*CS.[*]

*CS
kisded alakban cs, kiejtve: csé, negyedik bötü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában második. A beszéd műszerénél fogva a foghangokhoz számitandó. Mint öszvetett bötü a t és s hangoknak minden közhangot kizáró szoros vegyüléke, pl. barátság a magyar kiejtésben így hangzik: barácscság, melyben a t mint tompa gyöngébben, az s pedig hangzatosabban szól. Egyébiránt önállólag az egyszerű hangok közé tartozik, miszerint az előtte álló rövid hangzóju szótag a mértékes versben rövid marad, pl. Ezen hangunk az árja családhoz, különösebben a szláv fajhoz tartozó nyelvekkel közös, a finnben pedig hiányzik.
A gyökszókban vagy elül áll, mint: csa, csal, csap, csat, csel, csök, csuk, vagy végül: acs, ecs, öcs, becs, kecs, locs, vagy elül és végül: csacs, csecs, csěcs, csics, csöcs, csucs. Ezekről csak gyanítani sem lehet, hogy cs hangjok valaha két külön álló s bizonyos önhangzó által elválasztott t és s vagy más rokon hangokból forradt volna öszve, hanem csupán szószervi idomítással vagy a tompa t (néha d) a susogó s-vel hangzatosbíttatott, mint ezekben: támolog csámolog, tömöszöl (dömöszöl) csömöszöl, töpörödik csöpörödik, törtet, csörtet; vagy az eredeti susogó s tompább t-vel módosíttatott, mint: sár, csér, sáté csáté, suhu csuhu, sajka csajka, sipog csipog, siápol csiápol, sekély csekléy, kis kics (kicsi), savicza csavicza csevicza, sáva csáva (sós edző lé).
A t végzetü igék legnagyobb része a parancsolómódban j helyett s-t vevén föl, bennök a t és s kiejtve cs-képen hangzik, pl. hajt-j, hajt-s, kiejtve: hajcs; tart-j, tart-s, tarcs; ejt-j ejt-s, ejcs; felejt-j, felejt-s, felejcs. Miből gyanítható, hogy némely más ragokban és képzőkben a cs ilyetén elemekből alakult.
Részint országos, részint tájbeli szokás szerint fölcseréltetik a) cz-vel: lapocska, lapoczka; gerincs, gerincz; cselleng, czelleng; csa cse, cza, cze (kicsinyítő); csibe, czibe; cserj, czihér; csihol, czihol; csendes, czendesz. Különösen a selypítve beszélők cs helyett cz-t szoktak ejteni; b) ty-vel, gy-vel: bácsi, bátya; recseg, retyeg; kolcsag, koltyag; roncs, rongy; vicsog, vigyog; varancs, varangy; göröncs, göröngy; csömöszöl, gyömöszöl; a régies incs, incsen, ingy, ingyen, stb. c) s-vel: csikoltyú, sikoltyú! csík, sík (arany, ezüst), s több mások, mint föntebb; d) t-vel; mely eredeti alak, mint: hajtár, hajcsár (baromhajtó), töltér, tölcsér, költön, kölcsön; e) k-val: csuvik, kuvik; csába, kába; kodács, kodák, kodácsol, kodákol; rikácsol, rikákol; kapa a törökben csapa. Leggyakrabban eléfordúl mint kicsinyítő képző alkatrésze a keresztnevekben: Fercsó, Ferkó; Jancsó, Jankó; Palcsó, Palkó; Tercsi, Terka; Borcsa, Borka; Julcsa, Julka. V. ö. KA kicsinyítő. E rokonság a cs és k között divatozik a szanszkritban (Bopp Ferencz. Vergleichende Grammatik. §. 14.), úgy szintén a szláv nyelvekben is, mint: oko (szem) ocsi (szemek) e helyett: oki, ruka (kéz) rucsník (kezkenő), ruknik helyett. A szanszkritban a cs, és ds mind egyszerűen, mind hehentéssel vegyűlve (csh, dsh) ínyhangoknak (palatale) neveztetnek.
Használatát illetőleg. 1) Mint erős csengésü hang természeti hangutánzásra igen alkalmas lévén számos ilyetén szók gyökét képezi, mint: csacs, csacsog, csacska; csah, csih, csahol, csihol; csan, csěn, csangó csěng, csěnget, csengetyű, csěndít, csěndűl; csap, csapdos, csapkod, csaptat; csam, vagy csám, csamcsog, csámcsog; csěm, csěmcs, csěmcsěg, csěmcsěgés, csěměge; csár, csárma, csármás; csat, csata, csattan, csattog; csěp, csěpěg, csěppěn, csěppent; csěr, csěrěg, csěrdűl, csěrdít, csěrgő; csisz, csosz, csusz, csiszeg, csiszol, csiszár, csoszog, csoszszan, csusztat, csuszka; csev, cseveg; csi, csiápol, csibe; csiv, csivog; csics, csicsěrěg, csücs, csücsörke; csik, csikorog, csikorít; csip, csipog; csir, csirip, csiripel, csirke; csit, csitít; csíz, csízike; csók, csókol; csor, csorog, csordít, csordúl, csorgat; csöm, csömcs, csömcsög; csöp, csöpög, csöpögő, csöppen, csöppent; csuh, csuhu; csuv, csuvik. 2) A gömbölyű, dudorú testeket jelentő szók gyökeiben a d, t, g, gy, k, gyökhangok rokona, pl. ezekben: csom, csomb, csombók; dom, domb, dombor; csöm, csömbölék, csömör; döm, dömbicz, döme, dömsödi; tom, tomb, tombácz; gom, gomb, gomoly; göm, gömb, gömbölyű; gyom, gyomor; kom, koncz (gomcz), kompoty; csöb csöbör, köb, köböl, stb. E hangrokonság alapján több cs gyökhangu magyar szót hasonlíthatunk öszve más fajbeliekkel, milyenek: cser quercus, Zerr; csöv, tubus; csikland, titillat; csima, cyma; csónak, cymba; csöpü, stupa; csűr, Scheuer; csillag stella, stb.
A cs kezdetű gyökszók igen számosak nyelvünkben, mert minden árnyéklati változataikkal együtt mintegy 170-re rugnak, a cs-vel végződők pedig, mint, acs, ecs, ěcs, ics, öcs, běcs, csecs, bocs, locs, mocs, stb. körülbelül. 50-re. Ily végzetü ige nyelvünk egész birodalmában aligha létezik.

*CS.
megrövidítve am. császári, pl. cs. hivatalnok, cs. kir. pénzügyérség.

*~CS (1)
mint képző a) helyneveket képez, önhangzó nélkül járulván leginkább, j, l, n, r végzetü részint elvont, részint önálló gyökök- és törzsekhez, pl. Baj-cs, Völ-cs, Gen-cs, Hen-cs, Bör-cs, Tor-cs, Tar-cs, Anar-cs, Kadar-cs, Tokor-cs, Měgyer-cs. Mint ilyenhez hasonlók a cz, d, s, t, gy, k helynévképzők, milyenek: Ap-cz, Kap-cz, Szěm-cz, Gön-cz (göm-cz?), Udvar-d, Ér-d, Har-d, Hin-d (him-d?), Szon-d, Tol-d, Un-d; Hor-t, Hon-t, Bar-t, Vir-t, Csej-t; Ör-s, Dap-s, Bük-s; Ör-s; Ptrű-gy; Ălmá-gy, Szilvá-gy, Torbá-gy, Maj-k, Vaj-k, Becs-k, Det-k, Recs-k, Nicz-k, Szepet-k, stb. Mind ezek rokonok azon d helyképzőhöz, mely önhangzóval járul az illető gyök- és törzsekhez, mint: Lov-ad, Ölv-ed, Tok-od, Kulcs-od. Figyelmet érdemel, hogy a persában dsá helyet jelent és öszetételekben határozókép is használtatik, pl. indsá emitt (e helyütt), ándsá amott, kudsa hol? mely helyütt? Egyébiránt V. ö. ~AD helyképző; b) képez másnemű főneveket szintén a fentemlített végzetü gyökök- és törzsekből: kaj-cs, gyol-cs, szemöl-cs, gyümöl-cs, kan-cs, lon-cs (lom-cs), ron-cs (rom-cs), lappan-cs, rikkan-cs, ten-cs, habar-cs, vakar-cs, teker-cs, kükör-cs, gör-cs, hopor-cs (hopor-t); melyekben csinál (régiesen cseál) gyökeleme csi vagy cse látszik rejleni. Rokonok cz, d, gy, s, zs, pl. kor-cz, por-cz, mor-cz, hol-d, faj-d, bár-d, tár-gy, völ-gy, töl-gy, bor-s, hár-s, nyár-s, tör-zs. Hangutánzó ezekben: horzs(ol), morzs(a), pěrzs(ěl) dörzs(öl).

*~CS (2)
mint középképző eredetileg az s, illetőleg os, ěs, ös képzőből alakult által, és pedig a) gyakorlatos igék részesülőjéből származott nevekben, mint: szökös-ő szökcső; átvetve: szöcskő; lépes-ő (lépdeső) lépcső; hágos-ó (mint: folyos-ó) hágcsó, elrontva s átvetve háskó; biles-ő (billegő) bilcső, szokottan: bölcső; olos-ó (alosó) olcsó (alcsó, alacson áru); furos-a (foros-a) furcsa (versutus a vertendo); b) s képzőjü melléknevekben, melyek a e, i, u toldalékhangot vettek föl, mint: haros-a harcsa, száros-a (kopasz) szárcsa; kamos-i, kamcsi, kancsi, kivánosi, kiváncsi; apas-ú apacsú; c) ezekben és hasonlókban: innenső, innencső; ivásu, ivácsú; korásu, korácsu; bolosú, bolcsú; vérese, vércse; d) ezen igében: szürcsöl am. szürösöl, s egyezik vele: zs, a dörzsöl, pörzsöl, morzsol, horzsol igékben; e) helynevekben, mint: Kalocsa, Kamocsa, Madocsa, Palocsa, Ugocsa, stb. V. ö. ~SA, ~SE, képző.

*CSA vagy CSÁ
1) elvont gyök, melynek származékai jelentenek az egyenes útról, iránytól eltérést, félrehajlást, kifelé görbedést, illetőleg ilynemű mozgást, milyenek: csáb, ettől: csába, csábít stb. továbbá csák, a régi süvegek kétfelé álló szárnyai, honnan: csákószarv, csákósüveg; csákla vagy csáklya, kifelé görbedő kajcsos eszköz; csákány, kajmós bot vagy fegyver vagy fuvó hangszer; csámpa, csámpás, kifelé görbedő lábu; csámolyog, görbegurbán jár; csajbos, csajkó, csánk, csavar vagy csafar, csáforta, stb. Rokonai: sa, a félrebiczegést jelentő sánta, és görbe nézésü sanda származékokban, továbbá: ta, mint tántorog, támolyog származékok gyöke; sza sze, té, ezen szókban: szana, szét, szél, széled, tétova. 2) Önálló szó, melylyel az ökörhajtók élnek, midőn azt akarják, hogy az ökör egyenes menéséből jobb félre, azaz tüledre térjen. Csa Betyár! Csá Gombos!
"Csa Szőke, hajsz Tartsa!
Iga nyakad tartsa."
Beniczky Péter a XVII. században.
Fölveszen némely ragokat is. Csára terelni a tinót. Csának fordult az ökör. Ellenirányban: hajsz! Egyik csára, másik hajszra, azaz, egyik jobb, másik bal felé. Km. Ne vidd csára az éneket. A török nyelvben is: csa. Máskép és további összetétellel: csálé, csáli; l. ezt.

*~CSA
vékonyhangon cse, kicsinyítő névképző, mint: tó-csa, darab-csa, görgő-cse. A törökben: dsik vagy csik, de mellékneveknél az egyszerűbb dse vagy cse is. A latinban is előfordúl cio pl. homuncio. Fordítva a magyarban acs, ecs, mint: ur-acs, köv-ecs. Egyébiránt l. ~ACS és ~KA képzők.

*CSAB
helységek neve Hont- és Nyitra vármegyében; tt. Csab-ot, helyr. Csab-ra, ~on, ~ról.

*CSÁB (1)
(csá-b) fn. tt. csáb-ot. Átv. értelemben, félretérést jelentő csa gyöktől, am. erkölcsi édesgetés, csalogatás, mely által valakit a jó útról elvonzanak, s reábirnak, hogy valamely rosz, tiltott cselekvésre hajoljon. A csába törzstől elvont új szó. A csáboknak engedni, ellentállani. Sínai nyelven csáo am. advocare, accersere, és csá am. falsum, mendax, decipere.

*CSÁB (2)
helynév 1) előhegy neve Szalában, 2) faluk neve Hont és Nyitra megyékben.

*CSABA
helységek, Békés és Borsod megyében; PILIS~, RÁKOS~, falvak Pest megyében. Helyr. Csabá-ra, ~n, ~ról.

*CSÁBA (1)
(csáb-a) mn. tt. csábát, tb. csábák. 1) Kit el lehet csábítani, azaz, elédesgethető, eltéríthető, az egyenes utról eltántorítható. Csába ifjú, csába nő. 2) Gyáva, buta, ostoba, esztelen, t. i. azon értelemben, mennyire magát elámítatni engedi. V. ö. KÁBA.

*CSÁBA (2)
falu Erdélyben Belső-Szolnok megyében; helyr. Csábá-n, ~ra, ~ról.

*CSABACSŰD, CSABA-CSŰD
puszta Békés megyében; helyr. Csabacsűd-ön, ~re, ről.

*CSÁBAÍR
(csába-ír) ösz. fn. Déli Európának zordonabb vidékein tenyésző növény, mely télen által zöld marad, s kedves takarmányul szolgál a baromnak. (Poterium). Van: nős (polygamum), és vérfejű (sanguisorba) csábaír.

*CSABAKKESZEG
(csabak-keszeg) ösz. fn. Keszeg nevü halnem egyik faja.

*CSABALÓCZ, CSABA-LÓCZ
falu Zemplén megyében; helyr. Csabalócz-on, ~ra, ~ról.

*CSABÁNY
puszta Pestben; helyr. Csabány-ba, ~ban, ~ból(?).

*CSÁBANYA
(csáb-anya) ösz. fn. Kerítő nő, ki az ártatlan személyeket bűnre csábítja.

*CSÁBA-ÚJFALU
helység Belső-Szolnok megyében; helyr. Csába-Újfalu-ba, ~ban, ~ból.

*CSABDA
falu Fejér megyében; helyragokkal: Csabdá-n, ~ra, ~ról.

*CSABDI
falu Fejér megyében; helyr. Csabdi-ba, ~ban, ~ból.

*CSÁBFÉNY
(csáb-fény) ösz. fn. Csábitó fény, csalfény, mely erkölcsileg rosz útra vezet, tévedésbe hoz.

*CSÁBÍT, CSÁBIT
(csáb-ít) áth. m. csábít-ott, htn. ~ni vagy ~ani. 1) Édesget, félrevezet, tántorít, eltántorít, eltérít. Aki csábít, az mindig szép szín, kellemes mód által igyekszik mást részére vonni, roszra, tiltott dologra vezetni. Lopásra, bujálkodásra, játékra, ivásra, csábítani valakit. Addig szopta, nyalta, mig elcsábította. Km. 2) Bolondít, ámít, mennyire t. i. álokokkal és fogásokkal valakinek eszét veszi.

*CSÁBÍTÁS, CSÁBITÁS
(csáb-ít-ás) fn. tt. csábítás-t, tb. ~ok. 1) Édesgetés valami roszra, tiltott dologra, félrevezetés, eltántoritás. Engedni a csábitásoknak; a csábitásnak ellentállani. 2) Bolondítás bolonddá tevés, ámitás.

*CSÁBÍTÓ, CSÁBITÓ
(csáb-ít-ó) fn. és mn. tt. csábító-t. Roszra édesgető, félrevezető. Félre innen te csábitó! Csábitó jelek, beszédek. Csábitó nő, csábitó férfi.

*CSÁBOS
(csáb-os) mn. tt. csábos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Ami roszra édesgető, gonoszra vezető, tántoritó tulajdonsággal bír. Csábos társaság; csábos nagy városi mulatságok; csábos öltözetü nő.

*CSÁBOSAN
(csáb-os-an) ih. Csábitó módon.

*CSABRÁG, CSÁBRÁG
fn. tt. csabrág-ot, (törökül tsaprak, lengyelül czaprag, németül Schabracke), l. CSÓTÁR.

*CSABRÁGOS
(csabrág-os) nm. l. CSÓTÁROS.

*CSÁBSZÓ
(csáb-szó) ösz. fn. Édesgető, csalógató szó, vagy beszéd, mely által valaki mást erkölcsileg rosz útra téríteni akar.

*CSABUK
(csa-buk) elvont törzsöke csabukol szónak, am. csára vagy félre bukdosás.

*CSABUKKOL, CSABUKOL
(csa-buk-ol) k. m. csabukol-t. Kemenes alján am. kalézol, tekereg, félrecsapkod, csatangol.

*CSÁBÚL, CSÁBUL
(csáb-úl) önh. m. csábul-t. 1) Félre, roszra vezettetik, eltántoríttatik. 2) Megcsalatik, ámíttatik, elbolondíttatik. 3) Némely tájdivat szerint: ámúl, elámúl.

*CSÁBÚLÁS, CSÁBULÁS
(csáb-úl-ás) fn. tt. csábúlás-t, tb. ~ok, 1) Roszra tántorodás, félrevezettetés. 2) Csalatás, valaki vagy valami által elbolondítás, elámitás.

*CSÁBÚLAT, CSÁBULAT
(csáb-úl-at) fn. tt. csábulat-ot. Állapot, midőn valaki bal útra vezettetik, megcsalatik, elámíttatik.

*CSACS, CSÁCS
hangutánzó elvontgyök honnan, csacska, csacsog vagy csácsog, csacsogás stb. származnak. A szanszkritban csaksz am. szól.

*CSÁCS
falu Szala megyében; helyr. Csács-on, ~ra, ~ról.

*CSÁCSA
mezőváros Trencsén megyében; helyragokkal: Csácsá-n, ~ra, ~ról.

*CSACSI
(csacs-i) fn. tt. csacsi-t. Szamár. Félharagba jő. mint a kis csacsi. Km. Ha nagy füle volna, épen csacsi lenne. Km. Átv. ért. ostoba ember; tökfilkó. Valamivel szelídebb gúnynév, mint szamár.

*CSACSKA
(csacs-ka, azaz csacs-og-ó) mn. és fn. tt. csacskát. 1) Mondjuk kis gyermekekről, leányokról, kik sokat csacsognak, vagyis igen beszédesek. Csacska kis fiú. Csacska kiz leány. Képzésre olyan, mint: locsogó locska, fecsegő fecske, bugyogó bugyka, s több más, hangutánzókból képzett ilyetén szók. 2) Mint főnév am. szócsiszár, szómalom, eleven kerepelő.

*CSACSKAFĚCSKE
(csacska-fěcske) ösz. mn. Csacsogó fecsegő.

*CSACSKALOCSKA
(csacska-locska) ösz. mn. Csacsogó, locsogó.

*CSACSKÁLKODÁS
(csacs-ka-al-kod-ás) fn. tt. csacskálkodás-t, tb. ~ok. Folytonos, vagy gyakori csacsogás, locsogás, fecsegés.

*CSACSKÁLKODIK
(csacs-ka-al-kod-ik) k. m. csacskálkod-tam, ~tál, ~ott. Folyvást csacsog, locsog, jár a szája, kerepel.

*CSACSKAMADÁR
(csacska-madár) ösz. fn. l. CSACSOGÁNY.

*CSACSKÁR
(csacs-ka-ár vagy csacs-og-ár) fn. l. CSACSOGÁNY.

*CSACSKASÁG
(csacs-ka-ság) fn. tt. csacskaság-ot. 1) Locskaság, fecsegés, folyvást sokat beszélő, összedaráló tulajdonság. 2) Pletykaság, hirhordás. Piaczi, kofai, banyai csacskaság.

*CSACSKAZÖLD
(csacska-zöld) ösz. mn. Olyan szinü zöld, milyenek a csacskár azaz zöld szajkó tollai.

*CSACSÓ
falu Nyitra megyében; helyragokkal: Csacsó-n, ~ra, ~ról.

*CSACSOG
(csacs-og) gyak. önh. m. csacsog-tam, ~tál, ~ott. Folyvást jár a szája, locsog, fecseg, kerepel, darál. Ne csacsogj! Mindent kicsacsog. Elcsacsogja, amit hallott.

*CSÁCSOG
(csács-og) önh. l. CSACSOG.

*CSACSOGÁNY
(csacs-og-ány) fn. tt. csacsogány-t, tb. ~ok. Szajkók neméhez tartozó madár. Fajai: sáskaevő, bogarász, rózsaszinű csacsogány.

*CSACSOGÁS
(csacs-og-ás) fn. tt. csacsogás-t, tb. ~ok. Locsogás, fecsegés, sokbeszédüség. Nem talál partot nyelve csacsogása. Km. Meguntam a sok üres csacsogást.

*CSACSOGÓ
(csacs-og-ó) mn. és fn. tt. csacsogó-t. Locsogó, fecsegő, szüntelen beszélő, kiáltozó. Csacsogó gyermek, leány. Csacsogó, mint a szajkó. Km. Oh édes madarkám, csacsogó szajkócskám. Népd.

*CSAD, CSÁD
elvont gyöke csadaj, csádé szóknak. Általán jelent sűrü, sásos levelű cserjés növényt, bozótot. Rokonságainál fogva, milyenek: sás, suhu, csuhu, csuhi, súsogó hangutánzónak látszik.

*CSADAJ
(csad-aj) fn. tt. csadaj-t, tb. ~ok. Csalitos, cserjés, cziheres erdő; továbbá, sásos, bozótos hely. Rokona csádé, oly változattal, mint: paraj, paré, taraj, taré, karaj, karé.

*CSÁDÉ
(csád-é) fn. tt. csádé-t. Máskép: csáté. Általán sűrü növésü, bozótos növények tömege. Különösen széles levelű, nagyra növő sás, máskép: suhu, csuhu, csuhi. Erdélyben néhutt am. magasra nőtt kender.

*CSÁDÉS
(csád-é-as) mn. tt. csádés-t vagy ~at, tb. ~ak. Csádéval vegyített, csádét termő. Csádés széna. Csádés rét, tómellék. Máskép: csátés.

*CSAF
elvont gyöke csafar szónak és származékainak, azonos csav gyökkel, s nem egyéb mint a csa gyöknek ajakhanggal toldott mása. Jelent csa felé, vagy csára térést, fordulást. V. ö. CSÁF.

*CSÁF
elvont gyök, melyből csáforít, és rövid ejtéssel csafrinka származik. Hangutánzó, azonos csev gyökkel a cseveg szóban, s a megfordított fecs-vel (fecseg-ben).

*CSAFAR
(csaf-ar) áth. m. csafar-t. Székelyeknél és a Tisza mellett am. a szokottabb csavar vagy facsar. Különben így is elemezhető: csa-far, azaz, csára forgat. l. FACSAR.

*CSAFARÁS
(csaf-ar-ás) fn. tt. csafarás-t, tb. ~ok. l. FACSARÁS.

*CSAFARÓ
(csaf-ar-ó) mn. tt. csafaró-t. Aki valamit csafar, facsar. Vétetik szenvedőleg ebben: csafaró vagy facsaró víz a ruhám, amiből t. i. vizet lehet facsarni.

*CSÁFOR (1)
(csáf-or) elvont hangutánzó törzs, melyből csáforít és csafrinka származik. Jelentése: csevegés, fecserékelés, terefere.

*CSÁFOR (2)
(csá-for) ösz. törzse csáforta névnek. l. CSÁFORTA.

*CSÁFORD
falvak Sopron és Szala megyében; helyr. Csáford-on, ~ra, ~ról.

*CSÁFORÍT
(csáf-or-ít) áth. és önh. m. csáforít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Göcsejben am. fenhangon nevetgélve fecseg, cseveg, tereferél.

*CSÁFORÍTÁS
(csáf-or-ít-ás) fn. tt. csáforítás-t, tb. ~ok. Fecsegés, tereferélés, csevegés.

*CSÁFORTA
(csáf-or-ta azaz csá-for-da) ösz. fn. tt. csáfortát. Azon fa vagy más eszköz, melylyel a borsajtónak, présnek hengerét körültekerik (csára fordítják). V. ö. CSA elvont gyök.

*CSAFRINKA
(csaf-or-in-ka vagy csaf-or-in-g-ó) fn. és mn. tt. csafrinkát. 1) Csevegő, tereferélő, beszédes kis leány. Más kiejtéssel: czafrinka, melynek törzse czafra. 2) Kis lotyó, kis szajha.

*CSÁGAT
(csá-gat v. csá-og-at) szokatlan vagy elavult áth. ige, melynek származéka: cságató. Jelentése: csára hajt vagy hajtogat.

*CSÁGATÓ
(csá-gat-ó) fn. tt. cságató-t. Eketaliga rudját kormányzó görbe fa, melynek egyik vége a tengely és vánkos közé van szegezve, a másik kampós vége pedig a taligarúdba vésve. Tájejtéssel: cságatyó, cságatyú, cságotyú, cságoté, cságotú, csikoltó, csikótyu.

*CSÁGATYÓ, CSÁGATYÚ
l. CSÁGATÓ.

*CSAH
hangutánzó elvont gyök, s jelenti 1) a vadfürkésző ebnek szavát; innen: csahol, csaholás, csahos, stb. 2) az aczélnak tűzkőhöz csapását, ütését. Változata: csih, mint csihol, csiholás gyöke. A törökben csak-mak am. ütni, különösen tüzet, mint mondjuk magyarúl is: kiütni, azon szótól ered: csakmak am. tűzi szerszám.

*CSAHAJSZKÖRTIKE
(csa-hajsz-körtike) ösz. fn. Növényfaj a körtikék neméből, máskép kerek téli zöld, vagy fasaláta. Nevét onnan kapta, hogy himszálai fölfelé görbednek, anyaszára pedig lefelé görbed, vagyis mintegy csára és hajszra állanak.

*CSAHITÁL
(csah-it-ál) önh. m. csahitál-t. Midőn a kutya, kivált éjjel, valami neszt vevén észre minduntalan ugat, csahol.

*CSAHITÁLÁS
(csah-it-ál-ás) fn. tt. csahitálás-t, tb. ~ok. Ugatás, csaholás.

*CSAHÓ
(csah-ó vagy csaj-ó, l. CSAJ 4.) fn. tt. csahó-t. Evet, mókus, csaj, czibabó. l. EVET.

*CSAHOL (1)
(csah-ol) önh. m. csahol-t. 1) Az ebről, különösen a vadászkutyáról mondják, midőn a vad szagát érezvén sajátságos hangon ugat. Csaholnak a kutyakölykök mielőtt ugatni kezdenek. 2) Átv. ért. csahol az ember, midőn más szavába belevág, s haszontalan dolgokat mond, de ez csak alsó irásmódban használható. Ne csaholj már, hanem fogd be a szádat.

*CSAHOL (2)
áth. m. csahol-t. Tűzkövet aczéllal üt, tűzet üt ki, máskép: csihel, csihol.

*CSAHOLÁS
(csah-ol-ás) fn. tt. csaholás-t, tb. ~ok. 1) Kutyaugatás, különösen midőn vad után jár, vadat szaglász. Kopók, vizslák csaholása. 2) Átv. ért. s köznépies nyelven: fecsegés, locsogás, haragból, boszuságból kiáltozás, de csak olyan, melytől senki sem fél. 3) Tűzkiütés, aczél és tűzkő által.

*CSAHÓLCZ
falu Szathmár megyében; helyr. Csahólcz-on, ~ra, ~ról.

*CSAHOLÓ
(csah-ol-ó) mn. tt. csaholó-t. Vad után ugató; locsogó fecsegő, másra kiáltozó; tüzet kiütő. Csaholó ebek.

*CSÁHOLY
MAGYAR~, OLÁH~, falvak Közép-Szolnok megyében; NYÍR~, puszta Szathmár megyében; helyr. Csáholy-ba, ~ban, ~ból (?).

*CSAHOS
(csah-os) mn. tt. csahos-t vagy ~at, tb. ~ak. Ugató, locsogó. Csahos kutya, csahos ember. Előcsahos, azaz a községnek szónoka. szószólója. Falu előcsahosa. Alsó irásmódba való kifejezés.

*CSAJ (1)
elvont gyöke csajbos, csajka, csajkó szóknak, s jelent hajlást, hajlékonyságot, görbeséget. Mint ilyennek rokona kaj, a kajcs, kajla, kajmó származékokban, továbbá, haj, mint hajlik, hajtogat igék gyöke. Innen csajka és hajó egygyökűek.

*CSAJ (2)
elavúlt gyök a lucskosat, vizeset jelentő csajhos, csajt, csajtos származékokban. Eléfordúl egy 1224-diki oklevélben: "In rivulo qui dicitur Csaj" (Jerney Nyelvkincsek).

*CSAJ (3)
hangutánzó gyöke csajva, csajvadék szóknak. Rokonai: csaf, csah, csev, mint hangutánzók.

*CSAJ (4)
fn. tt. csaj-t, tb. ~ok. Evet, mókus. Így neveztetik hajlékonyságától, folytonos ideoda mozgásától. Máskép: csahó = csajó. l. EVET.

*CSÁJ
ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Abaújban; helyr. Csáj-on, ~ra, ~ról.

*CSAJA
l. CSALYA.

*CSAJÁG
falu Veszprém megyében; helyragokkal: Csajág-on, ~ra, ~ról.

*CSAJB
(csaj-b) elvont törzse csajbos szónak. A görbeségre vonatkozó csaj gyöknek bővített jelentése.

*CSAJBOS
(csaj-b-os) mn. tt. csajbos-t, tb. ~ak. Görbegurba. Csajbos faágak. Őrségi szó Vas megyében.

*CSAJBUTA, CSAJBUTAG
(csaj-buta vagy butag) ösz. mn. és fn. Székely tájnyelven am. féleszű, mintegy csára járó ferde és buta eszű.

*CSAJHOS
(csaj-h-os) mn. tt. csajhos-t, tb. ~ak. Az ország több vidékein am. lucskos, pocskos, vizes, sáros, csatakos, csajtos. Csajhos lett a ruhám.

*CSAJKA
(csaj-ka) fn. tt. csajká-t. Kis hajó neme. Máskép l. SAJKA.

*CSAJKÁS
l. CSAJKÁSZ.

*CSAJKÁSZ
(csaj-ka-ász) fn. tt. csajkász-t, tb. ~ok. 1) Általán, minden hajós, ki csajkán jár. 2) Magyarországi határőrző katona a titeli kerületben, aki hadi csajkákon szolgál.

*CSAJKÁZ
(csaj-ka-az) önh. m. csajkáz-tam, ~tál, ~ott. Csajkán jár. V. ö. CSAJKA, SAJKA.

*CSAJKÁZÁS
(csaj-ka-az-ás) fn. tt. csajkázás-t, tb. ~ok. Csajkán hajókázás.

*CSAJKÁZHATÓ
(csaj-ka-az-ható) mn. tt. csajkázható-t. Amin csajkával járni kelni, hajókázni lehet. Csajkázható folyam.

*CSAJKÓ
(csaj-k-ó) fn. tt. csajkó-t. Ollós bogár, melynek szarvai olló gyanánt öszvefonódnak. (Scarabaeus frondator). Gyöke a görbedést, félrehajlást jelentő csa, csaj.

*CSAJT
(csaj-t) fn. tt. csajt-ot. Heves megyei tájszó, am. lucsk, sáros, vizes mocsok. Merő csajt a ruhája.

*CSAJTA
falu Vas megyében; helyr. Csajtá-n, ~ra, ~ról.

*CSAJTOS
(csaj-t-os) mn. tt. csajtos-t, tb. ~ak. Vízzel, sárral alulról behányt, kostos, lustos, czafatos, mocskos, piszkos. Csajtos szoknya. Csajtos köpeny. Csajtos gatyaszárak.

*CSAJVA
(csaj-va l. CSAJ (3).) fn. tt. csajvát. l. CSEREBOGÁR.

*CSAJVADÉK
(csaj-va-dék) fn. tt. csajvadék-ot. Gyülevész, lármázó, zajongó népcsoport; csőcselék, zagyvalék pórnép. Vékonyhangon: csejvedék (csevedék).

*CSAJVINKÓ
(csaj-vinkó) ösz. fn. Zagyvalék, vízzel kevert bor, seprübor, máskép: csaviszka. Balaton-melléki tájszó.

*CSAK
ih. Vékonyhangon csek a honti palóczoknál és Vas vármegyében, és a rokon értelmű csekély szóban. Értelme kicsinyező, s hihetőleg nem egyéb, mint a megfordított kis vagy kicsi = csik = csek = csak. (Rokonságait lásd CSEK gyöknél). Különösen 1) jelent annyit, mint: egyedül, csupán, pl. Csak egy szóra kérem önt. Csak dicséretet kapott, de jutalmat nem. Gyere be rózsám, gyere be, csak magam vagyok ide be. Népd. Csak azért szeretem a magyar menyecskét. Népd. Csak a híja, hogy stb. Csak az kár benne. Csak egyszer volt Budán kutyavásár. Km. Csak egy hajszálon lógott. Km. Csak maga hasznát keresi. Csak most ne hagyj el. Csak addig nyújtózzál, mig a lepedőd ér. Km. Csak úgy, csak úgy, amint lehet. 2) Jelent közelséget időben és térben, midőn idő- és térnevek előtt áll, pl. Csak imént láttalak. Csak három mérföld ide. Csak most voltam nála. 3) Nem tagadóval am. majd, majdhogy, kis hiával, pl. Csaknem mindenki elfutott. Csaknem mindenkor nálam van. 4) Ha, mégis, bár kötszók után am. legalább, valahogy pl. Hacsak lehet, eljövök. Mégis csak elértem czélomat. Bárcsak találkozhatnám vele. 5) Indulatszó gyanánt használtatik az ily mondatokban: Csak rajta! Csak csak! Csak merészelj hozzám közelítni! Csak búzúl, csak őszűl vég- s határtalan. Vörösmarty.

*CSÁK
(csa-ak vagy csá-ak) fn. tt. csá-kot. Több származékoknak mint: csákó, csáklya, csákány, törzsöke. Jelenti valamely testnek, eszköznek, műnek azon részét, hegyét, csúcsát, mely félre, kifelé (csára) hajlik. A régi süvegek csákja. Horognak, csáklyanemű eszköznek csákja. Képzésre olyan mint: fe-(fej)ből fék, cső- vagy csé-ből csék. Rokona a bogarak szarvát jelentő csáp. Hasonlók hozzá a szanszkrit çákhá (ág), latin cacumen, német Zacken, Haken, Zweig, stb.

*CSÁKA
falu Erdélyben, Belső-Szolnok megyében; helyr. Csáká-n, ~ra, ~ról.

*CSÁKÁNY (1)
(csák-ány vagy csák-a-any) fn. tt. csákány-t, tb. ~ok. 1) Régi fegyver, mely nyélből s végén baltaforma fejből áll. 2) Jelennen amahhoz hasonló bot, fokos, milyent a csőszök, mészárosok stb. viselnek. Rézcsákány, vascsákány, máskép: fokos. A persában csavghán Vullers szerént am. mortarium lapideum. 3) Csákánybot alakú furulya. Csákányt fúni. Törzse a kifelé hajló csúcsot jelentő csák. Megvan a törökben is csaghana (espčce de l'instrument musical. Hindoglu).

*CSÁKÁNY (2)
több helység neve Magyarországban, ú. m. Abaújban, Somogyban, Vasban (mezőváros), és Pozsony megyében; helyragokkal: Csákány-ba, ~ban, ~ból.

*CSÁKÁNYHÁZA
falu Nógrád megyében; helyragokkal: Csákányházá-n, ~ra, ~ról.

*CSÁKÁNYKALAPÁCS
(csákány-kalapács) ösz. fn. Kalapács, melynek feje csákányalakú. V. ö. CSÁKÁNY.

*CSÁKÁNYKAPA
(csákány-kapa) ösz. fn. Hosszú vas foggal biró fanyelü szerszám, melylyel köveket feszegetnek- vagy kemény földet vágnak fel. Csákánykapával fölfeszegetni az utczai kövezetet.

*CSÁKÁNYKAPACS
(csákány-kapacs) ösz. fn. 1) Kajmós vaseszköz a lakatosoknál, melyet a kapuk, ajtók ragasztóinál használnak, alkalmaznak. 2) Kertészek két águ kis kapája.

*CSÁKÁNYOS
(csák-ány-os) mn. tt. csákányos-t vagy ~at, tb. ~ak. Kinek csákánya van; csákánynyal fölfegyverkezett. Csákányos vitézek. Csákányos legény, csősz.

*CSÁKÁNYOZ
(csák-ány-oz) áth. m. csákányoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Csákánynyal ver, üt. Lódúlj, mert különben megcsákányozlak. V. ö. CSÁKÁNY. 2) Csákány nevü furulyán játszik; de ezen értelemben önható ige.

*CSÁKÁNYOZÁS
(csák-ány-oz-ás) fn. tt. csákányozás-t, tb. ~ok. Csákánynyal verés. Csákányon furulyázás.

*CSAKBÁR
(csak-bár) ösz. isz. Megfordítva: bárcsak. Ohajtást, vágyat fejez ki.

*CSÁK-BERÉNY
falu Fejér megyében; helyr. Csák-Berény-be, ~ben, ~ből.

*CSÁKFALVA
helység Zemplén megyében; helyr. Csákfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSAKHOGY
(csak-hogy) ösz. ksz. 1) Élünk vele, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy bizonyos vágyunk, várakozásunk teljesült, vagy, amitől féltünk, meg nem történt. Hála Istennek, csakhogy itt vagy, csakhogy az úton nem ért baj. Nem bánom fáradságomat, csakhogy bevégezhettem munkámat. Csakhogy elment. 2) Némi kétkedést, ellenvetést fejez ki. Adnék neki pénzt kölcsön, csakhogy nem tudom, visszaadja-e? Szép, szép, csakhogy drága.

*CSÁKLYA (1)
(csák-lya vagy csák-ol-ó) fn. tt. csáklyát. Hosszú fanyél végére szegezett kajmós vas, mely eszköz különféle czélokra használtatik. Tüzi csáklya, melylyel tűz alkalmakor a házak födeleit szakgatják. Hajós csáklya, a hajósok egyik szükséges eszköze, stb. Csáklyát vetni, csáklyát hányni. Csáklyával tolni, húzni a hajót, csónakot. Eredetére nézve l. CSÁK, gyök.

*CSÁKLYA (2)
falu Erdélyben Alsó-Fejér megyében; helyr. Csáklyá-n, ~ra, ~ról.

*CSÁKLYÁS
(csák-lya-as) mn. tt. csáklyás-t vagy ~at, tb. ~ak. Csáklyával biró, csáklyával felkészült, felszerszámozott, felfegyverkezett. Csáklyás révész, hajós. Csáklyás emberek a tűzoltásnál. Csáklyás raktár a tűzoltó intézet udvarán.

*CSÁKLYÁSAN
(csák-lya-as-an) ih. Csáklyával ellátottan.

*CSÁKLYÁZ (1)
(csák-lya-az) önh. m. csáklyáz-tam, ~tál, ~ott. Székelyeknél am. két lószárcsontot lába elé tesz, és vasszeges pálczával magán segítve, vagy a nélkül a jégen sebesen csúszkál. Máskép: korcsolyáz. l. ezt. 2) A hajósoknál am. csáklya segítségével tolja ideoda a hajót, csónakot, különösen a partok mellett, és midőn csekély a víz.

*CSÁKLYÁZ (2)
(mint fölebb) áth. m. A vízben valamit csáklyával keres. Csáklyázzák a vízbe fúladt embert. Csáklyázzák az elsodrott horgonyt. 2) Csáklyával megüt, megver. Megcsáklyázlak.

*CSÁKLYÁZÁS
(csák-lya-az-ás) fn. tt. csáklyázás-t, tb. ~ok. Korcsolyázás. Csáklyával keresés; megverés. V. ö. CSÁKLYÁZ, önh. és áth.

*CSÁKLYÓ
falu Zemplén megyében; helyragokkal: Csáklyó-n, ~ra, ~ról.

*CSAKMEN
(csak-men) ösz. ih. Sopron- és Vas vármegyében divatos tájejtés a szokott csaknem helyett. l. ezt. Ugyanott így is ejtik: csakmeg.

*CSAKMOST
(csak-most) ösz. ih. Imént, legközelebbi idöben, épen most. Csakmost láttam őt, s már megint eltünt. Ez értelemben múltra vonatkozik. Midőn állandó jelenről van szó, elválasztva iratik. Csak most segíts rajtam. Csak most ne hagyj el. Csak most tudom, milyen ember ő.

*CSAKNEM
(csak-nem) ih. Majd; alighogy nem; kevés hía volt hogy nem. Csaknem hittem. Csaknem megloptak. Csaknem egyedül maradtam. Úgy megverték, hogy csaknem meghalt bele.

*CSÁK-NÉMA
puszta Győr vármegyében; helyragokkal: Csák-Némá-ra, ~n, ~ról.

*CSÁKÓ (1)
(csák-ó) fn. tt. csákó-t. Régi szabásu magyar süveg, melynek karimája nincsen, s fölülről két oldalra fityegő szárnyai vannak, melyek tulajdonkép csákoknak hivattak, s az ilyetén süveg csákósüvegnek. Jelennen is a magyar lovasok és gyalogok, sőt más is gyalog ezredek süvegeit csákónak hívják. Félre tette csákóját. Csákó a fejemen, kard az oldalamon. Népd. Huszárcsákó, fikacsákó.

*CSÁKÓ (2)
mn. tt. csákó-t. Kétfelé konyuló, kiálló. Csákó szarvak, melyek szépen kifelé fordulnak. Csákó szarvú ökör, vagy csákó ökör. Ellenben a befelé fordult szarvak kajlák. Így nevezik az ilyen szarvu ökröt is. Csáli Csákó! Hők Csákó!

*CSÁKÓ (3)
falu Erdélyben Aranyos székben; KIS~ és NAGY~, puszták Békés megyében; helyragokkal: Csákó-n, ~ra, ~ról.

*CSÁKÓÁLLADZÓ
(csákó-álladzó) ösz. fn. Szíj vagy szalag, melylyel a föltett csákósüveget az állhoz lekötik.

*CSÁKÓFŰ
(csákó-fű) ösz. fn. A csukókák neme alá tartozó növényfaj, melynek levelei szives-láncsásak. Máskép: vízmelléki csukóka. (Scutellaria galericulata).

*CSÁKÓÖKÖR
(csákó-ökör) ösz. fn. Kifelé fordult szarvu ökör.

*CSÁKÓRÓZSA
(csákó-rózsa) ösz. fn. Csinált rózsa a katonai csákókon.

*CSÁKÓS
(csák-ó-os) mn. tt. csákós-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Aminek csákói, csákjai, azaz kifelé fordult csúcsai, szárnyai vannak. Csákós süveg, 2) Csákóval, csákósüveggel ellátott. Csákós huszár, bakancsos.

*CSÁKÓSAN
(csák-ó-os-an) ih. 1) Csákkal ellátottan. 2) Csákóval a fején.

*CSÁKÓSÜVEG
(csákó-süveg) ösz. fn. Lásd: CSÁKÓ.

*CSÁKÓSZARV
(csákó-szarv) ösz. fn. Marhának kifelé hajló szarva.

*CSÁKÓSZARVÚ
(csákó-szarvú) ösz. mn. Kifelé fordult, hajlott szarvakkal biró. Csákószarvú ökör, tehén.

*CSÁKÓTEHÉN
(csákó-tehén) ösz. fn. Kifelé fordult szarvú tehén.

*CSÁKOVA
mezőváros Temes megyében; helyragokkal: Csáková-n, ~ra, ~ról.

*CSÁKTORNYA
(Csák-tornya) mezőváros Muraközben Szala vármegyében; helyragokkal: Csáktornyá-ra, ~n, ~ról.

*CSAKUGYAN
(csak-ugyan) ösz. ksz. Mégis. Öszveköttetésben áll amint, ritkábban ámbár, noha kötszókkal, pl. Amint mondotta, csakugyan úgy történt. Csakugyan eljöttél, bár nem igérted. Élűnk vele általán, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy valami valósult, beteljesedett, hogy a dolog úgy van, mint gondoltuk, véltük, stb. Használjuk kérdőképen is. Csakugyan ő volna? Csakugyan meghalt?

*CSÁKVÁR
(Csák-vár) mezőváros Fehér vármegyében; helyr. Csákvár-ra, ~on, ~ról.

*CSAL (1)
áth. m. csal-t. 1) Hizelgő szókkal, igéretekkel, csábító szerekkel kecsegtet, hí, hogy magához, vagy valahová jőjön, mely esetben az illető hivott előnyösebb helyzetből vagy állapotból valamely hátrányosb és károsabb helyzetbe vagy állapotba jut. Tolvajbarlangba csalni valakit, és mindenéből kifosztani. Madarakat lépre, csaptába, halakat horogra, vadakat tőrbe, kelepczébe csalni. V. ö. CSALDÖG, CSALÉTEK, CSALSÍP, CSALSZEM. Igekötőkkel: becsalni a házba; kicsalni az ellenséget a várból; valahová felcsalni; valahonnan lecsalni. 2) Tévutra, mintegy csáléra vezet, különösen az ismerő tehetséget hibába ejti. A külszin gyakran csal. Ha szemeim nem csalnak, ő az. Holmi szemfényvesztő, kápráztató tünemények csalják a nézőt. Csal a várakozás, és remény, midőn nem az történik, amit vártunk, reméltünk. 3) Hamis, álnok, ravasz utakon, fogásokkal valakit károsít. Csal a kalmár, ha valódi áru helyett mást ad, ha hamis mértéket használ. A hűtelen tiszt, cseléd csalja az urát, ha hamisan számadol, ha javaiból magának elsajátít. Csalják őt elül-hátul. Ki senkit meg nem csal, könnyen másra bízza dolgát. Km. Ne higyj neki, megcsal. 5) Távolító ragú viszonynévvel am. valakitől álnok módon, hizelegve kizsarol valamit. Pénzt csalni valakitől. Elcsalta tőlem legszebb fegyveremet. Utolsó fillérét kicsalták a korhely társak. 5) Általában hívogat, édesget. Csalom a szívedet, te meg az enyimet, kérjük istenünket, adjon össze minket. Népdal. Erdélyi kiadása I. kötet 86. lap. Csalom a szemedet, te is az enyimet, csókolom a szádat, piros két orczádat. (Ugyanott 87. lap.)
Mennyiben ravasz, álnok cselekvésre vonatkozik, legközelebbi rokona csel, l. ezt; különben mint hivogatást, csábítást jelentőhöz hasonló a hellen kalew, latin calo, szanszkrit sál (hí), német schellen, stb.

*CSAL (2)
fn. tt. csal-t, tb. ~ok. Vékony hangon: Csel. Hamisság, ravasz fogás, hibába, tévedésbe vezető eszköz, mód. Innen: csalétek, csalfaj, csalkert. csalsíp, csalszó, csalvetés, hadi csal. Csalt vet az ellenségnek. Hadi csallal vette meg a várt. A csel közönségesebb használatu.

*CSALA (1)
(csal-a) fn. tt. csalá-t. Csalás. Ritka használatú. Leginkább ezen közmondásban fordúl elő: Csere csalával jár, mint szóhangjáték.

*CSALA (2)
puszták Fejér, Tolna és Pest megyékben; helyr. Csalá-n, ~ra, ~ról.

*CSALÁD (1)
(csal-ád) fn. tt. család-ot. Régente gyakran egyjelentésünek vétetett cseléd szóval. 1) Legtágasb ért. egy vérséghez s atyafiságba tartozó személyek öszvege. Nemes, grófi családból való. Úri család. Szétágazó család. Átv. testvérek gyanánt együtt élő szerzetesek testülete. Mária családja. 2) Szükebb ért. egy apa és anya alatt élő gyermekek, a hozzájok tartozó háznéppel, cselédséggel együtt. 3) Legszorosb ért. szülék és gyermekeik együtt véve. Innen: családapa, családanya. Elemzését illetőleg lásd: CSELÉD.

*CSALÁD (2)
falu és puszta Nyitra megyében; PUSZTA~, falu Sopron megyében; VÁMOS~, falu Vas megyében. Helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSALÁDFENNTARTÓ
(család-fenn-tartó) ösz. fn. A családnak egyetlen férfisarjadéka, vagy ivadéka.

*CSALÁDI
(csal-ád-i) mn. tt. családi-t, tb. ~ak. Családhoz tartozó, családot illető, családra vonatkozó. Családi élet, családi viszonyok.

*CSALÁDKA
falu Nyitra megyében; helyr. Családká-n, ~ra, ~ról.

*CSALÁDKÉP
(család-kép) ösz. fn. Valamely családhoz tartozó egy vagy több személyt ábrázoló kép. Családképekkel díszített grófi palota. Átv. ért. családi életet tárgyazó viszonyoknak, történetnek költői eléadása.

*CSALÁDOS
(csal-ád-os) mn. tt. családos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Kinek családja, illetőleg gyermekei vannak. V. ö. CSELÉDĚS

*CSALÁDTŐNÉV
(család-tő-név) ösz. fn. Előnév, mely valamely családot ugyanazon nevű egy vagy több családtól megkülönböztet, s rendesen helynév. péld. Galántai Balogh, Almási Balog, Daruvári Jankovich, Vadasi Jankovich. (Praedicatum).

*CSALÁDÜNNEP
(család-ünnep) ösz. fn. Örömnap, melyet valamely család tagjai magok között tartanak. pl. a családapa vagy anya születése napján.

*CSALAFINTA
(csala-finta) ösz. fn. és mn. tt. csalafintát. Aki mintegy erkölcsileg fintán, sántikálva jár, hogy másokat megcsaljon, rászedjen. Különösen némely tájakon, am. leánycsábitó, tőrbe csaló, továbbá, ravaszul csintalankodó; másokat csaló, nyegle. Csalafinta orvos. Némely tájejtéssel: csalavandi, cselevendi. V. ö. FINTA.

*CSALAMÁDÉ
(csada vagy csadaj-málé) ösz. fn. A Tisza alsó vidékein am. takarmányul vetett sűrüen termő sásos kukoricza. Csalamádét használni. Csalamádéval etetni a barmokat.
Alkatrészei: csada vagy csadaj, azaz csádé, sásos termény, és málé (kukoricza), tehát eredetileg: csadajmálé, sásos, leveles, sűrü növésű kukoricza, melyből hangátvetéssel lett: csalamádé. Hasonlóan átvetett hangú szók, a bodrogközi és székely: makverő (= vakmerő); a balatonmelléki: háskó (= hágcsó), a több tájon divatos: szöcskő (= szökcső, szököső), faracskál (= faragcsál), mecsevész (csenevész).

*CSALÁN
(csal-án, lásd: alább) fn. tt. csalán-t, tb. ~ok. Növénynem az egylakiak seregéből, és négyhímesek rendéből. Több fajainak szára és levelei apró fulánkocskákkal borítvák, melyek a hozzájok érő testen égető csipős fájdalmat okoznak. Csalán kezébe, nem liliom. Km. Nyilván csalánra vizellett, hogy oly komor. Km. Fajai: apró, epres, árva, pettegetett levelű stb. Némely tájejtéssel: csollán, csóvány. A Nádor-codexben: csalah.
Gyöke csal talán eredetileg sal, saly, saj, mennyiben fulánkjai salygó, sajgó fájdalmat okoznak. Ezen tulajdonságára vonatkozik a latin urtica s német Brennnessel is.

*CSALÁNCSATTOGATÓ
(csalán-csattogató) ösz. fn. Piczin fürge madár, mely nyáron az erdőn lakik, télen pedig nagy ügyességgel a sövények s töviskeritések között bujkál. Férgekkel táplálkozik.

*CSALÁNCSIPÉS
(csalán-csipés) ösz. fn. Elénk, égető szúrás, melyet a csalán érintése okoz a testen.

*CSALÁNÉGETÉS
(csalán-égetés) ösz. fn. Lásd CSALÁNCSIPÉS.

*CSALÁNFONAL
(csalán-fonal) ösz. fn. Szárított s kender módjára megáztatott csalánszárból készitett fonal.

*CSALÁNHIMLŐ
(csalán-himlő) ösz. fn. Lásd CSALÁNKÜTEG.

*CSALÁNKA
(csal-án-ka) fn. tt. csalánkát. A csaláncsattogatók egyik faja. V. ö. CSALÁNCSATTOGATÓ.

*CSALÁNKÜTEG
(csalán-küteg) ösz. fn. Küteg neme, midőn a bőrön kis hólyagocskák támadnak, melyeknek égetése a csalánéhoz hasonló.

*CSALÁNLÁZ
(csalán-láz) ösz. fn. Láz, melytől a testbőrön csalánkütegek támadnak. V. ö. CSALÁNKÜTEG.

*CSALÁNOS
(csal-án-os) mn. tt. csalános-t, vagy ~at, tb. ~ak. Csalánnal benőtt, csalánnal bővelkedő. Csalános kert, csalános árok.

*CSALÁNPATYOLAT
(csalán-patyolat) ösz. fn. Csalánfonalakból szőtt patyolatféle fínom gyolcs.

*CSALÁNPILLANGÓ
(csalán-pillangó) ösz. fn. Éjjeli vagyis boszorkánypillék egyik neme.

*CSALÁNSZÖVET
(csalán-szövet) ösz. fn. Csalánfonalakból szőtt kelme, gyolcs.

*CSALÁR (1)
(csal-ár) elvont törzsök, mely csalárd szóban, s ennek származékaiban fennvan s e mellett önállólag is használtathatnék, mint: buvár, buzgár, folyár szintén igékből származott nevek.

*CSALÁR (2)
falu Nógrád megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSALÁRD
(csal-ár-d) mn. tt. csalárd-ot. Kinek a csalás megrögzött tulajdonsága; hamissággal teljes; rókatermészetű; ki mindenkor kész a csalásra (mintegy csalással áradozó). Mondják átvitelesen dologról is csalékony helyett:
"Csalárd örvények, vad sziklák között
Sajkán lebegve futja víg futását."
Kazinczy.

*CSALÁRDKODÁS
(csal-ár-d-kod-ás) fn. tt. csalárdkodás-t, tb. ~ok. Csalárdul cselekvés, csalárdság.

*CSALÁRDKODIK
(csal-ár-d-kod-ik) k. m. csalárdkod-tam, ~tál, ~ott. Csalárdul cselekszik; róka módjára ravaszkodik; hamisságokat űz.

*CSALÁRDOS
(csal-ár-d-os) mn. tt. csalárdos-t, vagy ~at. tb. ~ak. Csalárd müvekkel teljes; hamisságban ravaszságban jártas. Oly alakú, mint: bolondos, zöldes. Dolgokról am. csalékony:
"Sok száz mind okosabb mind vitézebb, abbul
Ki nem tudott jünni, csalárdos fogságbul."
Gr. Zrínyi M.

*CSALÁRDSÁG
(csal-ár-d-ság) fn. tt. csalárdság-ot. Tulajdonság, melynél fogva valaki mások csalására hajlandó, s mindenkor kész; cselszövény; álnok törekvés. Csalárdságon érték, rajta kapták. Nem messze megy ember csalárdsággal. Km. Bibliai értelemben: gonoszság, bűn. Kinek szájában csalárdság nem találtatott.

*CSALÁRDUL
(csal-ár-d-ul) ih. Hamisan, álnokul, csalva, csalólag. Miért kísértette meg a Sátán a te szivedet, hogy csalárdul cselekednél a mező árával? (Apost. Cselek.)

*CSALÁRKODIK
(csal-ár-kod-ik) k. Lásd CSALÁRDKODIK.

*CSALÁS
(csal-ás) fn. tt. csalás-t, tb. ~ok. 1) Szántszándékos félrevezetés, tévedésbe hozás, hibába ejtés. 2) Hamis úton módon, különösen félrevezetés általi károsítás. Csalásból szerzett vagyon. 3) Csábítás. Csalással disznó sem hízik. Km.

*CSALÁSI
(csal-ás-i) mn. tt. csalási-t, tb. ~ak. Csalásra vonatkozó, magában csalást foglaló. Csalási szándék. Csalási merény, bűn.

*CSALATÁS
(csal-at-ás) fn. tt. csalatás-t, tb- ~ok. Rászedetés, elcsábíttatás mások által. Különbözik ettől: csalódás.

*CSALATHATATLAN
(csal-at-hat-atlan) mn. tt. csalathatatlan-t, tb. ~ok. Kit meg nem lehet csalni, ki meg nem csalathatik.

*CSALATHATLAN
(csal-at-hat-lan) lásd: CSALATHATATLAN.

*CSALATIK
(csal-at-ik) külsz. m. csalat-tam, ~tál, ~ott. Kit mások rászednek, elcsábítnak. Különböző: csalódik.

*CSALATKOZÁS
(csal-at-koz-ás) fn. tt. csalatkozás-t, tb. ~ok. Véleményben tévedés; a dolognak másképen létele, mint gondoltuk. V. ö. CSALATKOZIK.

*CSALATKOZIK
(csal-at-koz-ik) k. m. csalatkoz-tam, ~tál, ~ott. Véleményében téved, reménye nem teljesedik; a dolgok egészen máskép ütnek ki, mint gondolá. Reményében csalatkozni. Emberekben csalatkozni. Fiamban felette csalatkoztam. Ha nem csalatkozom, a dolog így történt. Nagyon csalatkozol, ha hiszed. Ki emberben bízik, könnyen csalatkozik. Ki Istenben bízik, nem csalatkozik. A házvételben igen megcsalatkoztam.

*CSALATKOZHATATLAN
(csal-at-koz-hat-at-lan) lásd: CSALATKOZHATLAN.

*CSALATKOZHATATLANSÁG
(csal-at-koz-hat-at-lan-ság) lásd: CSALATKOZHATLANSÁG.

*CSALATKOZHATATLANUL
(csal-at-koz-hat-atlan-ul) lásd: CSALATKOZHATLANUL.

*CSALATKOZHATLAN
(csal-at-koz-hat-lan) mn. tt. csalatkozhatlan-t, tb. ~ok. 1) Aki nem tévedhet, hibába nem eshetik. Egyedül az Isten csalatkozhatlan. Köz életben e szó helyett csalhatatlan kifejezéssel élnek, holott ez annyi mint: kit megcsalni, tévedésbe hozni nem lehet. Tehát: Az Isten csalhatatlan. am. Az Istent megcsalni nem lehet. Az Isten csalatkozhatlan am. Az Isten önmagában, önmagától nem tévedhet, nem hibázhat. 2) ih. Csalatkozhatlanul.

*CSALATKOZHATLANSÁG
(csal-at-koz-hat-lan-ság) fn. tt. ~ot. Tulajdonság, melynél fogva valaki nem csalatkozhatik.

*CSALATKOZHATLANUL
(csal-at-koz-hat-lan-ul) ih. A nélkül, hogy csalatkozhassék, tökéletes bizonyossággal. Csalatkozhatlanul itélni valamiről.

*CSALATSÁG
(csal-at-ság) fn. tt. csalatság-ot. Pesti Gábornál am. csalás, csalfaság.

*CSALDÖG
(csal-dög) ösz. fn. Vadászok nyelvén csalétkül kitett döghús, hogy farkast, rókát azon helyütt lövésre kerítsenek.

*CSÁLÉ
(csa, vagy csá-elé vagy elő). Ökörnógató szó, am. csára előre, csa előre, azaz, jobbról félre térve előre. Átv. ért. csáléra am. görbén, nem egyenes vonalban. Csáléra áll a kazal. Erkölcsi ért. jelent hamis, csaló módot, különösen hűtlenségi elsajátitást. A hütlen tisztek kezelése alatt a jövedelem nagy része csáléra ment. V. ö. CSA, CSÁ.

*CSALÉKONY
(csal-ék-ony) mn. tt. csalékony-t, tb. ~ak. Lényegénél, természeténél, hajlamánál fogva gyakran, vagy könnyen csaló, illetőleg tévutra vezető, hibába ejtő. Csalékony érzékek. Csalékony időjárás. Csalékony remény. Csalékony látszat. Csalékony szín.

*CSALÉKONYAN
(csal-ék-ony-an) ih. Csalékony módon. Csalékonyan mutató szemüvegek. Csalékonyan jár az idő.

*CSALÉKONYSÁG
(csal-ék-ony-ság) fn. tt. csalékonyság-ot. Könnyen csaló minemüség, vagy állapot. Szemek, fülek csalékonysága.

*CSALEMBĚR
(csal-emběr) ösz. fn. Csaló, csalafinta, hamis ember.

*CSÁLÉS
(csa-elé-es) mn. tt. csálés-t, vagy ~at, tb. ~ak. Ökörről mondatik, mely a járomban bal felül áll, mert mikor csáléra, azaz jobbra kell fordulni, ezt szólitják, hogy társát arra tolja. Máskép: külső ökör. A jobb felől álló hajszás, vagy belső, ellenkező okból, Csálés ökör.

*CSALÉT (1)
(csal-ét) lásd: CSALÉTEK.

*CSALÉT (2)
CSALÉTOS, lásd CSALIT, CSALITOS.

*CSALÉTEK
(csal-étek) ösz. fn. Étek, nyalánkság, melyet horogra, tőrökre, vagy más vadfogó eszközre tesznek, hogy általa a vadakat oda csábitsák, és kelepczébe ejtsék.

*CSALÉTKEZ
(csal-étkez) ösz. áth. Vadászok nyelvén csalétket kitesz, vagy kelepczét azzal megken.

*CSALFA
(csal-faj vagy csal-fi), mn. tt. csalfát. Hamis, álnok, ki csalni akar, csalni kész. Csalfa lélek. Csalfa szerető. Isten hozzád csalfa lány, megyek hát egy más után. (Népd). E szót így is elemezhetni: csal-va. V. ö. ~B, mint képző.

*CSALFAJ
(csal-faj) ösz. fn. A régieknél am. a mai csalfa.

*CSALFAJÚ
(csal-fajú) ösz. mn. Csalfák fajából való.

*CSALFÁLKODÁS
(csal-fa-al vagy csal-faj-kod-ás), fn. tt. csalfálkodás-t, tb. ~ok. Csalfa tettek gyakorlása, hamiskodás, ravaszkodás.

*CSALFÁLKODIK
(csal-fa-al vagy csal-faj-al-kod-ik), k. m. csalfálkod-tam, ~tál, ~ott. Csalfa módon cselekszik, csalfaságot űz, gyakorol; hamiskodik, ravaszkodik.

*CSALFASÁG
(csal-fa-ság) fn. tt. csalfaság-ot. Hamisság, álnokság, ravaszság. Csalfasággal élni. Csalfaságot elkövetni. Csalfaságon kapni, érni valakit.

*CSALFÁSKODÁS
(csal-fa-as-kod-ás) l. CSALFÁLKODÁS.

*CSALFÁSKODIK
(csal-fa-as-kod-ik) l. CSALFÁLKODIK.

*CSALFÉNY
(csal-fény) ösz. fn. Fény, melynek minőségét, távolságát a szem ki nem veszi, s máskép tünik elő, mint valósággal van. Csalóka fény. Átv. ért. a dicsnek, hírnek, nagyságnak külső szine, melynek belül valóság nem felel meg.

*CSALHATATLAN
(csal-hat-atlan) mn. tt. csalhatatlan-t, tb. ~ok. 1) Kit megcsalni nem lehet. Közszokássá vált anynyit is érteni alatta mint: aki nem tévedhet, nem hibázhat, hibázhatlan; de helyesebben, aki nem tévedhet, az csalódhatatlan vagy csalatkozhatlan. 2) ih. Csalhatatlanul.

*CSALHATATLANSÁG
(csal-hat-atlan-ság) fn. tt. ~ot. Oly tulajdonság, melynél fogva valaki meg nem csalathatik, más által. Különbözik tőle: csalódhatatlanság.

*CSALHATATLANUL
(csal-hat-at-lan-ul) ih. Szónyomozásilag vett értelemben: a nélkül, hogy valaki által megcsalathassék. A köz szokás szerént: hibázhatlanul, minden bizonyosággal.

*CSALHATLAN, CSALHATLANSÁG stb.
lásd: CSALHATATLAN, CSALHATATLANSÁG.

*CSÁLI
lásd CSÁLÉ.

*CSALIT
(csal-it azaz csar-it), fn. tt. csalit-ot. Cserjés, bokros hely, csepőte, haraszt. Kemenesalján am. fákról lehullott levelek. Gyöke csal eredetileg csar, a sar, ser, cser változata, melyből sarj, sarjad, sarju, serdül, cserj, cserje, mind zsenge növésre vonatkozó szók származnak. Az l ěs r rokonhangok úgy váltakoznak bennök, mint ezekben: iromba ilomba, botránkozik botlánkozik, botorkál botolkál, stb.
Képzője it igen ritka használatu, előfordul az angalit székely szóban, s úgy látszik, az is (as, es) képző változata, mintha volna: csalis, azaz, csaris, cseres, (t. i. hely). A törökben csalď.

*CSALITOS
(csar-it-os) mn. tt. csalitos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Apró sűrü bokrokkal benőtt. Csalitos mező, csalitos legelő, rét, csalitos erdőalja. 2) Lehullott falevelekkel teljes, vagy betakart.

*CSALKÉP
(csal-kép) ösz. fn. Kép, mely valósággal nem az, vagy nem olyan, minek vagy milyennek látszik; káprázat. Átv. ért. használtatik azon képekről is, melyeket a képzelő tehetség alkot.

*CSALKERT
(csal-kert) ösz. fn. Kert, melynek tekervényes útai, és fordulói tévedésbe ejtik a benne járót, máskép: tömkeleg, tévkert.

*CSÁLL
falu Hont megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSALLANG
állattani új szó és fn. tt. csallang~ot. Tekéded csigafaj. (Conus vexillum).

*CSALLÓKÖZ, CSALLÓKÖZI
lásd: CSALÓKÖZ, CSALÓKÖZI.

*CSALMA
fn. tt. csalmát. 1) Patyolat-turbán, melylyel fejeiket körültekerik a törökök s más keleti népek. A székelyeknél am. magas gucsmaféle süveg.
Valószinüleg idegen eredetű, megvan a tatár, orosz, illir nyelvekben is.

*CSALMADÁR
(csal-madár) ösz. fn. A madarászok kalitkába zárt madara, melyet a lépfára, vagy hálóhoz közel tesznek, hogy a szabadban repkedő madarakat a lépvesszőre vagy hálóba csalogassák. Átv. ért. emberekből is mondatik, kik másokat bizonyos czélra csábítgatnak. Máskép: csalóka.

*CSALMÁS
(csalma-as) mn. és fn. tt. csalmás-t, tb. ~ak, midőn fn. ~ok. Csalmát viselő, csalmafövegű. Csalmás pogányok, muhamedánok. Mint főnév különösen törököt jelent. Jön a csalmás.

*CSALMÁSAN
(csalma-ás-an) ih. Csalmában, csalmával.

*CSALMATOK
(csalma-tok) ösz. fn. Növénynem az öthímesek seregéből, és egyanyások rendéből, bokrétája töltséres, tompa, hímszálai előre görbülnek, tokja kupakos, egyrekeszű. Mérges. (Hyosciamus). Fajai: bolondító, reczés, fejér, aranyos, piczi, hólyagos csalmatok.

*CSALNYOM
(csal-nyom) ösz. fn. A vadászoknál am. a szarvas nyomai, midőn sebes futtában hátulsó lábaival hosszabb ugrásokat tesz, mint közönségesen tenni szokott, s az által a vadászok megcsalatnak, mivel nagyobbnak és erősebbnek vélik azt, mintsem valósággal. Szélesb ért. minden nyom, mely csalódásba ejt.

*CSALÓ (1)
(csal-ó) fn. tt. csaló-t. Ember, kinek mestersége a csalás. Ebcsaló, embercsaló, lélekcsaló, pénzcsaló. V. ö. CSAL.

*CSALÓ (2)
(csal-ó) mn. tt. csaló-t. Hibába, tévedésbe vezető, reményt várakozást semmisítő; hamiskodva kártevő. Csaló kalmár, kupecz.

*CSALÓDÁS
(csal-ód-ás) fn. tt. csalódás-t, tb. ~ok. Önvéleményében, gondolkozásában tévedés; a reménynek, várakozásnak, melylyel voltunk, nem teljesedése; a dolognak másképen kiütése, mint gondoltuk. Csalódásokban él az ember.

*CSALÓDIK
(csal-ód-ik) belsz. m. csalód-tam, ~tál, ~ott. Véleményében, gondolkozásában téved; reménye, várakozása nem teljesűl; nem úgy üt ki a dolog, mint hitte. Aki hazugnak hisz, csalódik. Megcsalódni reményében, várakozásában. Ha nem csalódom. Csalódol, ha azt gondolod, hogy - Ebben nagyon csalódtunk. Különbözik tőle: csalatik.

*CSALOGÁNY
(csal-og-ány) fn. tt. csalogány-t, tb. ~ok. Ujabb időben a költői nyelvben felkapott, s közönségessé lett szó, a régies és görög származatú fülemile helyett. Átv. értel. ékes szavú énekesnő. Szinház csalogánya.
Elemezve am. éneke által párját csalogató, hivogató madár. Egyébiránt lehetne csajogány is a csevegést jelentő csaj gyöktől.

*CSALOGAT
(csal-og-at) áth. m. csalogat-tam, ~tál, ~ott, par. csalogass. Édesget, csábítgat, holmi kedvező igéretekkel, szép szavakkal, ajándékkal maga részére vagy valami pártnak megszerezni törekedik. Pénzzel csalogatni, hivatallal csalogatni. A csikót abrakkal csalogatni az istállóba. A malaczot korpával haza csalogatni. Ne csalogass, mert nem megyek. Nem magam jöttem én ide, csalogattak engem ide. Népd.
...... "Hitetlen,
Látom hová csalogat világod."
Kazinczy az Esthajnalhoz.

*CSALOGATÁS
(csal-og-at-ás) fn. tt. csalogatás-t, tb. ~ok. Csábítgatás, édesgetés.

*CSALOGATÓ
(csal-og-at-ó) fn. és mn. tt. csalogató-t. 1) Aki minden eszközt, módot elkövet mások csalogatására. 2) Édesgető, csábitgató. Csalogató beszédek, ajándékok, pártvezérek.

*CSALÓKA (1)
(csal-ó-ka) mn. tt. csalókát. Tévedésbe hozó, reményt, várakozást semmisitő; csábitó, édesgető: Csalóka fény, csalóka beszéd, csalóka remény.

*CSALÓKA (2)
(csal-ó-ka) fn. tt. csalókát, 1) Csábitás végett járó-kelő, milyenek a pártok kiküldött lélekvásárlói. 2) Mátyusföldén: csalmadár a madarászoknál. 3) Székelyföldön: fenyőalma, fenyőtoboz.

*CSALÓKÖZ
(csaló-köz) ösz. fn. A nagy Duna, és érsekújvárinak nevezett dunaág kőzött fekvő, s Pozsony és Komárom megyék alkotó részeit tevő nagy sziget, melyet Mátyás király Aranykertnek nevezett. Nevét némelyek szerént a Dunának Csaló nevü, s most már holt ágától vette.
Mások szerént am. Sarló- vagy Sallóköz. És valóban így találjuk írva Farkas András költeményében a XVI. századból.
"Kik a Sarlóközből, a bő Mátyus földéből,
Szalából, Somogyból, a Szerem földéről,
A széles alföldről sok népet elhajtának."
A magyar nyelv és irodalom kézi könyve.
Első kötet. 7-dik lap.
Jerneynél is (Nyelvkincsek) két ll-el fordúl elő. A helybeli és szomszéd lakosok kiejtése szerént szintén: Csallóköz.

*CSALÓKÖZI
(csaló-közi) ösz. mn. tt. csalóközi-t, tb. ~ek. Csalóközbe, vagy ~ közből való, oda vonatkozó. Csalóközi szerencse, azaz, midőn valaki a révhez érvén legottan kompba szállhat, és átkelhet. Menj által a Duna csallóközi révén. (Kis tükör). Csalóközi járás.

*CSALÓLAG
(csal-ó-lag) ih. Csaló módon, hamisan, csábitólag.

*CSALOMIA
KIS~, és NAGY~, falvak Hont megyében; helyr. Csalomián, ~ra, ~ról.

*CSALOZ
(csal-oz) áth. m. csaloz-tam, csaloz-tál, ~ott. Vadászok nyelvén négylábú vadat étekkel csalogat.

*CSALÖSVÉNY
(csal-ösvény) ösz. fn. Gyalogút, vagy csapás, mely az igazi jó utról félre vezet, a menőt tévedésbe hozza.

*CSALSÍP
(csal-síp) ösz. fn. Madarak vagy más vadnak hangját utánzó sip, vagy ilyféle eszköz, melyet azok hallván, a madarász, vadász tőrökéhez, vesszejére, vagy hálójába vagy lőkörébe, lőtávolába repülnek. Csalsípba fújni. Csalsíppal édesgetni a madarakat. Így különösen: szarvassíp, nyúlsíp, bagoly- vagy kuviksíp, fürjsíp, császármadársíp, biliczsíp stb.

*CSALSZĚM
(csal-szěm) ösz. fn. Vadászok nyelvén csalétek gabona- vagy más fűmagokkal, hogy bizonyos helyre elhintve a szárnyas vadat oda édesgessék.

*CSALSZÍN, CSALSZIN
(csal-szín) ösz. fn. A dolognak külseje, mely annak belsejével, valóságával meg nem egyezik, s annálfogva tévedésbe ejt, megcsal.

*CSALSZÍNŰ, CSALSZINÜ
(csal-színű) ösz. mn. Minek külseje csalni szokott.

*CSALSZÓ
(csal-szó) ösz. fn. Madárszónak utánzása akár síppal vagy más eszközzel, akár puszta szájjal, midőn a madarászok, vadászok csalogatják a szárnyas vadakat, állatokat. V. ö. CSALSÍP.

*CSALTOJÁS
(csal-tojás) ösz. fn. Tojás, melyet a tyukok, fáczánok stb. tojóhelyére tesznek, vagy ott hagynak, hogy azután is oda rakják tojásaikat. Köznyelven: polozsna, vagy polozsnak.

*CSALTOLL
(csal-toll) ösz. fn. 1) A sólyomvadászoknál am. csomóba kötött madártollak, melyekkel a kibocsátott sólymokat visszacsalogatják. 2) Ragadozó madarak tollaiból alkotott ijesztő váz, a kisebb madarak elrezzentésére.

*CSALÚT
(csal-út) ösz. fn. Út mely az igazi iránytól eltérvén az utast félre, bal irányra vezeti, vagy olyan út, mely csak bizonyos távolságig járott, s végre megszünik, mi miatt az utas viszszafordulni kénytelen.

*CSALVETÉS
(csal-vetés), ösz. fn. Lásd CSELVETÉS.

*CSALVETŐ
(csal-vető) ösz. fn. Ember, aki csalt vet, álutakon és módokon valakit megkeríteni, hatalmába ejteni törekszik.

*CSALYA
(csaly-a vagy csaj-a), mn. és fn. tt. csalyát. Tekeredett, görbe szarvú. Csalya bogár, rovarnem. Csalya ökör, csalya tehén. Alkalmasint a félremenésre, kihajlásra vonatkozó csa csáli szóval egy eredetű.

*CSAM, CSÁM
hangutánzó, a csamcsog vagy csámcsog, csamcsogás származékokban. Vékonybangon: csěm, csöm, csěmcsěg, csömcsög.

*CSÁM
elvont törzse csámolyog, csámpás szóknak, és ezek származékainak. Gyöke azon csa vagy csá, mely félreértésre, kihajlásra, görbedésre vonatkozik. Átv. értelemben ide tartozik csámporodik is.

*CSAMANGÓ
(csam-ang-ó vagy csám-ong-ó), fn. tt. csamangó-t, tb. ~k. Sintér, hóhérlegény, gyepmestor, kutyaverő. Kecskeméti szó. Talán a csámolyog igével rokon, mennyiben a csamangónak dolga a kóborló ebek után leselkedve járni, csámolyogni: csámongó, csámolygó.

*CSAMCSOG
(csam-cs-og) lásd: CSĚMCSĚG.

*CSÁMCSOG
(csám-cs-og) lásd: CSĚMCSĚG.

*CSAMMOG
v. CSÁMMOG, (csamm-og csámm-og), lásd: CSĚMCSĚG.

*CSÁMOLYOG
(csám-oly-og) önh m. csámolyog-tam, ~tál, csámolygott. htn. ~ni, v. csámolyg-ani. Felső Csalóközben am. ideoda csapongva, görbe utakon, mintegy csára, csáléra jár, csatangol. Mondják különösen a legelőn járó baromról.

*CSÁMPA (1)
(csám-p-a) elvont, vagy kiavult törzs, melyből csámpás, csámpáskodik eredtek. Jelenti a lábak hibás kifelé görbedését, különösen a sántikálva járóknál. Gyöke a kifelé görbedést jelentő csá.

*CSÁMPA (2)
puszta Tolna megyében; helyr. Csámpá-n, ~ra, ~ról.

*CSÁMPÁS
(csám-p-a-as) mn. tt. csámpás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Kinek lábai kifelé fordultak; kajszán lépő, illetőleg ideoda sántikáló. Csámpás lábu nyomorék, koldus. Erdélyben élhetetlen, nyányi ember. A törökben dsambaz tánczost jelent.

*CSÁMPÁSAN
(csám-p-a-as-an) ih. Kífelé görbített lábakkal, sántikálva. Csámpásan járni.

*CSÁMPÁSLÁBU
(csámpás-lábu) ösz. mn. lásd: CSÁMPÁS.

*CSÁMPÁSODIK
(csám-pa-as-od-ik) k. m. csámpásod-tam, ~tál, ~ott. Görbe, kajszos, kiforduló lábakat kap. Lova a nagy teherhuzásban megcsámpásodott.

*CSAMPOLYA
(csam-p-oly-a) fn. tt. csampolyát. Székelyeknél am. duda, másképen: Csimpolya. Eredetre síp szóval rokon, mintegy: sipolya sipolyó.

*CSÁMPORODIK
(csám-p-or-od-ik) k. múlt: csámporod-tam, ~tál, ~ott. A ser, pálinka, vagy kenyértészta megsavanyodik. Székely szó. A görbeséget jelentő csámpa szóval rokonítható, mennyiben ami csámporodik, átv. értelemben eredeti ízétől eltér.

*CSÁMPORODOTT
(csám-p-or-od-ott) mn. tt. csámporodott-at. Megsavanyodott, megkeseredett, peshedt. Csámporodott ser, csámporodott kenyértészta.

*CSÁMPORÚ
(csám-p-or-ú), mn. tt. csámporú-t, vagy at, tb. ~k. vagy ~ak. Kesernyés, savanyús, (kenyér, ser).

*CSAN vagy CSÁN
elvont gyök, 1) csanak, csaniga, csandarog, (vagy csandalog), és csánk szókban s jelent, mint a csa szónak többi származékai, félrehajlást vagy görbülést; 2) hangutánzó csang szóban.

*CSÁN
falu Közép-Szolnok megyében; MEZŐ~, PUSZTA~ falvak Erdélyben, Torda megyében, helyr. ~ba, ~ban, ~ból.

*CSANÁD
a tiszai (tiszabalparti) megyék egyike, nevét Béla király jegyzője szerént István első király idejében Sunád fő embertől, Doboka fiától kapta. Falu neve is Pest megyében. NÉMET~ és RÁCZ~, faluk Torontál megyében; ÚJ~ falu Csanád megyében. Helyragozva mint megye: Csanád-ba, ~ban, ~ból, mint helységek: ~ra, ~on, ~ról.

*CSANAK (1)
(csan-ak) fn. tt. csanak-ot. Somogyban am. fűzfa kérgéből készűlt tölcsérforma edény, hosszú csiptető rúdra alkalmazva, melylyel kutakből vizet merítenek. Hevesben, a vadászok vizmerítő fa kanala. Szatmár vidékén: cserép edény. A régieknél annyit is tett, mint: csónak, csolnak.

*CSANAK (2)
faluk Győr, Sopron, és puszta Komárom megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSANÁL
lásd: CSALÁN.

*CSANÁLOS
faluk Bihar, Szathmár és Zemplén megyékben; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSANCSOG
(csam-cs-og) lásd: CSĚMCSĚG.

*CSÁNCSOG
(csám-cs-og) lásd: CSĚMCSĚG.

*CSANDARGÁS
(csan-dar-og-ás vagy csan-dal-og-ás), fn. tt. csandargás-t, tb. ~ok. A turbékoló galamb ide-oda forgása.

*CSANDAROG
(csan-dar-og, vagy csan-dal-og) önh. m. csandargott, htn. ~ni, vagy csandargani. A turbékoló galamb ide-oda forog farkával. Székely szó.

*CSANG
(csan-og, a törökben csan am. harang), önh. mult: ~tam, ~tál, ~ott. 1) Rosz hangon szól, rosz hangot ad. 2) (csa-ong), elvont gyöke csangó vagy csángó szónak, s am. csapong, bolyong.

*CSANGÁS
(csan-og-ás) fn. tárgyeset: ~t, többes: ~ok. Roszúl hangzás.

*CSANGÓ (1)
(csan-og-ó) mn. tárgyeset: ~t. Roszúlhangzó. Csangó kolomp.

*CSANGÓ (2)
CSÁNGÓ (csa-ong-ó), talán am. csapongó, járókelő, ellentétben a székely am. székelő, azaz állandó helyen lakó szóval; így palócz valószinüleg am. balócz vagy ballócz = ballagó vagy bolócz, bolyongó, ellentétben a kún = hún-nak talán a hon szótól, mintegy honos honnal vagy állandó lakással biró, úgyhogy konmak a törökben is am. lak-ni, honol-ni, s khane am. lak, ház. Ezek szerént szónyomozólag csangó a palóczczal s kun a székelylyel azonos, vagy legalább hasonló jelentésüeknek látszanak, Vullers persa szótárában olvassuk: bolócs vagy bolóds. 1) nomen gentis barbarae, deserta inhabitantis, stolidae et fortis et latrociniis deditae. 2) nomen regionis, qua terra Boluziorum designari videtur stb.) fn. és mn. tt. csangó-t. Csangó magyarok jelennen a Moldvaországban lakó vagy oda költözött magyarok neve. Ezek általában a vastag s és cs betüket is vékony sz és cz hangon ejtik. Gazdag czángó volt az apám, kokojába járt az anyám; ugyan mért lennék én szegény, szósz-zászlói (sós-zászlói) czángó legény. Ez volt ám a czángó szine, a mig együtt vert a szive, de moszt nem ver együtt szive, azért szok (= sok) a czángó szine. Csangó dalok.

*CSÁNGÓ
székely tájszó. Lásd: CSAVISZKA.

*CSÁNIG
falu Vas megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSANIGA
(csan-ig-a, vagy csán-og-ó) fő- és mn. tt. csanigát. 1) Csánk, lásd ezt. 2) Botorkálva járó, csámolygó.

*CSANK
falu Hont megyében; hely. ~on, ~ra, ~ról.

*CSÁNK
(csánk-k, vagy csám-k) fn. tt. csánk-ot. A négylábu állatok, különösen lovak és szarvasmarhák hátulsó, s kifelé görbedő lábszára. A görhes ló öszveveri csánkjait. Gúnyos nyelven mondják emberi lábszárakról is. Szedte csánkjait, s ellódult. Csánkot vetni, azaz lábát vetni valakinek, hogy elessék. Mint görbedést jelentő használtatik csák értelemben is. Lityeg fityeg, mint vén csánk a süvegen. Km.
Rokonai a német Schenkel, és Schinken, dán és svéd skank, skinka, angol shank, holland schonk, schenk, stb.

*CSANTAVÉR
falu Bács-Bodrogh megyében; helyr. ~en, ~re, ~ről.

*CSÁNTÉR, CSÁNTÉRFA
lásd: GÁNTÁR, GÁNTÁRFA.

*CSÁNKPÓK
(csánk-pók) ösz. fn. A lovak csánkjain támadni szokott inpókféle kóros csomósodás. V. ö. INPÓK.

*CSÁNY
több helység, névszerént, Abaúj, Baranya, Csongrád, Heves, Közép-Szolnok, Szala megyékben; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSAP (1)
(hangutánzó) áth. m. csap-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit úgy üt, hogy bizonyos csappanó vagy csattanó hangot adjon. Pofon, arczul, nyakon csapni valakit. Legyeket csapni. Bottal, vesszővel csapni, megcsapni valakit. Evezőlapáttal csapni a vizet. A birkozó társat földhöz csapni. Csigát (játékszer) csapni. Igekötőkkel: becsapni az ajtót; kicsapni valakit a városból, kiűzni; kezeit öszvecsapni; a hűtelen szolgát elcsapni; katonának fölcsapni; valamihez hozzácsapni; a lobdát visszacsapni; az egyenes útról félrecsapni, eltérni. 2) Tárgyesetes viszonynév nélkül: futtában bemenni valahová, nekimenni valaminek. Zsákmányra csapott a sas. A mennykő lecsapott, becsapott a fába. A marhák becsaptak a tilosba. Az ellenség becsapott az országba. Hozzácsapott, mint Bernát a mennykőhöz. Km. A kancsal mészáros nem oda csap, ahova néz. Km. 3) Átv. ért. izegmozog, forgolódik valami körül, hizelegve sürög. Majd ide, majd oda csap. Szép nőknek csapja a levet. Szintén átv. értelmüek: Szelet csapni. Nagy lármát csapni. A zsiros étel elcsapta a hasát, azaz, hasmenést kapott.
Rokonai a magyar csép, szanszkrit csap (tör, vág), hellen kuptw, német kappen, tappen, kampf, franczia couper, orosz kopaiu stb. A törökben csarpmak Hindoglu szerént am. frapper avec bruit et violence.

*CSAP (2)
fn. tt. csap-ot. A hóban, vagy puha földön járó állatnak nyoma. Nyúl csapa, farkas csapa. Szokottabban: csapás. Azonos csap igével. Rokona: tap, melyből tapod, tapos származtak.

*CSAP (3)
fn. tt. csap-ot. 1) Valamely testből kiálló, kinövő hosszukás, hengerded csőalakú rész. Innen: jégcsap, hengeresen, rojtosan lefüggő jégdarab; nyelvcsap, nyakcsap; fenyőcsap, a fenyő derekából kinövő ágacska, vesszőcske. 2) Nem tövön, hanem kissé fentebb metszett vessző a szőlőtőkén. Csapra metszeni a szőlővesszőt. 3) A kerékben a talpfákat öszvefoglaló szeg. 4) Némely edények, különösen hordók, csobolyók likas dugasza, melyen az edényben foglalt folyadékot ki lehet ereszteni. Csapra ütni a hordót. Csapról mérni a bort. Csapon áll a hordó. Csapon adja, csapon veszi a bort. Csapon veszi a lisztet, eladja borért a lisztet. Csúzi. Csapot fúr. Iszik, mint a csap. Km.
"Eszik néha egész nap,
Iszik reá, mint a csap."
Népd.
Olyan, mint a csap, azaz részeg.
Rokon vele a vékonyhangu csév, cséve, csép, továbbá a török tapa, latin stipes, stipula, hellen stupoV angol, dán tap, svéd tapp, finn tappi, franczia tapon, olasz zaffo, zippolo, lengyel czop, német Zapfen, Zopf, stb.

*CSAP (4)
falu Ungh megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSÁP
fn. tt. csáp-ot. A férgek és rovarok érző kis szarvacskái, csúpjai. Rokon a csév, csúp főnevekkel, s tulajdonkép nem egyéb, mint a csőalakú csap szónak megnyujtása.

*CSAPA
(csap-a) fn. tt. csapát. A nyomot jelentő csap főnévnek a-val toldott mása, s annyi mint folytonos, szakadatlan nyom. Marhák, négylábú vadak csapája.

*CSAPÁGY
(csap-ágy) ösz. fn. A hordócsapnak azon tokja, melyben a csap szive forog.

*CSAPAHÓ
(csapa-hó) ösz. fn. Hó, melyen az általment állatnak, vadnak nyomai látszanak. V. ö. CSAPA.

*CSAPAL
vagy CSAPALY, (csap-al, vagy -aly) ösz. fn. A hordócsap alá tett edény, sajtár, kármentő; különösen kis kád, vagy sajtár, melybe a sajtólt must foly.

*CSAPAN, CSAPANT
lásd CSAPPAN, CSAPPANT.

*CSAPANTYÚ
(csap-an-tyú) fn. tt. csapantyú-t, tb. ~k. Gyulékony alkatrészekből álló tokocska, melyet az újabb szerkezetű puskák sütőlikára tesznek, s melyre a kalapos sárkány lecsapódván elsűl a fegyver. Máskép: csappantyú. Képzője tyú eredetileg: tó, csapan-tó vagy ~t-ó mint: pattantyú = pattantó, cságatyú = cságató. V. ö. ~TYÚ, ~TYŰ, képző.

*CSAPANTYÚS
(csap-an-tyú-os) mn. tt. csapantyús-t, vagy ~at, tb. ~ak. Csapantyúval ellátott, fölszerelt. Csapantyús puska, pisztoly. V. ö. CSAPANTYÚ.

*CSAPANTYÚZ
(csap-an-tyú-oz) áth. m. csapantyúz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Csapantyúval fölszerel. A kilőtt s újra megtöltött puskát csapantyúzni.

*CSAPÁROK
(csap-árok) ösz. fn. Árok, mely által lecsapolják, tovább vezetik a vizet. A mocsáros réteken, legelőkön csapárkokat húzni. Mély, széles csapárok.

*CSAPÁS
(csap-ás) fn. tt. csapás-t, tb. ~ok. 1) Ütés, melyet bizonyos csattanó hang követ. Ărczulcsapás, pofoncsapás. Ha a pofoncsapást elszenveded, máskor dorongot hoz reád. (Km.) Egy csapással kettőt üt. (Km.) Egy csapásra két legyet. Km. 2) Nagy károsodás, veszély, leginkább a sors, vagy elemek által. Tűz, vizáradás, marhadög, s egyéb csapások érték már a hazát. A szerencse ritkán elégszik meg egy csapással. (Km). Nagy csapás érte szegényt. Véletlen csapás. Szörnyü csapás. Országos csapás. 3) Marhajárás, vagy ujonnan törött mellékút, milyenek a magyarországi térségeken számtalanok. Egy csapáson járni. 4) A szántótelkeknek felosztása, mely szerént a határ bizonyos részeibe hol őszit, hol tavaszit vetnek, hol pedig egyik vagy másikat ugarnak hagyják. Máskép: nyomás (Calcatura).

*CSAPÁSZ
(csap-a-asz), önh. és áth. m. ~tam, ~tál, ~ott. Vadászok nyelvén csapákat, nyomokat keres.

*CSAPAT
(csap-at) fn. tt. csapat-ot. 1) Valamely nagy seregnek, nyájnak egyes kiváló része, osztálya. Csapatokra választani vagy csapatokban hajtani, legeltetni a gulyát, csordát. Kis csapat, nagy csapat. Csapatonként járni az utczán. 2) Különösen a katonaságnál jelent egyes osztályt, hadnagyságot, kapitányságot, kompániát, századot. Csapatonként elvonulni, lépni, lőni. 3) Jelent akármily önálló sereget, emberekből, állatokból. Lúdcsapat, juhcsapat. Csapattal mennek tilosba az ökrök. 4) Rakás szállitott árukból, egy vagy több szállitás, részlet. Hány csapat áru érkezett Bécsből?

*CSAPATÁLY
(csap-at-ály) fn. tt. csapatály-t, tb. ~ok. Újabb természetrajzi nyelven am. seregély. Lásd: ezt.

*CSAPATINT
(csap-at-int) ih. Midőn a mérőben a gabonát csapófával elütik, csapatint van; midőn pedig el nem ütik, tetézve, kupozva van a mérő. Csapatint mérni a búzát.

*CSAPATOL
(csap-at-ol) áth. m. csapatol-t. Csapatokra oszt, szakgat. V. ö. CSAPAT. Csapatolni a hadsereget.

*CSAPATOLÁS
(csap-at-ol-ás) fn. tt. csapatolás-t, tb. ~ok. Csapatokra osztás, szakasztás. V. ö. CSAPAT.

*CSAPATONKÉNT
(csap-at-on-ként) ih. Seregekre oszolva, egymás után következő csapatokban, vagy csapatok szerént. Csapatonként elvonuló hadsereg.

*CSAPATOS
(csap-at-os) mn. tt. csapatos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Csapatban levő, csapatokra felosztott. V. ö. CSAPAT. Csapatos rendben lépnek a katonák.

*CSAPATOSAN
(csap-at-os-an) ih. Seregesen, seregenként, csapatokra felosztva, elszakgatva. Csapatosan tódul az ellenség a városba. Csapatosan járnak a farkasok, midőn felette kemény a tél.

*CSAPATŐR
(csapat-őr) ösz. fn. Olyan őr, ki egész csapattal együtt, és egyszerre őrködik, milyenek a nagy városokban czirkáló éjjeli katonaőrök.

*CSAPATTŰZ
(csapat-tűz) ösz. fn. A katonaságnál, olyan tüzelés, azaz lövöldözés, midőn az egész sereg nem egyszerre, hanem csapatonként, s tüstént egymás után sütögeti el fegyvereit.

*CSAPATVEZÉR
(csapat-vezér) ösz. fn. Tiszt, ki egy hadcsapatot vezényel.

*CSAPÁZ
(csap-a-oz) áth. múlt: ~tam, ~tál, ~ott. A vizsláról, s átalán vadászebekről mondatik, midőn nyom és szag után indulva a vadat keresik, szaglászszák. Szélesb ért. nyomoz. A kártévő barmokat, a tolvajokat csapázni.

*CSAPÁZÁS
(csap-a-az-ás) fn. tt. csapázás-t, tb. ~ok. A vad nyomának mentében fürkészés, szaglászás; nyomozás.

*CSAPÁZAT
(csap-a-oz-at) fn. tt. csapázat-ot. Azon út, melyen a csapázó, azaz szaglászó, vizslató eb járt.

*CSAPDA (1)
(csap-od-a) mn. tt. csapdát. Lásd: CSAPDI, CSAPODÁR.

*CSAPDA (2)
fn. tt. csapdát. Lásd: CSAPTA.

*CSAPDI
(csap-di) mn. tt. csapdi-t, tb. ~ak. 1) Kicsapó, kicsapongó; kihágó. Csapdi legény; csapdi leány. 2) Magát mindenhez csapó, kenő fenő, állhatatlan ember, csapodár, aki soknak csapja a levet.

*CSAPDOS
(csap-dos, vagy csap-od-os) áth. m. ~tam, ~tál, ~ott. Gyakorta, ismételve csap valakit vagy valamit. A hullámok csapdossák a partokat. A szél az ajtót csapdossa. Képzésre olyan, mint: kap-dos, lop-dos, tép-děs, lép-děs, tör-dös, lök-dös, stb.

*CSAPDOSÁS
(csap-dos-ás) fn. tt. csapdosás-t, tb. ~ok. Gyakori, ismételt csapása valaminek. Ajtó-, ablak-csapdosás. Hullámok csapdosása.

*CSAPDOZ, CSAPDOZÁS
lásd: CSAPDOS, CSAPDOSÁS.

*CSAPFA
(csap-fa) ösz. fn. Csapnak, hordócsapnak való fa, melyből ily csapot esztergározni szoktak.

*CSAPFAJD
(csap-fajd) ösz. fn. Erdei nagy fajd, erdei kakasfaj, mely tavaszkor szárnyait csapkodva kiáltoz.

*CSAPFORDÍTÓ
(csap-fordító) ösz. fn. Lásd: CSAPSZÍV.

*CSAPFURÁS
(csap-furás) ösz. fn. 1) Esztergárosok furója, melylyel a hengerded fát kifurják, hogy csap legyen belőle.

*CSAPFŰ
(csap-fű) ösz. fn. Növényfaj a pérák neméből, melynek szára arasznyi, fűnemű, ágatlan. Máskép: nyakcsapfű, bájfű. (Ruscus hypoglossum).

*CSAPHÁZ
(csap-ház), ösz. fn. Közönséges kocsma, hol bort mérnek, csapszék.

*CSAPHÁZI
(csap-házi) ösz. mn. tt. csapházi-t, tb. ~ak. Csapházból vagy csapházba való. Csapházi itcze. Csapházi beszéd, viselet.

*CSAPI
falu Szala megyében; hely. ~ba, ~ban, ~ból.

*CSAPINÓ
(csap-in-ó) fn. tt. csapinó-t. Rézsutos, lehajlott része vagy lapja valaminek. Az út csapinója.

*CSAPINÓS
(csap-in-ó-os) mn. tt. csapinós-t, vagy ~at, tb. ~ak. Rézsutosan álló, félre csapott, lehajló. Csapinós út, csapinós vonal.

*CSAPINÓSAN
(csap-in-ó-os-an) ih. Félre csapva, rézsutosan, menedékesen. Csapinósan álló süveg, kalap.

*CSAPINÓSSÁG
(csap-in-ó-os-ság) fn. tt. csapinósság-ot. Rézsutos állás, félrehajlottság.

*CSAPINT
(csap-int, vagy csap-in-t), áth. m. csapint-ott, htn. ~ni, vagy ~ani. Gyöngédeden illet, legyint.

*CSAPINTÁS
(csap-int-ás) fn. tt. csapintás-t, tb. ~ok. Gyöngéd, könnyü csapás, legyintés.

*CSAPITKA
(csap-it-ka) fn. tt. csapitkát. Heves megyében am. válu- vagy teknővájó görbe vas eszköz.

*CSÁPÍZ
(csáp-íz) ösz. fn. A bogarak csápjának egy-egy íze.

*CSAPJOG
(csap-jog) ösz. fn. Jog, melynél fogva bort mérni, kis mértékben csapról árulni szabad.

*CSAPKA
lásd: SAPKA, vagy SIPKA.
Eléfordúl különösen Gyöngyösinél, midőn a Phoenixben a török zenészek és daliák öltözetét leirja.

*CSAPKARIKA
(csap-karika) ösz. fn. Karika a csapnak fordító tengelyén, vagyis szivén.

*CSAPKOD
(csap-kod) gyak. önh. és áth. m. csapkod-tam, ~tál, ~ott. Gyakran, ismételve, többször csap, üt, vág. Botjával ideoda csapkod. Ostorával csapkodja a lovat. Egy értelményü vele: csapdos. Képzésre olyan mint: kapkod, köpköd, kapdos, köpdös.

*CSAPKODÁS
(csap-kod-ás) fn. tt. csapkodás-t, tb. ~ok. Ismételt csapás.

*CSAPKULCS
(csap-kulcs) ösz. fn. A hordócsap nyelve, pipája, füle, szive, mely forgatás által a csapüreget bezárja, vagy kinyitja.

*CSAPLÁR
(csap-ol-ár) fn. tt. csaplár-t, tb. ~ok. 1) Bort kis mértékekkel, pl. kupával, itczével, messzelylyel mérő kocsmáros. 2) Átv. ért. szócsaplár, am. hírhordó, fecsegő. A népies nyelvszokás os-val toldva is használja: csapláros, mint ezt több idegen származásu szókkal teszi, pl. kocsmáros (kresmár), mészáros (meszár), granatéros (grenadier), stb. Törzse: csapol, melyből ár képzővel lett: csapolár csaplár, mint: buv-ár, foly-ár, rov-ár stb.

*CSAPLÁRKODÁS
(csap-lár-kod-ás) fn. tt. csaplárkodás-t, tb. ~ok. Borméréssel foglalkodás, abból éldegélés.

*CSAPLÁRKODIK
(csap-lár-kod-ik) k. m. csaplárkod-tam, ~tál, ~ott. Bort mér, bormérésből éldegel, borméréssel foglalkodik.

*CSAPLÁROS
lásd: CSAPLÁR.

*CSAPLÁROSNÉ
(csap-lár-os-né) fn. tt. csaplárosné-t, tb. ~k. 1) Csapláros felesége. 2) Bormérő asszony. Csaplárosné, egy itcze bort, galambom, Egy pár csókot adjon mellé, ha mondom. (Népd).

*CSAPLÁROSKODIK
lásd: CSAPLÁRKODIK.

*CSAPLÁROSNŐ
(csapláros-nő) ösz. fn. Bormérő asszony.

*CSAPLÁRSÁG
(csap-lár-ság) fn. tt. csaplárság-ot. Bormérés, kocsmárosság. Csaplárságból élni.

*CSAPLYUK
(csap-lyuk) ösz. fn. Lyuk a csapon. V. ö. CSAP.

*CSAPNYELV
(csap-nyelv) ösz. fn. l. CSAPSZÍV.

*CSAPÓ (1)
(csap-ó) fő- és mn. tt. csapó-t. 1) Mesterember, ki durva posztót, szűrt kallóban készít. Gyöngyösi, pápai, privigyei, tatai csapók. 2) Sugár az ostor végén. 3) Bőrből készült nyeles eszköz, melylyel a legyeket verik, légycsapó. 4) Lásd: CSAPÓFA. 5) Mint melléknév, aki vagy ami csap, vagy szenvedőleg, (inkább csak összetételekben), ami csapatik vagy csapódik.

*CSAPÓ (2)
falu Erdélyben, Küküllő megyében; és puszta Szala megyében; helyr. ~n, ~ra, ~ról.

*CSAPÓAJTÓ
(csapó-ajtó) ösz. fn. Ajtó, mely fekvő helyzetben van, s melyet, midőn kinyitni akarjuk, fel kell húzni, s ha bezárni akarjuk, le kell ereszteni. Ilyenek vannak pl. a szinpadokon, házak földszinti folyosóin, kapuk alatt.

*CSAPÓBOGÁR
(csapó bogár) ösz. fn. Leginkább nyár derekán mutatkozó, setétvörös bogárfaj, a cserebogárnál nagyobb. (Scarabaeus fullo).

*CSAPÓCSIGA
(csapó-csiga) ösz. fn. Hegyes csiga alakú játékszer, melyet a gyermekek ostorral csapkodva pörgetnek. V. ö. CSIGA.

*CSAPÓCZÉRNA
(csapó-czérna) ösz. fn. Lásd: CSAPÓZSINÓR.

*CSAPOD
falu Sopron megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSAPODÁR
(csap-od-ár) mn. és fn. tt. csapodár-t, tb. ~ok. 1) Mindenfelé, mindenkinek hizelkedő. Csapodár kis gyermek, leányka. 2) Aki társait vagy szerelme tárgyát szüntelen változtatja, ki mindenfelé csapja a levet. Csapodár ifju, csapodár ember. Elmehetsz drága madár, Nem kell nekem csapodár. (Népd). 3) Szeles, állhatatlan, változékony.
Azon nevek osztályába tartozik, melyek ár ér képzővel igékből alakulnak.

*CSAPODÁRKODÁS
(csap-od-ár-kod-ás) fn. tt. csapodárkodás-t, tb. ~ok. Hizelgés, mindenfelé udvarolgatás, a barátság vagy szerelem tárgyának szüntelen változtatása.

*CSAPODÁRKODIK
(csap-od-ár-kod-ik) k. m. csapodárkod-tam, ~tál, ~ott. Hizeleg mindenfelé; soknak csapja a levet, és udvarol; tányérnyalóskodik; barátait és szerelme tárgyait szüntelen változtatja.

*CSAPODÁRSÁG
(csap-od-ár-ság) fn. tt. csapodárság-ot. Hízelgő társalgás, és udvarló modor; a szerelmi nyilatkozatoknak, érzelmeknek többfelé árulgatása.

*CSAPODÁRUL
(csap-od-ár-ul) ih. Csapodárok módja szerint, szerelme tárgyait változtatva; többfelé hizelegve, szerelmi vallomásokat téve.

*CSAPÓDÁS
(csap-ód-ás) fn. tt. csapódás-t, tb. ~ok. Azon állapot, midőn valami csapódik. Ajtó csapódása, becsapódása.

*CSAPODI
(csap-od-i) mn. Lásd: CSAPDI.

*CSAPÓDIK
(csap-ód-ik) belsz. m. csapód-tam, ~tál, ~ott. Csattanva csukódik. Becsapódik az ajtó, ablak. 2) Hangosan ütődik valamihez. A széltől hajtott hullámok a parthoz csapódnak.

*CSAPÓFA
(csapó-fa) ösz. fn. 1) Csaptató fa, melylyel holmi nyalábba, nyomóba kötözött jószágokat öszveszorítanak, megerősítenek. 2) Gabonamérésnél am. simaegyenesre gyalult élü deszka, melylyel a mérőbe hányt gabonát egyenesre csapják.

*CSAPÓFONT
(csapó-font) ösz. fn. Mérleg két különböző hosszuságú nyéllel vagy szárral, melyen különféle nehézségü testeket azonegy sulymértékkel lehet, ennek a sulyponttól közelebb vagy messzebb eltérőleg alkalmazásával, reá akasztásával megmérni, s ez által különbözik a közönséges mérlegtől melynek két serpenyője van, és ezek súlyegyene mutatja csak ki a mérendő test súlymennyiségét.

*CSAPÓFÖLD
(csapó-föld) ösz. fn. Agyag- és mészrészekből álló, törékeny és kövér földnem, fehérszürke vagy csak fehér, néha sárgás szinnel, melyet a sovány homokos földnek javitására hasznosan lehet fordítani.

*CSAPÓHÁZ
(csapó-ház) ösz. fn. Épület, gyár, melyben a szűrkészítő csapómesteremberek dolgoznak, kallanak.

*CSAPÓHÍD
(csapó-híd) ösz. fn. Híd, melynek egy része elmozdítható, s tetszés szerént felhúzható, vagy leereszthető, s melyet fel szoktak huzni, midőn valakit az átmenésben gátolni akarnak.

*CSAPÓKALITKA
(csapó-kalitka) ösz. fn. Madárfogó kalitka, melynek ajtaját kis peczekkel feltámasztják, s mig a gyönge és ingadékony támaszték alá tett csalétket a torkos madár húzogatja, az ajtó rácsapódik. Czinegéket csapókalitkában fogni.

*CSAPÓKÖZ
puszta Heves megyében; helyr. ~ön, ~re, ~ről. (?)

*CSAPOL
(csap-ol) áth. m. csapol-t. Folyó anyagot csapon leereszt. Hordót csapolni, bort csapolni. Lecsapolni a vizeket árkok által. Megcsapolni a vízkóros embert.

*CSAPÓLAG
(csap-ó-lag) ih. Rézsutosan, félre állva, vagy állítva, csapinósan, menetelesen. Csapólag kövezni az utczákat. Csapólag fektetni az üresedő hordót.

*CSAPÓLAPÁT
(csapó-lapát) ösz. fn. 1) Lapát, melylyel az árokból fölhányt földet tömörré csapkodják, lapítják. 2) Lásd: SÓCSAPÓ.

*CSAPOLÁS
(csap-ol-ás) fn. tt. csapolás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit csapolnak. Hordócsapolás, mocsárok lecsapolása.

*CSAPÓLEGÉNY
(csapó-legény) ösz. fn. Mesterlegény, ki a csapómesterséget űzi. V. ö. CSAPÓ.

*CSAPOLYA
(csap-oly-a) fn. tt. csapolyát. Árok, melybe a vizeket lecsapolják.

*CSAPÓMESTER
(csapó-mester) ösz. fn. Mesterember, ki durva szűr- vagy gubaposztót sajátságos módon kallóba készít; mesteri oklevéllel ellátott czéhbeli csapó.

*CSAPÓMOTÓLA
(csapó-motóla) ösz. fn. Csapómesteremberek gombolyítója, két egymásba vágó kerékkel, melyek sajátságos berregéssel forognak, s miután a határozott számu fonalat felgombolyították, egy rugótoll gyanánt szolgáló vékony deszka csattanására megállanak.

*CSAPONG
(csap-ong) önh. m. csapong-tam, vagy ~ottam, ~tál, vagy ~ottál, ~ott. htn. ~ni. vagy ~ani. 1) Ide-oda jár kel, rendetlenül majd erre, majd arra csap. Csapong a szabadban futkározó csikó. 2) Majd ehhez, majd ahhoz szegődik, ragaszkodik. 3) Erkölcsi ért. kirúg, kihág, az erény és becsület korlátait tullépi.

*CSAPONGÁS
(csap-ong-ás) fn. tt. csapongás-t, tb. ~ok. Rendetlenül ide s tova járás kelés, csavargás. 2) Majd ehhez majd ahhoz szegődés. 3) Erkölcsi ért. kihágás, kirugás, az erény és becsület korlátain túl kalandozás, kicsapongás.

*CSAPONGÓ
(csap-ong-ó) mn. tt. csapongó-t. Ide s tova, rendetlenűl járó, csavargó; majd ehhez majd ahhoz szegődő, ragaszkodó; kirugó, kihágó, kicsapó. Csapongó életü ifju.

*CSAPONGŐR
(csapongó-őr) ösz. fn. Rendre, csendre, vagy ellenségre ügyelő őr, kí ideoda, fölalá jár, különböztetésűl az egy állomáson maradó őrtől.

*CSAPONIK
(csap-on-ik) k. m. csapon-t. Heves megyei tájszó, am. a közönségesebb divatú csappan, csappanik, azaz, soványodik, vékonyai behorpadnak, beesnek. Csaponik a roszul tartott marha.

*CSAPONÓLAG
(csap-on-ó-lag) ih. Lásd: CSAPINÓSAN.

*CSAPONVÉTEL
(csapon-vétel) ösz. fn. Valamely folyó anyagnak, pl. bornak, sernek, pálinkának, csapon kieresztése, kifolyatása.

*CSÁPOR
falu Nyitra megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSAPÓRÚD
(csapó-rúd) ösz. fn. Csaptató rúd, különösen szénával, szalmával rakott szekér tetején, hogy annak két végét a szekér aljához kötve, a szénát, szalmát tovavitel végett jobban megerősítsék.

*CSAPOS (1)
(csap-os) mn. tt. csapos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Amin csap van. Csapos hordó. Csapos fele a hordónak, azaz a hordó azon oldala, melybe csap van ütve. 2) Székelyeknél: fiatal fenyővesszőkből, fenyőágakból font. Csapos kert, csapos sövény. V. ö. CSAP.

*CSAPOS (2)
(csap-os) fn. tt. csapos-t, tb. ~ok. 1) Csaplár, ki más borát méri. 2) Vadászok nyelvén a himszarvas második évében (Spieszer).

*CSAPOSAN
(csap-os-an) ih. Csapos állapotban.

*CSAPÓ-SZENT-GYÖRGY
puszta Erdélyben Torda megyében; helyr. ~ön, ~re, ~ről.

*CSAPÓSINÓR, CSAPÓZSINÓR
(csapó-sinór, vagy zsinór), ösz. fn. Sinór, vagy zsinór, melylyel egyenes vonalt jelölnek ki, pl. az ácsok, midőn a faragandó faszálakon ennek segedelmével vörös krétás vagy fekete vonalt húznak. Csapózsinórral vonalaznak a kertészek is. Néha a csapósinór is kiebb üt. Km. Eljár a csapósinór mellett. Km.

*CSAPÓTOLL
(csapó-toll) ösz. fn. A madár szárnyainak hosszabbik tolla.

*CSAPOTT
(csap-ott) mn. tt. ~at. 1) Csapófával ütött, mért. Csapott mérő. V. ö. CSAPÓFA. 2) Kergetett, hajtott, vert. Elcsapott, kicsapott, megcsapott. 3) Lapított, laposra szabott. Csapott kalap, tréfásan pofon csapott kalap, éghasító. 4) Kurta. Csapott mente, csapott ruha, csapott öltözet.

*CSAPOTTAN
(csap-ott-an) ih. Csapott módon vagy állapotban.

*CSAPOZ
(csap-oz) áth. m. csapoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Lásd: CSAPOL. 2) Csappal ellát, csapot üt bele. Csapozni a hordót.

*CSAPÓZSINÓR
lásd: CSAPÓSINÓR.

*CSAPPAN
(csap-u-an vagy csap-v-an) önh. tt. csappan-t. 1) Csapódik, csattanva valamibe ütődik. Csappan az ajtó, ablak. 2) Mondatik a barmokról, midőn soványkodnak, vagy a hosszasabb koplalás miatt hasok apad. Megcsappanni. Megcsappantak a sovány legelőn az ökrök. Ez értelemben a népnyelv sokszor ik-vel toldja: csappanik.

*CSAPPANÁS
(csap-v-an-ás) fn. tt. csappanás-t, tb. ~ok. 1) Csapódás, ütődés. 2) Soványodás.

*
CSAPPANIK lásd: CSAPPAN 2).

*CSAPPANÓAJTÓ
(csappanó-ajtó) ösz. fn. Ajtó, mely vagy ferde állásánál fogva, vagy a reá kötött nyomtaték segedelmével önterhe által becsapódik.

*CSAPPANÓMOTÓLA
(csappanó-motóla) ösz. fn. lásd: CSAPÓMOTÓLA.

*CSAPPANÓ
(csap-v-an-ó) mn. tt. csappanó-t. 1) Ami csappan. 2) Csapinós.

*CSAPPANÓS
(csap-v-an-ó-as) mn. tt. csappanós-t, vagy ~at. tb. ~ak. Csapinós.

*CSAPPANT
(csap-v-an-t) mn. tt. csappant-at. Behorpadt hasú, sovány, megsoványodott. Csappant ló, csappant tehén.

*CSAPPANTAN
(csap-v-an-t-an) ih. Csappant állapotban.

*CSAPPANT
(csap-v-an-t) áth. m. csappant-ott, htn. ~ni, vagy ~ani. 1) Csappanva megüt. 2) Csaptat. 3) Csattantja a puskát.

*CSAPPANTÁS
(csap-v-an-t-ás) fn. tt. csappantás-t, tb. ~ok. Cselekvés midőn csappantunk.

*CSAPPANTÓ
(csap-v-an-t-ó) fn. tt. csappantó-t. Sebészek rugótollas eszköze, melyet az érvágásnál használnak.

*CSAPPANTYÚ
lásd: CSAPANTYÚ.

*CSAPPÉNZ
(csap-pénz) ösz. fn. Adódíj, melyet a csaplárok bormérési jogért fizetnek.

*CSAPRÁG
lásd: CSABRÁG.

*CSAPRAERESZTÉS
(csapra-eresztés) ösz. fn. Építészetben am. az oszlopnak csapformára, függőlegesen aláeresztése.

*CSAPRAÜTÉS
(csapra-ütés) ösz. fn. Valamely folyó anyagnak, péld. bornak, sernek, pálinkának csap általi leeresztése, kimérése, illetőleg, midőn a hordót csapra ütik.

*CSAPRAVERÉS
(csapra-verés) ösz. fn. Cselekvés, midőn több hordót csapra ütnek.

*CSAPSZEG
(csap-szeg) ösz. fn. A csapnak azon alkotó része, melynek egyik vége a hordóba szolgál, s kifúrott csövén a kifolyó anyagot a csaplyukig ereszti.

*CSAPSZEGFURÓ
(csap-szeg-furó) ösz. fn. Furóeszköz, melylyel a csapszeget kilikasztják, s melylyel a csapot a csapszeg beillesztése végett keresztben furják.

*CSAPSZÉK
(csap-szék) ösz. fn. 1) A kocsma egyik szegletében elkülönzött, s rendszerént rácsokkal korlátozott hely, hol a bort mérik. 2) Jelent általán kocsmát is.

*CSAPSZÉKI
(csap-széki) ösz. mn. Csapszékbe való. Csapszéki asztal, szekrény. Csapszéki mocskos beszéd.

*CSAPSZÍV
(csap-szív) ösz. fn. Czövek alaku eszköz, melyen két lyuk van, egyik keresztül, a másik hosszában, s midőn amaz a csapszeg csövére fordíttatik, a csapos edényből leadja a folyó anyagot.

*CSAPTA
(csap-ta) fn. tt. csaptát. Így neveztetik mindenféle fogó eszköz, melynek részei szétválasztva állíttatnak fel, s midőn valamely erőszak megingatja, öszvecsapódnak. Ilyenek az egérfogók, patkány-, gerényfogók, vidravasak. stb.

*CSAPTÁR
(csap-ta-ar) fn. tt. csaptár-t, tb. ~ok. Lásd: CSAPTA.

*CSAPTAT
(csap-tat) áth. m. csaptat-tam. ~tál, ~ott. par. csaptass. 1) Valamit bizonyos eszköz által szorosan odanyom, lenyom, emel, feszít, megerősít. Nádas háztetőt léczczel vagy deszkával lecsaptatni. A hordót felcsaptatni. Egereket, patkányokat csaptatni.

*CSAPTATÁS
(csap-tat-ás) fn. tt. csaptatás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit csaptatnak.

*CSAPTATÓ
(csap-tat-ó) fn. tt. csaptató-t. 1) Vékony hasogatott pózna, melylyel nádazáskor, és szegéskor a tetőt lekötik. 2) Egérfogó, mely két egymás fölébe helyzett deszkából áll. 3) Általán, minden eszköz, melynél fogva valamit csaptatnak, meg- vagy fel- vagy lefeszítenek. V. ö. CSAPTAT.

*CSAPTIG
(csap-t-ig) ih. Egész addig töltve, hol csapófával leütik. Csaptig adni a gabonát. Csaptig teli van a mérő. Némely tájakon: jujjig.

*CSAR
1) elvont gyöke csarit, csaritos szóknak, vékonyhangon cser, melyből cserj, cserje, cserjés, csereklye származtak. Azonos vele sar, mint a sarj, sarjad, sarju származékok gyöke, vékonyhangon ser, a sereng, serdül származékokban. Ide tartozik a haraszt gyöke har is. Mindezek zsenge, kisebbnemű növényekre és növésre vonatkoznak. 2) A csarnok és csarna szók gyöke. Lásd ezeket.

*CSÁR
elvont gyök, melyből csárma, csármás, csáré származtak. Értelme: lárma, s rokon vele csör vagy csěr (csörög, csěrěg szókban), kár (károg szóban), továbbá a német schreien, franczia crier, szláv kritsí, szanszkrit sru, stb. Rokoníthatók kétségen kivül a hellén tur-bh (lärm, magyarúl csárma) tur-ba (lärmend. Adverbium. Curtius Etymologiája), tur-bazw (lärme. Curtius) tur-basia (Wirrwarr) szók is.

*CSÁRAD
falu Bars megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSÁRADI
puszta Bars megyében; helyr. ~ba. ~ban, ~ból.

*CSÁRDA
(csár-da) azaz lármás hely, vagy száll-da azaz szálló hely?) fn. tt. csárdá-t. Közönséges parlagi kocsmaház, és beszálló, a helységek végén, vagy közelében, továbbá a pusztákon, és utak mentében. A magyar köznép kedves mulatóhelye, és állomása, ha utazik. Bővebb leirás és igazolás helyett álljanak a következő példák:
"Ha megunom magam a pusztába,
Befordulok a szomszéd csárdába."
Népd.
"Állj meg Jancsi, itten van már a csárda,
Ihatnék a rudaslovam a sárga."
Népd.
"Kecskeméti csárdában,
Három betyár magában,
Úgy megiszik bújában,
Kifordított bundában."
Népd.
"Ez a csárda nevezetes,
Gólya jár rá, nagy kelepes
. . . . . . . . . .
Kidőlt bedőlt az oldala,
Bele jár az istennyila,
A forgó szél dúdol rajta,
Boszorkánytáncz van alatta."
Vörösmarty.
"A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra."
Petőfi.
Két dudás egy csárdában meg nem fér. Km. Ki a legény a csárdában? Ki a csárdából! azaz, én (a szóló) parancsolok itten.
A csárdáknak különös és jellemző, jobbára gúnyneveket szeret adni a köznép, pl. Aligáll, Bár ne volna, Betekints, Csillag, Belevár, Becsali, Kutyakaparó, Rongyos lampás, Pipagyújtó, Hámszárító, Libadöglő, Eb akaratja, Lebúj, Kúdorgó, Lyukas halom, Parragvár, Lesvár, Ragyogó, Pityer, Zsidószakál, Ugró, Koplaló, stb.
Eredeti jelentése homályos. Rokon vele csardák, azaz, a nagy tölgyfa hajókon levő házikó, és a határőrök őrháza. A szanszkritban (Rigben) cshardik am. hajlék, védhely (Mátyás Fl).

*CSARDÁK
fn. tt. csardák-ot. Lásd CSÁRDA alatt.

*CSÁRDÁS
(csár-d-as) fn. tt. csárdás-t, tb. ~ok. 1) Csárdai csaplár, kocsmáros, haszonbérlő. Betyárokkal, szegénylegényekkel czimboráló csárdás. 2) Közép friseségü magyar néptáncz, illetőleg zene, táncznóta. Csárdást húzni, játszani. Csárdást járni, tánczolni. Kopogós, buktató, mártogató csárdás.

*CSÁRÉ
(csár-é, csár-ó) ikerítve: csiricsáré fn. tt. csárét. Zavaros locsogás, fecsegés, lárma, csárma.

*CSARIT
(csar-it), fn. tt. csarit-ot. Cserjés, csepőtés, harasztos hely. Máskép: csalit. V. ö. CSAR, gyök.

*CSÁRMA
(csár-ma) 1) mn. tt. csármá-t. Dunán túl am. csahos, csacska, locska, nagy hahotával beszélő. Néhutt: csapodár, hizelgő. 2) főnév. Lárma, zajongás.

*CSÁRMÁL
(csár-ma-al) önh. m. csármál-t. Sokat kiabál, lármáz, locsog, fecseg, nagy hahotával beszél.

*CSÁRMÁLÁS
(csár-ma-al-ás) fn. tt. csármálás-t, tb. ~ok. Kiabálás, lármázás; locsogás, fecsegés.

*CSÁRMÁZ
(csár-ma-az) önh. m. csármáz-tam, ~tál, ~ott. lásd: CSÁRMÁL.

*CSARNA
(csar-na) használtatik ezen öszvetételben: csarnakötél, és Csarnafalva, Csarnatő helynevekben. Jelentése talán: terjedelmes, táros, nagy. Gyöke csar rokonítható sor szóval is. V. ö. CSARNOK.

*CSARNAFALVA
helység Kővár vidékében; helyr. ~falván, ~falvára, ~falváról.

*CSARNAKÖTÉL
(csarna-kötél) ösz. fn. A hajósok nyelvén am. árbocz kötele.

*CSARNATŐ
falu Ugocsa megyében; helyr. ~n, ~re, ~ről.

*CSARNÓ
falu Sáros megyében; helyr. ~n, ~ra, ~ról.

*CSARNOK
(csar-nok) fn. tt. csarnok-ot. 1) Valamely épületnek, várnak, kastélynak oszlopos előtereme, pitvara. 2) A régiek értelmében: körszin. (Amphitheatrum).
"Amphitheátrumban így láthattál bikát,
Az ki az fövenyben köszörűli szarvát,
Mely kapál csarnokon s fúja az fövenyet,
Látván maga előtt kevély ellenséget."
Gr. Zrinyi M.
3) Az ujabb iróknál: fényes, pompás nagy terem. (Salon). A törökben csardak am. Balcon, Säulengang, s az irlandi nyelvben salerni am. Vorstube.
Gyöke csar, a tár, tér vagy pedig sor szókkal rokonítható. Egy 1024-diki oklevélben előfordúl: Sornuk. (Jerney. Nyelvkincsek). Rokonságai talán Halle, Saal, Salon szók, melyek a franczia, szláv, germán nyelvekben több-kevesebb változással eléfordulnak. Figyelmet érdemel Schuster és Regnier franczia-német szótárában, a franczia salle (honnan salon) rokonítása után (román, spanyol, olasz, lengyel sala, angolszász sal, izland salr), utasítás a góth saljun-ra, mely am. a német einkehren; s mi hozzáadhatjuk a magyar száll, beszáll, honnan szálló, szállás, szálloda (Fogarasitól).

*CSARNOKI
(csarnok-i) mn. tt. csarnoki-t, tb. ~ak. Csarnokba való, illő, ahoz tartozó.

*CSARNOTA
falu Baranya megyében; helyr. Csarnotá-n, ~ra, ~ról.

*CSARODA
falu Beregh és puszta Zemplén megyében; helyr. Csarodá-n, ~ra, ~ról.

*CSÁRI
falu Nyitra megyében; helyr. Csári-ba, ~ban, ~ból.

*CSÁSZ (1)
önh. m. csász-tam, ~tál, ~ott. Tájszó. Közönségesebben: csúsz, földön mász. Csász mász, császkál, mászkál. V. ö. CSÁSZKÁL.

*CSÁSZ (2)
puszta Heves megyében; helyragokkal: Csász-on, ~ra, ~ról.

*CSÁSZÁR
fn. tt. császár-t, tb. ~ok. 1) A világi fejedelmek legjelesebb tiszteletneve, mely a királyi czím fölött áll. Európában legrégiebb a római utóbb német császár nevezete, később keletkezett a török azután orosz, végre az austriai és franczia császár. Ázsiában és Afrikában némely mind nagyobb mind kisebb fejedelmek is e neven hivatnak, mint: chínai, japáni császár, marokkói császár. Amérikában brasiliai császár. 2) Határozó név gyanánt vétetvén jelent a maga nemében valami jeleset, legjelesebbet, avagy császárra vonatkozót, pl. császármadár, császárkörte, császárhús, császárforint, császárvágás stb. A latin caesar szóból alakult, mely számos más nyelvekbe is átment; így németül Kaiser, réginémetül cheisar, keisor, angolszászul caser, kasere, kasyr, hollandul keizer, svédül kejzare, gothul kaisar, tótul cisár, oroszul tzár, szerbül czár. Figyelmet érdemel e helyütt a héber (elüljáró, fejedelem), így az arab száry, hindu szear, szanszkrit sera, sira, persa sáhszár; ez utolsó mint összetett szó jelentése: sah-(király-)szerű.

*CSÁSZÁRFALU
helység Sopron megyében; helyr. Császárfalu-ba, ~ban, ~ból.

*CSÁSZÁRFI
(császár-fi) ösz. fn. 1) Császár fia. 2) Császári herczeg.

*CSÁSZÁRFORINT
(császár-forint) ösz. fn. Régi német, jelennen austria birodalombeli ezüst forint, mely a császár képét viseli.

*CSÁSZÁRFÜRTFOGU
(császár-fürt-fogu) ösz. fn. A japáni tengerben tenyésző, igen ízletes húsu halfaj. (Chaetodon imperator).

*CSÁSZÁRGARAS
(császár-garas) ösz. fn. A régi német, utóbb austriai birodalomban vert garas, mely három krajczárból állt, a hatvan krajczáros forintnak egy huszadrésze.

*CSÁSZÁRI (1)
(császár-i) mn. tt. császári-t, tb. ~ak. Császárra vonatkozó, császárt illető; császárról nevezett, czímzett; császári családból született. Császári lak, császári felség. Császári királyi örökös főherczeg.

*CSÁSZÁRI (2)
falu Szathmár megyében és Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Császári-ba, ~ban, ~ból.

*CSÁSZÁRILAG
(császár-i-lag) ih. Császári módon, császárhoz illően.

*CSÁSZÁRKODÁS
(császár-kod-ás) fn. tt. császárkodás-t. Császári hatalom gyakorlása.

*CSÁSZÁRKODIK
(császár-kod-ik) k. m. császárkod-tam, ~tál, ~ott. Császári fő hatalmat gyakorol, mint császár uralkodik. A római-német birodalomban a habsburgi házbeliek legtöbbet császárkodtak.

*CSÁSZÁRKORONA
(császár-korona) ösz. fn. 1) Korona, melylyel császárokat koronáznak. Felvenni a császárkoronát. 2) Perzsiai eredetü hajmanövény, melynek erős szára, s lefelé függő vörös vagy sárgás virágai vannak. Máskép: koronás hatkotu. V. ö. HATKOTU.

*CSÁSZÁRKÖRTE
(császár-körte) ösz. fn. A vajaskörték egyik faja, mely fehér, és kellemes ízü husáról nevezetes. Nyári, őszi császárkörte. Néhutt kármánkörte, a köznépi német nyelven: Plutzerbirne, ettől aztán különbözik a császárkörte am. Kaiserbirne (őszi császárkörte?)

*CSÁSZÁRLAT
(császár-ol-at) fn. tt. császárlat-ot. Császárság, császári uralkodás. Eléfordul a müncheni codexben: "Tiberius császár császárlatjának (imperii) tízenötöd esztendejében." Lukács. III.

*CSÁSZÁRLISZT
(császár-liszt) ösz. fn. A búzalisztnek legfínomabb neme, lángja, melyből úri sütemények készülnek.

*CSÁSZÁRMADÁR
(császár-madár) ösz. fn. A vadtyukok neméhez tartozó madár, gatyás lábakkal, szürke, barna, és fehér vegyítékü tollakkal, s a fogolyénál nagyobb testtel. Legkedvesb eledele a mogyoró. Húsa igen ízletes. A hidegebb tartományokat, s Magyarországban a Kárpát vidékeit kedveli.

*CSÁSZÁRMADÁR-KÚPCSIGA
(császár-madár-kúp-csiga) ösz. fn. Kúpformára tekerődzött csiganem. (Conus textile).

*CSÁSZÁRMETSZÉS
(császár-metszés) Sebészi műtét, midőn a vajudó asszonynak oldalán, és méhanyján keresztmetszést tesznek, hogy a gyermeket, ki a rendes uton világra nem jöhet, kivehessék.

*CSÁSZÁRNÉ
(császár-né) fn. tt. császárné-t. 1) Császár neje, felesége. 2) Császári főhatalommal biró nő, milyen volt az oroszoknál Katalin. Ez szabatosabban: császárnő.

*CSÁSZÁRNŐ
(császár-nő) ösz. fn. Császári főhatalommal biró nő. Katalin császárnő.

*CSÁSZÁRSÁG
(császár-ság) fn. tt. császárság-ot. 1) Birodalom, mely császári főhatalom és kormány alatt áll. Római, austriai, orosz, török, chinai, braziliai császárság. 2) Császári méltóság. A császárságot atyja után örökölni.

*CSÁSZÁRSÁGI
(császár-ság-i) mn. tt. császársági-t, tb. ~ak. Császársághoz tartozó, császárságra vonatkozó, császárságot illető.

*CSÁSZÁRSZAKÁLL
(császár-szakáll) ösz. fn. A szárba induló violák alneméhez tartozó növényfaj; szára tövön szegletes, három élü, buglyos; levelei hosszudad tompák, csipkések; pálhái szárnyasan hasadtak; bibéje gombos; fölül kivölgyelt szilkés; virága sárga, fehér és kék szinű. Máskép: császárvirág, vagy háromszinű viola.

*CSÁSZÁRSZÁLLÁS
puszta Szabolcs megyében; helyr. Császárszállás-on, ~ra, ~ról.

*CSÁSZÁRTÖLTÉS
falu Pest megyében; helyragokkal: Császártöltés-ěn, ~re, ~ről.

*CSÁSZÁRUL
(császár-ul) ih. Császárként, császári módon, mint császárhoz illik, mint császárt. V. ö. ~UL képző.

*CSÁSZÁRVÁLASZTÁS
(császár-választás) ösz. fn. Ama nagy érdekü politikai eljárás, midőn a választófejedelmek szavazattöbbséggel császárt neveztek ki a német birodalomnak.

*CSÁSZÁRVIRÁG
l. CSÁSZÁRSZAKÁLL.

*CSÁSZKÁL
(csász-kál vagy csász-og-ál) önh. m. császkál-t. Járni tanuló kis gyermekek, vagy nyomorú, sánta, béna módjára földön csúsz, tagjait maga után vontatja, csámpásan, nehezen jár.
Képzésre olyan mint: mászkál, csúszkál, turkál, járkál s több ilyetén igék.

*CSÁSZKÁLÁS
(csász-kál-ás) fn. tt. császkálás-t, tb. ~ok. Földön csúszkálás, mászkálás.

*CSÁSZLÓ
falu Szathmár megyében; helyragokkal: Császló-n, ~ra, ~ról.

*CSÁSZNA
l. CSÁSZÁRKORONA, vagy HATKOTU.

*CSÁSZTA (1)
(csász-ta) fn. tt. császtát. Bozótos, sásos, nádas hely.
Eredetileg császtó, azaz sástó. Alsó Csalóközben császtava. Első alkatrésze azonos a sás, sáté, csádé, csáté szókkal.

*CSÁSZTA (2)
falu Baranya megyében; és puszta Hevesben; helyr. Császtá-n, ~ra, ~ról.

*CSAT (1)
1) hangutánzó, melyből csata, csatázik, csatina, csatora stb. származtak; kettőztetett véghangon: csatt, honnan: csattan, csattant, csattog. Vékonyhangon: csett, csetten, csettent. Ide tartozik a lucskot, mocskot, sarat jelentő csatak, csatakos, csatrang, csatrangos szók gyöke is. 2) Csavargó járásra vonatkozik a csatangol, csatólál származékokban, s rokona azon sat, melyből satrat, satrafa, eredtek; a szanszkritban is csatati am. menni, járni.

*CSAT (2)
CSATT, fn. tt. csat-ot. 1) Általán eszköz, mely által két vagy több testet, szerszámot, stb. együvé fűzünk, öszveszorítunk. 2) Különösen: érczből, pl. rézből, vasból, ezüstből készült gyűrüs eszköz, melyen valami szíjnak vagy szalagnak végét általhúzzuk, s árr-alakú, mozogható pöczökkel megerősítjük, s az által némely dolgokat, kivált ruháinkat feszes állásba helyezzük. Csattal összekötni az elküldendő irományokat. Csatra kötni, szorítani a nadrágot. A nadrágszíj csatját hátrább tolni. Csattal összehúzni a kalapszalagot. Csak a csattig vonjad azaz ne erőltesd a dolgot vagy okoskodást. Km. Minthogy némely csatok görbe horgas pöczkök, a félrehajlást jelentő csa gyökből származtatható, vagy talán csattanó tulajdonságánál fogva a hangutánzó csat-val azonos, mint a német nyelvben is: Schall, schnallen és Schnalle (Adelung). Így a törökben csattďrmak = egybe csatolni (joindre, attacher ensemble), és csatďrdamak = csattanni (craqueter. Hindoglu szótára).

*CSÁT
helynév l. CSÁTH.

*CSATA (1)
(csat-a) fn. tt. csatát. Saját ért. két ellenséges hadnak verekedése, vívása. Csatára készülni, csatába menni, csatára kelni, csatába keveredni, csatát víni, csatában elesni. Csatát nyerni, csatát veszteni. Csata után okos a magyar. Km.
"Isten áldja meg a magyart,
Tartson neve míg a föld tart.
. . . . . . . . . . . . . . .
Bölcs vénekkel a tanácsban
Tűz ifjakkal a csatában."
Népies nemzeti dal (Erdélyi kiadása I. kötet 346. lap.)
2) Átv. ért. Haragos felek öszvekoczannása, perpatvara, egymás elleni szitka. No hiszen majd lesz csata, ha megjön a gazda. Az volt ám a csata. Szócsata. Szócsatára kelnek gyakran a rosz házasok; tollcsatára szállnak az irók. 3) A háromszéki székelyeknél am. éji csordaőrizet, honnan: csatás, am. szerben küldött csordaőr. 4) Ismét átvitt értelemben am. verseny.
"Vagyon sok aranynyal tündöklő boglára,
Kik a napot hiják fényekkel csatára."
Gyöngyösi.
Gyöke a hangutánzó csat, csatt. Törökül perzsául dsenk, finnül sota. Képzésre a magyar csata olyan, mint a szintén hangutánzó gyökökből származott pata, duda, totya, s több mások.

*CSATA (2)
helynév, l. CSATTA.

*CSATABÉR
(csata-bér) ösz. fn. Díj, melyet a jól vívott csatáért kapnak a harczosok, mi alatt nem csak bizonyos zsold, hanem jutalmak, megtiszteltetések, zsákmányok is értetnek.

*CSATÁD
mezőváros Torontálban; tt. Csatád-ot, helyragokkal: Csatád-ra, ~on, ~ról.

*CSATADAL
(csata-dal) ösz. fn. Hadidal, mely a katonákat csatára buzdítja, lelkesíti. Ilyenek az utósó nemesi felkelésből: Rajta vitézek, a harcz zivatarja ne rettegtessen benneteket, stb. l. Kulcsár, hazai tudós. 1825. Vagy: Hát fiaim, ti vitéz nevetek rablánczczal váltjátok-e fel? (Hertelendy csatadala) stb.

*CSATAFESTŐ
(csata-festő) ösz. fn. Festész, ki csatákat fest, vagy különösen azok festésével foglalkodik.

*CSATAHELY
(csata-hely) ösz. fn. Tér, mezőség, hol a csata történik, hol a két ellenséges had megküzd. Csatahelyen maradni. A csatahelyen emlékoszlopot állítani.

*CSATAJ (1)
(csat-aj) fn. tt. csataj-t, tb. ~ok. Lárma, veszekedők, perlekedők összeverekedésének robaja. Képzésre hasonló a szintén hangutánzó gyökökből alakult robaj, moraj, sohaj, dörej, zörej szókhoz.

*CSATAJ (2)
falu Pozsony megyében; helyr. Csataj-on, ~ra, ~ról.

*CSATAJÁTÉK
(csata-játék) ösz. fn. Játék neme, mely 64 koczkamezőre osztott lapon történik, különféle alakok által, melyek között legfőbbek: a király és királyné. (Schachjáték). E játékot az arabok hozták Európába. Máskép: királyjáték, királyosdi. (Sah persában királyt jelent).

*CSATAK
(csat-ak) fn. tt. csatak-ot. Nedvesség, vagy sár által okozott mocsok a ruhán, pl. midőn valaki harmatos fűben, sárban, esőben jár, a ruhája teli lesz csatakkal. Hasonló hozzá: csatrang.

*CSATAKOL
(csat-ak-ol) áth. m. csatakol-t. Valamit vízben, sárban járva, dolgozva bemocskol. Becsatakolta ruháját a harmatos fűben, kenderáztatáskor.

*CSATAKOS (1)
(csat-ak-os) mn. tt. csatakos-t vagy ~at, tb. ~ak. Víztől, sártól, vagy akármiféle nedvtől mocskos. Csatakos szüretelők, pinczenapszámosok. Csatakos mosónők. Csatakos pásztorember. Esőben, harmatban, sárban csatakossá lett köpönyeg, gatyaszár, szoknyaalja. Máskép: csatrangos, csetres, czafatos, csajbos.

*CSATAKOS (2)
fn. tt. csatakos-t, tb. ~ak. Személy, kinek ruháján mindenkor valami mocskosság, elemezneség látható. Eredj te csatakos!

*CSATAKOSAN
(csat-ak-os-an) ih. Víztől, sártól mocskosan.

*CSATAKOSSÁG
(csat-ak-os-ság) fn. tt. csatakosság-ot. Tisztátalan, rendetlen, mocskos öltözködés, elemezneség, szennyes pongyolaság.

*CSATALIA
falu Bácskában; helyragokkal: Csataliá-ra, ~n, ~ról.

*CSATALÓ
(csata-ló) ösz. fn. 1) Ló, mely csatázó katonát hordoz, mely hadi, és harczi gyakorlatokra ki van tanítva. 2) Minden más ló, melyet a csata körül használnak, pl. az ágyúvontató, szekerező lovak. Csatalovakat vásárolni, idomítani, begyakorolni.

*CSATAMEZŐ
(csata-mező) ösz. fn. Térség hol a két ellenséges hadak csatáznak, harczolnak. Csatamezőn babért, győzelemkoszorút aratni. A csatamezőt vérrel öntözni. A csatamezőn örökre elnyugodni. A csatamezőt megtartani.

*CSATÁN
falu Erdélyben, Belső-Szolnok megyében; helyr. Csatán-ba, ~ban, ~ból.

*CSATANGOL
(csat-ang-ol vagy csat-an-og-ol) önh. m. csatangol-t. Tulajdonkép a bitang marháról mondatik, mely a nyájtól elválva földeken, réteken, erdőn, bokrokon keresztül csavarog, barangol. Átv. ért. csatangol az ember is, aki czéltalanul ideoda járkel, kószál, idővesztegetve elmaradoz. Némely tájszokás szerént, am. gyanús helyeken jár, csavarog.

*CSATANGOLÁS
(csat-ang-ol-ás) fn. tt. csatangolás-t, tb. ~ok. Erdőn bokrokon stb. keresztül barangolás; kószálás; csavargás.

*CSATANGOLÓ
(csat-ang-ol-ó) fn. és mn. csatangoló-t. Csavargó, bujdosó, kósza ember. Ide küldöttelek én, pokolra való? Te csatangoló! (Mezei Naptár).

*CSATAPATA
(csata-pata) ikerített fn. tt. csatapatát. Csatajos, lármás, zajos veszekedés, perlekedés, perpatvar; csattogás, pattogás. Máskép: csatépaté, csatipati, csetepata.

*CSATAPIACZ
(csata-piacz) ösz. fn. l. CSATAMEZŐ. A csatapiacz egyébiránt inkább prósai, a csatamező jobban költői kifejezés.

*CSATÁR (1)
(csat-ár) fn. tt. csatár-t, tb. ~ok. Katona oly apró csapatokból, melyek több pontokra vannak kiosztva, s egyes elszórt megtámadásokat tesznek.

*CSATÁR (2)
több helység neve Magyarországban, különösen mezőváros Bihar megyében; puszták Veszprém megyében; ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Vas megyében; helyr. Csatár-ra, ~on, ~ról.

*CSATARÁSZ
(csat-ar-ász) önh. m. csatarász-tam, ~tál, ~ott. Igen sűrüen csapkod, vagdalkozik, hadarász, midőn pl. sokakon keresztül kell magát vágnia.

*CSATARÁZ
(csat-ar-áz) l. CSATARÁSZ.

*CSATÁR-DÁNFOK
puszta Békés megyében; helyr. Csatár-Dánfok-on, ~ra, ~ról.

*CSATAREND
(csata-rend) ösz. fn. A hadi seregnek bizonyos sorokba, és helyekre osztályozása, s meghatározása, mit kelljen minden osztálynak tennie, ha a csatára jelt adnak. Csatarendbe állítani a seregeket. Megszakasztani, szétbontani a csatarendet.

*CSATÁRHARCZ
(csatár-harcz) ösz. fn. Harcz, melyet csatárok vínak. V. ö. CSATÁR.

*CSATÁRLÁNCZ
(csatár-láncz) ösz. fn. Láncz vagy vonal, melyet csatárok képeznek.

*CSATÁRTŰZ
(csatár-tűz) ösz. fn. Csatárok lődözése.

*CSATASÍK
(csata-sík) ösz. fn. Lásd CSATAMEZŐ.

*CSATATÉR
(csata-tér) ösz. fn. Lásd CSATAMEZŐ.

*CSATATŰZ
(csata-tűz) ösz. fn. Lövöldözés, mely csata alatt zászlóaljanként történik, azaz midőn egyegy zászlóalj egyszerre lő.

*CSATAVÉSZ
(csata-vész) ösz. fn. Vész, veszély, mely a csatával jár, olyan mint: szélvész.
"Hány fiatal szívet tele sok szép földi reménynyel
Sujta le kegytelen itt a riadó csatavész!"
Kisfaludy K.

*CSATAVESZTÉS
(csata-vesztés) ösz. fn. A csatatéren az ellenség által meggyőzetés.

*CSATÁZ
(csat-a-oz) önh. m. csatáz-tam, ~tál, ~ott, par. csatázz. 1) Csatában vagdalkozik, harczol. 2) Veszekedik, nagy lárma, zaj között összeverekedik.

*CSATAZAJ
(csata-zaj) ösz. fn. A csatára kelt ellenseregek fegyverzörejének, és kiáltozásinak vegyülete. Messze hallatszott a csatazaj.

*CSÁTÉ
(csát-é vagy csád-é) fn. tt. csáté-t. 1) Vizenyős réteken termő sásos vastag fű. Fakó-, kormos-, rozsdás-, szúrós csáté. Máskép: csádé, csadaj, suhu, csuhu, csuhi, sáté. 2) Ugyan a vizenyős helyeken tenyésző mindenféle keverék gaz. 3) Némely dunántuli vidékeken: apró cserebokros hely, csalit.

*CSÁTÉS
(csáté-as) mn. tt. csátés-t vagy ~at, tb. ~ak. Csátéval benőtt, csátéval bővelkedő. Csátés rét, csátés patak. V. ö. CSÁTÉ.

*CSATGYÁRTÓ
(csat-gyártó) ösz. fn. Csatokat, kapcsokat, s hasonló eszközöket készítő mesterember, vagy gyáros.

*CSÁTH
mezőváros Borsod megyében; helyr. Csáth-on, ~ra, ~ról.

*CSATINÁZ
(csat-in-a-oz) önh. m. csatináz-tam, ~tál, ~ott, par. csatinázz. Nagy zörgést csinál, nagy lármát csap, pl. midőn a bezárt kaput vagy ajtót veri. Mondatik a tyúkokról is, midőn sokat kodácsolnak.

*CSATINÁZÁS
(csat-in-a-oz-ás) fn. Nagy zörgetés. Kodácsolás.

*CSATIRÁZ
l. CSATINÁZ.

*CSATLA
(csat-ol-a vagy csat-ol-ó) fn. tt. csatlát. Akármiféle eszköz, mely bizonyos tárgyakat összecsatol, összefűz.

*CSATLAKOZÁS
(csat-ol-ag-oz-ás) fn. tt. csatlakozás-t, tb. ~ok. Valakihez vagy valakikhez fűződés, szegődés, valami testülethez állás. V. ö. CSATLAKOZIK.

*CSATLAKOZIK
(csat-ol-ag-oz-ik) k. m. csatlakoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Máshoz, vagy másokhoz csatolja magát, társalgás, utazás, vagy akármily testületi viszony miatt. Használják szellemileg is, pl. véleményedhez, indítványodhoz csatlakozom; az erősebb párthoz csatlakozni.

*CSATLÁS
(csat-ol-ás) fn. tt. csatlás-t, tb. ~ok. 1) Valamihez kapcsolás, ragasztás, fűzés, mind saját, mind átvitt értelemben véve. 2) A székelyeknél jelenti a) a felrakott teherfának lánczczal leszorítását, b) azon keresztbe tett fát, mely a kocsirúd ágasán fekszik, s két felöl a tengely végéhez vassal van kötve, és melyhez a hámfák kapcsolvák; felhérczcsatlás.

*CSATLÉK
(csat-ol-ék) fn. tt. csatlék-ot. Ami más valamihez van csatolva, mellékelve. A folyamodvány csatlékai.

*CSATLÓ
(csat-ló vagy csat-ol-ó) fn. és mn. tt. csatló-t. 1) Általán minden eszköz, mely valamit összeköt, erősen összefűz. Csatlófa a szekérben, csatlóvas az építésben. 2) Különösen kantárszíj, melylyel a szilaj lónak száját fölfeszítik.

*CSATLÓLÁNCZ
(csatló-láncz) ösz. fn. 1) Láncz, melylyel a szekérre rakott holmit lecsatolják. 2) Bőrkötények lánczkötője. 3) Kopóláncz, melylyel két nyaklót összekötnek.

*CSATLÓS
(csat-ol-ó-as) fn. tt. csatlós-t, tb. ~ok. Tulajdonkép lovász, ki az úri fogatoknál ünnepélyes menetek alkalmával a lovakat kantárszáron, vagy csatlószíjon vezeti. Általán pedig minden lovász, ki az úri fogat előtt nyargal.

*CSATLÓSZÍJ
(csatló-szíj) ösz. fn. l. CSATLÓ.

*CSATLÓDÁS
(csal-ol-ód-ás) fn. tt. csatlódás-t, tb. ~ok. Kapcsolódás, fűződés, ragaszkodás. V. ö. CSATLÓDIK.

*CSATLÓDIK
(csat-ol-ód-ik) belsz. m. csatlód-tam, ~tál, ~ott. Átv. ért. mondjuk emberről, midőn belső vonzalomnál fogva máshoz vagy másokhoz szegődik, ragaszkodik, s velök egyesűl. Idegenekhez csatlódni. Ő is a mi felekezetünkhöz csatlódik.

*CSATÓ
puszta Bihar megyében; helyragokkal: Csató-n, ~ra, ~ról.

*CSATOL
(csat-ol) áth. m. csatol-t vagy csatlott, htn. ~ni vagy csatlani. 1) Csattal valamit öszvefűz, megszorít. A kantárszíjat becsatolni, nadrágot csatolni (csattolni). A megrakott börhéket öszvecsatolni. 2) Valamihez tesz, állít, ragaszt valamit. A könyvhöz leveleket csatolni. A mondottakhoz még egy-két szót csatolni. Jóakaróinkat imádságunkba csatolni.

*CSATÓLÁL
(csat-ó-ol-ál) l. CSATANGOL.

*CSATÓHÁZA
puszta Ugocsa megyében; helyragokkal: Csatóházá-n, ~ra, ~ról.

*CSATOLÁS
(csat-ol-ás) fn. tt. csatolás-t, tb. ~ok. 1) Csat általi összekötés, fűzés, szorítás. V. ö. CSAT. 2. Átv. ért. valaminek valamihez függesztése, hozzátétele.

*CSATOLAT
(csat-ol-at) fn. tt. csatolat-ot. Ami csatolás által öszve van fűzve, kötve. Szoros csatolat. Elbontani a csatolatot.

*CSATOLMÁNY
(csat-ol-mány) fn. tt. csatolmány-t, tb. ~ok. Vallamely melléklet, melyet bizonyos irományokhoz ragasztanak, s melyre a főirományban bizonyos jegy alatt hivatkozás történik. Perhez, kérelemlevélhez, stb. ragasztott csatolmányok.

*CSATOLÓDIK
l. CSATLÓDIK.

*CSATORA
(csat-or-a) fn. tt. csatorát. Zajongó veszekedés, zörgés, nagy lármával folyó perpatvar.

*CSATORÁL
(csat-or-a-al) önh. m. csatorál-t. Zajong, zörög, lármáz.

*CSATORÁLÁS
(csat-or-a-al-ás) fn. tt. csatorálás-t, tb. ~ok. Zajongás, lármázás.

*CSATORNA
fn. tt. csatornát. 1) Eredeti értelme: földalatti víztartó hely. És veték be őtet (Józsefet) egy csatornába, hogy ott meg haljon. (Góry codex). 2) Födött vagy födetlen árok, mely vizet, s holmi moslékot, szemetet tovább visz. Vízvezető csatorna. 3) Válu-forma készület az épületeken, mely az esővizet felfogja, és aláereszti. 4) Nagyobbszerü vízmeder, mely a vidékek mocsárvizeit fölszedi, vagy folyókat, tavakat, tengereket köt öszve. Béga csatornája. Ferencz csatornája, stb. Csatornát húzni, építeni; csatornára venni a réteket. 5) Átv. ért. vízforrás, miből eső ered. Nyisd meg Uram az egek csatornáit. 6) A fülek szerkezetében azon cső vagy csőves menetel, mely a hangokat beereszti. 7) Eger vidékén, utakkal körülfogott szőlősorok együtt véve.
Hihetőleg a latin cisterna után alakult; eléfordúl a héberben is: czantaróth. Már egy 1261-diki oklevélben olvasható: chaturna mint határtó. (Jerney. Nyelvkincsek).

*CSATORNACSAP
(csatorna-csap) ösz. fn. Fordulat a több menetelekből, csatornákból álló pinczében.

*CSATORNACSŐ
(csatorna-cső) ösz. fn. Cső, mely a házfödelekről az eső-, vagy hólevet leviszi, s kiokádja.

*CSATORNAFAL
(csatorna-fal) ösz. fn. Üregesen készített fal, mely csatornául szolgál, mely közé a háztetőről lenyúló csatorna építve van.

*CSATORNAHEVEDER
(csatorna-heveder) ösz. fn. A házcsatorna kidomborodott tágas vége, mely a lefolyó eső- vagy hólevet kiönti.

*CSATORNAMESTER
(csatorna-mester) ösz. fn. Gépész, ki csatornás kutakat, s egyéb vízhajtó csöveket készít; kútmester.

*CSATORNÁS
(csatorna-as) mn. tt. csatornás-t vagy ~at, tb. ~ak. Csatornával, csatornacsövekkel ellátott. Csatornás utczák, rétek, legelők. Csatornás ház, csatornás kút.

*CSATORNAPÁRTÁZAT
lásd CSATORNAHEVEDER.

*CSATORNAVÍZ
(csatorna-víz) ösz. fn. Csatornán folyó víz, azaz, mely csövön vezettetik valahová, különböztetésül a kútvíztől, melyet egyenesen kútból húznak, vagy merítenek.

*CSATORNÁZ
(csatorna-az) önh. és áth. m. csatornáz-tam, ~tál, ~ott. Csatornát húz valamin, csatornával ellát valamit.

*CSATORNÁZÁS
(csatorna-az-ás) fn. tt. csatornázás-t, tb. ~ok. Csatornahúzás; csatornával ellátás. Pest csatornázása sokba kerül.

*CSATOS, CSATTOS
(1), (csat-os vagy csatt-os) mn. tt. csatos-t vagy ~at, tb. ~ak. Amin csat van, csattal összekötött, csattal ékesített. Csatos nadrágszíj, csatos lóheveder, csatos czipő.

*CSATOS, CSATTOS
(2), (mint föntebb) fn. tt. csatos-t, tb. ~ok. Mesterember, ki csatokat csinál.

*CSATÓSZĚG
falu Erdélyben, Csík székben; helyr. Csatószěg-ěn, ~re, ~ről.

*CSATPĚCZĚK
(csat-pěczěk) ösz. fn. Árr alakú hegyes eszköz, a csatnak egyik alkotó része, melyet a csaton általhúzott szíjba, szalagba, stb. beleszúrnak. V. ö. CSAT, fn.

*CSATPÖCZÖK
l. CSATPĚCZĚK.

*CSATRANG
(csat-or-ang) fn. tt. csatrang-ot. 1) Rút hangú rosz kolomp. 2) Czafat, csatak, járáskelésben fölszedett sár, piszok. Mindkét értelemben tájszó.

*CSATRANGOL
(csat-or-ang-ol) önh. m. csatrangol-t. Czél nélkül ideoda jár, csavarog, különösen esős időben, sárban vízben csatangol.

*CSATT (1)
hangutánzó gyök, mely a hirtelenül leesett, becsukódott, elsütött tárgynak hangját jelenti. Innen: csattan, csattant, csattog, csattogtat, stb.

*CSATT (2)
CSATTOL, CSATTOS, stb. lásd CSAT, CSATOL, CSATOS, stb.

*CSATTAN
(csatt-an) önh. m. csattan-t. 1) A hirtelenül s nagy erővel leesett eltörött, becsapott, vagy elsütött tárgy egyes bizonyos éles hangot ád. Csattan az ajtó, ablak, ha a szél sebesen becsapja. Csattannak a tenyerek, ha öszveütjük. Csattan az ostor. Végén csattan az ostor. Km. Csattan az elsütött puska. Nagyott csattan. Becsattan a kapu. Megcsattan. 2) Mondatik némely nedvvel tölt bőrös testekről, különösen gyümölcsökről, és arczról, midőn a nedv bősége miatt fölrepednek. Csattanó eper. Piros arczán majd kicsattan a vér. 3) Vadászok nyelvén csattan (schäppert) a serét a vadon, ha ezt éri, sebzi a nélkül hogy elejtené vagy leterítené, lelőné. 4) Átv. ért. mondatik a szóbeli eléadásról, különösen a szinműről, midőn valami meglepőt, kitűnőt, nagy hatásút terjeszt elé, jelesen a felvonások végén. Csattanó hatásu jelenet. A szinműnek csattanó vége.
A törökben csatla-mak am. hasítni.

*CSATTANÁS
(csatt-an-ás) fn. tt. csattanás-t, tb. ~ok. Ütés-, esés-, becsapódás-, lövésnek stb. élesebben hallatszó, és hirtelen elvonuló hangja. Ajtócsattanás, puskacsattanás.

*CSATTANÓ
(csatt-an-ó) mn. tt. csattanó-t. Ütés, esés, becsapódás, lövés stb. által bizonyos hangot adó. Nagyot csattanó puska. Átv. ért. rendkivüli benyomása, meglepése által nagy figyelmet, érdeket gerjesztő. Elbeszélésnek, szinműnek csattanó vége.

*CSATTANÓS
(csatt-an-ó-os) mn. l. CSATTANÓ, átv. ért.

*CSATTANT
(csatt-an-t) áth. m. csattant-ott, htn. ~ni vagy ~ani, par. ~s. Valamit oly erősen üt, sujt, csap, hogy csattanjon. V. ö. CSATTAN. Becsattantani az ajtót. Ostorral csattantani. Elcsattantani a puskát. Tenyerét csattantani.

*CSATTANTÁS
(csatt-an-t-ás) fn. Csattanó ütés.

*CSATTANTÓ
(csatt-an-t-ó) fn. tt. csattantó-t. A közismeretű mérges maszlagnak vagyis redősziromnak tüskés almája, melynek fekete magvai bóditó erejűek. Ha összenyomják, csattanva reped el, s onnét a neve. A köznép, kivált a gyermekek, tüskés disznó-nak hívják. (Datura stramonium).

*CSATTANTYÚ
lásd: CSATTANTÓ.

*CSATTOG
(csatt-og) önh. m. csattog-tam, ~tál, ~ott. 1) Több ízben csattan. Csattog szeles időben a nyitva hagyott ajtó. Csattognak a harczolók fegyverei. Csattog a szél, az ostor. Csattognak az elsütögetett puskák. 2) Mondatik a fülemiléről, midőn bizonyos erőt hangját sajátságos módon ismételve hallatja, minélfogva az csattogánynak is neveztetik.

*CSATTOGÁNY
(csatt-og-ány) fn. l. CSALOGÁNY.

*CSATTOGÁS
(csatt-og-ás) fn. tt. csattogás-t, tb. ~ok. Több ízben vagy ismételve, csattanás. Csalogánynak erős és sajátságos hangverdesése.

*CSATTOGAT (1)
(csatt-og-at) áth. m. csattogat-tam, ~tál, ~ott, par. csattogass. Gyakran, ismételve hangosan üt, sujt valamit, vagy valamivel. Csattogatni az ablakokat; öszvecsattogatni a tenyereket; szárnyakat csattogatni.

*CSATTOGAT (2)
(csatt-og-at) önh. Ostorát forgatva pattogat.

*CSATTOGATÁS
(csatt-og-at-ás) fn. tt. csattogatás-t, tb. ~ok. Gyakori, többször ismételt, és folytatott csattogó ütés. Pattogatás

*CSATTOGÓ
(csatt-og-ó) mn. tt. csattogó-t. Ami csattog. Csattogó ajtók. Csattogó fegyverek. Csattogó ostor.

*CSATTOGÓEPER
(csattogó-eper) ösz. fn. Az epernek keményebb húsú neme, mely későbben szokott megérni, mint a többi. Leginkább szabad napon s kertekben tenyészik.

*CSATTOLÁL
(csatt-ol-ál) önh. m. csattolál-t. Vasmegyei tájszó, am. csatangol, ide-oda csapkodva jár.

*CSAV
elvont gyöke csavajdék, csavar, csavarog, csavargat, csavarodik szóknak, és származékaiknak. Azonos a félrehajlást, kigörbedést jelentő csa gyökkel.

*CSÁV
elvont gyök, vagy törzs, melyből csáva, csávik, csávicza, csáviszka származtak, melyek valami sósat, savast, savanyút jelentenek, minélfogva valószinű, hogy a só sav szókkal egy eredetű. Rokona a vékonyhangu csev, a savanyú vizet jelentő csevicze szóban.

*CSÁVA (1)
(csáv-a) fn. tt. csávát. Sajátnemű lúg, melylyel a tímárok, tobakok, cseresvargák, szűcsök stb. a bőrt etetik, áztatják, puhítják, elkészítik. Timárcsáva, tobakcsáva, szűcscsáva. Készül különféle szerek vegyülékéből, milyenek: cserfa kérge, hamuzsír, korpa, timsó. Az úgynevezett lánczon-törött juhászbundák bőrét közönséges sós vízben szokták áztatni. Mennyiben a csávának egyik kellékét sós részek teszik, valószinű, hogy e szó gyöke só vagy sav, melyből lett sava, sáva, csáva. Így nevezik átv. ért. azon gödröt is, melyben e lúgot elkészítik, és tartják. Csávába tenni, áztatni a bőröket. Csávával leönteni, leforrázni. Majd öszvekerülünk a csávában, a mese szerint így búcsuzott el a róka a farkastól. Nekem is volt egy bölcs macskám, a csávába holt. Km.

*CSÁVA (2)
falu Sopronmegyében, helyr. Csává-ra, ~n, ~ról.

*CSÁVAGÖDÖR
(csáva-gödör) ösz. fn. Gödör, vagy földbe ásott nagy kád, melyben a timárok, s más bőrkészitők a nyers bőröket beáztatják, csáva által puhítják.

*CSÁVAHORDÓ
(csáva-hordó) ösz. fn. Hordó alakú csávás faedény.

*CSAVAJDÉK
győrvidéki tájszó bötüáttétellel csajvadék helyett. Lásd ezt.

*CSÁVAKÁD
(csáva-kád) ösz. fn. Timárok s más bőrkészítők kádja, melyben csávát tartanak, és bőröket csáválnak. Lásd: CSÁVA.

*CSÁVÁL
(csáv-a-al) áth. m. csávál-t. Bőröket csávaféle lúgban puhít. Nehéz a molyos bőrt kicsáválni. Km.

*CSÁVÁLÁS
(csáv-a-al-ás) fn. tt. csáválás-t, tb. ~ok. Bőrnek csávába mártása, csáva által megpuhítása, és elkészítése.

*CSÁVÁLATLAN
(csáv-a-al-atlan) mn. tt. ~t, tb. ~ok. Ami csávában nem volt, nyers állapotban levő (bőr).

*CSÁVÁLT
(csáv-a-al-t) mn. tt. csávált-at. Csávába áztatott, csávalúgban puhított, készített. A csávált bőröket kiteregetni.

*CSÁVÁLTAN
(csáv-a-al-t-an) ih. Csávált állapotban.

*CSÁVALÚG
(csáva-lúg) ösz. fn. l. CSÁVA.

*CSAVAR (1)
(csav-ar) áth. m. csavar-t. 1) Valemely szilárd testet saját tengelye körül forgat, teker, de bizonyos erővel, és akadály elhárításával. Csavarni a vesszőt, hogy gúzs legyen belőle. Kicsavarni valakinek kezéből a botot. A fiatal fát tövéből kicsavarni. 2) Csiga alakú, rovatékosan bevagdalt eszközt (csavart, srófot) valamely szilárd testbe forgatva benyom, A srófos kerékszeget becsavarni a tengelybe. A sajtó orsóját csavarni. 3) Hajlékony, puha állományu testet öszvetekerget, bötüáttétellel: facsar. Kicsavarni a mosott ruhát. 4) Fintorít, félre húz. Csavarja az orrát. Nyakát, fejét csavarja. 5) Átv. ért. csavarni, elcsavarni a beszédet, más-más tárgyra fordítani, más értelmet adni neki. Ikerítve: csűrcsavar.
Gyöke vagy törzse csav azonos a félre hajlást jelentő csa szóval, s rokonai: csóv, csóva, (csóvál), kóv, melyből kóvályog (csavarog), kób, melyből kóborol (tekereg) származtak. Rokon hozzá a török csevir-mek (tourner). Hasonlók a szanszkrit dhvar, dharv, latin torqueo, hellen Jrauw, német drehen, stb.

*CSAVAR (2)
(csav-ar) azon szavaink egyike, melyek ugyanazon alakban és alapfogalomban nevek és igék egyszersmind; mint fn. tt. csavar-t, tb. ~ok. Tekervényesen rovátkolt hengerded eszköz, fából vagy valamely fémből, nevezetesen vasból, mely vagy hegyes végü, hogy egy más szilárd állományu testbe, péld. fába bele lehessen tekerni, vagy más testbe illik bele, mely belülről üreges, és tekervényesen rovátkolt. Mind a fémből mind a fából való csavar különféle építési, mesterségi, gépészeti eszközökül szolgál. Köznyelven a német Schraube után: sróf, soróf.

*CSAVARALAKÚ
(csavar-alakú) ösz. mn. Minek csavar formája van, csavardad. Csavaralakú henger a húzó- vagy tekerőcsigában. Csavaralakú orsó a sajtóban.

*CSAVARÁS
(csav-ar-ás) fn. tt. ~t, tb. ~ok. 1) Körültekerés, valamely szilárd testnek erőfeszítve való forgatása saját tengelye körül; gúzsformára öszvehajtás. 2) Átv. ért. a beszédnek, szónak elferdítése, szántszándékos félreértése. Csűrés-csavarás.

*CSAVARDAD
(csav-ar-dad) mn. tt. csavardad-ot. Minek alakja a csavaréhoz hasonló. Csavardad csigák. Csavardad oszlop.

*CSAVARÉK
(csav-ar-ék) fn. tt. csavarék-ot. fn. tt. csavarék-ot. Ami csavarva, öszvetekerve van. Csavarék vessző, csavarék ruha.

*CSAVARFOGÓ
(csavar-fogó) ösz. fn. 1) Fogóeszköz a gombcsinálóknál, mely csavar által kinyilik, vagy bezáródik. 2) Más miveseknél fogó, melylyel az érczlemezt kifeszítik.

*CSAVARFURÓ
(csavar-furó) ösz. fn. Különös furó, melylyel tekervényes rovátku lyukat fúrnak, hogy a csavart lehessen bele illeszteni.

*CSAVARG
lásd: CSAVAROG.

*CSAVARGÁS
(csav-ar-g-ás) fn. tt. csavargás-t. tb. ~ok. Saját értelemben: bizonyos hely, vagy pont körüli forgás, járás kelés, mennyire t. i. értelmét a csavar szótól kölcsönözi. Köz szokás után: ide-oda kóborlás, czél nélküli bolygás, kalézolás, kalandozás, csámolygás, kóválygás.

*CSAVARGAT
(csav-ar-gat) áth. m. csavargat-tam, ~tál, ~ott, par. csavargass. 1) Valamit gyakran teker, némi erőltetéssel körülforgat. 2) Fintorgat, ide-oda mozgat. Orrát csavargatja. Nyakát, fejét csavargatni.

*CSAVARGATÁS
(csav-ar-gat-ás) fn. tt. csavargatás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit csavargatnak.

*CSAVARGÓ
(csav-ar-og-ó) fn. és mn. tt. csavargó-t. Kóborló, országfutó, kinek hátán háza, kebelében kenyere, ide-oda barangoló, hivatal-, szolgálat nélküli bitang ember, kószáló.

*CSAVARGÓS
(csav-ar-og-ó-os) mn. tt. csavargós-t, vagy ~at, tb. ~ak. Tekervényes, keringős, görbe vonalakban menő. Csavargós folyásu patak. csavargós út.

*CSAVARGÓSAN
(csav-ar-og-ó-os-an) ih. Tekervényes módon és úton.

*CSAVARHÁZ
(csavar-ház) ösz. fn. Tekervényes rovatékokra fúrt lyuk, melybe megfelelő rovatékokkal ellátott csavart illeszteni lehet.

*CSAVARHÚZÓ
(csavar-húzó) ösz. fn. Eszköz, melylyel a csavart vagy betekerni, vagy kihúzni lehet.

*CSAVARINT
(csav-ar-int) áth. m. csavarint-ott, par. ~s, htn. ~ni. vagy ~ani. Hamar, és könnyeden csavar valamit; tekerint.

*CSAVARINTÁS
(csav-ar-int-ás) fn. tt. csavarintás-t, tb. ~ok. Könnyed csavarás.

*CSAVARÍT
(csav-ar-ít) áth. m. csavarít-ott, htn. ~ni, vagy ~ani. par. ~s. Egyes csavarást tesz, egyet teker valamin. Állapító ragu neveket is vonz maga mellé, pl. egyet csavarított a csigán, jót csavarított rajta.

*CSAVARÍTÁS
(csav-ar-ít-ás) fn. tt. csavarítás-t, tb. ~ok. Valami szilárd testnek, hengernek egyszeri megfordítása, tekerése. Egy csavarítást tenni a kocsirúdon. A karót egy csavarítással kirántani a földből.

*CSAVARKULCS
(csavar-kulcs) ösz. fn. 1) Különös zárhoz való kulcs, melynek szakál helyett csavaros alakja van. 2) Eszköz a csavarok kihúzására. Hintókerék csavarkulcsa.

*CSAVARMENET
(csavar-menet) ösz. fn. Hárántékosan menő vonal a csavarra alakult hengeren.

*CSAVARÓBOT
(csavaró-bot) ösz. fn. Botforma rúd, melylyel némely fagépek, péld. borsajtók orsóját csavarják, tekerik.

*CSAVARODÁS
(csav-ar-od-ás) fn. tt. csavarodás-t, tb. ~ok. Eltérés az egyenes utról, vonaltól, iránytól; kanyarodás, tekeredés.

*CSAVARODIK
(csav-ar-od-ik) k. m. csavarod-tam, ~tál, ~ott. Az egyenes utról eltér; az egyenes vonal görbülni kezd. Jobbra vagy balra csavarodni. Félre csavarodni. A patak éjszak felől nyugotnak csavarodik. Az út neki csavarodik a hegynek, vagy: alácsavarodik a völgynek. Becsavarodni a faluba, kicsavarodni az utból, visszacsavarodni. Őszbe csavarodott a haja.

*CSAVAROG
(csa-v-ar-og) önh. m. csavarog-tam vagy csavargottam, ~tál, vagy csavargottál, csavargott, htn. ~ni, vagy csavargni vagy csavargani. Eredeti értelménél fogva: csavar módjára bizonyos pont körül tekervényesen föl-alá mozog, jár. Köz használat szerént: kóborol, bizonyos álláspont nélkül bolyong, kalandoz, kóborol, kószál. Ide-oda, a kertek alatt csavarogni. Becsavarogni az országot. Elcsavarogni az időt, az oskolát.

*CSAVARÓHOROG
(csavaró-horog) ösz. fn. Horogféle eszköz, melylyel a csavart forgatni lehet.

*CSAVAROL
(csav-ar-ol) áth. m. csavarol-t. Valamit csavarral erősít; valamibe csavart teker be, köznépiesen: srófol, sorófol.

*CSAVAROLÁS
(csav-ar-ol-ás) fn. tt. csavarolás-t, tb. ~ok. Cselekvés midőn csavarolunk.

*CSAVARORSÓ
(csavar-orsó) ösz. fn. Orsó, melynek hengere csavaros rovatékokkal van ellátva. Csavarorsó a tekerő csigában, a borsajtóban.

*CSAVAROS
(csav-ar-os) mn. tt. csavaros-t, vagy ~at, tb. ~ak. Csavarral ellátott, csavarral erősített. Csavaros sarkantyú, csavaros kerékszeg. Csavaros orsó a gépekben, sajtókban, csigákban.

*CSAVARÓVÍZ
(csavaró-víz) ösz. mn. Annyira átázott, hogy vizet lehet csavarni belőle. Csavaróvíz lett minden ruhám. Máskép: facsaróvíz.

*CSAVARSZÁR
(csavar-szár) ösz. fn. Maga azon henger, mely csavarosan be van vésve, a csavar orsója.

*CSAVARSZORÍTÓ
(csavar-szorító) ösz. fn. Asztalosok eszköze, melylyel az enyvezett deszkákat leszorítják, vagy általcsavarolhassák.

*CSAVART
(csav-ar-t) mn. tt. csavart-at. 1) Ami egyenes vonalából félre, görbére, gúzs alakúra van fordítva, tekerve. Csavart veszsző, karó. Kicsavart, felcsavart. 2) Átv. ért. Félreértett, félremagyarázott. Csavart beszéd, csavart értelem.

*CSAVARTAN
(csav-ar-t-an) ih. Csavart állapotban. Csavart módon.

*CSAVARTOK
(csavar-tok) ösz. fn. Lásd: CSAVARHÁZ.

*CSAVARÚL
(csav-ar-úl) önh. m. csavarúl-t. Egyenes állásból, vagy vonalból félre, görbére hajlik, tekeredik. Lásd: CSAVARODIK.

*CSAVARULÁS
(csav-ar-ul-ás) fn. tt. csavarulás-t, tb. ~ok. Csavaros irányban félre hajlás, tekeredés, csavarodás.

*CSAVARVONAL
(csavar-vonal) ösz. fn. Lásd: CSAVARMENET.

*CSÁVÁS (1)
(csáv-a-as) mn. tt. csávás-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Amiben csáva van. Csávás edény, csávás hordó, csávás kád. 2) Göcsejben: moslékos sajtár, s ekkor mint fn. tárgyesete: csávás-t, többese: ~ok.

*CSÁVÁS (2)
falu Erdélyben, Maros székben; SZÁSZ~, falu ugyanott Küküllő megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSÁVÁSVARGA
(csávás-varga) ösz. fn. Olyan varga, ki a sarunak való bőröket maga készíti. Máskép: cserzővarga, cseresvarga, magyar timár.

*CSÁVÁZ
(csáv-a-az) áth. m. csáváz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Csávával leforráz, áztat, puhít. Csávázni a bőröket. Máskép: csávál.

*CSÁVÁZÁS
(csáv-a-az-ás) fn. tt. csávázás-t, tb. ~ok. Lásd: CSÁVÁLÁS.

*CSÁVAZURBOLÓ
(csáva-zurboló) ösz. fn Pózna, rúd, dorong, melylyel a timárok, szűcsök, stb. a csávát keverik.

*CSÁVÉ
(csáv-é, vagy csah-é) mn. tt. csávét. Székely tájszó, am. hiábavalókat locsogó. Csávé ember. Gyöke csáv hasonló a csahol ige csah gyökéhez.

*CSÁVIK
(csáv-ik) fn. tt. csávik-ot. Sóskának enni való szára. Barkó szó. Másutt: rekenyő, rekenő, rekenye. Gyöke csáv rokon a sav szóval, minthogy a csávik vagy sóska savanyú.

*CSÁVIKOS
(csáv-ik-os) mn. tt. csávikos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Rekenyős.

*CSÁVISZKA
(csáv-isz-ka) mn. tt. csáviszká-t. Balaton mellékén mondják fanyarízü, rosz, zagyvált borról. Szatmár vidékén jelent romlott, poshadt ételt. A savanyú szóval egy eredetű. V. ö. CSÁV.

*CSÁVOG
(csáv-og) önh. m. csávog-tam, ~tál, ~ott. Mondják a csókáról, midőn sajátságos hangján szól. Innen: csóka = csávoga, csóga, azaz, csávogó.

*CSÁVOLY
falvak Bács és Nyitra megyékben; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSÁVOS
falu Torontál megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*~CSE
kicsinyítő névképző, mely ezen alakban igen ritkán, leginkább az újabb nyelvben fordul elő, mint: szem-cse, gyermek-cse; vastaghangon csa, mint: tó-csa. Gyakrabban használtatik megfordítva: ecs, kivált mint középképző ke kicsinyítő előtt, péld. kez-ecs-ke, hegy-ecs-ke, meny-ecs-ke. Rokonságaival együtt részletesen lásd: ~CSA, és ~ACS, képzők.

*CSE
elvont gyöke a székely tájnyelvben divatos, s a régi nyelvemlékekben is előforduló cseál (csinál) igének. Rokona azon tě, těv, melyből těsz, těvés, stb. származtak. V. ö. CSEL, CSELEKSZIK.

*CSÉ
némely öszvetett helynevek első alkatrésze, mint: Cséfa, Cséfalva, Csékút. A két elsőben talán = cseh, Csehfa, Csehfalva, a harmadikban valószinüleg am. cső, Csőkút.

*CSEÁL
(cse-ál) áth. m. cseál-t. Régi, s a székelyeknél ma is divatos ige a szokottabb csinál értelmében.

*CSEB
falu neve Erdélyben Hunyad megyében és több pusztáé Magyarországon; helyr. Cseb-re, ~en, ~ről.

*CSÉB
faluk Bácskában és Szalában; KIS~, NAGY~, faluk Zemplénben; helyr. Csěb-re, ~ěn, ~ről.

*CSÉBB
lásd: CSÉB.

*CSEBE
falu Zarándban; helyr. Csebé-re, ~n, ~ről.

*CSEBÉNY
falu Baranyában, helyr. Csebény-be, ~ben, ~ből.

*CSĚBĚR
lásd: CSÖBÖR.

*CSĚCS
zártabb hangzóval: csöcs, fn. tt. csěcs-ět, csöcs-öt. Szivacsos állományu életmű, mely az állatok egy egész osztályának, t. i. az emlősöknek tulajdona, s a nőstényeké szoptatásra szolgál. Az emberi nemnél a törzsöktest felső részén foglal helyet, a férfinál rendesen kisebb, a nőnél nagyobb kiterjedésü és dudorodásu. Kemény, petyhüdt, lágy csecs. Nagy, kis csecs. A gyermeknek csecset adni. Csecset szopni. A csecstől elválasztani a gyermeket. Száraz, kiapadt csecsek. Se csecse, se fara, olyan mint a deszka. Kis gyermekek nyelvén: cziczi. Átv. ért. némely dudorú testek csőalaku vége, vagy kinövése. Korsó csecse. A székelyeknél; kenyér csecse, am. púpja, gyűrkéje, domója. A négylábu tőgyes állatoknál a tőgynek csöves része. V. ö. EMLŐ.
Származékai: csěcsěs, csěcsěz, stb. Öszvetételei: csěcsbimbó, csěcsemő, csěcsszopó, stb.
Eredetileg vagy csé, azaz cső (csűcs) szóból származtatható, vagy hangutánzónak vétethetik mint csem, csemcs gyökök is; rokonok a mandsu csecsen, esth tis, hellen titJh, titJoV, heber (sad), (dadh), arab tedi, szláv cyc, cecy, tzitz, német Zitze, Titte, Dutti, Tütti, olasz ciccia, cizza, zitta, stb. A persában csósíden am. szopni (sugere).

*CSÉCS (1)
fn. tt. csécs-ět. 1) Túl a Dunán apró himlő, kanyaró. 2) Baranyában jelent keskeny csipkés szalagot, milyet az ottani pór leányok viselnek.
Azonos csűcs (csúcs) főnévvel innen máskép: csűcshimlő, és a baranyai csűcsös szalag am. csipkés szalag. A törökben csicsek szintén himlőt jelent, és a sínai nyelvben csin = variolae minutae, quae non creant ulcera (Schott).

*CSÉCS (2)
falu Abaújban; NAGY~, falu Borsodban, KIS~, falu Zemplén megyében; helyr. Csécs-ěn, ~re, ~ről.

*CSÉCSAHÓ
falu Ungh megyében; helyr. Csécsahó-n, ~ra, ~ról.

*CSĚCSALAKÚ
(csěcs-alakú) ösz. mn. Minek alakja a csecséhez hasonló. Csecsalakú alma, (leánycsecsü alma) csecsalakú hegyes turó, homolka.

*CSĚCSBIMBÓ
(csěcs-bimbó) ösz. fn. Gömbölyű csomócska az állati, különösen a női csecs végén, melyet a magyar alakja hasonlatánál fogva nevez bimbónak. A szopó gyermek a csecsbimbót veszi szájába. Csecsbimbó udvarcsája, azaz kerülete, mely sötétebb színü szokott lenni, mint a többi részek.

*CSĚCSBIMBÓREPEDÉS
(csěcs-bimbó-repedés), ösz. fn. Gyermekágyasok betegsége, midőn szoptatás alatt a csecsbimbók meggyúladnak, fölrepedeznek, fekélyesednek, s a szoptatást fájdalmassá teszik.

*CSĚCSBIMBÓS
(csěcs-bimbós), ösz. mn. Aminek csecsbimbója van; csecsbimbó alakjával biró.

*CSĚCSDED
(csěcs-ded), mn. tt. csěcsded-ět. l. CSĚCSALAKÚ.

*CSECSE
(cse-cse), fő- és mn. csecsét. Gyermeknyelven jelent szépet. Csecse baba! szép kisded. Ejh beh csecse! Ikerítve csecsebecse am. holmi aprólékos, leginkább gyermekeket kecsegtető czifraság, cziczoma, ékszer, játékszer. Szereti a csecsebecsét. Rokon csicsó szóval és cziczoma szó czicz vagy cziczo törzsével.
Némelyek a csěcs szótól származtatják, mennyiben az a kisded előtt legkedvesebb. De valószínűbb, hogy a cse (= csín), gyermekszónak kettőztetése, mint: papa (étel), pipi (madár), czoczo (ló), mumu (tehén; és bubus), zsiszi (tűz), bibi (seb) stb. Ilyen cziczoma is. Egyébiránt a sínai nyelvben czu am. ornare, mely szinte eléfordúl kettőztetve is: czu-czú, apprime ornatus és cshú, vagy csín-cshú uniones, margaritae (Schott).

*CSÉCSE
faluk Nógrád és Szathmár megyékben; helyr. Csécsé-n, ~re, ~ről.

*CSECSEBÁB
(csecse-báb) ösz. fn. Gyermekek, különösen kis leánykák játékszere, t. i. női ruhába felöltöztetett báb, szép baba.

*CSECSEBECSE
(csecse-becse) ösz. fn. Lásd: CSECSE.

*CSECSEBUBA
(csecse-buba) ösz. fn. Lásd: CSECSEBÁB.

*CSĚCSĚGET
(csěcs-ěg-et) áth. m. csěcsěget-tem, ~tél, ~ětt, par. csěcsěgess. Betü szerénti értelemben: csecscsel csalogat, édesget, mint a gyermeket szokták. Köz értelemben: kecsegtet.

*CSĚCSĚGETÉS
(csěcs-ě-get-és) fn. tt. csěcsěgetés-t, tb. ~ěk. Kecsegtetés.

*CSĚCSĚL
(csěcs-ěl) áth. m. csěcsěl-t. Szoptat, a gyermeket csecscsel kinálja.

*CSĚCSEMFOG
(csěcs-em-fog) ösz. fn. 1) Fog, melyet némely emlős állat már születésekor a világra hoz. 2) Azon fogak neveztetnek csecsemfogaknak, melyeket a kisded csecsemő szopás ideje alatt kap, s melyek utóbb kihullanak, hogy helyettök mások nőjenek; téjfog, csecsfog.

*CSĚCSEMŐ
(csěcs-emő csecset emő, azaz csecset szopó. V. ö. EMIK), ösz. fn. és mn. tt. csěcsemő-t, 1) Kisded gyermek ki csecset szop. 2) Általán, szopós. Csecsemő állatok. Elszakasztani a csecsemőt anyja kebléről. Ártatlan csecsemő. Törökül csodsuk (enfant).

*CSĚCSEMŐGYERMĚK
(csěcs-emő-gyerměk) ösz. fn. Lásd: CSĚCSEMŐ.

*CSĚCSEMŐKEH
(csěcs-emő-keh) ösz. fn. Köhögés, mely a csecsszopó kisdedeket szokta bántani.

*CSĚCSEMŐÖLÉS
(csěcs-emő-ölés) ösz. fn. Természet elleni bűn, midőn az anya saját kisdedét megöli, (infanticidium).

*CSĚCSEMŐS
(csěcs-emős) ösz. fn. l. CSĚCSEMŐ.

*CSĚCSEMŐSSÉG
(csěcs-emősség) ösz. fn. Kisdedek azon életkora, állapota, midőn még szopnak.

*CSÉCSÉNY
falu Győr megyében; helyr. ~be, ~ben, ~ből.

*CSĚCSĚRÉL
(csěcs-ěr-él), m. csěcsěrél-t; lásd: CSĚCSĚRÉSZ.

*CSĚCSĚRÉSZ
(csěcs-ěr-ész) áth. m. csěcsěrész-tem, ~tél, ~ětt. par. ~sz. A nőnek csecseit tapogatja, fogdozza.

*CSĚCSERÉSZÉS
(csěcs-er-ész-és) fn. tt. csěcserészés-t, tb. ~ěk. A nő csecseinek pajkos fogdosása.

*CSĚCSĚS
(csěcs-ěs) mn. tt. csěcsěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Általán kinek csecsei vannak. Különösen, nagy, domború csecsü. Csecses leány, menyecske. Oly nagyító érteményü, mint: faros, hasas, czombos, vállas, tenyeres, talpas, stb.

*CSECSÉS
(cse-cse-es) mn. tt. csecsés-t, vagy ~et, tb. ~ek. Gyermeki nyelven am. szép, ékes, czifra, cziczomás.

*CSÉCSĚS
(csécs-ěs) mn. tt. csécsěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Himlős, kanyarós. Csécses gyermek. Csécses betegek.

*CSECSÉSEN
(cse-cse-es-en) ih. Czifrán, fölékesgetve, csicsósan, cziczomásan.

*CSĚCSĚSSÉG
(csěcs-ěs-ség) fn. tt. csecsesség-ět. Csecses minőség vagy állapot.

*CSECSÉSSÉG
(csěcse-es-ség) fn. csecsésség-ět. Gyermekes, vagy rosz ízlésü czifraság, czifrálkodás, ékesgetés.

*CSĚCSĚZ
(csěcs-ěz) áth. l. CSĚCSĚRÉSZ.

*CSECSÉZ
(cse-cse-ez) áth. m. csecséz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Gyermekesen, vagy fonák ízlés szerint czifráz, csicsomáz.

*CSECSÉZGET
(cse-cse-ez-get) gyak. áth. m. csecsézget-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. csecsézgess. Gyermekesen fölczifráz, fölékesít, csicsomáz.

*CSECSÉZGETÉS
(cse-cse-ez-get-és) fn. tt. csecsézgetés-t, tb. ~ěk. Gyermekes czifrázás, ékesgetés, csicsomázás.

*CSÉCSĚZIK
(csécs-ěz-ik) k. m. csécsěz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~zél. Csécsféle betegségbe esik; himlősödik, kanyarósodik. Csécseznek a gyermekek.

*CSĚCSFEKÉLY
(csěcs-fekély) ösz. fn. Fekélynemű bántalom a csecsen. V. ö. FEKÉLY.

*CSĚCSFOG
(csěcs-fog) ösz. fn. Lásd: CSĚCSĚMFOG.

*CSĚCSFÖDÉL
(csěcs-födél) ösz. fn. Különféle anyagból, pl. érméczes mézgából, elefántcsontból, fából. stb. készült eszköz, mely úgy kivájatik, hogy a csecsbimbó beleférjen, s ezt a szoptatás munkájára elkészítse, vagy, ha sebes, külbefolyásoktól ótalmazza.

*CSÉCSHELY
(csécs-hely) ösz. fn. 1) Himlőhely, azaz a himlő után maradt gödröcskék, vagy foltok a bőrön. 2) Kanyaró után látszó foltok.

*CSÉCSHELYES
(csécs-helyes) ösz. mn. tt. csécshelyes-t, vagy ~et, tb. ~ek. Himlőhelyes, ripacsos, ribanczos, rapanczos, rapos; a kanyaró után maradt apró foltokkal tarkázott képü.

*CSĚCSHOMÁLY
(csěcs-homály) ösz. fn. A csecsbimbó környékén terjedő sötétszinü kör, mely a szoptató anyák csecsén látható.

*CSĚCSISZÁKOS-FIAHORDÓ
(csěcs-iszákos-fia-hordó) ösz. fn. Indiai emlős állatok egyik neme, melynek lábai a majoméihoz hasonlók, s hosszú farka van. Hasán redőkbe szedett bőr lóg, mely a hasbőrrel iszákot képez, s ebben szokta csecsemő-kölykeit őrizni és hordozni.

*CSĚCSKE
(csěcs-ke) kics. fn. tt. csěcskét. A fiatal nőnek, vagy más emlős állatnak még bimbóban levő kis csecse.

*CSĚCSKEMÉNYĚDÉS
(csěcs-keményědés) ösz. fn. Azon kórállapot, midőn a csecsnek valamely része, főkép a csecsmirigy megdagad.

*CSÉCSKŐ
(csécs-kő) ösz. fn. Kő, melynek fölszinét olyan pettyek, foltok födik, milyenek az emberi testen a csécs- azaz himlőfoltok.

*CSĚCSKÖRTE
(csěcs-körte) ösz. fn. A körtének egyik neme, mely a csecshez lévén hasonló, nevét attól kölcsönözte.

*CSĚCSKÖTŐ
(csěcs-kötő) ösz. fn. Kötő eszköz, mely a csecsek fölemelésére szolgál bizonyos nyavalyákban.

*CSĚCSLEVÉTEL
(csěcs-le-vétel) ösz. fn. Sebészi műtét, midőn a kóros női emlőt lemetszik.

*CSĚCSLOB
(csěcs-lob) ösz. fn. Csecs vagy csecsek gyuladása.

*CSĚCSMIRIGY
(csěcs-mirigy) ösz. fn. Mirigyek a csecsben, emlőben. V. ö. MIRIGY.

*CSĚCSNYIRKEDÉNYĚK
(csěcs-nyirk-edényěk) ösz. fn. A csecsnek azon belső részei, melyeken a téj fejlődik, és öszvegyűl.

*CSĚCSRÁK
(csěcs-rák) ösz. fn. Rákfenés fekély, mely a csecset meglepi, nyilt vagy elrejtett alakban.

*CSĚCSSEJTĚK
(csěcs-sejtěk) ösz. tb. fn. tt. ~et. Sejtszövetek a csecsekben. V. ö. SEJTSZÖVET.

*CSĚCSSZĚM
(csěcs-szěm) ösz. fn. l. CSĚCSBIMBÓ.

*CSĚCSSZIVATYÚ
(csěcs-szivatyú) ösz. fn. Sebészi eszköz, mely a mélyen fekvő asszonyi csecsbimbó kiemelésére, s képzésére, valamint a téjnek az emlőből kiszivására szolgál.

*CSĚCSTÁLYOG
(csěcs-tályog) ösz. fn. A genynek öszvegyülése a csecsben.

*CSĚCSTAPASZ
(csěcs-tapasz), ösz. fn. Gyógytapasz a beteg csecsekre.

*CSĚCSUDVAROCSKA
(csěcs-udvarocska) ösz. fn. Lásd: CSĚCSHOMÁLY.

*CSĚCSÜTÉR
(csěcs-üt-ér) ösz. fn. Ütér a csecsben. V. ö. ÜTÉR.

*CSĚCSÜVEG
(csěcs-üveg) lásd: CSĚCSSZIVATYÚ.

*CSEDERÍT
(csen-d-er-ít) áth. Holmi csekélységeket alattomban ellop, elcsen.

*CSEDREG
vagy CSEDREGH falu Ugocsában; helyr. Csedreg-re, ~ěn, ~ről.

*CSÉFA
mváros Bihar megyében, puszta Heves megyében; vagy CSÉFALVA, falu Pozsony megyében; helyr. Cséfá-n Cséfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSEFERÍT
(csef-er-ít) önh. m. cseferít-ětt. Dunán túli tájszó, am. csefertöl, csáforít, cseveg, fecseg, locsog.

*CSEG
elvont gyöke csege, csegely szóknak. l. ezeket.

*CSEGE (1)
(cseg-e) fn. tt. csegét. Elavult szó, eléfordul IV Béla király egyik oklevelében, hol am. vízrekeszték. V. ö. CSEGELY.

*CSEGE (2)
falu Szabolcs megyében; vagy CSEKE, puszta Nógrádmegyében; hely. Csegé-re, ~n, ~ről.

*CSEGEBIGA
(csege-biga) ösz. fn. Sok apró részekből álló elegybelegy, holmi. Valószinüleg a csögbog szók módosított mása. Ezen dolognak sok csegebigája van, = sok ága boga.

*CSEGELY
(cseg-ely) fn. tt. csegely-t, vagy csegly-et, tb. ~ek, vagy csegly-ek. Szegletes vége, csúcsa valaminek, háromszeg. Székelyes kiejtéssel, csegély. Gyöke cseg, úgy látszik az éklapot jelentő szěg szög szóval azonos (szěgely, szögely).

*CSEGELYES, CSEGLYES
(cseg-ely-es) mn. tt. csegelyes-t, tb. ~ek. Szegletesen végződő, csucskás, csücskös. Csegelyes szántóföld. Székelyesen: csegélyes.

*CSEGEZ
székely falu neve Aranyos székben; helyr. Csegez-re, ~ěn, ~ről.

*CSEGŐ
SZÁSZ-CSEGŐ vagy CZEGŐ, erdélyi falu Doboka megyében; helyr. Csegő-re, ~n, ~ről.

*CSEGŐD
vagy CSEGŐLD, falu Szatmárban, és puszta Bihar megyében, helyr. Csegőd-re, ~ön, ~ről.

*CSEH
hangutánzó, melyből csehěl, csehělés származtak. Vastaghangon; csah, csahol, éles hangzóval: csih, csihel vagy csihol.

*CSEH
fő- és mn. tt. cseh-ět. A messzeágazó szláv népcsaládnak egyik ága, mely az ausztriai birodalomban a szudeti hegyláncz alatt, az úgynevezett Csehországban él. Mint melléknév jelent ezen népre vonatkozót, ahhoz tartozót, attól valót, stb. Cseh üveg, cseh posztó, melyet csehek készítenek. Cseh kő. Ha a cseh kőre legszebb pecsétet metszenek is, még sem válik gyémánt belőle. Km. Több nemes magyar család nemzetségi neve.
Saját nyelvökön: czech, csech, tótul czech, törökül is cseh mint a magyarban.

*CSEHARANY
(cseh-arany) ösz. fn. Az aranynak legalábbvaló neme.

*CSEHBOLT
(cseh-bolt) ösz. fn. Építészi műszó, s jelent sajátságos alaku boltozatot az épületben, milyennek a cseh épitők valának hajdan mesterei.

*CSEHÉDFALVA
helység Erdélyben Udvarhely székben; helyr. ~falván, ~falvára, ~falváról.

*CSEHĚL
(cseh-ěl) önh. m. csehěl-t. 1) Csehel vagy csahol a kutya, különösen a vadászeb. 1) Am. a tűzkövet aczéllal ütve tompa cseh hangot hallat, csihol.

*CSEHĚLÉS
(cseh-ěl-és) fn. tt. csehělés-t, tb. ~ěk. 1) Kutyának, vadászebnek sajátságos hangu csaholása. 2) Csiholás. Hosszas cseheléssel bírt csak tüzet ütni.

*CSEHÉRDFALVA
erdélyi falu Udvarhely székben, helyr. Csehérdfalvá-ra, ~n, ~ról. Máskép Csehédfalva, Csehétfalva, Csekérdfalva.

*CSEHÉTFALVA
lásd: CSEHÉRDFALVA.

*CSEHGARAS
(cseh-garas), ösz. fn. Közönséges birodalmi garas, mely három krajczárból áll, s melyből harmincz teszen egy tallért.

*CSEHGERELY
(cseh-gerely) ösz. fn. Növényfaj a gerelyek neméből; kocsányai két virágúk, szirmai csorbák, levelei öt karéjúk, korszovátjai borzasak. (Geranium bohemicum).

*CSEHI
számos helység neve Erdélyben és Magyarországon, helyr. Csehi-be, ~ben, ~ből.

*CSEHKŐ
(cseh-kő) ösz. fn. Csehüveg, melyet igen fényesre köszörülhetni, miért az avatlanokat valóságos drágakő gyanánt megcsalják vele.

*CSÉHKÚT
lásd: CSÉKÚT.

*CSEHORSZÁG
(cseh-ország) ösz. fn. Hajdan önálló, most az ausztriai örökös tartományokhoz tartozó ország.

*CSEHORSZÁGI
(cseh-országi) ösz. mn. Csehországba, vagy -ból való. Csehországi üveg, posztó; csehországi lakos.

*CSEHTAPLÓ
(cseh-tapló) ösz. fn. Fűzfa tapló, banyatapló.

*CSÉHTELEK
falu Bihar megyében; helyr. Cséhtelek-en, ~re, ~ről.

*CSEHTELKE
erdélyi falu Kolos megyében; helyr. Csehtelké-n, ~re, ~ről.

*CSEHTOPÁZ
(cseh-topáz) ösz. fn. Topázkő utánzására csinált, köszörült csehüveg, áltopáz.

*CSEHŰL, CSEHÜL
(cseh-űl) ih. 1) Cseh nyelven. Csehül írni, beszélni, tudni. 2) Roszul. Bizon mi csehül vagyunk! Valószinüen a 15-dik században keletkezett közmondás, midőn a csehek dúltak felső Magyarországon.

*CSEJD
erdélyi falu Maros székben, helyr. Csejd-re, ~ěn, ~ről.

*CSEJKŐ
falu Bars megyében, helyr. ~kő-re, ~n, ~ről.

*CSEJT
népes puszta Békes megyében, helyr. Csejt-re, ~ěn, ~ről.

*CSEJTE
vagy CSEJTHE, mváros Nyitra megyében, helyr. Csejté-re, ~n, ~ről.

*CSEJVE (csej-ve)
szegedi tájszó. Lásd: CSAJVADÉK.

*CSEK (1)
elavult fn. mely előfordul a XVI. századbeli, Magyarország bevételéről szóló krónikában.
"Árpád juta magyar néppel
Kelem földén a Dunán elkelének,
A Cseken ők csekőnek
A Tetemben (Tétényben) elfeltetőnek."
Értelme talán am. gázoló, a sekély (vadum) szóval rokon. Létezett csek vagy csekik ige is, melynek történeti multban többes harmadik személye: csekőnek, azaz, csekének, (gázolának.)

*CSEK (2)
némely palócz vidékeken és Vas megyében am. az országos divatu csak. l. ezt. Származékai: csekély, csekélység, am. kicsi, kicsiség. A sínai nyelvben csí am. csak (solum, tantum). A persában cseke, csaka, res quaevis parva, a verbo csakídan (= csepegni) derivanda videtur (Vullers). V. ö. CSEKÉLY.

*CSÉK
fn. tt. csék-ět. 1) Nagyobb hímállatnak, különösen bikának nemzővesszeje. Máskép: csök. Bikacsék. Száraz bikacsékkel megverni valakit. Innen átv. ért. a virágok hímszála, porhona (stamen). Ez érteményben elemezve; csé-k, a csé, csév, cső gyöktől, oly képzéssel, mint: fe-ből (caput) fék (capistrum). 2) Molnár A. szerint am. csűg, az állati lábszárnak egyik csont-íze, melyet a játszó gyermekek bottal ütni, s likba hajtani szoktak. Néhutt: csülk. A persában csúk am. membrum virile. (Vullers).

*CSÉKÁGY
(csék-ágy) ösz. fn. Bőrhüvely, melybe némely hímállatok pl. bikák, csődörök nemzőtaga behúzódik.

*CSÉKCSILLAG
(csék-csillag) ösz. fn. Növénynem az együttnemzők és egyenlőnősök seregéből, melynek porhonai (csékjei) tövön öszvenőttek, s fölül csillagformára szétnyilnak. (Jasione).

*CSEKE
több helység neve Magyarországban, ú. m. Bars, Szala és Szathmár megyékben stb. helyr. Cseké-re, ~n, ~ről. Öszvetételekben: Csekefa, Csekefalva, Csekelaka, Csekehida.

*CSÉKE
faluk Vas és Zemplén megyékben. MAGYAR~, mváros Bihar megyében; BRÁK~ falu ugyanott; helyr. Cséké-n, ~re, ~ről.

*CSEKEFA
falu Vas megyében; helyr. Csekefá-n, ~ra, ~ról.

*CSEKEFALVA
székely faluk Csík és Udvarhely székekben; helyr. Csekefalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSEKEJ
falu Nyitra megyében; helyr. Csekej-en, ~re, ~ről.

*CSĚKÉL
(csěk-él) áth. m. csěkél-t. Nyitravölgyében mondják lóról, mely szilajul, csökönyösen megköti magát. Gyöke csěk azonos a csökönyös szó csök gyökével.

*CSEKELAKA
falu Erdélyben Alsó-Fejér megyében; helyr. Csekelaká-n, ~ra, ~ról.

*CSEKÉLY
(csek-ély) mn. tt. csekély-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Kicsiny, kevés. A nagy készületnek gyakran csekély a vége. (Km). Csekély dolog szót sem érdemel. 2) Alacson. Csekély ház, csekély domb, fa. 3) Semmi jelentőséggel nem biró. Csekély baj, csekély tárgy, csekély veszteség, csekély nyereség. 4) Midőn a vízről, folyóról, patakról stb. használtatik, jelent zátonyost, épen nem mélyet. Csekély vizet könnyü meglábolni; csekély vízzel nem lehet hajózni. V. ö. SEKÉLY.
Gyöke csek (mély hangon csak, mely önálló szó) valószinüleg am. megfordított: kecs, azaz kics, kicsi, valamint a hason értelmű sekélyé sek = kes, kis.

*CSEKÉLYĚDÉS
(csek-ély-ěd-és) fn. tt. csekélyědés-t, tb. ~ěk. Csekélylyé levés, apadás, kisebbedés, lezsállás, kevesbedés.

*CSEKÉLYĚDIK
(csek-ély-ěd-ik) k. m. csekélyed-tem, ~tél, ~ětt. Apad, leszáll, kisebbé lesz, zátonyosodik. Csekélyedik hosszú szárazság alatt a folyó. Máskép: sekélyedik.

*CSEKÉLYEL
(csek-ély-el) áth. m. csekélyel-t, vagy csekélyl-ett, htn. ~ni. vagy csekélyl-eni; tárgyi ragozásban is: csekélyl-i, csekélyl-ik. Csekélynek, kevésnek, kicsinnek tart, vél, vall, kevesell, kicsinyel valamit. Csekélyelni a vizet hajózásra. Tulajdonképen két ll-el volna irandó, mint: kevesell, javall, sokall stb. melyekhez urall is tartozik. V. ö. ~L képző.

*CSEKÉLYÉRTÉKÜ
(csekély-értékü) ösz. mn. Minek kevés becse, értéke van. Csekélyértékü jószág, ház.

*CSEKÉLYES
(csek-ély-es) mn. tt. csekélyes-t, vagy ~et, tb. ~ek. A maga nemében kicsinyes, keveses.

*CSEKÉLYESSÉG
(csek-ély-es-ség) fn. tt. csekélyesség-ět. Csekélye állapota vagy tulajdonsága valaminek.

*CSEKÉLYÍT
(csek-ély-ít) áth. m. csekélyít-ětt, par. ~s, htn. ~ni. vagy ~eni. Csekélylyé tesz, kevesbít, kisebb mértékre szállít valamit.

*CSEKÉLYLÉS
(csek-ély-el-és) fn. tt. csekélylés-t, tb. ~ěk. Csekélynek tartás, vélés, állítás.

*CSEKÉLYSÉG
(csek-ély-ség) fn. tt. ~ět. 1) Kicsiség, aprólékos dolog. Csekélységgel nem gondol, nem bibelődik. Valamit csekélységnek tartani. 2) Haszontalanság, hiábavalóság, figyelmet nem érdemlő tárgy. 3) Alacson ára valaminek, vagy a víznek apadt állapota. Csekélységen adták, csekélységen vettem. A víz csekélysége miatt gyakran fennakadnak a gőzösök. 4) Használtatik fitymáló, ocsároló hangon valamely tárgynak megvetésére. Csekélység! ha nincs más baj. Csekélység! fel se vedd!

*CSEKÉLYTARTALMÚ
(csekély-tartalmú) ösz. mn. Kinek kevés belértéke van, mi alig bir valami tartalommal. Csekélytartalmu könyv, szónoklat.

*CSEKENYE
falu Közép-Szolnok megyében; helyr. Csekenyé-n, ~re, ~ről.

*CSEKÉRDFALVA
lásd: CSEHÉRDFALVA.

*CSEKKEN
(csek-ü-en, csek-v-en, csek-k-en) önh. m. csekken-t. A csek (azaz, kicsi, kevés) gyökből származván am. kissebbedik, kevesbedik, alászáll. Csekken a jószág ára. Csekken a kereskedő hitele. Divatosb szólásmód szerint l. CSÖKKEN.

*CSEKKENÉS
(csek-v-en-és) fn. tt. csekkenés-t, tb. ~ěk. Alászállás, kisebbedés, kevesbedés. V. ö. CSEKKEN.

*CSEKKENŐ
(csek-v-en-ő) mn. tt. csekkenő-t. Értékében, becsében, hatásában alászálló, kisebbedő. A kereskedés csekkenő félben van.

*CSEKLE
(csek-el-e azaz, csek-é-lő), fn. tt. cseklét. Jóformán kiavult szó, Sándor J. szerint am. kelepcze, tőrök, húrok, melylyel madarakat, s más vadakat szoktak fogni.
Törzse valószinüleg azon csekél ige, mely a Nyitravölgyben am. megköti magát, t. i. a hurok és kelepcze oly eszköz lévén, melybe a vad belekötelődzik, mely a vadat megköti. Egyébiránt a csikol, csukol törzsekből is származtatható, mintha csikló, csukló volna.

*CSEKLÉSZ (1)
(csek-él-ész) fn. tt. cseklész-t, tb. ~ěk. Vadász, aki hurokkal, tőrökkel, kelepczével szokott vadakat fogni.

*CSEKLÉSZ (2)
(mint föntebb) önh. m. cseklész-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. Cseklével, azaz hurokkal, kelepczével tőrökkel vadász, madarász.

*CSEKLÉSZ (3)
mváros Pozsony megyében, helyr. Cseklész-re, ~ěn, ~ről.

*CSEKLÉSZET
(csek-él-ész-et) fn. tt. cseklészet-ět. Cseklével azaz tőrökkel, hurokkal, kelepczével űzött vadászat.

*CSÉKLYE
falu Bihar megyében; helyr. Cséklyé-n, ~re, ~ről.

*CSÉKMELLÉK
(csék-mellék) ösz. fn. A kinyilt virágok csékjei azaz hímszálai mellett levő kinövések.

*CSÉKÚT
falu a Bakonyban Veszprém megyében; helyr. Csékút-on, ~ra, ~ról.

*CSEL (1)
elvont gyöke cseléd, cselekszik származékoknak, am. csinál, székelyesen: cseál. Rokon vele a török kďl-mak, am. cselekedni.

*CSEL (2)
fn. tt. csel-t, tb. ~ek. Mások kárára, veszedelmére, rászedésére kigondolt és alkalmazott eszköz, illetőleg cselekvés, mely fortélyos, ravasz úton ér czélt. Cselt szőni, cselt vetni. Hamar cselt vet az öreg nyúl. Km. Csellel bevenni a várat. Valakit cselen fogni, cselen rajta érni. Gonosz, szövevényes, ármányos csel. Hadi, katonai, vadász csel. Udvari csel. Vastaghangon rokona: csal, honnan: cselecsala, cselevendi csalavandi.
Alapérteményre és hangra hasonlók hozzá a hellen doloV, delear (csalétek), latin dolus, perzsa dsuál (csalás), török csal-mak, (lopni) stb. V. ö. CSAL.

*CSÉL
elavult fn. mely ma csak csélcsap öszvetett szóban divatozik. Sándor István értelmezése szerint am. sületlen, bohósdi, haszontalan tréfabeszéd.
Hasonlók hozzá a szanszkrit hil (bohóskodik), hellen cliw, cleuh, latin hilaris.

*CSÉLCSAP (1)
(csél-csap) ösz. mn. tt. csélcsap-ot. 1) Bohócz, trágár, haszontalan tréfáju. Csélcsap ifju, csélcsap beszéd. 2) Könnyelmü ledér, csapodár. Csélcsap udvarló. 3) Korhely.

*CSÉLCSAP (2)
(csél-csap) ösz. önh. m. csélcsap-tam, ~tál, ~ott. Bohócz, trágár, ízetlen tréfákat űz; csapodárkodik; korhelykedik.

*CSÉLCSAPÁS
(csél-csapás) ösz. fn. Bohócz, ízetlen tréfálás; csapodár, ledér, korhely cselekvés.

*CSÉLCSAPKODIK
(csél-csapkodik) ösz. k. Lásd: CSÉLCSAP, önh.

*CSÉLCSAPÓ
(csél-csapó) ösz. mn. Lásd: CSÉLCSAP, mn.

*CSÉLCSAPSÁG
(csél-csapság) ösz. fn. Bohóczság; ledérség, csapodárság; korhelység.

*CSELE-CSALA
ikerített fn. tt. csele-csalá-t. Többszörös csalás.

*CSELÉD
(csel-éd) fn. tt. cseléd-ět. A régieknél család azaz ház népe értelemben fordul elő, honnan a bibliai nyelvben: cselédes ember, cselédes gazda, am. családos, háznépes, valamint a latin familia is mind háznépet és nemzetséget, mind szolgát vagy szolgákat jelent. Cseléd atyja = Pater familiae. Pázmánnál szinte család: "Ítélvén Dávidnak családjáth." Benigna asszony imádságos könyve. Ma család alatt csupán nemzetséget értünk, ámbár néhutt, péld. Zemplén megyében a Bodrogközben, sőt másutt is népnyelven cselédnek (szolgának) hívják a házhoz tartozó gyermeket is. Édes cselédem, kedves szolgám. Azonban cseléd mai általánosb ért. a háznéphez, családhoz tartozó szolgát jelent, legyen az férfi vagy nőnemű. Férficseléd, kocsis, béres, stb. nőcseléd, szolgáló, dajka, szakácsnő, stb. Cselédet fogadni, elbocsátani. Hű, szorgalmas, munkás, hűtelen, tunya cselédek. Cselédek bére, ruházata, tartása. Cselédek szobája. A jó cseléd megbecsülhetetlen kincs. Km. Nincs jobb a jó cselédnél. Km. Rosz cselédnek kettő a mestere: szó és korbács. Km. Ismert cselédet hét vétekkel inkább, mint ismeretlent egygyel. Km. A jó cseléd mindig talál magának dolgot. Km. A köznép a nőnemet általán fehér cselédnek nevezi, melynek hasonlatára tréfásan divatba jött: vászoncseléd.
Gyöke csel ugyanaz, mely a munkára, dologra vonatkozó cselekszik igéjé. Ormánságban cselérd. Egyezik vele a török kďlďdsi, szintén am. cselekvő, és kul am. szolga és katona. Eléfordul több szláv nyelvekben is: tseled, tselad, czeladz, melyek a delati, dzelati = dolgozni, cselekedni szókkal rokonok.

*CSELÉDASZTAL
(cseléd-asztal) ösz. fn. 1) Asztal, melyen különösen a cseléd név alatt értett szolgai személyzet eszik. A vendég kocsisát a cselédasztalhoz ültetni. 2) Átv. ért. a cselédség élelmezésére adatni szokott ételek italok. Cselédasztalra való kiadások. Szegényes cselédasztal.

*CSELÉDBÉR
(cseléd-bér) ösz. fn. Szerződött bér, melyet a szolgálatba fogadott cselédnek adunk. Hónapos, félévi, esztendei cselédbér. Fölemelni, javítani, elvonni a cselédbért.

*CSELÉDBOR
(cseléd-bor) ösz. fn. 1) Általán bor, mely a cselédeknek bérilletőség gyanánt jár némely uraságoknál. 2) Alsóbb minőségü bor, mely nem úri asztalra, hanem a cselédeknek van szánva.

*
CSELÉDĚNKÉNT (csel-éd-ěn-ként) ih. Régies értelemben am. családonként.

*CSELÉDĚS
(csel-éd-ěs) mn. tt. ~t, vagy ~et, tb. ~ek. Cselédekkel biró, kinek cselédei vannak. Cselédes gazda, cselédes ember. A régieknél: családos értelemben is. "Hasonló mennyeknek országa a cselédes emberhez, ki jó reggel kiment miveseket fogadni az ő szőlőjébe." Máté XX. 1. Káldi. A müncheni codexben: házi atya (paterfamilias).

*CSELÉDHÁZ
(cseléd-ház) ösz. fn. Különös épület, vagy csak külön szoba, mely a cselédeknek szolgál lakásul. A pusztákon, hol a nős béresek saját tűzhelyeikről élnek: béresház; ha pedig mint nőteleneknek az urok főzet nekik, túl a Dunán: betyárház, betyárszoba.

*CSELÉDKĚDIK
(csel-éd-kěd-ik) k. m. cselédkěd-tem, ~tél, ~ětt. Mint cseléd szolgál valakinél.

*CSELÉDKĚNYÉR
(cseléd-kěnyér) ösz. fn. A cselédek számára feketébb lisztből sütött nagyobb fajta kenyér. Olyakat pillant mint egy cselédkenyér. Km.
"Mint egy cselédkenyér olyakat pillantott
Mikor nyomta éhen a krassai hantot."
Parlagi vers.

*CSELÉDKOCSI
(cseléd-kocsi) ösz. fn. Hosszu kocsi vagy szekér, az urasági cselédek, s holmi poggyászok, eszközök alá, midőn az urak valahová utaznak, kirándulnak.

*CSELÉDPOSZTÓ
(cseléd-posztó) ösz. fn. Posztó, melyből az urasági cselédek egyenruháját készítik.

*CSELÉDRENDĚLET
(cseléd-rendělet) ösz. fn. 1) A nagyobb cselédes házaknál, napi rend, mely szerént meg van határozva, mit kelljen mindegyik cselédnek tennie. 2) Rendőri intézkedés a gazdák és cselédek közti viszonyok iránt.

*CSELÉDRUHA
(cseléd-ruha) ösz. fn. Az urasági cselédeknek bizonyos szinü, minőségü, és szabásu öltözete, egyenruhája.

*CSELÉDSÉG
(csel-éd-ség) fn. tt. cselédség-ět. Valamely házhoz, illetőleg úrí udvarhoz tartozó cselédek együtt véve.

*CSELÉDSĚR, CSELÉDSÖR
(cseléd-sör) ösz. fn. Bortalan vidékeken az urasági cselédeknek bérben járó sör.

*CSELÉDSZÁM
(cseléd-szám) ösz. fn. Bizonyos kerületben, községben, udvarban, házban szolgáló cselédek öszves személyzete szám szerint véve.

*CSELÉDSZOBA
(cseléd-szoba) ösz. fn. Különös szoba a cselédek számára.

*CSELÉDTARTÁS
(cseléd-tartás) ösz. fn. Cselédeknek szolgálatra való használása, s azoknak illő bérrel, ruhával, eledellel ellátása.

*CSELÉDTARTÁSI
(cseléd-tartási) ösz. mn. Cselédtartáshoz való, tartozó, arra vonatkozó. Cselédtartási költségek.

*CSELEFENDE
(csele-fende) ösz. fn. Nőket roszra csalogató, nőcsábító, semmirekellő ember. Máskép: cselevendi, csalavandi. Eredeti alakban lásd: CSALAFINTA.

*CSELEFINTA
lásd: CSALAFINTA.

*CSELEJ
falu Zemplén megyében; helyr. ~en, ~re, ~ről.

*CSELEKĚDÉS
(csel-ek-ěd-és) fn. Lásd: CSELEKVÉS.

*CSELEKĚDET
(csel-ek-ěd-et) fn. tt. cselekědet-ět. Mindenféle mű, munka, tett, midőn úgy tekintetik, mint a szabad akaratnak kifolyása, végrehajtása. Jó cselekedet, rosz cselekedet. Cselekedeteiről itélhetni meg az embert. Az akaratot cselekedet kövesse. Hasznos vagy káros, meggondolt, hirtelen cselekedet. Ily értelme van az erény- és vallástanban is. Emberi cselekedet, jóságos, irgalmas cselekedetek. Véteni szóval, szándékkal és cselekedettel. V. ö. CSELEKSZIK.

*CSELEKĚDETI
(csel-ek-ěd-et-i) mn. tt. cselekědeti-t, tb. ~ek. Cselekedetre vonatkozó. Cselekedeti készség, elhatározás.

*CSELEKĚDIK
(csel-ek-ěd-ik) k. m. cselekěd-tem, ~tél, ~ětt. Máskép cselekszik, mint: menekedik, menekszik, törekědik, törekszik, verekedik, verekszik, öregedik, öregszik stb. Jelentését illetőleg lásd: CSELEKSZIK.

*CSELEKĚDŐ
(csel-ek-ěd-ő) mn. tt. cselekědő-t, Aki valamit cselekszik. Jót, roszat cselekedő ember. A székelyeknél: cselekedő üst, mely mindennap kézen, vagy munkában, használatban van.

*CSELEKSZIK
(csel-ek-ěsz-ik) k. Változattal, cselekědik. A jelen időben (mint a többi hasonló változatu igék) mindkét alakban ragoztatik: cseleksz-ěm, vagy cselekesz-em, ~el, ~ünk, cselekěsz-tek, ~nek, vagy cseleksz-enek; és cselekěd-ěm, ~ěl, ~ünk stb. Első múltban: cselekv-ém, ~él, ~ék. stb. másod múltban: cselekěd-tem, ~tél, ~ětt. par. cselekěd-jél, ohajtó: cseleked-ném, htn. cseleked-ni, részesülő: cselekv-ő vagy cselekěd-ő. Értelme: szabad akaratának gyakorlatából valamit tesz, munkál, mivel. Ennélfogva igen gyakran átható igék tulajdonságával bir. Csak emberről vagy más szabad akaratu szellemi lényről mondhatni, hogy cselekszik. Áthatólag is főképen ezen névmásokra viszonylik: azt, ezt, mit, amit, amelyet, és főnévűl vett némely melléknevekre pl. jót, roszat, (jó, rosz dolgot); különben tesz, vagy csinál, pl. nem mondhatom, kárt cselekedett a tűz, a víz. Ellenben: Ezen ember sok jót cselekedett. Amit mással cselekszel, azt várjad fejedre. Km. Szent Isten, mit cselekedtem?! Amit kivántok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekedjétek azt nekik. Ezt te cselekedted, nem más. Azt többé ne cselekedd. Ki mint cselekszik, úgy veszi hasznát. Közmondatok.
Gyökéhez (csel) rokonok a régi és székelyes: cseál, általánosabban: csinál, továbbá: tesz, a török kďl-mak (cselekedni); törzsével (cselek) pedig: dolog stb.

*CSELEKVÉNY
(csel-ek-vény) fn. tt. cselekvény-t, tb. ~ěk. Mindenféle mű, munka, tett, midőn úgy tekintetik, mint a szellemi vagy anyagi erőnek származéka, minden részleteivel, s körülményeivel együtt, nem tekintve annak erényes vagy erénytelen oldalát, s ebben különbözik a cselekedettől, mely az erkölcsi törvényekre viszonyúl, s elvont állapotban vétetik.

*CSELEKVÉS
(csel-ek-vés) fn. tt. cselekvés-t, tb. ~ěk. Az ember anyagi vagy szellemi erejének valóságos működő állapota. Cselekvés alatt, cselekvés közben. Cselekvésben gátolni; cselekvést félben szakasztani. Cselekvés folytában kimúlni. Innen látható a különbség: mely a cselekedet, cselekvény és cselekvés között van. V. ö. CSELEKĚDET, CSELEKVÉNY.

*CSELEKVÉSMÓD
(cselekvés-mód) ösz. fn. Azon mód, illetőleg szokás, mely szerint valaki cselekedik; végrehajtási bánásmód.

*CSELEKVŐ (1)
(csel-ek-vő) fn. tt. cselekvő-t. Ember, vagy más szabad akaratú lény, ki erejét valamely műre, munkára fordítja, ki önakaratából, vagy legalább öntudattal működik.

*CSELEKVŐ (2)
(mint föntebb) mn. Ki erejét el nem hanyagolja, hanem elhatározott szándékkal működik, tesz valamit. Jobb a cselekvő, mint a beszélő hazafi. Cselekvő ige, nem régen is az átható ige (verbum activum vagy transitivum) kifejezésére használtatott. Azonban a magyarban cselekvő az önható ige (verbum subjectivum) is, mint: megy, repűl; és sok intransitivum szenvedő mint: esik. Cselekvő ige helyett minden esetre jobb volna: mivelő ige. Egyébiránt V. ö. ÍGE.

*CSELEKVŐLEG
(csel-ek-vő-leg) ih. Cselekvő állapotban, mint cselekvő. Valamely dologban cselekvőleg részt venni.

*CSELEKVŐSÉG
(csel-ek-vő-ség) fn. tt. ~ět. Tulajdonság, melynél fogva valaki minden erejét használja, hogy körülményeihez képest mennél többet tegyen, s mindenfelé hatást gyakoroljon.

*CSELEKVŐSÉGI
(csel-ek-vő-ség-i) mn. tt. cselekvőségi-t, tb. ~ek. Cselekvőséget tárgyazó, cselekvőségre vonatkozó.

*CSELÉLECS
(csel-élecs) ösz. fn. Cseleny nevü egyszerü vegyelem, élecs vegyminőségében. V. ö. CSELENY.

*CSELÉLEG
(csel-éleg) ösz. fn. Éleg cselenyből. (Oxydum Manganii) V. ö. CSELENY.

*CSELENY
(csel-eny) fn. tt. ~cseleny-t. A nemtelen fémek osztályába tartozó szürkés fehérszínü, nehezen olvasztható egyszerü test, melyet az üvegkészitésnél különösen használnak. (Manganium).

*CSELEPCSÍK
nyitravölgyi tájszó. Lásd: CSEREKCSĚP.

*CSELĚS
(csel-ěs) mn. tt. cselěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Alattomos kelepczével, ravaszszággal élő, járó. Cseles vadász, hadi terv. V. ö. CSEL, fn.

*CSÉLĚS
(csél-ěs) mn. tt. csélěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Bohóczos, trágár nemű. Cséles beszédek, tréfák. V. ö. CSÉL.

*CSELĚSKĚDIK
(csel-ěs-kěd-ik) k. m. cselěskěd-tem, ~tél, ~ětt. Tőröket, kelepczét, hurkokat hányogat, alattomos fortélyokkal él czéljai kivitelére.

*CSELESZNEK
nyitravölgyi tájszó, és fn. tt. cselesznek-ět. Kemencze eleje, szája. Eredete homályos, talán tót származásu.

*CSELEZ
(csel-ez) önh. m. cselez-tem, ~tél, ~ětt, vagy cselz-ěttem, ěttél ~ětt; htn. ~ni vagy cselzeni. Cselvetést használ. Vadász műszó.

*CSELF
(csel-f) elvont- vagy elavult törzse cselfe és cselfěs szóknak. Gyöke csel, s képzésre olyan mint dölf, csörf, melyekből dölfös, csörfös származtak.

*CSELFALU
vagy CSELFALVA, helység Sáros megyében; helyr. Cselfalu-ba, ~ban, ~ból, vagy Cselfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSELFE
(csel-f-e) vagy csel-fi) magas hangú társa csalfa szónak; lásd ezt.

*CSELFĚS
(csel-f-ěs) mn. tt. cselfěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csalfa, ravasz, aki másoknak cseleket szokott vetni.

*CSELFOGÁS
(csel-fogás) ösz. fn. A cselnek kivitelére használt ravasz fortély, mód, eszköz. Cselfogással élnek gyakran a hadvezérek, ha erővel nem győzhetnek. Cselfogással kivágni magát a veszélyből.

*CSELHÁNYÁS
(csel-hányás) ösz. fn. A kelepczének, huroknak, vagy akármily titkos csalásra szánt eszköznek, módnak, fortélynak alkalmazása, elkészítése, hogy valakit, vagy vadászoknál valamely vadat, általa hatalmunkba kerítsünk, veszélyeztessünk.

*CSELGILISZTA
(csel-giliszta) ösz. fn. Földi giliszta, mennyire t. i. horogra húzatva a halak csalétkéül használtatik.

*CSELLE
(csell-e) fn. tt. csellét. 1) Gömörben am. hegybeli parasztok kis szekere. Dunán túl a Bakonyságban: csille. 2) A székelyeknél fehérhal neme.

*CSELLĚG
(csell-ěg) önh. m. csellěg-tem, ~tél, ~ětt. Könnyeden lépve, mélázva megyen, ideoda járkál.
"Noha csak csellegve és halkán menének."
Gyöngyösi.
Ikerítve: csellegbelleg, csellegőbellegő. Más kiejtéssel: czelleg, czelleng.
Alapértelemben, mint egyenetlen irányu mozgásra vonatkozó, rokon a csálé, cselő szókkal. V. ö. CSELLEMBOKOL.

*CSELLĚGÉS
(csell-ěg-és) fn. tt. csellěgés-t, tb. ~ěk. Ideoda bolyogva, mélázva járkálás.

*CSELLEMBOKOL
(csellem-bokol) ösz. önh. Székely tájnyelven am. a beszédben tétováz, a dolgot majd így majd úgy adja elé, mintegy csálére, cselőre bukdosva szól.

*CSELLEMBOKOZ
lásd: CSELLEMBOKOL.

*CSELLEN
(csell-en) önh. m. csellen-t. Félrecsapva mintegy csel által elillan. Elcsellen a nyúl vadászok nyelvén, midőn az űző agár előtt hirtelen megbukik, félre vagy visszacsap s elillan.

*CSELLĚNG, CSELLĚNGÉS
lásd: CSELLĚG CSELLĚGÉS.

*CSELMOZGÁS
(csel-mozgás) ösz. fn. Hadmesterségben jelenti az ellenfélnek olyan mozgásait, melyek által a másik félt tévedésbe hozni akarja.

*CSELŐ
(csa-elő) ökörhajtó szó. Lásd: CSÁLI.

*CSELŐHÁZA
puszta Hevesben; helyr. Cselőházá-n, ~ra, ~ról.

*CSELŐHŐK
(cselő-hők) ösz. szó, melylyel az ökröt szólítják, hogy folytonosan cselőre, csálira tartson, vagy hőköljön. Máskép: csálihők, csálihő. V. ö. HŐK, HŐKÖL.

*CSELŐTE
puszták Nógrád és Pest megyékben; helyr. Cselőté-n, ~re, ~ről.

*CSELSZÖVÉNY
(csel-szövény) ösz. fn. Valakinek kárára, veszedelmére koholt, s titkos utakon, módokon alkalmazott eszközök öszvesége.

*CSELSZÖVÉNYĚS
(csel-szövényěs) ösz. mn. Cselszövénynyel járó, párosult; cselszövényen alapuló; cselszövényt gyakorló. Cselszövényes udvari ember; cselszövényes terv; cselszövényes ellenség. V. ö. CSELSZÖVÉNY.

*CSELSZÖVÉS
(csel-szövés) ösz. fn. Valaki kárára, veszélyére munkáló titkos művek kigondolása, s véghezviteli alkalmazása.

*CSELSZÖVŐ
(csel-szövő) ösz. fn. és mn. Alattomos utakon, és eszközökkel másnak kárára, veszélyére, megbuktatására működő. "Meghalt a cselszövő" (Ulrik), Hunyady László opera.

*CSELVÉRT
(csel-vért) ösz. fn. Zöld galyas abroncs, vagy vászon felöltő, mely némely ovatosb vad meglepetésére használtatik. Vadászműszó.

*CSELÚT
(csel-út) ösz. fn. Alattomos út, melyen haladva mást tévedésbe ejtünk, illetőleg annak üldözése elől menekeszünk. Vastaghangon: csalút.

*CSELVETÉS
(csel-vetés) ösz. fn. l. CSELHÁNYÁS.

*CSĚM (1)
hangutánzó, melyből csěmcs, csěmcsěg, csěmcsěgés, csěměge, csěměz, származtak. Változattal: csöm, csömcsög, vagy csám, csámcsog. Azon evés alatti hangot utánozza, midőn az evő a szájába vett étket nyelve, ínyei és ajkai között forgatva szopogatja, s ízlelgeti. A szanszkritban csam, dsam, dsham am. enni, a törökben jemek = enni és étek, jemis = gyümölcs.

*CSEM vagy CSĚM
(2), elvont gyöke csemete szónak és származékainak. Változatai: csim (csima), csom (csoma). Eredeti értelme: csomót képező bimbó, vagy bimbóból fakadó zsenge hajtás, fiatal sarjadék.

*CSĚM (3)
elvont gyöke csěmbő, csěměr szóknak, és ezek származékainak. Vastaghangon: csom, honnan: csomb, csombók, csomó zárt magas hangon: csöm, csömbölék, csömör. Alapérteménye: gömbölyü, csomódad alakú valami.

*CSÉM
falu Komárom és Vas megyékben; helyr. Csém-be, ~ben, ~ből.

*CSĚMBE
(csěm-b-e) fn. tt. csěmbét. Marhákat csipkedő légyfaj, máskép: csimbe. Úgy látszik, a csíp igével rokon, mint a bögöly, és pőcsik szintén marhákat bántó legyek am. bökölő, bökcsi, a bök igével.

*CSĚMBŐ
(csěm-b-ő) fn. tt. csěmbő-t. Csomós, gombos czafrang, sallang, péld. a kostökön, lószerszámon. Gyöke csěm azonos a gömbölyűt, csomódadot jelentő csöm csom csökökkel. Hasonlók hozzá: csimbók, csombor, csömbölék. Képzésre hasonló a bim-b-ó, gom-b-ó(cz), pim-p-ó szókhoz.

*CSĚMCS
hangutánzó, mely némely állatok, különösen disznók evése alatt hallatszik, vastaghangon: csamcs, csámcs, zárt hangon: csömcs.

*CSĚMCSĚG
(csěmcs-ěg) önh. m. csěmcsěg-tem, ~tél, ~ětt. Evés közben szájával csuppogat, mint a mohón evő malaczok, disznók. Hangutánzó ige. Ne csemcsegj, hanem egyél, mint illik. Vastaghangon: csamcsog, zárt magas hangon: csömcsög. A sínai nyelvben csán am. nimia ciborum aviditas, gulosus (Schott), a törökben pedig csamcsak vagy csemcse, ivó csésze (écuelle a boire).

*CSĚMCSĚGÉS
(csěmcs-ěg-és) fn. tt. csěmcsěgés-t, tb. ~ěk. A szájnak evés közben bizonyos hangoztatása. Használtatik e szó különösen a moslékevő sertésekről. Vastag hangon: csamcsogás, zárt magas hangon: csömcsögés.

*CSĚMĚGE
(csěm-ěg-e) fn. tt. csemegét. Holmi édességek, nyalánkságok az ételben és italban, melyek vagy az ínyeket csiklandozzák, s étvágyat szereznek, vagy a jóllakás után használtatnak, főképen gyümölcs. Szolgál öszvetétel által határozó nevül is, mint: csemegebor, csemegesütemény, csemegeasztal.
A nyalánk, szopogató, szürcsölő ízlést jelentő csemcseg, csamcsog igével rokon. A törökben jemek am. enni; étek, és jemis am. gyümölcs.

*CSĚMĚGEÁRUS
(csěměge-árus) ösz. fn. Holmi nyalánkságokat, édes, czukros süteményeket áruló; czukrász.

*CSĚMĚGEBOR
(csěměge-bor) ösz. fn. Bor, melyet kis mértékben, csak nyalánkságul szoktak nyujtani, pl. máslás, ürmös, pezsgő. a csemegebor fínomabb, és nemesebb eredetü a közönséges asztali bornál.

*CSĚMĚGEÉTĚK
(csěměge-étěk) ösz. fn. Étek, melyet a többi ételek után nyalánkság gyanánt adnak föl, péld. gyümölcs, czukorsütemények stb.

*CSĚMĚGEKÉSZITŐ
(csěměge-készitő) ösz. fn. Ki holmi nyalánkságokat, czukorsüteményeket, befőzötteket, stb. készít; czukrász.

*CSĚMĚGEKONTYVIRÁG
(csěměge-konty-virág), ösz. fn. A déli tenger szigetein tenyésző növényfaj a kontyvirágok neméből, melynek gyökerét főzve, vagy hamu alatt sütve kenyérül használják az odavaló lakosok. (Arum esculentum).

*CSĚMĚGEMONDOLA
(csěměge-mondola) ösz. fn. Mondola, melyet czukorral készítenek el csemegéül; czukros mondola.

*CSĚMĚGEPIACZ
(csěměge-piacz) ösz. fn. Piacz, melyen különféle nyalánksági czikkeket árulnak.

*CSĚMĚGÉS (1)
(csěm-ěg-e-es) mn. tt. csemegés-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Nyalánkoskodó, édes száju, torkos ember. 2) Csemegével bővelkedő, csemegével tölt. Csemegés bolt, csemegés tányér.

*CSĚMĚGÉS (2)
(mint föntebb) fn. tt. csěměgés-t, tb. ~ěk. Csemegés hely.

*CSĚMĚGESULYOM
(csěměge-sulyom) ösz. fn. Növényfaj, a sulymok neméből, melynek dióforma lisztes gyümölcsét csemege gyanánt szokták enni. Máskép: vizi dió, vizi gesztenye. (Trapa natans).

*CSĚMĚGETÁR
(csěměge-tár) ösz. fn. Általán, csemegék, édességek, nyalánkságok rakhelye. Különösen: tánczvigalmak, nagy lakomák, estélyek stb. alkalmával azon különös terem, vagy asztal, hol csemegével szolgálnak a vendégeknek.

*CSĚMĚGETARTÓ
(csěměge-tartó) ösz. fn. A csemegeárusok- és czukrászoknál, valamint az urasági táblákon azon saját alaku edények, melyekben a csemegéket fölteszik.

*CSĚMĚGÉZ
(csěm-ěg-e-ez) önh. m. csěměgéz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Csemegéket eszik. Ebéd végén, czukrászboltokban csemegézni.

*CSĚMĚGÉZÉS
(csěm-ěg-e-ez-és) fn. tt. csěměgézés-t, tb. ~ěk. Csemegékkel élés, nyalánkoskodás.

*CSEMEGÉZŐ
(csem-eg-e-ez-ő) fn. és mn. Aki csemegéz. Hely, ahol csemegéznek.

*CSEMELET
fn. tt. csemelet-ět. Kiavult szó, am. teveszőrből szőtt habos kelme. Máskép: kamillót. Mindkettő a tevét jelentő chameau, camel illetőleg camelot szókból kölcsönöztetett.

*CSĚMĚR
lásd: CSÖMÖR.

*CSEMERNYE
MÁRK~, VARANÓ~, falvak Zemplén megyében; helyr. Csemernyé-n, ~re, ~ről.

*CSEMĚTE
(csem-ět-e) fn. tt. csemětét. Vastaghangon: csimota. 1) A fának zsönge sarjadéka, hajtása, fakadása, termő bimbója, melyet oltásra használnak. 2) Szélesb ért. magról vagy tőről kelt fiatal fa, vagy zsenge oltovány. 3) Cserjeféle apró fa, bokor, pl. sajmeggy, galagonya. 4) Átv. ért. mondatik emberi sarjadékról, vagyis serdülő magzatokról. V. ö. CSEM, gyök (2).

*CSEMĚTEKORALL
(cseměte-korall) ösz. fn. Korall a növényállatok neméből, melynek törzsöke ágas, s tagjai meszes anyagból állanak, szétmorzsolható kéreggel, s apró likacsokkal elhintve.

*CSEMĚTÉS
(csem-ět-e-es) mn. tt. csemětés-t, tb. ~ek. Csemetékkel benőtt, amibe csemetéket ültettek. Csemetés kert. Használtatik főnevül is, midőn magát a helyet jelenti, vagy am. faiskola.

*CSEMĚTÉSĚDIK
(csem-ět-e-es-ěd-ik) k. m. csemětésěd-tem, ~tél, ~ětt. Csemetékkel benő, bokrosodik, ágasodik.

*CSEMĚTÉZIK
(csem-ět-e-ez-ik) k. m. csemětéz-tem, ~tél, ~ětt. Csemetéket hajt, sarjadzik, ágasodik.

*CSĚMĚZ
(csěm-ěz) fn. tt. csěměz-t, tb. ~ěk. Sajátságos kedves szagú, és zamatú, úgynevezett muskatály szőlő, mely csemegézésre, nyalánkságra váló.

*CSĚMĚZSZAGÚ
(csěměz-szagú) ösz. mn. Olyan szagú, illatú, zamatú, mint a csemez, azaz, muskotályszőlő.

*CSEMLEVELEK
(csem-levelek) ösz. tb. fn. A növény kicsirázó magvának azon első levelkéi, melyek a maghéj elválásakor kibujnak, csima-, csimota-, csemetelevelek.

*CSEMMĚG
(csemm-ěg) önh. m. csemměg-tem, ~tél, ~ětt. Magas hangú társa csammog szónak; lásd ezt.

*CSEMP
(csen-p) fn. tt. csemp-ět. 1) Mások csalására, rászedésére czélzó ravasz fogás, fortély. 2) Különösen a vámokon és harminczadokon valamely tiltott portékának az illető tisztek elmellőzésével be- vagy kicsúsztatása. Gyöke az alattomos elsajátításra vagyis lopásra vonatkozó csen, melynek n véghangja az utána következő p előtt m-mé változik, mint ebben: impók = inpók. Hasonlóan ezen szókban: különb, azonban, Pozsonban, puttonban az n kiejtésben úgy hangzik mint m. Egyébiránt irhatnók csenp is, az eredeti n bötüt megtartva, mint a fent említett szókban. Rokona a német schnipf-en.

*CSĚMP
elvont törzse csěmpe, csěmpěly, csěmpělyődik, csěmpěsz szóknak, csomó, vagy csomócska jelentéssel. Gyökre rokon a csima, csimbók, csomó, csombók szókkal.

*CSEMPE
(csemp-e) mn. tt. csempét. Görbe száju, kinek félre áll a szája. Rokon a vastaghangu csámpa szóval, mely a lábak kigörbedését jelenti. V. ö. CSÁMPA.

*CSĚMPE
(csěmp-e) fn. tt. csěmpét. 1) A barkóknál am. kis bögre, gömbölyü kis fazék. 2) A székelyeknél azon homorú, öblös cseréptáblák, melyekből kályhákat raknak. Jelenti az ily cserepekből rakott kályhát is.

*CSÉMPE
tt. csémpé-t, tájdivatos, csipő (femur) helyett. Lásd ezt.

*CSĚMPĚLŐDÉS
(csěmp-ěl-őd-és) fn. tt. csěmpělődés-t, tb. ~ěk. Holmi szálas, rojtos, rostos, hajas, szőrös testeknek csomódzása. V. ö. CSĚMPĚLŐDIK. CSÖMBÖLÉK.

*CSĚMPĚLŐDIK
(csěmp-ěl-őd-ik) belsz. m. csěmpělőd-tem, ~tél, ~ött. Csomóba fonódik, tekerődik. péld. a ló serénye, farka, az embernek fésületlen haja. Hasonló hozzá: csömbölödik, azaz csömbölékessé lesz.

*CSEMPELŐDIK
(csen-p-el-őd-ik) belsz. m. csempelőd-tem, ~tél, ~ött. Bizonyos csiny, csalás, lopás elkövetésére többekkel czimboráskodik, öszveesküszik. Alapfogalomban rokon a csempész, csempészkedik szókkal.

*CSĚMPĚLY
(csěmp-ěly) fn. Lásd: CSĚMPE, fn.

*CSEMPĚS (1)
(csen-p-ěs) mn. tt. csempěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Csemppel élő, valamit csenve, azaz lopva ki- vagy beszállító. Csempes kalmár. 2) Amit csemppel becsúsztattak vagy kiszállítottak. Csempes áruk, portékák.

*CSEMPĚS (2)
fn. Lásd: CSEMPÉSZ, fn.

*CSĚMPÉS (1)
(csěmp-e-es) mn. tt. csěmpés-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csempeféle azaz öblös cserépből rakott, csinált. Csempés kályha, kemencze. Használtatik főnevül is. Csempésben sütni valamit.

*CSEMPÉS (2)
(csemp-e-es) mn. tt. csempés-t, vagy ~et, tb. ~ek. Ferdén, görbén álló, félrehúzott. Csempés száju. Rokona a ferde lábra vonatkozó csámpás.

*CSEMPĚSKĚDÉS
(csen-p-ěs-kěd-és) fn. tt. csempěskědés-t, tb. ~ěk. 1) Ravasz, alattomos működés. 2) Tiltott áruk, portékák be- vagy kicsúsztatása. V. ö. CSEMP.

*CSEMPĚSKĚDIK
(csen-p-ěs-kěd-ik) k. m. csempěskěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Ravaszkodik, alattomos utakon jár. 2) Tiltott árukat, portékákat a vámok és harminczadok kikerülésével becsúsztat; máskép: csempészkědik.

*CSEMPĚSSÉG
(csen-p-ěs-ség) fn. tt. csempěsség-ět. 1) Ravaszság, alattomos csalás. 2) Tiltott áruk becsúsztatása. Csempességet űzni. Csempességen rajtaérni valakit. Csempességért büntetett csaló.

*CSĚMPĚSZ
(csěmp-ěsz) fn. tt. csěmpěsz-t, tb. ~ěk. 1) Balaton mellékén am. a szalonnának a háj alatt levő kövérsége, mintegy öszvecsomósodása, csömbölödése. 2) Győr tájékán am. kétfülü cserépedény. V. ö. CSĚMPE.

*CSEMPÉSZ (1)
(csen-p-ész) áth. m. csempész-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. A vámok s harminczadok kikerülésével, ál utakon, módokon bizonyos tiltott árukat, portékákat be-, vagy kiszállít. Igekötőkkel: becsempész, kicsempész. Török dohányt, törökországi sót becsempészni a vámvonalon. V. ö. CSEMP.

*CSEMPÉSZ (2)
(csen-p-ész) fn. tt. csempész-t, tb. ~ěk. Ravasz, fortélyos szállító, vagy utas, aki tiltott holmit csúsztat be vagy ki a vámok és harminczadok elkerülésével.

*CSEMPÉSZÁRU
(csempész-áru) ösz. fn. Csempészve becsúsztatott áru. Csempészárukkal üzérkedni.

*CSEMPÉSZÉS
(csen-p-ész-és) fn. tt. csempészés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valaki csempész. Igekötőkkel: becsempészés, kicsempészés. V. ö. CSEMPÉSZ.

*CSEMPÉSZET
(csen-p-ész-et) fn. tt. csempészet-ět. Csempészés elvont értelemben.

*CSEMPÉSZETI
(csen-p-ész-et-i) mn. tt. csempészeti-t, tb. ~ek. Csempészetre vonatkozó, csempészet által ki- vagy becsúsztatott. Csempészeti ügyesség. Csempészeti áruk.

*CSĚMPĚSZHÁJ
(csěmpěsz-háj) ösz. fn. Lásd: CSĚMPĚSZ, 1).

*CSEMPÉSZKĚDÉS
(csen-p-ész-kěd-és) fn. tt. csempészkědés-t, tb. ~ěk. Gyakran űzött csempészés.

*CSEMPÉSZKĚDIK
(csen-p-ész-kěd-ik) k. m. csempészkěd-tem, ~tél, ~ětt. Csempészetet űz, gyakorol, tiltott áruk alattomos szállításával, becsúsztatásával foglalkodik.

*CSEMPÉSZSÉG
(csen-p-ész-ség) fn. tt. csempészség-ět. Lásd: CSEMPÉSZET.

*CSEMPĚZ
lásd: CSEMPÉSZ.

*CSEMPÜZÉS
(csemp-üzés) ösz. fn. l. CSEMPÉSZKĚDÉS.

*CSEMPÜZŐ
(csemp-üző) ösz. fn. l. CSEMPÉSZ.

*CSEMTELEN
(csem-telen) mn. tt. csemtelen-t, tb. ~ěk. Minek cseme, azaz bimbós hajtása, csirája, csimája nincsen. Csemtelen száraz ág, Csemtelen fatörzs.

*CSEN, CSĚN
(1), hangutánzó elvont gyöke cseng, csenget, csendül, csendít, csend, csendes szóknak, és származékaiknak. Zárt hangon: csön, csöng, stb. Alaphangban és értelemben egyeznek vele a latin son-o, ton-o, can-o, tinni-o, hellen stenw, tonow, német Ton, singen, szanszkirt tan, sztan, sínai csáng (cantus, cantare), cziáng (sonus metallorum), török csang vagy csangü (csengetyű), csďn (csengés) stb.

*CSEN (2)
áth. m. csen-t. Holmi aprólék dolgokat alattomban (mintegy csendben) eldugdos, ellopogat, elcsíp. Szelidebb jelentésü a lop vagy oroz igéknél. Tűt, czérnát, tollat csenni. Holmi édességeket, czukrot, gyümölcsöt csenni. Tájnyelven: csillent.
Rokonok vele a sínai czeng (maligne, perverse. Schott), hellen kenow, s német schnipfen.

*CSENÁL
régies, csinál helyett. Eléfordúl például a Nádor-codexben.

*CSENCS
HORVÁT~, NÉMET~, TARRÓD~, faluk Vas megyében; hely. Csencs-ěn, ~re, ~ről.

*CSĚND, CSEND
(1), fn. tt. csěnd-ět vagy et. Mozgás nélküli állapot, midőn úgytetszőleg semmi zaj, semmi nesz nincs, midőn a levegőt semminemű hang nem látszik háborítani, vagy mozgásba hozni, tulajdonképen a nesznek (csen) kicsided vagy legalsó fokát jelenti, minthogy tökéletes nyugalom nincsen a természetben. Éjjeli, halotti, mély csend. Csendet kérni. Csendben lenni, maradni. Különösen jelent a) Hallgatást. Midőn ő beszél, nagy csend uralkodik. b) Zajnak, zúgásnak csillapodását. A tengeri morajt csend váltotta fel. A szélvész megszünt, s mély csend van az erdőben. c) Békét, nyugalmat, háborítlan társadalmi állapotot. Csendre inteni a háborgó polgárokat. Csendet zavarni. Tájdivatosan: csönd. Rokon vele: csitt.

*CSĚND (2)
(csěn-d) elvont törzse csěndít csěndűl szóknak és származékaiknak.

*CSĚNDBIZTOS
(csěnd-biztos) ösz. fn. Nyilvános tisztviselő, ki a köz csendességre, polgárok nyugalmára felügyel.

*CSĚNDĚLĚG
(csěnd-ěl-ěg) önh. m. csěndělěg-tem, ~tél, vagy csěndělg-ěttem, ~ěttél, csěndělg-ětt. htn. ~ni, vagy csendelg-eni, vagy ~ni. Csendre, nyugalomra száll, csillapodott állapotra jut, nyugalomban van. Csendeleg a tenger, hullámzásai szünedezésével. Csendeleg a levegő, midőn a szél lassanként megáll, lecsillapodik.

*CSĚNDÉLET
(csěnd-élet) ösz. fn. 1) Békés, zajtalan, egyszerü házi élet. 2) Az ily életnek müvészi ábrázolata. Csendéletet ábrázoló festmény. Mezei, falusi csendélet.

*CSĚNDĚLGÉS
(csěnd-ěl-ěg-és) fn. tt. csěndělgés t, tb. ~ěk. Csendre szállás, a nesznek, zajnak lassankénti csillapodása.

*CSĚNDĚLGŐ
(csěnd-ěl-ěg-ő) mn. tt. csěndělgő-t, Csillapodó, csendes állapotú. Csendelgő szél, tenger.

*CSENDĚR
fn. tt. csenděr-t, tb. ~ěk. Berkes, bokros, csalitos, cserjés hely. E jelentéséből gyanítható, hogy gyöke cser (cserj), melyből lett: cserde, cserden, s ebből bötüáttétellel: csender.

*CSENDĚRĚS
(csenděr-ěs) mn. tt. csenděrěs-t, tb. ~ek. Berkes, bokros, csalitos, cserjés. Csenderes völgy, mezőség. V. ö. CSENDĚR. Vétetik főnevűl is midőn tt. ~t, tb. ~ěk. Berkes hely, cserjés hely.

*CSENDERÍT
(csend-er-ít) áth. m. csenderít-ětt. 1) Gyöngédeden üt, illet valamit. 2) Bodrogközi tájszólás szerint: alattomban elcsíp vagy csen valamit.

*CSENDERÍTÉS
(csend-er-ít-és) fn. tt. csenderítés-t, tb. ~ěk. Gyöngén érintés. Alattomos elcsipés, csenés.

*CSĚNDĚS
(csěnd-ěs) mn. tt. csěnděs-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Minek semmi zaja, nesze nincs. Csendes járás, csendes alvás, csendes lak, csendes utcza, csendes falu, csendes éj. 2) Nyugalmas, békés, mérséklett. Csendes ember, csendes elme, csendes sziv, csendes beszéd, csendes eső, csendes idő, csendes háboru. Könynyü csendes időn kormányt tartani. (Km.) Csendes tenger, Csendes mint a temető. Km. Adják e nevet lovaknak is.

*CSĚNDĚSĚDÉS
(csěnd-ěs-ěd-és) fn. tt. csěnděsědés-t, tb. ~ěk. A zajnak, nesznek, lármának csillapodása, fokonkénti megszünése, elmulása.

*CSĚNDĚSĚDIK
(csěnd-ěs-ěd-ik) k. m. csěnděsěd-tem, ~tél, ~ětt. A zaj, nesz, lárma, szél, hánykodó hullám, stb. csillapodásnak indul, lassan-lassan szünni kezd. Csendesedik a tenger. Csendesednek az alunni készülő apró madarak. Átv. ért. az indulatról is mondatik, midőn első láza múlni, és tüze lohadni kezd. Csendesedjél szívem. Úgy látszik, már csendesedik előbbi haragja.

*CSĚNDĚSĚDĚTT
(csěnd-ěs-ěd-ětt) mn. tt. csěnděsědětt-et. Csillapodott, nyugott, szelidűlt. Csendesedett szivvel, indulattal lenni.

*CSĚNDĚSEN
(csěnd-ěs-en) ih. és indulatszó. Zaj, lárma nélkül, lassan. Csendesen járni, csendesen lenni. Csendesen fiúk! ne lármázzatok.

*CSĚNDĚSÍT
(csěnd-ěs-ít) áth. m. csěnděsít-ětt, htn. ~ni, vagy ~eni, par. ~z. Nyugalomra int, kérlel, szelídít, nyugtat. Csendesítni a haragost, csendesítni a megbántottat, csendesíteni a siró kisdedet. Elcsendesíteni, lecsendesíteni.

*CSĚNDĚSÍTÉS
(csěnd-ěs-ít-és) fn. tt. csěnděsítés-t, tb. ~ěk. Csillapítás, nyugtatás, kérlelés.

*CSĚNDĚSÍTŐ
(csěnd-ěs-ít-ő) mn. tt. csěnděsítő-t. Nyugtató, csillapító, kérlelő, békítő.

*CSĚNDĚSÍTŐLEG
(csěnd-ěs-ít-ő-leg) ih. Nyugtató, csillapító, kérlelő módon.

*CSĚNDĚSSÉG
(csěnd-ěs-ség) fn. tt. csěnděsség-ět. Csendes, azaz zaj, lárma nélküli, továbbá békés, nyugalmas állapota vagy tulajdonsága valaminek. Nagy a csendesség, mint nagypénteken a mészárszékben. Km. Csendességben élni. A tenger csendessége nem kevesbbé nagyszerű tünemény, mint háborgása.

*CSĚNDĚSŰL
(csěnd-ěs-űl) önh. Csendessé leszen; zajos, lármás, háborodott állapota szünni kezd. Csendesűl a szélvész, a vihar. Haragja csendesűl, lecsendesűl.

*CSĚNDĚSZ
vagy CZĚNDĚSZ, csángós tájejtés a közönségesebb csendes helyett. l. ezt. Régi iratokban gyakran eléjön, pl. Tatrosi codexben: "És hivá csendeszben (silentio) ő húgát." János XI. fejezet. Cato negyedik könyvében: "Valaki csendesz életet kévánsz követni." Magyar prózairók. I. Kiadja Toldy Ferencz.

*CSĚNDETLEN
(csěnd-etlen) mn. tt. csěndetlen-t, tb. ~ěk. Csendnélküli; zajos, lármás; békétlen, háborgó. Csendetlen népgyülés.

*CSĚNDHÁBORGATÁS
(csěnd-háborgatás) ösz. fn. A polgári társaságbeli rendnek, nyugalomnak, békének megzavarása.

*CSĚNDHÁBORGATÓ
(csěnd-háborgató) ösz. fn. Nyughatatlan ember, ki másokat békén nem hagy, mások nyugalmát zavarja.

*CSĚNDHÁBORITÁS
(csěnd-háborítás) lásd: CSĚNDHÁBORGATÁS.

*CSĚNDHÁBORITÓ
(csěnd-háborító) l. CSĚNDHÁBORGATÓ.

*CSĚNDÍT
(csěn-d-ít) áth. és önh. m. csendít-ětt, htn. ~ni, vagy ~eni, par. ~s. 1) Általán: kis nemű harangot, csengetyűt meghúz, megránt. 2) Lélekharanggal csenget, vagy temetési harangozás előtt a legkisebb haranggal jelt ad. Megcsendíteni a harangot. Kicsendíteni a halottat. Valakire csendíteni. Kire csendítettek?

*CSĚNDÍTÉS
(csěn-d-ít-és) fn. tt. csěndítés-t, tb. ~ěk. Kis harangnak, csengetyűnek meghúzása.

*CSĚNDÍTŐ
(csěn-d-ít-ő) fn. tt. csendítő-t. 1) Kis harang, lélekharang. Most húzzák neki a csendítőt, Isten nyugosztalja. 2) Aki csendít.

*CSĚNDŐR
(csěnd-őr) ösz. fn. Fegyveres köz tisztviselő, vagyis szolga, kinek kötelessége a köz bátorságra fölügyelni, s annak háborítóit féken tartani. Közönségesen és francziásan: Gendarme, többesben: Gendarmes, vagy Gens d' armes, honnan magyarúl zsandár is divatba jött. Különbözik rendőr.

*CSĚNDŐRI
(csěnd-őri) ösz. mn. Csendőrre vonatkozó, csendőrt illető, csendőrtől eredő. Csendőri egyenruha. Csendőri kíséret.

*CSĚNDŐRSÉG
(csěnd-őrség) ösz. fn. 1) Fegyveres köz szolgálat, mely a közbátorságra ügyelés végett állíttatott fel valamely társadalomban. Az ily tisztviselők és szolgáknak bizonyos öszvesége. A csendőrség nehéz szolgálat. Ausztriai csendőrség. Bécsi csendőrség. Pesti csendőrség.

*CSĚNDŐRSÉGI
(csěnd-őrségi) ösz. mn. Csendőrségre vonatkozó, azt illető. Csendőrségi szabályok.

*CSĚNDŐRTISZT
(csěnd-őr-tiszt) ösz. fn. Főbbje a csendőröknek.

*CSĚNDSZERETŐ
(csěnd-szerető) ösz. mn. Nyugalmat, békét, zajtalan állapotot kedvelő. Csendszerető polgárok.

*CSĚNDŰL
(csěn-d-űl) önh. m. csendűl-t. Csengő hangot ad, csengeni kezd. Csendülnek a meghúzott harangok. Megcsendült a füle. Csěndülnek az öszveütött réztányérok.

*CSĚNDŰLÉS, CSĚNDÜLÉS
(csěn-d-ül-és) fn. tt. csěndűlés-t, tb. ~ěk. Valamely megütött ércznek, vagy érczműnek, pl. harangnak, csengetyűnek megszólamlása, hangozása. Átv. ért. a fülről is mondatik: fülcsendülés.

*CSĚNDZAVARÁS, CSĚNDZAVARÓ
lásd: CSĚNDHÁBORGATÁS, CSĚNDHÁBORGATÓ.

*CSĚNĚG
lásd: CSĚNG.

*CSENEJ
falu Torontál megyében; helyr. Csenej-ěn, ~re, ~ről.

*CSENÉS
(csen-és) fn. tt. csenés-t, tb. ěk. Aprólékos lopás, melyet valaki futtában, könnyü módon tesz. V. ö. CSEN.

*CSENEVÉSZ (1)
(csen-ev-ész) mn. tt. csenevész-t, tb. ~ek. Növésében csökkent, elsatnyult, elfajult, elkorcsosodott, amiben az állati vagy növényi élet csak úgy teng. Csenevész növények. Csenevész nemzedék.
Bötüáttétellel: mecsevész, Szatmárban: sanyavész, a székelyeknél: sindevész. Ezen változatok nyomán okszerüleg állíthatni, hogy ezen szónak gyöke csen nem egyéb mint a sin, sany gyökök módosítása, melyekből sinlik, sindik, sanyar, sanyarog, sanyarodik származtak. Ide tartozik a rokon értelmü csünik ige gyöke csün.

*CSENEVÉSZ (2)
(csen-ev-ész) önh. m. csenevész-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. Növésében csünik, satnyúl, korcsosodik, alig teng. E silány földben a növények csenevésznek. Hason jelentésüek vele: sanyavész, sinlik, sindevész, sindik, sanyarodik, csünik és mecsevész igék.

*CSENEVÉSZĚDIK
(csen-ev-ész-ěd-ik) k. m. csenevészěd-tem, ~tél, ~ětt. Csenevészszé lesz, satnyúl, stb. V. ö. CSENEVÉSZ.

*CSENEVÉZ
lásd: CSENEVÉSZ.

*CSĚNG
(csěn-ěg) önh. m. csěng-tem, vagy ěttem, ~tél, vagy ~ěttél, ~ětt. htn: ~ni, vagy ~eni. Mondatik 1) a megérintett érczről, érczlemezről, vagy más érczműről, midőn bizonyos hangot ad folytonosan. Csengenek a toronybeli kis harangok. 2) a fülekről, midőn a levegő mozgása rendkivüli nyiláson hat beléjök. Cseng a fülem, hirt hallok. Cseng-peng, csengő-pengő. Tájejtéssel: csöng.

*CSĚNGBONG
(csěng-bong) ösz. önh. melyben mindkét szó hajlíttatik: csengett-bongott, csengni-bongni. Oly hangozás, melyben mind a két szó hallatszik. Csengbong a török zene, vagy hadi zene.

*CSĚNGĚR
(csěn-ěg-ěr) fn. tt. csěngěr-t, tb. ~ěk. Alsóbb minemüségű rosz, csaviczaféle bor, illetőleg törkölyre töltött s kisajtólt víz. Máskép: csiger, csinger, lőre. Rokonai zsenge, zsengés. Lásd ezeket.

*CSENGER
mváros Szathmár megyében; puszta Erdélyben, Alsó-Fejér megyében; helyr. Csenger-ěn, ~re, ~ről. vagy ~be, ~ben, ~ből.

*CSENGERHÁZA
puszta Nógrád megyében; helyr. Csengerházá-n, ~ra, ~ról.

*CSĚNGÉS
(csěn-ěg-és) fn. tt. csěngés-t, tb. ~ěk. 1) Ütött, megilletett ércz lemeznek, ércz eszköznek folytonos hangja. Réz tányérok csengése. Pénzcsengés, harangcsengés. Csengésbongás. 2) A füldobnak rendkivüli megrezzenéséből eredő hangzsibongás. Fülcsěngés. Tájejtéssel: csöngés.

*CSĚNGET
(csěn-ěg-et) önh. m. csěnget-tem, ~tél, ~ětt, par. csěngess. Tárgyeset nélkül am. valami csengő eszköz által jelt ad. Halottra csengetni, misére templomba csengetni; cselédnek, ebédre csengetni, Tájejtéssel: csönget.

*CSĚNGET
(mint föntebb) áth. Ércz- vagy más kemény és hangzatos eszközt úgy üt, vagy üttet, hogy csengjen. V. ö. CSĚNG. Pénzt csengetni, harangot csengetni, poharat késsel vagy villával csengetni.

*CSĚNGETÉS
(csěn-ěg-et-és) fn. tt. csengetés-t, tb. ~ěk. Ércznek, érczeszköznek, üvegnek stb. olyatén ütése, hogy csenegjen. V. ö. CSĚNG. Pénzcsengetés, pohárcsengetés. Csengetésre letérdelni, s imádkozni; csengetésre elhallgatni. Csengetéssel jelt adni. Tájejtéssel: csöngetés.

*CSĚNGETŐ
(csěn-eg-et-ő) fő- és mn. csengető-t. 1) Ki csenget pl. csengető az isteni szolgálatra, vagy szolgálat alatt. 2) Azon érczvegyítékből készült harangalaku kis eszköz, mely rázás, vagy húzás által csengő hangot ad, máskép: csengetyű, csöngető, csöngetyű.

*CSĚNGETYŰ
(csěn-ěg-ety-ű, vagy csěn-ěg-et-ő) fn. tt. csěngetyű-t. 1) Kis harang, milyen a toronybeli harangok között a legkisebbik. Csengetyűvel adni jelt a kismisére, csengetyűvel adni tudtokra a hiveknek, hogy haldoklik valaki. 2) Még kisebb harangocska, melylyel pl. a templomban az istenszolgálat alatt élnek. 3) A csikók bárányok, tinók nyakára kötött csengő harangocska, mely alakja és anyaga által különbözik a kolomptól. 4) A pénzszedő perselyekhez függesztett kisebb szerü rézcsörgető. 5) A törökzene bizonyos hangszerén, szánkázási lószerszámokon, bolondsapkákon stb. fityegő apró harangocskák, máskép: csörgők, csěrgők.

*CSĚNGETYŰCSINÁLÓ
(csěngetyű-csináló) ösz. fn. Míves, ki csengetyűket készít, csengetyűs.

*CSĚNGETYŰGALÓCZA
(csěngetyű-galócza) ösz. fn. A galóczák neméhez tartozó gombafaj, melynek kalapja csengetyűforma, hamuszín oldala sűrün karczolt, tönkje hosszú-szálas, lemezei megszőkülnek; lakik bokrosan a fák redvében. (Agaricus tintinnabulum).

*CSĚNGETYŰJÁTÉK, CSĚNGETYÜJÁTÉK
(csěngetyű-játék), ösz. fn. Órákba, szelenczékbe, s holmi fényűzési művekbe alkalmaztatni szokott hangszerkészület, melyben a szegekkel kirakott, és mozgásba hozott henger az illőleg elhelyezett apró csengetyüket érintvén öszvehangzó zenedarabot ver el.

*CSĚNGETYŰKE
(csěn-g-ety-ű-ke) fn. tt. csengetyűkét. Az öthímesek seregéhez tartozó növénynem, számos al nemekkel és fajokkal, melyek bokrétáji harangformák. Baraczklevelű-, bérczi-, bugafős-, bunkós-, csalánlevelű-, felemás-, fodros-, füzéres-, hajszál-, henye-, karpatusi-, kereklevelű-, kerti-, kétkét águ-, lenlevelű-, liliomlevelű-, pázsitos-, pongyola-, raponcz-, repkény-, setétkék-, szakállas-, széles levelű-, szőrös száru-, terjedt-, terepély-, tojásdad-, tornyos-, vállas-, villás-, ökörfarku stb. csengetyüke. (Campanula).

*CSĚNGETYŰS (1)
(csěn-ěg-ety-ű-ös) mn. tt. csěngetyűs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csengetyűvel ellátott, fölszerelt, csengetyűt viselő. Csengetyűs hangszer, persely. Csengetyűs csikó, bárány. Tájejtéssel: csöngetyűs.

*CSĚNGETYŰS (2)
(mint föntebb) fn. tt. csěngetyűs-t, tb. ~ök. 1) Csengetyű-csináló. 2) Egyházfi, vagy más megbizott személy, ki a templomokban csengetyűvel ellátott perselybe adakozási filléreket gyüjtöget.

*CSĚNGETYŰSZÓ, CSĚNGETYÜSZÓ
(csěngetyű-szó), ösz. fn. 1) Hang, melyet csengetyű ad. 2) Csengetyűvel adott jel. Csengetyüszóval hallgatásra jelt adni. Csengetyüszóra oskolába menni.

*CSĚNGŐ (1)
(csěn-ěg-ő), mn. tt. csěngő-t. Ami cseng. V. ö. CSĚNG. Csengő ércz, csengő harang, csengő fülek.

*CSĚNGŐ (2)
(csěn-ěg-ő) fn. tt. csengő-t. 1) Borjukra, tinókra, birkákra, csikókra kötött kis rézharang, csengetyü. 2) Vaskarika a tengelyen, néhutt: pengő. 3) Sarkantyupengő.

*CSENGŐD
puszta Pest megyében; helyr. Csengőd-ön, ~re, ~ről.

*CSĚNGŐERSZÉNY
(csöngő-erszény) ősz. fn. Kis csengetyűvel ellátott erszény, vagy persely, melyet a templomban körűlhordoznak az ájtatoskodó hívek között, hogy tetszésök szerént adakozzanak bele a templom javára.

*CSĚNGŐFŰ
(csěngő-fű) ösz. fn. Lásd: CSĚNGŐLINKA.

*CSĚNGŐLINKA
(csěngő-linka) ösz. fn. Növényfaj a linkák neméből; szára kétélü, levelei általlátszó pontokkal pettyegetettek, virágai sátorozók, csészéjének hasábjai láncsásak. (Hypericum perforatum).

*CSĚNGŐS
(csěn-ěg-ő-ös) mn. tt. csěngős-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csengőkkel ellátott, fölszerelt. Csengős lószerszám.
"Mikor kezdé Angyal Bandi
A lovát nyergelni,
Czifra csengős kantárával
Fékelni."
Népdal.

*CSĚNGŐVIRÁG
lásd: CSĚNGŐLINKA.

*CSÉNIKA
disznókat hivogató szó a székelyeknél. Alsó Vágmellékén: csondika.

*CSENK
(am. csüng) fn. tt. csenk-ět. Jelent holmi gyümölcsöket, terményeket, melyek száraikról alá csüngenek, lefityegnek.

*CSENKE
falu Pozsony-, és puszta Esztergom megyében; helyr. Csenké-n, ~re, ~ről.

*CSENKESZ
(csenk-esz) fn. tt. csenkesz-t, tb. ~ěk. Növénynem a háromhímesek seregéből; csészéje két polyváju, sok virágu; füzérkéi hosszukás hengerdedek, két oldalúk vagy sorosak; ondói kihegyzettek, vagy szálkavégűk, vagy kalászosak. Virágzása csenkes, azaz lecsüngő bugás. Alnemei: féloldalu vagy egyenlő bugásak. (Festuca).

*CSENKESZDARA
(csenkesz-dara) ösz. fn. A füvek osztályába tartozó növénynem, melynek daraalaku magvát eledelűl használhatni. (Festuca fluitans). A mannafüvek egyike.

*CSENKESZFA
Pozsony megyei falu; helyr. Csenkeszfá-n, ~ra, ~ról.

*CSENKNYEL
(csenk-nyel) ösz. fn. A csenkféle lecsüngő gyümölcsök nyele.

*CSENŐ
(csen-ő) fn. és mn. tt. csenő-t. Suttomban, futtában csekélyebb dolgot, apróléktárgyakat lopogató, elcsipő.

*CSENTE
falu Somogy megyében; helyr. Csenté-n, ~re, ~ről.

*CSENTŐFA
Pozsony megyei falu; helyr. Csentőfá-n, ~ra, ~ról.

*CSÉNYE
falu Vas megyében; ehlyr. Csényé-n, ~re, ~ről.

*CSENYÉTE
falu Abaúj megyében; helyr. Csenyété-n, ~re, ~ről.

*CSEP
elvont gyöke cseplesz, csepleg, vagy csepejeg, csepőte, cseprente, cseplye, csepü szóknak, és származékaiknak, melyek alapfogalomban sűrün nőtt, vagy öszvebonyolodott növényi sarjakat, vagy állati szőrszálakat jelentenek. Minélfogva hasonlók hozzá azon gyěp, gyöp, gyap, gyop, gyökök, melyekből gyepes, gyöpü, gyapju, gyopár, mint sűrü szálas termények nevei származtak.

*CSĚP
hangutánzó gyök, mely a magasról apró részecskékben aláhulló nedvnek, pl. esőnek egyes hangjait utánozza. Származékai: csěpěg, csěpěget, csěpěgtet, csěpp, csěppen, csěppent, stb. V. ö. CSĚPP.

*CSEP (1)
falvak Komárom, Veszprém és Pest megyékben; helyr. Csep-en, ~re, ~ről.

*CSÉP (2)
fn. tt. csép-et. Mezei gazdasághoz tartozó eszköz, mely két részből áll, ú. m. hengeralaku fanyélből, és ehhez szíjjal csatolt, ide-oda mozogható rövidebb, mintegy rőfhosszuságu szinte fahengerből, melynek vége néha vaspánttal erősített, s ezt cséphadarónak, vagy csépostornak hívják. Használtatik a gabonaszemek kivált a rozs kiverésére. Csép, kapa, nyavalya, ki nem hiszi, próbálja. (Km.) Csépre, kapára termett. Cséppel ütötte agyon. Csépet forgatni. Cséppel hadarni.
A csap igének magasb hangú változata, a finnben tapan = csapok, csépelek és tappaja = cséplő. (Fábián).

*CSÉPA
falu Heves és Külső-Szolnok egyesűlt megyékben; helyr. Csépá-n, ~ra, ~ról.

*CSÉPÁN (1)
férfi kn. tt. Csépán-t, tb. ~ok. A régi oklevelekben am. István (Stephanus). Viselik e nevet nemes családok is.

*CSÉPÁN (2)
falu Borsod megyében, és Erdélyben Belső-Szolnko megyében; helyr. Csépán-ba, ~ban, ~ból.

*CSÉPÁNFALVA
Szepes megyei falu; helyr. Csépánfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSEPCSÉN
KIS~, NAGY~, faluk Turócz megyében; helyr. Csepcsén-be, ~ben, ~ből.

*CSEPE
falu Ugocsa megyében; helyr. Csepé-n, ~re, ~ről.

*CSEPEFA
(csepe-fa) ösz. fn. Göcsejben így neveztetik a csep formára csepként alácsüngő makkot termő tölgyfa, különböztetésűl a csoportos makkot termőtől.

*CSĚPĚG
(csěp-ěg), önh. m. csěpěg-tem, ~tél, ~ětt. 1) Valamely folyó anyag, pl. víz, eső, apró részecskékben, melyeket cseppeknek hivunk, alá húll. Csepeg az eső. 2) Mondatik mindenféle edényről, vagy eszközről, testről, midőn a folyó anyag kis részecskékben szakadoz ki belőle. Csepeg a hordó, kád, a házfödél, csepeg a kisgyermek orra. ha nem csurog, csepeg. (Km.) Kicsepeg, becsepeg, lecsepeg, elcsepeg, rácsepeg. Csepeg-csopog. Csepegve-csopogva. Zárt hangzóval: csöpög.

*CSĚPĚGÉKĚNY
(csěp-ěg-ék-ěny) mn. tt. csěpěgékěny-t, tb. ~ek. Ami természeténél fogva cseppekké olvadni, csepformában folyni szokott.

*CSĚPĚGÉLY
(csěp-ěg-ély), fn. tt. csěpěgély-t, tb. ~ěk. Csepegőkő, azaz jegeczedés által alakult kő. (Stalactites).

*CSĚPĚGÉS
(csěp-ěg-és) fn. tt. csěpěgés-t, tb. ~ěk. Valamely nedvnek apró szemecskékben, cseppekben hullása. Zárt hangzóval: csöpögés.

*CSĚPĚGET
(csěp-ěg-et) áth. m. csěpěget-tem, ~tél, ~ětt, par. csěpěgess. Valamely folyó anyagot cseppenként ereget, hullat. A sebre balzsamot csepegetni. A teli edényből elcsepegetni a bort. Faggyuval, zsírral becsepegetni a ruhát, asztalt. Máskép: csöpöget.

*CSĚPĚGETÉS
(csěp-ěg-et-és) fn. tt. csěpěgetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valamit csepegetünk, cseppenként hullatunk; zártabb hangon: csöpögetés.

*CSĚPĚGŐ (1)
(csěp-ěg-ő) mn. tt. csěpěgő-t. Cseppekben hulló, folyó; a miből a folyó anyag apró részecskékben kiválik. Csepegő eső; csepegő hordó, csepegő palaczk, csepegő házfödél.

*CSĚPĚGŐ (2)
(csěp-ěg-ő) fn. A házfödélnek azon része, mely a faltól kevés távolságnyira kiállván az esővizet leadja. Esőből a csepegő alá. (Km.) Bár miként kiáltoz: hő ne, hő ne! húzza őt a csepegőbe méne. (Remete Péter).

*CSĚPĚGŐKŐ
(csěpěgő-kő) ösz. fn. Lásd: CSĚPĚGÉLY.

*CSĚPĚGŐSZĚMŰ
(csěpěgő-szěmű) ösz. mn. Kinek szemei folyvást könnyeznek, csipás (szemű).

*CSĚPĚGTET
(csěp-ěg-tet) áth. m. csěpěgtet-tem, ~tél, ~ětt, par. csěpěgtess. Nem hanyagságból, vagy vigyázatlanul, hanem szándékosan hullat, ereget cseppenként valamit. Spanyolviaszt csepegtetni a levélre. Átv. ért. bizonyos tanokat, elveket, erkölcsiségre vonatkozó dolgokat folytonosan, mintegy cseppenként szivárogtat valakinek eszébe, szívébe. Honszeretetet csepegtetni a növendék szívébe.

*CSEPEJEG, CSEPEJEGĚS
l. CSEPELYEG, CSEPELYEGĚS.

*CSEPEL
falvak Baranya, Somogy, Pest, s puszta Veszprém megyében. Helyr. Csepel-en, ~re, ~ről. Csepel máskép Ráczkevi szigete Pest megyében, Budapesten alúl.

*CSÉPĚL
(csép-ěl) áth. m. csépěl-t, ritkán: cséplett. Hüvelyes veteményt, vagy gabonát csép nevü eszközzel ver, hogy a mag kijőjön hűvelyéből vagy toklászából. Szalmát csépel, (km) azaz sikeretlenül dolgozik; mondatik különösen a magtalan nejü férfiról. A gabonafajok közől a magyar rend szerént csak a rozsot szokta csépelni, minthogy ennek szalmája zsúpnak használtatik. Átv. ért. megcsépelni, elcsépelni valakit, am. jól megdöngetni, elpufogatni. Elcsépelt dolog, amit már százszor és százszor elmondottak, érdektelen, elkopott, nem új.

*CSÉPĚLÉS
(csép-ěl-és) fn. Lásd: CSÉPLÉS.

*CSÉPĚLETLEN
(csép-ěl-et-len) mn. tt. csépěletlen-t, tb. ~ěk. Ami nincsen kicsépelve. Csépeletlen rozs, csépeletlen asztag. Határozóilag am. csépeletlenűl, ki nem csépelve.

*CSEPELY
falu Ungh megyében; helyr. Csepely-ěn, ~re, ~ről.

*CSĚPĚLY
lásd: CSĚPLYE.

*CSĚPĚLYEG
(csěp-ěly-eg) fn. tt. csepelyegět, vagy csěplyeg-ět. Öszvebonyolodott, sűrüen öszveragadt szőr, haj, s ilyféle szálas test, péld. gyapju, kender, stb.

*CSĚPĚLYEGĚS
(csěp-ěly-eg-ěs) mn. tt. csěpělyeges-t, vagy ~et, tb. ~ek. Zsír-, szurok-, mézcseppek vagy más ragadós szer által öszvebonyolodott, kevert, kuszált, péld. haj, toll, szőr, szösz. Csepelyeges lósrény.

*CSĚPĚLYĚS
lásd: CSĚPLYĚS.

*CSĚPĚR
(csěp-ěr) kiavult vagy elvont törzs csěp gyökből és ěr képzőből; származékai: csěpěrěg, csěpěrědik, cseperke. Eredetinél fogva jelent valamit, mi lassan, mintegy cseppenként, apródonként ered, nő, vagy a maga nemében kicsin.

*CSĚPĚRĚDÉS
(csěp-ěr-ěd-és) fn. tt. csěpěrědés-t, tb. ~ěk. Lassu, mintegy cseppenkénti növekedés.

*CSĚPĚRĚDIK
(csěp-ěr-ěd-ik) k. m. csěpěrěd-tem, ~tél, ~ětt. Cseppenként, lassan növekedik, serdűl. Fölcseperedni lassacskán, mintegy apró bajok közt felnőni.

*CSĚPĚRĚG
(csěp-ěr-ěg) önh. m. csěpěrěg-tem, vagy csěpěrg-ěttem, ~tél, vagy ~ettél, csěpěrg-ětt. Mondjuk csőről, midőn nem sűrün, nem zápor alakban, hanem csak ritka apróbb harmatozó cseppekben ered, húll alá. Csepereg az eső.

*CSĚPĚRGÉS
(csěp-ěr-ěg-és) fn. tt. csěpěrgés-t, tb. ~ěk. Ritka, apró esőzés.

*CSĚPĚRGŐ
(csěp-ěr-ěg-ő) mn. tt. csěpěrgő-t. Ritka, apró cseppekben hulladozó. Csepergő eső.

*CSĚPĚRÍT, CSĚPĚRIT
(csěp-ěr-ít) áth. m. csěpěrít-ětt, htn. ~ni, vagy ~eni, par. ~s. Apró részecskékből valamit öszveállít.

*CSĚPĚRÍTÉS, CSĚPĚRITÉS
(csěp-ěr-ít-és) fn. tt. csěpěrítés-t, tb. ~ěk. Öszveállítás apró részecskékből.

*CSĚPĚRKE
(csěp-ěr-ke) fn. tt. csěperkét. 1) Szeged tájékán am. eső- és hóléből, mintegy cseppenként keletkezett pocsolya, tócsa. 2) Leginkább gyepeken, legelőkön termő veres lemezű, s gömbölyü fehér kalapú gombafaj, máskép csiperke, veresbélü gomba. (Champignon).

*CSEPERTĚS
(csep-er-t-ěs) mn. tt. csepertěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Vas megyei tájszó, am. sántikáló. Valószinű, hogy eredetileg csipertes volt, s oly sántát jelentett, kinek csipeje kimenyűlt. V. ö. CZIBAK.

*CSEPESZ
fn. tt. csepesz-t, tb. ~ěk. Székely tájnyelven am. fejkötő, fejrevaló neme, másképen alhangon: csápsza, tehát nyilván csapka, sipka szóval rokon. Egyébiránt alhangon megvan a román nyelvben is, tótúl pedig csepecz am. női fejkötő.

*CSEPÉTE
(csep-é-te, vagy csep-ő-te) fn. tt. csepétét. Dunán túli tájszó, am. bokros, cserjés, csalitos erdőcske. Rokon a cseplye, cseplyeteg, s azon csep gyökü szókkal, melynek sűrüen fakadó növényi vagy állati sarjakra vonatkoznak. Törökűl csöp Hindoglu szerént am. a franczia bois (fa; erdő). V. ö. CSEP, gyök.

*CSĚPFOLYÓS
(csěp-folyós) ösz. mn. Ami cseppenként, nem tömeges sugárban foly, vagy fakad. Csepfolyós forrás.

*CSĚPGYÖNGY
(csěp-gyöngy) ösz. fn. A növények virágkelyheiben, vagy levelein cseppé alakult harmat, harmatgyöngy, vagy gyöngyharmat.

*CSÉPHADARÓ
(csép-hadaró) ösz. fn. A csépféle eszköznek rövidebb forgékony hengerkéje, melylyel a szalmából a szemeket kiverik. Jár a nyelve, mint a cséphadaró. Km. V. ö. CSÉP.

*CSĚPHELY
(csěp-hely) ösz. fn. 1) Kövön, földön, stb. kivásott üregecske, melyet a ráhullott cseppek képeztek. 2) Az egyes csepnek akárhol látható nyoma, pl. csephely a ruhán, kalapon, asztalon, abroszon.

*CSĚPKÉN
(csěp-kén) ösz. fn. Olvasztott kén, mely az ólomégetésnél az ólomérczből kicsepeg, s jégcsap-alakban öszvemegy.

*CSĚPKŐ
(csěp-kő) ösz. fn. l. CSĚPĚGÉLY.

*CSEPLE
(csep-le) fn. tt. cseplét. Székely tájnyelven am. borbogár, máskép: cseszle.

*CSÉPLÉS
(csép-ěl-és) fn. tt. cséplés-t, tb. ~ěk, Mezei munka, midőn a hüvelyes veteményből, vagy gabonából a magot csép nevü eszközökkel verik ki. Babcséplés, rozscséplés, próbacséplés.

*CSEPLESZ, CSĚPLESZ
(csep-el-esz) fn. tt. csepleszt, tb. ~ěk. Sűrüen sarjadzó bokros csalit, fiatal erdő. Átv. ért. mint melléknév am. hitvány kis termetű. Cseplesz ember. Az állati testekben, a beleknek hártyás és háló gyanánt egymásba szövődött edényei. (Omentum).

*CSEPLESZBORZON
(cseplesz-borzon) ösz. fn. A borzonok neméhez tartozó növényfaj; szára lecsepűlt; levelei kétszer szárnyaltak; levelkéi szárnyasan hasgattak, csak szélső magvai borzasak. (Tordylium nodosum, Linn.)

*CSEPLESZCSIGACSŐ
(cseplesz-csiga-cső) ösz. fn. Növényfaj a csigacsövek neméből; virágai fürtösek, hüvelyei kunkorodottak, simák; pálhái tövön fogasak; levelkéi szálasak, fogas végük. (Medicago prostrata).

*CSEPLESZHANGA
(cseplesz-hanga) ösz. fn. A hanga nemű cserjékhez tartozó növényfaj, melynek bokrétája csöves, hangaforma. (Erica herbacea).

*CSEPLESZLÁTONYA
(cseplesz-látonya) ösz. fn. Növényfaj a látonyák neméből; szárai lecsepültek, csepleszek; levelei ellenesek; virágai rövid kocsányúk, fehérek. (Elatine hydropiper).

*CSEPLESZLOB
(cseplesz-lob) ösz. fn. Gyuladás féle bántalom az állati bélcsepleszben.

*CSEPLESZMEGGY
(cseplesz-meggy) ösz. fn. Apró csemetéken termő meggy, vagy maga az ily apró gyümölcsöt termő csemete; sajmeggy.

*CSEPLESZPINTYŐ
(cseplesz-pintyő) ösz. fn. Növényfaj a pintyők neméből; levelei dárdaformák, váltogatók; szárai henyélők; virága czérnakocsányu, görbe sarkantyús, sárga, vagy kék színü. (Antirrhinum Elatine).

*CSEPLESZRECZEFOG
(cseplesz-recze-fog) ösz. fn. A reczefogak neméhez tartozó növényfaj; szára elágazó, cseplesz; levelei láncsásak; tokjai hengerdedek a levéltöveken; kupakjai laposak, szálkahegyűk; lakik a csendes folyóvizekben. (Fontinalis antipyretica).

*CSEPLESZSÉRV
(cseplesz-sérv) ösz. fn. Sérv az állati bél csepleszében.

*CSÉPLET
(csép-ěl-et) fn. tt. cséplet-ět. Cséplés által kivert gabonaszemek öszvege. Egy cséplet, amit egy ágyazásból kivertek.

*CSÉPLĚTT
(csép-ěl-ětt) mn. tt. cséplětt-et. Amit cséppel kivertek. Cséplett szalma. Cséplett rozs.

*CSEPLEZ
lásd: CSEPLESZ.

*CSÉPLŐ
(csép-ěl-ő) ösz. fn. tt. cséplő-t. 1) A mezei gazdaságnál azon munkás, ki cséppel veri ki a vetemények de leginkább a gabona megvát. Eszik, mint a cséplő. (Km). 2) Némely tájdivat szerént: azon eszköz, melylyel a cséplés történik, azaz csép.
Hasonló hozzá a finn tappaja. V. ö. CSÉP (2).

*CSÉPLŐBÉR
cséplő-bér) ösz. fn. Bér pénzben, vagy gabonában, melyet a cséplők munkájokért kapnak.

*CSÉPLŐFA
(cséplő-fa) ösz. fn. Lásd: CSÉPHADARÓ.

*CSÉPLŐGÉP
(cséplő-gép) ösz. fn. Gép, mely több cséphadaró forma eszközzel ellátva, s egy-két hozzáértő által igazgatva cséplői munkát végez.

*CSÉPLŐMŰ
cséplő-mű) ösz. fn. Lásd: CSÉPLŐGÉP.

*CSÉPLŐPAJTA
(cséplő-pajta) ösz. fn. Majorsági tágas épület, melynek födele alatt a cséplők esőtől, hótól szabadon teszik munkájokat, illetőleg melyben cséplőgép van fölállítva.

*CSÉPLŐRÉSZ
(cséplő-rész) ösz. fn. A kicsépelt gabonából a cséplőknek szerződés szerént adatni szokott gabonamennyiség, mint a nyomtatóknak a nyomtató-, az aratóknak az aratórész.

*CSÉPLŐSZÉRÜ
(cséplő-szérü) ösz. fn. Szérü, hol gabonát csépelnek. V. ö. SZÉRÜ.

*CSEPLYE
(csep-ely-e) fn. tt. cseplyét. Inkább rikta mint sűrü sarjadzásu cserje, bokor, csemetefa, csepőcze vagy csepőte.

*CSEPLYEFA
(cseplye-fa) ösz. fn. Apró, törpe, csemetefa, bokorfa, cserje.

*CSEPLYES
(csep-ely-es) mn. tt. cseplyes-t, vagy ~et, tb. ~ek. Bokros, cserjes, csalitos, apró csemetékkel benőtt. Cseplyes erdőaly. Cseplyes legelő. Vétetik főnevül is. V. ö. CSENDERES.

*CSEPLYÉS
(csep-ely-e-es), lásd: CSEPLYES.

*CSEPLYESĚDIK
(csep-ely-es-ěd-ik) k. m. cseplyesěd-tem, ~tél, ~ětt. Cseplye nemű apró bokrok növekednek rajta, cserjesedik, csalitosodik.

*CSEPLYETEG
(csep-ely-et-eg) fn. tt. Cseplyeteg-ět. Bokros, cserjes hely, apró cseprő csalitokból álló sűrüség.

*CSÉPNYEL
(csép-nyel) ösz. fn. A csépnek azon része, melyet a cséplő kezébe fog, s melyhez a hadaró függesztetik.

*CSĚPNYI
(csěp-nyi) mn. tt. csěpnyi-t, tb. ~ek. Csephez hasonló nagyságu, oly kicsi, mint egy csepp. Köz beszédben am. a maga nemében igen piczin, nagyon kevés. Csepnyi bort sem ittam. Csepnyi esze sincs. Csepnyi embersége nem volt. Hasonló kicsinyítők: morzsányi, szikrányi, mákszemnyi, körömfeketényi, csipetnyi, stb.

*CSEPŐCZE
(csep-ő-cze) fn. tt. csepőczét. Bokros, cserjes erdőcske, haraszt; máskép: csepéte, csepőte.

*CSEPŐTE
(csep-ő-te) fn. Lásd: CSEPŐCZE. A t és cz úgy váltakoznak bennek, mint ezekben: gombócza, gombóta.

*CSĚPP
(lásd: csěp) fn. tt. csěpp-et. 1) Kicsided része valamely folyó testnek, gömbölyü vagy hosszukás alakban. Vízcsepp, vércsepp, könycsepp, borcsepp. Cseppekben adni be a gyógyszert. Sok cseppből nagy eső válik. Km. A gőz hidegebb testet érve cseppekké fut öszve. Az izzadás cseppekben szakad homlokáról. Cseppekből áll a tenger. Km. Sok csepp követ váj, vagy: Sok csepp likat ver a kövön, vagy: Gyakor eséssel a kicsin csepp is lyukat ver. Km. Cseppenként a hordó is megtelik. Km. Utolsó csepp vérig védelmezi magát. Kár minden cseppért, mely e fínom italból elhúll. 2) Átv. ért. a maga nemében kicsin, kevés. Cseppet sem adok. Csak egy cseppet kérek. Cseppet sem félek tőle. Egy csepp becsület nincs benne. Jó az öreg ember a háznál, ha egy csepp esze sincsen. Km. Köz nyelven hallani ilyeket is: csepp kenyér, csepp liszt, csepp búza. Innen értelmezhető az aprócseprő kifejezés is, mely am. apró cseppnyi, és a kicsit jelentő csipcsop, csipcsup. Eredetileg hangutánzó, mely az ilyetén híg testnek valamely kemény alapra hullásakor, s megütödésekor hallatszó hangját utánozza, valamint a latin gutta, német Tropfen, szláv klapka is. Egyébiránt rokon vele a finn tippun, s mennyiben nedvet jelent, hasonlók hozzá a szanszkrit dhúp (gőzölög), tip (nedvez), hellen duptw, deuw, német Dampf, török szu (víz) stb.

*CSĚPPED
(csěpp-ed) önh. m. csěpped-tem, ~tél, ~ětt. Kis cseppekben esik, kis cseppekre oszlik. Származéka: csěppedék.

*CSĚPPEDÉK
(csěpp-ed-ék) fn. tt. cseppedék-ět. Csepféle hulladék, ami fecskendés, locsolás stb. által apró szemecskékben leesik.

*CSĚPPEDÉKĚS
(csěpp-ed-ék-ěs) mn. tt. csěppedékěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Cseppedékekkel behintett, nedvesített.

*CSĚPPEN
(csěpp-en) önh. m. csěppen-t. Valamely folyó testnek egyes részecskéje, melyet cseppnek hivunk, leesik, aláhull. Ha nem csurran (vagy csordúl), cseppen. (Km). Oly irigy szemmel nézte, majd kicseppent a vér a szeméből. (Km). Átv. ért. különösen tréfás kifejezésben am. esik, elesik, húll, elhúll. Kicseppent a hivatalból; megcsúszott a lába, s elcseppent; nagyott cseppent a szegény! Az aranyból is elcseppen. (Km.)

*CSĚPPENÉS
(csěpp-en-és) fn. tt. csěppenés-t, tb. ~ěk. Csepformában leesés, lehullás.

*CSĚPPENET
(csěpp-en-et) fn. tt. csěppenet-ět. Cseppent testecske, csepp. "Miképen vérnek cseppenete." (gutta sanguinis). Tatrosi cod.

*CSĚPPENKÉNT
(csěpp-en-ként) ih. Egyes cseppeket egymás után ejtve, hullatva, egyegy csepnyi mennyiségben. Cseppenként adni be a gyógyszert.

*CSĚPPENT
(csěpp-en-t) áth. m. csěppent-ětt, par. ~s, htn. ~ni, vagy ~eni. Eszközli, hogy valami cseppenjen, hogy cseppalakban hulljon alá. Bort cseppenteni a vízbe. Zsirt cseppenteni a ruhára. Olajt cseppenteni a megégetett testre. Balzsamot cseppenteni a sebbe. Tűzre olajt cseppenteni. Km. Mint a cseppentett vér, azaz legtisztább piros vér. Átv. ért. tréfásan am. ejt, elejt. Elcseppentette a boros korsót.

*CSĚPPENTÉS
(csěpp-en-t-és) fn. tt. cseppentés-t, tb. ~ěk, Nedvnek cseppformában lehullatása.

*CSĚPPFÖRDŐ
(csěpp-fördő) ösz. fn. Sajátságos készületü fürdő, midőn a víz magasról cseppekre oszolva esik alá, zuhanyfördő.

*CSĚPPHULLATÁS
(csěpp-hullatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn bizonyos nedvet cseppenként hullatunk.

*CSĚPREDÉK
(csěp-er-ed-ék) fn. tt. csěpredék-ět. A maga nemében aprócseprő holmi, csipcsopféle jószág, kicsiség.

*CSEPREGH
mváros Soprony megyében; helyr. Csepregh-ěn, ~re, ~ről.

*CSĚPRENTE
(csěp-er-ent-e) fn. tt. csěprentét. Apró tüske, bokor, cserje, cseplesz sarjadék.

*CSĚPRŐ
(csěp-er-ő) mn. tt. csěprő-t. Az apró szóval ikerítve divatozik: aprócseprő, azaz, kicsi mint a csep. Aprócseprő bokrok.

*CSEPSZ
(csep-esz) fn. tt. csepsz-ět. Lásd: CSEPESZ.

*CSĚPŰ, CSĚPÜ
(csěp-ű) fn. tt. csěpü-t. A kendernek, vagy lennek apraja, sűrüen öszvekuszált kóczcza, alja, mely gerebenezéskor a többi hosszu szálaktól elválik, elmarad. Olyan a haja, mint a csepü. (Km). Csepüből tekert fonal. Csepü lángjából jövendőt mondani. Csepűn csomót, tojásban szőrt keres km. azaz mindenben hasztalan munkát csinál; amabban nem szükség csomót keresni mert különben is elég van benne, itt hiába keresnél szőrt, mert nincs. Csepüvel bedugni, betömni valamely rést. Zártabb hangzóval: csöpü.
Mint sűrü szálas részekből álló testhez hasonló: gyěp, gyepü, gyap gyapju. Ide sorozható csomó is. Különben rokon vele a török üsztüpü, latin stupa, olasz stoppa, finn töppy, tappura, és általánosb értelemben a szanszkrit sztúpasz (cumulus), sztúpa-ja-mi (häufe auf. Curtius) stb.

*CSĚPŰHAL, CSĚPÜHAL
(csepű-hal) ösz. fn. Linne szerént az állatok harmadik osztályának harmadik sorába tartozó kétlaki (hüllő) úszó állat, melynek egész testét tüskék borítják. (Hystrix).

*CSĚPŰJÓS, CSĚPÜJÓS
(csepű-jós) lásd: Csepünéző.

*CSĚPŰL, CSĚPÜL
(csěp-ü-öl) áth. m. csěpűl-t. Átv. ért. használtatik, s annyi mint: ver, lever, öszvetipor, letipor, mint a csepűt. Lecsepülték. Így él e szóval Pázmán P. Egyébiránt, mind értelemre mind hangra nézve igen hasonlít hozzá a csépel ige.

*CSĚPŰNÉZŐ
vagy CSĚPÜNÉZŐ, (csěpű-néző) ösz. fn. A fonóházi mulatságokban azon személy, ki a csepü lángolásából a leányoknak jövendőt mond. V. ö. CZUCZORKÁL.

*CSĚPŰS, CSĚPÜS
(csep-ü-ös) mn. tt. csěpüs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Kóczos, minek sok csepüje, azaz alja van. Csepüs len, csepüs kender.

*CSĚPŰSEN, CSĚPÜSEN
(csěp-ű-ös-en) ih. Csepűs állapotban, csepűvel vegyest.

*CSĚPÜTŰZ
(csěpü-tűz) ösz. fn. Az égő csepünek lángja.

*CSĚPZÉS
(csěp-ěz-és) fn. tt. ~t, tb. ~ěk. Hajnak, szőrnek, gyapjunak öszvebonyolodása, fonódása, szövődése, mintegy csepleszszé alakulása.

*CSĚPZĚTT
(csěp-ěz-ětt) mn. tt. csěpzětt-et. Aminek szálai bonyolodottak, sűrüen egymásba fonódtak, öszvekuszálódtak. Csepzett haj, szőr, gyapju.

*CSĚPZIK
(csěp-ěz-ik) k. m. csěpz-ětt, htn. ~eni. Mondjuk hajról, szőrről, gyapjuról, midőn szálai sűrüen egymásba keverednek, bonyolodnak. Csepzenek a kuszán nőtt száru növények is.

*CSER (1)
vagy CSĚR, hangutánzó gyöke csěrěg, csěrdít, csěrdűl, csěrget, csěrren, csěrrent, csěrgeteg, csěrměly, csěrszěg, csěrtet, csěrtěl stb. származékoknak. Zártabb ajakkal ejtve: csör, csörög, stb. Azonban e származékok közől némelyekben a gyökbeli e nem könnyen változik ö-vé sőt ě-vé sem. Ilyenek: cserdít, cserdűl, cserget, csermely, cserszeg; úgy hogy a három elsőnek némileg különböző jelentése is van mint az ö-s csördít, csördűl, csörget szóknak, a két utóbbiban pedig alig használja a közszokás az ö magánhangzót. Lásd az illető czikkeket.

*CSER (2)
hangutánzó gyöke cserép szónak és származékainak. Rokon a föntebbi cser (1) vagy csěr gyökkel, azon különbséggel, hogy zárt ě vagy épen ö magánhangzót a közszokás szerént nem fogad el.

*CSER (3)
elvont gyöke cserj, cserje, cserjes, cserjés, csereklye, cserény szóknak és származékaiknak, melyek a magok nemében kisebb sarjadozásu növényekre vonatkoznak, s ennélfogva rokonai: sereng (sarju), csir, csira, vastaghangon: sarj, sarjad, sarju.

*CSER (4)
a csere, cserél, cserebere szók gyöke. Lásd: CSERE.

*CSER (5)
elvont gyöke cserke, cserkél, cserkész szóknak és származékaiknak. Eredeti jelentésénél fogva vagy am. ker, kör, mennyiben a cserkélés körüljárással történik, vagy a cserkefaju kakuk szavának utánzása. V. ö. CSERKE.

*CSER (6)
fn. tt. cser-t, tb. ~ěk. 1) A tölgyfának egyik faja. Lásd: CSERFA. 2) Ugyanazon fának valamint némely más fáknak kérge, melyet a timárok s más bőrkészítők csávába használnak. Innen: cservíz, cserhéjvíz, cserhaj, cserhaju dinnye. 3) Ezen mondatokban: Cserben hagyni valakit, cserben maradni am. csér. Lásd ezt.
Mint fa nevéhez hasonlók a latin: quercus, olasz cerro, német tájszó: Zerr- (Eichen). Megvan a szláv nyelvekben is.

*CSER (7)
puszták Somogy és Szala megyékben; helyr. Cser-en, ~re, ~ről.

*CSÉR (1)
fn. tt. csér-t, tb. ~ok. Göcseji és somogyi tájnyelven am. sár, honnan cséros (vastaghangu ragozással) am. sáros, sárvizes, csajbos, czafatos, csetres. E tájszóból értelmezhető a közmondás: cserben maradni, cserben hagyni valakit, Molnár A. szerint: "in luto haerentem fraudulenter deserit." Egyébiránt, mennyiben a cser jelent csávát is, a fentebbi mondatok erre is vonatkozhatnak.

*CSÉR (2)
falu és puszta Sopron megyében; helyr. Csér-en, ~re, ~ről.

*CSERBÉL
erdélyi falu Hunyad megyében; helyr. Cserbél-ěn, ~re, ~ről.

*CSERBIA
erdélyi falu Hunyad megyében; helyr. Cserbiá-n, ~ra, ~ról.

*CSERBOGYÓ
(cser-bogyó) ösz. fn. Lásd: GUBACS.

*CSERBÓK, CSEREBÓK
Dunán túli tájejtéssel nem egyéb, mint a csonkított cserebogár. Lásd ezt.

*CSERBUGA
(cser-buga) ösz. fn. Lásd: GUBACS.

*CSĚRCSE
(csěr-cse) fn. Lásd: CSÖRCSE.

*CSERDI
falu Baranya megyében; helyr. Cserdi-be, ~ben, ~ből.

*CSĚRDÍT
lásd: CSÖRDÍT.

*CSERDÍT
(cser-d-ít) áth. m. cserdít-ětt. Az ít képzőjü azon kevés igék sorába tartozik, melyek nem tárgyesetet, hanem segítő névragot (némely nyelvekben az úgynevezett instrumentalist) kivánnak magok mellé. Jelenti t. i. azon működést, midőn valaki ostor nemű eszközzel, vékonyabb vagy gyöngébb hangot hoz elé. Ostorral, karikással cserdíteni. Ültess engem oda, majd közzé cserdítek én. Km. am. adj nekem hatalmat, majd élek én vele. A vastagabb hangú cserdítésnek pattantás és csattantás a neve.

*CSERDÍTÉS
(cser-d-ít-és) fn. tt. cserdítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valaki cserdít.

*CSERDŰL
(cser-d-űl) önh. m. cserdűl-t. Az ostor nemű eszköz vékonyabb vagy gyöngébb hangot ad, mint ha pattanna vagy csattanna. V. ö. CSERDŰL.

*CSERDUGASZ
(cser-dugasz) ösz. fn. Bizonyos külföldi cserfának (quercus suber) puha, és rugonyos kérgéből készült dugasz.

*CSERDÚS
(cser-dús) ösz. mn. Cserrel, cserfával, cseres erdővel bővelkedő.

*CSĚRDŰL
lásd: CSÖRDŰL.

*CSERE (1)
(cser-e) fn. Lásd: CSERJE.

*CSERE (2)
(cser-e) fn. tt. cserét. 1) Cselekvény, midőn valaki bizonyos tárgyat vagy árut másért oda enged. Csere csalával vagy csalással jár. (Km). rövidebben: csere csala (Km). Egyszer megcserélt könnyen megy cserébe. (Km). Jó cserét tenni. 2) Cserének mondják, midőn nyelvtanulás végett, vagy más nevelési tekintetből, a külön helyeken lakó szülék egymásnak általadják gyermekeiket szállásra, és élelmezésre. Cserében adni fiát, leányát. Cserét keresni. Cserében tartani más gyermekét. 3) Valamely tárgynak más általi felváltása. V. ö. CSERÉL.
Eredeti jelentése homályos; hacsak a hangutánzó tere-(ferél) szóval nem rokonítjuk, minthogy sok tereferével jár. Eléfordúl Bessenyei Györgynél (ki szabolcsi születésű volt a XVIII. századból) cserfel = tereferél. "Eridj te, nyelves lyány, ne cserfelj." (Agis tragoediája). És valóban csere-bere is tökéletesen egyezik tere-fere szóval. Cserefecsél szinte ily hangutánzó.

*CSERE (3)
KIS~, puszta Szabolcs megyében; helyr. Cseré-n, ~re, ~ről.

*CSEREALKU
(csere-alku) ösz. fn. Szerződés, mely az egymással felváltandó, egymásért adandó tárgyak vagy áruk fölött foly.

*CSEREBABÓ
(csere-babó) ösz. fn. Vad bükkön neme, mely bokrosan, azaz cserjésen a kerítések mellett szeret tenyészni.

*CSEREBĚCS
(csere-běcs) ösz. fn. Lásd: CSEREÉRTÉK.

*CSERÉBEN
(cser-e-ben) ih. Tárgyat tárgyért, árut árért, személyt személyért adva. Cserében tart diákokat; cserében szerezte pipáját.

*CSEREBERE
(csere-bere) ösz. fn. tt. csereberét. Aprólékos kereskedés, mely leginkább cseréből, vagy holmi ócska szerek adásvevéséből áll, különösen olyan, mely csalásokkal van öszvekötve, példáúl a házaló kupeczeké. V. ö. CSERE (2).

*CSEREBERÉL
(csere-berél) ösz. áth. m. csereberél-t. Aprólék dolgokat, kisebb, vagy ócska kopott árukat bevált, becserél, mint a házalók tenni szoktak.

*CSEREBERÉLÉS
(csere-berélés) ösz. fn. Adásvevés neme, mely csereberével történik.

*CSEREBI
(cser-eb-i) mn. tt. cserebi-t, tb. ~ek. Így nevezik általán a rosz dohányt, milyen a sarju dohány azon levelekhez képest, melyek a szár derekán vagy hegyén teremnek, tehát azon apró levelek, hajtások, melyek utólag sarjadzanak, s kellőleg meg nem érnek. Gyöke a sarjat jelentő cser, csere.

*CSEREBOGÁR
(csere-bogár) ösz. fn. Ismeretes bogár, vagy inkább robar, vörösbarna röptyűkkel, fekete és fehér hassal, s jobbára fekete nyakpaizszsal, mely tavaszutó havában a földből kibujik, s fák, bokrok leveleivel él. Cserebogár, sárga cserebogár, nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár. (Népd). Cserebogár nem jó csősze a cserjének. Km. Több esze van egy cserebogárnak. Km.

*CSEREBOGYÓ
(csere-bogyó) ösz. fn. Lásd: GALAGONYA.

*CSEREBÓK
tájszó, a közönségesb cserebogár helyett. Lásd ezt.

*CSEREBUB
(csere-bub) ösz. fn. Cserjenövény a négyhímesek seregéből; virága csoportos, közcsésze nélkül; csészécskéji töltséresek; bokrétája töltséres egyszirmu; magva egy, szöszös. (Cephalanthus).

*CSEREBURA
(csere-bura) ösz. fn. Levagdalt apró cserjeágak. Székely tájszó. Hasonló hozzá a maga nemében aprót jelentő csiribiri. Lásd ezt.

*CSEREBÜL, CSEREBÜLY
(csere-bül vagy büly) ösz. fn. tt. cserebül-t, tb. ~ök. 1) Cserebogár. 2) Tágasabb értelemben: a bogarak bizonyos osztálya, hová tartoznak: Herkules-, Aktaeon-, deres-, holdfejü-, orrszarvu-, trágyabogár-, kalapos-, kapás-, tavaszi-, szent-, galacsinhajtó-, csapóbogár-, almaszipoly-, rozsszipoly-, nyárkezdeti-, aranyos-, csajkó cserebül.

*CSEREÉRTÉK
(csere-érték) ösz. fn. A cserében adott és vett dolognak becse, melyet azokról a cserélő felek mindenike gondol magának, s mely ha pénzben fejeztetik ki, ár nevet kap.

*CSEREFALVA
székely falu Maros székben; helyr. Cserefalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSĚRĚFICSÉL
(csěrě-ficsél) ösz. önh. Trécsel, tereferél, deredarál, licseglocsog, cseregfecseg. Hangutánzó.

*CSĚRĚFICSÉLÉS
(csěrě-ficsélés) ösz. fn. Tereferélés, csergés, fecsegés.

*CSĚRĚG
lásd: CSÖRÖG.

*CSEREGALAGONYA
(csere-galagonya) ösz. fn. Növényfaj a galagonyák neméből; cserjéje vagy fája tövises águ; levelei három karéjúk, egyenetlen fürészfogúk; gyümölcse piros, néha fehér. (Crataegus oxyacantha).

*CSEREKE
(cser-ek-e) fn. tt. cserekét. Fából való ágasbogas eszköz, melynek segítségével a sima dereku fákra mászni lehet. Székely tájszó.

*CSEREKLE, CSEREKLYE
(cser-ek-le) fn. tt. csereklét. 1) A nádasok cseres alja, apró sarjadéka, és nádtarló. A csereklét őszi hónapokban elégetni. 2) A székelyeknél a fenyvesek lehullott száraz levelei, ágacskái.
Gyöke a sarjat jelentő cser.

*CSEREKLÉS, CSEREKLYÉS
(cser-ek-le-es) mn. tt. csereklés-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csereklével benőtt, nádtarlós; lehullott falevelekkel födött. Csereklés nádasok. Csereklés fenyűerdő.

*CSERÉL
(cser-e-el) áth. m. cserél-t. 1) Valamely tárgyért, áruért más tárgyat, árut ad. A czigány szeret lovat cserélni. Pipát cserélni. Eben gubát cserélt. (Km). Sapkát cserél süvegen. (Km). 2) Sorsot, állapotot, más sorssal, állapottal vált fel. Lakást cserélni, helyet cserélni, nevet cserélni. Nem cserélnék veled. Öszvetételei: Becserélni, elcserélni, fölcserélni, kicserélni, megcserélni. A papiros jegyeket becserélni ezüsttel. Sötétben elcserélni a kalapot. Fölcserélni a garasokat krajczárokkal. Kicserélni jó ruhával a roszat. Megcserélni valakivel.

*CSERÉLBERÉL
(cserél-berél) ösz. áth. Ragozása: cserélek-berélek, cserélsz-berélsz, cseréltem-beréltem stb. Lásd: CSEREBERÉL.

*CSERÉLÉS
(cser-e-el-és) fn. tt. cserélés-t, tb. ~ěk. Valamely tárgyért, áruért más tárgynak, árunak adása.

*CSERELEVÉL
(csere-levél) ösz. fn. E régies, nem igen divatozott szó helyett jelenleg a törvényben szentesített váltólevél vagy rövidebben váltó használtatik általánosan. Ma jelent 1. cserealkuról szóló levelet, 2. cserjelevelet. V. ö. CSERJE és LEVÉL.

*CSERENCS
falu Gömör megyében; helyr. Cserencs-ěn, ~re, ~ről.

*CSERÉNY (1)
(cser-e-eny) fn. tt. cserény-t, tb. ~ěk. 1) Némely vidékeken a falusi konyhaajtók előtt veszszőből font félajtó, saraglya. 2) Vesszőből font saraglya, melyet két ember gyaloghintó mádjára vihet. 3) Csikósok és gulyások vesszősátora. 4) Vesszőkosár négy fogatékkal, trágyahordásra való. 5) Gyümölcsszárító, vesszőből.
Gyöke a sarjat, vesszőt jelentő cser, cserj.

*CSERÉNY (2)
falu Zólyom megyében; helyr. Cserény-be, ~ben, ~ből.

*CSERÉNYAKOL
(cserény-akol) ösz. fn. Cserénynyel, azaz vesszőből font sövénynyel kerített akol.

*CSERENYE
falu Bars megyében; helyr. Cserenyé-n, ~re, ~ről.

*CSERÉNYFA
Somogy megyei falu; helyr. Cserényfá-n, ~ra, ~ról.

*CSERÉP (1)
(cser-ép vagy cser-ep) fn. és mn. tt. cserep-et. 1) Agyagföldből, kőanyagból készült edénynek tört darabja. Eltört fazék cserepei. Üvegcseréppel megsérteni a kezét. Cserepén ismerem, milyen fazék volt. Km. Rátartja magát, mint a mécses cserép. Km. Új cserépbe avult szag tartós szokott lenni. ("Quo semel estimbuta recens, servabit odorem testa diu"). Km.
"Szegény magyar nép,
Jóra mikor lép?
Megromlott már mint cserép."
Régi dal.
2) Mint melléknév vagy öszvetételekben határozó név jelent agyagból égetett, készített valamit. Cserépedény. Cserépfazék. Cserépfödő. Cserépzsindely. Reáillik, mint disznóólra a cserépfödél. Km. Cseréptálhoz fakanál. Km. Némely vidékeken cserep.
Hangutánzó szó, am. csörömpölő, töredékeny valami. Rokon vele a török kďr-mak (törni), továbbá a német Scherbe; megvan a szláv nyelvekben is.

*CSERÉP (2)
vagy CSERÉPFALU, helység Borsod megyében; helyr. Cserép-en, ~re, ~ről, v. Cserépfalu-ba, ~ban, ~ból.

*CSEREPÁR
fn. tt. cserepár-t, tb. ~ok. Gúnyos nevök az austriai örökös tartománybeli gyalogoknak, kik egykoron fehér nadrágon fekete harisnyát viseltek. A viselet megszünvén, a név is elavúl.
Ugyanaz a szerb tsarapár szóval, mert tsarapa szerbűl am. harisnya.

*CSERÉPCSÉVE
(cserép-cséve) ösz. fn. Égetett cserépből készített csőalakú mű, vagy készület. Vízvezetékül használt cserépcsévék. Az üvegházakat cserépcsévék által fűteni.

*CSEREPCSÍK
(cserep-csík) ösz. fn. Általán, hasított ágból, vesszőből csinált csíptető. Lóheréléskor a sértett herezacskót cserepcsíkkal öszveszorítani. A fölöző söprű vesszőszálait cserepcsíkkal öszvekötni. Más kiejtéssel: cserekcsíp, s ez eredetibbnek látszik, t. i. a sarjat, cserjet jelentő cserek és csíp (csíptető) alkatrészekből.

*CSERÉPEDÉNY
(cserép-edény) ösz. fn. Szoros értelemben oly edény, mely közönséges gerencsérföldből készül, megkülönböztetésűl a porczellán-, kő- s egyéb fínomabb anyagú edényektől. Honti fazekasok cserépedényei. Cserépedényekben főzni. Cserépedényekről enni.

*CSEREPEDZÉS, CSEREPEDZIK
l. CSEREPESĚDÉS, CSEREPESĚDIK.

*CSEREPES (1)
(cser-ep-es) fn. tt. cserepes-t, tb. ~ěk. 1) Mesterember, ki a háztetőket cserépsindelylyel födi. 2) Székely tájszólás szerént: kemencze, mely cserépből van rakva.

*CSEREPES (2)
puszták Bihar, Honth, Szabolcs és Szala megyékben; KENÉZ~, falu Szabolcs megyében; helyr. Cserepes-en, ~re, ~ről.

*CSEREPES (3)
(cser-ep-es) mn. tt. cserepes-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Cserép sindelylyel födött. Cserepes ház. 2) Amiben cserepeket tartanak, amibe a törött cserepeket hányják. Cserepes gödör. 3) Átv. ért. mondjuk többféle testekről, melyek bőrei, héjai, tokjai, kérgei repedezettek, hornyoltak, ránczosak. Cserepes tenyér. Cserepes talp. Cserepes ajakak. Cserepes csiga. Cserepes föld. Cserepes kérgű fák. 4) Cserepes malacz, am. konyháról élő, cserépből evő kocza malacz, honnan átv. ért. am. szegődi. Olyan mint a cserepes malacz, akármelyik háznál hamar otthonos lesz.

*CSEREPESĚDIK
(cser-ep-es-ěd-ik) k. m. cserepesěd-tem, ~tél, ~ětt. Átv. ért. cserepessé, azaz repedékessé, göcsörtössé, hornyolttá, töredezett cseréphez hasonlóvá lesz. A mezítlábos ember talpai, a kapás tenyerei fölcserepesednek. Cserepesedik az ajka. V. ö. CSEREPES. 2).

*CSEREPĚZ
(cser-ep-ěz) áth. m. cserepěz-tem, ~tél, ~ětt. Cserépzsindelylyel beföd, födelez. Templomot cserepezni.

*CSEREPĚZÉS
(cser-ep-ěz-és) fn. tt. cserepězés-t, tb. ěk. 1) Cseréppel födelezés. 2) Fölrepedezés.

*CSEREPĚZIK
(cser-ep-ěz-ik) k. mult cserepěz-tem, ~tél, ~ett. Fölrepedez, rögössé, darabossá lesz. Cserepezik a szája, tenyere, talpa.

*CSEREPĚZŐ
(cser-ep-ěz-ő) fn. Lásd: CSEREPES, fn. 1).

*CSERÉPFALU
lásd: CSERÉP (2).

*CSERÉPFAZÉK
(cserép-fazék) ösz. fn. Közönséges gerencsérföldből alakított fazék.

*CSERÉPFĚDŐ
(cserép-fědő) ösz. fn. Lásd: CSERÉPFÖDŐ.

*CSERÉPFÖDÉL
(cserép-födél) ösz. fn. Cserépzsindelylyel födött háztető.

*CSERÉPFÖDŐ
(cserép-födő) ösz. fn. 1) Lásd: CSEREPES, fn. 2) Fazekak s hasonló konyhai edények száját takaró kupak cserépanyagból, különböztetésül a vas lemezből készített födőtől.

*CSERÉPGERENDA
(cserép-gerenda) ösz. fn. Erősebb-féle gerenda a háztetőn, mely a cserépfödelezést megbirja. A fa-zsindelyeket gyöngébb gerenda is fentartja.

*CSERĚPKÁLYHA
(cserěp-kályha) ösz. fn. Kályha, mely csereptáblákból van öszveállítva.

*CSERÉPKŐ
(cserép-kő) ösz. fn. l. PALAKŐ.

*CSERÉPMINTA
(cserép-minta) ösz. fn. A vályogvetőhöz némileg hasonló eszköz, melylyel a téglaégetőkben a cserepeknek való agyagot illő formára kiszakgatják, alakítják.

*CSERÉPMOZSÁR
(cserép-mozsár) ösz. fn. Cserépből készült mozsár, némely tárgyak öszvezúzására. V. ö. MOZSÁR.

*CSERÉPPOHÁR
(cserép-pohár) ösz. fn. Így nevezik némely tájakon, nevezetesen túl a Dunán, a bögrét, különböztetésül az üvegpohártól.

*CSERÉPSINDĚLY
l. CSERÉPZSINDĚLY.

*CSERÉPTÁL
(cserép-tál) ösz. fn. Közönséges gerencsérföldből való mázos tál. Cseréptálhoz fakanál. (Km).

*CSERĚPTETŐ
(cserěp-tető) ösz. fn. l. CSERĚPFÖDÉL.

*CSERÉP-VÁRALJA
falu Borsod megyében; helyr. Cserép-Váraljá-n, ~ra, ~ról.

*CSERÉPZSINDĚLY
(cserép-zsinděly) ösz. fn. Agyagból égetett, s épületek födözésére való zsindelyforma cseréplemez.

*CSEREREJTVÉNY
(csere-rejtvény) ösz. fn. 1) A szavak bötücseréje által előhozott újabb találó értelem. pl. korom, komor. 2) Oly föliratos szó, vagy több szavak sora, melyek visszájáról olvasva egymásra viszonyló értelmet adnak, pl. Eva, Ave.

*CSERĚS (1)
(cser-ěs) fn. tt. cserěs-t, tb. ~ěk. Erdő, mely cserfákból áll. Cseresben makkoltatni a sertéseket. Olyan mint: bükkös, tölgyes, szilas, fűzes, stb.

*CSERĚS (2)
(cser-ěs) mn. tt. cserěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Cserrel bővelkedő, cserrel benőtt. Cseres hegy, cseres vidék. 2) Cserlúggal teljes. Cseres kád a timároknál.

*CSERES (3)
v. CSERESE, vagy CSERESSE, falu Kraszna megyében; helyr. Cseres-en, ~re, ~ről, vagy Cseresé-n, ~re, ~ről.

*CSERÉS
(csere-es) mn. lásd: CSERJÉS.

*CSERESE
lásd: CSERES, (3).

*CSERÉSKALMÁR
(cserés-kalmár) ösz. fn. Kalmár, ki árut áruért ad-vesz, nem pedig pénzen.

*CSERESNYE, CSERESZNYE
fn. tt. cseresnyét. A cseresnyefának gömbölyü, leves, piros vagy barna, vagy sárga szinű, csontármagu gyümölcse. Fekete, piros, ropogós, hólyagos, oltott, öreg szemű cseresnye. Nem jó a nagy urakkal egy tálból cseresnyét enni. Km. Cseresnyét az urának, magvát a tányérnak. Km. Elég cseresnyéje, de férges. Km.
Idegen eredetű szó, hellenül kerasion, latinul cerasum, szlávul tseresnya, francziául cerise, németül Kirsche, továbbá törökül kirasz, kiresz, kiraz, perzsáúl csarászja vagy csereszje (Beregszászi olvasása szerént), cseraszije (Mátyás Flórián olvasása szerént), arabul karászja. A törökben s több keleti nyelvekben kďrmďzď vereset jelent, a szláv nyelvekben is cserven eléfordul veres jelentéssel, és kerw am. vér.

*CSERESNYE- vagy CSERESZNYEBOR
(cseresznye-bor) ösz. fn. Cseresnye levéből készített ital, vagy beáztatott cseresnyével fűszerezett bor.

*CSERESNYE- vagy CSERESZNYEFA
(cseresznye-fa) ösz. fn. Keletről származott, s hazánkban meghonosodott gyümölcsfa, mely Linné növénytana szerént a tizenkettedik sereg első rendébe tartozik. A cseresnyefa különféle asztalosművekre alkalmas.

*CSERESNYE- vagy CSERESZNYEMAG
(cseresnye-mag) ösz. fn. A cseresnye-féle gyümölcsnek csontárnemü magva.

*CSERESNYE- v. CSERESZNYEMAGSZESZ
(cseresnye-mag-szesz) ösz. fn. Cseresnyemag beléből égetett szesz.

*CSERESNYE- vagy CSERESZNYEPÁLINKA
(cseresnye-pálinka) ösz. fn. Cseresnyéből égetett szeszes ital.

*CSERESNYE- vagy CSERESZNYEPÉP
(cseresnye-pép) ösz. fn. Pép-féle nyalánkság befőzött cseresnyéből.

*CSERESNYE- v. CSERESZNYEPIROS
(cseresnye-piros) ösz. mn. Piros cseresnyéhez hasonló szinű. Cseresnyepiros ajkak.

*CSERESNYÉS, CSERESZNYÉS
(1), (cseresnye-es) fn. tt. cseresnyés-t, tb. ~ěk. Cseresnyefákból álló erdő, vagy kert.

*CSERESNYÉS, CSERESZNYÉS
(2), (cseresnye-es) mn. tt. cseresnyés-t vagy ~et, tb. ~ek. Cseresnyével bővelkedő; cseresnyével készített, fűszerezett. Cseresnyés kert, cseresnyés lepény, rétes.

*CSERESNYE- vagy CSERESZNYESZÁR
(cseresnye-szár) ösz. fn. Szár, melynél fogva a cseresnyebogyó a termő ágról függ. V. ö. SZÁR.

*CSERESNYE- vagy CSERESZNYESZĚM
(cseresnye-szěm) ösz. fn. Egyes cseresnyebogyó.

*CSERESNYE- vagy CSERESZNYESZIN
(cseresznye-szin) ösz. fn. Szin, mely a szeresnyééhez hasonló. Eleven, sötét piros cseresnyeszín. Használtatik melléknévül cseresnyeszinű helyett is.

*CSERESNYE- v. CSERESZNYESZINŰ
(cseresnye-szinű) ösz. mn. A cseresnyeszinhez hasonló szinű. V. ö. SZIN. Cseresnyeszinű kelme.

*CSERESNYE- vagy CSERESZNYEVÍZ
(cseresnye-víz) ösz. fn. Cseresnye húsából sajtólt vagy főzött víz.

*CSERESSE
lásd: CSERES, (3).

*CSERESZNYEG
(cső-eresznyeg?) fn. tt. cseresznyeg-ět. A kemencze vagy kályha szája fölött levő kis szelelő lik.

*CSERETŐZS
(csere-tőzs), l. CSEREVÁSÁR.

*CSEREVÁSÁR
(csere-vásár) ösz. fn. Kereskedés, mely árukat nem pénzen, hanem más hasonló értékű árukon vált be.

*CSERĚZ
(cser-ěz) áth. m. cserěz-tem, v. cserz-ěttem, ~tél, vagy ěttél, cserz-ětt, htn. ~ni, vagy cserz-eni. A bőrt cser nevű lúggal puhítja, elkészíti. Egy talpat cserzenek. Km. másképen: Együtt fújják a követ. Hogy a varga cserezze ki bőrét. Km. Átv. ért. kicserezni a lovat, am. lejárni, megdögleszteni.

*CSERĚZÉS
lásd: CSERZÉS.

*CSERĚZŐ
lásd: CSERZŐ.

*CSERFA
(cser-fa) ösz. fn. A tölgyek osztályának egyik faja, mely valamennyi között legerősebb parázst ad, s tüzelőre, fűtésre legalkalmasabb. Erős mint a cserfatűz. Km. Magról kel a cserfa is. Km. Cserfaerdő. Cserfaerdőben almát keres. Km.

*CSERFAGYÖNGY
(cser-fa-gyöngy) ösz. fn. Fagyöngyhöz hasonló élődi növény, mely a tölgy- és cserfákon élődik. Máskép: fakín. (Loranthus).

*CSERFAPIPA
(cser-fa-pipa) ösz. fn. Az agg cserfának buborcsékos gyümölcséből alakított pipa, mit a gyermekek játék gyanánt használnak.

*CSERFÁS
(cser-fás) ösz. mn. és fn. Cserfákkal bővelkedő. Cserfa-erdő, cseres-erdő.

*CSERFATAPLÓ
(cser-fa-tapló) ösz. fn. Az odvasodásnak indult vén cserfa porhanyós bele, mely megszáradván a tűzkő szikrájától meggyúlad, s kellemes szagával kinálkozik a pipásoknak. Hasonló hozzá, de porhanyóbb a bükkfatapló.

*CSERFATŰZ
(cser-fa-tűz) ösz. fn. Cserfának a tüze. Cserfának a parázsa. Erős mint a cserfatűz. Km.

*CSĚRGE
(csěr-ěg-e) fn. tt. csergét. Székely szó, jelent, a közönséges lópokrócznál valamivel szebb takarót, melylyel a szegény emberek takaródznak. Van lócserge is, melyet lóra terítenek.

*CSERGED
KIS~, NAGY~, több helység Erdélyben; helyr. Cserged-ěn, ~re, ~ről.

*CSĚRGED
(csěr-ěg-ed) önh. mn. csěrged-tem, ~tél, ~ětt. l. CSĚRGEDĚZ.

*CSĚRGEDĚZ
(csěr-ěg-ed-ěz) önh. m. csěrgeděz-tem, ~tél, ~ětt. Mondjuk, kis patakról, sédről, csermelyről, mely kavicsos ágyában cseregve hömpölyög.

*CSĚRGEDĚZŐ
(csěr-ěg-ed-ěz-ő) mn. tt. csěrgeděző-t. Csergedezve folyó, csörgedező. Csergedező patak, séd, csermely. Átv. ért. csergedező vér. am. serkedező.

*CSĚRGÉS
(csěr-ěg-és) fn. tt. csěrgés-t, tb. ~ěk. 1) Némely madarak sajátnemű csěr csěr hangzásu szólása. Szarka csergése. Csergőrécze csergése. 2) Bizonyos eszköznek hasonló hangja, máskép: csörgés. Láncz, fegyverek csergése.

*CSERGET
(cser-ěg-et) áth. m. cserget-tem, ~tél, ~ětt. Gyakran cserdít. V. ö. CSERDÍT. Ostorral cserget. Ne csergess annyit (t. i. ostornemű eszközzel).

*CSĚRGET
(csěr-ěg-et) l. CSÖRGET.

*CSĚRGETĚG
(csěr-ěg-et-eg) fn. tt. csěrgeteg-ět. Kis csergő patak, csermely, séd. Máskép: csörgeteg. Sások között hömpölygő kis csergeteg. "Leszálla egy napon a csergetegnek vizében." Debreczeni Legendáskönyv.

*CSERGETŐ (1)
(cser-eg-et-ő) fn. vagy mn. tt. csergető-t. Személy aki cserget, vagy eszköz, amivel csergetnek.

*CSĚRGETŐ (2)
puszta Sopron megyében; helyr. Csěrgető-n, ~re, ~ről.

*CSĚRGETYÜ
(csěr-ěg-ety-ü, vagy csěr-ěg-et-ő) fn. tt. csergetyűt. A szőlőkben, vetéseken, szérükön, asztagokon használt kelepelő eszköz, melyet vagy az őrök, csőszök forgatnak, vagy a szél kelepelni késztet, hogy a madarak elijedjenek. Szélesb ért. más hasonló nemű gyermeki játékszer.

*CSĚRGETYŰZ
(csěr-ěg-et-ő-öz), önh. m. csergetyűz-tem, ~tél, ~ött. Csergetyűvel kelepel.

*CSĚRGŐ
(csěr-ěg-ő) mn. és fn. tt. csěrgő-t. 1) Cseregve folydogáló. Csergő patak. 2) Hasonló hangon szóló. Csergő szarka. 3) Mint főnév am. ily hangot adó eszköz, vagy játékszer, vagy harangocska. V. ö. CSÖRGŐ.

*CSĚRGŐKÁCSA
(csěrgő-kácsa) ösz. fn. Lásd: CSÖRGŐKÁCSA.

*CSĚRGŐSAPKA
(csěrgő-sapka) ösz. fn. Lásd: CSÖRGŐSAPKA.

*CSERHAJ
(cser-haj) ösz. fn. 1) A cserfának kérge, mely göcsörtös, repedezett szokott lenni. 2) Némely más növények- vagy gyümölcsöknek a cserhajhoz hasonló bőre, pl. a dinnyeé.

*CSERHAJÚ
(cser-hajú) ösz. mn. Minek olyan kérge, bőre van, mint a cserfának, azaz göröncsös, repedezett. Cserhajú dinnye, tök.

*CSERHÁT
(cser-hát) ösz. fn. Általán am. magasabb fekvésű, cserjés erdős vidék több megyében. Van ily nevű puszta is Somogyban, s hegy Nógrádban.

*CSERHEGY
puszta Vas megyében; helyr. Cserhegy-ěn, ~re, ~ről.

*CSERHÉJ
(cser-héj) ösz. fn. Lásd: CSERHAJ.

*CSERHÉJU
(cser-héju) ösz. mn. Lásd: CSERHAJÚ.

*CSERHÉJVÍZ
(cser-héj-víz) ösz. fn. Lásd: CSERVÍZ.

*CSERI
több puszták neve; helyr. Cseri-be, ~ben, ~ből.

*CSERIBARÁT
(cseri-barát) ösz. fn. Így nevezték hajdan a szent Ferencz rendi szerzeteseket. "Engem hajdan egy cseribarát diákul tanított." Kisfaludy K. Mátyás deák.

*CSERISOR
erdélyi falu Hunyad megyében; helyr. Cserisor-on, ~ra, ~ról.

*CSERISZERZET
(cseri-szerzet) ösz. fn. Szent Ferencz rendi barátok szerzete.

*CSERJE
(cser-je) fn. tt. cserjét. Tulajdonkép, apró cserfacsemete, vagy cserfahajtásokból álló bokros hely, milyet a kiirtott cseresekből lett legelőkön láthatni. Általán pedig, akármily vad bokrok, melyeket a legelő marha felnőni nem enged. Növénytani ért. törpe fák neméhez tartozó növények, melyek törzsei szintén több évekig élnek, s tőről kezdve ágasbogas bokrokat képeznek, pl. a galagonya, csipkebokor. stb.

*CSERJEFA
(cserje-fa) ösz. fn. Bokorképen tenyésző apró fa, pl. a nagyobb erdei fák alatt, vagy a baromjárta legelőkön, egyszerüen: cserje.

*CSERJEMÁLVA
(cserje-málva) ösz. fn. Bokornövény, vörös virágokkal, melynek levelei a közönséges nyárfáéhoz hasonlók. (Malva arborea).

*CSERJÉS
(cser-je-es) mn. tt. cserjés-t v. ~et, tb. ~ek. Cserjékkel bővelkedő, cserjékkel benőtt. Cserjés erdő, cserjés legelő. V. ö. CSERJE.

*CSĚRK
(csěr-k) elvont vagy elavult törzsök, meg van csěrka, csěrkěl, csěrkělődik, csěrkěsz stb. származékokban. Értelme egyezik a kerek, körös szókéval. A gyöke is csěr egy a kér, kör gyökökkel. Innen származik csěrkabala is, mely am. körkabala. Egyébiránt közelebbről rokon vele a latin: circa, circum, s a magyar czirk, melytől czirkál, czirkalom eredtek, valamint a kurkál törzse kurk is.

*CSĚRKA
(csěr-ka) mn. tt. cserkát. Kemenesali tájszó, am. gondor, göndör hajú, szőrű. V. ö. CSĚRK.

*CSERKABALA
(cser-kabala, azaz ker- vagy kör-kabala) ösz. fn. Székely szó, másutt ördög lova, bolond lomba, azaz: földbe vert czölöpre keresztül tett dorong, melyet forgatni lehet. A pórsuhanczok addig forgatják és hajtják, mig a rajtaülőt elszédítve levetik.

*CSĚRKE
(csěr-ke, azaz csěr-ěg-ő, csěr-g-ő) fn. tt cserkét. Déli Afrikában otthonos kakuk, mely a mi közönséges kakukmadarunknál kisebb, és mézzel él. (Cuculus indicator).

*CSĚRKĚL
(csěrk-ěl vagy csěr-ěg-ěl) áth. m. csěrkěl-t. Valamit lopva, alattomosan, leselkedve kerülget, hogy hatalmába ejtse. Rokon vele: czirkál.

*CSĚRKĚLÉS
(csěrk-ěl-és) fn. tt. csěrkělés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valaki cserkel. Lásd ezt.

*CSĚRKĚLŐDIK
(csěrk-ěl-ő-d-ik) k. m. csérkělőd-tem, ~tél, ~ött. Lopva jár, kel, bujkálva leskelődik valamire vagy valakire.

*CSERKESZ
(latinul: circassius) fn. tt. cserkesz-t, tb. ~ek. Kaukáz vidékének szép termetök- és vitézségökről híres lakosi. Dicsérik kivált a cserkesz nőket.

*CSĚRKESZ
(csěr-k-esz) fn. tt. csěrkesz-t, tb. ~ěk. 1) Balaton mellett am. halászsegéd, a ki köröskörül jár. Ha a szerencse szolgál, a fogott halaknak felét a halászbiró a háló szükségeire félreteszi; a másik feléből pedig a cserkeszek a halászokkal osztosznak. 2) Kemenesalján: Keskeny karimáju (vagy körű) kalap.

*CSĚRKÉSZ (1)
(csěr-k-ész) áth. m. csěrkész-tem, ~tél, ~ětt. Körüljárva, czirkálva kutat, keres, szaglász, vizslat valamit. Cserkésznek a vadászok, a vadászebek. A pandurok cserkészik a zsiványokat. Hasonló hozzá a vastaghangú: kurkász.

*CSĚRKÉSZ (2)
csěr-k-ész) fn. tt. csěrkész-t, tb. ~ěk. Leselkedve, szaglászva, vizslatva járó, kutató, czirkáló, kurkász.

*CSĚRKÉSZÉS
(csěr-k-ész-és) fn. tt. csěrkészés-t, tb. ~ěk. Leselkedés, szaglászva, vizslatva, köröskörűl járás, kutatás.

*CSERKŐ
(cser-kő) ösz. fn. Sziklafaj, mely augit, mezei spath- és magnesvaskő vegyülékéből áll, s igen tömör és kemény; törésében lapos kagylóteknős és egyenetlen, mintegy cserhéjú, honnan a neve. (Basaltes).

*CSĚRKŐDIK
(csěr-k-ő-d-ik) lásd: CSĚRKĚLŐDIK.

*CSERKÖLYÜ
(cser-kölyü) ösz. fn. Malomféle eszköz a timároknál, melylyel a cserkérget és gubacsot öszvezúzzák, megőrlik, mielőtt csávát készítenének belőle.

*CSERKÚT
falu Baranya megyében; helyr. Cserkút-on, ~ra, ~ról.

*CSERLÉ
(cser-lé) ösz. fn. Megőrlött s beáztatott cserhéjnak és gubacsnak leve, melylyel a timárok a bőröket puhítani szokták.

*CSERLEVÉL
(cser-levél) ösz. fn. A cserfának sajátságos alakú csipkés levele.

*CSERMAKK
(cser-makk) ösz. fn. A cserfának hosszukás, tojásdad makkféle gyümölcse. V. ö. MAKK. Csermakkon hizlalt sertések.

*CSERMALOM
(cser-malom) ösz. fn. l. CSERKÖLYÜ.

*CSĚRMELÉK
lásd: CSÖRMELÉK.

*CSĚRMĚLY (1)
CSĚRMĚLY, (csěr-m-ěly) fn. tt. csěrměly-t, tb. ~ěk. Csergedező kis patak, különösen hegyi patak. Némileg hasonló hozzá a török ďrmak, noha a törökben a gyökből (ďr) hiányzik a cs hang, s inkább ér-, ár-val egyezik. (csěr-m-ěly) fn. tt. csěrměly-t, tb. ~ěk. Csergedező kis patak, különösen hegyi patak. Némileg hasonló hozzá a török ďrmak, noha a törökben a gyökből (ďr) hiányzik a cs hang, s inkább ér-, ár-val egyezik.

*CSĚRMĚLY (2)
puszta Sáros megyében; helyr. Csermely-en, ~re, ~ről.

*CSĚRMĚLYE
(csěr-m-ěly-e) fn. tt. csermelyét. 1) Csermely, azaz kis patak. 2) A buza között teremni szokott vadócz, mely a lisztet, s a belőle készített süteményt igen kékké teszi. Máskép: csormolya, vagy csörmelék.

*CSĚRMĚLYFINTOR
(csěrměly-fintor) ösz. fn. Növényfaj a fintorok neméből, mely a csormolyától abban különbözik, hogy murvái zöldek, csészefogai hosszú szőrösek, bokrétája kinyilt szájú, egészen sárga. Máskép: feketebúza, vagy rókafarkfű. (Melampyrum barbatum. W.)

*CSERMEND
falu Nyitra megyében; helyr. Csermend-ěn, ~re, ~ről.

*CSERMŐ
falu Arad megyében; helyr. Csermő-n, ~re, ~ről.

*CSĚRMÖLY
(csěr-m-öly) fn. tt. csěrmöly-t, tb. ~ök. Sasfaj Európában, Siberiában és Amerikában, mely a folyók és tengerek partjain tartózkodik, s nagyobb halakat fogdos, cserkész. (Falco haliaetos).

*CSĚRMÖLYE
lásd: CSĚRMĚLYE, CSORMOLYA.

*CSERNA
falvak Temes megyében, Erdélyben Hunyad megyében, KIS~, NAGY~, Trencsén megyében; helyr. Cserná-n, ~ra, ~ról.

*CSERNAFALVA
l. CSERNYEFALVA.

*CSERNAHÓ
falu Zemplén megyében; helyr. Csernahó-n, ~ra, ~ról.

*CSERNÁTFALU
Brassó vidéki helység Erdélyben; helyr. Csernátfalu-ba, ~ban, ~ból.

*CSERNÁTON
AL~, vagy ALSÓ~, FFL~, vagy FELSŐ~, székely falvak; helyr. Csernáton-ba, ~ban, ~ból.

*CSERNE
falu Trencsén megyében; helyr. Cserné-n, ~re, ~ről.

*CSERNED
puszta Tolna megyében; helyr. Cserned-ěn, ~re, ~ről.

*CSERNEFALVA
vagy CSERNYEFALVA, helység Kővár vidékében.

*CSERNEGYHÁZ
falu Temes megyében; helyr. Csernegyház-ra, ~on, ~ról.

*CSERNEK
erdélyi falu Belső-Szolnok megyében; helyr. Csernek-en, ~re, ~ről.

*CSERNELY
falu Borsod megyében; helyr. Csernely-ěn, ~re, ~ről.

*CSERNYE
falu Veszprém megyében; helyr. Csernyé-n, ~re, ~ről.

*CSERNYŐ-ÁGH
falu Zemplén megyében; helyr. Csernyő-Ágh-on, ~ra, ~ról.

*CSÉROS
(csér-os) mn. tt. cséros-t, vagy ~at. tb. ~ak. Göcsejben és Somogyban am. sárvizes, lustos, csajtos, csettres. Esőben, sárban cséros lesz a szoknya alja, a gatyaszár.
Gyöke csér am. a vastaghangú sár. Egyébiránt így is elemezhető: csór-os, azaz, csorgós.

*CSERŐCZE
(cser-ő-cze) fn. tt. cserőczét. Apró cserjékből álló sűrüség, erdőcske, vagy fiatal cseres.

*CSERŐKÖZ
puszta Heves megyében; helyr. Cserőköz-ön, ~re, ~ről.

*CSERPA
fn. tt. CSERPÁT. Gömörben, Tornában s néhutt túl a Dunán is jelent vízmerítő kisebbféle edényt, vagy kis mérő kobakot, kupát. Bötüáttétellel hasonló hozzá a molnárok kis mérőedényét jelentő ficsór, máskép: finak. Vagy talán a cserép (mint edény) szóból alakult?

*CSERPAJTA
(cser-pajta) ösz. fn. A timárok pajtája, azaz lerakóhely, hová a használandó cserfahéjat és gubacsot betöltögetik.

*CSERPÁK
tt. cserpák-ot; lásd: CSERPA.

*CSERPENYŐ
somogyi tájejtéssel, am. a közös divatú serpenyő. Lásd ezt.

*CSERPÖLE
(cser-pöle) ösz. fn. tt. cserpölét. Erdei egér, a téli alvók neméből. Kedveli a gyümölcskerteket is, melyeknek nagy károkat csinál. V. ö. PÖLE.

*CSERSAV
(cser-sav) ösz. fn. Cserhéjból kivont sav.

*CSERSZAK
(cser-szak) ösz. fn. Gombóczokká vagy pogácsákká gyúrt cser- vagy gubacsliszt, melyet a timárok használnak a bőrkészítéshez.

*CSERSZ vagy CSĚRSZ
természeti hangutánzó, melyből csěrszěg, csěrszěgés származtak.

*CSERSZĚG vagy CSĚRSZEG
(csěrsz-ěg) önh. m. csěrszěg-tem, ~tél, ~ětt. A puskáról mondatik, midőn a serpenyőjében levő puskapor ugyan meggyúlad, de a töltés el nem sül, máskép: csötörtököt mond.

*CSERSZEGÉS vagy CSĚRSZĚGÉS
(csěrsz-ěg-és) fn. tt. csěrszěgés-t, tb. ~ěk. Lőpor lobbanása.

*CSERSZIGORÁLL
(cser-szigoráll) ösz. fn. A szigorállok neméhez tartozó növényfaj; virágai oladlfürtökben; levelei ellenesek, nyeletlenek, ránczosak; csészelevelei egyenetlenek; szára megdülő, két oldalán prémes. Máskép: fattyú veronika. (Veronica chamaedrys).

*CSERSZÍN
(cser-szin) ösz. fn. és mn. Olyan szín, vagy szinű, mint a timárok cserlúgja, vagy a megörlött cserhéj és gubacs. Cserszin bunda.

*CSERSZINŰ
(cser-szinű) ösz. mn. l. CSERSZÍN.

*CSERTALAKOS
falu Szala megyében; helyr. Csertalakos-on, ~ra, ~ról.

*CSERTAPLÓ
(cser-tapló) ösz. fn. CSERFATAPLÓ.

*CSĚRTĚL
(csěrt-ěl) önh. m. csěrtěl-t. Fegyvereket vagy más érczből vagy cserépből való eszközöket öszveütve csörgést, zörgést csinál.

*CSERTES v. CSERTÉS
ALSÓ~, FELSŐ~, több falu Erdélyben; helyr. Csertés-en, ~re, ~ről.

*CSERTES-KÓSA
vagy CSERTES-KÖZ, erdélyi falu, Hunyad megyében; helyr. ~Kósá-n, ~ra, ~ról vagy ~Köz-ön, ~re, ~ről.

*CSERTÉSZ
több helység neve; helyr. ~ěn, ~re, ~ről.

*CSĚRTET
lásd: CSÖRTET.

*CSERTETŐ
(cser-tető) ösz. fn. 1) Cserfa teteje, hegye. 2) Cserfákkal benőtt hegynek csúcscsa, magaslata.

*CSERTŐ
falu Somogy megyében; KIS~, NAGY~ vagy ÖREG~, puszták Pest megyében; helyr. Csertő-n, ~re, ~ről.

*CSERTÖLGY
(cser-tölgy) ösz. fn. Lásd: CSERFA.

*CSERTÖLGYES
(cser-tölgyes) ösz. fn. Lásd: CSERES.

*CSERTYÁN
puszta Bars megyében; helyr. Csertyán-ba, ~ban, ~ból.

*CSERVÍZ
(cser-víz) ösz. fn. Timárok, tobakok, cseresvargák bőráztató és puhító vize, mely megőrlött cserhéjjal és gubacscsal van vegyítve.

*CSERZ
(cser-ěz) áth. m. cserz-ětt. htn. ~eni. Lásd: CSERĚZ.

*CSERZÉS
(cser-ěz-és) fn. tt. cserzés-t, tb. ~ěk. A bőrnek cservízbe, cserlúgba áztatása, illetőleg puhítása.

*CSERZĚTT
(cser-ez-ětt) mn. tt. cserzětt-et. Ami cservízzel, cserlúggal van áztatva, puhítva, kikészítve. Cserzett bőr.

*CSERZŐ
(cser-ěz-ő) fő- és mn. tt. cserző-t. Timárlegény, kinek különösen szakmánya a cserzés. Megegyezik vele hangban és értelemben a latin cerdo. Melléknévileg, aki cserz. Cserző varga.

*CSERZŐVARGA
cserző-varga) ösz. fn. Varga, ki a bőrt maga készíti, különböztetésül az oly vargától, ki a feldolgozandó bőrt timártól vásárolja. Máskép: cseresvarga, magyar timár, horvát varga.

*CSESZ (1)
két testnek egymáshoz surlódását utánzó természeti hang, melyből csesze, cseszel, cseszetel származtak. Hasonlók hozzá: csisz (csiszol), csosz, (csoszog), csusz (csusztat)

*CSESZ (2)
(hangutánzó) áth. m. csesz-tem, ~tél, ~ětt. Valamely testet egy másik által csiszolva dörzsöl, fésül, kefél, vakar, súrol. Jobbára átvitt pajkos értelemben a nemi közösülésről mondatik, miért tisztes társasági és irói nyelvben, hanemha az orvosiban, nincsen helye.

*CSESZE
(csesz-e, azaz, csesz-ő) fn. tt. cseszét. Baranyában am. a kemenczefütésnél használt piszkafa, cseszelőfa.

*CSÉSZE
(cső-sze vagy csév-sze azaz csőves eszköz), fn. tt. csészét. 1) Kisebb szerü, fínomabb agyagból készült tálczaforma edény. Leveses csésze, kávés csésze, mártalékos csésze. 2) A mérlegnek azon edénye, melybe egyfelül a mérték, másfelül a mérendő tárgy tétetik. 3) A virágok alsó, rendesen homorú része, melyből oldalt a szirmok, közepett pedig a himszálak, magcsira, stb. bujnak ki.
Rokonok vele a szanszkrit csasaka (pohár), hellen kuaJoV [pohár], latin cyathus, német Tasse, franczia tasse, olasz tazza, angol dish, szláv csassa, csisse, tsasa stb.

*CSÉSZEBORITÉK
(csésze-boriték) ösz. fn. A virágok csészéjét képező, keményebb levélanyagú burok.

*CSÉSZECSIGA
(cszésze-csiga) ösz. fn. A csigák egyik neme, melynek tekenője nincsen, hanem csészealakú, a sziklákon, s más kemény testeken állandóan tartózkodik. (Patella). Fajai: veres ajakú-, közönséges-, mocsári-, hasadt-, kecskeszemü csészecsiga.

*CSÉSZEKÚT
(csésze-kút) ösz. fn. Növénynem a két főbb hímesek és födetlenmagvúk seregéből; csészéje nagy harang-, vagy töltsérforma, (mintegy kútat képező), karimáján apró tövisfogak (Molucella).

*CSÉSZEKÜRT
(csésze-kürt) ösz. fn. A nyolczhímesek seregéhez tartozó növénynem; csészéje a magzat fölött csöves, szűk hosszú nyakú. (Oenothera). Alnemei részint hosszú hengeres tokúk, részint hasas szegletes tokúk.

*CSESZEL
(csesz-el) áth. m. cseszel-t. Csiszol, dörzsöl, súrol, vagyis gyakrabban, folytonosan csesz.

*CSESZELŐDIK
(csesz-el-őd-ik) k. m. cseszelőd-tem, ~tél, ~ött. Dörgölődik, surlódik, csiszolódik. Cseszelődik a kocsioldal a kerékkel.

*CSÉSZENEMŰ
(csésze-nemű) ösz. mn. Tulajdon vagy átvitt értelmű csészék neméhez tartozó, azok tulajdonságával biró. Csészenemű edények. Csészenemű növényrészek. Csészenemű csigák.

*CSÉSZEPÖRCZ
(csésze-pörcz) ösz. fn. Növénynem az öthímesek seregéből; csészéje ötlevelű, porczogó (pörcz) forma, szines, levelkéi boltos hegyűk, bokrétája nincs; tokja öt kopácsu, egy magvu. (Illecebrum).

*CSÉSZESZÁRNY
(csésze-szárny) ösz. fn. A kétfalkások seregébe, s nyolczhímesek rendébe tartozó növénynem; bokrétája két szirmu, a felső rövid, hengeres szabásu, két fogú, az alsó homorú, lapított, gyakran rojtos hegyű; csészéje öt levelű, ketteje nagyobb. (Polygala) Fajai: keserű, pacsirta, nagyobb, aranyos csészeszárny.

*CSÉSZÉTLEN
(csésze-etlen) mn. tt. csészétlen-t, tb. ~ěk. Mondjuk növényekről, melyeknek csészéjök nincs. V. ö. CSÉSZE.

*CSESZIK
(csesz-ik) k. m. csesz-tem, ~tél, ~ětt. Átvitt aljas beszédben am. nemi ösztön kielégítése, vagy paráználkodás végett nővel közösűl.

*CSÉSZIKE
(csészi-ke) fn. tt. csészikét. Kis csésze. V. ö. CSÉSZE.

*CSESZKÓ
(csesz-kó vagy csisz-kó) fn. tt. cseszkó-t. A csizmaziák népies gúnyneve, vagy a bőrcseszés-, bőrcsiszolástól, vagy maga a csizmazia szóból elferdítve.

*CSESZLE (1)
(csesz-le, azaz csesz-el-ő), cseszlét. Muszlicza, muszka, borbogár. Székely tájszó.

*CSESZLE (2)
mn. tt. cseszlét. Hitvány, kicsi, nyeszlett, mintegy kicsinynyé csiszolt, koptatott. Cseszle sovány ember. Székely szó. Kemenesalon: teszefosza, toszonkos.

*CSESZNEK
falu Veszprém megyében; helyr. Csesznek-ěn, ~re, ~ről.

*CSESZTE
vagy CSÁSZTA, mváros Pozsony megyében; helyr. Cseszté-n, ~re, ~ről.

*CSESZTVE
MAGYAR~ vagy MAROS~, OLÁH~, erdélyi faluk Alsó-Fejér megyében; helyr. Csesztvé-n, ~re, ~ről.

*CSET, CSĚT
elvont hangutánzó gyök, vastaghangon csat. Származékaik: csetlik, csetten, csete (pata); csata, csattan, csattog, stb.

*CSETE
(cset-e) fn. tt. csetét. 1) Szőlőnek vagy más gyümölcsnek péld. naspolyának több együtt levő magvai. 2) Somogyban am. földi bodza. Mindkét érteményben a csuta vagy csutak szóval rokon. 3) Az ikerített csetepata szóban hangutánzó.

*CSETEBOTA
(csete-bota) ösz. mn. Ügyetlen, együgyü, aki csetlik-botlik. Csetebota ember. Balatonmelléki tájszó.

*CSETEKLIK
(cset-ek-l-ik) k. m. csetekl-ětt. htn. ~eni. Túl a Dunán mondják rugóra járó késről, vagy hasonló eszközről, midőn pengéje kibiczaklik, félrefintorodik.

*CSETÉNY
falu Veszprém megyében; helyr. Csetény-be, ~ben, ~ből.

*CSETEL
lásd: CSETLIK.

*CSETEPATA, CSETEPATÉ
(csete-pata vagy -paté) ösz. fn. Háboru folytában történő kisebb csatározások, öszveütközések az ellenséges seregek egyes csapatai között. Átv. ért. perlekedés, veszekedés, csitipati, perpatvar.

*CSETEPATÁZ
(csete-patáz) ösz. önh. 1) Háboru folytában az ütközet előtt, vagy ütközeten kivül az ellenhad kisebb csapatai öszveütnek, előkészületi csatát képeznek. 2) Perlekedik, nagy zajjal, verekedéssel veszekszik.

*CSETEPATÁZÁS
(csete-patázás) ösz. fn. Kisebb öszvecsapások. Perlekedés, zajos veszekedés.

*CSETEPATÁZÓ
(csete-patázó) ösz. fn. A háboruban, olyan vitéz, vagy csapatsereg, mely az ellenféllel kisebb harczokba ereszkedik, s ismét visszavonúl a deréktesthez.

*CSETEPATÉ, CSETEPATÉZ
l. CSETEPATA, CSETEPATÁZ.

*CSETER (1)
(cset-er) áth. m. cseter-t. Túl a Dunán némely tájakon am. teker, csavar. Hasonló hozzá: seder, vastaghangon: sodor, sadar.

*CSETER (2)
fn. tt. cseter-t, tb. ~ek. 1) Székelyeknél am. négy, néha többfelé hasított faderéknak egyegy darabja, illetőleg negyede, melyet leginkább szermámfául használnak. 2) Szatmár vidékén vastagabbféle ilyetén deszka.
Mennyiben négyfelé hasított fának egy negyedét jelenti, az árja nyelv családbeli, négyet jelentő szókkal rokon; ilyenek a szaszkritban csatvar, csatur, zendben csatuvar, latinban quatuor, görögben tessareV, a szláv nyelvekben csettari, csetare, cseturi, keturi, stiri, cztery stb. a törökben is dört am. négy. V. ö. CSETERT.

*CSETER (3)
fn. tt. cseter-t, vagy csetr-et. Alsó Vágmellékén, illetőleg Mátyusföldön am. sárvizes mocsok, csajt. Származéka: csetres, azaz, sárvizes, csajtos, lustos, cséros.

*CSETERT
fn. tt. csetert-et. Mindennemü kerek tárgynak átmérője, pl. a kenyér csetertje egy arasz. Székelyszó. Máskép: csötört. Molnár Albertnél csötör am. a latin modius, azaz, véka, vagyis a köbölnek negyedrésze, és szerbül csetwert am. negyed. A két átmérő vonalban keresztül szelt kenyér, sajt stb. szintén négy részre válik. V. ö. CSETER.

*CSETERTEK
régies, például a Nádor-codexben, a Nyelvemlékek vegyes tárgyu irataiban, sőt a tájnyelvben ma is divatos, csötörtök helyett; lásd ezt.

*CSETFALVA
Beregh megyei falu; helyr. Csetfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSETINA
fn. tt. csetinát. Ujjnyi vastagságu fenyőhajtás, fenyővessző. Székely szó. Idegenül hangzik.

*CSETLÉKĚNY
(cset-el-é-kěny) mn. tt. csetlékěny-t, tb. ~ek. Aki vagy ami könnyen csetlik. Csetlékeny emlékezetü am. feledékeny.

*CSETLÉS, CSĚTLÉS
(cset-el-és) fn. tt. csetlés-t, többes: ~ěk. 1) A lábaknak megcsuszamodása, botlása. Csetlésbotlás. 2) Bicsaklás, hanyatlás, rugonyos, csapó eszköznek félre, vagy fonák hajlása.

*CSETLIK
(cset-el-ik) k. m. csetl-ett, htn. ~eni. Mondatik 1) az állati lábakról, midőn kicsúsznak, botlanak. Innen: csetlik botlik. 2) a nyelvről, midőn hebeg, vagy olyat mond, mit el kellett volna hallgatnia. 3) holmi rugonyos, csapó eszközökről, midőn viszásan forognak, csapódnak. Csetlik a rosz kés, csetlik a rosz puska.

*CSETLIKBOTLIK
(csetlik-botlik) ikerített k. m. csetl-ett botl-ott. Lásd föntebb.

*CSETNEK
mváros Gömör megyében; helyr. Csetnek-ěn, ~re, ~ről. Csetnek vidéke híres a vasgyártásról, innen: csetneki csizma = bilincs, rabláncz.

*CSETRES
(cset-er-es) mn. tt. csetres-t, vagy ~et, tb. ~ek. Mátyusföldön am. sárvizes, esőtől, harmattól átázott, bemocskolt, lustos, csajtos, csatakos, cséros. Csetres gatya, szoknya. Átv. ért. csetres száju, csetres beszédű, am. csunya, rágalmazó nyelvű.

*CSETRESĚDIK
(cset-er-es-ěd-ik) k. m. csetresěd-tem, ~tél, ~ětt. Csetressé, azaz, lucskossá, csajtossá, csatakossá lesz.

*CSETT (1)
hangutánzó fn. tárgyeset ~et. Hang, melyet a puskán a megeresztett sárkány ejt, vagy midőn a tánczos legény a magas patkókat öszveveri, stb. Vastag hangon: csatt. Csettet vetett a szája, azaz hazudott.

*CSETT (2)
vagy CSĚTT indulatszó, melylyel a befogot lovat menésre biztatják, vagy a csikót hajtják. Csett te! Innen a régies és ma is tájdivatos csitkó = csettkó, csettka.

*CSETTĚG
(csett-ěg) önh. m. csettěg-tem, ~tél, ~ětt. Többször ismételve csett hangot ad. Csettegnek a puskák, midőn sárkányaik lecsapódnak. Csettegnek a tánczoló tót legények patkói. Csetteg az ostor a ló hátán. Vastaghangon: csattog.

*CSETTĚGÉS
(csett-ěg-és) fn. tt. csettegés-t, tb. ~ěk. Midőn valami ütődés által csett hangot ad. Puskák, patkók csettegése. Vastaghangon: csattogás.

*CSETTĚGET
(csett-ěg-et) áth. m. csettěget-tem, ~tél, ~ett. Azt teszi, hogy valami gyakran, ismételve csett hangot adjon. Csettegeti a tárogató billentyűjét, csettegeti lovain az ostort. Tánczban a csizmák patkóit csettegetni. Erősebb vastaghangon: csattogat.

*CSETTĚGETÉS
(csett-ěg-et-és) fn. tt. csettěgetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valaki bizonyos testeket öszveütés által csetteget. Vastagabb hangon: csattogatás.

*CSETTELKE
lásd: CSEHTELKE.

*CSETTEN
(csett-en) önh. m. csetten-t. Hirtelen, s egyszer ad csett hangot. Csetten a puska, ha sárkánya lecsapódik. Vastag hangon: csattan. Ikerítve: csettencsattan, eléfordúl e gyermekjátéki versben: Igyiridi bigyiridi, váradi vaskoh, kilenczedik csettencsattan.

*CSETTENÉS
(csett-en-és) fn. tt. csettenés-t, tb. ~ěk. Egyes csett-féle hangzás. Puska csettenése. Ostor csettenése. Vastaghangon: csattanás.

*CSETTENT
(csett-en-t) áth. m. csettent-ětt, htn. ~ni, vagy ~eni. Valamely eszköz által csett hangot adat. Elcsettenteni a puskát; ostort csettenteni. Vastaghangon: csattant.

*CSETTENTÉS
(csett-en-t-és) fn. tt. csettentés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által eszközöljük, hogy valami csettenjen.

*CSEV
elvont hangutánzó gyök. Származékai: cseveg, csevetel stb. Rokonok vele a héber , német Schwatzen, Zwitschern, holland swetsen, sínai cziáo (loquax), stb.

*CSÉV (1)
(azonos cső szóval, mint a bév, bő, hév, hő), fn. tt. csév-et. Lásd: CSÉVE.

*CSÉV (2)
falu Esztergom megyében; helyr. Csév-ěn, ~re, ~ről.

*CSÉVDED
(csév-ded) mn. tt. csévded-ět. Minek csév, vagy cséve alakja van, cső formájú. Csévded termények, gyümölcsök.

*CSÉVE
(csév-e) fn. tt. csévét. 1) Takácsok, és csapók orsója. Egy vagy két cséve fonalat felszőni. 2) Cső, azaz láteszköz, mely a láttan szabályai szerént alkotva a tárgyakat nagyítja, közelebbre hozza, vagy eltávolítja. 3) Akármely más eszköz, mely hosszukás alakkal bir, s végig lyukas. Cserépcséve az üvegházakban. Fecskendőcséve. Vascséve. Kút csévéje. 4) Némely növények csőhöz hasonló gyümölcse, szárastul, kórostul. Kukoricza- vagy törökbúza-cséve.
Rokonai: csék, cső, csěcs vagy csöcs, csűcs, csécs. Gyöke nézve hasonló hozzá a latin tub-us.

*CSEVĚG
(csev-ěg) önh. m. csevěg-tem, ~tél, ~ětt. Tulajdonkép az apró madarakról mondatik, midőn öszveseregelvén zajongnak, lármáznak, csipognak. Csevegnek a verebek a fákon, midőn estve öszvegyűlnek. Átv. ért. Cseveg az ember is, midőn csacsog, locsog, pletykál, ellenszól. Csevegnek az oskolás gyermekek.

*CSEVĚGÉS
(csev-ěg-és) fn. tt. csevegés-t, tb. ~ěk. 1) Apró madarak zsibongása, zaja, csiripolása. Verébcsevegés. 2) Licsegés, locsogás, ellenszólalgatás.

*CSEVĚGŐ
(csev-ěg-ő) mn. tt. csevegő-t. Apró madarak módjára kiáltozó, csipogó, zajgó, licsegő locsogó, pletykázó, ellenmondogató. Csevegő fiúk, leánykák.

*CSÉVEL
(csév-el) áth. m. csével-t. A fonalat csévére, azaz takács- vagy csapóorsóra tekergeti.

*CSÉVÉL
(csév-e-el) áth. lásd: CSÉVEL.

*CSÉVELÁDA
(cséve-láda) ösz. fn. A takácsok és csapók kerekmotólája mellett levő láda, mely fölött az orsó forog, s melybe a megtelt orsókat beleteszik.

*CSÉVELÉS
(csév-el-és) fn. tt. csévelés-t, tb. ~ěk. Cselekvés midőn csévelnek

*CSÉVELŐ
(csév-el-ő) fő- és mn. tt. csévelő-t. Takács, vagy csapólegény, vagy más személy, ki a fonalat csévére szedi. Melléknévileg, aki csével vagy amivel csévelnek.

*CSÉVENÁD
(cséve-nád) ösz. fn. Nád, melyet a takácsok csévéül használnak. 2) Növénytani ért. nádfaj, melynek bugája öszveálló; csészéje egy virágu, kopasz; ondói szöszösek, ízékje ágakat bocsát. (Arundo calamagrostis).

*CSÉVES
(csév-es) mn. tt. cséves-t, vagy ~et, többes: ~ek. 1) Ami cső gyanánt végig van lyukasztva, fúrva. Cséves orsó a rokkában. 2) Ami csévvel v. csévével bővelkedik, minek cséve van. Cséves törökbúza; két cséves puska, cséves kút.

*CSÉVÉS
(csév-e-es) mn. l. CSÉVES, CSÖVES.

*CSEVET
(csev-et) fn. tt. csevet-ět. Dunán túl: csevegés, locsogás, fecsegés.

*CSEVETĚL
(csev-et-ěl) önh. m. csevetěl-t. Csevegve beszél, locsog.

*CSEVETĚLÉS
(csev-et-ěl-és) fn. tt. csevetělés-t, tb. ~ěk. lásd: CSEVEGÉS.

*CSÉVÉZ
(csév-e-ez) áth. m. csévéz-tem, ~tél, ~ětt; lásd: CSÉVĚL.

*CSÉVI
puszta Pest megyében; helyr. Csévi-be, ~ben, ~ből.

*CSEVICZE
(csev-icz-e, azaz, sav-icz-a) fn. tt. cseviczét. A Mátra vidékén, Gömörben, stb. am. savanyúvíz, borvíz. A parádi cseviczéről az a népvélemény, hogy bizonyos Cseh nevezetű pásztor találta volna föl, honnan annyi volna, mint: Cseh vize. De minthogy a fönt említett vidékeken más savanyú vizeket is így neveznek, valószinűbb, hogy eredetileg vastaghangon savicza, volt, a sav gyöktől, s ebből lett elébb csavicza, azután vékony hangon: csevicze. Ez értelemben rokonai a savanyú rosz bort jelentő csaviszka vagy csáviszka, és csávik (vékonyhangon, csive) azaz, sóskának ennivaló savanyús szára. Szeged tájékán csevicze = czefre, melyből pálinkát főznek.

*CSÉZA
fn. tt. csézát. Rugótollas korbáju, födeletlen könnyü kis hintóféle kocsi, mely már jóformán divatból kiment. A tréfás nyelven beszélők szótárában: castrum doloris = rongyos cséza. Népies neve Mátyusföldén: lógós kocsi.
Valószínüen nem egyéb, mint a latin cisium némelyek szerént sedes után alkotott franczia chaise (melynek egyik jelentése a német Sessel, Stuhl. Mozin, Régnier stb). A sínai nyelvben csé am. kocsi (currus).

*CSI (1)
elvont gyöke a régies, és a székelyeknél divatos csiál, cseál igének, valamint a csin, csinál szóknak. Eléfordul a zubbonycsi (zubbonycsináló, paplanos) szóban is. Egyezik vele a török dsi pl. kazan (réz), kazandsi (rézmives), bil-mek (tudni), bili-dsi (tudó). Egyébiránt eredetileg szinte hangutánzó mint csi-sz-ol szóban is, és rokon si gyökelemmel si-m-a, si-m-ít, és sí-k si-k-ár, stb. szókban.

*CSI (2)
természeti hang és indulatszó, egy részről a csibe, csiápol, más részről a csiba, csígat, csillap, csitít, csitt szók elvont gyöke. V. ö. CSITT, CSILLAP. Különösen kisdedeket altató dajkaszó. Csi csi! csicsi baba! Továbbá, sertéseket enni hivogató. Csi ne! Szabó Dávidnál eléfordúl csi önállólag is mint csitt szóval egyértelmű.

*CSI (3)
vagy CSIH, lásd: CSIH.

*~CSI
képző kiván-csi szóban; ugyanaz csi elvont gyökkel, lásd: CSI, (1).

*CSIÁN
csonkított gyökü székely tájszó, a szokottabb csalán értelmében, az l i önhangzóvá változván s a három önhangzóból (a-i-á) támadt ür miatt az elülálló a elhagyatván. Lásd: CSALÁN.

*CSIÁNOS
(csián-os) mn. Székely tájszó. Csalános helyett, honnan a Kézdi székben egy hegyet is így neveznek. Egyébiránt lásd: CSALÁNOS.

*CSIÁP
hangutánzó elvont törzsöke csiápol szónak. Azonos csib és csip gyökökkel.

*CSIÁPOL
(csiáp-ol) önh. m. csiápol-t. 1) Mondatik a kis csibékről, libákról, vagy más apró, idétlen, beteges madarakról, midőn sínak rínak, sipognak. 2) Csiápol a gabona, vagy más növény, midőn csak csünve, és satnyán növekedik, teng. Ezen a székelyeknél divatos értelemben rokon a csünik, csenevész szókkal.

*CSIATAG
(csi-at-ag) fn. és mn. tt. csiatag-ot. Sándor I. szerint régi szó, am. tüskés, bokros, csalitos hely. Eredetére nézve valószinüleg azonos a vadont jelentő siv-at-ag szóval.

*CSIB
hangutánzó, mint a tyúkfiak vékony sipogó szava. Kemény ajakhanggal: csip, a csipeg szóban.

*CSIBA (1)
(csi-ba, am. csitt-ba, vagy hallgass-ba, t. i. menj), ugató ebet csítító, és elhajtó, kikergető szó. Csiba kutya, ne ugass! (lódulj a csitt-ba). Máskép: csibi. V. ö. CZOKI.

*CSIBA (2)
falu Erdélyben Maros székben; helyr. Csibá-n, ~ra, ~ról.

*CSIBE
(csib-e, vagy csib-ő) fn. tt. csibét. A házi tyúknak kis fia. Jérczecsibe, kakascsibe. Máskép: csirke, pizse, pizselle, pislen, pipe, csángósan: czibe. Csibéket költő tyúk. Csibéket nevelni, etetni. Kicsinyítve: csibécske, csíbüske.

*CSIBEBECSINÁLT
(csibe-be-csinált) ösz. fn. Öszvevagdalt csibehús, különféle édes vagy savanyú lében eledelül elkészítve. Czitromos, eczetes csibebecsinált.

*CSIBEG
(csib-eg) lásd: CSIPEG.

*CSIBEHÚR
(csibe-húr) ösz. fn. Növénynem a tízhímesek seregéből. Parlagi csibehúr, melynek levelei csillagosak, czérnaformák, szőrösek, csirízesek. (Spergula arvensis). Különbözik tőle Tikhúr vagy Lúdhúr.

*CSIBEHÚS
(csibe-hús) ösz. fn. A csibének gyönge húsa, mint eledel. Becsinált, pörgölt, paprikás, rántott csibehús.

*CSIBELLÉRĚZ
(csib- vagy csíp-ell-ér-ěz) áth. m. csibellérěz-tem, ~tél, ~ětt. Kapargáló csibe módjára keresgél, vagy csipkedve legelész. A kiaszott legelőn alig csibellérezhet valamit a barom. Átv. ért. cseneget, apróságokat elcsipeget.

*CSIBEPECSENYE
(csibe-pecsenye) ösz. fn. Csibehús sülve.

*CSIBESÜLT
(csibe-sült) ösz. fn. Lásd: CSIBEPECSENYE.

*CSIBOGÁR
(csip-bogár) ösz. fn. Barmokat csípkedő mezei fullánkos légy, máskép: bögöly, pőcsik. Székely tájszó.

*CSIBOR
(talán a magas hangú csip-ér mintegy csipkedő) fn. tt. csibor-t, tb. ~ok. Vizi bogár neme; mely az álló vizek szinén nagy könnyüséggel futkos és kering. (Dytiscus).

*CSIBORÁZIK
(csibor-áz-ik) k. m. csiboráz-tam, ~tál, ~ott. Úgy forgolódik s ide-oda kapkod, mint a csibor. Mondatik az apró baromfiról, midőn a fűben vagy földön szemeket keresve ide-oda levág. Barkó szó. V. ö. CSIBELLÉRĚZ.

*CSIBRÁK
falu Tolna megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSICS
1) Hangutánzó, gyöke a csicseg, csicscsen, csicsereg, csicserke, csicsog, származékoknak. 2) Rokon a gyermekes szépet jelentő csecs (csecse) gyökkel a csicsó, csicsoma stb. származékokban. 3) Am. csěcs, csöcs.

*CSICSCSED
(csicscs-ed) önh. m. csicscsed-tem, ~tél, ~ětt. vagy ~t. Mondják szeszes italról, folyadékról, midőn megromlik, megposhad. V. ö. CSICS gyök.

*CSICSA
fn. tt. Csicsát. 1) Némely dunántuli tájakon, de kivált a czigányoknál am. Pista. Csicsa, húzd meg azt a nótát. 2) Ugyan túl a Dunán jelent ügyetlen, ostoba embert, s azonos az átvetett csacsi (szamár) szóval.

*CSICSAL
népes puszta Somogy megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSICSE
(csics-e) fn. tt. csicsét. Gyermeknyelven am. csecsbimbó.

*CSICSCSĚG, CSICSĚG
(csicscs- vagy csics-ěg) önh. m. csicscsěg-tem, ~tél, ~ětt. Mondják vizes, nedves puha testről, midőn nyomkodás által csics hangot ad. Csicseg a vizes csizma, midőn lépnek benne.

*CSICSER (1)
(latinul: cicer) tt. csicser-t, tb. ~ěk. lásd: CSICSERBORSÓ.

*CSICSER (2)
falu Ungh megyében; helyr. ~be, ~ben, ~ből.

*CSICSÉR
falu Arad megyében; helyr. ~be, ~ben, ~ből.

*CSICSERBORSÓ
(csicseri-borsó) ösz. fn. Az egyvirágu kocsányos bükkönök alneméhez tartozó növényfaj, (Lathyrus cicera).
"Csicseri borsó, vad lencse,
Fekete szemű menyecske."
Népdal.

*CSICSERBÜKKÖN
(csicser-bükkön) ösz. fn. Lásd: CSICSERBORSÓ.

*CSICSĚRĚG
(csics-ěr-ěg) önh. m. csicsěrěg-tem, vagy csicsěrg-ěttem, ~tél, vagy ěttél, csicsěrg-ětt. htn. ~ni, vagy csicsěrg-eni. Mondjuk apró madarakról, melyek nem énekelnek, hanem sajátságos csacsogó hangon ficserékelnek, fütyörésznek. Csicsereg a pityer, a sármány, a csücsörke. Egyezik vele a német: zwitschern.

*CSICSĚRGÉS
(csics-ěr-ěg-és) fn. tt. csicsergés-t, tb. ~ěk. Apró madarak csicsergő fütyörészése.

*CSICSĚRGŐ
(csics-ěr-ěg-ő) mn. tt. ~t. Apró madár módjára könnyeden, s mintegy andalogva fütyürésző. Csicsergő kis madár.

*CSICSĚRKE
lásd: CSÜCSÖRKE.

*CSICSĚRKÉL
(csics-ěr-kél) önh. Gyakran vagy folytonosan csicsereg, csicseregve hangicsál.

*CSICSĚRKÉLÉS
(csics-er-kél-és) fn. tt. csicsěrkélés-t, tb. ~ěk. Csicsergő hangicsálás.

*CSICSIGAT
(csi-csi-gat, vagy csi-cs-og-at) áth. m. csicsigat-tam, ~tál, ~ott. A kis gyermeket ringatva és (csi-csi hangon) énekelgetve elaltatja.

*CSICSIGATÁS
(csi-csi-gat-ás) fn. tt. csicsigatás-t, tb. ~ok. Csicsi hangon énekelgetve elaltatás.

*CSICSÓ (1)
(csics-ó) fn. tt. csicsó-t. 1) Több tájakon, am. Pista, Csicsa. 2) Csecse, csecsó. Különösen 3) fürtözött haj, felfodrozott, ékesített, cziczomázott üstök. 4) Azon ház neve, hol esténként mulatni gyülnek öszve az ismerősök. Oly czifrán öltözik, mintha csicsóba készülne. Km. Néhol, például Kecskeméten: czéczó. A magyar közmondások könyve szerént e név Csicsó várától eredett volna: Léva, Tátika lejtőt jár, de Csicsó is vendéget vár. Szirmai mondja, hogy Csicsó várában pompás lakomák tartattak. De eredetileg ez sem más mint csecse, csicsoma, cziczoma, minthogy ily társas mulatságba menéskor felcziczomázzák magukat a vendégek. Innen czéczó = cziczó, cziczoma tájdivatos változata is.

*CSICSÓ (2)
falvak Komárom, Somogy és Szala megyékben, továbbá Erdélyben, Felső-Csik székben. Helyr. Csicsó-n, ~ra, ~ról.

*CSICSÓ-BOJÁN
falu Erdélyben Belső-Szolnok megyében; helyr. Boján-ba, ~ban, ~ból.

*CSICSOG
(csics-og) önh. m. csicsog-tam, ~tál, ~ott. Csicserg, csicserkél.

*CSICSÓ-GYÖNGYFALVA
helység Erdélyben, Belső-Szolnok megyében; helyr. ~falván, falvára, ~falváról.

*CSICSÓ-HAGYMÁS
falu Erdélyben, Belső-Szolnok megyében. Helyr. ~ra, ~on, ~ról.

*CSICSÓ-HOLDVILÁG
falu Erdélyben, Alsó-Fejér megyében; helyr. ~ra, ~on, ~ról.

*CSICSÓKA (1)
(csics-ó-ka) fn. tt. csicsókát. 1) A napvirágok egyik faja. (Helianthus tuberosus). 2) Ugyanazon növénynek burgonya alakú édeses gyümölcse. Néhutt: tótrépa, disznórépa, csicsórépa, pityóka.
Gyöke csics am. csucs, s ennélfogva = csucsóka, csucsorka.

*CSICSÓKA (2)
falu Zemplén megyében; helyr. Csicsóká-n, ~ra, ~ról.

*CSICSÓKÁZ
(csics-ó-ka-az) önh. m. csicsókáz-tam, ~tál, ~ott. Csicsókát eszik.

*CSICSÓ-KERESZTÚR
falu Erdélyben, Belső-Szolnok megyében; ~ba, ~ban, ~ból.

*CSICSÓ-LÁBFALVA
helység Erdélyben, Belső-Szolnok megyében. Helyr. ~Lábfalvá-ra, ~n, ~ról.

*CSICSOMA
(csics-om-a) fn. tt. csicsomá-t. Fej- és ruhadíszítési czifra pipere, mely által valaki különösen feltűnni akar, öltözéki csecsebecse. Máskép: cziczoma.

*CSICSOMÁL
(csics-om-a-al) m. csicsomál-t. l. CSICSOMÁZ.

*CSICSOMÁZ
(csics-om-a-az) áth. m. csicsomáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Csicsomaféle csecsebecsével piperéz, díszít, kiáltó színü czifraságokkal, szalagokkal stb. ékesít. Fejét, fejkötőjét, ruházatát csicsomázza. Leánykákat fölcsicsomázni.

*CSICSÓ-MIHÁLYFALVA
helység Erdélyben Belső-Szolnok megyében; helyr. Mihályfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSICSÓRÉPA
(csicsó-répa) ösz. fn. l. CSICSÓKA.

*CSICSÓS
(csics-ó-os) mn. tt. csicsós-t, v. ~at, tb. ~ak. Csecsésen piperézett, ékesített, czifrázott, fodrozott, fürtözött stb. Csicsós leány, menyecske.

*CSICSÓSAN
(csics-ó-os-an) ih. Csecsésen piperézve; cziczomásan. Csicsósan díszített, piperézett fejkötő.

*CSICSÓ-ÚJFALU
helység Erdélyben Belső-Szolnok megyében; helyr. Újfalu-ba, ~ban, ~ból.

*CSICSÓ-SZENT-IVÁN
falu Erdélyben Maros székben; helyr. Iván-ba, ~ban, ~ból.

*CSICSÓZ
(csics-ó-oz) áth. m. csicsóz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Csicsomáz, piperéz, csecsén földíszít.

*CSICSÓZÁS
(csics-ó-oz-ás) fn. tt. csicsózás-t, tb. ~ok. Csicsomázás, csecsés piperézés.

*CSICSÖRKE
(csics-ör-ke) fn. tt. csicsörkét. Kendericzék egyik faja, piros pettyegetésű bögygyel. (Linaria). Különbözik tőle: csücsörke.

*CSICSVA
falu Zemplén megyében; helyr. Csicsvá-n, ~ra, ~ról.

*CSID
elvont gyöke csidu és csidkó vagy csitkó szóknak.
Azonos csett másképen csih, lovat, csikót nógató szóval. V. ö. CSETT és CSIHÍT.

*CSIDKÓ
(csid-kó = csid-u-ka) fn. Máskép: csitkó. Tájdivatosan am. csikó. Lásd: CSIKÓ.
A régieknél irataikban is gyakran eléfordúl.
"Az csitkók vérével, kaczolák tejével
Szegényeket itatják."
Szegedi István a XVI. századból.

*CSIDU
(csid-u) fn. tt. csidu-t. Bodrogközben am. kis csikó. Csidu ne!

*CSIF
puszta Bihar megyében; helyr. ~be, ~ben, ~ből.

*CSIG
hangutánzó elvont gyök, kemény torokhanggal: csik, mely tekerés, csavarás által mozgásba hozott testnek éles fülsértő hangját utánozza. Származékai: csiga (eszköz), csigolya; keményen: csik, csikor, csikorog.

*CSIGA
(csig-a) fn. tt. csigát. 1) Eszköz, mely a maga tengelye körül forogható kerékből áll, s kötél vagy láncz segedelmével terhek emelésére, felhuzására, vagy leeresztésére, emberi erő kiméletéből használtatik. 2) Gyermekek játékszere, mely csiga formára alakított fa eszköz, s ostor által hajtatik, vagy (mint a búgó csiga) megperdíttetik. Csigát hajtani. Csigát csapni. 3) Néhutt csigának mondják a hosszu szekér hátulsó végén alkalmazott hengert, melynek segedelmével a nyomórúdra tekert rudazókötelet megfeszítik, s ennél fogva a felrakott terhet, pl. szénát, szalmát leszorítják. 4) A sötét századok kinzó eszköze. Csigára vonni, csigára húzni, csigán kínozni a vádlottat, a bűnöst. Csigán sem mondhatnék egyebet. Km. 5) A férgek egyik közismeretű neme, hosszukás, s alant lapos testtel, melyet vagy húsos burok, vagy kemény paizs födöz. Fejéből négy szarvacska bujik ki, melyek közől a két nagyobbiknak vége szemmel van ellátva. (Limax). 6) Szintén a csúszó férgek neméhez tartozó állatka, mely tekervényes, és csúcsra menő tekenőben lakik. (Cochlea). Lassan mász, mint a csiga. Km. Csigaparipán jár. Km. Csigapostán indúl. Km. Megvonja magát, mint a téli csiga hajlékában. Km. Magával hordja házát, mint csiga. Km. 7) l. CSIGOLYA, NYAKCSIGA.
Sínai nyelven csé am. conchae giganteae.

*CSIGAALAKÚ
(csiga-alakú) ösz. mn. Tekervényes, csavarforma, mint a csiga. Csigaalakú oszlop.

*CSIGABIGA
(csiga-biga) ösz. fn. tt. csigabigát. 1) Közönséges földi csiga. Csigabiga told ki szarvad, én is tolom talicskádat, a játszó gyermekek szólnak így, midőn azt akarják, hogy a kezökbe vett csiga öltse ki szarvát. Mint közmondat értelme: mozogj bármi lassan, én is segítelek. Más gyermekvers: Csigabiga nyújtsd ki szarvad, majd eljönnek a tatárok, a sóskútba vetnek, onnan is kivesznek. 2) Átv. ért. csekély, haszontalan, hiábavaló valami. Ez csak csigabiga. 3) Sok öszvefont, szövevényes baj. Ezen dolognak sok csigabigája van.

*CSIGABOLTOZAT
(csiga-boltozat) ösz. fn. Boltozat, mely csavaros vonalban kanyarodik fölfelé valamely oszlop körül. Ilyenek a csigalépcsők fölötti boltozatok.

*CSIGACSAP
(csiga-csap), ösz. fn. Csap, melynek szíve nem sima, hanem csavardad, s csavar gyanánt megy be a csapágyba.

*CSIGACSAPÁS
(csiga-csapás) ösz. fn. Gyermekjáték, midőn a csiga nevű játékszert ostorral csapkodják, hogy peregjen.

*CSIGACSAPÓ
(csiga-csapó) ösz. fn. 1) Csigát, csiga nevű játékszert hajtó személy, gyermek. 2) Ostor, mely csigahajtásra van készítve.

*CSIGACSŐ
(csiga-cső) ösz. fn. Növénynem a kétfalkások seregéből; hüvelye csigamódra öszvekunkorodott, némely fajokban csak megtekeredett, kajsza, vagy perge; nemző részei a csónakból kipattannak s a vitorlát felnyomják. (Medicago). Fajai: kék-, sárkerep-, cseplesz-, komlós-, karikás-, kunkorgó-, bibircsós-, horgas-, piczi csigacső.

*CSIGÁDAD
(csig-a-dad) mn. tt. csigádad-ot. Minek csigaformája van. Csigádad boltozat, csap.

*CSIGÁDADON
(csig-a-dad-on) ih. Csavarosan, tekervényesen, mint a csiga. Csigádadon rakott lépcsők.

*CSIGADÚS
(csiga-dús) ösz. mn. Apró fényes csigákkal bővelkedő. Csigadús indiai tengerpartok.

*CSIGAFÉSZĚK
(csiga-fészěk) ösz. fn. Tengerszéli zátony, vagy gödör, hol csigák tenyésznek.

*CSIGAFOGÁS
(csiga-fogás) ösz. fn. Általán mindenféle, de különösen a tengeri drágacsigák keresése, szedése.

*CSIGAFÚRÓ
(csiga-fúró) ösz. fn. Fúróeszköz, melynek hegye csigaformára van tekeredve.

*CSIGAGRÁDICS
(csiga-grádics) ösz. fn. lásd: CSIGALÉPCSŐ.

*CSIGAGYŰJTEMÉNY
(csiga-gyűjtemény) ösz. fn. Különféle, de kivált tengerből öszvegyűjtött drágacsigák tára.

*CSIGAHÁT
(csiga-hát) ösz. fn. Átv. ért. am. igen lassú menet, késedelmes alkalmatosság. Csigaháton járni.

*CSIGAHÁZ
(csiga-áhz) ösz. fn. Csont keménységü tekenő, mely a csigaféregnek lakul, és védpaizsul szolgál az elemek és más ellenség ellen.

*CSIGAHÁZIAK
(csiga-háziak) ösz. tb. fn. A tengeri csigák egyik nemének különböztető neve. (Conchilia).

*CSIGAHEGY
(csiga-hegy) ösz. fn. 1) Kis hegy, vagy fölhányt földből csinált domb valamely kertben, hol asztali csigákat tenyésztenek és hizlalnak. 2) Kis kerek hegy, melyre csigaalakú tekervényes út vagy ösvény vezet.

*CSIGAHÉJ
(csiga-héj) ösz. fn. l. CSIGAHÁZ.

*CSIGAHĚNGĚR
(csiga-hěngěr) ösz. fn. Fából, vagy vasból készített csigaalakú henger, különféle terhek fölemelésére.

*CSIGAJÁRÁS
(csiga-járás) ösz. fn. Átv. ért. igen lassú ballagás, késedelmes jövésmenés.

*CSIGAKARIKA
(csiga-karika) ösz. fn. Karika, melyben a csigaféle csavaros eszköz forog.

*CSIGAKERÉK
(csiga-kerék) ösz. fn. Kerék, mely által a csiga nevű gépet, vagy eszközt forgatják. Csigakerék a kutakon.

*CSIGAKEREKSÉG
(csiga-kerekség) ösz. fn. 1) A csigaféle gépnek vagy eszköznek kerekded tulajdonsága. 2) Olyan kerekség, mely a csigaféreg testéhez vagy teknőjéhez hasonló.

*CSIGAKŐ
(csiga-kő) ösz. fn. 1) Kicsin, fehér, vékony, hosszukás gömbölyű kemény test, mely az úti csiga fejében találtatik, s a babonás hitűek szerént, ha nyakon viselik, a hideglázt megszünteti. 2) Homokkő, de kivált márvány, melyben megkövült csigák találtatnak.

*CSIGAKÖTÉL
(csiga-kötél) ösz. fn. Kötél, mely csigacsavaráskor, a csiga hengerére föltekerődzik, vagy róla letekerődzik.

*CSIGAKÚP
(csiga-kúp) ösz. fn. Tekealakú kerék a zsebórában.

*CSIGALÉPCSŐ
(csiga-lépcső) ösz. fn. Lépcső, melynek fokai tekervényesen s félfüggő állapotban vannak készítve.

*CSIGAMÁRVÁNY
(csiga-márvány) ösz. fn. Márványkő, melynek tömegében megkövült apró csigák vannak.

*CSIGAMENET
(csiga-menet) ösz. fn. 1) Lassú, vontatott menet, mint a csigaféregé. 2) Tekervényes, csigaforma ösvény, vonal.

*CSIGAMÉSZ
(csiga-mész) ösz. fn. Csigahéjakból ěgetett mész.

*CSIGAMŰ
(csiga-mű) ösz. fn. 1) Apró tengeri csigákból alakított, vagy csigákkal kirakott, ékesített mű. 2) Több csigáknak öszveszerkesztése valamely gépben, oly czélból, hogy általok kis erővel nagyobb terhek fölemeltessenek.

*CSIGAPARIPA
(csiga-paripa) ösz. fn. Átv. ért. lassan járó ló, alig mászó rosz jármű, alkalmatosság. Csigaparipán járni.

*CSIGAPÉNZ
(csiga-pénz) ösz. fn. Ázsia és Afrika némely népei között pénz gyanánt forgásban levő tengeri csigaházak.

*CSIGAPOSTA
(csiga-posta) ösz. fn. Átv. s gúnyos értelemben am. igen lassú alkalmatosság, rosz gebék. Csigapostán járni, jönni. Máskép: csigahát, csigaparipa.

*CSIGARÉTEG
(csiga-réteg) ösz. fn. A tengerek, s némely folyók partjain, valamint a hegyekben találtató vonalak, rétegek, melyek csigákból állanak.

*CSIGARIGA
(csiga-riga) ösz. fn. 1) Némely tájakon am. kerti csiga, csigabiga. Csigariga, öltsd ki szarvad. 2) Vad fű neme a mezőkön, melynek gyökere olyan mint a vereshajma.

*CSIGÁS (1)
(csig-a-as) fn. tt. csigás-t, tb. ~ok. Gyermekjáték, midőn a csiga nevű játékszert ostorral csapkodják, pergetik. Csigást játszani. Midőn gyermektársaimmal csigást, lapdást játszottam. Kisfaludy S.

*CSIGÁS (2)
(csig-a-as) mn. tt. csigás-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Csigákkal bővelkedő. Csigás indiai tenger, csigás kert. 2) Ami csiga nevű, vagy alakú eszközzel, géppel van ellátva. Csigás kút, csigás szekér. 3) Ami csigahéjakkal van ékesítve. Csigás lószerszám, csigás kantár.

*CSIGÁSZ (1)
(csig-a-ász) fn. tt. csigász-t, tb. ~ok. Csigákat szedő, csigákat kereső ember. Olyan képzésű, mint: halász, bogarász stb.

*CSIGÁSZ (2)
(csig-a-ász) önh. és áth. m. csigász-tam. ~tál, ~ott, par. ~sz. Csigákat fogdos, csigákat szed, keres.

*CSIGÁSZÁS
(csig-a-ász-ás) fn. tt. csigászás-t, tb. ~ok. Csigafogdosás.

*CSIGASZARV
(csiga-szarv) ösz. fn. Szarvalakú érzőszerv a csigaférgeknél, melyet kiölthetnek és behúzhatnak.

*CSIGASZEKÉR
(csiga-szekér) ösz. fn. Nagy csigahéj formájára alakított szekér, milyenbe a képző müvészek a tengeri isteneket helyezik.

*CSIGASZĚM
(csiga-szěm) ösz. fn. 1) A csigaféregnek szeme, mely szarvacskájának végén van. 2) A csiga alakú vonalnak középpontja, honnan a vonal kiindul.

*CSIGÁSZVÉRLÁBÚ
(csigász-vér-lábú) (ösz. fn. Tengeri szarka, vékony, hosszú, veres lábszárakkal, mely csigákat fogdos eledelül.

*CSÍGAT, CSIGAT
(csi-gat vagy csi-og-at) áth. m. csígat-tam, ~tál, ~ott, par. csígass. Hallgatásra int; a lármázókat, perlekedőket csendesíti, csitítja; a síró gyermeket kérleli, nyugtatja. hallgattatja. Másképen: csiget.

*CSIGATAN, CSIGATANÍTMÁNY
(csiga-tan- vagy tanítmány) ösz. fn. Az állattannak azon része, mely a csiganemű férgekről szól.

*CSIGATÁR
(csiga-tár) ösz. fn. Terem, melyben kűlönféle csigaférgek összegyűjtve, s rendszerezve tartatnak.

*CSÍGATÁS, CSIGATÁS
(csi-og-at-ás) fn. tt. csígatás-t, tb. ~ok. Csendre szólítás, csendre intés, csitítás.

*CSIGATEKERÜLET
(csiga-tekerület) ösz. fn. Csavaralakban képezett vonal, mely mind a csigaállatok héját, mind a csiganevű gépeket, s eszközöket jellemzi.

*CSIGATEKNŐ
(csiga-teknő) ösz. fn. Azon csontalakú kemény, de törékeny burok, mely a csigáknak lakásul és védszerül szolgál.

*CSIGATERMŐ
(csiga-termő) ösz. fn. Csigaférgek szaporodásának, tenyészésének kedvező, csigákkal bővelkedő. Csigatermő indiai tenger.

*CSIGAVÉR
(csiga-vér) ösz. fn. 1) l. CSIGAVÉRSZÍN. 2) Átv. ért. használt szó, s jelent csekélységet, oly dolgot, mely szóra sem érdemes, vagy ami épen nincs, nemlény. Csigavér! az nem nagy baj. Ezer arany nem csigavér.

*CSIGAVÉRSZÍN
(csiga-vér-szín) ösz. fn. A tüves tengeri csigának (murex) nedvéhez hasonló veres szín.

*CSIGAVÉRSZINŰ
(csiga-vér-szinű) ösz. mn. Oly veres színű, milyen a tüves tengeri csigának nedve.

*CSIGAVONAL
(csiga-vonal) ösz. fn. Csavarosan, tekervényesen befelé hajló vonal, vagy menet.

*CSIGÁZ
(csig-a-oz) áth. m. csigáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Csigával vagy csigára húz, teker, feszít valamit. Fölcsigázni a vödröt a kútból. 2) Kinoz, kínpadra húz, csigaformájú kínzószerrel gyötör, mint régen divatban volt. 3) Átv. ért. valamit megfeszít, túlzólag erőltet. Felcsigáz. Felcsigázni az eszét, felcsigázni követeléseit. Csigázni a barmot nagy teherrel, vagy rosz útban.

*CSIGÁZÁS
(csig-a-oz-ás) fn. tt. csigázás-t, tb. ~ok. 1) Körültekerés, csigával húzás, forgatás. 2) Kínzás, gyötrés. 3) Csiga nevű játékszerrel játszás. 4) Átv. ért. feszítés, erőltetés. Észcsigázás.

*CSIGÁZIK
(csig-a-az-ik) k. m. csigáz-tam, ~tál, ~ott. Csigaféle játékszert ostorral hajt, perget, csigást játszik.

*CSIGÁZÓ
(csiga-a-az-ó) fn. és mn. tt. csigázó-t. 1) Embereket vagy állatokat kínzó személy, illetőleg hóhér, bakó. 2) Aki csigaféle játékszerrel játszik. Csigázó gyermekek.

*CSIGÁZOTT
(csig-a-az-ott) mn. tt. csigázott-at. 1) Kínzott, gyötrött, sanyargatott. Csigázott lovak, vonóbarmok. 2) Eröltetett, túlfeszített, mintegy csigával föltekert. Felcsigázott ár, követelés.

*CSIGE
(csig-e) fn. tt. csigét, l. CSIGÉR.

*CSIGER
(csig-er) fn. l. CSIGÉR.

*CSIGÉR
(csig-ér) fn. tt. csigér-t, vagy csiger-et, tb. csiger-ek. Silány aljabor, melyet vízzel felöntött törkölyből sajtólnak. Máskép: lőre.
Alapfogalomban rokon a csikar, csigár szókkal, mennyiben a csigér végsajtólás (mintegy kicsikarás) által lesz. Hasonlításkép figyelmet érdemelnek a német Zieger, mely savót jelent, franczia cidre, angol cider, hellen sikera, melyek alma- vagy gyümölcsbort jelentenek.

*CSIGERE
puszta Veszprém megyében; helyr. Csigeré-n, ~re, ~ről.

*CSIGEREL
falu Arad megyében; helyr. ~be, ~ben, ~ből.

*CSÍGET, CSIGET
(csí-get vagy csi-eg-et) lásd: CSÍGAT.

*CSIGGENYE
(csügg-öny-e?) fn. tt. csiggenyét. Vadrózsa bogyója.

*CSIGI
puszta Győr megyében; helyr. ~be, ~ben, ~ből.

*CSIGLÉNY
falu Közép-Szolnok megyében; helyr. Csiglény-be, ~ben, ~ből.

*CSIGOLY
tt. csigoly-t, tb. ~ok. l. CSIGOLYA.

*CSIGOLYA
(csig-oly-a, vagy csig-ol-ó) fn. tt. csigolyát. Nyakcsiga, azaz a hátcsontnak felső forgója, mely által a nyak a háttal egyesül.

*CSIGOLYAFŰZ
(csigolya-fűz) ösz. fn. Piros héjú, s igen hajlékony vesszejű fűz, mely gúzsokra, kosarakra, s más fonott eszközökre alkalmas. Mátyusföldén: cziglefűz, cziglevessző.

*CSIGÓTÉ
tájdivatos, lásd: CSIKOLTÓ.

*CSIH (1)
éles vékony hangokat utánzó gyök. Származékai: csihár, csihol, csihed stb.

*CSIH! (2)
lovat, csikót menésre, sietésre nógató szócska, honnan csihít. Lásd ezt.

*CSIHÁN
vagy CSIÁN, székely tájszó, lásd: CSALÁN.

*CSIHÁR
(csih-ár) fn. tt. csihár-t, tb. ~ok. Kemenesalján am. faág, vessző, melyet suhogatni lehet, honnan máskép: suháng, átvetve: husáng. Csihárral ütni, verni a barmot.

*CSIHED
(csih-ed) önh. m. csihed-tem, ~tél, ~t. Mondják szélről, hánykodó hullámról, midőn csillapodik, csendesedik, s mintegy gyengébb csih hangba megyen által. Szeged tájéki szó.

*CSIHEDÉS
(csih-ed-és) fn. tt. csihedés-t, tb. ~ěk. Szélnek, hullámzásnak csendesedése, csillapodása.

*CSIHÍT
(csih-ít) áth. m. csihít-ott, par. ~s, htn. ~ni, vagy ~ani. A lovat indulásra, vagy menésre, sietésre ezen szóval nógatja: csih! másképen: csett. Talán innen származott csikó (csih-kó), csett-től pedig a tájdivatos és régies csidkó.
A csih nógató szócska másképen hi! vagy hih; mindkettő rokon siet szó sebességet jelentő, sőt ennek hangját utánzó si gyökével, mely suhan, sugár stb. szóknál su alakban jön elé.

*CSIHÍTÁS
(csih-ít-ás) fn. tt. csihítás-t, tb. ~ok. Ló vagy lovak csih! szóval nógatása.

*CSIHOL
(csih-ol) önh. és áth. m. csihol-t. 1) Mondják kis ebekről, ebkölykekről, midőn csih-féle éles vékony hangon szólanak. Vastaghangon: csahol. 2) Csihol, ki a tűzkövet aczéllal üti, hogy tüzet adjon.

*CSIHOLÁS
(csih-ol-ás) fn. tt. csiholás-t, tb. ~ok. 1) Kis ebek, ebkölykek éles vékony hangú szólása. 2) Tűzkőnek aczéllal ütése, verése.

*CSIK. (1)
1) Elvont hangutánzó gyöke csikor, csikorog, csikorít stb. származékoknak. 2) Forgó, csavarodó mozgást jelentő szók gyöke, milyenek: csikar, csikkan, csikasz, csiklik, csikló, csikland, csikoltó, stb. Rokona azon sik, melyből sikos, sikamlik, sikkaszt, sikkan származtak, valamint csuk is, mint a csukló, csuklik szók gyöke.

*CSIK (2)
puszta Pest megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSÍK (1)
CSIK, fn. tt. csík-ot. 1) Sáros, iszapos vizekben tenyésző, apró, kitünőleg fürge mozgékonyságu és sikamlós bőrü halnem. Forog, eleven, siklik, mint a csík. Ki csíkot akar fogni, rakja ki a varsát azaz aki czélt érni akar, használja a kellő eszközt. Km. Hallgat, mint csík a varsában. Km. Csapja csíkot a lencsével, azaz egymással öszve nem férő dolgokat kever együvé. Km. 2) Metélt tészta neme, mely hosszukás vékony alakjánál fogva némileg a csíkhalacskához hasonló. Turós, mákos csíkot enni. Némely tájakon: mácsik, vagy fordítva csikmák. l. ezt. Legjobb a csík, ha megnyakazzák. Km. 3) Szintén a csíkhaltól vett hasonlatnál fogva, am. bizonyos színü vonás, mely az állati bőrön, szőrön, gyümölcsök héján, vagy szöveteken s más műveken elnyúlik. A törökben csizi am. húzás (trait), vonal (ligne). Innen: csíkos körte, csíkos kelme, csíkos szoknya. 4) A madarak farának hegye, csúcsa, szokottabban: farcsík. 5) Mirigy-féle nyavalya a disznók torkában.
Fürge mozgékonyságánál fogva a csikland, csikló, csúszós tulajdonságát illetőleg pedig a sík, sikamlik, sikamlós szókkal rokonítható. Innen a közmondat: siklik mint a csík. Megvan a szláv nyelvekben is. Hasonló hozzá: gyík, és fordítva a kígyó gyöke: kígy.

*CSÍK (2)
mint Csík-szék első tagja számos helynevek előrésze Erdélyben, pl. Csík-Mártonfalva, Csík-Szent-Domokos, Csík-Szent-György, Csík-Szent-Márton stb., melyeket láss az utóbbi nevek alatt, pl. Mártonfalva, Szent-Domokos stb.

*CSIKAR
(csik-ar) áth. m. csikar-t. 1) Nyomkodva csípked, feszít, forgat, csavar, szorongat. Kólika csikarja hasát. Valaki kezét csikarni. Más kezéből kicsikarni a fegyvert. 2) Átv. ért. eröltet, gyötör, kínoz, sürget valakit, hogy kierőszakoljon tőle valamit. Pénzt csikarni valakitől. Csikarni az adózó népet.
Rokon vele teker, továbbá a török csďkar-mak (tirer, chasser dehors. Hindoglu. Ausraufen, herausbringen. Vámbéry).

*CSIKARÁS
(csik-ar-ás) fn. tt. csikarás-t, tb. ~ok. 1) Csipkedés, szorongatás, csavarás. Hascsikarásban szenvedni. Kézcsikarás. 2) Zsarolás.

*CSIKARGAT
(csik-ar-og-at) gyak. áth. m. csikargat-tam, ~tál, ~ott, par. csikargass. Ismételve vagy folytonosan csikar, mind tulajdon, mind átv. értelemben.

*CSIKARÓ
(csik-ar-ó) mn. tt. csikaró-t. 1) Ami szorongatva csipkedi, csavarja, rágja a testet. Csikaró fájdalmak a hasban. 2) Zsaroló. Szegényeket csikaró zsarnok. 3) A gyógytanban am. fölötte erős hatású gyógyszer.

*CSIKASZ
(csik-asz) mn. tt. csikasz-t, tb. ~ak. Némely tájakon, nevezetesen Tornában, Szolnokon, Debreczenben stb. am. sovány, szikár. Csikasz-marha.
"Zörmöl a gaz, reng a sűrü:
Nagy csikasz vad ugrik föl, de
Vissza perdűl mint a gyűrü."
Arany János.

*CSÍKÁSZ (1)
CSIKÁSZ, (csík-ász) fn. tt. csíkász-t, tb. ~ok. Aki csíkhalakat fogdos, mint a halfogó: halász.

*CSÍKÁSZ (2)
CSIKÁSZ, (csík-ász) önh. és áth. m. csíkáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~sz. Csíkokat fogdos. Varsával, iszapos vízben csíkászni.

*CSIKÁSZÓ
(csik-ász-ó) mn. tt. csikászó-t. 1) Aki csikász, csikfogdosó. 2) Amivel csikászni szoktak. Csikászó háló, varsa, tapogató.

*CSIKAVÉNY
(csik-a-vény) mn. tt. csikavény-t, tb. ~ok. Dunán tuli tájszó, am. csiklandós, csiklandékos, vagy mint olyan kaczérságra hajlandó.

*CSÍKBOGÁR
(csík-bogár) ösz. fn. Vizekben élő, hengerded testű, mintegy kis csíkhoz hasonló bogárfaj. (Dytiscus).

*CSÍKDAD
(csík-dad) mn. tt. csíkdad-ot. Vékony, hengerded alakú, mint a csík.

*CSIKE (1)
(am. csirke) fn. tt. csikét. Baranyában az Ormányságon így nevezik a csirkét.

*CSIKE (2)
puszta Nyitra megyében, helyr. Csiké-re, ~n, ~ről.

*CSIKÉR
(csik-ér = csek-ér, v. csekély) mn. tt. csikér-t, tb. ~ek. Vas megyében mondják meglábolható, csekély, sekély vízről, folyamról. Máskép: sikér.

*CSIKERÉSZ
(csik-er-ész, azaz, csip-er-ész, vagy csip-k-er-ész) önh. m. csikerésztem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. Göcseji tájszó, mondják baromról, midőn a mezőn kórészva, böngészve csipegeti a növényeket, különösen sovány ugaron, vagy száraz parlagon.

*CSIKÉZ
lásd: CSIKERÉSZ.

*CSÍKFALVA
helység Maros székben; helyr. Csíkfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSIKKAN
(csikk-an) önh. m. csikkan-t. 1) Csik vagy csikk hangot ad. Olyan képzésű, mint: nyikkan, rikkan hangutánzók. 2) Forgójából, csuklójából, szokott helyzetéből bizonyos erőszak következtében kicsuszszan, kisikamlik, ficzamodik.

*CSÍKKŐ
(csík-kő) ösz. fn. Kőnem, melyen csíkos vonások látszanak.

*CSIKLA
(csik-ol-a) székely tájszó. Lásd: CSUKLÓ.

*CSIKLAND, CSIKLÁND
(csik-ol-an-d vagy ~án-d) áth. m. csikland-ott, htn. ~ni vagy ~ani. Az idegeket ingerelvén, bizonyos vegyes érzést gerjeszt, mely kellemes inkább, mint kellemetlen. Csiklandja torkát a szomjuság. Csiklandja orrát a pordohány. Valakit hóna alatt csiklandani. Átv. ért. használtatik különféle indulatokról, melyektől az emberi szív és lélek kellemesen izgattatik. Csiklandja a dicséret, csiklandja a bujaság.
Gyöke az élénk mozgásra vonatkozó csik. l. ezt.
A persában sikunds am. csipkedés, csiklandás.

*CSIKLANDÁS
(csik-ol-an-d-ás) fn. tt. csiklandás-t, tb. ~ok. 1) A testnek, vagy léleknek valamely vegyes érzésre ingerlése, gerjesztése, különösen tapintás által. Nyakcsiklandás, talpcsiklandás, tenyércsiklandás. 2) Szenvedő ért. azon állapot, melyben van valaki, midőn idegei vegyes érzésre ingereltetnek. Csiklandás miatt nevetni, ugrani. Csiklandásban elájulni. Csiklandástól félni.

*CSIKLANDÉK
(csik-ol-an-d-ék) fn. tt. csiklandék-ot. Azon vegyes érzés, mely az idegek izgatása, ingerlése által támad az emberi testben, vagy átv. ért. a lélekben.

*CSIKLANDÉKOS
(csik-ol-an-d-ék-os) mn. tt. csiklandékos-t vagy ~at, tb. ~ak. Kire az izgatás, ingerlés könnyen hat, ki a csiklandásra nyugtalankodik.

*CSIKLANDIK
(csik-l-an-d-ik) k. m. csikland-ott, htn. ~ni, vagy ~ani. Az illetésre, ingerlésre, izgatásra vegyes érzés támad valamely részén a testnek, vagy állapotán a léleknek. Csiklandik a részeg ember torka, midőn bort lát. Csiklandik a fűben a mezítlábas talpa. Csikklandik az orr, ha fűvel piszkálják. Csiklandik a bal tenyere, pénzt kap. km. Csiklandik az orra, boszuság éri. km.

*CSIKLANDÓ
(csik-ol-an-d-ó) 1) mn. tt. csiklandó-t. Aki vagy ami csikland, vagy csiklandik. 2) fn. lásd: CSIKLÓ.

*CSIKLANDÓS
(csik-ol-an-d-ó-os) mn. tt. csiklandós-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Aki vagy ami a csiklandásra nagyon hajlékony, érzékeny. Én igen csiklandós vagyok. Csiklandós bőr. A tenyér csiklandósabb szokott lenni a homloknál. 2) Átv. ért. kényes, mivel csak csinyján, vigyázva lehet bánni; mit ha érintenek, sok bajra ad okot, sikamlós. Csiklandós dolog némely házi ügyekbe avatkozni. Némely hivatal igen csiklandós körülményekbe hozhatja az embert.
"Csiklandós szók ezek és mind esztelenek."
Gr. Zrinyi Miklós.

*CSIKLANDOZ
(csik-ol-an-d-oz) áth. m. csiklandoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Az érző idegeket folytonosan izgatva, ingerelve bizonyos érzést gerjeszt, mely gyönyörből és fájdalomból van vegyítve. Valakinek hóna alját, tenyerét, talpát csiklandozni. Átv. ért. használtatik az indulatokról is. Valakinek hiúságát dicséretekkel csiklandozni.

*CSIKLANDOZÁS
(csik-ol-an-d-oz-ás) fn. tt. csiklandozás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvő ért. valakinek vagy valaminek ingerlése, izgatása, melynél fogva gyönyörrel vegyes fájdalmat érezzen. 2) Szenvedő ért. maga azon vegyes érzés, mely az izgatás, ingerlés által eszközöltetik. Gyöngéded, erős, nevettető csiklandozás.

*CSIKLANDOZIK
(csik-ol-an-d-oz-ik) k. m. csiklandoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Izgatás, ingerlés által az idegeken, vagy indulatokon gyönyör és fájdalom vegyes érzése terjedez el. Csiklandozik a háta, midőn vakarják, vagy simogatják.

*CSIKLANDOZTAT
(csik-ol-an-d-oz-tat) lásd: CSIKLANDOZ.

*CSÍKLEVES
(csík-leves) ösz. fn. Leves étel, melyben csíkhalat, vagy csíkféle metélt tésztát főztek. Első érteményben olyan, mint: halleves, rákleves, tyúkleves, másodikban, mint: gombóczleves, bableves, stb.

*CSIKLIK
(csik-ol-ik) k. m. csikol-t, vagy csikl-ott. l. CSIKLANDIK.

*CSIKLÓ
(csik-ol-ó) fn. tt. csikló-t. 1) Az emlős nőállatok szeméremtestéből kiálló nyelvecske (Clitoris). 2) A négylábú állatok horgas ina. 3) Két testnek oly összefűzése, mely által azok mozoghatnak, különösen az állati s emberi tagoknak ily módon létesült egybekapcsoltatása, s a hely, hol ezen összekapcsoltatás történik, másképen: csukló. Eltaláltad a csiklóját, km. t. i. a disznófark csiklóját eltalálni ügyességnek tartatik, innen azon közmondás ügyességet jelent. Könnyű eltalálni a kolbász csiklóját. Km.

*CSIKLÓBĚGYĚRÍTŐ
(csikló-běgyěrítő) ösz. fn. Ideg a női szeméremtestben, mely ingereltetvén, a csiklót fölmereszti. V. ö. CSIKLÓ.

*CSIKLÓCSONKÍTÁS
(csikló-csonkítás) ösz. fn. Sebészi műtés, midőn a kóros nőcsiklót kimetszik.

*CSIKLÓEDÉNYĚK
(csikló-edényěk) ösz. tb. fn. A női szeméremtest csiklóját képező részek együtt véve.

*CSIKLÓFÉK
(csikló-fék) ösz. fn. Szalagocska, melyen a női csikló függ.

*CSIKLÓLOB
(csikló-lob) ösz. fn. Gyuladásos nyavalya a csiklóban.

*CSIKLÓMAKK
(csikló-makk) ösz. fn. A csiklónak csomós vége, gombja.

*CSIKLÓMAKKTYÚ
(csikló-makk-tyú) ösz. fn. Bőr, mely a csiklómakkot takarja.

*CSIKLÓS
(csik-ol-ó-os) mn. tt. csiklós-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Csiklandós. 2) Kinek farcsiklóján baja, betegsége van. 3) Ina-ütött, inpókos. Csiklós ló.

*CSIKLOVA
vagy CSIKLOVÁR, NÉMET~, OLÁH~, faluk Krassó megyében; helyr. Csiklová-n, ~ra, ~ról, vagy Csiklovár-on, ~ra, ~ról.

*CSIKMÁK
(csik-mák) fn. tt. csikmák-ot. Mácsik, tésztás csík, metélt. Eredetileg am. csík mákkal, mákos csík, mákos metélt. Később minden nemű csíkra azaz metéltre értették. Innen: turós csikmák, mákos csikmák. Mátyusföldi és csalóközi tájszó.

*CSIKÓ
(csik-ó vagy csih-kó) fn. tt. csikó-t. Személyr. ~m, ~d, ~ja, vagy csikaja, ~ink, ~itok, vagy ~csikaink, ~csikajitok, ~csikajik. A lónemű állatnak vemhe, fia, melynek még új fogai ki nem nőttek. Kis csikó. Másodfű, harmadfű, negyedfű csikó. Tarka, sárga csikó. Kancza, monyas, herélt csikó. Éhes csikó abrakkal álmodik. Km. Reszket érte, mint farkas a csikóért. Km. Délczeg, vagy bojtorjányos csikóból válik a jó paripa. Km. Kicsin csikó nagy derestül, hámot vonni tanul restül. Km. Meg vagyok én határozva, mint a csikó kantározva. Népdal. Nem adnám egy csikóért, azaz sokra becsülöm, igen kedves. Abrakos csikó könnyen viczkándozik. Km. Csikó is anyja mellett szokik. Km. Ló elli a csikót, de abrak az anyja. Km. A csikó is János, mikor bojtorjános. Km. azaz valamely dolog csak ily csavarintással hihető. Már minálunk csuda esett, a csikónak lófoga lett, am. korán okos. Km. Máskép a népnyelvben: csidu, csidkó (régiesen is), és csinu.
Gyöke csik vagy ezen fiatal állat mozgékony tulajdonságára vonatkozik, s am. sik, a sikkan, sikamlós, sikkanós származékokban; vagy talán mint a latin hinnulus a hinnio-tól, élesen sikító nyerítésétől. Vagy végre, a mi levalószinűbb, a csih! mint lovat nógató, csihító, valamint csidu, csidkó a csett! szótól vette nevét: csih-kó; csinu is am. csih-ne. Vannak kik csik-ló azaz kicsi ló-val azonosítják. De ezen származtatás erőtetettnek látszik. Sínai nyelven kiú am. equus recens natus, equus duorum annorum.

*CSIKÓBŐR
(csikó-bőr) ösz. fn. A csikónak bőre, különösen lenyúzott állapotban véve. Nyers, kikészített csikóbőr.

*CSIKÓBŐRÖS
(csikó-bőrös) ösz. mn. Csikóbőrrel behúzott. Csikóbőrös kulacs.
"Édes kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám."
Csokonai.

*CSIKÓCZA
(csik-ó-cza) fn. tt. csikóczát. Tengeri halfaj, melynek nyaka és feje a csikóéhoz, hátulsó része pedig féregbábhoz hasonló. (Syngnathus hippocampus. L.)

*CSIKÓFEJ
(csikó-fej) ösz. fn. 1) A csikó állatnak feje. 2) Hosszukás, emberi vagy más állati fej, mely némileg a csikóéhoz hasonló.

*CSIKÓFEJŰ
(csikó-fejű) ösz. mn. Kinek vagy minek hosszukás feje van, mint a csikónak. Csikófejű hal, bogár.

*CSIKÓFOG
(csikó-fog) ösz. fn. A kis csikónak első fogai, melyek szopás alatt nőnek, s melyeket utóbb elveszt, mások nővén helyettök. A fiatal lovaknál is több-kevesebb megvan belőlök, s ezekről itélik meg a lóismerők a lovak korát. Elhányta már a csikófogát, azaz: nem fiatal, lehetne már esze.

*CSIKÓHERÉLÉS
(csikó-herélés) ösz. fn. A csődör csikó heréinek kimetszése. Megadták a módját, mint páliak a csikóherélésnek. Km.

*CSIKOL
(csik-ol) áth. m. csikol-t. l. CSIKLAND. Megegyezik vele a német Kitzel, kitzeln, angol tickle stb.

*CSÍKOL
(csík-ol) áth. m. csíkol-t. Csíkokkal, azaz csíkforma vonásokkal befest, besző, bevarr. Csíkolni a vásznat, szövetet. V. ö. CSÍK.

*CSIKOLÁS
(csik-ol-ás) fn. tt. csikolás-t, tb. ~ok. Csiklandás.

*CSÍKOLÁS
(csík-ol-ás) fn. tt. csíkolás-t, tb. ~ok. Festés, szövés, varrás, melylyel valamely kelmét, szövetet csíkolnak, csíkossá tesznek.

*CSÍKOLAT
(csík-ol-at) fn. tt. csíkolat-ot. Csíkforma vonal. Csíkolat a szöveteken, csíkolat a kis malacz szőrén, csíkolat a görögdinnye héján; különféle szinű, tarka csíkolat.

*CSÍKOLT
(csík-ol-t) mn. tt. csíkolt-at. Ami csíkforma vonásokkal mesterségesen van befestve, beszőve. Csíkolt vászonból bugyogó. Csíkolt festésű falak.

*CSIKOLTÓ
(csik-ol-t-ó) fn. tt. csikoltó-t. Fából csinált, négyszögü eszköz, melylyel a közönséges ökrös szekér rúdját a tézslához, s ha hat, nyolcz stb. ökör van befogva, a tézslákat egymáshoz csatolják. Használják az ökör-vonta taligarudakon is.
Mennyiben sikkanva ideoda mozog, a csiga és sikkan szókkal rokon, s különféle tájejtés szerint változva, illetőleg elrontva használtatik, ú. m. csikoltyú, csikótyú, csikótó, csikóté, csigóté, sikoltyú, sikkotyú, sikkatyú. Különböztetésűl V. ö. CSÁGATÓ.

*CSIKOLTÓSZEG
(csikoltó-szeg) ösz. fn. Faszeg, mely a csikoltón keresztül tolva a rudat a tézslával, vagy a tézslákat egymással öszveköti.

*CSIKOLTYÚ
lásd: CSIKOLTÓ.

*CSIKOLTYÚSZEG
lásd: CSIKOLTÓSZEG.

*CSIKOR (1)
(csik-or) áth. lásd: CSIKAR. Oly változattal használtatnak, mint: kupor, kapar.

*CSIKOR (2)
hangutánzó törzs (csik-or) melyből csikorog, csikorít, csikorgás származtak.

*CSIKOR (3)
puszta Nógrád megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSIKORG
l. CSIKOROG.

*CSIKORGÁS
(csik-or-og-ás) fn. tt. csikorgás-t, tb. ~ok. 1) Kiszáradt kemény testeknek egymással való surlódásából eredő kellemetlen éles hang. Talicskacsikorgás, kerékcsikorgás. V. ö. CSIKOROG. 2) Átv. ért. nyomorú, szűk, alig tengődő állapot. Csikorgás ez egész ember élete.

*CSIKORGAT
(csik-or-og-at) áth. m. csigorgat-tam, ~tál, ~ott. par. csikorgass. Két kemény, és száraz testnek öszvedörzsölése által kellemetlen éles hangot hallat. Fogakat csikorgatni. A fergeteg a fákat csikorgatja. Ne csikorgasd azt a rosz talicskát.

*CSIKORGATÁS
(csik-or-g-at-ás) fn. tt. csikorgatás-t, tb. ~ok. Két kemény testnek öszvedörzsölés általi kellemetlen, s fülmetsző hangoztatása. Fogcsikorgatás. Ott lészen jajgatás, és fogak csikorgatása. (Biblia).

*CSIKORGÓ (1)
(csik-or-og-ó) mn. tt. csikorgó-t. Általán, ami csikorog, vagyis éles fülsértő hangon nyikorog. Csikorgó talicska, szekér. Csikorgó fogak. Különösen: csikorgó tél, csikorgó hideg, midőn t. i. a járók lábai alatt a fagyos föld, vagy hó, jég csikorog, azaz, igen kemény hideg van.

*CSIKORGÓ (2)
(mint föntebb) fn. tt. csikorgó-t. Réz vagy vas lemezböl készült szélmutató az épületek ormán, mely a széltől forgatva csikorogni szokott. Máskép: szél anyja.

*CSIKORGÓFŰ
(csikorgó-fű) ösz. fn. Lásd: CSIKORKA.

*CSIKORGÓS
(csik-or-og-ó-os) mn. tt. csikorgós-t, vagy ~at, tb. ~ak. Ami úgy van alkotva, oly természetü, hogy mozdultakor csikorog. Csikorgós ajtó, csikorgós csizma, csikorgós szelencze.

*CSIKORÍT
(csik-or-ít) áth. m. csikorít-ott. htn. ~ni. vagy ~ani. par. ~s. 1) Valamely kemény testet csikorogni kényszerít. V. ö. CSIKOROG. Fogait csikorítja, vagy elcsikorítja. 2) Szorít, kínoz, keményen fog, nyom, kinyom. Megcsikorítlak, csak kezembe kerülj. Éhséggel csikorítni a foglyokat.

*CSIKORÍTÁS
(csik-or-ít-ás) fn. tt. csikorítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki csikorít.

*CSIKORKA
(csik-or-ka) fn. tt. csikorká-t. A kétfőbbhímesek seregébe és magrejtősök rendébe tartozó növényfaj; csészéje öt levelű, hímszálainak ketteje porhonos, ketteje herélt; tokja két rekeszű. (Gratiola). Réti csikorka, máskép csikorgófű, ínnyujtófű. (Gr. officinalis).

*CSIKORKAGYÖKÉR
(csikorka-gyökér) ösz. fn. A csikorka nevezetű növény gyökere.

*CSIKORKAGYÖKÉRPOR
(csikorka-gyökér-por) ösz. fn. Gyógyszer, melyet por alakban csikorkagyökérből készítenek.

*CSIKORODÁS
(csik-or-od-ás) fn. tt. csikorodás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn valamely kemény száraz test dörzsölés következtében csikorogni kezd.

*CSIKORODIK
csik-or-od-ik) k. m. csikorod-tam, ~tál, ~ott. Csikorogni kezd, csikorgó állapotba jut. Fogai már csikorodnak szörnyü haragjában. Csikorodik a megindított száraz talicska. Csikorodik a kemény tél.

*CSIKOROG
(csik-or-og) önh. m. csikorog-tam, vagy csikorgottam, csikorogtál v. csikorgottál, csikorgott; htn. ~ni, vagy csikorgani. 1) Valamely kemény, kivált nedv, kenőcs nélküli száraz test surlódás által fülsértő kellemetlen hangot ad. Csikorog a kenetlen szekérkerék, a száraz talicska. Csikorognak a förgeteg által kitekert agg fák. Csikorognak a dühös állat fogai. Csikorog az ajtó, kapu. Csikorog a malomkerék, esőt kiált. (km). Csikorog, mint a komáromi talicska. (km). Csikorog a hó, midőn keményre van fagyva. Pok várának magas tornyán a vaskakas csikorog. (Kisfaludy S.) 2) Nyomorúságosan, szűken, alig tengődve éldegel. Csak úgy csikorgunk a nagy szükség miatt. Alig csikorog, úgy elszegényedett.
A finnben kirisen, kirskun am. csikorgok és kiristän csikorgatom (pl. fogaimat) szintén hangutánzó.

*CSIKÓS (1)
(csik-ó-os) mn. tt. csikós-t, vagy ~at, tb. ok. Aminek csikaja van. Csikós, kis csikós kancza.

*CSIKÓS (2)
(mint föntebb) fn. tt. csikós-t, tb. ~ok. Pusztai béres szolga, ki úgynevezett ménesre felügyel, azt őrzi, legelteti. Uraság csikósa. Helység csikósa. Alföldi csikósok. Káromkodik, mint csikós. Km.
"Lám megmondtam Angyal Bandi,
Ne menj az Alföldre,
Csikósoknak, gulyásoknak
Közibe, közibe."
Népdal.
Átv. ért. megvetőleg am. nyers, faragatlan, durva ember.

*CSÍKOS, CSIKOS
(1), (csík-os) mn. tt. csíkos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Csík nevű apró halakkal bővelkedő. Csíkos mocsár, csíkos tó. 2) Csíkokkal készített, főzött. Csíkos káposzta. 3) Csíkalakú vonásokkal tarkázott. Csíkos bugyogó, csíkos körte, csíkos malacz, csíkos tök.

*CSÍKOS, CSIKOS
(2), (ALSÓ ~, FELSŐ~), máskép INÁRCS, puszták Pest megyében. Helyr. ~ra, ~on, ~ról.

*CSÍKOSAN, CSIKOSAN
(csík-os-an) ih. Csíkvonalakkal ellátottan.

*CSIKÓSBOJTÁR
(csikós-bojtár) ösz. fn. A főcsikósnak segéde, a számadó csikós legénye.

*CSIKÓSLEGÉNY
(csikós-legény) ösz. fn. l. CSIKÓSBOJTÁR.

*CSIKÓSLÓ
(csikós-ló) ösz. fn. Ló, melyen a csikósok járnak. Különbözik tőle az elválasztva írt: csikós ló.

*CSIKÓSKALAP
(csikós-kalap) ösz. fn. Olyan kis gömbölyű tetejű kalap, mint a csikósoké.

*CSIKÓSOSTOR
(csikós-ostor) ösz. fn. Olyan ostor mint a csikósoké. Rövid nyelű karikás ostor.

*CSIKÓSTANYA
(csikós-tanya) ösz. fn. Nádból, vesszőből, zsúpból, kákából stb. készített pusztai kaliba, hol a csikósok tartózkodnak.

*CSIKÓSZÁJU
(csikó-száju) ösz. mn. és fn. A minek vagy kinek olyan szája van, mint a csikóé. Somogyban és Baranyában: nagy boros edény.

*CSIKÓTÉ
lásd: CSIKOLTÓ.

*CSÍKOZ, CSIKOZ
(csík-oz) áth. m. csíkoz-tam, ~tál, ~ott, lásd: CSÍKOL.

*CSIKÓZABLA
(csikó-zabla) ösz. fn. A kereszt- vagy feszítőzablánál kisebb zabla a csikók számára, szájvas nélkül.

*CSIKÓZÁS
(csik-ó-oz-ás) fn. tt. csikózás-t, tb. ~ok. A kanczalónak megellése.

*CSÍKOZÁS, CSIKOZÁS
(csík-oz-ás) fn. tt. csíkozás-t, tb. ~ok. Csíkos vonásokkal tarkítás.

*CSIKÓZIK
(csik-ó-z-ik) k. m. csikóz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. A lóról mondatik, midőn megellik. Csikóznak a kanczák. Használják e szót a szamárról is. Átv. ért. tréfásan annyit tesz, mint, leveti a rajta ülőt. A herélt ló is megcsikózik néha, mikor leveti Málé Petit. (Km).

*CSÍKSÁS
(csík-sás) ösz. fn. Mérges sás, melytől az ökör, ha eszik belőle, megdöglik.

*CSIKSZEMŰ
(csík-szemű) ösz. mn. Apró szemű, mint a csík.

*CSÍKTÉSZTA
(csík-tészta) ösz. fn. Metélt tészta, vagy metéltnek, laskának, mácsiknak való tészta. Tyúkleves csíktésztával.

*CSIKVÁND
falu Győr megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSILING, CSILLING
(csill-ing, vagy csell-eng) fn. tt. csiling-et. Kisded szőlőfej, böng, melyen csak imitt-amott van egy-két szem; máskép: biling.

*CSILL
elvont gyök, melyből különböző értelmű szók származnak, ú. m. 1) csillag, csillám, csillog, 2) csillap, csillapít, csillapodik, 3) csilla, csillat, csille, csilleg, csillent. Ennélfogva eredeti értelmei is különbözők. Első esetben jelent kicsided apró villogást; a másodikban: elcsendesülést, zajnak kicsinyedését; a harmadikban: csellengést, ide-oda lengedezést, kicsinyes mozgást. Közös fogalom mindenikkel a csi és el. Azonban kivált a csi gyökelem nem mindenikben egyenlő jelentésű (hanemha cse = kicsi-vel akarnók azonosítni). Ugyanis csillag, csillám- és csilla, csille szók csi gyökelemeiben a si (si-et) vagy su (su-h-og, su-g-ár) suhogást vagy sebességet jelentő hang foglaltatik; csillap szóban pedig a csitt, csitít, csend stb. szók csi vagy cse gyöke; az l is csilla és csillap-ban közelebbről mívelő, eszközlő értelmű, csillag-, csillám-ban stb. pedig szintén sebességet, sebes haladást jelent, valamint el, ill-(an) azaz sebes mozgás foglaltatik villog, világ, villan szók vil és vill gyökeiben is. A rokonságokat lásd: CSILLAG, CSILLAP, és CSILLEG alatt.

*CSILLA
(csill-a) fn. tt. csillát. 1) Szeged tájékán am. vékony szárú kis csuhu- vagy sás-, vagy kákafaj, melyet leginkább szőlőkötözésre használnak. Így nevezik a gyékény- vagy kötősásnak belét is. 2) Tésztás étek neme, talán az első értelembeni hasonlatosságnál fogva, midőn csík szóval egyeznék. 3) Növénynem a hathímesek seregéből; csészéje nincs; bokrétája hat szirmú, kinyílt, lehulló; hímszálai czérnaszálúk; tokja és magvai gömbölyűdedek, gyökere hajma. (Scilla). E harmadik értelemben idegen származású.

*CSILLAECZETMÉZ
(csilla-eczet-méz) ösz. fn. A csilla növényből készített eczetméz. V. ö. CSILLA és ECZETMÉZ.

*CSILLAECZETSZÖRP
(csilla-eczet-szörp) ösz. fn. A csilla növénynek csípős keserű nedve, mely gyógyszerül használtatik.

*CSILLAG
(csill-ag) fn. tt. csillag-ot. 1) Világító égi test, melynek szétágazó sugarai mintegy reszketve tűnnek a szemekbe. Az ily látható égi testeket, a nap és hold kivételével, mind csillagoknak nevezi a magyar. Fényes, ragyogó csillagok; halovány, molnár szemű, azaz homályos csillagok. Ég csillagai. Nap, hold és csillagok elmulnak, az én szavaim pedig el nem múlnak. (Idvez.) A csillagok vagy állók, melyek nevöket onnan vették, mivel egymás irányában helyzetök nem látszik változni, s az égen mintegy megállani látszanak, és melyek, miként tartják, általában saját fénynyel birnak, s mint megannyi napok tekintendők; vagy bujdosók, melyek a nap körűl forognak s ettől kölcsönzik világosságukat; vagy üstökösek, melyek szintén vándorolnak, és pedig némelyek rendes időszak alatt teszik meg útjokat, mások rendetlenűl keringenek; új vagy tünő csillagok, melyek véletlenűl feltűnnek, s eltávozván, többé vissza nem térnek; futó csillagok, melyek tulajdonkép csak légi tünemények, máskép tisztuló csillagok; első-, másod-, harmad- stb. nagyságuak. Közmondatok: Egyik csillag meg nem előzi a másikat. Szerencsés csillag alatt született. Annyi mint csillag az égen. Csillagot néz vacsorára azaz koplal. Sok a csillag, de föl nem ér egy nappal. Feljött a csillaga. Lejárt a csillaga. Csillagokba néz, azaz fenhordja fejét. Csillagnak is van tisztulása, km. azaz tiszta léleknek is van egy kis szenyje. Sötét éjszakában jártam, ragyogó csillagot láttam. (Pásztori dal). 2) Átv. ért. a lovak homlokán levő fehér vagy más kitünő folt vagy köröcske. 3) Más állaton vagy testen is levő ily alak. 4) A szerelmesek nyájas szólítása. Csillagom, galambom, beh rád illik a csókom! (Népd.). 5) Szereti e szót a magyar, a csárdák, lovak és agarak elnevezésére használni. Csillag csárda nincs teteje, kiállott a szelemenje. (Népd.). Nyergeljétek meg a csillagot.
Egyezik vele a latin stella, franczia étoile, rokonnak látszik vele a német glühen, Glut is, stb. V. ö. CSILLÁM, CSILLOG.

*CSILLAGABROSZ
(csillag-abrosz) ösz. fn. Abrosz, térkép, mely az ég boltozatán látszó csillagokat fekvésök, azaz helyzetök szerént lerajzolva elétünteti.

*CSILLAGALAKÚ
(csillag-alakú) ösz. fn. Aminek csillagformája van. Csillagalakú vár. Csillagalakú czifraság valamely bútoron. Másképen: csillagdad.

*CSILLAGALMA
(csillag-alma) ösz. fn. Bizonyos amerikai fának gyümölcse, mely az almához igen hasonló. (Chrysophyllum).

*CSILLAGALY
(csillag-aly) ösz. fn. A lopvanőszők seregéhez, s mohok rendébe tartozó növényfaj; termése paizs- vagy csillagforma kocsányos; magvai az alsó lapján vannak. (Marchantia).

*CSILLAGÁSZ
(csill-ag-ász) fn. tt. csillagász-t, tb. ~ok. Tudós, ki az égi testek ismeretében jártas. Szoros ért. ki a csillagok forgására, s más égi tüneményekre hivatalosan felügyel, s tapasztalatait rendes naplóban följegyzi. Budai csillagász.

*CSILLAGÁSZAT
(csill-ag-ász-at) fn. tt. csillagászato-t. Tudomány, mely akár oktatólag akár gyakorlatilag a csillagok rendszeres ismeretével foglalkodik.

*CSILLAGÁSZATI
(csill-ag-ász-at-i) mn. tt. csillagászati-t, tb. ~ak. Csillagászathoz tartozó, arra vonatkozó. Csillagászati vizsgálatok, észrevételek.

*CSILLAGÁSZATILAG
(csill-ag-ász-at-i-lag) ih. Csillagászatra vonatkozólag.

*CSILLAGÁSZSÁG
(csill-ag-ász-ság) fn. lásd: CSILLAGÁSZAT.

*CSILLAGÁSZTORONY
(csillagász-torony) ösz. fn. Szükséges lát- s egyéb eszközökkel ellátott torony, vagy más épület, melyből a csillagászok az égi testeket, s tüneményeket vizsgálják, flgyelemre veszik. Budai, egri csillagásztorony.

*CSILLAGATLAN, CSILLAGTALAN
(csill-ag-atlan vagy -talan) mn. tt. csillagatlan-t, tb. ~ok. Csillag vagy csillagok hiával levő; mi csillagok által nincs világosítva. Csillagatlan éj.

*CSILLAGBOGÁCS
(csillag-bogács) ösz. fn. Növényfaj a nyeletlen levelű bogácsok alneméből; fészke pikkelyei tojáskerekek, szálkahegyük, a belsők kinyúló szálasak, halavány sárgák. Máskép: sugárzó bogács. (Carduus radiatus. W).

*CSILLAGBURÁNY
(csillag-burány) ösz. fn. Tengeri korallok neme, melyek héján csillagforma foltok látszanak.

*CSILLAGCSA
(csill-ag-csa) fn. tt. csillagcsát. Kis csillag, vagy átv. ért. csillaghoz hasonló foltocska, pettyecske. Különösen apró bolygóczok. (Asteroides).

*CSILLAGCSŐ
(csillag-cső) ösz. fn. Csillagászok látcsöve, melylyel a csillagokat nézik. Kepler-, Herschel-féle csillagcső.

*CSILLAGDA
némelyek által helytelenül használt új szó, csillagásztorony, helyett. A da képző helyet, valaminek ott létét jelenti, pedig ily épületben nincsenek csillagok, hanem innen, ahhoz kivántató eszközök segítségével csak nézik, szemlélik, vizsgálják a csillagokat. Tehát inkább: csillagnézde, amennyiben, t. i. az nem toronyalaku volna.

*CSILLAGDAD
(csill-ag-dad) mn. tt. csillagdad-ot. Csillagalaku, minek formája a csillagéhoz hasonlít.

*CSILLAGESÉS
(csillag-esés) ösz. fn. Lásd: CSILLAGFUTÁS.

*CSILLAGÉV
(csillag-év) ösz. fn. Azon időköz, melyet meg kell a napnak tennie, hogy ismét ugyanazon állócsillagokhoz jusson, melyeket elhagyott, mely idő 365 napból, 6 órából, 9 perczből és 11 másodperczből áll, és így a csillagév 20 perczczel és 57 másoddal hosszabb a napévnél.

*CSILLAGFÉNY
(csillag-fény) ösz. fn. Világosság, melyet a csillagok vetnek. Csillagfénynél olvasni nem lehet. Ragyogó, homályos, pislogó csillagfény.

*CSILLAGFÉNYĚS
(csillag-fényěs) ösz. mn. Csillagok fényétől világított. Csillagfényes éj.

*CSILLAGFÉRĚG
(csillag-férěg) ösz. fn. Tengeri féreg, varacskos bőrrel, melynek teste több vagy kevesebb sugarakra oszlik, s csillagformát mutat. (Asterias).

*CSILLAGFUTÁS
(csillag-futás) ösz. fn. Levegői tünemény, midőn a szemeknek úgy tetszik, mintha valamely csillag helyéből kimozdulva megfutamodnék s aláesnék; valóban pedig nem egyéb, mint a levegőben gyulékony részekből öszveállott test, mely lángra vagy lángot kapván elég, s kialudt kocsonyaalakban a földre leesik, vagy gőz alakban elenyészik. Csillagesés vagy csillaglövelés, csillagrepülés, csillagtisztulás, midőn csak egy, csillaghullás pedig, midőn egyszerre vagy egymás után több ily test esik a földre.

*CSILLAGFŰ
(csillag-fű) ösz. fn. l. CZILLÁR.

*CSILLAGFÜRT
(csillag-fürt) ösz. fn. Növénynem a kétfalkások seregéből, és tízhímesek rendéből; csészéje két ajakú; hímszálai mind öszvenőttek, porhonjainak öte gömbölyű, öte hosszu; hüvelye bőrkopácsu, lapított, levelei csillagformák. Máskép: fürtös ibolya. (Lupinus). Fajai: fehér-, tarka-, borzas-, szőrös-, szűklevelű-, sárga csillagfürt.

*CSILLAGFÜRTMAG
(csillag-fürt-mag) ösz. fn. A csillagfürtnek magva. V. ö. CSILLAGFÜRT.

*CSILLAGGEREPCSÍN
(csillag-gerepcsín) ösz. fn. A gerepcsínek neméhez tartozó növényfaj; ágai sátorozók, csészelevelei födelékesek, tompák, a belsők hártyaformák, színes hegyűk; levelei hosszudad láncsásak, épélűk, érdesek. (Aster amellus).

*CSILLAGHARCZGÁT
(csillag-harcz-gát) ösz. fn. Sánczféle erődítési mű, mely négy vagy hat sugáru csillagalakot képez.

*CSILLAGHULLÁS
(csillag-hullás) ösz. fn. l. CSILLAGFUTÁS.

*CSILLAGHÚR
(csillag-húr) ösz. fn. Növénynem a tízhímesek seregéből, és három anyások rendéből; csészéje öt levelű, szétnyiló; bokrétája öt szirmu; tokja egy rekeszű, sok magvú; határos a lúdhúrral. (Stellaria). Fajai: ligeti-, kétkét-águ-, olocsán-, pázsit-, tói-, liba csillaghúr.

*CSILLAGIMÁDÁS
(csillag-imádás) ösz. fn. A csillagok mint isteni lények tisztelete.

*CSILLAGIMÁDÓ
(csillag-imádó) ösz. fn. A csillagok mint isteni lények tisztelője.

*CSILLAGISME
lásd. CSILLAGÖSME.

*CSILLAGJÁRÁS
(csillag-járás) ösz. fn. A csillagok rendes mozgása, keringése, mely vagy valóságos, mint pl. a bolygóké, vagy csak látszólagos, mint az állócsillagoké.

*CSILLAGJÓS
(csillag-jós) ösz. fn. Személy, ki a csillagok helyzetéből, és járásából az emberek sorsáról jövendőt mond.

*CSILLAGJÓSLÁS
(csillag-jóslás) ösz. fn. Jóslás neme, a csillagok helyzete és járásából.

*CSILLAGJÓSLAT
(csillag-jóslat) ösz. fn. 1) Csillagjóslás elvont értelemben. 2) Azon jövendőmondó szók, melyek valaki sorsát, a csillagok helyzete és járása szerént, kijelentik A csillagjóslat beteljesült.

*CSILLAGKÉM
(csillag-kém) ösz. fn. Csillagász, ki különösen a csillagok járását, időnkénti feltünését, helyzeti viszonyait, stb. figyelemmel kíséri.

*CSILLAGKÉP
(csillag-kép) ösz. fn. lásd: CSILLAGZAT.

*CSILLAGKERÉK
(csillag-kerék) ösz. fn. Kerék, melynek küllői csillagsugarakként, egymással öszve nem kötve, nyúlnak szét. Különösen csillagot képező tűzjátéki mű.

*CSILLAGKORALL
(csillag-korall) ösz. fn. Tengeri férgek neme, melynek vagy csak hátán, vagy egész körületén csillagalaku üregek látszanak. (Marepora). Fajai: szivacs-, tömkeleges-, ananász-, csillagkő-, tüskés-, fehér-, leány csillagkorall.

*CSILLAGKŐ
(csillag-kő) ösz. fn. 1) Megkövesedett korall. 2) Sima, négy vagy öt szögletü kő, melynek egyik lapján csillagalak látszik. (Asteriae).

*CSILLAGLIK
(csill-ag-ol-ik) k. m. csillagl-ott, htn. ~ani. Csillag gyanánt fénylik, ragyog.

*CSILLAGLÖVELÉS
(csillag-lövelés) ösz. fn. lásd: CSILLAGFUTÁS.

*CSILLAG-MAJOR
puszta Fejér megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSILLAGMÉCSVIRÁG
(csillag-mécsvirág) ösz. fn. Növényfaj a mécsvirágok neméből, melynek virágfürtje a szárhegyen tányéros csomót képez. Máskép: csillagvirág. (Lychnis calcedonica).

*CSILLAGMÉRŐ
(csillag-mérő) ösz. fn. Mérnöki eszköz, mely eredetileg a csillagászok által használtatott az égi testek távolságának, utóbb szögmérés által minden messzeségnek meghatározására. (Astrolabium).

*CSILLAGMOH
(csillag-moh) ösz. fn. Csillagalakban tenyésző moh. Különösen a moh egyik neme, melynek nővirága meztelen, s porral tölt gombocskából áll, s némely fajokban csillagalaku levelek által keríttetik körül. (Mnium).

*CSILLAGNAP
(csillag-nap) ösz. fn. Azon időszak, melyet az álló csillagok látszólag naponként megtesznek a föld körül. A csillagnap rövidebb a napi napnál, mert amaz csak 23 óra, 56 percz- és 4 másodperczig tart.

*CSILLAGÓRA
(csillag-óra) ösz. fn. Napórához hasonló készület, mely csillagos tiszta éjben megmutatja, hány az óra.

*CSILLAGOS
(csill-ag-os) mn. tt. csillagos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Csillagokkal tele, melyen csillagok látszanak. Csillagos ég, csillagos éjszaka. 2) Csillagalaku jegygyel bélyegzett vagy ékesített. Csillagos gém, csillagos gyík, csillagos kereszt, csillagos kő, csillagos moh, csillagos diákocska, csillagos ló.

*CSILLAGOSAN
(csill-ag-os-an) ih. Csillagokkal teli. Csillaggal vagy csillagokkal jegyezve vagy ékesítve.

*CSILLAGOSGYÍK
(csillagos-gyík) ösz. fn. Gyíkfaj, melynek testén csillaghoz hasonló fénypontok látszanak.

*CSILLAGOSLÓHERE
(csillagos-ló-here) ősz. fn. Növényfaj a gombos virágu lóherék alneméből; szára szétágazó, fűzéri tojásdadok, szőrösek, csészefogai szétnyilók. (Trifolium stellatum).

*CSILLAGOSODIK
(csill-ag-os-od-ik) k. m. csillagosod-tam, ~tál, ~ott. Lásd: CSILLAGZIK.

*CSILLAGÖSME
(csillag-ösme) ösz. fn. A csillagoknak nem mélyebb és rendszeres, hanem egyedül népszerü ismerete. (Astrognosia).

*CSILLAGPÖFETEG
(csillag-pöfeteg) ösz. fn. A pöfetegnek egyik neme, mely alakjára nézve némileg a csillaghoz hasonlít. (Lycoperdum stellatum). V. ö. PÖFETEG.

*CSILLAGRAKÉTA
(csillag-rakéta) ösz. fn. A repülő rakéták egyik neme, mely a levegőbe felszállván szétpattan, s csillagalaku részekre szakadoz. V. ö. RAKÉTA vagy RÖPPENTYŰ.

*CSILLAGRENDSZĚR
(csillag-rend-szěr) ösz. fn. Általán azon örökös, állandó törvények öszvege, melyeknél fogva a csillagok, viszonyos vonzás és visszalökés által fennállanak, s határozott köreikben forognak. Különösen: azon bujdosók rendszere, melyek a naptól vevén fényöket, ugyan a nap körül keringenek.

*CSILLAGRĚPÜLÉS
(csillag-rěpülés) ösz. fn. Lásd: CSILLAGFUTÁS.

*CSILLAGRUGÁS
(csillag-rugás) ösz. fn. Parlagi vagy diákos tréfa, midőn a mélyen alvónak lábujjai közé égő papirost, csöpüt, vagy gyertyát kötnek, s rugdalódzásain jó ízűt nevetnek. Csillagot rugatni valakivel. Csillagot rúg km. azaz szelid természetű, ha csillagot rugatnak vele, sem haragszik.

*CSILLAGSÁNCZ
(csillag-sáncz) ösz. fn. Sáncz, melynek kerek közepéből kifelé több árkok nyilnak, s ragyogó csillag alakját képezik.

*CSILLAGSZALADÁS
(csillag-szaladás) ösz. fn. lásd: CSILLAGFUTÁS.

*CSILLAGSZEGFŰ
(csillag-szeg-fü) ösz. fn. Szegfű neme, melynek virágai csoportosak, levelei tojásdadok, csészehéjai árralakuak. Oldalt néhány hosszu levelei fityegnek alá, szakálformára. (Dianthus barbatus).

*CSILLAGSZÉLKERÉK
(csillag-szél-kerék) ösz. fn. A szélmalom csillagalakú kereke.

*CSILLAGTÁBLA
(csillag-tábla) ösz. fn. 1) Csillagformára metszett tábla. 2) Oly tábla, melyre csillag van festve vagy fából bele képezve.

*CSILLAGTAJKOS
(csillag-tajkos) ösz. fn. Amerikai tekenősbéka neme, mely szárazföldön lakik, s tekenőjén szabályos vonások látszanak. (Testudo geometrica).

*CSILLAGTAN
(csillag-tan) ösz. fn. Csillagászat, mely az égi testek rendszeres ösmeretével oktatólag foglalkodik.

*CSILLAGTANI
(csillag-tani) ösz. mn. Csillagtanba tartozó. Csillagtanra vonatkozó. Csillagtani értekezések, könyvek.

*CSILLAGTÁVMÉRŐ
(csillag-táv-mérő) ösz. fn. lásd: CSILLAGMÉRŐ.

*CSILLAGTISZTULÁS
(csillag-tisztulás) ösz. fn. lásd: CSILLAGFUTÁS

*CSILLAGTUDOMÁNY
(csillag-tudomány) ösz. fn. Lásd: CSILLAGTAN és V. ö. TAN és TUDOMÁNY.

*CSILLAGTŰZ
(csillag-tűz) ösz. fn. A tűzjátékos mesterségben bizonyos neme a tüzi játéknak, melyben a szikrák csillagalakokban szállonganak, vagy mely igen sok csillagot tüntet elő.

*CSILLAGVÁR
(csillag-vár) ösz. fn. Csillagsáncz. Szerencsésebb a csillagvári ökröknél km. "A komáromi ostrom alatt golyók és pumák (bombák) zápora a csillagvár udvarában csak egy ökröt talála s nem többet; innen a közmondat." Erdélyi János.

*CSILLAGVETÉS
(csillag-vetés) ösz. fn. lásd: CSILLAGJÓSLÁS.

*CSILLAGVETŐ
(csillag-vető) ösz. fn. lásd: CSILLAGJÓS.

*CSILLAGVIRÁG
(csillag-virág) ösz. fn. Általán minden csillag formájú virág. Különösen 1) lásd: GEREPCSÍN. 2) lásd: CSILLAGMÉCSVIRÁG.

*CSILLAGVIZSGÁLÁS
(csillag-vizsgálás) ösz. fn. Általán, a csillagok helyzetének, járásának kutatása, megismerése. Szorosabban véve: a csillagoknak rendszeres, felsőbb számításokon alapult tudományos ismerete.

*CSILLAGVIZSGÁLÓ
(csillag-vizsgáló) ösz. fn. 1) Csillagász. 2) Azon épület, melyből a csillagász, szükséges eszközökkel ellátva, vizsgálatait teszi, csillagásztorony.

*CSILLAGZAT
(csill-ag-zat) fn. tt. csillagzat-ot. Két, vagy több csillagból álló égi jegy. (Constellatio). Már a régi kor csillagászai ily jegyekre osztották fel a csillagok öszvegét. Ilyenek a napkört alkotó csillagzatok: kos, bika, ikrek. stb. A csillagzatokban a legfényesebbik rendesen külön nevet visel, pl. bika szeme, orozlán szive, szűz kalásza vagy koszorúja. A csillagzatban tehát mindig több csillag vagyon, pl. a gönczölben és hetevényben hét, a kaszásban hat, a furóban három, stb. Jó, vagy rosz csillagzat alatt születni. Szomorú csillagzat, mily bús sugárokkal, játszol a csendesen csörgő patakokkal. (Ányos).

*CSILLAGZIK
(csill-ag-oz-ik) k. m. csillagz-ott, htn. ~ani. Az égről mondatik, midőn éjnek idején fényleni kezdenek és folyvást elé-elé tünedeznek rajta a csillagok. Csillagzik az ég. Eső után szépen kicsillagzott.

*CSILLAGZÓ
(csill-ag-oz-ó) mn. tt. csillagzót. Csillagoktól fényleni, csillagokkal ragyogni kezdő, és ezen működést folytató, míg teljesen kicsillagzik. Csillagzó éj.

*CSILLAGYÖKÉR
(csilla-gyökér) ösz. fn. A csillanövénynek hajmája. V. ö. CSILLA.

*CSILLAGYÖKÉRPOR
(csilla-gyökér-por) ösz. fn. Csilla nevü növény gyökeréből készített por. V. ö. CSILLA.

*CSILLAHAJMA
(csilla-hajma) ösz. fn. A csilla növénynek hajmaféle gyökere.

*CSILLÁM
(csill-ám) fn. tt. csillám-ot. 1) Szemeket kápráztató fény, mely a világosság különféle visszaverődése által különfélekép tünik a szemekbe. Drágakövek csilláma. 2) Hirtelen feltünő, s legott elmuló fény, világosság, pl. a messze sötétben föltünő mécs, vagy víz világa, vagy a hunyorgó macska szeme.
Képzésre olyan, mint: villám hullám. Rokon vele a német glimmen, Glimmer, angolszász glomung, glommung (= szürkület) stb.

*CSILLÁMÍT
(csill-ám-ít) áth. m. csillámít-ott, thn. ~ni, vagy ~ani, par. ~s. Csillogtat; fényes testet oly helyzetbe tesz, hogy fénye szembe tünjék. Az ő világos vörös szinével még az embernek szemeit is csillámítja. (Lippai).

*CSILLÁMÍTÁS, CSILLÁMITÁS
(csill-ám-ít-ás) fn. tt. csillámítás-t, tb. ~ok. Csillogtatás.

*CSILLÁMKŐ
(csillám-kő) ösz. fn. Bányakő, mely arany és ezüst színü csillogó részecskékkel fénylik. (Mica).

*CSILLÁMLÁS
(csill-ám-l-ás) fn. tt. csillámlás-t, tb. ~ok. 1) Valamely testnek reszketeg fényü világítása. 2) Gyönge, s csak néha-néha feltünő fény. V. ö. CSILLÁMLIK.

*CSILLÁMLIK
(csill-ám-l-ik) k. múlt: csilláml-ott, htn. ~ani. 1) Valamely test reszketeg fénynyel világlik, mi az által történik, hogy a világosság különféle irányokban verődik vissza róla. Csillámlik a sok lámpával megrakott tűzszobor. Csillámlanak a széltől hajtott, s naptól sugározott folyó hullámai. 2) Kicsinyítő ért. midőn valamely test csak gyöngén, s néha-néha, alig észrevehetőleg, fénylik. Kicsillámlanak néha a felhők alá rejtett csillagok. Átv. ért. csillámlik egy kevés remény.

*CSILLÁMLÓ
(csill-ám-l-ó) mn. tt. csillámló-t. 1) Reszketeg fénynyel világító. 2) Gyönge fényességü. Csillámló sugár, csillámló mécs, csillámló éji bogár.

*CSILLÁMODIK
(csill-ám-od-ik) k. m. csillámod-tam, ~tál, ~ott. Csillámlani kezd, csillámló lesz.

*CSILLÁMOS
(csill-ám-os) mn. tt. csillámos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Ami csillámot vet; csillámmal ragyogó, fénylő. Csillámos bányakövek.

*CSILLÁMOZ
(csill-ám-oz) áth. m. csillámoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Csillámossá, csillogóvá tesz. A gyémántot köszörülés által csillámozni.

*CSILLÁMOZIK
(csill-ám-oz-ik) k. múlt: csillámoz-tam, ~tál, ~ott. l. CSILLÁMODIK.

*CSILLÁMP
(csill-ám-p) csillám szónak toldott alakja, de mint csak a következő ige törzse van használatban.

*CSILLÁMPOZIK
(csill-ám-p-oz-ik) k. m. csillámpoz-tam, ~tál, ~ott. Lásd: CSILLÁMLIK. A reája nézőknek szemek csilámpozik vala. Tordai. Csillámpozó kő. Mitterpacher.

*CSILLÁMSZIRT
(csillám-szirt) ösz. fn. A bányászok nyelvén, vegyes anyagu, igen kemény, s mindenféle szint játszó kő neme.

*CSILLÁMVAS
(csillám-vas) ösz. fn. A vasércznek egyik neme, melynek fölszine sima és fényes.

*CSILLÁMZAT
(csill-ám-oz-at) fn. tt. csillámzat-ot. Általán, csiszolás, köszörülés által eszközlött fénymű bizonyos kemény állományu testeken, ú. m. fémeken, köveken, különösen aczélból készült fegyvereken, s más szereken. Puska, kard csillámzata. (Damascirung).

*CSILLANG, CSILLONG
(csill-ang, vagy (csill-ong) önh. m. csillang-ottam, vagy ~tam, ~ottál, vagy ~tál, ~ott. htn. ~ni, vagy ~ani. Gyönge reszketeg világgal fénylik. Képzésre olyan, mint: pillang, pillong, villong,

*CSILLANGÁS, CSILLONGÁS
(csill-ang-ás, v. csill-ong-ás) fn. tt. csillangás-t, tb. ~ok. Reszketeg világgal fénylés.

*CSILLANGÓ, CSILLONGÓ
(csill-ang-ó vagy csill-ong-ó) mn. tt. csillangó-t. Gyönge, reszketeg fénynyel világító. Csillangó fénybogár. V. ö. PILLANGÓ.

*CSILLAP
(csill-ap) fn. tt. csillap-ot. Régies. Jelent, nesznek, zajnak elcsendesülését, megszünését, mintegy csendre térését, leszállását. A nagy sötétes estvéknek idején, nagy csillapjában sátorunk körül titkos istrázsát is állítson, és tartson. (Rákóczy Gy. rendelése, Rummy Monum. Hung. 186. I.) Szél csillapja, tenger csillapja.
Gyöke csill rokon a német still, stille, svéd stilla stb. szókkal. A finnben hälvenen am. csillapodom.

*CSILLAPAT
(csill-ap-at) fn. tt. csillapat-ot. Zajnak, hangnak lecsendesülte, szünete. Szélcsillapat, tengercsillapat.

*CSILLAPIK
(csill-ap-ik) k. m. csillap-tam, ~tál, ~ott. Olyan régies alakú, mint: állapik, futamlik, csillámik, stb. Megszünik, csendessé lesz, a zaj eláll. Csillapik a vész, a zúgó szél, a háborgó tenger.

*CSILLAPÍT
(csill-ap-ít) áth. m. csillapít-ott, htn. ~ni, vagy ~ani, par. ~s. 1) Csendesít; zajt, mozgást szüntet. Csillapítja a lármázó sokaságot. Üdvözítőnk lecsillapította a tenger hullámait. 2) Kérlel, nyugtat. Csillapítani a haragost, a boszonkodót, a fenyegetődzőt. Csillapítani a lázadókat. Csillapítani a síró gyermeket.

*CSILLAPÍTÁS
(csill-ap-ít-ás) fn. tt. csillapítás-t, tb. ~ok. Zajnak, mozgalomnak szüntetése, illetőleg hevesebb indulat kitörésének, ú. m. haragnak, sírásnak stb. csendesítése.

*CSILLAPÍTÓ
(csill-ap-ít-ó) mn. tt. csillapító-t. 1) Zajt, mozgást, háborgást, indulatot csendesítő, szűntető. 2) Gyógytanilag: enyhítő. Csillapító szerek.

*CSILLAPODÁS
(csill-ap-od-ás) fn. tt. csillapodás-t, tb. ~ok. A zajnak, mozgalomnak, háborgásnak csendesedése, lassankénti elmulása. Szélnek, tengeri hullámzásnak csillapodása.

*CSILLAPODIK
(csill-ap-od-ik) k. m. csillapod-tam, ~tál, ~ott. Zaj, mozgalom, háborás csendesedik, lassanként alább hagy, enyhül. Csillapodik a szél, csillapodik a zajos tenger. Átv. ért. mondatik az indulatokról: csillapodik haragja, boszusága; csillapodik a gyermek sirása, a szív fájdalma.

*CSILLAPODÓ
(csill-ap-od-ó) mn. tt. csillapodó-t. Zajban, mozgalomban, lassan-lassan alább hagyó. Csillapodó szélvész, tenger; csillapodó mozgása, repülése a kilőtt golyónak. Csillapodó harag, sirás, jajgatás.

*CSILLAPÚL
(csill-ap-úl) önh. m. csillapúl-t. A zaj, mozgalom csendre, nyugalomra változik által; csillapodik, csillapszik.

*CSILLAPÚLÁS, CSILLAPULÁS
(csill-ap-úl-ás) fn. tt. csillapulás-t, tb. ~ok. A zajnak, mozgalomnak csendre, nyugalomra változása; csillapodás, illetőleg erősebb kitörésü indulatnak, vagy éles fájdalomnak szünése.

*CSILLÁR
(csill-ár) fn. tt. csillár-t, tb. ~ok. 1) Szent János bogara, mely sötétben csillog. 2) Csillogó kő. 3) Sok lámpából, vagy mécsből, gyertyából öszveállított világító; máskép: vilár. Csillárokkal díszített tánczterem. Meggyújtani a csillárokat.

*CSILLÁROS
(csill-ár-os) mn. tt. csilláros-t, vagy ~at, tb. ~ak. Egy vagy több csillárral ellátott, kivilágított. Csilláros terem.

*CSILLAT
(csill-at) áth. múlt: csillat-tam, ~tál, ~ott. par. csillass. Székelyeknél am. szöktet, ugrat, ficzkándoztat, pl. czigány csillatja vásáron a lovát, legény csillatja tánczban a leányt.
Egyezik vele a hellen kellw.

*CSILLE
(csill-e, lásd: CSILLEG) fn. tt. csillét, 1) Némely hegyes vidékeken am. szűkre, keskenyre vont kis szekér, melyen a hegyek közötti szoros útakon szenet, meszet, fát, szénát hordanak a piaczra. Élnek e ssóval különösen Győr és Veszprém megyékben. Hogy ez a csillefa? 2) Hajó neme. l. CSILLEHAJÓ.

*CSILLĚG, CSILLENG
(csill-ěg) önh. mult: csilleg-tem, ~tél, ~ětt. Lézeng, bolyong, ide-oda szédeleg, ide-oda járkel. Másképen: cselleng.
Rokon vele a hellén kellw, szanszcrit csal, német schlenkern, lithván kelu stb.

*CSILLĚGET
(csill-ěg-et) áth. m. csillegět-tem, ~tél, ~ětt. Csillent. Lásd ezt.

*CSILLEGŐ
(csill-ěg-ő) mn. és fn. tt. csillegő-t. 1) Lézengve járó. 2) A malmokban a garat alatti azon deszkaedényke, mely a gabonát a malomkövek közé hullatja. Nevét folytonos mozgásától vette.

*CSILLEHAJÓ
(csille-hajó) ösz. fn. Keskenyebb fajú talphajó, mely öszveszegezett fenyűgerendákból áll.

*CSILLEHAJÓS
(csille-hajós) ösz. fn. Hajós, ki csillehajókon jár, szállít valamit.

*CSILLENG (1)
önh. lásd: CSILLĚG.

*CSILLENG (2)
(csill-eng) fn. tt. csilleng-ět. Kis szőlőfej, a szőlőfejnek egyes ágacskája, billing, böng.

*CSILLENGSZŐLŐ
(csilleng-szőlő) ösz. fn. lásd: CSILLENG, fn.

*CSILLENT
(csill-ent) áth. m. csillent-ětt, htn. ~ni. vagy ~eni. Általában am. csíp, elcsíp. Különösen. 1) Holmi aprólékos dolgokat ellep, elcsíp, csen. 2) Valaminek hegyét, végét könnyü módon elcsipi, elmetszi.
Első pont alatti értelemben hasonló hozzá a német stehlen, angol steal. stb.

*CSILLENTÉS
(csill-ent-és) fn. tt. csillentés-t, tb. ~ěk. 1) Apró lopás, csipés, csenés. 2) Valamely test hegyének, végének könnyü szerrel való elcsipése, elmetszése.

*CSILLENTŐ
(csill-ent-ő) fn. tt. csillentő-t. Kis tolvaj, kis csenő, csenegetni szokott személy.

*CSILLÉR
(csill-ér) fn. tt. csillér-t, tb. ~ěk. Bányai munkás, ki az érczeket, ásványokat kis csilleforma szekerkén tovább szállítja.

*CSILLÉRCZ
(csill-ércz) ösz. fn. Csillogó ásványércz.

*CSILLESZEKÉR
(csille-szekér) ösz. fn. lásd: CSILLE. 1).

*CSILLÉZ
(csill-e-ez) önh. és áth. m. csilléz-tem, ~tél, ~ětt. par. ~z. A kiásott ásványokat, érczeket csilleszekéren húzva szállítja.

*CSILLHOMOK
(csill-homok) ösz. fn. Csillámló porszemecskékkel vegyített homok.

*CSILLOG
(csill-og) önh. m. csillog-tam, ~tál, ~ott. Valamely fényes test, különféle irányokban visszaverődő sugarakkal kápráztatja a szemeket. Csillognak a drágagyöngyök, az éjjeli lámpák, a nap sugarainál kivont és forgatott fegyverek. Csillog a szeme, mint a kanmacskáé. Km. Csillog-villog.
"A szép fényes katonának
Arany, gyöngy élete,
Csillog villog mindenfelül
Jó vitéz fegyvere."
Amadé.
Rokon vele a hellen khlow, szanszkrit dsval (csillog, ég), latin caleo, calidus, finn kiillan, kiilun (csillogok, csillámlom), kiilutan (csillogtatok), német glühen, glänzen, glotzen stb.

*CSILLOGÁS
(csill-og-ás) fn. tt. csillogás-t, tb. ~ok. Valamely fényes test különféle irányban visszaverődő sugarainak világítása. Lámpacsillogás, vizek csillogása. Szemek, drágagyöngyök csillogása.

*CSILLOGÓ
(csill-og-ó) mn. tt. csillogó-t. Különféle irányban visszaverődő sugarakkal fénylő. Csillogó hótömeg a havas oldalán, csillogó hold a víz tükrében; csillogó tükör, vilár; csillogó kő; aranynyal ezüsttel csillogó öltözet; csillogó fegyverek; csillogó szemek.

*CSILLOGVÁNY
(csill-og-vány) fn. tt. csillogvány-t, tb. ~ok. Csillogó valami, csillogó test, csillogó fény.

*CSILLONG, CSILLONGÁS
stb. l. CSILLOG, CSILLOGÁS, stb.

*CSILLONT
a göcseji tájnyelvben am. csillent. Lásd ezt.

*CSILLVARLA
(csill-varla) ösz. fn. A varla, máskép kovarcz (quarz) nemű kövek csillámló faja.

*CSIM
elvont gyöke csima, csimba, csimota, csimbók stb. szóknak és származékaiknak. Értelme kisded csomó, honnan e változatok: csima csoma, csimbók csombók, stb. Rokonok vele kövelebbről a hellen kuma, latin cyma, gemma, német Keim stb. V. ö. CSOM gyök.

*CSIMA
(csim-a) fn. tt. csimát. Némely növények husos szára, törzsöke, torzsája, dereka, melyből a növény boga, feje, kalapja kinő. Káposzta, saláta, viola csimája. Némely csimák földalattiak, mások földfelettiek.

*CSIMASZ
(csim-asz) fn. tt. csimasz-t, tb. ~ok. Túl a Dunán azon kukacz, melyből a cserebogár fejlődik.
Nevét onnan vette, mert alakjára nézve csimát, azaz kis csomót képez, honnan Somogyban csömöz.

*CSIMAZ
(csim-az) fn. tt. csimaz-t, tb. ~ok. Poloska, palaska, palaczka, büdösféreg. Fajai: házi~, nyirfa-, bogyómászó~, paréj-, czifra~, szemetes csimaz. V. ö. CSIMASZ.

*CSIMAZFÉSZEK
(csimaz-fészek) ösz. fn. Rejtekhely a bútorok vagy falak hézagaiban, hol a csimazok szaporodnak. Átv. ért. tisztátalan lakás, melyben csimazok tenyésznek, mely hemzseg a csimazoktól. Ily csimazfészekben nem lakhatom.

*CSIMAZFŰ
(csimaz-fű) ösz. fn. Növényfaj a kopasz szirmú és kardlevelű nőszirmok alneméből; virága tarjagos, kellemetlen színű, felső szirmai szétállanak; tőkocsányán büdös levelek vannak, honnan máskép: büdös nőszirom, büdös liliom, palaczkféregfű, (Iris foetidissima)

*CSIMAZKÍN
(csimaz-kín) ösz. fn. lásd: CSIMAZŰZŐ.

*CSIMAZOS
(csim-az-os) mn. tt. csimazos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Csimazokkal bővelkedő, csimazzal megrakott. Csimazos ágy, bútor, csimazos lakás. Csimazos gőzhajó.

*CSIMAZÜZŐ
(csimaz-üző) ösz. fn. Sziberiai növény, melynek erős büze a csimazokat elűzi, vagy megöli. (Cimicifuga).

*CSIMB
(csim-b) elvont vagy elavult törzs, melyből 1) csimbók, csimbókos származtak, mely értelemben am. csomb, a csomó rokona. 2) csimba, csimbál, csimbálkodik stb. szók törzse, s rokon azon him vagy hin gyökkel, melyből himbál, hintál származnak.

*CSIMBA
(csim-ba vagy csim-b-a) fn. tt. csimbá-t. Himba, hinta, lóba, lóga, pl. midőn két egymástól néhány lépésnyire távol álló vastagabb karóra, fára, gerendára kötelet akasztanak, s a kötélre ülőt lógázzák. Kézzel taszigálni, kötéllel rángatni a csimbát.

*CSIMBÁKOL
(csim-b-á-kol) önh. m. csimbákol-t; lásd: CSIMBÁZ.

*CSIMBÁL
(csim-b-a-al) áth. m. csimbál-t. Lásd: CSIMBÁZ.

*CSIMBÁLÁS
(csim-b-a-al-ás) lásd: CSIMBÁZÁS.

*CSIMBÁLKODÁS
(csim-b-a-al-kod-ás) Lásd: CSIMBÁZKODÁS.

*CSIMBÁLKODIK
(csim-b-a-al-kod-ik) k. m. csimbálkod-tam, ~tál, ~ott. Valamibe erősen belefogódzik, hogy el ne maradjon tőle; valamire felmász, akaszkodik, és himbálódik. A kis gyermek anyja nyakába csimbálkodik. A játszó fiúk a fa ágára csimbálkodnak.

*CSIMBÁSZKODÁS
(csim-b-ász-kod-ás) lásd: CSIMBÁZKODÁS.

*CSIMBÁSZKODIK
(csim-b-ász-kod-ik) lásd: CSIMBÁZKODIK.

*CSIMBAT
Balaton melléki tájszó, lásd: CSINVAT.

*CSIMBÁZ
(csimb-a-az) ön- és áth. m. csimbáz-tam, ~tál, ~ott. par. ~z. Hintál, himbál, lóbál, lógál, vagy: hintálódzik, lógázkodik.

*CSIMBÁZÁS
(csimb-a-az-ás) fn. tt. csimbázás-t, tb. ~ok. Hintálás, hinbálás, hintálódzás.

*CSIMBÁZKODÁS
(csimb-a-az-kod-ás) fn. tt. csimbázkodás-t, tb. ~ok. Maga hintálása, himbálása, hintálódzás.

*CSIMBÁZKODIK
(csim-b-a-az-kod-ik) k. m. csimbázkod-tam, ~tál, ~ott. Maga-magát hintálja, lóbálja, himbálja. Öszvekötött faágakon, kötélen lógó kosárban csimbázkodni. Anyja nyakán csimbázkodó gyerek.

*CSIMBE
(csim-be vagy csim-b-e) fn. tt. csimbé-t. 1) Apró lólégy, mely annyira a ló bőréhez ragad, csimbeszkedik, hogy ostor által sem lehet könnyen elijeszteni. 2) Hinta, himba, csimba.

*CSIMBELKĚDIK
(csim-b-el-kěd-ik) k. m. csimbelkěd-tem, ~tél, ~ětt. lásd: CSIMBÁLKODIK.

*CSIMBESZKĚDIK
(csim-b-esz-kěd-ik) lásd: CSIMBÁLKODIK.

*CSIMBÓK
(csim-b-ók vagy csim-bog) fn. lásd: CSOMBÓK.

*CSIMBÓKOS
lásd: CSOMBÓKOS.

*CSIMOTA
(csim-ot-a) fn. tt. csimotá-t. Gyönge fiatal ág, gyönge hajtása valamely fának, csemete. Ó átkozott nyelv, ó iregységnek kegyötlen csimotája. Góry-codex. Átv. ért. Balaton mellékén nevendékgyermek.
Eredetre nézve lásd: CSIM, CSIMA.

*CSIMP
(csim-p) elvont törzse csimpaj, csimpajkódzik, csimpeszkedik stb. szóknak. Jelentése származékaiból elvonva: valamibe fogódzás, kapaszkodás, és rokon csimb törzszsel.

*CSIMPAJ
(csim-p-aj) fn. tt. csimpaj-t, tb. ~ok. Az egylakiak seregébe és öthímesek rendébe tartozó növénynem, különösen ennek faja: szurós csimpaj, melynek bognemü gyümölcsei tüskések, s a hozzájok érő testekbe akaszkodnak, csimbálkodnak, máskép: disznómogyoró, disznóbojtorján, koldustetű. (Xanthium strumarium).

*CSIMPAJGÓZIK
lásd: CSIMPAJKOZIK.

*CSIMPAJKÓDZIK
(csim-p-aj-kód-zik vagy kód-oz-ik) lásd: CSIMPAJKOZIK.

*CSIMPAJKOZÁS, CSIMPAJKÓZÁS
(csim-p-aj-koz-ás) fn. tt. csimpajkozás-t, tb. ~ok. Kapaszkodás, csimbálkodás.

*CSIMPAJKOZIK, CSIMPAJKÓZIK
(csim-p-aj-koz-ik) k. m. csimpajkoz-tam, ~tál, ~ott. Akaszkodik, függeszkedik, kapaszkodik, csimpálkodik. A verekedő gyermekek egymás hajába csimpajkoznak. Ruhájába csimpajkozott a bogács.
Legközelebbi rokonságban van a töviseinél fogva akaszkodó csimpaj szóval, mint a hasonló értelmű bojtorjánkodik a bojtorjány-féle tövissel.

*CSIMPELKĚDIK
(csim-p-el-kěd-ik) l. CSIMBELKĚDIK.

*CSIMPESZKĚDIK
(csim-p-esz-kěd-ik) k. lásd: CSIMBELKĚDIK.

*CSIMPOLYA
(csim-p-oly-a, vagy sip-oly-a) fn. tt. csimpolyá-t. Székely tájszó, am. duda, tömlősíp. Valószínű, hogy eredetileg sipolya volt a sip gyöktől.

*CSÍN
vagy CSIN (1) vagy CSÍNY, (rokon csen gyökkel) fn. tt. csín-t, tb. ~ek. Dévaj, pajkos, vagy ravasz, kártékony, boszontó cselekedet, mely mintegy lopva, futtában, sebesen ment véghez. Csint tenni, csint ejteni, csint követni el. Micsoda csiny ez gyermekek? Államcsíny.
Sínai nyelven czeng am. maligne, perverse.

*CSÍN v. CSIN
(2), fn. tt. csin-t, tb. ~ok. Eredeti értelme: csinált, müvelt, csinálás vagy művelés által tökéletesített v. ékesített valami. Azonos a hangutánzó sim gyökkel, melytől sima, simít származnak. Gyökeleme csi közös csi-sz-ol szóéval is. Ennélfogva rokonok vele a német schőn, Kunst, können, hellen ganow, ganoV, ganumi, dan skiön, finn caunis, persa kun, sínai csín (perfectum, nitidum, rectum, verum), csing (purum, clarum, nitidum), csi (pulchrum, elegans; meretrix), csáng (venustum), mongol csimek (Schmuck, Putz), lapp csiń stb. Eléjön a szláv nyelvekben is. Alkalmazott értelemben 1) A szemeket kellemesen meglepő rend, mód, tisztaság valamely tárgyon. Különös csinnal fölszerelt, bútorozott terem. Csinnal öltözködni. Némely kézmives munkáját sajátságos csín bélyegzi. 2) Ügyes, mesterséges fogás. Tudni kell ennek csinját. Minden dolognak megvan a maga csinja. Felfogni, érteni a dolog csinját. Valaminek csinja-binja. Tudom minden csinját-binját. 3) Társalgási illem, udvariasság. Csinnal meghajtani magát. Csinnal lépni, lejteni. 4) Némely faedények, pl. bödönök, sajtárok, hordók párkánya, mely kifelé a fenéken innen nyúlik ki, melyet jobban kicsinosítani szoktak.
Különbözik tőle fenhangu ragozással: csín, vagy csíny. Származékai: csinál, csinol, csínos, csinatlan és amelyek ezekből eredtek stb.

*CSINA
(csín-a) elvont vagy kiavult törzsök, melyből csinál ige származott.

*CSINÁL
(csin-a-al) áth. m. csinál-t. 1) Valamit mesterségesen készít, gyárt, szerkeszt, alkot. Ruhát csinálni, sátort csinálni. Igekötőkkel: Becsinálni a csibét ételnek. Belecsinálni fejszébe a nyelet. Elcsinálni a szobában a bútorokat. Fölcsinálni a sátort. Kicsinálni valakivel, hogy így vagy úgy legyen a dolog. Megcsinálni a romlott falat. Lecsinálni a karókat a földbe. Öszvecsinálni minden ruháit. Reácsinálni a szekérre a ponyvát. 2) Tesz, cselekszik, mivel. Mit csinálsz? Csinálj már valamit. Hosszú köntös port csinál. (Km). Kárt csinálni. Semmit sem csinálni. Magából bolondot csinálni. Régies és némely tájbeszédben ma is: cseál.
Hasonló hozzá a szláv csiniti, (csinálni, mivelni), a sínai csing (perficere, construere), híng (actiones, facta), és cziáng (opifex, artifex). V. ö. CSÍN (2).

*CSINÁLÁS
(csin-a-al-ás) fn. tt. csinálás-t, tb. ~ok. Készités, gyártás, szerkesztés, alkotás, cselekvés. Útcsinálás, eczetcsinálás, könyvcsinálás, verscsinálás.

*CSINÁLÁSI
(csin-a-al-ás-i) mn. tt. csinálási-t, tb. ~ak. Csinálásra vonatkozó. Útcsinálási költségek.

*CSINÁLATLAN
(csin-a-al-at-lan) mn. tt. csinálatlan-t, tb. ~ok. Ami nincsen megcsinálva, nem kész. Csinálatlan ruha, csinálatlan hidak, utak. Határozóilag am. meg nem csinálva.

*CSINÁLATLANUL
(csin-a-al-at-lan-ul) ih. Meg nem csinálva, meg nem csináltan, csinálás nélkül.

*CSINÁLGAT
(csin-a-al-gat) áth. m. csinálgat-tam, ~tál, ~ott, par. csinálgass. Gyakran, s folytatólag csinál valamit. Nyáron napszámba járdogál, télen kosarakat csinálgat. Továbbá: igazgat, rendezget. Haját, ruháját csinálgatja.

*CSINÁLGATÁS
(csin-a-al-gat-ás) fn. tt. csinálgatás-t, tb. ~ok. Valaminek gyakori csinálása, rendezése. Hajcsinálgatás.

*CSINÁLHATÓ
(csin-a-al-hat-ó) mn. tt. csinálható-t, tb. ~k. Amit csinálni lehet; megtehető, végrehajtható. Vasút nem mindenütt vagy csak nehezen csinálható.

*CSINÁLMÁNY
(csin-a-al-mány) fn. tt. csinálmány-t, tb. ~ok. Munka, kézmü, gyártmány. Ez saját kezem csinálmánya.

*CSINÁLÓ
(csin-a-al-ó) fő- és mn. tt. csináló-t. Aki valamit készít, gyárt, mesterkél, szerkeszt. Óracsináló, ruhacsináló, verscsináló, tollcsináló, kardcsináló, késcsináló, orgonacsináló, papiroscsináló, szőnyegcsináló, tűcsináló.

*CSINÁLT
(csin-a-al-t) mn. tt. csinált-at. Ami csinálva van, készített, gyártott, szerkesztett, mesterségesen alkotott. Csinált út. Gácson csinált posztó. Csinált kéz, csinált orr, csinált haj azaz paróka. (Pesti Gábornál). Becsinál étel, becsinált gyümölcs, becsinált szerek. Mondva csinált, amit előre megrendelnek s rendszerént jobban, nagyobb gonddal készítenek.

*CSINÁLTÚT
(csinált-út) ösz. fn. Szabályszerűleg, mesterségesen különös költséggel és anyagból készített út, töltött út. Régiesen: öttevény-öntevény.

*CSINÁLVÁNY
(csin-a-al-vány) fn. tt. lásd: CSINÁLMÁNY.

*CSÍNATLAN
(csín-at-lan) mn. tt. csínatlan-t, tb. ~ok. 1) Ami nem csínos, nem tiszta, nincs helyesen, módosan rendezve, szerkesztve. 2) Udvariatlan. Határozóilag am. nem csínosan, csínatlanúl.

*CSINCS
(= sincs) gyermeknyelven am. nincs.

*CSINCSA
lásd: DSINDSA.

*CSINCSÉR
(a török dsindsir-ből kölcsönözöttnek látszik) fn. tt. csincsér-t, tb. ~ěk. Nyakkaloda, nyakvas, hegedűforma eszköz, melyet némely hatóságok használtak, midőn a rabokat valahová gyalog szállíták. A csincsér a nyakat és karokat békózta öszve.

*CSING
(csin-g) fn. tt. csing-et. Székely tájszólással am. tévtett, vétek, hiba. Nem egyéb, mint a rosz tettet jelentő csin szónak g-vel toldott mása.

*CSINGA
(csim-ga, v. csün-g-e) fn. tt. csingé-t. Göcsejben am. ragaszték, toldalék, függelék, csimba, lógga.

*CSINGÁL
(csim-ga-al) önh. m. csingál-t. Lásd: CSINGASZKODIK.

*CSINGÁLLÓZIK, CSINGÁLÓDIK
lásd: CSINGASZKODIK.

*CSINGASZKODIK
(csin-g-asz-kod-ik) k. lásd: CSIMBESZKEDIK.

*CSINGE
(csim-ge) fn. tt. csingé-t. Baranyai tájszó, am. lapta.

*CSINGÉR
(másképen: csingár és csigér) fn. tt. csingér-t, tb. ~ěk. 1) Sovány, száraz, czangár, vézna ember a székelyeknél. 2) Nyitra vidékén: csigér, lőre.

*CSINGYALU
(csin-gyalu) ösz. fn. Általán gyalu, melylyel a munkába vett fát, deszkát, simára, csinosra egyengetik, különösen melylyel a hordók, bödönök stb. csinját, kisimítják, idomítják.

*CSINJÁN
(csin-ja-on) ih. Módjával, vigyázva, szép szerével, nem igen keményen. Csinján kell bánni ezen gyermekkel. Csinján borotválj, mert megakadsz. Km.
Az sem valószinűtlen hogy eredeti alakja: csinnyán, vagy csinnyan, azon régies csinny gyöktől, mely csendet, nyugalmat jelent.

*CSINMETSZŐ
(csin-metsző) ösz. fn. Kétágu vaseszköz a bodnároknál, melylyel a hordó csinját, azaz ontoráját, párkányát kikerítik.

*CSINNY
1) elavult fn. am. csend, nyugalom, zajtalan állapot, honnan a régies csinnyos, csinnytalan (ma csintalan) am. csendtelen, nyugtalan. 2) czinege madár hangja: csinny csere csinny!

*CSINNYAN, CSINNYÁN
(csinny-an) ih. Csendesen, nyugalmasan, módjával. V. ö. CSINJÁN.

*CSINNYOS
(csinny-os) régies mn. tt. csinnyos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Csendes, nyugalmas.

*CSINOGAT
(csin-og-at) áth. m. csinogat-tam, ~tál, ~ott, l. CSINOSGAT.

*CSINOL
(csin-ol) áth. m. csinol-t. Hordónak, kádnak, sajtárnak, stb. csínt, azaz ontorát, párkányt kerít, csinál.

*CSINOLÁS
(csin-ol-ás) fn. tt. csinolás-t, tb. ~ok. Bodnári munka, midőn a faedény csinját elkészítik. Hordó, bödön csinolása.

*CSÍNOS, CSINOS
(csin-os) mn. tt. csinos-t. vagy ~at, tb.: ~ak. 1) Széptanilag: a szépen alúl álló; a csinos kevesebb a szépnél. 2) Közértelemben: ami szabályos, rendes alkotása, tisztasága miatt tetszik. Csinos arcz, csinos öltözet, csinos szoba, csinos leány. Tisztaság és csinos viselet másod egészség. (Km).

*CSÍNOSAN, CSINOSAN
(csín-os-an) ih. Tisztán, ékesen, fínoman, helyesen rendezve, művelten. Csinosan viselni haját. Csinosan beszélni, társalogni. Csinosan bútorozott szobák. Csinosan kötött könyvek.

*CSINOSBÍT
(csin-os-b-ít) áth. m. Csinosbít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Valamit a maga nemében csinosabbá tesz, alakít, csinos voltát fokozza. Várost, házakat, szobákat csinosbítani. Átv. ért. erkölcsöket csinosbítani.

*CSINOSBÍTÁS
(csin-os-b-ít-ás) fn. tt. csinosbítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által valamit csinosbítunk.

*CSINOSBÚL
(csin-os-b-úl), önh. m. Csinosbúl-t. Csinosabbá, a szemekre kedvesebb hatásuvá lesz; a maga nemében tisztább, fényesb, tetszetősb alakot ölt. A városok közelében lakó népek viselete és erkölcse csinosbúl.

*CSÍNOSBÚLÁS, CSINOSBULÁS
(csin-os-b-úlás) fn. tt. csinosbulás-t, tb. ~ok. Állapotváltozás, midőn valami csinosabbá lesz.

*CSÍNOSGAT, CSINOSGAT
(csin-os-gat) áth. m. csinosgat-tam, ~tál, ~ott, par. csinosgass. Tisztázgat, finomítgat, rendbe szedeget, ékesget. Csinosgatni magát, házát, szobáit.

*CSÍNOSGATÁS, CSINOSGATÁS
(csin-os-gat-ás) fn. tt. csinosgatás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által magunkat, vagy mást csinosgatunk; ékesgetés, szépítgetés.

*CSÍNOSIT, CSINOSÍT
(csin-os-ít) áth. m. csinosít-ott, par. ~s., htn. ~ni, vagy ~ani. Csinossá tesz, alakít, rendez valamit. V. ö. CSÍNOS.

*CSÍNOSÍTÁS, CSINOSITÁS
(csin-os-it-ás), fn. tt. csinosítás-t, tb. ~ok. Tisztára, ékesre, finomra, változtatás, alakítás. Bútorok csinositása; erkölcsök csinositása; beszéd, nyelv csinositása.

*CSÍNOSODÁS, CSINOSODÁS
(csin-os-od-ás) fn. tt. csinosodás-t, tb. ~ok. A tisztaság, ékesség, finomság, műveltség pályáján előrehaladás.

*CSÍNOSODIK, CSINOSODÍK
(csin-os-od-ik) k. m. csinosod-tam, ~tál, ~ott. Oly állapotban van, melynél fogva a csín, tisztaság, finomság, müveltség pályájára lépve halad, előre megy. A mi városunk szemlátomást csinosodik.

*CSÍNOSSÁG, CSINOSSÁG
(csin-os-ság), fn. tt. csinosság-ot. Tulajdonság, melynél fogva valaki v. valami tiszta, fínom, ékes, müvelt külsővel bir. Csinosság az öltözetben, bútorokban, beszédben, erkölcsökben.

*CSÍNOSÚL, CSINOSÚL
(csin-os-úl) önh. m. csinosul-t. Külsejére, alakjára nézve csinossá képzőik, illetőleg ékes, fínom, müvelt állapotba megy által.

*CSÍNOSÚLÁS, CSINOSULÁS
(csin-os-úl-ás) fn. tt. csinosulás-t, tb. ~ok. Ékes, fínom, müvelt állapotba való átmenetel, átalakulás.

*CSÍNOSÚLAT, CSINOSULAT
(csin-os-ul-at) fn, tt. csinosulat-ot. Csinosulás elvont értelemben,

*CSÍNOSULT, CSINOSULT
(csin-os-ul-t) mn. tt. csinosult-at. Finomított, művelt, fényesített. Csinosult századunk; csinosult társalgási modor.

*CSÍN-SZENTKERESZT
falu Liptó megyében, helyr, ~ěn, ~re, ~ről.

*CSINTALAN (1)
(csin-talan) mn. tt. csintalan-t, tb. ~ok. Aki, vagy ami nem csinos; hanyag külsejü, mocskos, piszkos, szóval akin v. amin semmi csín nem látszik; szokottabban: csinatlan.

*CSINTALAN (2)
(csinny-talan) mn. tt. csintalan-t, tb. ~ok. 1) Mint a csendet, nyugalmat jelentő csinny tagadója am. csendtelen, nyugtalan, különösen társasági viszonyban, mások irányában dévajkodó, pajkoskodó, pajzánkodó, nem annyira rosz indulatból, mint tulságos élénkségből, jó kedvből, tréfából, akgatódzó, kötődő, hamis érintéseket, czélzásokat tevő. Csintalan gyermekek. Csintalan beszédek, példázgatások. Csintalan élczeskedés.

*CSINTALANKODÁS
(csiny-talan-kod-ás) fn. tt. csintalankodás-t, tb. ~ok. Csintalan cselekvények gyakorlása, dévajkodás, pajzánkodás, pajkoskodás, hamiskodás.

*CSINTALANKODIK
(csinny-talan-kod-ik) k. m. csintalankod-tam, ~ál, ~ott. Csintalan cselekvényeket űz, gyakorol; gyermekes élénkségből, vagy jókedvből dévajkodik, pajzánkodik, hamiskodik stb.

*CSINTALANSÁG
(csin-talan-ság) fn. tt. csintalanság-ot. 1) Pajkosság, apróbb nemű kicsapongás, pajzánság. 2) Dévajkodás, kötődés, hamis czélzás, példázgatás a beszédben. 3) Illetlenség, udvariatlanság, különösen a nőnem irányában, kevésbě szemérmes nyilatkozat.

*CSINTALANUL
(csin-talan-ul) ih. Pajkosan, pajzánul, dévajul, kötődőleg, nem egész illedelemmel. Csintalanul kacsingatni, nevetgélni, beszélni, valakit illetni, érdekelni. Csintalanul viselni magát nyilvános helyen, templomban, oskolában stb.

*CSINU
(csi-ne, v. csih-ne v. csidu-ne). Igy szólítják Tisza mellékén a csikót. Csinu ne! Néhutt: csidu, csitkó.

*CSINVAT
(csim-ó-at, vagy csim-b-at) fn. tt. csinvat-ot. Kétnyüstös fonalú, tömőttebb nemű vászonszövet, máskép: Kittöl. Igy nevezik a szintén sürűebb szálu sávolyos szövetet is, milyenek az asztalkendők, abroszok.
Gyöke azon csim, mely a csom(ó) változata, s jelent tulajdonkép csimós azaz csomós, mintegy csimbókos szövetet, honnan Balaton mellett: csimbat.

*CSINVATVÁSZON
(csinvat-vászon) ösz. fn. l. CSINVAT. Csinvatvászonból való nadrágok, zsákok. V. ö. KITTÖL.

*CSÍNY, CSINY
fn. tt. csíny-t, tb. ~ék. Lásd CSÍN (1). Tb csinyek.

*CSIP (1)
hangutánzó, mint némely madarak kiáltó szava. Származékai: csipog, csipogás. Így hivogatják a kis csibéket is: Csip! csip! csip!

*CSIP (2)
elvont gyöke csipa, csipalag, csipás, csipcsop szóknak. Azon csep változata, melyből csepeg, cseppen stb. származnak.

*CSÍP
áth. m. csíp-tem, ~tél, ~ett. 1) Fogó-, vagy ollóféle eszközzel, illetőleg fogókép használható tagokkal valamely testet öszveszorít. Fogóval megcsipni és kihúzni a szeget. Két peczek közé csípni valamit. Csíp az ember ujjaival, a rák ollójával, a sas körmeivel. 2) Mondjuk különösen bogarakról, férgekről, midőn falámjaikkal, fulánkjaikkal stb. az állatok testeibe fogódzanak, s azokat bökik, szúrják. Csíp a tetű, a bolha, a légy, a poloska. Csíp a szarvasbogár. Serkéből lett tetű jobban csíp. Km. Az éh szúnyog jobban csíp. Km. Akit egyszer a kígyó megcsípett, a gyíktól is fél. Km. 3) Mondjuk más testekről is, melyek a bört égetik, viszkettetik, szúrdalják. Csíp a csalán. Az erős hideg szél csípi az arczot. A savanyú bor csípi a torkot. 4) Erősen fog, megfog. Nyakon csípni valakit. Megcsípték, becsípték a tolvajt. Csípd meg! ebet uszító biztatás. Lecsípték, azaz lefogták, hogy megverjék. Nesze csípd fel. 5) Csen, holmi apróságokat lopogat. Szeret csípni. Amit ér, elcsípi. Átv. ért. Kicsípni magát, azaz csinosan felöltözködni, haját, bajuszát, ruháját mintegy ujjaival csipkedve, rendbeszedni. Becsípett, azaz felöntött a garatra. Lecsípte magát, megittasodott.
Hasonlók hozzá a német: Zwicken, Zupfen, cseh: stipáni, orosz: csipaty, stb. Mennyiben a csípés gyakran szakasztással jár, hasonló hozzá a magyar tép is.
Az í hangzó benne hosszú ugyan, de mint minden í, ű és ú a tájbeszédben könnyen megrövidűl.

*CSIPA
(csip-a) fn. tt. csipát. 1) Fehéres, vagy sárgás geny a szemekben, vagy szempillákon. Töröld ki előbb szemedből a csipát. (Km.) 2) Némely vidékeken átv. ért. mézga, vagy gyanta, mely némely fák kérge alól kifoly, p. megyfa, cseresnyefa csipája.
Gyöke csip (2) a csěp szónak változata, mennyiben a csipa nem egyéb, mint csepegő nedv.

*CSIPÁDZIK
(csip-a-adz-ik v. -ad-z-ik). Lásd CSIPÁZIK.

*CSIPÁG
(csip-eg, csip-ked) áth. m. csipág-tam, ~tál, ~ott. Kemenesali tájszó, am. valamit szemenként, szálanként csipked, szedeget, p. a szemeten keresgélő tyúk csípágja a talált szemeket, a legelő barom csipágja a fűszálakat.

*CSIPAGYÜJTŐ
(csipa-gyűjtő) öszv. fn. Haszontalan here ember, mintegy oly tunya, aki arra is rest, hogy a csipát kitörölje szemeiből.

*CSIPALAG
(csip-al-ag) fn. tt. csipalag-ot, l. CSIPA.

*CSIPALAGOS
(csip-al-ag-os) mn. tt. csipalagost, tb. ~ak, l. CSIPÁS.

*CSIPALAGOSSÁG
(csip-al-ag-os-ság) fn. l. CSIPÁSSÁG.

*CSIPÁROZ
(csip-ár-oz) önh. m. csipároz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Somogyi tájszó, mondják baromról, midőn a bogarak, legyek csípkedik, s a miatt nyugtalankodik, futkároz. Máskép: bogároz, v. bogározik. Eredetileg, úgy látszik, vékonyhangon: csipérez.

*CSIPÁS, CSÍPÁS
(csip-a-as) mn. tt. csipás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Csipától lepett, beragadt. Csipás szemek. Csipás szemű kutya, macska. Csipás, baglyas gyerek. Menj innen te csipás! 2) Amiből mézgaféle nedv csepeg. Csipás fák.

*CSIPÁSÍT
(csip-a-as-ít) 1) áth. m. csipásít-ot, par. ~s. Csipássá tesz, a szemeket vajforma genynyel megtölti. A sok hús-evés megcsipásítja a kutyákat.

*CSIPÁSODIK
(csip-a-as-od-ik) k. m. csipásod-tam, ~tál, ~ott. Szemei csipásak lesznek, csipaféle sűrü, ragadós geny gyűl bennök öszve.

*CSIPÁSSÁG
(csip-a-as-ság) fn. tt. csipásság-ot. A szemeknek kóros állapota, midőn sűrü geny gyűl össze bennök, mely gyakran a pillákra ragad, sőt azokat éjjel össze is ragasztja.

*CSIPÁSSZEMÜ
(csipás-szemü) öszv. mn. Kinek szemeiben turós geny fejlődik ki, s mint Csokonai mondja: Szeme nem sír, mégis nedves.

*CSIPÁZIK
(csip-a-az-ik) k. m. csipáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Csipaféle sűrü nedv fejlik ki, s gyűl öszve benne. Meghűtéstől csipázik a szeme.

*CSIPBÉL
(csip-bél) öszv. fn. Boncztanilag am. a belek leghosszabbika, mely sokféle görbületekben a köldök és alhas körül fekszik. (Intestinum ileum).

*CSIPCSONT
(csip-csont) l. CSIPŐCSONT.

*CSIPCSOP, CSIPCSUP
(csip-csop, v. csup) mn. tt. csipcsop-ot, vagy: csippet-csuppot. Aprólékos, holmi. Mindenféle csipcsop jószág. Csippel-csuppal, azaz aprólékosan.
A maga nemében kicsit jelentő csep szónak ikeritett változata, mint ezek is: gyim-gyom, lim-lom, hip-hop, ringy-rongy stb.

*CSIPDEL
(csip-del) áth. m. csipdel-t, 1) Gyakran csíp valakit, vagy valamit. A kis csibe csipdeli a kenyeret; a bárányka csipdeli a zöld füvet. 2) Holmi czélzó, példázgató szókkal bökdös, érintget. Szónoklatban, vagy gúnyversekben csipdelni az álszabadelműket.

*CSIPDELÉS
(csip-del-és) fn. tt. csipdelés-t, tb. ~ěk. Gyakorta csipkedés, l. CSIPDEZÉS.

*CSIPDĚS, CSIPDĚSÉS
l. CSIPDĚZ, CSIPDĚZÉS.

*CSIPDĚZ
(csip-děz) áth. m. csipděz-tem, ~tél, ~ett, par. ~z. Gyakran, vagy ismételve csíp, ez igének minden érteményében. V. ö. CSÍP.

*CSIPDĚZÉS
(csip-děz-és) fn. tt. csipdézés-t, tb. ~ěk. 1) Gyakori csípés, szúrás. 2) Czélzó, példázgató szavak, gúnyos értelmü mondatok általi böködés.

*CSIPDĚZŐ
(csip-děz-ő) fn. tt. csipděző-t. 1) Aki csipked, aki gyakorta csíp, vagy mást némely példázgató szókkal, mondatokkal karczolgat, bököd, vagdal. 2) A halhorogra kötött csalétek, melyet a halak csipdeznek.

*CSIPE
(csip-e, v. csipő, csup gyöktől), fn. tt. csipé-t. Az emberi és állati testnek azon része, mely a lábszárak fölött, és ágyék alatt fekszik, s a csipcsont által képeztetik. Csipejét törni, vagy ficzamítani valakinek. Csipejére tenni a kezeit. Csipején keze, szemeten szeme. Km. munkátlan, gondatlan, hetyke asszonyra illik. Csipején kötni meg a nadrágot. Széles, magas, vagy keskeny, alacson csipejü.

*CSIPĚD
(csip-ěd) áth. m. csipěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Csípve apró részekre szakgat valamit. Tésztát csipedni. 2) Mondják hasbántalomról, midőn oly fájdalmas érzés van benne, mintha valami csípné, rágná.

*CSIPĚDELĚM
(csip-ěd-elem), fn. tt. csipedel-met. Csipedett tésztaétek.

*CSIPĚDÉS
(csip-ěd-és) fn. tt. csipědés-t, tb. ~ěk. 1) Cselekvés, midőn valamit csipegetve részekre szakgatunk. 2) Nyitra, Hont, Bars vármegyékben am. hasrágás, hascsikarás, kólika.

*CSIPĚDĚTT
(csip-ěd-ětt) mn. tt. csipědett-et. Midőn a laposra nyujtott tésztát apró darabokra csipedik, az ily étek neme csipedettnek neveztetik. Bableves csipedettel. Turós csipedett. Máskép: Csipetke.

*CSIPEFÁJÁS
(csipe-fájás), öszv. fn. Igen érzékeny fájdalom a csipcsont környékén, melynek kóranyagúl rendesen a köszvény szolgál.

*CSIPĚG
(csip-ěg) önh. m. csipěgtem, ~tél, ~ětt. Éretlen hangon, kis madárfiak módjára sír, kiáltoz. Máskép: csipog. Csipegnek a verébfiak, midőn anyjok enniök hoz; csipegnek az anyjokat vesztett kis csiběk. Hasonló módon csipeg a fias tyúk is, midőn csirkéit hívja, vagy a tojáson ülő tyúk, midőn még a tojásban levő csirkéket már mintegy híni látszik. Csipegj neki, hadd keljen ki. Km., ha nehezen születik valamely gondolat.

*CSIPĚGÉS
(csip-ěg-és) fn. tt. csipěgés-t, tb. ~ěk. Madárfi sirása, kiáltozása.

*CSIPÉGET
(csip-ég-et) gyak. áth. m. csipěget-tem, ~tél, ~ětt, par. csipegess. 1) Gyakran, vagy folytonosan, apródonként csíp, csípve, kapkod valamit. A juhok csipegetik a füvet. 2) Cseneget, apróságokat lopogat. A torkos gyermek édességeket, gyümölcsöt csipeget.

*CSIPĚGETÉS
(csip-ěg-et-és) fn. tt. csipěgetés-t, tb. ~ěk. Gyakori csipés; lopogatás, csenegetés.

*CSIPEGŐRIGÓ
(csipegő-rigó) öszv. fn. Rigófaj, mely férgekkel, bogarakkal és szőlővel él; husa jó ízű, s csip, csip hangon kiáltoz. (Turdus iliacus).

*CSIPELLÉRĚZ
(csip-ell-ér-ěz) áth. m. csipellérěz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Mondják legelő juhról, midőn a kopár, vagy lejárt mezőn, hol ökör, tehén már nem legelhet, apró fogaival valamit felcsipked. V. ö. CSIPERÉSZ.

*CSIPENTYÜ
(csip-en-tyű, vagy csip-ent-ő) fn. tt. csipentyű-t. Fogó-, vagy olló-féle eszköz, melylyel valamit csiptetni, becsiptetni, öszveszorítani lehet.

*CSIPÉR
(csip-ér) fn. tárgyeset, ~t, tb. ~ěk. Segítő fogó, melylyel a bodnárok abroncsot húznak a hordóra, s hasonló a kovácsok sinvashúzójához.

*CSIPERĚDIK
(csip-er-ěd-ik) k. m. csiperěd-tem, ~tél, ~ětt. Apródonként, mintegy csippel-csoppal növekedik, gyarapodik. Másképen: Csěperědik.

*CSIPERÉSZ
(csip-er-ész) áth. m. csiperész-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. Apródonként csipked, harapdál, legelész. Csiperésznek a kopár mezőn legelő juhok. Máskép: Csipellérěz, csikerész.

*CSIPERKE
(csip-er-ke) fn. tt. csiperké-t. A galóczák neméhez tartozó gombafaj; kalapja fehér, lemeze verhenyeg, tönkje vaskos, perecze bő, állandó, leginkább gyepeken tenyészik. Máskép: veresbélü gomba. (Agaricus pratensis).

*CSIPERKEGOMBA
(csiperke-gomba) l. CSIPERKE.

*CSIPERTES
(csip-er-t-es) mn. tt. csipertes-t, tb. ~ek. Vas, Zala, Veszprém vármegyékben am. félcsipőre sántikáló, biczegve járó. A Tisza vidékén is ösmeretes.

*CSÍPÉS, CSIPÉS
(csip-és), fn. tt. csipés-t, tb. ~ěk. 1) Valamely testnek fogóval, vagy fogószerű eszközzel, vagy tagokkal szoritása. 2) Férgek, bogarak bökése, harapása. Bolhacsipěs, szúnyogcsipés, légycsipés, kígyócsipěs. 3) Égetés, viszkettetés, szurkálás. Csaláncsipés. 4) Csenés, lopás. V. ö. CSÍP.

*CSIPESZ
(csip-esz) fn. tt. csipesz-t, tb. ~ěk. 1) Csipő eszköz, nagy fogó a vashámorokban, melynél fogva a vasrudakat összeszorítják, s az égő kohba teszik. 2) Sebészi eszköz, apróbb és fínomabb tárgyak megfogására, s tartására.

*CSIPESZKE
(csip-esz-ke) fn. tt. csipeszkét. Kis csipesz, azaz fogócska, holmi piczin tárgyak megfogására. Sebészi csipeszke.

*CSIPESZKĚDIK
(csip-esz-kěd-ik) k. m. csipeszkěd-tem, ~tél, ~ětt. Valamibe, vagy valamire kapaszkodik, függeszkedik, akaszkodik, mintegy csipesz gyanánt belefogódzik. A tövis ruhámba csipeszkedett. Nyakamba csipeszkedett és kért. Fára csipeszkedni.

*CSIPET
(csip-et) fn. tt. csipetět. Annyi, amennyit ujjainkkal fölcsiphetünk, együvé szoríthatunk. Egy csipet líszt, só. Egy csipettel megszerezni valamit. Átv. ért. a maga nemében igen kicsi, kevés. Egy csipet az egész gyerek. Csipetet sem kapsz.

*CSIPETKE
(csip-et-ke), fn. tt. csipetké-t. 1) A csipet kicsinyítője. 2) Csipdesett tészta, csipedett. Levesbe főzött csipetke. Turós, darás csipetke.

*CSIPFÁJDALOM
(csip-fájdalom), l. CSIPEFÁJÁS.

*CSIPĚTTKE
(csip-ětt-ke) fn. tt. csipěttké-t. Tésztás étel, melyet ujjal szaggatnak, vagy csipkednek; máskép: csipedett, v. szakgatott.

*CSIPISZ
(csip-isz) fn. tt. csipisz-t, tb. ~ěk. Népies nyelven am. a maga nemében igen kicsin, vagy semmi, amit alig lehet megcsípni. Nesze csipisz. Továbbá am. ujjal mutatott füge.

*CSIPKE
(csip-ke) fn. tt. csipkét. 1) Fínom czérna-, vagy selyem-mű, melynek szélei mintegy ki vannak csipkedve, hegyezve. Csipkével szegett kendő, ágyterítő. Selyemcsipke, tót csipke, hollandi, brüsseli csipke, fehér vagy fekete csipke. 2) Vadrózsafa, és annak gyümölcse. Csipkebokor, csipkerózsa, csipkebefőzött, csipkelekvár. És megjelenék neki az Úr egy csipkebokor közepiből. (Mózs. II. k.). Az 1. értelemben szenvedőleg: a mi ki van mintegy csipkedve; a 2-ikban cselekvőleg: a mi csíp vagy szúr. Rokon vele a német: Spitze, spitzen, megvan a szláv nyelvekben is.

*CSIPKEAL
(csipke-al) öszv. fn. A csipkeszövetnek azon tömött része, melyből a csipkefogak, azaz hegyecskék kifelé nyúlnak.

*CSIPKEALY
(csipke-aly) l. CSIPKEAL.

*CSIPKEÁRU
(csipke-áru) öszv. fn. Csipkékből álló kalmári portéka.

*CSIPKEÁRULÁS
(csipke-árulás) öszv. fn. Csipkék eladása. Csipkékkel kereskedés.

*CSIPKEÁRUS
(csipke-árus) öszv. fn. Boltos, vagy házaló. Kalmár, ki csipkékkel kereskedik, máskép: csipkěs.

*CSIPKEÁRUSSÁG
(csipke-árusság) öszv. fn. Kereskedés csipkeféle árukkal.

*CSIPKEBÉKA
(csipke-béka) öszv. fn. Varangyosbéka, melynek bőre némileg a csipkeszövethez hasonló.

*CSIPKEBODOR
(csipke-bodor), öszv. fn. lásd CSIPKEFODOR.

*CSIPKEBOGÁR
(csipke-bogár) ösz. fn. Fabogár neme, mely a csipkebokor ágaira teszi le tojásait, mi által moh- vagy taplószerű buborcsék támad a fán.

*CSIPKEBOKOR
(csipke-bokor) öszv. fn. Vadrózsa, csipkerózsa, melynek piros begyóiból csemegenemű nyalánkságot, befőzöttet készítenek.

*CSIPKEBOKROS
(csipke-bokros) öszv. mn. Csipkebokorral benőtt. Csipkebokros árok, csipkebokros erdő alja. Akgatódzik, mint a csipkebokor. Km.

*CSIPKECZÉRNA
(csipke-czérna) öszv. fn- Igen fínom szálu czérna, melyből csipkeszöveteket készítenek.

*CSIPKĚD
(csip-kěd) áth. m. ~tem, ~tél, ~ětt. 1) Gyakran csíp, szúr, éget. Csipkedi a kalitkába zárt madárka urának ujjait. Csipkedik az ebkölyköt a bolhák. Csipkedi a csalán a bőrt. 2) Átv. ért. valakit czélzó és példázgató szavakkal bökdös, érintget.

*CSIPKĚDÉS
(csip-kěd-és) fn. tt. csipkědés-t, tb. ~ěk. 1) Gyakori csipés, szúrás, égetés, bökés. 2) Átv. ért. valakinek holmi gúnyszavakkal, s példázgatásokkal bökdözése.

*CSIPKĚDĚTT
(csip-kěd-ětt) mn. tt. ~et. Ami, v. aki gyakran és több helyen meg van csípve, bökdözve, szurkálva. Bolháktól összecsipkedett csecsemő.

*CSIPKEFA
(csipke-fa), öszv. fn. l. CSIPKEBOKOR.

*CSIPKEFAL
(csipke-fal), öszv. fn. Balaton vidékén am. csipkésen czifrázott házhomlokzat, előfal.

*CSIPKEFÁTYOL
(csipke-fátyol) ösz. fn. Ritka szövetü, átlátszó csipkeszerű kelméből készített finomabb fátyol.

*CSIPKEFEJKÖTŐ
(csipke-fejkötő) öszv. fn. Csipkeszerű kelméből készített könnyű díszfejkötő.

*CSIPKEFODOR
(csipke-fodor) öszv. fn. Összetűzdelt csipkéből készített fodor valamely ruha ékesitésére, p. a ruhaujj végére, mely azt karperecz gyanánt keríti. Csipkefodorral diszített ingujj, ingelő.

*CSIPKEFOLTOZÓ
(csipke-foltozó) öszv. fn. Ki a szakadozott, vagy viselt csipkéket kijavíta, megtisztogatja.

*CSIPKEFONAL
(csipke-fonal) öszv. fn. Fínom vékony szálu fonal, mely különösen a végre van fonva, hogy csipke készüljön belőle.

*CSIPKEGOMBA
(csipke-gomba) öszv. fn. Taplószerű, eleinte zöld, utóbb sárgavörös kinövés a csipkefa ágán, mely a csipkebogár szurása által szokott eredni.

*CSIPKEGUBÓ
(csipke-gubó), öszv. fn. lásd CSIPKEGOMBA.

*CSIPKEGUBÓBOGÁR
(csipke-gubó-bogár) l. CSIPKEBOGÁR.

*CSIPKEGYÁR
(csipke-gyár) öszv. fn. Gyár, melyben csipkeszöveteket készítenek, Brüsseli, csehországi csipkegyárak.

*CSIPKEGYÁROS
(csipke-gyáros) ösz. fn. 1) Ki csipkeszöveteket gyárt. 2) Csipkekészítő gyár tulajdonosa.

*CSIPKEGYÁRTÓ
l. CSIPKEGYÁROS 1).

*CSIPKEHÍM, CSIPKEHIM
(csipke-him) ösz. fn. Csipkeminta, csipkeforma, mely szerént a csipkék virágait s hegyeit szövik, hímezik, alakítják.

*CSIPKEKENDŐ
(csipke-kendő) ösz. fn. Fínom, piperenemű, díszkendő, mely csipkeszerű kelméből készült.

*CSIPKEKERESKĚDÉS
(csipke-kereskědés) ösz. fn. Kereskedés, melyet valaki csipkeárukkal űz.

*CSIPKEKERESKEDŐ
(csipke-kereskedő) l. CSIPKEÁRUS.

*CSIPKEKÖTÉNY
(csipke-kötény) ösz. fn. Csipkeszerű kelméből készített fínom díszkötény.

*CSIPKEKÖTŐ
(csipke-kötő) lásd: CSIPKEVERŐ.

*CSIPKEMADÁR
(csipke-madár) ösz. fn. A billegények neméhez tartozó madár, melynek vörös farka van. (Motacilla rubentula).

*CSIPKEMUSTRA
(csipke-mustra) l. CSIPKEHÍM.

*CSIPKEMŰ
(csipke-mű) ösz. fn. Olyan kelme, mely csipkehím szerént készült, vagy: csipkékből alkotott ruhanemű, vagy öltözéki ékesség, pipere.

*CSIPKEPÁRNA
(csipke-párna) ösz. fn. Csipkekötők, vagy csipkeverők hengerded, s egyik végén golyódad eszköze, melynek segítségével a csipkéket készítik. Németül: Klöppel.

*CSIPKEPITTY
(csipke-pitty) ösz. fn. Növénynem a födetlen magvú két főbbhímesek seregéből; bokrétája ásító, a torkolatnál szegett szélű; alsó ajakának két szélső metszései hátrahajlanak, a középső csipkés. (Nepeta). Fajai: macska-, bugás-, kékellő-, cziczuka-, szöszös csipkepitty.

*CSIPKERÉK
falu Vas megyében; helyr. ~re, ~ěn, ~ről.

*CSIPKERÓZSA
(csipke-rózsa) ösz. fn. 1) Vadrózsa, mely a csipkebokron terem. 2) Csipkefa, csipkebokor.

*CSIPKERÓZSABOGYÓ
(csipke-rózsa-bogyó) ösz. fn. Csipkebokor gyümölcse, azaz piros, keményhusú, hosszukás bogyó, melynek magvait szúrós fehér szálkák borítják. Köznépi tréfás nyelven: Seggvakaró. V. ö. CSIGGENYE.

*CSIPKÉS (1)
(csip-ke-es) mn. tt. csipkés-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Csipkével szegett, ékesített, csipkével bővelkedő. Csipkés fejkötő, csipkés kendő, csipkés ruha, csipkés bolt. 2) Aminek széle, kerülete csipke gyanánt ki van hegyezve, csipkedve. Csipkés sarkantyú, csipkés kötény, csipkés hám. 3) Borzas, fodros. Csipkés káposzta, csipkés gallér, üngelő. 4) Csipkerózsás, csipkebokros.

*CSIPKÉS (2)
(csipke-es) fn. tt. csipkés-t, tb. ~ěk. Csipkeárus.

*CSIPKÉS (3)
falu Sáros megyében; helyr. ~ěn, ~re, ~ről.

*CSIPKÉSLÁBÚ
(csipkés-lábu) ösz. mn. Minek lábai ujjak helyett csipkeformára vannak hegyezve, p. több vízi állatoknak.

*CSIPKESZŐLŐ
(csipke-szőlő) l. PÖSZMÉTE.

*CSIPKEVERŐ (1)
(csipke-verő) ösz. fn. Mives, vagy gyármunkás, ki csipkéket készít, minthogy a fonalakat olyformán kell vernie, mint p. a sinórverőnek, gombkötőnek.

*CSIPKEVERŐ (2)
ösz. mn. Ami a csipkeverésnél használtatik, p. csipkeverő párna.

*CSIPKÉZ
(csipke-ez) áth. m. csipkéz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. 1) Csipkével ékesít, beszeg. Fejkötőket, kalapokat csipkézni. 2) Valaminek széleit, körületét hegyesre kimetélgeti, kicsipkedi, bevágásokat tesz.

*CSIPKÉZĚS
(csip-ke-ez-és) fn. tt. csipkézés-t, tb. ~ěk. Csipkével ékesítés. Valamely dolog körületének kicsipkedése, körületének hegyesre kivagdalása.

*CSIPKÉZET
(csip-ke-ez-et) fn. tt. csipkézet-ět. 1) Csipkemű, valaminek csipkével való keritése, ékesitése. Nem minden csipkézet illik mindenféle fejkötőhöz. Más csipkézet kell a tánczvigalmi, más a hálófejkötőre. 2) Csipkeforma bemetszetek, hegyezetek, fodrozatok.

*CSIPKÉZETĚS
(csip-ke-ez-et-ěs) mn. tt. csipkézetěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csipkézettel, azaz csipkeművel ékesített, piperézett, fodrozott. Csipkézetes kendő, kötény, fejkötő, szoknya.

*CSIPKÉZETT
(csip-ke-ez-ett mn. tt. csipkézett-et. 1) Csipkeművel szegett, ékesített, piperézett. Csipkézett menyasszonyi ruha. 2) Csipkeformára hegyezett, metélgetett, fodrozott. Csipkézett bőrtarisznya. Csipkézett kötény.

*CSIPOG
(csip-og) m. csipog-tam, ~tál, ~ott. l. CSIPEG és SIPOG.

*CSIPOT
tájdivatos csipet helyett l. ezt.

*CSIPŐ
(l. Csipe) fn. tt. csipő-t. Személyragozva: csipő-m, ~d, ~je, v. csipej-e. l. CSIPE.

*CSÍPŐ
v. CSIPŐ, (csíp-ő) mn. tt. csípő t. 1. Ami csíp, ez igének minden értelmében véve. Csípő balhák, férgek. Csípő csalán. Csípő eczet. Csípő szél, hideg. 2) Amivel holmit fogni, szorítani lehet. Csípő vas, csípő fogó. V. ö. CSÍP.

*CSIPŐBÉNASÁG
(csipő-bénaság) ösz. fn. Bénaság neme, midőn a csipőnek ruganyossága, s mozgási képessége és ereje megszűnik.

*CSIPŐCSAVARÍTÁS
(csipő-csavarítás) ösz. fn. Görcsös bántalom a lovak csipejében.

*CSIPŐCSONT
(csipő-csont), ösz. fn. A csipőt alkotó csont.
CBIPŐÉR, (csipő-ér) ösz. fn. A boncztanban, igy nevezik a czombér két ágát, melyek közől egyik kis, másik nagy csipőér-nek hivatik. Amaz a csipő körül több apró ágakra oszlik; emez lenyúlik egész a lábfejig.

*CSIPŐFÁJÁS
(csipő-fájás) l. CSIPEFÁJÁS.

*CSÍPŐFOGÓ
(csípő-fogó) ösz. fn. Kis fogó, csekélyebb tárgy megszorítására s kihuzására. A sebészeknél igen kis eszköz, mivel a sebekből szálkákat stb. húznak ki. Az aranymiveseknél erős, éles kajmóju eszköz, melylyel az aranyat csipkedik.

*CSÍPŐKÉS
(csíp-ő-ke-es) mn. tt. csípőkés-t, v. ~et, tb. ~ek. Aminek kissé csípő ereje van. Csipőkés must, mely még meg nem forrott; csipőkés kenőcs, ír valami seben; csipőkés éjjeli szél.

*CSIPŐS (1)
(csip-ő-ős) mn. tt. csipős-t, vagy ~et, tb. ~ek. Heves vármegyében mondják sovány baromról, melynek kiálló csipeje van. Csipős ökör.

*CSÍPŐS, CSIPŐS
(2), (csip-ő-ös) mn. tt. csipős-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) A csipésre különösen hajlandó. Eső előtt rendesen csipősebbek a bogarak és férgek. 2) Metsző, éles. Csipős szél, csipős hideg, csipős bor, csipős must. 3) Szóval, példázgatás által vagdalódzó, böködő. Csipős versek, csipős gúny, csipős tréfa.

*CSIPŐSÍT
(csip-ő-ős-ít) áth. m. csipősít-ětt, par. ~s, htn. ~ni, v. ~eni. Általán, eszközli, okozza, hogy valami csipőssé legyen, illetőleg élessé, metszővé, szúróssá tesz. A forrás csipősíti a mustot. Fűszerekkel csipősíteni az ételt.

*CSIPŐSÍZŰ
(csipős-ízű) ösz. mn. Minek éles, metsző, fanyar, savanyús íze van. Csipősízü újbor, csipősízü mezei sóska.

*CSIPŐSKE
(csip-ő-ös-ke) l. CSIPŐKÉS.

*CSIPŐSÖDÉS
(csip-ő-ös-öd-és) fn. tt. csipősödés-t, tb. ~ěk. Csipőssé, metszővé, illetőleg fanyar, savanyú ízüvé levés. Új bornak csipősödése.

*CSIPŐSÖDIK
(csip-ő-ős-öd-ik) k. m. csipősöd-tem, ~tél, ~ött. Lassanként, fokonként csipőssé leszen, metsző, éles ízt kap. Csipősödik forrás által az eczet, a must; csipősödik az érett turó.

*CSIPŐSSÉG
(csip-ő-ös-ség) fn. tt. csipősség-ět. 1) Bizonyos testek tulajdonsága, melynél fogva az ínyekre élesen, metszőleg, savanyúan hatnak. Új bornak, eczetnek csipőssége. Sóska csipőssége, sajtnak, érett turónak csipőssége. 2) Átv. elménczkedések, gúnyszavak csipőssége.

*CSIPŐSŰL
(csip-ő-ös-űl) önh. m. csipősűl-t. Csipőssé lesz, illetőleg éles, metsző, fanyar, savanyú íze lesz. Csipősűl az eczet, a sajt, a turó.

*CSIPŐVÁNKOS
(csipő-vánkos) ösz. fn. Vánkos, melyet némely nők csipőjükre kötnek, hogy a rájok vett szoknya, ruha dagályosabb legyen. Máskép: fargonya, fardagály, puffantó, pufándli.

*CSIPŐVAS
(csipő-vas) ösz. fn. Általán, vas eszköz, valaminek fogására, szorítására. Különösen, kohokban, konyhákban használt eszköz, tüzet igazgatni, parázst kotorni, vagy szedni való stb.

*CSIPPEL-CSOPPAL, CSIPPEL-CSUPPAL
ikerített ih. Apródonként, nem sommásan, nem egyszerre, hanem kicsinyenként.

*CSIPPENT
(csip-ű-ent, csip-v-en-t, csipp-en-t) áth. m. csippent ~ětt, par. ~s. 1) Valaminek tetejét, hegyét le- v. elcsípi. 2) Csiptet.

*CSIPPENTÉS
(csipp-en-t-és) fn. tt. csippentés-t, tb. ~ěk. Valamely tárgy hegyének lecsipése. Csiptetés.

*CSIPPENTYŰ
(csipp-en-tyű) v. csipp-en-t-ő), fn. tt. csippentyű-t. Eszköz, melylyel valamit becsiptetni, beszorítani lehet, kis csípő.

*CSIPSZAR
(csip-szar) ösz. fn. Veréb ganaja. Szélrül, veréb ül, közepett a csipszar, köznépies nyelven a három egymás mellett ülők között a középső.

*CSIPTÁJ
(csip-táj) ösz. fn. Az ember, vagy más állatok csipejének környéke, kerülete.

*CSIPTÁJBETEGSÉG
(csip-táj-betegség) ösz. fn. Betegség, mely a csiptájt, vagy is csipő környékét gyötri.

*CSIPTET
(csip-tet) áth. m. csiptet-tem, ~tél, ~ětt, par. csiptess. 1) Valamit szűk helyre szorít, vagy szorulni enged. A dongák közé kákát csiptetni. Ujját az ajtó közé csiptetni. 2) Feszités által rugásra kényszerít, p. az egérfogót, vagy vidravasat.

*CSIPTETÉS
(csip-tet-és) fn. tt. csiptetés-t, tb. ~ěk. Szűk helyre szoritás. Feszités által rugásra kényszerítés.

*CSIPTETŐ
(csip-tet-ő) mn. és fn. tt. csiptető-t. Általán, kétágu, rugalmas, olló- vagy fogóalakú eszköz, vagy készület, melylyel valamit öszveszorítani szoktak. Vidravas csiptetője. Bodnárok, asztalosok csiptetője. Fodrászok, hajégetők csiptetője. Különösen igy nevezik a madarászok lépfáját is, mely a rászálló madarakat megfogja.

*CSIPTETŐDIK
(csip-tet-őd-ik) belsz. m. csiptetőd-tem, ~tél, ~ött. Él ezen igével Pázmán P. Kalauz 664. l. Egyébiránt, amennyiben csiptettetik helyett áll, szabálytalan.

*CSIR (1)
némely madarak szólását utánzó gyök, honnan: csirip, csirke stb. Rokon vele a hellén: kurow, ghruw, latin: hirrio, garrio, német: girren, kirren, zirpen stb.

*CSIR (2)
fn. tt. csir-t, tb. ~ok. A növénymagnak, vagy tőnek gyönge hajtása, mely szemmel látható eleme a növénynek. Fiatal, gyönge csir. Búza csirja, fa csirja. Elcsipni a fa csirját. Bodza csirjából főtt ital. Átv. ért. jelenti valamely tárgy vagy létel első eredetét. Még akkor csirjában volt nálunk a tudományosság. Csirjában elfojtani a gonoszságot. Divatosabb helyette: csira.
Származékai: csira, csirádzik, csirás, csiráz, csirázik, csirka stb.
Rokonai a fiatal, apró növényeket jelentő cserj, cserje, (Szabó Dávidnál csira, máskép: csire), sarj, sarju, sereng, surján, valamint a latin germen gyöke ger is. Továbbá a perzsa csíhr (mag, csira), zend csithra. Sínai nyelven csi am. herbarum germen.

*CSIRA (1)
(csir-a) fn. tt. csirát. 1) A növények első zsenge kifakadása, magból vagy tőből. A fölhasadt magból kibujik a csira. A kelő buzának, rozsnak csirája. Megnőtt a csirája, rátartja magát. Km. Lesült a csirája, megaláztatott, meghúzza magát. Km. 2) Átv. ért. valaminek kezdete, első eleme. Csirájában el kell fojtani a bűnt. 3) Apró, kurta, mintegy sarjadzó szarvu. Csira ökör, csira tehén. 4) Lónyavalya, mely bizonyos bőszüléssel s elszilajodással jár. V. ö. CSIR, (2).

*CSIRA (2)
(csir-a) fn. tt. csirát. Korcs emberi szülemény, vagy személy, kinek férfi és női, többé-kevesbbé kifejlett szeméremtagja van. Máskép: hímnő.

*CSIRABIBIRCS
(csira-bibircs) ösz. fn. Bibircsóforma kis pont, melyből a növény csirája kibúvik.

*CSIRABOGÁR
(csira-bogár) ösz. fn. Közönséges földi bolha, a kertészek nagy csapása, mely a gyönge növények csiráit elpusztítja, elrágja.

*CSIRÁDZÁS
(csir-a-adz-ás, v. -ad-oz-ás) fn. tt. csirádzás-t, tb. ~ok. A növénynek, vagy növénymagnak azon állapota, midőn belőle gyönge csiraféle sarjadék fakad ki.

*CSIRÁDZIK
l. CSIRÁZIK.

*CSIRÁG
(csir-a-ag) ösz. fn. Gyönge szára. vagyis hajtása azon ismeretes mezei s kerti növénynek, mely köz nyelven spárga név alatt ismeretes. E növény porhanyós, száraz földet és nagy meleget kiván (Asparagus). Máskép, főleg a vadon termettnek, nyúlárnyék a neve.

*CSIRAGULYA
(csira-gulya) ösz. fn. Csira, azaz apró szarvu, úgynevezett svájczi tehenekből álló gulya.

*CSIRAHIMLŐ
(csira-himlő) ösz. fn. Álhimlő, fattyuhimlő.

*CSIRAKÁPOSZTA
(csira-káposzta) ösz. fn. Kerti növény, a káposzták neméhez tartozó, melynek levelei össze nem borulnak, s kedves tavaszi főzelékül szolgálnak. (Broccoli).

*CSIRALEVÉL
(csira-levél) ösz. fn. Azon gyönge levél, mely a szétpattant magból legelőször kibuvik.

*CSIRAMÁLÉ
(csira-málé) ösz. fn. Kicsiráztatott s liszttel vegyitett búzaléből való édes sütemény. Máskép: Szalados, vagy költés.

*CSIRAÖKÖR
(csira-ökör) ösz. fn. Apró szarvú, hegyes vidékbeli ökör, máskép: Sőre. Bukovinai csira ökör.

*CSIRÁS (1)
(csir-a-ás) mn. tt. csirás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Minek csirája, azaz gyönge hajtása van, kicsirázott. Csirás búzaszem, csirás burgonya, csirás hajma. 2) Csiranyavalyában szenvedő, azaz bőszült, szilaj (ló).

*CSIRÁS (2)
(csir-a-as) fn. tt. csirás-t, tb. ~ok. Túl a Dunán gulyás, ki csira tehenekkel bánik, svájczi tehenész.

*CSIRÁSAN
(csir-a-as-an) ih. Csirás vagy csirázott állapotban.

*CSIRATEHĚN
(csira-tehén) ösz. fn. Hegyes vidéki, apró szarvu tehén, milyenek a bukovinai, vagy svájczi és stájerországi tehenek.

*CSIRÁZ
(csir-a-az) áth. m. csiráz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Csirákat, azaz gyönge hajtásokat kitép, elcsíp, elmetsz. Kukoriczát csirázni, bodzát csirázni, répát csirázni.

*CSIRAZACSKÓ
(csira-zacskó) ösz. fn. Fínom, vékony hártyaburok, mely a csirát takarja. V. ö. CSIRA.

*CSIRÁZÁS
fn. tt. csirázás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvő ért. a növény csirájának elcsipkedése, kitépése, lemetszése. Répacsirázás. 2) Szenvedő ért. csirára változás, gyönge hajtásba menés, csirádzás.

*CSIRÁZIK
(csir-a-az-ik) k. m. csiráz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. A növény, vagy növénymag gyönge sarjat hajt. Csirázik a beáztatott búza. Csirázik tavaszszal a hajma, burgonya. Csirázik a kivágott fűzfa töve.

*CSIRÁZTAT
(csir-a-az-tat) áth. m. csiráztat-tam, ~tál, ~ott, par. csiráztass. Valamit mesterséges módon csirázni kényszerít. Szaladosnak vagy költésnek való búzát csiráztatni. Sörnek való árpát csiráztatni.

*CSIRÁZTATÁS
(csir-a-az-tat-ás) fn. tt. csiráztatás-t, tb. ~ok. Működés, melynél fogva a növény, vagy növénymag mesterséges uton módon csirázásnak indul. V. ö. CSIRÁZTAT.

*CSIRÁZTATÓ
(csir-a-az-tat-ó) fn. tt. csiráztató-t. Edény, kád, vagy akármily hely, hol a csirázás mesterségesen vitetik véghez. Serfőzők csiráztatója.

*CSIRES
falu Sáros megyében, helyr. ~ěn, ~re, ~ről.

*CSIRHÁRTYA
(csir-hártya), ösz. fn. l. CSIRAZACSKÓ.

*CSIRI
1), hangutánzó, mely a verebek szavát fejezi ki. Innen: csirib, csiribel, vagy csirip, csiripel, vagy csiripol; 2) a maga nemében apró, mintegy csirányi, ikerítve: csiribiri, am. aprócseprő.

*CSIRIB
(csir-ib) természeti hang, mely a verebek kiáltozását utánozza. Csirib, csirib! vagy csirip, csirip!

*CSIRIBĚL
l. CSIRIPĚL.

*CSIRIBĚLÉS
l. CSIRIPĚLÉS.

*CSIRIBIRI
(csiri-biri) ösz. mn. Aprónemű, hitvány, kicsinféle. Csiribiri marhák, azaz holmi rugott borjúk, tinócskák, másodfű üszők. Csiribiri rosz emberek. Így nevezte Mátyás király a madiakat Csalóközben. l. Belii Not. Hung. Tom. 2. p. 245.
Első alkatrésze: csiri am. csirhoz hasonló kicsiségü, második: biri am. piri, azaz parányi.

*CSIRICSÁRĚ
(csiri-csáré) ösz. fn. 1) Öszvevissza kuszált, üres, haszontalan beszéd. 2) Rendetlen vonásu irka-firka, ákom-bákom. Mindegyik érteményben a cselő, csálé szókkal rokon.

*CSIRIP
hangutánzó, l. CSIRIB.

*CSIRIPĚL
(csir-ip-ěl) önh. és áth. m. csiripěl-t. Mondjuk verebekről, midőn ilyféle hangon csevegnek: csirip, csirip. Ezt már a verebek is kicsiripelték, am. mindenütt beszélik, tudják. Km.

*CSIRIPĚLÉS
(csir-ip-ěl-és) fn. tt. csiripělés-t, tb. ~ěk. Verebek csevegése, verébfiak súró kiáltozása anyjok után.

*CSIRIPOL, CSIRIPOLÁS
l. CSIRIPĚL, CSIRIPĚLÉS.

*CSIRÍZ, CSIRIZ
(csir-íz, csirnak íze) ösz. fn. Áztatott, vagy csiráztatott lisztből, keményítőből készített enyvszerű kása, vagy pép, (néhutt íz), mely papiros-, bőr- stb. ragasztásra alkalmas anyagúl szolgál. Vargacsiriz, könyvkötőcsiriz. Csirizrágó, a csizmadiák gúnyneve. Csirízzel bekenni, csirízzel ragasztani, csirízt keverni. Csiríz a markodba, aki nem tud valamit kezével megfogni, vagy könnyen elejt valamit. Csupa csiríz a fejében km., ostoba.
Rokon a török csiris (Kleister), kireds (Kitt).

*CSIRÍZĚL, CSIRIZĚL
(csir-íz-ěl) áth. m. csirízěl-t. Csirízzel beken, csirízzel ragaszt valamit. Papirost, vagy bőrt összecsirizelni.

*CSIRÍZĚLÉS, CSIRIZĚLÉS
(csir-íz-ěl-és) fn. tt. csirízělés-t, tb. ~ěk. Csirízzel bekenés, ragasztás.

*CSIRÍZĚS, CSIRIZĚS
(csir-íz-ěs) mn. tt. csirízěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Csirizzel kent, ragasztott. Csirízes papiros, csirízes kéz. 2) Csiriztartó. Csirizes csésze, vagy tányér.

*CSIRÍZEVICZK
(csiríz-eviczk) ösz. fn. Apró férgecskék, eviczkelő nyüvek, melyek a csirízben teremnek. (Chaos redivivum).

*CSIRKA
(csir-ka) fn. tt. csirká-t. A csir név kicsinyitője, s jelent kis csirt (vagy csirát), kis sarjat, hajtást.

*CSIRKÁDZIK
(csir-ka-ad-oz-ik) k. m. csirkádz-tam, ~tál, ~ott. 1) Mondják növényről, midőn csirája fejledezik. Csirkádzik már a búza. A letarolt nád, káka töve csirkádzik. 2) Átv. ért. virrad, mintegy kifakadó csira gyanánt bujni kezd a nap.

*CSIRKÁKA
(csir-káka) ösz. fn. Apró, gyönge sarjadzásu káka, melynek bugája vagy bakája, vagy buzogánya még ki nem fejlett.

*CSIRKÁZIK
l. CSIRKÁDZIK.

*CSIRKE
(csir-ke) fn. tt. Csirké-t. Régente jelentett mindenféle apró madárfiat. Jelennen a tyúk fiát hivjuk csirkének, máskép: csibe. Sült csirke, rántott csirke. Főtt tojásból nem sok csirke kél. (Km). Ne legyen a csirke okosabb a tyúknál. (Km). Csirke csipog a nád alatt km., elárult titok, leginkább mikor a leány anyának érzi magát. Én sem vagyok mai csirke Km. Hamarább forr vize, mint a csirkét megfogta Km.
Elemezve: csir-ěg-ő, csir-ěg-e, öszverántva: csir-ke, mint: cziněgő, cziněge, czinke; fěcsěgő, fěcsěge, fěcske; ficzěgő, ficzěge, ficzke, és több mások.

*CSIRKEBECSINÁLT
(csirke-be-csinált) ösz. fn. Becsinált étel csirkehússal.

*CSIRKEBÉKA
(csirke-béka) ösz. fn. Varangyos, vagy varacskos béka. Eredetileg, valószinüen: cserkebéka, minthogy bőre mintegy cserhéju, göröncsös.

*CSIRKEFOGÓ
(csirke-fogó) ösz. fn. Aki vagy mi csirkét fogdos; a baromfi-piaczokon ácsorgó, hogy az elszabadult csirkéket elfogja. Átv. ért. munka nélküli lebzselő.

*CSIRKEPECSENYE
(csirke-pecsenye) lásd: CSIRKESÜLT.

*CSIRKESÜLT
(csirke-sült) ösz. fn. Csirkehús, nyárson vagy tálban, tepsiben sütve.

*CSIRKÉSZ (1)
(csir-ke-ész) áth. m. csirkész-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. Csirkéket fogdos, lop, ragadoz. Csirkěsznek a szarkák, kurhějak.

*CSIRKÉSZ (2)
(mint föntebb) fn. és mn. tt. csirkěsz-t, tb. ~ěk. Csirkefogdosó, csirkeragadozó.

*CSIRKÉSZŐHÉJA
(csirkésző-héja) ösz. fn. Héja, mely csirkéket ragadoz. V. ö. HÉJA.

*CSIRKEVAKÍTÓ
(csirke-vakító) ösz. fn. Heves megyei tájszó, tavaszi kék virág neme; máskép: tyúkvakító.

*CSIRKÓ
(csirk-ó, vagy csěrk-ó; V. ö. CSĚRK), mn. tt. csirkó-t. Körülnyirt, kurta. Kemenesalyi szó. Gyöke a kis sarjadékot jelentő csir.

*CSIRKÖLES
l. CZIRKÖLES.

*CSISZ
hangutánzó elvont gyök, melyből csisza, csiszol, csiszamlik, csiszár stb. és származékaik eredtek. Utánozza azon éles, vékony hangot, melyet kemény, sima test ad, midőn más kemény test surlódik hozzá. Rokonai a szintén surlódásra vonatkozó csesz, csosz, csúsz, s a tiszta gyöke tisz, továbbá a szanszkrit çvid, çudh (tisztít), innét çuddhasz (tiszta).

*CSISZA
(csisz-a) mn. mely csak öszvetételekben használtatik, s am. csiszoló.

*CSISZAKŐ
(csisza-kő) ösz. fn. Sima kő, mely kések, metsző eszközök, fegyverek stb. csiszolására, illetőleg élessé, fényessé tételére használtatik, milyenek: beretvahuzó, kő, kaszakő, köszörükő.

*CSISZAM
(csisz-am) elvont, vagy kiavult főnév, hasonló a folyam, futam nevekhez. Származékai: csiszamik, csiszamodik stb. Jelenti azon állapotot, midőn a test valamely sima, síkos testen odább csúszik, vagy nyomul.

*CSISZAMIK
(csisz-am-ik) k. m. csiszam-tam, ~tál, ~t, v. ~ott. Szokottabban l. CSISZAMLIK. Régies alak, mint ezek is: futamik, sikamik, csuszamik, a divatosabb futamlik, sikamlik, csuszamlik helyett.

*CSISZAMLÁS
(csisz-am-l-ás) fn. tt. csiszamlás-t, tb. ~ok. Valamely kemény testnek egy más sima testen odább csúszása, sikamlása.

*CSISZAMLIK
(csisz-am-l-ik) k. m. csiszaml-ott, htn. ~ani. Más sima testhez surlódva tovább csúszik, sikamlik.

*CSISZAMLÓ
(csisz-am-l-ó) mn. tt. csiszamló-t. Csúszó, surlódva tovább toluló, sikamló.

*CSISZAMLÓS
(csisz-am-l-ó-os) mn. tt. csiszamlós-t, v. ~at, tb. ~ak. Igen sima, csúszós, amin könnyen csiszamlik a hozzá surlódó test. Csiszamlós szobapadló. Csiszamlós fenkő.

*CSISZAMODÁS
(csisz-am-od-ás) fn. tt. csiszamodás-t, tb. ~ok. l. CSISZAMLÁS.

*CSISZAMODIK
(csisz-am-od-ik) k. m. csiszamod-tam, ~tál, ~ott. l. CSISZAMLIK.

*CSISZAMÓS
(csisz-am-ó-os) mn. lásd: CSISZAMLÓS.

*CSISZANEMEZ
(csisza-nemez) ösz. fn. Nemez, vagyis tömör, vastag posztódarab, mely kések, fegyverek s egyéb hasonló eszközök csiszolására, tisztítására, fényesítésére szolgál. Máskép: Sikárnemez.

*CSISZÁR
(csisz-ár) fn. tt. csiszár-t, tb. ~ok. 1) Fegyver-, különösen kard-csiszoló, köszörülő, kardcsináló. 2) Átv. ért. használtatik a borivókról és lókupeczekről: borcsiszár, ki a bort szereti lecsiszamtatni, azaz csúsztatni; lócsiszár, ki holmi álfogásokkal, mesterségesen megszépíti, kicsiszolja a vásárra viendő lovakat. Néhutt: csiszér (Lugossy József).

*CSISZÁRHÁZ
(csiszár-ház) ösz. fn. Műhely, hol fegyvereket csiszolnak, fényesítenek, kardokat készítenek.

*CSISZÁRLÁS, CSISZÁROLÁS
(csisz-ár-ol-ás) fn. tt. csiszárlás-t, tb. ~ok. Simára dörzsölés. V. ö. CSISZÁROL.

*CSISZÁROL
(csisz-ár-ol) áth. m. csiszárol-tam, v. csiszárlottam, ~tál, v. csiszárlottál, csiszárlott, htn. ~ni, v. csiszárlani. Valamely kemény testet simára, sikosra, fényesre súrol, dörzsöl. Kést, kardot, kaszát csiszárolni.

*CSISZEL
(csisz-el) l. CSISZOL.

*CSISZÉR (1)
l. CSISZÁR.

*CSISZÉR (2)
l. CSIZĚR.

*CSISZKORÁL
l. CSUSZKORÁL.

*CSISZLIK
(csisz-el-ik, vagy csiszel-ék) fn. tt. csiszlik-ět. A csizmadiáknál azon sarkbőr, melylyel a kérget belülről beborítják.

*CSISZOL
(csisz-ol) áth. m. csiszol-t. Valamely testet dörzsölés által simít, sikossá tesz, fényesít. Összetételei: Kicsiszol, azaz csiszolás által fényessé tesz; elcsiszol, azaz dörzsölés által elkoptat, p. a kerék elcsiszolja a kifityegő ruhát; felcsiszol, azaz feltör, p. a szoros csizma felcsiszolja a lábat. Máskép: csiszel. (Lugossy József).

*CSISZOLÁS
(csisz-ol-ás) fn. tt. csiszolás-t, tb. ~ok. Valamely testnek dörzsölése, surolása, sikálása, fényesítése, mi alatt bizonyos csisz-féle hangot hallani. Kések, kardok csiszolása. Csiszolás által élesített beretva.

*CSISZOLÓ
(csisz-ol-ó) mn. tt. csiszoló-t. Súroló, dörzsölő, simító, fényesítő; amivel csiszolnak. Csiszoló kő.

*CSISZOLÓDIK
(csisz-ol-ód-ik) belsz. m. csiszolód-tam, ~tál, ~ott. Dörgölődik, surolódik; dörzsölés, surlódás által kopik. A forduló szekér kereke az oldalhoz csiszolódik. A hajókötél sok használat után elcsiszolódik.

*CSISZONKÁZ
(csisz-on-ka-az, v. csusz-on-ka-az) önh. m. csiszonkáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Székelyszó, am. jégen csuszkál, csuszkorál. Ugyan a székelyeknél máskép: iszánkodik, egyebütt is: sikánkodik, sikárkozik.

*CSISZTĚRĚG
(csisz-t-ěr-ěg) önh. m. csisztěrěg-tem, v. csisztěrg-ěttem, ~tél, v. ~ěttél, csisztěrg-ětt, htn. ~ni, v. csisztěrg-eni. Mondják nyers fáról, midőn a tüzön zsizsereg, sistereg, sustorog.

*CSIT
1) l. CSITT. 2) Azon csat, v. csatt fenhangú változata, melyből csata, csattan, csattog stb. származtak.

*CSITÁR
falvak Nógrád és Nyitra megyében; BODOK~, falu Nyitra megyében; helyr. ~ra, ~on, ~ról.

*CSITIPATÉ
(csiti-paté) ösz. fn. l. CSETEPATA.

*CSITÍT
(csit-ít) áth. m. csitít-ott, htn. ~ni. v. ~ani, par. ~s. Valakit, vagy többeket ezen felkiáltó szóval csit! v. csitt! elhallgattat, lecsendesít, a lármázókat, haragosokat, perlekedőket csendességre inti, vagy kérleli.

*CSITÍTÁS
(csit-ít-ás) fn. tt. csitítás-t, tb. ~ok. Csendességre intés, csendesítés.

*CSITKÓ
tájszó, l. CSIDKÓ.

*CSITKÓCZ
falu Szala megyében; helyr. ~on, ~ra, ~ról.

*CSITOL
(csit-ol) áth. m. csitol-t. Székely szó, am. csitít, csendesít, hallgattat, csillapít.

*CSITRI
mn, tt. csitri-t. Mondják kurtára nyirt hajról, s oly emberről, kinek kurtára nyirt haja van. Csitri haj, csitri gyerek.
Valószínü, hogy gyöke a kis sarjat jelentő csir, melyből eredetileg lett csirdi, csirti, átvetve csitri, mint: serde, setre, herde, hetre, kertecz, ketrecz, ferteng, fetreng, csertes (cséres, sáros) csetres stb. Különben alakra hasonló a bodri, czudri, czufri szókhoz, melyek a maguk nemében szintén kicsinyítők.

*CSITT (1). 1) indulat-szó
mely által a zajongóknak, lármázóknak hallgatást parancsolunk. Csitt! patt! Csitt vásár! Csitt, gyermekek! Czitt! szót sem többet! Rokon vele a franczia st (olvasd: szit), német still, angol whist, görög hsuch, vagy hsuca, latin taceo, tacitus stb. 2) Hangutánzó, mint a csatt (csattog) fenhangú változata, máskép: csett.

*CSITT (2)
fn. tt. csitt-ět. Közismeretű kártyajáték neme (Whist), mely angolok után terjedt el Európa-szerte. Csittet játszani.

*CSITTĚGET
(csitt-ěg-et) áth. m. csittěget-tem, ~tél, ~ětt. l. CSITÍT.

*CSITTENT
(csitt-en-t) áth. m. csittent-ětt, htn. ~ni, v. ~eni, par. ~s. Valamely eszköz által oly hangot ad, mely a csitt hangot utánozza, p. koppantót, v. koppantóval csittenteni, puskát csittenteni, vagy kertészollót becsittenteni. Máskép: csettent, s vastag hangon csattant. Mindenik a hangnak, s ekképen az általa jegyzett értelemnek is különböző fokozatait jelenti; legerősebb a csattant, leggyöngébb a csittent, középen áll: csettent.

*CSITTENTÉS
(csitt-en-t-és) fn. tt. csittentés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valamit vagy valamivel csittentünk.

*CSITTĚZ
(csitt-ěz) önh. m. csittěz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Csittet (Whistet) játszik.

*CSITTĚZÉS
(csitt-ěz-és) fn. tt. csittězés-t, tb. ~ěk. Csitt játszása.

*CSITTJÁTÉK
(csitt-játék) ösz. fn. l. CSITT.

*CSITTPATT
l. CSITIPATI.

*CSITÜRKE
l. CSÜCSÖRKE.

*CSIV
apró madarak hangja, honnan a csivog ige származik. Azonos csev gyökkel cseveg szóban.

*CSÍV
fn. l. CSÉV, CSŐ.

*CSIVAG
l. CSIVOG.

*CSÍVEL
(csív-el) áth. l. CSÉVEL.

*CSÍVES
(csív-es) mn. l. CSÉVES.

*CSIVOG
(csiv-og) önh. m. csivog-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk apró madarakról, midőn vékony hangon szólanak, sipognak, csevegnek.

*CSÍZ (1)
fn. tt. csiz-t, v. ~et, tb. ~ek. Fürge, sárgazöld, kis madár, melyet tanulékonysága miatt a madárkedvelők kalitkában tartanak. (Fringilla Spinus).
Hangutánzó önálló gyök, (rokonságai a hellén sitth, sittakoV, tettix, tiJaV, német Zeisig, némely szójárásokban: Zieske, Ziesle, Zeislein, Zeischen, Zeising, Zeiserl stb., lengyel czyk, czyzyk, cseh tsitseck, angol siskin, izlandi tita stb.

*CSÍZ (2)
CSIZ, falu Gömör megyében; helyr. ~én, ~re, ~ről.

*CSIZÉR
v. CSISZÉR, falu Kraszna megyében; helyr. ~re, ~ěn, ~ről.

*CSÍZIKE
(csíz-i-ke, vagy csízik-e) fn. tt. csizikét. A csíz madárnak kicsinyező neve. Örül, mint kalitkában a csízike. Km.

*CSIZMA
(csisz-ma) fn. tt. csizmá-t. A magyarnak keletről hozott sajátságos szabásu lábbelije bőrből, melynek talpán kivül feje és hosszu szára van. Kordovány-, szattyán-, borjubőr, tehénbőr csizma. Kurta csizma. Így csúfolják a huszárok a bakancsot: Piros, sárga csizma. Sarkantyús, bakallós csizma. Hegyes orru, magas sarku csizma:
"Szól bátyám dudája,
Hipp-hopp a nótája,
Ugorjunk a tánczba,
Sarkantyús csizmába."
Horvát Ádám.
Férfi-, asszony-csizma. Csizmát varrni, foltozni, fejelni. Csizmát húzni, viselni, levetni. Csizmát patkoltatni. Számos közmondásokban használtatik. Új csizma szorít. Ifju úr, új csizma, kedvesebb az ónál. Kiki legjobban tudja, hol szorít csizmája. Új csizma föltartja sarkát, majd félre törik. Üresen hagyta csizmáját, azaz meghalt. Piros csizma tánczba, sárga csizma sárba (régibb szokásra vonatkozó km.), azaz, mi hová való, arra használd. Csizmájában sem tűri a vizet; annál kevesebbé a szájában, mert csak a bort szereti. Vargát rántott csizmája, máskép: csizmadiát fogott, azaz csizmáját tűzhöz tette, vagy tartotta melegítés végett, s megégette. Más jött ki belőle, mint akarta. Csizmában kereste, mezítláb költötte. Bocskorban keresni, csizmában költeni. Csizmában kezdte, bocskorban végezte.
Valószinűnek látszik, hogy gyöke csisz a csiszol, csiszál szók gyökével azonos, mennyiben (kivált régenten) a csizma fényesre csiszolt bőranyagból készült, különböztetésül a finomítatlan bocskorbőrtől. Képzési alakra nézve hasonló a hajma, fityma, tutyma, szuszma, duzma szókhoz. Egyébiránt megvan a török, oláh, szláv stb. nyelvekben is. Sínai nyelven tí am. calcei coriacei (Schott).

*CSIZMABÉLLÉS
(csizma-béllés) ösz. fn. Vékony foszlánybőr, rendesen szattyán, melylyel a csizmát megbéllelik.

*CSÍZMADÁR
(csíz-madár) ösz. fn. l. CSÍZ.

*CSIZMADIA
(csizma-dia) ösz. fn. tt. csizmadiá-t. Mesterember, ki csizmákat varr. Különböztetésül V. ö. VARGA. Czéhbeli, kontár, foltozó csizmadia. Csizmadia, Isten fia. Km. Akkor örül a csizmadia, mikor fáradt muzsikust lát, mert tánczban kopik, szakad a csizma. Km. Ritka csizmadiának jó csizmája. Km. Csizmadiát fogott, azaz lábmelegítěsben megégette a csizmáját, átv. ért. valamely ügyetlensége, különösen ügyetlen beszéde által megjárta.
Máskěp csizmazia, azaz, csizma-csia, csizmacseáló, v. csináló, mint: zubbonycsi am. zubbonycsináló, vagy paplanos. A török dsi képző szintén ez értelemben használtatik, péld. kazan (réz), kazandsi (rézmíves); sapka, sapkadsi, sapkacsináló v. kalapos; csikir (esztergály), csikirdsi (esztergályos); balek (hal), balekdsi (halász); bilmek (tudni), bilidsi (tudó, csizmadsi (csizmadia).

*CSIZMADIACZÉH
(csizmadia-czéh) ösz. fn. Csizmaziák egyesülete, mely bizonyos, felsőbb helyről adott, szabályok (articulusok) szerént intézi belső ügyeit.

*CSIZMAFEJELÉS
(csizma-fejelés) ösz. fn. Csizmadiai munka, midőn az elkopott, elszakadt csizmafej helyett újat varrnak a régi szárra.

*CSIZMAFÜL
(csizma-fül) ösz. fn. A csizmaszár felső széleihez kétfelől odavarrt fülalakú csinvat szalag, melynek segítségével a csizmát könnyebben fől lehet húzni. Kiálló, kifityegő csizmafülek. Betűzni a csizmafüleket.

*CSIZMAHÚZÓ
(csizma-húzó) ösz. fn. Fanyélbe csinált kis kajmós vaseszköz, melyet a csizmafülekbe akasztva, a csizmát könnyebben föl lehet huzni.

*CSIZMAÍR
(csizma-ír) ösz. fn. l. CSIZMAKENŐCS.

*CSIZMAKENŐCS
(csizma-kenőcs) ösz. fn. 1) Kenőcs, melylyel a csizmákat fényesítik. 2) Halzsir, háj stb., melyeket közemberek, révészek, halászok, hajósok használnak csizmáik kenésére.

*CSIZMÁS
(csiz-ma-as) mn. tt. csizmás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Csizmát viselő, csizmában járó; csizmával takart. Csizmás lábbal vizbe menni; csizmás asszonyok. Sárgacsizmás Miska sárban jár, Panni patakon túl reá vár. (Népdal).

*CSIZMÁSAN
(csiz-ma-as-an) ih. Csizmában, csizmával.

*CSIZMASARK
(csizma-sark) ösz. fn. A csizmafejnek hátsó része, mely a lábsarkat körülveszi. Innét 1) jelenti a talp hátsó végéhez raggatott bőrréteget, mely a lábsarkat magasabbra emeli, 2) a kérget, mely a szár tövét erősíti és szilárdítja. Félregyúrni a csizmasarkat.

*CSIZMASZÁR
(csizma-szár) ösz. fn. A csizmának hengeralakú felsőbb része, mely az allábszárakat fogja körül. Csizmaszár a torka. (Km). Csizmaszárában (vagy csizmájában) sem tűri a vizet. (Km). Csizmaszárába szállott az esze. (Km). Csizmaszár mellé dugni valamit. Tánczközben a csizmaszárat verni. Ócska csizmaszárakat bevásárolni, megfejelni.

*CSIZMATALP
(csizma-talp) ösz. fn. Keményre kikészített ökörbőr, mely a csizmának alapjául szolgál, s melyhez a csizma fejét és sarkát szurkos fonállal (dratyvával) hozzávarrják. Kemény, mint a csizmatalp. (Km). A csizmám talpát se kenném hozzá. (Km). Ha csizmám talpát nyalja, sem bocsátok meg neki. (Km).

*CSIZMAVETŐ
(csizma-vető) ösz. fn. Különféle alakú eszköz, melynek segedelmével a csizmát lábainkról lehúzzuk. Különbözik: Csizmahúzó.

*CSIZMAZIA
(csizma-zia) l. CSIZMADIA.

*CSÍZZÖLD
(csíz-zöld) ösz. mn. Olyan színü zöld, mint a csízmadár zöld tollai.

*CSÓ
elvont gyöke csódik, csónak, csóva, csószt, csótolog, csovad, csovasz származékoknak, melyek alapfogalomban valami könnyü suhanásra, tovább csuszásra vonatkoznak. Rokon csú és su gyökökkel a csúsz, suhan, szókban. Eredetileg hangutánzó.

*CSÓ
NEMES-CSÓ, falu Vas vármegyében; helyr. Csó-n, ~ra, ~ról.

*CSOB
1) Hangutánzó gyöke csobban, csobog szóknak, jelenti azon tompa, mély hangot, melyet valamely test ad, midőn gödörbe, mélységbe esik. Nagy csobbal a koporsóba hullanak. Prágai. 2) Némely edényeket jelentő szók gyöke, milyenek: csobány, csobáncz, csobolyó, zárt hangon: csöb, a csöbör származékban. Rokonai: csup, kob, köb, mint a szintén edényeket jelentő csupor, kobak, köböl szók gyökei. Mennyiben mindezek a gömbölyüség alapfogalmában egyeznek, ide tartozik a fáról levágott göcsöt, csomót jelentő csobak. V. ö. CSOM, CSÖM, gyök.

*CSOBA
(csob-a) elvont, vagy kiavult törzsök, melyből csobány, csobáncz közvetlenül származnak.

*CSOBÁD
falu Abaúj megyében; helyr. Csobád-on, ~ra, ~ról.

*CSOBAJ
falu Szabolcs megyében; helyr. Csobaj-on, ~ra, ~ról.

*CSOBAK
(csob-ak) fn. tt. csobak-ot. Bodrogközben am. fáról levágott száraz göcs, csomó. Hasonló hozzá, s ugyanazt jelenti az Őrségben divatos csömek. A persában csub így értelmeztetik: Stamm eines abgehauenen Baumes.

*CSOBÁN
l. CSOBÁNY.

*CSOBÁNCZ (1)
(csob-a-ancz) fn. tt. Csobáncz-ot. Kétfülü vízmerítő, vederforma edény fából.

*CSOBÁNCZ (2)
falu és vár Szala vármegyében; helyr. Csobáncz-ra, ~on, ~ról.

*CSOBÁNKA
több helység neve Magyarországon; helyr. Csobánká-n, ~ra, ~ról.

*CSOBÁNY
(csob-a-any) fn. tt. csobány-t, tb. ~ok. Hengerded, vagy gömbölyü ivó edény, melyet az utasok oldalaikon hordanak. Persául csubin. Máskép: kobak, légely. V. ö. CSOBOLYÓ.

*CSOBATFALVA
helység Erdélyben, Csik székben; helyr. ~falván, ~falvára, ~falváról.

*CSOBBAN
(csobb-an = csob-u-an) önh. m. csobban-t. Valamely leesett, vagy megütődött nagyobb mennyiségű, vagy tömegű híg test csob hangot ad.

*CSOBBANÁS
(csobb-an-ás) fn. tt- csobbanás-t, tb. ~ok. Leesése, megütődése valamely nagyobb mennyiségű, vagy tömegű híg testnek.

*CSOBODFALVA
l. CSOBATFALVA.

*CSOBOG
(csob-og) önh. m. csobog-tam, ~tál, ~ott. Valamely híg test nagyobb mennyiségben ütődés által, péld. a víz a rázott edényben, hordóban, folytonos csob hangot ad. Jelent annyit is, mint pocsog.

*CSOBOGÁS
(csob-og-ás) fn. tt. csobogás-t, tb. ~ok. Híg test folytonos, vagy gyakori ütődése. Pocsogás.

*CSOBOKA
puszta Baranya megyében; helyr. Csoboká-n, ~ra, ~ról.

*CSOBOLYÓ
(csob-oly-ó, vagy csob-ol-ó) fn. tt. csobolyó-t. Kis kézi hordócska, melyben a mezei munkások ivó vizet szoktak magokkal vinni és tartani. Néhutt: vatalé, vagy vatalej.

*CSOBOTFALVA
l. CSOBATFALVA.

*CSÓCS
dajkaszó, melylyel a gyermekcsókot nevezik. Csócs fiam! az az csókolj meg.

*CSÓCSA
(csócs-a) fn. tt. csócsá-t. Kis gyermek szájába rágott pép.

*CSÓCSÁL
(csócs-a-al) áth. m. csócsál-t. Mondják kis gyermekről, midőn szájába rágott pépet eszik.

*CSÓCSI
(csócs-i) dajkaszó, am. csókolj, vagy csókold meg. Csócsi fiam apádat, anyádat.

*CSOD
vagy CSÓD, elvont törzse csoda és csódik, vagy csóddik szóknak. Jelentése csuszás, suhanás, illetőleg, hirtelen föl- és eltünés.

*CSODA
(csod-a) fn. tt. csodá-t. 1) Rendkivüli tünemény, vagy esemény, melyet a természet törvényeiből meg nem fejthetünk, s azért rendkivüli, természet fölötti erő munkájának tulajdonítunk. Üdvözítőnk csodákat mivele, midőn halottakat feltámasztott, vakokat, sántákat egyszerű parancsszóval meggyógyított. 2) Tágasabb ért. oly esemény, mely újsága és szokatlansága által az emberi ész előtt feltünő, s azt meglepi és bámulatba ejti. Ez értelemben csoda lehet valami egyik ember előtt, mi a másikra nézve épen nem az. A világ hét csodája, azaz rendkivüli művei. Természet csodája. Mily Isten csodája ez? Ide tartoznak ezek is: kicsoda? micsoda? 3) Legtágabb ért. szokatlan, új, váratlan, a maga nemében ritka, rendkivüli valami. Csoda, hogy eljöttél. Nem volna csoda, ha búmban meghalnék.
"Csodát mivelt a természet,
Midőn téged alkotott."
Csokonai.
4) Torz alak, korcs szülemény, mely nemének s fajának alakjától elüt, péld. két fejjel született gyermek, szárnyas borju stb.
Általán mint rendkivüli tünemény nevét, a csódó vagy csóddó (az az, suhanó t. i. elő- vagy elsuhanó, hirtelen föl- és eltünő) szókkal rokoníthatjuk. Eléfordúl a szláv nyelvekben is, ú. m. az oroszban: tsudv, a lengyelben: czud. Figyelmet érdemlőnek tartják, hogy a persa nyelvben khoda istent jelent, melylyel rokonítják némely nyelvészek a német Gott szót is.; de khod törzs a persában, azt jelenti: önmaga (ipsemet), innen khod-á am. qui ex se et per se venit exstititque (Vullers).

*CSODA
(csod-a = csod-ó, l. CSODA, fn.) mn. tt. csodá-t. 1) Természetfölötti, természet erejét fölülmuló. Csoda hatalmat gyakorló Isten. Csoda történet. 2) Rendkivüli, első tekintetre megfoghatlan valami. Csoda művei az emberi észnek. 3) Új, szokatlan, meglepő, ritka. Csoda erővel biró vitéz, vívmester. Csoda dolgok történnek, mióta a gőz erejét használni kezdik a természettudósok.

*CSODAÁLLAT
(csoda-állat) ösz. fn. Állat, mely alakjára nézve saját nemétől és fajától elüt, p. csikófejjel vagy kecskelábbal született gyermek. Máskép: szörny, szörnyeteg.

*CSODABALZAM
(csoda-balzam) ösz. fn. Balzam, mely hathatós gyógyereje által rendkivüli hatást eredményez.

*CSODADOLOG
(csoda-dolog) ösz. fn. Rendkivüli, váratlan, meglepő tünemény, esemény, mivelet. Csodadolgokat fogok beszélni nektek, ha figyelmeztek.

*CSODAEREJŰ
(csoda-erejű) ösz. mn. Rendkivüli, meglepő, természetfelettinek látszó erővel biró. A csodaerejű Sámson, Herkules, Toldi Miklós.

*CSODAERŐ
(csoda-erő) ösz. fn. Erő, mely rendkivüli, meglepő, szokatlan hatást eszközöl. A gőz csodaerejét ki ne bámulná?

*CSODAFA
(csoda-fa) ösz. fn. l. HIMBOLY.

*CSODAFAJ
(csoda-faj) ösz. fn. lásd: CSODAÁLLAT.

*CSODAFI
(csoda-fi) ösz. fn. 1) Mesehős, ki csodás kalandokat visz véghez. 2) Lásd: CSODAGYERMEK.

*CSODAGYERMEK
(csoda-gyermek) ösz. fn. 1) Fajától elütő, rendkivüli alakkal született gyermek. 2) Korához képest kitünő lelki tulajdonságu és képességű gyermek.

*CSODAGYÉRSÉGŰ
(csoda-gyérségű) ösz. mn. A mi rendkivül ritka, szokatlan, minek mása alig találtatik.

*CSODAHATALOM
(csoda-hatalom) ösz. fn. A szellemi vagy anyagi erőnek rendkivüli, meglepő, természetfölöttinek látszó működése.

*CSODAHIT
(csoda-hit) ösz. fn. Hit a felől, hogy csodák történhetnek s valóban történtek is; erős vallási bizalom.

*CSODAÍR
(csoda-ír) ösz. fn. Ír, mely különféle sebek gyógyítására bámulatos sikerrel használtatik.

*CSODAJEL
(csoda-jel) ösz. fn. 1) Tágasabb ért. rendkivüli tünemény, mint előjele valamely nagy eseménynek. 2) Szoros ért. csodamű, természetfölötti esemény.

*CSODAKENŐCS
(csoda-kenőcs) ösz. fn. lásd: CSODAÍR.

*CSODAKÉP vagy ~KÉPEN
(1), (csoda-képen) ih. Csoda gyanánt, csodálatosan, rendkivüli, meglepő, vagy természetfölötti mű gyanánt. Urunk csodaképen járt a vizek fölött.

*CSODAKÉP (2)
(csoda-kép) ösz. fn. Szent kép, mely a jámbor hivek hite szerint az ájtatosan hozzá járulóknak isteni kegyelmeket eszközöl. Különösen: a kegyelmes szűz Anya képe, vagyis maga a kép által ábrázolt szűz Anya.

*CSODAKICSI
vagy ~KICSIN, (csoda-kicsi) ösz. mn. Igen igen kicsi; a mi maga neménél, fajánál aránylag sokkal kisebb. Két láb magasságu csodakicsi emberke. Ilyen a népmesebeli egy sing ember, másfél arasznyi szakálával.

*CSODAKICSISÉG
(csoda-kicsiség) ösz. fn. A maga nemében és aránylag véve rendkivüli kicsiség, mely csodálkozásra indít.

*CSODAKIMÉRAHAL
(csoda-kiméra-hal) ösz. fn. Tengeri hal, melynek hátán hat hüvelknyi hosszuságu tövisek vannak. (Chimaera monstrosa).

*CSODÁL
(csod-á-al) áth. m. csodál-t. Valamit ritka, meglepő, váratlan, rendkivüli alakja, megjelenése, működése stb. miatt csoda gyanánt tekint, bámul. Csodálom, hogy rögzött iszákosságodat félbenhagytad. Csodálni az Isten műveit. Nagyon, erősen, véghetetlen, kimondhatatlanul csodálni valamit. Csak azt csodálom, hogy stb.

*CSODÁLÁS
(csod-al-ás) fn. tt. csodálás-t, tb. ~ok. Az észnek azon szenvedő merengése, midőn valamely szokatlan, rendkivüli, megfoghatatlan dolgon tünődik. A nagy csodálásban szeme szája tátva maradt. V. ö. BÁMULÁS.

*CSODÁLAT
(csod-a-al-at) fn. tt. csodálat-ot. Lelki állapot, mely valamely rendkivüli, szokatlan, megfoghatatlan dolog, esemény által támad.

*CSODALÁTÁS
(csoda-látás) ösz. fn. Valamely rendkivüli, a természet erejét meghaladni látszó tüneménynek szemlélése. Ilyen csudalátás volt a zsidókat pusztában vezető tűzoszlop, vagy a született Idvezítő felkeresésére indult keleti bölcseket vezérlő csillag.

*CSODÁLATOS
(csod-a-al-at-os) mn. tt. csodálatos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Ami rendkivülisége, szokatlansága miatt bámulatra gerjeszt. Csodálatos dolog, esemény. 2) Furcsa, különös, idegenítő, hóbortos, szüntelen változó. Csodálatos ember lett ez az én bátyám. Csodálatos öltözet, csodálatos zagyva beszéd, csodálatos szent.

*CSODÁLATOSAN
(csod-a-al-at-os-an) ih. Csodaképen, rendkivüli, megfoghatatlan, természetfölötti módon. Pál apostol csodálatosan kiszabadult a börtönből. Csodálatosan járni; csodálatosan ment dolga.

*CSODÁLATOSSÁG
(csod-a-al-at-os-ság) fn. tt. csodálatosság-ot. A dolgok olyatén helyzete, állapota, mely első tekintetre meglepő, megfoghatatlan, s bámulatot gerjeszt.

*CSODÁLATOSUL
(csod-a-al-at-os-ul) ih. lásd: CSODÁLATOSAN.

*CSODÁLKODÁS
(csod-a-al-kod-ás) fn. lásd: CSODÁLKOZÁS.

*CSODÁLKODIK
l. CSODÁLKOZIK.

*CSODÁLKOZÁS
(csod-a-al-koz-ás) fn. tt. csodálkozás-t, tb. ~ok. Szenvedő lelki állapot, midőn az ember valamely rendkivüli, meglepő, váratlan, megfoghatatlan, természetfölöttinek látszó eseményen, látványon elbámul, annak a körülményekkel összefüggését fel nem fogja. Csodálkozásba merülni, csodálkozással eltelni.

*CSODÁLKOZIK
(csod-a-al-koz-ik) k. m. csod-a-al-koz-tam, ~tál, ~ott. Valamely szokatlan, váratlan, meglepő, természetfölöttinek látszó, rendkivüli esemény, látmány, tünemény összefüggését fel nem fogja, s álmélkodik rajta. Állapitó ragu neveket vonz maga mellé, p. csodálkozom rajta, azon csodálkozom; hogy stb. csodálkozom az Isten mindenhatóságán. Nagyon, igen, fölötte, rendkivül, kimondhatlanul, végtelenül csodálkozni.

*CSODÁLKOZÓ
(csod-a-al-koz-ó) mn. tt. csodálkozó-t. Valamely rendkivüli, meglepő dolog főlött bámuló. V. ö. CSODÁLKOZIK. Csodálkozó helyzetben állani, csodálkozó arczczal bámulni.

*CSODÁLKOZÓLAG
(csod-a-al-koz-ó-lag) lásd: CSODÁLKOZVA.

*CSODÁLKOZVA
(csod-a-al-koz-va) ih. Rendkivüli eset, tünemény által meglepetve. Csodálkozva szemlélni némely emberek vakmerőségét. Csodálkozva hallani valamit. Elcsodálkozva visszadöbbenni.

*CSODÁLÓ
(csod-a-al-ó) főn. és mn. tt. csodáló-t. Valamely rendkivüli, meglepő dolgon bámuló, megütköző, fennakodó. Az először sikerült gőzhajózásnak számtalan csodálói voltak. Mindent csodáló bambák.

*CSODAMŰ
(csoda-mű) ösz. fn. Természet erejének, vagy emberi észnek, ügyességnek olyatén munkája, mely bámulásra gerjeszt rendkivülisége miatt. Ily csodaművek az úgy nevezett világ hét csodái, pl. az egyiptomi gúlák, a rhoduszi óriás szobor stb.

*CSODANAGY
(csoda-nagy) ösz. mn. Mi rendkivüli terjedelme által csodálatot gerjeszt; szerfölött nagy. Ezen tulajdonság mindenkor aránylagi értelemben vétetik, pl. csodanagy gyermek, ki két éves korában nyolczvan fontot nyom; egy mérő lisztből sütött csodanagy kenyér.

*CSODANAGYSÁG
(csoda-nagyság) ösz. fn. A maga nemében rendkivüli, meglepő, csodálatra gerjesztő nagyság.

*CSODANAGYSÁGU
(csoda-nagyságu) ösz. mn. l. CSODANAGY.

*CSODARITKASÁGU
(csoda-ritkaságu) ösz. mn. l. CSODAGYÉRSÉGŰ.

*CSODÁS
(csod-a-as) mn. tt. csodás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Megfoghatatlannak látszó, csodával határos. Csodás jelenetek az égen. 2) Rendkivüli, ritka, meglepő. 3) Kalandos. Csodás történetek, elbeszélések.

*CSODÁSAN
(csod-a-as-an) ih. 1) Megfoghatatlanul, természetfölötti erővel. A keresztény hit csodásan terjedett el oly hamar annyi viszontagság között. 2) Rendkivüli, meglepő módon. 3) Kalandosan. Csodásan általesni a legnagyobb veszélyeken.

*CSODASÓ
(csoda-só) ösz. fn. Többféle, vegytanilag készült savak neve, melyeknek csodaerőt tulajdonítanak. Különösen: Glauber csodasava.

*CSODASZENT
(csoda-szent) ösz. fn. Furcsa természetű, különczködő életmódu ember, hóbortos, nadragulya-eszű.

*CSODASZÉP
(csoda-szép) ösz. mn. Rendkivüli szép, minek szemlélete csodálkozásra gerjeszt. Nagyító, tulságosan dicsérő kifejezések egyike.

*CSODASZÉPSÉGŰ
(csoda-szépségű) ösz. mn. l. CSODASZÉP.

*CSODASZER
(csoda-szer) ösz. fn. Gyógyszer, vagy más eszköz, mely rendkivüli, bámulatos hatással, sikerrel bír. Csodadolog.

*CSODASZERŰ
(csoda-szerű) ösz. mn. csodás, csodálatos.

*CSODASZÜLÖTT
(csoda-szülött) ösz. fn. Állati fajzat, mely saját nemétől és fajától, akár különös jelességeire, akár eltorzított alakjára nézve elüt.

*CSODATEHETSÉG
(csoda-tehetség) ösz. fn. Rendkivüli jeles testi, vagy lelki tulajdonság, melynél fogva valaki a köztehetségeket sokkal túlhaladja.

*CSODATEHETSÉGŰ
(csoda-tehetségű) ösz. mn. Rendkivüli lelki tulajdonságokkal, vagy testi ügyességgel bíró. Csodatehetségű gyermek, lángész.

*CSODATÉKONY
(csoda-tékony) ösz. mn. Szokottabban, l. CSODATEVŐ.

*CSODATELJES
(csoda-teljes) ösz. mn. Amin, vagy miben igen sok csodálni való van. Az isteni mindenhatóság csodateljes működései.

*CSODATEREMTMÉNY
(csoda-teremtmény) ösz. fn. A természetnek rendkivüli műve, mely szokatlan alakja, vagy szerfölött jeles tulajdonságai, vagy torz külseje által csodálkozást gerjeszt.

*CSODATÉT
(csoda-tét) ösz. fn. lásd: CSODATÉTEL.

*CSODATÉTEL
(csoda-tétel) ösz. fn. Legszorosabb értelemben vett csodamű, melyet Isten közvetlenül, vagy más szellemi lények által természetfölötti erővel, a természet rendes törvényeit mintegy felfüggesztve viszen végbe. Krisztus urunk csodatételei; apostolok csodatételei.

*CSODATEVŐ
(csoda-tevő) ösz. fn. és mn. 1) Aki szoros értelemben vett csodákat mivel. Csodatevő Isten. 2) Szélesb ért. rendkivüli dolgokat mivelő. Csodatevő ember, csodatevő gyűrü.

*CSODATÖRTÉNET
(csoda-történet) ösz. fn. Történet, melynek fő eseménye rendkivüli, megfoghatatlan. Idvezitőnk csodatörténetei.

*CSODATÖVIS
(csoda-tövis) ösz. fn. Növénynem a húszhímesek seregéből, és egy anyások rendéből (Cactus). Különösen ennek póznaforma faja, mely minden ág és levelek nélkül nő fel: oszlopos csodatövis.

*CSÓDIK
v. CSÓDDIK, (csód-ik, v. csódd-ik) k. m. csód-tam, ~tál. ~ott, htn. ~ni, vagy ~ani. Csuszszan, sikamlik, suhan, suvad. Csódik a madzag, ha roszul van megkötve és eloldódik. Ritka használatu szó.

*CSOK
elvont gyöke csokmány szónak. l. ezt.

*CSÓK
fn. tt. csók-ot. Valamely testnek szelid illetése, nyomása, öszvecsuporított s félig nyilt ajakkal, szeretet, gyöngédség, vagy tisztelet jeléül. Csókot adni, kapni, viszonozni. Csókot nyomni a szájra, homlokra, arczra, kézre. Anyai, apai, testvéri, baráti csók. Forró, tüzes csók. Üdvözlő csók, búcsu-csók. Judás csók, melyről Idvezítőnk mondja: Hát te csókkal árulod el az ember fiát? Karcsu, v. könnyű, v. hideg ruha a csók. Km. Jobb a szeretőnek a sebe, mint a gyűlölőnek a csókja. Km. Két, három csók nem a világ, bomoljon meg a ki nem ád. Népdal.
"Tiz rózsát hinték lovára,
Száz annyi csókot magára."
Csokonai.
Eredetire nézve hangutánzó. Egyezik vele a román tsuk, szanszkrit kusz, német Kuss, küssen, góth kukia stb.

*CSÓKA
(csók-a = csáv-og-a = csáv-og-ó) fn. tt. csóká-t. A varjak neméhez tartozó, de kisebb fajú madár, fényes, fekete tollakkal, s benyomott horgas orral. Könnyen szelidíthető és tanulékony. A hollóval abban megegyezik, hogy csenni szeret, s a fényes tárgyakat fészkébe hordja. (Corvus monedula). Hiába fördik a csóka, nem lesz hattyu belőle. (Km). Fekete, mint a csóka. (Km). Csóka csókának nem vájja ki szemét. (Km).
Nevét hangja utánzásától kapta, t. i. a csókáról mondjuk, hogy csávog, honnan: csávogó, csávoga, s ebből lett csóka, mint: fecsegő, fecske, locsogó, locska, czinegő, czinege, czinke stb. Egyezik vele a franczia choucas, német tájdivatos Kauke, török csauka, román cioca, szanszkrit kakasz, szláv tsavka, kavka, finn: hakkinen.

*CSÓKAFALVA
helység Erdélyben, Marosszékben; helyr. Csókafalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSÓKAFI
(csóka-fi) ösz. fn. Kis csóka, fiatal csóka, mely még szárnyakra nem kelt. Csókafiakat keresni, fészkökből kiszedni. Átv. ért. mondatik a nagyon barna gyermekekről is.

*CSÓKAKŐ
falu Fejér- és puszta Vas megyében; helyr. Csókakő-n, ~re, ~ről.

*CSÓKALÁB
(csóka-láb) ösz. fn. A gólyaorr nemű növények egyik faja. (Geranium sanguineum).

*CSOKÁNY
(csok-ány) fn. tt. csokány-t, tb. ~ok. Székely tájszó, am. káposzta-torzsa.

*CSÓKÁR
(csók-ár) ösz. fn. Képes kifejezéssel am. forró szeretetből, vagy szerelemből osztogatott csókok sokasága. Csókárral borítani a kedves gyermeket.

*CSÓKÁS (1)
(csók-a-as) mn. tt. csókás-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Csókákkal bővelkedő, csókáktól lakott. Csókás erdő, csókás vidék. 2) Lásd: CSÓKASZEMŰ.

*CSÓKÁS (2)
puszta Kis-Kunságban; helyr. Csókás-on, ~ra, ~ról.

*CSÓKASZĚM
(csóka-szěm) ösz. fn. Szem, melynek ívhártyáját üvegalakú gyűrü keríti, mely a szemgolyó nagyobb részére kiterjed, pl. a lovaknál. Jelent oly szemet is, mely homályos üveg gyanánt világít, élénkség és kinyomás nélkül.

*CSÓKASZĚMŰ
(csóka-szěmű) ösz. mn. Akinek vagy minek úgynevezett csókaszemei vannak. V. ö. CSÓKASZĚM.

*CSÓKATOLL
(csóka-toll) ösz. fn. Fekete fényes toll, mely a csókát, a varjú- és hollóneműektől megkülönbözteti.

*CSÓKDOS
(csók-dos) áth. m. csókdos-tam, ~tál, ~ott. Csókolgat, azaz gyakran csókol.

*CSÓKDOSÁS
(csók-dos-ás) fn. tt. csókdosás-t, tb. ~ok. Gyakori csókolás.

*CSÓKDOZ, CSÓKDOZÁS
lásd: CSÓKDOS, CSÓKDOSÁS.

*CSÓKFALVA
l. CSÓKAFALVA.

*CSÓKJEL
(csók-jel) ösz. fn. Látszatos jel, mely valamely testen, tárgyon csóknyomás után marad.

*CSOKMÁNY (1)
(csok-mány) fn. tt. csokmány-t, tb. ~ok. Sziget vidéki szó Baranyában, am. faragó fejsze, másutt: valaska, máléfejsze, több helyütt szekercze, v. szakócza.
Gyöke csok a magyar szak, szeg, és szanszkritt szag (vágni) szókhoz hasonlítható.

*CSOKMÁNY (2)
falu Kővár vidékében; helyr. Csokmány-on, ~ra, ~ról.

*CSOKNYA
falu Somogy megyében; helyr. Csoknyá-n, ~ra, ~ról.

*CSÓKOL
(csók-ol) áth. m. csókol-t. Csókkal illet, csókot ad. V. ö. CSÓK. Orczáját, homlokát, ajakát csókolom. Kezét, lábát csókolom. Még a talpam nyomát ís megcsókolnád. Oh csókollak, oh ölellek, míg moczczanok, míg lehelek (Csokonai). Oltárt, keresztet, szent képeket csókolni; földet csókolni; a kést csókolni, mely torkodat metszi. Megcsókolni, öszvecsókolni, öszve-visszacsókolni, visszacsókolni valakit; lecsókolni az arczra pergő könyűket.

*CSOKOLÁDÉ
(francziául chocolat, olaszúl cioccolata, talán cacao szóból vette származását) fn. tt. csokoládé-t. Tápláló eledel, mely cacaoból, czukorból és indiai borostyánfa héjából áll, melyekhez néha vanilia, vagy más fűszer is vegyíttetik. Vaniliás, haszonszenvi csokoládé; csokoládé-szelet.

*CSOKOLÁDÉS
(csokoládé-s), mn. tt. csokoládés-t, v. ~at. tb. ~ak. 1) Csokoládéval bővelkedő, kereskedő, csokoládéval rakott. Csokoládés bolt, csokoládés láda. 2) Csokoládéval készített, fűszerezett. Csokoládés leves, csokoládés tejes-kása. V. ö. CSOKOLÁDÉ.

*CSÓKOLÁS
(csók-ol-ás) fn. tt. csókolás-t, tb. ~ok. Valamely testnek, vagy test részének csókkal illetése, l. CSÓK. Kézcsókolás, lábcsókolás, arczcsókolás, földcsókolás, feszületcsókolás, oltárcsókolás. Megcsókolás, öszvecsókolás, viszszacsókolás.

*CSÓKOLGAT
(csók-ol-gat) áth. m. csókolgat-tam, ~tál, ~ott. Gyakorta, s különös gyöngédséggel, szerelemmel csókol valakit, vagy valamit. Az anya csókolgatja szerelmes gyermekét. Megcsókolgatni, öszvecsókolgatni.

*CSÓKOLGATÁS
(csók-ol-gat-ás) fn. tt. csókolgatás-t, tb. ~ok. Gyakori, s különös gyöngédségű csókolás. A síró kisdedet csókolgatással kérleli dajkája.

*CSÓKOLKODÁS
(csók-ol-kod-ás) fn. tt. csókolkodás-t, tb. ~ok. Csókváltás, viszonyos csókolás, midőn ketten egymást csókolgatják. Szerelmesek, giliczék, galambok csókolkodása.

*CSÓKOLKODIK
(csók-ol-kod-ik) k. m. csókolkod-tam, ~tál, ~ott. Csókokat vált, azaz csókot ad és kap. Csókolkodnak, mint a szerelmes galambok.

*CSÓKOLKOZÁS
(csók-ol-koz-ás) fn. l. CSÓKOLKODÁS.

*CSÓKOLKOZIK
(csók-ol-koz-ik) k. l. CSÓKOLKODIK.

*CSÓKOLÓ
(csók-ol-ó) mn. tt. csokoló-t. Aki valakit, vagy valamit csókkal illet; aki csókot ad.

*CSÓKOLÓDÁS
(csók-ol-ód-ás) fn. l. CSÓKOLKODÁS.

*CSÓKOLÓDIK
(csók-ol-ód-ik) l. CSÓKOLKODIK.

*CSÓKOLÓDZIK, CSÓKOLÓZIK
l. CSÓKOLKODIK.

*CSOKONYA
mváros Somogy megyében; helyr. Csokonyá-n, ~ra, ~ról.

*CSOKOR
l. CSUKOR.

*CSÓKOS
(csók-os) mn. tt. csókos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Örömest csókoló, aki csókolni szeret. Csókos kisded, csókos leány. 2) Ami csókkal jár, csókkal van öszvekötve. Csókos mulatság, csókos játék, csókos üdvözlet.

*CSÓKÖZÖN
(csók-özön) ösz. fn. Számtalan csók.

*CSOKVA
falu Borsod megyében; helyr. Csokvá-n, ~ra, ~ról.

*CSOLLÁN
túl a Dunán divatos tájszó. Lásd: CSALÁN.

*CSOLNAK
l. CSÓNAK.

*CSOLNAKÁZ
l. CSÓNAKÁZ.

*CSOLNAKOS
falu Erdélyben Hunyad megyében; helyr. Csolnakos-on, ~ra, ~ról.

*CSOLNOK (1)
l. CSÓNAK.

*CSOLNOK (2)
falu Esztergom megyében; helyr. Csolnok-on, ~ra, ~ról.

*CSOLT
falu Kővár vidékén; helyr. Csolt-on, ~ra, ~ról.

*CSOLTÓ
NAGY-CSOLTÓ, falu Gömör megyében; helyr. Csoltó-n, ~ra, ~ról.

*CSÓLYOS
puszta Kis-Kunságban; helyr. Csólyos-on, ~ra, ~ról.

*CSOM
elvont gyök, melyből csoma, csomó, csomb, csombolék stb. származtak. Jelent kerekded, gömbölyű, öszvegöngyörödött testet. Felhangon: csöm, honnan: csömör, csömbölék stb. továbbá éles hangon: csim, melytől csima, csimota, csimbók stb. erednek. Alaphangra és fogalomra hasonlók hozzá: gom, göm, hom, höm, kom, zsom, czom, mint szintén gömbölyű valamit jelentő szók gyökei, p. gomb, gömb, homola, kompoty stb.

*CSOMA (1)
(csom-a) fn. tt. csomá-t. 1) Tavaszszal a torzsából kinövő csira; máskép: csima, honnan csimota. 2) Átv. ért. a székelyeknél am. mirigyes halálvész, minthogy ez csiraforma kinövés által jelenkezik. 3) Több magyar család vezetékneve.
Alapfogalomban csomó-alakú valamit jelent. V. ö. CSOMÓ.

*CSOMA (2)
több helység neve Magyarországon; helyr. Csomá-n, ~ra, ~ról.

*CSOMÁD
falu Pest megyében; helyr. Csomád-on, ~ra, ~ról.

*CSOMAFÁJA
falu Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Csomafájá-n, ~ra, ~ról.

*CSOMAFALVA
helység Erdélyben, Csik-székben; helyr. Csomafalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSOMAG
(csom-ag) fn. tt. csomag-ot. Helyesen alkotott újabbkori szó a csom gyökből, s jelent általán csomóba kötött, csomót képező holmit, podgyászt, szállitmányt. Mint gyűnév az illető anyagnak sokaságát jelenti. Csomag irományok, könyvek.

*CSOMAHÁZA
falu Vas megyében; helyr. Csomaházá-n, ~ra, ~ról.

*CSOMAK
(csom-ak) fn. tt. csomak-ot l. CSOKMÁNY.

*CSOMAKÖZ
falu Szathmár megyében; helyr, Csomaköz-ön, ~re, ~ről.

*CSOMÁNFALVA
helység Máramaros megyében; helyr. Csománfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSOMB
elvont vagy kiavult törzsök, mely nem egyéb, mint csomó az ó-t b-re változtatva, (csomó = csomú = csomv = csomb). Közvetlen származékai: csombol, csomboly, csombor stb. A czomb szóval mind hangra, mind értelemre rokon. Képzésre olyan, mint: gomb, gömb, domb, dömb, zsomb stb. V. ö. B, mint képző.

*CSOMBÁRD
falu Somogy megyében; helyr. Csombárd-on, ~ra, ~ról.

*CSOMBÓK
(csom-b-ók) fn. tt. csombók-ot. Öszvegöngyölités, öszvehajtogatás, kötözgetés által támadt csomó, p. az öszvehajtott és kötött űstök csombóknak mondatik. Csombókra viseli haját. Csombókra köti üstökét. Máskép: csimbók.

*CSOMBÓKLIK
(csomb-ók-l-ik) k. m. csombókl-ott, htn. ~ani. Csombókba tekeredik, zsugorodik. Csombóklik a fésűletlen haj, a sárban, ganajban járó komondor szőre.

*CSOMBÓKOL
(csom-b-ók-ol) áth. m. csombókol-t. Csomóra köt, csomóz. Lófarkat csombókolni. Üstököt csombókolni.

*CSOMBÓKOS
(csom-b-ók-os) mn. tt. csombókos-t, v. ~at, tb. ~ak. A mi csombókra van kötve; csombókba tekeredett. Csombókos üstök, csombókos lóserény, csombókos szörü komondor.

*CSOMBOL
(csom-b-ol) áth. m. csombol-t. Valamit csomóba köt, öszvegöngyölít. Holmi útravaló ruhákat ládába csombolni.

*CSOMBOLÁS
(csom-b-ol-ás) fn. tt. csombolás-t, tb. ~ok. Csomóba kötés.

*CSOMBOLÉK
(csom-b-ol-ék) fn. tt. csombolék-ot. Csomóba hajtott, öszvegöngyölített holmi, podgyász. Csombolěkba tekert katona-köpeny. Ganaj-csombolék a kuvaszon. Hajcsombolék. Magashangon: csömbölék.

*CSOMBOLÉKOS
(csom-b-ol-ék-os) mn. tt. csombolékos-t, tb. ~ak. Aminek szőre, haja, serénye, gyapja csombolékba tekeredett. Magashangon: csömbölékěs.

*CSOMBOLGAT
(csom-b-ol-gat) gyak. áthat. Gyakran, folytonosan többeket csombol, csomóba v. csomókba tekerget, fonogat.

*CSOMBOLÍT
(csom-b-ol-ít) áth. m. csombolít-ot, hat. ~ni, v. ~ani. Csomóba tekerget, hengerget, göngyölít.

*CSOMBOLÍTÁS, CSOMBOLITÁS
(csom-b-ol-ít-ás) fn. tt. csombolítás-t, tb. ~ok. Csomóba tekergetés.

*CSOMBOLY
(csom-b-oly) fn. tt. csomboly-t, tb. ~ok. Öszvehajtott, tekert, csomóba göngyölített valami. Hasonló gomboly, gömböly, zsomboly, hömböly szók képzéséhez. V. ö. CSOMBOR.

*CSOMBOLYODIK
(csom-b-oly-od-ik) k. m. csombolyod-tam, ~tál, ~ott. 1) Csomóba tekeredik, göngyölödik, p. a haj, szőr, kender, szösz, fonal. 2) Kuszálódik, rendetlenül csomósodik. Magashangon: csömbölyödik.

*CSOMBOR
(csom-b-or) fn. tt. csombor-t, tb. ~ok. 1) l. CSOMBOLY. Az ly és r több hasonló képzésü szókban váltakozik. 2) Növény a menták neméből, keresztben álló virágokkal, tojásdad, tompa s kevessé csipkés levelekkel, melyről azt tartják, hogy a bolhákat elűzi. (Mentha pulegium).

*CSOMBORD (1)
(csom-b-or-d) fn. tt. csombord-ot. Székely tájszó, am. borsfű.

*CSOMBORD (2)
falu Erdélyben, Alsó-Fejér megyében; helyr. Csombord-on, ~ra, ról.

*CSOMBORFŰ
(csombor-fű) ösz. fn. l. CSOMBOR.

*CSOMBOROLAJ
(csombor-olaj) ösz. fn. Csomborfűből készített olaj.

*CSOMBORVÍZ
(csombor-víz) ösz. fn. Csomborfűvel főtt, s házi gyógyszerűl használt víz. Máskép: putnok- vagy putnikvíz.

*CSOMISZOL
(csom-isz-ol) áth. lásd: CSOMOSZOL, CSÖMÖSZÖL.

*CSOMÓ
(csom-ó) fn. tt. csomó-t. 1) Gömbölyües tömör alakba öszvenőtt test. Csomó a fában, csomók a csömörös testben, csomó a búzaszáron, a kukoriczaszáron. Kákán csomót ne keress. (Km.) 2) Öszvehajtogatott, gömbőlyűre tekergetett, öszvekötött holmi. Szénacsomó, kendercsomó; csomóba kötött kukoricza, csomóra kötött űstök, csomóba fűzött vessző, virágcsomó, dohánycsomó. Csomóba fonni, csomóra fojtani, csomóra szalasztani. Barátcsomót csinálni. Csomót oldani, csomót elvágni. 3) Különösen a kévés gabonából egy-egy rakás, másképen kereszt. Száz csomó, - azaz száz kereszt búza. 4) Átv. ért. valamely ügynek bonyolodott része, melynek megoldása által lehet csak annak többi részein eligazodni. Hasonló értelemben jelent költői bonyolítást az elbeszélő költeményekben és szinművekben. Ily csomó az Iliaszban Agamemnon és Achill öszvekoczczanása. Jól megkötni valamely ügynek, vagy műnek csomóját, azaz ügyesen elrendelni azt. Egy csomóba köt vele km., az az egyenlőnek tart engem valakivel. Finnül: solmu.

*CSOMÓCSKA
(csom-ó-ocs-ka) kics. fn. tt. csomócská-t. A maga nemében kisded csomó.

*CSOMÓDOHÁNY
(csomó-dohány) ösz. fn. Apróbb kötésekbe szorított dohánylevelek. Több csomó öszvekötve bálnak mondatik.

*CSOMÓDZÁS
(csom-ódz-ás, v. csom-ód-oz-ás) fn. tt. csomódzás-t, tb. ~ok. Csomósodás.

*CSOMÓDZIK
(csom-ódz-ik, v. csom-ód-oz-ik) k. m. csomódz-tam, v. ~ottam, ~tál, v. ~ottál, ~ott, htn. ~ni, v. ~ani. Csomókat hajt, csomóssá leszen. Csomódzik a vén fűzfa, csomódzik a nedves helyen tartott, és föl nem kevěrt liszt. V. ö. CSOMÓ.

*CSOMÓGALY
(csomó-galy) ösz. fn. Egy csomóba kötött galyak vesszőszálak, vesszőkéve; tencs v. tincs vessző.

*CSOMONYA
falu Beregh megyében; helyr. Csomonyá-n, ~ra, ~ról.

*CSOMOR
(csom-or) fn. tt. csomor-t, tb. ~ok. A szabdalt levelű, sárga virágú, sima magvu szironták alneméhez tartozó növényfaj, mély tavakban és vízárkokban tenyészik. Nedve igen erős és mérges. (Ranunculus sceleratus). Máskép: torzsika, iszárj, vízi méreg, lator, koldús, sebesítő fű.

*CSOMORIKA
(csom-or-i-ka) fn. tt. csomoriká-t. Növénynem az öthímesek seregéből és kétanyások rendéből; ernyője gallértalan, gömbölyűded; ernyőkéje sűrü sertegalléru; gyümölcse tojásdad (csomós) szabásu; magvai barázdások (Cicuta).

*CSOMORTÁN, CSOMORTÁNY
falvak Erdélyben, Csík és Kézdi székben; helyr. Csomortány-ba, ~ban, ~ból.

*CSOMÓS
(csom-ó-os) mn. tt. csomós-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Aminek csomója van, csomókkal bővelkedő, görcsös, öszvegöngyölödött, tekeredett. Csomós somfa, csomós pallódeszka, csomós liszt, csomós gyapjú, szőr, haj, sörény, csomós kötél, madzag. 2) Púpos. Csomós hátu, csomós mellű.

*CSOMÓSAN
(csom-ó-s-an) ih. csomókkal, görcsösen; púposan.

*CSOMÓSODÁS
(csom-ó-os-od-ás) fn. tt. csomósodás-t, tb. ~ok. Csomó vagy csomók fejlődése, növése.

*CSOMÓSODIK
(csom-ó-os-od-ik) k. m. csomósod-tam, ~tál, ~ott. 1) Csomók nőnek, fejlődnek rajta. Csomósodik az agg fa. 2) Kuszálódik, göngyölödik, öszveragad. Csomósodik a kutya szőre, a fésületlen haj, a nedves liszt. 3) Púposodik. Csomósodik a háta.

*CSOMÓSSÁG
(csom-ó-os-ság) fn. tt. csomósság-ot. Valamely testnek csomós állapota, tulajdonsága, alakja. Némely fát csomóssága miatt alig lehet felvágni. Nincs somfa csomósság nélkül.

*CSOMOSZLÓ
(csom-osz-o-ló) fn. tt. csomoszló-t. Szüretelők rúdja, dorongja, melylyel a kádban vagy csöbörben a szőlőt öszvezúzzák. Máskép: csomiszló, csömöszlő.

*CSOMOSZOL
(csom-osz-ol) áth. m. csomoszol-tam, vagy csomoszlottam, ~tál, vagy csomoszlottál, ~t, vagy csomoszlott; htn. ~ni, vagy csomoszlani. Rúddal vagy doronggal szőlőt, vagy más gyümölcsöt a kádban vagy csöbörben öszvetör, zúz. V. ö. CSÖMÖSZÖL.

*CSOMOSZOLÁS
(csom-osz-ol-ás) fn. tt. csomoszolás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn csomoszolunk. Magashangon: csömöszölés.

*CSOMÓSZORITÓ
(csomó-szoritó) ösz. fn. Sebészi eszköz, melylyel a sebészileg kötendő csomót megszorítják.

*CSOMOTA
l. CSIMOTA és CSEMETE.

*CSOMÓTA
(csom-ó-ta) fn. tt. csomótá-t. Fölfelé álló szőlőfej. (Corymbus).

*CSOMÓTALAN
(csom-ó-talan) mn. tt. csomótalan-t, tb. ~ok. Aminek szálai, rostjai simán fejlődtek, nőttek ki, aminek csomói, buczkói, göcsei nincsenek. Csomótalan kákaszár, csomótalan fa, deszka, csomótalan fonal.

*CSOMÓTLAN
l. CSOMÓTALAN.

*CSOMÓVETŐ
(csomó-vető) ösz. fn. Sebészi eszköz a sebészi nyomó alkalmazására.

*CSOMÓVONAL
(csomó-vonal) ösz. fn. Az állati vagy növényi test szervezetében vonalkép alakult csomók.

*CSOMÓZ
(csom-ó-oz) áth. m. csomóz-tam, ~tál, ~ott. 1) Csomóba vagy csomókba kötöz, rakosgat, fűzöget. Csomózni a dohányt, kukoriczát; csomózni a kévébe kötött gabonát. Becsomózni az irományokat. 2) Csomóra szorít, csomókat köt valamin. Kötelet, madzagot csomózni.

*CSOMÓZÁS
(csom-ó-oz-ás) fn. tt. csomózás-t, tb. ~ok. 1) Csomóba kötés, fűzés, rakás. Dohány csomózása, gabona csomózása. 2) Csomóra szorítás. 3) Szenvedőleg csomódzás.

*CSOMÓZAT
(csom-ó-oz-at) fn. tt. csomózat-ot. 1) Több csomóból álló kötés, p. a szállított árúk, kelmék csomózata. 2) Csomós állapot. Deszka csomózata.

*CSOMÓZIK
(csom-ó-oz-ik) k. l. CSOMÓDZIK.

*CSÓN
elvont törzsöke csónak, és csóniga szóknak. Annyi mint suhan. V. ö. CSÓ.

*CSÓNAK
(csón-ak) fn. tt. csónak-ot. Kis, sudár, könnyű ladik, kis hajócska, melyet egy ember el bír hajtani, egyszersmind kormányozni is. Halászok csónakja, csónak orra, fara. Csónakon járni.
"Szép Lenke vár a part fölött,
Csónakban a halász."
Kölcsey.
Nevét könnyen suhanó, mintegy csódó, vizen csusszanó tulajdonságától kapta, valamint a gyermeki játékszer neve csóniga is. A szláv nyelvekben divatozó cslomek, cslunek, valamint a magyarországi német Tsinackel nem egyéb, mint a magyar csónak átalakitása. A persában csung vagy dsung nagyobbféle hajót jelent, a törökben pedig csanak valamely edényt; csónak törökül csernik, és a sínai nyelvben csuén am. hajó (navis). Tájejtéssel: csónik, csónyik.
A csolnak szóban az l betoldott betű, mint a csolk (csók), csolka (csóka) szókban is.

*CSÓNAKÁZ
(csón-ak-áz) önh. m. csónakáz-tam, ~tál, ~ott. Csónakon járja be a vizet. Dunán, patakon, tavon csónakázni. Vízi madarak után a nádas közé csónakázni.

*CSÓNAKÁZÁS
(csón-ak-áz-ás) fn. tt. csónakázás-t, tb. ~ok. Csónakon járás, vízi sétálás, ladikázás.

*CSÓNAKÁZÓ
(cson-ak-áz-ó) fő- és mn. tt. csónakázó-t. Aki csónakon jár. Tavon, patakon csónakázó fiúk.

*CSÓNAKDA
(csón-ak-da) fn. tt. csónakdá-t. Hajógyároknál, vagy kikötőkben azon hely, hol a csónakokat tartják. A halhatatlan gróf Széchenyi István alkotta új szó.

*CSÓNAKORRÚ (1)
(csónak-orrú) ösz. mn. Aminek hosszukás, hegyes orra van, mint némely csónakoknak.

*CSÓNAKORRÚ (2)
(mint főntebb) ösz. fn. Gémfaj, mely hosszukás, hegyes orrával rákokat fogdos. (Cancroma).

*CSÓNAKOS
(csón-ak-os) mn. tt. csónakos-t, v. ~at, tb. ~ak. Aminek csónakalakja van, ami csónakhoz hasonló. Csónakos kalap, azaz éghasító.

*CSÓNAKOS
(csón-ak-os) fn. tt. csónakos-t, tb. ~ok. Személy, ki csónakot igazgat, ki embereket vagy más holmit csónakon szállít ide-oda. Olyan, mint hajóból hajós, tutajból tutajos, sajkából sajkás, talpból talpas.

*CSONGOLYA
(cson-g-oly-a) fn. tt. csongolyá-t. Csombolyék, gombolyék. Székely tájszó.

*CSONGOVA
Nagy~, Kis~, falvak Ugocsa megyében; helyr. Csongová-n, ~ra, ~ról.

*CSONGRÁD
megye és mezőváros neve; utóbbi helyragozva: Csongrád-ra, ~on, ~ról.

*CSONI
csonika, csondika, sertéseket hivogató szó Csalóközben és némely vele határos tájakon.

*CSÓNIGA
(csón-ig-a, v. csón-og-ó) fn. tt. csónigá-t. Gyermeki játékszer, kis fából faragott ék, melynek széles végébe jobb és bal felől tollacska van csíptetve, és ezt kis ostor segitségével magasra lövi a játszó gyermek. Győr vármegyei szó.
Nevét suhanó, csódó, csuszszanó tulajdonságától kapta, s ennélfogva alapfogalomban rokon csónak szóval.

*CSÓNIGÁZ
(csón-ig-a-az) önh. m. csónigáz-tam, ~tál, ~ott. Csóniga nevű játékszerrel játszik. V. ö. CSÓNIGA.

*CSÓNIK
(csón-ik, l. CSÓNAK) fn. tt. csónik-ot. Vág mellett am. csónak, ladik. Csónikút, azaz ér, melyben csónakon járhatni. Szémő és Tót-Megyer közti csónakút.

*CSONK
(csom-k) elvont törzsök, melyből csonka, csonkít, csonkul stb. származnak. Jelent oly testet, melynek kiálló részei, tagjai, hegyei, végei elmetszvék, s így tőke, tuskó értelme van. Betűcserével hasonló hozzá: tonk (tonka), felhangulag ejtve: tönk. Mind ezek rokonok a) mint a maguk nemében valamely tömör, csomós alakú testet képezők, minélfogva a csoma, csomó szókhoz hasonlíthatók; b) mint valamely vágott, metszett testet jelentők, mely esetben a csom gyök am. tom, töm, tem, melyekből tonka (tomka), tompa, tömpe, tönk, těnk származtak, s fordítva hasonló hozzájok a metél, metsz, meddő (metdő) gyöke met, továbbá a latin meto, mutilus, a hellen temnw, tomoV stb.

*CSONKA
(csom-k-a) mn. tt. csonká-t. Mondjuk oly testről, melynek tagjai, ágai, hegyei stb. el vannak metszve, vágva, törve. Csonka kés, kard. Csonka kezü, ujju, karu ember. Csonha csizma, ellentéte: hegyes orru. Csonka kémény. Csonka torony. Csonka szarvu ökör. Még a csonka, béna sem ül mindig otthon. Finnül: tynki. Km. V. ö. TONKA, TOMPA. Elemzésére nézve l. CSONK.

*CSONKA-BONKA
(csonka-bonka) ikerített mn. Ami több részről meg van csonkítva, kurtítva. Csonka-bonka nyomorék, koldús. Képzésre olyan, mint a népmesében előforduló: róka-bóka, kakas-bakas, nyúlom-búlom, farkas-barkas, tyúkom-búkom, t. i. az alapszónak első betűje b-re változtatik. V. ö. B, hang.

*CSONKACSÜTÖRTÖK
(csonka-csütörtök) ösz. fn. Csütörtöki nap, a nagy bőjtnek első hetében, mely csonka hétnek neveztetik. V. ö. CSONKAHÉT.

*CSONKAHÉT
(csonka-hét) ösz. fn. Azon hét, melynek négy utolsó napja nagy bőjtre esik, t. i. hamvazó szerdától kezdve. Csonkának neveztetik, mert három első napja nem tartozik a bőjti időszakhoz, vagyis a nagy bőjt többi heteinél kurtább.

*CSONKAGÚLA
(csonka-gúla) ösz. fn. Gúla, melynek teteje nem hegyesen, hanem csonkán, tonkán van bevégezve, vagy melynek hegyét az idő viszontagsága letörte. l. GÚLA.

*CSONKAKÚP
(csonka-kúp) ösz. fn. Csonkán épített, csinált, vagy csonkává lett kúp. l. KÚP.

*CSONKÁNY
(cson-k-a-any) fn. tt. csonkány-t, tb. ~ok. Zömök testű hangyafaj, mely a méhesekben szeret tenyészni.

*CSONKAMAKK
(csonka makk) ösz. fn. Gombkötő munka, am. csonkított makkhoz hasonló gomb, szőrből vagy selyemből.

*CSONKÁN
(csom-ka-an) ih. kurtítva, valamely részétől, hegyétől, ágától, tagjától megfosztva. Csonkán térni vissza a harczból.

*CSONKÁS (1)
(csom-ka-as) mn. tt. csonkás-t, ~at, tb. ~ak. Valamely részétől, tagjától fosztott, hegyetlenül, tetőtlenül hagyott; de ezen értelmet kisebb mértékben jelenti, mint a csonka szó. Csonkás kés, melynek hegye kevessé el van metszve.

*CSONKÁS (2)
puszta Abaújban; helyr. Csonkás-on, ~ra, ról.

*CSONKASÁG
(csom-k-a-ság) fn. tt. csonkaság-ot. Csonka tulajdonság, vagy állapot. V. ö. CSONKA.

*CSONKÁSÍT, CSONKÁSIT
(csom-ka-a-sít) áth. m. csonkásít-ott. htn. ~ni, v. ~ani. Csonkássá tesz, valaminek részeit, tagjait stb. elmetszi, elvágja, töri.

*CSONKÁSÍTÁS, CSONKÁSITÁS
(csom-ka-as-ít-ás) fn. tt. csonkásítás-t, tb. ~ok. Valaminek csonkássá tevése, azaz valamely részétől, tagjától stb. megfosztása.

*CSONKÁSÍTOTT, CSONKÁSITOTT
(csom-ka-as-ít-ott) mn. tt. csonkásított-at. Hegyétől, részeitől, tagjától megfosztott.

*CSONKASZARVÚ
(csonka-szarvú) ösz. mn. Aminek szarva el van törve, fürészelve. Csonka szarvú bika.

*CSONKATAGÚ
(csonka-tagú) ösz. mn. Akinek vagy minek valamely tagja csonka; elvágott, eltörött tagú. Csonka tagú nyomorék, koldús.

*CSONKÁZ
(csom-ka-az) áth. m. csonkáz-tam, ~tál, ~ott. Valaminek hegyeit, ágait, tagjait elcsipkedi, elmetélgeti, fürészelgeti. Fákat csonkázni, szőlőt csonkázni. Gyakorító értelemmel bír, s ez által különbözik az egyszerü csonkít igétől.

*CSONKÁZÁS
(csom-ka-az-ás) fn. tt. csonkázás-t, tb. ~ok. Valamely test hegyeinek, tagjainak, ágainak elmetélgetése, megkurtitása, tompitása.

*CSONKÍT, CSONKIT
(csom-k-ít, v. csom-ka-ít) áth. m. csonkít-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Valamit egy vagy több részeitől, tagjától, ágától, hegyétől megfoszt. Szarvat, fát, szőlőt csonkítani. Kezét, lábát, ujját csonkítani valakinek. Átv. ért. elvesz valamit, kárt teszen. Megcsonkították ősi vagyonunkat.

*CSONKÍTÁS, CSONKITÁS
(csom-k-ít-ás) fn. tt. csonkítás-t, tb. ~ok. Csonkává tevés, valamely tagnak, résznek elvágása, metszése. V. ö. CSONKA.

*CSONKÍTOTT, CSONKITOTT
(csom-k-ít-ott) mn. tt. csonkított-at. Aminek valamely része, tagja, ága, hegye stb. hiányzik, el van metszve, vágva, törve. Csonkított szobor, csonkított fal, csonkított könyv, csonkított kezek, lábak.

*CSONKÚL, CSONKUL
(csom-k-úl, v. csom-ka-úl) önh. m. csonkúl-t. Csonkává leszen, csonka állapotba megy által. Csonkúlnak az agg fák. Megcsonkúlnak az elhagyott tornyok.

*CSONKÚLÁS, CSONKULÁS
(csom-k-ul-ás) fn. tt. csonkulás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn valaminek részei, tagjai, ágai stb. eltörnek, elvesznek, elvágatnak. Átv. ért. kárszenvedés, rövidség. Csonkulást szenvedni.

*CSONKÚLAT, CSONKULAT
(csom-k-ul-at) fn. tt. csonkúlat-ot. A testnek azon alakja, melyet valamely részének, tagjának, hegyének elvesztése által kap.

*CSONKULT
(csom-k-ul-t) mn. tt. csonkult-at. Ami mintegy önmaga által, önmagában valamely részétől, tagjától, hegyétől meg van fosztva. Csonkult fogak.

*CSONKULTAN
(csom-k-ult-an) ih. Valamely részétől megfosztott állapotban.

*CSÓNOK
l. CSÓNAK.

*CSONT
(csom-t, mint ont, önt, ezekből: om-t, öm-t) fn. tt. csont-ot. Az állati testnek azon kemény tetemei, melyeket hártya és hús takar, belül pedig némelyeket velő tölt ki. Lábcsont, mellcsont, keresztcsont, oldalcsont, ékalakú csont, képtelen, kis sokszegü, nagy sokszegü, névtelen, örvényes csont. Halcsont, lócsont, elefántcsont, embercsont stb. Csonton rágódni; csontját törni valakinek; csontba harapni. Kemény, mint a csont. Kövér csont, derék csont, husos csont, meztelen csont. Hamis csont vagy gonosz csont, azaz ravasz, gonosz ember. Csontig hatott. Csont ez nem pohánka (km.), azaz nehezebb munka, mint gondolád. Csontra! azaz munkára. Meztelen csonton veszekednek. (Km.) Csak a csontja, bőre. (Km.) Úgy áll, mintha csont volna a hasában. (Km.), nem tud, vagy nem akar hajolni; nőszemélyre értve: terhes. Kemény csontba harapott. (Km.) Akkor már diót dobálnak csontjaimmal. (Km.) Nehezen alkuszik meg két eb egy csonton. (Km.) Csonton van a jó hús, v. csont mellől jó a hús. (Km.), az esik jól, a mi munkába kerül. Másutt is le szokták csontról enni a húst. (Km.) Csont, rágd, azaz kemény vádra vagy czáfra találtál. Öszvevesztek, mint ebek a csonton. (Km.) Használtatik melléknév gyanánt is, mint valamennnyi anyagnevek (például, arany, ezüst, fa, kő, gyapju, föld, cserép stb.), midőn jelent 1) csontból valót. Csont nyelü kés. Csont por, csont mű. 2) Szaruból valót. Csont szopóka, csont szelencze, csont kalamáris. Mint melléknevet, jobb ha öszve nem irjuk, mert más: csontolló és csont olló.

*CSONTÁLLOMÁNY
(csont-állomány) ösz. fn. Test, melynek alkató anyaga csont.

*CSONTÁLLVÁNY
(csont-állvány) ösz. fn. l. CSONTVÁZ.

*CSONTANYAG, CSONT ANYAG
ösz. fn. Csont, mely bizonyos eszköznek, tárgynak alkotó részül szolgál. Csontanyagból készült kardmarkolat. Csontanyagból faragott, esztergározott különféle művek, edények, eszközök.

*CSONTÁR
(cso-m-t-ár) fn. tt. csontár-t, tb. ~ok. Némely gyümölcsmagoknak csontkeménységü hüvelye, tokja, p. csontára van a mondolának, szilvának, baraczknak stb. (Drupa).

*CSONTÁRGYÜMÖLCS
(csontár-gyümölcs) ösz. fn. Gyümölcs, melynek magvát kemény csontszerű tok borítja. Ilyenek: a szilva, baraczk, cseresnye, meggy stb.

*CSONTÁROS
(csont-ár-os) mn. tt. csontáros-t, v. ~at, tb. ~ak. Minek csontára van. V. ö. CSONTÁR. Csontáros gyümölcsök.

*CSONTATLAN
(csont-at-lan) mn. tt. csontatlan-t, tb. ~ok. Minek csontja nincsen, vagy miben nincs csont. Csontatlan hússzelet, csontatlan férgek, bogarak.

*CSONTBEHORPADÁS
(csont-be-horpadás) ösz. fn. Állapot, midőn erős nyomás, ütés, sujtás következtében a csont behorpad. V. ö. HORPAD.

*CSONTBÉKÓ
(csont-békó) ösz. fn. Közvény, láb-köszvény, mely a szárcsontokat mintegy békóban tartja.

*CSONTBÉL
(csont-bél) ösz. fn. A széles csont lapoczkái között levő tetemek.

*CSONT-BŐR
ösz. mn. Mondják igen sovány emberről, vagy más állatról. Csak csont-bőr.

*CSONTBUJÁLKODÁS
(csont-bujálkodás) ösz. fn. A csontnak rendkivüli nagysága, csont kinövés.

*CSONTCSIKARÓ
(csont-csikaró) ösz. fn. Kínzó eszköz, csavarféle készület, mely által a szárcsontok megfeszíttetnek.

*CSONTCSOMÓ
(csont-csomó) ösz. fn. Csomó, dudorodás, kinövés a csonton.

*CSONTDAG
(csont-dag) ösz. fn. Csontnak fekélyes bántalmu, kidudorodása.

*CSONTDAGANAT
l. CSONTDAG.

*CSONTDÚZ
(csont-dúz) ösz. fn. Csont kinövése, vastagodása, kóros kiterjedése, földuzzadása.

*CSONTDUZZADÁS
l. CSONTDÚZ.

*CSONTELHALÁS
(csont-el-halás) ösz. fn. Kóros állapot a csontban, midőn érző s működő erejét veszti. Külön irva: csont elhalása nem oly feszes. Máskép: csonthalál.

*CSONTEMELŐ
(csont-emelő) ösz. fn. Sebészi eszköz, a koponyacsontnak fölemelésére, vagy kinyujtására.

*CSONTENYV
(csont-enyv) ösz. fn. 1) Enyv, mely a kifőzött csontok velejéből készül. 2) A fák gyökereihez ragadó, s mészből, fínom homokból és rohadt növényrészekből álló csontforma anyag, mely a csonttörések ellen hasznos gyógyszernek tartatik.

*CSONTESZTERGÁROS
(csont-esztergáros) ösz. fn. Mesterember, ki csontból és szarukból különféle eszközöket, műveket készít. V. ö. ESZTERGÁROS.

*CSONTFA
l. VĚRESGYŰRÜ.

*CSONTFAGGYUDAG
(csont-faggyú-dag) ösz. fn. Csonthártyában fészkelő tömlős daganat, melyben faggyuféle anyaggal csontrészek vegyülvék.

*CSONTFÁJÁS
(csont-fájás) ösz. fn. Szakgatással járó kóros állapot a csontokban.

*CSONTFÁJDALOM
(csont-fájdalom) ösz. fn. l. CSONTFÁJÁS.

*CSONTFALVA
Alsó~, Felső~, puszták Nógrád megyében; helyr. Csontfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSONTFEJ
(csont-fej) ösz. fn. A csontnak főrésze, vastagabb vége.

*CSONTFEJEZÉS
(csont-fejezés), ösz. fn. Sebészi műtét, midőn a csont fejét elvágják, lefürészelik.

*CSONTFEKÉLY
(csont-fekély) ösz. fn. A csonthártyán támadó fekélyféle daganat, seb.

*CSONTFEKETE
(csont-fekete) ösz. mn. Égett csont szinéhez hasonló feketeségű.

*CSONTFENE
(csont-fene) ösz. fn. A csont lágy részeinek elhalása, mi által a csont maga elvész, kiszárad. Máskép: csontüszög.

*CSONTFICZAMODÁS
(csont-ficzamodás) ösz. fn. Kóros állapot, midőn valamely csont természetes helyzetéből, illetőleg csuklójából kimozdúl.

*CSONTFOGLALVÁNY
(csont-foglalvány) ösz. fn. A csontoknak egymással való öszvekapcsolódása.

*CSONTFOGÓ
(csont-fogó) ösz. fn. Sebészi eszköz, kis fogó, melylyel műtételkor a csontot öszveszorítják.

*CSONTFORRASZTÓ
(csont-forrasztó) ösz. mn. Mi a törött csontokat öszvenöveszti. Csontforrasztó fű (hamaecistus). Csontforrasztó kő (osteocolla).

*CSONTFURÓ
(csont-furó) ösz. fn. 1) Sebészi eszköz, melylyel a csontot átfurják. 2) Csontból dolgozó némely mesteremberek szerszáma.

*CSONTFÜRÉSZ
(csont-fürész) ösz. fn. Sebészi fürész, melylyel a műtét alá kerülő csontokat elmetszik.

*CSONTGENYEDÉS
(csont-genyedés) ösz. fn. Genyedés a csontokon. V. ö. GENY, GENYEDÉS.

*CSONTGOMB
(csont-gomb) ösz. fn. Csont anyagból készített gomb.

*CSONTGÖB
(csont-göb) ösz. fn. A tömöttebb csontokon támadó, az egészséges résznél porhanyóbb, fájdalmas, sima, mozdíthatlan daganat (tophus).

*CSONTGÖRVÉLY
(csont-görvély) ösz. fn. l. ANGOLKÓR.

*CSONTGUMÓ
(csont-gumó) ösz. fn. A törött csontok öszveforradásánál képződni szokott kéreg. (Callus osteus).

*CSONTGÜMŐ
l. CSONTGUMÓ.

*CSONTGYURMA
(csont-gyurma) ösz. fn. Öszvezúzott, vagy égetett csontból gyúrás által készített tömeg.

*CSONTHAL
(csont-hal) ösz. fn. Tengeri kisebb halak neme, ezüst szinű hassal, barna fejjel és háttal, széles és hegyes fogakkal. (Synagris).

*CSONTHALÁL
(csont-halál) ösz. fn. Lásd: CSONTELHALÁS.

*CSONTHAMU
(csont-hamu) ösz. fn. Hamu, mely égett csontokból kerül.

*CSONTHÁRTYA
(csont-hártya) ösz. fn. Kemény bőr, mely a csontot körülveszi, sok vért és egyéb edényeket foglal magában, s különösen a csontok képzésére és táplálására szolgál.

*CSONTHÁRTYALOB
(csont-hártya-lob) ösz. fn. Gyuladásféle bántalom a csonthártyán. Csúzos csonthártyalob. V. ö. LOB.

*CSONTHÁRTYAVAKARÓ
(csont-hártya-vakaró) ösz. fn. Sebészi eszköz, a csonthártyának lehántására.

*CSONTHASADÁS
(csont-hasadás) ösz. fn. Erős ütés, nyomás következtében a csontnak megrepedése.

*CSONTHASADÉK
(csont-hasadék) ösz. fn. A csonton támadott nyilás, repedék, főleg hosszában.

*CSONTHÁZ
(csont-ház) ösz. fn. Különös épület a temetőkben, vagy hely a nagyobb sírboltokban, hová a sírokból kiásott, kiszedett csontokat rakják.

*CSONTHUSANY
(csont-husany) ösz. fn. Álképlet neme, midőn a csont meglágyúl, s húshoz hasonló tömeggé alakúl. (Osteosarcoma).

*CSONTHUSANYULÁS
(csont-husanyulás) ösz. fn. A csontoknak húsnemű állománynyá elfajulása.

*CSONTIKA
(csom-t-i-ka) fn. tt. csontiká-t. Göcseji tájszó, am. gyántás fából készült fáklyának, szövétneknek el nem égetett darabkája.

*CSONTÍT
(csom-t-ít) áth. m. csontít-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Csontalakuvá, csontkeménynyé tesz, csonttá képez.

*CSONTÍTÁS
(csom-t-ít-ás) fn. tt. csontítás-t, tb. ~ok. Csonttá alakítás.

*CSONTÍZ
(csont-íz) ösz. fn. Íz, mely a csontokat egymással öszveköti. V. ö. ÍZ.

*CSONTIZÜLÉS
(csont-izülés) ösz. fn. A csontoknak ízek általi öszvekapcsolódása.

*CSONTÍZVÉG
(csont-íz-vég) ösz. fn. A csontíz vége. V. ö. CSONTÍZ.

*CSONTÍZVÉGLOB
(csont-íz-vég-lob) ösz. fn. Gyuladási bántalom a csontízvégben.

*CSONTKALAMÁRIS
(csont-kalamáris) ösz. fn. Csont anyagból esztergározott kalamáris, azaz tintatartó.

*CSONTKEMÉNY
(csont-kemény) ösz. mn. Oly kemény, mint a csont, a maga nemében igen kemény. Csontkemény héju baraczkmag. Csontkeménynyé fagyott sár, föld.

*CSONTKEMÉNYSÉG
(csont-keménység) ösz. fn. Valamely testnek tulajdonsága, melynél fogva oly kemény, mint a csont.

*CSONTKEMÉNYSÉGŰ
(csont-keménységű) l. CSONTKEMÉNY.

*CSONTKÉPLET
(csont-képlet) ösz. fn. Csontalakulat, csonttá képződött állomány, csontulat.

*CSONTKÉPÜLÉS
(csont-képülés) ösz. fn. Azon természeti működés az állati test kifejlésében, mely által a csontok alakulnak. Jobban: csontulás.

*CSONTKÉPZŐDÉS
l. CSONTKÉPÜLÉS.

*CSONTKÉREG
(csont-kéreg) ösz. fn. Az eltört csontok öszveforradása körűl támadt kemény szegély.

*CSONTKOCSONYA
(csont-kocsonya) ösz. fn. Megfőzött nyers, velős csontokból való kocsonya.

*CSONTKOROM
(csont-korom) lásd: CSONTSZÉN.

*CSONTKORONG
(csont-korong) ösz. fn. Forgócsont, p. a térdekben.

*CSONTKUSZTORA
(csont-kusztora) ösz. fn. Sebészi kés, csontmetszési műtételekre.

*CSONTKÜLLŐ
(csont-küllő) ösz. fn. Sebészek fakészülete, melybe a törött csontokat beleszorítják, hogy egy helyzetben maradván, öszveforrjanak.

*CSONTLÁGYÍTÓFŰ
(csont-lágyító-fű) ösz. fn. Tőrlevelű és molyhos porhonú fűnem, melyről régen azt mesélték, hogy ha a barom eszik belőle, csontjai úgy meglágyulnak, hogy lábaira nem állhat.

*CSONTLÁGYULÁS
(csont-lágyulás) ösz. fn. A csontok kór állapota, midőn tömörségöket vesztik, lágyakká lesznek.

*CSONTLAZULAT
(csont-lazulat) ösz. fn. Kóros állapota a csontnak, midőn nedveitől megfosztva mindig likacsosabb, könnyebb s lazább leszen.

*CSONTLOB
(csont-lob) ösz. fn. Gyuladásféle bántalom a csontban, különösen a csonthártyában.

*CSONTMAG
(csont-mag) ösz. fn. l. CSONTÁR.

*CSONTMETESZ
(csont-metesz) ösz. fn. Csontok metszésére való sebészi eszköz.

*CSONTMIVES
(csont-mives) ösz. fn. Mives, ki holmi szereket, edényeket, eszközöket stb. csontból készít.

*CSONTMŰ
v. CSONT MŰ, ösz. fn. Csont anyagból metszett, faragott, vésett, esztergározott eszköz, edény, ékszer stb.

*CSONTNEMŰ
(csont-nemű) ösz. mn. A csontok neméhez tartozó, csontféle, csonthoz hasonló. Csontnemű kinövések.

*CSONTNÖVÉS
(csont-növés) ösz. fn. 1) Általán, a csontnak képződése, alakulása. 2) Különösen oly nemű csont, mely kóros működés által képződik.

*CSONTLISZT
(csont-liszt) ösz. fn. Liszt fínomságu porrá zúzott őrlött csont.

*CSONTOCS
(csont-ocs) fn. tt. csontocs-ot. A csont szó kicsinyezője, köznyelven: csontocska. A boncztanárok nyelvén: róna csontosok (ossicula plana). Sylvius csontocsa (ossiculum Sylvii), Worni contocsa (ossiculum Wornianum).

*CSONTOCSKA
(csont-ocs-ka) kics. fn. tt. csontocská-t. A maga nemében kicsided csont.

*CSONTÓK
(csont-ók) mn. tt. csontók-ot. Nagy, tetemes csontokkal biró. Oly formára van alakítva, mint: pofók, czombók, szemők, Szokottabban: csontos.

*CSONTOLLÓ
(csont-olló) ösz. fn. Sebészi metsző eszköz, a csont részek leválasztására.

*CSONTONKÉNT
(csont-on-ként) ih. Egyik darab csontot a másik után, csontról csontra.

*CSONTORKA
(csont-or-ka) fn. tt. csontorká-t. Csorba, törött, üres fog.

*CSONTOS (1)
(csom-t-os) mn. tt. csontos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Miben csont van, csonttal bővelkedő. Csontos hús. 2) Erős, vastag csontú. Csontos ember.

*CSONTOS (2)
(mint föntebb) fn. tt. csontos-t, tb. ~ok. Több magyar család neve.

*CSONTOSFALVA
helység Abaújban; helyr. Csontosfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSONTOSODÁS
(csom-t-os-od-ás) fn. tt. csontosodás-t, tb. ~ok. 1) Az állati test képződésének tulajdonsága, melynél fogva erős, izmos, vastag csontjai nőnek. 2) Átv. ért. valamely eszmének, szokásnak megrögzése.

*CSONTOSODIK
(csom-t-os-od-ik) k. m. csontosod-tam, ~tál, ~ott. 1) Az állatról mondatik, midőn csontjai erősödnek, izmosodnak, vastagosznak. 2) Átv. ért. rőgzik, megrögzik, hajthatlanná leszen. Megcsontosodott nemzeti előitéletek, hibák.

*CSONTOSHÚS
(csontos-hús) ösz. fn. Hús darab, húskoncz, melyben csont is van.

*CSONTOSÚL, CSONTOSUL
(csom-t-os-úl) önh. m. csontosúl-t. Olyanná lesz, mint a csont, csontkeménységüre változik. Átv. ért. rögösűl, merevűl, megmerevűl, hajthatlanná leszen.

*CSONTOSÚLÁS, CSONTOSULÁS
(csom-t-os-u-lás) fn. tt. csontosulás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn valamely test csontalakot, csontkeménységet ölt. Átv. ért. rögösűlés, merevedés, hajthatlanná levés.

*CSONTPIKKELYŰ
(csont-pikkelyű) ösz. mn. és fn. 1) Minek csontkeménységű pikkelyei vannak. 2) Tengeri halfaj csontkemény pikkelyekkel. Lásd: CSONTHAL.

*CSONTPÓK
(csont-pók) ösz. fn. Csomó alakú álképlet, kóros kinövés a csonton, különösen a lovak lábszárain. V. ö. INPÓK.

*CSONTPONT
(csont-pont) ösz. fn. Azon időpont az állati test fejlődésében, midőn a porczogók csonttá kezdenek válni, azaz, midőn a porczogókban vörös vérrel tölt edények mutatkoznak. Rosz hangzatu szó, inkább irassék: csontulási pont.

*CSONTPOR
(csont-por) ösz. fn. l. CSONTLISZT.

*CSONTPORHANYÓSÁG
(csont-porhanyóság) ösz. fn. A csontnak azon tulajdonsága, minél fogva azt dörzsölés által öszve lehet zúzni. Továbbá a csontnak kórállapota, midőn tömörségét vesztvén porhanyóvá lesz.

*CSONTRÁK
(csont-rák) ösz. fn. l. CSONTFENE.

*CSONTREDV
(csont-redv) ösz. fn. A meggyúladt csontdaganat fekélyedése, midőn a lágy részek és csonthártya lepusztulta után a csontok nagy területen lemeztelenűlnek, kifekélyesednek, s kisebb-nagyobb darabokban lemálladoznak.

*CSONTREKESZ
(csont-rekesz) ösz. fn. Fakészület a sebészeknél, melybe a törött csontokat beszorítják, hogy egyenes helyzetben maradjanak, s meggyógyuljanak.

*CSONTRENDSZER
(csont-rend-szer) ösz. fn. A csontoknak az állati test szervezetében összefüggése

*CSONTREPEDÉK
(csont-repedék) ösz. fn. Csontrepedés következtében támadott nyilás, hézagocska, vonal. V. ö. CSONTREPEDÉS.

*CSONTREPEDÉS
(csont-repedés) ösz. fn. Erős nyomás, zúzás, törés következtében a csont szövetének elválása, szétnyilása.

*CSONTRESZELŐ
(csont-reszelő) ösz. fn. 1) Személy, ki csontot reszel. 2) Lékezésnél és csontvágásnál használható sebészi eszköz.

*CSONTRÉTEGZÉS
(csont-rétegzés) ösz. fn. A romlott csontlemezek leválása, lehámlása, rétegenként.

*CSONTROMLÁS
(csont-romlás) ösz. fn. Általános neve minden csontbajnak, mely a csontok szilárdságát, tartósságát veszélyezteti.

*CSONTSEBZÉS
(csont-sebzés) ösz. fn. Sértés, mely az eleven csonton ütés, törés, zúzás, vágás stb. által történik.

*CSONTSENYV
(csont-senyv) ösz. fn. l. ANGOLKÓR.

*CSONTSENYVES
(csont-senyves) ösz. mn. Angolkórban szenvedő, l. ANGOLKÓR.

*CSONTSIPOLY
(csont-sipoly) ösz. fn. Csontban támadó szűk csöves fekély. V. ö. SIPOLY.

*CSONTSORVADÁS
(csont-sorvadás) ösz. fn. Csontok elaszása, kiszáradása.

*CSONTSORVÁLY
(csont-sorvály) ösz. fn. l. CSOTSORVADÁS.

*CSONTSZÁLKA
(csont-szálka) ösz. fn. A tört csontnak vékony, hosszú levált részecskéje.

*CSONTSZÁLKAFOGÓ
(csont-szálka-fogó) ösz. fn. Csipeszféle sebészi eszköz, a törött csontok szálkáinak kiszedésére.

*CSONTSZEDÉS
(csont-szedés) ösz. fn. Kihányt, elszórt csontok öszvegyűjtése, különféle czélokra, p. csontliszt, csontszén készítése végett.

*CSONTSZEDŐ
(csont-szedő) ösz. fn. Személy, ki csontokat gyűjtöget, p. a czukorfínomító gyárak számára.

*CSONTSZÉN
(csont-szén) ösz. fn. Égetett csontokból készített szén. Lisztté őrlött csontszén.

*CSONTSZÖVET
(csont-szövet) ösz. fn. A csont alkotó részeinek egymásközti összefüggése.

*CSONTSZÚ
(csont-szú) ösz. fn. Nyavalya a csontban, mely azt szú gyanánt emészti, azaz: csontev, idűlt, fekélyesedéssel párosult csontlob, és a csontállomány elernyedése. Görvélyes, központi, taplós csontszú.

*CSONTTÁLYOG
(csont-tályog) ösz. fn. A csontoknak nagy darabon elterjedt daganata, a konczok velőüregében támadt gyúladás, s azoknak puffadása következtében. V. ö. TÁLYOG.

*CSONTTAN, CSONTTANITMÁNY
(csont-tan, v. ~tanitmány) ösz. fn. A boncztannak egyik fő része, mely a csontok természetét, különféleségét stb. ismerteti. (Osteologia).

*CSONTTOBOLY
(csont-toboly) ösz. fn. Kóros kinövés, csomósodás a csonton. (Exostosis).

*CSONTTÖREDÉK
(csont-töredék) ösz. fn. Az eltörött csontnak egyes darabja, része.

*CSONTTÖRÉKĚNYSÉG
(csont-törékěnység) ösz. fn. Általán a csontnak azon tulajdonsága, melynél fogva kisebb-nagyobb erőnek engedve eltörik. Kűlönösen a csontnak kóros porhanyó állapota.

*CSONTTÖRÉS
(csont-törés) ösz. fn. A csont szövetének erőszakos megszakasztása, ütés, nyomás, túlfeszített meghajtás stb. által.

*CSONTTÖRŐ (1)
(csont-törő) ösz. mn. Általán, ami a csontokat erőszakosan több részekre szakasztja, választja. Csonttörő sas.

*CSONTTÖRŐ (2)
(mint föntebb) ösz. fn. Eszköz, melylyel p. az égetlen vagy égett csontokat öszvezúzzák.

*CSONTÚL, CSONTUL
(csom-t-úl) önh. m. csontúl-t. Csonttá válik, csonttá alakul.

*CSONTÚLÁS, CSONTULÁS
(csom-t-ul-ás) fn. tt. csontulás-t, tb. ~ok. Csonttá alakulás.

*CSONTÚLAT, CSONTULAT
(csom-t-úl-at) fn. tt. csontulat-ot. A csonttá alakult test állapota.

*CSONTÚJRATERMŐDÉS
(csont-újra-termődés) ösz. fn. A zúzott, törött csontnak újra kinövése, új növés általi kipótolása. Különválasztva: csont újratermődése fesztelenebb.

*CSONTÜREG
(csont-üreg) ösz. fn. Csőalakú üreg a sípcsontok belsejében, mely kocsonyanemű anyagot, velőt foglal magában.

*CSONTÜSZÖG
(csont-üszög) ösz. fn. Lásd: CSONTFENE.

*CSONTVAKARÓ
(csont-vakaró) ösz. fn. Sebészi eszköz, a műtét alá vett csonthártya levakarására.

*CSONTVÁZ
(csont-váz) ösz. fn. 1) Valamely gerinczes állat alakja merő csontokból öszveállítva, mely az illető állat csontszerkezetét elétünteti. 2) Átv. ért. igen sovány állati test, melynek csak csontja bőre van. V. ö. VÁZ.

*CSONTVELŐ
(csont-velő) ösz. fn. Sajátnemű lágy anyag a sípcsontok üregeiben. V. ö. VELŐ.

*CSONTVESZÉS
(csont-veszés) ösz. fn. Lásd: CSONTFENE.

*CSONTVÍZKÓR
(csont-víz-kór) ösz. fn. Vízkór nemű bántalom a csontokban. V. ö. VÍZKÓR.

*CSONTZSÍR
(csont-zsír) ösz. fn. Zsírnemű kövérség a csont szövete között, mely főzés által kiforr belőle.

*CSOP (1)
elvont gyök, mely a csoport, csoportos, csoportosodik származékokban egy tömeget képező gyűsokaságot jelent, s rokonai a vékonyhangu csěp, csöp, mint a csěplesz, csepőte, csöpű szók gyöke. Mennyiben a csoport rakásra halmozott sokaságot jelent, rokon a csup, kup, hup gyökökkel is.

*CSOP (2)
elvont gyöke csopor, csoporodik szóknak. Rokonai a gömbölyüségre vonatkozó csob, csöb, kob, mint a csobán, csobolyó, csöbör, kobak edények neveinek gyöke.

*CSOPAK
falu Szala megyében; helyr. Csopak-on, ~ra, ~ról.

*CSOPÁKA, CSOPÁKÁS
l. CZOPÁKA, CZOPÁKÁS.

*CSOPOR
(csop-or) fn. l. CSUPOR.

*CSOPORODIK
(csop-or-od-ik) k. l. CSUPORODIK.

*CSOPORT
(csop-or-t) fn. tt. csoport-ot. 1) Több részekből, darabokból, egyedekből öszveállott vagy állított, egybegyült sereg, halom, rakás. Csoport katona, csoport kő, csoport juh. 2) Valamely egész részeinek többfelé osztályozása, melyek ismét egy egészet képeznek, p. a virágos kert többféle virágcsoportokra felosztva. 3) Tájdivatosan: rög, göröngy. Csoportok hevernek a felszántott földön.
"Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál felém."
Vörösmarty.
Tájejtéssel: csopor, s úgy látszik, ez az eredeti alak, melyhez a t csak toldalékhangul járult, mint göcsört, csipert, választ, s némely más szókban.

*CSOPORTONKÉNT
(csop-or-t-on-ként) ih. Csoportosan, csoport számra; egész halommal, rakásonként. V. ö. CSOPORT.

*CSOPORTOS
(csop-or-t-os) mn. tt. csoportos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Bőven öszvegyűlt, halmozott, rakásos. Csoportos nép. 2) Rögös, göröngyös. Csoportos út. Ha útnak indultál, törd, a hol csoportos. (Km.)

*CSOPORTOSAN
(csop-or-t-os-an) ih. Seregesen, halommal, rakással, öszvegyűlekezve. Csoportosan tódúl a nép valamely rendkivüli látmányra.

*CSOPORTOSÍT
(csop-or-t-os-ít) áth. m. csoportosít-ott, htn. ~ni, vagy ~ani. Csoportba, vagy csoportokba szed, gyüjt, rak, halmoz. V. ö. CSOPORT.

*CSOPORTOSODIK
(csop-or-t-os-od-ik) k. m. csoportosod-tam, ~tál, ~ott. Csoportossá leszen, azaz öszvegyülekezik, halmozódik, rögösödik, göröngyösödik. Csoportosodik a mindünnen gyülekező nép. Csoportosodik a barmoktól feltiport és megszáradt sár.

*CSOPORTOSSÁG
(csop-or-t-os-ság) fn. tt. csoportosság-ot. A megázott, sáros, föltiport stb. földnek rögössége, göröngyössége, darabossága.

*CSOPORTOSUL, CSOPORTOSÚL
(csop-or-t-os-úl) önh. l. CSOPORTOSODIK.

*CSOPORTOZ
(csop-or-t-oz) áth. m. csoportoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valami egészet kisebb részekre osztályoz, mely részek önálló egész gyanánt tekintendők, pl. midőn a gyakorlott ezredet több csoportokra szakasztják, vagy a virágos kertet több virágágyakra különítik.

*CSOPORTOZÁS
(csop-or-t-oz-ás) fn. tt. csoportozás-t, tb. ~ok. 1) Áth. ért. valaminek csoportokra osztása. 2) Szenv. ért. halomra gyűlés, öszvegyülekezés, sereglés. Népcsoportozás. 3) Rögösödés, göröngyösödés.

*CSOPORTOZAT
(csop-or-t-oz-at) fn. tt. csoportozat-ot. Több csoportnak bizonyos arányban, rendben elhelyezése, p. csoportozatok a virágkertekben, csoportozatok valamely rajzolaton.

*CSOPORTOZIK
(csop-or-t-oz-ik) k. m. csoportoz-tam, ~tál, ~ott. 2) Sereglik, gyülekezik. Csoportozik a nép. Öszvecsoportozik. 2) Göröngyössé válik. Csoportozik a megázott, s baromtól feltiport út, föld.

*CSOPORTOZVA
(csop-or-t-oz-va) ih. Seregelve, gyülekezve, halmozódva. Csoportozva járnak kelnek.

*CSOPPAL
(csop-val) l. CSIPPEL-CSOPPAL.

*CSOR
elvont gyök, mely különféle családu származékokban más-más alapértelmű. 1) Hangutánzó ezekben: csorog, csordúl, csordít, csorgat, csorran, csorsz, csorszog. Tájejtéssel: csur, csurog stb. Egyezik vele a szanszkrit çru (sprudeln), honnan çruvasz (folyadék), német traufen, triefen, finn tirisen, török csorba (leves) stb. 2) Feketét jelent a csormoly, vagy csormolya származékokban, vékonyhangon: csör, csörmölye. Ez érteményben rokon vele kor, mint a korom gyöke, s hasonló a török kara, szláv cser, csar, cserni, csarni. 3) Metszésre, törésre vonatkozik a csoroszla, csoroszol, csorba szókban, s rokona: sar, honnan lett sarló, sarabol, és kár. 4) A csorda származékban am. sor, vagy ser (sereg).

*CSÓR (1)
elvont gyöke a) csórol, csórigál származékoknak, s mint ezek érteménye mutatja, nem egyéb, mint a lassu folyást jelentő csorog gyöke: csor; b) a kopaszt, vagy meztelent jelentő csóré szónak.

*CSÓR (2)
áth. m. csór-t. A csavar igének öszvehúzott módosítványa, melylyel ikerítve használtatik: csórcsavar, vagy csúrcsavar, vagy csűrcsavar. Származékai: csórag, csórál.

*CSÓR (3)
falu Fehér vármegyében, helyr. Csór-ra, ~on, ~ról.

*CSÓRA
több helység neve Erdélyben; helyr. Csórá-n, ~ra, ~ról.

*CSÓRAG
(csór-ag) fn. tt. csórag-ot. Baranyában am. dorongféle kézbeli, fütykös, furkó, melyet kézben forgatni, csórálni, csavarni szoktak.

*CSÓRÁL
(csór-ál, vagy csór-a-al) áth. m. csorál-t. Valamely dolgot csűrcsavar, nagy feneket kerít neki. Csórál-mórál. Ne csóráld-móráld, hanem mondd ki, ami lelkeden van.

*CSÓRANY
(csor-any, vagy csavar-any) ösz. fn. l. ANYACSAVAR.

*CSORBA (1)
(csor-ba) mn. tt. csorbá-t. Aminek éle, lapja, széle, szöglete meg van törve, bevágva, csonkítva. Csorba kés, kard, szántóvas. Csorba fazék, pohár, tányér. Csorba fog, csorba fogú, csorba száju.
Palóczos tájejtéssel: cserba. Képzésre hasonló a turba, gurba, görbe, törpe szókhoz. Egyezik vele a szanszkrit karv, vagy karp (brechen, verringern), latin carpo, szláv strba. V. ö. CSOR, gyök.

*CSORBA (2)
falu Liptó megyében; helyr. Csorbá-n, ~ra, ~ról.

*CSORBA (3)
(csor-ba) fn. tt. csorbá-t. 1) Hasadék, hézag, törés, törés által okozott hiány. Csorbát ejteni valamely edényen. Csorbája van a kardnak. 2) Hiány, szükség, hiba. Csorbát szenvedni. Csorbát kitölteni.

*CSORBAFOGÚ
(csorba-fogú) ösz. mn. Kinek repedt, törött, vagy likas foga van. Csorbafogú vén ember.

*CSORBAKA
l. CSORBÓKA.

*CSORBÁNAK
puszta Nagy-Kunságban; helyr. Csorbának-on, ~ra, ~ról.

*CSORBÁS
(csor-ba-as) mn. tt. csorbás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Aminek több csorbája van, több helyen repedt, törött, csonkított szélü, szegletű, élű. Csorbás korsó. Csorbás kasza.

*CSORBASÁG
(csor-ba-ság) fn. tt. csorbaság-ot. Általán bizonyos kemény állományu testek tulajdonsága, midőn csorbák, repedtek, törött szélüek, hegyüek stb. Fogak, edények csorbasága.

*CSORBASZÁJU
(csorba-száju) ösz. mn. Kinek vágott, metszett ajakai vannak, nyúlszáju. Átv. ért. törött nyilásu, p. csorbaszáju palaczk, csorbaszáju korsó.

*CSORBÍT
(csor-b-ít, vagy csor-ba-it) áth. m. csorbit-ott, htn. ~ni, vagy ~ani. Valaminek élét, szélét, lapját, szögletét megsérti, csonkítja, hiányossá teszi. Kést, kardot csorbítani; szántóvasat köves földben megcsorbítani; fogat csorbítani.

*CSORBÍTÁS
(csor-ba-ít-ás) fn. tt. csorbítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit csorbítunk.

*CSORBÓKA
(csor-b-ók-a, vagy csor-ba-ók-a) fn. tt. csorbóká-t. Az együttnemzők seregébe, s egyenlőnösök rendébe tartozó növénynem; vaczka kopasz, csészéje födelékes; fészke tövön kihasasodik; bóbitája szőrös, száratlan. Fajai: zsemlyéki, mezei, dudva-, havasi csorbóka. Mind ezeknek levelei szurósak, vagy hegyesek, láncsásak, kaczúrosak, s mintegy csorbásak.

*CSORBUL, CSORBÚL
(csor-ba-ul) önh. m. csorbul-t. Csorbát kap, csorbává leszen, illetőleg széle, szöglete, éle kitörik, repedést kap. Csorbúl a kőbe vágott kasza éle. Csorbúl a korsó szája. Csorbúl a fog. Megcsorbúl, kicsorbúl. V. ö. CSORBA.

*CSORBULÁS, CSORBÚLÁS
(csor-ba-ul-ás) fn. tt. csorbulás-t, tb. ~ok. Bizonyos szilárd állományu testek szélein, élein támadó sérülés, csonkulás, midőn letörnek, berepednek, rés nyilik bennök. Kard csorbulása. Fogak csorbulása.

*CSORBULAT, CSORBÚLAT
(csor-ba-ul-at) fn. tt. csorbulat-ot. Csorbulás által támadt rés, hézag.

*CSORBÚLT
(csor-b-ul-t) mn. tt. csorbúlt-at. Éle, lapja, széle tört, hasított, csonkított. Csorbult fegyver, csorbult korsó. Kicsorbult, megcsorbult, elcsorbult. Csorbult fogak.

*CSORDA (1)
(csor-da) fn. tt. csordá-t. Csoportban, seregben, falkában járó, legelő szarvasmarhák és sertések sokasága. Ökörcsorda, tehéncsorda, borjúcsorda, disznócsorda. Reggel kihajtani, estve haza ereszteni a csordát. Őrizni, legeltetni, megitatni a csordát. Derék dolog, három tehén egy csorda, valami számot kicsinylő gúnyos km. Egy-két tehén nem nagy csorda, az asszony csak oldalborda. Km. Átv. ért. megvetőleg mondatik oly emberek gyülekezetéről. kik baromi állapotban élnek. Csorda népek. Különböztetésül V. ö. GULYA, NYÁJ, MÉNES.
Gyöke csor hasonló a vékonyhangu sereg, ser gyökéhez, és az egymás után (mint csorda szokott) következő számokat, sokaságokat jelentő sor szóhoz. Egyezik vele a német Heerde, Schar, tatár horda, chorda, persa csaranda, török szürü, és a latin cohors második alkatrésze.

*CSORDA (2)
falu Krassó megyében; helyr. Csordá-n, ~ra, ~ról.

*CSORDABELI
(csor-da-bel-i) mn. tt. csordabeli-t, tb. ~ek. Csordába való, csordában legelő, csordához tartozó. Csordabeli ökrök, tehenek, borjúk.

*CSORDABIKA
(csorda-bika) ösz. fn. Csordabeli tehenekkel együtt járó, legelő bika.

*CSORDAI
(csor-da-i) mn. tt. csordai-t, tb. ~ak. Csordába, vagy csordából való, csordában járó, legelő. Csordai ökör, tinó.

*CSORDAKÚT
puszta Fejér megyében; helyr. Csordakút-on, ~ra, ~ról.

*CSORDÁLY
(csor-da-aly) fn. tt. csordály-t, tb. ~ok. Seregesen, mintegy csordában járó kis madarak faja a verebek neméből. V. ö. SORDÉLY.

*CSORDANÉP
(csorda-nép) ösz. fn. A társadalmi élet alsó fokán álló vadnépek, melyek baromtenyésztésből élnek, s helyről-helyre vándorolnak. (Nomades).

*CSORDÁNKÉNT
(csorda-an-ként) ih. Csordaszámra, csorda csorda után, falkánként. Az ökröket csordánként hajtják Magyarországból Bécsbe. Csordánként döglenek a marhák.

*CSORDAPÁSZTOR
(csorda-pásztor) ösz. fn. l. CSORDÁS.

*CSORDÁS
(csor-da-as) fn. tt. csordás-t, tb. ~ok. Aki csordát, különösen ökröket, teheneket őriz. A disznópásztor kanász, vagy kondás, a borjúkat legeltető borjúpásztor, vagy bornyász, a juhlegeltető juhász, a lovakat őrző csikós stb. V. ö. GULYÁS.

*CSORDÁSKÖRTE
(csordás-körte) ösz. fn. Apró körtefaj, mely csoportosan terem.

*CSORDÁZ
(csor-da-az) önh. mult. csordáz-tam, ~tál, ~ott. Csordával vagy csordaként jár, csordástul ide-oda vándorol.

*CSORDÁZÁS
(csor-da-az-ás) fn. tt. csordázás-t, tb. ~ok. Csordával vagy csordánként járás.

*CSORDÁZÓ
(csor-da-az-ó) mn. tt. csordázó-t. Csordákkal, vagy csordástul ide-oda vándorló. Csordázó népek (Nomades).

*CSORDÍT
(csor-d-ít) áth. m. csordít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Eszközli, okozza, véghezviszi, hogy valami csorduljon. Korsóból földre csordítani, kicsordítani a vizet. Érzékeny beszédével könnyeket csordított a hallgatók szemeiből.

*CSORDÍTÁS
(csor-d-ít-ás) fn. tt. csordítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn bizonyos nedvet csordítnak; csordulás eszközlése.

*CSORDOGÁL
(csor-d-og-ál) gyak. önh. m. csordogál-t. Lassan, de folytonosan csorog. Kis erecske csordogál a völgyben. A repedt edényből csordogál a víz. A háztető résein becsordogál az eső. Bánatában hallgat, s csordogálnak könyei.

*CSORDOGÁLÁS
(csor-d-og-ál-ás) fn. tt. csordogálás-t, tb. ~ok. Lassú, folytonos csorgás.

*CSORDUL, CSORDÚL
(csor-d-úl) önh. m. csordúl-t. Csorogni kezd, csorogni indul, valami nedvesség ki-, elő- vagy alácseppen. Ha nem csordul, cseppen (Km.), azaz, ha bőven nem is, de valamit mégis jövedelmez. Kicsordúl szeméből a könyű.

*CSORDULÁS, CSORDÚLÁS
(csor-d-úl-ás) fn. tt. csordulás-t, tb. ~ok. Ki-, elő- vagy alácseppenés; csorogni kezdés. Csordulásig megtölt edény.

*CSORDULAT, CSORDÚLAT
(csor-d-úl-at) fn. tt. csordulat-ot. Csordulás elvont értelemben.

*CSORDULT
(csor-d-ul-t) mn. tt. csordult-at. Csordulni kezdett, indult; elő- vagy alácseppent.

*CSORDULTIG
(csor-d-ul-t-ig) ih. Annyira megtelve, hogy a mértéken tuli nedv csorogni kezd; telides teli. Csordultig telt pohár. Átv. ért. mondatik nem-folyó testekről, sőt szellemi, elvont tárgyakról is, midőn a mértéket túlhaladják. Csordultig megtölt emberekkel a csónak. Csordúltig meggyültek bajaim.

*CSÓRÉ (1)
(csór-é, vagy csav-ar-é, v. csor-é) fn. tt. csóré-t. Fiatal sajt, vagy turó, melyet csak most csavartak, azaz sajtoltak ki, mely még nedves, és csorog. Ennélfogva vagy am. kicsavart, kicsórt turós anyag, vagy csorgó turó, sajt.

*CSÓRÉ (2)
(csór-i, vagy csir-i) mn. tt. csóré-t. 1) Csupasz, tar, kopasz. Csóré árpa. 2) Meztelen, ruhátlan. Csóré fej. Csóré czigány purdé. Ezen jelentéseinél fogva valószinű, hogy a tart jelentő csiri szónak változata.

*CSÓRÉÁRPA
(csóré-árpa) ösz. fn. Árpafaj, melynek tar azaz szálkátlan feje van, tar árpa, mint: tarbúza.

*CSÓRÉRNYOMASZ
(csór-ér-nyomasz) ösz. fn. Jelent tagcsonkítás-, érbekötés-, sebvarrásnál használtatni szokott sebészi eszközt. V. ö. CSÓR és ÉRNYOMASZ.

*CSÓRÉSODIK
(csór-é-s-od-ik) k. m. csórésod-tam, ~tál, ~ott. A tejről mondatik, midőn öszvefut és turó lesz belőle. V. ö. CSÓRÉ.

*CSORG
l. CSOROG.

*CSORGA
(csor-g-a, vagy csor-og-a) fn. tt. csorgá-t. l. CSORGÓ 2).

*CSORGÁL
(csor-og-ál) önh. m. csorgál-t. Lassan és folytonosan csorog; csordogál.

*CSORGÁS
(csor-g-ás) fn. tt. csorgás-t, tb. ~ok. A le-, ki-, elfolyó víznek, vagy más hig anyagnak bizonyos hangja. Vízcsorgás, esőcsorgás. V. ö. CSOROG.

*CSORGAT
(csor-g-at) áth. m. csorgat-tam, ~tál, ~ott, par. csorgass. Eszközli, okozza, vagy engedi, hagyja, hogy valamely nedv csorogjon. Ferdén tartott edényből a bort földre csorgatja. A megölt baromfi vérét medenczébe csorgatni.

*CSÓRGÉP
(csór-gép) ösz. fn. Csórral, azaz csavarral ellátott, csóron járó gép.

*CSORGÓ (1)
(csor-g-ó) mn. tt. csorgó-t. Csor hanggal ki-, elfolyó. Csorgó víz. Orrból csorgó vér. Továbbá, amiből valami csorog. Csorgó edény.

*CSORGÓ (2)
(csor-g-ó) fn. tt. csorgó-t. 1) Forrás, melyből a víz csorogva bugyog. 2) Azon vonal az épületek födelei alatt, melyre rólok az esővíz lecsepeg; miért néhutt csepegőnek is hivják. Eső elől csorgó alá menni, vagy eső elől futottunk, csorgó alá jutottunk. Km. 3) Fa- vagy kőedény, melybe a forrásvíz bele foly. 4) Valamely ruhának olyan állása, hajlása, mintha víz folyna le rajta. Csorgóra áll a kalapja, az az lekonyulva.

*CSÓRI (1)
(csór-i) fn. 1) l. CSÓRÉ, fn. 2) Csórra való. Csóri csuka nincs mája.

*CSÓRI (2)
falu Nógrád megyében; helyr. Csóri-ba, ~ban, ~ból.

*CSÓRIGÁL
(csór-ig-ál) gyak. önh. Lassan, vékonyan, de folytonosan csorog.

*CSORMÁNYFŰ
(csormány-fű, a latin tormentilla után) ösz. fn. l. TIMPO.

*CSORMOLY
(csor-m-oly) fn. tt. csormoly-t, tb. ~ok. Növényfaj a fintorok neméből, mely gazként a gabona között szokott teremni, s magvának lisztje a kenyeret megfeketíti, máskép csormolya, vagy csörmölye. (Melampyrum arvense).
Törzse csorm, vagy csorom azonos korm, korom szóval, s nevét (valamint a hellen melampyrum) feketítő tulajdonságától kapta.

*CSORMOLYA
vékonyhangon csörmölye, lásd: CSORMOLY.

*CSORMOLYÁS
(csor-m-oly-a-as) mn. tt. csormolyás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Csormolyával kevert, miben csormolya van. Csormolyás búza, liszt, csormolyás kenyér. V. ö. CSORMOLY.

*CSORNA
mváros Sopron megyében; helyr. Csorná-n, ~ra, ~ról.

*CSORNOK
1) l. CSORNOK. 2) Falu Alsó-Nyitra vármegyében; helyr. Csornok-ra, ~on, ~ról.

*CSÓRÓ
(csór-ó) mn. tt. csóró-t. Csavaró, tekerő. Csóró-csavaró.

*CSOROG
(csor-og) önh. m. csorog-tam, v. csorgot-tam, ~tál, v. csorgottál, csorgott, htn. ~ni, vagy csorgani. Mondatik a vízről, vagy más hig, folyó anyagokról, midőn szűk, vagy más helyről kieredvén bizonyos hangadással ki-, el- vagy aláfolynak. Csorog a forrás vize. Csorog a kis patakocska. Csorog az orra vére. Ha nem csorog, csepeg. (Km.) Képes kifejezésben mondatik a helyről, vagy edényről is, melyből valami kifoly, pl. csorog a hordó, csorog a korsó, palaczk; csorog a házfödél. Sőt hallani ilyeket is: csorog a búza, csorog a zsák. Kicsorog, elcsorog, lecsorog, becsorog.

*CSOROGDOGÁL
(csor-og-dog-ál) gyak. önh. l. CSORDOGÁL.

*CSÓROL
(csór-ol) áth. m. csórol-t. A tehén tőgyét fejéskor csavarja, hogy a tejet leadja. Kicsórolni a tehén tőgyét utolsó cseppig.

*CSOROMFÖLDE
falu Szala megyében; helyr. Csoromföldé-n, ~re, ~ról.

*CSOROSZOL
(csor-osz-ol) áth. m. csoroszol-t, v. csoroszlott; htn. ~ni, v. csoroszlani. Csörögve hasít, barázdál, barázdát metsz, barázdavonalt húz. Hasonló hozzá: doroszol.

*CSOROSZLYA
(csor-osz-lya, v. csor-osz-ol-ó) fn. tt. csoroszlyá-t. Az ekegerendélyből lenyuló s barázdát vonalkép hasító (csoroszló) késalakú vasszerszám. Átv. ért. vén csoroszlya, am. vén banya, vén szatyor. Vargához viszi a csoroszlyát élesíteni. (Km.) Idővel csoroszlya is elkopik. (Km.) Hasonló hozzá doroszló. l. ezt.

*CSORSZ
hangutánzó törzsöke csorszog igének.

*CSORSZOG
(csorsz-og) önh. m. csorszog-tam, ~tál, ~ott. Hangutánzó ige, s jelenti azon hangot, melyet a fagyos füvön járónak lábai adnak. Székely szó.

*CSORSZOGÁS
(csor-sz-og-ás) csorsz hangot adva járás.

*CSORTARAJ
(csor-taraj) ösz. fn. Grifmadár. (Vultur gryphus).

*CSÓRTOK
(csór-tok) ösz. fn. Tok, mely által a csórt (vagy csavart) tekerni, be- vagy kicsavarni lehet.

*CSORVA
(csor-va) fn. tt. csorvá-t. 1) Homok. 2) Öszvegyűlt tisztátalanság a bélhuzamban, milyenek az emésztetlen étel, ital, rosz epe, takony stb.
Az első pont alatti értelemben, mint folyó homokot (saburra, sabulum) jelentő szónak gyöke azon csor, melyből csorog származott, tehát = csorgó homok. Innen átv. ért. az orvosi latin nyelvben használt saburranak szószerinti fordítása.

*CSORVAELLENES
(csorva-ellenes) ösz. mn. Csorva nyavalya ellen valót, csorvát tisztító, elűző, meggyógyító. Csorvaellenes gyógyszerek. V. ö. CSORVA 2).

*CSORVAEPÉS
(csorva-epés) ösz. fn. Kinek beleiben a roszúl emésztett étel-italoktól sok epe öszvegyűlt. Csorvaepés betegek.

*CSORVALÁZ
(csorva-láz) l. GYOMORLÁZ.

*CSORVÁS (1)
(csor-va-as) mn. tt. csorvás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Folyó homokkal födött. Csorvás puszta. 2) Csorvaféle betegségben szenvedő, epével tölt gyomrú. Csorvás beteg.

*CSORVÁS (2)
puszta Békés megyében; helyr. Csorvás-on, ~ra, ~ról.

*CSOSZ
hangutánzó elvont gyök, mely csoszog, csosztat, csoszszan származékoknak alapul szolgál. Jelenti azon gyönge hangot, melyet lábainkkal csinálunk, midőn azokat a földön húzzuk, vagy csúsztatjuk. Csisz-csosz. Rokon csúsz, csúszik igével, s ennek értelmében mint parancsoló ige előfordúl e közmondásban: Csoszsz elé szilvalé, téged is megborsolnak.

*CSOSZKAT
(csosz-kat), v. csosz-og-at) önh. m. csoszkat-tam, ~tál, ~ott. Csoszogva, azaz lábait a földön húzva, csúsztatva jár.

*CSOSZOG
(csosz-og) önh. m. csoszog-tam, ~tál, ~ott. Lábait maga után húzva, talpait a földön csúsztatva jár. Oly gyönge, hogy alig csoszog. Csiszeg-csoszog.

*CSOSZOGÁS
(csosz-og-ás) fn. tt. csoszogás-t, tb. ~ok. Lábhúzva, lábcsúsztatva járás. Vén ember csoszogása, sánta ember csoszogása.

*CSOSZOGAT
(csosz-og-at) önh. m. csoszogat-tam, ~tál, ~ott. Lábát húzva, csúsztatva járkál, lépdegel.

*CSOSZOGATÁS
(csosz-og-at-ás) fn. tt. csoszogatás-t, tb. ~ok. Lábát csúsztatva járkálás.

*CSOSZOGÓ
(csosz-og-ó) mn. tt. csoszogó-t. Aki lábát maga után vontatva, vagy csúsztatva, földön húzva jár. Csoszogó banya. Csoszogó béna, inaszakadt ember.

*CSOSZOGTAT
(csosz-og-tat) áth. m. csoszogtat-tam, ~tál, ~ott, par. csoszogtass. Lábait menés közben csúsztatja, úgy húzza maga után, hogy csoszogjanak.

*CSOSZOGVA
(csosz-og-va) ih. Lábát földön húzva, csúsztatva. A béna, inaszakadt ember csoszogva jár. Csoszogva lépő fáradt ló.

*CSOSZSZAN
(csosz-ú-an, csosz-van, csossz-an) önh. m. csoszszan-t. Hirtelen egyet csúsz, lábával a földön egy csúszást tesz. Átv. ért. Kedve, jó kedve csoszszan, azaz hirtelen, egyszerre neki vidúl.

*CSOSZSZANÁS
(csoszsz-an-ás) fn. tt. csoszszanás-t, tb. ~ok. A lábnak egy csúsztatása. Átv. Kedvcsoszszanás.

*CSOSZT, CSÓSZT
(csosz-t, v. csósz-t) áth. m. csoszt-ot, htn. ~ni, v. ~ani. Valamit úgy húz magával vagy tol, taszít, hogy csosz hangot ad, máskép: csúszt, csúsztat.

*CSOSZTAT
(csosz-tat) l. CSOSZT, CSUSZTAT.

*CSÓT
falu és puszta Veszprém megyében; helyr. Csót-ra, ~on, ~ról.

*CSÓTÁN
(csó-ta-an, v. csó-dán) fn. tt. csótán-t, tb. ~ok. Fekete bogár, olyanforma, mint a tücsök, de laposabb és hosszabb farú; a konyhákban szeret tartózkodni, nappal elbujik, éjjel kimász; máskép: sváb, perzsiai féreg.
Gyöke a sikamlást, elsuhanást jelentő csód, v. csódik, minthogy lapos testénél fogva a legszűkebb réseken elcsódik, elsikamlik.

*CSÓTÁNY
(csó-ta-any) l. CSÓTÁN.

*CSÓTÁR
(csót-ár) fn. tt. csótár-t, tb. ~ok. 1) Lószerszámokat ékesítő czafrangok, salangok. 2) Tul a Dunán így nevezik a lótakaró posztót, melyet a nyereg alá terítenek, máskép: csabrág. 3) A vasvármegyei Őrségben am. csoroszla.
Az első pont alatti jelentésénél fogva am. sujtár, sujtás. Innen a lótakaróra is átvitetett, mennyiben ez is néha sujtásosan van készítve. A harmadik pont alatti értelemben valószinűen a csoroszla gyöke csor rejlik, mintha csortár volna.

*CSÓTÁROS
(csót-ar-os) mn. tt. csótáros-t, v. ~at, tb. ~ak. Csótárral ékesített, salangos, czafrangos, illetőleg csabrággal takart. Csótáros kantár, farmatring, lószerszám. Csótáros paripa.
"Csótáros paripák, patyolat kontyokra tiporván
Pajkos arabsoknak, gőzölgő véröket itták."
Horvát Endre.

*CSÓTH
l. CSÓT.

*CSÓTOLGÁS
(csó-tol-og-ás) fn. tt. csótolgás-t, tb. ~ok. Tétova, mintegy csára, csáléra, ide-oda járkálás.

*CSÓTOLOG
(csó-tol-og) önh. m. csótolog-tam, v. csótolg-ottam, ~tál, v. ~ottál, csótolg-ott, htn. ~ni, v. csótolg-ni, v. ~ani. Görbe, gurba utakon tétovázva csatangol, jön, megy, mint kinek semmi dolga nincs. Gyöke csó a csa szónak változata.

*CSOV, CSÓV
elvont gyöke csovad, csóva, csóvál szóknak és származékaiknak, melyek suhogó mozgást. hajladozást jelentenek.

*CSÓVA
(csóv-a) fn. tt. csóvá-t. Szalmából, szénából, gazból stb. csinált tekercs, melybe tüzes taplót vagy égő üszköt tesznek, azután ide-oda lóbálják, suhogatják, hogy lángot kapjon. Innen átv. értelemben más czélokra is használt hasonló tekercs, különösen a) Madárijesztőül, karókra kötött szalma- vagy rongytekercs. 2) Tilalmat jelentő szalmacsutak rúdra, póznára függesztve. 3) Kapu fölé, vagy ház előtt karóra kötőtt szalma, jelül, hogy ott katonák szállásolnak. 4) Gyújtó-kanócz, melylyel a taraczkokat, mozsarakat, álgyukat elsütik.

*CSOVAD
(csó-ad, v. csov-ad) önh. Vasmegyében am. Sikamlik, csúszik. A kötél kicsovadt kezéből. Öszvehúzva: csód v. csódik.

*CSOVADÁS
(csov-ad-ás) fn. tt. csovadás-t, tb. ~ok. Csúszás, sikamlás. V. ö. CSOVAD.

*CSÓVÁL
(csóv-a-al) áth. m. csóvál-t. Általán valamit ide-oda mozgat. fel-alá lóbál, hajtogat. Különösen: a csóvát forgatja, ide-oda csapkodja, hogy meggyúljon. V. ö. CSÓVA. Fejét csóválni valami fölött. Farkát csóválni. Ki csóválja rókafarkát, nem kerüli el a csávát. (Km.)

*CSÓVÁLÁS
(csúv-a-al-ás) fn. tt. csóválás-t, tb. ~ok. Valaminek mozgatása jobbra, balra, fel-alá. Fejcsóválás, farkcsóválás.

*CSOVASZT
(csó-asz-t, v. csov-asz-t) áth. m. csovaszt-ott, htn. ~ni. ~ani. 1) Valamit kisikamlani, kicsúszni enged, p. kézből a feszült kötelet. Vas vármegyei szó. 2) Átv. ért. hazud, füllent, mintegy hazugságot csúszszant ki a száján.

*CSOVASZTÁS
(csov-asz-t-ás) fn. tt. csovasztás-t, tb. ~ok. Csusztatás. V. ö. CSOVASZT.

*CSÓVÁZ
(csóv-a-az) áth. m. csóváz-tam, ~tál, ~ott. Csóvával kijelöl, azaz szalma-, szénacsutakkal jegyez. Kicsóvázni a katonajárást; kicsóvázni az eladó házat, bútort, kocsit. Kicsóvázni a nyilasokra osztott kaszálót.

*CSÓVÁZÁS
(csóv-a-az-ás) fn. tt. csóvázás-t, tb. ~ok. Csóvával kijelölés.

*CSOZGA
(csoz-, vagy csosz-ga) fn. tt. csozgá-t. Száraz cserjegalyakból gyűjtött tűzi fa, mintegy csoszogó, sustyogó fa, Székely szó.

*CSOSZOG
l. CSOSZOG.

*CSŐ (1)
vagy CSÖH, isz., melylyel a lovat indulásra nógatják, máskép: czo! vagy czoh! s a csikóra vonatkozva: csett és csih. Valószinüen ezen gyökből származott csőd, mint a csődít, csődül szók törzse. Hasonló módon eredtek a mozgásra, cselekvésre biztató nó! gyöktől: nódít, nódúl, nógat, a haj!-tól hajt, hajszol, hajdú, hajcsár. V. ö. HÓ! indulatszó és hódít, hódúl.

*CSŐ (2)
(csö-v) fn. tt. cső-t, v. csöv-et, tb. cső-k, v. csöv-ek. Általán hengeralakú végig üreges test. Különösen 1) Az állati és növényi testek ilyetén szervei, melyekben a nedvek föl-alá szivárognak, vagy lerakodnak. Vizelő cső. Végbélcső. Szemgödör alatti cső. Tejvezető cső. Légcső. Hajcső. 2) Hengerded alakú különféle készületek, eszközök. Puskacső, látcső, kútcső. Sebészi cső, mellkapcsoláshoz, végbélsipoly metszéséhez, orrfekély kiirtásához való cső; fecskendező cső. 3) Csőhöz hasonló hengerded testek, habár belül nem üregesek is pl. Kukoriczacső.
Eredeti alakja: csöv, mint a kő, tő szóké köv, töv, s ezeké fő, nő j-vel: fej, nej. V. ö. Ó, Ő, mint képző.
A csöv törzshöz hasonló a latin tubus gyöke: tub, és a hellen sijwn-é, sij.

*CSÖB
hangutánzó gyök, mind hangjára, mind érteményére nézve rokon csob gyökkel, mint a csobány, csobolyó, csöbör származékaik mutatják.

*CSŐBIBIRCS
(cső-bibircs) ösz. fn. Növénynem a lopvanőszők seregéből és moszatok rendéből, mely a vén fák tövén, vagy a kősziklák közt tenyészik, alakjára nézve elágazó, vagy ágatlan hengeres lomb, belül üres, termése apró gombaforma bibircsók (Cladonia, Lichen).

*CSŐBILLEGŐ
(cső-billegő) ösz. fn. Billentyű, azaz kis nyitóka a csőn, melyet nyomás által fel lehet nyitni.

*CSÖBÖR
(csöb-ör) fn. tt. csöbör-t vagy csöbr-öt. tb. csöbr-ök. 1) Vederhez hasonló faedény, vízhordásra való. Csöbörből vederbe lépni. Km. 2) Némely tájakon hordóhoz hasonló, de szájánál összébb szoruló födeles edény, víztartásra való. 3) Néhutt, különösen az Érmelléken, bormérő edény, (100 itcze). Egy csöbör bor. 4) A székelyeknél, sajtár, dézsa. Csöbörrel szúnyognak vérét nem vehetni. Km.
Rokon vele közelebbről a német Zober, vagy Zuber. V. ö. e gömbölyű edények neveit: csupor, csobány, köböl, és bocska, bodon, bödön.

*CSÖBÖRHORDÓ
(csöbör-hordó) ösz. fn. Szolga, munkás, napszámos, ki csöbörben vizet, bort, sert stb. hord.

*CSÖBÖRRÚD
(csöbör-rúd) ösz. fn. Rúd, melyen a csöbröt hordozzák, belé húzván azt a csöbör füleibe.

*CSÖBRÖS (1)
(csöb-ör-ös) ösz. fn. tt. csöbrös-t, tb. ~ök. Lásd: CSÖBÖRHORDÓ.

*CSÖBRÖS (2)
(mint föntebb) mn. tt. csöbrös-t, v. ~et, tb. ~ek. Csöbröt tartalmazó, csöbörnyi. Négy csöbrös, hat csöbrös hordó. Egész csöbrös, fél csőbrös.

*CSÖCS
l. CSĚCS.

*CSŐCSELÉK (1)
(csőcs-el-ék) fn. tt. csőcselék-ět. Kemenesalyi tájnyelven am. csecsemő, szopós kisded.

*CSŐCSELÉK (2)
(csőcs-el-ék) fn. tt. csőcselék-ět. Itt-ott szedett, elegy-belegy sokaság; alávaló, iminnen-amonnan összecsődült hitvány emberek öszvege; gyülevészség. Csőcselék ember, azaz ily hitvány társaságból való. Csőcselék beszéd, azaz zavart, kevert, hiábavaló beszéd. A székelyeknél: csődelék, minélfogva törzse azon csőd volna, melyből csődül, csődít származnak.

*CSŐD (1)
Elvont törzse csődít, csődül igéknek és származékaiknak, melyek bizonyos emberi vagy állati sokaságnak egybegyűjtésére, illetőleg öszvegyülésére vonatkoznak és pedig sürgetés, nógatás, űzés, hajtás által. Minélfogva azon csö! indulatszóból elemezhető, melylyel a lovat menésre sürgetik. Képzésre olyan, mint a bő, ló, no gyökökből származott bőd (bődít), lód (lódít), nód (nódít), s némely mások.

*CSŐD (2)
(csö-őd) fn. tt. csőd-öt. A jogtudományban és perlekedésben egészen divatossá lett új szó, csődület helyett, s am. hitelezők összejövetele közös adós, vagy adósok elleni perben. Csődöt nyitni, csődöt elrendelni. Öszvetételekben: csődper, csődtömeg. Jelent pályázást is, például: midőn valamely tanszékre, közhírtétel következtében, arra képes férfiak jelenkeznek. Latinul mindkettő concursus név alatt ismeretes, de a magyarban a csőd szónak használata az utóbbi jelentésben az értelemzavar miatt sem ajánlatos, hanem helyette minden tekintetben czélszerűbb pályázás szóval élni. Különben sem mondjuk péld. Kik a csődülők? hányan csődűltek? ezek helyett: Kik a pályázók? hányan pályáztak? stb.

*CSŐDED
(cső-ded) mn. tt. csőded-ět. Csőalakú, minek henger formája van.

*CSŐDELĚK
(csőd-el-ék) fn. l. CSŐCSELÉK.

*CSŐDELJÁRÁS
(csőd-el-járás) ösz. fn. Törvénykezési eljárás, melyet a csődperben követni kell.

*CSŐDGONDNOK
(csőd-gondnok) ösz. fn. Biróság által megbizott személy, ki a zár alá vett csődtömegre felűgyel. V. ö. CSŐDTÖMEG.

*CSŐDHIRDETÉS
l. CSŐDHIRDETMÉNY.

*CSŐDHIRDETMÉNY
(csőd-hirdetmény) ösz. fn. Törvényszéki hivatalos tudósítás, mely szerént tudtokra adatik a hitelezőknek, vagy adósuk bukási per alá kerülvén, bizonyos meghatározott napon, vagy időben követelése, beperlése s igazolása végett, mindenki jelenjen meg.

*CSŐDHITELEZŐ
(csőd-hitelező) ösz. fn. Megbukott s csődperbe fogott adósnak hitelezője.

*CSŐDÍT
(cső-d-ít) áth. m. csődít-ětt, par. ~s, htn. ~ni, v. ~eni. Sürgetés, biztatás, nógatás stb. által eszközli, hogy sokan, seregesen valahol, különösen valaminek látása, bámulása végett öszvegyűljenek. Síppal, dobbal csődíteni a népet valamely látványra. Utczára, piaczra csődíteni a kiváncsi sokaságot. Becsődíteni, öszvecsődíteni. V. ö. CSŐD (1).

*CSŐDÍTĚS
(cső-d-ít-és) fn. tt. csődítés-t, tb. ~ěk. Nógatás általi öszveseregeltetés, sokaságnak öszvegyűjtése, különösen valamely látványra.

*CSŐDNYILÁS
(csőd-nyilás) ösz. fn. Csődpernek a bukott adós, vagy adósok ellen megkezdése.

*CSŐDNYITÁS
(csőd-nyitás) ösz. fn. Az illető törvényszék által annak itéletileg kimondása, hogy valamely adós minden hitelezőjét kifizetni nem képes, vagyis hogy adósságai értékét meghaladják, s ekképen ellene csődületi vagy bukási per rendeltetlk.

*CSŐDÖR
(csőd-ör) fn. tt. ~t, tb. ~ök. Ménló, monyas. Használtatik a hím szamárról is. A jó csődör vagy megsántul, vagy megvakul. Km. Tudja kět kézre ugratni a csődört. Km.
Valamint monyas a mony-tól, úgy csődör a nemző vesszőt jelentő csék vagy csök szónak csé vagy cső gyökétől származtatható.

*CSŐDÖRCSIKÓ
(csődör-csikó) ösz. fn. Fiatal ménló, melylyel még nem hágatnak kanczát.

*CSŐDPER
(csőd-per) ösz. fn. Öszvehivási vagy bukási per, melybe valamennyi hitelező! ugyanazon adós elleni követelésének beadása és igazolása végett felszólítatván, itt mindenkinek keresete a perügyelő vagy más hitelező által is megvítattatik, egyszersmind a bukott vagyonáról s most már közös vagyonról is (tömeg neve alatt) intézkedések tétetnek, a bukás okai a bukott által szinte beadatni rendeltetvén, megvizsgáltatnak, a követelések bizonyos elsőségek szerént osztályoztatnak, s a mennyiben telik, kifizettetnek stb.

*CSŐDPĚRÜGYELŐ
(csőd-pěr-ügyelő) ösz. fn. A csődperben kinevezett jogtudó személy, kinek főkötelessége a hitelezők vagy más igénylők követeléseit egyenként megvizsgálni, s amennyiben azokra vagy némelyekre akár valóságukat, akár elsőségöket s kifizetési sorozatukat illetőleg észrevételei volnának, a biróságnak bizonyos kitűzött határidőben bemutatni stb.

*CSŐDPĚRTÁRGYALÁS
(csőd-pěr-tárgyalás) ösz. fn. Általában az egész csődületi perben eljárás. Különösebben a vítatás alatti kérdéseknek mind az illető felek, mind a biróság általi meghányása vetése.

*CSŐDTÖMEG
(csőd-tömeg) ösz. fn. A bukottnak zár alá vett és a hitelezőknek lehető kielégítéséül szolgálandó egész vagyona.

*CSŐDTÖMEGGONDNOK
(csőd-tömeg-gondnok) l. CSŐDGONDNOK.

*CSŐDŰL, CSŐDÜL
(cső-d-űl) önh. m. csődűl-t. Tolongva, előzködve gyülekezik, tódul, valamely külső ok miatt nógatva öszvesereglik. Csődűl a kíváncsi sokaság. Zeneszót hallván piaczra, utczára csődűl a nép. Becsődűl, öszvecsődűl.

*CSŐDŰLÉS, CSŐDÜLÉS
(cső-d-űl-és) fn. tt. csődűlěs-t, tb. ~ěk. Tolongva, előzködve, bámészkodva, nógatásra öszvegyülekezés.

*CSŐDŰLET, CSŐDÜLET
(cső-d-űl-et) fn. tt. csődűlet-ět. Hitelezők öszvejövetele közösadós, vagy adósok elleni perben. V. ö. CSŐD.

*CSŐDÜLETI
(cső-d-ül-et-i), mn. tt. csődületi-t, tb. ~ek. Csődületre vonatkozó. Csődületi per, csődületi tömeg, csődületi törvényszék vagy biróság.

*CSŐFEKÉLY
(cső-fekély) ösz. fn. Sipoly, sipfekély, l. SIPOLY.

*CSŐFORMA
(cső-forma) ösz. mn. Csőhöz hasonló külsejű, csőded.

*CSŐFURÓ
(cső-furó) ösz. fn. 1) Személy, ki holmi csős eszközöket készít, pl. puskacsőt, kútcsőt, fecskendőt stb. 2) Azon furó szerszám, melynek segedelmével a cső készül.

*CSÖG
fn. tt. csög-öt. Csomó, bog, göcs. Csögbog. Különösen: a fa ágainak a fa derekába gyökeredzése, mely úgy áll a fában, mintha szegett ütöttek volna bele. Nem más, mint a megfordított göcs, honnan: göcsör, göcsört, göcsörtös.

*CSÖGBÖG
(csög-bög) ikerített fn. l. ÁGBOG.

*CSÖGÖL
(csög-öl) áth. m. csögöl-t. Székely tájszó, am. a fiatal fának héját bemetszi, lehántja, hogy kiforrjon, illetőleg, hogy csögös legyen.

*CSÖGÖS
(csög-ös) mn. tt. csögös-t, v. ~et, tb. ~ek. Csomós, göcsös, görcsös. Fáról mondatik kűlönösen, melynek derekába az ágak tövei benőttek, s levágatván szegalakú csomót hagynak benne.

*CSÖGÖSBÖGÖS
(csögös-bögös) ikerített mn. l. ÁGASBOGAS.

*CSÖGÖZ
(csög-öz) áth. m. csögöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. 1) Mondják játszó gyermekekről, midőn csöggel, azaz fáról levágott boggal, vagy csontdarabbal elütösdit játszanak. Mátyusföldén: csűgöz. V. ö. CSŰG. 2) Bogoz, bogot köt valamire. Csögözni a kötelet, madzagot.

*CSÖGÖZÉS
(csög-öz-és) fn. tt. csögözés-t, tb. ~ěk. Gyermekek ütősdi játéka, melyet csöggel űznek.

*CSŐGYÁRTÓ
(cső-gyártó) ösz. fn. Kézmíves, vagy gyárnok, ki eszközökül szolgáló holmi csőket készít, péld. puskacsöveket, kútcsöveket stb.

*CSŐHAL
(cső-hal) ösz. fn. Halfaj csőalakú hegyes hosszu orral. (Fistularia).

*CSÖK
fn. tt. csök-öt. 1) Tuskó, tőke. 2) Hímállatok nemzőtagja, máskép: csék. 3) Szeged tájékán, gyermek születésére adott lakoma, paszita.

*CSŐK
fn. tt. csők-öt. Kovász, savanyító, élesztő, melyet a kenyérsütők használnak, máskép: czők, l. ezt.

*CSÖKIK
(csök-ik) k. m. csök-tem, ~tél, ~ött. Fogy, növésében elmarad. Innen ered az ik elhagyásával csökken ige, mint: bukik, bukkan, szökik, szökken, Rokonok vele: csak, csek-ély stb. V. ö. CSÜGGED.

*CSÖKKEN
(csök-ü-en, v. csökk-en) önh. m. csökken-t. 1) Alászáll, becsěben veszt, enged, csekélyedik. Csökken ereje, vagy erejében. Csökken a gabona ára. Megcsökkent a kereskedés. Nagyot csökkenni. 3) Csökbe, azaz tuskóba ütközik, akad, botlik.
Első pont alatti érteményben a csekély, másikban a tőke szóval egy eredetű.

*CSÖKKENÉS
(csök-ven-és, v. csökk-en-és) fn. tt. csökkenés-t, tb. ~ěk. Alászállás, csekélyedés, alábbhagyás, fogyás. Árcsökkenés, erőcsökkenés, vagyoncsökkenés. Rosz utak miatt csökkenésben van a közlekedés.

*CSÖKKENT
(csök-ven-t, v. csökk-en-t) áth. m. csökkent-ětt, htn. ~ni, vagy ~eni. Alászállít, csekélyít, fogyaszt, gyöngít. A jó termés csökkenti a gabona árát. Megcsökkentette erejét a betegség.

*CSÖKKENT
(mint föntebb) mn. tt. csökkent-et. Ami a maga nemében csekélyebb lett, alászállott, megfogyott. Csökkent ára, becse valaminek.

*CSÖKKENTÉS
(csök-ven-t-és, vagy csökk-en-t-és) fn. tt. csökkentés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valamit csökkentünk, alászállítunk. Árcsökkentés, valamely árnak lejebb verése, leszállítása.

*CSŐKORALL
(cső-korall) ösz. fn. Korallfaj, mely szorosan egymáshoz tapadó több csőből áll. (Tubipora). V. ö. KORALL.

*CSŐKOVÁCS
(cső-kovács) ösz. fn. Kovács, ki vasból különféle czélra szolgáló csöveket készít.

*CSÖKÖNÖS
(csök-ön-ös) mn. l. CSÖKÖNYÖS.

*CSÖKÖNÖSÖDIK
(csök-ön-ös-öd-ik) l. CSÖKÖNYÖSÖDIK.

*CSÖKÖNÖSSÉG
(csök-ön-ös-ség) fn. l. CSÖKÖNYÖSSÉG.

*CSÖKÖNYÖS
(csök-öny-ös) mn. tt. csökönyös-t, vagy ~et, tb. ~ek. Sajátképen lóról mondják, mely makacsul mintegy megköti magát, s vonakodik helyéből mozdulni. Gyöke a csomót jelentő csög, azaz göcs, melyhez hasonló a rokon értelmű csök, t. i. mindegyik a maga nemében nehezen bontható s az oldó erőnek ellentálló. Tisza mellékén: erkölcsös, v. kunhátas. Átv. ért. emberről mondva am. makacs, nyakas, hajthatatlan.

*CSÖKÖNYÖSÖDIK
(csök-öny-ös-öd-ik) k. m. csökönyösöd-tem, ~tél, ~ött. Csökönyössé lesz.

*CSÖKÖNYÖSSÉG
(csök-öny-ös-ség) fn. tt. csökönyösség-ět. Lónak erkölcsössége, hibás tulajdonsága, midőn megkötvén magát helyéből nem mozdul, s ide-oda rugdos, ágaskodik. Átv. ért. makacsság, nyakasság.

*CSŐKÖS
(csök-ös) mn. l. CZŐKÖS.

*CSÖKÖTT
(csök-ött) mn. tt. csökött-et. Mondatik növényről, mely növésében megakadt, csökkent. Csökött fa, csökött gabona. Székely szó. V. ö. CSÖKIK.

*CSÖKTET
(csök-tet) önh. m. csöktet-tem, ~tél, ~ětt. Mondják lóról, midőn akadozva, mintegy csögbe, göcsbe, csökbe ütődve megy. Képzésre olyan, mint a szintén menésre vonatkozó: baktat, vágtat, lüktet.

*CSŐKÚT
(cső-kút) ösz. fn. Kút, mely nem gémes és kankalékos, hanem csővel ellátott, s húzás, vagy nyomás által adja fel a vizet.

*CSÖL
elvont gyöke a csölönk, csölönköz szóknak. Hangutánzónak látszik.

*CSŐLÉK
elavult szó, Calepinus magyarázója szerint am. morzsalék, hulladěk. Valószinüleg öszve van húzva a csörmelěk szóból, mely Szeged tájékán szintén morzsalékot, töredéket jelent. V. ö. TÖRMÖLGET.

*CSÖLLŐ
csöll-ő, igazabban cső-l-ő) fn. tt. csöllő-t. Takácsok kerekes eszköze, melylyel a fonalat csőkre föltekerik. Tisza mellett: csörlő, csőröl igétől (lásd ezt), túl a Dunán csévelő. Gyöke cső, csöv, illetőleg cséve.

*CSÖLÖNK
(csöl-önk) fn. tt. csölönk-öt. Fából csinált zörgetyűféle gyermek-játěkszer, czölönk szóval egynek látszik. V. ö. CZÖLÖNK.

*CSÖLÖNKÖZ
(csöl-önk-öz) önh. m. csölönköz-tem, ~tél, ~ött. Fából csinált zörgyetűvel játszik, csölönköt ráz, összever; csörömpöl.

*CSÖM
elvont gyöke csömör, csömböly, csömböl, csömbölyék, csömbők, csömbölyödik szóknak, és ezek származékainak. Legközelebb rokona a vastaghangú: csom, csomó, csomb stb. Mind ezek valami gömbölyűvé alakult, tömörödött testet jelentenek, s ennélfogva hasonlók: döm, dom, göm, gom, mint gömbölyű testeket jelentő nevek gyökei: döme, dömbicz, domb, gömb, gomb stb.

*CSÖMB
(csöm-b) elvont törzs, olyan, mint gömb, melyhez értelmére nézve is hasonlít. Csömb, csömböly; gömb, gömböly. Vastaghangon csomb, mint csombók, csombor szók gyöke. Jelentése: gömbölyűség, tömörség.

*CSÖMBÖK
(csöm-b-ök) fn. tt. csömbök-öt. Székely szó, am. kurta, vastag lábu kis zömök ember.

*CSÖMBŐK
(csöm-b-ők) fn. tt. csömbők-öt. Sárból vagy ganajból a kutya szőrére, juh gyapjára stb. tapadott csomó, göcs. l. CSOMBÓK, CSÖMBÖLĚK.

*CSÖMBŐKÖS
(csöm-b-ők-ös) mn. tt. csombőkös-t, v. ~et, tb. ~ek. Csömbőkökkel tele. Csömbőkös komondor, csömbőkös gyapju. V. ö. CSÖMBŐK, CSÖMBÖLĚKES.

*CSÖMBŐKÖSÖDIK
(csöm-b-ők-ös-öd-ik) k. m. csömbösöd-tem, ~tél, ~ött. Haján, gyapján, vagy szőrén csömbőkök támadnak. Csömbőkösödik a ganajon heverésző kutya. Csömbőkösödik a juhok gyapja. V. ö. CSÖMBŐK.

*CSÖMBÖL
(csöm-b-öl) áth. m. csömböl-t. Csomósan, gömbösen öszvehajtogat, tekerget, csömbbé alakít valamit. Vastaghangon egyezik vele: CSOMBOL.

*CSÖMBÖLÉK
(csöm-b-öl-ék) fn. tt. csömbölék-ět. Öszvecsömbölt, csomóvá gyűlt, vagy gyűrődött, s az állatok szőréhez, gyapjához tapadt sár, vagy ganaj. A komondor farkán, gubanczos szőrén fityegő csömbölékek. Vastaghangon: csombolék.

*CSÖMBÖLY
(csöm-b-öly) fn. tt. csömböly-t, tb. ~ök. Csomó, öszvehalmozódott, csomósodott valami. V. ö. CSÖMBÖLÉK.

*CSÖMBÖLYÉK, CSÖMBÖLYÉKĚS
l. CSÖMBÖLÉK, CSÖMBÖLÉKĚS.

*CSÖMBÖLYÖDIK
(csöm-b-öly-öd-ik) k. m. csömbölyöd-tem, ~tél, ött. Mondják hajról, szőrről, gyapjuról, midőn szálai a hozzá tapadt zsirtól, sártól, ganajtól csomóba tekerednek.

*CSÖMCSÖG
(csömcs-ög) l. CSĚMCSĚG.

*CSÖMEK
(csömek) fn. tt. csömek-ět. A fák derekából kiforradt nagy csomó, göcs.

*CSÖMÖGE
l. CSĚMĚGE.

*CSÖMÖGÉZ
l. CSĚMĚGÉZ.

*CSÖMÖLET
l. CSEMELET.

*CSÖMÖR
(csöm-ör) fn. tt. csömör-t, tb. ~ök. 1) Magyar betegség, mely zsiros, kövér ětelekből ered, s a váll-lapoczkák között támadó csomókban jelenkezik. Kenés, rázás, dörzsölés, gyúrás által szokták orvosolni, eloszlatni. Csömört kapni, csömört kirázni. Kiverték a csömört a hátából. (Km). 2) Utálat, undor, mely kelletlen rosz ételtől, undok látványtól stb. származik. Csömör rá nězni, oly rút. Csömör ember.

*CSÖMÖRFŐZŐ
(csömör-főző) ösz. fn. Gúnyneve oly szakácsnak, vagy szakácsnőnek, ki tisztátalanúl, undorítólag készíti az ěteleket, melyektől az evő csömört kap.

*CSÖMÖRHOZÓ
(csömör-hozó) ösz. mn. 1) Csömör nevű nyavalyát okozó. Csömörhozó zsiros, kövěr ětelek. 2) Ami undort, utálatot gerjeszt.

*CSÖMÖRKÉL
(csöm-ör-kél) mn. csömörkél-t. Gyakorító ért. am. titkon jár, lappang, bujkál (mint csömör az ember hátában). Kemenesali tájszó.

*CSÖMÖRLÉS
(csöm-ör-l-és) fn. tt. csömörlés-t, tb. ~ěk. Csömör nevű nyavalyába esés; undorodás.

*CSÖMÖRLET
(csöm-ör-l-et) fn. tt. csömörlet-ět. Állapot, midőn valaki az utálatnak, undornak, csömörnek kedvetlen hatását érzi.

*CSÖMÖRLETĚS
(csöm-ör-l-et-ěs) mn. tt. csömörletěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Csömörös, undorító, utálat érzését gerjesztő, csömörös állapotba ejtő. Csömörletes látvány, piszok, tisztátalanság.

*CSÖMÖRLIK
(csöm-ör-l-ik) k. m. csömörl-ött, htn. ~eni. Csömört kap, csömör nevű nyavalyába esik; undorodik. Megcsömörleni a zsiros káposztától, a kövér disznóhustól. Attól, amit ott kap, meg nem csömörlik, am. éhen marad.

*CSÖMÖRLŐS
(csöm-ör-öl-ő-ös) mn. tt. csömörlős-t, v. ~et, tb. ~ek. Aki a csömörlésre, undorodásra nagy hajlandósággal bír; könnyen megcsömörlő, finnyás, kákabélü.

*CSÖMÖRŰZŐFŰ
(csömör-űző-fű) ösz. fn. Fehér zászpa, vagy fehér hunyor, mely a csömör ellen hathatós szernek tartatik. Lásd: ZÁSZPA.

*CSÖMP
(csöm-p) elvont törzsök, melyből csömpöly, csömpölyödik ered, mint: hömp, hömpöly, hömpölyödik, vagy gömb, gömböly, gömbölyödik. Lágyabb ajakhanggal: csömb.

*CSÖMPESZ
(csöm-p-esz) mn. és fn. tt. csömpesz-t, tb. ~ek. Hitvány, törpe, idomtalan testalkotásu, tömpe.

*CSÖMPÖLY
(csöm-p-öly) fn. tt. csömpöly-t, tb. ~ök. Csomóba tekeredett, gömbölyödött valami, p. sár, ganaj, szőr, haj.

*CSÖMPÖLYÖDIK
(csöm-p-öly-öd-ik) k. m. csömpölyöd-tem, ~tél, ~ött. Csomósan öszvegömbölyödik, tekeredik. Csömpölyödik a ganajon heverő komondor szőre.

*CSÖND
l. CSĚND.

*CSÖNDES
mn. l. CSĚNDES.

*CSÖNDÍT
áth. l. CSĚNDÍT.

*CSÖNG
(csön-ög) l. CSĚNG. Hasonlóan: csöngés, csěngés, csöndít, csěndít, csöndűl, csěndűl, csöngetyű, csěngetyű.

*CSÖNK
(csöm-k) l. CSÖMEK, TÖNK.

*CSÖNKÖLY
(csöm-k-öly) fn. tt. csömköly-t, tb. ~ök. Csomódad, azaz csönk- vagy tönkalakú kemény test, különösen forgócsont.

*CSÖNKÖS
(csöm-k-ös) mn. tt. csönkös-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csomós, gömbös, csömbők. Csönkös faderék.

*CSÖNTÖRÖG
(csöm-t-ör-ög) önh. m. csöntörög-tem, vagy csöntörg-öttem, ~tél, vagy ~öttél, csöntörg-ött, htn. ~ni, vagy csöntörg-ěni. Balaton melléki tájszó, am. hentereg, fentereg, föntörög, vöntörög, mintegy testéből csömbölyt képezve forog, gurog.

*CSÖP
származékaival együtt, ú. m. Csöp, Csöpög, Csöppen, Csöppent stb., lásd: CSĚP, CSĚPP, CSĚPĚG stb.

*CSÖPÉTE
(csöp-ét-e) fn. tt. csöpété-t. Apró tövis, cseres, harasztos, bokros hely, Dunántúli szó. Másképen: csepéte, csepőcze. l. ezeket.

*CSÖPÖRÖDĚS
(csöp-ör-öd-és) fn. l. TÖPÖRÖDÉS és CSĚPĚRĚDÉS.

*CSÖPÖRÖDIK
(csöp-ör-öd-ik) k. m. csöpöröd-tem, ~tél, ~ött, lásd: CSĚPĚRĚDIK és TÖPÖRÖDIK.

*CSÖPÖRÖDÖTT
(csöp-ör-öd-ött) mn. tt. csöpörödött-et. 1) Aszott, fonnyadt, ránczosodott, máskép: töpörödött. Csöpörödött alma, körte, szilva; csöpörödött, ránczos bőrű boszorkány. 2) Cseperedett, aprónként nevekedő. V. ö. CSĚPĚRĚDIK.

*CSÖPPEL
(csöpp-el) áth. m. csöppel-t. Kicsinyel, a maga nemében mintegy cseppnyinek tart, mond. Átv. ért. olcsárol, kisebbít, gyaláz. Kemenesali tájszó.

*CSÖPÜ
(csöp-ü) l. CSĚPŰ.

*CSÖR
hangutánzó gyök, jelent 1) oly hangot, melyet valamely hánytvetett, kemény anyagból készült eszköz ad, pl. láncz; 2) némely állatok hangját, pl. a csörgő kacsáét, a szarkáét stb. Származékai: csörcs, csörög, csördűl, csördít, csörömp, csöröl, vagy csőröl, csörtet stb. Öszvetétellel: csörpör, csörrel, pörrel. 3) Azonos tör szóval, mint csörge, csörme, csörmelék gyöke.

*CSŐR
(cső-r, vagyis cső-orr) fn. tt. csőr-t, tb. ~ök. 1) A madarak állkapcsából kinyuló szarunemű és szájat, vagy ajakat képező tag, máskěp: madárorr. Hosszú, rövid, egyenes, görbe, hegyes, tompa, keskeny, széles csőr. A harkály csőrével vágja a fát. 2) l. CSŐRE.
Cső gyökből, némi hasonlatánál fogva, új alkotású szó.

*CSÖRALMA
(csör-alma) ösz. fn. Többféle almafajok, melyek magvai tágan vannak csutkáikban, s megrázva csörögnek.

*CSÖRCS
(csör-cs) fn. tt. csörcs-öt. Fémből készült fülbevaló, függő. Régi s elavult szó. Valószinűleg csörgő tulajdonságától kapta nevét.

*CSÖRCSE
(csör-cse) fn. tt. csörcsé-t, l. CSÖRCS.

*CSÖRCSELYE
(csör-cs-el-ő), tt. csörcselyé-t; l. CSÖRCS.

*CSÖRCSŐ
(csör-cs-ő, vagy csör-cs-ű) fn. tt. csörcsö-t; l. CSÖRCS.

*CSÖRD
(csör-d) elvont törzs, melynek gyöke a hangutánzó csör, származékai: csördít, csördűl. V. ö. - D, mint közép képző.

*CSÖRDÍT
(csör-d-ít) áth. m. csördít-ětt, htn. ~ni, v. ~eni, par. ~s. Valamit megmozdítás, ütés, dobás stb. által csör hangot adni kényszerít. Kardot csördíteni, lánczot csördíteni. Megcsördíteni a paizs oldalát.
Képzésre hasonló a zördít, dördít, kondít, csěndít és sok más, kiváltképen hangutánzó gyökökből származott igékhez.

*CSÖRDÍTÉS
(csör-d-ít-és) fn. tt. csödítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által eszközöljük, okozzuk, hogy csör hangot adjon valami. Láncz, kard csördítése.

*CSÖRDŰL, CSÖRDÜL
(csör-d-ül) önh. m. csördűl-t. Csör hangot ad. Csördűlnek a szekérre hányt vasszálak. Megcsördűl a lovas oldalán a kard. A földre, kőre esett láncz nagyot csördűlt.

*CSÖRDŰLÉS, CSÖRDÜLÉS
csör-d-ül-ěs) fn. tt. csördűlés-t, tb. ~ěk. Valami tárgynak, eszköznek ütés, megrázás stb. által csör hangot adása. Kardcsördűlěs, lánczcsördülés.

*CSŐRE
(cső-r-e) fn. tt. csőré-t. 1) Fecskendőnemű sebészi eszköz, híg gyógyszerek belövelésére az alfel nyilásán. (Klystier). 2) l. CSÓRÉ, PŐRE.

*CSÖREG
(csör-eg) fn. l. CSÖRGEKÍGYÓ.

*CSŐREG
(csőr-eg) fn. tt. csőreg-ět. Madárnem, mely aránylag igen nagy, öblös, fölötte vékony s fürészes szélű csőre által tűnik ki. (Rhamphasztos).

*CSÖREGE, CSŐREGE
(csör-eg-e) fn. tt. csöregé-t. Zsirban sült, forgácshoz hasonló, s igen törékeny tésztás étek neme. Máskép: csőröge, csörme, herőcze, forgácsfánk.

*CSŐREGEFŰZ
(csőrege-fűz) ösz. fn. Fűzfák egyik faja, melynek levelei láncsásak, kihegyzettek, kopaszok, alul-fölül egyszinűk, ikrás fürészfogúk. Ágai csak kicsiny ütésre is ízen eltörnek, mint a csöröge sütemény.

*CSÖREJ
(csör-ej) fn. tt. csörej-t, tb. ~ěk. Többszörözött, folytatott csör hang. Csörejjel járnak a běkóba vert rabok. Csörejt űt a csalitban futó szarvas. A kocsik csöreje miatt nem hallik a szó. Olyan, mint: dörej, zörej, moraj, zsibaj.

*CSÖRF
(csör-f) elvont, vagy kiavult törzs, jelent locskaságot, sok haszontalan beszédet, mint származékai: csörföl, csörfös mutatják.
Képzésre hasonló dölf, kajf szókhoz.

*CSÖRFÖL
(csör-f-öl) önh. m. csörföl-t. Csörgő, zörgő hangon locsog, jár a szája. Máskép: csěrfěl, cserěfěrél.

*CSÖRFÖS
(csör-f-ös) mn. tt. csörfös-t, v. ~et, tb. ~ek. Csahos, csörgő, zőrgő beszédű, zajosan beszélő, mint a csörgökácsa.

*CSÖRG
(csör-g, vagy -ög) l. CSÖRÖG.

*CSÖRGE
(csör-ög-e) fn. tt. csörgé-t. 1 Kiolvasztott szalonna maradványa, megsütött, vagy égetett szalonna rostja; máskěp: töpörtő (tepertő), töpörtyű. Húsos csörge. Öszvemegy, mint a csörge. (Km). Csörgével készitett pogácsa. Átv. ért. Kihányás, kivarasodás az ajakakon, vagy ajakak körül. Papcsörgét evett. (Km.), azaz csörge alakú kihányás van a száján. 2) Baranyai tájnyelven am. kis patak, csermely, csörgeteg.

*CSÖRGEALMA
(csörge-alma) lásd: CSÖRALMA.

*CSÖRGEDĚZ
(csör-g-ed-ěz) önh. m. csörgeděz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Patakról, csermelyről mondatik, mely apró kövecseken futva csör hanggal folydogál. Költői nyelvben használtatik a věrnek az erekben való folyásáról, vagy kiömléséről is. Tiszta magyar vér csörgedez ereiben.

*CSÖRGEDĚZÉS
(csör-g-ed-ěz-és) fn. tt. csörgedězés-t, tb. ~ěk. A pataknak, csermelynek, forrásnak folydogálása, midőn kövecseken haladván csör hangot ad.

*CSÖRGEDĚZET
(csör-g-ed-ěz-et) fn. tt. csörgedězet-ět. Azon folytonos csör hang, melyet hallani, midőn a patak, vagy csermely kövecseken folydogál.

*CSÖRGEDĚZŐ
(csör-g-ed-ěz-ő) mn. tt. csörgeděző-t. Ami folytonos csör hanggal folydogál. Csörgedező patakok, csörgedező forrásvíz.

*CSÖRGEKÍGYÓ
(csörge-kígyó) ösz. fn. Kígyófaj, mely élő fiakat szűl; farka végén átlátszó, bőrkeménységű, s egymással rétegesen öszvefüggő, hólyaghoz hasonló csuklói vannak, melyekkel csörgést indít. Csípése halálos. (Crotalus). Máskép: csőreg.

*CSÖRGELAPÓR
(csörge-lap-ór) ösz. fn. Növényfaj a lapórok neméből, csészéje sima, fényes, sárgás, szára veres pontokkal pettegetett; levelei ellenesek, láncsásak, nyeletlenek; murvái fürészfogasak. Máskép: csengő kóró, kakastaréj. (Rhinanthos crista galli).

*CSÖRGÉS (1)
(csör-g-es) fn. tt. csörgés-t, tb. ~ěk. Többszörött, folytonos csör hangzása valaminek. Kardcsörgés, lánczcsörgés, fegyvercsörgés, l. CSÖRÖG.

*CSÖRGÉS (2)
(csör-ge-és) mn. tt. csörgés-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csörgével készített, sütött, főzött. l. CSÖRGE. Csörgés pogácsa, csörgés gombócz, csörgés lángos. Átv. ért. csörgés száj, azaz kisebesedett, varas.
Szabatos kiejtéssel abban különbözik a csörgés főnévtől, hogy ebben az é élesebb, amabban tompább.

*CSÖRGET
(csör-g-et) áth. m. csörget-tem, ~tél, ~ětt, paran. csörgess. Valamely kemény testet úgy hányvet, ráz, mozgat, ver, hogy csör hangot adjon folytonosan. Pénzt csörgetni a zsebben; kardot csörgetni az utcza kövezetén; paizst csörgetni.

*CSÖRGETEG
(csör-g-et-eg) fn. és mn. tt. csörgeteg-ět. 1) Olyan patak, csermely, mely kövecseken csör hangot adva folydogál. 2) Jelző gyanánt mondatik oly folyókról, melyek kövecsen folydogálnak és csekélyek, minél fogva csörgésöket hallani.

*CSÖRGETÉS
(csör-g-et-és) fn. tt. csörgetés-t, tb. ~ěk. Valamely kemény testnek más kemény testtel olyatén öszveütése, mely többszörözött csörrel hangzik vissza. Kardcsörgetés, lánczcsörgetés.

*CSÖRGETŐ
(csör-ög-et-ő) fn. tt. csörgető-t. Eszköz, gyermeki játékszer, vagy madárijesztő készület, mely vagy emberi kéz, vagy szél által rázatva csörög. Máskép lágyítva: csörgetyű, mint: billentő, billentyű, förgető, förgetyű, s több hasonlók.

*CSÖRGETYŰ
(csör-ög-ety-ű) l. CSÖRGETŐ.

*CSÖRGŐ (1)
(csör-ög-ő) mn. tt. csörgő-t. Ami csör hangot ad. Csörgő láncz, csörgő szarka, csörgő kacsa, csörgő kígyó, csörgő szekér, csörgő sipka. Csörgő börgő.

*CSÖRGŐ
(csör-ög-ő) fn. tt. csörgő-t. 1) Érczből készült gomb-, teke-, vagy más alakú üreges szer, belül érczszívvel, vagy golyócskákkal ellátva, melyek rázás által csörögnek. Csörgő a szánkázók lovain; csörgő a bolondok sipkáján. 2) Azon golyócskák, melyek üregben rázás által hangot adnak.

*CSÖRGŐALMA
(csörgő-alma) l. CSÖRALMA.

*CSÖRGŐBOT
(csörgő-bot) ösz. fn. Csörgő karikával, gyűrüvel, gombbal stb. szerelt bot.

*CSÖRGŐDOB
(csörgő-dob) ösz. fn. Dob, melynek oldalán köröskörül csörgők függenek, melyet ököllel szoktak ütni.

*CSÖRGŐKÁCSA
(csörgő-kácsa) ösz. fn. Vadkácsák kisebb faja, mely igen sokat kiáltoz. Átv. ért. gúnyneve oly embernek, ki sokat locsog, csörföl.

*CSÖRGŐKÍGYÓ
(csörgő-kígyó) l. CSÖRGEKÍGYÓ.

*CSÖRGŐKORSÓ
(csörgő-korsó), ösz. fn. Szájas korsó, melyben apró golyócskák vannak ěgetett gerencsěrföldből. Ily korsó, ha üres, megrázva csörög, péld. az úgynevezett vászonkorsók.

*CSÖRGÖNCZ
(csör-g-öncz) ösz. fn. A csörgőkígyók legveszedelmesebb, legmérgesebb faja.

*CSÖRGŐRÉCZE
l. CSÖRGŐKÁCSA.

*CSÖRGŐRÉZ
(csörgő-réz) ősz. fn. Igen vékony lemezzé lapított sárgaréz, mely úgy fénylik, mint az arany, s minden rezzenésre csörög.

*CSÖRGŐRUCZA
(csörgő-rucza) l. CSÖRGŐKÁCSA.

*CSÖRGŐS
(csör-ög-ő-ös) mn. tt. csörgős-t, v. ~et, tb. ~ek. Csörgővel, vagy csörgőkkel ellátott. Csörgős dob, csörgős lovak, csörgős korsó. V. ö. CSÖRGŐ.

*CSÖRGŐSAPKA
(csörgő-sapka) ösz. fn. Csúcsos sapka, melynek végěn csörgő van; udvari bolondok sapkája.

*CSÖRGŐSZÁN
(csörgő-szán) ösz. fn. Szán, melyet csörgőkkel ellátott szerszámu lovak húznak.

*
CSŐRIGE. l. CSŐREGE.

*CSÖRKŐ
(csör-kő) ösz. fn. Belül üres kő, melynek üregěben kemény ásványtest van, mely, ha megrázzák, zörög.

*CSŐRLÉS
(cső-ör-öl-és). fn. tt. csörlés-t, tb. ~ěk. A fonalnak csőre gombolyítása, tekerése. V. ö. CSŐRÖL.

*CSŐRLŐ, CSÖRLŐ
(cső-ör-öl-ő), vagy csör-öl-ő) fn. tt. csőrlő-t. Takácsok eszköze, melylyel a fonalat csőkre gombolyítják, s melylyel azt a vetélőbe húzzák.

*CSÖRME
(csör-me) fn. tt. csörmě-t. Baranyában am. csörege, forgácsfánk, zsirban sült tésztás étel neme.

*CSÖRMELĚK
(csör-m-el-ék) fn. tt. csörmelék-et. Töredék, morzsalék, hulladék, ízék, mely az evő barom után a szénából, szalmából, kóróból stb. megmarad. Máskép törmölék a törmöl igétől. V. ö. TÖRMÖLGET.

*CSÖRÖG
(csör-ög) önh. m. csörög-tem, vagy csörgöttem, ~tél, v. csörgöttél, csörgött; htn. ~ni, v. csörgeni, v. csörgni. 1) Valamely kemény, szilárd test, más kemény testhez ütődvén csör hangot ad többször, vagy folytonosan. Csörögnek a nyargaló lovagok kardjai. Csörög a rabok lábain a láncz. 2) Mondatik némely madarakról, melyek nyers kiáltozó hangon szólanak, p. csörög a szarka, csörög a csörgő récze. Csörög a szarka, vendég jön. (Km). Csörög börög a szarka, násznagy akar lenni. (Lakod. vers). 3) Mondatik a kövecseken folydogáló kisebb vizekről. Csörög a patak. A finnben sirisen am. csörgök.

*CSÖRÖGÉS
l. CSÖRGÉS, fn.

*CSÖRÖGE, CSŐRÖGE
l. CSŐREGE.

*CSŐRÖL
(csőr-öl, v. cső-ör-öl) áth. m. csőröl-t, v. csőrlött, htn. ~ni, v. csőrleni. Fonalat csőre gombolyít, teker. Tehát vagy a cső szótól, vagy a csör hangutánzó gyöktől ered, minthogy nagy csörömpölěssel jár.

*CSŐRÖLĚS
l. CSŐRLÉS.

*CSÖRÖMP
(csör-ömp) fn. tt. öt. Jelent folytonos csör hangot, vagy azon eszközt, mely rázás által csörög, mint kolomp, dörömb, doromb, zörömb.

*CSÖRÖMPÖL
(csör-ömp-öl) önh. m. csörömpöl-t. Folytonosan és erősen csörög, vagy csörget valamit, pl. csörömpöl a vékony vasrudakkal megrakott, s köves uton haladó szekér; csörömpölnek a kazáncsináló rězmívesek.

*CSÖRÖMPÖLĚS
(csör-ömp-öl-és) fn. tt. csörömpölés-t, tb. ~ěk. Valamely szilárd kemény testnek, kölönösen ěrcznek erős és folytonos zörgése, csörgése.

*CSŐRÖND
(cső-r-önd) fn. tt. csőrönd-öt. Újhollandi emlős állat, mely egészben véve vizikígyóhoz hasonló, s száj helyett széles, lapos csőre van, mint a réczének. (Ornithorhynchus paradoxus).

*CSÖRÖTNEK
falu Vas megyében, helyr. Csörötnek-re, ~en, ~ről.

*CSÖRPÖR
(csör-pör) ösz. fn. Veszekedés, erős szóváltás, hangos perlekedés. Lesz csörpör. Nagy csörrel pörrel.

*CSÖRREN
(csör-ü-en v. csörr-en) önh. m. csörrent. Hirtelen egyes csör hangot ad. Csörren a vitěz oldalán a kard. Nagyot csörrent mellvasa, midőn elesett. Megcsörrent a fegyver markában.

*CSÖRRENĚS
(csör-ü-en-és, v. csörr-en-ěs) fn. tt. csörrenés-t, tb. ~ěk. Hirtelen egyes csör hang adása.

*CSŐRSZARV
(csőr-szarv) ösz. fn. Indiai madárnem, melynek homlokán szaruféle kinövés van. (Buceros rhinoceros).

*CSÖRT
(csö-r-t) kiavult törzsök, melyből csörtet, csörtöl, csörtöz igék származnak. Jelentése am. a csör szóé, a t betű által nagyobb nyomatosságot kapván. Olyan, mint göcsör göcsört, csopor csoport, hóbor hóbort stb.

*CSÖRTET
(csör-tet, v. csört-et) áth. m. csörtet-tem, ~těl, ~ětt, par. csörtess. Valamit csörögni késztet, úgy megüt, megráz valamit, hogy csörögjön. Kardot csörtetni az utcza kövezetén. Rablánczot, bilincset csörtetni.

*CSÖRTETÉS
(csör-tet-és, v. csör-t-et-és) fn. tt. csörtetés-t, tb. ~ěk. Szilárd testnek, pl. fegyvernek olyatén rázása, ütése stb., mely csör hangoztatással hat a fülekbe. Kardcsörtetés, puskacsörtetés.

*CSÖRTÖL
(csör-t-öl) önh. m. csörtöl-t. Fegyvert összeüt, vagy zördít. Kardjaikkal csörtölnek a harczolók.

*CSÖRTÖLÉS
(csör-t-öl-és) fn. tt. csörtölěs-t, tb. ~ěk. Öszveütődött fegyverek csörgése.

*CSÖRTÖLÖZ
(csör-t-öl-öz) önh. m. csörtölöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. Gyakran, vagy folytonosan csörtöl, fegyvert csörögtet, zörögtet.

*CSÖRTÖLÖZĚS
(csör-t-öl-öz-és) fn. tt. csörtölözés-t, tb. ~ěk. Gyakori, ismételt, folytonos csörtölés, fegyvercsörögtetés.

*CSÖRTÖZ
(csör-t-öz) m. csörtöz-tem, ~tél, ~ött. l. CSÖRTÖL.

*CSÖRTÖZÉS
(csör-t-öz-és) l. CSÖRTÖLÉS.

*CSŐS
(cső-ös) mn. l. CSŐVES.

*CSŐSEB
(cső-seb) ösz. fn. l. CSŐFEKÉLY.

*CSŐSCSĚBĚR
(csős-csěběr) ösz. fn. Cseber, vagy más hasonló edény, melyen a pálinkafőző üst csője keresztül megyen. Székely szó.

*CSŐSZ
(cső-sz) fn. tt. csősz-t, tb. ~ök. Mezőőr, mezőkerülő, ki a határban a tilosokra felügyel, s a tilosba menő marhát behajtja. Csősznek hívják, mert csővel (puskával) szokott járni. Balaton mellékén: botos, ha bottal jár. Dinnye-, kolompér-, kukoricza-csősz. Szabadon jár, mint a csősz lova. (Km). Csősz leszek én a nyáron, itt a pesti határon. (Népdal). Néha a csősz is lop. (Km). Megnyomta lábát a csőszökör. Km. Tájejtéssel: csőz.

*CSŐSZÁR
(cső-szár) ösz. fn. A csőnek szára, azaz szilárd, hengerded test, mely a csőnek, mint üregnek héját képezi.

*CSŐSZGUNYHÓ
(csősz-gunyhó) ösz. fn. Nádból, szalmából, kákából stb. készített púpos gunyhó, mely rendesen a határ magasabb helyén áll, délfelé nyiló alacson ajtóval, s gyakran górfa, azaz csőszlajtorja is van mellette, melyre felmászván a csősz kémleli a környéket.

*CSŐSZI
(cső-sz-i) mn. tt. csőszi-t, tb. ~ek. Csőszhöz tartozó, csőszre vonatkozó, csőszt illető. Csőszi kötelesség; csőszi felügyelés.

*CSŐSZIRMU
(cső-szirmu) ösz. mn. Minek szirmai, azaz viráglevelei csőalakúak. Csőszirmu növények. V. ö. SZIROM.

*CSŐSZKÉVE
(csősz-kéve) ösz. fn. A learatott gabonából a holdak vagy keresztek mennyiségéhez képest a csőszöknek járni szokott szalmás gabona. Köszönje meg, ha csőszkéve jut neki. (Km.)

*CSÖSZÖG
(csösz-ög) önh. m. A vastaghangu csoszog igének változata. l. CSOSZOG.

*CSÖT
hangutánzó elvont gyök. Származékai: csötebota, csötlik, csötönyöz, csötör. Rokon a cset, vastaghangon csat gyökkel.

*CSŐTE
(cső-te) fn. tt, csőté-t. Általán, hüvelyes vetemény, milyenek bab, borsó, lencse. Nevét magtartójának csőalakjától kapta.

*CSÖTEBOTA
(csöte-bota) ösz. mn. Mondják oly emberről, ki mentében gyakran csötlik-botlik. Csötebota csámpás ember.

*CSŐTÉR
(cső-te-ér) fn. tt. csőtér-t, tb. ~ěk. Tengeri férgek neme, melyeknek teste csőte- vagyis hüvelyalaku, melyek sziklákhoz és vízi növényekhez tapadnak, s ha nyugalmokban zavartatnak, a beleikben öszvegyűlt vizet kifecskendik. (Ascidia).

*CSŐTÉS
(cső-te-es) mn. tt. csőtés-t, v. ~et, tb. ~ek. Aminek csőteféle magtartója van. Csőtés vetemények.

*CSŐTISZTÍTÓLÁNCZ
(cső-tisztító-láncz) ösz. fn. Sajátságos lánczeszköz, melylyel a rozsdás, vagy akármely mocsokkal beszennyezett csőket megtisztogatják.

*CSÖTLIK
(csöt-lik, vagy csöt-öl-ik) k. m. csötl-ött, htn. ~eni. Sajátképen a lóról mondatik, mely mentében vagy futtában megbotlik, térdre bukik, meg fölkapaszkodik. Csötlikbotlik. Átv. ért. mondatik a nyitókás késekről s egyéb eszközökről, midőn előre vagy hátra csapódnak. Csötlik a rosz bicsak, csötlik az elszalasztott puskasárkány. Máskép: csetlik.

*CSÖTLŐBOTLÓ
(csötlő-botló) ösz. mn. Lásd: CSÖTEBOTA.

*CSŐTÖK
(cső-tök) ösz. fn. Különös tökfaj, melynek hosszú csőalakú szára, nyele van; nyakas tök, lopó tök. Borszívásra alkalmas, ha megérvén és megszáradván, a belét és magvát kiszedik.

*CSÖTÖL
l. CSÖTLIK.

*CSÖTÖNY
(csö-töny) kiavult törzsök, jelenti azon hangot, melyet hallani, midőn a láb valamibe ütődik, belebotlik. Származéka: csötönyöz.

*CSÖTÖNYÖZ
(csöt-öny-öz) önh. m. csötönyöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. Botorkálva, csoszogva megy.

*CSÖTÖR (1)
(csöt-ör) áth. mn. csötör-t, vagy csötr-ött, htn. ~ni, v. ~eni. Cseter, csavar, teker, úgy fordít valamit, hogy csöt, cset hangot ad. Rokona: gyötör.

*CSÖTÖR (2)
(csöt-ör) fn. tt. csötör-t, vagy csötröt, tb. ~ök, v. csötrök. Eredeti értelme: csavar, csavart, csavar formáju, öszvetekert stb., mely értelem él a csötör v. cseter igében, hasonlóképen a rokon származatú s alakú: csötrös, csitri, csutora szókban is. Jelenti a gabonamérünek negyedét, negyed részét. Négyes számot jelentő értelemben megvan e szó a szanszcrit: csatvar és csatur, zend: csatuvar és csathru, persa csár és csahar, kurd csar, hellen tettara, ir ceathair, török dört, czigány csár, latin quatuor, ettől a franczia quatre, olasz, spanyol quatro stb. szókban, miért is a szláv nyelv, hol csetri, stiri, stb. alakban él, azt egyedüli sajátjának nem tulajdoníthatja, mint számtalan másokat sem. V. ö. CSÖTÖR, áth. igét. és Cseter, Csetert, vagy Csötört neveket is.

*CSÖTÖRT
(csöt-ört) fn. tt. csötört-öt. Eredetileg csötör igének részesülője levén am. csavart, tekert, öszvetekert. Innen mostani tájdivatos jelentése: átmérő, átalló (diameter), másképen: csetert. Kenyér csötörtje, kalap csötörtje, azon hossza, mely előállana, ha a kalap öszvecsötörtetnék, vagy öszvenyomatnék, az egésznek körülbelől egy negyed része.

*CSÖTÖRTÖK
(l. CSÖTÖR) fn. tt. csötörtök-öt. Jelenti a hét negyedik napját, amennyiben első napja hétfő, második kedd (ketted), stb. Egyházi felosztás szerént azonban a vasárnap elsőnek vétetvén, csötörtök ötödik napot (feria quinta) jelent, s innen magyarázandó, hogy Csötörtökhely szepességi mezőváros Quintoforumnak neveztetik. Egyeznek vele a szerb tsetertek, cseh tswrtek stb. 2) Használtatik hangutánzó gyanánt ezen mondatban: Csötörtököt vetett puskája, azaz csöttent-csettent a sárkány, de a lőpor el nem sült. Nevezetesebb csötörtöki napok: zabáló vagy kövér csötörtök, azaz utósó csötörtök a farsangban; csonka csötörtök, azaz első csötörtök a nagy bőjtben; nagy vagy zöld csötörtök, azaz husvét előtti csötörtök, mely közvetlenül a nagypénteket előzi meg; áldozócsötörtök, azaz Urunk mennybemenetele napja, minthogy a katholikusoknál a husvéti gyónás és áldozás szakának ez utósó napja.

*CSÖTÖRTÖK
több helység neve, helyr. Csötörtök-re, ~ön, ~ről, vagy ~be, ~ben, ~ből.

*CSÖTÖRTÖKHELY
(csötörtök-hely) mv. Szepesben és puszta Szalában helyr. ~hely-re, ~ěn, ~ről.

*CSÖTÖZ
(csöt-öz) önh. m. csötöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. Láb alatt akadékoskodik, másokhoz csötlik, ütődik.

*CSÖTRÖS
(csöt-ör-ös) mn. tt. csötrös-t, vagy ~et, tb. ~ek. Gömörben am. rövidre vágott hajú, másutt: csitri. l. ezt.

*CSŐÜR
(cső-ür) ösz. fn. A csőnemű eszköznek, különösen álgyu-, puskacsőnek ürege.

*CSŐÜVEG
(cső-üveg) ösz. fn. Különös készületű, köszörűlt üveg, milyent a látcsővekbe alkalmaznak.

*CSŐVES
(cső-es, v. csöv-es) mn. tt. csöves-t, v. ~et, tb. ~ek. Csővel ellátott, minek csöve van, csővel bővelkedő. Csöves mértani asztal, csöves kukoriczaszár, csöves bot, csöves kút, csöves szirmu virágok.

*CSÖV
l. CSŐ. Elébbi alakjában oly ragok és képzők előtt használtatik, melyek önhangzóval kezdődnek (kivévén az é és i-t), mint: csöv-et, csöv-ek, csöv-em, csöv-es, csöv-ez stb., (de cső-ért, cső-ig).

*CSÖVECSKE
(csöv-ecs-ke) kics. fn. tt. csövecské-t. A maga nemében vagy aránylag kisded cső.

*CSÖVEG
(csöv-eg) fn. tt. csöveg-ět. Némely férgek csőalaku héja, burka.

*CSÖVELY
(csöv-ely) fn. tt. csövely-t, tb. ~ěk. 1) Halnem, csőalakú hosszu orral. (Fistularia tabacaria). 2) Tüskés csiga, melynek teste hat, s farka mintegy három hüvelyknyi hosszu. (Murex colus).

*CSÖVÉNY
(csöv-ény) fn. tt. csövény-t, tb. ~ěk. A madártollnak azon része, mely belül üres, és csövet képez. Csövényből metszett irótoll. Csövényben tartott kéneső.

*CSÖVESCSIGA
(csöves-csiga) ösz. fn. Csőalaku csiga, melynek hosszukás hengerded héja csövet képez.

*CSÖVESKÚT
(csöves-kút) ösz. fn. Kút, mely csövön adja fel a vizet, különböztetésül a kankalékos, vödrös stb. kutaktól.

*CSŐVIRICS
(cső-virics) ösz. fn. Növénynem a nyolczhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje négy metszésű, a hosszú magzat csúcsán, bokrétája négyszirmu, tokja hosszú cső, honnan a neve (Epilobium). Fajai: keskeny, rozmaringos, piros, szőrösödő, hegyi, négyszögü, derécze-, havasi csővirics.

*CSŐVÍZ
(cső-víz) ösz. fn. Víz, mely kútból, forrásból, vagy folyóból csövön szivárog valahová.

*CSŐZ
l. CSŐSZ.

*CSU
vagy CSÚ, elvont gyök, mely más-más családu származékokban különféle érteményü. 1) Hangutánzó a csúsz, csúz származékokban. 2) Kedélyhang a csúf, csúnya szókban. 3) Mint a csúcs, csúp gyöke rokon a cső, csöv szókkal.

*CSUB
elvont hangutánzó gyök, máskép: csob. Jelenti valamely lezuhanó testnek, vagy mozgó, hullámzó víznek csapkodó hangját. Kettőztetett végbötüvel, csubb, honnan: csubbot vetni am. csubokolni. Csubbot vetnek a csapkodó hullámok.

*CSUBOKOL
(csub-ok-ol) önh. m. csubokol-t. Az ütött, csapott, vagy hullámzó víz megütődve csub hangot ad; vagy a vízben úszó, taposó a vizet hangoztatja.

*CSUBOR
(csub-or) fn. tt. csubor-t, vagy csubrot, tb. ~ok, v. csubrok. A szövőszéken keresztbe vetett hosszú, erős rúd, melyre a szővendő fonalat tekerik. Azonos czobor szóval.

*CSÚCS, CSUCS
(1), (lásd: CSÚ) fn. tt. csúcs-ot. Felhangon csűcs, mi ismét am. a kicsinyített cső, azaz csőcs. Jelenti tulajdonkép a hěgyěs, szegletes, testnek legvékonyabb, legkeskenyebb részét, azaz végét. Tojás csúcscsa, orr csúcscsa. Csúcsra végződő szántóföld. Zacskó csúcscsa, csuklya csúcscsa. Rokon ért. jelenti valaminek tetejét, ormát. Hegy csúcscsa, torony csúcscsa, ház csúcscsa, süveg csúcscsa. A tyúkmony is megáll az asztalon, ha betöröd a csúcsát. (Km.) Csúcsra állítani valamit. A magas árvízból alig látszanak ki a fák csúcscsai. A szanszkritban csúdá tetőt, hegycsúcsot jelent.

*CSÚCS (2)
falvak Erdélyben; helyr. Csúcs-on, ~ra, ~ról.

*CSUCSA (1)
(csucs-a) fn. tt. csucsá-t. Lándsa. Eléjön a Régi magyar Passio (kiadta Toldy Ferencz), 170. lapján. l. CZUCZA.

*CSUCSA (2)
falu Erdélyben, Kolos megyében; ALSÓ~, máskép Acsucza, falu Zaránd megyěben; helyr. Csucsá-n, ~ra, ~ról.

*CSÚCSABLAK
(csúcs-ablak) ösz. fn. Nem négyszegű vagy hosszúkás, hanem hěgyěs alakú ablak, p. a gothmodorú épületekben.

*CSÚCSBOLT
(csúcs-bolt) ösz. fn. Gothmodorban épitett ív, mely keskeny s hěgyěsen végződő szögletű.

*CSÚCSFAL
(csúcs-fal) ösz. fn. Az épület homlokzatának fala, mely a tetővel egyirányos hajlásban mindig szűkebbre emelkedvén, hěgyěsre öszvemegy.

*CSÚCSFÖDÉL
(csúcs-födél) ösz. fn. Födél, mely az épület csúcsfalával együtt annak tetejét képezi. Ellentéte a lapos födélnek.

*CSÚCSGERENDA
(csúcs-gerenda) ösz. fn. Az épületfödelének tetőgerendája, mely az ollófákat összefoglalja.

*CSÚCSGOMB
(csúcs-gomb) ösz. fn. Gomb az épületfödél ormának végein, vagy szögletein.

*CSÚCSHĚGY
(csúcs-hěgy) ösz. fn. Kúpalaku hegy, melynek orma csúcsot kěpez, milyenek a tűzokádó hegyek.

*CSÚCSÍV
(csúcs-ív) ösz. fn. Hěgyěs szögletet képező ív az építésben.

*CSUCSKA
(csucs-ka) fn. tt. csucská-t. Kis csúcs, hěgyěcskéje valaminek. Fölhangon csücske.

*CSÚCSKŐ
(csúcs-kő) ösz. fn. A tűcsinálók hengerded köszörüköve, melylyel a tűket hegyesítik.

*CSÚCSKÖR
(csúcs-kör) ösz. fn. A hellen ellipsis magyarítására ajánlott új szó, máskép lásd: KÖRKÖR.

*CSÚCSKÖRÜ
(csúcs-körü) l. KÖRKÖRÖS.

*CSÚCSLYUK
(csúcs-lyuk) ösz. fn. Lyuk valamely épület csúcscsán.

*CSUCSOGAT
(csucs-og-at) áth. m. csucsogat-tam, ~tál, ~ott. Száját hěgyěsre, csúcsosra öszvehuzogatja, mintha csókolni akarna.

*CSUCSOM
falu Gömör megyében; helyr. Csucsom-ba, ~ban, ~ból.

*CSUCSOR
(csucs-or) fn. tt. csucsor-t, v. csucsr-ot, tb. ~ok, v. csucsr-ok. 1) Csucsos végü, dudorú, gömbölyü, csomódad test. Származékai: csucsorít, csucsorodik. 2) Növénynem az öthímesek seregéből és egy anyások rendéből, bokrétája kerékforma, ötszegü, porhonjai csúcsosan öszeállanak, mindenik porhon hegyén két orrlyuk, bogyója két rekeszű (Solanum). Fajai: klaris, keserédes, fakó, nagy bogyóju, kolompér- paradicsom- stb. csucsor. 3) Némely növények föld alatt termő gumós gyümölcse, milyenek burgonya, csicsóka stb.

*CSUCSORÍT, CSUCSORIT
(csucs-or-ít) áth. m. csucsorít-ott, htn. ~ni, vagy ~ani. Valamit hěgyěsre öszvehúz, czuporít. Száját csókra csucsorítja.

*CSUCSORÍTÁS, CSUCSORITÁS
(csucsor-ít-ás) fn. tt. csucsoritás-t, tb. ~ok. Valaminek hegyesre öszvehuzása.

*CSUCSORKA
(csucs-or-ka) fn. tt. csucsorká-t. Burgonya, kolompér, pityóka, földi alma.

*CSUCSORODÁS
(csucs-or-od-ás) fn. tt. csucsorodás-t, tb. ~ok. Valaminek hěgyěs, gömbölyűre öszvehuzódása. Száj csucsorodása.

*CSUCSORODIK
(csucs-or-od-ik) k. m. csucsorod-tam, ~tál, ~ott. Csúcsos végü gömbölyüre öszvehuzódik. Csókra csucsorodik a szája. Átv. ért. kedve csucsorodik, am. kedve kerekedik.

*CSUCSOROS
(csucs-or-os) mn. tt. csucsoros-t, v. ~at, tb. ~ak. Minek csucsorai vannak. Csucsoros növények. V. ö. CSUCSOR.

*CSÚCSOS, CSUCSOS
(csúcs-os) mn. tt. csúcsos-t, v. ~at, tb. ~ak. Hěgyěs, gúlaalakú, csúcsra kimenő, végződő. Csúcsos hegy; csúcsos csuklya; csúcsos száj; csúcsos süveg, kalap; csúcsos torony; csúcsos oszlop; csúcsos orr; csúcsos fej. V. ö. CSÚCS.

*CSÚCSOSAN
(csúcs-os-an) ih. Hegyesen, csúcscsal végződve. Csúcsosan visělni a kontyot.

*CSÚCSOSFAZÉK
(csúcsos-fazék) ösz. fn. Szűk száju tejes fazék, köcsög, kecseg.

*CSÚCSOSÍT, CSUCSOSIT
(csúcs-os-ít) áth. m. csúcsosít-ott, htn. ~ni. v. ~ani. Csúcsosra, hěgyěsre, hěgyěs gömbölyüre alakít, öszvehúz. Karót, faszeget csúcsosítani.

*CSÚCSOSÍTÁS, CSUCSOSITÁS
(csúcs-os-ít-ás) fn. tt. csúcsosítás-t, tb. ~ok. Csúcsosra alakítás.

*CSÚCSOSODÁS, CSUCSOSODÁS
(csúcs-os-od-ás) fn. tt. csúcsosodás-t, tb. ~ok. Csúcsossá, hěgyěs gömbölyüvé alakulás.

*CSÚCSOSODIK, CSUCSOSODIK
(csúcs-os-od-ik) k. m. csúcsosod-tam, ~tál, ~ott. Hěgyěssé, hěgyěs gömbölyüvé, csúcsossá leszen, hěgyěs alakot ölt. Csúcsosodik a szája. Két öszvefolyó víz között csúcsosodik a földköz. V. ö. CSÚCS.

*CSÚCSOSSZÁJU
(csúcsos-száju) ösz. mn. Öszvecsuporított száju. Csúcsosszáju leány, csúcsosszáju korsó.

*CSÚCSOSSZÖGÜ
(csúcsos-szögű) ösz. mn. Térről, vagy testről mondatik, mely hěgyěs szöget alkotva végződik. Csúcsosszögü határ, szántóföld; csúcsos szögű épület.

*CSÚCSOZ
(csúcs-oz) áth. m. csúcsoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valamit úgy metél, alakít, hogy hegye, csúcscsa legyen. Csúcsozni a tűt, kést, karót.

*CSUCSÚL, CSUCSUL
(csucs-úl, vagy csu-csu-ol) önh. m. csucsúl-t. Gyermeknyelven: aluszik. Csucsulj, csucsulj kis galambom, azaz alugyál.

*CSUCSÚLÁS, CSUCSULÁS
(csucs-ul-ás) fn. tt. csucsúlás-t, tb. ~ok. Gyermeknyelven: aluvás.

*CSÚCSÜVEG
(csúcs-üveg) ösz. fn. Üveg, illetőleg üvegből való palaczk, pohár, melynek csúcsos szája van.

*CSUD (1)
mint csuda és származékai gyöke látható csoda, csodál stb. alatt.

*CSUD (2)
v. CSÚD, tt. csud-ot. Az oroszok némely finn népséget csudok-nak neveznek. Azt gondolták s gondolják, hogy e csud név azonos a régi sküth (szittya) névvel. A csud kifejezés az Enari, vagy Anara körül lakó lappoknál azt teszi, mint a finn sota, s magyar csata; csud tehát am. csatanép, hadi nép, a csudeh (mely többes = csudok) pedig jelent nálok csatanépet, vagy csatározó, száguldó hadnépet. Közel az Enári egyházhoz magas hegy van: csudvár, melyen hajdan a lappokat bántó csatanép tartózkodott. S ezen nevezés legjobban illik azon népekre, kiket az orosz krónikák csudoknak neveztek, illenék egy szóval a hellén által nevezett sküth-ekre. A lapp csud jelentését, melyet a skuJ-ekre hajlandók vagyunk érteni, nagyon találólag kifejezi a magyar csatangol ige szó is (Sjögrén után Hunfalvy Pál).

*CSUDA (1)
CSUDÁL, származékaikkal együtt l. CSODA, CSODÁL stb.

*CSUDA (2)
népes puszta Bars megyében; helyr. Csudá-n, ~ra, ~ról.

*CSUDABALA
puszta Békés megyében; helyr. Csudabalá-n, ~ra, ~ról.

*CSUDAFA
(csuda-fa) ösz. fn. l. HIMBOLY.

*CSÚF
(csú-f) fn. és mn. tt. csúf-ot. 1) Külsőleg, de kivált erkölcsileg csúnya, utálatos, trágár, gyöngéd érzelmeket sértő, mások becsületét beszennyező, gúnyos. Csúf ember. Csúf beszéd. Csúf szókkal illetni valakit. Csúf néven híni. Bujaságra ingerlő csúf viselet. Csúf irás. 2) Mint főnév am. gúnytárgy, sértő tréfa. Csúfot űzni másokból. Nem illik szent dolgokból csúfot tenni. Kitették őt a világ csúfjára. Úgy szól rólam, mintha én volnék a világ csúfja. Csúfot csúffal viszonozni. Engem ugyan csúffá tettek.
Rokon csúnya szóval. V. ö. ezt. Hasonló jelentésüek az olasz ciofa, zuffa és német Schimpf. Képzőjére nézve a döl-f, csör-f, kaj-f szókon kivül alig van nyelvünkben mássa.

*CSÚFBESZÉD
(csúf-beszéd) ösz. fn. 1) Gúnyoló, gyalázó, rágalmazó beszéd. 2) Fajtalan, trágár, mocskos beszéd.

*CSÚFÍT, CSUFIT
(csúf-ít) áth. m. csúfít-ott, htn. ~ni, v. ~ani. 1) Csúnyává, rúttá, utálatossá tesz. Bőrhimlő csúfítja orczáját. A helytelen szabásu ruha elcsúfítja a termetét. Erkölcsi ért. gyaláz, csúfol, nevetség tárgyává tesz, szégyenít. Őtet ugyan megcsufították.

*CSÚFÍTÁS, CSUFITÁS
(csúf-ít-ás) fn. tt. csúfítás-t, tb. ~ok. Csúnyává tevés.

*CSÚFKÉP
(csúf-kép) ösz. fn. Valamit csúf, visszataszító vonásokkal ábrázoló kép, torzkép; undok, utálatos arcz, ábrázat.

*CSÚFKÖLTEMÉNY
(csúf-költemény) ösz. fn. Költemény, mely egyenesen valaki meggyalázását tűzte ki czélul. (Pasquille).

*CSÚFNÉV
(csúf-név) ösz. fn. Gúnynév, melyet csúfolódásból, gúnyból, nevetség okáért adnak valakinek; becstelen név, mert az igazi nevet a magyar becsületes névnek mondja. Mi a kegyelmed becsületes neve?

*CSÚFOL, CSUFOL
(csúf-ol) áth. m. csúfol-t. Csúfnéven hí, gúnyol, kinevet, kikaczag valamiért, vagy valamivel boszont. Kicsúfolni, megcsúfolni. Könnyű a szegényt kicsúfolni, de nehéz fölruházni. Km.

*CSÚFOLÁS, CSUFOLÁS
(csúf-ol-ás) fn. tt. csúfolás-t, tb. ~ok. Csúfnévvel illetés, gúnyolás, kinevetés, valamivel boszontás, valamely hibának vagy hiba gyanánt vett dolognak szemtül-szembe, s ingerkedő felhányása.

*CSÚFOLKODÁS, CSUFOLKODÁS
(csúf-ol-kod-ás) l. CSÚFOLÓDÁS.

*CSÚFOLKODIK, CSUFOLKODIK
(csúf-ol-kod-ik). l. Csúfolódik.

*CSÚFOLÓDÁS, CSUFOLÓDÁS
(csúf-ol-ód-ás) fn. tt. csúfolódás-t, tb. ~ok. Valakinek gyakori, folytonos csúfnévvel, gúnynyal illetése, holmi hibák emlegetésével szántszándékos boszontása. A csúfolódást hevenyében legjobb félbeszakasztani. (Km.)

*CSÚFOLÓDIK, CSUFOLÓDIK
(csúf-ol-ód-ik) k. m. csúfolód-tam, ~tál, ~ott. Mást csúfnevekkel halmoz, gúnyokkal folytonosan illet, hibák felhányásával nevetségessé tenni iparkodik. Többes számban viszonyos gúnyolódást jelent. Mit csúfolódtok gyermekek? azaz mit csúfolgatjátok egymást.

*CSÚFOLÓDÓ, CSUFOLÓDÓ
(csúf-ol-ód-ó) mn. tt. csúfolódó-t. Aki mást csúf- vagy gúnynevekkel illet, nevetség tárgyává tesz. Csúfolódó pórsuhanczok, csúfolódó szónok, csúfolódó versezet.

*CSÚFOLÓDVA, CSUFOLÓDVA
(csúf-ol-ód-va) ih. Gúnyolódva, nevetséget csinálva, éles tréfákkal sértegetve, alacsonyítva. Az alacson lelkek a legszentebb ügyről is csúfolódva beszélnek. Vallásról, erényről, nemzetiségről soha sem szabad csúfolódva szólani.

*CSÚFOLÓLAG
(csúf-ol-ó-lag) ih. Csúfoló módon, gúnyolóképen.

*CSÚFONDÁR
(csúf-ond-ár) fn. tt. csúfondár-t, tb. ~ok. Másokat csúfolni, gúnyolni szerető. Rendesen os képzővel: csúfondáros, mint csaplár, csapláros. Eredetileg valószinüen csúfoldár, azaz csúfolódár lehetett.

*CSÚFONDÁROS
(csúf-ond-ár-os) mn. l. CSÚFONDÁR.

*CSÚFONDÁROZ
(csúf-ond-ár-oz) önh. m. csúfondároz-tam, ~tál, ~ott. Csúfolódást gyakorol, csúfolódik.

*CSÚFONDÁRSÁG
(csúf-ond-ár-ság) fn. tt. csúfondárság-ot. Csúfolódó tulajdonság. Csúfondárságáról ismeretes gúnyiró.

*CSÚFOS, CSUFOS
(1), (csúf-os) mn. tt. csúfos-t, v. ~at, tb. ~ak. Gyalázó, becstelenítő, gúnynevetséget okozó, csúfságos. Csúfos elmellőzés, csúfos hátrálás, csúfos gyávaság, csúfos megszólás.

*CSÚFOS, CSUFOS
(2), (csúf-os) fn. tt. csúfos-t, ~ok. Alakos, bohócz. Kiavult régi szó.

*CSÚFOSAN
(csúf-os-an) ih. 1) Csúffá téve; gúnyt, gyalázatot szenvedve. Csúfosan visszautasítani valakit. Csúfosan megfutamlani az ellenség elől. 2) Csúnya módon, illetlenül, gyalázatosan. Csúfosan viselni magát. Csúfosan bántak vele.

*CSUFPÉNZ
(csuf-pénz) ösz. fn. 1) A tett szolgálat- s érdemlett dijnál sokkal csekélyebb fizetés. 2) Szembeszökőleg aránytalan ár, melyet valamely áruért ajánlanak vagy adnak.
A német Spottgeld után csinált idegenszerű szó, helyesebben magyarul: potompénz, potomár.

*CSÚFSÁG
(csúf-ság) fn. tt. csúfság-ot. 1) Csúnyaság, illetlenség. Ez csúfság, mit ti velem tesztek. 2) Sértő tréfabeszéd, gúnyoló nevetség. Csúfsággal illetni valakit. Csúfságot csinálni valamiből. Csúfságból nagy czímet adni valakinek.

*CSUFSÁGBÓL
(csuf-ság-ból) ih. Gúnyképen, nevetségből. Csufságból köszöngetni valakinek. Csufságból dicsérni valamit. Csufságból másnak boszantására tenni valamit.

*CSUFSÁGOS
(csuf-ság-os) mn. tt. csufságos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Csúfsággal járó, igen csúf, a gyöngéd erkölcsi érzést, becsületet fölötte sértő, gyalázatos. Csufságos gúnyiratok.

*CSUFSÁGOSAN
(csuf-ság-os-an) ih. Igen csúful, fölötte gyalázatosan.

*CSÚFSZÓ
(csúf-szó) ösz. fn. Csúfnév, vagy akármily szó, mely valakit nevetség tárgyává tesz; gúnyczím, mely akár valódi, akár ráfogott testi vagy lelki hibáját említi valakinek. Vásott utczai gyermekek, miveletlen emberek stb. csúfszavai.

*CSUFUD
falu Erdélyben, Alsó-Fejér megyében; helyr. Csufud-on, ~ra, ~ról.

*CSÚFUL
(csúf-ul) ih. Gyalázatosan, csúf módon, becstelenűl, szégyent vallva, nevetségesen. Csúful járni, csúful megfutamodni, csúful bánni valakivel, csúful megbukni.

*CSÚFÚL, CSUFUL
(csúf-úl) önh. mn. csúfúl-t. Csúf alakot ölt, csúnyává, utálatossá leszen. Ezen ember napról-napra jobban csúfúl. Mily szép volt, s mint elcsúfúlt! Különbözik tőle csúfol.

*CSÚFÚLÁS, CSUFULÁS
(csúf-úl-ás) fn. tt. csúfúlás-t, tb. ~ok. Csunyává, utálatossá levés.

*CSUH
elvont hangutánzó gyök, származékai: csuha, csuhi, csuhu, csuhé, csuhaszt stb. Jelentése suhanás, suhogás, t. i. ugyanaz, ami a rokon alakú suh gyöké.

*CSUHA
(csuh-a = csuh-ó, vagy suho-gó) fn. tt. csuhá-t. 1) A palóczoknál és Somogyban am. szűr, hosszú szűr. Baranyában: ruha, gúnya. 2) Szerzetesek vastagabb és durvább kelméből készitett hosszú ruhája. Fölvenni vagy levetni a csuhát. Barátcsuha. Közelebb az ing a csuhánál. (Km.) Csuhát öltött, csuhába öltözött, azaz szerzetessé lett. 3) A régieknél felső köntös, milyent a főurak, sőt királyok is viseltek. Ulászló kincstartója irja: Eadem die (29. Sept. 1495.) pro subduccione unius vestis Chuha de commissione Re Mtis sarcita de Tafatis emte sunt ulne 5. stb.
Rokon vele a török csoha v. csuha (posztó), perzsa csukha (1) vestis e lana contexta; 2) vestis monachorum), arab csiváb, német Tuch? stb.

*CSUHADÁR
(csuha-dár, v. ~tár) fn. tt. csuhadár-t, tb. ~ok. Régies szó, jelent ruhatárt, ruhatartót, tehát helyesebben: csuhatár.

*CSUHÁS
(csuh-a-as) mn. tt. csuhás-t, v. ~at, tb. ~ak. Csuhát viselő, csuhával bíró, kinek csuhája van. Csuhás barátok.

*CSUHASZT
(csuh-aszt) önh. m. csuhaszt-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Göcsejben am. fillent, hazud. Azonos csuvaszt, suhaszt igékkel, t. i. átv. ért. aki hazud, mintegy mintegy kicsuvad, kisuhan szájából a fillentés.

*CSUHÉR
(csuh-ér) fn. tt. csuhér-t, tb. ~ok. Csőcselék, kóborló, csavargó, korhelypajtás; csiribiri, csürhe ember.

*CSUHI
(csuh-i) l. CSUHU.

*CSUHU
(csuh-u mintegy suh-u) = suh-ó = suh-og-ó) fn. tt. csuhu-t. Kákanemű vízi növény, Máskép: csuhi.

*CSUHÚJJ
(csuh-újj) ösz. fn. Csuha újja, szűrújj.

*CSUJAFALVA
helység Bihar megyében; helyr. Csujafalvá-n, ~ra, ~ról.

*CSUJTÁR
l. CSÓTÁR.

*CSUK
hangutánzó önálló gyök, áth. m. csuk-tam, ~tál, ~ott. 1) Kaput, ajtót, ablakot, födelet betesz. Éjjelre becsukják a házkaput. Csukd be az ajtót, ablakot, a pipa födelét. Csukni kevesebb, mint zárni. l. ZÁR. 2) Képes kifejezésben mondatik épületről, vagy eszközről, edényről, melynek kapuja, ajtaja, födele stb. van. Becsukni az ólat, az istálót, a pinczét, a ládát, a pipát. Késő akkor ólat csuknod, mikor oda már tehened. Km. Pénzes ládát, pinczét jó csukva tartani. Km. 3) Mondatik személyről, vagy tárgyról, kit vagy mit valahová betesznek, hogy ki ne jöhessen. A baromfiakat ketreczbe, a malaczokat ólba csukni. 4) Rejt, elrejt, eltakar. A tolvajok elől elcsukta pénzét. 5) Mondatik a szemről, szájról, pl. becsukni a szemeket a nagy por elől; csukd be a szádat, am. hallgass, ne fecsegj. Öszvetételek: becsukni, elcsukni, rácsukni (az ajtót), kicsukni, azaz kirekeszteni. Felcsukni németes kinyitni helyett. Származékai: csuka, csukkan, csuklik, csukló, csukor, csukúl.
Rokonai a hellen koklw, a latin cingo, a szanszkrit kuç, kucs.

*CSUKA
(csuk-a) fn. tt. csuká-t. Igen torkos, ragadozó hal a folyókban, tavakban, hosszukás és fölül lapos fejjel, széles, nagy szájjal és éles fogakkal.
Húsa fehér, kemény és jó izű. Tormás csuka, füstölt csuka. (Esox Lucius). Csuka csukával él. Km. Csukafog tanitá embert fürészelni. Km., azaz a természet adott utasítást a mesterségekre. Megtalálta egyik csuka a másikat. Km.
Megvan a török nyelvben (csuke v. csuka, vagy csuka baleghe, Hindoglu szerént: espčce d'étourgeon), és a szláv nyelvekben is. Finnűl: hauki.

*CSUKAFAKÓ
(csuka-fakó) ösz. fn. Minek olyan szine van, mint a csukának, azaz igen világos fakó, mely hamuszinbe megy által. Csukafakó paripa.

*CSUKAFEJ
(csuka-fej) ösz. fn. 1) Csuka nevű hal feje. 2) Sebészi eszköz, idegen testek kivételére a bárzsingból.

*CSUKAHEGEDŰ
(csuka-hegedű) ösz. fn. Hosszukás, keskeny kis hegedű, gyermekjátékra való, vagy milyennel némely vak koldusok hegedülnek búcsukon, vásárokon.

*CSUKALÓCZ
falu Zemplén megyében; helyr. Csukalócz-on, ~ra, ~ról.

*CSUKÁRD
falu Pozsony megyében; helyr. Csukárd-on, ~ra, ~ról.

*CSUKÁS (1)
(csuk-a-as) mn. tt. csukás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Csukákkal bővelkedő; csukás folyó. 2) Csukával készített étel. Csukás leves, csukás becsinált.

*CSUKÁS (2)
(csuk-ás) fn. tt. csukás-t, tb. ~ok. Ajtónak, kapunak, ablaknak, födélnek stb. betevése. Ajtócsukás, kapucsukás.

*CSUKASZÍN
(csuka-szin) ösz. fn. Olyan szín, mint a csukáé, azaz hamvas fakó, vagy hamvas szürke.

*CSUKASZINŰ
(csuka-szinű) ösz. mn. Szinre a csukához hasonló. Csukaszinű hajtókás határezred.

*CSUKASZKODIK
(csuk-asz-kod-ik) k. m. csukaszkod-tam, ~tál, ~ott. Maga magát elcsukja, elrejti, zárkozik, az ajtót, kaput magára zárja. Szobába, kamarába csukaszkodni. Az emberek elől elcsukaszkodni.

*CSUKKAN
(csuk-van, v. csukk-an) önh. m. csukkan-t. Kapu, ajtó, ablak, födél, v. valamely nyilt, tárt eszköz hirtelen becsapódik, betevődik. Hirtelen támadt szélben becsukkan az ajtó. Becsukkan az erős rugóju kés, bicsak.

*CSUKKANÁS
(csukk-an-ás) fn. tt. csukkanás-t, tb. ~ok. Hirtelen becsapódás.

*CSUKLADOZÁS
(csuk-l-ad-oz-ás) fn. tt. csukladozás-t, tb. ~ok. Gyakori, folytonos csuklás. Csukladozás miatt nem képes szólni. V. ö. CSUKLÁS.

*CSUKLADOZIK
(csuk-l-ad-oz-ik) k. m. csukladoz-tam, ~tál, ~ott. Gyakorta csuklik. V. ö. CSUKLIK. A nagy sirásban, zokogásban csukladozik.

*CSUKLÁS
(csuk-l-ás) fn. tt. csuklás-t, tb. ~ok. A légcsőnek görcsös öszvehuzódása, melyet rendszerint akaratlanul kitörő bizonyos hang kísér, a csuk hanghoz hasonló. Szintén e hangot utánozza a német Schluchzen, persa szakl-idan.

*CSUKLÁSZ
falu Trencsén megyében; helyr. Csuklász-on, ~ra, ~ról.

*CSUKLIK
(csuk-l-ik) k. m. csukl-ott, htn. ~ani. 1) Arról mondatik, kinek gőgsípja, vagy légcsője görcsösen öszvehuzódik, s ennek következtében akaratlanul szakadozott hang ömlik ki belőle. V. ö. CSUKLÁS. 2) Ami rendes állásából, helyzetéből félre-, vagy kificzamodik, előre, vagy hátra csukódik. Csuklik a ló lába; csuklik, hátra csuklik a rosz rugóju kés, bicska.

*CSUKLÓ (1)
(csuk-ol-ó) mn. tt. csukló-t. A légcsőnek görcsös öszvehuzódása miatt akaratlanul bizonyos csuk hangokra fakadó. Csukló beteg. V. ö. CSUKLIK.

*CSUKLÓ (2)
(csuk-ol-ó) fn. tt. csukló-t. Forgó csont helye. Térdcsukló, boka csuklója. Csuklóban eltörött a ló lába.

*CSUKLÓIZÜLÉS
(csukló-izülés) ösz. fn. A forgócsontoknak azon mozgékony öszvefüggése, melynél fogva azok egymást a csuklóban felváltják, s egymás helyére odaillenek. (Ginglymus).

*CSUKLYA
fn. tt. csuklyá-t. 1) A szűrnek, gubának sapkaforma csúcsos gallérja, melyet a fejre lehet húzni, csukni. Képes kifejezésben a székelyeknél, mint rész jelenti az egészet is, azaz a szűrt. 2) Különösen némely szerzeteseknél gallérforma nyakbavető, csúcsos sapkával ellátva, melyet szintén a fejre lehet húzni. Mész, bors, csuklya sok roszat elfödöz. (Km). Csuklyába bújni, csuklyát ölteni. 3) Fűszerek takaró papirosa a kalmárboltokban, minthogy ennek is csúcsos alakja van.
A régieknél eléfordul ily alakban is: kuklya, honnan valószinű, hogy a szerzetesek által behozott latin cuculus-ból képeztetett.

*CSUKLYÁS
(csuklya-ás) mn. tt. csuklyás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Kinek, vagy minek csuklyája van, csuklyába öltözött. Csuklyás szűr, csuklyás guba, köpeny. Csuklyás barát. Csuklyás galamb, melynek hátrahajló tollbúbja vagyon.

*CSUKLYÁSAN
(csuklya-as-an) ih. Csuklyával fölszerelve, csuklyát viselve. Csuklyásan készített úti köpeny. Csuklyásan járó barátok.

*CSUKLYÁSLEVELŰ
(csuklyás-levelű) ösz. mn. A természetrajzban mondják növényekről, melyeknek szivded levelei öszvehajlanak, s egymásra borulnak.

*CSUKLYÁZ
(csuklya-az) áth. m. csuklyáz-tam, ~tál, ~ott. 1) Csuklyával ellát, csuklyát varr valamely ruhára. Csuklyázni a szűrt, csuhát. 2) Csuklyába öltöztet, csuklyába burkol. Esőben, hidegben felcsuklyázni a fejet.

*CSUKÓDIK
(csuk-ód-ik) belsz. m. csukód-tam, ~tál, ~ott. Mondatik kapuról, ajtóról, ablakról, mozgékony födélről stb., midőn mintegy magoktól behajlanak, betevődnek. Átv. ért. mondjuk szemről, szájról, midőn önkénytelenül bezáródnak. Álmosság miatt becsukódott a szeme.

*CSUKÓKA
(csuk-ó-ka) fn. tt. csukóká-t. Növénynem, a kétfőbb hímesek seregéből és födetlen magvúk rendéből; csészéje két ajakú, felső ajakán egy pikkely vagy taréj van, mely virágzás után ráborul a csésze szájára s azt bezárja. (Scutellaria) Fajai: havasi, vízmelléki, nyillevelű, kis, nyulánk stb. csukóka.

*CSUKOL
(csuk-ol) önh. l. CSUKLIK.

*CSUKOLVA
(csuk-ol-va) ih. Csukló állapotban, csuklással párosulva. Nagy sirás miatt csukolva panaszkodott.

*CSUKOMÁNY
(csuk-o-mány) fn. tt. csukomány-t, tb. ~ok. Nyitravölgyi tájszó a közös szokásu zár értelmében. Ajtó csukománya = zára.

*CSUKOR
(csuk-or) fn. tt. csukor-t, v. csukrot, tb. csukrok. 1) Bokor, öszvefűzött virág, teljes szirmu virág. Virágcsukor. 2) Bokorra kötött, fűzött szalag, p. csukor a kalapon, csukor a nyakszalagon, az övkötőn; csukorra kötni, csukorra szedni, fűzni a szalagot. Erdélyi szó, s ajánlandó a németes másli helyett. Néhutt: bokor.
A sínai nyelvben tszung, am. plura simul ligare vel capere; capillos colligere; omnes, simul.

*CSUKROS
(csuk-or-os) mn. tt. csukros-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Aminek sűrüen nőtt, teljes, bokros szirmai vannak. Csukros szegfű, ibolya. 2) Bokorra kötött, több rétegekbe fűzött. Csukros szalag, öv.

*CSUKROSAN
(csuk-or-os-an) ih. Bokrosan, bokorba kötve, fűzve. Csukrosan kötni, viselni a kalapszalagot.

*CSUKROZ
(csuk-or-oz) áth. m. csukroz-tam, ~tál, ~ott. Fodroz, bodroz, bokroz, p. szalagot, kötőt, vagy valamely öltözéket fodros, bokros szalaggal ékesít.

*CSUKROZÁS
(csuk-or-oz-ás) fn. tt. csukrozás-t, tb. ~ok. Fodrozás, bokrozás.

*CSUKVA
(csuk-va) ih. Betéve, zárva, elrejtve. Pénzes ládát, pinczét jó csukva tartani. Km.

*CSULA
falu Kővár vidékén; KIS~, NAGY~, falvak Erdélyben; helyr. Csulá-n, ~ra, ~ról.

*CSULÁK
(csul-ák) fn. tt. csulák-ot. Füles fa edény, dézsa. Nyitravölgyi tájszó. V. ö. CSULYA.

*CSULYA
(csu-lya) mn. tt. csulyá-t. 1) Nógrádban am. apró fülü. Különösen, ilyen juh. 2) Hevesben am. lelógó, lefityegő fülü, vagy szélü. Csulya disznó. Csulya kalap, melynek karimája lefityeg. Máskép: csulyi.

*CSULYAFALVA
l. CSUJAFALVA.

*CSUM
l. CSOM.

*CSUMA
(csum-a) fn. tt. csumá-t. 1) Gyümölcs szára, pl. meggy vagy cseresnye csumája. Rokonok vele: csoma. 2) Mirigyes, ragadós nyavalya, kelés, fekély. Rokon vele: csomó.

*CSUMÁZ
(csum-a-az) önh. m. csumáz-tam, ~tál, ~ott. Csumával, azaz gyümölcsszárral, például cseresnyecsumával szakgatósdit játszik. Kecskeméti szó.

*CSÚN (1)
l. CSÚNY.

*CSÚN (2)
falu Mosony megyében; helyr. Csun-on, ~ra, ~ról, vagy ~ba, ~ban, ~ból.

*CSUNDA
(csun-, v. csuny-da) mn. tt. csundá-t. Csunya, piszkos, mocskos, dancs. Erdélyies.

*CSUNGA
(csung-a, azaz csüng-e) fn. tt. csungá-t. Földi mogyoró, máskép: bubujicska, baraboly, mogyoró saláta, csemege bürök. Székely szó. (Chaerophillum bulbosum).

*CSÚNY
vagy CSÚN elvont gyöke csúnya, csúnyít stb. származékoknak. Értelménél fogva ellentéte csin szónak, s mint látjuk a különbséget csak az ú és í betük teszik, amaz távolitást távolítani valót, ez közelitést jelentvén. V. ö. I betű.

*CSÚNYA, CSUNYA
(csúny-a) mn. tt. csúnyá-t. Rút, undok, utálatos, piszkos, szennyes. Persáúl: zsan. Ellenkezőji: szép, csinos, tiszta, díszes. A csúf szóval rokon, de ez utóbbi inkább szellemi értelemmel bír. Csúnya pofa, csúnya ruha, csúnya bogár, csúnya ganaj. Nehéz a csúnyát szépen kimondani. Km. Néhutt a köznép főnévül is használja szeméremtest és alfel helyett. Oly rongyos, hogy a csúnyája is kilátszik. Gömörben: csúnya féreg, am. farkas.

*CSÚNYÁLKODÁS, CSUNYÁLKODÁS
(csúny-a-al-kod-ás) fn. tt. csúnyálkodás-t, tb. ~ok. Csintalankodás, illetlen, nem szép magaviselés.

*CSÚNYÁLKODIK, CSUNYÁLKODIK
(csúny-a-al-kod-ik) k. m. csúnyálkod-tam, ~tál, ~ott. Csintalankodik, pajkosan beszél, vagy cselekszik.

*CSÚNYÁN, CSUNYÁN
(csúny-a-an) ih. lásd: CSÚNYÁUL.

*CSÚNYASÁG, CSUNYASÁG
(csúny-a-ság) fn. tt. Undokság, piszkosság, szemét, ganaj, piszok, szenny. Teli van udvara csúnyasággal. Szellemi ért. alávalóság, illetlenség. Csúnyaság, mit némely emberek a ranghajhászat miatt elkövetnek.

*CSÚNYÁUL, CSUNYÁUL
(csúny-a-ul) ih. Rútul, utálatosan, mocskosan, piszkosan, helytelenül, gyalázatosan, alávaló módon. Csúnyául bemocskolta ruháját. Csúnyául viseli haját. Csúnyául bánt alattvalóival, cselédeivel.

*CSÚNYÁZ, CSUNYÁZ
(csúny-a-az) áth. m. csúnyáz-tam, ~tál, ~ott. 1) Csúnyának nevez, csúnya czimmel illet, azt mondja valakinek: te csúnya. 2) Mocsokkal, szennyel, berútít, bemocskol, bepiszkol.

*CSÚNYÍT, CSUNYIT
(csúny-ít, v. csúny-a-ít) áth. m. csúnyít-ott, htn. ~ni, v. ~ani. 1) Csúnyává, rúttá, mocskossá, utálatossá tesz. Ruhát csúnyítani. Udvart, házat, szobát becsúnyítani. Arczát a himlő elcsúnyította. 2) Helyragos névvel am. szükségét végzi, ganajával bemocskít. Ágyba csúnyítani. Padra, utcza közepére csúnyítani. Valakinek szóval a szájába csúnyítani.

*CSUNYITT
(csuny-itt, azaz csunyí-tott) mn. tt. csunyitt-at. Baranyában am. veszett, dühös. Csunyitt eb.

*CSÚNYÚL, CSUNYUL
(csúny-a-úl) önh. m. csúnyúl-t. Csúnya, azaz rút, utálatos alakot ölt. Borbibircsóktól csúnyúl az arcz.

*CSUNYUTT
l. CSUNYITT.

*CSUP (1)
elvont gyök, melyből csupa, csupán, csupasz szók számaztak. Jelent közelebbről meztelent, kopaszt, minden melléklet nélkülit, puszta, egy elemű lényt. Eredeti értelme azonos csup, v. csúp főnévével.

*CSUP (2)
CSÚP, fn. tt. csup-ot. Jelenti valaminek hegyét, csúcsát, tetejét. Innen: csupor, csuporodik, csuporít, és ezek származékai. Finnűl: huippen.
Alapfogalomban hasonlók hozzá a magyar hup, mint a hupa, hupás (hátahupás) gyöke, és kúp; továbbá a német Kuppe, Guffel, Zipfel, perzsa tepe, sínai csí (apex, summum) stb.

*CSUP (3)
falu Szala megyében; helyr. Csup-ra, ~on, ~ról.

*CSUPA
(csup-a) mn. tt. csupá-t. Tiszta, merő, puszta, egyedüli. Csupa vizet inni. Csupa német, ki csak németül tud. Csupa hazugság. Nem sokat ér a csupa hallom, mondom. (Km). Csupa szép szóval, igérettel jól nem lehet lakni.

*CSUPÁDON
(csup-a-ad-on) ih. Minden másnemű járulék nélkül, a maga nemében egyedűl, pusztán, merőn, tisztán. Csupádon csupa polyva, minden mag nélkül. Csupádon csupán, egyedülest, egyes egyedül.

*CSUPÁL
(csup-a-al) áth. m. csupál-t. Baranyában am. kendert nyű, kendert szakgat, a földből kitép. Gyöke csup, rokon a csíp, tép igékkel.

*CSUPÁN
(csup-a-an) ih. Egyedül, csak, minden más nélkül, tisztán, pusztán, merően. Csupán csak azt akarám mondani.

*CSUPASZ
(csup-asz) mn. tt. csupasz-t, tb. ~ok. Meztelen, kopasz. Különösen mondatik a tollatlan madárfiakról. Csupasz veréb. Képzésre hasonló kopasz, dobasz, horpasz szókhoz. Törökül: csďplak, v csďblak.

*CSUPASZON
(csup-asz-on) ih. Meztelenül, kopaszon, hajatlanul, szőr vagy tollak nélkül.

*CSUPASZCZIKÁJU
(csupasz-czikáju) ösz. mn. Minek csupasz czikája van. V. ö. CSUPASZ és CZIKA.

*CSUPASZDAD
(csup-asz-dad) mn. tt. csupaszdad-ot. Kopaszka, minek alig van kis héja, meze, szőre, haja. Csupaszdad fej.

*CSUPASZGYÖKERŰ, CSUPASZGYÖKŰ
(csup-asz-gyökerű, v. gyökű) ösz. mn. Minek gyöke nem szálas, nem ágas bogas, hanem sima meztelen. Csupaszgyökű növények.

*CSUPASZMAGÚ
(csupasz-magú) ösz. mn. Minek magva nincs tokba, hüvelybe, héjba, ondóba stb. rejtve, hanem meztelen áll.

*CSUPASZODIK
(csup-asz-od-ik) k. m. csupaszod-tam, ~tál, ~ott. Kopaszodik, elmegy a haja, vagy tolla, szőre.

*CSUPASZSZÁRU
(csupasz-száru) ösz. mn. Mondjuk növényről, melynek szára nem szőrös, nem molyhos, nem tövises, nem agacsos stb., hanem sima, meztelen. Csupaszszáru káka.

*CSUPASZT
(csup-aszt), CSUPPASZT, (csup-p-aszt) áth. m. csupaszt-ott, htn. ~ni, vagy ~ani. Koppaszt, hajától, szőrétől, tollától megfosztván, meztelenné, kopaszszá tesz. Kukoriczát csupasztani.

*CSUPASZTERMÉKÜ
(csupasz-termékü) ösz. mn. Minek terměke, illetőleg gyümölcse, magva hüvelyetlen, tok nélküli.

*CSÚPFA
(csúp-fa) ösz. fn. Fa, melyet az élőfa csúpjáról, azaz csúcsáról, hegyéről vágnak, s öszveraknak. Ettől különbözik a dorongfa, hasábfa.

*CSUPKA
(csup-ka) fn. tt. csupkát. Gyümölcs szára, csumája, melynél fogva a termőágról alá lóg. Cseresnye, alma csupkája. Különbözik tőle: csutka.

*CSUPOL
(csup-ol) önh. m. csupol-t. Arról mondják, kinek gyomrából az étel felböfög. Rokona: csukol v. csuklik.

*CSUPOR
(csup-or) fn. tt. csupor-t, v. csuprot, tb. csuprok. Bögre, csupor, kis fazék. Kis csupor hamar felforr. (Km.) Földcsuporhoz fakanál. (Km.)

*CSUPORÍT
(csup-or-ít) áth. m. csuporít-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Hěgyěs gömbölyüre öszvehúz, csucsorít. Csókra csuporítja a száját.

*CSUPORÍTÁS
(csup-or-ít-ás) fn. tt. csuporítás-t, tb. ~ok. Csucsorítás, hěgyěs gömbölyűre öszvehúzás.

*CSUPORODÁS
(csup-or-od-ás) fn. tt. csuporodás-t, tb. ~ok. Öszvehuzódás, csucsorodás.

*CSUPORODIK
(csup-or-od-ik) k. m. csuporod-tam, ~tál, ~ott. Öszvehuzódik, hegyes gömbölyűre vonódik, csucsorodik.

*CSUPORT
l. CSOPORT.

*CSUPPASZT
l. CSUPASZT.

*CSUR
hangutánzó gyök. Egészen egy csor gyökkel. l. ezt.

*CSÚR, CSÚRCSAVAR
l. CSÓR, vagy CSAVAR. Az ikerített csúrcsavar mindenik alkatrésze fölveszi a ragokat: csúrom-csavarom, csúrod-csavarod, csúrta-csavarta stb.

*CSURAMKODIK
(csur-am-kod-ik) k. m. csuramkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Csurogva átszivárog. Az eső a ponyván átcsuramkodik. 2) Átv. ért. észrevétlenül ellopódzik.

*CSURAPÉ
fn. tt. csurapé-t. Szűr neme. A török és perzsa nyelvben csurap vagy csurab Vullers szerént am. tibiale, mely Páriz-Pápai szerént salavári, botos.

*CSURDI
(csur-di) mn. tt. csurdi-t, tb. ~ak. Meztelen, csóré, pőre.

*CSURDÍT
áth. l. CSORDÍT.

*CSURDÚL
l. CSORDÚL.

*CSURGÓ (1)
(csur-og-ó) mn. tt. csurgó-t. Ami nem sebesen, nem sugárban, hanem lassan és cseppenként foly. Mondjuk forrásokról, edényekről is, melyek résén csurogva jön a víz, vagy más nedv. Csurgó kút. Csurgó sajtár. V. ö. CSORGÓ.

*CSURGÓ (2)
helységek Fejér, Somogy, Tolna megyékben; helyr. Csurgó-n, ~ra, ~ról.

*CSURKA
(csur-ka) fn. tt. csurká-t. Göcseji és baranyai tájszó, am. hurka.

*CSUROG
(csur-og) l. CSOROG. Ha nem csurog, csepeg. Km.

*CSUROGTAT
(csur-og-tat) áth. m. csurogtat-tam, ~tál, ~ott. Eszközli, okozza, hogy valami csurogjon.

*CSURÓLOM
(csur-ólom) ösz. fn. Fölolvasztott, s csurogtatott ólom.

*CSUROMVÍZ
(csurom-víz) ösz. fn. l. CSURVÍZ.

*CSURRAN
(csur-u-an, vagy csurr-an) önh. m. csurran-t. Egy csep, vagy valami egy csepként sebesen kirohan, kiesik. Ha nem csurran, cseppen. Km.

*CSURRANÁS
(csurr-an-ás) fn. tt. csurranás-t, tb. ~ok. Egy cseppnek sebes kiömlése, kiesése.

*CSURRANT
(csur-u-an-t, v. csurr-an-t) áth. m. csurrant-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Valamely folyadékot egy cseppben, vagy cseppként gyorsan kifolyat. A keresztelendő gyermeknek fejére csurrantani a keresztvizet.

*CSURVÍZ
(csur-víz) ösz. mn. Csurdultig vizes, annyira általázott, hogy csurog belőle vagy róla a víz. Csurvíz lettem. Csurvíz ünge, gatyája.

*CSÚSZ (1)
fn. l. CSÚZ.

*CSÚSZ (2)
önh. m. csúsz-tam, ~tál, ~ott, par. ~sz. Szabatosan véve különbözik tőle csúszik, mennyiben amaz élő állatok önkénytes mozgására vonatkozik, emez pedig lelketlen testeknek vagy az állatoknak önkénytelen sikamlását fejezi ki. Szintén különbséget teszünk ezek között is: úsz, úszik, kúsz, kúszik. 1) Ik nélkül mondjuk oly állatokról, például hüllőkről, férgekről, melyeknek tagjaik nincsenek, s hengerded testeiket pikkelyeik, pajzsaik vagy gyűrüik segítségével mozgatják, tolják ide-oda. Csúsz a kígyó, a gyík. Csúsz a földi giliszta. 2) Mondjuk tagokkal bíró állatokról is, midőn nem fölálló lábaikon, hanem azokat szétterpesztve, farral, vagy háttal, vagy hassal a földet vagy más talajt súrolva haladnak tovább, melyek egyszersmind másznak is, mennyiben tagjaikkal segítenek magukon. Csúsz a még járni nem biró gyermek. A meghunnyászkodó eb farán, hasán csúsz ura elé. Csúsz, aki mulatságból, vagy testi gyakorlat végett a jégen sikánkozik. Az ágynak egyik széléről a másikra csúsz. Hozzám csúsz. 3) Átv. ért. magát lealázva, elvetemedve eseng, hizeleg, meghunnyászkodik, mint a hizelgő vagy büntetéstől félő eb. Csúsz-mász. Öszvetételei: becsúsz, elcsúsz, lecsúsz, fölcsúsz.
Eredetre nézve hangutánzó, mely a súrolás susogását fejezi ki. Alapfogalomban hasonló hozzá: kúsz és csosz, csoszog. Különböztetésül V. ö. CSÚSZIK.
A persában csukh-idan = prolabi, fallente vestigio cadere.

*CSUSZA
(csusz-a) fn. tt. csuszá-t. 1) Koczkás vagy szakgatott tészta, galuska. Turós csusza, mákos csusza, darás csusza, töpörtyűs csusza. 2) A székelyeknél am. kukoricza torzsája, tuskója.

*CSUSZAM
(csusz-am) elvont vagy kiavult törzsök, melyből csuszamik, csuszamlik, csuszamodik stb. származnak. Alkotására nézve hasonló a folyam, futam, iram szókhoz. Értelmére nézve jelent folytonos csúszást vagy csúszó valamit.

*CSUSZAMÁS
(csusz-am-ás) fn. tt. csuszamás-t, tb. ~ok. A csuszamik ige származéka, am. folytonos csúszás, siklás.

*CSUSZAMÉK
(csusz-am-ék) fn. tt. csuszamék-ot. Amin el lehet csúszni, sikamlani, pl. jeges út.

*CSUSZAMÉKOS
(csusz-am-ék-os) mn. tt. csuszamékos-t, tb. ~ak. Csúszós, sikamlós. Csuszamékos iszap.

*CSUSZAMÉKOSSÁG
(csusz-am-ék-os-ság) fn. tt. csuszamékosság-ot. Valaminek csuszamékos tulajdonsága, melynél fogva tulajdon vagy átvitt értelemben könnyen el vagy meg lehet sikamlani rajta.

*CSUSZAMHEGY
(csuszam-hegy) ösz. fn. Hegy, vagy domb, lejtős hely, honnan csúszva le lehet ereszkedni, vagy melynek oldala mesterségesen csúszásra, csúszkálásra van elkészítve.

*CSUSZAMIK
(csusz-am-ik) k. m. csuszam-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan csúszik, sikamlik.

*CSUSZAMÍT
(csusz-am-ít) áth. m. csuszamít-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Eszközli vagy engedi, okozza, hogy valami csuszamjék. Lejtőn csuszamítani valamit.

*CSUSZAMLÁS
(csusz-am-l-ás) fn. tt. csuszamlás-t, tb. ~ok. Csúszó mozgásba jövés, csúszva megindulás.

*CSUSZAMLIK
(csusz-am-l-ik) k. m. csuszaml-ott, htn. ~ani. Megcsúszik, sikamlik, tova csúszik. Jeges úton csuszamlik a láb. Félre-alácsuszamlik.

*CSUSZAMLÓ
(csusz-am-l-ó) mn. tt. csuszamló-t. Csúszásban levő pl. a hegyről csuszamló fenyőszálak; csuszamló szám; jegen csuszamló lábak.

*CSUSZAMODÁS
(csusz-am-od-ás) fn. tt. csuszamodás-t, tb. ~ok. Csúszásnak indulás, sikamlás.

*CSUSZAMODIK
(csusz-am-od-ik) k. m. csuszamod-tam, ~tál, ~ott. Csúszni kezd, csúszásnak indul. Megcsuszamodik, elcsuszamodik, alácsuszamodik, félrecsuszamodik, lecsuszamodik. Képzésre olyan, mint: futamodik, folyamodik, iszamodik, ficzamodik stb.

*CSUSZAMÓS
(csusz-am-ó-os) mn. tt. csuszamós-t, v. ~at, tb. ~ak. Sikos, sikamlós, amin könnyen el lehet csúszni. Csuszamós út, sima padolat.

*CSÚSZÁS, CSUSZÁS
(csúsz-ás) fn. tt. csúszás-t, tb. ~ok. 1) Haladás, nem lábak vagy szárnyak, hanem egyedül a test belső ruganyossága által, pl. a kígyók csúszása. 2) Háton, faron, oldalon stb. ereszkedés, előnyomulás. 3) Sikamlás valamely sima testen, téren. 4) Átv. ért. alacson lelkű esengés, meghunnyászkodás. V. ö. CSÚSZ, CSÚSZIK.

*CSÚSZDOGÁL
(csusz-od-og-ál) gyak. önh. Gyakran, folytonosan csúsz vagy csúszik.

*CSÚSZIK
(csúsz-ik) k. m. csúsz-tam, ~tál, ~ott. par. ~szál. Közbeszédben az önh. csúsz igével fölváltva használtatik, de szabatosan véve 1) Csúszik az állat, illetőleg annak valamely tagja, vagy testrésze, midőn akaratlanul elsikamlik bizonyos test szine fölött. A sikos padlón csúszik az ember lába. A patkolatlan ló elcsúszik a jégen. A zötyögő kocsiban az ülés egyik széléről a másikra csúszik. 2) Mondjuk más lelketlen testekről, midőn sikos, sima talajon vagy lejtőn mozgásba jőnek, és súrolódva tovább haladnak. A havas, fagyos úton csúszik a szán. A lejtőn lecsúszik a fa. Markából, hóna alól kicsúszik valami. Fölcsúszik az ünge ujja. 3) Átv. ért. csúszik a jó bor, csúszik a jó étel, a zsiros káposzta. Elcsúsznék a jó vacsora = elkelne. Sikamlik a titok, hol csúsznak a poharak. Km. Nem csúszik neki, nincs ínyére az étel, nem kell neki.

*CSUSZKA
(csusz-ka) fn. tt. csuszká-t. 1) Ösvény a jégen, melyen testgyakorlatul, vagy mulatságból ide-oda csúszni szokás. Lejtős, sima csuszka. Csuszkára menni, csuszkán elesni. Patkóval horzsolni a csuszkát. 2) Harkálynemű madárfaj, mely a fák derekain, férgek keresése végett, csúszkálni szokott.

*CSUSZKÁL
(csusz-kál, vagy csusz-ka-al) önh. m. csuszkál-t. 1) Jégen vagy más sima téren, pl. fényes viaszos pallózaton ide-oda csúsz. 2) Átv. ért. valaki előtt vagy valamiért magát elvetve cseng, meghunnyászkodik. Szemtelenül hizeleg.

*CSUSZKÁLÁS
(csusz-kál-ás) fn. tt. csuszkálás-t, tb. ~ok. 1) Testi gyakorlat, vagy mulatság, midőn valaki a sima jeget korcsolyán, azaz jégpatkókon, vagy azok nélkül befutja, s rajta ide-oda csúsz. 2) Meghunnyászkodva csengés, szemtelen hizelgés.

*CSUSZKÓ
(csusz-kó) fn. tt. l. CSUSZA 1).

*CSUSZKORA
(csusz-k-or-a) fn. tt. csuszkorá-t. Kis gyermekeknek való rövid csuszka.

*CSUSZKORÁL
(csusz-k-or-a-al) önh. m. csuszkorál-t. Rövid csuszkán ide-oda sikánkozik; vagy nem folyvást bizonyos jégösvényen, hanem majd erre, majd arra fordulva csúsz. Mindenkor kicsinyező értelemmel bir.

*CSÚSZMÁSZ
(csúsz-mász) ösz. önh. m. csúsztam másztam, csúsztál másztál, csúszott mászott; htn. csúszni mászni. Csúszva jár. 1) Mondatik olyan állatokról, melyek rövid lábuak lévén, inkább csúszni, mint lépni látszanak, p. a férgek és bogarak, valamint a kétlakiak (hüllők) sok nemei. 2) Mondatik más állatokról is, midőn lábaikat szétterjesztve hason mennek, haladnak odább, pl. csúszmász a vadászeb, midőn ura korbácscsal fenyegeti. 3) Átv. ért. Hizelgő, vagy félénk eb módjára megalázza, elveti magát, alacsonyan eseng, könyörög valamiért.

*CSÚSZÓ, CSUSZÓ
(csúsz-ó) mn. tt. csúszó-t Ami csúszva halad. V. ö. CSÚSZ. Csúszó állatok.

*CSUSZÓ
(mint föntebb) fn. tt. csuszó-t. Így nevezik a Tisza felső vidékén a kígyót.

*CSUSZOG
(csusz-og) önh. l. CSOSZOG.

*CSÚSZÓMÁSZÓ, CSUSZÓMÁSZÓ
(csúszó-mászó) ösz. mn. Ami csúszva mászva halad, nyomúl előbbre. Hozzon a föld élő lelket az ő neme szerént, barmokat és csúszómászó állatokat. Mózs. I. K. 1. R. (Káldi). Átv. ért. alacson hizelgő, szolgalelküleg magát mások előtt megalázó.

*CSÚSZÓS, CSUSZÓS
(csúsz-ó-as) mn. tt. csúszós-t, tb. ~ak. Sikamlós, amin könnyen el lehet csúszni. Csúszós út, csúszós padolat.

*CSUSZSZAN
(csúsz-u-an, csusz-v-an vagy csusz-sz-an) önh. m. csuszszan-t. Hirtelen, egyszerre csúsz, odacsúsz; egy csúszást tesz. Minden taszitásra kicsit csuszszan. Átv. ért. mondatik: kedve csuszszan, v. csoszszan, azaz egyszerre jó kedve lesz.

*CSUSZSZANÁS
(csuszsz-an-ás) fn. tt. csuszszanás-t, tb. ~ok. Hirtelen, vagy egy ízbeli csúszás. Első csuszszanásra leesett a házról. Három csuszszanással átkelt a befagyott folyón.

*CSUSZSZANT
(csusz-u-an-t, csusz-v-an-t, csusz-sz-an-t) áth. m. csuszszant-ott, htn. ~ni, vagy ~ani. Eszközli, hogy valami csuszszanjon. V. ö. CSUSZSZAN. A szánkát tovább csuszszantani. Idegen pénzt zsebbe csuszszantani.

*CSUSZSZANTÁS
(csuszsz-an-t-ás) fn. tt. csuszszantás-t, tb. ~ok. Annak eszközlése, hogy valami hirtelen megcsúszszék, csuszszanjon. V. ö. CSUSZSZANT.

*CSUSZT
(csusz-t) hangutánzó, jelenti azon hangot, melyet az elcsúszó, csuszamodó test csinál. Mint önálló szónak jelentése: vége van! oda van! eltünt! Skárlát, gránát, nyuszt, Léva, Tata, csuszt! (Km.)

*CSÚSZTAT, CSUSZTAT
(csúsz-tat, v. csúsz-t-at) áth. m. csúsztat-tam, ~tál, ~ott. 1) Eszközli, hogy csúszszék: Szálfákat csúsztat a hegyről lefelé. Deszkákat csúsztat le a padlásról. 2) Valamely eszköz segedelmével le vagy odább ereszt, taszít, tol valamit, pl. hajóba csúsztatja a portékás ládákat. 3) Átv. ért. becsúsztatni valakit, v. valamit, valahová am. mesterséges uton bejuttatni, betenni, álutakon becsempészni. Tiltott árukat átcsúsztatni a határon.

*CSÚSZTATÁS, CSUSZTATÁS
(csúsz-tat-ás) fn. tt. csúsztatás-t, tb. ~ok. Cselekvés, melynél fogva valamit csúsztatunk. V. ö. CSÚSZTAT.

*CSÚSZTATÓ, CSUSZTATÓ
(csúsz-tat-ó) fn. tt. csúsztató-t. 1) Lajtorjaforma készület fából, melyen a boros hordókat leeregetik, lecsúsztatják a szekérről. 2) Dorong, melyet az eltört kerék helyett tengely alá tesznek az utazó kocsisok.

*CSÚSZTATÓFA
(csúsztató-fa) lásd: CSÚSZTATÓ.

*CSUSZTOG
(csusz-t-og) önh. m. csusztog-tam, ~tál, ~ott. Csizmás, papucsos lábait a földön vontatva csuszt hangot hallat.

*CSUSZTOGÁS
(csusz-t-og-ás) fn. tt. csusztogatás-t, tb. ~ok. Csizmás, papucsos lábaknak vontatása a földön, padolaton. V. ö. CSUSZT.

*CSÚSZVA, CSUSZVA
(csúsz-va) ih. Csúszó testtel, nem lábon menve, hanem testével a földet, vagy más talapot súrolva. V. ö. CSÚSZ.

*CSÚSZVAMÁSZVA
(csúszva-mászva) ösz. ih. Csúszólag járva. Átv. ért. alacson hizelgéssel magát elvetve.

*CSUT
fn. tt. csut-ot. Gyümölcs nyele, szára, csumája. Rokon vele a latin caudex gyöke caud.

*CSÚT
AL~, FEL~, helységek Fejér megyében; helyr. Csúton, ~ra, ~ról.

*CSUTA (1)
(csut-a) mn. tt. csutá-t. Mondatik olyan állatról, melynek farka, vagy serénye nincsen. Csuta tyúk, csuta ló, csuta szamár. Innen jelent rövidet, kurtát, kurtítottat. Csuta haj, csuta fark, csuta serény. Dunántúli szó. Tisza vidékén: suta.

*CSUTA (2)
(csut-a) fn. l. CSUTKA.

*CSUTAJ
(scut-aj) fn. tt. csutaj-t, tb. ~ok. Apró, csuta bokrokból álló cserjés, csepéte, haraszt.

*CSUTAJOS
(csut-aj-os) mn. tt. csutajos-t, v. ~at, tb. ~ak. Csutajjal, azaz apró bokrokkal, cserjékkel benőtt. Csutajos legelő, hegyláb, erdőalja.

*CSUTAJOSODIK
(csut-aj-os-od-ik) k. m. csutajosod-tam, ~tál, ~ott. Apró bokrok, cserjék teremnek rajta.

*CSUTAK
(csut-ak) fn. tt. csutak-ot. 1) Erdélyben, különösen a székelyeknél: tőke, tönk, tuskó; a kivágott fának földben hagyott töve. 2) Ugyanott, egy csutak fa, am. rakás hasábfa, melyet egy szekér elvisz. 3) Közönségesen: szalmacsomócska, milyent pl. fűtéskor a fa alá tesznek gyujtóul. Ugyanez mondatik maroknyi csomóba kötött széna-, sarjú-gazról is. 4) Jelenti a törökbúza torzsáját, midőn a szem már le van róla morzsolva, máskép: csutka v. csutkó. 5) Általán holmi növény-, virág-, ágfüzért, kötést. Veszszőcsutak, virágcsutak.

*CSUTAKOL
(csut-ak-ol) áth. m. csutakol-t. Csutakkal bedug, becsinál. Becsutakolni a hordó száját. V. ö. CSUTAK.

*CSUTAKOS
(csut-ak-os) mn. tt. csutakos-t, v. ~at, tb. ~ak. Csutakkal jelölt, csutakkal biró, csutakból készített. Csutakos karó, szalmacsutakos ház. V. ö. CSUTAK 3).

*CSUTIKA
(csut-ik-a) fn. tt. csutiká-t. 1) Alma, körte torzsája. 2) Törökbúza tuskója. Székelyeknél divatos, a Tisza vidékén: csutka.

*CSUTKA
(csut-ka) fn. tt. csutká-t. 1) Gyümölcs szára torzsájával együtt. Almacsutka, körtecsutka. 2) Többféle növény torzsája, tuskója, pl. kukoriczacsutka. 3) Szőlő gerezd szára, midőn a szemeket leszedik róla. A jégverte szőlőnek csak csutkája maradt.

*CSUTKAKALAPÁCS
(csutka-kalapács) ösz. fn. Bodrogközben, a czinkéknek verhenyeges begyü nagyobb faja. Másképen: kurta kalapács.

*CSUTKAKÚP
(csutka-kúp) ösz. fn. Növénynem az együttnemzők seregéből; vaczka polyvás, kúpos, a csészénél magasabb; fészke két-három pikkelyes; bóbitája vagy ép, vagy négyfogu párkány. (Rudbeckia).

*CSUTKALOM
(csutka-lom) ösz. fn. Az öthímesek seregébe és egyanyások rendébe tartozó növénynem; bokrétája öt szirmu, kinyiló, magzata a vaczokba süppedt; tokja háromszögü, háromrekeszü; cserjes száru (Celastrus).

*CSUTKÁS
(csut-ka-as) mn. tt. csutkás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Aminek csutkája van, csutkával biró. V. ö. CSUTKA. Csutkás alma.

*CSUTKÁSAN
(csut-ka-as-an) ih. csutkával együtt. Csutkásan megenni az almát.

*CSUTKÓ
(csut-kó) fn. tt. csutkó-t. 1) A székelyeknél am. a kivágott fának földben hagyott törzsöke, csutkója. 2) Némely nagyobb fajú növényeknek gyümölcstartó torzsája, csutakja. Kukoriczacsutkó.

*CSUTKOSFA
(csutkos-fa) ösz. fn. Nyesett, vagy kivágott, azután derékból, vagy törzsökből kisarjadzott fa. Somogy megyei szó.

*CSUTOR
(csut-or) elvont vagy kiavult törzsök, melyből csutora, csutorodik lettek. Eredeti alakját több családok nevében megtartja. V. ö. CSUCSOR, CSUCSORODIK.

*CSUTORA
(csut-or-a) fn. tt. csutorá-t. Eredetileg am. csúcsosan csetert, v. tekert, csavart, esztergált stb. mintegy csucsora, oly képzéssel, mint: kukor, kukora, v. gugor, gugora. A közéletben, 1) Fából lapos gömbölyüre öszverakott, vagy esztergált kézbeli boros edény, máskép: kulacs, néhutt tréfásan, vörös gyurka. Csutora nélkül is elkél a jó bor. Csutorából inni. A! a! a! éljen a nagy csutora. Bordal. A török nyelvben is csotura vagy csotra. 2) Esztergált csont vagy más anyagból való szopóka a pipaszárakon, és némely fuvó hangszereken.

*CSUTORALYUK
(csutora-lyuk) ösz. fn. Fúrt lyuk a pipaszár vagy fuvó hangszer szopókáján.

*CSUTORÁS (1)
(csut-or-a-as) mn. tt. csutorás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Szopókával fölszerelt. Csutorás pipaszár. 2) Kulacsot viselő, hordozó. Csutorás utas.

*CSUTORÁS (2)
(mint föntebb) fn. tt. csutorás-t, tb. ~ok. Mesterember, ki csutorákat, azaz kulacsokat, szopókákat stb. készít, esztergál.

*CSUTORASZÁJ
(csutora-száj) ösz. fn. Nyilás a boros csutorán, azaz kulacson, melyen a bor be- és kifoly. A csutoraszájt csókolgatja.

*CSUTORODIK
(csut-or-od-ik) k. lásd: CSUCSORODIK.

*CSUVA
ALSÓ~, máskép ACSUVA, falu Zaránd megyében; helyr. Csuvá-n, ~ra, ~ról.

*CSUVIK
l. KUVIK.

*CSÚZ, CSUZ
(1), (V. ö. CSÚ) fn. tt. csúz-t, tb. ~ok. Nyavalya, mely a sejtszövetekben megrekedt nedvességtől származik. Csúz a fejben, a szemekben, a kezekben stb. Néha lázzal, néha náthával stb. jelenkezik és párosul.
Rokonnak tekinthető a latin sudo, udus. Göcsejben: folyosó v. folyosú, oly fogalmi rokonsággal, mint a hellen reuma a rew igétől.

*CSÚZ (2)
falu Komárom megyében; helyr. Csúz-on, ~ra, ~ról.

*CSÚZA
falu Baranya megyében; hely. Csúzá-n, ~ra, ~ról.

*CSÚZANYAG
(csúz-anyag) ösz. fn. A sejtszövetekben megrekedt nedvesség, mely a csúznak alapul szolgál.

*CSÚZELLENI
(csúz-elleni) ösz. mn. A csúz eltávolitására gyógyerővel biró. Csúzelleni szerek.

*CSÚZFEKÉLY
(csúz-fekély) ösz. fn. Fekély, mely némely csúzos bajokban támadni szokott a testen.

*CSÚZLÁZ
(csúz-láz) ösz. fn. Érláz, mely csúztól származik. V. ö. LÁZ.

*CSÚZNAK
falu Komárom megyében; helyr. Csúznak-on, ~ra, ~ról.

*CSÚZNEMŰ
(csúz-nemű) ösz. mn. Csúzhoz hasonló, olyanforma valami, mint a csúz. Csúznemű fájdalom.

*CSÚZOS, CSUZOS
(csúz-os) mn. tt. csúzos-t, v. ~at, tb. ~ak. Csúzban szenvedő, csúzbetegségtől gyötört. Csúzos beteg, csúzos szem, csúzos kéz.

*CSÚZOSAN, CSUZOSAN
(csúz-os-an) ih. Csúzos állapotban, csúzban szenvedve.

*CSŰ
l. CSŐ.

*CSÜCS
fn. tt. csücs-öt. Valaminek gömbölyeg hegye, vékony vége. A csücs és csücske kisebbet jelent, mint a csúcs, csucska, egyébiránt legközelebb rokonok. Kendő csücscse, v. csücse, turózacskó, csücscse. Rokonnak tekinthető vele a német: Spitze.
Gyökre és alapfogalomra nézve a cső-családhoz tartozik. V. ö. CSŐ.

*CSÜCSHIMLŐ
(csücs-himlő) ösz. fn. Hólyagos himlő neme, mely csücsös vagy csücs formáju.

*CSÜCSKE
(csücs-ke) fn. tt. csücské-t. A maga nemében kis csücs, vékonyan végződő hegye, végecskéje valaminek. V. ö. CSÜCS.

*CSÜCSKÉS
(csücs-ke-es) mn. tt. csücskés-t, v. ~et, tb. ~ek. Minek csücskéje van, mi hegyesen végződik. Csücskés zacskó. Csücskés orr.

*CSÜCSKÖL
(csücs-k-öl) áth. m. csücsköl-t. Csücskösre csinál.

*CSÜCSKÖLT
(csücs-k-öl-t) mn .tt. csücskölt-et. Csücskére csinált, szabott. Csücskölt sipka.

*CSÜCSKÖS
(csücs-k-ös) mn. l. CSÜCSKÉS.

*CSÜCSÖR
(csücs-ör) hangutánzó törzse csücsörög, csücsörke származékoknak. Változattal csicsěr.

*CSÜCSÖRBORSÓ
(csücsör-borsó) ösz. fn. l. CSICSERBORSÓ.

*CSÜCSÖRG
l. CSÜCSÖRÖG.

*CSÜCSÖRKE
(csücs-ör-ke) fn. tt. csücsörké-t. Pipis, pipiske, pacsirta, szántóka, mely télen a falukban, pernyedombokon, szérűs kertekben tanyáz, nyáron pedig a mezőn, szántóföldeken lakik. Nevét csücsörgő hangjától kapta.

*CSÜCSÖRÖG
(csücs-ör-ög) önh. m. csücsörög-tem, v. csücsörgöttem, ~tél, v. csücsörgöttél, csücsörgött, htn. ~ni v. csücsörgeni. Csücsörkéről mondatik, midőn reszkettető hangon szól. Máskép: csicsěrěg.

*CSÜCSÖS
(csücs-ös) mn. tt. csücsös-t, v. ~et, tb. ~ek. Minek csücscse van, csücsre szabott, vágott. Csücsös orr, csücsös száj. V. ö. CSÜCS.

*CSÜCSŰL, CSÜCSÜL
(csücs-űl) önh. m. csücsül-t. Gyermeki nyelven 1) am. ül, leül, ledomborodik. Csücsülj le fiam, azaz ülj le. Tréfás nyelven mondják az otthonn maradt vén hajadonokról, vagy oly nőkről, kiket tánczba nem visznek. Csücsülni hagyták a szegényt. 2) Csucsúl, tentél, l. CSUCSÚL.

*CSÜCSŰLÉS, CSÜCSÜLÉS
(csücs-űl-és) fn. tt. csücsűlés-t, tb. ~ěk. Leülés; csucsulás.

*CSŰD
(rokon csög gyökkel) fn. tt. csűd-öt. Általán apró, gömbölyü csont a kezeken és lábakon. Különösen 1) Szökcsont, bokacsont. 2) Első ujjíz (phalanx prima). 3) Lábtő (tarsus). V. ö. CSŰG.

*CSÜDŐTELKE
falu Erdélyben, Küküllő vármegyében; helyr. Csüdőtelké-n, ~re, ~ről.

*CSŰDÖZ
(csüd-öz) önz. m. csűdöz-tem, ~tél, ~ött. Csűdökkel, azaz apró gömbölyü csontokkal játszik, koczkákkal játszik.

*CSŰDÖZÉS
(csűd-öz-és) fn. tt. csűdözés-t, tb. ~ěk. Csűddel vagy csűdökkel játszás. V. ö. CSŰD.

*CSÜG vagy CSŰG
fn. tt. csűg-öt. Általán am. csög. l. CSÖG. 1) A székelyeknél, vadtól megölt marhának a tett helyén maradt ízékje, csontdarabjai. Csűgre menni, azaz a tett helyére lesbe menni, ha ismét a maradványokra visszamenne a vad. 2) Mátyusföldön, csontdarab, melylyel ütősdit játszanak, csűgöznek a gyermekek.
Nem egyéb, mint a csűd szónak változata. V. ö. CSŰD.

*CSÜGED
MAROS~, falu Erdélyben, Alsó-Fejér megyében; helyr. Csüged-en, ~re, ~ről.

*CSÜGG
(l. CSÜNG) önh. m. csügg-tem, vagy ~öttem, ~tél, v. ~öttél, ~ött. htn. ~ni, vagy ~eni. Tulajdonkép, egyenes, vagy merő, feszes állását elveszti, s alá hajlik, lekonyúl. Vállra csügg a feje. A virág- vagy falevelek csüggenek a nagy hőségben. Rokon a lóg és függ igékkel, de ezek inkább valamely felakasztott, feltett tárgynak lefelé hajlását jelentik. V. ö. LÓG, FÜGG. Egyébiránt hallani ilyeket is: Nyakamon csügg, lóg, rajtam csügg, a vitézkötés lecsügg a csákóról stb.
Származékai: csügged, csüggeszt, csüggeteg stb.

*CSÜGGED
(csügg-ed, rokon vele a német: zagen) önh. m. csügged-tem, ~tél, ~t, vagy ~ětt. Testi, vagy lelki erejében alább hagy; teste, vagy lelke elveszti ruganyos, szivos állapotát, bátortalanná leszen, lankad, reményét, kedvét veszti. Csüggedni a nagy teher alatt. Csüggedve alább hagyni tervével. Csüggedni a harczban, reményben, hitben, bizalomban, bátorságban. Elcsüggedni az akadályok miatt. Megcsüggedni a kezdett munkában.

*CSÜGGEDELĚM
(csügg-ed-el-ěm) fn. tt. csüggedelm-et. Lelki erőnek, bátorságnak, reménynek hanyatlott állapota, bizatlankodás, bizalomvesztés czélunk elérhetése felől. Rövidebben: csüggelem.

*CSÜGGEDÉS
(csügg-ed-és) fn. tt. csüggedés-t, tb. ~ěk. A testi vagy lelki erő szilárdságának, ruganyosságának lankadása.

*CSÜGGEDETLEN
(csügg-ed-et-len) mn. tt. csűggedetlen-t, tb. ~ěk. Erejében, s erejének gyakorlatában állhatatos, nem lankadó, fáradatlan, ernyedetlen, elszánt. Csüggedetlen munkásság; csüggedetlen bizalom, bátorság, remény, akarat; csüggedetlen szívvel, lélekkel. Mint ih. csüggedetlenül. Különbözik: csüggedhetlen.

*CSÜGGEDETLENSÉG
(csügg-ed-et-len-ség) fn. tt. csűggedetlenség-ět. Állhatatos, elszánt, nem lankadó akarat, ernyedetlenség, a lelki erőnek oly tulajdonsága, melynél fogva föltételeiben, terveiben alább nem hagy, minden akadálylyal szembeszáll.

*CSÜGGEDETLENÜL
(csügg-ed-et-len-ül) ih. Állhatatosan, elszánt, nem lankadó akarattal, erős szívvel, lélekkel. Az akadályokkal, nehézségekkel csüggedetlenűl küzdeni.

*CSÜGGEDĚZ
(csügg-ed-ěz) önh. m. csüggeděz-tem, ~tél, ~ětt. Ereje, szándéka mindinkább lankadoz, állhatatossága, reménye alább száll. Csak rajta, ne csüggedezz.

*CSÜGGEDĚZÉS
(csügg-ed-ěz-és) fn. tt. csüggedězés-t, tb. ~ěk. Lelki gyöngeség, erőlankadás, midőn valaki erejét, bátorságát lassan-lassan elveszti. V. ö. CSÜGGEDĚZ.

*CSÜGGEDSÉG
(csügg-ed-ség) fn. tt. csüggedség-ět. A testi vagy lelki erőnek azon gyönge állapota, midőn lankadásnak indúl, feszességét, ruganyosságát veszti. V. ö. CSÜGGED.

*CSÜGGEDT
(csügg-ed-t) mn. tt. csüggedt-et. Erejében lankadt, bátorságban, bizalomban, reményben hanyatlott. Csüggedt szívvel, lélekkel. Csüggedt erővel czélt nem érhetünk.

*CSÜGGEDTEN
(csügg-ed-t-en) ih. Testi és lelki erőben lankadva, alábbhagyva, bátortalanúl, reményvesztve.

*CSÜGGEDTSÉG
(csügg-ed-t-ség) l. CSÜGGEDSÉG.

*CSÜGGEDVE
(csügg-ed-ve) ih. lásd: CSÜGGEDTEN.

*CSÜGGELĚM
l. CSÜGGEDELĚM.

*CSÜGGEN
l. CSÖKKEN.

*CSÜGGÉS
(csügg-és) fn. tt. csüggés-t, tb. ~ěk. Valamely tárgynak azon állapota, midőn egyenes, merő, feszes állását elvesztvén aláhajlik. Fejcsüggés.

*CSÜGGESZT
(csügg-esz-t) áth. m. csüggeszt-ětt, htn. ~ni, v. ~eni. Okozza, hogy a testi vagy lelki erő csüggedjen, illetőleg nehézségek, akadályok által lankaszt, bátortalanít, lever, bizodalmat gyöngít.

*CSÜGGESZTÉS
(csügg-esz-t-és) fn. tt. csüggesztés-t, tb. ~ěk. Csüggedővé, lankadóvá, bátortalanná tevés.

*CSÜGGESZTŐ
(csügg-esz-t-ő) mn. tt. csüggesztő-t, tb. ~k. Erőt, elszántságot lankasztó, szivet, lelket leverő. Csüggesztő akadályok, bajok, veszělyek.

*CSÜGGESZTŐLEG
(csügg-esz-t-ő-leg) ih. Erőt lankasztva, szívet, lelket leverve. A rosz hír csüggesztőleg hatott reá.

*CSÜGGETEG
(csügg-et-eg) mn. tt. csüggeteg-ět. Erejében, föltételében lankadó, alábbhagyó, elbátortalanodott, reményt, bizalmat letevő. Csüggeteg elme, szív, lélek. Különösen, aki csüggedésre hajlandó, könnyen csüggedő.

*CSÜGGETEGSÉG
(csügg-et-eg-ség) fn. tt. csüggetegség-ět. Lelki állapot, vagy tulajdonság, midőn valaki csüggeteg, azaz könnyen csügged.

*CSÜGGETEGÜL
(csügg-et-eg-ül) ih. csüggedve, erőt, reményt, bizalmat, bátorságot vesztve.

*CSÜGGŐ
(csügg-ő) mn. és fn. tt. csüggő-t. 1) Általán, ami csügg; lankadó, alákonyuló, lehajló. Csüggő fej. 2) Bizonytalan, határozatlan, meg nem állapodott, ingatag állapot. Csüggőben hagyni, tartani valamit. Csüggőben levő dolog.

*CSÜGGŐLEG
(csügg-ő-leg) ih. Csüggő helyzetben, állapotban, lefelé hajolva. Csüggőleg tartja fejét. V. ö. FÜGGŐLEG.

*CSÜGGŐLEGĚS
(csügg-ő-leg-ěs) mn. tt. csüggőlegěs-t, v. ~et. tb. ~ek. Lefelé hajolt, alákonyult. Csüggőleges irányban, helyzetben.

*CSÜGÖR
(csüg-ör) fn. tt. csügör-t, tb. ~ök. Vad gyümölcsből pl. vadalmából készített ital. Rokon a csiger szóval. l. CSIGER.

*CSŰGÖZ
(csűg-öz) önh. l. CSŰDÖZ.

*CSŰGÖZÉS
(csűg-öz-és) fn. l. CSŰDÖZÉS.

*CSÜHŐDIK
(csüh-őd-ik) k. m. csühőd-tem, ~tél, ~ött. Vergődik, kivergődik, összeszedi magát, czihelődik, pl. csühődik az elesett ember, mig kalapját, botját öszveszedi és felkel.

*CSÜKKEN
l. CSÖKKEN.

*CSÜKÖRGÉS
(csük-ör-ög-és) fn. tt. csükörgés-t, tb. ~ěk. Csingálás, csingaszkodás, mintegy csüngölgés, v. csüggölgés.

*CSÜKÖRÖG
(csük-ör-ög) önh. l. CSINGÁL, CSINGASZKODIK. Székely tájszó, am. csüngölög.

*CSÜKÜLLŐ
(csük-üll-ő) fn. tt. csüküllő-t. Növénynem az együttnemzők seregéből és nősszüzek rendéből; vaczka sörtés, sugárvirági töltséresek, egyenetlen metszésük, a belsőknél többnyire hoszszabbak; bóbitája szőrös, fészke födelékes, sok formáju pikkelyekkel, melyeknél fogva több alnemekre osztatik. (Centauria). Fajai sokfélék.
Gyöke csük valószinüleg a bogot jelentő csög változata, minthogy pikkelyes fészke csögöt képez.

*CSÜKÜLLŐFŰ
(csüküllő-fű) ösz. fn. l. CSÜKÜLLŐ.

*CSÜKÜLLŐVONAT
(csüküllő-vonat) ösz. fn. Gyógyszerészi ért. áldott csüküllőből készített vonat. V. ö. VONAT.

*CSÜL
elvont gyök, l. CSÜLL.

*CSÜLK
(csül-k, v. csül-ök) l. CSÜLÖK.

*CSÜLKÖS
(csül-k-ös, v. csül-ök-ös) mn. tt. csülkös-t, vagy ~et, tb. ~ek. Aminek csülke van. Csülkös kötél. V. ö. CSÜLÖK.

*CSÜLKÖZ
(csül-k-öz) önh. m. csülköz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. Csülökkel játszik, azaz csülökcsontot vagy más csontdarabot bottal üt, vagy likba hajtani törekedik. Gyermekek játéka. V. ö. CSŰDÖZ.

*CSÜLL
elvont gyöke csülk, csülled, csűlleng származékoknak. Jelent valami dudorút, kiülőt, kidülledőt.

*CSÜLLED
(csüll-ed) önh. mult. csülled-tem, ~tél, ~t, v. ~ětt. Mondatik 1) a vadhusról, mely az emberi testen kidudorodik, kidülled; 2) a kis gyermekekről, midőn nem alhatván, vagy fölébredvén, az ágyban felülnek. Székely szó.

*CSÜLLENG
(csüll-eng) fn. tt. csülleng-ět. Növénynem a négy főbbhímesek seregéből; táskája lapított, közfala likas; kopácsi csónakosak. Gyümölcse csúcsoros, levelei hosszú csipkések, melyekből kék festéket készítenek. (Isatis tinctoria).

*CSÜLLENGÁRUS
(csülleng-árus) öszv. fn. Csüllenggel, csüllenglevelekkel, csüllengfestékkel kereskedő. V. ö. CSÜLLENG.

*CSÜLLENGFESTÉK
(csülleng-festék) ösz. fn. Csüllengnemű növény leveleiből készített kék festék.

*CSÜLLENGGOMOLY
(csülleng-gomoly) ösz. fn. Gomolyokba, azaz golyókba öszvegyűrt csüllengfesték.

*CSÜLLENGHAB
(csülleng-hab) ösz. fn. Így nevezik a festők azon habot, mely készités alatt a csüllenglevelekből fejlik, s melyet kék festékül használnak.

*CSÜLLENGKERESKĚDÉS
(csülleng-kereskědés) ösz. fn. Kereskedés, melyet valaki csüllenglevelekkel, illetőleg csüllengfestékkel űz.

*CSÜLLENGMALOM
(csülleng-malom) ösz. fn. Malom, melyben a festéknek való csüllenget őrlik.

*CSÜLLENGSZAK
(csülleng-szak) öszv. fn. Csüllengből készített festékanyag, lágy, kásás vagy pépalakban.

*CSÜLLENGTERMESZTÉS
(csülleng-termesztés) ösz. fn. Ipargazdasági munkálat, mely a csüllengnövényt mesterségesen tenyészti.

*CSÜLLENGTERMESZTŐ
(csülleng-termesztő) ösz. fn. Gazda, földmives, kertész, ki csüllengtermeléssel foglalkodik.

*CSÜLLENGVÁGÓ
(csülleng-vágó) öszv. fn. Éles, görbe vaseszköz, melylyel a csüllengleveleket levagdalják.

*CSÜLLENGVIRÁG
(csülleng-virág) ösz. fn. A csüllengnemű növény virága.

*CSÜLLŐ
(csüll-ő, v. csül-l-ő) fn. tt. csüllő-t. 1) Némely tájszólás szerént am. csűrlő, csörlő. l. CSÖRLŐ. 2) Vízi madár, egyenes, kanáldad, végén kevéssé görbült orral, hosszabb szárnyakkal, mint farkkal, s rövid úszó hártyájú lábakkal. (Larus).

*CSÜLÖK
(csül-ök) fn. tt. csülk-öt. 1) Szökcsont, némely szökő állatok, pl. a nyúl hátulsó lábaiban, melylyel az ugrásban segíti magát. 2) Általán az állatok lábtövének legalsó csontja, mely a szárcsontok alapjául szolgál, s az ugrást ruganyossága által elősegíti. Csülökre legények, azaz talpra, lássunk a dologhoz. 3) Hasított köröm. 4) A kötélnek karikaforma vége, melybe más kötelet bele lehet húzni. 5) Csontdarab, melyet a gyermekek botokkal elütnek, vagy lyukba hajtanak.

*CSÜLÖKCSUKLÓ
(csülök-csukló) ösz. fn. A csülökcsontnak ízhajlása. V. ö. CSUKLÓ.

*CSÜLÖKFEKÉLY
(csülök-fekély) öszv. fn. Csülök, vagyis szökcsont táján támadó fekély.

*CSÜLÖKFICZAMODÁS
(csülök-ficzamodás) ösz. fn. A csülökcsont ízületének kimenülése, midőn a csülök kimozdúl forgójából.

*CSÜMÉNY
puszta Baranya megyében; helyr. Csümény-be, ~ben, ~ből.

*CSÜN
önh. CSÜNIK, (csün-ik) k. m. csün-t. Lankad, alábbhagy, fejlődésében késik. Csünni erejében, elcsünni a munkában, megcsünni reményében. Csünik a vetés a nagy szárazságban. Csünve nő az árva, elhagyatott gyermek. V. ö. CSENEVÉSZ.

*CSÜNÉS
(csün-és) fn. tt. csűnés-t, tb. ~ěk. Lankadás, fejlődésében elkésés.

*CSÜNG
(csün-ög, rokon vele a német hangen, svéd hänga stb). l. CSÜGG. V. ö. CSÜN.

*CSÜNIK
k. l. CSÜN.

*CSÜNK
(csüm-k) fn. l. CSÖMEK.

*CSÜNKÖS
(csüm-k-ös) mn. tt. csünkös-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csomós, csömekes, csombókos, buczkós.

*CSÜPÜ
tájdivatos és régies, csöpü vagy csepű helyett.

*CSÜR
elvont hangutánzó gyöke csürke, csürök, csüröl stb. származékoknak. Rokon sür(ög) és csör(ög) gyökökkel.

*CSŰR (1)
fn. tt. csűr-t, tb. ~ök. 1) Pajta, gazdasági épület, melybe a learatott, kaszált gabonát, takarmányt berakják. Jobb a teli ól, mint az üres csűr. (Km.) Csűrbe hordani, csűrbe takarítani. Az egerek nem nagy fészket vernek az ő csűrében. Km.
"Csűrök, pajták, búzás vermek
Csordultig tömve legyenek."
Népies nemzeti dal.
2) Gyermekek felkiáltó szava, midőn valamit találnak. Csűr enyém!
Rokonságai a mogol dsűr, hellen cwroV, suroV latin horreum, német Scheuer, héber , magyar szérü stb.

*CSŰR (2)
áth. m. csűr-t. Csúr, csavar. Magában nem igen használják, hanem csavar szóval együtt: csürni-csavarni, am. csúrni-csavarni, lásd: CSÚR. Különbözik ettől a csürvíz öszvetett szóban a csür rész, mely a magyar hangrendszerhez alkalmazkodva (minthogy víz fenhangú szó), csur alhangú szóból változott fenhangú csür-ré s annyi mint csurvíz, azaz csurgó víz.

*CSŰR (3)
puszta Veszprém megyében; KIS~, NAGY~, OROSZ~, vagy ROSZ~, vagy RUSZ~, ÜVEG~, vagy ZALÁNY-ÜVEG~, helységek Erdélyben; helyr. Csűr-ön, ~re, ~ről.

*CSÜRBIRÓ
(csűr-biró) ösz. fn. Pajtabiró, pajtamester, az illető uraság gabnacsűrére felügyelő alsóbb rendű gazdatiszt.

*CSŰRCSAVAR
(csűr-csavar) ösz. áth. Csűrökcsavarok, csűrszcsavarsz, mult: csűrtemcsavartam, csűrtélcsavartál stb. Valamit ide-oda teker, hímezve-hámozva elferdít. Csűricsavarja a beszédet.

*CSŰRÉSCSAVARÁS
(csűrés-csavarás) ösz. fn. Hímezve-hámozva elferdítés.

*CSÜRHE
(csür-he) fn. tt. csürhé-t. 1) A barkóknál nyolcz-kilencz esztendős gyerek. 2) Némely tájszokás szerént: poronty, falkagyerek. 3) Malacz, vagy több malaczokból álló nyáj. Egy malacz nem csürhe. (Km.) 4) Csőcseléksereg, cselédek.
Alapfogalomban könnyü, élénk, sürgésre forgásra vonatkozik, minélfogva gyöke csür, am. a sürög gyöke sür. Ezt fejezik ki a serdülő legényt jelentő siheder, suhancz és suttyó is. Valamint van: csürhe gyerek, csürhe malacz, hasonlóan: siheder legény és siheder malacz.

*CSÜRHENÉP
(csürhe-nép) ösz. fn. Sürgőforgó gyerekcsapat, vagy cselédség, vagy csőcselék, gyülevész nép.

*CSÜRHÉS, CSÜRHÉSZ
(csür-he-es, v. ~ész) fn. tt. csürhés-t, tb. ~ěk. Aki csürhéket, azaz malacznyájat őriz.

*CSŰRKE
(csűr-ke) fn. tt. csűrké-t. Kis csűr, csűröcske, kis pajta.

*CSÜRKÖS
(csür-ök-ös) mn. tt. csürkös-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Csámpás lábu, görbe járásu, kinek lábcsürke, azaz csülke, egyenetlen, görbe. 2) Hěgyěs teke alakú. Csürkös sátor. Csürkös háztető.

*CSÜRLŐ
(csür-l-ő) fn. tt. csürlő-t, tb. ~k. Mértani alak, rézsutos négyszög, négy hasonló oldallal, s ugyannyi szöggel, melyek közől kettő csúcsos és kettő tompa. (Rhombus). Máskép: Dülény. Így nevezik a takácsok faeszközét is, melyre a fonalat tekerik. Máskép: csörlő.

*CSÜRLŐCS
(csör-l-ő-cs) fn. tt. csürlőcs-öt. Csürlőalakú, de hosszukás négyszög. (Rhomboides).

*CSÜRLŐDED
(csür-l-ő-ded) mn. tt. csürlőded-ět. Csörlő, vagy csürlőalakú, azaz olyan négyszögü, melynek két szöge csúcsos.

*CSÜRLŐGYÜRŰ
(csürlő-gyürű) ösz. fn. Gyürű, melynek köve vagy kövei hosszukás, csúcsos szögletekre, csürlődeden vannak metszve.

*CSÜRLŐKERESZT
(csürlő-kereszt) ösz. fn. Csürlőalakú, csürlő formára készített kereszt. V. ö. CSÜRLŐ.

*CSÜRLŐKŐ
(csürlő-kő) ösz. fn. Hosszukás, csürlőalakú négyszögre metszett kő.

*CSÜRLŐÜVEG
(csürlő-üveg) ösz. fn. Ablakfiók üvegből, mely csürlődeden van kimetszve, vagy általán csürlőformára metszett üveg.

*CSŰRNAGY
(csűr-nagy) ösz. fn. l. CSŰRBIRÓ.

*CSÜRÖK
(csür-ök) fn. tt. csürk-öt. 1) Némely tájszokás szerént am. csülök. 2) Alul széles és lapos, felül hěgyěs, körül gömbölyű darab fácska, vagy csontocska, melyel a gyermekek ütősdit játszanak. 3) Bokacsont. 4) Gúla, gömbölyü csúcsos hegy. (Pyramis).

*CSÜRÖKCSAPÁS
(csürök-csapás) öszv. fn. Gyermekjáték, midőn csülköt, csürköt, csűgöt botokkal ütnek.

*CSÜRÖL, CSŰRÖL
(csür-öl) áth. m. csűröl-t. Csürlő, vagy csörlő nevű szögletes faeszközre, vagy eszközzel fonalat gombolyít, fölteker.

*CSŰRÖS, CSÜRÖS
(csűr-ös) fn. tt. csűrös-t, tb. ~ök. 1) Csűrbiró, pajtamester. 2) Gyermekek játéka, midőn a kijelelt körnek középpontján levő gödröcskébe labdát, csürköt bottal bepiszkálni, behajtani iparkodnak. Csallóközben, Mátyusföldön s Tisza vidékén: disznós.

*CSŰRÖS, CSÜRÖS
(mint föntebb) mn. tt. csűrös-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csűrrel ellátott. Csűrös kert.

*CSŰRPADLÁS
(csűr-padlás) ösz. fn. 1) Padlás, mely csűr gyanánt használtatik, hová a kévés gabonát, takarmányt rakják. 2) A csűrnek, azaz pajtának felső része.

*CSŰR RÁD!
mesevégző szólásmód, melyet a mesélő szomszédjához intéz, hogy már ezen a sor folytatni a mesélést.

*CSÜRÜLLYE
falu Erdélyben, Torda megyében; helyr. Csürüllyé-n, ~re, ~ről.

*CSŰRVECSAVARVA
(csűrve-csavarva) ösz. ih. Ide-oda forgatva, tekerve, elcsigázva. Csürvecsavarva adni elé valamit; csürvecsavarva mentegetőzni. V. ö. CSŰRCSAVAR.

*CSÜRVÍZ
(csür-víz) ösz. fn. Annyi, mint az alhangú csur víz, azaz csurgó víz. V. ö. CSÜR.

*CSŰS
l. CSŐS.

*CSÜT
l. CSÖT.

*CSÜTÖRKÖDIK
(csüt-ör-köd-ik) k. m. csütörköd-tem, ~tél, ~ött. Székely tájszólással am. kapaszkodva, testét tekergetve csingálódik. Rokon vele csötör ige, innen csütörködik tulajdonkép am. csötörködik, azaz tekergőzik.

*CSÜTÖRTÖK
l. CSÖTÖRTÖK.

*CSŰV
fn. tt. csűv-et. l. CSŐ.

*CSŰVES
(csűv-es) mn. l. CSÖVES, CSÉVES.


Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.
CS bötű, 3487 szóczikkel.
Forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/