ik) k. m. békálkod-tam, ~tál, ~ott. A csiki székelyeknél am. alkalmatlanul kötelődik, aggatódzik vagy határozatlanul szólva, izél. Ne békálkodjál = ne bánts, ne kötelődzél, ne izélj. V. ö. BÉKÓ.

*BÉKALKU
(bék-alku) ösz. fn. Békeszerződés, békekötés. Békalkuba lépni. Békalkut kötni.

*BEKALL
(be-kall) ösz. áth. Kallóban körülforgatás által besző. A pokróczba, szűrbe különféle csíkokat bekallani. V. ö. KALL, KALLÓ.

*BEKALLÓDIK
(be-kallódik) ösz. belsz. Az úgynevezett kallóban beszövődik.

*BEKALLÓZ
(be-kallóz) ösz. áth. l. BEKALL.

*BÉKALYUK
(béka-lyuk) ösz. fn. Földbe, partok, házak oldalaiba stb. vájt üreg, melyben a szárazon lakó békák s varangyosok tanyáznak.

*BEKANDIKÁL
(be-kandikál) ösz. önh. Kiváncsiságból, lopva valamely hézagon, résen, szorulaton, likon bekukucskál, be-bekacsingat. A kulcslikon, és ablakredőnyök nyilásain bekandikálni a szobába.

*BÉKANYÁL
(béka-nyál) ösz. fn. 1) Kocsonyanemű nyálka, melylyel a békák lerakott ikráikat betakarják. 2) Mocsárokban tenyésző s uszkáló pamutszálforma vízi növény. 3) Tájszokásilag így nevezik néhutt az ökörnyálat. l. ÖKÖRNYÁL.

*BEKANYARÍT
(be-kanyarít) ösz. áth. Félkörü hajtással, hajlítással befelé mozdít, lódít, terel valamit. Bekanyarítani a kaszát a fűbe. Bekanyarítani a nyájat az akolba. Kiöltött nyelvével bekanyarítani valamit a szájba. A félénk eb bekanyarítja a farkát.

*BEKANYARÍTÁS
(be-kanyarítás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit bekanyarítnak.

*BEKANYARODÁS
(be-kanyarodás) ösz. fn. Félkört képző irányban befelé hajtás, indulás, mozdulás, bemenés valahová.

*BEKANYARODIK
(be-kanyarodik) ösz. k. 1) Félkörü mozgással befordul, beszáll, betér, bemegy valahová. A fölrezzentett seregélyek bekanyarodtak a nádasba. A gulya bekanyarodott a csalit közé. 2) Görbe irányban befelé hajlik. Az út bekanyarodik a hegyek közé. A folyó bekanyarodik a völgybe.

*BEKANYARÚL
(be-kanyarúl) ösz. önh. Lásd BEKANYARODIK.

*BEKANYARULÁS
(be-kanyarulás) ösz. fn. l. BEKANYARODÁS.

*BÉKAOLAJ
(béka-olaj) ösz. fn. Gyógyolaj, melyben békát főztek, s melyet rákfene ellen szoktak használni.

*BEKAP
(be-kap) ösz. áth. és önh. 1) Hirtelen, mohón befelé ránt, vagy szájába vesz, befal valamit. Kinézett az ablakon, azután bekapta a fejét. Bekapta, mint kutya a legyet. Km. 2) Bizonyos nyereményt, járandóságot, jövedelmet bevesz. Eladott holmijéből bekapott száz forintot. Kölcsön adott pénzét mind bekapta. 3) Önhatólag bizonyos állomást, hivatalt elnyer. 4) Tréfásan szólva am. szeszes italból többecskét vesz be, becsíp. Bekapott a budai törökvérből (veresborból). Km. Jól bekapott = leszívta magát.

*BEKAPÁL
(be-kapál) ösz. áth. 1) Kapával fölvágott földet hány valamire, vagy betölt, betöm vele bizonyos üreget. Bekapálni a gödröket. Bekapálni a szőlőtőkéket. 2) A kapálást bevégzi.

*BEKAPÁLÁS
(be-kapálás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit bekapálnak.

*BEKAPAR
(be-kapar) ösz. áth. Fölkapart, fölvájt földdel, gazzal stb. betakar, beföd. A macska bekaparja saját ganaját.

*BEKAPARÁS
(be-kaparás) ösz. fn. Fölkapart, fölvájt földdel, gazzal stb. betakarás, befödés, elrejtés.

*BEKAPAT
(be-kapat) ösz. mivelt. Futtában, hamarjában etet, abrakol. Bekapatni egy keveset, s megint tovább hajtani.

*BEKAPCSOL
(be-kapcsol) ösz. áth. Kapocscsal beköt, befűz, beakaszt. Bekapcsolni a ruhát. V. ö. KAPCSOL.

*BEKAPCSOLÁS
(be-kapcsolás) ösz. fn. Kapocscsal bekötés, befűzés, beakasztás. Bekapcsolás alatt elfeslett a ruhája.

*BÉKAPORONTY
(béka-poronty) ösz. fn. Apró, fiatal béka, békaczenk, ebihal.

*BÉKAPOTNYA
(béka-potnya) ösz. fn. A kétlakiak seregéből való potnyanemü növények egyik faja, melynek indái a víz alatt terjednek el, s levelei a vizen lebegnek; virága fehér, sárgás közepű, jószagu. (Hydrocharis morsus ranae. L.)

*BÉKARAGADÁLY
(béka-ragadály) ösz. fn. Növényfaj a mügék neméből; szára ágasbogas, virágai az ághegyeken nyeletlenek, levelei csillagosak, magvai simák. Máskép: ugari müge. (Asperula arvensis L.)

*BEKARCZOL
(be-karczol) ösz. áth. Körmökkel vagy akármely éles, hegyes, szúrós, tövises eszközzel karczokat, azaz metszéseket, sértéseket csinál valamely szilárd, tömör állományu test szinén. Szeges bottal bekarczolni a falakat, bútorokat. Jégpatkóval bekarczolni a jeget. V. ö. KARCZOL.

*BEKARCZOLÁS
(be-karczolás) ösz. fn. Körmökkel, tövissel, éles eszközökkel stb. ejtett sértés, horzsolás valamely testen.

*BÉKAROKKA
(béka-rokka) ösz. fn. Lopvanősző növényfaj a zsurlók neméből; szára barázdás, termőszára kevés águ; lakik tó- és folyóvízpartokon, máskép: parti zsurló. (Equisetum fluviatile. L.)

*BEKARÓZ
(be-karóz) ösz. áth. 1) Karókkal bekerít, körülvesz. Bekarózni a vadaskertet, az aklot, az udvart. 2) Tartalékul, támaszul szolgáló karókkal ellát. Bekarózni a szőlőt, a komlókertet.

*BEKARÓZÁS
(be-karózás) ösz. fn. Karókkal bekerítés vagy támogatás.

*BEKÁRPITOZ
(be-kárpitoz) ösz. áth. Kárpitokkal ellát, bevon, diszít. Bekárpitozni a teremet, az ablakokat, a falakat, a páholyokat.

*BÉKÁS
(bék-a-as) mn. tt. békás-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Békákkal bővelkedő, békáktól lakott. Békás mocsárok, tavak. Békás pincze, házoldal. 2) Helységek neve Erdélyben és Magyarországon; helyragokkal: Békás-ra, ~on, ~ról.

*BÉKASELYĚM
(béka-selyěm) ösz. fn. 1) Az igen békás mocsárok, tavak és folyók fölszinén képződő fonalforma növény. 2) Nyers, készítetlen, gubanczos állapotban levő selyem.

*BÉKÁSMEGYER
falu Pestben; helyragokkal: Békásmegyer-en, ~re, ~ről.

*BÉKASÓ
(béka-só) ösz. fn. A folyóvizek medrében található apró kavics, pittykő, békakő. Örül neki mint kis gyerek a békasónak. Dugonics. Km.

*BÉKÁSZ
(1), (bék-a-asz) fn. tt. békász-t, tb. ~ok. Békákat fogdosó. Képzésre olyan, mint halász, rákász, bogarász, stb.

*BÉKÁSZ
(2), (bék-a-asz) áth. m. békász-tam, ~tál, ~ott, par. ~sz. Békákat fogdos.

*BÉKÁSZÁS
(bék-a-asz-ás) fn. tt. békászás-t, tb. ~ok. Békafogdosás.

*BÉKASZĚMFŰ
(béka-szěm-fű) ösz. fn. Lásd NEFELEJTS.

*BÉKASZĚMMIZSÓT
(béka-szěm-mizsót) ösz. fn. A mizsótok neméhez tartozó növényfaj, melynek szára ágas, levelei tojáskerek-láncsásak, borzasak, bokrétája kék, magva sima. (Myosotis arvensis. L.)

*BÉKASZITTYÓ
(béka-szittyó) ösz. fn. Növényfaj a szittyók neméből, mely a bunkós vagyis bogláros fejü szittyótól abban különbözik, hogy bugája kiterült, tokja tompa. (Juncus effusus L.)

*BÉKATARSOLY
(béka-tarsoly) ösz. fn. Növényfaj a tarsókák neméből, melynek többféle kisebb-nagyobb fajtái vannak, máskép: paperszény, pásztortáska, szükés, vérállatófű, porczogófű, vadmustár. (Thlaspi bursa pastoris. L.)

*BÉKATEKNŐ
(béka-teknő) ösz. fn. Szaru keménységü, s különféle alaku, de törékeny burok, mely némely vízibékák bölcsőjeül szolgál.

*BÉKATÓ
népes puszta Tolnában; helyragokkal: Békató-n, ~ra, ~ról.

*BÉKATOJÁS
(béka-tojás) ösz. fn. Apró ikrácskák, melyekből békák kelnek ki; békaivadék.

*BEKÁTRÁNYOL
(be-kátrányol) ösz. áth. Káttránynyal beken, betapaszt. Bekátrányolni az ujonnan épített hajót. V. ö. KÁTRÁNY.

*BÉKATUTAJUSZÁNY
(béka-tutaj-uszány) ösz. fn. Az uszánynemű növények egyik faja, melynek vízen lábbó levelei tojáshosszuak, nyelesek, kerek vállúk, a víz szinére érvén kiszélesednek, s mitegy tutajt képeznek. Máskép: uszányfű vagy békaszőlő. (Potamogeton natans. L.)

*BEKAVAR
(be-kavar) ösz. áth. Kavarással, keveréssel belevegyít. Bekavarni valamit a sárba. Bekavarni egyik ételt a másikba. V. ö. KAVAR.

*BÉKAVAR
(béka-var) ösz. fn. A lovak lábszárain támadni szokott varforma daganat, bötyök.

*BÉKAVÁR
(béka-vár) ösz. fn. Így nevezik tréfásan a békákkal bővelkedő helyeket, nevezetesen a helységek azon részét, melyekben sok a béka.

*BÉKAVARFŰ
(béka-var-fű) ösz. fn. lásd TOROKVILLAHÍM.

*BÉKAVIRÁG
(béka-virág) ösz. fn. Így nevezik néhutt a lángos szirontát, máskép: boglárvirág, sömörfű. (Ranunculus flammula).

*BÉKÁZ
(bék-a-az) önh. m. békáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Békát eszik. Képzésre olyan mint: kenyerez, szalonnáz, boroz, serez, stb.

*BEKE
férfi kn. A Benedek név megrövidítve, máskép: Bekő, Benkő, Benke, Bekény, Bánk, Bedő, Bencze, Bende.

*BÉKE
(1), (bék-e) fn. tt. békét, többese nincs divatban. 1) Nyugalmas és biztos állapot a polgári társadalom tagjai között, midőn egymás jogait sértetlenül hagyják, egymást nem bántják. Házi béke, a család tagjai és ház lakói között. Ugyanazon városban, helységben, országban egymással békében élő különféle nyelvü népek, vallásfelekezetüek. Békét hagyni mindenkinek, senkit nem bántani. Megzavarni a békét. Békében, vagy békén lenni, maradni. Békében nyugodjanak hamvai. 2) Szorosb ért. népek és fejedelmek, illetőleg különféle országok közt fennálló viszony, állapot, midőn egyenetlenség, viszálkodás nélkül élnek, s egymáson nem erőszakoskodnak; ellenkezőji: háboru, harcz, visszavonás, villongás. 3) Különösen a meghasonlott, s háborut viselt népek és fejedelmek által kötött szerződés, melynélfogva kötelezik magokat, hogy a háborgást megszüntetvén egymás vagyoni és személyi biztosságát sértetlenűl tisztelni fogják. Bizonyos föltételek alatt békét ajánlani, békét kötni, szerzeni. Megtartani, megőrizni, megszegni, a békét. Békében élő szomszéd népek, fejedelmek. Béke ölében élni. Kitűzni a béke zászlóját. A béke olajágát nyujtani = békét ajánlani. 4) Átv. ért. a kedélynek minden erősebb indulatoktól ment, nyugodt állapota. Békével türni, várakozni. Másnak békéjét megzavarni.
"Nem kell nekünk sok drága kincs,
Nagy fényes palota,
Mert ha a szívben béke nincs,
Az ezt nem adhatja."
Fonó asszonyok dala.
Elemzésére nézve l. BÉK, fn. A latin pax szó hasonlatánál fogva közelebbről rokonok a franczia paix, olasz pace, angol peace, s a szláv pokoj.

*BÉKE
(2), falu Pozsony megyében; helyragokkal: Béké-n, ~re, ~ről.

*BÉKEAJÁNLAT
(béke-ajánlat) ösz. fn. Ajánlat, melyet egyik háboruskodó fél a másiknak tesz, illetőleg tudósítja őt, hogy bizonyos alkudozás nyomán és föltételek alatt kész vele békét kötni. Békeajánlatot tenni. A békeajánlatot elfogadni, visszavetni. Kedvező békeajánlat.

*BÉKEALKU
(béke-alku) ösz. fn. Kölcsönös alku, vagyis szerződés béke iránt. Békealkura lépni. Békealkut megkötni.

*BÉKEALKUDOZÁS
(béke-alkudozás) ösz. fn. A békealku föltételeiről folytatott értekezés, vagy ideoda izengetés. Sokáig vontatott, halogatott békealkudozás.

*BÉKEANGYAL
(béke-angyal) ösz. fn. Bibliai kifejezéssel, isteni követ, mennyei szellem, mint a viszálkodó emberiség kiengesztelője, megbékítője. Átv. ért. békeeszközlő, békehozó követ.

*BÉKEBÍRÓ
(béke-bíró) ösz. fn. Általán közbejáró személy, ki a viszálkodó felek között békét szeretni hivatva van. Különösen Angliában hatósági személy, kinek joga és kötelessége a nyilvános csend fentartására ügyelni, s a béke- vagy csendzavarókat megfenyíteni. Másutt némely polgári ügyeket is elintéz.

*BÉKEBIRÓSÁG
(béke-biróság) ösz. fn. Békebirói hatóság, illetőleg kötelesség. V. ö. BÉKEBIRÓ.

*BEKEBLEZ
(be-keblez) ösz. áth. 1) Valakit bizonyos testület, társulat, egylet tagjai közé fölvesz. Tudományos, kereskedelmi társulatba bekeblezni valakit. Bekeblezni az orvosi, az egyetemi karba. 2) Valamely földterületet, illetőleg helységet, várost, vidéket bizonyos kerület, tartomány, ország stb. körébe fogad, s annak egyik alkatrészévé tesz. Egyik vármegyétől elszakasztott helységet bekeblezni egy másikba. Némely erdélyi megyéket bekebleztek Magyarországba.

*BEKEBLEZÉS
(be-keblezés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit bizonyos társulat, vagy valamit bizonyos kerület kebelébe vesznek. V. ö. BEKEBLEZ.

*BÉKEBONTÓ
(béke-bontó) ösz. mn. és fn. Aki a kötött béke föltételeit megszegi, s a háboru kitörésére okot ad.

*BÉKEBOT
(béke-bot) ösz. fn. Békejelül szolgáló bot, melyet a békekövet magával hoz.

*BEKECS
(1), fn. tt. bekecs-ět, tb. ~ěk. Szőrös bőrbéléssel és prémezettel ellátott, saját szabásu téli felöltő. Egyezik vele a héber (beged) Simon szótára szerént: vestis suprema eaque lata orientalium), a lengyel bekicsa, s hasonló hozzá a hellen pecoV (bőr, gyapjú). Máskép: bekes.

*BEKECS
(2), falu Zemplén megyében; helyr. Bekecs-en, ~re, ~ről.

*BEKECSGALLÉR
(bekecs-gallér) ösz. fn. A bekecsféle téli öltönynek galléra.

*BEKECSKÖPÖNYEG
(bekecs-köpönyeg) ösz. fn. Bekecs módjára melegen bélelt, és prémezett téli köpönyeg.

*BÉKECSÓK
(béke-csók) ösz. fn. Csók, illetőleg ölelkezés, nyájas üdvözlés, melylyel az ellenségek kölcsönös kiengesztelődés jeléül egymást fogadják.

*BÉKECZIKKELY
(béke-czikkely) ösz. fn. A békeszerződési okmánynak egyes pontja, föltétele.

*BÉKEELŐZMÉNYĚK
(béke-előzményěk) ösz. több. fn. Izengetések, készületek, intézkedések, alkudozások, melyek a békekötés végrehajtása, eszközlése végett előlegesen tétetnek.

*BÉKEEMLÉKPÉNZ
(béke-emlék-pénz) ösz. fn. Pénz, melyet a békekötés idejének emlékezetére vernek.

*BÉKEESZKÖZLŐ
(béke-eszközlő) ösz. fn. Hathatós befolyásu, s közbejáró személy, kinek leginkább köszönhetni a végrehajtott békeszerződést.

*BÉKEFEJEDELĚM
(béke-fejedelěm) ösz. fn. Fejedelem, ki a békének különös barátja, és fentartója.

*BÉKEFÖLTÉTEL
(béke-föltétel) ösz. fn. Alkudozási pont, követelés, melyhez a békeszerződés kötve van. Békeföltételeket szabni, elfogadni, módosítani. Megállható, kedvező békeföltételek.

*BEKĚG
(bek-ěg) önh, m. bekěg-tem, ~tél, ~ětt. Mondjuk különösen kecskéről, midőn sajátnemű reszketeg hangon szól, máskép: mekeg, s vastaghangon bakog, makog.

*BEKĚGÉS
(bek-ěg-és) fn. tt. bekěgés-t, tb. ~ěk. Kecskenemű állatok szólása.

*BÉKEGYŰLÉS
(béke-gyűlés) ösz. fn. Gyűlés, melyben a háboruskodó felek követei a békekötés felől tanácskoznak, alkudoznak.

*BÉKEHÁBORÍTÓ
(béke-háborító) ösz. fn. és mn. 1) Személy, ki akármily ellenséges indulatból, viszálkodási viszketegből stb. a külső vagy belső békét megzavarja. 2) Ami általán nyugtalanságra, háborgásra, háborura izgat. Békeháborító követelések, kártételek, kicsapongások, beavatkozások. Békeháborító szónoklatok, irományok.

*BEKEHÁZA
falu Szalában; helyr. Békeházá-n, ~ra, ~ról.

*BÉKEHÍR
(béke-hír) ösz. fn. Szerteszárnyaló beszéd, mely békekötésről terjengeni kezd. Békehírt hozni, terjeszteni.

*BÉKEHÍRMONDÓ
(béke-hírmondó) ösz. fn. Személy ki hivatalosan, vagy hivatlanul a megkötött, vagy kötendő békéről hírt hoz.

*BÉKEHÍRNÖK
(béke-hírnök) ösz. fn. l. BÉKEHÍRMONDÓ.

*BÉKEHOZÓ
(béke-hozó) ösz. fn. lásd BÉKEKÖVET.

*BÉKEIDŐ
(béke-idő) ösz. fn. Általán időfolyam, mely alatt bizonyos országban béke uralkodik. Különösen a békekötésben meghatározott évek száma, melyekre a béke kiterjesztetik. Elmulván a békeidő, új háborutól félhetni.

*BÉKEJAVASLATOK
(béke-javaslatok) ösz. tb. fn. Tervezett föltételek, melyeknél fogva békealkudozásra lépni lehet.

*BÉKEJOBB
(béke-jobb) ösz. fn. Kibékülés jeléül, zálogául nyujtott jobbkéz. Fogadd békejobbomat.

*BÉKEJOG
(béke-jog) ösz. fn. Nemzetközi jog, melynélfogva minden nemzet vagy fejedelem követelheti, hogy békében élhessen, vagy, ha háboruba keveredett, hogy békét köthessen. Had és békejog. (Jus belli et pacis).

*BEKEKÓKÖRTE
(bekekó-körte) ösz. fn. Különös körtefaj. Dunántuli tájszó.

*BÉKEKÖTÉS
(béke-kötés) ösz. fn. Szerződés a háborut viselt felek között, melynél fogva bizonyos föltételek alatt kötelezik magokat, hogy a háborunak véget vetve békében maradnak. Jelenti magát az okmányt is, mely e szerződést magában foglalja. Bécsi, linczi, karloviczi békekötés.

*BÉKEKÖTŐ
(béke-kötő) ösz. fő- és mn. Aki nemzete vagy fejedelme nevében, vagy saját személyében a béke iránt alkura lép, s azt végrehajtja. Békekötő felek, követek.

*BÉKEKÖVET
(béke-követ) ösz. fn. 1) Hivatalason küldött személy, ki az ellenfélhez békét ajánlani megy. 2) Aki meg van bízva, hogy a megkötött béke felől hírt vigyen az illetőknek.

*BÉKEKÖZBENJÁRÓ
(béke-közben-járó) ösz. fn. Tekintélyes személy, ki az ellenfelek között magát közbevetve békét szerez, vagy szerezni igyekszik.

*BÉKEKÖZVETÍTŐ
(béke-köz-vetítő) ösz. fn. l. BÉKEKÖZBENJÁRÓ.

*BEKEL
(be-kel) ösz. önh. Valahová bemegy, bevonul, betakarodik. Innen: bekelet = ősz, midőn a barom a szabad mezőről betakarodik az akolba. Baranyai tájszó.

*BEKELEPCZÉL
(be-kelepczél) ösz. áth. Kelepczébe kerítve, csalva megfog. Átv. ért. cselfogásokkal, ármánynyal, kedvezőtlen állapotba kever valakit. V. ö. KELEPCZE.

*BÉKÉL
(bék-e-el) önh. m. békél-t. Békességre lép, kiengesztelődik. Szokottabban: békül, honnan: megbékül, kibékül, öszvebékül.

*BÉKELÁB
(béke-láb) ösz. fn. A rendes katonaság azon állapota, midőn háborut nem visel, s arra nem is készül. Békelábra állítani a hadakat.

*BÉKÉLÉS
(bék-e-el-és) fn. tt. békélés-t, tb. ~ěk. Békességre lépés; harag, viszálkodás, háboru utáni engesztelődés. Máskép: békülés.

*BEKELET
(be-kelet) ösz. fn. Baranyai tájszó, am. őszi idő, mikor a szabadban járó barom bemegy, beszorul az akolba; valamint ellenkezője a közdivatu kikelet, midőn az akolba szorult barom, és házába vonult mezei gazda ismét kikel, kimegy a szabadba. Értethetik a természetre is. V. ö. KIKELET.

*BÉKÉLTET
(bék-e-el-tet) áth. m. békéltet-tem, ~tél, ~ětt, par. békéltess. Rábeszél, rábír, rávesz valakit, hogy haragosával, ellenségével kiengesztelődjék, megbéküljön. Régi ellenségeket békéltetni.

*BÉKÉLTETÉS
(bék-e-el-tet-és) fn. tt. békéltetés-t, tb. ~ěk. Közbenjárás, mely által valaki az ellenfelek között békét eszközöl, vagy vagy eszközölni törekszik.

*BÉKÉLTETŐ
(bék-e-el-tet-ő) fn. tt. békéltető-t, tb. ~k. Közbenjáró személy, aki az ellenfeleket békélteti. V. ö. BÉKÉLTET.

*BEKEN
(be-ken) ösz. áth. 1) Valamely írféle olvatag testet beledörzsöl más testbe, nevezetesen az állati bőr likacsaiba. 2) Bezsíroz, bemocskol, befest valamit. Bekenni a ruhát olajjal, zsírral, csirízzel, szurokkal. Bekenni az orczát, szemöldököt festékkel, a csizmát hájjal. 3) Besároz, sártapaszszal behúz. Bekenni a repedezett falat, kályhát. V. ö. KEN.

*BÉKÉN
(bék-e-en) ih. Nyugalmasan, biztosan, háborítás nélkül, mást nem bántva, senkitől nem bántatva. Békén nyugodjanak hamvai. Békén járni-kelni, tölteni napjait. Maradj békén.

*BEKENDŐZ
(be-kendőz) ösz. áth. 1) Kendővel betakar, bekötöz, beburogat. Eső, nap ellen bekendőzni a fejet. Bekendőzni a kisdedet. 2) Arczát, nyakát, vállait stb. fehérre vagy pirosra festi, kenegeti, illatos vízekkel mosogatja. V. ö. KENDŐZ.

*BEKENDŐZÉS
(be-kendőzés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit bekendőznek. V. ö. BEKENDŐZ.

*BEKENĚGET
(be-keněget) ösz. gyak. áth. Gyakran, ismételve, folytatólag beken, azaz bedörzsöl, bemázol, befest valamit. V. ö. BEKEN.

*BEKENĚGETÉS
(be-keněgetés) ösz. fn. Gyakori, ismételve folytatott bekenés.

*BEKENÉS
(be-kenés) ösz. fn. 1) Valamely írnak az állati test likacsain bedörzsölése, beszivatása. 2) Bizonyos színnel befestés, bemázolás, bemocskolás, bezsírozás. 3) Besározás, betapasztás.

*BEKÉNĚZ
(be-kéněz) ösz. áth. 1) Kénnel elegyít, kénfüsttel beszagosít, vagy általjárat valamit. Bekénezni (kénvirággal) a macskáknak adott tejet. Bekénezni a kiürített boroshordókat. 3) Kénolvadékkal behúz. Bekénezni a gyufácskákat, az úgynevezett kéngyertyákat.

*BEKÉNEZÉS
(be-kénezés) ösz. fn. Kénnel, vagy kénfüsttel elegyítés, általjáratás, vagy behúzás.

*BEKENT
(be-kent) ösz. mn. Írral bedörzsölt, beitatott; bemázolt, befestett; bemocskolt, bezsírosított. Repülőzsírral bekent tag. Sárral bekent repedék. Olajjal, szurokkal bekent ruha.

*BEKENTEN
(be-kenten) ösz. ih. Bekent, bemázolt, bemocskolt állapotban; szurtosan, zsírosan.

*BEKÉNY
férfi kn. l. BENEDEK, BEKE.

*BEKÉNYSZĚRÍT
(be-kényszěrít) ösz. áth. Valakit akarata ellen, erőszakkal bevonulni, bemenni sürget, rászorít. A bujdosó gyermeket fenyegetéssel bekényszeríteni oskolába.

*BEKÉNYTELENÍT
(be-kénytelenít) ösz. áth. l. BEKÉNYSZERÍT.

*BÉKEOKLEVÉL
(béke-ok-levél) ösz. fn. Békeszorződési kölcsönös kiegyezkedést tartalmazó irományok. Aláirt s pecséttel ellátott békeoklevél.

*BÉKEPÁLCZA
(béke-pálcza) ösz. fn. l. BÉKEBOT.

*BÉKEPÉNZ
(béke-pénz) lásd BÉKEEMLÉKPÉNZ.

*BÉKEPOHÁR
(béke-pohár) ösz. fn. Áldomás, melyet a kibékélt haragosok engesztelődésök jeléül, s ezutáni barátságuk zálogául isznak. Igyuk meg a békepoharat, s legyünk a régi jó barátok.

*BÉKEPONT
(béke-pont) ösz. fn. A békekötési szerződvény egyegy tétele. Első, második, harmadik békepont. Megszegni az egyik vagy másik békepontot.

*BEKÉR
(be-kér) ösz. áth. 1) Kérés, könyörgés által valahová bemenetelt szerez, eszközöl. Magát és családját bekérni bizonyos zárt mulatságba. 2) Valakit kér, hogy kivülről hozzon be valamit. Bekérni a levéltárból a jegyzőkönyvet, a pertárból a periratokat.

*BEKÉREDZIK
(be-kéredzik) ösz. k. Engedelmet kér, hogy valahová bemehessen. A gyermekek bekéredzenek a szinházba.

*BEKÉREDZKĚDIK
(be-kéredzkědik) ösz. k. l. BEKÉREDZIK.

*BEKÉRGESĚDÉS
(be-kérgesědés) ösz. fn. A növényi, vagy átv. ért. állati testnek kéregnemű burokkal, illetőleg kemény hártyával benövése.

*BEKÉRGESĚDIK
(be-kérgesědik) ösz. k. 1) Mondjuk növényekről, különösen fa- és cserjenemüekről, midőn derekaik illetőleg ágaik bőrhártyája kéreggé vastagodik, midőn kéreggel behúzódnak. A meghámlott boglárfák újra bekérgesednek. 2) Az állati test bőrén kemény vastag hártya támad, berögösödik, megcserepesedik. A kaszát-kapát forgató tenyere bekérgesedik. A mezitlen lábbal járó ember talpai bekérgesednek.

*BEKÉRGESÍT
(be-kérgesít) ösz. áth. Okozza, hogy az állati test kéreg-keménységű bőrrel behúzódjék. Az iga bekérgesíti az ökör nyakát. A szoros csizma bekérgesíti a lábsarkat.

*BEKÉRGESŰL
(be-kérgesűl) ösz. önh. l. BEKÉRGESĚDIK.

*BEKERGET
(be-kerget) ösz. áth. Kergetve, azaz, űzve, fenyegetve, erőszakkal befutni, bemenekülni kényszerít, behajt. Bekergetni a csikókat, borjukat az akolba. A megszalasztott ellenséget bekergetni a sánczba.

*BEKERGETÉS
(be-kergetés) ösz. fn. Űzés, hajtás, fenyegetés, mely által embert vagy állatot bekergetünk valahová.

*BEKÉRGEZ
(be-kérgez) ösz. áth. 1) l. BEKÉRGESÍT. 2) A vargák-, csimaziáknál am. a lábbeli sarkába fakérget varr be.

*BEKERÍT
(be-kerít) ösz. áth. 1) Valamely tért bizonyos korláttal körülvesz. Bekeríteni az udvart fallal, sövénynyel. A határt bekeríteni árokkal. A vadaserdőt bekeríteni hasogatványokkal. 2) Bizonyos alkotmány, épület stb. körül korlátot húz, hogy a szabad hozzájárást akadályozza. Bekeríteni a kazalt, asztagot korlátokkal. Bekeríteni a házat, templomot. 3) Űzve, kergetve körbe szorít. Hajtóvadászaton bekeríteni a nyulakat, őzeket. Bekeríteni az űzőbe vett ellenséget.

*BEKERÍTÉS
(be-kerítés) ösz. fn. 1) Árokkal, fallal, sövénynyel, korláttal stb. körülépítés, vagy körülültetés. 2) Űzés alatti beszorítás, közbevevés. V. ö. BEKERÍT.

*BEKERÍTĚTT
(be-kerítětt) ösz. mn. 1) Körülvett, körülépített, körülárkolt. Gyöpüvel bekerített szérü. Gárgyával bekerített kút. 2) Űzés közben beszorított, körülfogott. A bekerített ellenség megadta magát.

*BÉKERONTÓ
(béke-rontó) ösz. fn. l. BÉKEBONTÓ.

*BEKERTĚL
(be-kertěl) ösz. áth. Általán, korláttal, kerítéssel körülvesz. Különösen, kertnek szánt tért sövénynyel, gyöpüvel, árokkal stb. körülvesz, vagy cserjével, fákkal körülültet.

*BEKERTĚLÉS
(be-kertělés) ösz. fn. Cselekvés, midőn bizonyos tért bekertelnek, különösen zárt kertté alakítanak.

*BEKERŰL
(be-kerűl) ösz. önh. és áth. 1) Időmulva előbbutóbb bejut, vagy befogják valahova. Ha így viseli magát, nem sokára bekerűl a börtönbe. 2) Görbe uton, körüljárás után jut be. Az árvíz miatt csak oldaluton kerülhettünk be a faluba. 3) Áthatólag am. valamely tájat, vidéket, tért körüljár, beczirkál. Az éjjeli őr bekerüli a falut. A csőszök bekerülik a határt. Ez utolsó értelemben szabatosabb volna: keről.

*BEKES
fn. l. BEKECS.

*BÉKES
(bék-es) mn. tt. békes-t, vagy ~et, tb. ~ek. Nyugalmas, csendes, háboru nélküli. Szokottabban: békés, a béke törzstől. Békés tanya. Békés állapot. Békés idő. V. ö. BÉK, fn.

*BÉKÉS
(bék-e-es) mn. és fn. 1) l. BÉKES. 2) Vármegye és város neve, helyragokkal: Békés-be, ~ben, ~ből.

*BÉKESÉG
(bék-e-ség) fn. tt. békeség-ět. Nyugalmas, csendes állapot, háboru nélküli időszak. Közszokás szerint egy értelmű a béke szóval, de szabatosan véve a békeség jelenti a békének mintegy sokaságát, folytonos voltát, vagy mineműségét, s olyféle különbség látszik köztök lenni, mint a csend és csendesség, nedv és nedvesség, üdv és üdvösség között, s ekkor helyesebben: békesség, azaz folytatott békes állapot, vagy tulajdonság. Békességben élni. Nincs nyugtom, nincs békességem. Kisfaludy S. Vannak esetek, midőn a béke és békesség egymással föl nem cserélhetők, pl. nem mondjuk: hagyj békességet, hanem: hagyj békét; nem: nyugodjanak békességgel hamvai, hanem: békével. - A béke ellenkezője: háboru, és így a békeség-é háboruság, a békesség-é pedig háborusság, t. i. a békes (békés) és háborus törzsektől.

*BÉKESÉGĚS
(bék-e-ség-ěs) mn. tt. békeségěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Békeségben levő, élő. Ellenkezője: háboruságos. V. ö. BÉKESÉG.

*BÉKESÉGĚSEN
(bék-e-ség-ěs-en) ih. Békeséges állapotban, nem háboruskodva. Szélesb. ért. nyugalmasan, csendesen.

*BÉKÉSEN
(bék-e-es-en) ih. Békés, nem háborus állapotban. Szélesb. ért. nyugton, csendben. V. ö. BÉKES.

*BÉKESSÉG
(bék-es-ség) fn. l. BÉKESÉG.

*BÉKESSÉGĚS
(bék-es-ség-ěs) mn. tt. békességěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Köz szokás szerint am. békeséges. Egyébiránt képzésre olyan mint: kegy-es-ség-es, üdv-ös-ség-es.

*BÉKESÉRTÉS
(béke-sértés) ösz. fn. A békeszerződésben kikötött föltételek elleni cselekvés, kihágás, azok meg nem tartása.

*BÉKÉSVÁRMEGYE
(Békés-vármegye) ösz. fn. A Tiszán tuli kerület egyik vármegyéje, mely nevét hajdani Békés várától vette.

*BÉKESZEGÉS
(béke-szegés) ösz. fn. l. BÉKESÉRTÉS.

*BÉKESZERETET
(béke-szeretet) ösz. fn. Békére, nyugalomra hajlandó, vágyó kedélyi állapot, melynél fogva valaki minden viszálytól, meghasonlástól, veszekedéstől ovakodik, s annak kedveért kész a bántalmakat eltürni, megbocsátani, sőt jogaiból is engedni.

*BÉKESZERETŐ
(béke-szerető) ösz. mn. Aki hajlamánál fogva béke után vágyik, csendes, nyugalmas kedélyű.

*BÉKESZĚRZÉS
(béke-szěrzés) ösz. fn. Alkudozás, közbenjárás, mely által béke eszközöltetik, béke köttetik.

*BÉKESZĚRZŐ
(béke-szěrző) ösz. fn. Háboruskodó fél követe, vagy közbenjárója, aki alkudozva vagy magát közbevetve békét eszközöl.

*BÉKÉTELEN
(bék-e-et-(e)len) mn. tt. békételen-t, tb. ~ěk. Aki általán nem szereti a békét; nyugtalan, háborgó, viszálkodó, veszekedő, másokat nyugtalanító, csendzavaró, elégedetlen, türelmetlen. Némely békételen ember képes egész országot felzavarni. Határozókép am. békétlenül.

*BÉKÉTELENKEDIK
BÉKÉTELENSÉG stb. l. BÉKÉTLENKEDIK, BÉKÉTLENSÉG, stb.

*BÉKÉTLEN
l. BÉKÉTELEN.

*BÉKÉTLENKĚDÉS
(bék-e-etlen-kěd-és) fn. tt. békétlenkědés-t, tb. ~ěk. Nyugtalan, viszálkodó, háborgó, türelmetlen magaviselés.

*BÉKÉTLENKĚDIK
(bék-e-etlen-kěd-ik) k. m. békétlenkěd-tem, ~tél, ~ětt. Nyugtalankodik, háborkodik, viszálkodik, türelmetlenkedik, szóval, békétlenül viseli magát.

*BÉKÉTLENSÉG
(bék-e-etlen-ség) fn. tt. békétlenség-ět. Békétlen állapot, vagy tulajdonság; nyugtalanság, türelmetlenség, elégületlenség.

*BÉKÉTLENÜL
(bék-e-etlen-ül) ih. Békétlen módon; nyugtalanul, türelmetlenül; háborogva, viszálkodva. Békétlenül viselni magát. Békétlenül várni valamire.

*BÉKETÖRÉS
(béke-törés) ösz. fn. A békeföltételek megszegése, meg nem tartása; békerontás, békebontás.

*BÉKETÖRŐ
(béke-törő) ösz. mn. és fn. 1) Mondjuk személyről, illetőleg békeszerző félről, aki a kötött béke pontjait, föltételeit általhágja. 2) Mondjuk cselekvényről, mely a békeszerződéssel ellenkezik. Béketörő berohanások, sértegetések, kártételek.

*BÉKETÜRÉS
(béke-türés) ösz. fn. Nyugalmas lelki állapot, a kedvetlen benyomások, csapások, szenvedések, viszontagságok daczára. Béketüréssel szenvedni a betegséget, üldözést, bántalmakat. Ehehz angyali béketürés kell. Nincs béketürése. V. ö. TÜRELĚM.

*BÉKETÜRŐ
(béke-türő) ösz. mn. Aki belső lelki nyugalommal fogadja el a bal eseteket; aki csendesen, zúgolódás nélkül, nem panaszkodva bevárja a sors csapásainak lefolyását; aki szenvedni bír a nélkül, hogy bajait fölhányná, emlegetné. Béketürő beteg, rab, alattvaló.

*BÉKETÜRŐSÉG
(béke-türőség) ösz. fn. A léleknek, illetőleg kedélynek természetté vált eltökélése akármily kedvezőtlenségek, viszontagságok ellen.

*BÉKETŰZ
(béke-tűz) ösz. fn. Békekötés meginneplésére készített tűzi játék.

*BÉKEÜNNEP
(béke-ünnep) ösz. fn. Ünnep, melyet a megkötött béke örömemlékeül tartanak.

*BÉKÉVEL
(bék-e-vel) ih. 1) Nyugton, csendesen, senkit sem háborgatva, vagy bántva. Békével legyetek, maradjatok. Nyugodjék békével. 2) Türelmesen, zúgolódás nélkül. Békével szenvedni, türni a sors csapásait, a nyavalyát, az üldözéseket. Békével viselni a méltatlanságokat, bántalmakat. 3) Bántatlanul, biztosan. Békével járni-kelni.

*BEKEVER
(be-kever) ösz. áth. 1) Valamit másfélébe elegyít, idegen neművel öszvevegyít. A homokot a mészbe, a rántást kekeverni a káposztába. 2) Bizonyos bajba, ügybe bonyolít, belehúz. 3) Valamit bepiszkít. Ruháját bekeverte sárral, vagy sárba.

*BEKEVERĚDÉS
(be-keverědés) ösz. fn. Szenvedő állapot, midőn valaki vagy valami bekeveredik. l. ezt.

*BEKEVERĚDIK
(be-keverědik) ösz. k. 1) Valami közé vegyül. Ki bekeveredik a korpába, megeszik a disznók. Km. 2) Bebonyolodik, befonódik, bekötelődzik holmi szövevénybe, akadékba, nyűgbe. A tyúk lába bekeveredik a pozdorjába. A madár bekeveredett a tőrökbe, lépesvesszőbe. A légy bekeveredik a pókhálóba. 3) Átv. ért. kedvezőtlen dologba. Nagy bajba, pörbe keveredni. V. ö. KEVERĚDIK.

*BÉKEVESSZŐ
(béke-vessző) ösz. fn. lásd BÉKEBOT.

*BÉKEZÁSZLÓ
(béke-zászló) ösz. fn. Zászló, vagy akármily lobogtatott kendő, melyet békejelül kifüggesztenek. A békezászlót kitűzni a vár fokára. Békezászlóval érkező követség.

*BÉKEZAVARÓ
(béke-zavaró) ösz. fn. Személy, ki a békében, nyugalomban levők között háborgást, viszálkodást okoz; különösen, ki a kötött békét fölbontja.

*BEKIÁLT
(be-kiált) ösz. önh. Kivülről a bennlévőknek kiált. Tárgyesetes viszonynévvel am. künn levőnek kiált, hogy jöjjön be. Bekiáltani az utczán álldogáló cselédeket.

*BEKIÁLTOZ
(be-kiáltoz) ösz. gyak. áth. Gyakran, vagy folytonosan bekiált. Pajkosságból bekiáltozni az ablakon. Áthatólag, kiáltozva bejár. Bekiáltozni az egész várost.

*BÉKIFÁJDALOM
ösz. fn. Székely szójárással am. gyomorfájás. (Talán: bélki, azaz, béjfájdalom?)

*BEKILINCSĚL
(be-kilincsěl) Kilincsféle peczekkel, vagy kallantyuval bezár. Bekilincselni az ajtót. V. ö. KILINCS.

*BEKÍSÉR
(be-kísér) ösz. áth. 1) Társképen, vagy tiszteletből, vagy szolgálatból bizonyos helyre bemegy valakivel. Bekísérni valakit a közel városba. Az elbúcsuzó vendéget bekísérni a hajóba. 2) Mint foglyot, rabot maga előtt hajtva bevisz. A poroszlók bekísérték őt a börtönbe. V. ö. KÍSÉR.

*BÉKÍT
(bék-ít vagy bék-e-ít) áth. m. békít-ětt, par. ~s, htn. ~ni, vagy ~eni. Békére, engesztelődésre int, nógat, rábír; csillapít, csendesít, nyugtat. Békíteni a perlekedőket, a haragos embert. Békíteni a türelmetlent, nyughatatlant. Igekötőkkel: kibékít, megbékít, öszvebékít.

*BÉKÍTÉS
(bék-ít vagy bék-e-ít-és) fn. tt. békítés-t, tb. ~ěk. Közbenjáró cselekvés, mely által valakit békítünk; csillapítás, csendesítés, nyugtatás. V. ö. BÉKÍT.

*BÉKÍTHETLEN
(bék-e-ít-het-len) mn. tt. békíthetlen-t, tb. ~ěk. Bosszujában, haragjában megátalkodott, akit kiengesztelni, lecsillapítani nem lehet. Békíthetlen ellenség. Békíthetlen gyülölséggel viseltetni valaki ellen.

*BÉKÍTHETLENSÉG
(bék-e-ít-het-len-ség) fn. tt. békíthetlenség-ět. Kiengesztelődést lehetetlenné tevő megátalkodottság; folytonos boszura, háborúra, viszálkodásra stb. vágyó tulajdonság.

*BEKÍVÁN vagy BEKIVÁN
(be-kiván) ösz. áth. és önh. 1) Kivánja, illetőleg akarja, kéri, követeli, hogy valami adassék be hozzá. Bekivánni a kulcsokat. 2) Önhatólag, valahová bemenni vágyik, bekivánkozik. Ez esetben a be inkább a viszonyigéhez tartozik, pl. be kiván menni = bemenni kiván.

*BEKIVÁNÁS
(be-kivánás) ösz. fn. Sürgetés, kérés, követelés, midőn valamit bekivánunk.

*BEKIVÁNKOZÁS
(be-kivánkozás) ösz. fn. Vágyakodás, midőn valahová bemenni szeretnénk, akarnánk.

*BEKIVÁNKOZIK
(be-kivánkozik) ösz. k. Vágyakodik, szeretne valahová bemenni, illetőleg bemenési engedelemért eseng. Bekivánkozni a szinházba. A gyermekek bekivánkoznak a látványos mulatságba. Sok falusi ember bekivánkozik a városba.

*BĚKKEN
BĚKKENŐ, lásd BÖKKEN, BÖKKENŐ.

*BÉKLÓ
(bék-ol-ó) fn. tt. békló-t, tb. ~k. Vasból, vas lánczból való nyűgféle készület, melyet a szabadban legelő lónak két első lábára, vagy egymás mellé állított két lónak belső egyik-egyik lábára tesznek, lakatra is bezárják, részint hogy messze el ne bolyongjanak, részint biztosításúl a lókötők ellen. Béklóban legelő lovak. Föltenni, levenni, leverni a béklót. Hasonlóan nevezik a rabok lábaira vert vasat is, de ez szokottabban békó. Azonban mind a kettő egy eredetű s jelentésök is gyakran fölcseréltetik:
"Békót tettem kesely lovam lábára,
Mért nem hallgat a gazdája szavára,
Békóba tett engem is a szerelem,
Az alföldön a legszebb lányt szeretem."
Tompa.
A szőr- vagy kenderkötélből álló ilynemű eszköz neve: nyűg.
Elemzését illetőleg l. BÉK.

*BÉKÓ
(bék-ó) fn. tt. békó-t, tb. ~k. Rabot bilincselő vas láncz, melyet a rab lábaira tesznek, s zárral ellátnak. Békóban dolgozó, alvó rabok. Átv. ért. lekötött, szabadságot akadályozó állapot. Arany békókat viselni, am. zsarnok által ajándékozott díszjelek mellett és árában szolgának lenni. Különböztetésül V. ö. KERESZTVAS, KURTAVAS.

*BÉKLYÓ
l. BÉKLÓ.

*BEKÓBORLÁS
(be-kóborlás) ösz. fn. Bizonyos vidéknek görbegurba, tekervényes utakon bejárása.

*BEKÓBOROL
(be-kóborol) ösz. áth. Kóborogva, azaz tekervényes utakon csavarogva, bujdosva valamely vidéket, tartományt, stb. bejár. Szerencsepróbálás, rablás végett bekóborolni a pusztákat, erdőségeket. V. ö. KÓBOROL.

*BEKOCZOG
(be-koczog) ösz. önh. 1) Az ajtón bemenés előtt, vagy hogy bemennie szabad legyen, ujjával koczog. 2) Koczogó, azaz, lassan ügető lovakon behajt, beér valahová.

*BEKOCZOGAT
(be-koczogat) ösz. önh. l. BEKOCZOG.

*BEKOPOGAT
(be-kopogat) ösz. önh. Az ajtót, kaput, ablakot, falat gyöngén megütögeti, hogy magát észrevetesse, illetőleg hogy bebocsássák. Bekopogatni az ajtón, ablakon.

*BEKOPOGTAT
(be-kopogtat) ösz. önh. l. BEKOPOGAT.

*BEKORCSOLYÁZ
(be-korcsolyáz) ösz. áth. 1) Korcsolya nevű lejtőeszközön, létrán beereget. A boros hordókat bekorcsolyázni a pinczébe. 2) A sík jeget korcsolyapatkón csúszkálva bejárja. Bekorcsolyáztuk az egész tavat. V. ö. KORCSOLYA.

*BEKORLÁTOL
(be-korlátol) ösz. áth. Úgynevezett korlátfákkal bekerít, körülvesz valamely tért, vagy épületet, vagy akármit. Bekorlátolni a lovaglótért. Bekorlátolni a házat, aklot. Bekorlátolni a kazalt, asztagot: hogy a barom hozzá ne érjen. V. ö. KORLÁT.

*BEKORLÁTOLÁS
(be-korlátolás) ösz. fn. Korláttal bekerítés.

*BEKORLÁTOZ
BEKORLÁTOZÁS, lásd BEKORLÁTOL, BEKORLÁTOLÁS.

*BEKORMOZ
(be-kormoz) ösz. áth. Korommal beken, beszennyez, befeketít. Bekormozni a falakat. A fűtő bekormozza kezeit és ruháját. V. ö. KOROM.

*BEKORMOZÁS
(be-kormozás) ösz. fn. Korommal bekenés, bemázolás, befeketítés, bemocskolás.

*BEKORMOSODIK
(be-kormosodik) ösz. k. Kormossá lesz, koromtól bemocskolódik, befeketedik. Bekormosodnak a kéményseprők, a fazekak, serpenyők, üstök, melyeket közvetlenül ér a füst.

*BEKORPÁZ
(be-korpáz) ösz. áth. Korpával behint, vagy beszemetez. Bekorpázni a disznók számára vágott tököt. A szücsök bekorpázzák a kikészítendő bőröket. A korpával bánó bekorpázza ruháját.

*BÉKÓS
(bék-ó-os) mn. tt. békós-t, vagy ~at, tb. ~ak. Aki vagy ami békóba van zárva, bilincselve. Békós sánczrabok. Békós lovak.

*BÉKÓSAN
(bék-ó-os-an) ih. Békóba zárva, békót viselve.

*BEKÓTISOL
(be-kótisol) ösz. áth. Kótisféle ütő, sulykoló eszközzel bever valamit. V. ö. KÓTIS.

*BEKÓVÁLYOG
(be-kóvályog) ösz. önh. és áth. Általán bizonyos vidéket, tájt, tért bolyongva, görbe utakon bujdosva bejár. Különösen mondjuk ragadozó madarakról, s am. leselkedve, zsákmány után vizsgálódva berepül, beszáll valahová. A kányák bekóvályognak a majorságba.

*BÉKÓVAS
(békó-vas) ösz. fn. Békót képező perecz és láncz vasból.

*BEKOVÁCSOL
(be-kovácsol) ösz. áth. Bekalapál, kovács módra bevasal, beszegez.

*BEKOVÁSZOL
(be-kovászol) ösz. áth. 1) Lisztből csinált kovászt vegyít a lisztbe, hogy erjedjen, és megkeljen. 2) Festészek nyelvén am. vastag festékkel beken. (Impastiren).

*BEKOVÁSZOZ
(be-kovászoz) ösz. áth. 1) Kovászt kever valamibe, hogy megsavanyodjék. Bekovászozni a kenyérnek való lisztet, a káposztát, a répát. 2) Kovászszal beken, bemázol.

*BÉKÓZ
(bék-ó-oz) áth. m. békóz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Békóba ver, békóval öszvelánczol, bilincsel. Rabokat békózni.

*BÉKÓZÁS
(bék-ó-oz-ás) fn. tt. békózás-t, tb ~ok. Békóba verés, bilincselés.

*BÉKÓZATLAN
(bék-ó-oz-atlan) mn. tt. békózatlan-t, tb. ~ok. Békóba nem vert. Békozatlan rabok.

*BÉKÓZATLANUL
(bék-ó-oz-atlan-ul) ih. Békóba nem verve, békót nem viselve.

*BEKÖDÖSÖDIK
(be-ködösödik) ösz. k. Köddel behúzódik, ködtől behomályosodik, köd terül el fölötte. Beködösödnek a völgyek, mocsáros lapályok. Átv. ért. beködösödik a feje, am. a megivott bor, vagy más ital szeszétől elhomályosodik az esze.

*BEKÖHENT
(be-köhent) ösz. önh. és áth. Fejét valamely nyiláson, pl. ajtón, ablakon bedugva köhent. Jeladásul beköhenteni az ablakon. Áthatólag am. köhentéssel jelt adva behí valakit.

*BEKÖLCZE
falu Borsod és Heves megye közös határában; helyr. Bekölczé-n, ~re, ~ről.

*BEKÖLTÖZÉS
(be-költözés) ösz. fn. Bizonyos helyre, mint jövendőbeli lakba, mindenestül behordozkodás, betakarodás, betelepedés. A magyarok beköltözése Pannoniába. A szászok beköltözése Erdélybe.

*BEKÖLTÖZIK
(be-költözik) ösz. k. Elébbi lakhelyét odahagyva mindenestül más helyre vándorol, s ott megtelepedik. A mult században sok svábnémet beköltözött hazánkba. Különösen mint zsellér kibérlett házba hordozóskodik. Szent Mihálykor beköltözünk új szállásunkra. Télre beköltözünk a városba.

*BEKÖLTÖZKÖDÉS
(be-költözködés) ösz. fn. l. BEHORDOZKODÁS, BEHURCZOLKODÁS.

*BEKÖLTÖZKÖDIK
(be-költözködik) ösz. k. Új lakhelyre mindenestül behordozkodik, behurczolkodik. V. ö. KÖLTÖZKÖDIK.

*BEKÖP
(be-köp) ösz. önh. és áth. 1) Bizonyos térbe, üregbe köp. Beköpni a tóba, beköpni a sárba. Beköpni a köpőládába. 2) Pökkel bemocskít. Beköpni a szobapadolatot. 3) Mondjuk legyekről, midőn valamit ganajukkal bepiszkolnak. A falakat, képeket, tükröket beköpték a legyek.

*BEKÖPPENT
(be-köppent) ösz. önh. Tréfás kifejezéssel am. a szeszes italból becsíp, felönt a garatra.

*BEKÖRÖZ
(be-köröz) ösz. áth. Bizonyos tért körvonallal bekerít, bezár. A babonás pénzkeresők szentelt krétával bekörözik magukat.

*BEKÖSZÖN
(be-köszön) ösz. önh. 1) Köszönve, üdvözletet mondva beszól valahová, s legott tovább megy. Beköszönni az ablakon. 2) Vendég gyanánt belép, megjelen, bennterem. 3) Átv. ért. mondjuk időszakról, midőn kezdetét veszi, s mintegy megérkezik. Már beköszönt a tél.

*BEKÖSZÖNT
(be-köszönt) ösz. önh. Általán egyértelemben használtatik a beköszön igével. Különösen 1) Bizonyos üdvözlő szavakat elmondva belép. Ilyenek a köznépnél: Dicsértessék! Adjon Isten jó napot! Isten áldja meg kigyelmeteket! Mint van kendtek? Mint szolgál kendtek egészsége? Isten áldja meg a kendtek ebédjét, az emberét is! stb. 2) Valamely tudósítással lép be. Jó hírrek köszöntött be hozzánk. 3) Új hivatala kezdetén az illetőkhöz bevezető beszédet mond. Ma köszöntött be az új tanító.

*BEKÖSZÖNTŐ
(be-köszöntő) ösz. fn. Beszéd, melyet valaki új hivatalába, állomásába lépve az illetőkhöz mond.

*BEKÖSZÖRÜL
(be-köszörül) ösz. áth. Szilárd keménységü testbe, nevezetesen fémbe, kő, üvegnemüekbe vésüvel vagy más éles eszközzel bemetsz valamit, berovatoz, beir. Beköszörülni a lakatot. Beköszörülni a cseh üveget. V. ö. KÖSZÖRÜL.

*BEKÖT
(be-köt) ösz. áth. 1) Holmi zsákfélének nyilását bizonyos kötővel öszveszorítja. Bekötni a zsákot, a tarisznyát, az erszényt. 2) Takaróval, lepellel beburkol s öszveszorít valamit. A fejét bekötni kendővel. Bekötni a fájós lábat, sebet. Bekötni az oltoványt. Papir, bőrborítékba bekötni a könyveket. 3) Viszált fonalakkal besző, befűz, öszvefon. Bekötik magukat a selyembogarak. Bekötni a harisnyát, a koszorút. 4) A szabadon járt barmot istállóra fogja s jászolhoz köti. Bekötni a negyedfű tinókat, a harmadfű csikókat. Bekötni a gőbölyöket.

*BEKÖTÉS
(be-kötés) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn valamit bekötnek. 2) Bekötött mű, pl. könyv bekötése. Aranyozott, kemény bekötés.

*BEKÖTÖZ
(be-kötöz) ösz. gyak. áth. Ismételve, azaz többet egymás után, folytonosan beköt. Bekötözni a sebeket. Bekötözni a tinókat, a csikókat. Bekötözni a zsákokat, csomókat, málhákat. A leányok bekötözik fejeiket. V. ö. BEKÖT.

*BEKÖTÖZÉS
(be-kötözés) ösz. fn. Ismételt, vagy folytonos, gyakori bekötés.

*BEKÖTTET
(be-köttet) ösz. miv. Megrendeli, meghagyja, parancsolja, eszközli, hogy valamit bekössenek. Beköttetni a csikókat. Beköttetni a könyveket. V. ö. BEKÖT.

*BEKÖVET
(be-követ) ösz. áth. A valahová menőt nyomban az illető helyre kíséri, bekísér. V. ö. KÖVET, ige.

*BEKÖVETKĚZÉS
(be-követkězés) ösz. fn. Előre bocsátott előzmények, cselekvő okok után folytató vagy bezárólagos megjelenése, megtörténése valaminek.

*BEKÖVETKĚZIK
(be-következik) ösz. k. Bizonyos előzmények, cselekvő okok után folytatólag, bezárólag megtörténik valami. A rosz termés után bekövetkezik a drágaság. Az elkövetett kicsapongásokra bekövetkezik a sok nyavalya. Amit jósoltam volna, íme bekövetkezett.

*BEKÖVETKEZŐ
(be-következő) ösz. mn. Ami bizonyos előzmények folytán meglesz, megtörténik.

*BEKÖZLET
(be-közlet) ösz. áth. Erdélyi tájszó, am. közbeilleszt.

*BEKUKKAN
(be-kukkan) ösz. önh. 1) Valamely nyiláson, nevezetesen nyilt kapun, ajtón, ablakon beüti fejét s azt mondja: kukk. 2) Futtában betekint s bolond Istók módjára megfordulva legott visszamegy.

*BEKUKUCSKÁL
(be-kukucskál) ösz. önh. Résen, nyiláson, ajtón, ablakon stb. gyakran bekandikál, alattomban benézkél. Bekukucskálni a kulcslikon, az ablak redőnyei között a szobába.

*BEKULLOG
(be-kullog) ösz. önh. Kullogva, azaz lomha, lassu léptekkel vagy lopva bemegy. A farkas bekullog az akolba. V. ö. KULLOG.

*BEKUM vagy BEKUN
(be-kum vagy be-kun) ösz. áth. Somogyi tájbeszéd szerént bekunni a kezet, am. ökölbe szorítani, bezárni. V. ö. KUM.

*BÉKŰL
(bék-űl vagy bék-e-űl) önh. m. békűl-t. Engesztelődik, a haragról, boszuról, gyülölségről lemond vagy lemondani hajlandó. Igekötőkkel: megbékűl, kibékűl, öszvebékűl.

*BEKÜLD
(be-küld) ösz. áth. 1) Parancsolja valakinek, hogy menjen be, megbíz valakit a bemenésre. Szolgáját beküldötte a városba. 2) Járművön beszállít valakit vagy valamit, vagy valakiért, valamiért küld. A gyalog utast kocsin beküldeni a szomszéd faluba. Húsz mérő gabonát küldött be a vásárra. Orvosért beküldeni.

*BEKÜLDÉS
(be-küldés) ösz. fn. 1) Bemenetelre megbízás, bemenésre vonatkozó rendelés, parancsolás. 2) Beszállítás, kézhez szolgáltatás valaki által.

*BEKÜLDŐ
(be-küldő) ösz. fn. és mn. Aki valakit vagy valamit beküld.

*BEKÜLDÖZ
(be-küldöz) ösz. gyak. áth. Valakit vagy valamit gyakran ismételve vagy többfélét másmás alkalommal beküld.

*BÉKÜLÉS
(bék-ül-és vagy bék-e-ül-és) fn. tt. békülés-t, tb. ~ěk. Engesztelődés, haragról, ellenkedésről, háboruságról lemondás. Kibékülés, Megbékülés.

*BÉKÜLTET
(bék-e-ültet) áth. Közbenjárva eszközli, hogy az ellenfelek, háboruskodók egymással békére lépjenek, kiengesztelődjenek.

*BEL
(be-l) mn. és fn. Gyöke a hová? kérdésre megfelelő be, melyből a) milyenséget, melységet, b) miséget jelentő bel vagy bél fejlődött ki. Ellenkező irányu vele kül vagy kil, mint a kü vagy ki gyök származéka. Képzésre rokonai a szintén helyre vonatkozó föl vagy fěl és al vagy lel. Mindezek származékaikkal együtt öszvehasonlítva így állanak:
be, be-l, be-n, be-nn, be-n-t, be-l-é, be-l-ől, be-l-ül,
kü, kü-l, kü-n, kü-nn, kü-n-t, kü-v-é, kü-v-ől, kü-v-ül,
ki, ki-l, ki-n, ki-nn, ki-n-t, ki-v-é, ki-v-ől, ki-v-ül,
fö, fö-l, fö-n, fö-nn, fö-n-t, fö-l-é, fö-l-ől, fö-l-ül,
le, (le-l), le-n, le-nn, le-n-t,
(a), a-l, al-an, al-ann, al-an-t, a-l-á, a-l-ól, a-l-ul,
A be, kü vagy ki és le mint tiszta gyökök önállóan is divatoznak: menj be, menj kü, vagy menj ki, menj le. A fö csak tájdivatos, nevezetesen Vasban: fömegy, országosan föl használtatik helyette: fölmegy, menj föl. Az a elvont gyök, mely önállóan sehol sincs szokásban, s helyette le divatozik, valamint megforditva a lel helyett al. - Ha a bel, kül, föl, al szók érteményét a nyelvszokásból elemezzük, azt veszszük észre, hogy a) milyenséget vagy melységet jelentenek, s mint olyak e kérdésre mily vagy mely? megfelelő mellléknevek, pl. bel város, kül város, bel föld, kül föld, föl hadnagy, al hadnagy, föl ház, al ház, b) miségi érteményben főnevek, s jelentésök bizonyos helyiség vagy helyiséget elfoglaló valami, pl. bel, am. bizonyos határok közé foglalt helyiség, vagy abban létező test, anyag; kül, am. bizonyos határvonalon túli hely, vagy nyiltan álló, s látszatos oldalt mutató valami; föl, magas hely vagy magasan álló test; al, mély helyiség vagy mélyen létező rész. Ezek közől önállólag mint főnév csak a föl köz divatu, pl. leszedni a tej fölét. A bel mint helyiséget jelentő kiavult a szokásból, csak mint körbe zárt, vagyis közepet alkotó testrész bél alakban divatozik. Az ellen helyzetü kül főnév helyett külső használtatik, mely tulajdonkép a belső-nek ellenkezője. Az elavult al főnév helyett alj vagy aly van szokásban.
A bel, kül vagy kil, föl, al vagy lel, mint milyenséget jelentő melléknevek l képzője azon ő ó-ból fejlődött ki, mely ű ú-ra változva tulajdonságot fejez ki, pl. a savany-ó, savany-ú, keser-ő, keser-ű szókban; miszerint az átalakulás ily fokozaton történhetett:
be, be-ő, be-ü, be-v, be-l,
kü, kü-ő, kü-ü, kü-v, kü-l,
fö, fö-ő, fö-ü, fö-v, fö-l,
(a), a-ó, a-u, a-v, a-l,
le, le-ő, le-ü, le-v, le-l,
Hasonló átalakulással képződtek a me, mi, i, o, elvont gyökökből mely, mily, ily, oly, mint tulajdonságra vonatkozók. V. ö. ~L, ~LY, képző.
E hasonlati nyomozások után a bel szó érteményeit így határozhatjuk meg: 1) Mint melléknév jelent olyat, ami bizonyos határok közé van zárva, azoktól körülvéve, beburkolva, s ellenkezője kül, mint bizonyos határokon túl levő, nyilt. Köz szabály szerint az illető főnévtől elválasztva kellene iratnia; de az irói szokásnak úgy tetszett, hogy öszvekösse: belváros, külváros, belügy, külügy, belföld, külföld, belfal, külfal, belháboru, külháboru, belhéj, külhéj, belrész, külrész, belvár, külvár, stb. 2) Mint főnév jelent bizonyos határok közé zárt anyagot, testet, mely valaminek közepét, magvát, velejét teszi, s rendesen megnyujtott bél alakban használtatik, mint: dióbél, kenyérbél, bodzabél. V. ö. BÉL. A régieknél használtatott igekötőül is a mostani be értelemben. l. BE, igekötő.

*BÉL
(1), (be-l) fn. tt. bél-t vagy belet, tb. bél-ěk vagy belek. Birtokragozva: bélěm vagy belem, bélěd vagy beled, stb. Hangzója nyújtott, tompa, mint a szél (ventus), fél (medium), nyél, tél, téj, dér, stb. ékvesztőkben. 1) Azon bőrtömlők és csövek öszvesége az állati deréktestben, melyek a gyomorba vett eledelek megemésztését tovább folytatják, s melyekben a táprészek s némely más nedvek elválasztatván a test egyéb részeibe szétoszlanak, s melyek a fölösleges salakot az alsó nyilásra vezetik, hogy onnan ganajalakban kitisztuljanak. Kinyomni, kiszakasztani valaki bélét. Kitisztítani a beleket. Nagy bélü, aki sokat eszik. Pokol a béle, nagyehető. Lóbélü. Kákabélü, kényes, gyönge bélü. Béle büzhödt. Lejár a béle. Egyes részei: tekervényes bél, fodros bél, öreg bél, tejes bél. 2) A gyümölcsök közepe, melyben a magvak rejtve vannak, a héj s kéreg alatti húsos anyag. Dinnye, tök, uborka, dió béle. 3) A növények, különösen fanemüek derekában, ágaiban cső gyanánt végig nyúló puhábbféle taplószerü anyag. Bodza béle, rekettye béle fűzfa béle, máskép: széke. 4) Némely műszeretlen testek közepe, vagy csövek, tömlők tölteléke. Gyertya béle. Kenyér béle. Hurka, kolbász, gömböcz béle. Rétes béle. 5) Előfordul több öszvetett helynevekben: Bél-vata, Bakony-bél, a Bakonyság kellő közepében. Mónos-bél. Magyar-bél, stb.
Rokonokul tekinthetők a török bel (vese), szláv bal, továbbá a teljességet jelentő hellen plhJw, pleoV, latin plenus, szanszkrit pall, pul (megtölt), német voll, füllen, stb.

*BÉL
(2), MAGYAR~, NÉMET~, helységek Pozsony megyében; helyr. Bél-en, ~re, ~ről.

*BÉLA
(1), férfi kn. tt. Bélát. Adalbertus. Ezen latin, vagyis inkább köz hiedelem szerint német (Adelbert = nemes születésü) név nem felel meg a föntebbi régi magyar névnek, mert Adalbert inkább Bera, mint a palóczok nevezik. Bélára nézve pedig figyelmet érdemlőnek tartjuk, hogy noha azt némelyek a szláv bél, bjél (= fehér) szótól származtatják, azonban föltalálható ugyanazon gyök a latin bellus, s ettől kölcsönzött franczia bel, olasz bello szókban is, sőt mindezek rokonok a magyar vil elvont gyökkel, melyből világ (lux), régiesen és mai tájejtéssel is velág, továbbá villog, villan, stb. származott Ezek szerint Béla annyit jelentene, mint szép, vagy fehér, villogó (régies részesülővel: villó, viló, vila, és Czech János tanusága szerént egy 1228-diki oklevélben csak ugyan fordul elő Wela = Béla. Jerney Magyar Nyelvkincsek).

*BÉLA
(2), több helység neve; helyragokkal: Bélá-n, ~ra, ~ról.

*BÉLABÁNYA
(Béla-bánya) ösz. helynév. Sz. kir. bányaváros Hont vármegyében.

*BÉLÁD
falu Bars vármegyében, tt. Bélád-ot. Helyragokkal: Bélád-ra, ~on, ~ról.

*BÉLÁDI
mn. tt. béládi-t, tb. ~ak. Kresznerics szerint am. nyomorult, vakoskodó. Talán ,Vak Béla' nevétől.

*BELAJSTROMOZ
(be-lajstromoz) ösz. áth. Lajstromba, jegyzékbe ír, besoroz, bejegyez, beigtat. V. ö. LAJSTROM.

*BELAJSTROMOZÁS
(be-lajstromozás) ösz. fn. Lajstromba, jegyzéksorba irás, beigtatás.

*BELANGYÍT
(be-langyít) ösz. áth. Langymelegre befűt. Belangyítani a szobát.

*BELAPRÓD
(bel-apród) ösz. fn. Apród, ki urának közvetlen belső szolgálatára van rendelve.

*BELÁRNY
(bel-árny) ösz. fn. Az árny sötétebb része, közepe, melytől különbözik a vékonyabb külárny, vagy mellékárny (penumbra).

*BELÁT
(be-lát) ösz. önh. és áth. Szemei élével valamely helyre behat. Belátni a szomszéd ház udvarába. A kerítés miatt nem lehet belátni a kertbe. Átv. ért. rejtélyes, szövevényes dolgokba, ügyekbe esze élével behat. Belát a jövendőbe. Belátok a szívedbe. Áthatólag am. valamit felfog, észrevesz, saját eszével meggyőződik róla. Tanácsod helyes voltát belátom. Azt nem nehéz belátni.

*BELÁTÁS
(be-látás) ösz. fn. 1) Bizonyos helyre beható nézés. Akadályozni, elvenni a belátást. 2) Észbeli fölfogás, éles itélet, dolgok belső ismerete. Amint belátásod szerint jónak itéled. Mély belátás.

*BELÁTHATLAN
(be-láthatlan ösz. mn. Amit nagy terjedelme miatt egy szempontból kiindulva átnézni, egészen meglátni nem lehet. Beláthatlan rengeteg, pusztaság.

*BELÁTÓ
(be-látó) ösz. mn. Éles eszű, a dolgok velejébe, mélyébe, szövevényébe ható.

*BELBĚCS
(bel-běcs) ösz. fn. Valamely tárgynak, dolognak valódi értéke, mely változások, divat, viszontagságok alá nincsen vetve. Az aranynak belbecse van, de nem a papirpénznek. Átv. ért. szellemi, erkölcsi érték, érdem, mely nemes voltát magában viseli, melytől azt kül erőszakkal megfosztani nem lehet. Az erénynek belbecse van.

*BELBEL
(bel-bel) ikerített önh. Dajkanyelven mondják kisgyermekről, midőn alszik. Gyere kis babám belbelni. Csicsi beli! belibeli! altató dajkaszók.

*BELBELTET
(bel-bel-tet) áth. m. belbeltet-tem, ~tél, ~ětt. A bölcsőben fekvő kisdedet ringatva, (billegtetve) altatja.

*BÉLBĚNDŐ
(bél-běndő) ösz. fn. A beleket takaró vastag hártya.

*BÉLBOKOR
(bél-bokor) ösz. fn. A tekervényesen egymásba fonódott belek öszvesége, melyek mintegy bokrot képeznek.

*BÉLBONTÁS
(bél-bontás) ösz. fn. Sebészi műtétel, midőn a felhasított hasból a beleket kiveszik s megtisztítják.

*BÉLBOR
hegy és hegyi falu (bérczorom) Erdélyben a gyergyói székben; helyragokkal: Bélbor-ra, ~on, ~ról.

*BÉLCSAP
(bél-csap) ösz. fn. Csapféle sebészi eszköz, melyet a méhhüvelybe eresztenek, hogy a havi tisztulást előmozdítsák.

*BÉLCSATORNA
(bél-csatorna) ösz. fn. Az állati testnek azon része, mely a szájnyilásnál kezdődvén a hasüregbe megy le, hol több görbületek után majd kitágulván, majd szükebbre húzódván, végre a végbél nyilásánál végződik. Máskép bélhuzam. V. ö. BÉL.

*BÉLCSÉVE
(bél-cséve) ösz. fn. Takácsok csévéje, melyre a bélfonalakat tekerik.

*BÉLCSONT
(bél-csont) ösz. fn. Az ágyékcsontnak alsó része, mely a görbebél mellett fekszik.

*BÉLCSONTIZOM
(bél-csont-izom) ösz. fn. Izom a bélcsont belső oldalán, mely annak ürességét kitömi.

*BÉLCSORVA
(bél-csorva) ösz. fn. Tisztátalanság a belekben.

*BÉLCSŐ
(bél-cső) ösz. fn. 1) A bélcsatorna azon része, mely az eledelek emésztését s elválasztását eszközli. 2) Cső, melybe a lámpabélt teszik.

*BÉLCZ
(bél-cz) fn. tt. bélcz-et. Növénytani műszó, s am. a magnak bele, legbelső része.

*BÉLCZE
(bél-cze) tt. bélczét, l. BÉLCZ.

*BÉLCZEBEL
(bélcze-bel) ösz. fn. A mag bélczében levő csira.

*BÉLCZEGYÖK
(bélcze-gyök) ösz. fn. A megfogamzott magnak bélczéből kisarjadzó, gyönge gyökerke.

*BÉLCZEKÖRV
(bélcze-körv) ösz. fn. A bélczet takaró belső hártya. (Perispermium).

*BÉLCZESZIK
(bélcze-szik) ösz. fn. A megfogamzott mag külső hártyája. (Cotyledon).

*BÉLD
falu neve Erdélyben, helyr. Béld-re, ~ěn, ~ről.

*BÉLDESZKA
(bél-deszka) ösz. fn. Az ekének alsó fele, eke talpa, melyhez a szántóvas szegezve van.

*BÉLDÖG
(bél-dög) ösz. fn. Barmok, szarvasmarhák nyavalyája, mely a belekben támad, s ritkán gyógyítható.

*BELE
(bel-e) ih. és igekötő. Jelent irányzást valaminek belső részébe vagy belseje felé, s megfelel e kérdésre hová? A fokozást is elfogadja: beljebb (= bele-ebb) legbeljebb. Mindenkor beható ragu neveket vonz. Beleesett a kútba. Belement a vízbe. Beleakadt a ruhája a tüskébe. Hű bele Balázs, lovat ad az Isten. Km. Személyragozva: belém, beléd, belé vagy beléje, belénk, belétěk, beléjěk vagy beléjök. Belém ütközött. Beléd szerettem.
Eredetileg hosszu belé, mint: alá, fölé, s a tájdivatos kivé, továbbá: mögé, köré. E hasonlatnál fogva valószinű, hogy hajdan mint névutó is divatozott; pl. a halotti beszédben előjövő mennyország bele vagy belé szerént is, ház belé, mint: ház alá, ház fölé, ház kivé, ház mögé, ház köré, és így e kérdésre honnan? ház belől, öszvehúzva: ház ből, s hangrendileg s öszvekötve: házból, a többi megtartván eredeti épségét: ház fölől, ház kivől, ház alól, ház mögől, ház köről. A hol? kérdésre: házon belül, fölül, kivül, alul. Egyébiránt a széphangzatra ügyelő nyelvszokás szerint, midőn rövid önhangzó következik utána, bele vagy belé alakban használtatik, pl. beleakad vagy beléakad, belekap vagy belékap, ellenben hosszú hangzó előtt helyesebben csak bele, pl. beleér, belevág, belemárt.

*BELÉ
(be-l-é) ih. és igekötő. l. BELE.

*BELEAGG vagy BELÉAGG
ösz. önh. 1) Valamit megvénülésig folytat, megvénül bele. 2) Folytonos gyakorlás által megrögzik valamiben.

*BELEAKAD vagy BELÉAKAD
(bele- vagy belé-akad) ösz. önh. 1) Mondjuk hegyes, kajcsos testről, midőn más testbe ütközik, s beleszuródik, belehat. A szeg beleakadt a ruhámba. A tövis beleakadt a talpamba. 2) Szélesb értelemben, mozgás közben egymásba ütődik, s haladásában gátoltatik. A kocsi tengelye beleakadt a kapufába. 3) Átv. ért. valaminek folytatását közbevetése által megszakasztja. Minden szóba beleakad. Különösen viszálkodási viszketegből másnak neki esik, öszveköt vele, belekapczáskodik. A házsártos ember hamar beleakad másokba. 4) Mondjuk szikráról, tűzről, midőn valamely testet érintve meggyujt. A kovából ütött szikra beleakad a taplóba. V. ö. AKAD.

*BELEAKASZT vagy BELÉAKASZT
ösz. áth. Akasztóféle eszközt, pl. horgot, kajmót, kapcsot stb. beleszúr valamibe. A csáklyát beleakasztani a vizen úszó gerendába.

*BELEÁRT
ösz. önh. Visszaható, névmással am. magát beleavatja valamibe. Mások ügyeibe hivatlanul beleártani magát. V. ö. ÁRT.

*BELEAVAT vagy BELÉAVAT
ösz. önh. lásd BELEÁRT.

*BELEAVATKOZIK vagy BELÉAVATKOZIK
l. BEAVATKOZIK.

*BELEBBĚZ
(be-l-ebb-ěz) áth. m. belebběz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Politikailag gyanus személynek bizonyos határok közé szorított lakhelyet rendel, melyet felsőbb engedelem nélkül elhagynia nem szabad.

*BELEBBĚZÉS
(be-l-ebb-ěz-és) fn. tt. belebbězés-t, tb. ~ěk. Felsőségi, vagy rendőrségi intézkedés, mely által belebbeznek valakit. V. ö. BELEBBĚZ.

*BELEBOCSÁTKOZIK vagy BELÉBOCSÁTKOZIK
ösz. k. 1) Bizonyos középbe, mélységbe, üregbe száll, beereszkedik. Kötélen belebocsátkozott a kútba, a vízbe. 2) Valamely ügybe, dologba mint működő belekezd, beleavatkozik, részt vesz benne. Belebocsátkozni a kártyajátékba, űzérkedésbe. Belebocsátkozni a tárgyalásba.

*BELEBOJTORKODIK
vagy BELÉBOJTORKODIK, ösz. k. Veszekedési viszketegből beleköt, belekapczáskodik valakibe, mintegy bojtorján gyanánt beleakad.

*BELEBOLONDÚL vagy BELÉBOLONDÚL
ösz. önh. Igen hevesen, mértéktelenül, mintegy eszeveszetten, bolondulásig beleszeret valakibe, vagy valamibe. Belebolondúlt a szomszédék kisebbik leányába.

*BELEBOTLIK vagy BELÉBOTLIK
ösz. k. Véletlenül, rá sem gondolva, mintegy vaktában, keresetlenül valakire vagy valamire akad. Nem járok én senki leánya után, majd csak belebotlom egyszer valakibe.

*BELEBŐSZŰL vagy BELÉBŐSZŰL
ösz. önh. Bőszülésig, a legdühösebb indulattal beleszeret; belebolondúl.

*BELEBÜZHÖDT vagy BÉLEBÜZHÖDT
ösz. mn. 1) Kinek a megromlott belektől büdös szája van. 2) Átv. ért. kényes, finnyás természetű, kinek minden szokatlan étel megárt, étvágytalan.

*BELÉCZĚZ
(be-léczěz) ösz. áth. Léczekkel bekerít, vagy beföd, beszegez. Beléczezni a kocsmabeli kemenczét. Beléczezni az ollófákat.

*BELECZK
(bel-ecz-k) fn. tt. beleczk-ět. A szőlőfejnek egyes bogyói, vagy fürtrészei, böngjei, máskép: biling, vagy filling, filleng. Gyöke bel nem egyéb, mint a fityegő mozgást jelentő bil, bill, honnan billeg, és bellöke, bölcső am. billegő. A szláv nyelvészek bel = fehér szótól akarják származtatni, de a beleczk nem csak fehérszőlőt jelent. A k toldalékhang benne, mint a tövis-k, pocz-k, varacs-k s némely más szókban.

*BELED
helységek neve Sopron és Vas megyében; helyr. Beled-re, ~ěn, ~ről.

*BELÉEGYEZ
(belé-egyez) ösz. önh. Bizonyos dologra nézve mással egyet ért, rááll, jóváhagyja, nincs ellene. Egyen kivül mindnyájan beléegyeztünk.

*BELÉELEGYĚDIK
(belé-elegyědik) ösz. k. 1) Belekeveredik, belevegyül bizonyos tömegbe, sokaságba. Beléelegyedni az öszvetódult népsokaságba. 2) Valamely ügybe, viszonyba, dologba részes gyanánt beleavatkozik, akár akarva, akár akaratlanul részese lesz. Beléelegyedni a perlekedők ügyébe.

*BELEÉPÍT
(bele-épít) ösz. áth. 1) Bizonyos anyagot építésre fölhasznál. Házába százezer téglát, s kétszáz darab négyszögü követ beleépített. 2) Építésre költ. Minden pénzét beleépítette egy nagyszerü gyárba.

*BELEÉRT
(bele-ért) ösz. áth. Valamit a többi közé számít, illetőleg belegondol. A száz forint adósságba az újabban kölcsön adott tíz forintot is beleértem.

*BÉLEFALVA
helység Erdélyben, a Kezdi székben; helyr. Bélefalvá-n, ~ra, ~ról.

*BELEFÁRAD
(bele-fárad) ösz. önh. Valamibe erőfogytáig, fáradásig munkálkodik. Belefáradni az olvasásba, irásba.

*BELEFÉR
(bele-fér) ösz. önh. Bizonyos térben helye van; bele lehet jutni, tenni, tölteni stb. E hordóba három akónyi bor belefér. A harazsákba két mázsa gyapju belefér. Oly szük a ruhája, hogy alig fér bele.

*BELEFOG vagy BELÉFOG
ösz. önh. 1) Bizonyos munkába kezd. Belefogott az építésbe. Fogj bele már egyszer. 2) Vonó barmot szekér, kocsi elébe fog. Belefogott négy lovat a szekérbe. 3) Kötekedve belekap, beleakad valakibe.

*BELEFOJT
(bele-fojt) ösz. áth. Bizonyos folyadékba nyomva, s lélekzetétől megfosztva beleöl. Az ebkölykeket belefojtani a vízbe.

*BELEFOKOZ vagy BELÉFOKOZ
ösz. áth. Czérnát, selyemszálat, fonalat a tű fokába húz.

*BELEFÚ
(bele-fú) ösz. önh. Lélekzetét bizonyos ürbe, likba, csőbe, hangszerbe fújja. Belefúni az öklébe. Belefúni a kürtbe, trombitába.

*BELEG
falu Somogy megyében; helyr. Beleg-en, ~re, ~ről.

*BELĚGET
(bel-ěg-et) gyak. áth. m. belěget-tem, ~tél, ~ětt, par. belěgess. A bölcsőben fekvő kisdedet beli beli! szóval, dalolással altatja.

*BELEGY
az elegy szónak ikertársa: elegybelegy, azaz különféle holmiból álló vegyülék, aprólék. V. ö. ELEGY.

*BELEHAL
(bele-hal) ösz. önh. 1) Vízbe fúl. Belehalt a Dunába. 2) Valamely munka súlya alatt, annak bevégezte előtt, vagy betegség folytában meghal. Úgy megerőltette magát, hogy belehal. Nagyon beteg, joformán belehal. Belehalt az építésbe, nem végezte be halála előtt.

*BELEHARAP vagy BELÉHARAP
ösz. önh. Fogait belevágja valamibe. Beleharapott a savanyú almába. A dühös eb beleharapott a gyermek lábikrájába. Kinjában beleharapott az ajkába. Átv. ért. valamely nehéz, kellemetlen munkába kezd. Nem akar beleharapni. V. ö. HARAP.

*BELEHEL
(be-lehel) ösz. önh. 1) Lehét, leheletét belenyomja valamibe. Belehel a markába. Belehelni a fagylaltas edénybe. 2) Áthatólag am. valamit leheletével homályossá tesz, vagy betölt. Belehelni a tükröt, az ablakot. Sok ember beleheli a szük szobát.

*BELEHELÉS
(be-lehelés) ösz. fn. 1) Lehelet bebocsátása. 2) Lehelettel behomályosítás, betöltés.

*BELEILLIK vagy BELÉILLIK
ösz. k. Terjedelmére vagy alakjára nézve oly arányban, illetőleg viszonyban van bizonyos helyhez, vagy körülményhez, melynél fogva épen oda való, bele való. Ezen könyv épen beleillik e tokba. Ez a szár beleillik a pipámba. V. ö. ILLIK.

*BELEJEGYEZ vagy BELÉJEGYEZ
ösz. áth. Jegyzetképen, emlékeztetésül beleír. Észrevételeit úti naplójába belejegyezte.

*BELEKAP vagy BELÉKAP
ösz. önh. 1) Kapó kézzel belenyúl valamibe, vagy valami közé. Belekapott a hajamba. 2) Valami munkába kezd, belefog. Sok nógatás után belekapott az irásba. Mohón belekapott a munkába, de nem sokára abbanhagyta. 3) Veszekedési viszketegből beleköt, belekapczáskodik, beleakad valakibe. Mérgében belekap minden emberbe.

*BELEKENYÉR
a székelyeknél berekenye szóból el van csavarítva. l. BEREKENYE.

*BELEKERÜL vagy BELÉKERÜL
ösz. önh. 1) Véletlenül, tekervényes úton, bizonyos idő mulva bizonyos állapotba jut. Belékerült a hálóba. Belékerült, mint Pilátus a Crédóba. Km. 2) Mondjuk mindenről, mihez bizonyos áron juthatni, amit valamely költséggel szerezhetünk meg. Háza belekerült százezer forintba.

*BELEKEVERĚDIK vagy BELÉKEVERĚDIK
ösz. k. 1) Közbe vegyül; több különnemüekkel egyesülve egy zavart egészet képez. A bojtorján belekeveredik a ló serényébe. A kásaszemek belekeveredtek a mákba. 2) Mocsokba elegyedik. Ruhája belekeveredett a sárba. 3) Bajos ügybe, dologba bonyolodik. Véletlenűl ő is belekeveredett a perbe, veszekedésbe.

*BELEKEZD vagy BELÉKEZD
ösz. önh. Bizonyos munkába fog, belekap, működni kezd. Belekezdeni a tanulásba, irásba. V. ö. KEZD.

*BELEKEZDÉS vagy BELÉKEZDÉS
ösz. fn. Megeredő cselekvés, midőn belekezdünk, belefogunk, belekapunk valamibe.

*BELEKOTTYAN vagy BELÉKOTTYAN
ösz. önh. Arról mondjuk, aki a beszélő szavaiba, a nélkül, hogy végét várná, alkalmatlan s illetlen módon beleszól, egy-két szóval belevág. Ilyenre illik a közmondás: Kotty bele szilvalé, majd megborsolnak.

*BELEKÖLT vagy BELÉKÖLT
ösz. áth. Pénzét beruházza, ráfordítja valamire. Gyárt építvén minden pénzét beleköltötte.

*BELEKÖT vagy BELÉKÖT
ösz. áth. és önh. 1) Beleszorít valamibe, és beköt. A batyuba mindenét belekötötte. 2) Kötőtűvel beletűz. Egy pár harisnyába egész motring czérnát belekötött. 3) Önhatólag és átv. ért. veszekedési vágyból mással ingerkedni kezd, belekapczáskodik. Személyragozva belém köt, beléd köt, stb.

*BELEKÖTELŐDZIK vagy BELÉKÖTELŐDZIK
ösz. k. Mással ingerkedik, hogy belekaphasson, hogy veszekedhessék vele.

*BELEKUTÚL vagy BELÉKUTÚL
ösz. önh. Székely tájszó, am. beleváj valamibe, s mintegy kutatva beledugja ujjait.

*BÉLEL
(bél-el) áth. l. BÉLL.

*BELEMEGY vagy BELÉMEGY
ösz. önh. 1) Belép, bejár valamely tömeg közepébe, vagy térbe. A vadász belemegy a vízbe, sárba. A legelő barom belemegy a búzába, tilosba. 2) Belefér bizonyos térbe. Ezen csürbe száz kereszt gabona belemegy. A kulacsomba négy itcze belemegy.

*BELEMINT
fn. tt. belemint-ět, tb. ~ěk. Ékidomú hegyes kő, melyről a néphiedelem azt tartja, hogy villámláskor mint mennykő hull alá. Hellen eredetű szó.

*BĚLÉND
(běl-énd) fn. tt. bělénd-ět, tb. ~ěk. Növényfaj a csalmatokok neméből; levelei szárölelők, kikanyargott szélük, virágai kocsántalanok, féloldalu fűzérben. Bokrétája halavány, fekete csíkokkal reczés, torka setét vörös. Máskép: bolondító fű, vagy disznóbab. Eredetére nézve a bolond szónak vékony hangu módosítása. (Hyosciamus niger).

*BĚLÉNDĚK
l. BĚLÉND.

*BĚLÉNDĚKĚS
(běl-énd-ěk-ěs) mn. tt. bělénděkěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Beléndekkel bővelkedő, vagy vegyített, mérgezett. 2) Bolondos, megzavarodott, kábult eszü, mintha beléndekmagot evett volna.

*BĚLÉNDĚKÍR
(bělénděk-ír) ösz. fn. Beléndekfűből, magból készített gyógyír bizonyos sebek ellen.

*BĚLÉNDĚKMAG
(bělénděk-mag) ösz. fn. A beléndekfű mérges, kábító, bódító erejü magva, babja.

*BĚLÉNDĚKOLAJ
(bělénděk-olaj) ösz. fn. Olaj, melyet a beléndek magvaiból sajtólnak.

*BĚLÉNDĚKTAPASZ
(bělénděk-tapasz) ösz. fn. Beléndekből készült gyógytapasz, flastrom.

*BĚLÉNDĚKVONAT
(bělénděk-vonat) ösz. fn. A beléndfű azon részeinek, melyekben gyógyereje létezik, kivonata, s gyógyszerészileg elkészítése.

*BĚLÉNDĚS
(běl-énd-ěs) mn. tt. bělénděs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Mértéktelen, kicsapongó, buja életű. "És ott eltékozlotta ő javát élvén beléndesül" (luxuriose) Müncheni cod. Luk. 15. Törzse belénd átv. értelemben erkölcsileg bolondot jelent.

*BĚLÉNDĚSKĚDÉS
(běl-énd-ěs-kěd-és) fn. tt. bělénděskědés-t, tb. ~ěk. Bujálkodás, paráználkodás.

*BĚLÉNDĚSKĚDIK
(běl-énd-ěs-kěd-ik) k. m. bělénděskěd-tem. ~tél, ~ětt. Bujálkodik, paráználkodik, mintegy erkölcsileg bolondoskodik. "És aki az elhagyottat vendi, beléndeskedik" (moechatur). "Menden, ki elhagyja ő feleségét, és mást vend, beléndeskedik." Münch. cod. "Ne beléndeskedjél." (Non moechaberis).

*BĚLÉNDĚSSÉG
(běl-énd-ěs-ség) fn. tt. bělénděsség-ět. Bujaság, paráznaság.

*BELÉNDĚZKĚDIK
lásd BELÉNDĚSKĚDIK.

*BĚLÉNDFŰ
(bělénd-fű) ösz. fn. l. BĚLÉND.

*BĚLÉNDOLAJ
(bělénd-olaj) ösz. fn. lásd BĚLÉNDĚKOLAJ.

*BĚLÉNDVONAT
(bělénd-vonat) lásd BĚLÉNDĚKVONAT.

*BĚLÉNY
(běl-ény) fn. 1. lásd BÖLÉNY vagy BÖLÖNY, 2. falu Gömör megyében; helyr. Bělény-be, ~ben, ~ből.

*BĚLÉNYĚS
férfi kn. tt. Bělényěs-t, tb. ~ěk. Bellinus.

*BĚLÉNYĚS
(běl-ény-ěs) mn. tt. bělényěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Belényekkel bővelkedő. Belényes erdő, rengeteg. 2) Mezőváros Biharban, helyr. Belényes-re, ~ěn, ~ről.

*BELEOKIK vagy BELÉOKIK
ösz. k. Valamely dolognak, mesterségnek csinjába, módjába beletanul, kellő ügyességet, tapintatot, könnyüséget szerez benne, s mintegy beleokoskodik. Beleokni a jegyzői hivatalba. Beleokik a kalmárságba, kereskedésbe, pénzkezelésbe. V. ö. OKIK.

*BELEOKUL vagy BELÉOKUL
l. BELEOKIK.

*BELEÖL vagy BELÉÖL
ösz. áth. 1) Folyadékba, különösen vízbe fojt. Beleölte magát a Dunába. A rablók beleölték őt a kútba. Szélesb ért. visszahatólag életet veszt, belehal valamely dologba. Beleölte magát a nehéz munkába. 2) Valamire pazarlásig költ, és pedig siker nélkül, vagy veszteséggel. Beleölte minden pénzét a játékba, holmi vállalatokba.

*BELEŐSZŰL
(bele-őszűl) ösz. önh. Valamely állapot, munka, vállalat folytatásában őszszé lesz, illetőleg azt késő korig, vénségig űzi anélkül, hogy bevégezné, beleagg. Beleőszűl a sok gondba, búba.

*BELEP
(be-lep) ösz. áth. Valamely térnek, testnek fölszinét, lapját befödi, betakarja. A sűrü por belepi a ruhát. A sáskák belepték a határt. A verebek belepik az asztagot.

*BELÉP
(be-lép) ösz. önh. 1) Lábát lépve beteszi valahová. Belépni a szobába. Belépni a sárba, vízbe, kádba, sajtárba. Aki ide belép, az halál fia. 2) Bizonyos állapotba helyezkedik, azt megkezdi. Belépni az új hivatalba, szolgálatba. Belépni a férfi korba. 3) Bizonyos időszakba ér. Belépni a télbe, tavaszba.

*BELÉPDEL
(be-lépdel) ösz. önh. Aprózott, lassu léptekkel bemegy, bejön. Lábhegyen belépdelni a szőnyeges padolaton.

*BÉLEPED
(bé-leped) ösz. áth. Lepelnem takaróval beföd. V. ö. LEPEDŐ.

*BELEPÉS
(be-lepés) ösz. fn. Betakarás, beborítás.

*BELÉPÉS
(be-lépés) ösz. fn. Bemenés, bejárás. Belépéskor a küszöbön megbotlani.

*BELÉPET
(be-lépet) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki belépjen. V. ö. BELÉP.

*BÉLEPLEZ
(bé-leplez) ösz. áth. Lepellel beföd, betakar. Béleplezni az arczot, tükröt, képeket. Átv. ért. apáczának beavat.

*BÉLEPLEZÉS
(bé-leplezés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit vagy valakit bélepleznek; különösen szertartás, midőn valakit apáczává beavatnak.

*BELÉPTIDÍJ
(be-lépti-díj) ösz. fn. Díj, melyet fizetni tartozik, aki bizonyos zártkörü mulatságba, pl. szinházba, tánczvigalomba stb. bemenni akar. Olcsó, drága, rendes, fölemelt beléptidíj.

*BELÉPTIJEGY
(be-lépti-jegy) ösz. fn. Barcza, vagy czédulaféle akár pénzen vett, akár ingyenes jegy, melynek előmutatása mellett valamely zártkörbe bemenni lehet.

*BELERAGAD vagy BELÉRAGAD
ösz. önh. és áth. 1) Beletapad, horgas, kajcsos, vagy tapadó részeinél fogva belekapaszkodik valamibe. A bogács, tüske beleragad a ruhába. A bojtorján beleragad a juhok gyapjába, a lovak sörényébe. A légy beleragad a híg szurokba. 2) Áthatólag, sebesen, erőszakosan beleránt, belehúz. A megbokrosodott lovak a hintót beleragadták az árokba. V. ö. RAGAD.

*BELEROMLIK vagy BELÉROMLIK
ösz. k. Valamiben elromlik, sérülést szenved. A kasza beleromlik a gazos, sáros fűbe. A ló beleromlik az erős húzásba. Beleromlani a szüntelen lótásfutásba.

*BELEROZSDÁSODIK vagy BELÉROZSDÁSODIK
ösz. k. A rozsda miatt beszorul, beragad valamibe. A kulcs belerozsdásodott a zárba, a kard a hüvelybe, a kés a csuklójába.

*BELERŐ
(bel-erő) ösz. fn. Lelki erő, mely különösen az akaró tehetség szilárdságában, elhatározásában, eltökélésében, s kitartásában rejlik; lelki szivosság, rugalmasság.

*BELERÖGZIK vagy BELÉRÖGZIK
ösz. k. Szilárd makacssággal, szokássá vált gyakorlat következtében változatlan természetévé válik, meggyökeresedik.

*BELÉRTÉK
(bel-érték) ösz. fn. Valaminek közösen s állandóan elismert valódi ára, kelendősége, mennyiben az akár anyagi, akár szellemi jeles tulajdonságainál fogva kitünő, kedves, s körülmények és viszonyok változásának nincs alávetve.

*BELERUGTAT vagy BELÉRUGTAT
ösz. önh. 1) Rugtatva, azaz, sebes nyargalással belerohan. Belérugtatni az ellenség táborába. 2) Átv. ért. hebehurgya módon más szavába vág.

*BELES
(bel-es) mn. tt. beles-t, vagy ~et, tb. ~ek. Aminek bele, magva, veleje van, kitünő értelemben véve; tömör, sűrü beltartalmú. Beles dió, mogyoró. Beles csont.

*BELES
falu Nyitra vármegyében; helyr. Beles-re, ~ěn, ~ről.

*BÉLĚS
(bél-ěs) fn. tt. bélěs-t, tb. ~ěk. Rétegesen öszvehajtogatott, vagyis rétesféle tésztasütemény, melynek tölteléke van. Turós, káposztás béles. Katonabéles. Gombás, húsos, mondolás béles. Sütött ángyom bélest, nem adott belőle, elvitte a kertbe, tarka kezkenőbe. Népdal.

*BELESBELÜL
(beles-belül) ih. Legbelül, mintegy a bélnek beljében, (bel és belül). Olyan képzésü mint: köröskörül.

*BELESÉNY
falu Biharban, tt. Belesény-t; helyr. Belesény-be, ~ben, ~ből.

*BELESLEG
(bel-es-leg) ih. Belsőleg, belsőképen, belülről. Oly képzésű mint mellesleg, fölösleg, oldalaslag, körösleg.

*BELESÜL vagy BELÉSÜL
ösz. önh. 1) Valami közé vegyülve azzal együtt megsűl. A kovászba esett légy belésült a kenyérbe. 2) Átv. ért. valamely kezdett dologban, tervben, vállalatban fönakad, s mintegy belesülyed. Belesült a beszédbe. Ez értelemben eredetileg a süled vagy sülyed igével egy gyökről származik.

*BELESZ
puszta neve Somogyban, tt. Belesz-t, helyr. Belesz-be, ~ben, ~ből.

*BELESZAKAD vagy BELÉSZAKAD
ösz. önh. 1) Valamely test a talap beszakadtával leesik, lemerül a mélységbe. A hídról beleszakadni a folyóba. Beleszakadni a farkasverembe. 2) Húzásközben elszakadva egy része belülmarad. A vödör beleszakadt a kútba. Nyüvés alatt a kender töve beleszakadt a kemény földbe. 3) Nagy erőltetésben elszakad vagy végképen megromlik. A kötél beleszakadt az erős csigázásba. Beleszakadni a nehéz emelésbe.

*BELESZALAD vagy BELÉSZALAD
ösz. önh. Bizonyos térbe, sűrüség, tömeg közé szalad. Az üldöző farkas beleszaladt a nádasba. A güzü beleszaladt az ürgelikba. Átv. ért. tolás, nyomás közben kellő irányából kicsuszamodva befuródik valamely testbe. A kés, a villa hegye beleszaladt a tenyerébe.

*BELESZÁMLÁL vagy BELÉSZÁMLÁL
ösz. áth. Bizonyos mennyiség közé számlál. Az úti kiadásokba a borravalókat is beleszámlálni. A községi lakosság öszveirásába a katonákat és tanulókat beleszámlálni.

*BELESZERET vagy BELÉSZERET
ösz. önh. 1) Szoros értelemben vett szeretetet táplál vagy szerelemre gerjed valaki iránt. Ezen szerény ifjuba mindnyájan beleszerettünk. Első látásra beleszeretni valamely nőbe. 2) Valamely kedves tárgy megnyeri tetszését, s azt bírni óhajtja.

*BELESZOKIK vagy BELÉSZOKIK
ösz. k. Bizonyos állapot viselésére, vagy munkára folytonos gyakorlás által némi könnyüséget szerez, s azt hajlamával, természetével megegyezőnek vagy legalább türhetőnek érezi. Beleszokni a katonai életbe. Könnyü abba beleszokni, amihez kedvünk van.

*BELESZÓL
(bele-szól) ösz. önh. 1) Más beszédébe, mielőtt az bevégezné, közbeszól, belebeszél. 2) Valamely tanácskozásban, értekezésben a dologhoz szól, elmondja véleményét. Ezen tárgyba majd mi is beleszólunk.

*BELESZÓLÁS
(bele-szólás) ösz. fn. Közbeszólás, hozzászólás. Ebbe nincs beleszólásom.

*BELESZÓLÓ
(bele-szóló) ösz. fn. Mondanivaló bizonyos ügyben, mely minket is illet vagy érdekel. Ehhez nekem is van beleszólóm.

*BELETALÁL vagy BELÉTALÁL
ösz. önh. 1) Megleli azon irányt, melyen haladva beér, bejut valahová. 2) Valamely eszközzel, fegyverrel bizonyos czélpontba lő, vág, dob, stb. 3) Németes kifejezéssel: beletalálni magát valamibe, am. ügyesen beleokulni, valaminek csínját, módját meglelni.

*BELETANUL vagy BELÉTANUL
ösz. önh. Folytonos gyakorlás, tanulás által ügyességet szerez valamiben.

*BELETELIK vagy BELÉTELIK
ösz. k. Teljesedéséig bizonyos idő szükséges, elmulik. Több év beletelik, míg e munkát bevégezzük.

*BELETÖRIK vagy BELÉTÖRIK
ösz. k. Erőszak vagy ellentállás által valamibe nyomulva eltörik, s a törött darab benne marad. Az ék beletörött a kemény fába. Az ásó, kapa beletörik a köves földbe. Átv. ért. beletörik a kése, am. vakmerő vagy gonosz vállalaton rajtaveszt.

*BELETUD vagy BELÉTUD
ösz. áth. Számításközben valamit a többi közé foglal, mint kiegészítő részt hozzáad. Évi bére, az ajándékokat is beletudva, kétszáz forintra megy. Az eltörött edények árát beletudni a cseléd bérébe.

*BELEÚN
(bele-ún) ösz. önh. Elveszti valamitől minden kedvét, belefárad, terhére van, nem kell neki többé, folytatni megszün. Beleúnni a munkába. Beleúnt a feleségébe. Sok élvezés után beleúnt életébe.

*BELEÜTKÖZIK vagy BELÉÜTKÖZIK
ösz. k. A mozgásban levő test egy másik testtel visszataszító érintkezésbe jön. Homlokával beleütközött a falba. A kocsitengely beleütközött a szegletkőbe. A hajó beleütközött a hídba. V. ö. ÜTKÖZIK.

*BELEÜTŐDIK vagy BELÉÜTŐDIK
ösz. belsz. Önkénytelenül egy másik testtel visszataszító érintésbe jön.

*BELEVÁG
(bele-vág) ösz. áth. és önh. 1) Bizonyos eszköz élét valamely szilárd állományu, tömör, kemény testbe sújtja. Belevágni a fejszét a fába, a kapát a földbe. Belevágni a kaszát a fűbe. 2) Vágó eszközzel elmetélt részeket belekever, belehány valamibe. A tököt belevágni a moslékba. A kolbásztöltelékbe holmi mócsingot, szalonnát belevágni. 3) Átv ért. más szavát, beszédét hebehurgyán félbeszakasztja s mintegy ketté vágja.

*BELEVÉNÜL
(bele-vénül) ösz. önh. Valamely állapot vagy dolog folytatása alatt megvénül; vén koráig űz, folytat valamit; beleőszül.

*BELEVER vagy BELÉVER
ösz. áth. Valamely testet többszörös ütéssel benyom a másikba. A szeget beleverni a falba. A czöveket, karót beleverni a földbe. Átv. ért. valaminek fölfogására vagy megtanulására erőszakos módon rábír valakit, vagy sok oktatással, magyarázással emlékezetébe nyom valamit. Alig bírtam beléverni a fejébe.

*BELEVESZ vagy BELÉVESZ
ösz. önh. m. beleveszětt. 1) Belehal. Beleveszett a Dunába. 2) Különösen nagy erőltetés, munka következtében, mielőtt bevégezné, meghal. 3) Valakibe czivakodólag beleköt. Ha részeg, belevesz legjobb barátjába is. V. ö. VESZ.

*BELEVĚSZ vagy BELÉVĚSZ
ösz. áth. m. belevětt. Visszaható névmással am. valamely testbe belefuródik, megfészkeli magát benne, beleragad, beleszivárog. A moly beleveszi magát a ruhába. A büdösféreg belevette magát a falak hasadékaiba. A zsír beleveszi magát a padolatba. V. ö. VĚSZ.

*BELEVESZT vagy BELÉVESZT
ösz. áth. és önh. 1) Beleöl, beleemészt valamibe. A macskakölyköket beleveszteni a vízbe. 2) Önhatólag, valamiben kárt vall, nevezetesen bizonyos üzérkedésben, eladásban. Belevesztett mint Bertók a csíkban. Km.

*BELEZNA
(1), fn. tt. belezná-t, tb. ~k. Bodrogközben, Somogyban és Székelyföldön am. gáncs a vászonban, midőn a bélfonal rendetlenül szövődik bele, vagy a föltekert szálakból egy elszakad, s rést hagy a vásznon. Néhott bilizna és veliznek.
Elemezve valószinüleg am. belező ina, azaz a bélfonal informa kinövése. A szláv nyelvészek szerint bielizna fehérneműt jelentene, de ennek a magyar értelemben használt beleznával semmi rokonsága.

*BELEZNA
(2), falu Somogy megyében; helyragokkal: Belezná-n, ~ra, ~ról.

*BELEZNÁS
(belezna-as) mn. tt. beleznás-t vagy ~at, tb. ~ak. A bélfonal rendetlen beszövődése miatt gáncsos vagy az eső miatt megránczosodott. Beleznás vászon.

*BELEZNÁSODIK
(belezna-as-od-ik) k. m. beleznásodtam, ~tál, ~ott. Gáncsos fonaluvá lesz, akár a szövésben, akár megázás következtében. Megbeleznásodik a bikla, azaz vászonszoknya. Somogyi kifejezés.

*BELEZSÉNY
falu Bihar megyében; helyr. Belezsény-be, ~ben, ~ből.

*BÉLFA
(bél-fa) ösz. fn. Azon függőleges fa, mely a járom közepén fölfelé nyúlik. Czifrázott, vörösre festett hegyü bélfa.

*BÉLFÁJÁS
(bél-fájás) ösz. fn. Mindenféle fájdalom, csikarás, mely a beleket bántja. V. ö. BÉKIFÁJDALOM.

*BÉLFÁJÓS
(bél-fájós) ösz. mn. és fn. Bélfájásban szenvedő.

*BÉLFAL
(bél-fal) ösz. fn. Toldalékfal, mely más falhoz erösítő támaszul ragasztatik, s annak mintegy béllésül szolgál. Különösen a várépítésben azon falak, melyekkel a földbástyákat megerősítik.

*BÉLFEKÉLY
(bél-fekély) ösz. fn. Fekélyféle nyavalya, mely a belekben szokott keletkezni. V. ö. FEKÉLY.

*BÉLFENE
(bél-fene) ösz. fn. Fene, azaz ráknemü bántalom, mely a beleken rágódik. V. ö. FENE.

*BÉLFENYÉR
falu Bihar megyében; helyragokkal: Bélfenyér-en, ~re, ~ről.

*BÉLFÉRĚG
(bél-férěg) ösz. fn. Általán mindenféle férgek, melyek az állatok beleiben képződnek és élnek.

*BÉLFODOR
(bél-fodor) ösz. fn. A hashártyának megkettőztetése, mely fodros alakja miatt neveztetik bélfodornak.

*BÉLFODORMIRÍGY
(bél-fodor-mirígy) ösz. fn. A bélfodor lapjai között levő mirigyek. V. ö. MIRÍGY.

*BÉLFONAL
(bél-fonal) ösz. fn. Azon fonal, melyet a takácsok, a hosszában fölhúzott fonalak közé szőnek, s mely a vásznat kiegészíti s annak mintegy belét képezi. Máskép: ontok.

*BÉLFONALCSÉVE
(bél-fonal-cséve) ösz. fn. Cséve, azaz orsóforma eszköz, melyről a bélfonalat ideoda keresztülöltögetve a vászonba beszövik.

*BELFORGALOM
(bel-forgalom) ösz. fn. Belkereskedés, vagyis valamely ország vásári czikkeinek saját határain belül folytatott adásvevése.

*BELFÖLD
(bel-föld) ösz. fn. Azon ország, haza, melyben lakunk, ránk uézve belföld, a többi mind külföld.

*BELFÖLDI
(bel-földi) ösz. mn. Országunkból való, hazai, honi. Belföldi termények. Belföldi iparművek, áruk. Ellenkezője: külföldi, idegen.

*BELGA
fn. és mn. 1) Nemzetiségre nézve belgiumi lakos. 2) Ezen nemzetbelieket illető, azokra vonatkozó, nálok divatos stb. Belga alkotmány. Belga nyelv.

*BELGAHON
BELGAORSZÁG, (belga-hon, belga-ország) ösz. fn. Lásd BELGIUM.

*BELGÁT
(bel-gát) ösz. fn. Árvíztől fenyegetett vidékeken azon gátak, melyek a fő vagy legszélső gáton belül emeltetnek.

*BELGĚCS
(bel-gěcs) ösz. fn. Bizonyos indiai állatok belében nőni szokott kőképlet, továbbá ehhez hasonló kőnemű ásvány. (Bezoar).

*BÉLGILISZTA
(bél-giliszta) ösz. fn. A belekben tartózkodó gilisztaféreg. V. ö. GILISZTA.

*BELGIUM
fn. tt. Belgium-ot. Európának a nyugoti tengerre dőlő egyik királysága, hajdan austriai Németalföld.

*BÉLGÖRCS
(bél-görcs) ösz. fn. Nyavalya, mely a belek kínos öszvehúzásában és csikarásában áll, köznyelven: kólika.

*BÉLGYOMORSÉRV
(bél-gyomor-sérv) ösz. fn. Sérvnemű betegség a belekben és gyomorban egyszersmind.

*BÉLGYULADÁS
(bél-gyuladás) ösz. fn. A belekben öszvetorlódott vér miatt támadt nyavalya.

*BELHÁBORU
(bel-háboru) ösz. fn. Polgári háboru, midőn ugyanazon haza lakosai meghasonolván, egymás ellen fognak fegyvert.

*BELHÁM
(bel-hám) ösz. fn. A takonyhártyát takaró hám, vagyis vékony hártya.

*BÉLHÁNYÁS
(bél-hányás) ösz. fn. Kínos nyavalya, midőn a bél alsó vége bezáródik, s az emésztet rendes úton nem takarodhatik ki. Orvosi köznyelven: miserere.

*BÉLHÁRTYA
(bél-hártya) ösz. fn. Vékony, ágy és gyönge burok, mely az egész bélt betakarja.

*BELHÉJ
(bel-héj) ösz. fn. A fának azon puhább nemü része, mely a kéreghez legközelebb fekszik.

*BÉLHÚR
(bél-húr) ösz. fn. Húr, mely némely állatok különösen juhok beléből készül, különböztetésül más anyagból, pl. rézből, vasból csinált húroktól.

*BÉLHURKA
(bél-hurka) ösz. fn. Rövid, széles bél az emberi s több más állati testben, mely az alfelig lenyúlik, s az ételek salakja vagyis bélsár kitakarítására szolgál.

*BÉLHÚRSZÁLACS
(bél-húr-szálacs) ösz. fn. Bélhúrból csinált, vékony gyertyaszálhoz hasonló készület, mely csöves fekélyek, nevezetesen a húgycső kitágítására használtatik. (Bougie).

*BÉLHÚS
(bél-hús) ösz. fn. A marha hátán a lép körül elnyúló porhanyó hús.

*BELHUSZÁR
(bel-huszár) ösz. fn. Huszáros jelmezben járó díszszolga, az uraságok mellett. Grófok, püspökök belhuszárai.

*BÉLHUZAM
(bél-huzam) ösz. fn. l. BÉLCSATORNA.

*BELIGAZGATÁS
(bel-igazgatás) ösz. fn. Az ország belügyeit intéző, rendező igazgatás.

*BELIM
l. BELÉND.

*BELINGĚR
(bel-ingěr) ösz. fn. Természeti ösztön, mely az embert s más állatokat bizonyos működésekre izgatja.

*BÉLISZAM
(bél-iszam) ösz. fn. Iszam, azaz szakadásféle baj a belekben, a bélnek rendes helyzetéből kimenülése.

*BELISZTĚZ
(be-lisztěz) ösz. áth. Liszttel behint, befehérít, bemázol. Belisztezni a kiszakasztott kenyértésztát. Belisztezni a ruhát a malomban. Orczáját belisztezni.

*BELJEBB
(bel-e-ebb) ih. Tovább befelé, mélyebbre, valaminek belsejéhez közelebb. V. ö. BELE.

*BÉLJÓS
(bél-jós) ösz. fn. A régi görög és római pogány szertartásoknál szolgáló pap, ki az áldozati barmok beleiből jövendőt mondott.

*BÉLJÓSLÓ
(bél-jósló) l. BÉLJÓS.

*BELKAPCSOLAT
(bel-kapcsolat) ösz. fn. Kapcsolat, mely valamely szövevényes szerkezetű műnek, pl. órának, malomnak, gépnek stb. részeit kellőleg öszveköti.

*BÉLKERÉK
(bél-kerék) ösz. fn. A malom belsejében forgó száraz nagy kerék, különböztetésül a vízben forgó külkeréktől, vagy mint néhutt nevezik, kilségtől.

*BÉLKORGÁS
(bél-korgás) ösz. fn. Korgás, melyet a belekben koválygó szelek okozni szoktak.

*BELKŐ
(bel-kő) ösz. fn. A húgyhólyagban termő kórnemű kőképlet.

*BÉLKŐ
(bél-kő) ösz. fn. Kőkeménységű képlet, mely a belekben teremni szokott.

*BELKÖLDÖK
(bel-köldök) ösz. fn. A mag belső hártyáján azon pont, melyből a csira kifakad.

*BELKÖR
(bel-kör)) ösz. fn. Karikás réteg a fákon, mely évenként szaporodik, s melynek száma szerint a fák korát meghatározni szokták: máskép: gyűrü.

*BÉLKÖSZVÉNY
(bél-köszvény) ösz. fn. Köszvényféle nyavalya, mely a beleket bántja.

*BÉLL
(bél-el) áth. m. béll-ětt, htn. ~eni. Belül hozzávarr, hozzátold, hozzáragaszt valamit, mely mintegy belet képez. Posztó ruhát selyemmel, vászonnal bélleni. Téli öltönyt báránybőrrel bélleni. Falat deszkával bélleni. Bútorokat bélleni.

*BÉLLANTORNA
(bél-lantorna) ösz. fn. A beleket boritó reczés hártya.

*BELLE
népes puszta Pozsony megyében; helyragokkal: Bellé-n, ~re, ~ről.

*BELLEFALVA
l. BÉLEFALVA.

*BELLEG
(1), (bel-leg) fn. tt. belleg-ět. A test részeinek belső tömöttsége, sűrüsége, mely annak külső terjedelméhez képest nagyított arányban áll. (Intensitás). Oly alkotásu új szó, mint: felleg, jelleg.

*BELLEG
(2), (bel-leg) ih. Belsőkép, belülről véve a dolgot; szokottabban: belsőleg.

*BÉLLEJÁRÁS
(bél-le-járás) ösz. fn. l. BÉLISZAM.

*BELLEN
(ber-len) ösz. fn. Borzas len, mintegy berzes, berzenkedő szálu len. Itt az eredeti r áthasonul l-re, mint a pallag (parlag), talló (tarló), olló (orló) szókban.

*BELLENKĚDIK
(b-ellenkědik) am. ellenkedik. Gyöke bellen, ikerítve előfordul a játszó gyermekek nyelvében: ellenbellen.

*BELLÉR
(ber-él-ér) fn. tt. bellér-t, tb. ~ęk. A székelyeknél s néhutt Magyarországban is am. marha-, sertéskereskedő, egyszersmind hentes. Gyöke a csereféle adásvevésre vonatkozó ber, bere, mely a cserebere, csereberél ikerített szókban közdivatu. Hasonló értelemben használtatik a szláv eredetü kupecz.

*BELLÉRKĚDIK
(ber-él-kěd-ik) k. m. bellérkěd-tem, ~tél, ~ětt. Marhákkal kereskedik, csereberél, advesz.

*BÉLLÉS
(bél-el-és) fn. tt. béllés-t, tb. ~ěk. 1) Varrás, toldás, tömés, behúzás, mely által valamit béllenek. A téli ruha béllését szűcsre bízni. 2) Azon anyag, vagy kelme, melyet valaminek belső oldalához varrnak, toldanak, vagy belsejébe tömnek. Selyemből, vászonból, flanelből, báránybőrből való béllés. Dolmány-, nadrág-, köpönyeg-béllés. Elrongyollott a ruha béllése. Fenyűfa-, diófabéllés a szekrényben. Lefoszlott a szekrény béllése. V. ö. BÉLL.

*BÉLLÉSPARKET
(béllés-parket) ösz. fn. A parketféle kelme egyik neme, melyet ruhabéllésül használnak.

*BÉLLÉSSZÖVET
(béllés-szövet) ösz. fn. Ruhát bélleni való mindenféle, pl. selyem, len, pamut stb. szövet.

*BÉLLÉSTAFOTA
(béllés-tafota) ösz. fn. Béllésnek való tafotaselyem.

*BÉLLÉSTELEN
(bél-el-és-telen) mn. tt. bélléstelen-t, tb. ~ěk. Aminek béllése nincs, egy rétü. Bélléstelen nyári nadrág. Bélléstelen szekrény.

*BÉLLÉSVÁSZON
(béllés-vászon) ösz. fn. Silányabb szövetű, és gorombább vászon, mely egyedül béllésnek használtatik.

*BÉLLET
(bél-el-et) fn. tt. béllet-ět, l. BÉLLÉS 2).

*BÉLLETDESZKA
(béllet-deszka) ösz. fn. Deszka, mely az építésnél, és bútorokban béllés gyanánt szolgál. Ily bélletdeszkák vannak az ablak- és ajtóközökben, és a szekrényekben, melyeknek külseje sikárlott fából van, belülről pedig másfélével húzatnak be.

*BÉLLETFA
(béllet-fa) ösz. fn. Mindenféle fa, nevezetesen deszka, melyet az építésban és bútorok készítésében béllési anyagul használnak.

*BÉLLETLEN
(bél-el-etlen) mn. tt. bélletlen-t, tb. ~ěk. Ami nincs megbéllve, bélléstelen. Bélletlen nadrág. Bélletlen szekrény, ajtóköz. Használtatik határozóúl is bélletlenül helyett.

*BÉLLĚTT
(bél-el-ětt) mn. tt. béllětt-et. Ami béllve van, bélléses. Selyemmel, vászonnal béllett ruha. Bárány-, róka-, farkas-bőrrel béllett téli köntös. Iharfával béllett szekrényajtó. Dészkával béllett falak a magtárban. Átv. ért. béllett száju, am. vastag, kidudorodó ajakú. Széllel béllett ruha, am. bélléstelen, szellős, bugyogós, vékony, foszlány ruha, mely meleget nem tart.

*BÉLLOB
(bél-lob) ösz. fn. l. BÉLGYÚLADÁS.

*BÉLLY
l. BÉLY.

*BÉLLYE
falu Baranya megyében; helyragokkal: Béllyé-n, ~re, ~ről.

*BELMAGV
(bel-magv) ösz. fn. A magnak belső állománya, melyben a csira lényege rejlik.

*BÉLMEZŐ
puszta Erdélyben, Felső-Fehér megyében; helyr. Bélmező-n, ~re, ~ről.

*BÉLMIRÍGY
(bél-mirígy) ösz. fn. Az állati bélben levő mirigyek. V. ö. MIRÍGY.

*BELMUTATÓ
(bel-mutató) ösz. fn. Az óra belsejében levő mutató, melyet előre vagy hátra lehet igazítani, amint t. i. az óra késik vagy siet. (Directorium).

*BELOCSOL
(be-locsol) ösz. áth. Szerteszórt, fecskendezett, különösen tenyérből öntözgetett vízzel vagy más folyadékkal benedvesít. Az udvart, utczát seprés előtt belocsolni. Belocsolni a vasalandó fehérruhát. Belocsolni a cserépben nevelt virágokat.

*BELOCSOLÁS
(be-locsolás) ösz. fn. Szerteszórt, fecskendezett folyadékkal beöntözés.

*BÉLOKÁDÁS
(bél-okádás) ösz. fn. l. BÉLHÁNYÁS.

*BÉLOLLÓ
(bél-olló) ösz. fn. Sebészi eszköz a sérvmetszési műtételeknél.

*BELOMBOSODIK
(be-lombosodik) ösz. k. Lombjai azaz levelekkel díszlő ágai nőnek, szaporodnak. A lebotolt fűzfák sűrüen belombosodnak.

*BELOMBOZ
(be-lomboz) ösz. áth. Lombokkal, zöld ágakkal betakar, beföd. Belombozni az ebédlő sátort, az ablakokat.

*BELOP
(be-lop) ösz. áth. Tilalom ellen a vámvonalakon, harminczadokon valamely tiltott árut becsempész, illetőleg a kellő járadékot vagy fogyasztási adót le nem fizetve bevisz. Külföldi kelméket, árukat, dohányt belopni. Máskép: becsempész, becsen.

*BELOPAKODIK
(be-lopakodik) ösz. k. Lopva, azaz, alattomban, észrevétlenül, a határőröket kikerülve besurran, beveszi magát valahová, tolvaj módjára becsúsz.

*BELOPÁS
(be-lopás) ösz. fn. Becsempészés, valamely árunak, tiltott portékának a vámvonalon titkos behozása, vagy beszállítása.

*BELOPÓDZIK
(be-lopódzik) ösz. k. l. BELOPAKODIK. A tolvaj belopódzott a szobába. A gyermekek belopódznak a gyümölcsös kertbe.

*BELOVAGOL
(be-lovagol) ösz. önh. és áth. 1) Lóháton ülve bemegy, benyargal valahová. Faluról belovagolni a városba. 2) Bizonyos tért, tájt lóháton bejár, beutaz, bekalandoz. Belovagolni az egész határt.

*BELŐ
(be-lő) ösz. önh. és áth. 1) Tárgyesetes viszonynév nélkül általán szólva am. bizonyos tér belsejébe irányzott lövést tesz. Belőni a várba, a sánczba. 2) Elsütött ágyuból, puskából golyót, s más lőszereket beröpít valamely térbe, czélpontba. Tüzes bombákat belőni a várba. 3) Ugyanazon szerekkel betör, betaszít valamit. Belőni a kaput, az ablakot.

*BELÖK
(be-lök) ösz. áth. Lökve betaszít, beröpít, bevet valamit, vagy valakit. Gallérjánál fogva belökték a vízbe. V. ö. LÖK.

*BELÖKÉS
(be-lökés) ösz. fn. Lökve véghezvitt betaszítás, bevetés.

*BELŐL
(bel-é-el) ih. Valaminek belsejéből kifelé tartó irányban. Megfelel e kérdésre: honnan? s különbözik tőle a hol? kérdésre felelő: belül. "És ő belől (de intus) felelvén" Münch. cod. Luk. 11. Honnan hozzam ki? Onnét belől. Hol van? Ott belül. Személyragozva: belőlem, belőled, belőle stb. Nem vehettem ki belőle, mit akar. Ekkor nem helyre vonatkozik, hanem tárgyra, alanyra, melyből valami ered, származik, alakul, pl. Belőlem bolondot ne csinálj. Belőled jeles ügyvéd vált volna. Azt hallottam felőle, semmi sem lesz belőle. Km. Istenem, mi lett belőle! Innen származott az öszvehúzott névmódosító ből, vastaghangon ból, egyébiránt a régiek mint ilyet ép alakjában is használták, pl. a régi halotti beszédben. "Kit úr ez napon ez hamos világ tömnöczebelől mente" e h. tömnöczéből; vastaghangon balól. "És kénszerejték egy néminemő cireniai embert Simont, a falubalól (faluból) jövőt." Münch. cod. Márk. 15. "Hogy föld belől kenyeret kihozj." CIII. ének a Zsoltárokból. (Keszthelyi codex).

*BELŐTE
(bel-ő-te) fn. tt. belőtét, tb. belőték. Növénytanban am. belső hártya, mely a növénymagot közvetlenül takarja. (Pericarpium). Képzésre olyan, mint a szintén növényeket jelentő: csepőte, köszméte, csemete, csimota.

*BELÖVEL
(be-lövel) ösz. áth. Csőalaku eszközből befú, betaszít, befecskend, berepít valamibe valamit. Bodzapuskából vizet belövelni az ablakon. Különösen orvostani ért. valamely híg szert befecskend, pl. az alfelbe, orrba, hugycsőbe, torokba, vagy sebbe.

*BELÖVELÉS
(be-lövelés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit belövelnek valahová vagy valamibe. V. ö. BELÖVEL.

*BÉLPOKLOS
(bél-poklos) ösz. mn. és fn. Bélpoklosságban szenvedő kór, egyszerüen poklos. V. ö. BÉLPOKLOSSÁG.

*BÉLPOKLOSSÁG
(bél-poklosság) ösz. fn. Hajdan Napkeleten, kivált a zsidóknál uralkodott ragályos kórság, mely tulajdonkép undok bőrkütegekből állott. (Lepra).

*BELRÉSZ
(bel-rész) ösz. fn. Az állati test minden részei, melyek a test belsejében foglaltatnak, és így nem csak a gyomor és belek, hanem az úgynevezett zsigerek is, a máj, lép, vese, szív, stb.

*BELRÉSZTANÍTMÁNY
(bél-rész-tanítmány) ösz. fn. A boncztan azon ága, mely a belrészek ismertetését tárgyazza. Újabb néven: zsigertan vagy tanítmány.

*BÉLSÁR
(bél-sár) ösz. fn. A megemésztett ételek salakja, sepreje, mely ganajalakban a végbélen kitakarodik. Sűrü, kásás, kemény, híg bélsár.

*BÉLSÁRSIPOLY
(bél-sár-sipoly) ösz. fn. Sipolyféle nyilás, melyen a bélsár kiürül. V. ö. BÉLSÁR.

*BÉLSEB
(bél-seb) ösz. fn. A bélben támadt vagy okozott seb.

*BÉLSEBĚS
(bél-seběs) ösz. mn. Kinek seb támadt a bélében. Vadászok nyelvén, mondatik vadról, melynek bélén lövéssel, vagy szúrással sebet ejtettek.

*BÉLSÉRV
(bél-sérv) ösz. fn. Bélszakadás, béliszam, tökösség, húrosság.

*BÉLSÍPFEKÉLY
(bél-síp-fekély) ösz. fn. Belekbe magát beevő csöves fekély.

*BÉLSIPOLY
(bél-sipoly) ösz. fn. l. BÉLSÍPFEKÉLY.

*BELSŐ
(1), (bel-ső) mn. fokozva: belsőbb, legbelsőbb. 1) Ami valamely test, tér, tömeg, sokaság részei között belül van. Ellenkezője: külső, ami valamit körülvesz, beföd, eltakar, a középpontból kiesik stb. Belső város, melyet falak vagy külső városok kerítenek. Belső ruha, melyet más ruhák takarnak, mely a testhez ér. A malom belső és külső részei. 2) Mondjuk hivatalról, rangról, illetőleg azt viselő személyről, aki az illető igazgatás, kormány ügyeibe mélyebben be van avatva. Belső tanács, és külső tanács a régi városi szerkezetben. Belső titkos tanácsos. 3) Mondjuk szolga állapotu személyekről, akik közvetlenűl uraik, uraságaik mellett működnek, s azok egyenes szolgálatára állanak. Belső inas, huszár, szakács. 4) Szoros öszveköttetésü, viszonyú. Belső barátságban, ismeretségben lenni valakivel. 5) Az igába fogott ökrök közől az, mely jobbfelül van befogva, máskép: hajszás. A balfelül befogott külső vagy csálés.

*BELSŐ
(2), (bel-ső) fn. tt. belső-t, tb. ~k. Személyragozva: belsőm, belsőd, belsője, vagy belseje, belsőnk, belsőtök, belsőjök, vagy belsejök. Valaminek közepső része, veleje, lelke, lényege. A kenyér belseje sületlen, külseje égett. A vár belsejébe szorult hadak. Szivednek belsejébe látok.

*BELSŐKÉP
(belső-kép) ösz. ih. A dolgot belülről tekintve, a dolog velejére nézve. Belsőkép semmi változás nem történt a házon, csak külsőkép.

*BELSŐLEG
(bel-ső-leg) ih. l. BELSŐKÉP.

*BELSŐNY
(bel-ső-ny) fn. tt. belsőny-t, tb. ~ök. Valaminek belső állománya, lényege, mivolta.

*BELSZABADSÁG
(bel-szabadság) ösz. fn. A gyakorlati észnek, vagy akaratnak azon tulajdonsága, melynél fogva munkásságát külső erőszaktól menten intézheti, saját határozatai s eltökélése szerint.

*BÉLSZAKGATÁS
(bél-szakgatás) ösz. fn. Beleket kinzó, gyötrő csikarás, csipedés, éles, metsző fájdalom.

*BELSZAKÁCS
(bel-szakács) ösz. fn. Szakács, ki különösen az urasági asztalra főz. Különbözik tőle nagyobb úri házaknál az udvari szakács, t. i. az udvari tisztek és cselédek számára főző.

*BÉLSZAKADÁS
(bél-szakadás) ösz. fn. lásd BÉLSÉRV.

*BELSZÉL
(bel-szél) ösz. fn. Könyvnyomtatók és könyvkötők nyelvén jelenti azon közt, mely a kiterjesztett íven a bötüoszlopok között üresen hagyatik, t. i. a bekötés végett.

*BELSZĚRKĚZET
(bel-szěrkězet) ösz. fn. Több alkatrészekből álló akár anyagi akár erkölcsi vagy szellemi egésznek, illetőleg műnek belső elrendezése, alkotása, elhelyezése stb. Gépek, házak belszerkezete. Ország belszerkezete. V. ö. SZĚRKĚZET.

*BELSZÍN
(bel-szín) ösz. fn. Valamely testnek, különösen szövetnek azon színe, melyet belső oldala vagy része mutat.

*BELSZOLGA
(bel-szolga) ösz. fn. Urasági cseléd, inas, stb. ki az uraság személyét legközelebbről illető szolgálatokat teszi, pl. urát öltözteti, vetközteti, stb.

*BELSZÓZAT
(bel-szózat) ösz. fn. Az öntudatnak, a lelkiismeretnek intelme, figyelmeztetése, mely az iránt nyilatkozik, ha tegyünk-e, ne tegyünk-e valamit.

*BELSZÖG
(belszög) ösz. fn. A szögnek belső része, vagy a többi szögök között az, mely belül fekszik. V. ö. SZÖG.

*BÉLTAKONY
(bél-takony) ösz. fn. A belekben képződni s öszvegyülni szokott sűrü nyálkaféle állomány, valamint a beleket belülről takaró nyálka.

*BELTARTALOM
(bel-tartalom) ösz. fn. Ami valaminek belsejében foglaltatik. Egyszerűen: tartalom.

*BÉLTEK
mezőváros Szatmárban; NYÍR~, falu Szabolcs megyében; helyr. Béltek-re, ~ěn, ~ről.

*BELTELEK
(bel-telek) ösz. fn. Köznyelven: belsőtelek, azaz, bent a helységben, városban levő házhely, különböztetésül a kül- vagy külsőtelektől.

*BELTERJ
(bel-terj) ösz. fn. A test belső részeinek, tömegének mennyisége, mely a külső terjedelemmel, vagy is külterjjel nincs mindig arányban, pl. a szivacs és gránitkő belterjeik igen különbözők, ha külterjeik egyarányosak is. Átvitetik e szó értelme a szellemi tárgyakra is, pl. belterje van a tudománynak, ha mély, alapos; külterje van, midőn sokféle tárgyra elágazik.

*BELTERJES
(bel-terjes) ösz. mn. Ami belsőleg tömött, magában sokat rejtő. Szellemi értelemben: mély, alapos, okszerü. A cserfa belterjesebb a fűzfánál, az arany a réznél. Egyik ember tudománya belterjesebb, a másiké külterjesebb.

*BELTERJILEG
(bel-terjileg) ih. 1) Tömöttség tekintetéből, a belső részek mennyiségére nézve. Ezen test belterjileg többet ér a másiknál. 2) Alaposan, mélyen, okszerűleg. Ismereteit belterjileg szaporítja.

*BÉLTISZTÍTÓ
(bél-tisztító) ösz. mn. Ami a belet vagy beleket tisztítja, illetőleg a fölösleges nyálkát, és bélsárt a maga útján kitakarítja. Béltisztító szerek. Használtatik főnevül is. Béltisztítót rendelni, bevenni.

*BELTOK
(bel-tok) ösz. fn. l. BELŐTE.

*BELTÖLTÉS
(bel-töltés) ösz. fn. l. BELGÁT.

*BÉLTÜREM
(bél-türem) ösz. fn. A bélhuzam egy részének belecsúszása a másikba, mely előtte, vagy utána van.

*BELUCSKOL
(be-lucskol) ösz. áth. Vízzel, vagy más nedvvel, folyadékkal bemocskol. A szüretelők belucskolják ruháikat. A vadászokat belucskolja a reggeli harmat, a gyalogutasokat az eső. V. ö. LUCSKOL.

*BELUCSKOLÁS
(be-lucskolás) ösz. fn. Vízzel, vagy más nedvvel bemocskolás.

*BELÚGOZ
(be-lúgoz) ösz. áth. Lúgba belemárt, belefőz, lúggal leönt, leforráz. Belúgozni a szennyes ruhákat. Belúgozni súroláskor a padlót. V. ö. LÚG.

*BELÚGOZÁS
(be-lúgozás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit leginkább mosás, szapulás, tisztázás végett belúgoznak.

*BELÜGY
(bel-ügy) ösz. fn. Ügy, mely bizonyos családnak, testületnek, országnak stb. belszerkezetét, belállapotját, belső dolgait illeti. A család belügyei annyira elfoglalják, hogy másra alig marad ideje. Belügyek ministere.

*BELÜGYÉR
(bel-ügyér) ösz. fn. Belügyi minister.

*BELÜGYI
(bel-ügyi) ösz. mn. Belügyeket tárgyazó, belügyekre vonatkozó, azokat illető. Belügyi ministerium.

*BELÜKKEN
(be-lükken) ösz. önh. Lükkenve, azaz, megbotolva bevetődik, beesik, berohan valahova. Belükkenni az árokba, csatornába, sárba, kátyolba, gödörbe. A magas küszöbről belükkenni a szobába. V. ö. LÜKKEN.

*BELÜL
(bel-ül) ih. és névutó. Megfelel e kérdésre: hol? am. bent, a belső vagy befelé levő részen, vagy részeken. Kivül lévén nem láthatám, mi történt belül. Fáj a szívem kivül belül, bánat lepi mindenfelül. Népdal. Maradj te belül, én majd kivül őrt állok. Mint névutó az illető nevekhez n, on, ěn, ön ragokat kiván. Sorompón, korláton belül. Kerítésen, udvaron belül. Különböztetés végett V. ö. BELŐL.

*BELÜLRŐL
(bel-ül-ről) ih. Valamely testnek, térnek belsejéből kifelé tartott irányban. Belülről jön a büdös szag. A fák belülről kezdenek rohadni. Belülről kiáltó hang. Egyszerüen: belől, l. ezt.

*BÉLVÁGÁS
(bél-vágás) ösz. fn. Sebészi műtét, midőn a bél romlott része metsző eszköz által elválasztatik az egészségestől.

*BÉLVARRÁNY
(bél-varrány) ösz. fn. A felhasított bélrészeknek tű és fonalszálak által öszvefoglalásából vagy varrásából eredett műtét.

*BÉLVARRÁS
(bél-varrás) ösz. fn. A szétvált bélrészek öszvefoglalása tű és fonalszálak által.

*BÉLVÉSZ
(bél-vész) ösz. fn. Beleket emésztő sorvadás, aszkórság.

*BELVILLONGÁS
(bel-villongás) ösz. fn. Veszekedéssé, küzdelemmé elfajult meghasonlás valamely testület tagjai, vagy ugyanazon ország polgárai között. V. ö. VILLONGÁS.

*BÉLVIRÁG
(bél-virág) ösz. fn. lásd CSEPLESZHÁJ.

*BELVISZÁLY
(bel-viszály) ösz. fn. Viszály, azaz meghasonlás, a családi, testületi, társadalmi tagok, különösen az ország polgárai között. Ennek nagyobb foka a belvillongás.

*BELVIZEK
(bel-vizek) ösz. több fn. Általán gyógyvízek, ásványvízek, melyek bizonyos ország határain belül találtatnak, milyek országunkra nézve, a szulini, füredi, stb. savanyú, a budai, pőstyéni, trencsini, stb. hévvízek.

*BÉLY
(1), fn. tt. bély-t, tb. ~ěk. Általán bizonyos testek közepe, belső része, veleje, szokottabban l. BÉL.

*BÉLY
(2), falu Zemplén megyében; helyragokkal: Bély-en, ~d, ~ről.

*BÉLYE
falu Gömör, és puszta Pozsony megyében; helyr. Bélyé-n, ~re, ~ről.

*BÉLYEG
fn. tt. bélyeg-ět. Némely szójárásokban billeg, billyeg, bélyog, bílyog, billog. 1) A barmokra, vagy némely eszközökre s más egyebekre is tüzes vassal sütött jegy, nevezetesen bötü, számjegy, stb. Lóbélyeg, ökörbélyeg, hordó-, kád-, sajtárbélyeg. Bélyeget ütni, sütni a tinó farára. 2) Szélesb ért. minden jegy, mely valamit másoktól megkülönböztet, nevezetesen a) természeti kitünő jegy, pl. foltok az emberi arczon, b) mesterséges jel, milyen pl. a kiszolgált katonák rézjegye, vagy kéregetésre fölszabadított koldusok barczája, c) nyomtatás, vagy szövés, vagy varrás által készült jegy, pl. takácsbélyeg, papirbélyeg, fehérruha-bélyeg, edénybélyeg, d) festett, mázolt jegy. Zsákbélyeg, ponyvabélyeg, e) hivatalos jegy, mely vámokon, harminczadokon az árukra tétetik, úgy szinte, mely kölcsönös szerződőlevelekre, s egyéb irományokra üttetik vagy ragasztatik a végett, hogy nagy biztossággal bírjanak, tulajdonképen, hogy a szerződő, folyamodó stb. felektől adó vétessék. 3) Átv. ért. az emberi léleknek valamely kitünő tulajdonsága, mely különös egyediségére mutat, jellem.
Mennyiben a bélyeg oly jegyet jelent, mely a testbe vele van sütve, nyomva, vagyis mely általán annak állandó beltulajdonságát mutatja: valószinü, hogy gyöke bel vagy bél, vagy bély melyből eg képzővel lett bély-eg, mint: üreg, sereg, kéreg, méreg stb. Vagy talán a bel-jegy öszvetett szónak változata? Egyébiránt egyezik vele a szerbeknél s más déli szlávoknál divatos bilyega.

*BÉLYEGADÓ
(bélyeg-adó) ösz. fn. 1) Adó neme, mely a vámokon s harminczadokon általmenő árukra tett vagy ütött bélyegért fizettetik. 2) Általán a szerződések, okiratok, beadmányok hivatalos irományok és eljárások stb. bélyegdíjaiból begyülendő adó.

*BÉLYEGÁTHÁGÁS
(bélyeg-át-hágás) ösz. fn. Adózási törvény vagy rendelet ellen elkövetett cselekvés, midőn valaki az okiratokat, a hivatalos irományokat kellő bélyegjegygyel el nem látja, illetőleg a vele járó adónemet elvonja.

*BÉLYEGBIRSÁG
(bélyeg-birság) ösz. fn. Birság, vagyis pénzbeli büntetés, melyre valakit bélyegáthágásért itélnek. V. ö. BÉLYEGÁTHÁGÁS.

*BÉLYEGDÍJ
(bélyeg-díj) ösz. fn. Díj, mely a szerződési levelekre, beadmányokra s egyéb irományokra nyomott vagy ragasztott bélyegért fizettetik.

*BÉLYEGECSET
(bélyeg-ecset) ösz. fn. Ecset vagy pamacs, melylyel holmi árukra, tulajdonkép az ezeket magokban foglaló ládákra, hordókra, zsákokra stb. bizonyos bélyegjegyet mázolnak.

*BÉLYEGELŐJEGYZÉS
(bélyeg-elő-jegyzés) ösz. fn. Följegyzése azon bélyegdíjaknak, melyek jelenben nem fizettetnek, de jövőben, ha pl. valamely perben a bélyegkötelezett vesztes lenne, ez megtéríteni tartozik.

*BÉLYEGĚS
(bély-eg-ěs) mn. tt. bélyegěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Amire bélyeg van sütve, ütve, nyomva, mázolva; általán különböztető jegygyel ellátott. Bélyeges ökrök. Bélyeges faedények. Bélyeges zsákok, fehérnemüek. A bélyeges lóra is fölül a czigány. Km. Átv. ért. erkölcsileg megjegyzett. Ne higyj a bélyeges embernek. Km. V. ö. BÉLYEG.

*BÉLYEGĚSEN
(bély-eg-ěs-en) ih. Bélyeggel ellátva, bélyeget viselve.

*BÉLYEGĚZ
(bély-eg-ěz) áth. m. bélyegěz-tem, ~tél, ~ětt, vagy bélyegzětt, htn. ~ni, vagy bélyegzeni. Valamit akármely értelemben vett bélyeggel megjegyez; bélyeget süt, nyom, mázol, ragaszt stb. valamire. Ökröket, lovakat, bélyegezni. Zsákokat, hordókat, kádakat bélyegezni. Átv. ért. erkölcsileg jellemez, ismertet.

*BÉLYEGĚZÉS
(bély-eg-ěz-és) fn. tt. bélyegězés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, jegyezés, mely által valamit bélyegeznek. V. ö. BÉLYEGĚZ.

*BÉLYEGĚZŐ
(bély-eg-ěz-ő) fn. tt. bélyegěző-t, tb. ~k. Általán, aki valamire bélyeget süt, nyom, mázol, stb. Különösen, hivatalbeli személy, ki a vámokon, harminczadokon átszállított árukat szokott bélyeggel megyjegyzi.

*BÉLYEGFOKOZAT
(bélyeg-fokozat) ösz. fn. A szerződvényekre s más magán vagy hivatalos irományokra s levelekre ragasztandó bélyegjegyek árának kisebb-nagyobb mennyisége, pl. az ezer forintról szóló kötelezvény bélyege drágább mint a száz forintról szólóé, a tíz postaállomásnyira küldött levélé drágább, mint a két állomásnyira föladotté.

*BÉLYEGHIÁNY
(bélyeg-hiány) ösz. fn. A bélyegtörvény által meghatárzott bélyegjegynek elhagyása, elmulasztása, pl. a szerződvényeken, a postára föladott leveleken.

*BÉLYEGHIVATAL
(bélyeg-hivatal) ösz. fn. Tisztviselőség, melynek kötelessége a vámokon, harminczadokon átszállított árukat, különösen az illető irományokat megbélyegezni, vagy azokért a bélyegdíjt megszabni.

*BÉLYEGILLETÉK
(bélyeg-illeték) ösz. fn. l. BÉLYEGDÍJ.

*BÉLYEGJÖVEDÉK
(bélyeg-jövedék) ösz. fn. A bélyegdíjakból bejövő mellékadó neme.

*BÉLYEGKÖTELES
(bélyeg-köteles) ösz. mn. Aki bizonyos áruktól, és irományoktól bélyegdíjt fizetni tartozik.

*BÉLYEGKÖTELEZĚTTSÉG
(bélyeg-kötelezěttség) ösz. fn. Kötelezettség, melynél fogva valaki bélyegdíjt fizetni tartozik.

*BÉLYEGMENT
(bélyeg-ment) ösz. mn. Aki bélyegdíjt fizetni nem köteles, vagy amire bélyegjegyet tenni, ragasztani nem kell. Bélyegment hivatalos levelek.

*BÉLYEGMENTES
(bélyeg-mentes) ösz. mn. l. BÉLYEGMENT.

*BÉLYEGMENTESSÉG
(bélyeg-mentesség) ösz. fn. Kiváltsági állapot, midőn valaki bizonyos esetekben bélyegdíjt fizetni nem tartozik.

*BÉLYEGMESTER
(bélyeg-mester) ösz. fn. Némely bélyeghivatal elnöke, vagy fő tiszte.

*BÉLYEGMETSZŐ
(bélyeg-metsző) ösz. fn. Míves, ki bélyegeket, vagyis bélyegezésre szolgáló eszközöket készít.

*BÉLYEGODAFÜZÉS
(bélyeg-oda-füzés) ösz. fn. Papirból, vagy lemezből való bélyegjegynek fölragasztása, odatoldása.

*BÉLYEGPAPIROS
(bélyeg-papiros) ösz. fn. Papirosív, melyre a szokott hivatalos bélyeg rányomatott. Bélyegpapirosra irt szerződvények, kötelezvények, nyugtatványok.

*BÉLYEGPÉNZ
(bélyeg-pénz) ösz. fn. Bélyegadóul, bélyegdíjul fizetett pénz; bélyegadó.

*BÉLYEGTELEN
(bély-eg-telen) mn. tt. bélyegtelen-t, tb. ~ěk. Amire bélyeget nem sütöttek, nem nyomtak, nem mázoltak, stb különböztetési jegy nélkül való. Bélyegtelen ökrök, lovak. Bélyegtelen levelek, szerződvények. Határozóilag am. bélyegtelenül. Bélyegtelen kapott levél.

*BÉLYEGTELENÜL
(bély-eg-telen-ül) ih. Bélyegtelen állapotban, mineműségben; meg nem bélyegezve. A levelet bélyegtelenül adni postára.

*BÉLYEGTŐ
(bélyeg-tő) ösz. fn. A pénzverő gépben azon fenéklap, melyre a pénzzé alakítandó fémlemezt fektetik, s mely a pénznek hátsó felét kinyomja.

*BÉLYEGVAS
(bélyeg-vas) ösz. fn. 1) Vas eszköz, melylyel a bélyeghivatalban árukat jelelnek meg. 2) Melylyel a barmokra, vagy fa edényekre a jegyet rásütik.

*BÉLYEGZĚTT
(bély-eg-ěz-ětt) mn. tt. bélyegzětt-et. Bélyeggel jegyzett, amire bélyeget sütöttek, nyomtak, mázoltak, stb. Bélyegzett barmok, edények, zsákok, ruhaneműk. Átv. ért. erkölcsileg, különösen rosz tulajdonságairól közismeretü. Bélyegzett embertől ovakodjál.

*BÉLYEGZŐ
(bély-eg-ěz-ő) mn. 1) l. BÉLYEGĚZŐ. 2) Bizonyos kitünő jegy által megkülönböztető. A magyar ökörnek egyik bélyegző tulajdonsága a hosszu szarvak. 3) Átv. ért. erkölcsileg jellemző, bizonyos kedélyi állapotot, indulatosságot, szenvedélyt mutató. Bélyegző arczvonások.

*BÉLYEGZŐVAS
(bélyegző-vas) ösz. fn. lásd BÉLYEGVAS 2).

*BELYUKAD
(be-lyukad) ösz. önh. Lyukféle nyilás, üreg támad, szakad, furódik benne, vagy belseje felé. Belyukadt a ház oldala. Belyukadt a feje.

*BELYUKASZT
(be-lyukaszt) ösz. áth. Befelé lyukat üt, lyukat fúr valamibe. A golyó belyukasztotta a czéltáblát.

*BELYUKGAT
(be-lyukgat) ösz. áth. Valamibe többfelé több lyukat csinál, üt, fúr, szúr, stb. A lövészek belyukgatják a czéltáblát. Verekedésben belyukgatták a fejét.

*BELZ
(bel-ez) áth. m. belz-ětt, htn. ~eni. Valamely tartomány, vagy ország belsejébe fogolyként küld vagy szállít valakit. (Interniren).

*BELZÉS
(bel-ez-és) fn. tt. belzés-t, tb. ~ěk. Legfelsőbb hatósági rendelés, melynél fogva valakit belzenek. V. ö. BELZ.

*BELZET
(bel-ez-et) fn. tt. belzet-ět. Valamely irománynak, folyamodványnak, irott czikkelynek, fejezetnek stb. belső szövege, tartalma, különböztetésül a felzettől, felülirattól, mely amannak csak rövid vázlatát érinti.

*BEMÁLHÁZ
(be-málház) ösz. fn. Holmi portékákat valahová küldés, szállítás végett málhába öszvekötöz. Bemálházni az útravaló ruhadarabokat, kelméket, papirost. V. ö. MÁLHÁZ.

*BEMÁLHÁZÁS
(be-málházás) ösz. fn. Holminak málhába kötözése.

*BEMAR
(be-mar) ösz. áth. Mondjuk holmi csipős, erős nedvről, folyadékról, különösen méregről, fenéről stb. midőn valamely test részeit fölemészti, fölodja, s annak belsejébe mintegy beeszi magát. A fene bemarta husát egész a csontig. A választóvíz bemarja magát a legkeményebb érczbe. V. ö. MAR.

*BEMARAT
(be-marat) ösz. áth. Csipős, oldó erejü folyadék által eszközli, hogy valamely test részei elkopjanak, s üreg, lik támadjon benne.

*BEMARKOL
(be-markol) ösz. áth. és önh. 1) Markába fog, beszorít valamit. Bemarkolni egy tekercs bankjegyet. 2) Markával benyúl valahova, hogy megfogjon, s kivegyen valamit. Bemarkolni a pénzes ládába.

*BEMARS
(be-mars) ösz. fn. Katonai műszó, am. hadsereg bemenetele, bevonulása valahová.

*BEMARSOL
(be-marsol) ösz. önh. Katonai nyelven am. hadi rendben csapatosan bevonul. Bemarsolni a városba.

*BEMÁRT
(be-márt) ösz. áth. 1) Vízbe, vagy más folyadékba beletol, belenyom, beáztat. A gyertyabeleket bemártani a felolvasztott faggyuba. A ruhát bemártani a folyóba. A kalácsot bemártani a kávéba. Bemártani a tollat a tintába. 2) Bajos állapotba, különösen adósságba merít. Az uzsorások bemártják a könnyelmű adósokat. 3) Bevádol, s ez által más becsületét rontja. Ti ugyan rútul bemártottatok engem.

*BEMÁRTÁS
(be-mártás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit vagy valakit bemártanak, ezen igének minden érteményeiben. V. ö. BEMÁRT.

*BEMÁRTOGAT
(be-mártogat) ösz. gyak. áth. Valamit ismételve, vagy többeket egymás után vízbe, vagy más folyadékba merít, bebuktat, beáztat. Bemártogatni lábait a folyóba. Megmetszett ujját bemártogatja a vízbe. Három darab kétszersültet bemártogatott a borba.

*BEMÁSZ
(be-mász) ösz. önh. Mászva bemegy, bejut, behat, bebujik valahová. A varangyos békák bemásznak likaikba. Az ebek hason bemásznak a kapu alatt az udvarba. Négykézláb bemászni az alacson száju barlangba. Falon, kerítésen, sövényen bemászni a kertbe. A tolvaj lajtorján bemászott a szobába. V. ö. MÁSZ.

*BEMÁSZIK
(bemászik) ösz. k. l. BEMÁSZ, és V. ö. MÁSZ, MÁSZIK.

*BEMÁSZKÁL
(be-mászkál) ösz. önh. és áth. Gyakran, vagy folytonosan mászva bemegy, bebujik valahová. A járni nem tudó kisdedek egyik szobából bemászkálnak a másikba. A torkos fiúk sövényen bemászkálnak a gyümölcskertbe. Áthatólag am. bizonyos tért folytonosan mászva bejár. Átv. értelemben mondják sántikáló, nehezen járó, mégis mindenfelé satrató emberről. Mankón járva bemászkálja az egész várost. V. ö. MÁSZKÁL.

*BEMÁZOL
(be-mázol) ösz. áth. 1) Szoros értelemben vett mázzal ellát, beken, bevon. Bemázolni az agyagedényeket. 2) Falakat, bútorokat, stb. festékkel beszinez. 3) Gúnyos értelemben, valamely képet kontár módon fest. 4) Valamit ragadós híg testtel, folyadékkal beszennyez, bemocskol. Zsírral, tintával, sárral bemázolni a ruhát. Korommal bemázolni az arczot. 5) Durván, vastagon kendőz. Pirosra, fehérre bemázolja a képét. V. ö. MÁZOL.

*BEMÁZOLÁS
(be-mázolás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit bemázolnak. V. ö. BEMÁZOL.

*BEMÁZOLT
(be-mázolt) ösz. mn. 1) Amit szoros értelemben vett mázféle ragaszszal bevontak, mázos. Pirosra, sárgára bemázolt száju bögrék, fazekak. 2. Festékkel szinezett. Hamuszinüre bemázolt ajtók, ablakrámák. 3) Durván, vastagon kendőzött. Bemázolt képü hiú, gyanus nők. 4) Beszennyezett, bemocskolt. Korommal, sárral bemázolt falak. Bemázolt kovácsok, kéményseprők.

*BEMÁZSÁL
(be-mázsál) ösz. áth. Holmi jószágot, árut, portékát mázsán megmér, és számba vesz, mielőtt az illető raktárba tenné. Bemázsálni a gyapjút, szalonnát.

*BEMĚGY
(be-měgy) ösz. önh. 1) Lábain haladva belép, betér, bejut valahová. A folyosóról bemegy az előszobába, innen a nagy terembe. 2) Gyalog, vagy lóháton, vagy szekéren beutaz valahová. Holmi áruczikkekkel naponként bemegy a városba. 3) Befér. Ezen zsákba két mérő bemegy. V. ö. MĚGY.

*BEMĚN vagy BÉMĚN
l. BEMĚGY.

*BEMĚNÉS
(be-meněs) ösz. fn. Belépés, bejárás, beutazás.

*BEMĚNET
(be-měnet) ösz. fn. Különbözik a bemenés-től, mennyiben ez alanyi cselekvést jelent, amaz pedig ezen cselekvésnek tárgyát fejezi ki. Bemenésre nógatni valakit, azaz, hogy bemenjen. Bemenetet eszközölni valahová am. eszközölni, hogy a bemenési cselekvést gyakorolhassa. Innepélyes bemenet, melyet a bemenök, bevonulók sokasága képez. Jelenti azon helyet is, melyen a bemenés történik. Szűk, tág, kényelmes bemenet. Tornáczos, lépcsős bemenet.

*BEMĚNET
(be-měnet) ösz. ih. Azon időben, mikor bemegy valaki, bemenés alkalmával, bemenetkor. Bemenet találkoztam vele.
Eredetileg bemenett, t. i. azon ett, vastaghangon att képzővel, mely a régi nyelvben divatozott, és személyragozva használtatott, pl. a műncheni codexben: "És hallák a két tanítványai ötet beszél-ett-e" azaz midőn beszélt. "Láttunk tégedet éhez-ett-ed, szomjaz-att-ad" midőn éheztél szomjaztál. Hasonlóan divatozik bejövet, e helyett: bejövetkor, bejövés alkalmával. Egyszerü t-vel is képeztetnek némely igékből határozók pl. néz-t, kivál-t, stb.

*BEMĚNETEL
(be-měnetel) ösz. fn. Nem egyéb, mint a bemenet toldott változata, mely tekintetben hasonlók: bejövet és bejövetel, tét és tétel, lét és létel, vét és vétel, hit és hitel. Boncztani nyelven: bemenetel a Sylvius zsilipjébe. (Aditus ad aquaeductum Sylvii). V. ö. BEMĚNET.

*BEMER
(be-mer) ösz. áth. Edénynemű öblös eszközzel folyó vagy oszlékony részekből álló testet bizonyos üregbe, edénybe stb. betöltöget. Bemeri a vizet a kádba. Egyébiránt ez csak tájszólás, a szokottabb bemerít helyett. V. ö. MER.

*BEMÉR
(be-mér) ösz. áth. Holmi jószágot, árut, illető mértékkel megmérve betölt, berak, behelyez valahová. A felszórt gabonát bemérni a magtárba. A mustot bemérni a hordóba. Bemérni a gyapjut.

*BEMÉRÉS
(be-mérés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit bemérnek. V. ö. BEMÉR.

*BEMERÍT
(be-merít) ösz. áth. 1) Vízbe vagy más folyadékba márt, bebuktat. A korsót bemeríteni a patakba. 2) Egyik edényből a másikba tölt, vagy általán akárhonnan merített folyadékot valamely edénybe tölt.

*BEMERÍTÉS
(be-merítés) ösz. fn. Cselekvés, midőn bemerítünk valamit. V. ö. BEMERÍT.

*BEMERŰL
(be-merűl) ösz. önh. 1) Vízbe, vagy más folyadékba kisebb-nagyobb mélységre beleszáll, bebukik. A terhes hajó mélyen bemerűl a folyóba. A kocsikerék bemerűl a sárba. 2) Besülyed. Lábai majd térdig bemerűltek a sívó homokba. 3) Átv. ért. mély gondolkozásba, aggodalomba esik, vagy kigázolhatlan bajos állapotba jut.

*BEMERÜLÉS
(be-merülés) ösz. fn. Sülyedési, alászállási állapot, midőn valami bemerül.

*BEMESTERKÉL
(be-mesterkél) ösz. áth. Mesterkélve, azaz, ügyességgel, ravaszsággal okkalmóddal, furfangosan betesz, behelyez, beilleszt, becsempész valamit valahová. Addig ürgött-forgott, míg két ezüst kanalat bemesterkélt a zsebébe.

*BEMESZEL
(be-meszel) ösz. áth. Föleresztett mészszel befehérít, besimít. Bemeszelni a falakat. Tréfás gúnynyelven: arczát bemeszelni, am. fehérre bekendőzni.

*BEMESZELÉS
(be-meszelés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit bemeszelnek; mészszel befehérítés.

*BEMETÉL
(be-metél) ösz. gyak. áth. 1) Éles eszközzel, szerszámmal valamely szilárd állományu testet rovatosan bevagdal, hasításokat tesz benne. Bemetélni a fák kérgeit, a bútorokat. 2) Holmi jegyeket, bötüket rovogat bele. Némely tanulók bemetélik neveiket az oskolai padokba. V. ö. METÉL.

*BEMETÉLÉS
(be-metélés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki bemetél valamit. A sebészeknél am. a test fölületének bevagdalása.

*BEMETSZ
(be-metsz) ösz. áth. 1) Késsel vagy más hasonló éles eszközzel behasít, bevág valamely testet. Bemetszeni az ujjat, körmöt. Bemetszeni a tollat. 2) Bizonyos jegyet, bötüt beró. A tulajdonos nevét bemetszeni az ezüst kanálba. Neve első bötüjét bemetszette a fába. V. ö. METSZ.

*BEMETSZÉS
(be-metszés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg műtevés, midőn valamely testet bemetszenek. A faoltást bemetszésen kezdeni. Sebészi bemetszés.

*BEMOCSKÍT
(be-mocskít) ösz. áth. Mocsokkal beszennyez, becsúnyít, mocskossá tesz. Ganajjal, sárral, zsírral bemocskítani a falakat. Bemocskítani az ágyat. V. ö. MOCSOK.

*BEMOCSKÍTÁS
(be-mocskítás) ösz. fn. Mocsokkal beszennyezés, berutítás.

*BEMOCSKOL
(be-mocskol) ösz. áth. lásd BEMOCSKÍT. Átv. ért. valakinek hírét, nevét, becsületét gyalázattal illeti.

*BEMOCSKOLÁS
(be-mocskolás) ösz. fn. 1) l. BEMOCSKÍTÁS. 2) Átv. ért. más hírének, becsületének gyalázása.

*BEMOCSKOLÓDIK
(be-mocskolódik) ösz. belsz. Hozzá ragadt, tapadt mocsoktól beszennyesedik, becsúnyúl, bepiszkolódik. Sárban, vízben bemocskolódott a ruhája.

*BEMOCSKOSÍT
(be-mocskosít) ösz. áth. Mocskossá tesz, bemocskít.

*BEMOHOSÍT
(be-mohosít) ösz. áth. Mohhal benöveszt, behúz, okozza, hogy valami mohos legyen. Az agg kor bemohosítja a fákat.

*BEMOHOSODIK
(be-mohosodik) ösz. k. Mohhal behúzódik, benövi a moh. Az agg fák derekai, s a régi nádfödelek bemohosodnak. Átv. ért. mohhoz hasonló gyönge pöhölyféle szőr növi be testét. Bemohosodott az álla.

*BEMOHOSÚL
(be-mohosúl) ösz. önh. lásd BEMOHOSODIK.

*BEMOHOSULT
(be-mohosult) ösz. mn. Mohhal benőtt. Bemohosult várfalak, sziklák, rohadásnak indult háztetők. Átv. ért. pöhölyféle zsenge szőrrel borított.

*BEMOND
(be-mond) ösz. áth. 1) Házról-házra járva hivatalosan bejelent valamit. Gyülést bemondani. Temetést, innepélyt bemondani. 2) Mint vádló bejelent valakit. Bemondani a gyanus személyeket, a tolvajokat, az orgazdát. 3) Bevall. A törvényszék előtt mindent bemondott. 4) Önhatólag am. oda beszél valakinek. Majd bemondok én neki.

*BEMONDÁS
(be-mondás) ösz. fn. Szóbeli tudósítás, mely által valamit bemondanak, ezen igének minden érteményeiben. V. ö. BEMOND.

*BEMONDÓ
(be-mondó) ösz. fn. Megbízott személy, hivatalnok, vagy szolga, kinek föladata bizonyos történendő dolgot házról-házra járva az illetőknek bejelenteni. Községi, temetési bemondó.

*BEMORZSOL
(be-morzsol) ösz. áth. Valamit morzsákra tördelve behullat, bepotyogat valamibe. Egy szelet kenyeret bemorzsolni a levesbe. A kukoriczát bemorzsolni a sajtárba. V. ö. MORZSOL.

*BEMUTAT
(be-mutat) ösz. áth. 1) Ismeretlen személyt bevezet s megismertet. Van szerencsém bemutatni N. N. urat. 2) Valamit látásra előterjeszt. Bemutatni a tudományos testületnek valamely új könyvet, ritkaságot, régi pénzt. 3) Felajánl. Bemutatni Istennek áldozatunkat, könyörgésünket. 4) Váltót elfogadás, látás vagy fizetés végett előterjeszt.

*BEMUTATÁS
(be-mutatás) ösz. fn. Ismertetési előterjesztési cselekvés, mely által valakit, vagy valamit bemutatunk. V. ö. BEMUTAT.

*BEMUTATÓ
(be-mutató) ösz. fn. és mn. Aki valamit vagy valakit, különösen váltót bemutat. l. ezt,

*BEMUTATOS
(be-mutatos) ösz. fn. tt. bemutatos-t, tb. ~ok. Váltóűzleti s váltójogi műszó, jelenti. azon személyt, kinek a váltó elfogadás vagy fizetés végett bemutattatik.

*BĚN (1)
vagy BĚM, vagy BÖM, elvont gyöke běndő vagy böndő, běndi, běng, běnge, stb. szóknak, és ezek származékainak. Legközelebb rokonai azon hasonló hangu gyökök, melyekből valami dudorút, gömbölyűt, bővet jelentő szók erednek, mint: vem, vemhvemhes; bim, bom, bimbó, bombék; běn, běngy, běngyěl; bon, bony, bongy, bongyolodik, bonyolít; bun, bunkó, bunczi, stb.

*BEN
(2), igekötő, l. ~ BEN, névmódosító rag.

*~ BEN
vastaghangon ~ BAN, belső állapodást, nyugvást jelentő névmódosító rag, mely a be ba valahová irányzó ragból egyszerű n (= on, ön, ěn) képzővel származott. Érteményre legközelebb rokona a helyszinen állapodást, nyugvást, maradást jelentő on, ěn, ön, mi leginkább a helynevek ragozásából kitünik, melyek e kérdésre hol? majd ben, ban, majd on, ěn, ön ragot vesznek föl, pl. Eger-ben, Pest-ěn, Komárom-ban, Miskolcz-on. Kettős fogalom rejlik benne: a belsőségé és a maradásé, t. i. bizonyos térfoglalat határai között, pl. csöbörben álló víz; veremben tartott gabona; a bort hordóban, a lisztet zsákban, a zsírt bödönben szállítani. Mint igekötő e viszonyt ismétli: benjár a teremben, benszorult a várban. Önhangzó előtt hangsulyozva kettőztetjük vagyis igehatározói (benn) alakjában szoktuk használni: bennáll, bennül, valamint személyragozásban is: bennem, benned, benne, stb. Mássalhangzók előtt azonban a kettőztetést el lehet s el is szokták hagyni.
Többféle rokon eszméjü és átv. ért. használtatik,
a) burkot, takarót, födőt jelentő nevek után, mennyiben határaik között foglalnak valamit, pl. Alig fér meg a bőrében. Toklászban levő gabonaszem. Bimbóban rejlő virágszirmok. Télen bundában, nyáron foszlánban járni. Marokban tartani valamit;
b) tömeget, gyűtestet jelentő nevek után: sárban, vízben járni; hallgat, mint siket disznó a búzában; meghúzza magát a bozótban; gulyában növelt tinók; ménesben legelő csikók; négyesben járó lovak;
c) társadalmi, egyleti kört jelentő nevek után: tanácsban ülni; gyűlésben, lakodalomban lenni; harczban, csatában, verekedésben részt venni;
d) szellemi, erkölcsi működések székét vagy szervét jelentő szók után: fejében, emlékezetében, eszében tartani valamit; szívében viselni;
e) kedélyi állapotot jelentő nevek után: búban, bánatban, szomoruságban szenved; örömében nem tudja mit tegyen; aggodalomban van; betegségben, nyavalyában sinlődik.
Időre vonatkoztatva megfelel e kérdésre: mikor? s jelenti azon időközt, melynek folytában valami történik, mely bizonyos események sorát foglalja magában, nevezetesen:
a) időszakot jelentő nevek után: mult évben; jelen esztendőben; jövő században, hónapban; délben, hajnalban; más időben, órában, perczben; néha ěn, on, ön használtatik helyette: télen, nyáron, héten, ezidén, vagy val, vel: tavaszszal, őszszel;
b) oly igenevek után, melyek bizonyos időkörben folyó cselekvésre vagy állapotra vonatkozunk: készülőben, indulóban, menőben van; visszajövőben meglátogatlak; pusztulóban van a ház; jöttében, mentében, jártában, keltében áldja meg Isten;
c) időhatárzók után: hajdanában, minapában, hamarjában, izében, hirtelenében, hevenyében.
A nyelvszokás több, távolabb átv. értelmekben is használja, melyeket bizonyos állapotban létezés, maradás, tartósság, folytonosság alapfogalmára lehet visszavinni, milyenek:
a) Istenben bízik; más szavában kételkedik; nincs kétség, nincs tagadás benne; nemességében, pénzében kevélykedik; mindenben bővelkedik, duskálkodik; erejében fogyatkozik; valamiben fáradoz; tisztében, hivatalában, kötelességében áll; a rábízott ügyekben pontosan eljár.
b) Sokban jártas, keltes; dolgaiban ügyes; ki miben tudós, bűnös, abban gyanús; tolvajságban részes; ő ebben ártatlan; hivatalában tudatlan, járatlan; roszban állhatatos, makacs; jóban ingadozó, állhatatlan; dolgaiban rendes, háztartásában rendetlen.
Általán ez ilyeket inkább a közös nyelvszokásból, közmondatokból, szójárásokból, példabeszédekből tanulhatni, mintsem szabályokban határozhatni meg.
Néha, midőn bizonyos számu mennyiségről, sokaságról van szó, ből vagy közől helyett használtatik, mely kifejezés nem csak a Vulgata biblia fordításában, hol nem ritkák az ilyenféle viszonyítások: megölt bennök (ennyit és ennyit), elvesze bennök (több ezer); így Káldi szerint a Bírák könyvében 8. fej. 10. v. "Levágattatván százhúszezer a fegyverfogó hadakozókban," hanem másutt is előfordul, pl. "Azért mindent ők ott levágnak vala, de sok bennök (azaz közőlök) várhoz szaladott vala," Tinódi Sebestyén (a XVI. századból); evén benne = belőle, Nádor-codex; ivék benne, Pesti Gábor meséi. Sőt ma is szokott az ily szólásmód: a juhokban sokat megölt a farkas, e helyett: a juhok közől; kenyérben sem eszik eleget, e helyett: kenyérből.
Figyelmet érdemel épen e helyütt a finn wäli, mely a magyar beli-vel látszik megegyezni, s a finnben ,közepett való,' ,közől,' stb. jelentéssel bír. Az új arabban is előfordul ben ,között' jelentéssel.
A ben mint igekötő is divatozik, önhangzó előtt benn, pl. benmarad, bennáll. Egyébiránt sokkal gyérebb használatu, mint az igekötő be, kivált átható igékkel a dolog természeténél fogva még ritkább.
Hanyag kiejtéssel mássalhangzóval kezdődő szavak előtt be, ba, pl. Ebbe maradjunk. Nagy dologba töri a fejét. Általán közbeszédben a be és ben ragok öszvezavartatnak, valamint régi nyelvemlékeinkben is a beható be helyett számtalanszor a marasztaló ben fordul elő; de mint igekötő be (régiesen bel is) befelé irányzólag, és ben belül nyugvólag, mind régente, mind ma szabatosabban használtatnak. Rokonságait lásd ~ BE alatt.

*BÉN
elvont gyöke béna, bénít, bénul szóknak. Jelentése hiány, valamely testi hiba, különösen a test valamely tagjának hiánya, sérülés vagy csonkulás következtében. Lényeges alkatrésze in feltaláltatik inség és incs (régi divatu e helyett: nincs), továbbá ne, nem szókban, melyek valaminek nem létezését jelentik. Némelyek az illir bednak, bjednak szóval rokonítják, melyeknek szláv törzse béda bjeda nyomort jelent, mint a magyar béna nyomorékot is tesz. Rokonabbnak látszik a szanszkrit vina am. a latin mancus és sine, hasonló ehhez az arab bila ugyancsak am. ,sine;' hihetőleg ezekből csonkult meg a persa bí, régibb persa avé, zend vi, ,expers' ,carens,' ,sine' jelentésekkel. A finnben előfordul némi rokon hangokkal: vammainen, mely ,béna' szóval értelmeztetik.

*BENA
női kn. tt. Benát, tb. Benák. A latin Benedicta után jelentése: áldott.

*BÉNA
(1), mn. tt. bénát, tb. bénák. Írják és ejtik kettőztetve is: bénna. 1) Kinek valamely tagja, nevezetesen keze vagy lába mozgékony erejétől meg van fosztva. Szélesb értelemben mondatik a test némely belső részeiről is, melyek tevékenysége senyvedés vagy akármely kór által akadályozva vagy végkép megszüntetve van. 2) Különösen inaszakadt lábu, sánta. Ki a bénát neveti, maga ne sántikáljon. Km. 3) Csonka vagyis elvágott kezü, lábu. "Ha te kezed vagy te lábad téged meggonoszbejtand, med (mesd) el őtet, és vesd el tetőled. Jobb neked az örök életbe menned bénnaól." Münch. cod. Máté 18. 4) Általán testileg nyomorék, elgyöngült tagu. Béna rajkó is kedves az anyjának. Km. "Szegényeket és bénnákat (debiles) és vakokat és sántákat hozd be ide." Münch. cod. Luk. 14.
Eredetére nézve l. BÉN, gyök.

*BÉNA
(2), falu Gömör megyében; helyragokkal: Béná-n, ~ra, ~ról.

*BENÁDASODIK
(be-nádasodik) ösz. k. Termő nádnövény belepi, náddal benő. A tavak, erek, lassu folyók szélei benádasodnak.

*BENÁDAZ
(be-nádaz) ösz. áth. Náddal tetőz, náddal behúz, betakar. Benádazni a gazdasági épületeket, aklokat. Benádazni a szoba gerendázatát.

*BENÁDAZÁS
(be-nádazás) ösz. fn. Tetőzés vagy burkolás neme, midőn valamit benádaznak. Ólak, aklok benádazása. V. ö. BENÁDAZ.

*BENÁDMÉZEL
(be-nád-mézel) ösz. áth. Nádmézzel vegyít, beken, fűszerez valamely étket, süteményt, pálinkát, stb.

*BÉNASÁG
(bén-a-ság) fn. tt. bénaság-ot. Béna állapot vagy hibás testi tulajdonság, nevezetesen: inaszakadtság, csonkaság. V. ö. BÉNA.

*BENCZE
férfi kn. tt. Benczét. A Benedek szónak kicsinyezője. Így neveztetnek népies nyelven a szent Benedek rendebeli szerzetesek. Vasvármegyei tájszólás szerint nyulat is jelent. Föltette a Bencze sipkáját. Km.

*BENCZÉD
(Bencze-d) ALSÓ~, FELSŐ~, NAGY~, KIS~, faluk neve Erdélyben, helyragokkal: Benczéd-re, ~ěn, ~ről.

*BENCZI
fn. tt. benczi-t, tb. ~k. Hegyes végü czövek, melyet a játszó gyermekek úgy hajítanak, hogy a földbe akadjon, s ha beleakadt, azt egy másikkal kiütni iparkodnak. Máskép: pinczk, pilinczk. Valószinüen a peczek szónak változata.

*BENCZILLÁS
némely régi okiratokban am. Venczel, Venceslaus.

*BENCZIZ
(benczi-z) önh. m. bencziz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Benczi nevü czövekkel játszik, máskép: pinczkez, pilinczkez. V. ö. BENCZI.

*BENDE
férfi kn. tt. Bendét. A Benedek név változata. Némely tájszokás szerint am. Bandi.

*BĚNDI
(běn-di) fn. tt. běndit, tb. ~k. Baranyában am. hasas és bőszáju korsó, máskép: běndő.

*BĚNDŐ
(běn-dő) fn. tt. běndő-t, tb. ~k. 1) Nagybél, gyomor. Ha megtelett bendője, tánczba kerül végtére Népd. 2) Baranyában, l. BĚNDI. Változattal: böndő. Alsó irásmódba való kifejezés, kivéve az orvosi nyelvet. Elemzésére nézve l. BĚN vagy BĚM, gyök.

*BĚNDŐS
(běn-dő-s) mn. tt. běndős-t vagy ~et, tb. ~ek. 1) Akinek vagy minek bendője, különösen nagy gyomra van. Bendős disznó. 2) Baranyában szájas, hasas korsó.

*BENE
l. BENCZE vagy BENEDEK.

*BENE
falu BEREGH megyében és Erdélyben, a szászföldön; népes puszta Hevesben; helyragokkal: Bené-n, ~re, ~ről.

*BENEDĚK
(a latin Benedictus után) férfi kn. tt. Beneděk-ět. Benedek, zsákkal hordja a meleget. Km. Benedek szerzete vagy rende, melyet szent Benedek alapított. Változatai: Bene, Benes, Bende, Bencze, Benke, Benkő, Bánk, Bekő, Benő.

*BENEDEK
mezőváros Erdélyben, Alsó-Fehér megyében; helyragokkal: Benedek-en, ~re, ~ről. SZENT~, több helység neve Erdélyben és Magyarországon.

*BENEDEKFALVA
helységek Liptó és Közép-Szolnok megyében; helyragokkal: Benedekfalvá-n, ~ra, ~ról.

*BENÉPESÍT
(be-népesít) ösz. áth. Bizonyos helyet oda szállított, telepített gyarmatokkal, állandó lakosokkal betölt. Benépesíteni a pusztákat.

*BENÉPESÍTÉS
(be-népesítés) ösz. fn. Cselekvés, midőn bizonyos helyet benépesítenek.

*BENÉZ
(be-néz) ösz. önh. Bizonyos kerített helybe, zárt körbe, illetőleg üregbe, öbölbe, mélységbe stb. néz, betekint. A kapun az udvarba, ablakon a szobába benézni. Kútba, pinczébe benézni. Átv. ért. kevés időre befordul, bemegy valahova. Mindjárt jövök, csak ide nézek be. Átmenőben benéztem hozzá.

*BENÉZÉS
(be-nézés) ösz. fn. Szemek működése, midőn benéznek valahová, l. BENÉZ.

*BENFEKVŐ
(ben-fekvő) ösz. mn. Átv. ért. amit belekötöttek, beruháztak valamely jószágba. Valamely jószág benfekvő értéke.

*BENFÖLD
(benföld vagy bennföld) ösz. fn. l. BELFÖLD.

*BENFÖLDI
l. BELFÖLDI.

*BĚNG
(běn-g vagy běm-g) fn. tt. běng-ět. Apró szőlőfej, különösen, mely a szedés után elmaradt. Egy benget alig találni a szőlőben, úgy elverte a jég. Rokonai: bingyó, bogyó, böng, s a tájdivatos: beleczk, billing, filleng.

*BĚNGE
(1), (běn-g-e) fn. tt. běngét, tb. běngék. 1) Benghez vagy bogyóhoz hasonló bimbó vagy rügy a növényeken. 2) Növénynem az öthímesek és egyanyások seregéből, melynek különféle fajai apró bogyókat teremnek, milyenek: varjutövis-, henye-, kutyabenge, stb.

*BENGE
(2), falu Baranya megyében; helyragokkal: Bengé-n, ~re, ~ről.

*BĚNGEBOGYÓ
(běnge-bogyó) ösz. fn. A bengenemű cserje növényeken termő bogyóféle gyümölcs, különösen, mely a varjutövisen terem.

*BĚNGEHIPÓFA
(běnge-hipófa) ösz. fn. Cserjefaj a hipófák neméből, sárgás bogyókkal. (Hippophae Rhamnoides L.)

*BĚNGESÁRGA
(běnge-sárga) ösz. fn. és mn. 1) Sárga festék neme, melyet krétaföldből és bengebogyó levéből készítenek. 2) Olyan színű, mint a bengebogyó.

*BĚNGÉSZ
(1), (běn-g-ész) áth. m. běngész-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. Szoros. ért. a megszedett szőlőtőkéken elmaradt fürtöcskéket, szemecskéket öszveszedegeti; bengeket keresgél. Szélesb. ért. mondjuk más gyümölcsökről is, melyek a fákon ittott találtatnak, valamint általán más terményekről is, melyeket az illető szedők begyüjteni elmulasztottak. Burgonyát, uborkát, kukoriczát bengészni. Különféle tájszokással hasonló jelentésüek: baksáz, lécskel, kórész, bilingez, mezgerel stb. V. ö. BĚNG.

*BĚNGÉSZ
(2), (běn-g-ész) fn. tt. běngész-t, tb. ~ěk. Aki elmaradozott bengeket keresgél, szedeget. Hagyjunk valamit a bengészeknek is. Majd fölszedik ezt a bengészek. Azon szavaink egyike, melyek ugyanazon alakban igék is nevek is.

*BĚNGÉZ
l. BĚNGÉSZ, ige.

*BĚNGEZÖLD
(běnge-zöld) ösz. fn. és mn. 1) Zöld festék, melyet bengebogyóból készítenek. 2) Éretlen bengebogyóhoz hasonló szinű.

*BENGUSHÁZA
falu Liptó megyében; helyr. Bengusházá-n, ~ra, ~ról.

*BĚNGY
(běn-gy vagy běm-gy) elvont gyöke běngyěl, běngyěle szóknak, és származékaiknak. Vastaghangon bongy, mint a bongyol, bongyolodik szók gyöke. Eredetileg csomóba tekergetett, gömbölyített, göngyölített valamit jelent. Képzésre olyan mint: rongy, göngy.

*BĚNGYĚL
(běn-gyěl vagy běm-gyěl) áth. m. běngyěl-t. 1) Holmi ruhaneműt öszvehajtogatás által bengygyé alakít, azaz csomóba, göngyölegbe szed. Vastaghangon: bongyol. 2) Beburkol, betakar, ruhával bepátyókál. A kis gyermeket kendőbe bengyelni.

*BĚNGYĚLE
(běn-gy-ěl-e vagy běm-gy-ěl-e) fn. tt. běngyělét, tb. běngyělék. 1) Bengybe, azaz göngyölegbe, csomóba hajtogatott, kötözgetett holmi, nevezetesen poggyász, czuczolék, nyaláb, motyó. V. ö. PONGYOLA. 2) A Tisza mellékén az érett gyékénykáka gyökere.

*BENI vagy BÉNI
férfi kn. l. BENJÁMIN.

*BENHAT
(ben-hat vagy benn-hat) ösz. önh. Nyelvtani ért. mondjuk oly igékről, melyek cselekvő ereje az illető alanyra hat, ellenkezője: áthat, vagy kihat, pl. dagad, szakad, ered, mered.

*BENHATÓ
(ben-ható vagy benn-ható) ösz. mn. Ami a cselekvő alanyra hat. Benható ige. Máskép: önható. Ellenkezője át- vagy kiható, tárgyraható; mindkettő együtt cselekvő, vagy mivelő.

*BÉNÍT
(bén-ít vagy bén-a-ít) áth. m. bénít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Bénává, nyomorékká tesz. V. ö. BÉNA.

*BÉNÍTÁS
(bén-ít-ás vagy bén-a-ít-ás) fn. tt. bénítás-t, tb. ~ok. Bénává, nyomorékká, inaszakadttá tevés; a test valamely részének, tagjának oly megrontása, melynél fogva az kellő működéseit nem végezheti. V. ö. BÉNA.

*BENJÁMIN
férfi kn. tt. Benjámin-t, tb. ~ok. Jákob patriarka fiainak legifjabbika. "És te Benjámin nem vagy a legkisebbik Juda fejedelmei között." Biblia. Jelentése héber nyelven: boldogfi, vagy szerencse fia.

*BENK
falu Szabolcs megyében; helyr. Benk-en, ~re, ~ről.

*BENKE
1) fn. tt. Benkét; l. BENEDEK, 2) puszta Bihar megyében; helyr. Benké-n, ~re, ~ről.

*BENKEHÁZA
falu Vas megyében; helyr. Benkeházá-n, ~ra, ~ról.

*BENKERESKĚDÉS
lásd BELKERESKĚDÉS.

*BENKŐ
tt. Benkő-t, l. BENEDEK.

*BENMARAD
(ben-marad vagy benn-marad) ösz. önh. Aki vagy ami bizonyos helyből, körből, zárt térből ki nem megy, ki nem vétetik, ki nem szorul. Benmaradni a házban, a szobában. A golyó benmaradt a testében. A pénz benmarad az erszényben, a kendő a zsebben, ha t. i. ki nem veszik, ki nem esik.

*BENMARADÓ
(ben-maradó vagy benn-maradó) ösz. mn. 1) Általán, aki vagy ami bizonyos zárt körből ki nem megy, ki nem vétetik stb. 2) Nyelvtani ért. benmaradó ige, melynél t. i. a cselekvés nem másra, hanem önmagára az alanyra hat, vagyis a cselekvés az alanyban marad, mint: áll, megy, örül, gyógyúl, támad, ébred. Máskép: benható vagy önható. V. ö. ÁTHATÓIGE, KÖZÉPIGE.

*BENMARADÓLAG
(ben-maradólag vagy benn-maradólag) ösz. ih. Ki nem hatólag, át nem hatólag, önhatólag.

*BENN
(ben-n) ih. Megfelel e kérdésre: hol? s am. bizonyos helynek, térnek, öbölnek stb. belsejében, valamely zárt körben. Az illető helyet jelentő viszonynév majd kitétetik, pl. benn van a szobában, benn lakik a városban, benn áll a vízben, majd alattomban értetik, mint: maradj te benn, én majd künn vigyázok; se benn se künn nem találtam; ott benn van. Hasonló képzésüek: künn, fenn, lenn. Marasztalólag ez, és nem az egyszerü ben veszi föl a személyragokat: bennem, benned, benne, bennünk, bennetěk, benněk vagy bennök, melyek a régiségben még egy ett ragot is vőnek közbe magamban, magadban stb. kifejezésére, pl. Jézus kedig esmeg fohászkodék űbennette" azaz ő magában. Régi magyar passio (Toldy kiadása szerént a 176. lapon). V. ö. BEN.

*BÉNNA
l. BÉNA.

*BENNÉK
(ben-n-ék) fn. tt. bennék-ět. Ami valamely térnek, helynek, területnek belsejét, foglalatát, beltartalmát teszi. Újabb alkotásu, s nem igen kapós szó.

*BENNETĚKET
am. titeket. V. ö. BENNÜNKET.

*BENNMARAD
BENNSŰL, BENNSZORÚL, stb. l. BENMARAD, BENSŰL, BENSZORÚL, stb.

*BENNÜNKET
am. minket. Némelyek szerint b előtéttel am. ennünket, vagy énünket (az n megkettőztetik ebben is: ennen), valamint a mink is elemezve: menk, előtét nélkül = enk, a honnan benneteket is annyi volna: enneteket. Ez ellen azon észrevételt lehetne tenni, hogy kivált a régibb nyelvben a tőszemélyek újabb viszonyítással is soha föl nem cseréltetnek, pl. en magam, ten magad, ön maga, min magunk, tin magatok, ön magok. Tehát bennünket inkább a többes minnünket vagy mennünket-ből, benneteket pedig tinneteket vagy tenneteket-ből származott, itt a t, b-vel cseréltetvén föl, mint ebben: batka = babka. Mások, nevezetesen Révai szerint az benn, illetőleg bennünk (belsőnk) szóból eredett. De ez ellen megint azon kifogás áll, miszerént példa nélküli, hogy a személyragozott utóljárók, a milyen benn is, újabb viszonyragokat vennének fel, így pl. velem, veled, tőlem stb. újabb ragozással (pl. velemet, tőlemet) soha nem fordulnak elő. Révay részletes elemzését l. Antiq. Lit. Hung. p. 325-336. Vannak, kik ezen szók elemzésében idegen nyelvekhez folyamodnak, pl. a török ben-hez; de egy az, hogy ennek a többese biz, más az, hogy a 2-ik személy innen hasonlókép mint föntebb, ki nem fejthető; magok ezen nyelvbuvárok ismét más hasonlítást vőnek segítségűl, mely szerént a törzs benn a jakut bäjä volna, mely testet jelent; de ez még mindeniknél erőltettebbnek látszik.

*BENNÜLŐ
(benn-ülő) ösz. mn. és fn. 1) Általán, aki bizonyos zárt helyen, zárt körben ül, ellenkezője: kinnülő. Bennülő és kinnülő utasok. Mint főnév jelent embert, ki idejének nagyobb részét szobában ülve, vagy maradva tölti, s a társaságot kerüli. 2) Átv. ért. mondják szemekről, melyek beestek, vagy természeti alkotásuknál fogva gödreikbe mélyednek. Bennülő szemek.

*BENŐ
(1), tt. Benőt, l. BENKŐ, BENEDEK.

*BENŐ
(2), (be-nő) ösz. önh. 1) A rajta termett életszerves sarjadékok, nevezetesen növények, állati szőrök, héjak stb. befödik, betakarják, tar, kopár fölszinét beborítják. Az agg fák derekai be vannak nőve mohhal. Egész arcza be van nőve szőrrel. 2) Törött, sértett életműszeres test önmagából fejlett életnedvek által beforr, ép állapotra jut. A kezén ejtett vágás benőtt. Átv. ért. benőtt a feje lágya, am. érett korra jutott, már nem gyermek. Használtatik tárgyesetes viszonynévvel is, s am. növés által belep. Az elhagyott utakat benőtte a gaz. A kopár dombokat benőtte a fű.

*BENŐTT
(be-nőtt) ösz. mn. 1) Növények által belepett, födött. Benőtt föld. Gazzal benőtt kertek, erdő alja. 2) Beforradt, gyógyulás által behegedt. Benőtt seb.

*BENÖVÉS
(be-növés) ösz. fn. Állapot, midőn valami benő. l. BENŐ.

*BENSŐ
(ben-ső) mn. tt. benső-t, tb. ~k. Fokozva: bensőbb, legbensőbb. Értelme: belső, belüllevő. Különösen: szellemileg, erkölcsileg belső, mély érzelemmel párosult. Benső barátság. Benső szerelem. Benső meggyőződés.

*BENSŐKÉP
BENSŐKÉPEN, l. BENSŐLEG.

*BENSŐLEG
(ben-ső-leg) ih. Mély érzelemmel, belső érzelemnél fogva, nem tettetve, nem fölszinüen. Bensőleg meg vagyok hatva.

*BENSŐSÉG
(ben-ső-ség) fn. tt. bensőség-ět. Ami belső szellemileg, azaz mély érzelmekkel párosult, s azokra van alapítva. Bensőség az imádságban, Isten iránti tiszteletben; bensőség a szeretetben, és szerelemben; bensőség valamely költeményben.

*BENSŰL
(ben-sűl vagy benn-sűl) ösz. önh. 1) Bizonyos zárt helyen ott ég, megsűl. 2) Átv. ért. bizonyos működésben, vállalatban úgy megakad, hogy se ide se oda nem mozdulhat; kezdett munkáját, tervét véghezvitlenül abbanhagyni kénytelen. Bensült a szónoklatban. Bensült a hazugságban, mert rajta kapták. Ez érteményben a sűl ugyanaz a sűlyed gyökével.

*BENSZÜLETĚTT
(ben-születětt vagy benn-születětt) ösz. fn. Nem idegen földről beköltözött, nem jövevény, hanem az illető hazában született. Városunk benszületett lakosai.

*BENSZÜLÖTT
l. BENSZÜLETĚTT.

*BENT
(ben-t) ih. l. BENN. Képzésre olyan mint: künt, fent, lent, alant.

*BENTARTOMÁNY
(ben-tartomány vagy benn-tartomány) ösz. fn. Tartomány, mely bizonyos területen belül fekszik, más tartományokhoz viszonyítva, melyek kivül fekszenek.

*BENTILTÁS
(ben-tiltás vagy benn-tiltás) ösz. fn. Perbeli orvoslat volt a régi magyar törvénykezési rendszerben, midőn t. i. a vesztes fél a táblai ügyben hozott itélet végrehajtását az itélethozás napján ellenzette, és így az itéletet a perben vagy bírónál benhagyatni kivánta. (Prohibita)

*BENTŐZS
(ben-tőzs vagy benn-tőzs) ösz. fn. Belkereskedés; hazai árukkal s az ország határain belül űzött tőzsérkedés.

*BÉNÚL
(bén-úl vagy bén-a-úl) önh. m. bénúl-t. Bénává, nyomorékká, inaszakadttá leszen. A jó mén ló vagg megbénúl vagy megvakúl. Km. V. ö. BÉNA.

*BÉNÚLÁS
BÉNULÁS, (bén-úl-ás vagy bén-a-úl-ás) fn. tt. bénúlás-t, tb. ~ok. A test valamely részének, tagjának elnyomorodása, szélhüdés, inaszakadás stb. következtében.

*BÉNÚLAT
BÉNULAT, (bén-úl-at vagy bén-a-ul-at) fn. tt. bénúlat-ot. Bénulási állapot, bénultság

*BÉNÚLT
(bén-úl-t vagy bén-a-ul-t) mn. tt. bénúlt-at. Bénává lett, inaszakadt, valamely tagjában megcsonkított. Bénúlt kezü, lábu nyomorék. Bénúlt tűdő.

*BÉNÚLTAN
(bén-úl-t-an vagy bén-a-úl-t-an) ih. Bénúlt állapotban.

*BÉNÚLTSÁG
(bén-úl-t-ság vagy bén-a-úl-t-ság) fn. tt. bénúltság-ot. Bénúlt állapot, inaszakadtság, szélhüdöttség.

*BENZOE
fn. tt. benzoét. Jávában, Virginiában stb. tenyésző bizonyos nemű fának sárgabarna, vagy barnaveres, száraz, fényes gyántája.

*BENZOEFESTVÉNY
(benzoe-festvény) ösz. fn. Benzoefa gyántájából készített festvény.

*BENZOEGYÁNTA
ösz. fn. l. BENZOE.

*BENZOESAV
(benzoe-sav) ösz. fn. Benzoegyántából készített sav.

*BÉNY
KIS~, NAGY~, faluk Esztergomban; helyr. Bény-be, ~ben, ~ből.

*BENYÁLAZ
(be-nyálaz) ösz. áth. Nyállal benedvesít, bemocskol, beken. A ló benyálazza a zablát. Némely ragadozó állatok benyálazzák elébb a fogott zsákmányt, azután nyelik el. A fonók benyálazzák a csöpűt. V. ö. NYÁL.

*BENYÁLAZÁS
(be-nyálazás) ösz. fn. Nyállal benedvesítés, bekenés, bemocskolás. Élettani ért. evői működés, midőn a szájba vett eledelek nagyobb mennyiségben elválasztott nyállal meglágyítanak, hogy annál könnyebben lecsúszszanak.

*BENYÁLKÁSODIK
(be-nyálkásodik) ösz. k. Nyálkával behúzódik, nyálkássá leszen. A rohadásnak indult hús benyálkásodik. V. ö. NYÁLKA.

*BENYARGAL
(be-nyargal) ösz. önh. és áth. Lóháton, vagy más állaton nyargalva bemegy, bevágtat valahová. Benyargalni a városba. Átv. ért. nyargaló paripa módjára sebesen befut, besiet. Áthatólag valamely tért, tájt nyargalva bejár. Az ellenség előcsapatai benyargalják a vidéket. A nyulászok néha egy nyul után három határt is benyargalnak. V. ö. NYARGAL.

*BÉNYE
falu Pestben; ERDŐ~, mezőváros, LEGYES~, falu Zemplénben; helyr. Bényé-n, ~re, ~ről.

*BENYEL
(be-nyel) ösz. áth. Szájtátva valamit a gégecsőbe leereszt. Az éhes eb mohón benyeli az elébe vetett konczot. Átv. ért. mondatik akármily nyilásról, üregről is, mely valamit magába vesz. A földrepedék, vagy csatorna szája benyelte a vizet. V. ö. NYEL.

*BENYÍLIK vagy BENYILIK
(be-nyílik) ösz. k. Befelé tárul, nyitáskor nem feléd hanem tőled elhajlik. Benyílnak az ajtók, kapuk, ablakok, melyek függőlegesen állanak, és sarkaik az illető rámák, vagy szobrok belsejére helyezvék. Felnyílnak pedig, ha vízirányos, vagy harántékos helyzetüek, pl. felnyílik a láda ajtaja, a melegágy ablaka, a felhúzó várkapu.

*BENYILÓ
(be-nyiló) ösz. mn. és fn. 1) Ami befelé nyilik. Benyiló ajtó, kapu. 2) Mellékterem, oldalszoba.

*BENYIT
(be-nyit) ösz. áth. Kaput, ajtót, ablakot befelé tár. Tárgyesetes viszonynév nélkül am. nyitott ajtón bélép, bemegy. Benyitott hozzám. Észre sem vevém, midőn benyitott. V. ö. NYIT.

*BENYITÁS
(be-nyitás) ösz. fn. Kapunak, ajtónak stb. befelé tárása.

*BENYOM
(be-nyom) ösz. áth. 1) Nyomó erővel bizonyos szorulatba, üregbe, likba, vagy általán térbe valamit behelyez, beigazít stb. A karót benyomni a földbe, a nyelet a fejsze fokába. 2) Hasonló erővel behorpaszt, belapít, betör. Fektében benyomta a kalapját. Benyomni a kemencze oldalát. 3) Bizonyos eszköz által bélyeget, jegyet stb. üt, metsz valamibe. V. ö. NYOM.

*BENYOMÁS
(be-nyomás) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn valamit benyomunk anyagi értelemben véve. 2) Átv. erkölcsi, vagy szellemi hatás, melyet valamely tárgy látása, hallása, szóval észlelése kedélyünkre, lelkünkre gyakorol. Kedves, kedvetlen benyomás. E látvány szomorú benyomást tett rám.

*BENYOMAT
(1), (be-nyomat) ösz. fn. 1) Benyomás elvontan véve. 2) Oly nyomat, mely homorúan, vagy befelé áll.

*BENYOMAT
(2), (be-nyomat) ösz. áth. és mivelt. 1) Eszközli, okozza, rendeli stb. hogy valaki benyomjon valamit valahová. A karókat benyomatni a földbe. 2) Nyomda által bizonyos könyvbe, hirdetménybe stb. igtat.

*BENYOMÓDIK
(be-nyomódik) ösz. belsz. A rája nehezedő sulyos test erejétől nyomva behorpad, bezúzódik, belapúl stb. Benyomódik a hordóba csinált káposzta, ha követ tesznek rá. Benyomódik a föld a terhes szekér alatt.

*BENYOMTAT
(be-nyomtat) ösz. áth. 1) A gabonanyomtatást bevégzi. Már benyomtattunk, s ezután vetünk. 2) Könyvnyomdában bizonyos nyomtatvány közé igtat. Holmi furcsaságokat benyomtatni a naptárba. Kár ily dibdábságokat bengomtatni a hírlapba.

*BENYOMÚL
(be-nyomúl) ösz. önh. Nyomról nyomra haladva, tolongva, mintegy erőszak vagy akadály ellen küzdve bemegy, betódúl. Az ellenség benyomúl a városba. Átv. ért. mondjuk lelketlen testekről is, midőn bizonyos gátokat áthágva behatnak valahova. Az árvíz benyomult határunkba.

*BENYUJT
(be-nyujt) ösz. áth. 1) Saját kezével bead valamit. Benyujtani a perhez tartozó okleveleket. A gyógyszert benyujtani a betegnek. 2) Kezét, vagy lábát betolja valahová. V. ö. NYUJT.

*BENYUJTÁS
(be-nyujtás) ösz. fn. Valaminek saját kézzel beadása. Különösen irománynak, folyamodványnak, oklevélnek az illető hatóság elébe terjesztése.

*BENYUJTMÁNY
l. BENYUJTVÁNY.

*BENYUJTVÁNY
(be-nyujtvány) ösz. fn. Iromány, folyamodvány, oklevél, stb. melyet valaki az illető hatóságnak bead, bemutat.

*BENYÚL
(be-nyúl) ösz. önh. Kiterjesztett kezét vagy ujját betolja valahová, hogy ott valamit keressen, megfogjon stb. Benyúl a zsebébe, az erszénybe. Benyúl a gyümölcsös kosárba.

*BENYÚLÁS
(be-nyúlás) ösz. fn. 1) Midőn törzse: benyúl, am. a kéznek vagy ujjnak valahová beterjesztése. 2) Midőn a benyúlik igétől származik, am. befelé terjedés, terjeszkedés.

*BENYÚLIK
(be-nyúlik) ösz. k. Meghosszabbodva, megtágulva bizonyos mélységig behat, beterjed. Tihany félszigete mélyen benyúlik a Balatonba. Az árvafűz ága benyúlik a tóba.

*BENYŰGÖZ
(be-nyűgöz) ösz. áth. Nyűgbe tesz, nyűgféle eszközzel beköt, befűz. Benyűgözni a legelőre vitt lovakat. V. ö. NYŰG.

*BENYŰGÖZÉS
(be-nyűgözés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit nyűgbe tesznek. Lovak benyűgözése.

*BENYÜSTÖZ
(be-nyüstöz) ösz. áth. A takácsoknál am. úgynevezett nyüstfonalakkal a bordát fölszereli. V. ö. NYÜST.

*BÉOK
bész, bé, béunk, bétok, bénak. Vas vármegyei tájszó, melynek gyöke a hangutánzó bé am. bőg, ordít. A marhák béttak a farkas csapásán.

*BEOKIK
(be-okik) ösz. k. Tanulás, gyakorlás, tapasztalás, elmélkedés által valamiben kellő ismeretet, ügyességet szerez, mintegy beleokosodik, beletanul valamibe.

*BEOKTAT
(be-oktat) ösz. áth. Értelmezés, útmutatás, gyakorlat stb. által valakit betanít valamire. V. ö. OKTAT.

*BEOKTATÁS
(be-oktatás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit ész- és okszerüen betanítunk.

*BEOLAJOZ
(be-olajoz) ösz. áth. Olajjal beken, befoltoz, bemocskol. Beolajozni a megégetett ujjakat. A lámpagyujtók beolajozzák ruháikat.

*BEOLAJOZÁS
(be-olajozás) ösz. fn. Olajjal bekenés, befoltozás, bemocskolás.

*BEÓLMOZ
(be-ólmoz) ösz. áth. Ólommal beborít, beönt, becsinál. Beólmozni az ablakfiókokat. A likas huszasokat beólmozni.

*BEÓLMOZÁS
(be-ólmozás) ösz. fn. Cselekvés, midőn beólmoznak valamit. V. ö. BEÓLMOZ.

*BEOLT
(be-olt) ösz. áth. 1) Gyümölcsfát vagy más növényt nemesebb fajból vett ágacskának vagy bimbónak bele csíptetése által nemesít. 2) Embert vagy más állatot bizonyos sebészi műtét által a himlő ellen biztosít. Beoltani a gyermekeket. 3) Tejet vagy más híg testet bizonyos szernek bevegyítésével sürűvé, aludttá tesz. A tejet borjubéllel beoltani. Elemzését illetőleg V. ö. OLT.

*BEOLTÁS
(be-oltás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg műtét, mely által valamit beoltanak, ezen igének minden értelmében. Fák beoltása. Mész beoltása. Kisdedek beoltása. Téj beoltása. V. ö. OLTÁS.

*BEOLTÁSI
(be-oltási) ösz. mn. Beoltáshoz való, tartozó, arra vonatkozó. Beoltási műtét. Beoltási szerek. A fák beoltási módja, ideje.

*BEOLVAS
(be-olvas) ösz. áth. l. BESZÁMLÁL.

*BEOMLASZT
(be-omlaszt) ösz. áth. Eszközli, okozza, véghezviszi, hogy beomoljék valami; részekre bontva, választva bedönt. Az árvíz beomlasztja a sárfalakat. Az erős förgeteg beomlasztotta a rozzant háztetőt. A kor rágó fogai beomlasztották a régi várakat. V. ö. OMOL, OMLIK.

*BEOMLIK
(be-omlik) ösz. k. Mondjuk szilárd állományu testről, épületről stb. midőn részeinek öszvetartó kapcsai megtágulván bedől, beszakad, beroskad. A víz-mosta partok, gátak beomlanak. Mondjuk vízről is, midőn rést szakasztva benyomul, betódul valahová. V. ö. OMLIK.

*BEOMLÍT
(be-omlít) ösz. áth. l. BEOMLASZT.

*BEÓNOZ
(be-ónoz) ösz. áth. Ónnal befuttat, ónlemezzel beborít, behúz, beczinez. Beónozni a rézedényeket. V. ö. ÓNOZ.

*BEÓNOZÁS
(be-ónozás) ösz. fn. Ónnal befuttatás, ónlemezzel behúzás, beborítás.

*BEORCZÁTLANKODIK
(be-orczátlankodik) ösz. k. Hivatlanul, sőt kelletlenül szemtelen módon betolakodik valahová.

*BEORDÍT
(be-ordít) ösz. önh. Ordító hangon bekiált. A szamár beordít a kapun. Tárgyesetes viszonynévvel am. ordítva beharsogtat bizonyos tért. Az éhes farkasok beordítják a mezőt, az erdőt. Az elveszett kölykét kereső oroszlán beordítja a rengeteget.

*BEORDÍTOZ
(be-ordítoz) ösz. gyak. önh. Gyakran, folytonosan, ismételve beordít.

*BEOROZ
(be-oroz) ösz. áth. Orozva, azaz lopva, az illető fölügyelőket kikerülve, megcsalva becsempész, behoz, vagy bevisz valamit. Tiltott portékákat beorozni.

*BEOROZÁS
(be-orozás) ösz. fn. Alattomos cselekvés, midőn valamit beoroznak, becsempésznek.

*BEOROZKODIK
(be-orozkodik) ösz. k. Belopódzkodik, titkon, alattomban, tilalom ellenére besurran, becsúsz valahová. A tolvaj beorozkodik a házba. A farkas beorozkodik a juhakolba, a róka a tyúkólba. Útlevél nélkül beorozkodni más országba. A kém beorozkodott az ellenség táborába.

*BEOSON
(be-oson) ösz. önh. Suttomban, mellékutakon, siető léptekkel becsuszszan, besurran valahová. Az üldözők elől beosonni az erdőbe, a sűrűbe. V. ö. OSON.

*BEOSONT
(be-osont) ösz. önh. l. BEOSON.

*BEÓTVARASODIK
(be-ótvarasodik) ösz. k. Testének valamely részét ótvar lepi be. A kisgyermek feje beótvarasodott. V. ö. ÓTVAR.

*BEÖLTÖGET
(be-öltöget) ösz. gyak. áth. 1) Több öltéssel bevarr, befoldoz. Beöltögetni az elfeslett lepedőt, a kiszakadt harisnya sarkát. 2) Kiöltött nyelvét betologatja. A gúnyolodó gyermek beöltögeti nyelvét az ablakon.

*BEÖLTÖZIK
(be-öltözik) ösz. k. Bizonyos társulat jelmezét magára vevén, ugyanannak tagjává leszen. Beöltözni szürkebarátnak. Beöltözött a benedekiek rendébe.

*BEÖLTÖZTET
(be-öltöztet) ösz. áth. Bizonyos jelmezt ad reá, s ez által őt valamely társulat tagjává beavatja. Beöltöztették őt szürke apáczának.

*BEÖMLÉS
(be-ömlés) ösz. fn. Benyomulás, befolyás neme, midőn bizonyos testtömeg valamely helyre beömlik. V. ö. BEÖMLIK.

*BEÖMLIK
(be-ömlik) ösz. k. Víz, vagy más folyékony test valamely résen, hézagon, szakadáson stb. benyomul. Az árvíz beömlött az ablakon.

*BEÖMLÍT
(be-ömlít) ösz. áth. Hullámozva, áradozva beönt. A Tisza beömlíti vizeit a Dunába. Az elszakadt töltés beömlíti az árvizet a helységbe. Bodrogközben am. beomlít vagyis behorpaszt, özönével beszakaszt.

*BEÖNT
(be-önt) ösz. áth. 1) A partjait és gátokat áthágó viz sokasága valamely tért beborít. A kiáradt Duna beöntötte a lápokat és réteket. 2) Folyó testet bizonyos edénybe, üregbe stb. tölt. A moslékot beönteni a csatornába. 3) Olvasztott híg anyaggal bevon, befuttat. Viaszszal, szurokkal beönteni valamit.

*BEÖVEZ
(be-övez) ösz. áth. 1) Övféle kötővel körülvesz, beköt. Derekát beövezte szíjjal. 2) Öv gyanánt körülfog, bekerít.

*BEPÁCZOL
(be-páczol) ösz. áth. Páczféle csípős, eczetes stb. folyadékba tesz, hogy megpuhuljon, hogy szívosságából engedjen. Bepáczolni a vadhúst. V. ö. PÁCZOL.

*BEPÁCZOLÁS
(be-páczolás) ösz. fn. Cselekvés, midőn bepáczolnak valamit. V. ö. BEPÁCZOL.

*BEPADOL
(be-padol) ösz. áth. l. BEPALLÓZ.

*BEPAKOL
(be-pakol) ösz. áth. Málhát, holmi elszállítani való jószágot, ruhaneműt stb. böröndbe, táskába, ládába stb. belerak, bemálház. Már mindenét bepakolta, s nemsokára elhordozóskodik. Átv. ért. töltig eszik, iszik. Bepakolt tíz gombóczot. Jól bepakolt a turós galuskából. V. ö. PAKOL.

*BEPAKOLÁS
(be-pakolás) ösz. fn. Az elszállítandó málhának, podgyásznak, árúknak stb. be- és öszverakosgatása. V. ö. BEPAKOL.

*BEPAKOLÁSI
(be-pakolási) ösz. mn. Bepakoláshoz tartozó. Bepakolási költségek.

*BEPALÁNKOL
(be-palánkol) ösz. áth. Palánkkal bekerít. Bepalánkolni a kertet. V. ö. PALÁNK.

*BEPALÁSTOL
(be-palástol) ösz. áth. Szoros ért. palástnemű burkonynyal beföd, betakar, palástba takar. Szélesb. ért. akármily nemű felső ruhába burkol. V. ö. PALÁST.

*BEPALLÓZ
(be-pallóz) ösz. áth. Valamely területet pallódeszkákkal vagy lapos gerendákkal beföd. Bepallózni a szobákat, az istállót. Bepallózni a hídat, a sáros utczákat. V. ö. PALLÓ.

*BEPANASZOL
(be-panaszol) ösz. áth. Panaszképen bejelent, bemond, bevádol. Bepanaszolni a rajta történt méltatlanságot. A sértő felet bepanaszolni a biróságnál.

*BEPARANCSOL
(be-parancsol) ösz. áth. Parancsszó által rendeli, meghagyja valakinek, hogy határozott helyen és időben jelenjen meg. Beparancsolni a szabadsággal haza bocsátott katonákat. A helységek bíráit beparancsolni a vármegye házára. Szélesb ért. a künn levőnek parancsolja, hogy jőjön vagy menjen be.

*BEPATTAN
(be-pattan) ösz. önh. Pattanva betörik, beszakad. Bepattan a túlfeszített ablak. Átv. ért. hirtelen, nagy robajjal belép, benn terem. Mintha szél hozta volna egyszerre bepattant hozzám.

*BEPATTANT
(be-pattant) ösz. önh. és áth. Ostort vagy más pattanó eszközt befelé hangoztat. Bepattantott a kapu alá. Ujjaival bepattantott az ablakon.

*BEPATYÓKÁL
(be-patyókál) ösz. áth. Holmi ruhanemübe, lepelbe, kendőbe pongyola módon beburogat, betakargat, különösen hideg, vagy szél ellen; bebugyolál, bebulál. Az útra vitt gyermeket, a beteget bepatyókálni.

*BEPÁZSITOSODIK
(be-pázsitosodik) ösz. k. A rajta tenyésző, sarjadzó pázsit befödi, belepi. Az elpusztult ház udvara bepázsitosodik.

*BEPÁZSITOZ
(be-pázsitoz) ösz. áth. Fölszeldelt pázsitos földdel beültet, beföd, betakar. Bepázsitozni a kerti ágyak kerületét, a földből rakott pamlagot.

*BEPĚCSÉTĚL
(be-pěcsétěl) ösz. áth. Rányomott, ráragasztott pecséttel bezár, fölbomlás vagy fölbontás ellen biztosít. Bepecsételni a levelet. Bepecsételni a bírói zár alá vett szobák ajtajit, a szekrényeket.

*BEPĚCSÉTĚLÉS
(be pěcsétělés) ösz. fn. Pecséttel bezárás, beragasztás, vagy lezárolás.

*BEPĚCSÉTĚZ
(be-pěcsétěz) ösz. áth. 1) lásd BEPĚCSÉTĚL. 2) Valami ragadós mocsokkal befoltoz, becsunyít. Olajjal, zsírral bepecsétezni a ruhát, a pallót.

*BEPĚCZKĚL
(be-pěczkěl) ösz. áth. Peczekkel bezár; a peczket bizonyos karikába, likba stb. ölti. Bepeczkelni az ajtót. Bepeczkelni a nadrágszíjat. V. ö. PĚCZĚK.

*BEPĚLYHĚSĚDIK
(be-pělyhěsědik) ösz. k. A rája szálló és hozzá ragadó pelyhek belepik. Bepelyhesedett a ruhája, a haja. Zártabb ajakkal ejtve: bepölyhösödik.

*BEPENÉSZĚSĚDIK
(be-penészěsědik) ösz. k. Penészféle rohatag burokkal behúzódik. A nedves helyen tartott sajt, kenyér bepenészesedik.

*BEPĚRĚL
(be-pěrěl) ösz. áth. Valakit az illető bíróság előtt perbe idéz, pert indít ellene.

*BEPĚRĚLÉS
(be-pěrělés) ösz. fn. Perbe idézés, pernek indítása valaki ellen.

*BEPIKKELYĚZ
(be-pikkelyěz) ösz. áth. Halról leszedett pikkelyekkel, máskép halpénzzel behúz, beborogat, betakargat valamit. Átv. ért. bizonyos művet, pl. sisakot, mellvasat, köntöst pikkelyformáju lemezkékkel rétegesen beborít.

*BEPILLANT
(be-pillant) ösz. önh. Annyi időnyire, mennyibe a szempillák egyszeri emelése kerül, benéz, betekint; egy szemvágással néz be. Továbbá, csak úgy futtában, könnyeden, rövid időre benéz, belát. V. ö. PILLANT.

*BEPILLÉSĚDIK
(be-pillésědik) ösz. k. Pille nevezetü vékony gyönge hártyával behúzódik, pl. a felforralt tejszin. V. ö. PILLE.

*BEPIRONGAT
(be-pirongat) ösz. áth. Illetlen magaviseleteért pirongatva, feddve, orczázva parancsolja valakinek, hogy menjen vagy jöjjön be. Az anya bepirongatja az utczán pajkoskodó gyermekeit. V. ö. PIRONGAT.

*BEPIRONKODIK
(be-pironkodik) ösz. k. Ál vagy valódi szégyenérzettől elpirulva, bemegy valahová, mintha restellené, vagy átallaná, hogy be kell mennie. Különbözik tőle a szégyenérzetet nélkülöző beorczátlankodik, beszemtelenedik.

*BEPISZKÍT
(be-piszkít) ösz. áth. Piszokkal beken, berondít, becsunyít. Bepiszkítani a ruhát, a bútorokat, az asztalkendőket. Szurokkal, zsírral bepiszkítani magát. V. ö. PISZOK.

*BEPISZKOL
(be-piszkol) ösz. áth. 1) l. BEPISZKÍT. 2) Átv. ért. gyalázva, rágalmazva, erkölcsileg bemocskolja valaki nevét, becsületét.

*BEPISZKOLÁS
(be-piszkolás) ösz. fn. Piszokkal bekenés, berondítás, becsunyítás; gyalázás, rágalmazás, becsületsértés.

*BEPISZKOLÓDIK
(be-piszkolódik) ösz. belsz. Holmi ragadós testek hozzátapadása által piszkossá, rondává, mocskossá, czirmossá, szennyessé leszen. A szurokkal, festékkel bánó kezei, ruhái bepiszkolódnak.

*BEPLÁNTÁL
(be-plántál) ösz. áth. Plántákkal, azaz, fiatal sarjadékféle növényekkel beültet. A kertet különféle oltoványokkal, csemetékkel, szőlővesszőkkel beplántálni.

*BEPÓLYÁL
(be-pólyál) ösz. áth. Pólyába takargat, pólyával beburogat, bekötözget, begöngyölget. Bepólyálni a kisdedet. Bepólyálni az eltörött kezet, lábat. V. ö. BEBULÁL, BEPATYÓKÁL.

*BEPÓLYÁZ
(be-pólyáz) ösz. áth. lásd BEPÓLYÁL.

*BEPOROSÍT
(be-porosít) ösz. áth. Ráhintett, rászórt, ráfújt porral beszennyez.

*BEPOROSODIK
(be-porosodik) ösz. k. A rászálló s rátapadó portól beszennyesedik, porral behúzódik. Söpréskor beporosodnak a bútorok.

*BEPOROSÚL
(be-porosúl) ösz. önh. l. BEPOROSODIK.

*BEPOROZ
(be-poroz) ösz. áth. 1) l. BEPOROSÍT. 2) Porféle testtel behint. Beporozni a fejet hajporral. Beporozni a puska serpenyőjét lőporral. Fövenynyel, kőporral beporozni a lépcsőket, a fölsúrolt pallót. Beporozni az irást.

*BEPOTTYAN
(be-pottyan) ösz. önh. Pottyanva beesik. A kosárból kihullott almák bepottyantak a sárba, a vízbe.

*BEPOTTYANT
(be-pottyant) ösz. áth. Úgy ejt el valamit, hogy bepottyanjon valahová. Korsóját bepottyantotta a kútba.

*BEPÖK
(be-pök) ösz. önh. és áth. 1) Valamibe pök. Bepökni a markába. Bepökni a mosdótalba. 2) Pökkel, nyállal becsunyít, berutít, foltossá tesz. Bepökni a pallót. 3) Mondjuk bogarakról, férgekről, midőn ganajaikkal bemocskítanak valamit. A legyek bepökték a tükröt, a bútorokat, a falakat. Átvetve: beköp.

*BER vagy BĚR
1) Hangutánzó gyök, mely erősen reszkető, rengő hangot fejez ki a běrěg, běrren, běrrent származékokban, s rokona azon pěr, melyből pěrěg, pěrdül, pěrget stb. származnak. Mindezek bizonyos körben forgó testek hangját utánozzák. 2) Idegeket megrázó, vagy erős indulatot fejez ki a běrz, běrzěget, běrzenkědik származékokban, s rokona a vastaghangu bor, melyből borzad, borzaszt stb. eredtek. 3) Forgást, keringést jelent hangutánzás nélkül a bereg (párzik a juh) igében, mint az ebről mondják hogy forog. Ide tartozik a bere (csere) származék is, mennyiben a cserebere az illető áruk forgatása, ideoda adásvevése által történik. 4) Rokona azon věr gyöknek, melyből věrěs (ruber) származik, innen értelmezendők: berke, máskép birke, azaz, gyönge hajtásu, piros héju vessző (virga, virgultum) és a berkenye, piros héju gyümölcséről, valamit a bertóka vagy birtóka, fáján megüszögösödött veres bőrü szilva. 5) Metszést, hasítást jelent a beretva, berbécs (herélt kos) és berena (hasogatvány) szókban, s rokona vastaghangon bor bar, mint a borda, borna, barázda, barkócza szók gyöke. Rokona a bar, bor gyök (,borit' szóban), midőn ber-k-et jelent.

*BÉR
(1), önálló gyök és fn. tt. bér-t, tb. ~ěk. Általán bizonyos dologért járó díj, fizetés, ára valaminek, nevezetesen a) valamely szolgálat fejében fizetett, vagy fizetendő díj, zsold. Cselédbér, munkabér, révbér, fuvarbér, pásztorbér, napi bér, párbér vagy ágybér, melyet a házas hivek illető papjaiknak fizetnek. Szegődött bér, osztott koncz (ellenébe tétetik, mint jobb és bizonyosabb, a közös vagyonnak). Km. Ette haszna, alutta bére. Km. Nagy bért kérni. Sok bére van. Fölemelni, javítani a cselédek bérét. Szökött katonánek nincsen bére. Km. 2) Más jószágának haszonvételeért adott díj. Házbér, hajóbér, haszonbér, úrbér, fűbér, bikabér, ménbér, fürdőbér. Bérbe adni, bérbe venni, fogadni valamit.
Rokona az előtét nélküli vastaghangu ár, és a vékonyhangu ér (valet), melyből érték, érdem stb. származtak. Hasonlók hozzá a német Werth és Preis, a latin merces, pretium. V. ö. ÁR.

*BÉR
(2), falu Nógrád megyében; KIS~, mezőváros, NAGY~, puszta Komáron megyében; helyragokkal: Bér-en, ~re, ~ről.

*BERA
férfi kn. A palóczoknál am. Adalbert. Albert. Vegyázz Bera magadra, fee ne őts a garadra, Palócz népd.

*BERÁCSOL
(be-rácsol) ösz. áth. Rácscsal bekerít, bezár, rácsba tesz. Berácsolni a konyhaajtót. Berácsolni a pajta, a padlás ablakait. Berácsolni a turót, szalonnát. V. ö. RÁCS.

*BERÁCSOZ
(be-rácsoz) ösz. áth. l. BERÁCSOL.

*BERAGAD
(1), (be-ragad) ösz. önh. Öszvetapadva beszorul, minélfogva kivenni, elválasztani nehéz. Beragadtak a fagyos ablakok. A megdagadt szár beragadt a pipába. Beragadt a szurokba. Csipától beragadtak a szemei. Átv. ért. beragadt a szája, nem szól, nem beszél, midőn szólnia kellene.

*BERAGAD
(2), (be-ragad) ösz. áth. Erőszakkal, sebes rántással maga után bevisz, behúz valahová. A lovak beragadták a kocsit a mélységbe. V. ö. RAGAD, áth.

*BERAGASZT
(be-ragaszt) ösz. áth. 1) Bizonyos tapadó szívos szerrel pl. enyvvel, szurokkal, csirizzel becsinál, behúz. Az ablak réseit csirizes papirral beragasztani. 2) Akasztóval, kajmóval, kapocscsal beakaszt. Beragasztani az ajtót, ablakot.

*BERAGASZTÁS
(be-ragasztás) ösz. fn. Cselekvés, midőn beragasztanak valamit, illetőleg betapasztás, beakasztás. V. ö. BERAGASZT.

*BERAGYOG
(be-ragyog) ösz. önh. Szemkápráztató fénynyel besugárzik, ragyogva besüt, beviláglik. V. ö. RAGYOG.

*BERAJZOL
(be-rajzol) ösz. áth. Bizonyos területet rajzvonalakkal beír. Berajzolni a táblát, a papirívet, a falakat. V. ö. RAJZOL.

*BERAK
(be-rak) ösz. áth. 1) Különféle, vagy egynemű részekből álló holmit behelyez. Berakni a kamrába a télrevalókat. A könyveket berakni a szekrénybe. A gabonakévéket berakni a pajtába. 2) Bepakol. Berakni hordóba a heringeket. 3) Valamely rést, nyilást, hézagot beépít. Berakni a mellékajtót. Téglával berakni a vakablakot. V. ö. RAK.

*BERAKÁS
(be-rakás) ösz. fn. Cselekvés, midőn holmit beraknak. V. ö. BERAK.

*BERAKODÁS
(be-rakodás) ösz. fn. Betakarítás, illetőleg behelyezkedés neme, midőn berakodunk valahová. V. ö. BERAKODIK.

*BERAKODIK
(be-rakodik) ösz. k. Bizonyos tárba, lakba, födél alá behordott s behelyezett holmivel együtt betelepedik. A gabonakereskedők berakodnak a hajóba. A vásárosok berakodnak a sátorba. Berakodni az új szállásba. V. ö. RAKODIK.

*BERAKOGAT
(be-rakogat) ösz. gyak. áth. Egymás után, időnként, részenként, folytatólag berak, behelyez. V. ö. RAKOGAT.

*BERAKOSGAT
(be-rakosgat) ösz. gyak. áth. Holmit bizonyos rendben, sorban majd ide, majd oda téve, illesztve, behelyez. A könyveket szakok szerint berakosgatni a fiókokba. V. ö. RAKOSGAT.

*BERAKOSKODÁS
(be-rakoskodás) ösz. fn. Holminek ideoda behelyezgetése, bizonyos rendben berakása.

*BERAKOSKODIK
(be-rakoskodik) ösz. k. Sürgölődve, mintegy ideoda kapkodva holmijével együtt bizonyos rendben behelyezkedik.

*BERAKOSZIK
(be-rakoszik) l. BERAKODIK.

*BÉRALATTI
(bér-alatti) ösz. mn. Ami bizonyos bérben, haszonbérben ki van adva. Béralatti ház, földbirtok.

*BÉRALKU
(bér-alku) ösz. fn. Szerződés, mely valamely jószágnak haszonbérbe adása, vevése fölött köttetik. Béralkut kötni, aláírni.

*BERÁNCZIGÁL
(be-ránczigál) ösz. áth. Valamely tagjánál vagy ruhájánál fogva megmegrántva a bemenni vonakodót behúzza. V. ö. RÁNCZIGÁL.

*BERÁNCZIKÁL
l. BERÁNCZIGÁL.

*BERÁNDUL
(be-rándul) ösz. önh. Mintegy futtában, sietve és rövid időre bekocsiz, belovagol valahová. Gyakran berándulok a szomszéd városba. Egy-két órára berándulok hozzátok. V. ö. RÁNDUL.

*BERÁNDULÁS
(be-rándulás) ösz. fn. Valahová rövid időre bekocsizás, belovagolás, bemenés.

*BERÁNGAT
(be-rángat) ösz. gyak. áth. Többeket egymás után beránt, behúzkál valahová, beránczigál. A juhokat berángatni az úsztatóba.

*BERÁNT
(be-ránt) ösz. áth. 1) Erőszakosan megragadva maga után, vagy maga felé vonva bemenni, beesni, bezuhanni stb. kényszerít valahová. Lábánál fogva berántani valakit az árokba. A hajókötél a vontatót berántotta a Dunába. 2) Zsiradékban pörkölt liszttel valamely főzeléket, ételt ízletessé tesz, elkészít. Berántani a káposztát, lencsét, borsót. Máskép: berát. V. ö. RÁNT, RÁTOTTA.

*BERBE
(ber-be) fn. tt. berbét. Ürü, azaz kiherélt kos, máskép: berbécs. Gyöke a metszést jelentő ber. Egyezik vele a latin vervex. V. ö. BER, gyök.

*BÉRBEADÁS
(bérbe-adás) ösz. fn. Valamely jószág haszonvételének bizonyos bérért odaengedése.

*BÉRBEADÓ
(bérbe-adó) ösz. fn. Jószágtulajdonos, ki valamely ingatlan vagy ingó birtokát szerződött bérért használatra odaengedi.

*BERBECS
fn. tt. berbecs-ět. 1) Ürü, herélt kos. Alkalmasint a latin vervex-ből honosíttatott. 2) Pápa vidékén és Kemenes táján am. báránybőrből való süveg.

*BERBECZ
(ber-becz) fn. tt. berbecz-ět. Így nevezik Kemenesalján azon juhbőrből készített téli süveget, melynek neve máskép: bagósüveg. Valószinüleg egy eredetü a berbecs szóval.

*BÉRBEFOGADÓ
(bérbe fogadó) ösz. fn. Aki valamely jószág haszonvételét bérbe kifogadja, haszonbérlő.

*BĚRBĚNCZE
l. BÖRBÖNCZE.

*BÉRBEVÉTEL
(bérbe-vétel) ösz. fn. l. HASZONBÉRLET.

*BÉRBEVĚVŐ
l. BÉRBEFOGADÓ.

*BĚRBITE
természeti hangutánzó fn. tt. běrbitét. Félig nyitott ajakkal, fogak közötti tompa, értetlen mormogás, milyen a magokban imádkozók dörmögő hangja. Különösen babonások imádsága vagy mondókája. Egyeznek vele, mint szintén hangutánzók, a franczia brailler, braillement, a német brummen, a latin balbutio, az olasz borbottare, stb.

*BĚRBITÉL
(běrbite-el) önh. m. běrbitélt. Dörmögve imádkozik, babonás mondókákat mormol. Néhutt: berbitál.

*BÉRCSE
(bér-cse vagy bőr-cse) fn. tt. bércsét, tb. bércsék. Növénynem a sokhímesek és sokanyások seregéből; csészéje nincs, bokrétája négy szirmu, magvai csákósak (Clematis). Fajai: kapaszkodók, felfutók és felálló szárúk. Erdőkben tenyészik.

*BÉRCZ
(1), fn. tt. bérczet. Általán tető, magaslat, orom, különösen hegytető, hegyorom, a hegylánczból kiemelkedő magasabb csúcs. Hegyek bérczei. Világ bércze. (Pázmán). Messze kékellő bérczek. Fölmászni a legmagasabb bérczre. Megegyezik vele a német Berg és szláv werch, mely hasonló alakban a némettel rokon más nyelvekben is divatozik, továbbá a persa barz vagy berz vagy burz (altitudo); zend bereza (altus, sublimis, altitudo); szanszkrit brihat (altus, sublimis); ugyancsak a szanszkrit parvatasz (orom, part), a hellen oroV, parnasoV, lapp és finn wari, wuori, szláv hora, magyar part, mart, orom, úgy szintén ra, re ragok is, stb. Valamennyi lényeges hang a terjedés, különösen a magasra törekvést jelentő r. V. ö. R betű.

*BÉRCZ
(2), népes puszta Zemplénben; helyragokkal: Bércz-en, ~re, ~ről.

*BERCZE
(ber-cze) fn. tt. berczét. 1) Járom bélfája, mely értelménél fogva tulajdonképi gyöke bel vagy bél, tehát am. belcze vagy bélcze. 2) A székelyeknél divatos szabásu lábravaló, gatya vagy harisnya. Ez értelemben hasonló hozzá: berhe vagy börhe.

*BERCZEL
(1), (ber-z-el) áth. m. berczel-t, Szalamegyei tájszó, am. tojóz, petéz.

*BERCZEL
(2), faluk Nógrád, Pest és Szabolcs megyékben; helyragokkal: Berczel-en, ~re, ~ről.

*BERCZENCZE
GARAN~, falu Bars megyében; helyragokkal: Berczenczé-n, ~re, ~ről.

*BERCZENCZEI
(berczenczei-i) mn. tt. berczenczei-t, tb. ~ek. Az őszi szilva egy fajáról mondják, mely hosszú alakú, éretten sötét kék szinű s magvaváló. Nevét talán Beszterczétől vagy Berczenczétől vette. Néhutt rövidebben: berczi szilva.

*BÉRCZES
(bércz-es) mn. tt. bérczes-t vagy ~et, tb. ~ek. A minek kiálló bérczei, ormai, magaslatai vannak. Bérczes vidék, bérczes hegyláncz.

*BERCZI
kicsinyező férfi kn. tt. Berczit, tb. ~k. l. BERA, vagy ADALBERT.

*BÉRCZI
(bércz-i) mn. tt. bérczi-t, tb. ~ek. Bérczen termő, növő, bérczről eredő. Bérczi galagonya, lóhere. Bérczi patak. Bérczi fenyű, szikla.

*BÉRCZOROM
(bércz-orom) ösz. fn. Hegytető, hegycsúcs.

*BÉRCZŐR
(bércz-őr) ösz. fn. Bérczen, magaslaton, hegyormon vigyázó őr, vagy őrség.

*BÉRCZTÓ
(bércz-tó) ösz. fn. Hegy magaslatán levő tó, tengerszem.

*BÉRCZTŰZ
(bércz-tűz) ösz. fn. A bérczőrök által hegyormon bizonyos jeladásul gyújtott tűz.

*BERE
(1), (ber-e) fn. tt. berét, tb. berék. 1) Túl a Dunán némely tájakon am. magvas kender feje, melyet másutt bugának neveznek. Gyökére nézve a bérz, borz, berzes, borzas szókkal rokon. 2) A csere szóval ikerítve: cserebere, am. holmi árúk adásvevési forgatása. Szereti a csereberét. V. ö. BERÉNY. 3) Helységek neve Magyar- és Erdélyországban; helyragokkal: Beré-n, ~re, ~ről.

*BERE
(2), falu Szathmár megyében, és Erdélyben Maros székben; helyr. Beré-n, ~re, ~ről.

*BERECZ
(1), férfi kn. tt. Berecz-ět. Briccius. Több családok viselik e nevet. Máskép: Bereczk.

*BERECZ
(2), (ber-ecz) fn. tt. Berecz-ět. Győr tájékán am. ripacs, himlőhely. Azon ber gyökü szók osztályába tartozik, melyek metszésre, hasításra vonatkoznak. V. ö. BĚR, gyök.

*BERECZKI
ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Zemplén megyében; helyr. Bereczki-be, ~ben, ~ből.

*BĚRĚG
(1), (běr-ěg) önh. m. běrěg-tem, ~tél, běrgětt, htn. ~ni vagy běrgeni. 1) Mondják a juhokról, midőn a nemi közösülés, párosodás ösztöne űzi őket. Egyértelmü vele: fereg azaz forog, mint a párosodó ebekről mondják. V. ö. BERGIK. 2) Forgás, morgás közben erős ber-féle hangon szól, máskép běrrěg. Hasonló hozzá a keményebb ajakhangu pěrěg. 3) Mint helynév, berek szóból eredett.

*BEREG
(2), vagy BEREGH, mezőváros, ugyanily nevű megyében; helyragokkal mint város: Bereg-en, ~re, ~ről, mint vármegye: Bereg-be, ~ben, ~ből.

*BEREGBÖSZÖRMÉNY
falu Bihar megyében; helyragokkal: Bereg-Böszörmény-be, ~ben, ~ből.

*BEREGSZÁSZ
mezőváros Bereg vármegyében; helyragokkal: Beregszász-on, ~ra, ~ról.

*BEREGSZEGH
falu Nyitrában; helyragokkal: Beregszegh-en, ~re, ~ről.

*BEREGSZÓ
l. BEREKSZÓ.

*BEREGVÁRMEGYE
(bereg-vár-megye) ösz. fn. Magyarország éjszakkeleti részén s a beszkédi havasok déli lejtőjén fekvő vármegye.

*BEREK
(1), (ber-ek) fn. tt. berket. Vizes lapályokat, folyók mellékét ellepő és sűrü bokrokból, tövisekből, vesszőkből álló cserjés erdőcske. Berekben a farkas. Km. Illa berek, nádak, erek, azaz mind oly helyek, hová elbújni, menekülni, rejtőzni lehet; elrontva: illa berek, nád a kert. 2) Szélesb ért. s némely tájszokás szerint, ingoványos, náddal, bozóttal buján benőtt lapály. Sárvíz melléki berkek.
Eredetére nézve l. BER gyök. Rokon vele a franczia parc, angol és német park, melyet a német nyelvészek bergen, barg szóból származtatnak.

*BEREK
(2), több helység neve, KEREK~, KIS~, NAGY~, SZÁRAZ~, TISZTA~; helyragokkal: Berek-en, ~re, ~ről.

*BEREKALJA
több helység neve; helyragokkal: Berekaljá-n, ~ra, ~ról.

*BEREKED
(be-reked) ösz. önh. 1) Mondjuk csöves, üreges, likas, nyilásos testekről, midőn bedugulnak, valamivel betömődnek, illetőleg nem szelelnek, Bereked a pipaszár, a csatorna. 2) Különösen mondatik a légcsőről, midőn meghülés vagy gyuladás következtében, vagy sok beszéd miatt tompa, tisztátalan hangot ad. 3) Valahová beszorul. V. ö. REKED.

*BEREKEDÉS
(be-rekedés) ösz. fn. Szorulási, szükülési állapot, midőn bereked valami. V. ö. BEREKED.

*BEREKĚNYE
l. BERKĚNYE.

*BEREKESZT
(be-rekeszt) ösz. áth. 1) Korlátok közé, ketreczbe, s általán akármily kerített helyre bezár, hogy ki ne mehessen. Berekeszteni ólba a sertéseket, ketreczbe a tyúkokat, réczéket, esztrengába a juhokat, akolba a borjúkat. 2) Átv. ért. valamely dolgot, munkát, különösen beszédet bevégez, befejez, s folytatni megszünvén, mintegy bezár.

*BEREKESZTÉS
(be-rekesztés) ösz. fn. Cselekvés, mely által berekesztünk valamit, ezen igének minden érteményeiben. V. ö. BEREKESZT.

*BEREKESZTÉSÜL
(be-rekesztésül) ösz. ih. Bevégzésül, befejezésképen. Berekesztésül még csak néhány szót akarok mondani.

*BEREKI
l. BERKI.

*BEREKSZÓ
faluk Temes megyében és Erdélyben; helyragokkal: Berekszó-n, ~ra, ~ról.

*BEREKUTCZA
falu Temes megyében; helyragokkal: Berekutczá-n, ~ra, ~ról.

*BEREKVIRÁG
(berek-vírág) ösz. fn. Általán berkekben, azaz lapályos cserjékben tenyészni szokott virágnemek, különösen a kökörcsin nemüek némely fajai.

*BERÉL
(ber-e-el) áth. m. berélt. Csere szóval ikerítve: csereberél am. tőzsérkedik, űzérkedve, advavéve holmi árukat forgat, különösen árút árúval fölváltva. V. ö. BERE. 1.)

*BÉRĚL
(bér-ěl) áth. m. bérělt vagy bérlětt, htn. ~ni vagy bérleni. Valamely jószág haszonvételét bizonyos bérben kiveszi. Páholyt, zártszéket bérleni a szinházban. Házat, kocsit, földet, kertet bérleni, kibérleni.

*BÉRĚLVÉNY
(bér-ěl-vény) fn. tt. bérělvény-t, tb. ~ěk. Szerződvény a bérbeadó és bérbevevő között, máskép: bérlevél.

*BERENA
(ber-en-a) fn. tt. berenát. 1) A székelyeknél, a Tisza vidékén, s néhutt túl a Dunán am. a szokottabb borona. 2) Debreczenben így nevezik a rítkás deszkakerítést vagy hasogatványokból álló palánkot. V. ö. BORONA, BORNA.

*BERENCS
több helység neve; helyragokkal: Berencs-ěn, ~re, ~ről.

*BÉRĚNCZ
(bér-ěncz) fn. tt. bérěncz-ět. 1) Általán minden munkás, napszámos, ki bizonyos bérért dolgozik, szokottabban, béres. A jövevény és a bérencz (Káldinál béres), ne egyenek abban. (Mózes II. 12. 45.) 2) Ócsárló, gúnyos, megvető értelemben, aki nem jóakaratból, hanem haszonlesésből vagy szolgailag valamely zsarnok kedveért tesz valamit.

*BERENCZE
több helység neve; helyragokkal: Berenczé-n, ~re, ~ről.

*BEREND
több helység neve; helyragokkal: Berend-ěn, ~re, ~ről.

*BERENDĚL
(be-renděl) ösz. áth. 1) Meghagyja, megparancsolja valakinek, hogy bizonyos helyre jőjön vagy menjen be. A falukon tanyázó katonaságot berendelni a városba. A tanúkat berendelni a törvényszékre. 2) Valamit beküldetni parancsol. Kisbíró által az előfogati lovakat berendelni a falu házába. V. ö. RENDĚL.

*BERENDĚLÉS
(be-rendělés) ösz. fn. Parancsolás, meghagyás, idézés, midőn valakit vagy valamit berendelnek valahová. l. BERENDĚL.

*BERÉNY
(ber-ény) több mezőváros és falu neve Magyarországon és falu Erdélyben, tt. Berényt; helyragokkal: Berény-be, ~ben, ~ből. Valószinű, hogy ezen szó gyöke az adást-vevést, illetőleg vásárlást jelentő ber vagy bere, miszerint értelme annyi volna, mint vásáros hely, árupiacz, és az emporium kifejezésére ajánlható. Magyarországon öszvetett alakban is előfordulnak: BALATON~, CSÁK~, JÁSZ~, IHAROS~, KARANCS~, KIS~, MEZŐ~, NAGY~, LOVAS~, PUSZTA~.

*BEREPDĚS vagy BERĚPDĚS
(be-repděs) ösz. gyak. önh. Gyakran be és kirepül, be-berepül, vagy többen egymásután berepülnek. V. ö. REPDĚS.

*BEREPED
(be-reped) ösz. önh. Kivülről ható erőszak által befelé rés, nyilás támad valamely testben. Ellentéte: kireped. V. ö. REPED.

*BERĚPĚS
l. BERĚPDĚS.

*BEREPESZT
(be-repeszt) ösz. áth. Valamely testet külső oldaláról, széléről befelé repeszt, illetőleg rést, nyilást csinál belé. Berepeszteni a kifizetett kötelezvény szélét. V. ö. REPESZT.

*BERĚPKĚD
l. BERĚPDĚS.

*BERĚPPEN
(be-rěppen) ösz. önh. Hirtelen egy lebbenéssel berepül, beszáll. V. ö. RĚPPEN.

*BERĚPŰL
(be-rěpűl) ösz. önh. Repülve, azaz szárnyain lebegve beszáll valahová. A fölrezzent seregélyek berepűltek a nádasba. V. ö. RĚPŰL.

*BÉRĚS
(1), (bér-ěs) mn. tt. bérěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Aki bizonyos bérért szolgál, dolgozik, különösen napszámban dolgozó, nem rendes szolgálatban levő. Béres aratók, kaszások. Béres nyomtatók. 2) Bérbe adott, bérben használt. Béres föld. Béres házban lakni.

*BÉRĚS
(2), (bér-ěs) fn. tt. bérěs-t, tb. ~ěk. Igás ökrökkel bánó, különösen mezei gazdaságnál ökrökön dolgozó házi szolga. Urasági béres, kire négy, hat, nyolcz ökrös szekér van bízva, és segédeűl egy gyerkőcze vagy legény (ostoros) adatik mellé. Öreg béres vagy faragóbéres, ki a többi béresekre felügyel, s leginkább szerszámokat készít, és javít. Eszik, mint a béres. Km.

*BÉRĚSHÁZ
(bérěs-ház) ösz. fn. Urasági pusztákon, majorokban azon ház, melyben béresek laknak, jobbára saját tűzhelyeik levén. Különbözik tőle az elválva irandó béres ház, mely bérben adott, bérben lakott házat jelent.

*BÉRĚSKĚDÉS
(bér-ěs-kěd-és) fn. tt. bérěskědés-t, tb. ~ěk. Béresi szolgálat gyakorlása.

*BÉRĚSKĚDIK
(bér-ěs-kěd-ik) k. m. bérěskěd-tem, ~tél, ~ětt. Igás ökrök mellett béresi szolgálatot űz, gyakorol, béresképen szolgál valamely uraságnál, vagy mezei gazdánál.

*BÉRĚSMUNKA
(bérěs-munka) ösz. fn. Általán munka, melyet béres szolgák teljesítenek; különösen melyet igás ökrökkel dolgozó béresek szoktak végezni, milyenek: szántás, vetés, trágyahordás, széna-, gabonatakarítás stb.

*BÉRĚSOSTOR
(bérěs-ostor) ösz. fn. Vastag nyelü, sudaras, és sugárral ellátott erős szíjostor, melylyel a béresek négy, hat, nyolcz ökröt hajtaní és durrogatni szoktak.

*BÉRĚSSZEKÉR
(bérěs-szekér) ösz. fn. Erős szerkezetű, vendégoldallal, nyomórúddal, stb. fölszerelt hosszuszekér, milyenen a béresek járnak.

*BÉRĚSSZERSZÁM
(bérěs-szerszám) ösz. fn. Béresmunkához szükséges szerszámok, dolgozó szerek.

*BÉRĚSSZŰR
(bérěs-szűr) ösz. fn. Gallértalan hosszu szűr, milyet túl a Dunán a pusztai béresek szoktak viselni.

*BERÉSZ
(ber-ész) fn. tt. berész-t, tb. ~ěk. Áruk, jószágok csereberélésével üzérkedő személy. (Speculant).

*BERÉSZLET
(ber-ész-ěl-et) fn. tt. berészlet-ět. Csereberével üzérkedő kereskedés.

*BERESZEL
(be-reszel) ösz. áth. Valamely szilárd, kemény állományu testet reszelővassal, úgynevezett ráspolylyal bemetsz, berovatol, bevölgyel. Bereszelni valamely lemezt. V. ö. RESZEL.

*BERET
falu Abaújban, helyragokkal: Beret-re, ~ěn, ~ről.

*BERETESZĚL
(be-reteszěl) ösz. áth. Reteszszel bezár, beszorít, kinyilás vagy kinyitás ellen biztosít. Bereteszelni az ól ajtaját. V. ö. RETESZ.

*BERETESZĚLÉS
(be-reteszělés) ösz. fn. Reteszszel bezárás.

*BERÉTRA
fn. tt. berétrát. Sajátságos szabásu sipkaféle föveg a régi olaszoknál, németeknél stb. Különösen szögletes papsipka. Fekete, veres, bársony berétre.
"Akkor a papoknak vala tisztességök,
Mikoron egészlen áll vala szerzetök,
Távol vala tőlök galléros köntösök,
Veres berétrájok."
Feddő vers a XVI. századból.
Idegen eredetű szó; közép latin nyelven: barretum, birretum, francziául barret, olaszul barretta, stb.

*BERÉTRÁS
(berétra-as) mn. tt. berétrás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Berétrát viselő. Berétrás papok.

*BERETTŐ
(beret-tő) ösz. fn. és helységek neve Sáros és Zemplén vármegyében.V. ö. TŐ.

*BĚRĚTVA
BĚRĚTVÁL, stb. l. BOROTVA, BOROTVÁL stb.

*BERETTYÓ
folyóvíz Bihar és Békés vármegyében.

*BÉRÉV
(bér-év) ösz. fn. Év, melyre valamely jószágot bérbe adnak és vesznek. A bérév elmultával újra szerződni.

*BEREZEL
(be-rezel) ösz. önh. és áth. Köznépi képes kifejezéssel, valahová bekakál, vagy valamit kakálva becsunyít. Berezelt a gatyájába. A kis gyermek berezelte az ágyat. V. ö. REZEL.

*BEREZEZ
(be-rezez) ösz. áth. Öntött rézzel befuttat, rézlemezzel bevon. Berezezni a kés nyelét, a pipát.

*BEREZINKA
falu Beregh megyében; helyr. Berezinká-n, ~ra, ~ról. Máskép: Kisleányfalva.

*BÉRFIZETÉS
(bér-fizetés) ösz. fn. Fizetés, midőn valakinek vagy valamiért a kellő bért megadják.

*BÉRFIZETŐ
(bér-fizető) ösz. mn. és fn. Aki valamiért, valakinek bizonyos bért fizet. Különösen haszonbérlő, valamely jószágot bérben biró személy.

*BÉRFÖLD
(bér-föld) ösz. fn. Bizonyos bérfizetés mellett bírt, használt föld, különösen hübérben kapott jószág, l. HŰBÉR.

*BÉRFÖLDI
(bér-földi) ösz. mn. Bérföldet illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó; különösen, hűbéri. Bérföldi haszonvétel, jövedelem.

*BÉRFÖLDRENDSZĚR
(bér-föld-rend-szěr) ösz. fn. A középkorban keletkezett hűbéri viszonyok rendszere. V. ö. HŰBÉR.

*BERGE
tájszó, mélyhangon: Barka. l. ezt.

*BERGENYE
falu Erdélyben, Maros székben. Helyr. Bergenyé-n, ~re, ~ről.

*BERGIK
(ber-eg-ik) k. m. berg-ett; önhatólag bereg. Mondják különösen Erdélyben a juhról midőn párzik, vagy a ber! ber! hangutánzó szótól, vagy a fürgés-forgástól. Innen birka szó. l. ezt. Azon hangutánzó ber gyöke vihető vissza: berbitél vagy birbitél ige is, mely a tiszai vidéken a hímnemű szárnyas állatról mondatik midőn párzik.

*BÉRGYILKOS
(bér-gyilkos) ösz. fn. Bizonyos bérért fogadott orgyilkos.

*BÉRGYILKOSSÁG
(bér-gyilkosság) ösz. fn. Orgyilkosság, melyet valaki bizonyos díjért követ el.

*BÉRHÁZ
(bér-ház) ösz. fn. Bérben kiadandó lakosztályokból álló ház.

*BĚRHE
(běr-he) fn. tt. běrhét. 1) Bőrből való kötény, milyet bizonyos mesteremberek és munkások magok elé kötnek. Ácsok, kőmivesek, kovácsok berhéje. 2) Szélesb ért. ágyékot takaró akármiféle mez. "Elsőben fügefalevélből berhét csinálának, hogy szeméremtesteket béfödöznék." Pázmán. Kal. 337. l. 3) A székelyeknél am. istrángot szorító szíjacska. 4) Ugyanott jelent bozontos csomót a fonalon. Első jelentéseiné