*E.[*]

(Az Ě bötűt lásd külön.)

*E
kisded alakban e, nyolczadik bötü a magyar ábéczében s az önhangzók sorában harmadik. Jelen elfogadott betürendszerünkben a vastag vagy mély hangu rövid a-nak párhuzamos társa, azonban valósággal azon a- (vagyis ă-)nak, melyet ezen betü tárgyalásánál, nyiltnak nevezénk (a tompább vagy zárt a ellenében); azon nyilt e, mely ez, emez szókban hallatszik, s mely vékonyabb v. magasabb hangon szól, mint azon zártabb hangu ě, mely az ö-höz közeledik és számos szókban tájejtésileg ö-vel is cseréltetik fel, pl, pěr pör, csěrěg csörög, pěng pöng, pěczék pöczök. Mindkettő különbözik egy harmadik, úgy nevezhető éles ë-től, mely majd i-vel, majd o-val szokott váltakozni, mint: egyenes, igyenes, esmét, ismét, a régies ely, ede, es, a mai ily, ide, is helyett, továbbá sehol sohol, fazekas fazokas, mely t. i. a vastaghangokkal is megfér egy szóban. Ellenben a föntebbi két (nyilt és zárt) e az általános nyelvben (minthogy némely nyelvjárások igen érdekes kivételt tesznek, miről alább) vastaghangu ragot vagy képzőt nem tűr, s csak öszvetett szókban állhat együtt, pl. aranyperecz, ekebontó, fejdaganat. Az ikerszókban vagy ismétli magamagát, pl. elegybelegy, csecsebecse, cserebere, terefere, vagy vastaghanguakkal (t. i. mint az a rokona) nem más vékonyhanguakkal párosul, mint: egyebugya, hebehurgya, hetlehotla, cselecsala, hejehuja, teretura.
A zárt ě-től nem csupán kiejtésben különbözik, de gyakran a szónak egészen más értelmet is ad, minélfogva e két hangot öszvezavarni, illetőleg egymással fölcserélni nem lehet. Így különböznek a gyökszókban:
"Aki tűzbe ugrik, bele vesz,"
"Péter a vásárban lovat věsz,"
"Ő a kenyérből karéjt szeg,"
"Ruháját kiszakasztotta a szěg,"
"Pál az én feles társam,"
"Erről szólni fělěs dolog."
De kivált a ragokban tetszik ki a lényeges különbség, mit több példával akarunk felvilágosítani:
"Ti minket mi okból ver-těk?"
"A rablók engemet meg-ver-t-ek"
"Ti sok keserű falatot nyel-těk,"
"A részegek sok bort nyel-t-ek,"
"Ti velünk mérkőzni sem mer-těk,"
"A gyerekek kukkanni sem mer-t-ek,"
"Hát ti oly merően mit néz-těk,"
"Az emberek mind téged néz-t-ek,"
"Lehet, hogy ti mind a harczban vesz-těk,"
"Éhségben, döghalálban sokan el-vesz-t-ek,"
"Hát ti a vásárban mit věsz-těk,"
"Én ezen vállalatban sokat veszt-ěk,"
"Én fegyvertelen senkit meg nem ment-ěk,"
"Ti oly korán reggel hová men-těk,"
"Hát a fiúk ugyan hová měn-t-ek?"
"Az adózástól a nemesek sem ment-ek,"
"Ti az ugarba kölest vet-těk,"
"A kereskedők gyapjut větt-ek,"
"Azt fogják rám, hogy álmot fejt-ěk,"
"Ti meddő tehenet, bakot fej-těk,"
"A majorosok már meg fej-t-ek,"
"Hát nektek hol jár a szěmě-těk?"
"Az utczákat elrutítják a szemet-ek,"
"Hol van borotválkozó szěr-ě-těk?"
"Én minden jó embert igen szeret-ěk,"
"Ezen faágakból lesznek jó nyel-ek,"
"Én békesség okáért sokat el-nyel-ěk,"
"Hogy vagytok? mi bizony szegény-en,"
"Segíts, ha csak lehet, a szegény-ěn,"
"Tedd meg kedvemért, kérlek szép-en,"
"Nagy öröme van minden jón és szép-ěn,"
"A halálra itélteket nem törik kerék-ěn,"
"Állításodat tagadom kerek-en."
Néha ugyanazon szóban, ha tulajdon értelemben használtatik, nyilt e, átvitt értelemben pedig zárt ě hangzik szabatosabban, pl.
"A bátyád jó gazda, mert egész-hely-es,"
"Amit most elkövettél, az nem hely-ěs,"
"Ezen határ egy része tilalom jel-es,"
"A te tanuló fiad első jel-ěs,"
"A bemetszett talpu libák jegy-es-ek,"
"Itt vannak a vőlegények és a jegy-ěs-ěk,"
"Árva és Liptó vármegye igen hěgy-es,"
"Úgy jó a tű és dárda, ha hěgy-ěs."
A magyar fülekre a rosz hangzásnak legsértőbb neme volna, s a szók értelmét egészen elhomályosítaná, vagy elváltoztatná, ha e két hangzót egymással felcserélve hallaná.
A zárt ě-n kezdődő szók ezen szótárban egészen külön betűsort képeznek, s magáról ezen önhangzóról a sorozat elején szintén külön czikk adatik elé. Itt pedig tüzetesen csak a nyilt és éles e hangokat tárgyaljuk. Különösen nyilt e-vel ejtetnek a) azon gyökök, melyeknek párlejtesen nyilt a (ă) felel meg, csel(e) csal(a), csett(en) csatt(an) stb. l. A, illetőleg nyilt a; b) azon ragok és képzők, melyekben a nyilt a hangon kivül más hangzó nem fordul elé, milyenek: nek nak, vel val, be ba, ben ban, et at, re ra, ed ad, eszt aszt, en an (igehatárzó) stb. Lásd szintén a nyilt a alatt, és itt alább a Tatrosi és Bécsi codexek irásmódját; c) azon szók, melyek gyöke vagy törzsében tisztább és legközönségesebb kiejtéssel nyiltabb e hallatszik, mint:
edz, egész, egér, ejt, esik, esd, eke, el, eleve, elemezne, ellik, elme, emle, emel, eme, emse, enged, enyh, enyv, enyészik, epe, ered, erő, erszény, esk, ev, evet, ezer;
be, beh, bel, ben, besze, beteg;
csek (csak), csekély, csen, csempész, cserj, csere, csereklye, cserep, csesz, csett, cseveg, csevicze (csavicza), csete;
de, deget, denevér, dereglye, derellye, dermed;
fedd, fegy, fegyver, fe, fej (fn.), fej (ige), fehér, fekszik, fen, fene, fenyeget, feslik, feszít, felel, feled;
gebe, gebed, gedél, geny, geréb, gereben, gerely, geszt, gyermek, gyeszel;
heged, hely, hentes, henye, here, herél, hergel, hever;
jegy, jel, jer, jerke;
keb, kebel, kecze, kecske, kedv, kefe, keh, kel, kell (em), kelep, kelepel, kemény, ken, kend, kender, kengyel, kepe, kepiczkel, kerek, kerecsen, keres, kese, kesely, keszeg, kevély, kever, keves, kezd, kedd, kettő;
leb, lebeg, lepke, lebenyő, ledér, legény, legel, leh, lehel, lejt, lel, lemez, len, lencse, lendít, leng, lengyel, lep, les, level;
med, meder, medencze, meddő, medve, meleg, mer, merít, mered, mereszt, mereng, mese, met, metél, metsz, mevet, mez, mező;
ne, nesze, netek, ned, neder, nedv, negéd, nehéz, nem (genus), nemz, nesz, nevet, nyek, nyekeg, nyef, nyefeg, nyel, nyelv, nyes;
pedig, pelyp, penész, pepecsel;
rebeg, remeg, recze, recseg, reczeg, redő, rege, reked, rekeszt, reped, repeszt, resz, reszel, rev, reves;
seb, segg, segít, sejt ige és fn. sekély, selejt, selyem, selyp, senyv, sete;
szeg (ige), szel, szemet, szenny, szepe, szer (mint a szeret, szerelem gyöke);
tege, tegnap, tegetlen, tegez, tehén, teke, teker, telik, telep, telek, teng, tenyér, tenyész, tenger, tepszi, test, tetik, tetszik, tetü, teve;
vemh, vejész, vendég, verem, vese, ver, verdik, vesz (perit), vet, vezet, vezér;
zeke, zseb, zseréb stb.
d) Ide tartoznak az ékvesztők, mint: ég eget, ér eret,, jég jeget, kéz kezet, mész meszet, téj tejet, hév hevet, lé levet, dér deret, dél delet, tél telet, név nevet, szél szelet, bél belet, fél felet stb., a kéttaguak közől egér egerek, tehén tehenek, kevés kevesek, nehéz nehezek, szekér szekerek, födél födelek, szemét szemetek, tenyér tenyerek stb. Többire az e hangnak néha hosszú é vagy rövid i-vel fölcserélését lásd ez utóbbi önhangzókról szóló első czikkekben.
Igen nevezetesek ezen rövid e tekintetében is a Bécsi és Tatrosi codexek, melyek minden eddig ösmeretes nyelvemlékektől eltérőleg igen fínom nyelvérzéssel a nyilt és zárt e hangokat egymástól, s ezektől ismét a hosszú éles é-t rendszerént szabatosan megkülönböztetik; a nyilt e balról jobbra fordúlt vonással (č), a zárt pusztán vonás nélkül, az éles ponttal vagy rendes ékkel (ě vagy é) jelöltetvén.
Nyilt e (a codexekben č) fordúl elé nagy részben egészen a mai szokás szerént; egy két esetben pedig ettől eltérőleg is.
A mai szokás szerént:
1) némely tárgyesetben, különösen a többesében: fejedelmek-et, bűnök-et, jövők-et, tűtök-et, ezek-et, ördögök-et, köszvényesek-et, ketek-et, (mely alhangúlag at: sokak-at, szolgák-at, azonban eléjön galamb-at, evangyéliom-at is, de káromlat-ot, tanóság-ot, csillag-ot miként ma); továbbá személyragok után: népem-et, istened-et, (ajándokod-at);
2) a nek ragban: mennyek-nek, ő nek-i, en nek-em, isten-nek, tü-nek-tek, emberek-nek (alhangú ragozásban nak: azok-nak, király-nak, atyádfiá-nak, ildomosok-nak);
3) be és ben ragokban: kezek-be, méhé-ben, Bethlehemé-ben, (alhangon ba, ban: álmá-ban, Egiptom-ban, napi-ban, a város-ban);
4) vel ragban: igé-vel, kenyér-rel, ellenséged-del (alhangúlag val: Zebedeus-sal, ő attyok-kal);
5) re ragban: hegy-re, tenger-re, semmi-re, meny-re, de gyakran eléjön puszta e is, tehát mint ě vagyis inkább éles ë: keresztségé-rë, ő rë-já, föld-rë);
6) ez, e névmutatóban;
7) et és tet igeképzőkben: eresz-tet-ik, lel-et-ik (alhangúlag at, tat: megcsalat-tat-ott, mond-at-ott, megvígasztal-tat-nak);
8) et képzős igenevekben: napkel-et, üldöz-et, vét-et, gyölekez-et, itél-et, nemz-et (alhangúlag at: indól-at, gondol-at, fakad-at);
9) nek, ek többesi igeragban: jövé-nek, elmené-nek, elment-ek, vött-ek, jötte-nek, (alhangúlag nak, ak: omlotta-nak, mondá-nak, látt-ak vala);
10) end igeragban: teljesejt-end-i, jöv-end-ő, megemlékez-end-el (alhangúlag and: mond-and, csap-and, akar-and, imádkoz-and-otok, lát-and);
11) het igeképzőben: te-het, rejtez-het-ik, üdvözöl-het (alhangon hat: szolgál-hat, told-hat);
12) el igekötőben: el-közelejt, el-mentek, el-hadni (hagyni);
13) ed, eszt, en igeképzőben: er-ed, er-eszt, eng-ed-nek, rezz-ed, rezz-eszt, rett-en;
14) len képzőben stb. Mindezek után alaposan következtethetünk a nyilt a (= ă) betűre is. V. ö. az A és Ě betüket.
A mai szokástól eltérve:
1) nel (ma nél nál) ragban: emberek-nel, ten-ger-nel, félelm-nel-kül;
2) az első személynévmásban, mely állandóan en a mai én helyett (az eny-ém = en-ém, en-gemet, en-nen szókban levővel egyezőleg);
3) el másod személyi igeragban: jött-el, hitt-el, erőlködj-el, egy-el;
4) némely végönhangzóhoz kötött ragozásban is pl. fig-e-vel (nem fig-é-vel), így: pincz-e-je, szül-e-je, hely-e-re, tetej-e-re, de fordulnak elé gyakran mai megnyujtások is: pokol tüz-é-nek;
5) az ékvesztő nevekben: köz-ep (= közép), szel (am. szél ventus), így föv-eny, egyeb, szen, fed-el, de több más szókban is: ösv-eny, kerd (= kérd), ertelm (= értelm) stb.
A zárt ě mint mondók az Ě betű alatt fog eléadatni. - Vannak nyelvjárások, melyek bizonyos ragokra nézve vastag vagy alhangú szókban is állandóan nyilt e hangu ragot használnak, pl. ásóve(l), kapá-ve(l), tarisznyá-ve(l), Őrség- és Göcsejben, (l. Vass József pályamunkáját a Dunán túli nyelvjárásról, Magyar Nyelvészet 1860.), mikhez hasonlók számos régi nyelvemlékekben is eléjönnek, pl. a halotti beszédben: halál-nek, paradicsom-ben, világ-bele (ma: világba); de ezek csak azt mutatják, hogy ezekben a legősibb alak mind ez ideig megmaradt, s a nyelv első származási korában nem ragozás hanem csak összetétel divatozott; kétségtelen ezen állítás abból, hogy ezen szórészek a személyragokkal mai napig is eredeti alakjokban állanak fenn ú. m. nek-em (soha sem nak-om), vel-em (soha sem val-om), belé-m (soha sem balá-m de még csak nem is bé-m, minthogy a be s ennek ba módosúlata is csak bel v. bele szóból rövidűlt meg, így a régieknél például bel-telik van a későbbi be-telik helyett; így a mélyhangú nál személyragozva nál-am, tehát ez az eredeti alak, és számtalanszor eléfordúl az idézett biblia-fordításokban és egyebütt a kül szóval öszvetéve eredeti alakjában: nál-kül, mely ma: nél-kül, és így ennek mai ragozása is a Göcseji nyelvjárásban, pl. kert-ná (= kertnál) ki-ná (= ki-nál) a legősibb eredetiségében áll fenn; mert megfordítva soha sem jön elé szék-va(l) és házné(l); miként ezeket Vass József, nem különben Torkos Sándor is helyesen jegyzik meg a "Göcseji nyelvjárásról" értekeztökben. (Az utóbbi a Magyar Nyelvészet 1856-diki kötetében).
Egyébiránt az általános nyelvben a képzők, ha nevekből alkotnak új szókat, legnagyobb részben ugyanazon önhangzót veszik föl, melyet az illető név többesszáma, pl. ház, (többese: ház-ak), ház-anként, ház-as, ház-al, ház-acska; bot (tb. bot-ok), bot-os, bot-ol, bot-oz, bot-or, bot-ocs-ka; szěm (tb. szěm-ěk), szěm-ěnként, szěměs, szěměl, szěm-ěr, szěm-ěz, szěm-ěcs-ke; bőr (tb. bőr-ök), bőr-ös, bőr-öz, bőr-öcs-ke. Ugyane szabályt követik az egyes számu első és második személyragok: ház-am ház-ad, bot-om bot-od, szěm-ěm szěm-ěd, bőr-öm bőr-öd. Ennélfogva ha valamely vékonyhangu névnek többese nyilt ek, a fentebbi képzők, illetőleg ragok is nyilt e-vel hangzanak, mint: fej (tb. fej-ek) fej-es, fej-el, fej-enként, fej-ez, fej-ecske, fej-em, fej-ed; fül (tb. fül-ek), fül-es, fül-el, fül-ez, fül-ecske, fül-em, fül-ed. Ezen osztályu szókban a harmadik személyrag is nyilt e, mint: fej-e, fül-e, nép-e, kedv-e stb.
Ezen önhangzó mind a gyökökben, mind a ragokban, mind a képzőkben igen gazdagon van képviselve, elannyira, hogy egész mondatokat lehet szerkeszteni oly szókból, melyekben egyedül ezen önhangzó vonúl végig, mit azonban az egyhanguság eltávoztatása végett kerülni kell, és a szók megválasztása által lehet is. Egyébiránt azok ellen, kik nyelvünk széphanguságát e tekintetben tagadják, meg kell jegyeznünk, hogy a mely szók vagy mondatok csupa e betűkkel irvák vagy nyomtatvák is, nem mind egyhanguak, miután a közönséges kiejtésben is legalább kétféle rövid, ú. m. nyilt és zárt (e és ě) és egy hosszú (éles é) hangot lehet megkülönböztetni, mely utóbbinak kiejtése mind a két rövidtől is lényegesen és tisztán felfoghatólag különbözik.
Van még egy harmadik rövid e, mint föntebb is megérintettük, melyet élesnek nevezénk, s mely hol i, hol o-val szokott váltakozni, s általán mind mély, mind magas szókban eléfordúl, tehát közös, melynek az első kötet Előbeszédében ë alakot adtunk, de a mely jegy mostani betűrendszerünkben elfogadva nem levén, az e hanggal kezdődő czikkek is csak itt a nyilt e-vel kezdődő szók közé sorozva jönnek elé, megemlítvén, midőn az éles ë helyett áll. Az idézett régi bibliafordításokban ily éles ë találtatik ezekben.

1) az ek igeragban ik helyett, mint haragosz-ek (haragoszik), eskesz-ek (esküszik);
2) eg képzőben ig helyett: add-eg (addig), est-eg (estig);
3) nye képzőben nyi helyett: an-nye (annyi), en-nye (ennyi);
d) ejt igeképzőben ít helyett: tan-ejt (tanít), gonoszb-ejt (gonoszbít), fénges-ejt (fényesít);
e) es kötszóban is helyett.
Némely régibb magyar könyvekben, különösen nyelvtanokban, példáúl Kalmár Györgynél, Verseghynél, szintén feltaláljuk ezen két pontos ë jegyet, de ez alatt mind a zárt, mind az éles e értetvén, e két önhangzó össze van zavarodva, valamint újabb időben az egy ponttal jelelt ě jegyben is. Minélfogva a mondottakat röviden egybefoglalva ezen különböző rövid e hangokat lényegesen ekként különböztethetjük meg egymástól:
1) nyilt e, a legnyiltabb vagyis legterpedtebb ajakakkal ejtve, példáúl ez, emez szókban;
2) zárt ě az ajkaknak kissé összébbhuzásával, mintegy az ö hanghoz közeledve, sőt igen számos nyelvjárásokban egészen ezzel is cseréltetik fel, mint pěr (pör), csěrěg (csörög), fěl (föl); ezekben: emběr (tájdivatosan: embör), ezěn (ezön), mindkét e meg van;
3) éles ë, az i-hez közeledve; legjobban eltaláljuk a kiejtést, ha valamely torlatos (több mássalhangzó kísérte) hosszú é hangot, az ajkak és száj nyilását megtartva röviden ejtünk ki, példáúl: példák, méltó, mélység szókban, ekképen: pëldák, mëltó, mëlység; mely szókat, ha azok kimondására jobban figyelünk, rendszerént a közbeszédben sem ejtünk ki másképen. És immár ezen e az, mely mind al-, mind felhangú (mély és magas, vastag és vékony) szókban eléfordúl, tehát közös, sőt tulajdonképen ismét kétféle:
a) vastag v. mély, v. alhangú éles ë, például tëhát (régiesen: tahát), hërvad szókban, mely gyakran o-val is fölcseréltetik, mint sëhol sohol, fazëkas fazokas, régies tanëjt tanojt, ajëjt ajojt, (Jászay Pál is két ponttal jegyzi) és több számtalanokban;
b) vékony v. magas v. felhangú éles ë, mely i-vel szokott fölcseréltetni, mint ësmét ismét, ëgyenes igyenes, régies ës mai is, ëly mai ily stb. szókban.
Ebben: esmér az első e mind zártan (ěsmér), mind élesen (ësmér) hangoztathatik, s az elsőbb esetben ö-vel (ösmér), az utóbbiban i-vel (ismér) cseréltethetik föl.
Ezek szerént a legszabatosabb megkülönböztetéssel négyféle rövid e hang van nyelvünkben, de jegye (betűje) csak kettőnek használtatik e és ě; ez utóbbi is csak némely újabb nyelvtanokban és ezen szótár czikkszavaiban. Az éles ë-vel kezdődő szók e szótárban is csak a nyilt e-vel kezdődők közt adatnak elé, mint föntebb is érintve van.
A hanglépcsőzeten ezen négyféle e imígy fokozható: ě legmélyebb (az ö-höz közeledve), erre következik a nyilt (terpedt) e, azután jön az ë (az i-hez közeledve), s az ë-k között az alhangú természet szerént mélyebb, sőt a másik (alhangú) lépcsőzetbe tartozik. Innen az is látható, hogy a zárt ě-nek közép e nevezete nem szabatos; mely név onnan eredett, hogy eddigi betűrendszerünkben, a hosszú é-t is ide számítva, csak háromféle e hang taníttatik: nyilt e, közép ě, (mely az éles ë-vel őszvezavartatik) és hosszú (éles) é.
Az éles és nyilt e hangnak még némely változásai- és fölcseréléseiről láthatni az Ě, É, I és Ö czikkekben.
Az épen most megjelent 'Vadrózsák'-ban vagyis 'Székely népköltési gyüjtemény'-ben (I. kötet. Kolozsvártt. 1863.) Kríza János igen becses adalékokat nyújt a magyar nyelvészethez is, melyeket nevezett szerkesztő becsben s érdekben legfőbb fokra emel az által, hogy a népies hangejtési árnyalatokat a mennyire irásjegyekkel lehető, szintén följegyzette. Ezekből a többféle rövid e-nek létezését, melyet imént kifejténk, e gyüjteményben is tökéletesen igazolva találjuk. Ugyanis a zárt ë-t találjuk azon ezer és ezer szóban, melyeket a gyüjtemény rövid ö-vel ír, mint édös, kéncsöm, kéröm, veszedelmöm, széköj (székěly), neköm, szépön, beszélhetök stb. szókban, melyet magyarországi számos nyelvjárásból, pl. a kecskemétiből, szegediből stb. is ösmerünk, s mely még jöne szóban is nem tökéletes zárt vagy gömbölyű, hanem "rövid, egy kissé terpesztett ö", mint Kríza úr megjegyzi, az 526. lapon. A másik rövid e, a közönséges nyilt e, mely itt is pusztán más jegy nélkül áll. A harmadik azon pontos ě, mely rendszerént, s még az ö-ző tájszólásban is nem szokott ö-vé változni, vagyis nem hajlik ezen önhangzó felé, hanem vagy i, vagy kivált mélyhangú szókban o-val váltakozik, pl. és = is, těéd és tijéd = tiéd, rěám, rěá v. rěja, rěik (Háromszék), rěok (Udvarszék), riám, riád, riá, riánk, riátok, riok (Csikszék), hězzám, hězzád, hězza v. hězzája = hozzám, hozzád, hozzá; ellenben deák = doják és diák stb. Láthatni, hogy ez az élesnek neveztük, és két ponttal jeleltük ë, mely mind al-, mind felhangú szókban eléfordúl. Az egy szó e gyüjteményben ezen ě (= ë)-vel jeleltetik, épen mint jelen szótárban. Szintén meg van különböztetve, és igen nagy számmal, e gyüjteményben a nyilt ŕ (= ă) is azon esetben, midőn a közvetlen következő hosszú (nyilt) á amarra is visszahatással van, pl. mŕdár (= mădár), hŕzám (= hŕzám), ŕpám (= ăpám), ŕrczád stb., mint mi is e szótárban eléadtuk, s Előbeszédünkben épen a mondott körülményt is, madár, barát, barátság példák felhozásával szintén megérintettük.

*E (1)
közelre mutató szócska, ellentéte a távolra mutató a, pl. Itt van e! Ott van a! Ide tedd e! Oda menj a! Tulajdonképen ezek teszik gyökelemét a mutató névmásoknak, ú. m. az e ennek: e-z, a régies e-ly (mai ily), e-de (mai ide), e-tt (mai itt) szóknak, továbbá e-m gyöknek (em-ez, em-itt, em-ide stb. szókban); az a pedig a megfelelő távolra mutató a-z, a-m-az, a-m-ott, a-m-oda stb. szókban. V. ö. A, (1).

*E (2)
közel tárgyat vagy személyt mutató névmás, mely ez helyett áll, valahányszor az utána következő névszó mássalhangzóval kezdődik, pl. E könyvet én írtam. E két várost (Budát és Pestet) lánczhíd köti öszve. Azonban, midőn egyedűl mutatóul szolgál, azaz utána nem név, hanem másnemű szó következik, vagy pedig az utána jövő névhez szorosan nem tartozik, egész alakjában is kitétetik, pl. Ez nem illik. Ez rút dolog. Ez volt ott nem én. V. ö. EZ.

*E (3)
indulatszó, mely boszuságot, haragot, visszataszítást fejez ki. E! ne bánts! E! lódúlj! Máskép: Eh.

*E (4)
indulatszó megszólitás végett, éles ë-vel; eléjön a Tatrosi codexben: E mit hallok te felőled? (Quid hoc audio de te). E mit gondoltok tü szüvetekben? Rokon vele hé!

*E (5)
éles ë, tájejtéssel é vagy i, kérdő vagy kétkedő szócska, mely rendesen az ige után áll, s ahhoz irásban kapcsoló jegygyel köttetik. Eljősz-e? Engem szólítottál-e, vagy mást? Nem tudom, menjek-e, maradjak-e. Megtetted-e, amit parancsoltam? Akarod-e magadat megjobbítani? Megfelel a latin ne? an? num? utrum? szóknak. Midőn az illető ige csak alattomban értetik, más szó után is állhat. Nem tudom, nagy-e, kicsiny-e? Majd megtudod, széna-e vagy szalma. Nem birom elhatározni magamat, hová menjek lakni, Pestre-e, Budára-e? Egyébkor ma csupán ige után áll.
S meddig tart e szép remények élte?
Hajt-e virágot ennyi gazdag ág?
Fölérek-e a boldogság egébe,
Avvagy lehullok, látván fényhonát?!
Mi oly közel van, azt elérem-e,
Vagy elveszítvén, óh, túlélem e?!
Hiador (Jámbor Pál).
Régiesen és tájdivatosan ma is hosszú é. "Ihatjátok-é a kelyhet, kit én iandó vagyok." "Nemde két verebek adatnak egy pénzen-é." "Esmerted a parancsolatokat-é." Tatrosi codex.
Megvan a hellen nyelvben is, de itt előre tétetik pl. 'h legw; mondom-e? 'h ouk oraV; nem látod-e? Rokon vele a magyar he is, mely tájdivatosan szintén kérdésekben fordúl elé, de csak a második személyhez intézve, pl. voltál ott he? nem látod he? Föltaláltatik az arab nyelvben is, vagy elül: e (vagy a) e Zejdün ďndeke Zejd nálad-e; vagy pedig mi? minő? értelemben hol elül, hol utól: é rádsol (mi ember?), kitáb é (minő könyv? Wahrmund arab nyelvtana). A törökben végűl mi: gidermi (megy-e), de a segédigeragokat megelőzi: gider-mi-im (megyek-e) betű szerént megy-e én?), gider-mi-szin (mégysz-e?), gider-mi-iz (megyünk-e), gider-mi-sziz (mentek-e), de a harmadik személyben: giderler-mi (mennek-e).

*~E (1)
az egyes harmadik személynévmás (ő) képét viselő rag 1) birtokot jelentő nevekben, mint szív-e, köntös-e, a Tatrosi és Bécsi bibliafordításokban, de tájdivatosan ma is eredetéhez hűbben szüv-ő, köntös-ő; 2) névviszonyítók- és névutókban: től-e, felől-e, belől-e, környűl-e, a régi bibliai fordításokban és tájdivatosan ismét: től-ö, felől-ö, belől-ö, környől-ö; 3) a határozott alakú (vagyis tárgymutató, v. tárgyilagos) igeragozásban mint vert-e, ölt-e, verj-e, ölj-e. V. ö. ~A, (3), és l. bővebben: SZEMÉLYNÉVMÁS.

*~E (2)
igeragozásban egyik múlt időragja, pl. ver-e, üt-e, melyből tárgyilagos ragozásban a tárgymutató és személyrag is egyesülvén vele, hosszú é válik: vere-i-e v. vere j-e = ver-é, üte-i-e v. üte-j-e = üt-é; a régi halotti beszédben i v j helyett v áll: vet-e-v-e, teremt-e-v-e. Többire V. ö. ~A (4).

*~E (3)
az ő részesülői ragnak módosúlata ilyenekben: szül-e, tel-e, czineg-e (= czineg-ő), fecske (= fecseg-e = fecseg-ő), fürg-e (fürg-ő). V. ö. ~A (5).

*~E (4)
puszta toldalék vagy utóhangzás, üres kihangzás, némely nyelvjárásban a szók végén, pl. pih-e, kez-e, méh-e (Vass József pályamunkája a Dunántúli nyelvjárásról a Magyar Nyelvészet V. kötetében, és Torkos Sándornál az I. kötetben), meg-e (a régi halotti beszédben mig-e), úgy hogy amazok újabb ragozással: méhé-je, kezé-je stb. V. ö. ~A (6).

*EB
ezt és általán minden származékait és öszvetételeit, mint Ebcsont, Ebfaj, stb. l. Ě betű alatt.

*~EB
névképző, ter-eb(ély), régies der-eb szókban; az ő vagy ű kisarjadzása: ter-ő v. ter-ű = ter-ev = ter-eb. Mély hangon ~ab; lásd ezt és a B betűt.

*~EBB
vastag v. mély hangon ~abb; lásd ezt és ~B (2). Érdekes a göcseji hasonlító ragozás: sokkellebb, messzellebb, mik nem egyebek mint sok, messze szók elsőben vel ragot vesznek fel: sokkel (= sok-vel l. E betű), messzi-vel = messzel és azután veszik fel a hasonlító ragot; máskor pedig a v-t j-vé változtatván, továbbá az l-et elhagyván, végre pedig a j-ét ismét ty vagy ny-re változtatván (miként mind ezt bőven eléadja Vass József a Magyar Nyelvészet V. kötetében 108, 109. lapokon), lesz például vén először vel raggal vén-vel, az l elmaradván s a v j-re: vén-je, j ismét ny-re változván: vén-nye, ennek tehát hasonlító foka vén-nyebb; így lesz ép-ből: ép-tyebb, bolond-ból bolondgyabb, nyomorúlt-ból nyomorúltyabb. A Torkos Sándor felemlítette náj naobb (= legnagyobb), néj szebb (legszebb) alakok sem egyebek mint nagygyal nagyobb, nagygyal szebb. 'Nagygyal' kifejezés a hasonlító fok mellett gyakran eléjön a régiségben, pl. a Tatrosi codexben: nagy-gyal inkább = sokkal inkább, leginkább. Lesz tehát nagygyal (= nagyval vagy nagyvel) szóból épen a göcseji nyelvjárás szerént nagyve = nagy-je = najje összébbhúzva náj, mely magas szók pl. szebb előtt néj-jé változik, mint nál-kül is lett: nél-kül. V. ö. NÁJ. Általán a göcseji és szomszédos nyelvjárás sok eredetiséget mutat és igen tanulságos példákat szolgáltat, mint az E betű alatt is olvasható.

*EBBE
am. ez-be; ebbe a házba ment.

*~EBBÉ
(ebb-vé) l. ~ABBÁ, és V. ö. ~VÁ, ~VÉ képző.

*EBBED
(ev-ed) l. ELEBBED, FÖLEBBED.

*EBBELI, EBBÉLI
(ez-bel-i v. ez-bél-i) mn. tt. ebbeli-t, tb. ~ek. Ezenféle; ezen nemhez tartozó; ezen tárgyat illető. Ebbeli szándékomról már régen akartalak tudósítani. Ebbeli dologban fáradozok én is. Bemutatom az ebbeli irományokat.

*EBBEN
am. ez-ben; ebben a házban lakom; ebben állapodtunk meg; ebben maradjunk.

*~EBBÍT
~EBBÍTÉS l. ~ABBÍT, ~ABBÍTÁS.

*EBBŐL
(ez-ből); kiható ből raggal viszonyított mutató névmás. Ebből el nem igazodunk.

*~EBBŰL
l. ~ABBÚL.

*EBDE
puszta Somogy megyében; helyr. Ebdé-n, ~re, ~ről.

*EBECZK
falu Nógrád megyében; helyr. Ebeczk-én, ~re, ~ről.

*EBED
falu Esztergom megyében; helyr. Ebed-én, ~re, ~ről.

*EBÉD
(am. ev-éd vagyis inkább e-v-éd) fn. tt. ebéd-ět. 1) Közönséges értelemben, déli evés, déli jóllakás, egyszersmind azon ételek öszvege, melyeket délben megeszünk. Nagy ebéd, kis ebéd; hosszu ebéd, rövid ebéd. Eb ebéd (melyhez bor nincsen), katonás-ebéd. Barátságos ebéd. Úri ebéd. Ebédet enni. Ebédre híni, várni, menni. Ebédet vinni. Isten áldja meg a kendtek ebédét, az emberét is. (Így köszönti a köznép az ebédlőket). Hol az ebéd, ott a vacsora. (Km). Rosz ebéd az, melynek vacsorája nincsen. (Km). Ebéd elött, ebéd alatt, ebéd után, ebéd fölött. Szántó ebéd, mely jóval délelőtt történik, midőn t. i. a szántók etetni kifognak. 2) Ormánságban (Baranya megyében) és a székelyeknél reggeli evés. 3) Mátyusföldön, harmad-ebéd am. ozsonna, azaz délesti evés. Ezen elnevezésből kitetszik, hogy az ebéd szó általán evést jelentett, mert a harmadebéd nem más, mint harmadszori vagy harmadik evés. Ennek nyomán indultak azon irók is, kik a reggelit regebédnek a vacsorát estebédnek nevezék el. A székely földön divatos a délebéd (Vadrózsák 396. l.). Ezen szóban az igazi gyök: e; V. ö. ÉSZIK; rokonok az ebéd szóval a hellen edhtoV, latin edulium és epulae, szanszkrit adanan, a szláv nyelvekben objed, obiad, obéd, obid; a külső alakra hasonló szláv objed, obéd, obid, eredetét illetőleg, ez öszvetett szó az ob és jed elemekből, (jeszt szlávul am. enni). Bővebb öszvehasonlítás végett V. ö. ÉSZIK.

*EBEDECZ
falu Bars megyében; helyr. Ebe-decz-én, ~re, ~ről.

*EBÉDĚL
(e-v-éd-ěl) önh. és áth. m. ebéděl-t. v. ritkán: ebédlětt, htn. ~ni v. ebédleni. Általán, ebédet eszik. Különösen 1) Dél tájban eszik, jóllakik. 2) Ormánságban, és a székelyeknél: 'reggeli' helyett.

*EBÉDĚLÉS
(e-v-éd-ěl-és) fn. tt. ebédelés-t, tb. ~ěk. 1) Köz értelemben, déli evés, jóllakás. 2. Némely tájszólás szerént: reggelizés. V. ö. EBÉD.

*EBÉDETLEN
(e-v-éd-etlen) mn. tt. ebédetlen-t, tb. ~ěk. Ebéd nélkül való, aki nem ebédelt. Mint ih. am. ebéd nélkül, ebédetlenül.

*EBÉDFIA
(ebéd-fia) ösz. fn. tt. ebédfiát, többesben nem használtatik. Így nevezik Göcsejben a délelőtti, mintegy tizenegy óra tájban való evést; mert a göcseji ember ötször eszik napjában, ú. m. reggel; tizenegy óra tájban, s ez az ebédfia; délben; délutáni négy óra körül; és estve.

*EBÉDHORDÓ (1)
(ebéd-hordó) ösz. fn. Aki az ebédre főzött ételeket az evők után viszi, péld. ki az aratók-, szántók-, kaszásoknak enni hord.

*EBÉDHORDÓ (2)
(l. fönebb) ösz. mn. Miben v. min ebédet visznek, hordanak. Ebédhordó kosár, taliga, szekér, szamár.

*EBÉDKE
(e-v-éd-ke) fn. tt. ebédkét, tb. ebédkék. Rövid, kevés ételből álló, hirtelen készített takarékos ebéd.

*EBÉDKOR
(ebéd-kor) időhatárzó. Azon időben, idő alatt, midőn ebédet esznek. Ebédkor látogatni valakit.

*EBÉDKÖLTSÉG
(ebéd-költség) ösz. fn. Amibe az ebéd kerül, ebédre fordított kiadás. Más helyett megfizetni az ebédköltséget.

*EBÉDLÁTÓ
(ebéd-látó) ösz. mn. Így nevezik több vidéken a határnak valamely magasabb részét, dombját, honnan a faluból jövő ebédhordókat meg lehet látni. Ebédlátó hegy (Fehér megyében, Czecze mellett).

*EBÉDLÉS
(e-v-éd-el-és) l. EBÉDĚLÉS.

*EBÉDLESŐ
(ebéd-leső) ösz. fn. Tányérnyaló, ki hivatlanul másnak ebédlő asztalához tolakodik.

*EBÉDLŐ (1)
(e-v-éd-el-ő) fn. tt. ebédlő-t. Különös terem, vagy szoba, a vendéglőkben, vagy magánházaknál, melyben ebédelni (vacsorálni is) szoktak; étterem.

*EBÉDLŐ (2)
(l. fönebb) mn. Ebédet evő. Ebédlő vendégek, urak, cselédek.

*EBÉDÖTT
(e-v-éd-ött) időhatárzó. Eléfordul Margit életében, s am. ebédkor, ebéd alatt.

*EBÉDRÉSZ
(ebéd-rész) ösz. fn. Így nevezik az aratók, nyomtatók, és cséplők azon rész-gabonát, melyet ebéd, vagyis élelmezés fejében kapnak az illető gazdától, mely rendesen minden huszonöt mérőtől egy mérő szokott lenni. Máskép, különösen Dunán túl: kenyérrész. Ettől meg kell különböztetni a nyomtató, cséplő vagy arató részt, melynek ismét saját kulcsa vagyon. Kimérni, külön garmadába töltögetni az ebédrészt.

*EBÉDSZOBA
(ebéd-szoba) ösz. fn. l. EBÉDLŐ, ÉTTEREM.

*EBÉDTÁRS
(ebéd-társ) ösz. fn. Ki együtt szokott velünk enni, ebédelni; asztali társ. Vendéglői ebédtársak.

*EBÉDTEREM
(ebéd-terem) l. ÉTTEREM.

*EBÉDVÉKA
(ebéd-véka) ösz. fn. l. EBÉDRÉSZ.

*EBÉG
(heb-ég) önh. m. eběg-tem, ~tél, ~ětt. Hebeg, rebeg, akadozva beszél. Székely szó.

*EBERHÁRD
férfi kn. tt. Eberbárd-ot. Eberhardus.

*EBÉLL, EBÉLLÉS
EBÉLLŐ régiesek és tájdivatosak, ebédl v. ebédel, ebédlés, ebédlő helyett. l. ezeket.

*EBERGÉNY
falu Szala megyében; helyr. Eber-gény-be, ~ben, ~ből.

*EBERGŐCZ
falu Sopron megyében; helyr. Ebergőcz-ön, ~re, ~ről.

*EBESFALVA
város Erdélyben Küküllő megyében; helyr. Ebesfalvá-n, ~ra, ~ról.

*EBICZKEL
l. EVICZKEL.

*ECS
elavult gyök, melyből ecsel, ecselő, ecset, ecsetěl stb. származtak. Tisza vidékén még divatozik, ecselő értelemben. Mint hegyes, szurós szálakból álló eszköz rokon ék szóval. Innen Göcsejben ekecsel am. ecsetel. Alsó Vágmelléken: öcs, öcsel, öcset. Lugossy József szerént a gyök ösz volna, Szabó Dávidnál öszik = összehuzódik.

*~ECS
zárt hangon ÉCS, kics. névképző, pl. köv-ecs, big-ecs, szeg-ecs; ~ke másik kicsinyítővel öszvetéve ~ecske: meny-ecske, kez-ecske, szék-ecske, bel-ecske; mellékneveknél is: szép-ecske; s számneveknél kett-ecske, négy-ecske.
Eléfordúl a török nyelvben is főneveknél dsik, csik s mellékneveknél rendszerént dse, cse alakban, pl. ana-dsďk anyácska, el-dsik kezecske, még az ez (am. kevés) toldással is el-dsikez, kezecske, at-csďgaz lovacska, úgy hogy Meninszky és Kollár szerént a k és g csak alig hallatszik, mintha volna el-ds-ez, at-cs-az. Melléknevek ak-cse fehérecske, udzsuz-cse, olcsócska, güzel-dse szépecske; de eléjön hosszabb alakban is: alcs-a-dsak (a törs alt) alacsonka, kücsü-dsek, kicsinke, az-dsďk v. az-a-dsďk kevesecske. Érdekes: az-csok (szószerént: kevés-sok) valamicske; semmi. V. ö. ~ACS, és ~KA, ~KE kicsinyítőket.

*ECSED
mváros Szathmár, és faluk Heves és Nógrád megyékben; helyr. Ecsed-én, ~re, ~ről.

*ECSEG
falu Nógrád megyében, puszta Hevesben; helyr. Ecseg-én, ~re, ~ről.

*ECSEL
(ecs-el) áth. m. ecsel-t. 1) Gerebenez, azaz kendert, lent, gyapjút gerebenen tisztít, hihöl. 2) Különösen, kefeforma eszközzel hajat fésűl, simít. Minden reggel megecselni a gyermekeket. 3) Nővel közösűl.

*ECSELÉS
(ecs-el-és) fn. tt. ecselés-t, tb. ~ěk. Gerebenezés, hihölés, kefélés.

*ECSELETLEN
(ecs-el-et-len) mn. tt. ecselet-len-t, tb. ~ěk. Aki vagy mi nincs megecselve. V. ö. ECSEL. Ecseletlen, boglyas hajú gyermek. Ecseletlen kender, gyapju. Mint ih. am. ecseletlenül.

*ECSELŐ (1)
(ecs-el-ő) fn. tt. ecselő-t. 1) Saját alakú kefe, melylyel a hajat simítják. 2) Hosszukás, és kevessé görbe vaseszköz, melylyel a nyúzott bőr belsejét simára vakarják.

*ECSELŐ (2)
(l. föntebb) mn. tt. ecselő-t. Aki ecsel. Ecselő leányok.

*ECSELTET
(ecs-el-tet) áth. és mivelt. ecsel-tet-tem, ~tél, ~ětt. Ecscsel vagy ecselővel valamit meggerebeneztet; valakinek haját megsimíttatja. Megecselteté mind fejét, mind szakállát. (Heltai).

*ECSELTETÉS
(ecs-el-tet-és) fn. tt. ecseltetés-t, tb. ~ěk. Gerebeneztetés; fésültetés.

*ECSÉNY
HÁRMAS~, falu Somogy megyében; helyr. Ecsény-be, ~ben, ~ből.

*ECSER
falu Pest, és pnszta Csongrád megyében; helyr. Ecser-ěn, ~re, ~ről.

*ECSÉR
major Borsod megyében, és előhegy Szalában.

*ECSET (1)
(ecs-et) fn. tt. ecset-ět. 1) Haj-, szőr-, vagy sertekötecs, mely nyélhez van szorítva, s képirók, festők, színezők által stb. festékek, szinek fölkenésére használtatik. Festő ecset, meszelő ecset, sertés ecset. 2) Átv. ért. jelent képirói tehetséget, ügyességet. Finom ecsettel festett kép. 3) Hajkefe, ecselő kefe.
Néhutt öcset, tehát a gyökben zárt ě volna, (l. ECS gyök). Egyébiránt rokonnak látszik a latin seta, szláv stset.

*ECSET (2)
KIS~, falu Nógrád megyében; helyr. Ecset-ěn, ~re, ~ről.

*ECSETEL
(ecs-et-ěl~) áth. m. ecsetěl-t. 1) Ecsettel fest, színez, mázol, fehérít. 2) Ekecsel, pepecsel. V. ö. ECSET.

*ECSETĚLŐ
(ecs-et-ěl-ő) fn. tt, ecsetělő-t. Takácsok által használt csiríznemű ragasztó.

*ECSETMOH
(ecset-moh) ösz. fn. Tengeri moh faja, melynek hegyei sörteforma águak, s ecsetet képeznek (Corallina penicillus).

*ECSETNEDV
(ecset-nedv) ösz. fn. Higított festék, máz, melyet ecsettel kennek föl.

*ECSETNYALAT
(ecset-nyalat) ösz. fn. lásd ECSETNEDV.

*ECSETNYÉL
(ecset-nyél) ösz. fn. l. ECSETSZÁR.

*ECSETPÁZSIT
(ecset-pázsit) ösz. fn. Mezőkön és szántóföldeken vadon tenyésző növény, a háromhímesek seregéből és kétanyások rendéből, melynek kelyhe két hosszukás, hegyes és öszvenyomott tokocskából áll. (Alopecurus).

*ECSETSZÁR
(ecset-szár) ösz. fn. Nyélféle fogó fából, csontból vagy fémből, mely az ecset szálait öszvetartja.

*ECSETVÁLU
(ecset-válu) ösz. fn. Lemezből készített válucska, olajjal töltve, melyben a festő ecsetet tisztítás végett öblögetik.

*ECSI
puszta Veszprém megyében; helyr. Ecsi-be, ~ben, ~ből.

*ECSKA
falu Torontál megyében; helyr. Ecs-ká-n, ~ra, ~ról. Ejtik hosszú é-vel is Écska.

*~ECSKE
l. ~ECS.

*ECSKEND
puszta, Pest megyében; helyr. Ecskend-ěn, ~re, ~ről.

*~ECZ
névképző ketrecz = kert-ecz, azaz ke-rít-ecz szóban; módosulattal ~icz, ~öcz is, mint kendel-icz, (kendericz, canabina, linaria avis), gömb-öcz; mély hangon ~acz. l. ezt és ~CZ képzőt.

*ECZCZIG
régiesen am. edzig vagy eddig. L. EDDIG.

*ECZEJDE
am. adsza-ide. A hangrendben az első szó módosúlt az utóbbihoz, mint több másokban, pl. böstörő = borstörő, nélkül = nálkül.

*ECZET
fn. tt. eczet-ět. Szeszes növénysavany, mely némely nedvek által képződik. Boreczet. Erős, mint a boreczet. Jó borból jó eczet lesz. (Km.) Gyümölcseczet, alma~, levendula~, málna~, rózsa~, sör~, savóeczet. Oláh eczet. Eczetet csinálni. Eczettel mosni valamit. Eczetbe mártani. Tokorcsra ment eczetet őrleni. (Csúfolódó. Km.) Eczetre maradt, a vén leányról mondják. Eczetes korsó megtalálta dugóját. Km.
Egyezik vele a latin acetum, acidum, szláv oczet, német Essig. Magyar nyelvből elemezve am. eszet vagy etet, azaz evő, ětető, maró szer. Ezen alapfogalom rejlik a latin acidum, acetum szókban, (aceo igétől, honnan acer szó is: "cibi acres, mordentes." Pliniusnál), és a német Essig (essen) szóban is. V. ö. ESZIK. A görög oxuV, szanszkrit áçus szóknak szintén 'scharf' értelmet is tulajdonítanak. A törökben adsď am. keserű, keserűség; és ads vagy adsďk am. ehes.

*ECZETÁGY
(eczet-ágy) ösz. fn. 1) Általán mindenféle szer, mely által a növénynedvek eczetes forrásba mennek, s eczet készül. 2) Üledék az eczetes hordó s más edény fenekén, mely a legtisztább eczetből is fejlődik idővel.

*ECZETÁRUS
(eczet-árus) ösz. fn. Aki eczetet árul, eczettel kereskedik.

*ECZETÉS
(ecz-et-ěs) mn. tt. eczetěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Eczettel készített, fűszerezett. Eczetes bab, eczetes saláta, eczetes becsinált. 2) Eczettel tölt, eczettartó. Eczetes hordó, eczetes üveg, eczetes korsó. Eczetes korsó megtalálta dugóját. (Km.). 3) Ami eczetté lenni kezd, eczetízű. Eczetes bor, eczetes lőre.

*ECZETĚSĚDÉS
(ecz-et-ěs-ěd-és) fn. tt. eczetěsědés-t, tb. ~ěk. Eczetessé változás.

*ECZETĚSĚDIK
(ecz-et-ěs-ěd-ik) k. m. eczetě-sěd-tem, ~tél, ~ětt. Eczetes forrásba megy által, eczetízt, savanyuságot kezd kapni. Megeczetesedik a bor, ha gondot nem viselnek reá.

*ECZETĚSÍT, ECZETĚSIT
(ecz-et-ěs-ít) áth. m. eczetěsit-ětt. htn. ~eni v. ~ni. Eczetes izűvé változtat; eczetes forrásba hoz.

*ECZETĚSÍTÉS
(ecz-et-ěs-ít-és) fn. tt. eczetěsítés-t, tb. ~ěk. Eczetessé változtatás.

*ECZETĚSŰL, ECZETĚSÜL
(ecz-et-ěs-űl) önh. m. eczetěsűl-t. Eczetes forrásba megy által; eczetesedik.

*ECZETĚSŰLÉS
l. ECZETĚSĚDÉS.

*ECZETEVICZK
(eczet-eviczk) ösz. fn. Eczetben fejlődő és élő eviczk. V. ö. EVICZK.

*ECZETÉZ
(ecz-et-ěz) áth. m. eczetěz-tem, ~tél, ~ětt. Eczettel leönt, fűszerez, készít, becsinál. Salátát, ételt eczetezni.

*ECZETĚZÉS
(ecz-et-ěz-és) fn. tt. eczetězés-t, tb. ~ěk. Eczettel készítés.

*ECZETFA
(eczet-fa) ösz. fn. l. ECZETSZÖMÖRCZE.

*ECZETFŐZÉS
(eczet-főzés) ösz. fn. 1) Vegyészeti működés, mely által eczet készíttetik. 2) Gyár vagy intézet, melyben nagyobb mennyiségű eczetet készítenek.

*ECZETFŐZŐ (1)
(eczet-főző) ösz. fn. Gyáros, ki eczetet készít.

*ECZETFŐZŐ (2)
(l. föntebb) mn. tt. Miben, vagy mivel eczetet főznek. Eczetfőző kazánok.

*ECZETGŐZ
(eczet-gőz) ösz. fn. A felforralt, vagy tüzes vasra, lemezre, téglára csepegetett eczetnek párája, gőze. V. ö. GŐZ.

*ECZETKISÉRLŐ
(eczet-kisérlő) ösz. fn. Vegyészeti eszköz, mely által az eczet valódiságát és erejének fokát megvizsgálják.

*ECZETMÉZ
(eczet-méz) ösz. fn. Gyógyszertárakban mézzel főzött boreczet.

*ECZETNEMÜ
(eczet-nemű) ösz. mn. Olyanféle savanyuságu, erjedésü, ízü, mint az eczet.

*ECZETSAV
(eczet-sav) ösz. fn. Vegyészetben, azon sav, mely az eczetnek sajátja. (Acidum aceticum).

*ECZETSAVAS
(eczet-savas) ösz. mn. Eczetsavval vegyített, föleresztett. Eczetsavas szerek.

*ECZETSZILKE
(eczet-szilke) ösz. fn. Eczetet tartani való kis findzsa, csésze.

*ECZETSZÖMÖRCZE
(eczet-szömörcze) ösz. fn. Növényfaj a szömörczék neméből; levelei szárnyasak, levelkéi körkörösek, virágai és gyümölcsei veres tömött bugában. Máskép eczetfa. (Rhus coriaria).

*ECZETSZÖRP
(eczet-szörp) ösz. fn. Eczetből vagy eczettel készitett szörp. V. ö. SZÖRP.

*ECZETVÍZ
(eczet-víz) ösz. fn. Eczettel vegyített, savanyított víz. (Oxyeratum).

*ECZKEFICZKE
(eczke-ficzke) ösz. mn. tt. eczkeficzkét, tb. eczkeficzkék. Nyalka, hegyes, kaczéros (legény v. leány). Székely szó.

*ECZTÉS, ECZTÉZ
l. ECZETÉS, ECZETÉZ.

*ED
elvont gyöke edény szónak. l. EDÉNY.

*~ED (1)
helynévképző, mint ezekben: Ölved, Szeg-ed, Eb-ed, Für-ed. Elemzését illetőleg l. ~AD, (1).

*~ED (2)
osztó számneveket képez mint negyed, tiz-ed; l. ~AD, (2).

*~ED (3)
igeképző, mint eng-ed, mer-ed, terj-ed, él-ed; l. ~AD, (3).

*~ED (4)
egyes második személy ragja 1) névviszonyítóknál mint nek-ed, vel-ed, től-ed, előtt-ed, ki-vül-ed; mellett-ed; 2) birtokneveknél: kez-ed, kenyer-ed; 3) tárgymutató igeragozásban: vert-ed, verj-ed. l. ~AD, (4 és 5).

*~ED (5)
melléknévképző rövid-ed, könny-ed szókban, mely az alapfogalmat némileg mérsékli. Eléjön a Bécsi codexben: kicsin-ed. l. ~D, (1) névképző.

*EDD
l. ÉSZIK.

*EDDE
l. EBDE.

*EDDEGÉL
l. ÉDDEGÉL.

*EDDIG
(am. ez-ig) toldva: EDDIGLEN, ih. Közelítő értelemben kimutatja a határt, térben és időben. Eddig szabad, nem idébb. Eddig tűrtem, de ezután nem fogok. Régiesen sőt tájszólásban ma is edzig (= ed-ezig = ideezig), valamint addig = adzig. Döbrentei szerént Vasban, Somogyban ma is hallani: adzeg, adzik. Erdősy bibliájában a kiejtés szerént eccziglen = edziglen (mint eczejde = adsza ide). Elemzését illetőleg bővebben l. ADDIG.

*EDDIGELÉ
(eddig-elé) ösz. ih. Egész ezen ideig, jelen ideig. Eddigelé semmi hírét nem hallottuk.

*EDDIGI
(ez-ig-i) mn. tt. eddigi-t, tb. ~ek.
Ezen ideig, mostanig, jelenig való, vagy volt. Eddigi éveim vígan folytak. Eddigi viseleteddel megelégszem.

*EDE
férfi kn. tt. Edét, tb. Edék. Eduardus. A német Eduard vagy Edward szóból kölcsönöztetett, melyet a nyelvészek edler vagy treuer Wächter szóból származtatnak.

*EDE, EDE S TOVA
régiesen, ide, ide s tova helyett.

*~EDEK
(ed-ek) öszvetett melléknévképző mer-edek szóban, rokon eteg, atag képzővel. l. ~ATAG.

*~EDÉK
(ed-ék) öszvetett főnév-képző, s vannak általa képzett sok oly származékszók, melyek magával az ed képzővel nincsenek használatban, mint tör-ed-ék, men-ed-ék, csepp-ed-ék, es-ed-ék, a mély hanguak között: foly-ad-ék, mos-ad-ék, fúr-ad-ék, alj-ad-ék stb. mindazáltal kétséget nem szenved, hogy az ed ad tag valamennyiben elavult igeképző, s az ék ennek részesülőjéből fejlődött ki. l. ~ADÉK és K betű.

*~EDEL
öszvetett főnévképző, mély hangon ~adal, l. ezt.

*~EDELĚM
mély hangon ~adalom, l. ezt.

*EDELÉNY
mváros Borsod megyében; helyr. Edelény-be, ~ben, ~ből.

*EDELES
puszta Békés megyében; helyr. Edeles-ěn, ~re, ~ről.

*EDÉNY
(ed-ény am. bödöny) fn. tt. edény-t, tb. ~ěk. 1) Mindennapi házi használatra való készület, melyben valamit tartunk, mibe valamit beleteszünk, legyen az érczből, csontból, fából, cserépből stb. Arany edények. Nem kell az aranyedényt pad alá vetni. (Km). Czinedény, cserépedény, ezüstedény, éjjeli edény, fejő edény, faedény, konyhaedény, kőedény, mázos edény, olajos, eczetes edéng, porczellán edény, üvegedény, vasedény stb. Így neveztetnek általán a kádárok által készített hordók, sajtárok, kannák stb. 2) Az állatok, és növények testében azon csők, melyekben a nedvek szivárognak. Véredények, téjedények, vízedények. Bordaközi edények, (vasa intercostalia); hágcsós edények (vasa scalaria); kigőzölgő edények, (vasa exhalantia); nyirkos edények, (vasa lymphatica); tápláló edények, (vasa nutritiva) stb. Átv. ért. a Szűz Mária litániájában: lelki edény, tiszteletes edény, ájtatosságnak jeles edénye.
Némelyek a szűkebb értelmü, evéshez használt vagyis ételtartó szerekkel hozzák hasonlatba, s eszik igétől származtatják, mintegy et-ény.

*EDÉNYÁRU
(edény-áru) ösz. fn. Általán, vásárra kitett mindenféle edény, különösen: agyagból, porczellánból, kőből, üvegből készített edények.

*EDÉNYÁRUS
(edény-árus) ösz. fn. Edényekkel kereskedő, edényeket áruló.

*EDÉNYCSINÁLÓ
(edény-csináló) ösz. fn. 1) Mindenféle mesterember, ki széles értelemben vett edényeket készít. 2) Különösen fazekas, gerencsér, porczellángyáros.

*EDÉNYFOLTOZÓ
(edény-foltozó) ösz. fő- és mn. Ki repedt edényeket dróttal, vagy lemezzel megerősít, kijavít. Ilyenek az úgynevezett drótosok.

*EDÉNYFÜL
(edény-fül) ösz. fn. Fülalakú, különösen lyukas fogó az edényen, melynél fogva azt kényelmesebben lehessen ide-oda mozdítani. Eltörni az edényfület.

*EDÉNYKE
(ed-ény-ke) fn. tt. edénykét. A maga nemében kisded edény, pl. kis tál, kis bögre, kis kanna.

*EDÉNYSZÁJ
(edény-száj) ösz. fn. Nyilás az edényen, melyen azt megtöltik, vagy tartalmát kiürítik. Tágas, szűk, csúcsos, kerekded edényszáj.

*EDÉNYTAN, EDÉNYTANÍTMÁNY
(edény-tan v. ~tanítmány) ösz. fn. A boncztannak azon része, mely az állati, különösen emberi test edényeit tárgyalja. V. ö. EDÉNY.

*EDÉNYTARTÓ
(edény-tartó) ösz. fn. Szekrény, vagy más készület, hol az edényeket tartani, elrakni szokták, különösen a konyhaedények helye, milyen a polcz, tálas stb.

*EDÉNYVÁSÁR
(edény-vásár) ösz. fn. Vásár, melyben edényeket árulnak és vesznek.

*EDERICS
BALATON~, PUSZTA~, falvak Szala megyében; helyr. Ederics-ěn, ~re, ~ről.

*EDMUND
férfi kn. tt. Edmund-ot. Edmundus. Magyarosabb hangzással: Ödön.

*EDUÁRD
férfi kn. tt. Eduard-ot. Eduardus. Rövidítve: Ede.

*EDVE
falu Sopron megyében; helyr. Edvé-n, ~re, ~ről. Melléknév: edvi.

*EDZ
(ed-ěz) áth. m. edz-tem v. ~ěttem, ~tél, v. ~ěttél, ~ětt, htn. edzni v. edzeni. Tulajdonkép mondatik a vasról, midőn megkeményítik, megaczélozzák, megnádolják. Habosra edzeni a vasat, keményre edzeni. Átv. ért. valamit erősít, mindenféle viszontagságok türésére szoktat. A testet hideg, meleg, éh, és szomj ellen edzeni. A lelket szenvedések ellen megedzeni.
Elemezve: ed-ěz, v. et-ěz, v. et-et, azaz marat. Rokon vele: aczél, aczogat, továbbá a német ätzen, essen.

*EDZÉS
(ed-ěz-és) fn. tt. edzés-t, tb. ~ěk. 1) A vasnak megkeményítése, aczélozása, nádolása. 2) Átv. ért. viszontagságok ellen, s azok eltűrésére szoktatás. Testedzés, lélekedzés, szívedzés.

*EDZĚTT
(ed-ěz-ětt) mn. tt. edzětt-et. 1) Megkeményített, aczélozott, nádolt. Edzett vas. 2) Átv. ért. viszontagságokat erős testtel és lélekkel türő. Edzett test, edzett lélek, edzett kebel. Csatára edzett vitéz.

*~EDZIK
(ed-ez-ik) ösz, igeképző, mély hangon ~adzik. l. ezt.

*EDZŐ
(ed-ěz-ő) mn. tt. edző-t. 1) Keményítő, aczélozó, nádaló. Edző kovácsmunka, edző tűz, edző kalapács. 2) Átv. ért. viszontagságok türésére szoktató, erősítő. Edző vasas viz. Lelket edző viszontagságok.

*EDZŐDÉS
(ed-ěz-őd-és) fn. tt. edződés-t, tb. ~ěk. Aczélosodás, keményedés; neki törődés, türelemhez szokás.

*EDZŐDIK
(ed-ěz-őd-ik) belsz. m. edződ-tem, ~tél, ~ött. 1) Aczélosodik, keményedik (a vas). 2) Neki törődik, neki keményűl, türelemhez szokik. Szenvedések, viszontagságok által edződik mind a test, mind a lélek.

*EDZŐVÍZ
(edző-víz) ösz. fn. 1) Víz, melybe a megtüzesített vasat, aczélozás végett, belemártják. 2) Átv. ért. vasfürdő, mely tagokat edz, erősít.

*EEND
l. ÉEND.

*EFFELÉ
jobban ez-felé; l. EZ és FELÉ.

*EFFÉLE
(ez-féle) ösz. mn. tt, effélét, tb. effélék. Ezen nemhez tartozó, ilyen forma, ilyen tulajdonságokkal bíró. V. ö. FÉLE. Párhuzamos távolító társa afféle.

*EF-LYUK, EF-RÉS
ösz. fn. Kis f betű alakjára metszett nyilás a hegedűféle hangszerek felső lapján.

*EG (1)
ragozott állapotban az ég mint ékvesztő főnév módosúlata pl. eg-et, eg-ek, eg-en v. ég-en. l. ÉG.

*EG (2)
elvont gyöke 1) egér szónak és származékainak, rokon üg vagy ug gyökökkel (üget vagy ugor szókban); 2) egész szónak és származékainak s ez értelemben rokon ěgy vagy měg szókkal. 'Meg' is tájdivatosan pl. a göcseji nyelvjárásban: eg.

*~EG (1)
névképző, pl. mel-eg, hid-eg, rid-eg, ör-eg, délcz-eg, id-eg, ür-eg szókban. Eredetét illetőleg l. ~AG, névk.

*~EG (2)
éles ë-vel; régies ig rag helyett. Addeg, eddeg, kedeg. "Hegedülést, sípolást, dobolást, tánczot három esztendeeg megtiltottak." Érdy-codex. A régi magyar Passióban öszvevonva: esztendég.

*~EG (3)
zárt ě-vel ég l. az Ě betű folytában.

*EGÉLY
(eg-ély) fn. tt. egély-t. A religio szónak kifejezésére legújabban alkotott szó az ég (coelum) gyökből, mintegy égi boldogságra vezető elméleti és gyakorlati erkölcstan.

*EGÉLYĚS
(eg-ély-ěs) mn. tt. egélyes-t, v. ~et, tb. ~ek. Aki az egély szent tanait gyakorlatilag űzi, hitvallási buzgalmu. Egélyes jámbor ember.

*EGÉLYĚSSÉG
(eg-ély-ěs-ség) fn. tt. egélyes-ség-ét. Hitvallási buzgóság, istenesség.

*EGENFÖLDE
puszta Szala megyében. helyr. Egenföldé-n, ~re, ~ről.

*EGBÉL
mváros Nyitra megyében; helyr. Eg-bél-ěn, ~re, ~ről.

*EGE
erdélyi falu Udvarhely székben, puszta Békés megyében; helyr. Egé-n, ~re, ~ről.

*EGECSE
puszta Pest megyében; helyr. Ege-csé-n, ~re, ~ről.

*EGEG, EGEGH
puszta Hont megyében; helyr. Egeg-ěn, ~re, ~ről.

*EGEH v. EGEK
erdélyi falu l. EGE.

*EGER (1)
mváros Heves megyében; helyr. Eger-be, ~ben, ~ből. Melléknévi képzővel: egri. Egri név, egri vitéz, egri bor, egri asszonyok híresek.

*EGER (2)
faluk Nyitra és Szala megyékben; helyr. mint föntebb.

*EGER (3)
patak Heves és Borsod megyékben.

*EGER (4)
EGERFA, l. ÉGER, ÉGERFA (hosszú É alatt).

*EGÉR
(eg-ér) fn. tt. egeret. 1) Sok fajra elágazott apró, fürge, sebes futásu emlős állat neme, melynek elűl két hegyes metsző foga, és igen rövid zápfogai, gömbölyü, csupasz, s félig átlátszó fülei, s aránylag nagy, vékony, szőretlen farka, ismertető jelei. Erdei, fejér, gyökerész, házi, mezei, városi, patkány-, golyvás, szárnyas, apró, hortyogó stb. egér. Egeret fogni. Nincs itthon a macska, tánczolnak az egerek. (Km). Szegény, mint a templomba szorult egér vagy a templom egere. (Km). 2) Átv. ért. ló egere, azaz, megzabálásból támadott gümő, hasonló kemény daganat az egérhez, melyet nyomkodással vagy a lónak futtatásával oszlatnak el, s ekkor azt mondják: megmozdult, v. megindúlt a ló egere.
Vastaghangon rokona agár, s átvetve hasonló hozzá ürge. Mind e három állat gyors, fürge mozgékony tulajdonságu. V. ö. AGÁR. Finnűl hiiri = egér, és hyörin (v. pyörin v. vyörin) sürgök, forgok, viriä, virkiä, vöyräs fürge, virgoncz, virkenen, függővé leszek. Kassai mind az egér mind az agár szót rágó-ból származtatja.

*EGERÁG
falu Baranya megyében; helyr. Eger-ág-on, ~ra, ~ról.

*EGERALJA
falu Veszprém megyében; helyr. Egeraljá-n, ~ra, ~ról.

*EGÉRÁRPA
(egér-árpa) ösz. fn. Ugarokon termő vadárpafaj. (Hordeum murinum).

*EGERBÉGY, EGERBÖGY
mváros Erdélyben Torda megyében; és faluk Belső-Szolnok, Kolos megyékben s Medgyes székben, helyr. Egerběgy-ěn, ~re, ~ről.

*EGÉRBŰZ
(egér-bűz) ösz. fn. l. EGÉRSZAG.

*EGÉRCSE
(eg-ér-cse) fn. tt. egércsé-t, l. EGÉRKE.

*EGÉRCSĚCSFŰ
(egér-csěcs-fű) ösz. fn. Növényfaj a szaka-nemüek közől. Máskép: báránycsecsfű, v. szakafű v. borsos szaka.

*EGERCSEL v. EGERCSÉL v. EGÉRCSÉL
(eg-ér-cse-el, vagy öszvetétel által: egér-cseál) önh. m. egercsél-t. A marháról mondatik, midőn zöld ágak után kapdos, zöld ágakat, leveleket csipked, (mint az egér szokott csipkedni). Továbbá lassan-lassan elébb megyen, vagy ide-oda szaladoz stb. mint az egér, vagy mint az egerésző róka. (Ferenczi János a Tájszótárban).

*EGERECSKE
(eg-er-ecs-ke) fn. tt. egerecské-t. A maga nemében piczi, vagy fiaegér; egerke.

*EGERES (1)
(eg-er-es) mn. tt. egeres-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Egér nevű állatokkal bővelkedő. Egeres ház. 2) Egér nevű nyavalyába esett. Egeres ló.

*EGERES (2)
erdélyi falu Kolos megyében; helyr. Egeres-ěn, ~re, ~ről.

*EGERESĚDIK
(eg-er-es-ěd-ik) Lóról mondják, midőn egér nevű nyavalyába esik.

*EGERÉSZ (1)
(eg-er-ész) fn. tt. egerész-t, tb. ~ék. Egereket kereső, fogdosó.

*EGERÉSZ (2)
(eg-er-ész) önh. m. egerész-tem, ~tél, ~ětt. 1) Egereket keres, fogdos. Egerésznek a macskák, és némely kutyák. 2) Atv. ért. valamire alattomban leselkedik, titkon kacsingat, buján tekinget, tiltott helyekre kapdos. Más erszénye körül egerész. (Faludi N. E). Leányok után vagy leányoknál egerész.

*EGERÉSZÉS
(eg-er-ész-és) fn. tt. egerészés-t, tb. ~ék. Egérfogdosás. Alattomos kacsingatás; szemérmetlen kapdosás.

*EGERÉSZGET
(eg-er-ész-get) önh. és áth. m. egerészget-tem, ~tél, ~ětt. Folytonosan, s mintegy kedvvel fogdossa az egereket.

*EGERÉSZGETÉS
(eg-er-ész-get-és) fn. tt. egerészgetés-t, tb. ~ěk. Egérfogdosás.

*EGERÉSZKÁNYA
(egerész-kánya) ösz. fn. Kányafaj, mely egereket fogdos, s azokkal táplálkozik.

*EGERÉSZMACSKA
(egerész-macska) ösz. fn. Macska, mely egereket fürkész és fogdos.

*EGERÉSZŐ
(eg-er-ész-ő) mn. tt. egerésző-t. 1) Egereket kereső, fogdosó. Egerésző kánya. 2) Átv. ért. tiltott helyeken szemtelenűl fogdozó, tapogatódzó, alattomban kacsingató. Egerésző kezek, szemek.

*EGÉRÉTETŐ
(egér-étető) ösz. fn. l. EGÉRKŐ, v. MIRENY.

*EGÉRFAKÓ
(egér-fakó) ösz. fn. és mn. Lóról mondják leginkább, melynek olyan szinü szőre van, mint a mezei egérnek.

*EGÉRFARK
(egér-fark) ösz. fn. 1) Az egér nevü emlős állatnak aránylag hosszu és meztelen farka. 2) l. CZICZFARKKÓRÓ.

*EGÉRFÉSZEK
(egér-fészek) ösz. fn. Fészek, melyben az egér kölykezik.

*EGÉRFI
(egér-fi) ösz. fn. Az egérnek kölyke, kis egér.

*EGÉRFOGÓ
(egér-fogó) ösz. fn. 1) Csalétekkel ellátott sajátságos készület, csaptató, vagy kaliczka formára, mely a torkoskodó egeret vagy lezúzza, vagy a kaliczkába rántja. 2) Osz. mn. Aki egeret fog, vagy mivel egeret fognak. Egérfogó kelepcze, csaptató, tőr.

*EGÉRFÜL
(egér-fül) ösz. fn. 1) Az egér nevü állatnak füle. 2) Többféle füvek neve. (Alsine media; hieracium pilosella; gnaphalium dioicum).

*EGERHÁT
falu Közép-Szolnok megyében; helyr. Egerhát-on, ~ra, ~ról.

*EGÉRFÜLFŰ
vagy EGÉRFÜLHÖLGYMÁL, (egér-fül-fű v. egér-fül-hölgy-mál), lásd: EGÉRFÜLHOLGYOMÁL.

*EGÉRFÜL-HOLGYOMÁL
(egér-fül-holgyomál) ösz. fn. Növényfaj a holgyomálok neméből. (Hieracium pilosella).

*EGERHÁZ
falu Közép-Szolnok megyében; helyr. Egerház-on, ~ra, ~ról.

*EGERHEGY
igazábban EGERBEGY, (Lenk Ignácz szókönyve után), falu Közép-Szolnok megyében.

*EGERJES
l. ÉGERJES (É alatt).

*EGÉRKAVICS
(egér-kavics) ösz. fn. Bányakavics, mely a mirenynyel v. egérkővel (arsenicum) egyesülve találtatik.

*EGÉRKE
(eg-ér-ke) fn. tt. egérké-t. Apró kis egér; egerecske.

*EGÉRKELEPCZE
(egér-kelepcze) ösz. fn. l. EGÉRFOGÓ, fn.

*EGÉRKŐ
(egér-kő) ösz. fn. Ásványokkal vegyült méreganyag, mely az olvasztó kemenczékben elválván, szürke lisztalakban koromként a kéményhez ragad, s lugsó által megtisztítva jegeczes alakot kap, és tiszta, fehér anyaggá változik. (Arsenicum). Ujabb tudományos neve: mireny, kissé előbb férjany.

*EGÉRKŐOLAJ
(egér-kő-olaj) ösz. fn. Sósavval vegyített egérkő.

*EGÉRLYUK
(egér-lyuk) ösz. fn. Lyuk, melyben egér lakik. Egér nem fér lyukába, s tököt köt farkára. (Km).

*EGÉRMASZLAG
(egér-maszlag) ösz. fn. Egérméreg, egérétető, egérkő.

*EGÉRNEM
(egér-nem) ösz. fn. Állattanban jelenti azon állatosztályt, melyhez a legtágasabb értelemben vett egerek tartoznak.

*EGÉRNEMŰ
(egér-nemű) ösz. mn. Az egerek neméhez tartozó. Egérnemű emlős állatok.

*EGERPATAK
falvak Erdélyben, a háromszéki székben; helyr. Egerpatak-on, ~ra, ~ról.

*EGÉRPINTY
(egér-pinty) ösz. fn. l. CSÍZ. (Fringilla spinus).

*EGÉRPOR
(egér-por) ösz. fn. Egerek kiirtására csinált por, mely vagy öszvetörött egérkőből, vagy egérkővel vegyített más anyagból áll.

*EGÉRRÁGÁS
(egér-rágás) ösz. fn. Hézag, rés, lyuk, melyet az egerek csinálnak valamely testen, pl. ruhán, szalonnán, húson stb.

*EGÉRRÁGTA
(egér-rágta) ösz. mn. Mit egér vagy egerek kirágtak. Egérrágta szita, csizmaszár. Tréfás nyelven mondatik holmi elrongyollott, szakadozott ruhanemüekről. Egérrágta köpönyeg, kalapszél.

*EGÉRSZAG
(egér-szag) ösz. fn. Sajátságos, visszataszító bűz, melyet az egerek tanyája, fészke kőrűl érezni, különösen az egérhugynak bűze.

*EGÉRSZAGÚ
(egér-szagú) ösz. mn. Minek olyan bűze van, mint az egérnek; vagy, min az egér bűze érzik. Egérszagú kamara.

*EGÉRSZAR
(egér-szar) ösz. fn. Egér emésztete, ganaja.

*EGERSZEG, EGERSZEGH
mváros Szala megyében; falvak Baranya, Nyitra, Torna és Vas megyékben, s Erdélyben Maros székben. Helyr. Egerszeg-ěn, ~re, ~ről.

*EGÉRSZÍN
(egér-szín) ösz. fn. Olyan szín, milyen az egér szőrének szine.

*EGÉRSZINŰ
(egér-szinű) ösz. mn. Minek olyan szine van, mint az egérnek.

*EGERSZÖG, EGERSZÖGH
l. EGERSZEG. Különösen így hívják Tornában.

*EGÉRSZŐRŰ
(egér-szőrü) ösz. mn. Minek olyan szinű szőre van, mint az egéré. Egérszőrű paripa, szamár.

*EGÉRTÖVIS
(egér-tövis) ösz. fn. Cserjes növény, melynek hím és nővirágai külön szárakon, és pedig jobbára a leveleken nyilnak. (Ruscus).

*EGERVÁR
mváros Vas megyében; helyr. Egervár-on v. ~ott, ~ra, ~ról.

*EGERVÖLGYE
falu Vas megyében; helyr. Egervölgyé-n, ~re, ~ről.

*EGÉSZ (1)
(eg-ész v. eg-össz am. egy-össz) mn. tt. egészet. 1) Minek minden ízei, részei együtt- vagy megvannak, egy összeséget tesznek, mi csonkítva, vagy valamely alkotó részétől megfosztva nincs. Egész kenyér, egész alma, egész tojás, melyek megszelve, eltörve nincsenek. Egész a könyv, ha egy lapja sem hiányzik. 2) Mi részekre föl nem osztatott. Egész telek, melyet az örökösök el nem daraboltak. Egész koncz hús, melyet falatokra nem metéltek. 3) Jelent annyit, mint, egy részt sem véve ki. Egész város elégett. Egész országban pusztított a ragály. 4) Számtanilag, minek minden részei öszve vannak adva, pl. 4 + 5 + 6 = 15. Itt a 15 az elébbi részekhez képest egész; továbbá a mi nem tört szám, pl. ebben: 3 2/5, a 3-mas szám egész, a 2/5 tört. 5) Testileg ép, mely értelemben csak származékai egészség, egészséges használtatnak. 6) Átv. ért. merő, csupa vagy olyan, mint azon főnév, melynek jelzőjeként szolgál. Egész csuda ez a gyerek, oly okosan beszél. Egész apja. Egész paraszt. Egész ördög. Egész angyal.
Elemezve eg-össz v. egy-össz, vagy meg-össz, azaz együttlevő össz, meglevő össz. Elemezhető ekként is: egy-íz, azaz együtt levő iz, együtt levő rész; rokon vele hangban a hellén: ugihV.

*EGÉSZ (2)
(l. föntebb) fn. tt. egész-et. Valami önálló lény, melynek semmi része nem hiányzik. Különösen a számtanban am. öszveg, több összeadott részből álló mennyiség; továbbá a tört szám ellentéte. V. ö. EGÉSZ, mn.

*EGÉSZĚDIK
(eg-ész-ěd-ik) k. m. egészěd-tem, ~tél, ~ětt. Egészszé lesz; hiányait mintegy maga magától kipótolja. A jövedelmekből lassanként kiegészednek az évi költségek. Egészedik a mű, mely teljesedéséhez közelít.

*EGÉSZGÁTNA
(egész-gátna) ösz. fn. A hadtudományban jelenti azon földalatti árkot, melyet kivülről kezdve a várakba beásnak.

*EGÉSZHÁZHELYES
(egész-ház-helyes) lásd EGÉSZHELYES.

*EGÉSZHELY
(egész-hely) ösz. fn. A volt urbéri egyes telkek legnagyobbika, s e szerént azon telkek felosztásának kulcsa, mely a föld minemüsége, a vidéknek helyzete, s némely más különbségek szerént valamivel kisebb, vagy nagyobb szokott lenni. Máskép: egésztelek. Felosztatik rendszerént félhelyekre, és fertályokra. Áll belső telekből, és külsőből. Egészhelyet birni. Egészhelyet örökölni, szerezni.

*EGÉSZHELYES
(egész-helyes) ösz. mn. Kinek egészhelye van. Egészhelyes gazda, egészhelges jobbágy. Máskép: egésztelkes. Tréfás beszédben, kövér, terjedelmes testü ember. V. ö. EGÉSZHELY.

*EGÉSZEN
(eg-ész-en) ih. 1) Minden részeivel együtt. A jószágot egészen általadni örököseinek. 2) Épen, minden rongálás, kár nélkül. Az edények egészen maradtak a rosz út daczára. 3) Végképen, mindenestűl. Egészen oda van. Egészen tönkre jutott. Egészen elégett.

*EGÉSZÍT, EGÉSZIT
(eg-ész-ít) áth. m. egészít-ětt, htn. ~eni v. ~ni. Ami hiányos, csonka, vagy tökéletlen volt, azt teljessé, tökéletessé teszi. Kiegészít. A hiányos munkát, könyvet kiegészíteni.

*EGÉSZITŐ
(eg-ész-it-ő) mn. tt, egészítő-t. Hiányt pótoló, valamit egészszé tevő, alkotó. Egészitő rész. A háznak egészitő részei az alap, a falak, a padolatok és a tető.

*EGÉSZKÖRMŰ
(egész-körmű) ösz. mn. l. PATÁS.

*EGÉSZLEN
(eg-ész-len) l. EGÉSZEN.

*EGÉSZLET
(eg-ész-let) fn. tt. egészlet-ět. Egész öszlet vagy öszveség. Egész mivolta valaminek. Ujabb alkatú.

*EGÉSZSÉG
(eg-ész-ség) fn. tt. egészség-ět. Állapot, midőn valakinek teste és átvitt értelemben lelke is romlatlan természeti állapotban van, s minden részei alkalmasak, és képesek illő működéseiket teljesíteni. Mondatik az állatokról és a növényekről. Ellentéte: betegség. Jó egészség, változó egészség. Egészségben lenni. Kelletlen ott a kincs, ahol egészség nincs. (Km). Kinek elesége, szükön bora, söre, annak van egészsége. (Km). Tisztaság félegészség. (Km). Egészségére válik, amit eszik. Kedves egészségére vagy egészségedre váljék, vagy rövidebben: egészségére vagy egészségedre. Viselje egészséggel. (Mesteremberek kivánsága az új ruhához). V. ö. ÉPSÉG.
Ezen elemzés szerént némelyek hibásan irják egésség-nek, mert egés törzs nem létezik.

*EGÉSZSÉGĚS
(eg-ész-ség-ěs) mn. tt. egészségěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Kinek egészsége van; aki nem beteg. V. ö. EGÉSZSÉG. Egészséges gyermek, öregember. Három dolog egészséges: eleget nem enni, munkától nem futni, és nem bujálkodni. (Km). Egészséges, mint a hal; minta pinty; mint a makk. (Km).

*EGÉSZSÉGĚSEN
(eg-ész-ség-ěs-en) ih. Ép állapotban; nyavalya, betegség nélkül. Egészségesen megtérni a hosszu utazásból. Egészségesen lefekünni, s betegen fölébredni.

*EGÉSZSÉGĚSĚDIK
(eg-ész-ség-ěs-ěd-ik) k. mult: egészségěsěd-tem, ~tél, ~ětt. l. EGÉSZSÉGESŰL. MĚGEGÉSZSÉGĚSĚDIK.

*EGÉSZSÉGĚSŰL
(eg-ész-ség-ěs-űl) önh. m. egészségesűl-t. Egészséges állapotba megyen által, betegségéből kigyógyul, kiépül. Megegészségesűl.

*EGÉSZSÉGGEL
(eg-ész-ség-vel) ih. Jó kivánást jelentő szó. Éljen egészséggel. Költse el egészséggel. Jó egészséggel!

*EGÉSZSÉGI
(eg-ész-ség-i) mn. tt. egészségi-t. Egészséget illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Egészségi jelek.

*EGÉSZSÉGSZABÁLY
(egészség-szabály) ösz. fn. Szabály, mely elénkbe adja a módot, mikép kelljen úgy élnünk, hogy testi lelki állapotunk ép maradjon, pl. Mindenben mértékletes légy, tisztán tartsd és meg ne hűtsd magadat.

*EGÉSZSÉGTELEN
(eg-ész-ség-telen) mn. tt. egészségtelen-t, tb. ~ěk. 1) Kinek egészsége nincsen; beteges, nyavalygó. V. ö. EGÉSZSÉG. Egészségtelen gyermek, öregember. 2) Mi az egészségnek árt, mi betegséget okoz. Egészségtelen étel, ital, levegő, lakás, időszak. 3) Határozóilag am. egészségtelenűl, betegesen.

*EGÉSZSÉGTELENĚDIK
(eg-ész-ség-telen-ěd-ik) k. m. egészségtelened-tem, ~tél, ~ětt. l. EGÉSZSÉGTELENŰL. Elegészségtelenedik.

*EGÉSZSÉGTELENÍT
(eg-ész-ség-telen-ít) áth. m. egészségtelenít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Egészségtelenné tesz.

*EGÉSZSÉGTELENKĚDIK
(eg-ész-ség-telen-kěd-ik) k. m. egészségtelenkěd-tem, ~tél, ~ětt. Betegeskedik, nyavalyában sínylődik.

*EGÉSZSÉGTELENSÉG
(eg-ész-ség-telen-ség) fn. tt. egészségtelenség-ět. Egészség nélküli állapot. V. ö. EGÉSZSÉG.

*EGÉSZSÉGTELENŰL
(eg-ész-ség-telen-űl) önh. m. egészségtelenűl-t. Egészségtelen, beteges, nyavalyás állapotba esik. Elegészségtelenűl. V. ö. EGÉSZSÉG.

*EGÉSZSÉGTELENÜL
(eg-ész-ség-telen-ül) ih. Egészség nélkül.

*EGÉSZSÉGÜGY
(egészség-ügy) ösz. fn. Köz egészséget illető dolog.

*EGÉSZTELEK
(egész-telek) ösz. fn. l. EGÉSZHELY.

*EGÉSZTELKES
(egész-telkes) ösz. mn. l. EGÉSZHELYES.

*EGÉSZTESTVÉR
(egész-testvér) ösz. fn. Egy atyától és egy anyától származott. Másképen: apúl anyúl testvér. Ellentéte: féltestvér t. i. apúl (apáról) testvér, vagy anyúl (anyáról) testvér.

*EGÉSZTESTVÉRSÉG
(egész-testvérség) ösz. fn. Egy apától és egy anyától való származás.

*EGÉSZŰL
(eg-ész-űl) önh. m. egészűl-t. l. EGÉSZĚDIK.

*EGÉSZŰLÉS
(eg-ész-űl-és) fn. l. EGÉSZĚDÉS.

*EGÉSZVÉT
(egész-vét) ösz. fn. A kereskedési üzletekben oly vásárlás, midőn valamit általában, egyes részeit tekintetbe nem véve, vásárlanak vagy vesznek meg, pl. egy határban termett dohányt, gabonát, egy falka gőbölyt, egy egész urodalombeli gyapjút stb.

*EGÉSZVÉTEL
(egész-vétel) l. EGÉSZVÉT.

*EGGY
l. EGY.

*EGREGY
falvak Baranya megyében (MAGYAR~, NÉMET~); Szala megyében; továbbá Erdélyben Doboka megyében (MAGYAR~, FELSŐ~); helyr. Egregy-ěn, ~re, ~ről. Folyó neve is Erdélyben Hunyad megyében.

*EGRES (1)
fn. tt. egres-t, tb. ~ěk. Egresfán termő bogyó, mely éretlen korában igen fanyar, és kemény, megérve édeses, és puha. Savanyú v. fanyar, mint az egres. (Km). Mondatik az éretlen savanyú szőlőről is. Szőlőt várt, egrest szedett. Isai. 5. 4. (Ribes grossularia).
A latin agrestis szótól kölcsönzöttnek latszik, honnan az olasz agreste, agresto, német Agrest, s a szláv nyelvekben aggrest, egrese stb. is eredtek.

*EGRES (2)
több helység neve Arad, Baranya, Borsod, Fejér, Somogy, Tolna, Torontál és Zemplén megyékben, úgy szinte Erdélyben Belső-Szolnok és Torda megyékben. Helyragozva: Egres-ěn, ~re, ~ről.

*EGRESD
falu Trencsén megyében; helyr. Egresd-ěn, ~re, ~ről.

*EGRESĚS
(egres-ěs) mn. tt. egresěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Egressel készített (étel). V. ö. EGRES.

*EGRESFA
(egres-fa) ösz. fn. A ribiszke nemü cserjék egyik faja, máskép: pöszméte, köszméte.

*EGRESKE
falu Bereg megyében; helyr. Egreské-n, ~re, ~ről.

*EGRESLÉ
(egres-lé) ösz. fn. Egresfa bogyóiból facsart, sajtólt lé.

*EGRESPATAK
falu Közép-Szolnok megyében, s puszta Erdélyben Felső-Fejér megyében; helyr. Egrespatak-on, ~ra, ~ról.

*EGRESTŐ
erdélyi falu Küküllő megyében; helyr. Egrestő-n, ~re, ~ről.

*EGRI (1)
mn. és fn. tt. egri-t, tb. ~ek. Egerből való. V. ö. EGER mváros.

*EGRI (2)
falu Szathmár megyében, puszta Nyitrában; helyr. Egri-be, ~ben, ~ből.

*EGRIPONTY
(egri-ponty) ösz. fn. A pontyok neméhez tartozó, s patakok és nagyobb folyókban élő halacska. (Cyprinus phoxinus).

*EGY
tőszám, és mn. tt. egy-et. Fölveszi a többes számot is: "Hogy legyenek eggyek" (ut sint unum). Tatrosi codex (János evang. 17. fej. Erdősinél is: "hogy egygyek legyenek." Pestinél: "hogy legyenek egy.") Mint tőszám a többi között első, s rajta kezdjük a számlálást: egy, kettő, három stb. Egy, érik a meggy. (Km). Egyet ütött az óra. Egyet mondok, kettő lesz belőle. Midőn melléknevűl áll, jelent 1) meghatározott valamit, minek mása nincs, miből több nem létezik, vagy miből többet nem akarunk, nem czélunk említeni. Egy Isten, egy keresztség. Egy dologból kettőt ne tégy. (Km). Egy fa nem erdő. Egy Magyarország van. Egy életem, egy halálom. Az embernek egy nyelve, és két füle van, hogy többet halljon, mint beszéljen. 2) Jelent ugyanazonságot, hasonlóságot. Egy értelemben lenni, egyet érteni valakivel. Egy akarattal végezni valamit. Mindig egy bakot nyúzni. Egy bordában szőni. Egy csárdában két dudás meg nem fér. Egy kaptára ütött. Egy gyékényen árulnak. Egy hajóban eveznek. Egy húron pendülnek. Egy bordában szőtték. Egy kérget rágnak. Egy követ fújnak. Egy lantot pengetnek. Egy malomban őrlenek. Egy nótát dúdolnak. Egy nyomon járnak. Egy pórázon futnak. Egy són, egy kenyéren vannak. Egy a szoba a kemenczével. (Km). Egy nap nem a világ. (Km). Egy szó mint száz. Egy föcske nem hoz nyarat. Egy hajszányi. Egy szempillantásnyi. 3) Am. csupa, puszta. Egy üngre vetkőzni. Egy üngben gatyában járni. 4) Jelent tagadó szócskákkal összeköttetésben csekélységet. Nem ér egy pipadohányt, egy hajtófát, egy férges diót. Egy körömfeketényit sem. Csak egy hajszálon lóg. Egy falatot sem kapsz. 5) Am. némely, valamely, s használtatik az elbeszélésekben, péld. Egykor egy király nagy lakodalmat tartott. Volt egyszer egy ember.
Az 1, 2, és 3-dik esetben mint számnév hangsulyozás által emeltetik ki, pl. ęgy Isten, ęgy keresztség; ęgy üngben gatyában; a 4 és 5-ik esetben, mint határozatlan névelő-féle, hangsulyt veszít s az utána álló név veszi fel azt: nem ér egy pipa dohányt; volt egyszer egy király.
Néha 'egyik' helyett is használtatik: egynek elesése, másnak fölkelése. (Km). Főnévűl áll ebben: Elég egynek egyben fényleni. Fáy András.
Az egy névvel sok visszaélés történik, minthogy azt sokan a franczia, német stb. határozatlan névelő helyett használják. Nyelvünkben következő esetekben van helye: 1) Midőn határozottan csak egyet, s nem többet akarunk jelenteni, tehát számnév, pl. Az egész házban egy embert találtam. Itt az egy szón hangsuly fekszik. 2) Midőn 'valamely' értelemben valamely személynek, vagy tárgynak egyedisége iratik körül, pl. Élt hajdan egy király, kinek három fia volt. A hangsuly nem az egy hanem a király szón fekszik, tehát itt határozatlan névmutató gyanánt áll. 3) Használtatik az oly, ily, olyan, ilyen névmások előtt is, midőn azonban ki is maradhat, pl. Mit tarthatunk (egy) olyan emberről, ki, stb. Látjuk, hogy itt is fölösleges, tehát jobb elhagyni. 4) Használtatik a főnév, és annak jelzője közé téve, mely esetben nyomosító erővel bir, pl. Derék egy ember, szép egy ló. Itt sincs rajta hangsuly. 5) Tulajdon nevek előtt magasztaló, vagy lealázó értelemben is vétetik, pl. Egy Hunyady honáruló nem lehetett. Itt sem bír hangsulylyal. 6) Határozatlan gyűjtő nevek előtt, mint: pár, falka, sereg, csapat, bokor, pl. Egy pár csizmát vett. Hangsulyos. Minden egyéb esetekben ki lehet s kell kerülni a magyarban idegenszerű 'egy'-et 1) Annak egészen elhagyásával, pl. e helyett: Ezt egy halandó ember el nem viselheti, igy: Ezt halandó ember el nem viselheti. 2) Az ily oly, ilyen, olyan mutató névmásokkal, pl. e helyett: Ezeket mondá egy hangon, mely szívrendítő volt, így: Ezeket mondá oly hangon stb. 3) 'valamely' határozatlan névmással pl. e helyett: Ha egy ember iránt gyanuval viseltetel, igy: Ha valamely ember iránt gyanuval viseltetel.
Az élő beszéd az 'egy' mint önálló szóban levő gy hangot rendszerént megkettőzteti, s régebben így is irták: egygy v. edgy v. edj; származékai közől a szokás némelyeket szintén kettős, gygy-vel, de némelyeket csak egyszerűen ejt; kettőztetés van ezekben egygyen-egygyen, egygyes, egygyetlen, egygyez, egygyik egygyügyű, egygyűl-egygyig, egygyütt, egygyüvé, és ezek további származékaiban; egyszerű gy van ezekben: egyéb, egyed, egyeledik, egyeles, egyelít, egyembe, egyen, egyén, egyetem, azután ezek további származékaiban, és azon esetben is, ha az egy szót közvetlenül mássalhangzó követi, pl. egybe, egyded, egymás, egység, egyszer stb. A régi halotti beszédben is egyszer egy, másszor két g-vel jön elé: ig és igg. Az újabb irói szokás mindenütt egyszerü gy-vel írja.
Továbbá ezen szóban és származékaiban közösebb kiejtéssel inkább élesen mint nyiltan hangzik az e (t. i. ë), mely az egyenes, egyenesen stb. szókban i-vel fölcserélve is használtatik.
Ennélfogva e szót családostúl inkább a nyílt, mint a zárt ě-vel kezdődő szók közé soroztuk, azon alapnál fogva is, hogy a zárt ě tájejtés, sőt terjedelmes régi nyelvszokás szerint ö-vel szokott váltakozni.
Némely öszvetételekben szótársának némi sulyt vagy nyomatékot szerez, pl. egyelsőben, egyelőre, egymaga stb. öszvetételek jelentősebbek, mint a magános elsőben, előre stb.
Rokonok vele a héber , chaldeai nyelven szintén (echad) és , arab ahad, (nőnemen ihda), persa ék, jek v. jak, szanszkrit éka-sz, éká, éká-m (mind három nemben), továbbá: szuómi yksi, ehst üks, üts, lapp akt, szirjan ötik, mordvin väike, cseremis iktät, iktä, ik, vogul äkvä, äk, ostják öt, íi, ej, ij, csagataj öng (első, először, Abuska), tübet dsig, mongol nige, nigen, lengyel, s más szláv jeden, wend edyn, edek, s a magyar ék v. hegy (valaminek csúcscsa, hegye, mely egy ujj mutatásával a kézen is lehet). A tatár-török bir, ber, per közelebb az árja családbeli prae, pri- (latin), pra (szanszkrit, honnan prathamas = primus), pro (prw-toV görög), vor (német) stb. törzsekkel egyezik, melyekkel rokoníthatók e magyar gyökök is: el (honnan: elő, első, eleve) és er (honnan: ered, eredeti).
Europäus finn tudós szerént, a finn családbeli 1-től 7-ig levő számokban rendesen eléfordulni szokott t mássalhangzót a taksan vagy daksan (= tíz, szerénte a latin digitus) és a cseremisben még legépebben meglevő tät (kettőnél tat, koktat) rövidülete volna.
A bővebb fejtegetés ezekben központosúl: A szuómi kahdeksan (= nyolcz) és yhdeksan (= kilencz) szók ezen alakok helyett vannak kaht-deksan és yht-deksan (= kettő tíz- és egy-tíz, t. i. tízből). Deksan magában teljesen nem létezik többé, az árja nyelvekben is csak daçan (szanszkrit) és a görögben deka fordúl elé. A mordvin kämen egyezik a suómi kämmen szóval, mely am. tenyér (Handfläche), a tíz ujj képviselője. Ezzel cserélték fel a finnek a hasonértelmű deksan-t, mely feltünőleg egyezik a latin digitus és görög daktuloV (magyarúl ujj) szókkal. E szerént a cseremisz t-t a tak mint taksan vagy daksan rövidített alakja helyett áll, s mind ebből némely számnevekben csak a t mássalhangzó maradt fenn; tehát a cseremisz ik-tät, ik-tä, suomi yh-te tulajdonképen am. ik- (v. yh = első) ujj, kok-tat, kok-ta, kah-te (kettő) am. kok (v. kah = második) ujj stb. (Das Zahlwort in der tschudischen Sprachenclasse von Wilhelm Schott). Ezeket kiváltkép csak azért hozzuk fel, mert a nevezett finn tudós a magyar 'egyik' szó ik tagjában is tik vagy tak szórészt szemlél. Mire bizvást állíthatjuk, hogy azon ik (= ki) képző, melyet valamennyi számneveink fölvesznek, úgyhogy maga az 'egyik' szó is a többesben valamennyi személyragot fölveszi: egyik-ünk, egyik-etek, egyik-ök stb. nem tő, hanem sorszám képzője. V. ö. EGYIK és IK számképző.

*EGYÁBKOR
(egyéb-kor) az éb rag az utána következő mély ragú kor miatt szintén mély hangúvá módosúlt. Ormánsági szó.

*EGYÁGU
(egy-águ) ösz. mn. Aminek csak egy ága van. Egyágu rózsatő. V. ö. ÁG.

*EGYÁGYU
(egy-ágyu) ösz. mn. Oly növényekről mondatik, melyeknek virágaiban mind a két nembeli nemzőrészek megvannak. Egyágyu növények. (Monoclinia).

*EGYAKARAT
(egy-akarat) ösz. fn. Jelenti többeknek megegyezését, egyező akaratát valamely dolog végrehajtására nézve. Egyakarattal megválasztani valakit képviselőnek. Egyakarattal elhatároztuk.

*EGYAKARATÚ
(egy-akaratú) ösz. mn. Egy véleményü, egy szándéku, ugyanazon tárgyba, határozatba kivétel nélkül beleegyező. Egyakaratú utitársak.

*EGYALAKU
(egy-alakú) ösz. mn. Ugyanazon alakot viselő, egyformáju. Egyalaku ikrek.

*EGYÁLLÓ
(egy-álló) ösz. mn. Használják 1) e kitételben: egyálló esztendeig am. egy egész vagy egy teljes esztendeig; 2) Egyálltó helyett; l. ezt.

*EGYÁLLTÓ
(am. egy-álltú) ösz. mn. Éléfordul ezen szókkal: helyemben, helyedben stb. Egy álltomban, egy álltodban, vagy egy álló helyemben stb. Úgy amint állok, állsz, azaz helyből meg sem mozdulva, igen kis idő alatt. Egy álltó helyében száz mesét elmond.

*EGYÁLTALÁBAN
(egy-általában) ösz. ih. Kivétel nélkül; valamennyit, vagy az egészet véve; mind közönségesen, épenséggel. Ezen művek egyáltalában roszak. Ezt, egyáltalában nem szenvedem.

*EGYÁLTALÁN
(egy-általán) l. EGYÁLTALÁBAN.

*EGYARÁNT
(egy-aránt) ih. Egyenlően, hasonló mértékben, ugyanazon módon. Egyaránt elosztani az örökösök között az apai vagyont. Egyaránt szeretni minden gyermeket. Különbözik: egyiránt.

*EGYARÁNYLAG
(egy-aránylag) ösz. ih. l. EGYARÁNYOSAN.

*EGYARÁNYOS
(egy-arányos) ösz. mn. Egyforma nagysága, mértékü, arányu. Ujjaink sem egyarányosak. Km. Egyarányos osztályrészek.

*EGYARÁNYOSAN
(egy-arányosan) ih. Egyformán, hasonló mértékben, vagy arányban, ugyanazon módon. Egyarányosan felosztani a viselendő terheket. Egyarányosan felosztani a közös nyereményt, zsákmányt, jövedelmet.

*EGYARÁNYOSSÁG
(egy-arányosság) ösz. fn. Egyformaság, hasonló mértéktartás; a részeknek szabatos, határozott viszonya egymáshoz.

*EGYARÁNYSÓ
(egy-aránysó) ösz. mn. l. EGYARÁNYOS.

*EGYARÁNYTALAN
(egy-aránytalan) ösz. mn. Egyformátlan, nem hasonló mértékü. Egyaránytalan adót vetni ugyanazon birtoku lakosokra. l. ARÁNYTALAN.

*EGYARÁNYTALANSÁG
(egy-aránytalanság) ösz. fn. Két, vagy több öszvehasonlított tárgyaknak viszonya, melynél fogva mértékre, vagy nagyságra semmi módon öszve nem ütnek. Máskép csak egyszerűen: aránytalanság.

*EGYARÁNYU
(egy-arányu) ösz. mn. Ugyanazon arány szerint rendezett, alakult. V. ö. ARÁNY.

*EGYARÁNYUSÁG
(egy-arányuság) ösz. fn. Két vagy több öszvehasonlított tárgynak azon viszonya, melynél fogva azok egyarányban vannak. V. ö. ARÁNY.

*EGYÁRBOCZU
(egy-árboczu) ösz. mn. Minek csak egy árbocza van. Egyárboczu kisebbféle tengeri hajó.

*EGYÁRNYU
(egy-árnyu) ösz. mn. Ami mindig egy oldalra veti az árnyát. Különösen, földleirásban egyárnyuak, (heteroscii) azon földnépek, kik déltájban mindig ugyanazon tájra vetik árnyaikat, t. i. vagy éjszakra, vagy délre.

*EGYAZON
(egy-azon) ösz. mn. l. UGYANAZ, v. AZONEGY.

*EGYAZONKÉPEN
(egy-azonképen) ösz. ih. Ugyanazon módon.

*EGYAZONSÁG
(egy-azonság) ösz. fn. l. AZONSÁG.

*EGYBE
(egy-be) 1) Igekötő, am. öszve, együvé. Egybefoglalni. Egybeadni. 2) l. EGYBEN.

*EGYBECSŰ
(egy-becsű) ösz. mn. Ugyanannyit érő, ugyanazon áru. Az arany nem egybecsü az ezüsttel. Egybecsü árukat fölcserélni.

*EGYBEFOGLAL
(egybe-foglal) ösz. áth. Öszvefoglal, egy testté, tömeggé alakít öszve; együtt végez, egyszerre tesz. Egybefoglalni valamely ügyhöz tartozó irományokat, okleveleket. Egybefoglalni tanítás közben a történeteket a földleirással. A géptant egybefoglalni az alkalmazott számtannal.

*EGYBEFOGLALÁS
(egybe-foglalás) ösz. fn. Cselekvés, mely által többeket egybefoglalunk.

*EGYBEFORRAD
(egybe-forrad) ösz. önh. Egy testté, tömeggé forr öszve. Mondják a sebről is, midőn beheged, vagy az eltört csontról, midőn ismét öszveáll, öszvenő.

*EGYBEFORRADÁS
(egybe-forradás) ösz. fn. Két vagy több külön testnek tűz által öszveállása, egy testté, tömeggé alakulása. Átv. ért. a sebnek behegedése, a törött csontnak begyógyulása.

*EGYBEFŰZ
(egybe-fűz) ösz. áth. Füzés által egy testté, tömeggé tesz. Egybefűzni a leszedett dohányleveleket. Átv. ért. egy erkölcsi testté alakít. Szerelem rózsalánczával egybefűzött jegyesek.

*EGYBEGYÜJT
(egybe-gyüjt) ösz. áth. 1) Egy halomba, rakásba, tömegbe öszveszed. Sok pénzt egybegyüjteni. 2) Öszvehí. Egybegyüjteni a szavazattal biró tagokat.

*EGYBEGYŰL
(egybe-gyűl) ösz. önh. Többed magával öszvejön, egy társaságba gyűl. Egybegyűltek a jó sültek. Km. V. ö. GYUL.

*EGYBEHALMOZ
(egybe-halmoz) ösz. áth. Több holmit egy halomba gyűjt, rak.

*EGYBEHÍ
(egybe-hí) ösz. áth. Többeket hí, hogy öszvejőjenek. Különösen mondatik testületről, melynek tagjait öszve szokták híni. Egybehíni a tanácsot, az országgyülést. Egybehíni a törvényszéket.

*EGYBEHORD
(egybe-hord) ösz. áth. Öszvehord, egy rakásra, tömegbe hord. V. ö. HORD.

*EGYBEKEL
(egybe-kel) ösz. önh. Valakivel házassági viszonyba lép, öszvekel. Egybekeltek a régi szeretők.

*EGYBEKELÉS
(egybe-kelés) ösz. fn. Házasságra lépés. Egybekelésöktől fogva mai napig békében élő házastársak.

*EGYBEKÖT
(egybe-köt) ösz. áth. Tulajdon ért. kötő által több részeket egy csomóba, tömegbe, kévébe stb. öszvefog, öszveszorít. Egybekötni a learatott búzamarkokat. Egybekötni valamely munkának első és második részét. 2) Képes kifejezéssel: egy erkölcsi testté alakít, s mintegy öszvefűz. Egybekötni a jegyeseket.

*EGYBEKÖTÉS
(egybe-kötés) ösz. fn. Tulajdon ért. kötőszer által többfélének, több részekből álló valaminek öszvefűzése, egy testbe, tömegbe szorítása. Átv. ért. cselekvés, melynél fogva többeket egy erkölcsi testté alakítunk. A mátkák egybekötése.

*EGYBEN
(egy-ben) ih. Tüstént, legott, mindjárt, iziben, azonnal, egyszeriben. Egyben ott leszek. Egyben elvégzem.

*EGYBEOLVAD
(egybe-olvad) ösz. önh. Öszveolvad; különféle részekből álló valami egy testté foly öszve olvadás által. V. ö. OLVAD.

*EGYBEOLVADÁS
(egybe-olvadás) ösz. fn. Különféle részeknek, vagy testeknek tűz által öszvefolyása, egy testté, tömeggé olvadása. V. ö. OLVADÁS.

*EGYBEOLVASZT
(egybe-olvaszt) ösz. áth. Külön testeket, vagy részeket tűz, v. meleg által egy testté, tömeggé olvaszt. V. ö. OLVASZT. Egybeolvasztani az ezüst kanalakat, gombokat, edényeket stb. Egybeolvasztani a hájat és szalonnát.

*EGYBEOLVASZTÁS
(egybe-olvasztás) ösz. fn. Cselekvés, mely által külön testeket, vagy részeket egy testté, tömeggé olvasztunk. V. ö. OLVASZT. Az ablakokról leszedett ólomdarabok egybeolvasztása.

*EGYBERAGAD
(egybe-ragad) ösz. önh. l. ÖSZVERAGAD.

*EGYBERAGASZT
(egybe-ragaszt) ösz. áth. l. ÖSZVERAGASZT.

*EGYBEVÉSZ
(egybe-vész) ösz. önh. Összevész, egymással perbe száll. Ritka használatu.

*EGYBEVET
(egybe-vet) ösz. áth. 1) Számolás által különféle tárgyakat öszvehasonlít. Egybevetni a jövedelem mennyiségét a kiadásokkal. Egybevetni az uti költségeket. 2) Hasonlítás végett többféle dolgot fontolóra vesz, öszveállít. Egybevetni a fáradságot, és munkát azon sikerrel, mely belőle származott. Egybevetni a leélt éveket azon művekkel, melyeket végrehajtottunk.

*EGYBEVETÉS
(egybe-vetés) ösz. fn. Cselekvés, mely által különféle tárgyakat, dolgokat egybevetünk. V. ö. EGYBEVET.

*EGYBEZĚNDŰL
(egybe-zěndűl) ösz. önh. l. ÖSZVEZĚNDŰL.

*EGYBOKOR
(egy-bokor) ösz. mn. 1) Mondatik leginkább a páros madarakról, midőn kettőről van szó. Egybokor gilicze. És hogy áldozatot hoznának ... egybokor gerliczét. Káldi Luk. 2. 24. 2) Egycsapat, egysereg. Egybokor csavargó lappangott a sűrüben. V. ö. BOKOR.

*EGYCSÉKÜ
(egy-csékü) ösz. mn. Oly növényekről mondatik, melyeknek virágjában egyetlen himszál van. (Monandria). V. ö. CSÉK

*EGYDED
(egy-ded) mn. tt. egyded-ět. Egyforma, egyalakú, hasonló külsejü. Műtanilag: oly egész, melynek minden részei egy végczélra öszvehangzanak. Egyded mű.

*EGYDEDSÉG
(egy-ded-ség) fn. tt. egydedségět. Egyformaság, minden részeknek oly viszonya egymáshoz, melynél fogva azok egy egészet képeznek. Valamely műnek egydedsége.

*EGYÉB
(egy-éb) mn. tt. egyeb-et. Ékvesztő. Épen innen tetszik meg, hogy némelyek hibásan írják két bb-vel, mert nem mondjuk: egyebbet, egyebbek. Régente eléfordúl a törzsben is röviden: egyeb. A többesben gyakran olvasható a régi bibliafordításokban egyeb-i; t. i. alatta értendő: azok (egyebei), mint Jászay Pál is érinti (Tatrosi codex 284. lapon). Hasonló szónak látszik a ma is divatos több-i; de ez egyes számban is használtatik tehát inkább több-je helyett van. Ezen vagy azon kivül más, több. Egyéb dolga sincs, mint stb. Minden egyéb fáradsága hiába esett. Vétetik főnevül is, pl. Lelkén kivül egyebe nincs. Néha határozó gyanánt áll, s annyit tesz: mint. Egész nap mit sem tesz, egyéb hogy a házra vigyáz.
Eredeti jelentése: a maga nemében másik egy, más valami. Egyéb ki vet és egyéb ki arat. (Tatrosi codex) am. más aki vet és más aki arat (alius est qui seminat et alius qui metit).

*EGYÉBFÉLE
(egyéb-féle) ösz. mn. Másféle, másnemű. Egyébféle dolgai is vannak, nem csak hivatalbeliek.

*EGYÉBHA
(egyéb-ha) ösz. ih. 1) Kivévén ha; ha csak nem. El nem végezhetem dolgomat, egyébha segíteni fogtok. Székely szó. 2) Más időben, régente; innen egyébhai am. régi. (Eléjön egy régi magyar Verbőcziben).

*EGYÉBIRÁNT
(egyéb-iránt) ih. és ksz. 1) Különben, máskülönben. Egyébiránt én mit sem segíthetek bajodon. 2) Azonban. Egyébiránt majd meglátjuk, mint üt ki a dolog. V. ö. IRÁNT.

*EGYÉBKÉP
(egyéb-kép) ih. Máskép, más módon.

*EGYÉBKÉNT
(egyéb-ként) ih. Különben, más különben. "Egyébként még messzől valván .... kéri azokat, melyek békeségé" (Alioquin, adhuc illo longe agente ... rogat ea quae pacis sunt). Tatrosi codex (Lukács 14). "Adjad nekünk Dánielt .... egyébként megölönk tégedet" Bécsi codex. (Daniel 14).

*EGYÉBKOR
(egyéb-kor) ih. Máskor, más időben. Reggel ügyeimben járok kelek, egyébkor honn vagyok. Egyébkor nem szólhatni vele, mint délután.

*EGYEBUGYA
A Tájszótár szerént Balaton mellékén és Kemenesalján am. összevisszaálló, idomtalan, formátlan, esetlen; innen Lugossy József az ágbog, átabota szókkal hozza viszonyba. Kresznericsnél am. kicsiny, apró, hitvány, nem szemre való.

*EGYEBUGYÁL
hangmódosúlata agyabugyál szónak; l. ezt.

*EGYÉBÜNNEN v. EGYEBÜNNEN
(egyéb-űnnen azaz egyéb-honnan) ösz. ih. és ksz. Máshonnan, más helyről, tájékról, irányból. Egyébünnen jött az ellenség, nem ahonnan vártuk.

*EGYÉBÜTT v. EGYEBÜTT
(egyéb- v. egyeb-ütt, azaz egyeb-ott) ih. és ksz. Másutt, más helyen, tájékon. Egyébütt hiába keressz segítséget. Nincs egyebütt nyugalom, mint a sírban.

*EGYEBÜVÉ
(egyeb-üvé azaz egyéb-hová) ih. és ksz. Máshová, más helyre. Nincs egyebüvé folyamodnunk, mint az Istenhez. Egyebüvé ment el, nem oda, ahová gondolám.

*EGYED (1)
(egy-ed) fn. tt. egyed-ět. Bölcsészettanilag, minden lény, mely egy egészet, önállót tesz, mely saját jegyei által tökéletesen meghatározva levén, minden más lényektől különbözik (Individuum). Különösen jelent embert, midőn azt önállólag, magán tekintjük, máskép: egyén.

*EGYED (2)
férfi kn. Aegidius. A hellen-latin aegis, ~idis szóból származott, mely Jupiter paizsát jelentette, s általán paizst, átv. ért. ótalmat jelent.

*EGYED (3)
l. SZENT-EGYED.

*EGYED (4)
l. ĚSZIK.

*EGYEDÁRUS
(egyed-árus) ösz. fn. Oly árus, vagy kereskedő, kalmár, mesterember, ki bizonyos árukkal egyedül, mások kizárásával üzérkedik, kereskedik. Társulatról is értethetik. V. ö. EGYEDÁRUSSÁG.

*EGYEDÁRUSSÁG
(egyed-árusság) ösz. fn. Oly üzérkedés, kereskedés, melynél fogva valaki bizonyos árukkal egyedül, mások kizárásával kereskedik. Szélesb ért. midőn valamely egyesület vagy társulat kizárólag űz bizonyos árukkal kereskedést. A mészárosok, sütők egyedárussága. (Monopolium).

*EGYEDI
(egy-ed-i) mn. tt. egyedi-t, tb. ~ek. Egyedhez tartozó, azt illető, arra vonatkozó; egyedtől származó. (Individualis). Egyedi tulajdonságok.

*EGYEDILEG
(egy-ed-i-leg) ih. Személyesen, egyenként véve, külön-külön. Egyedileg folyni be a társulat üggeibe.

*EGYEDISÉG
(egy-ed-i-ség) fn. tt. egyediség-ět. Öszvesége azon tulajdonságoknak, melyek bizonyos egyedet, személyt sajátságosan jellemzenek, minden egyebektől megkülönböztetnek. Kitünő egyediség. Ritka egyediség. (Individualitas).

*EGYEDÍT, EGYEDIT
(egy-ed-it) áth. m. egyedít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Valamit egyeddé, azaz önálló egygyé tesz. V. ö. EGYED.

*EGYEDORSZÁGLÁS
(egyed-országlás) ösz. fn. Országlás neme, midőn a főkormány egy személyben öszpontosúl. (Monarchia). Másképen: egyurság, egyuralom. Szorosabb ért. oly országlás, melynél fogva a fejedelem akarata a törvény, melynek hozásába az illető ország képviseletileg be nem foly; Önúrság (Monarchia absoluta).

*EGYEDORSZÁGLÓ
(egyed-országló) ösz. fn. Fejedelem, kiben a főhatalom öszpontosúl. (Monarcha).
Másképen s jobban: egyúr, vagy egyedúr. Szorosb ért. független önúr, kinek kormányába és törvényhozásába az ország képviseletileg be nem foly.

*EGYEDÚR
(egyed-úr) ösz. fn. l. EGYEDORSZÁGLÓ.

*EGYEDURALMI, EGYEDÚRI
(egyed-uralmi v. ~úri) ösz. mn. Egyeduralmat illető, arra vonatkozó. Egyeduralmi országlás.

*EGYEDURALOM, EGYEDURSÁG
(egyed-uralom v. ~urság) ösz. fn. l. EGYEDORSZÁGLÁS.

*EGYEDURSÁGI
(egyed-ursági) ösz. mn. lásd: EGYEDURALMI.

*EGYEDŰL, EGYEDÜL
(egy-ed-űl) ih. Egy maga, magánosan, minden társ nélkül. Egyedül maradni a csatában. Egyedül élni. Egyedül utazni. Egyes egyedül van otthon.
Két czigány legény hegedül,
Csak magam járom egyedül.
(Népd.)

*EGYEDÜLES
(egy-ed-ül-es) mn. tt. egyedüles-t v. ~et, tb. ~ek. Magános, magán levő, társ nélküli. Egyedüles élet.

*EGYEDÜLI
(egy-ed-ül-i) mn. tt. egyedüli-t, tb. ~ek. Egyedül létező; társ nélküli. Egyedüli mulatsága az olvasásban áll. Egyedüli élet.

*EGYEDÜLISÉG
(egy-ed-ül-i-ség) l. EGYEDÜLSÉG.

*EGYEDÜLSÉG
(egy-ed-ül-ség) fn. tt. egyedülség-ět. Maganosság, minden társ nélküli állapot.

*EGYEDÜLVALÓ
(egyedül-való) ösz. mn. l. EGYEDÜLES, EGYEDÜLI.

*EGYEDÜLVALÓSÁG
(egyedül-valóság) ösz. fn. l. EGYEDÜLSÉG.

*EGY-EGY
ösz. számnév. Élünk vele, midőn az egy számot határozottan akarjuk mindenikről különösen kijelenteni, p. o. Egy-egy emberre fél font hús, és itcze bor jutott, azaz, mindenikre különösen. Egy-egy krajczárt fizet minden átkelő a réven. Egy-egy ember mehet a pallón.
"Leborúlok színed előtt,
És bámullak csendesen,
Minden egyes gondolatom
Egy-egy imádság leszen."
Flóra (Tóth Kálmánné).

*EGYÉK
l. ĚSZIK.

*EGYEL (1)
(egy-el) elvont törzse egyeledik, egyelet, egyelít stb. szóknak.

*EGYEL (2)
(egy-el) áth. m. egyel-t. Ver, megver, mintegy együvé ver, egyenget. Mondják ezt is: jól megegyengették. Más véleménynyel hangmódosúlata agyal szónak. l. AGYAL 1). Jól megegyelték, azaz, megdöngették. Tájszó, melyet népies irásmódban használhatni.

*EGYÉL
l. ĚSZIK.

*EGYELĚDÉS
(egy-el-ěd-és) fn. tt. egyelědés-t, tb. ~ěk. Keveredés; különféle és különnemü testeknek, részeknek egybevegyülése.

*EGYELĚDIK
(egy-el-ěd-ik) k. m. egyelěd-tem, ~tél, ~ětt. Keveredik; különféle és különnemü tárgyak közé vegyűl. Beleegyeledik. Öszveegyeledik. Egybeegyeledtek, a kiknek idegen feleségök vala. (Káldi Esdr. 3. 9. 18.). Rokon vele: elegyedik. Mindkettőben az öszvetétel egy és el szókbul alakult, csakhogy egyikben egyik, másikban másik áll elül.

*EGYELEG (1)
(egy-el-eg) fn. l. EGYVELEG.

*EGYELEG (2)
tájdivatos önh. l. ŐGYELEG.

*EGYELEINTE
(egy-eleinte) ösz. ih. Nyomatékosabb kifejezése eleinte szónak.

*EGYELES
(egy-el-es) mn. tt. egyeles-t v. ~et, tb. ~ek. Kevert, vegyes. Ő pedig elküldé Nikánort, adván neki az egyeles nemzetségekből nem kevesbet húsz ezer fegyveresnél. (Káldi, Machab. II. 8. 9.). És kőfalakkal környülvétett vala, melyben a pogányoknak egyeles sokasága lakik vala. (Ugyanott 12. 13). Egyébiránt e szó nem más, mint a megforditott: elegyes. V. ö. EGYELEDIK.

*EGYELESLEG
(egy-el-es-leg) ih. Keverve, vegyítve, elegyesleg.

*EGYELĚSZIK
(egy-el-ěsz-ik) k. l. EGYELĚDIK. A többi időket is ettől kölcsönzi.

*EGYELETLEN
(egy-el-etlen) mn. tt. egyelet-lent-t, tb. ~ěk. Ami egyelítve, azaz, keverve, vegyítve nincs. Egyeletlen liszt, széna, takarmány.

*EGYELETLENÜL
(egy-el-etlen-ül) ih. Keverés, vegyités nélkül; keveretlenül, vegyítlenűl. A szénát egyeletlenül adni a marhának.

*EGYELÍT, EGYELIT
(egy-el-ít) áth. m. egyelít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Kever, vegyít; különféle és különnemü tárgyakat mintegy egygyé alakít. Beleegyelít, elegyelít, öszveegyelít. Máskép: elegyít. V. ö. EGYELĚDIK.

*EGYELÍTÉS, EGYELITÉS
(egy-el-ít-és) fn. tt. egyelítés-t, tb. ~ěk. Keverés, vegyités; különféle és több nemű tárgyaknak egy egészszé alakitása. A bornak vízzel egyelitése.

*EGYELÍTĚTT, EGYELITĚTT
(egy-el-ít-ětt) mn. tt. egyelitětt-et. Kevert, vegyített. Egyelített dohány. Vízzel egyelített bor.

*EGYELMŰ, EGYELMÜ
(egy-elmű) ösz. mn. Ugyanazon szándékkal, akarattal biró; egy véleményben levő. Egyelmü testvérek, barátok, pártfelek.

*EGYELMÜLEG
(egy-elmüleg) ösz. ih. Egy szándékkal, akarattal; ugyanazon véleménynyel. Egyelmüleg nyilatkoztak mindnyájan a házi adóra nézve.

*EGYELMÜSÉG
(egy-elmüség) ösz. fn. Közös szándék, akarat; bizonyos tárgyra nézve ugyanazon vélemény, gondolkozásmód. A haladás szükségére nézve minden pártok között egyelmüség uralkodik.

*EGYELŐBE
(egy-előbe) ösz. ih. Első ízben (Molnár Albert-nél is). Máskép: egyelsőben. Az egy némi nyomatékot ad az utóbbiaknak.

*EGYELŐRE
(egy-előre) ösz. ih. Bizonyos idő előtt, egy másik idő előtt. A háboru végeredményét egyelőre meghatározni nehéz. Nyomatékosabb mint magában: előre.

*EGYELŐSZÖR
(egy-először) l. EGYELEINTE.

*EGYELSŐBEN
(egy-elsőben) l. EGYELŐBEN.

*EGYÉLÜ
(egy-élü) ösz. mn. Minek csak egy éle van. Egyélü kés vagy kard, melynek egyik felől éle, másik felől foka van. Ellenben: két élü: mely mindkét oldalról köszörülve vagyon.

*EGYELŰL
(egy-el-űl) önh. m. egyelűl-t. l. EGYELEDIK. Régies. "És ő hagyapásokkal te szent véred egybe egyelűlt vala." Régi magyar Passio. "Kék zománcz egyelűlt sárga aranyában." Gr. Kohári István.

*EGYEM
ih. Régies és tájdivatos szó, úgy látszik az ugymint hangmódosúlata; máskép igyem. Úgymint (régiesen: úgy-ment)-ból lett rövidítve: úgymen = úgyem =igyem = egyem.

*EGYEMBEN
(egy-em-ben) ih. Ma: egyetemben, együtt. "Kik egyembe(n) ülnek vala" (qui simul accumbebant); "ketten egyembe" (duo simul); "egyembe öröljetek en velem." Tatrosi codex. "Hogy egyemben jövén meglátnájak ütet." Döbrentey-cod. "Esmeg ugyanottan az egyembe menőkkel." Régi magyar Passio. A Nádor-codexben: egyenbe(n). "Mind egyenbe éneklönk."

*EGYEN (1)
(egy-en) fn. tt. egyen-t, tb. ~ěk. 1) Oly valami, minek alakja, külseje egy; ugyanazon alakú stb. Innét: egyenlik, egyenlő, egyenruha, egyenlít, egyenel. Jelent tehát egyező hasonlóságot is, pl. sulyegyen, értékegyen. 2) Átv. ért. sik föld, sik tér, minthogy ennek szine is mindenütt azonegy. Innét: egyenes, egyenget stb.

*EGYEN (2)
l. ĚSZIK.

*EGYÉN
(egy-én) fn. tt. egyén-t, tb. ~ěk, l. EGYED.

*EGYENBEN
l. EGYEMBEN.

*EGYENĚL
(egy-en-ěl) áth. m. egyeněl-tem v. egyenlěttem, egyeneltél v. egyenlěttél. egyenělt v. egyenlětt. 1) Egyenlővé tesz. 2 ) Valamely tér rögeit, dombjait elhárítván azt simává, sikká teszi. 3) Átv. ért. elegyenel valamit, azaz, pert, czivódást, visszavonást szép módjával megszüntet, elsimít.

*EGYENÉRTÉK
(egyen-érték) ösz. fn. Érték, mely egy más értékkel azonegy. Egyenérték van az áru és annak ára között. Különösen ha valamely közhitelpapír névszerénti értékén adatik el, pl. egy százforintos államkötelezvényért a tőzsdén - börzén - is megadják a száz forintot.

*EGYENÉRTÉKÜ
(egyen-értékü) ösz. mn. Azonegy értékkel, azonegy becscsel biró. V. ö. EGYENÉRTÉK.

*EGYENĚS
(egy-en-ěs) mn. tt. egyeněs-t, tb. ~ek. 1) Ami nem görbe, nem kanyarékos, nem csavargós. Egyenes út. Legjobb az egyenes út. (Km). Egyenes, mint a nád. (Km). Tájszokásilag: igyenes v. igenyes. 2) Sík, róna, ima. Egyenes térség, egyenes udvar. 3) Átv. ért. nem ravasz, nem alattomos, nem furfangos, hanem a becsületesség, őszinteség, igazság útján járó. Egyenes sziv. Egyenes lélek. Egyenes gondolkozás. 4) Átv. ért. nyilvános, közvetlen, világosan kimondott. Egyenes parancs. Ez urunknak egyenes akarata.

*EGYENĚSĚDIK
(egy-en-ěs-ěd-ik) k. m. egyeněsěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Görbe, vagy tekervényes alakját elveszti, s egyenessé alakúl. A széltől meggörbült vessző lassan fölegyenesedik. És reá tevé a kezét, és azonnal fölegyenesedék. (Luk. 13. 13). A görbe szeg nyújtás által egyenesedik. 2) Valamely térnek fölszine elveszti dombos, rögös alakját, és likká, simává képződik. Gyakori szántás által egyenesedik a buczkás föld.

*EGYENĚSEN
(egy-en-ěs-en) ih. 1) Nem görbén haladó vonalban, nem tekervénycsen. Ezen út egyenesen a városba vezet. 2) Átv. ért. őszintén, csűrés-csavarás nélkül. Egyenesen beszélni, megmondani valamit.

*EGYENĚSÍT, EGYENĚSIT
(egy-en-ěs-ít) áth. m. egyeněsít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Egyenessé tesz, V. ö. EGYENĚS. Addig kell a fát egyenesíteni, míg fiatal. (Km). Elegyenesít, fölegyenesít, kiegyenesít, megegyenesít.

*EGYENĚSÍTÉS, EGYENĚSITÉS
(egy-en-ěs-it-és) fn. tt. egyeněsítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valamit egyenessé teszünk, alakítunk. V. ö. EGYENES. Görbe fák egyenesítése. Utak, buczkák, utczák egyenesítése.

*EGYENĚSSÉG
(egy-en-ěs-ség) fn. tt. egyeněsség-ět. 1) Valaminek oly tulajdonsága, melynél fogva az nem görbe, nem hajlott, nem tekervényes. Nádnak, botnak, útnak egyenessége. 2) Sima térség, rónaság, síkság, melyen buczkák, halmok, dombok nincsenek. Rétek, legelők, telkek egyenessége. 3) Átv. ért. Őszinteség, nyiltság, nem tettetett, nem ravasz indulat. Szívnek, beszédnek egyenessége.

*EGYENĚSSZIVÜ
(egyeněs-szívü) ösz. mn. Nyilt szivü, őszinte, kinek az nyelvén, ami szivében. Egyenesszivü, becsületes ember.

*EGYENĚSSZIVÜSÉG
(egyeněs-szívüség) ösz. fn. Nyiltszivüség, őszinteség, a külső jeleknek a belső érzéssel és gondolattal megegyezése.

*EGYENĚST
(egy-en-ěs-t) ih. Tekervény nélkül, hímezés hámozás nélkül; a kezdett iránytól soha el nem térve; ugyanazon vonalban. Egyenest menni a város felé. Egyenest mondani ki érzelmünket. Aki soha nem botlik, soha egyenest nem jár. (Km). Homlok-egyenest. A falnak egyenest. Tájdivatosan: igenyest. Egyszersmind hadi vezényszó: Egyenest!

*EGYENĚSVONALÚ
(egyeněs-vonalú) ösz. mn. Folyvást a kezdett, kitűzött irányban haladó; félre nem térő; nem tekervényes járásu. Egyenes vonalú utakat csinálni.

*EGYENETLEN
(egy-en-etlen) mn. tt. egyenetlen-t, tb. ~ěk. 1) Görbe, tekervényes. Egyenetlen utak. 2) Buczkás, dombos, hegyes, rögös; nem sik, nem lapos. Egyenetlen rétség, legelő, határ. 3) Nem egy formáju. Egyenetlen hasábu ölfa. Az újjaink egyenetlenek. 4) Meg nem férő, meg nem egyező, egymással visszálkodásban, meghasonlásban levő. Egyenetlen testvérek, házastársak.

*EGYENETLENÍT, EGYENETLENIT
(egy-en-etlen-ít) áth. m. egyenetlenít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Egyenetlenné tesz. V. ö. EGYENETLEN.

*EGYENETLENKĚDÉS
(egy-en-etlen-kěd-és) fn. tt. egyenetlenkedés-t, tb. ~ěk. Visszálkodás, egymásközti meghasonlás; pártokra szakadozás.

*EGYENETLENKĚDIK
(egy-en-etlen-kěd-ik) k. m. egyenetlenkěd-tem, ~tél, ~ětt. Visszálkodásban él, meghasonlott állapotban van; veszekedik, pártoskodik.

*EGYENETLENSÉG
(egy-en-etlen-ség) fn. tt. egyenetlenség-ět. Tulajdonság, melynél fogva valami vagy valaki egyenetlen állapotban van. V. ö. EGYENETLEN. Testállás egyenetlensége. Ölfahasábok egyenetlensége. Határ egyenetlensége. Testvéri egyenetlenség.

*EGYENETLENÜL, EGYENETLENŰL
(egy-en-etlen-ül) ih. Egyenetlen állapotban. Különösen 1) Görbén, meghajolva, tekervényesen. Egyenetlenül állani. Egyenetletül mérni ki az utakat. 2) Simítlanul, buczkásan, hátahupásan. Egyenetlenül hagyni a falra hányt vakolatot. 3) Nem egyformán, különbözőleg. Egyenetlenül mivelni a különféle telkeket. Egyenetlenül szeretni a gyermekeket. 4) Visszálkodva, pártoskodva. Egyenetlenül élő házasok. Egyenetlenül tanácskozó rendek.

*EGYENGET
(egy-en-get) áth. m. egyenget-tem, ~tél, ~ětt. 1) Simára elcsinál, a buczkákat, rögöket, dombokat lehúzza; valamit lapossá, vízirányossá tesz. Egyengetni az utakat, utczákat. Egyengetni a zsombékos rétet. 2) Átv. ért. valamely szövevényes ügyet elintéz, visszálkodást, perpatvart lecsillapít. 3) Tréfás ért. megegyenget valakit, azaz, jól elveri, kiálló csontjait, tagjait simára, laposra zúzza. 4) Valamit minden részről, oldalról kialakít, csinosít, elrendez. Egyengeti magát. Öszveegyengeti haját, öltözetét.

*EGYENGETÉS
(egy-en-get-és) fn. tt. egyengetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valamit egyengetünk. V. ö. EGYENGET. Meggörbült csemeték, csontok egyengetése. Dombok, buczkák, zsombékok egyengetése.

*EGYÉNI
(egy-én-i) mn. tt. egyéni-t, tb. ~ek. Egyént illető, ahhoz tartozó, egyénre vonatkozó, saját személyét illető. Egyéni érdekek. Ez az ő egyéni tulajdonsága, nézete.

*EGYÉNILEG
(egy-én-i-leg) ih. l. EGYEDILEG.

*EGYÉNISÉG
(egy-én-i-ség) fn. tt. egyéniség-ět. 1) Egyéni tulajdonság. 2) Személyesség, vagy személy. Jeles, derék egyéniség.

*EGYENÍT, EGYENIT
(egy-en-ít) áth. m. egyenít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. l. EGYENEL.

*EGYENÍTÉS, EGYENITÉS
(egy-en-ít-és) fn. tt. egyenítés-t, tb. ~ěk. 1) Simítás, rögösségnek, görbeségnek stb. elháritása. 2) Két vagy több különböző tárgynak egymáshoz egyenlővé tevése. 3) Pernek, czivakodásnak stb. elintézése, megszüntetése.

*EGYENÍTŐ, EGYENITŐ
(egy-en-ít-ő) fn. tt. egyenítő-t. 1) Általán, oly személy, ki valamit egyenít. 2) különösen, perintéző, perszüntető, békéltető, egyeztető. 3) Jelent egyengető eszközt is.

*EGYENJOGOSÍT
(egyen-jogosít) ösz. áth. Egyenlő jogokban részesít.

*EGYENJOGUSÁG
(egyen-joguság) ösz. fn. Tulajdonság vagy állapot, midőn ketten vagy többen ugyanazon jogokkal birnak.

*EGYENKÉNT
(egy-en-ként) ih. Mindenik különkülön véve. Egyenként bocsátani be a nézőket. Egyenként eltávozni valahonnan. Együtt, s egyenként tartoznak kártéritéssel a bűnrészesek.

*EGYENKÖZ
(egyen-köz) ösz. fn. Négyszögü mértani alak, melynek szemközt álló oldalvonalai egyenlő távolságban vannak egymástól. (Parallelogrammum).

*EGYENKÖZŰ
(egyen-közű) ösz. mn. Oly vonalakról mondatik a mértanban, melyek mindig egyenlő távolságban vannak egymástól. Egyenközű vonalak. (Lineae parallelae). Máskép: párhuzamos.

*EGYENLEG
(egy-en-leg) fn. tt. egyenleg-ět. Azon öszveg, mely kereskedői és más könyvviteli számításokban a tartozási és követelési tételeket egyenlővé teszi, kiegyenlíti, pl. a tartozás 700 ft. a követelés 1000 ft. tehát a kiegyenlitő öszveg 300 ft. (Saldo).

*EGYENLÉK
l. EGYENLET.

*EGYENLET
(egy-en-let) fn. tt. egyenlet-ět. Általán véve, egyező hasonlat. Különösen a mennyiségtanban, egyenlőségi jegygyel (=) öszvekapcsolt két oly szám, vagy számsor, melyek egymással értékben egyenlők, pl. 2 + 5 = 3 + 4 (olvasd: kettő meg öt annyi mint három meg négy), vagy 6 - 3 = 7 - 4 (olvasd: hat, híja három annyi mint hét, híja négy) betükkel: a + b = x - c (a meg b annyi mint híja c). Egyszerü egyenlet. Öszvetett egyenlet. Fokozatos egyenlet. Felsőbb egyenlet. (Aequatio).

*EGYENLETI
(egy-en-let-i) mn. tt. egyenleti-t, tb. ~ek. Egyenlethez tartozó, arra vonatkozó. Egyenleti számok.

*EGYENLETLEN
(egy-en-l-etlen) mn. tt. egyenletlen-t, tb. ~ěk. Ami nem egyenlő, vagy nincs egyenelve; egyenlőtlen. Egyenletlen mennyiség. Egyenletlen erő.

*EGYENLETLENSÉG
(egy-en-l-etlen-ség) fn. tt. egyenletlenség-ět. A viszonyban álló tárgyaknak azon tulajdonsága, melynél fogva nem egyenlők, egymással össze nem vágók. A jövedelem, és kiadás egyenletlensége.

*EGYENLIK
(egy-en-l-ik) k. m. egyenl-ětt. Egyenlővé, lesz; egészen összevág. Az arányszámok bizonyos tekintetben egyenlenek egymáshoz.

*EGYENLÍT, EGYENLIT
(egy-en-l-ő-ít) áth. m. egyenlít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Általán, egyenlővé tesz. Különösen. 1) Öszvehasonlít. Egyik számsort a másikhoz egyenlíteni. 2) El igekötővel valamely ügyet, nehézséget elintéz, rendbe hoz. Elegyenlíteni az örökösök közti meghasonlást. Ki igekötővel egymás ellenében álló öszvegeket valamely öszlettel egyenlővé tenni. Kiegyenlíteni a tartozási és követelési tételeket (a számviteli könyvekben).

*EGYENLÍTÉS, EGYENLITÉS
(egy-en-l-ő-ít-és) fn. tt. egyenlítés-t, tb. ~ěk. Egyenlővé tétel. Elintézés.

*EGYENLÍTŐ, EGYENLITŐ
(egy-en-l-ő-ít-ő) fn. tt. egyenlítő-t. Általán vonal, mely valamit két egyenlő részre feloszt. Különösen az ég- és földtanban azon képzelt vonal, mely a látszatos éggömböt, és földtekét két egyenlő részre választja, melyek közől egyik éjszaki, másik déli félgömbnek neveztetik. (Aequator).

*EGYENLŐ
(egy-en-l-ő, ami egyenlik) mn. tt. egyenlő-t. 1) Ami nagyságra, mennyiségre, értékre, alakra stb. egészen öszvevágó. Egyenlő erővel fogni a dologhoz. Egyenlő jövedelmet húzni. Egyenlő osztály nem támaszt hadat. (Km.) 2) Egyelmü, egy szándéku. Egyenlő akarattal, véleménynyel lenni.

*EGYENLŐEN
(egy-en-l-ő-en) ih. l. EGYENLŐKÉP.

*EGYENLŐKÉP
(egyenlő-kép) ih. Egyaránt, ugyanazon módon.

*EGYENLŐLEG
(egy-en-l-ő-leg) ih. l. EGYENLŐKÉP.

*EGYENLŐ-OLDALU
(egyenlő-oldalu) ösz. mn. Minek oldalai egyenlő hosszuságnak. A négyszög egyenlő oldalai. Máskép: egyenoldalú.

*EGYENLŐSÉG
(egy-en-l-ő-ség) fn. tt. egyenlőség-ět. Egyenlő állapot. Számjegyek egyenlősége. Vélemények egyenlősége. Polgári egyenlőség. Törvényelőtti egyenlőség. V. ö. EGYENLŐ.

*EGYENLŐTLEN
(egy-en-l-ő-telen) mn. tt. egyenlőtlen-t, tb. ~ěk. Nem egyenlő. Egyenlőtlen számok. Határozóilag am. egyenlőtlenül, nem egyenlőn.

*EGYENLŐTLENSÉG
(egy-en-l-ő-telen-ség) fn. tt. egyenlőtlenség-ět. Nem egyenlőség; egyenlőség hiánya.

*EGYENLŐZ
(egy-en-lő-öz) áth. m. egyenlőztem, ~tél, ~ött. Egyenlővé tesz, alakít, csinál. Egyenlőzni a rögös udvart. Kertészollóval egyenlőzni az útmelletti bokrokat.

*EGYENMÉRŐ, EGYENMÉRÜ
(egyen-mérő v. ~mérü) ösz. fn. Általán, minden mérőszer, vasból, fából stb, mely által valamit egyenlő részekre osztályozunk.

*EGYENMÉRTÉK
(egyen-mérték) ösz. fn. Egymással viszonyban álló tárgyak, részek stb. bizonyos rend, nagyság, alak szerénti megegyezése. Egyenmértékben vannak az emberi testben a kezek, szemek, fülek. Egyenmértékben épűlt ház. (Symmetria).

*EGYENMÉRTÉKĚS
(egyen-mértékěs) ösz. mn. Egyenmértékkel biró; a szerént alakult, képzett. Egyenmértékes ablakok. (Symmetricus). V. ö. EGYENMÉRTÉK.

*EGYENOLDALÚ
(egyen-oldalú) ösz. mn. Hasonló oldalú. Egyenoldalú háromszög v. csegély, melynek mindhárom oldala ugyanazon hosszuságu (Triangulum aequilaterum).

*EGYENRUHA
(egyen-ruha) ösz. fn. Egyenlő szabásu, anyagú, szinü ruha, milyet pl. a katonák vagy némely testületek, intézetek tagjai viselnek. Árva gyermekek, hajdúk egyenruhája. (Uniform).

*EGYENRUHÁS
(egyen-ruhás) ösz. mn. Egyenruhában járó. Egyenruhás polgárok, városi biztosok, tisztviselők, udvari szolgák.

*EGYENRUHÁZ
(egyen-ruház) ösz. áth. Egyenruhába öltöztet, egyenruhával ellát. Egyenruházni az intézet növendékeit.

*EGYENRUHÁZAT
(egyen-ruházat) ösz. fn. Egyenruhaféle darabokból álló egész öltözék.

*EGYENSÚLY
(egyen-súly) ösz. fn. l. SÚLYEGYEN.

*EGYENSZÁRU
(egyen-száru) ösz. mn. Mértanilag, minek szárai egyenlők. Egyenszáru háromszög. (Triangulum aequicrurum) melynek két szára egyenlő.

*EGYENSZÖG
(egyen-szög) ösz. fn. Szög oly két vonal között, melyek egyenesen függő irányban vágják által egymást, vagy folynak egymásba. (Angulus rectus). Mértanilag az egyenszögben kilenczven fok van.

*EGYENSZÖGÜ
(egyen-szögü) ösz. mn. Minek egyenszöge vagy szögei vannak. Egyenszögü terem. Egyenszögü háromszög, melynek (egy) egyenszöge van. (Triangulum rectangulum).

*EGYÉRTÉKÜ
(egy-értékü) ösz. mn. Ugyanazon becsü, áru. Az arany nem egyértékü az ezüsttel.

*EGYÉRTELMÜ
(egy-értelmü) ösz. mn. 1) Ugyanazt, vagy annyit jelentő. Egyértelmü magyar és német fölirás. 2) Ugyanazon véleményü, gondolkozásu, vagy véleményt, gondolkozást mutató. Egyértelmü bírák. Egyértelmü határozatok. Máskép: egyhangu, egyelmű.

*EGYÉRTELMÜLEG
(egy-értelmüleg) ösz. ih. Ugyanazon véleménynyel, köz megegyezéssel. Egyértelmüleg elhatározni valamit. Máskép: egyhangulag, egyelműleg.

*EGYÉRTELMÜSÉG
(egy-értelmüség) ösz. fn. 1) Valaminek azon tulajdonsága, melynél fogva mással egyet jelent, egy értelme van. Az eredeti és fordított szövegnek egyértelmüsége. 2) Ugyanazon gondolkozás, köz megegyezés. Többekkel egyértelmüségben lenni valami iránt. Máskép: egyhanguság, egyelmüség.

*EGYES (1)
(egy-es) mn. tt. egyes-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Egy külön véve; magánálló. Egyes ember. Egyes ház. Egyes élet nem lehet bú nélkül. (Km). Egyes veréb. 2) Egy számból álló, egy (arab vagyis hindu) jegygyel írt. Egyes szám a számtanban, milyenek 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9. (Különbözik összeírva. l. EGYESSZÁM). Azután jőnek a tizesek, ezeket követik a százasak, tovább az ezresek stb. 3) Ami csak egyszer történik. Egyes hivásra nem is mozdúl. Egyes intésre nem fizet. 4) Használtatik nyomatosságul is némely egyet, egyedűlit jelentő szók előtt, pl. ezen mondat: egyes egyig annyit tesz: a legutolsóig bezárólag, máskép: egytől egyig vagy egy lábig. Egyes egyig odavesztek. Egyes egyedül.

*EGYES (2)
(l. föntebb) fn, tt. egyes-t, tb. ~ěk. 1) Szám, mely egy jegyből áll. Öszveadni először az egyeseket. 2) Oly dolog vagy eszköz, mely egyes számmal van megjelölve, pl. a bankjegyek között: egyes (= egy forintos), a hígmértékek között egyes (egy ittczés, egy messzelyes stb.). 3) Régiesen 'egyetlen' helyett: "Nem irígyled nékem az én egyesemet" Gr. Zrínyi Miklós. V. ö. EGYES, (1), mn. 4) Egyesszám, midőn ezt öszveírjuk. V. ö. EGYESSZÁM.

*EGYESĚDIK
(egy-es-ěd-ik) k. m. egyesědtem, ~tél, ~ětt. l. EGYESŰL.

*EGYES-EGYEDŰL
(egyes-egyedűl) ösz. ih. Minden társ nélkül, egészen magában.

*EGYESÍT, EGYESIT
(egy-es-ít) áth. m. egyesít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. 1) Több külön tárgyat, dolgot egy testbe kapcsol, öszveállit, egygyé tesz. Két szomszéd telket egyesíteni. A Dunát csatorna által a Tiszával egyesíteni. 2) Erkölcsi ért. külön gondolkozásu, irányu embereket hasonló véleményre, irányra bír, terel. Egyesíteni a pártokra szakadozott hazafiakat. 3) Békéltet. Egyesíteni a peres feleket.

*EGYESÍTÉS, EGYESITÉS
(egy-es-ít-és) fn. tt. egyesítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által többeket egyesítünk. V. ö. EGYESÍT.

*EGYESÍTĚTT
(egy-es-ít-ětt) mn. tt. egyesitětt-et. Ami több önálló részekből, tagokból egygyé van alakítva, egy egészszé téve.

*EGYESÍTHETŐ
(egy-es-ít-het-ő) mn. tt. egyesíthető-t. Amit egy másikkal, illetőleg amiket egymással egyesíteni lehet.

*EGYESÍTŐ, EGYESITŐ
(egy-es-ít-ő) mn. tt. egyesítő-t. Ami két vagy több külön tárgyakat, dolgokat egygyé alakít, öszveállít. Egyesitő vonal, csatorna, kapocs. Egyesitő pont.

*EGYESLEG
(egy-es-leg) ih. Egyenként véve, különkülön.

*EGYESSÉG
(egy-es-ség) fn. tt. egyesség-ět. 1) Egyező állapot, midőn többen meghasonlás nélkül együtt vannak, élnek. Jó egyességben élő házasok. 2) Egyesűlet. "Kiből nagy sokan szentté is lőnek, mig anyaszentegyháznak egyességébe lőnek." Debreczeni Legendáskönyv. 3) Megbékülés, visszálkodásnak elháritása, megszüntetése. Egyességre lépni az ellenféllel Egyességet eszközleni a háborgó testvérek, a peres felek, az adós és hitedezőji között. Ez utolsó értelemben jobban: egyezség.

*EGYESSÉGI
(egy-es-ség-i, illetőleg egy-ez-ség-i) mn. Egyességre (vagy egyezségre) vonatkozó. Egyezségi eljárás (t. i. valamely adós és hitelezőji között).

*EGYESSZÁM
(egyes-szám) ösz. fn. 1) A számtanban a legelső szám; mást jelent külön írva, l. EGYES, (1) alatt, 2) A nyelvtanban, a hajlításnak vagy ragozásnak azon állapota, midőn az csak egy tárgyra vagy személyre vonatkozik. Egyesszám a nevekben, midőn egy tárgyról, személyről vagy tulajdonságról van szó. Egyesszám az igékben, midőn egy személynek v. tárgynak hatása vagy állapota határoztatik meg.

*EGYEST
(egy-es-t) ih. Egy mértékben, egy arányban. Nem eszik egyest a hasával. (Km).

*EGYESTALPU
(egyes-talpu) ösz. mn. l. EGYTALPU.

*EGYESŰL
(egy-es-űl) önh. m. egyesűl-t. 1) Egy egészszé alakúl, öszvekapcsolódik, egygyé lesz. 2) Erkölcsi ért. egy véleményre megy által másokkal. 3) Párosodik, nemileg közösűl.

*EGYESŰLÉS, EGYESÜLÉS
(egy-es-űl-és) fn. tt. egyesülés-t, tb. ~ěk. 1) Egy egészszé alakulás, egygyé levés. Folyóvizek egyesülése. 2) Egy véleményre, akaratra térés. Pártfelek egyesülése. 3) Megbékülés. 4) Párosodás, nemi közösülés.

*EGYESŰLET, EGYESÜLET
(egy-es-űl-et) fn. tt. egyesűlet-ět. Általán állapot, midőn több külön részek, tagok egy testben, tömegben egyesítve vannak, különösen, erkölcsi ért. több személyekből álló társaság, mely bizonyos czélnak, bizonyos eszközök által elérését tűzte ki magának. Vallási, polgári, tudományos, gazdasági, orvosi stb. egyesületek. Ujabban egylet főnév szinte ez értelemben jött divatba.

*EGYESÜLT
(egy-es-ül-t) mn. tt. egyesült-ět. Egy testté, tömeggé alakult; egybekapcsolt. Bács és Bodrog egyesült vármegyék. A Tisza szabályozására egyesült társulatok.

*EGYETĚM
(egy-e-těm azaz ~töm) fn. tt. egyetěm-ět. 1) Mindenség; bizonyos tér, vagy idő közötti lények öszvege, egy tömegben létele. Világ egyeteme. Az égi testek egyeteme. Az állat-, növény- és ásványország egyeteme. 2) Község, közönség. Az ország rendeinek egyeteme, vármegye egyeteme. 3) Főiskola, mely minden szakbeli tudományok tanszékeivel el van látva (Universitas scientiarum). Pesti kir. egyetem. Bécsi egyetem. Műegyetem (Polytechnicum).

*EGYETĚMBEN
(egy-e-těm-ben) ih. 1) Mind öszvesen, valamennyien. 2) Egyszersmind, egy úttal.

*EGYETĚMĚS
(egy-e-těm-ěs) mn. tt. egyetěměs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Öszves, mind, közönséges. Egyetemes emberi nem. 2) Együtt, egymásért lekötelezett, egyetemleges.

*EGYETĚMĚSÍT
(egy-e-těm-ěs-ít) l. EGYETĚMÍT.

*EGYETĚMĚSŰL
(egy-e-těm-ěs-ül) l. EGYETĚMŰL.

*EGYETĚMI
(egy-e-těm-i) mn. tt. egyetěmi-t, tb. ~ek. 1) Öszves, valamennyi. Egyetemi akarat, határozat. 2) Egyetemet (iskolát) illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Egyetemi épület, tanszékek. Egyetemi ifjuság, tanitókar.

*EGYETĚMILEG
(egy-e-těm-i-leg) v. EGYETĚMLEG, (egy-e-těm-leg) ih. 1) Mind közönségesen, mindnyájan öszvevéve. 2) Jogtani ért. egyetemileg kötelezik magukat az adósok, midőn ugyanazon kötelezettségért úgy állanak jót, hogy egyik a másikért, azaz, egy mindnyájáért, és mindnyája egyért fizetni tartozzék. (In solidum).

*EGYETĚMÍT, EGYETĚMIT
(egy-e-těm-ít) áth. m. egyetemít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. 1) Több külön eszméket általános fogalommá alakít, egy köz eszmébe foglal, péld. az egyedekből fajokat, a fajokból nemeket alkot. 2) Mindközönségessé, általánossá tesz.

*EGYETĚMÍTÉS, EGYETĚMITÉS
(egy-e-těm-ít-és) fn. tt. egyetěmítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valamit egyetemítünk. V. ö. EGYETĚMÍT.

*EGYETĚMLEG
(egy-e-těm-leg) l. EGYETEMBEN, és EGYETEMILEG.

*EGYETĚMLEGĚS
(egy-e-těm-leg-ěs) mn. tt. egyetěmlegěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Egyetemleg elvállalt. Egyetemleges adósság. V. ö. EGYETĚMILEG.

*EGYETĚMLEGĚSEN
(egy-e-těm-leg-ěs-en) l. EGYETĚMILEG.

*EGYETĚMLEGĚSSÉG
(egy-e-těm-leg-ěs-ség) fn. tt. egyetěmlegěsség-ět. Egyetemes kötelezettsége több személyeknek, például adósoknak. (Solidaritas).

*EGYETĚMŰL, EGYETĚMÜL
(egy-e-těm-űl) önh. m. egyetěműl-t. Egyetemivé, azaz, közönségessé, általánossá alakúl. Észtanilag, egyeteműlnek az eszmék, midőn különös jegyeiket elhagyjuk, s köz jegyeiknél fogva egy fogalomba kapcsoljuk.

*EGYETĚMŰLÉS, EGYETĚMÜLÉS
(egy-e-těm-űl-és) fn. tt. egyeteműlés-t, tb. ~ěk. Különkölön egyes eszméknek általános fogalommá változása. V. ö. EGYETĚMŰL.

*EGYETÉRŐ
(egyet-érő) ösz, mn. Ugyanazon becsü, áru, értékü, egyértékü. Az én kardom egyetérő a tiéddel.

*EGYETÉRT
(egyet-ért) ösz. önh. 1) Valakivel ugyanazon véleményben van. Ezen tárgyra nézve tökéletesen egyetértek veled. 2) Öszveczimborál, valamely tett végrehajtásara mással szövetkezik. 3) Megfér, békével megvan másokkal.

*EGYETÉRTÉS
(egyet-értés) ösz. fn. 1) Midőn bizonyos tárgyra nézve mással vagy másokkal ugyanazon véleményben vagyunk. 2) Czimborálkodás valamely tettnek végrehajtásában. 3) Békés, csendes, megférő együttlétel, együttlakás. Szép egyetértésben élni.

*EGYETÉRTŐ
(egyet-értő) ösz. mn. 1) Egy gondolkozásu. Egyetértő tanácsosok, bírák. 2) Öszveférő, egymással békén, csendesen élő. Egyetértő házasok, testvérek, rokonok.

*EGYETÉRTŐLEG
(egyet-értőleg) ösz. ih. 1) Közvéleménynyel, egy akarattal. 2) Egymással megférve.

*EGYETLEN
(egy-ig-len = egy-eg-len = egy-et-len) mn. tt: egyetlen-t, tb. ~ěk. Olyan egy, melynek mása, hasonlója, párja nincs, milyen csak egy van. Képzője etlen, nem az ismeretesb tagadó köpző, melynek itt alig volna értelme, hanem, mint imént is érintők az ig régiesen eg határvető rag, melyben úgy vált a g t-vé mint ezekben: esmeg ismét, sőg sőt, inneg (régiesen, pl. Katalin legendájaban) ma innet. Ezen ig rag pedig igen szereti fölvenni a lan len toldalékot: addiglan, pediglen, ideiglen. Továbbá valamint ma a közéletben úgy régente még többször találjuk e szót az egy kíséretében; tehát eredetileg csak határozó, pl. egyetlen egy = egyiglen egy; hasonlók egyetlen egyszer; egyetlen egyig elvesztek; egyetlen egyűl találtam őt. Amit Káldinál így találunk: "Tekints az én fiamra, mert nekem egyetlenem." (Lukács 9. 38.), azt a Tatrosi codex így adja: "Tekénts en fiamra mert egyetlen egy ennekem." Továbbá Káldinál is: "Mert nem hiszen Isten egyetlen egy szülött fiának nevében." (János. 3. 18.) A Tatrosi codexben e helyütt is, sőt általán mindenütt: egyetlen egy. Későbben használtatott és használtatik ma is mind határozóúl azaz 'egy' szó kíséretében, mind magánosan melléknévül (szintén mint ideiglen újabb korban): egyetlenem! szerelmes egyetlenem! (Gyöngéd anyai szólitása gyermekének). Figyelmet érdemel amit Jászay Pál érint a Tatrosi codex szótárában a 306. lapon, hogy penig-telen toldott alak szintén eléfordúl a régiségben penig-len vagy csak penig helyett.
Így jön elé a dunántúli némely nyelvjárásban megénteg, sőt megéntelenség (mint mostanság) az egyszerű megént helyett. Országszerte divatos: épenséggel. Katalin legendájában is olvassuk: "Egyettel egy szíz megmarada egy egész országban." Mikből megtetszik, hogy mind ezek csak toldalékjai, de a nyomatékot kitüntető toldalékjai (kivált a régiségben az eg vagy ig ragnak. T. i. a hangsuly nyomatékosabban tűnik fel, ha több sulytalan tagok követik avagy előzik meg, vagyis két hangsuly egymástól kissé távolabb esik. (V. ö. HANGSULY), pl. "mennynek és földnek tęremtőjében," "halálnak hâlálával" az utolsó szók első tagján fekvő hangsuly nem volna oly nyomatékos, a nek elhagyásával: "menny és föld teremtőjében" "halál halálával." 'Épenséggel' sokkal jobban nyomatékozható mint 'épen.' Így 'egyig-egy' kifejezésben sem az első sem az utóbbi 'egy' hangsulya nem oly kitünő, mint ha még egy sulytalan szótag járul elébe: 'egyiglen egy'. Nyelvészeink csaknem általában azon véleményben vannak, hogy a köznépi számos szótoldatok, utóhangzások a magyar nyelvben a gondolatok menetének némi lassusága miatt történnek, holott azok zenei elemet (rythmust) rejtenek magukban.

*EGYETLENEGY
(egyetlen-egy) öszvetétel; l. EGYETLEN.

*EGYETMÁS
(egyet-más = egy-eg-más v. egy-és-más) ösz. tájszó, egymás, holmi helyett.

*EGYEVEZŐS
(egy-evezős) ösz. mn. Hajóról, vagy inkább csónakról, ladikról mondatik, melyet egy evezővel húznak.

*EGYEZ
(egy-ez) önh. m. egyez-tem, ~tél, ~ětt. Valamely ügy, dolog iránt alkudozik, szerződik. Megegyez; kiegyez. Megegyeznek a felek, mielőtt, pör utjára vinnék ügyeiket. Beleegyezni valamibe. Öszveegyezni egymással. Különböztetésül V. ö. EGYEZIK.

*EGYEZÉS
(egy-ez-és) fn. tt. egyezés-t, tb. ~ěk. 1) Szerződés, alku, valamely peres, vagy kétes ügynek bíró nélküli elintézése. 2) (egyezik igétől származva) öszvehangzás, öszveillés. Zeneszerek egyezése. Az igének egyezése a névvel számra nézve.

*EGYEZÉSPONT
(egyezés-pont) ösz. fn. Azon kitűzött feltétel, melyet az egyező, szerződő, alkuvó felek közösen elfogadnak; vagy azon tárgy, mely körül az egyezés forog.

*EGYEZET
(egy-ez-et) fn. tt. egyezet-ět. Az egyezésnek következménye; egyezés elvont értelemben véve; végrehajtott egyezés.

*EGYEZHETLEN
(egy-ez-het-len) mn. tt. egyezhetlen-t, tb. ~ěk. 1) Aki nem egyezhet, vagy ami iránt egyezni nem lehet. Egyezhetlen osztályosok. Egyezhetlen ügy. 2) Ami nem egyezhetik, ami egymással öszve nem illik, meg nem fér. A föl nem hangolt zeneszerek egyezhetlenek. Némely szinek egyezhetlenek egymással.

*EGYEZHETLENSÉG
(egy-ez-het-len-ség) fn. tt. egyezhetlenség-ět. Különféle személyek vagy tárgyak abbeli tulajdonsága vagy természete, melynél fogva nem egyezhetnek. V. ö. EGYEZ, EGYEZIK.

*EGYEZIK
(egy-ez-ik) k. m. egyez-tem, ~tél, ~ětt. Valamely dolog, lény, melynek szabad akarata nincsen, mintegy természeti szükségből öszveillik, öszvehangzik, öszvefér. Megegyezik, öszveegyezik. Ezen dolog a becsülettel meg nem egyezik. Úgy szép az ének, ha a különféle hang öszveegyezik. A személyes névmás az igével számban és személyben egyezik.

*EGYEZKĚDÉS
(egy-ez-kěd-és) fn. tt. egyezkedés-t, tb. ~ěk. Cselekvés midőn egyezkedünk.

*EGYEZKĚDIK
(egy-ez-kěd-ik) k. m. egyezkěd-tem, ~tél, ~ětt. Valamely ügy, dolog iránt alkudozik, szerződő állapotban van, alkura lépni, szerződni akar s ezen akaratát tettleg gyakorolja is; peres ügynek biró nélkül barátságosan elintézését, kiegyenlitését nyilvánítja.

*EGYEZMÉNY
(egy-ez-mény) fn. tt. egyezmény-t, tb. ~ěk. Általán, gondos, és mesterséges illesztésből eredett öszveillés. (Harmonia). Különösen 1) A zenészetben többféle hangoknak kellemes egyesitése. (Harmonia musica). 2) A festészetben, midőn nincs benne semmi kirivó szinezet, az alakzatok öszveillők, a kifejezés megfelel a kiállítni szándéklott tárgynak stb. 3) A bölcselőknél, a mindenség valamennyi lényeinek oly viszonya egymás között, melynél fogva a végczélra egyesűlnek. Észtani egyezmény, azaz a gondolkodásnak általános főelve, melyet másképen ellenmondás elvének neveznek. (Köteles Sámuel Logikája. Nagy-Enyed 1830. 40. §.). Erkölcsi egyezmény, két vagy több egyén gondolkozása, akarata, és hajlama között. Jogtani ért. a végrehajtott egyezés.

*EGYEZMÉNYĚS
(egy-ez-mény-ěs) mn. tt. egyezményěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Aminek részei egyezményben vannak. Egyezményes testalkat, zene, festmény, gondolkozás, erkölcsök. Egyezményes bölcseleti rendszer. V. ö. EGYEZMÉNY.

*EGYEZMÉNYI
(egy-ez-mény-i) mn. tt. egyezményi-t, tb. ~ek. Egyezményt illető, arra vonakozó. Egyezményi szabályok, tulajdonságok.

*EGYEZMÉNYILEG
(egy-ez-mény-i-leg) ih. Úgy, mint az egyezmény szabályai kivánják.

*EGYEZŐ
(egy-ez-ő) mn. tt. egyező-t. 1) Szerződő, alkuvó, valamely ügyet barátságosan elintéző. Egyező felek. 2) Az egyezik igétől, öszvehangzó, öszveillő, megférő. Egyező hangszerek. Egyező szinek.

*EGYEZŐLEG
(egy-ez-ő-leg) ih. Egy értelemmel; oly módon, mely valamivel megegyezik. Egyezőleg nyilatkozni valamely tárgy felől. A végrendelettel egyezőleg osztozni meg az örökségen. Törvényekkel egyezőleg cselekedni, itélni.

*EGYEZSÉG
(egy-ez-ség) l. EGYESSÉG, 3).

*EGYEZTET
(egy-ez-tet) áth. m. ~egyeztet-tem, ~tél, ~ětt. 1) Másokat valamely kétes, vagy peres ügyben alkura, szerződésre, békeségre léptet. Megegyeztet, öszveegyeztet. Egyeztetni az osztozó testvéreket. 2) Öszveilleszt, öszhangoztat. Egyeztetni a hangszereket. Egyeztetni az igét a tárgyeseti névvel.

*EGYEZTETÉS
(egy-ez-tet-és) fn. tt. egyeztetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valakiket v. miket egyeztetünk. V. ö. EGYEZTET. A czivódó házasok egyeztetése. A beszéd részeinek egyeztetése.

*EGYFAJÚ
(egy-fajú) ösz. mn. Ugyanazon fajból való, azon fajhoz tartozó. Egy fajú állatok, növények. Átv. ért. hasonló indulatu, természetü. Egy fajú korhelypajtások.

*EGYFALKÁS
(egy-falkás) ösz. mn. Növények osztálya, melyeknek hímszálai öszve vannak nőve. (Monadelpha). Egyfalkás virágu növények.

*EGYFELÉ
(egy-felé) ösz. ih. 1) Egy irányra, czélra. Egyfelé repültek a kieresztett galambok. 2) Egy darabra, egy részre. Az egész örökség egyfelé ment.

*EGYFÉLE
(egy-féle) mn. tt. egyfélét, tb. egyfélék. 1) Egy felekezethez, nemhez, osztályhoz tartozó. Egyféle emberekkel társalogni. Egyféle gabonát termeszteni. Egyféle munkával foglalkodni. 2) Hasonló alakú, formáju, szinű, anyagú stb. A katonák egyféle posztóból viselnek ruhát, fegyvereik is egyfélék. 3) Nem több, csak azonegy. Évhosszat egyféle nadrágban jár. Egyféle ételt eszik mindennap.

*EGYFÉLEKÉP
v. EGYFÉLEKÉPEN, (egyféle-kép v. ~képen) ösz. ih. Egyformán, egy módra, nem különbözőleg; hasonlólag. Több ízben egyfélekép nyilatkozni. A vádlott mindannyiszor egyfélekép vallott.

*EGYFÉLESÉG
(egy-féleség) ösz. fn. Egyformaság, ugyanazon alakja, módja valaminek. Az egyféleség unalmas. V. ö. EGYFÉLE.

*EGYFELŐL
(egy-felől) ösz. ih. Egy részről, egy oldalról, egy tájról, irányról. Nem csak egyfelől rontott be az árvíz a városba. Már régen egyfelől fú a szél. Újabb időben némelyek megkülönböztetik ezen kérdésre hol? amidőn felül-t írnak és mondanak egyfelül megütötte a guta; egyfelül dögvész, másfelül éhség pusztítja a hazát.

*EGYFOGATÚ
(egy-fogatú) ösz. mn. Egy vonó marhával, különösen egy befogott lóval, szamárral stb. ellátott. Egyfogatú kis kocsi, taliga. Vétetik főnév gyanánt is. Egyfogatún kirándulni valahová.

*EGYFOKU
(egy-foku) ösz. mn. A maga nemében ugyanazon fokon álló. Három nap folytában egy foku melegség volt.

*EGYFOLYTÁBAN
(egy-folytában) ösz. ih. Folytatólag, szünet nélkül, félben nem szakasztva. Egyfolytában tíz mérföldet lovagolni. Egyfolytában elolvasni a könyvet.

*EGYFORMA
(egy-forma) ösz. mn. Hasonló külsővel, alakkal biró. Egyforma ruhában járó testvérek. Egyforma nagyságu, haju, szemü ikrek. Egyforma házak, bútorok. Újabb szóval: egyded.

*EGYFORMÁN
(egy-formán) ösz. ih. Hasonló külsővel, hasonló alakban; ugyanazonkép, egyfélekép. Egyformán viselik hajaikat. Egyformán öltözködnek. Használtatik belsőleg is e helyett: egyaránt. Egyformán (azaz egyaránt) osztozkodni.

*EGYFORMÁRA
(egy-formára) ösz. ih. Ugyanazon módra, alakra, külsőre. Egyformára szabni a katonák öltözetét.

*EGYFORMASÁG
(egy-formaság) ösz. fn. Külön dolgoknak vagy személyeknek hasonlósága, külsejökre, alakjokra nézve. Másképen s újabb alkotásu szóval: egydedség.

*EGYFORMÁTLAN
(egy-formátlan) ösz. mn. Másmás formáju, alakú, külsejű; nem egyenlő.

*EGYFORMÁTLANSÁG
(egy-formátlanság) ösz. fn. Tulajdonság, vagy inkább állapot, melynél fogva az egymáshoz hasonlított tárgyak külsejökre, alakjokra nézve nem egyeznek, egymástól különböznek.

*EGYFÜVÜ
(egy-füvű) ösz. mn. Amit évenként egyszer kaszálnak; amin csak agg széna terem, nem sarju is. Egyfüvű kaszálórét.

*EGYHAMAR, EGYHAMARJÁBAN
(egy-hamar v. ~hamarjában) ösz. ih. Egykönnyen, mindjárt. E paripának nem találni egyhamar párját. Nem egyhamar gyógyúl be ezen seb.

*EGYHANGÚ, EGYHANGU
(egy-hangú) ösz. mn. 1) Egy hangból álló, egy hangot adó, egy hangon lejtő. Egyhangú ének. Egyhangú húr. Egyhangú beszéd. 2) Átv. ért. egyértelmü. Egyhangú szavazat.

*EGYHANGÚLAG, EGYHANGULAG
(egy-hangúlag) ösz. ih. 1) Ugyan azon hangot adva, egy foku hangon lejtve. Egyhangulag szóló duda. Egyhangulag ejteni a szókat. 2) Átv. ért. egyértelmüleg, köz akarattal. Egyhangulag dönteni el valamely tárgyat. Egyhangulag ellene szavaztak. Egyhangulag kiáltották ki képviselőnek.

*EGYHANGÚSÁG, EGYHANGUSÁG
(egy-hangúság) ösz. fn. 1) A hangnak vagy hangoknak azonsága, folytonosan azon lejtésben maradása. A különféle hangszerek egyhangusága. Egyhanguság a szók kiejtésében. 2) Értelem-, véleményegység.

*EGYHÁROMSÁG
(egy-háromság) ösz. fn. Keresztény hittan szerént az istenségnek azon tulajdonsága, minél fogva lényegében egy, személyében pedig három. Jelenti az isteni személyek öszvegét is. Szent egyháromság, azaz Atya, Fiú és Sz. Lélek.

*EGYHÁROMSÁGU
(egy-háromságu) ösz. mn. Egyháromságból álló; ami lényegében egy, személyében pedig három. Egyháromságu istenség. (Trina Deitas).

*EGYHASI
(egy-hasi) ösz. mn. tt. egyhasi-t, tb. ~ak. 1) Szélesb ért. oly magzatokról mondatik, melyek egy anyától lettek. 2) Szorosb ért. egyhasiak az ikrek, vagy hármas négyes szülöttek, kiket egyszerre viselt méhben az anyjok.

*EGYHÁZ
(egy-ház) ösz. fn. 1) Templom, isteni tiszteletre szentelt nyilvános épület, melyet a magyar nemesb értelemben egyháznak azért nevezett, mert eleinte hihetőleg egy helynek csak egy temploma volt, valamint ma is kisebb, kivált egy vallásu helységnek csak egy temploma van, melyet Isten házá-nak vagy szentegyháznak is hínak. Anyaegyház, fiókegyház.
"S ím harang az éj felében
Szent misére intve, szólal;
Míg egyházban zeng az ének
A magas szülött nevének."
Tompa.
Eléjön már a régi bibliafordításokban is. "Monda kedig Jézus a papok fejedelminek és az egyház mesterinek" (ad magistratus templi). Tatrosi codex. 2) Átv. ért. a keresztény hívek közönsége. l. ANYASZENTEGYHÁZ.

*EGYHÁZA
(egy-háza) ösz. helynév. Helyragozva: Egyházá-n, ~ra, ~ról. Számos magyar városok, helységek és puszták nevében találtatik. Ágasegyháza (Pest megye és Kis-Kunság); Bánegyháza (Pest m.); Derékegyháza (Csongrád m.); Délegyháza (Pest m.); Dombegyháza (Csanád m.) Fehéregyháza (mv. Sopron m.; faluk: Máramaros, Pozsony, Somogy m.; puszták Békés, Borsod, Pest m.; erdélyi faluk Alsó-Fejér m. és Besztercze vidékében); Félegyháza (mv. Kis-Kunságban, falu Bihar, puszta Szabolcs m.); Fülöp~ (Bihar m.); Halom~ (Pest m.); Kerek~ (Békés, Bihar m. Kis Kunság.); Két~ (Békés m.); Köves~ (Bihar m.); Német~ (Fejér m.); Nyár~ (Pest m.); Nyír~ (Szabolcs m.); Szeg~ (Borsod m.); Szék~ (Csanád m.); Szent-László~ (Szala m.); Szolga~ (Fejér m.); Tövis~ (Arad m.); Vörös~ (Pest, Békés, Csongrád m. s Erdélyben).

*EGYHÁZADÓ
(egy-ház-adó) ösz. fn. Adó, melyet a keresztények illető egyházaikra, azaz, templomaik, papjaik fentartására, szükségeire fizetnek, vagy hajdan némely más czimek alatt is fizettek.

*EGYHÁZAS
(egy-házas) ösz. mn. 1) Egyházzal, azaz, templommal biró, ellátott. Egyházas helység. 2) Egy lakó-telket biró. Egyházas nemes, gazda, jobbágy. 3) Sok magyarországi helységnek jelző neve. Lásd itt alább.

*EGYHÁZAS-BÁST
falu Gömör megyében; helyragozva: ~Bást-on, ~ra, ~ról.

*EGYHAZÁS-BÖDÖGE
puszta Veszprém megyében; helyr. ~Döbögé-n, ~re, ~ről.

*EGYHÁZAS-BÜK
puszta Szala megyében; helyr. Bük-ön, ~re, ~ről.

*EGYHÁZAS-FALU
helység Sopron megyében; helyr. ~Falu-ba, ~ban, ~ból.

*EGYHÁZAS-FÜZES
falu Vas megyében; helyr. Füzes-re, ~ěn, ~ről.

*EGYHÁZAS-GÉLLE
falu Pozsony megyében; helyr. ~Géllé-n, ~re, ~ről.

*EGYHÁZAS-HOLLÓS
falu Vas megyében; helyr. Hollós-on, ~ra, ~ról.

*EGYHÁZAS-KARCSA
falu Pozsony megyében; helyr. ~Karcsá-n, ~ra, ~ról.

*EGYHÁZAS-KARMACS
puszta Szala megyében; helyr. ~Karmacs-on, ~ra, ~ról.

*EGYHÁZAS-KESZŐ
falu Vas megyében; helyr. ~Kesző-n, ~re, ~ről.

*EGYHÁZAS-MARÓT
falu Hont megyében; helyr. Marót-on, ~ra, ~ról.

*EGYHÁZAS-RÁDÓCZ
falu Vas megyében; helyr. ~Rádócz-on, ~ra, ~ról.

*EGYHÁZAS-SZECSŐD
falu Vas megyében; helyr. Szecsőd-ön, ~re, ~ről.

*EGYHÁZATYA
(egy-ház-atya) ösz. fn. 1) Előkelő hiteles személy, ki az egyház, azaz, templom jövedelmeit és tőkéit kezeli, s azokra felügyel. 2) Igy neveztetnek az első keresztény századokból azon hittanitók, kiknek hátramaradt munkáikból, mint hiteles kútfőkből, a r. kath. egyház tana szerént a valódi első keresztény tudományt megismerhetjük.

*EGYHÁZFALU
helység Sopron megyében; helyr. Egyházfalu-ba, ~ban, ~ból.

*EGYHÁZFALVA
helység Pozsony megyében; helyr. Egyházfalvá-n, ~ra, ~ról.

*EGYHÁZFI
(egy-ház-fi) ösz. fn. Templomi szolga, ki a templomot kinyitja, bezárja, a papot öltözteti, s egyéb szolgálatokat is tesz, péld. gyertyát gyujtogat, pörsölyt hord, harangoz stb. Máskép, rontott latinsággal: sekrestyés.

*EGYHÁZFIA
(egy-ház-fia) l. EGYHÁZFI.

*EGYHÁZFILAK
(egy-ház-fi-lak) ösz. fn. Némely templomokhoz oda épitett különös lak, az egyházfi számára. Általán, akármily lak, mely kizárólag az egyházfiaké.

*EGYHÁZFISÁG
(egy-ház-fiság) ösz. fn. Egyházfi-szolgálat.

*EGYHÁZGAZDA
(egy-ház-gazda) ösz. fn. Az egyház, azaz templom javaira fölügyelő személy; l. EGYHÁZATYA 1).

*EGYHÁZGYÜLÉS
(egy-ház-gyülés) ösz. fn. Széles ért. az egyház igazgatóinak gyülése, az egyház ügyeit illető tanácskozás végett. Szorosb ért. a főpapok, és ezek által meghivott egyházi személyek gyülekezete. Közönséges, tartományi, püspöki egyházgyülés.

*EGYHÁZI
(egy-házi) ösz. mn. Egyházhoz tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Különösen 1) Papi. Egyházi személy, egyházi áldás, egyházi jószág. 2) Templomi. Egyházi beszéd, zene, ének, szolgálat, szertartás. 3) A hivek egész közönségét illető. Egyházi gyülés, könyv, szokás. Egyházi törvények. Egyházi jog.

*EGYHÁZILAG
(egy-házilag) ih. Egyházgyülésileg; az egyház főpapjainak és igazgatóinak határozata, egyezése által.

*EGYHÁZJOG
(egy-ház jog) ösz. fn. 1) Az egyházat és egyházi személyeket és dolgokat illető jogok, szabadságok öszvege. 2) Gyüjteménye azon törvényeknek, melyeket az egyház előljárói az egyházi személyeket és ügyeket illetőleg hoztak. (Jus canonicum).

*EGYHÁZKELÉS
(egy-ház-kelés) ösz. fn. Szertartás, melylyel a gyermekágyból fellábadott asszonyt az illető lelkész a templomba bevezeti, beavatja. Máskép: beavatás.

*EGYHÁZKELŐ
(egy-ház-kelő) ösz. fn. l. EGYHÁZKELÉS.

*EGYHÁZKERÜLET
(egy-ház-kerület) l. EGYHÁZMEGYE.

*EGYHÁZKORMÁNY
(egy-ház-kormány) ösz. fn. Hatóság, mely a szélesb vagy szükebb értelemben vett egyházat kormányozza.

*EGYHÁZKÖNYV
(egy-ház-könyv) ösz. fn. Könyv, melyből az illető pap az egyházban imádkozik. Így neveztetnek továbbá mindazon könyvek, melyekben a templom vagy egyházi gyülekezet ügyei följegyezvék, milyenek, az anyakönyvek, halottas könyvek stb.

*EGYHÁZKÖNYVI
(egy-ház-könyvi) ösz. mn. Egyházkönyvre vonatkozó; Egyházkönyvből való. Egyházkönyvi kivonat.

*EGYHÁZKÖR
(egy-ház-kör) l. EGYHÁZMĚGYE.

*EGYHÁZLÁTOGATÁS
(egy-ház-látogatás) ösz. fn. Hivatalos eljárás, midőn az egyházi főnök az alárendelt egyházakat bejárja, s a lelkész és hivek közti viszonyokat, valamint az egyház jövedelmeit vizsgálatba veszi, s ennek következtében, mint jónak és szükségesnek véli, intézkedik.

*EGYHÁZMĚGYE
(egy-ház-měgye) ösz. fn. Általán kerület, mely az egyházhoz tartozó, s bizonyos főnök felügyelése alatt létező hívek számát foglalja magában. Ilyenek: püspökség, főesperesség, alesperesség, plebánia. Különösebben jelenti az egy főpap, péld. érsek, püspök alatt levő hiveket, s azon kerületet, tartományt, melynek hivei fölött a főpap lelki hatalmat gyakorol. (Dioecesis).

*EGYHÁZMĚGYEI
(egy-ház-megyei) ösz. mn. Egyházmegyét illető, egyházmegyéhez tartozó, arra vonatkozó. Egyházmegyei gyülés, tanács, rendeletek.

*EGYHÁZNAGY
(egy-ház-nagy) ösz. fn. Általános nevezete az egyház főpapjainak, milyenek a patriarkák, érsekek, püspökök, apátok, prépostok. Némely régiek éltek e szóval bibornok (cardinalis) értelemben.

*EGYHÁZNAP, EGYHÁZNAPJA
(egy-ház-nap v. ~napja) ösz. fn. A romai katholikusoknál jelenti azon napot, vagy napnak emlékünnepét, melyen a templom megáldatott, vagy fölszenteltetett; máskép bucsúnap, vagy egyszerüen: bucsú.

*EGYHÁZPÁRTFOGÓ
(egy-ház-párt-fogó) ösz. fn. Személy, kinek joga van az egyházi lelkészeket kinevezni. Igy nevezik a testületet is, mely hasonló joggal bir. Hosszasága miatt jobb külön írni: egyházi pártfogó s egyházi kegyúr.

*EGYHÁZRABLÓ
(egy-ház-rabló) ösz. fn. Ki templomot rabol, egyházi drágaságokat oroz.

*EGYHÁZSZEG, EGYHÁZSZEGH
falu Nyitra és Vas megyékben; helyr. Egyházszeg-én, ~re, ~ről.

*EGYHÁZSZOLGA
(egy-ház-szolga) ösz. fn. Általán személy, ki egyházi szolgálatokat tesz, tehát maga az illető pap is. Különösen szolga, ki a templomra fölügyel, s abban némi szolgai munkákat végez, milyen az egyházfi, harangozó stb. Külön írva: egyházi szolga.

*EGYHÁZTANÁCS
(egy-ház-tanács) ösz. fn. Egyházi személyekből, ülnökökből álló tanács, az egyházi főnök, vagy helyettesének elnöklete alatt, mely az egyház elé tartozó ügyeket elintézi, s az illető perekben itéletet hoz. (Consistorium).

*EGYHÁZTANÁCSI
(egy-ház-tanácsi) ösz. mn. Egyháztanácsra vonatkozó, egyháztanácsot illető, attól eredett. Egyháztanácsi ülés, egyháztanácsi itélet.

*EGYHÁZTOLVAJ
(egy-ház-tolvaj) ösz. fn. l. EGYHÁZRABLÓ.

*EGYHÁZVIDÉK
(egy-ház-vidék) ösz. fn. Az egyházmegye több kisebb részre, területre osztva, ezen területnek 'egyházvidék' a neve, s rendszerént valamely esperes vagy alesperes alatt áll, a honnan esperességnek is hívatik.

*EGYHÉJAS
(egy-héjas) ösz. fn. Csigák neme, melyek testét egy héj takarja.

*EGYHÉJU
(egy-héju) ösz. mn. Minek egy héja van. V. ö. HÉJ.

*EGY-HÉT
(egy-hét) ösz. fn. Hét napból álló időkör, melyet vasárnaptól szombatig számlálunk rendesen, ámbár akármely más naptól is számithatni, s őseink hétfőtől számították, mi megtetszik a hét némely napjainak magyar neveiből, ú. m. hétfő am. a hét feje az az első napja, kedd am. ketted (t. i. nap). Egyhétre elutazni. Egyhétben egyszer enni meleget. Külön is írhatjuk: egy hét, de a következő származékokban inkább öszveírva találjuk.

*EGYHETES
(egy-hetes) ösz. mn. Ami egy héttől fogva tart, létezik, él. Egyhetes eső. Egyhetes betegség. Egyhetes gyermek. Különbözik tőle egyhéti, azaz, egy hétre való, terjedő, egy hét alatt történő. Egyhéti eleséget vinni magával. Ez egyhéti munkába került. Egyhéti utazás. Így különböznek ezen időre vonatkozók: egynapos és egynapi, egyhónapos és egyhónapi, egyéves és egyévi. l. ~ES és ~I képzők.

*EGYHÉTI
(egy-héti) ösz. mn. l. EGYHETES.

*EGYHÉTRE
(egy-hétre) ösz. ih. 1) Hét napig tartó időre. Eltávozott egyhétre. 2) Hét nap mulva. Egyhétre visszatér. Ki tudja, élünk-e egyhétre. Tegnaphoz, mához, holnaphoz egyhétre.

*EGY HIÁN v. HÍJÁN
ösz. ih. Élünk vele, midőn valamely kerekszámból csak egy hiányzik, s ekkor a kerekszám elé teszszük, pl. Egy hián száz forint, azaz, kilenczvenkilencz. Egyik tizenkilencz, másik egy hián húsz. (Km).

*EGYHÍMES
(egy-hímes) ösz. mn. Minek egy hímje vagy hímszála van. Növényrajzi műszó. Egyhímesek (Monandria).

*EGYHITÜ
(egy-hitű) ösz. mn. Ugyanazon hiten, valláson levő, azon egyház tanait követő. Egyhitü házasok, polgárok.

*EGYHÚRÚ, EGYHURU
(egy-húrú) ösz. mn. és fn. Minek egy húrja van; különösen ilyen hangszer. (Monochordon).

*EGYHUZOMBAN
(egy-huzomban v. huzam-ban) ösz. ih. Egy huzással; félben nem szakasztva. Egyhuzomban kiinni egy itcze bort. Egyhuzomban hat mérföldet elmenni, vagy útazni.

*EGYIDEIG, EGYIDEIGLEN
(egy-ideig v. ~ideiglen) ösz. ih. Bizonytalan, vagy bizonyos idő folytáig. Egyideig nálunk maradhatsz. Egyideig szolgált a szerencse neki.

*EGYIDEJÜ
(egy-idejü) ösz. mn. 1) Egy időben létező, diszlő. Egyidejü gyümölcsök. 2) Egykoru, ugyanazon években vagy éveket élő. Egyidejü oskolatársak.

*EGYIDEJÜSÉG
(egy-idejüség) ösz. fn. Többeknek azon közös tulajdonsága, melynél fogva egy időben léteznek, vagy hasonló életkoruak. Az egyidejüség leginkább kedvez a barátsági viszonyoknak.

*EGYIDÖBELI
(egy-idő-beli) ősz. mn. l. EGYKORU.

*EGY-IDŐBEN
(egy-időben) ösz. ih. 1) Ugyanakkor, ugyanazon időszakban. Árpád és Szvatopluk egy időben éltek. Ez értelemben két szó s külön írva jobb. 2) Egykor, valamikor, régente. Egyidőben minden magyar nemes nemcsak czim szerént, hanem valósággal vitézlő volt.

*EGYIDŐS
(egy-idős) ösz. mn. Ugyanazon korban levő, egy időben született. Az én barátom egyidős velem.

*EGYIK
(egy-ik) mn. tt. egyik-ět. Élünk vele, midőn többek közől egyet különösen kimutatunk. Egyik eb, másik kutya. (Km). A sok közől ez egyiket ismerem. Egyik sem szól. Egyik kéz a másikat mossa. (Km.). Egyik pap (vagy nap) a másiknak tanitványa. (Km.). Egyik olyan, minta másik. Egyik másik csak tesz valamit. Az egybirtokú személyragok hozzájárultával, 'közől' névutó kihagyása eszközöltethetik. Ő a választottak egyike, körülírva: ő a választottak közől egyik. Egyikével az utasoknak találkoztam, körülirással: egyikkel az utasok közől találkoztam. A birák egyikét megvesztegették, körülirással: a birák közől az egyiket megvesztegették. Az egyes számban csak a harmadik személyragot veszi fel, de a többesben mind a hármat: egyikünk, azaz, egyik közőlünk, egyiktek, v. egyiketek, (Molnár Albertnél: egyitek, mi ma sem szokatlan) egyikök, némely szójárásban: egyikőjök. Régi magyar iratokban eléfordul személyrag nélkül is, pl. azoknak sem egyikhez (a mostani divat szerént sem egyikéhez); felmenvén a hajó egyikbe; mikor volna a városok egyikben; és igy lött a napok egyikben; e két fiamnak egyik üljön te jog felőled. Tatrosi cod. Asszonyembereknek egyik. Döbrentei cod. De ezek mai időben az általánosan uralkodó szokás ellen vannak s az ekként irónak vagy beszélőnek hibákul rovatnának; a régiségben is latinosságoknak látszanak.

*EGYIKMÁSIK
(egyik-másik) ösz. mn. Majd ez, majd amaz; több közől egykettő; némelyik. Egyik-másik csak ad valamit, ha nem mindenik is.

*EGYIPTOM
fn. tt. Egyiptom-ot. Felső, vagyis éjszaki Afrikának termékeny tartománya, latinúl Aegyptus, hellenűl AiguptoV, ezért ma némelyek Egyiptus-nak irják, de az általános népnyelv Egyiptom-ot mond, valamint a régi magyar könyvekben is így találjuk.

*EGYIPTOMBELI
(egyiptom-beli) l. EGYIPTOMI.

*EGYIPTOMI
(egyiptom-i) mn. tt. egyiptomi-t, tb. ~ak. Egyiptomba, vagy Egyiptomból való, ott történt, onnan eredő. Egyiptomi lakos. Egyiptomi tíz csapás.

*EGYIPTUS
l. EGYIPTOM.

*EGYIRÁNT
(egy-iránt) ösz. ih. Elemei szerént azt tenné: egy irányban, azon egy czélra vagy czélból, de ezen jelentésben nem divatos, hanem hibásan egyaránt helyett használtatik.

*EGYIRÁNYU
(egy-irányu) ösz. mn. Egy irányban futó. Egyirányú vonalak. (Lineae paralellae), l. EGYENKÖZÜ, és V. ö. IRÁNY.

*EGYÍT, EGYIT
(egy-ít) áth. m. egyít-ětt, htn. ~ni vagy ~eni. Egygyé tesz, két vagy többféle tárgyat úgy öszvekapcsol, hogy egy alakuljon belőlök.

*EGYÍTÉS, EGYITÉS
(egy-ít-és) fn. tt. egyités-t, tb. ~ék. Egygyé tevés, egygyé alakítás.

*EGYIZBEN
(egy-ízben) ösz. ih. Egyszer, egyszerre, nem többször. Egyízben őt is betették a hűsre. Egyízben két dolgot végezni.

*EGYJELENTÉSÜ
(egy-jelentésű) ösz. mn. Ugyanazon jelentéssel biró; ugyanazon értelmü. Egyjelentésü példabeszédek. Egyjelentésü talányok. Egyjelentésü szók.

*EGYKASZÁLATÚ
(egy-kaszálatú) ösz. mn. Mondják rétről, melyet évenként egyszer kaszálnak, mely sarjút nem terem. Máskép: egyfüvű.

*EGYKARÚ
(egy-karú) ösz. mn. Kinek egy karja van. Egykaru nyomorék, koldús. Szokottabban félkarú.

*EGYKEDVŰ, EGYKEDVÜ
(egy-kedvű) ösz. mn. Valamely tárgy iránt sem jó sem rosz kedvet nem mutató; különösen, semmi részvéttel nem viseltető, vagy részvétet nem jelentő, akár azért, mert a dolgot kicsinyli, akár pedig, hogy nem ohajtja stb. Egykedvünek lenni, mutatkozni valami iránt. Hideg, egykedvü ember. V. ö. KÖZÖNYÖS.

*EGYKEDVÜLEG
(egy-kedvűleg) ih. Részvétlenül, sem jó sem rosz kedvet nem mutatva, változatlan kedélylyel, lelki állapottal. Egykedvüleg nézni mások örömét, vagy szomorúságát. Egykedvüleg venni, fogadni a sors viszontagságait.

*EGYKEDVŰSÉG
(egy-kedvűség) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valakire sem jó sem rosz változólag nem hat; midőn minden iránt részvétlen. Hideg, megfásult, indíthatlan egykedvüség.

*EGYKÉT
(egy-két) ösz. mn. Ez mindig az illető név előtt közvetlenül áll, s azért ragozatlan marad. Jelentése: egy pár, vagy bizonytalan számu kevés. Egykét jó ember sok jót tehet. Egykét tehén nem nagy csorda. (Népd).

*EGYKETTŐ
ösz. mn. Nem közvetlenül áll mellette a főnév, mely a beszéd szövegében már előre bocsáttatván, e szónál csak alatta értetik, miért ezen szó ragozás alá jön, péld. Érkeznek már a fecskék, én is láttam egykettőt. Néha elválasztva mindkét része ragoztatik. Egyetkettőt, egynekkettőnek; de a tárgyeseten kivül szokottabb, egyedül az utóbbinak ragozása, egykettőnek, egykettőért, egykettőből stb. Főnév gyanánt áll ily mondatokban: Egyetkettőt lép, megint megáll. Egykettőt ugor a tánczban.

*EGYKEVÉSSÉ, EGYKEVESSÉ
(egy-kevéssé) ösz. ih. 1) Nem sokat, nem igen, nem nagyon. Egykevéssé megijedni, félni. Egykevéssé kétkedni. 2) Kis időig. Várakozzatok egykevéssé. Egykevéssé, és már nem láttok engem, és ismét egykevéssé, és megláttok engem. (Káldi, János 16. 16).

*EGYKEZŰ
(egy-kezű) ösz. mn. l. FÉLKEZŰ.

*EGYKI
(egy-ki) ösz. nm. tt. egyki-t. 1) Egyvalaki, a sok közől egy nevezetlen, bizonytalan. 2) Egyed v. egyén, személyre vitetve. (Egymi, dologra vitetve).

*EGYKISSÉ
(egy-kissé) ösz. ih. l. EGYKEVÉSSÉ.

*EGYKOR
(egy-kor) ösz. ih. Néhai időben, egy időben; valaha, valamikor. Általán, nevezetlen, határozatlan időt jelent, s mind mult mind jövő időre vonatkozhatik. Egykor ő is szép volt. Egykor más világ volt, mint most. Ha egykor meglátogatnál, örülnék. Majd egykor ő is más hangon beszél. Egykor máskor am. olykor, néha-néha.

*EGYKORÁCSU
(egy-korácsu) ösz. mn. Régies, am. egykoru.

*EGYKORBAN
(egy-korban) ösz. ih. l. EGYKOR.

*EGYKORI
(egy-kori) ösz. mn. Egy időben volt, létezett, néhai. Hol vannak egykori társaink? Elmúltak az egykori jó idők.

*EGYKORON
(egy-koron) ösz. ih. l. EGYKOR.

*EGYKORÚ
(egy-korú) ösz. mn. 1) Életét vagy létét azonegy időponttól számitó. Kik egy napon születtek, ez értelemben legszorosabban véve egykoruak. 2) Ugyanazon időben élő, habár egyik előbb született is, mint a másik. Hunyadi János és Czillei Ulrik egykoruak voltak. Használtatik főnév gyanánt is.

*EGYKORÚSÁG
(egy-korúság) ösz. fn. Tulajdonság, melynélfogva ketten vagy többen vagy ugyanannyi életévet számlálnak, vagy egy időben, időszakban élnek, ámbár évszámra különböznek. V. ö. EGYKORÚ.

*EGYKÖNNYEN
(egy-könnyen) ösz. ih. Könnyü móddal, nehézség nélkül, egyhamar. Innen ugyan meg nem szabadulsz egykönnyen. Nem találsz egykönnyen ily hív czimborát.

*EGYKÖZARÁNYU
(egy-köz-arányu) ösz. mn. l. EGYENKÖZÜ, PÁRHUZAMOS.

*EGYKÖZŰ
(egy-közű) ösz, mn. l. EGYENKÖZŰ.

*EGYLÁBIG
(egy-lábig) ösz. ih. Az utósó emberig, mindvalamennyien, egyet sem véve ki; máskép: egyszálig. Egylábig vagy mindegylábig odavesztek a csatában. Jobbára veszélyt jelentő mondatokban használtatik.

*EGYLÁBU
(egy-lábu) ösz. mn. Egy lábbal biró. Használtatik tulajd. és átv. értelemben. Egylábu kórvitéz. Egylábu asztalka. Máskép: féllábú.

*EGYLAKI
(egy-laki) ösz. mn. Igy neveztetnek azon növények, melyeknek párzó részei külön virágokban ugyan, de azonegy törzsön vannak. (Monoecia).

*EGYLAPOS
(egy-lapos) ösz. mn. Oly házfödélről mondatik, melynek csak egy lejtő oldala van, a másik pedig függőlegesen áll. Egylapos tető.

*EGYLEBBENYŰ
(egy-lebbenyű) ösz. mn. Mondatik rovarokról, melyeknek egyszerü lebbenyök, azaz röpüjök, szárnyok van. (Monoptera).

*EGYLEJTES
(egy-lejtes) ösz. mn. l. EGYLAPOS.

*EGYLEG, EGYLEGĚS
EGYLEGĚSIT, (egy-leg, egy-leg-ěs, egy-leg-ěs-it) stb. l. EGYED; EGYEDES; EGYEDESÍT stb. melyek amazoknál szokottabbak.

*EGYLET
(egy-el-et) fn. tt. egylet-ět. Ujabban felkapott szó (szöglet hasonlatára), am. egyesület. Védegylet, szederegylet, olvasóegylet.

*EGYLETI
(egy-let-i) mn. tt. egyleti-t, tb. ~ek. Egylethez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Egyleti elnök, szabályok, pénztár, törvények stb.

*EGYLEVELŰ
(egy-levelű) ösz. mn. Igy nevezik a füvészek azon növényeket, melyeknek virágbimbóit egyetlen levél, vagy hártyatok borítja. Egylevelűfű. (Ochris monophyllos).

*EGYMAGA
(egy-maga) ösz. személyragozott visszatérő névmás. A többi személyek: egymagam, egymagad, egymagunk, egymagatok, egymaguk. Egyedűl magam, ~magad, ~maga stb.

*EGYMÁS (1)
(egy-más) személyre és élő dologra viszonyuló ösz. fn. tt. egymás-t, (csak az utóbbi szó ragoztatik), többese nincsen. 1) Viszonyosan felváltva majd ez, majd amaz; ez is, az is. Egymás szavára hallgatni. Egymás becsületét védelmezni. Egymás hajába kapni. Az ebek egymást czibálják. 2) Főnév nélkül névmás gyanánt áll a mondatban, és szinte viszonzást jelent. Szeressétek egymást, azaz, te őt, és ő téged, vagy ti őket, és ők titeket, vagy te őket stb. Egymással megbarátkozni. Egymástól elválni. Egymásra haragos szemeket vetni. Egymásra haragudni. Egymáshoz járni. Egymás kezére játszani. Néha az élettelen dolog személyesittetik. A szerencsétlenség egymást éri.

*EGYMÁS (2)
(l. föntebb) élettelen tárgyra viszonyuló ösz. fn. tt. egyetmás-t. Különféle holmi, pogyász, bútorok, apróságok. Egyetmást megszabadítani a tűzveszély elől. Egyetmást eldugdosni a zsebekbe. A többi esetekben is mindkét tagjánál fogva kell ragozni, péld. egygyelmással, egynekmásnak. Egybenmásban. Egygyelmással odábbállani. Egynekmásnak megvásárlását valakire bízni. Különbözik: egyetmás.

*EGYMÁSBA
(egy-másba) ösz. ih. Egyik a másikba; az ebbe, ez pedig abba. Egymásba fonni az alvók üstökeit. Egymásba fonni a karokat. Egymásba ereszteni a gerendákat. Egymásba szövődni. Egymásba szeretni, bolondulni.

*EGYMÁSÉRT
(egy-másért) ösz. ih. Ez v. ezek, azért v. azokért, és viszont. Egymásért kezeskedni, azaz egyik a másikért; mindnyája egyért, és egy mindnyájaért. Élni halni egymásért.

*EGYMÁSUTÁN
(egy-más-után) ösz. ih. Folytonosan, megszakadás nélkül; gyorsan, hamar. Egymásután ballagni. No csak rajta legények, egymásután! Ragoztatni is szokott mint valamely főnév. Az egymásutánt nem tudni vagy nem tartani meg.

*EGYMENDEN
(egy-menden) ösz. mn. régies. Ma: mindenki, kiki. "Egymendennek ő müvelkedete szerént" (unicuique secundum opera ejus). Tatrosi codex. "Adatnak vala ő nekik egymenden napon (quotidie) ket testek és ket juhok." Bécsi cod. Olyan öszvetétel mint a mai egynémely, egynéhány.

*EGYMI
(egy-mi) ösz. fn. vagy nm. Egy valami. Dologra vonatkozik, (egyki, személyre). Használják ezen értelemben: egyed.

*EGYMILEG
(egy-mi-leg) ösz. ih. l. EGYEDILEG.

*EGYMINDEN
l. EGYMENDEN.

*EGYMISÉG
(egy-mi-ség) ösz. fn. l. EGYEDISÉG.

*EGYMISÍT
(egy-misít) ösz. áth. l. EGYEDÍT.

*EGYNAPÉLTÜ
(egy-nap-éltü) ösz. fn. l. FÁTYOLKA.

*EGYNAPI
(egy-napi) ösz. mn. Egy napra való, egy napig tartó. Egynapi eledel. Egynapi munka. Egynapi út. Egynapi járó föld.

*EGYNAPOS
(egy-napos) ösz. mn. Ami egy naptól fogva él, vagy létezik. Egynapos csecsemő. Egynapos uralkodás.

*EGYNEHÁNY
(egy-nehány) ösz. mn. Nem nagy és határozatlan számu. Egynehány napig maradj nálunk. Egynehány forint kisegítene bajunkból. A fővárosban egynehány ismerősre találtam.

*EGYNÉHÁNY
l. EGYNEHÁNY.

*EGYNEHÁNYAN, EGYNÉHÁNYAN
(egy-nehányan v. ~néhányan) ösz. ih. Határozatlan számu kevesen, nem sokan. V. ö. NEHÁNY.

*EGYNEHÁNYSZOR, EGYNÉHÁNYSZOR
(egy-nehányszor v. ~néhányszor) ösz. ih. Határozatlan számu kevés ízben; nem sokszor. Egynehányszor tanúja valék a tisztújítási botrányoknak. Betegségemben egynehányszor meglátogatott.

*EGYNEJŰ
(egy-nejű) ösz. mn. 1) Kinek egy neje, felesége van. 2) A növénytanban oly növény, melynek termő bimbajában egyetlen nőszálacska van. (Monogynon).

*EGYNEJŰSÉG
(egy-nejűség) ösz. fn. 1) Egy nővel, feleséggel élés. 2) Némely növények tulajdonsága, melynél fogva egy nőszálok van. V. ö. EGYNEJŰ.

*EGYNÉMELY
(egy-némely) ösz. mn. és nm. Határozatlan valaki vagy valami. Egynémely ember. Egynémely nyári nap.

*EGYNÉMINEMŰ
(egy-némi-nemű) ösz. mn. Valaki vagy valami, kinek vagy minek neme határozatlan. Egynéminemű idegennel találkoztam. Egynéminemű tárgy elfoglalta lelkemet.

*EGYNEMŰ
(egy-nemű) ösz. mn. 1) Ugyanazon nemből való, azon nemhez tartozó. A házi tyúk, és gyöngytyúk egynemü madarak, de nem egy fajuak. A komondor és öleb egynemü állatok. Egynemü a farkas a kutyával. 2) Egyféle, hasonló tulajdonságokkal biró. Egynemü dologgal foglalkozni. V. ö. NEM, fn.

*EGYNEVŰ
(egy-nevű) ösz. mn. Hasonló nevet viselő, ugyanazon nevű. Több vármegyék székvárosaikkal egynevüek, pl. Győr vármegye és Győr városa, Pozsonyvárm. és városa, egynevüek.

*EGYNYIRETŰ
(egy-nyiretű) ösz. mn. Ha a birkát évenként egyszer nyírik, az ily gyapjat egynyiretűnek mondják. Egynyiretü gyapju.

*EGYOLDALÚ
(egy-oldalú) ösz. mn. Minek egy oldala van. Egyoldalu háztető, melynek csak egyfelől van lejtője. A növénytanban egyoldalu a kalász vagy boglár, midőn virágai a szárnak csak egyik oldalán nyilnak, az ellenoldal pedig csupaszan áll. Átv. ért. az egyoldalú alatt azt értjük, miben csak egy részről vétetik valami tekintetbe. Egyoldalú szerződés, melyben csak egyik fél kötelezi magát valaminek teljesítésére. Egyoldalú itélet, mely a tárgyat nem taglalja minden részről. Egyoldalu vizsgálat, értekezés. Egyoldalu müveltség, ismeret.

*EGYOLDALÚLAG
(egy-oldalúlag) ösz. ih. Csak egy részről, egyfelől, egy tekintetben, nem mindünnen nézve, vizsgálva. Egyoldalúlag itélni valamely ügyről. Egyoldalúlag venni fel a dolgot.

*EGYOLDALÚSÁG
(egy-oldalúság) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valami csak egy oldalról, azaz, nem mindenik részről vizsgáltatott, hányatott meg. Birálati egyoldalúság. V. ö. EGYOLDALÚ.

*EGYOLYKOR
(egy-olykor) ösz. ih. Egyszeridőben, néha.

*EGYÓRAI
(egy-órai) ösz. mn. 1) Egyóráig tartó. Egyórai út, munka. 2) Egy órakor történő, egy órára eső. Egyórai őrkiáltás. Egyórai ebédlés.

*EGYÓRÁNYI
(egy-órányi) ösz. mn. 1) Oly távolságban levő, melyet egy óra alatt meg lehet tenni. Egyórányi messzeség, távolság. Egyórányira menni, gyalogolni. 2) Ami egy órai időből áll. Egyórányi időköz.

*EGYÓTA
(egy-óta) ösz. ih. Meg van rövidítve, egy idő óta helyett, s am. bizonyos időtől fogva, kezdve.

*EGYÖLNYI
(egy-ölnyi) ösz. mn. Minek magassága, széle vagy hossza egy ölre terjed. Egyölnyi mélységü víz. Egyölnyi szélességü járda.

*EGYÖNTETŰ
(egy-öntetű) ösz. mn. Azon egy öntetből való, egy öntet eredménye. Átvitelesen: egy rendszerű, azonegy rendszerben vagy szellemben dolgozott, készített.

*EGYPÁR
(egy-pár) ösz. fn. Ugyanazon nemből vagy fajból kettő, együtt véve. Egypár csizma. Egypár fehérruha. V. ö. PÁR.

*EGYPATÁJU
(egy-patáju) ösz. mn. Aminek patája, illetőleg patanemü körme hasítatlan. Egy patáju állatok.

*EGYRE
(egy-re) ih. 1) Ugyanarra. Egyre megy, akár így, akár úgy. 2) Folyvást, szünetlen, ismételve, mely értelemben mind szócskát is fölvesz maga elé: mindegyre. Egyre alkalmatlankodik kérésével. Mindegyre azon töri fejét.
"Nem hátrálja síkos ut,
Szóba sem áll vad tövissel:
Egyre gázol, egyre fut."
Arany J.

*EGYREMÁSRA
(egyre-másra) ösz. ih. 1) Folytonosan, egyiket a másik után; nyakrafőre, sietve. Egyremásra teszik a készületeket. Egyremásra hurczolkodnak. 2) Különfélére, sokfélre, holmire. Egyremásra elkelt a sok pénz. 3) Általában, egyiket a másikkal, jobbat roszabbal stb. értve, számítva. Hogy az alma egyremásra?

*EGYRENDŰ
(egy-rendű) ösz. mn. 1) Egy rendből, rangból való, vagy ahhoz tartozó. Egyrendü urak, tisztviselők. 2) Egyforma, rokon, hasonló. A hírlapiróknak egyrendü foglalkozásuk van.

*EGYRÉSZÉNT
(egy-részént) l. EGYRÉSZT.

*EGYRÉSZRŐL
(egy-részről) ösz. ih. lásd EGYRÉSZT.

*EGYRÉSZT
(egy-részt) ösz. ih. A dolgot egy részről, bizonyos oldalról tekintve. Egyrészt jobb, hogy el nem jöttél. Egyrészt örülni, másrészt szomorkodni kell a történteken. Egyrészt jobb szeretem, hogy úgy történt. Máskép: egy részént, egy részről. Megfelel nekik: másrészt, másrészént, másrészről.

*EGYRÉT
(egy-rét) ösz. fn. Valamely tábla- vagy lemezszerü lapos test egészen véve, öszvehajtatlanul. Egyrétben nyomtatni és bekötni valamely munkát. Egyrétben készített földabrosz. Egyrét vászon, gyolcs. Egyrétben varrt gatyaszár. Ha az egyrétet két egyarányos lapra behajtják, vagy két külön rétet összevesznek, lesz belőle kétrét. Kétrétben vett papiros. Kétrétben szabott gatya. V. ö. RÉT.

*EGYRÉTŰ, EGYRÉTÜ
(egy-rétű) ösz. mn. Minek egy réte van, mi egy rétből áll. Egyrétü földabrosz. Egyrétü gatya. V. ö. RÉT, EGYRÉT.

*EGYROSTBAN
(egy-rostban) ösz. ih. Egyizben, egyszer, nem kettőztetve, nem ismételve. V. ö. ROST.

*EGYRŐLEGYIG
(egyről-egyig) ösz. ih. Mindnyájan, elsőtől utósóig. Egyrőlegyig elfutottak. Szokottabban és jobban: egytőlegyig.

*EGYRÖLEGYRE
(egyről-egyre) ösz. ih. 1) Mindenről, valamennyiről sorjában. Egyrőlegyre megmondani, mit követett el. 2) Folytonosan, szünetlenül. Egyrőlegyre búslakodik.

*EGYRŐLMÁSRÓL
(egyről-másról) ösz. ih. Különféléről, majd erről, majd arról. Hosszas beszélgetésben egyrőlmásról eléhozakodtunk.

*EGYSÉG
(egy-ség) fn. tt. egység-ět. 1) Valakinek, vagy minek azon tulajdonsága, melynélfogva egymaga van. Az Isten egysége. 2) Állapot, midőn többféle egy egészszé alakulva van, akár anyagilag, akár szellemileg. Társulati, polgári, vallási egység. 3) Ugyanazonság. Az eredetinek és forditásnak értelmi egysége.

*EGYSÉGI
(egy-ség-i) mn. tt. egységi-t, tb. ~ek. Egységre vonatkozó. Nyelvegységi, hitegységi törekvések.

*EGYSEM
(egy-sem) tagadó nm. tt. egyetsem. Több, vagy sok közől senki, vagy semmi. Soktól kértem, de egysem adott. Több fegyvert próbáltam, s egysem tetszett. Egyetsem láttam közőlök.

*EGYSOROS
(egy-soros) ösz. mn. Egy sorból álló, egy sorral biró. Egysoros nyakgyöngy. Egysoros gombú dolmány.

*EGYSZAKOS
(egy-szakos) ösz. mn. Ami egy szakból áll; a maga nemében egyszerü.

*EGYSZÁLIG
(egy-szálig) l. EGYLÁBIG.

*EGYSZÁLNYI
(egy-szálnyi) ösz. mn. Egyetlen szálból álló. Egyszálnyi haja sincs.

*EGYSZARVU
(egy-szarvú) ösz. mn. Minek egy szarva van. Egyszarvu bogár. Egyszarvu czethal. Igy neveztetik azon mesés állat is, melyet ló alakban, s homloka közepén hegyes szaruval képeznek a festők. (Unicornis).

*EGYSZÉLTÉBEN v. EGYSZÉLTIBEN
(egy-széltében) ösz. ih. Egy sorban, egy sorjában, egymás mellett. Egyiknek széle a másikét éri. Négy lovat egy széltiben fogni a kocsiba. A törzs szélt vagy szélett szokottabban széltűl (nem: széltől). Épen azon ragozással mint: mostanában, általában sőt egyáltalában is.
Egyvégtiben' szintén hasonló alkotású, de annyiban különböző értelmű, hogy ez inkább azt jelenti egyik (vagy egyiket stb.) a másik után, midőn egyiknek vége a másikat éri.

*EGYSZĚM
(egy-szěm) ösz. fn. Az úgy nevezett franczia kártyajátékban azon lap, melynek csak egy szeme van. Népnyelven: disznó.

*EGYSZĚMÉLYĚS
(egy-szěmélyěs) ösz. mn. Egyszemélyből álló, egy személynek való. Egyszemélyes követség. Egyszemélyes kocsiülés.

*EGYSZĚMÉLYŰ
(egy-szěmélyű) l. EGYSZĚMÉLYĚS.

*EGYSZĚMŰ
(egy-szěmű) ösz. mn. lásd: FÉLSZĚMŰ.

*EGYSZĚR
(egy-szěr) ösz. ih. 1) Egy izben, nem többször. Egyszer házasult, azt is bánja. Egyszer él az ember. (Km.) Egyszer egy, egy. Egyszer sem. 2) Valaha, egykor, néhai időben. Volt egyszer egy király, kinek három leánya volt. (Népmonda). Ő is volt egyszer legény. 3) Jövendőre. Egyszer csak eljösz hozzám. Bár csak egyszer rám is mosolyogna a szerencse. Majd majd egyszer az is meglesz.

*EGYSZĚREGY
(egyszěr-egy) ösz. fn. Elemi számtábla, mely a sokszorozást egytől százig bizonyos rendben előadja. Még az egyszeregyet sem tudja.

*EGYSZĚRĚS
(egy-szěr-ěs) mn. Egyből, egyféléből álló; nem többször, csak egy izben levő, történő. Egyszeres gabona. Egyszeres adózás.

*EGYSZĚRĚSÍT, EGYSZĚRĚSIT
(egy-szěr-ěs-ít) áth. m. egyszěrěsít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Valamit egyszeressé tesz. V. ö. EGYSZĚRĚS. Egyszeresíteni az aprólékos fizetéseket. Egyszeresíteni a bonyolodott ügyet.

*EGYSZĚRĚSÍTÉS
(egy-szěr-ěs-ít-és) fn. tt. egyszěrěsítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valamit egyszeressé teszünk.

*EGYSZĚRI
(egy-szěr-i) mn. tt. egyszěri-t, tb. ~ek. Egykori, néhai, egyszer élt. Egyszeri ember. Ő is úgy tesz, mint az egyszeri ember. Mesék- és elbeszélésekben némely, egynémely helyett használtatik.

*EGYSZĚRIBEN
(egy-szer-i-ben) ösz. ih. Mindjárt, tüstént, legott, késedelem nélkül. Egyszeriben ott leszek.

*EGYSZĚRÍT, EGYSZĚRIT
(egy-szěr-ít) l. EGYSZĚRÜSÍT.

*EGYSZĚRKÉTSZĚR
(egyszěr-kétszěr) ösz. ih. Jelent határozatlan kis számot; néha, kevésszer. Egyszerkétszer meglátogatott bennünket.

*EGYSZĚRMÁSSZOR
(egyszěr-másszor) ösz. ih. Néhanéha, olykorolykor, nem gyakran.

*EGYSZĚRRE
(egy-szěr-re) ih. 1) Egy ízben öszvesen; egy időben. Egyszerre lefizetni az adósságot. Egyszerre három dolgot végezni. Egyszerre mentek el a látogatók. 2) Hirtelen, hamar, tüstént. Észre sem vettük, csak egyszerre előttünk álla. Egyszerre eltünt szemeink elől.

*EGYSZĚRSMIND
(egyszěr-s-mind) ösz. ih. Élünk vele, midőn többfélét állítunk vagy tagadunk, melyek mind együvé valók, s azokat egymással kapcsolatba akarjuk hozni. Munkára küldé cselédeit, egyszersmind meghagyá nekik, hogy minél előbb végezzék azt. Ő nem csak eszes, de egyszersmind erényes ifju.

*EGYSZĚRTE
(egy-szěr-te) ih. Egy izben. A te képző nagyobb nyomatékot ad az egyszer szónak, mint: régen, régente, hajdan, hajdanta, tízszerte, ezerszerte.

*EGYSZĚRŰ, EGYSZĚRÜ
(egy-szěr-ű; vétethetik öszvetételnek is: egy-szerű) mn. tt. egyszerű-t, tb. ~k v. ~ek. 1) Ami nincs sok és különféle részekből öszveállítva. Egyszerű számok, pl. 1, 2, 3, 4. Egyszerü mondat, körmondat, mely egy főmondatból áll. Egyszerü gép. Egyszerü szerkezet. Egyszerü mozgás. Egyszerü erő. 2) Átv. ért. nem mesterkélt, természeti állapotban levő, egyenes, őszinte indulatú, kedélyű. Egyszerü életmód. Egyszerű eledelek, bútorok. Egyszerü fia a természetnek. Egyszerü erkölcsök, szokások.

*EGYSZĚRŰEN
(egy-szěr-ű-en) l. EGYSZĚRŰLEG.

*EGYSZĚRŰLEG
(egy-szěr-ű-leg) ih. Mesterkéletlenül, természetes módon, egyenesen, őszintén. Egyszerűleg ruházkodni. Egyszerűleg nyilatkozni, szólani valamiről. Egyszerűleg élni.

*EGYSZĚRŰSÉG, EGYSZĚRÜSÉG
(egy-szěr-ű-ség) fn. tt. egyszěrűség-ět. 1) Tulajdonság, melynél fogva valami nem mesterkélt, nem bonyolodott. Beszéd, erkölcsök, életmód egyszerüsége. 2) Egyszerü állapot. Egyszerüségben élni. Természeti egyszerüség. V. ö. EGYSZĚRŰ.

*EGYSZĚRŰSÍT, EGYSZĚRÜSIT
(egy-szěr-ü-s-ít) áth. m. egyszěrűsít-ětt, htn. ~ni, v. ~eni. Valamit egyszerüvé tesz, rövidebben: egyszěrít. V. ö. EGYSZĚRŰ.

*EGYSZĚRŰSÍTÉS, EGYSZĚRÜSITÉS
(egy-szěr-ű-s-ít-és) fn. tt. egyszěrüsítés-t, tb. ~ěk. Egyszerüvé tevés. Rövidebben: egyszerités.

*EGYSZINŰ, EGYSZINŰ
(egy-szinű) ösz. mn. 1) Midőn egy testről van szó, am. egy szinnel festett, egy szint viselő. Egyszinű ruha, lobogó. Egyszinű szoba. 2) Ha többekről szólunk, am. ugyanazon, v. hasonló szinü. Egyszinü bútorok. Egy ezeredbeli katonák egyszinü hajtókát viselnek.

*EGYSZINŰSÉG
(egy-szinűség) ösz. fn. Egy szinű állapot, vagy minőség.

*EGYSZÍVVEL
(egy-szívvel) ösz. ih. Tökéletesen, egyetértőleg. Egy szívvel szájjal. Egy szívvel lélekkel.

*EGYSZÓ
(egy-szó) ösz. fn. Jelesebb értelemben, hatályos, nyomatos, kereken, röviden kimondott szó, parancs, akarat. Egyszó, mint száz. (Km.) Egyszóval ezt nem engedem. Egyszó, s véged van azonnal. Egyszót sem szólt.

*EGYSZÓTAGÚ
(egy-szó-tagú) ösz. mn. Ami egy szótagból áll. Egy szótagú ige, beszédrész. Egyébiránt helyesebb: egytagú, péld. egytagú szó, nem, egyszótagú szó.

*EGYSZŐRŰ, EGYSZŐRÜ
(egy-szőrü) ösz. mn. Tulajdonkép: hasonló szőrrel biró. Egyszőrü csikók. Átv. ért. hasonló természetű, hajlamú, indulatú; kutyapajtás, egy húron pendülő. Egyszőrű czimborák. Magával egyszőrű korhelyeket kedvel.

*EGYSZÜLÖTT
(egy-szülött) ösz. mn. Egyetlen magzat, gyermek, kinek testvére nincs, nem is volt. Az egyszülött gyermeket igen féltik a szülők. Istennek egyszülött fia Jézus Krisztus. (Unigenitus).

*EGYTAGÚ
(egy-tagú) ösz. mn. 1) Mi egy tagból áll, minek egyetlen tagja van. Egytagu birtok. 2) Nyelvtanilag: egy szótagból álló. V. ö. EGYSZÓTAGÚ, és TAG.

*EGYTÁVOLÚ
(egy-távolú) ösz. mn. Ugyanazon messzeségre levő. A bujdosó csillagok a naptól nem egytávolúak.

*EGYTESTVÉR
(egy-testvér) ösz. fn. Ugyanazon apától nemzett, és anyától született. Mi egytestvérek vagyunk. Hunyady László és Mátyás egytestvérek voltak, vagy két egytestvér volt.

*EGYTŐLEGYIG
l. EGYÜLEGYIG.

*EGYTÖRZSÖKŰ, EGYTÖRZSŰ
(egy-törzsökű v. ~törzsű) ösz. mn. 1) Minek egy törzsöke van. 2) Ugyanazon törzsökből nőtt, eredt. Egytörzsökü tölgyfaszálak. Egytörzsökű családok. V. ö. TÖRZSÖK.

*EGYUGYANAZON
(egy-ugyan-azon) ösz. nm. l. EGYAZON v. UGYANAZON.

*EGYUJJNYI
(egy-ujjnyi) ösz. mn. Minek térmértéke akkora, mint egy ujjnak, vagy inkább hüvelyknek szélessége. Egyujjnyi széles, hosszú, magas. V. ö. HÜVELYK. Használtatik egy nélkül is.

*EGYUJJNYIRA
(egy-ujjnyira) ösz. ih. Akkorára, mennyit egy ujj vagy hüvelyk szélessége tesz. Egyujjnyira megázott a föld. Használtatik egy nélkül is.

*EGYÚR
(egy-úr) ösz. fn. l. EGYEDÚR.

*EGYURALMI
(egy-uralmi) l. EGYEDÚRI.

*EGYURALOM
(egy-uralom) lásd: EGYEDÚRSÁG.

*EGYÚRI
(egy-úri) l. EGYEDÚRI.

*EGYÚRSÁG
(egy-úrság) l. EGYEDÚRSÁG.

*EGYÚRSÁGI
(egy-úrsági) l. EGYEDÚRI.

*EGYUTTAL
(egy-uttal) ősz. ih. A többivel egyszerre, összevéve; ugyanazon útközben. Egyuttal három dolgot végezni. Piaczra menvén, egyuttal templomba is elment.

*EGYŰ
(egy-ű) tájdivatos ih. Együve, öszve. Egyű adja. Egyű beszél. Egyű szokik. Egyű tart. l. EGYÜVE.

*EGYÜGYŰ, EGYÜGYÜ
(egy-ügyű vagy egy-ügyü) ösz. mn. Igen kevés észszel és belátással biró; egyoldalú; gyáva. Ezt a legegyüggűbb ész is általlátja. Együgyű emberke. Bibliai ért. igaz, egyenes szivü, nem mesterkélt, nem tettetett, hanem őszinte. Nincs hozzá hasonló a földön, együgyű ember, és igaz. (Káldi, Job 1. 8.). Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és együgyüek mint a galambok. (Káldi, Máté 10. 16.).

*EGYÜGYŰEN
(egy-ügyűen) ösz. ih. Együgyű módon; butácskán; gyáván. Bibliai ért. egyenes szívvel, őszintén, tettetett mesterkélés nélkül.

*EGYÜGYŰLEG
l. EGYÜGYÜEN.

*EGYÜGYŰSÉG
(egy-ügyűség) ösz. fn. Észnek, belátásnak csekélysége, gyöngesége; gyávaság. Együgyűségében elárulta minden titkait. Együgyűsége miatt gyakorta megcsalják. Bibliai ért. egyenes szivüség, őszinteség, az erkölcsöknek tiszta természeti egyszerüsége. Mert a mi dicsőségünk ez, hogy a szívnek együgyűségében forgolódtunk e világon. (Káldi. Kor. II. 1. 12.). Szolgák, engedjetek a testi uratoknak félelemmel és rettegéssel: szivetek együgyüségében. (Káldi. Eph. 6. 5.).

*EGYÜL
(egy-ül) l. EGYÜL EGYIG.

*EGYŰL, EGYÜL
(egy-űl) önh. m. egyűl-t. Egygyé lesz, egy testté, egészszé, tömeggé alakúl. Szokottabban: egyesűl.

*EGYÜLD
(egy-ül-d) ih. Ugyanazon módon, azonegy alkalommal, ugyanakkor. Régies. Máskép: igyold. Abaujban: igyók. Mert együld a konkolylyal a búzát is kiszakgatnátok. (Pesti Gábor,) azaz, mert ugyanakkor megeshetnék, hogy stb. Ne járjatok ott gyermekek, mert együld (igyók) a verembe estek.

*EGYÜLEGYIG
(együl-egyig) ösz. ih. Elsőtől utósóig, valamennyi egyenként véve. Egyűlegyig szemlére venni a kiállított katonákat. Máskép: egytőlegyig.

*EGYÜLÉSŰ
(egy-ülésü) ösz. mn. Minek egy ülése, ülőszéke van. Együlésü kis kocsi. V. ö. ÜLÉS.

*EGYÜLET
(egy-ül-et) fn. l. EGYLET, EGYESÜLET.

*EGYÜNNEN
(egy-ünnen am. ěgy-innen, vagy ~onnan) ösz. ih. Egy oldalról, egy tájról, irányról, egyfelől. Együnnen tódúlt be a sok nép. Együnnen, másunnan, azaz, innen onnan, több felől. A Nádor-codexben egyegyünnen.

*EGYÜNNET, EGYÜNNÉT
(egy-ünnet vagy ~ünnend, v. ~ünnét); l. EGYÜNNEN.

*EGYÜTT
(egy-ütt) ih. 1) Egymás társaságában, egymás mellett, egy helyen, öszvekapcsolva. Együtt lakni, enni; együtt hálni. Együtt utazni, elszökni. 2) Részvevőleg, egyszerre. Együtt sírni, panaszkodni, nyögni, epedni. Együtt örülni, vigadni, mulatni. Val vel ragu neveket is vonz a mondatban. Fiával együtt, azaz, fiastul. Apjával együtt imádkozik. Velem együtt tizen voltak. Együtt tartani. Együtt élni és halni. Együtt tették a tűzhöz, együtt emészszék. (Km.) 3) Egy helyütt. Együtt-másutt. Együtt is másutt is.

*EGYÜTTELÉADÓ
(együtt-elé-adó) ösz. fn. A törvényszéki eljárásban, midőn ugyanazon perben (fontosabb esetekben) még egy más eléadó rendeltetik; máskép: eléadótárs.

*EGYÜTTÉLÉS
(együtt-élés) ösz. fn. Egy társaságban, szoros viszonyban élés. A házasok, szerzetesek, intézeti növendékek együttélése.

*EGYÜTTELŐADÓ
l. EGYÜTTELÉADÓ.

*EGYÜTTÉREZ
(együtt-érez) ösz. áth. és önh. Másnak érzelmében részt vesz, osztozik, pl. a siróval sír, az örülővel örűl.

*EGYÜTTÉRZÉS
(együtt-érzés) ösz. fn. Az érző tehetségnek azon viszonyos működése, midőn rokon érzelmeket táplál másokkal. A hű barátok, házastársak együttérzése.

*EGYÜTTES
(egy-ütt-es) mn. tt. együttes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Együtt, egy tagban, egy kapcsolatban levő, öszvetartozó. Együttes birtok. Együttes hitelezők, adósok. 2) Összetes, öszszerű (concret). Együttes értelem. Együttes név.

*EGYÜTTESKÜVŐ
(együtt-esküvő) ösz. fn. A régi magyar törvénykezésben, ki a peres fél hitelességét esküvel bizonyította (Conjurator).

*EGYÜTTHÁLÁS
(együtt-hálás) ösz. fn. Egy ágyban hálás. Szorosb ért. férfinak és nőnek közösülése.

*EGYÜTTHANGZAT
(együtt-hangzat) ösz. fn. A zenében egymással megegyező több hang (Consonanz). Ellentéte: széthangzat (Dissonanz). Hangzat magában am. az idegen Accord. Öszhang am. Harmonie. Zürhang am. Disharmonie.

*EGYÜTTLAKÁS
(együtt-lakás) ösz. fn. Egy házban, teremben, szobában, szorosabb viszonyban, társaságban lakás. V. ö. LAKÁS. A házasok együttlakásra kötelesek.

*EGYÜTTLÉT
(együtt-lét) ösz. fn. Midőn két vagy több lény ugyanazon időben, vagy bizonyos tér határai között egyszerre létezik, együtt tartózkodik. A testnek és léleknek szoros együttléte. Az emberek jogai és jogkötelességei a társasági együttlétben alapszanak.

*EGYÜTTLÉTEZÉS
(együtt-létezés) ösz. fn. l. EGYÜTTLÉT.

*EGYÜTTMÁSUTT
(együtt-másutt) ih. lásd EGYÜTT 3).

*EGYÜTTMÚLT
(együtt-múlt) l. MÚLT.

*EGYÜTTSZÜLT
(együtt-szült) ösz. mn. 1) Egy időben, egyszerre született. Együttszült ikrek. 2) Aki mással, vagy másokkal egyszerre, egy helyen szült, azaz gyerekezett. Együttszült szegény gyerekágyasok.

*EGYÜTTÚR
(együtt-úr) l. EGYÜTTURALKODÓ.

*EGYÜTTURALKODÁS
(együtt-uralkodás) ösz. fn. Kormányzási mód, midőn valamely országban ketten vagy többen is egyszerre, hasonló főhatalommal uralkodnak.

*EGYÜTTURALKODÓ
(együtt-uralkodó) ösz. fn. Uralkodó társ, ki mással vagy másokkal egyszerre ugyanazon országon osztott hatalommal fejdelemkedik, parancsnokol.

*EGYÜTTURALOM
(együtt-uralom) l. EGYÜTTURALKODÁS.

*EGYÜTTVÉTEL
(együtt-vétel) ösz. fn. Vásárlás neme, midőn többen egy társaságban vesznek valamit.

*EGYÜTTVEVŐ
(együtt-vevő) ösz. fn. Vásárló társ, ki másokkal egy társaságban vesz holmi árukat, portékákat.

*EGYÜVE, EGYÜVÉ
(egy-üve, egy-üvé am. egy-hová) ih. Egy csomóba, rakásba, halomba; öszve. Együvé fűzni a dohányleveleket. Együvé töltögetni a szemetet. Együvé keverni a vizet és bort. Együvé röhögnek, mint a disznók. (Km.)

*EGYVALAKI
(egy-valaki) ösz. nm. Egy bizonytalan, határozatlan személy, akárki egy a sok, vagy valamennyi közől. Ej, ha egyvalaki a csinyen kapott volna! Élünk vele akkor is, midőn bizonyos személyt értünk, de megnevezni nem akarjuk. Egyvalaki igen gyanakodik reád.

*EGYVALAMI
(egy-valami) ösz. nm. Bizonytalan, határozatlan tárgyat jelent. Egyvalamit elfelejtettem, de magam sem tudom mit. Élünk vele bizonyos, határozott tárgy helyett is, midőn azt nem akarjuk kijelenteni. Egyvalami nagy szeget ütött fejébe.

*EGYVÉGBEN
(egy-végben) l. EGYVÉGTÉBEN 2).

*EGYVÉGTÉBEN v. EGYVÉGTIBEN
(egy-végtében, hangmódosulattal am. egy-vágtában) ih. 1) Egymás után, egyik a másik nyomában. 2) Egy folytában, szakadatlanul. A határozói törzs végt vagy végett ragozása azon ritka esetek közé tartozik, midőn a határozó névragot veszen föl, mint hamarjában, mostanában, általában. Ezen végt határozói törzsből származott végtére szó is. l. ezt, és V. ö. EGYSZÉLTÉBEN.

*EGYVELĚDIK
(egy-vel-ěd-ik) k. m. egyvelědtem, ~tél, ~ětt. Keveredik, vegyűl, egyesűl, több másokkal egy testté, tömeggé lesz. A víz a borral egyveledik. Emberek közé egyveledni.

*EGYVELĚG
(egy-vel-ěg) 1) ih. am. vegyest, keverve. Egyveleg öszveenni mindenfélét. 2) fn. tt. egyvelěg-ět. Keverék, vegyíték, különféle részekből nagyjában öszveállított valami. Mulattató egyveleg. Tudományos egyveleg.

*EGYVELĚGĚS
(egy-vel-ěg-ěs) mn, tt. egyvelěgěs-t v. ~et, tb. ~ěk. Kevert, vegyes, különnemü részekből alkotott.

*EGYVELES
(egy-vel-es) mn. tt. egyveles-t v. ~el, tb. ~ek. Vegyes, kevert, különnemü, s öszve nem függő részekből álló.

*EGYVELESLEG
(egy-vel-es-leg) ih. Keverve, vegyest, vegyítve.

*EGYVELEST
(egy-vel-es-t) l. EGYVELESLEG.

*EGYVELĚSZIK
l. EGYVELĚDIK. V. ö. EGYELĚSZIK.

*EGYVELEZ
(egy-vel-ez) áth. l. EGYVELÍT.

*EGYVELÍT, EGYVELIT
(egy-vel-ít) áth. m. egyvelít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Kever, vegyít, különnemü részeket egy egészszé állít öszve. Bort vízzel egyvelíteni. Különféle földnemeket egyvelíteni.

*EGYVELÍTÉS, EGYVELITÉS
(egy-vel-ít-és) fn. tt. egyvelítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valamit egyvelítünk. V. ö. EGYVELÍT.

*EH (1)
isz. mely boszankodást, haragot fejez ki. Eh! ne bántsatok. Eh! ne boszonts.

*EH (2)
kiavult fn. (a lihegéstől), melyet a régiek alhangulag ragoztak, mint: embernek eha, ehafájós; Értelmére nézve am. máj; másképen: joh; l. ezt.

*EH (3)
régies, például a Tatrosi codexben ehhel (ma: éhel = éhvel) elveszek. Innen: ehes, ehezik, ehség, ugyanott. Néha használták 'ehes' melléknév helyett is. "Egy farkas igen eh levén." Heltai Gáspár. l. ÉH.

*~EH
képző ter-eh főnévben, hol a h épen úgy mint több más h képzős szókban, a megelőző mássalhangzóval helyet cserélt: teher; így lett vehem, pehely szókból vemh(es), pelyh(es) stb.

*EHA
(eh-a) tárgyeset: ehát. A régieknél am. máj. l. EH. (2). Néhutt a köznép ma is mondja rokon értelemben: gyéha v. gyuha, régiesen jonha.

*EHAFÁJÓ
(eha-fájó) ösz. mn. Eha- azaz májbetegségben szenvedő, májafájó.

*EHE
(eh-e) isz. melylyel élünk 1) midőn valakit valamely csinyen rajta kapunk. Ehe! kezemben vagy. 2) Gúnyból, csúfolódásból. Ehe! szép madár. 3) Köznépies nyelven igenlést jelent, pl. Ettél már? (Felelet:) Ehe! máskép: ühü. Rokon vele igen.

*EHED
erdélyi falu Maros-székben; helyr. Eheděn, ~re, ~ről. (Lenk szókönyvében az utóbbi e is rövid).

*EHEJT
(e-helyt v. ehe-itt) ih. Ezen helyen, itten, ezennel. Székely tájszó. Távolra mutatólag: ahajt am. a helyt, azon helyt, ama helyen vagy aha-ott.

*EHEN (1)
ih. l. ÉHEN.

*EHEN (2)
(e-hon v. e-hol) l. EHEN NI.

*EHEN NI
(e-hen ni v. e-hon ni v. e-hol) ösz. isz. mely által meglepetésünket jelentjük, s valamire rámutatunk. Ehen ni! megint itt van. Máskép: ehol ni, ihol ni.

*EHES
tájdivatos; l. ÉHES.

*EHET; EHETIK
l. ÉHET; ÉHETIK.

*EHEZIK
régies; l. ÉHEZIK.

*EHNYEJT
régies; l. ENYHÍT.

*EHOL v. EHON
l. EHEN NI.

*EHŐL
régies; l. EHŰL és ÉHEZIK.

*EHSÉG
régies; l. ÉHSÉG.

*EHŰL
(eh-űl) önh. m. ehűl-t. Megehűl. "Tudom, hogy mindnyájan már megehültetek." Lakadalmi vers.

*EI
ei-m, ei-d, ei-nk, ei-tek, ei-k, a személyeknek több birtokát jelentő rag, mint kert-ei-m, kertei-d, kert-ei stb. l. Személynévmás.

*EJ (1)
isz, mely visszatetszést, roszalást, feddést fejez ki. Ej ej! mi dolog ez ismét? Ej, ti csintalanok! Néha nagyító, dicsérő, magasztaló értelmű. Ej, de derék ember az a te bátyád. Néha ohajtást, vágyat jelent. Ej, beh jó volna! Ej, ha gazdag volnék!

*EJ (2)
az újabb időben keletkezett delej öszvetett szónak utóbbi alkatrésze, éj-ből rövidűlve, (dél-éj).

*~EJ
főnévképző, mély hangon ~aj; l. ezt.

*EJHA
(ej-ha) ösz. isz. 1) Meglepetési, csudálkozási, bámulási. Ejha! ez ám a város! Ejha! beh derék templom. 2) Gúnynyal vegyes meglepésre mutat. Ejha! te ugyan megadtad neki. 3) Széles kedvüek felkiáltása. Ejha, űhű, a miskolczi leányok! Népdal.

*EJHAJH, EJHUJ
(ej-hajh, ej-huj) ösz. isz. Széles kedvü kifakadás. Ejhajh! ez a világ. Ejhajh! nincsen eddig semmi baj.

*EJNYE
(ej-nye) isz. 1) Sajnálkozó. Ejnye, beh kár! Ejnye, beh sajnálom! Ejnye, ejnye! hogy én azt nem tudtam. 2) Nagyító, csudálkozó, meglepő. Ejnye, mily derék! 3) Feddő, roszaló. Ejnye, te csunya gyerek. Ejnye, már mi ez megint?

*EJT
(ej-t) áth. m. ejt-ětt, htn. ~ni v. ~eni. par. ~s. 1) Akarva vagy akaratlanul esni enged, vagyis okozza, hogy le-, el-, ki-, beessék. A vízmerítő leány kútba ejtette a korsót. Sárba, vízbe, földre ejteni valamit. Kézből kiejteni, leejteni a könyvet. Hón alól elejteni az irományokat. Különösen ömlő könyűkről szólva am. hullat. Könyűket ejteni. 3) Néminemű rosz, kedvezőtlen állapotba hoz, kerít. Kétségbe, veszedelembe, tőrbe, kelepczébe ejteni. Hajadon nőt teherbe ejteni. Aggodalomba, bajba, búba, szomorúságba, bünbe ejteni valakit. Nehéz az agg rókát tőrbe ejteni. Km. 4) Valamit csinál, tesz, elkövet. Sebet ejteni. Könnyű sebet ejteni, de nehéz meggyógyítani. Km. Valaminek szerét, módját ejteni. 5) Száján kibocsát, mond valamit. Káromkodó, trágár, mocskos szavakat ejteni. A szót, beszédet tisztán, értelmesen, hibásan, palóczosan ejteni.
Öszvetételekben: beleejt, elejt, kiejt, megejt, reáejt.
Gyöke ej azonos es-ik (cadit) igének es gyökével, t. i. az s átváltozván j-re, mint ezekben: vás-ik, váj, fes-lik, fej-t, ros-t, roj-t. Mik szerint ejt am. es-t, vagy es-et, a t oly cselekvési képző levén benne, mint a rej-t, sej-t, fej-t, kel-t, töl-t s több más igékben.

*~EJT
igeképző éles ë-vel, mely a régieknél mind magas, mind mély szókban igen gyakran eléfordúl a mai ít helyett, pl. a Tatrosi codexben: tanejt (tanít), hábor-ejt (háborít), hagy-ejt (hagyít, hajít), szabad-ejt (szabadít), szor-ejt (szorít), tiszt-ejt (tisztít), fényes-ejt (fényesít), üdvöz-ejt (üdvözít); ma is fennáll fel-ejt szóban (nyilt e-vel). l. ~IT képző.

*EJTĚGET
(ej-t-ě-get) áth. m. ejtěget-tem, ~tél, ~ětt. 1) Gyakran hullat, elhullat, sokszor el-, le-, kiejt. 2) Nyelvtanilag, a neveket esetek szerént változtatja (declinál), mi a magyar nyelvben főképen ragozás által történik.

*EJTĚGETÉS
(ej-t-ě-get-és) fn. tt. ejtěgetés-t, tb. ~ěk. 1) Valaminek gyakori elhullatása. 2) Nyelvtanilag, a névnek esetek általi változtatása, (declinatio); a magyar nyelvben a fő működés szerént neveztetvén el, máskép: névragozás.

*EJTĚGETÉSI
(ej-t-ě-get-és-i) mn. tt. ejtěgetési-t, tb. ~ek. Ejtegetésre vonatkozó. Ejtegetési rendszer. Ejtegetési szabályok.

*EJTEL
(ejt-el) fn. tt. ejtel-t, tb. ~ěk. A székelyeknél hígmérték neme, mely majd egy kupát, majd egy pintet, majd egy itczét jelent. E határozatlan értelménél fogva valószinű, hogy eredetileg ital. Egy ejtel bor, egy ital bor, mennyit valaki egyszerre megiszik, t. i. ki nagyobb, ki kisebb mértékben.

*EJTEMÉNY
(ej-t-e-mény) fn. tt. ejtemény-t, tb. ~ěk. Mondat, különösen erkölcsi tanulságot, példázatot tartalmazó mondat, közmondat.

*EJTÉS
(ej-t-és) fn. tt. ejtés-t, tb. ~ěk. 1) Cselekvés, melynél fogva valamit be-, le-, el-, meg-, kiejtünk. Tőrbe ejtés. Kétségbe ejtés. Le-, el-, meg-, kiejtés. 2) Nyelvtanilag a szónak vagy betünek hangoztatása, kimondása. Hangejtés, szóejtés, beszédejtés. 3) Szinte nyelvtanilag, a név ejtegetésében vagy ragozásában egyes eset, pl. tárgyejtés, alanyejtés, 'tárgyeset, alanyeset' helyett. V. ö. EJT.

*EJTĚTT
(ej-t-ětt) mn. tt. ejtětt-et. 1) Amit el-, le-, kiejtettünk. Elejtett, leejtett, kiejtett. Kútba ejtett korsó. 2) Valamely rosz állapotba helyzett. Teherbe ejtett személy, kétségbe ejtett ember, tőrbe ejtett róka. 3) Mondott. Tisztán ejtett szó. Hibásan ejtett idegen szók.

*EJTHET
(ej-t-het) tehető ige, m. ejthet-tem, ~tél, ~ětt, par. ejthess. Általán am. teheti, eszközölheti, okozhatja, hogy valami le-, el-, kiessék, ez igének minden értelmében. Kétségbe ejthet. Tőrbe, kelepczébe ejthet. V. ö. EJT.

*EJTHETETLEN
(ej-t-het-etlen) mn. tt. ejthetetlen-t, tb. ~ěk. Amit ejteni, elejteni, leejteni, kiejteni, megejteni nem lehet; szilárdan, mozdulatlanul álló. Ejthetetlen erkölcsü. Kiejthetetlen nehéz szók.

*EJTŐ
(ej-t-ő) mn. tt. ejtő-t. A mi ejt. Kétségbe ejtő.

*EJTŐDIK
(ej-t-őd-ik) belsz. m. ejtőd-tem, ~tél, ~ött. l. EJTŐDZIK.

*EJTŐDZIK
(ej-t-ődz-ik v. ej-t-őd-öz-ik) k. m. ejtődz-tem v. ~öttem, ~tél v. ~öttél, ~ött; htn. ~ni v. ~eni. Esik, alábbszáll, apad, fogy, soványodik. Komám uram, egy kissé ejtődzött, mióta nem láttam. Tiszamelléki szó.

*EK
elvont gyök 1) eke névszóban, 2) hangutánzó ekeg igében.

*~EK (1)
névrag, pl. tel-ek, rejt-ek, vét-ek, tör-ek szókban, l. AK, (1).

*~EK (2)
igerag 1) az egyes első személynél a kapcsoló módban: verj-ek, menj-ek; 2) a többes harmadik személynél a múlt időben: vert-ek. Lásd ~AK, (2).

*~EK (3)
többes szám ragja; l. ~AK, (3).

*~EK (4)
éles ë-vel, régiesen ik helyett, pl. haragosz-ek (haragoszik) esz-ek (eszik), isz-ek (iszik), imádkoz-ek (imádkozik), alosz-ek (aloszik) stb. a Tátrosi codexben.

*~EK (5)
v. ĚK, l. Ě betü alatt.

*EKCZE
(ek-cze) fn. Kicsi, apró ékecske. Magában nem használják, hanem moncza (v. boncza am. bonczolék) szóval együtt. l. EKCZEMONCZA.

*EKCZEMONCZA
(ekcze-moncza) ösz. fn. Dunántúli tájnyelven am. öszvevisszahányt holmi, czeleczula, genyegúnya.

*EKE
(ek-e am. ék-e v. ék-ű azaz ék minőségű, ék alakú) fn. tt. ekét, tb. ekék. Mezőgazdasági eszköz, melylyel a földet szántják. A közönséges magyar ekének fő alkotó részei: eketalp, ekevas, ekerúd, ekefej, ekeszarv, kormány(deszka), csoroszlya, gerendely, ekeló, szántóvas. Mellékes segédrészei: cságató, ösztöke, kabala. Némely részeit különböző vidékeken különfélekép nevezik, pl. ekekabala, kalabina, cságató, ekenád, körpölü, kázla, kokotka, tézsla stb. Ekét vetni a földnek, ekét fordítani, ekét tartani. Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani, ha a babám jönne az ekét tartani. (Népd.) Ekével a gyepet töretni. Könnyü hat ökör után tolni az ekét. (Km.) Ő is szeret szántani a szegény ember ekéjén. (Km.).
Rokon vele a hellen k (ék, hegye valaminek), német Egge, Ekke (borona), latin occa (eke, borona).

*EKEAKADÁLY
(eke-akadály) ösz. fn. lásd EKEGÁT.

*EKEALJA v. EKEALYJA
(eke-alja v. alyja) ösz. fn. Akkora föld, mennyit egy eke egy nap meg bír szántani. Egy eke alja, körülbelül egy hold. Régi kifejezés, mely eléjön Verbőczy magyar fordításaiban, s olyanforma mint: egy vagy két kapás (szőlő), egy vagy két kaszás (rét) stb.

*EKEBALTA
(eke-balta) ösz. fn. Kis balta, melyet a szántók magokkal hordanak, hogy szükség esetében legott használhassák.

*EKEBAROM
(eke-barom) ösz. fn. Barom, melyet eke elé fognak, melyen szántanak, különösen ökör.

*EKEBÉR
(eke-bér) ösz. fn. Gömörben am. ágybér, melyet a hívek papjaiknak fizetnek. Tulajdon ért. annyi mint szántásért fizetett bér.

*EKEBONTÓ
(eke-bontó) ösz. mn. Igy nevezték el a magyarok Zsigmond királynak második feleségét Borbálát, ki a paraszt legényeket csábítgatta s az ekétől elvonta. Ekebontó Borbála.

*EKECS (1)
(ek-ecs). Kiavult fn. Am. Apró kis ék.

*EKECS (2)
falu Komárom megyében; helyr. Ekecs-ěn, ~re, ~ről.

*EKECSĚL
(ek-ecs-ěl, eredetileg: ékecskéket csinál) önh. és áth. m. ekecsěl-t. Játszadozik vagy piszmog valamivel, pepecsel valamit. Őrségi szó Vas megyében. Tájejtéssel: ekecsöl, ekecsül.

*EKECSELŐDIK
(ek-ecs-el-őd-ik) k. m. ekecselőd-tem, ~tél, ~ött. Pepecsel valamit, piszmog valamivel.

*EKECSINÁLÓ
(eke-csináló) ösz. fn. Mesterember, vagy gépész, ki ekéket készít.

*EKECSONT
(eke-csont) ösz. fn. Boncztanban jelenti az orrüreg közepén levő csontot, mely az orrot két felé választja.

*~EKĚDÉS
(ek-ěd-és) ösz. ige névk. l. ~AKODÁS.

*~EKĚDIK
(ek-ěd-ik) ösz. igeképző; mély hangon: ~akodik; l. ezt.

*EKEFEJ
(eke-fej) ösz. fn. Az ekének tömör talapja, melyből a gerendely fölnyúlik.

*EKEFORDITÁS
(eke-forditás) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn a szántó az ekét talpával fölveti, hogy a hozzáragadt földet ösztökével letisztitsa. 2) Midőn a szántó a föld egyik oldalát végig barázdolván a másik oldalra megyen át.

*EKEFORDULÓ
(eke-forduló) ösz. fn. Azon hely, vagy dülő, hol a szántó a föld egyik oldaláról a másikra tér által. Egy ekeforduló am. egy kerülő.

*EKEFŐ
(eke-fő) ösz. fn. l. EKEFEJ.

*EKEFÖLHÉRCZ
(eke-fölhércz) ösz. fn. Fölhércz az eketaligán, melyhez a szántólovak hámkötelei akasztvák. V. ö. FÖLHÉRCZ.

*EKEFÖLHÉRCZTARTÓ
(eke-fölhércz-tartó) ösz. fn. Az eketalyiga rudacskáján levő rés, melybe a fölhérczet szeggel becsiptetik.

*EKĚG
(ek-ěg) önh. m. ekěg-tem, ~tél, ~ětt. Hangutánzó szó, am. mekeg, mokog, mint aki beszélni akarna, de nem tud.

*EKĚGÉS
(ek-ěg-és) fn. tt. ekěgés-t, tb. ~ěk. Mekegés, mokogás, beszédben akadozás.

*EKEGÁT
(eke-gát) ösz. fn. Így nevezik néhutt a pörje nevü gazt, minthogy az ekét föntartóztatja, akadályozza. Szélesb ért. minden növénygyökerek, a szántóvas utjában.

*EKEGERENDELY
(eke-gerendely) ösz. fn. Azon hosszu görbe fa, mely az eke fejéből kimegy s egyszersmind az ekét a talyigával kapcsolatba hozza.

*EKEGÉS
(ek-eg-és) fn. tt. ekegés-t, tb. ~ěk. Mekegés. V. ö. EKĚG.

*EKEKABALA
(eke-kabala) ösz. fn. l. EKELÓ.

*EKEKERÉK
(eke-kerék) ösz. fn. Az eketaligának kereke.

*EKEKÖLDÖK
(eke-köldök) ösz. fn. Eke talpát a gerendelylyel öszvetartó fa.

*EKEL
falu Komárom megyében; helyr. Ekel-ěn, ~re, ~ről.

*~EKÉL
ösz. igeképző, pl. esd-ekel, e helyett esd-eg-el, tehát tulajdonképen az első e is zárt ě.

*EKELÓ
(eke-ló) ösz. fn. A formáju csusztató fa, melyre az ekét megforditva rá helyezik, s ki- és haza vontatják.

*EKEMEZŐ
KIS~, NAGY~, erdélyi falvak Szeben-székben; helyr. Ekemező-n, ~re, ~ről.

*EKEMUNKA
(eke-munka) ösz. fn. Általán munka, melyet valaki ekével tesz; szántás. Különösen, bérben vagy hajdan robotban végzett ilynemü szolgálat.

*EKENÁD
(eke-nád) ösz. fn. Vas, mely az eke fejét az eke szárával v. gerendelyével öszvefoglalja, hogy erősen álljon.

*EKERÚD
(eke-rúd) ösz. fn. Rúd, mely által az ekét a talyigával öszvekötik; vagy pedig mely az eketalyigából előre megyen s a végire jármot vagy nyaklót tesznek.

*EKÉS
(ek-e-es) mn. tt. ekés-t, v. ~et, tb. ~ek. Ekével ellátott, ekével biró, dolgozó. Ekés robotosok.

*EKESZARV
(eke-szarv) ösz. fn. Az ekének két águ fogatója. Fogd meg az eke szarvát. Sok érdemes legény, mert értéke szegény, fogja az eke szarvát. (Beniczki).

*EKESZÁM
(eke-szám) ösz. fn. Mezei, urbéri szolgálat, melyet valaki ekével, azaz szántással végez, vagy végezni szokott. Ekeszámba menni, ekeszámban dolgozni. Olyan szó, mint napszám.

*EKESZOLGÁLAT
(eke-szolgálat) ösz. fn. l. EKESZÁM.

*EKETALIGA v. EKETALYIGA
(eke-taliga) ösz. fn. Talyiga, melyhez az ekerudat csatolják.

*EKETALP
(eke-talp) ösz. fn. A régi szabásu ekefejnek alsó fele, mely fölé a szántóvasat szegezik.

*EKEVÁNKOS v. ~VÁNKUS
(eke-vánkos v. ~vánkus) ösz. fn. Gerendely alatti fa az eketaliga tengelyén.

*EKEVAS
(eke-vas) ösz. fn. Szántóvas, mely az ekegerendelyből lenyúló csoroszla után az ekefejhez van ragasztva, s hegyes orrával a földet felhasítja, a kormánydeszka pedig jobbra lefekteti.

*EKKÉDIG
(am. ez-ként-ig) ih. Elavult szó. l. EDDIG.

*EKKÉNT
(ez-ként) ih. E szerént, így. Ekként cselekedjél te is. Ekként semmi sem lesz belőle. Különbözik: ekkép.

*EKKÉP, EKKÉPEN
(ez-kép v. ~képen) ih. Ily formán, ily módon.

*EKKOR
(ez-kor) ih. Ezen időben, ezen korban.

*EKKORA
(ez-kor-a) mn. tt. ekkorát, tb. ekkorák. Eredeti értelemben csak időről, korról mondatik. Midőn ekkora voltam, mint ezen kis fiú. De a szokás a térre is kiterjesztette: ekkora jég esett mint ezen dió. Ez utóbbi értelemben talán gor v. gar (azaz nagy, nagyság) szó rejlik benne. V. ö. AKKORA.

*EKKORÁIG
(ez-kor-a-ig) időhatárzó. Ezen ideig. Ekkoráig senki sem gondolt az ilyesekre.

*EKKORÁRA
(ez-kor-a-ra) 1) Időhatározó. Egész ezen ideig, ekkoráig. 2) Mértékhatározó. Ekkorára nőtt vagy dagadt a seb, mint ezen tojás.

*EKKORI
(ez-kor-i) mn. tt. ekkori-t, tb. ~ak. Ezen időbeli, jelen korbeli.

*EKKORIG, EKKORIGLAN
(ez-kor-ig v. ~ig-lan) ih. Mostanig, jelen ideig.

*EKRENDĚZ
m. ekrenděz-tem, ~tél, ~ětt. Balatonmelléken am. másnak utjában hánykolódik, lába alatt akadékoskodik; talán több betű áttételével am. hentereg, hentergőzik.

*EL (1)
elvont gyök elő, eleinte, első, eldőd, eleve, s az újabb alkotásu elnök, előd, elv származékokban. Ezen származékokból itélve jelentése: lény, mely más lényeket megelőz, felülmúl. Legközelebbi rokona hangban és értelemben sinai nyelven: li, mely Schott Vilmos Vocabularium Sinicum-ában így értelmeztetik: rerum omnium principium non materiale, sed materiale inclusum. lumen naturae, indicans quid faciendum sit quidve fugiendum. recta rerum ratio. recte disponere, gubernare. Továbbá a csagataj allď (elül való rész, azaz elő, fn. valaminek eleje, Abuska). Szintén egyezni látszanak vele a héber (erő; erős, hatalmas; isten), (isten), (fejdelem, fejdelemség), arab evvel (elő, előbbi, első; honnan a török ewelki = első), iláh vagy alláh (Isten), török ilk (első), latin elementum stb. A magyarban rokon vele er gyök, ered, eredet, ereszt stb. szókban.

*EL (2)
ih. és igekötő. Rokonok vele közelebbről 1) a mennyiben mozgást jelent, a szanszcrit il, a német eilen, a hellen elaw, iallw, holland ylen, franczia aller, svéd ila, dán ile stb. 2) mennyiben folytonosságot, teljességet jelent, a szanszcrit alisz (sok, tele), alan (fölötte), al (tölt), latin alo, hellen elw, luw, eilw, ouloV, oloV, német: all, viel, voll, csagataj, ulug v. uluk (nagy), ulub, (nővén. Abuska) stb.
Jelent 1) általán mozgást, bizonyos helyről kimozdulást, legyen ez távozás, vagy közelítés, pl. ne menj el, jőj el, vigyétek el, hozzátok el; s használtatik indulatszóul is, mely távozási kemény parancsra mutat. El innen! El a harczba! 2) Folytonosságot időben és térben, vagyis tartósságot, és terjedelmet. Elbámultam. Elálmélkodánk. Eladdig vártunk. Papírpénzzel elárasztani az országot. Elborítá az árvíz a mezőket. Különösebben 3) valamely fogalomnak igehatározókban nyomatosbitására szolgál, s ekkor nagyon, fölötte, egészen értelemmel bírván felső fok gyanánt áll. Elannyira szerettem őt. Elvégre megtörtént, mit vártam. Elmessze távozott. Elkésőre. Elvalahára. És jövének mind elhozzáiglan. A templomnak soperláha ketté szakada felől mind elaljaiglan. (Tatrosi codex). Kiváltképen igeszókkal és származékaikkal öszvetéve jelent teljességet, teljes elvégzést, valami egészet, befejezést, sőt a tárgyhoz képest mértéken túl levőt, tulságost is; melyeknek számtalan példáit láthatni a következő öszvetételekben.
Ha mint igekötőn a hangsúly ő rajta fekszik, akkor az ige előtt áll, és pedig vagy közvetlenül, pl. Elmegyek Budára, s téged is elviszlek magammal; vagy közvetőleg, mely esetben csak mellékes hangsúlylyal bir. El soha nem fogadom ajánlásodat. Ha pedig a hangsúly a tiszta igére, vagy más szóra esik, rendszerént az ige után jő, pl. Holnap (nem máskor) megyek el Budára, vagy Budára (nem máshova) megyek el holnap.
Minthogy pedig a meg igekötő szinte mint az el valami egészet, bevégzettet jelent, innen fejthetjük meg, régi iratainkban miért cseréltetik fel e kettő egymással, péld. Mikor megvégezte (ma: elvégezte) volna Jézus e beszédeket. Meghagyja (ma: elhagyja) ember atyját és anyját, azért kiket Isten egybeszerketett, ember meg ne válaszsza, (ma: el ne válaszsza). Elfeledkeztek (ma inkább: megfeledkeztek) kenyeret venniök. (Tatrosi codex). Ma is életben vannak: el- és meggondoltam, el- és megismerem, el- és megérkezik, el- és megérteni.
Mindazáltal némi fínom árnyalat látszik a kettő között, pl. nem mondjuk: elgazdagodni, hanem meggazdagodni, ellenben: elszegényedni. Így elnémetesítni más értelmű mint megnémetesítni, valamint elmagyarosítni és megmagyarosítni is. Az el igekötőt az használná, kinek nincs inyére a 'magyarosodás' vagy 'németesedés', a meg-et pedig, ki azt óhajtja, szereti. Így 'elhízott' és 'meghízott' sem egyenlő jelentésűek. Amazt épen nem lehetne kedvező értelemben mondani. 'Megöregedett' és 'elöregedett' szók közt az utóbbi az öregedésnek szintén nagyobb fokát vagyis korát jelenti. 'Megérik' valamely gyümölcs am. érettségre jut; 'elérik' am. túlérik. 'Megérni' valamely jövő időt vagy kort, szokottabb mint 'elérni', de ez is megállhat; hanem 'eléri' helyett, (pl. eléri az agár a nyúlat) nem jó volna: 'megéri'. Számtalan példát hozhatnánk fel, de erre itt nincs szükség, mert az egyes czikkeket igyekeztünk lehető bőven tárgyalni.
Ugyanezen el gyök illetőleg l hang számtalan más szók, ragok és képzők alkotásában is nagy szerepet viszen, péld. a mennyiben mozgást jelent: ill-an, v-ill-an, ol-d, h-ull, m-úl, k-ull-og, cs-el, f-el, ny-il, ny-ul; így: száll, kél, küld, szél, túl, által (el-túl) dúl, vál, villan, csillog, mállik, ballag, bolyog, billeg, pille, ból ből, (ba-el) ról ről, tól től ragok stb. a mennyiben folytonosságot jelent: él, ül, áll, hely, jel, tele, tölt, föld, völgy, mély, mell, bél, bel, való stb.
Nyomatosság végett a régiek szerették az igekötőkkel hozni kapcsolatba: el-be v. el-bé ("elbéjöttünk nagy örömmel," egyházi ének; "vígy elbé engem," Pesti Gábor); hasonlók el-fel, el-ki, el-alá, el-szét. Lásd az illető helyeken.
A székelyes és palóczos tájejtésben az l mássalhangzó előtt vagy a mondat végén elesik s az e vagy hosszúvá ( v. ę) vagy ikerhangzóvá (eü, eö stb.) válik: elment = ęment v. eüment stb.
Részletesebben értelmezve l. alább különféle származékaiban.

*EL (3)
a hangrendhez simúlva al szóból változott el fejel szóban, fejal v. fejalj helyett.

*~EL (1)
képző, változattal: ~ĚL, ~AL, ~OL, ~ÖL, l. ~L, mint képző.

*~EL (2)
igerag, tájdivatosan (Abaújban, Gömörben) s a Müncheni és Bécsi codexekben eléfordúl él helyett mint a mult idő egyes második személyragja: jött-el, hitt-el, lelt-el, szerett-el ezek helyett jött-él, hitt-él, lelt-él stb. Azon codexekben olvashatók ezek is: szőnj-el (= szűnj-él), erőködj-el (= erőködj-él), egy-el (= egy-él).

*~EL (3)
ĚL helyett l. Ě betű alatt.

*ELÁBRÁNDOZ
(el-ábrándoz) ösz. önh. Ábrándozásba merűl, folyvást ábrándoz. V. ö. EL és ÁBRÁNDOZ.

*ELAD
(el-ad) ösz. áth. 1) Valamit áruczikk gyanánt bizonyos áron másnak enged, nyujt., Eladni piaczon a gabonát, pinczében a bort. Eladom a kakasom tizenhárom garason. (Népd). 2) Férjhez v. férjnek ad (leányt). Három leánya volt, mind eladta.
"Édes anyám eladott engemet,
De nem tudja kinos életemet."
Népd.

*ELADÁS
(el-adás) ösz. fn. 1) Valamely áruczikknek határozott v. kialkudott áron oda engedése, nyujtása. Eladáskor kifizetni az árukat. 2) Árulás. Ezen értelme nem tisztán magyaros, s leginkább a németes városokban használtatik a boltok feliratain. Pálinka-eladás, helyesebben: pálinka-árulás, vagy pálinka-mérés.

*ELADDIG
(el-addig) ösz, ih. 1) Annyi ideig, oly sokáig. Eladdig ingerlették, hogy végre dühbe jött. 2) Oly messze, oly távol. Eladdig vitte a terhet, mig le nem roskadt. V. ö. EL. (2).

*ELADÓ (1)
(el-adó) mn. tt. eladó-t. 1) Vásárra, áruczikk gyanánt kitett, kiállitott; mit a tulajdonos bizonyos áron másnak engedni kész. Eladó juhok, lovak, gabona, bor. Eladó ház. 2) Leány, ki már elérte azon kort, melyben férjhez lehet menni. Eladó leány.

*ELADÓ (2)
fn. Aki valamit árul. A gabonakereskedők Bánságban bevásárlókat, Győrött eladókat tartanak.

*ELADOGÁL
(el-adogál) ösz. áth. lásd: ELADOGAT.

*ELADOGAT
(el-adogat) ösz. áth. Lassan-lassan vagy folyvást elad. V. ö. ELAD. Néha am. elajándékozgat, elosztogat.

*ELADOGATÁS
(el-adogatás) ösz. fn. 1) Valamely jószágnak, áruczikkeknek lassan-lassan folytonos eladása. V. ö. ELADÁS. 2) Vétetik néha: elajándékozás, elosztogatás értelemben is.

*ELADÓSÍT
(el-adósít) ösz. áth. Adóssággal terhel valamely vagyont, különösen ingatlant. Az osztrákjog szerént a hitbizomány birlalója a hitbizományi jószág egy harmadrészét eladósíthatja.

*ELADÓSITÁS
(el-adósitás) ösz. fn. Adóssággal terhelés. V. ö. ELADÓSÍT.

*ELADÓSODÁS
(el-adósodás) ösz. fn. Adósságokba merülés.

*ELADÓSODIK
(el-adósodik) ösz. k. Sok adósságba keveredik, mely vagyonát fölűlmúlja, adósságokban egészen elmerűl.

*ELADÓSODOTT
(el-adósodott) ösz. mn. Vagyonát kimeritő, fölülmuló, fölemésztő adósságba keveredett. Eladósodott gazda, kalmár.

*ELÁGAZÁS
(el-ágazás) ösz. fn. Tulajdon ért. valamely növénynek azon tulajdonsága, melynél fogva ágai szaporodnak és szétterjednek. Átv. ért. családnak, nemzetségnek szaporodása. V. ö. ÁG, ÁGAZIK és EL.

*ELÁGAZIK
(el-ágazik) ösz. k. 1) Tulajdon ért. a növény ágai szaporodnak és szétterjednek. 2) Átv. ért. valamely család, nemzetség, nép szaporodik, és különfelé elterjed. Mondatik hegyek-, erdők-, vizek-, folyókról is. A kárpátok sokfelé elágaznak. A Duna Pozsonynál elágazik.

*ELÁGAZOTT
(el-ágazott) ösz. mn. 1) Sok ágra terjedt. Elágazott füzek. 2) Átv. ért. Elágazott család, atyafiság, nemzettség. Elágazott hegyek, folyók. Elágazott öszveesküvés.

*ELAGGÓDIK
(el-aggódik) ösz. k. Folytonos aggodalomban él. V. ö. AGGÓDIK. Csekély dolgon hetekig, hónapokig elaggódik.

*ELAGGOTT
(el-aggott) ösz. mn. Régtől fogva agg, egészen agg, elvénült, halálra megérett. Mondatik néha olyanról is, ki időnek előtte; nyavalyák vagy kicsapongások miatt megtörődött. Elaggott kéjencz, gyönyörvadász.

*ELÁGYAL, ELÁGYAZ
(el-ágyal v. ~ágyaz) ösz. áth. A gabonakévéknek a szérűn nyomtatás vagy csépelés alá kiteregetését elvégezte. Máskép: beágyaz.

*ELAJANGOL
(el-ajangol) ösz. áth. Elrestel valamit félelem- vagy szeméremből. Kriza János gyűjteménye.

*ELAJÁNDÉKOZ
(el-ajándékoz) ösz. áth. Valamit ajándékképen másnak ad, enged. Legszebb lovait, agarait elájándékozta.

*ELAJÁNL
(el-ajánl) ösz. áth. Ajánl valakit, vagy valamit a végett, hogy más elfogadja, magához vegye.

*ELAJÁNLKOZIK
(el-ajánlkozik) ösz. k. Ajánlkozik a végett, hogy valahová vigyék, valahol valamire alkalmazzák. Utitársus elajánlkozni. V. ö. AJÁNLKOZIK.

*ELÁJÚL
(el-ájúl) ösz. önh. Teljes ájulásba, valóságos ájult állapotba esik. Ijedtében elájult. V. ö. ÁJÚL.

*ELÁJÚLT
(el-ájúlt) ösz. mn. Ájulásban szenvedő, létező. Elájult beteg.

*ELÁJÚLVA
(el-ájúlva) ösz. ih. Ájúlt állapotban.

*ELAKAD
(el-akad) ösz. önh. Mentében, mozgásában úgy meggátoltatik, hogy tovább nem mehet, nem mozoghat. Elakad a szekér a sárban. Elakad a hajó a zátonyon. Elakadtunk. Átv. ért. Elakad a szó a nyelven. Elakad a képzelet, a gondolat, az ész. Elakad szándékában, föltételében. V. ö. AKAD.

*ELAKADÁS
(el-akadás) ösz. fn. Szenvedő állapot, midőn valaki vagy valami elakad. l. ELAKAD.

*ELAKASZT
(el-akaszt) ösz. áth. 1) Mentében, mozgásában, működésében valamit fenntartóztat, s tovább haladni, mozogni, működni nem engedi. A kereket elébe gördített kővel elakasztani. A víz folyását gát által elakasztani. 2) Valamit függő helyéről máshová függeszt. A ruhát egyik szegről a másikra elakasztani. V. ö. AKASZT.

*EL-ALÁ
(el-alá) ösz. igekötő, melyben az el az utóbbi szó nyomosbítására szolgál.
"Az nap vígaságban el-aláment vala."
Istvánfi Pál a XVI. századból.

*ELÁLDOZÁS
(el-áldozás) ösz. fn. A napról mondatik, midőn leszáll, elnyugszik. Máskép: leáldozás.

*ELÁLDOZIK
(el-áldozik) ösz. k. Mondjuk a napról, midőn lemegy, leszáll, lenyugszik. Máskép: leáldozik. V. ö. ÁLDOZIK.

*ELALÉL
(el-alél) ösz. önh. Teljes aléló állapotba esik, l. ALÉL.

*ELALÉLT
(el-alélt) ösz. mn. Tartós aléló állapotban levő, szenvedő, l. ALÉLT.

*ELALÉLTSÁG
(el-aléltság) ösz. fn. Szenvedő állapot, midőn valaki alélt. l. ALÉLT.

*ELALÍT
(el-alít) ösz. áth. Valakit teljes álomba szenderít. Máskép: elaltat, régiesen: elalut.

*ELALJAD
(el-aljad) ösz. önh. A maga nemében elfajzik, elcsenevész, becsében alászáll. Különösen, erkölcsileg elveteműl.

*ELALJASODIK
(el-aljasodik) ösz. k. l. ELALJAD.

*ELALKONYODIK
(el-alkonyodik) ösz. k. l. ELESTVELEDIK.

*ELALKUSZIK
(el-alkuszik) ösz. k. 1) Sokáig, folytonosan alkuszik. Elalkuszik egy zsák korpán óra számra. 2) Ból ből ragu nevekkel am. a hagyott, vagy szabott árból valamit lehúz, lealkuszik. Száz forintból elalkudott tizet.

*ELÁLL
(el-áll) ösz. önh. 1) Sokáig áll, soká tart. Némely gyümölcs soká eláll. 2) Megszűnik, nem működik. Az eső- és szélről mondják, ha esni vagy fúni megszűnik. Az eső elállott. A szél elállott. A szólási tehetségről, midőn valaki betegség, szélhüdés vagy haldoklás miatt többé nem szólhat. Szava elállott. 3) Távolitó raggal, föltett czéljáról, szándékáról vagy valamely szerződésről stb. lemond. Attól semmiképen el nem állok. Ha követelésedtől elállsz, nem háborgatlak. 4) Valamely felekezettől elpártol, elválik. 5) Valamely ruhanemű bősége miatt nem egészen illik a testhez. A dolmány nagyon eláll a deréktől. 6) Áthatólag, útját állani valakinek. A haramiák útunkat elállották.
"De e mérges állat elállotta útam,
Melyet bár izzadva mégis eloltottam."
Vőfélköszöntés.

*ELÁLLÁS
(el-állás) ösz. fn. 1) Állapot, midőn valaki vagy valami eláll, ezen igének bevett érteményeiben. Gyümölcs elállása. Föltételtől való elállás. Az eső elállására várni. 2) Cselekvés, midőn valaki állva gátot vet. Útak elállása, l. ELÁLL.

*ELÁLLIT, ELÁLLIT
(el-állít) ösz. áth. 1) Más helyre állít, helyez. Az őrt elébbi állomásáról máshová elállitani. 2) Elrendez, elhelyez. Elállítani a katonákat, a munkásokat, kitkit a maga helyére. 3) Mozgásában, mentében akadályoz, megszüntet. Elállítani a malomkereket. Elállítani a vérfolyást.

*ELÁLLITÁS
(el-állitás) ösz. fn. 1) Elébbi helyről másra állitás. 2) Elrendezés, elhelyezés. Az őrök, a munkások elállitása. 3) Megszüntetés, akadályozás. V. ö. ELÁLLÍT.

*ELÁLMÉLKODIK
(el-álmélkodik) ösz. k. Sokáig álmélkodik, bámúl, elméláz. V. ö. EL és ÁLMÉLKODIK.

*ELÁLMODOZIK
(el-álmodozik) ösz. k. Folytonosan álmodozó állapotba van merülve; álmodozáshoz hasonló képzelgésben mereng.

*ELALMOZ
(el-almoz) ösz. áth. Alommal egészen behint; teljesen beszalmáz, beszemetez, begazol. V. ö. ALOM.

*ELALSZIK
(el-alszik) ösz. k. Ellepi az álom; álomba merűl; éberségét teljesen elveszti. V. ö. EL és ALSZIK. Átv. ért. mondatik 1) a tűzről, midőn égni megszün. Elalutt a tűz. 2) a lélek és test működéseiről, midőn gyakorlatban nincsenek. Elaluttak benne a szenvedélyek. Elalutt a vér minden ereiben. Cselekvőleg használva am. álommal tölt el valamit. Elaluszsza legszebb napjait.

*ELALTAT
(el-altat) ösz. áth. 1) Álomba szenderít, álomba merít, alunni késztet. Elaltatni a kisdedet, csecsemőt. 2) Átv. ért. lelki mozgalmat, működést minden erejétől megfoszt, megszüntet. Elaltatni az ifjuban a becsületérzést. V. ö. EL és ALTAT.

*ELÁLTAT
(el-áltat) ösz. áth. Teljes csalódásba hoz, elámít valakit. V. ö. ÁLTAT.

*ELALTATÁS
(el-altatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit vagy valamit elaltatnak.

*ELÁLTATÁS
(el-áltatás) ösz. fn. Csalódásba ejtés, elámítás.

*ELALUDT
l. ELALUTT.

*ELALUSZIK
l. ELALSZIK.

*ELALUT
l. ELALTAT és ALUT.

*ELALUTT
(el-alutt) ösz. mn. 1) Aki ébren lenni megszünt. Elalutt kis gyermek. 2) Égni, lángolni megszünt. Elalutt tűz. 3) Átv. ért. mozgással, működéssel teljesen fölhagyott. Elalutt szenvedély, elalutt erkölcsi érzetek.

*ELALVÁS
(el-alvás) ösz. fn. 1) Teljes álomba merülés, midőn az éberségnek minden jelei megszüntek. 2) Időnek álommal eltöltése vagy valaminek elmulasztása. 3) Átv. ért. a tűznek megszünése. V. ö. ELALSZIK.

*ELÁMÍT
(el-ámít) ösz. áth. 1) Addig ámít valakit, míg az teljes csalódásba jövén, hitelt ad, különösen, hamis véleményre, hamis útra csábít. 2) Teljes bámulásba ejt. V. ö. ÁMÍT.

*ELÁMÍTÁS
(el-ámítás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit elámítanak, ez igének minden értelmében. l. ELÁMÍT.

*ELÁMÚL
(el-ámúl) ösz. önh. Egészen elmerűl a bámulásba, csudálkozásba. V. ö. EL és ÁMÚL.

*ELÁMULÁS
(el-ámúlás) ösz. fn. Lelki állapot, merengés, midőn valaki elmerül a bámulásba, csudálkozásba.

*ELANDALODIK
(el-andalodik) ösz. k. Andalgó állapotba merűl, s abban marad. V. ö. EL és ANDALODIK.

*ELÁNCSOROG
(el-áncsorog) ösz. önh. Áncsorogva vesztegel, tölti az időt, folytonosan áncsorog. V. ö. ÁNCSOROG.

*ELANNYIRA
(el-annyira) ösz. ih. 1) Oly igen, oly nagyon, oly fölötte. Elannyira szerette Isten a világot, hogy egyetlen fiát adná. (Ján. Evangy.) 2) Oly messze, oly távolra. Elannyira haladt, hogy elérni lehetetlen.

*ELAPAD
(el-apad) ösz. önh. Az apadást teljesen bevégzi. V. ö. EL és APAD.

*ELAPADÁS
(el-apadás) ösz. fn. Állapot, midőn valamely áradás teljesen megszűn.

*ELAPADHATATLAN
(el-apadhatatlan) lásd ELAPADHATLAN.

*ELAPADHATLAN
(el-apadhatlan) ösz. mn. Mi soha ki nem apad, minek mindig bő forrása van. V. ö. APAD. Átv. ért. kifogyhatatlan. Az Isten elapadhatlan forrása a kegyelemnek.

*ELAPASZT
(el-apaszt) ösz. áth. Eszközli, okozza, véghezviszi, hogy bizonyos ár, nedvesség teljesen elfogyjon, kiszáradjon. V. ö. APASZT.

*ELAPRÍT, ELAPRIT
(el-aprít) ösz. áth. Apró darabokra, részecskékre elszakgat, elvagdal, elmetél. V. ö. EL és APRÍT. Átv. ért. Elszaporáz. Elaprítani az imádságot, beszédet. Szokottabban: elapróz.

*ELAPRÓSODIK
(el-aprósodik) ösz. k. Általánosan vagy mind apróvá lesz. A nem nemesített parlagi lovak elaprósodnak. Rosz földben a vetemény elaprósodik. V. ö. APRÓSODIK.

*ELAPRÓZ
(el-apróz) ösz. áth. 1) Apró részekre szakgat, oszt, metél. 2) Elszaporáz, nagy sietésben imígy, amúgy tesz valamit. Elaprózza mondókáját.

*ELÁRAD
(el-árad) ösz. önh. Nagy terjedelemben szétárad, elömlik. V. ö. ÁRAD.

*ELÁRADÁS
(el-áradás) ösz. fn. Az emelkedő és kiömlő árnak minden irányban szétterjedése.

*ELÁRASZT
(el-áraszt) ösz. áth. Nagy bőségü és terjedelmü árral elborít, megtölt. V. ö. EL és ÁRASZT. Átv. ért. valamivel betölt. Elárasztani az országot idegen fényüzési árukkal.

*ELARAT
(el-arat) ösz, áth. 1) Valamit aratás által elvesz, ellop. Elaratni a szomszéd búzáját. 2) Tárgyeset nélkül am. aratást végez, bevégez. Mi már elarattunk.

*ELÁRKOL
(el-árkol) ösz. áth. 1) Valamit árokkal egészen elzár. Elárkolni az utasok elől a legelőt, rétet, földeket. 2) Árok által egészen elvezet, elszivárogtat. Elárkolni a vizállást. V. ö. ÁROK, ÁRKOL.

*ELÁRKOLÁS
(el-árkolás) ösz. fn. 1) Valaminek árok általi elzárása. 2) Árokhuzás általi elszivárogtatása, lecsapolása a víznek. V. ö. ELÁRKOL.

*ELÁROSÍT
(el-árosit) ösz. áth. Árért vagyis pénzen elad valamely vagyont, különösen ingatlant. Máskép: elidegenít.

*ELÁROSITÁS
(el-árositás) ösz. fn. Valamely vagyonnak pénzen eladása.

*ELÁRÚL, ELÁRUL
(el-árul) ösz. áth. 1) Áru gyanánt eladogat. 2) Minden áruit eladja. Én már elárultam. 3) Átv. ért. hitszegőleg valamely titkot másokkal közöl, egy harmadiknak kárával, romlásával. Judás, csókkal árulod-e el az ember fiát? (Lukács 22. 48). Akármiféle jel által tudat, kijelent, kimutat valamit. Pirulása elárulja őt. A hazugot saját szavai árulják el. Bővebben l. EL és ÁRÚL.

*ELÁRULÁS
(el-árulás) ösz. fn. 1) Áru gyanánt eladogatás. 2) Egészen eladás. 3) A titoknak hitszegőleg, és másnak kárára, veszedelmére történt felfödözése. V. ö. ELÁRÚL.

*ELÁRUSÍT
l. ELÁROSÍT.

*ELÁRVÁSODIK
(el-árvásodik) ösz. k. 1) Árvává lesz, elárvúl. 2) Árva kinézésüvé lesz. (Kriza János gyűjteménye).

*ELÁRVEREZ
(el-árverez) ösz. áth. Árverés útján a többet igérőnek elad. Elárverezni az adósok házait, földjeit, barmait. V. ö. ÁRVERÉS.

*ELÁRVÚL, ELÁRVUL
(el-árvúl) ösz. önh. Egészen árva állapotra, árvaságra jut. V. ö. EL és ÁRVA. A gyermekek szüléik kiholtával elárvulnak.

*ELÁRVULTSÁG
(el-árvultság) ösz. fn. Szülék s gyám nélküli állapot.

*ELÁS
(el-ás) ösz. áth. 1) Valamit ásás által elrejt, eltakar, beföd. Elásni a pénzt a közelgető ellenség elől. 2) Ásás által elvesz, elszed; ellop, eltulajdonít. Elásni a szomszéd kertéből valamit. Nemes ember volna, de a fazekasok elásták a földét. (Km).

*ELÁSÁS
(el-ásás) ösz. fn. 1) Ásás általi eltakarás, elrejtés, elfödés. 2) A földnek ásó által elhányása, eltulajdonítása. Más földének elásása.

*ELÁSITOZ vagy ELÁSÍTOZIK
(el-ásitoz v. ~ásitozik) ösz. önh. vagy k. Hosszasan, mintegy elfeledkezve ásítozik. V. ö. EL és ÁSÍTOZIK. Áth. Elásítozni az időt, azaz ásítozással, henyéléssel eltölteni.

*ELASSZONYOSÍT
(el-asszonyosít) ösz. áth. Asszonyos természetüvé elváltoztat. Tulságos gyöngédség, puhaság elasszonyosítja az ifjakat.

*ELASSZONYOSODIK
(el-asszonyosodik) ösz. k. Asszonyossá változik által; egészen asszonyos természetet ölt. V. ö. EL és ASSZONYOSODIK.

*ELASSZONYOSUL
(el-asszonyosúl) ösz. önh. l. ELASSZONYOSODIK.

*ELASZAL
(el-aszal) ösz. áth. Mértéken túl aszal, kiszárításig, elégetésig aszal. Az erősen fűtött kemencze elaszalja a gyümölcsöt. V. ö. EL és ASZAL.

*ELASZÁS
(el-aszás) ösz. fn. Mértéken túl aszás, elszáradás, elfonnyadás. Kórtanilag: nyavalya, mely a test nedveinek kiszáradásában áll. l. ASZKÓRSÁG.

*ELASZIK
(el-aszik) ösz. k. Egészen aszuvá lesz, teljesen elszárad. Mondatik 1) a gyümölcsről és növényekről, midőn nedveik kipárolognak, s újabbakkal nem pótoltatnak, 2) állatokról. V. ö. EL és ASZIK.

*ELASZOTT
(el-aszott) ösz. mn. Egészen aszott, elszáradt. Elaszott gyümölcsök, növénylevelek.

*ELÁTKOZ
(el-átkoz) ösz. áth. Átkokkal elhalmoz, átok alá vet, átkokkal tetéz. Elátkozni a napot, melyen a szerencsétlenség történt. Elátkozta testét lelkét. V. ö. ÁTKOZ.

*ELÁTKOZÁS
(el-átkozás) ösz. fn. Átkokkal való elhalmozás; átkos kivánatokkal tetézés.

*ELAVAD
(el-avad) ösz. önh. Divatból, szokásból egészen kimegy; kelendőségét, becsét, kapósságát elveszti; romlottá, válik. V. ö. EL és AVAD.

*ELAVÍT
(el-avít) ösz. áth. 1) Avulttá, ócskává tesz, divatból, szokásból kizár. 2) Elkoptat, elszakgat, elrongyol. Elavítani a ruhát. V. ö. AVÍT.

*ELAVÚL
(el-avúl) ösz. önh. 1) Ósága miatt divatból, szokásból kimegy, kikopik. Némely szók elavúlnak, s újak keletkeznek helyökbe. Sok jó szokás elavúl. 2) Jogtanilag: a törvényben kiszabott időt túl haladja, máskép: elévűl.

*ELAVULT
(el-avult) ösz. mn. Ami ósága, korszerütlensége miatt divatos lenni megszünt. Elavult szók, szokások, törvények.

*ELÁZIK
(el-ázik) ösz. k. 1) A nedv egészen általjárja; mértéken túl megázik, nagyon megfő. Elázik a levesben a tészta. 2) Átv. ért. a sok ivástól holtrészeggé lesz. Elázott a sok bortól, sörtől. V. ö. ÁZIK.

*ELÁZOTT
(el-ázott) ösz. mn. Mit a nedv által és által járt, meglágyított. Elázott kenyér, elázott kender. Mértéken túl ázott, főzött. Elázott tészta. Átv. ért. Igen megborosodott, nagyon részeg. Pálinkától, sörtől, bortól elázott korhelyek.

*ELÁZTAT
(el-áztat) ösz. áth. 1) Nedvekkel valamely testet általjárat, megpuhít, lágygyá tesz. 2) Az áztatást elvégzi. Eláztatni a kendert. 3) Túlságosan ázni enged. 4) Átv. ért. valakit mások előtt bevádol, s hitelétől, becsületétől megfoszt. V. ö. EL és ÁZTAT.

*ELÁZTATÁS
(el-áztatás) ösz. fn. Nedvekkel általjáratás. Az áztatás elvégezése. Túlságos áztatás. Bevádolás. V. ö. ELÁZTAT.

*ELBÁGYAD
(el-bágyad) ösz. önh. Nagy mértékben, egészen bágyad. V. ö. EL és BÁGYAD. Sok járásban, munkában, nagy melegben elbágyadni. Úgy elbágyadt, hogy alig bír lábain állni.

*ELBÁGYADÁS
(el-bágyadás) ösz. fn. Teljes bágyadás, a feszülő inaknak nagy mértékben való ellankadása; erőt kimerítő fáradság. V. ö. BÁGYADÁS.

*ELBÁGYADT
(el-bágyadt) ösz. mn. Igen bágyadt, ereje kimerülteig fáradt, lankadt. Nagy teher huzásában elbágyadt ló, ökör. Elbágyadt gyalogutas.

*ELBÁGYASZT
(el-bágyaszt) ösz. áth. Egészen bágyadtá tesz; a feszülő inakat teljesen ellankasztja. V. ö. EL és BÁGYASZT.

*ELBÁGYASZTÁS
(el-bágyasztás) ösz. fn. Külső vagy belső hatás, erőfeszítés által a feszülő inaknak teljes elgyöngítése, ellankasztása.

*ELBÁJOL
(el-bájol) ösz. áth. A bájolást teljes mértékben eszközli. Szép társalgással, énekkel, zenével elbájolni a társaságot. V. ö. EL és BÁJOL.

*ELBÁJOLÁS
(el-bájolás) ösz. fn. A bájolásnak teljes mértéke. Elbájolásig kedves, szép, mulattató. V. ö. BÁJOLÁS.

*ELBÁJOLT
(el-bájolt) ösz. mn. Bájerő által egészen meghatott, általhatott. V. ö. EL és BÁJOLT. A müvész által elbájolt nézők, hallgatók.

*ELBAKAFÁNTOZ
(el-bakafántoz) ösz. önh. Visszaható névmást tárgyesetben kiván maga mellé. Elbakafántozza magát, azaz: az illő korlátokon szóval vagy cselekedettel túl lépvén elárulja gyöngeségét, nagy bakokat lő.

*ELBAKZIK
(el-bakzik) ösz. k. A bakzáson által esik, kibakozza magát. V. ö. EL és BAKZIK.

*ELBALLAG
(el-ballag) ösz. önh. Ballagva elmegy, eltávozik; útját ballagva folytatja. V. ö. BALLAG.

*ELBÁMÉSZKODIK
(el-bámészkodik) ösz. k. 1) Teljesen bámészkodó állapotban van. 2) Folytonosan, sokáig bámészkodik. Óra számra elbámészkodni valamin. V. ö. EL és BÁMÉSZKODIK.

*ELBÁMÍT
(el-bámít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy más elbámuljon; teljes bámulásba ejt. V. ö. BÁMÍT.

*ELBÁMÚL
(el-bámul) ösz. önh. Teljesen, hosszasan bámul valamin v. valamire. Elbámulni a dicső természeti tüneményen. Elbámulni a hallottakra. V. ö. EL és BÁMÚL.

*ELBÁMULÁS
(el-bámulás) ösz. fn. Teljes, hosszas, mélyen elmerülő bámulás.

*ELBÁNÁS
(el-bánás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamivel elbánunk; V. ö. ELBÁNIK.

*ELBANDSALODIK
(el-bandsalodik) ösz. k. l. ELBÁMÉSZKODIK. Tiszamelléki szó.

*ELBANDSALOG
(el-bandsalog) ösz. önh. Tartósan bandsalog. Bámészkodva elmegy, eljár.

*ELBÁNIK
(el-bán-ik) ösz. k. Segítő ragu viszonynévvel. Elbánni valakivel, am. valamely ügyes bajos dolgot könnyü szerrel elvégezni vele. Majd elbánom én vele, am. készen leszek, kifogok rajta. Elbánni az ellenséggel, am. megütközni vele s meggyőzni. V. ö. BÁNIK.

*ELBÁNYOL
(el-bányol) ösz. áth. Bányászati műszó, s am. az érczet, különösen, a kész aranyat, ezüstöt mind pénzzé veri, pénzzé alakítja. A bányolást elvégzi.

*ELBARMÍT
(el-barmít) ösz. áth. Barommá változtat el, baromi természetüvé tesz. A zsarnoki bánás elbarmítja az embereket.

*ELBARMUL
(el-barmúl) ösz. önh. Baromi természetet ölt, barom módra elveteműl.

*ELBARNÍT
(el-barnít) ösz. áth. Fölötte barnává tesz. A mezőn járókat elbarnítja a nap. V. ö. EL és BARNÍT.

*ELBARNÚL
(el-barnúl) ösz. önh. Nagyon barna színt ölt, barnára változik által. Miolta falun lakik, egészen elbarnúlt.

*EL-BE
(el-be) ösz. ih. A be határozónak nyomatékosabb módosítása. El-be ment. (Palócz szójárás, az ő kimondásuk szerént: eü-be). Régi iratokban gyakran eléjön. Követi vala őtet mind el be a papok fejedelme pitvaraiglan. (Tatrosi codex). És tedd el be tegzedbe. Pesti Gábor meséi XXXIX.

*ELBĚCSTELENÍT
(el-běcstelenít) ösz. áth. Végképen becstelenné tesz; becsületétől teljesen megfoszt. V. ö. BĚCSTELENÍT.

*ELBĚCSŰL
(el-běcsűl) ösz. áth. Valamely birtokot, jószágot mástól becsűáron vagy becsülés útján elvesz, azaz megbecsültet és az árát kifizetvén vagy adósságba tudván, magához szerez, vagy pedig a becsü következtében árverésre kitesz és elad. Elbecsülni az adósnak házát. Mindenét elbecsülték. V. ö. BECSÜL, BECSÜLÉS.

*ELBĚCSÜLÉS
(el-běcsülés) ösz. fn. Valamely birtoknak becsüáron vagy becsülés útján történő elvétele. V. ö. ELBĚCSÜL.

*ELBĚCSÜLTET
(el-běcsültet) ösz. mivelt. Valamely jószágot törvényes úton végrehajtott becsü szerént elvetet. A hitelező elbecsülteti az adósnak házát.

*ELBÉLEL
(el-bélel) ösz. áth. Béllésre elhasznál. Átv. székely szólás szerént elpalástol, elcsinál vmit. (Kriza János).

*ELBÉLYEGEZ
(el-bélyegez) ösz. áth. 1) Valamit bélyeg által sajátjának kijelel. 2) Az elébbi bélyeg helyett más tulajdonos bélyegét üti valamire. Elbélyegezni a gulyából vásárlott tinókat.

*ELBÉNÚL
(el-bénúl) ösz. önh. Teljesen bénává lesz. V. ö. EL és BÉNÚL.

*ELBÉNULT
(el-bénult) ösz. mn. Aki egészen bénává lett. Elbénult nyomorék.

*ELBÉRĚL
(el-bérěl) ösz. áth. Valamit bizonyos bérért oda ad, oda enged. V. ö. BÉRĚL.

*ELBERETVÁL
(el-beretvál) ösz. áth. Beretvával elmetsz, tövig kiirt. Elberetválni a bajuszt, szakált.

*ELBERETVÁLÁS
(el-beretválás) ösz. fn. Szőrnek, hajnak beretvával elmetszése.

*ELBESZÉL
(el-beszél) ösz. áth. és önh. 1) Folyvást beszél, a nélkül, hogy megakadna. Szépen elbeszél magyarúl, francziául, németül. 2) Szépirodalmi s általános ért. valamely történeti vagy költött eseményt eléad.

*ELBESZÉLÉS
(el-beszélés) ösz. fn. 1) Általán, valamely történt dolognak eléadása. 2) Szépirodalmilag, költői elbeszélés, mely valamely érdekes életviszonyt költőileg fest teljes kifejléseig. l. BESZÉLY.

*ELBESZÉLŐ
(el-beszélő) ösz. mn. és fn. 1) Általán, valamely történetet eléadó; különösen 2) személy, ki valamely történetet, eseményt eléad, elmond. 3) Beszélyíró. V. ö. BESZÉLY.

*ELBETEGĚSĚDIK
(el-betegěsědik) ösz. k. Egészsége úgy megromladozik, hogy hova tovább több nyavalya éri.

*ELBETEGĚSKĚDIK
(el-betegěskědik) ösz. k. Hosszas ideig, tartósan beteg. Évről évre elbetegeskedik.

*ELBETEGŰL
(el-betegűl) ösz. önh. Tartós betegségbe esik, betegessé lesz.

*ELBICZĚG
(el-biczěg) ösz. önh. 1) Biczegve elmegy. 2) Tartósan folytonosan biczeg. Ha gyöngék is lábai, de ő azért elbiczeg. V. ö. BICZEG.

*ELBILLEN
(el-billen) ösz. önh. Úgy billen, hogy súlyegyenét vesztve azt többé vissza nem kapja. Elbillen a mérleg. l. EL és BILLEN.

*ELBILLENÉS
(el-billenés) ösz. fn. Állapot, illetőleg mozgás, midőn valami súlyegyenét vesztve félre billen.

*ELBÍR
(el-bír) ösz. áth. 1) Oly ereje van, mely valamely nagyobb terhet tartani, vinni elegendő. Elbír vállán egy zsák buzát. 2) Nagyobb bajt tűr, szenved, kiáll. Sok bajt elbír egy ember. V. ö. EL és BÍR.

*ELBIRÁS
(el-birás) ösz. fn. 1) Valamely nagyobb tehernek eltartása, elviselése. 2) Eltürés.

*ELBIRTOKLÁS
(el-birtoklás) ösz. fn. A birtokszerzésnek azon neme, midőn valaki az idegen jószágot, hosszasabb, a törvény által meghatározott időben meg nem zavart birás által egészen tulajdonává teszi. Az osztrák jog megkülönbözteti az elévülést az elbirtoklástól. E szerént (1451. §.) "Az elévülés valamely jognak, mely a törvény által meghatározott idő alatt nem gyakoroltatott, elvesztése." És (1452. §.) "Ha az elévült jog törvényes birtoklásnál fogva egyszersmind más valakire átruháztatik; akkor elbirtokolt jognak s a szerzés e módja elbirtoklásnak neveztetik."

*ELBIRTOKOL
(el-birtokol) ösz. áth. Valamely vagyont, jószágot, hosszasabb, a törvényben kiszabott idő lefolyása, például 30 év alatt gyakorolt birás által, egészen tulajdonává tesz. V. ö. ELBIRTOKLÁS.

*ELBIRTOKOLÁS
l. ELBIRTOKLÁS.

*ELBITANGOL
(el-bitangol) ösz. áth. Jószágot, pénzt bitangolva elveszteget, elprédál, elharácsol. V. ö. EL és BITANGOL. Az ősökről maradt örökséget elbitangolni.

*ELBITANGOLÁS
(el-bitangolás) ösz. fn. Jószágnak, pénznek bitangolás általi elvesztegetése, elpazarlása. V. ö. EL és BITANGOLÁS.

*ELBITOL
(el-bitol) ösz. áth. l. ELBITANGOL.

*ELBITOROL
(el-bitorol) ösz. áth. Bitorolva eltulajdonít, elvesz, elveszteget; l. BITOROL.

*ELBIZAKODÁS
(el-bizakodás) ösz. fn. Túlságos bizakodás, önerejének túlbecsülése. V. ö. EL és BIZAKODÁS.

*ELBIZAKODIK
(el-bizakodik) ösz. k. Túlságosan bizakodik; erejében, tehetségében fölötte bízván, másokat lenéz. V. ö. BIZAKODIK.

*ELBIZAKODOTT
(el-bizakodott) ösz. mn. l. ELBIZOTT.

*ELBÍZIK
(el-bízik) ösz. k. Rendszerént visszaható névmást és pedig tárgyesetben kiván maga mellé: elbízom magamat, elbízod magadat, elbízza magát stb. azaz: tulságosan bizom magamban, bizol magadban stb. Elbizza magát erejében, tudományában, eszében. V. ö. EL és BÍZIK.

*ELBIZOTT
(el-bizott) ösz. mn. Aki önmaga erejéről, eszéről, tulajdonságairól fölötte, túlságosan sokat tart; önmaga felől nagy véleményben levő; erején, tehetségén fölül merészkedő. Sok dicsérgetés által elbizott fiatal művész, író.

*ELBIZOTTSÁG
(el-bizottság) ösz. fn. Az önbecsülésnek fattyu kinövése, midőn valaki önerejét, tehetségét túlbecsüli, magáról szerfölött sokat tart; más tanácsát, eszét, erejét, a magáéhoz képest keveselli, kicsinyli.

*ELBOCSÁT
(el-bocsát) ösz. áth. 1) Elmenni enged, szabadon ereszt. Elbocsátani a kiszolgált katonákat. Elbocsátani kalitkából a madarat. 2) Elküld, kiad valakin. Elbocsátani szolgálatból a cselédeket. 3) Elhajt, elcsap. Rosz magaviseleteért elbocsátották az oskolából.

*ELBOCSÁTÁS
(el-bocsátás) ösz. fn. 1) Elmenni engedés, szabadon eresztés. 2) Elküldés. 3) Elhajtás, elcsapás. V. ö. ELBOCSÁT.

*ELBOCSÁTTATÁS
(el-bocsáttatás) ösz. fn. Azon állapot, midőn valakit elmenni engednek, eleresztenek; elküldenek; elhajtanak, elcsapnak. Elbocsáttatását kéri, várja. V. ö. ELBOCSÁT.

*ELBÓDÍT
(el-bódít) ösz. áth. Egészen bódulttá tesz, fejét elkábítja, öntudatlan állapotba helyez, elszédít, tévedésbe ejt, elámít. A nagy gőz, füst elbódította fejemet. Holmi légből kapkodott eszmékkel elbódítani a tapasztalatlan, a könnyen hivő ifjuságot. V. ö. BÓDÍT.

*ELBÓDÍTÁS
(el-bódítás) ösz. fn. Végrehajtott, sikeresített bódítás; elszédítés, tévedésbe ejtés. V. ö. BÓDÍTÁS.

*ELBÓDÚL
(el-bódúl) ösz. önh. 1) Feje elkábúl, elszédűl, öntudata megzavarodik. 2) Eltéved. V. ö. BÓDÚL.

*ELBÓDULÁS
(el-bódulás) ösz. fn. 1) Elkábulás, elszédülés. 2) Eltévedés. V. ö. BÓDULÁS.

*ELBOHÓSKODIK
(el-bohóskodik) ösz. k. Folytonosan, tartósan bohóskodik; bohóskodó szerepet űz, gyakorol. V. ö. EL és BOHÓSKODIK.

*ELBOLONDÍT
(el-bolondít) ösz. áth. Holmi hazugságokat mással elhitett, vagy ál igéretekkel mást kecsegtet, s a könnyen hivőt nevetség tárgyává teszi, vagy saját vétkes czéljára fölhasználja. Szemes, eszes embert nem lehet elbolondítani. Engem ugyan el nem bolondítasz.

*ELBOLONDÍTÁS
(el-bolondítás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit elbolondítnak. V. ö. ELBOLONDÍT.

*ELBOMLÁS
(el-bomlás) ösz. fn. Együvé tartozó, s öszveállott részeknek teljes eloszlása, egymástól szétválása. V. ö. EL és BOMLÁS.

*ELBOMLIK
(el-bomlik) ösz. k. Öszvetartozó, kapcsolatban levő részei szétválnak, egymástól elszakadnak. Elbomlik a befont haj.

*ELBONG
(el-bong) ösz. önh. Bongva elmegy, tovább halad. Elbonganak füleim mellett a darázsok.

*ELBONT
(el-bont) ösz. áth. Öszvekötött, együvé fűzött valaminek részeit egymástól elválasztja, szétfejti. Elbontani a házat. Elbontani az ágyat. V. ö. BONT.

*ELBONTÁS
(el-bontás) ösz. fn. Cselekvés, mely által elbontunk valamit. V. ö. ELBONT.

*ELBORÍT
(el-borít) ösz. áth. Valamit egész terjedelmében elföd, eltakar. Elborítja az árvíz a mezőket. Elborítja a vér az arczát. V. ö. EL és BORÍT.

*ELBORONÁL
(el-boronál) ösz. áth. Boronálva elvisz, tovább söpör, sodor, vontat. Elboronálni a gazt a szántott földről. V. ö. EL és BORONÁL.

*ELBOROZ
(el-boroz) 1) ösz. önh. Folyvást boroz, borivással eltölti az időt. Elborozni egész éjszaka. 2) ösz. áth. Borral beönt, elmocskol. Elborozni az asztalabroszt, a ruhát. V. ö. EL és BOROZ.

*ELBORSOL
(el-borsol) ösz. áth. Mértékfölött megborsol valamit. Elborsolni a levest, a borsos pogácsát. V. ö. EL és BORSOL.

*ELBORÚL
(el-borúl) ösz. önh. 1) Borúval egészen behuzódik, homályos alakot ölt. Elborúl az ég, a magas hegy. 2) Átv. ért. komor, sötét arczot mutat. V. ö. EL és BORÚL.

*ELBORZAD
(el-borzad) ösz. önh. Elfogja a borzadás; teljesen borzad. Elborzadt, midőn a nagy veszélyt látta. V. ö. EL és BORZAD.

*ELBORZADÁS
(el-borzadás) ösz. fn. Kedélyi állapot, midőn valakit a borzadás ellep.

*ELBOSZANKODIK
(el-boszankodik) ösz. k. Folytonosan, tartósan boszankodik. Naphosszat elboszonkodni holmi csekélységen. V. ö. EL és BOSZANKODIK.

*ELBOTLÁS
(el-botlás) ösz. fn. Botolva elesés, eldőlés.

*ELBOTLIK
(el-botlik) ösz. k. Botolva, megbotolva elesik, eldől. Sötétben elbotlani.

*ELBŐDŰL
(el-bődűl) ösz. önh. Hangját egészen megeresztve kezd bőgni. Elbődűl az ebektől lefülelt ökör.

*ELBOTORKÁL v. ELBOTORKÁZ
(el-botorkál v. ~botorkáz) ösz. önh. Botorkázva elmendegel, elhalad, járkál. Tapogatódzva, sötétben elbotorkál az utczákon. Alig lát, mégis elbotorkál a csapszékbe.

*ELBŐDÍT
(el-bődít) ösz. áth. Visszaható névmással: Elbődíti magát, am. elbődűl.

*ELBÖFFENT
(el-böffent) ösz. áth. Visszaható névmást tárgyesetben kiván maga mellé. Elböffentěm magamat, elböffentěd magadat, elböffenti magát. Egyszer egészen neki eresztett hangon böffen. V. ö. EL és BÖFFEN.

*ELBŐVÍT
(el-bővít) ösz. áth. Valamit túlságos mértékben bővít, bővé tesz. V. ö. EL és BŐVÍT.

*ELBŐVŰL
(el-bővűl) ösz. önh. Túlságosan bővűl, igen szétterjed, kitágúl. Viselésben elbővűl a lábbeli.

*ELBUCSUZÁS
(el-bucsuzás) ösz. fn. Elválás előtti és véghez vitt bucsuzás. Menyasszony elbucsuzása a szülői háztól. Érzékeny, fájdalmas elbucsuzás. V. ö. BUCSUZÁS.

*ELBUCSÚZIK
(el-bucsúzik) ösz. k. Menőfélben lévén végképen bucsut vesz, utolsó istenhozzádot mond. Elbucsúzott szüleitől, rokonaitól, barátitol. V. ö. BUCSÚZIK.

*ELBUCSUZTAT
(el-bucsuztat) ösz. mivelt. 1) Általán: valakinek elválása, elmenése alkalmával bucsúbeszédet tart. 2) A halottat kiénekeli, s nevében rokoninak, ismerőseinek stb. végbucsút mond. V. ö. BÚCSÚ, BÚCSÚBESZÉD, BÚCSÚZTAT.

*ELBÚG
(el-búg) ösz. önh. Búgva tölti el az időt, folytonosan búg; búgva megy, halad el. A szerelmes giliczék óraszámra elbúgnak. Elbúgott mellettem a csiga, (búgó). V. ö. EL és BÚG.

*ELBUJÁLKODIK
(el-bujálkodik) ösz. k. 1) Folytonosan, tartósan bujálkodik. 2) Egészen bujává lesz. Gyanus személyekkel vagy személyek között elbujálkodni. 3) Visszaható névméssal: bujálkodásban magát elerőtleníti. Elbujálkodta magát.

*ELBUJDOSÁS
(el-bujdosás) ösz. fn. Bujdosva messze távozás, elköltözés.

*ELBUJDOSIK
(el-bujdosik) ösz. k. Bujdosva eltávozik, elmegy, elköltözik. V. ö. BUJDOSIK.
"Ha a nap lenyugszik, ő is elbujdosik,
A szegény legénynek szíve szomorkodik.
Népd.

*ELBUJTAT
(el-bujtat) ösz. áth. Eszközli, alkalmat, helyet, módot nyújt valakinek, hogy elbujjék. Elbujtatni az űzőbe vett tolvajokat.

*ELBUKÁS
(el-bukás) ösz. fn. 1) Híg elemben, folyadékban elmerülés. 2) Elbotlás. 3) Átv. ért. tönkrejutás, adósságok miatt minden vagyonnak elvesztése; hivataltól, rangtól elesés. V. ö. BUKÁS.

*ELBUKIK
(el-bukik) ösz, k. 1) Híg elem, péld. víz alá merül. A kő elbukik a vízben. 2) Elbotlik. 3) Átv. ért. a kereskedő hitelét, a birtokos vagyonát, sok adósságai miatt elveszti. 4) Hivataltól, rangtól elesik.

*ELBUKTAT
(el-buktat) ösz. áth. 1) Híg elem alá egészen elmerít. 2) Elejt, elesni kényszerít. 3) Átv. ért. a kereskedőt hitelétől, a birtokost vagyonától megfosztja. 4) Rang, hivatal, becsület nélkülivé tesz.

*ELBULIKOL
(el-bulikol) ösz. önh. Folytonosan, tartósan bulikol. V. ö. EL és BULIKOL. A páros giliczék nyájasan elbulikolnak.

*ELBUSÚL
(el-busúl) ösz. önh. 1) Folyvást, tartósan búsúl. Magában elbúsúl egész nap. 2) Visszaható névmással: hosszas és nagy búsulásnak adja magát. Elbúsulom magam, elbúsúlod magad, elbúsulja magát. Ha elbúsúlja magát, nincs aki megvígasztalja. V. ö. BÚSÚL.

*ELBÚTAT
(el-bútat) ösz. áth. l. ELBÚJTAT.

*ELBUTÍT
(el-butít) ösz. áth. Folytonosan, és végképen butává tesz. Mértéktelen szeszes italokkal elbutította magát. V. ö. BUTÍT.

*ELBUTÚL
(el-butúl) ösz. önh. Végképen butává lesz, elméje eltompúl. V. ö. BUTUL, BUTA.

*ELBUVÁS
(el-buvás) ösz. fn. Elrejtődzés; olyan buvás, mely által valaki rejtve, titokban marad, vagy maradni akar.

*ELBUVIK
(el-buvik) ösz. k. Elrejtődzik; avégre, vagy úgy buvik, hogy meg ne találják. V. ö. EL és BUVIK.

*ELBÜDÖSÍT
(el-büdösít) ösz. áth. Büdös szagot terjeszt el valamiben, vagy valamin; bűzzel befertőzteti. Foghajmával, pézsmával elbüdösíteni a szobát.

*ELBÜSZKÍT
(el-büszkít) ösz. áth. Egészen bűszkévé tesz; valakiben a büszkeséget túlságosan föléleszti. V. ö. EL és BÜSZKE, BÜSZKESÉG.

*ELBÜSZKŰL
(el-büszkűl) ösz. önh. Mindig, hovatovább büszkébb lesz; egészen elbízza magát.

*ELBŰVÖL
(el-bűvöl) ösz. áth. 1) Valamely szépmű vagy müvészet által egészen meghat, elragad, mint valamely büvész. A jeles zenész, énekes elbűvöli a hallgatókat. 2) Bűvölés, titkos mesterség vagy ügyesség által elvesz, eltüntet. Elbűvölte ujjamról a gyürűt, vagy zsebemből az aranyakat.

*ELBŰVÖLÉS
(el-bűvölés) ösz. fn. 1) Müvészi hatás, meglepés, elragadás. 2) Bűvölés általi eltüntetés. V. ö. ELBŰVÖL.

*ELCSÁBÍT
(el-csábít) ösz. áth. Sikeresen, hathatósan csábít; valamely roszra reá bír, reá vesz; tiltott czélból magához vonz, akaratára hajlít. V. ö. CSÁBÍT. Elcsábítani a tapasztalatlan leányt, ifjút.

*ELCSÁBITÁS
(el-csábitás) ösz. fn. Sikerrel, hatással űzött csábitás; valakinek roszra, tiltott czélokra reá bírása, tévútra vezetése. V. ö. CSÁB, CSÁBITÁS.

*ELCSÁBUL
(el-csábúl) ösz. önh. A csábnak enged, rosz útra tér. V. ö. CSÁB.

*ELCSACSOG
(el-csacsog) ösz. önh. Csacsogva elbeszél, folyvást, tartósan csacsog. A kisdedek elcsacsognak dajkáikkal. Használtatik áthatólag is. Elcsacsogni a hallottakat és látottakat. V. ö. CSACSOG.

*ELCSAL
(el-csal) ösz. áth. 1) Csalva el hí. Elcsalni valakit a kocsmába, gyanús társaságba. 2) Csalva elvesz, megszerez. Elcsalta pajtásának pénzét. V. ö. CSAL.

*ELCSAP
(el-csap) ösz. áth. 1) Tulajdonkép, csapva, ütve, taszítva elűz, elhajt, eltávolít. Tenyerével elcsapni a legyet. 2) Elkerget. Elcsapni a rosz szolgát. Az idegen barmot elcsapni a csordából. 3) A teli mérűt elsimítja. Elcsapni a mérűt. 4) Átv. ért. Valamely étel, gyógyszer, vagy hűtés, elcsapja a hasat, azaz gyakori lágyszéket csinál. 5) Valami fölött hirtelen elterűl, általfut. Elcsap feje fölött a víz. V. ö. EL és CSAP.

*ELCSAPÁS
(el-csapás) ösz. fn. Elűzés, elkergetés, elhajtás. V. ö. ELCSAP.

*ELCSAPÁZ
(el-csapáz) ösz. önh. A vadászebről mondatik, midőn bizonyos tért, vadakat szaglászva, bejár.

*ELCSATAKOSODIK
(el-csatakosodik) ösz. k. Egészen csatakossá lesz, ellustosodik, elcsajtosodik. V. ö. CSATAKOS.

*ELCSATTAN
(el-csattan) ösz. önh. Egyszeri, de teljesen bevégzett csatt hangot ád. Elcsattan a fegyver. Elcsattant ajakán az első szerelmi csók. V. ö. EL és CSATTAN.

*ELCSATTANÁS
(el-csattanás) ösz. fn. Egyszeri, bevégzett csatt hangnak adása.

*ELCSATTANT
(el-csattant) ösz. áth. Valamit egyszer, de tökéletesen csattanni késztet. Elcsattantani a puskát. V. ö. EL és CSATTANT.

*ELCSAVAR
(el-csavar) ösz. áth. Félre csavar; úgy csavar, hogy helyéből elmozduljon. Átv. ért. valamit félre magyaráz, valaminek erőszakosan más értelmet ád, másfelé irányozza menetelét. Elcsavarni a beszédet. Elcsavarni a peres félnek ügyét. V. ö. EL és CSAVAR.

*ELCSAVARÁS
(el-csavarás) ösz. fn. Félre csavarás, mely által valami, rendes helyzetéből elmozdúl. Átv. ért. szándékos félreértés, félremagyarázás, a dolognak másfelé irányozása. V. ö. ELCSAVAR.

*ELCSAVARÍT
(el-csavarít) ösz. áth. Csavarás által rendes helyzetéből kimozdít. Elcsavarítani a csapot, az ablak kallantyúját. Elcsavarítani a szekérrudat. Átv. ért. azt teszi, hogy a beszédet vagy ügyet máskép értsék, más oldalról vegyék. V. ö. EL és CSAVARÍT.

*ELCSAVARODIK
(el-csavarodik) ösz. k. Egyenes, vagy szokott helyzetéből, irányából félre mozdúl, elkanyarúl. Elcsavarodik az út. V. ö. EL és CSAVARODIK.

*ELCSAVAROG
(el-csavarog) ösz. önh. Csavarogva jár kel, ide-oda, s tölti az időt. Reggeltől estig elcsavarog. Átv. ért. elcsavarogni az iskolát, a hivatali órákat, azaz csavarogva elmulasztani.

*ELCSAVART
(el-csavart) ösz. mn. Rendes helyzetéből, irányából erőszakosan elmozdított. Átv. ért. szándékosan félre értett, félre magyarázott, más irányra vezetett. Elcsavart szó, beszéd.

*ELCSEMEGÉZ
(el-csemegéz) ösz. áth. 1) Vagyont, különösen pénzt, holmi aprólékokra, csemegékre elveszteget, kicsinyenként elpazarol. 2) önh. Csemegézve eltölti az időt. Jó borocska mellett elcsemegéztünk.

*ELCSEN
(el-csen) ösz. áth. Holmi aprólékos dolgokat, amúgy könnyeden elcsíp, ellop. Amit ér, elcseni. Elcsenték a pipámat. V. ö. CSEN.

*ELCSENDESĚDÉS
(el-csendesědés) ösz. fn. Bevégzett csendesedés, midőn a nesz, zaj, lárma mindig alább alább szállva, végre egészen megszűnik. Éjjel a városi utczák elcsendesedése. A síró gyermek elcsendesedése. V. ö. EL és CSENDESEDÉS.

*ELCSENDESĚDIK
(el-csendesědik) ösz. k. A nesz, zaj, lárma, zörgés tökéletesen megszünik; egészen csendes állapotba helyezkedik. Elcsendesedik a szél zúgása, a hullámok csapkodása, a mennydörgés. Átv. ért. teljes nyugalomnak adja magát, megszűnik. Elcsendesednek az indulatok, a szív vágyai. V. ö. EL és CSENDESEDIK.

*ELCSENDESŰL
(el-csendesűl) ösz. önh. Egészen csendes, nyugalmas állapotba megyen által. V. ö. EL és CSENDES, CSENDESŰL.

*ELCSENDESÜLÉS
(el-csendesülés) ösz. fn. Zajból, lármából, mozgalomból teljes csendbe, hallgatásba, nyugalomba általmenés.

*ELCSENDESÍT
(el-csendesít) ösz. áth. 1) Neszt, zajt, lármát megszüntet, elhallgattat. 2) Mozgalmat elcsillapít. 3) Háborgót, indulatoskodót, péld. haragost, perlekedőt, sírót megnyugtat, megkérlel, engesztel. V. ö. EL és CSENDESIT.

*ELCSENDESITÉS
(el-csendesités) ösz. fn. Megszüntetése a zajnak. Elcsillapitása a mozgalomnak. Megkérlelés, engesztelés.

*ELCSĚNDŰL
(el-csěndűl) ösz. önh. 1) Elkezdi a csengést. Elcsendűl a füle. Elcsendűl a kis harang. 2) Csendűlve elvonúl.

*ELCSENÉS
(el-csenés) ösz. fn. Aprólékos jószágoknak elcsipése, ellopása. V. ö. CSENÉS.

*ELCSENEVÉSZ, ELCSENEVÉZ
(el-csenevész v. csenevéz) ösz. önh. Elsatnyúl, elhitványúl, eredeti fajának jeles tulajdonait elveszti, elfajzik. Mondjuk állatokról, emberekről és növényekről. V. ö. EL és CSENEVÉSZ.

*ELCSĚPĚG
(el-csěpěg) ösz. önh. Csepegve elhull, elfogy, elfoly. Lukas edényből elcsepeg a víz. V. ö. EL és CSEPEG.

*ELCSĚPĚGET
(el-csěpěget) ösz. áth. Csepegve elfolyat, több cseppet hullat. Elcsepegetni az olajat, zsírt.

*ELCSÉPEL
(el-csépel) ösz. áth. 1) Cséplővel valamely megérett növényből, gabonából a szemes magokat kiveri. Elcsépelni a rozsot, zabot, babot stb. 2) Önh. A csépelést elvégzi. Nálunk már elcsépeltek. 3) Átv. ért. valamely tárgyat addig emleget, annyiszor hord fel, hogy minden ujsági s egyéb érdeke megszünik. Elcsépelt dolog. V. ö. EL és CSÉPEL.

*ELCSÉPELT
(el-csépelt) ösz. mn. Aminek magvai csép által kivervék. Elcsépelt gabona, elcsépelt lendek, bab, borsó, lencse. Átv. ért. Sok emlegetés, használás által érdekét, ujdonságát vesztett valami. Elcsépelt szónoki czikornyák. Elcsépelt szerelmi versek. Elcsépelt szinpadi jelenetek, elménczkedések.

*ELCSĚPĚRĚG
(el-csěpěrěg) ösz. önh. Apró cseppekben lassan-lassan elfolydogál, elesdegel. V. ö. EL és CSĚPĚRĚG.

*ELCSĚPLĚSĚDIK
(el-csěplěsědik) ösz. k. 1) Mondjuk növényekről, midőn cseplesekké lesznek, azaz elbokrosodnak, elsürűsödnek, elharasztosodnak. 2) Térről, melyet sürű csepőték, bokrok lepnek el. Elcseplesedett az ugar, az erdő alyja.

*ELCSĚPPEN
(el-csěppen) ösz. önh. Valamely híg anyag cseppalakban elválik és leesik. Átv. ért. tréfás kifejezéssel: elesik. Jégre ment, és elcseppent. V. ö. CSĚPPEN.

*ELCSĚPPENT
(el-csěppent) ösz. áth. Valamely híg anyagot cseppalakban akarva vagy akaratlanul elejt. Elcsěppenti tollából a tintát. V. ö. CSĚPPENT.

*ELCSEREBERÉL
(el-csereberél) ösz. áth. Jószágot cserebere útján magáévá tesz. Használtatik, midőn többféle tárgyakról van szó, pl. elcsereberélni a pipákat, kártyákat. V. ö. CSEREBERE.

*ELCSERÉL
(el-cserél) ösz. áth. 1) Valamely tárgyat más hason értékü tárgyért oda ad. Elcserélni az új tajtpipát régivel. 2) Véletlenül, akarat ellen, vagy szándékosan másnak megegyezése vagy tudta nélkül, annak jószága helyett más hasonlót hagy. A ruhatárban elcserélni a kalapokat. V. ö. CSERÉL.

*ELCSERÉLÉS
(el-cserélés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit elcserélünk. l. ELCSERÉL.

*ELCSEREPĚSĚDIK
(el-cserepěsědik) ösz. k. Nagy mértékben, terjedelmesen cserepessé lesz, fölrepedez. Elcserepesedik nagy szárazságban a kövér agyagos föld. Némely lázas kórban, az ajakak elcserepesednek. V. ö. EL és CSEREPĚSĚDIK.

*ELCSETTEN
(el-csetten) ösz. önh. Puskáról, pisztolyról mondatik, midőn csetten, de el nem sül; máskép: csütörtököt ad. V. ö. CSETTEN.

*ELCSETTENT
(el-csettent) ösz. áth. A lőfegyvert úgy rántja meg, hogy csetten, de el nem sül. A töltetlen puskát elcsettenteni. V. ö. CSETTENT.

*ELCSEVĚG
(el-csevěg) ösz. önh. 1) Csevegve eltölti az időt. 2) Áth. Valamit elfecseg, ellocsog. Elcsevegni a hallott vagy látott dolgokat, a titkokat. V. ö. EL és CSEVEG.

*ELCSÍGAT
(el-csígat) ösz. áth. A lármázót, perlekedőt, haragost elcsendesíti, megnyugtatja, megkérleli. V. ö. EL és CSÍGAT.

*ELCSIGÁZ
(el-csigáz) ösz. áth. Csigázva elkínoz, elgyötör, elront. Elcsigázni sok munka és verés, koplaltatás által a barmot. V. ö. CSIGÁZ.

*ELCSIGÁZÁS
(el-csigázás) ösz. fn. Elkinzás, elgyötrés; nagy munka, verés, koplaltatás általi megrontás. V. ö. CSIGÁZÁS.

*ELCSIKAR
(el-csikar) ösz. át.h. Csikarva elvesz, elzsarol valakitől valamit. V. ö. CSIKAR.

*ELCSIKARÁS
(el-csikarás) ösz. fn. Más jószágának erőszakos, huzavona által elvevése, eltulajdonítása, elzsarolása.

*ELCSIKKAN
(el-csikkan) ösz. önh. Elcsuszik, elsikamlik, mint a csík.

*ELCSILLAPÍT
(el-csillapít) ösz. áth. Elintézi, hogy a zaj, lárma, háborgás, nyugtalanság megszünjön, s csend, nyugalom legyen. V. ö. EL és CSILLAPÍT.

*ELCSILLAPODIK
(el-csillapodik) ösz. k. A zaj, lárma, háborgás, szélvész, hullám stb. lassan-lassan, és végképen megszün. V. ö. EL és CSILLAPODIK.

*ELCSILLENT
(el-csillent) ösz. áth. lásd: ELCSEN. Dunán túl, némely vidékek tájszólása szerént: valamely kisebb tárgyat, péld. fület, ujjat, ágat elcsap, hirtelen levág.

*ELCSINÁL
(el-csinál) ösz. áth. 1) Elintéz, elrendez, elrakosgat, elhelyez. Hagyjátok csak rám, elcsinálok én mindent. V. ö. EL és CSINÁL. 2) Hogy valami nyilvánosságra ne jőjön, mesterséges rejtegetéssel eltakar, székelyesen: elbélel; néhutt elsusol, elsusogat.

*ELCSÍP
(el-csíp) ösz. áth. 1) Fogóval, vagy fogd gyanánt szolgáló valamely taggal megszorítva elszakaszt, elvesz valamit. 2) Fínom módon valamely kisebb jószágot elcsen, ellop. 3) Elfog valakit. Elcsípni a tolvajt.

*ELCSIPĚGET
(el-csipěget) ösz. áth. Csipegetve elszakaszt, elvesz, elcsen, ellop. A kis madár elcsipegeti a czukordarabot. A kis tolvaj elcsipegeti az apró pénzt. V. ö. EL és CSIPĚGET.

*ELCSIPKĚD
(el-csipkěd) ösz. áth. Apródonként és folytonosan csipve elszakgat valamit. Elcsipkedni a tésztát.

*ELCSIPTET
(el-csiptet) ösz. áth. Fogó, vagy más öszveszorító eszköz által valamit az egésztől elszakaszt. Kertészollóval a fattyuágakat elcsiptetni.

*ELCSIRIZĚL
(el-csirizěl) ösz. áth. Valamit csirizzel bekenve, mocskossá tesz. Elcsirizelni a ruhát.

*ELCSISZAMLIK
(el-csiszamlik) ösz. k. Csiszamolva elesik; sulyegyenét vesztve, helyéből, irányából elmozdúl, elcsúszik. Elcsiszamlott a jégen. V. ö. CSISZAMLIK.

*ELCSODÁLKOZIK
(el-csodálkozik) ösz. k. 1) Kitör rajta a csodálkozás. Elcsodálkozék, midőn véletlenül meglátott. 2) Hosszasan, tartósan csodálkozik. Az együgyü ember, ha valami különöst lát, óra számra elcsodálkozik rajta. V. ö. EL és CSODÁLKOZIK.

*ELCSONKÍT
(el-csonkít) ösz. áth. Valóságos csonkává tesz. V. ö. CSONKA.

*ELCSONKÍTÁS
(el-csonkítás) ösz. fn. Bevégzett, teljesített csonkítás. V. ö. CSONKÍTÁS.

*ELCSONKUL
(el-csonkúl) ösz. önh. Önmagában csonkára változik által.

*ELCSONTOSÚL
(el-csontosúl) ösz. önh. Izmossá, csontossá fejlődik ki. V. ö. CSONTOS.

*ELCSONTOSULÁS
(el-csontosulás) ösz. fn. Az állati test csontjainak szétterjedése, vastagodása.

*ELCSONTÚL
(el-csontúl) ösz. önh. Csonttá, vagy csontkeménynyé változik által. V. ö. CSONTÚL. Átv. ért. valamely eszme annyira megrögzik, hogy kiirtása szinte lehetetlenné válik.

*ELCSONTULÁS
(el-csontulás) ösz. fn. Csonttá vagy csontkeménynyé általváltozás. Átv. ért. valamely eszmének, előitéletnek, szokásnak megrögzése.

*ELCSORDÚL
(el-csordúl) ösz. önh. Önmagától el kezd csorogni. V. ö. CSORDUL, CSOROG.

*ELCSORGAT
(el-csorgat) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valamely híg test csorogva elfolyjon. A korsóból elcsorgatni a vizet. V. ö. CSORGAT.

*ELCSOROG
(el-csorog) ösz. önh. Csorogva elfoly. Elcsorog a csatornán az esővíz. V. ö. CSOROG.

*ELCSOSZOG
(el-csoszog) ösz. önh. Csoszogó léptekkel elmegy, eltávozik, eljárkál. Ha roszak is lábai, de lassan ide-oda elcsoszog. A lábadozó egyik teremből a másikba elcsoszog. V. ö. CSOSZOG.

*ELCSÖRGEDĚZ
(el-csörgeděz) ösz. önh. Csörgedezve elfoly. Mondják a kavicsokon futó kis patakokról. V. ö. CSÖRGEDĚZ.

*ELCSÖRGET
(el-csörget) ösz. áth. Csörgetve, csörgető eszközzel elűz, elhajt, elkerget, elijeszt. Elcsörgetni a seregélyeket a szőlőből. V. ö. CSÖRGET.

*ELCSÖRÖG
(el-csörög) ösz. önh. 1) Folytonosan, tartósan csörög. 2) Csörögve megy el, elhalad. Elcsörögnek házunk előtt a szánkázók. V. ö. EL és CSÖRÖG.

*ELCSÖRTET
(el-csörtet) ösz. önh. Csörtetve elmegy, általhalad. Elcsörtettek a vadászok előtt a szarvasok. V. ö. EL és CSÖRTET.

*ELCSÖTLIK
(el-csötlik) ösz. k. Csötölve, botolva félre, vagy orrára bukik. Elcsötlik a köves úton a rosz ló. V. ö. EL és CSÖTLIK.

*ELCSUCSÚL
(el-csucsúl) ösz. önh. Elszunyad, elalszik. 'Csucsúlni, mondják különösen az elalvó kisdedekről. Csucsulj, csucsulj kis angyalom. Bölcsődal.

*ELCSUCSULTAT
(el-csucsultat) ösz. áth. A kisdedet elaltatja, fecsegés, dalolgatás, ringatás által.

*ELCSUFÍT
(el-csufít) ösz. áth. Csúffá változtat által, egészen csúffá tesz, elidomtalanít. A himlő elcsufítja az arczot. V. ö. EL és CSUFÍT.

*ELCSUFÍTÁS
(el-csufítás) ösz. fn. Csúffá változtatás, elidomtalanítás.

*ELCSUFÍTOTT
(el-csufított) ösz. mn. Elidomtalanított, rendes, szabályos, arányos alakjából kivetkőztetett. Himlő által elcsufított arcz.

*ELCSUK
(el-csuk) ösz. áth. 1) Valamit úgy becsuk, hogy hozzá ne lehessen férni. Elcsukni a pénzt a cseléd elől. A torkos gyermekek elől elcsukni a czukrot, csemegéket. 2) Úgy becsuk valakit vagy valamit, hogy ki ne mehessen. Elcsukni a csintalan gyereket. V. ö. EL és CSUK.

*ELCSUKÁS
(el-csukás) ösz. fn. Zár által valaminek vagy valakinek elrejtése, vagy a kimenéstől eltiltása, megakadályozása.

*ELCSUKLIK
(el-csuklik) ösz. k. Félre, roszul csuklik. Elcsuklik a fanyelü bicsak. V. ö. CSUKLIK.

*ELCSÚNYÍT
(el-csúnyít) ösz. áth. Szenny, mocsok, piszok által csúnyává tesz. Elcsúnyítani a szobát, ágyat. Különösen saját ganéjával bemocskít. V. ö. CSÚNYA.

*ELCSUPASZODIK
(el-csupaszodik) ösz. k. Folytonosan csupaszodik, s lassan-lassan egészen csupaszszá lesz. V. ö. CSUPASZ, CSUPASZODIK.

*ELCSÚSZ
(el-csúsz) ösz. önh. Önként, önerejéből bizonyos távolságra csúsz. Elcsúsz a jégen öt hat ölnyire. V. ö. CSÚSZ.

*ELCSUSZIK
(el-csuszik) ösz. k. Akaratlanul, véletlenül elsikamlik, megsikamolva elesik. A síkos úton a patkólatlan ló elcsuszik. Elcsuszott a sima padolaton.

*ELCSUSZAMODIK
(el-csuszamodik) ösz. k. Csuszamodva, azaz, hosszasabban csúszva előre, hátra vagy oldalt esik. A dombról lefelé menve elcsuszamodni.

*ELCSUSZKÁL
(el-csuszkál) ösz. önh. 1) Tartósan, folytonosan csuszkál. Reggeltől délig elcsuszkál. 2) Bizonyos határig csuszkálva elhalad. Elcsuszkál a szomszéd faluig. V. ö. EL és CSUSZKÁL.

*ELCSÜGGED
(el-csügged) ösz. önh. Elveszti reményét, kedvét, bátorságát, erejét, kitartássá. Elcsüggedni a viszontagságok alatt. Elcsüggedni a munkában. V. ö. CSÜGGED.

*ELCSÜGGEDÉS
(el-csüggedés) ösz. fn. Reménynek, bátorságnak elvesztése. V. ö. EL és CSÜGGEDÉS.

*ELCSÜGGESZT
(el-csüggeszt) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki elcsüggedjen.

*ELCSÜNIK
(el-csünik) ösz. k. Munkában, vállalatban ellankad, elfárad, alább hagy; növésben megakad, elsatnyúl.

*ELCZAMMOG
(el-czammog) ösz. önh. Czammogva, azaz, lomha, lassu, meggörbedt testtel mozogva elmegy, elhalad.

*ELCZÉGÉRĚSĚDIK
(el-czégérěsědik) ösz. k. Rosz híre, neve, mindenfelé elterjed, közbeszéddé válik. V. ö. EL és CZÉGÉRĚSĚDIK.

*ELCZÉGÉRĚSĚDĚTT
(el-czégérěsědětt) ösz. mn. Kinek rosz híre neve mindenfelé elterjedt, közbeszéddé vált. Elczégéresedett tolvaj, gazember.

*ELCZEPEL
(el-czepel) ösz. áth. Czepelve elvisz. Elczepelni a hátán a bugyrot. V. ö. EL és CZEPEL.

*ELCZIBERTĚSĚDIK
(el-czibertěsědik) ösz. k. Hovatovább jobban és jobban sántikálni kezd. V. ö. CZIBERTĚS.

*ELCZIGÁNYKODIK
(el-czigánykodik) ösz. k. 1) Czigány természetüvé válik. 2) Áthatólag: valamit czigány módjára elcsal. Elczigánykodta pénzemet.

*ELCZINCZOG
(el-czinczog) ösz. önh. 1) Rosz hegedüről vagy hegedüsről mondatik, midőn folytonosan fülsértő hamis hangokat ad. Órákig elczinczog a hegedűn. 2) Hegedűn valamit roszúl eljátszik. Elczinczogta a nagyidai nótát. V. ö. EL és CZINCZOG.

*ELCZIPEL
(el-czipel) ösz. áth. l. ELCZEPEL.

*ELCZIVAKODIK
(el-czivakodik) ösz. k. Folyvást, tartósan czivakodik. V. ö. EL és CZIVAKODIK.

*ELCZONDORLIK
(el-czondorlik) ösz. k. Czondrákra, rongyokra szakadoz, elrongyollik. Elczondorlott minden gúnyája.

*ELCZONDORLOTT
(el-czondorlott) ösz. mn. Elrongyosodott, elromladozott. Elczondorlott köpönyeg, szűr, koldús; elczondorlott nádtető. Székely szó.

*ELCZONDOROL
(el-czondorol) ösz. áth. Elrongyol, elszakgat, elrongál. Mondják leginkább a ruhaneműekről. Elczondorolni a zekét, harisnyát. Székely szó.

*ELCZÖVEKĚL
(el-czövekěl) ösz. áth. Czövekekkel elkerít, elzár. Elczövekelni a rétet a kocsizók elől.

*ELCZUDARODIK
(el-czudarodik) ösz. k. Czudar erkölcsüvé változik. V. ö. CZUDAR.

*ELDACZOL
(el-daczol) ösz. áth. 1) Valamit daczczal elvesz, eszközöl, eltagad. 2) Önh. Tartósan, folytonosan daczol. V. ö. EL és DACZOL.

*ELDADOG
(el-dadog) ösz. önh. 1) Dadogva elbeszélget. Eldadog a beszélni kezdő gyermek. 2) Tárgyeseti viszonynévvel am. dadogva elmond valamit. Mondókáját alig birta eldadogni.

*ELDAGASZT
(el-dagaszt) ösz. áth. A dagasztást elvégzi. Már eldagasztott, csak kelnie kell a kovásznak. V. ö. EL és DAGASZT.

*ELDALL
(el-dall) ösz. áth. Valamely hangmüvet dalolva előad. Eldallani a legújabb népdalt.

*ELDALOL
(el-dalol) ösz. áth. l. ELDALL.

*ELDARABOL
(el-darabol) ösz. áth. Darabokra elszakgat, elvagdal, elmetél, elhasogat. Eldarabolni a kenyeret, sajtot, sültet. Fát, végposztót eldarabolni.

*ELDARABOLÁS
(el-darabolás) ösz. fn. Darabokra elszakgatás, eltörés, elvágás, elhasogatás, elmetélés, elosztás.

*ELDARÁL
(el-darál) ösz. önh. és áth. 1) A darálást, mint őrlést elvégzi. 2) Átv. ért. folytonosan elfecseg, eltrécsel. 3) Hebehurgyán, szaporán elmond valamit. Eldarálni a betanult beszédet, leczkét.

*ELDARÁLÁS
(el-darálás) ösz. fn. 1) A darára őrlésnek elvégzése. 2) Beszédnek, mondókának elszaporázása.

*ELDERMED
(el-dermed) ösz. önh. Megmerevedik, hajthatlanná lesz, pl. a nagy hideg, ijedés, bámulás miatt. Minden tagjai eldermedtek. V. ö. DERMED.

*ELDERMEDÉS
(el-dermedés) ösz. fn. Állapot, midőn valaki a nagy hideg, ijedség, bámulat vagy nyavalya által megmerevedik, tagjai hajthatatlanokká lesznek.

*ELDESZKÁZ
(el-deszkáz) ösz. áth. Deszkákkal elzár, elkerít. Eldeszkázni a szomszédok felől a kerlet. V. ö. EL és DESZKÁZ.

*ELDESZKÁZÁS
(el-deszkázás) ösz. fn. Cselekvés, midőn bizonyos tért, helyet, határt eldeszkáznak. V. ö. ELDESZKÁZ.

*ELDICSÉR
(el-dicsér) ösz. áth. Dicséretekkel elhalmoz, tetéz; igen dicsér. Fűnek fának eldicsérni valamit vagy valakit. Nagyon eldicsérték.

*ELDIRIBĚL
(el-diriběl) ösz. áth. Apró darabokra szakgat, tördel, vagdal stb. valami egészet.

*ELDISZNÓSÍT
(el-disznósít) ösz. áth. Elmocskol, elszennyez, elrutít, különösen sárral, ganéjjal beken, bepiszkol.

*ELDISZNÓZ
(el-disznóz) ösz. áth. Valamit reá cseppentett vagy csepegetett tintafoltokkal elmocskít. Eldisznózni irás közben a papírost.

*ELDISZTELENÍT
(el-disztelenít) ösz. áth. Azt eszközli, hogy disztelenné legyen; valaminek diszét elveszi. V. ö. DISZ, DISZTELEN.

*ELDOB
(el-dob) ösz. áth. Magától tova, messze, odább dob. Eldobni a lapdát. Eldobni a rohadt almákat, a törölt pipát. V. ö. DOB.

*ELDOBÁL
(el-dobál) ösz. áth. Több valamit egymás után eldob, elhajigál. V. ö. DOBÁL.

*ELDOBOL
(el-dobol) ösz. 1) áth. Dobbal v. dobolva eltávoztat, elmenni késztet. A fegyvergyakorló katonákat egyik ponttól a másikig eldobolni. 2) Dobszóval elad. Eldobolták mindenét. 3) önh. A dobolást elvégzi. Eldobolták a takarodót. V. ö. EL és DOBOL.

*ELDOHÁNYOZ
(el-dohányoz) ösz. áth. 1) Bizonyos dohányt elszí. Eldohányozza a kapadohányt is. 2) Dohányszivásra elkölt, elveszteget. Fél napi bérét eldohányozza. 3) Dohányozással tölt, eltölt. Eldohányozza idejét, a napot.

*ELDOHOSODIK
(el-dohosodik) ösz. k. Lassan lassan dohossá változik által. Eldohosodik a nedves helyen tartott gabona. V. ö. EL és DOHOSODIK.

*ELDOHOSÚL
(el-dohosúl) ösz. önh. l. ELDOHOSODIK.

*ELDOMBÉROZ
(el-dombéroz) ösz. áth. Dombérozva elkölt, elpazarol, elveszteget. Eldombérozni minden vagyonát. V. ö. EL, (2) és DOMBÉROZ.

*ELDONG
(el-dong) ösz. önh. Dongva elhalad, odább repül. Eldongottak füleim mellett a darázsok. Áthatólag: dongó, tompa hangon elmond, elbeszél valamit.

*ELDOROSZOL
(el-doroszol) ösz. áth. Doroszlóval elnyes. Füvet, gyepet csak felületesen irt ki, a földnek csak legtetejét vakarja fel. V. ö. EL és DOROSZOL.

*ELDÖCZÖG
(el-döczög) ösz. önh. Döczögve, ide-oda dőledezve, lassan elhalad, elmegy. Alig birtunk eldöczögni a göröngyös úton. V. ö. DÖCZÖG.

*ELDŐD
(el-dőd vagy el-déd, azaz első déd, t. i. valamely népnek, nemzetnek, nemzetségnek törzsök-apja. l. DÉD), fn. tt. eldőd-öt. Tágasabb ért. eldődök a népnek, nemzetnek, nemzettségnek első korban élt ősei. Dicső eldődeink, kik e hazát szerezték. Legtágasabb ért. régiek, hajdaniak.

*ELDŐDI
(el-dőd-i) mn. tt. eldődi-t, tb. -ek. Első időbeli, régi, hajdani, eredeti. Eldődi anyaszentegyház. Eldődi szent atyák. Eldődi szokások, törvények.

*ELDÖF
(el-döf) ösz. áth. Döfve, azaz hegyes eszközzel eltaszít, eltávolít magától valamit. Csáklyával eldöfni a ladiknak uszó tuskót. V. ö. DÖF.

*ELDÖGLÉS
(el-döglés) ösz. fn. Az állatnak valamely nyavalya által elesése, élni megszünése.

*ELDÖGLIK
(el-döglik) ösz. k. Dög által, dögnyavalyában elvész. Vértályogban, százrétü paczalvészben eldöglöttek az ökrök, tehenek. Minden juha eldöglött. V. ö. DÖGLIK.

*ELDÖGÖNYÖZ
(el-dögönyöz) ösz. áth. Elpufogat, hátbaütésekkel elhajt, elűz, dögönyözve elkerget. V. ö. EL, (2) és DÖGÖNYÖZ.

*ELDÖGÖSÍT
(el-dögösít) ösz. áth. Barmok között a dögnyavalyát, a ragályt elterjeszti. Eldögösíteni az egész csordát, a falu gulyáját.

*ELDÖGOSÖDIK
(el-dögösödik) ösz. k. 1) Lassan-lassan elterjed, elharapódzik, elragad közte a dögnyavalya. A vidék szarvasmarhája eldögösödik. 2) Némely tájszólás szerént: elbetegesedik, elnyomorodik, elgöthösödik. Aljas kifejezés.

*ELDÖGÖSŰL
(el-dögösűl) ösz. önh. Önmagából kifejlett dögben sínlik. A nagyon csigázott s roszul tartott barom eldögösűl.

*ELDŐL
(el-dől) ösz. önh. Sulyegyenét egészen elvesztve leomlik, felfordúl. Eldől a vízmosta ház. Eldől az árokba ragadott kocsi. Átv. és törvénykezési ért. valamely ügy biróilag bevégeztetik. Ma fog eldőlni, megnyerem-e a pert vagy nem.

*ELDÖNT
(el-dönt) ösz. áth. 1) Sulyegyenben álló vagy mozduló testet leomlani, felfordulni, elesni kénytelenít. Eldönti a szél a sátort. Valakit lábáról eldönteni. 2) Átv. ért. valamit bíróilag az ügy érdemében határoz, végez. Ez dönti el a dolgot. A törvényszék ma dönti el az ügyet.

*ELDÖNTÉS
(el-döntés) ösz. fn. 1) Felfordítás, leomlasztás. 2) Véghatározat, a dolognak, ügynek végképeni bevégzése, érdemleges határozatban kimondott mibenléte.

*ELDÖNTETLEN
(el-döntetlen) ösz. mn. Átv. Amiben bíróilag itéletet nem hoztak; ami végképen elhatározva nincs. Eldöntetlen peres ügy. Határozóilag am. eldöntetlenül. Eldöntetlen maradt vitakérdés.

*ELDÖNTŐ
(el-döntő) ösz. mn. Ami valamely dolgot, ügyet elhatároz, annak egészen új irányt ad; mitől a dolognak, ügynek leendö állapota függ. Eldöntő ütközet. Törvénykezési nyelven az ügy érdemében bíróilag kimondott. Eldöntő végzés vagy itélet.

*ELDÖNTŐLEG
(el-döntőleg) ösz. ih. Határozólag, végképen, valamely ügyet, dolgot bezárólag. Eldöntőleg mondani itéletet.

*ELDÖRGÖL
(el-dörgöl) ösz. áth. 1) Dörgölve szétterjeszt, szétnyomkod. A kenőcsöt eldörgölni a testen, seben. Eldörgölni a sártapaszt a falon. 2) Dörgölve elkoptat. A hajókötelek eldörgölik a partok föleit. A hámkötél eldörgöli a ló szőrét. V. ö. EL és DÖRGÖL.

*ELDÖRGÖLŐDIK
(el-dörgölődik) ösz. belsz. Dörgölődve elkopik, elvásik. Hosszas forgásban és surlódásban, a malomkő is eldörgölődik. V. ö. DÖRGÖLŐDIK.

*ELDÖRÖG
(el-dörög) ösz. önh. Dörögve elhangzik. Eldörgöttek a mennykövek fejeink fölött. Áthatólag: dörögve elmond valamit. Eldörögte a rettenetes halálszót. V. ö. DÖRÖG.

*ELDÖRZSÖL
(el-dörzsöl) ösz. áth. Dörzsölve apró részekre tör, vagy szétnyomkod, szétterjeszt. Eldörzsölni a kenyér bélét. V. ö. EL és DÖRZSÖL.

*ELDÖRZSÖLŐDIK
(el-dörzsölődik) ösz. belsz. Dörzsölődve elkopik, elvásik, elmállik, szétoszlik, foszlik. V. ö. DÖRZSÖLŐDIK.

*ELDŐZSÖL
(el-dőzsöl) ösz. önh. és áth. 1) Hosszasan, folytatólag dőzsöl. Egész nap és éjjel eldőzsölni. 2) Dőzsölve eltölt (időt), elpazarol, elveszteget. Ifjuságát eldőzsölni, a napot eldőzsölni. Vagyonát, pénzét eldőzsölni. V. ö. EL, (2) és DŐZSÖL.

*ELDRÁGÍT
(el-drágít) ösz. áth. Valaminek árát, becsét túlságosan fölemeli, fölrugtatja. V. ö. EL és DRÁGÍT.

*ELDRÁGUL
(el-drágúl) ösz. önh. Ára, becse valaminek tulságosan fölszáll, nevelkedik.

*ELDÚDOL
(el-dúdol) ösz. önh. és áth. 1) Folytonosan dúdol. Jó kedvében óra számra eldúdol. 2) Valamit dúdolva elmond. Eldúdolni az utczai dalokat. V. ö. EL, (2) és DÚDOL.

*ELDUG
(el-dug) ösz. áth. Dugva elrejt, eltesz, eltitkol valamit. Eldugni a lopott pénzt, jószágot. Dugd el, hogy meg ne lássák. V. ö. DUG.

*ELDUGDOS
(el-dugdos) ösz. gyak. áth. Többfélét egymás után eldug, elrejt; több helyre eldug holmit.

*ELDÚL
(el-dúl) ösz. áth. Dúlva, ragadozva elvesz, elrabol, elzsákmányol valamit. Az ellenség eldúlta pénzünket, barmainkat, gabonánkat.

*ELDURRAN
(el-durran) ösz. önh. Durr hangot adva elsül, elhangzik, elpattan. Eldurrantak az álgyúk. Eldurrant a lőporral fölvetett szikla.

*ELDURRANT
(el-durrant) ösz. áth. Valamit durranni, durranva elhangzani késztet. Eldurrantani az álgyúkat, béresostorokat. Köznépi tréfás kifejezésben: eldurrantotta magát, azaz durva, vastag hangú szelet bocsátott.

*ELDURROG
(el-durrog) ösz. önh. Többszörös durr hanggal elhangzik. Az innepélyen száz egy álgyulövés durrogott el.

*ELDURROGAT, ELDURROGTAT
(el-durrogat v. -durrogtat) ösz. áth. Egy vagy több eszközt, löfegyvert többszörözött durranás által elhangoztat. Eldurrogatni a bástyákra fölállított ágyukat.

*ELDURVAD
(el-durvad) ösz. önh. Szokottabban l. ELDURVÚL.

*ELDURVÍT
(el-durvít) ösz. áth. Durva természetüvé változtat által; elvadít. V. ö. DURVA.

*ELDURVUL
(el-durvúl) ösz. önh. Durva természetet ölt; elvadúl, erkölcsei nyersekké lesznek.

*ELDÚSODIK
(el-dúsodik) ösz. k. Hova tovább dúsabb, azaz gazdagabb lesz. V. ö. DÚS, mn.

*ELDÜHÖDIK
(el-dühödik) ösz. k. Dühödve elmegy. Dühét kifúja, kizúgja.

*ELDÜHÖSÖDIK
(el-dühösödik) ösz. k. Dühös állapota, természete, indulata mindinkább nevelkedik. V. ö. EL és DÜHÖSÖDIK.

*ELDÜHÖSÍT
(el-dühösít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valamely ember, vagy más állat egészen vagy folytonosan dühös legyen. A dühféle nyavalyát ragályképen tovább terjeszti. Egy dühös eb többet eldühösít. V. ö. DÜHÖS.

*ELDÜHŰL
(el-dühűl) ösz. önh. Merő dühhé változik által, folytonosan dühöngö állapotba esik.

*ELÉ (1)
(el-é) névutó. Valamivel vagy valakivel szemben és egyszersmind közelebbi viszonyban. Megfelel e kérdésre: hová? s ellene tétetik a megé, mögé névutónak, péld. Ajtó elé és ajtó mögé. Ház elé és ház mögé. Sáncz elé állani, sáncz mögé bujni. Szekér elé fogni (szekér mögé kötni). Jelenti tehát valamely tárgynak, helynek homlokrészét, s ellentétetik a hátsó résznek vagy oldalnak. Személyragozva: elém, eléd, elé v. eléje, elénk, elétěk, eléjěk, v. eléjök, néha be (azaz ve mint ho-va) képzővel toldva: elémbe, elédbe, elébe v. elejébe v. eleibe v. elibe, elénkbe, elétekbe, eléjökbe. De elibe (vagyis inkább elib-) szintén ragoztatik úgy, hogy a személyrag utoljára jön: elib-em, elib-ed, elib-e, elib-ünk, elib-etek, elib-ök vagy elejb-em, elejb-ed stb.
Különbözik elő, és személyragozva előmbe, elődbe stb. V. ö.
Az elé képzője é mutató jelentésű, vastaghangon á, mint ezekben: al-á, ho-v-á, föl-é, köz-é, bel-é, mög-é, fel-é, s régi nyelvemlékeinkben Pest-é (= Pestre) Győr-é (= Győrbe).

*ELÉ (2)
(l. fönebb) helyhatározó. El ide vagy oda. Ellene tétetik a félre, (hátra) határozóknak. Állj elé, lépj elé, nyomulj elé; ellentétek: állj félre, lépj hátra, nyomulj félre. Bővebb jelentése: egyik, kivált rejtettebb, távolabb helyről másik közelebbire, kitünőbbre, nyilványosságra, szem elébe; és tova. Elé, elé vitézek. Elé avval a szekérrel. Kotty elé szilvalé, téged borsolnak meg. (Km). Közönségesen ez is öszvezavartatik az elő szóval, melynek jelentése: helyi, időbeli, rangi s egyéb fokozatban fölötte állva, menve stb. V. ö. ELŐ.

*ELÉ (3)
(l. fönebb) igekötö. Értelme épen az, mi a helyhatározóé. A mondatban az igekötők általános szabályát követi, azaz hol az ige előtt áll közvetlenül, hol elszakad tőle, amint a hangsuly vagy rajta van vagy nincs, pl. Eléállottak a vitézek, de a gyávák nem állottak elé. Itt is különbözik elő, pl. eléjön és előmegyen szók első részében is egészen más az értelem. Így: elérohan és előrohan, elétör és előtör különböző jelentésüek.

*ELÉAD, ELÉADÁS
ELÉADÓ stb.l. ELŐAD, ELŐADÁS, ELŐADÓ; ámbár az elsőbbek szabályszerűbbek (l. ELÉ és ELŐ) s ajánlatosbak, de még eddig a szokás e szóknál is inkább az utóbbiak mellett van.

*ELÉÁLLAT, ELÉÁLLATÁS
Régies szók, l. ELÉÁLLÍT, ELÉÁLLÍTÁS.

*ELÉÁLLÍT
(elé-állít) ösz. áth. 1) Szem elébe állít, eléhoz, létesít. Eléállítani az ujonczokat. Eléállítani valamely művet. 2) Első helyre állít; itt jobban: előállít.

*ELÉÁLLITÁS
(elé-állitás) ösz. fn. 1) Eléhozás, létesités. 2) Első helyre állitás. Bizonyos vitézeknek a csatarendben elé- vagy előállitása. V. ö. ELÉ (2, 3) és ÁLLÍT.

*ELÉBB
(el-ébb) ih. Az elé szónak második foka. Felső fokon: legelébb, mentől elébb, leges legelébb. 1) Helyre, sorozatra nézve jobban szem elé. Állj elébb! Ülj elébb! Ellentéte: hátrább. 2) Tovább, különösen ez öszvetételekben: elébbad, elébbáll, elébblábal. 3) Időre vonatkozva am. hamarabb. Miért nem jöttél elébb? Én azt elébb tudtam. Legelébb ő hallotta az új hírt. Ellentéte: utóbb. Innen ez ikerítés: elébb-utóbb = vagy elébb vagy utóbb. 3) Inkább. Elébb meghalok, hogysem azt tegyem. E két utóbbi értelemben helyesebb előbb.

*ELÉBBAD
(elébb-ad) ösz, áth. Tovaad. Különösen on en-vel ragozott névszóval viszonyban: túladni valamin vagy valakin.
"Ne gondolkodj semmit azon,
Elébbadtam az uramon."
Népdal.

*ELÉBBÁLL
(elébb-áll) ösz. k. Tovább, távolabb áll; elkotródik, eltakarodik. Megérezvén a kolbászbűzt, elébbállott ő kelme. Km.
"Házatoknál měg is hálnék,
Hónap osztán elébb állnék."
Székely népköltési gyüjtemény. Krizától.

*ELEBBED
(el-ebbed) ösz. önh. Élnek ez igével a székelyek 1) midőn az útról azt akarják mondani, hogy a sok eső miatt, vagy a fagy fölengedése után igen elromlik, mintegy felevödik; 2) Eleved helyett.

*ELÉBBENI
(el-é-bb-en-i) mn. l. ELŐBBENI.

*ELÉBBI
(el-é-bb-i) mn. Elé, közelebb levő. Elébbi hely. Különbözik: előbbi.

*ELÉBBJÁR
(elébb jár) ösz. önh. A rendes, kiszabott időnél korábban megy. Mondatik különösen az óráról, midőn siet. Jobban: előbbjár.

*ELÉBBLÁBAL
(elébb-labal) l. ELÉBBÁLL. Tréfásan: elěblábal, l. ezt.

*ELÉBBVALÓ
(elébb-való) ösz. mn. Felső foka: legelébb való, tulsó: leges legelébbvaló. 1) A többi rokonnemüeknél előkelőbb, a többi közől kitünő, nagyobb rangu, hivatalu. Az alispán elébbvaló, mint a főbiró, s ez elébbvaló, mint az eskütt. 2) Szükségesebb, hasznosabb. A munka elébbvaló, mint a játék. Jobban: előbbvaló.

*ELÉBE
(el-é-be v. el-é-ve) ih. és névutó, mely a harmadik személyre vonatkozik. Elébe adni a dolog mivoltát. Elébe szabni a munkát. Biró elébe terjeszteni az ügyet. A vendégnek elébe menni vagy elébe menni a vendégnek. Értelmére nézve am. eléje. Személyragokkal viszonyítását l. ELÉ (1) alatt.

*ELEBELI
e helyett: előbeli vagy maiasan előbbeni, a Debreczeni Legendáskönyben: "De miért tudják vala az elebeli dolgát."

*ELĚBLÁBAL
(el-ěb-lábal) ösz. önh. Tréfás népnyelven am. elkotródik, megrivasztott eb gyanánt eltakarodik, mintegy eblábon elhordja magát. Szokottabban elébblábal.

*ELÉBOCSÁT
(elé-bocsát) ösz. áth. 1) Elébe ereszt, és ez az igazi értelme. V. ö. ELÉ. 2) Megengedi, hogy előre menjen; előre ereszt, előre küld, valamit előszó gyanánt mindenek előtt említ. Elébocsátani a vendéget; elébocsátani a legközelebbi helyre a szolgát. Mielőtt szólanék a dologhoz, elé kell bocsátanom. Az utóbbi értelemben szabályosabb: elő- v. előrebocsát.

*ELÉBOTOG
(elé-botog) ösz. önh. A székely 'botog' am. dologtalanul jár, mintegy botorkál elé s hátra. Tehát: elébotog = elébotorkál.

*ELÉBUVIK
(elé-buvik) ösz. k. Rejtekhelyéből kijő, s eléáll. A ragadozó állatok éjjel elébúnak rejtekeikből. Az üldözők eltávozta után ismét elébújtak a szökevények.

*ELECS
(el-ecs) fn. tt. elecs-ět. Vízárkokban, és mocsárokban tenyésző növény, melynek rostos gyökerei mélyen elágaznak az iszapban, levelei pedig a víz szinén uszkálnak. (Butomus).

*ELÉCSAL
(elé-csal) ösz. fn. Valakit vagy valamit csalogatás által rejtekhelyéből maga elé hí.

*ELECSKE
falu Nyitra megyében; helyr. Elecské-n, ~re, ~ről.

*ELÉCSÚSZ
(elé-csúsz) ösz. önh. Önerejéből csúszva közelebb jön. Bizonyos időben elécsúsznak a tengeri tekenősök.

*ELÉCSUSZÁS
(elé-csuszás) ösz. fn. 1) A csúsz igétől származva am. önakaratából csúszva eléjövés. 2) A csúszik igétől am. külsö erő által okozott, akaratlan elésikamlás.

*ELÉCSÚSZIK
(elé-csúszik) ösz. k. Külső erőnél fogva csusztatva jön szem elé. A vontatott gerenda vagy tolt gabona elécsúszik. A lejtős kocsiülés vánkosa elécsúszik.

*ELECZETĚSĚDIK
(el-eczetěsědik) ösz. k. Lassan-lassan eczetes izűvé változik által. V. ö. EL és ECZETĚSĚDIK. Gondviselés nélkül a jó bor is eleczetesedik.

*ELÉCZIPEL
(elé-czipel) ösz. áth. Czipelve szem elé húz, vontat, hurczol.

*ELECZKE
(el-ecz-ke) fn. tt. eleczkét. Mocsáros helyeken tenyészö háromlevelü fű az öthímesek seregéből, és egyanyások rendéből, melynek keserü nedvét a hideglelés ellen használják. (Menyanthes).

*ELEDDIG
(el-eddig) ih. Egész eddig, ezen ideig, ezen pontig. Eleddig vártalak. Eleddig mind a tiéd lesz. V. ö. EL, (2).

*ELEDEL
(el-ed-el, él gyöktől) fn. tt. eledel-t, tb. ~ěk. Minden, amivel az állatok testeik táplálásaul élnek. Tápláló, kövér, hizlaló, zsíros, sovány, szegény, szűk eledel. Téli, nyári, reggeli, déli, esti eledel. Eledelt szerezni, gyűjteni. Magához eledelt venni. Keresztény ért. lelki eledel, mennyei eledel, angyali eledel. Krisztusnak teste és vére a kenyér és bor szine alatt.

*ELÉDĚLĚG
(el-édělěg) ösz. önh. Tartósan, folytatva édeleg; édelgve tölti az idöt. V. ö. EL, (2) és ÉDĚLĚG. A szerelmespár elédeleg együtt.

*ELÉDĚSGET
(el-éděsget) ösz. áth. Édesgetve elvonz, elhí, elcsal. A gyermekeket holmi nyalánkságokkal elédesgetni, édes szavakkal elédesgetni valakit. V. ö. ÉDĚSGET.

*ELÉDĚSÍT
(el-éděsít) ösz. áth. Valami enni- vagy innivalót szer fölött édessé tesz.

*ELEFÁNT
fn. tt. elefánt-ot. A szárazföldön élő emlős állatok között legnagyobb, hosszu, hajlékony ormánynyal, két igen hosszú, vastag és meghajlott agyarral, rövid nyakkal, apró szemekkel, nagy, lefityegő fülekkel, vastag, idomtalan lábakkal, vékony farkkal, s vastag és ritkás szőrözetű bőrrel.
Hellenül elejaV, lat. elephas, elephantus, ezekből pedig több nyelvekbe által ment, s eredetét némelyek véleménye szerént a héber szóból vette volna, melynek jelentése: 1) valamihez szokott, szelidült, 2) ökör, 3) vezér, főnök. Törökül fil.

*ELEFÁNT
ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Nyitra megyében; helyr. Elefánt-on, ~ra, ~ról.

*ELEFÁNTAGYAR
(elefánt-agyar) ösz. fn. Az elefánt hosszú, kigörbedő, hófehér agyara.

*ELEFÁNTCSONT
(elefánt-csont) ösz. fn. Azon fehér, fínom és kemény fognemű test, mely az elefántnak két nagy hosszú és előrenyomuló agyarát teszi, s melyből igen fínom drágamüvek készülnek. Költői nyelven a tisztafehérségnek eszméjét fejezi ki. Máskép: elefánttetem. Elefántcsontból való torony. (A Szűz Mária litániájában).

*ELEFÁNTCSONTMIVES
(elefánt-csont-mives) ösz. fn. Ki elefántcsontból különféle műveket készít.

*ELEFÁNTCSONTMŰ
(elefánt-csont-mű) ösz. fn. Mű, mely elefántcsontból készűlt, pl. szelencze, kardmarkolat, késnyél stb.

*ELEFÁNTCSONTMŰÁRUS
(elefánt-csont-mű-árus) ösz. fn. Aki elefántcsontból készített fényüzési műveket árul.

*ELEFÁNTCSONTPOR
(elefánt-csont-por) ösz. fn. Megégetett és porrá törött elefántcsont.

*ELEFÁNTFOG
(elefánt-fog) ösz. fn. l. ELEFÁNTAGYAR.

*ELEFÁNTKÓR
(elefánt-kór) ösz. fn. Bélpoklosság egyik neme; napkeleti kór, mely rákféle fekélyekben jelenkezik, s melytől a lábszárak vastag elefántbőr alaku hártyával behuzódnak. (Elephantiasis).

*ELEFÁNTORDÍTÁS
(elefánt-ordítás) ösz. fn. Az elefántnak sajátságos tompa vastag hangja, V. ö. BARCZAG, BARCZAGÁS.

*ELEFÁNTORMÁNY
(elefánt-ormány) ösz. fn. Az elefántnak hosszasan lenyuló orra, mely egészen izmokból és idegekböl áll, s melylyel kéz gyanánt él, és ételt italt vesz magához.

*ELEFÁNTPAPIR
(elefánt-papir) ösz. fn. Átv. ért. a papirnak legnagyobb és legerősebb neme.

*ELEFÁNTREND
(elefánt-rend) ösz. fn. Dániai lovagrend, melyet IV. Kanut király 1190-ben állított volt, s I. Krisztián 1458-ban megujitott. A rend czímere arany elefánt.

*ELEFÁNTTETEM
(elefánt-tetem) ösz. fn. l. ELEFÁNTCSONT.

*ELÉFORDÍT
(elé-fordít) ösz. áth. Valamit úgy fordít, hogy előre álljon. Eléfordítja az éghasító kalapot. Eléfordítja a hátas tarisznyát. Jobban: előfordít.

*ELÉFUT
(elé-fut) ösz. önh. Futva elé, vagy szem elé siet, jön. A sereg közől kiszólított lovas eléfut. A gazdasszony pipegetésére eléfutnak a baromfiak.

*~ELĚG
(el-ěg) ösz. igeképző, pl. széd-eleg, eny-eleg, leb-eleg, híz-eleg, őgy-eleg. L. ~L és G betűk mint képzők.

*ELÉG (1)
(el-é-ig vagy csak: el-ig) mn. tt. eleget. Fokozatai nincsenek. Értelme: 1) Főnevek mellett: annyi, minél több nem kell, vagy: mivel be lehet érni, mi a szükséget tökéletesen pótolja. Hazánkban elég bor, és gabona terem. Budapestnek elég vize van. 2) Melléknevek vagy melléknév gyanánt álló főnevek mellett: tűrhető, meglehetős mennyiségü, helybenhagyható, s ekkor inkább névhatározó. Elég jó ház ez még. Ez a ruha elég csinos. Elég szép beszédet mondott. Elég beteg az is, ki beteget emel. (Km). Elég nyavalya a vénség. (Km). Elég kutyadolog. Többes helyett igehatározóként: elegen. Mi elegen vagyunk, de ti kevesen. Midőn a mondatban a van ige alattomban értetik, jelző gyanánt tekintendő, pl. Elég egy rés egy kerten.. (Km). Elég egy ebre egy kölöncz. (Km). Elég az hozzá. (Szójárás). Elég egy bőr egy rókáról. (Km). Elég ennyi egyhuzomban. Elég egy lepény egy sütésre. (Km). Elég egy pap a templomban. (Km). Nem elég csak orrunkig nézni. (Km). Torkig elég. Untig elég. Több az elégnél. Telegdinél, s némely más régieknél eléfordúl: elég neven venni valamit, azaz beelégedni valamivel. Néha főnév gyanánt is divatozik, péld. eleget tenni; vagy igehatározó gyanánt, pl. eleget járni, dolgozni.
Gyöke el teljességet, a maga nemében sokaságot jelent, l. EL (2).

*ELÉG (2)
(l. fönebb) ih. Teljes bőségben, tűrhetőleg, helybenhagyhatólag. Elég ebűl vagyunk. Elég roszul, elég gazul, elég bolondul cselekedtél. Elég jól, elég hamar, elég szaporán. Némely tájakon, péld. Mátyusföldén, használtatik alig helyett. Elég birtam vele, oly erős.

*ELÉG (3)
(el-ég) ösz. önh. Tüz által elhamvad, elromlik. Elégett a házunk. Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender, meggyúladt a kender, elégett az ember. (Mese). V. ö. ÉG, ige.

*ELEGĚDENDŐ
(el-eg-ěd-end-ő) mn. Elegendő helyett használják némely vidékiek, de emez szokottabb, ámbár amaz elemzésileg helyesebb, mert az elégedik igének részesülője.

*ELÉGĚDETLEN
(el-é-g-ěd-etlen) mn. tt. elégedetlen-t, tb. ~ěk. 1) Kinek valami nem elég, ki valamivel nem éri be, ki többet kiván. 2) Átv. ért. s polgárzati tekintetben, ki az országos ügyek állapotát rosznak tartván ennek megváltoztatása végett nyugtalankodik. Elégedetlen kuruczok. 3) Mint határozó: elégedetlenül.

*ELÉGĚDETLENSÉG
(el-é-g-ěd-etlen-ség) fn. tt. elégědetlenség-ět. Állapot, midőn valaki azzal, ami van, be nem éri, többet kiván, a dolgok jelen állását roszallja, s a miatt nyugtalankodik, háborog. A nép között nagy az elégedetlenség.

*ELÉGĚDĚTT
(el-ég-ěd-ětt) mn. tt. elégědětt-et. 1) Aki azzal, ami van beéri, a dolgok jelen állását nem roszallja, többet nem kiván. 2) Vegyészileg: elégedettnek (saturatus) mondatik a folyadék, midőn valamely idegen anyaggal, mely benne feloszolva van, egészen eltelik. Máskép: telült, telített.

*ELÉGĚDĚTTSÉG
(el-ég-ěd-ětt-ség) fn. tt. elégěděttség-et. Állapot, midőn valaki azzal, ami van, beéri, többet nem kiván, holmi vágyak miatt nem nyugtalankodik. Elégedettségben élni.

*ELÉGĚDIK
(el-é-g-ěd-ik) k. m. elégěd-tem, ~tél, ~ětt. Azzal, ami van, beéri, többet nem kiván. Ezen értelemben meg vagy be igekötőt kiván maga elé; különben, s tulajdonképen annyit tesz, mint: azon állapothoz, mértékhez közelít, melylyel be lehet érni. Mindennel megelégedni, kevéssel beelégedni.

*ELÉGĚL
(el-é-ig-ěl) áth. m. elégěl-t v. eléglětt, htn. ~ni v. elégleni. Valamit elégnek tart, vél. Elégleni valakinek iparkodását. A hangugratók közé tartozik, s a ragozásban ezek szabályait követi.

*ELÉGELL
(el-é-ig-ell) l. ELÉGĚL.

*ELEGENDŐ
(el-e-ig-end-ő) mn. tt. elegendő-t. Meg van rövidítve az elégedendő részesülői szóból. Annyi, mennyivel be lehet érni, minél többet kivánni nem kell. Eredetét tekintve, minthogy jövendőt jelent, annyit tenne, mint: mivel jövőre be lehet érni, pl. Egész esztendőre elegendő (mivel beelégedendünk) gabonánk termett.

*ELEGENDŐEN, ELEGENDŐLEG
lásd: ELEGENDŐN.

*ELEGENDŐKÉP, ELEGENDŐKÉPEN
l. ELEGENDŐN.

*ELEGENDŐN
(el-eg-end-ő-en vagyis el-ég-ěd-end-ő-en) ih. Oly mértékben, oly mennyiségben, mellyel jövőre be lehet érni. Elegendőn megjutalmazni a vitéz tettet valamely fekvő birtokkal. Búzánk, borunk elegendőn termett.

*ELEGENDŐSÉG
(el-eg-end-ő-ség vagyis: el-ég-ed-end-ő-ség) fn. tt. elegendőség-ět. Oly mérték, mennyiség valamiből, mivel jövőre be lehet érni. Takarmánynak, gabonának elegendősége.

*ELÉGÉS
(el-égés) ösz. fn. Valamely testnek tűz általi elhamvadása, feloszlása, elromlása. Elégés ellen védelmezni a házat.

*ELÉGĚSZIK
(el-ég-ěsz-ik) k. l. ELÉGĚDIK v. ELÉGSZIK.

*ELEGET
(el-eg-et) ih. Nagy mennyiségben, nagy bőségben, gyakran, sokáig. Eleget ettem, ittam. Eleget beszéltem neki, de hiába. Eleget láttam őt. Én már eleget éltem.

*ELÉGET
(el-éget) ösz. áth. Valamely testet tűz által elhamvaszt, részeire feloszlat, elromlaszt. Egy télen sok fát elégetnek Budapesten. Elégetni a titkos irományokat, leveleket. V. ö. ÉGET.

*ELÉGETÉS
(el-égetés) ösz. fn. Valamely gyulékony testnek tűz általi elhamvasztása, részeire föloszlatása, elrontása. Holmi gizgaznak elégetése.

*ELÉGĚTT
(el-égětt) ösz. mn. 1) Tűz által elhamvadt, részeire feloszlott, elrontott. Elégett ház, elégett fa. 2) Átv. ért. kinek házát, jószágát a tűz elpusztította. Szegény elégettek vagyunk.

*ELÉGGÉ
(am. el-é-ig-vé) ih. Annyira, oly mértékben, mennyire kell, vagy illik, vagy mennyivel be lehet érni, minél több nem kell. Eléggé tudakozódtam felőle. Eléggé mondottam neki, ne cselekedje azt. Állhat helyette az eleget szó. Eleget tudakozódtam, eleget mondottam.

*ELÉGÍT, ELÉGIT
(el-é-ig-ít) áth. m. elégít-ětt, htn. ~eni v. ~ni. 1) Szükséget pótol, betölt, kivánatnak eleget tesz; étellel itallal jól tart. Kielégíteni az éhezőket. 2) Fizet annyit, mennyivel tartozik. Kielégíteni a hitelezőket, a munkásokat, a mesterembereket.

*ELÉGÍTÉS, ELÉGITÉS
(el-é-ig-ít-és) fn. tt. elégítés-t, tb. ~ěk. Szükség pótolása, betöltése; valamely kivánatnak elégtétel; jóltartás.

*ELÉGKÉP, ELÉGKÉPEN
(elég-kép v. képen) ih. Eleget tevő módon, kielégítőleg.

*ELÉGLÉS
(el-é-ig-el-és) fn. tt. eléglés-t, tb. ~ěk. Elégnek tartás. Megeléglés.

*ELÉGÖRDÍT
(elé-gördít) ösz. áth. Gördítve szem elé hajt, tol. Elégördíteni az ágyuba teendő golyókat. Elégördíteni a hordókat. Átv. ért. ellenvetést, nehézséget vet elé. Beszédében nagy dolgokat gördített elé. V. ö. GÖRDÍT.

*ELÉGÖRDŰL
(elé-gördűl) ösz. önh. Gördülve nyomúl, halad szem elé. Átv. ért. ellenvetés, nehézség áll vagy vetődik elé. Többek között az is elégördült, hogy .... Útjában, vállalatában nagy akadályok gördültek elé.

*ELÉGSÉG
(el-é-ig-ség) fn. tt. elégség-et. Szükségnek, kivánságnak teljes mértékben betelése; jóllakás. Nehéz minden embernek elégségét tenni. Elégségig evett és ivott.
"Ahol ki nem telik az úri vendégség
Annak úti társa a nincsen elégség."
Székely népköltés. Krizától.

*ELÉGSÉGĚS
(el-é-ig-ség-ěs) mn. tt. elégséges-t v. ~et, tb. ~ek. Szükséget megszüntető, kivánatot beteljesítő; bőséges. Elégséges étel, ital. Elégséges takarmánynyal el vagyunk látva. Ez annyi embernek nem elégséges helyiség.

*ELÉGSÉGĚSEN
(el-é-ig-ség-ěs-en) ih. Teljes mértékben, bőségben, mennyiségben, minden további kivánást, szükséget megszüntetőleg. Elégségesen lakoltunk bűneinkért. És elégségesen folytak a vizek. (Káldi, 4. Esdr. 1. 20.)

*ELÉGSZĚR
(el-é-ig-szěr) ih. Annyiszor, a mennyi elég; sokszor, gyakran. Elégszer mondtam, ne tedd azt. Elégszer voltam nálatok.

*ELÉGSZIK
(el-é-ig-szik) k. multját az elégědik igétől kölcsönzi: elégědtem, elégědtél, elégědett, valamint a mutató mód jelenjén kivűl általán a többi időket is: elégědem, elégědjél, elégědném, elégědenděm, elégědni, elégědvén, elégědő, l. ELÉGĚDIK. A természet kevéssel megelégszik. (Km). A szerencse ritkán elégszik meg egy csapással. (Km).

*ELÉGTELEN
(el-é-ig-telen) mn. tt. elégtelen-t, tb. ~ék. 1) Szükséget, hiányt nem pótoló, kivánatot nem szüntető, mivel be nem lehet érni. Ennyi pénz oly nagy útra elégtelen. 2) Nem képes. Ő elégtelen ezen munkára. 3) Mint határozó: elégtelenül.

*ELÉGTELENSÉG
(el-é-ig-telen-ség) fn. tt. elégtelenség-ět. 1) Állapot, melyben valamely szükséget, hiányt pótolni, betölteni, kivánatot teljesíteni nem lehet. 2) Képesség hiánya. Érezvén elégtelenségét, lemondott a hivatalról.

*ELÉGTELENÜL
(el-é-ig-telen-ül) ih. Elégség nélkül, elégtelen állapotban, elégtelen módon.

*ELÉGTÉT, ELÉGTÉTEL
(elég-tét v. ~tétel) ösz. fn. 1) Általán kötelességnek, tartozásnak teljesítése. 2) Különösen, jogtanilag: kárnak visszatérítése, sértett becsületnek visszaállítása. Elégtételt adni valakinek. 3) Fenyítő törvényben: büntetés, melyet a gonosztevőre biróilag szabnak és végrehajtanak. 4) Erkölcsi ért. oly cselekedet, mely által a sértő, vagy bűnös fél önként, lelke belső sugalmából megbánja tettét, s azt valamely külső jellel, például megkövetés által nyilvánítja. 5) Ker. katholikai ért. a penitencziatartás szentségének azon alkotó, sőt lényeges része, melynélfogva a töredelmesen meggyónt bűnös a gyóntató atyától rendelt jóságos cselekedeteket végrehajtja, az ajánlott vagy parancsolt lelki gyógyszereket lelkiösmeretesen használja, a bűnre vezető alkalmakat kerüli, s az egyházi fenyíték által kiszabott büntetést kiállja.

*ELÉGTEVŐ
(elég-tevő) ösz. mn. Ki az elégtételt jogi, fenyítési, erkölcsi vagy vallási értelemben teljesíti. V. ö. ELÉGTÉT.

*ELÉGŰL, ELÉGÜL
(el-é-ig-űl) önh. m. elégűl-t. Be, meg igekötőkkel használtatik: beelégűl, megelégűl, azaz: beéri valamivel, többet nem kivan. V. ö. ELÉGSZIK.

*ELÉGŰLÉS, ELÉGÜLÉS
(el-é-ig-űl-és) fn. tt. elégűlés-t, tb. ~ék. Valamivel beérés, valamin megnyugvás. Elégülését kijelenteni.

*ELÉGÜLETLEN, ELÉGÜLETLENSÉG
l. ELÉGĚDETLEN, ELÉGĚDETLENSÉG.

*ELÉGÜLT
(el-é-ig-ül-t) mn. tt. elégült-et. Aki valamivel beéri, valamin megnyugszik.

*ELÉGÜLTEN
(el-é-ig-ül-t-en) ih. Megelégedve; megnyugodva.

*ELÉGÜLTSÉG
(el-é-ig-ül-t-ség) fn. tt. elégültség-ět. Állapot, midőn valakinek kivánsága, vágya teljesedve van; jóllakás. Elégültségig enni.

*ELEGY
(el-egy) mn. tt. elegy-et. Vegyes, kevert, mi több idegen nemü részekből áll. Vízzel elegy bor. Elegy irományok. Elegy versezetek.
Eredetileg talán elvegy volt, az el és vegy (mixtum) elemekből. Átvetve hasonló értelmü: egyel, melyből egyelít = elegyít, továbbá az: egyvel, melyből egyveleg származott. Mi szerint elegy alapérteménye volna: több különbözö részekből öszveállított, kevert valami egy. V. ö. VEGY.

*ELEGYÁRUK
(elegy-áruk) ösz. fn. többes számban, tt. elegyáruk-at. Különféle nemü vegyes, keverék áruk, péld. a szatócsoknál.

*ELEGYBELEGY
(elegy-bel-egy) kettőzött szó. 1) fn. tt. elegybelegy-ět. Holmi különnemü részekből öszveállott vegyíték, keverék, 2) mn. kevert, hánytvetett, diribdarab, háji báji. Elegybelegy régi kéziratok.

*ELEGYĚDIK
(el-egy-ěd-ik) k. m. elegyěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Keveredik, vegyűl valamivel. Ha a bor eczettel elegyedik, szinte eczetté válik. 2) Valamibe avatkozik. Más ügyébe, dolgába elegyedni.

*ELEGYENGET
(el-egyenget) ösz. áth. 1) Valamit folytonos munka által egyenessé tesz. Elegyengetni a zsombékos réteket, a hantos földeket. 2) Valamely ügyet, mely némi nehézségekkel van öszvekapcsolva, helyesen elintéz, bevégez. 3) Tréfás kifejezésben: elpuhít, jól elver valakit. Elegyengették a hátát.

*ELEGYENGETÉS
(el-egyengetés) ösz. fn. 1) Valamely rögös térnek, folytonos munka általi egyenessé tevése, simára huzása. 2) Szövevényes, nehéz ügynek elintézése.

*ELEGYENLÍT, ELEGYENLIT
(el-egyenlít) ösz. fn. 1) Visszálkodást, pert mindakét félnek megelégedésére elintéz. 2) Szövevényes ügyet megfejt, nehézségeit eloszlatja.

*ELEGYES
(el-egy-es) mn. tt. elegyes-t, v. ~et, tb. ~ek. Elegy, azaz különnemü vagy faju részekből álló. Elegyes gabona, mely péld. buzából és rozsból áll. Elegyes kövér hús, melynek némely részei kövérek, mások ösztövérek.

*ELEGYEST
(el-egy-es-t) ih. Keverve, vegyest, különnemü vagy faju részekből állva. Vörös bort fehérrel elegyest inni.

*ELEGYETLEN
(el-egy-etlen) mn. tt. elegyetlen-t, tb. ~ěk. Nem vegyes, nem vegyűlt, vegyületlen, tiszta. Elegyetlen tiszta borok.

*ELEGYÍT, ELEGYIT
(el-egy-ít) áth. m. elegyít-ětt, htn. ~eni v. ~ni. Vegyít, kever, különnemű részekből valamit öszveállít. Elegyíteni a szénát árpaszalmával. Téjbe lisztet elegyíteni. Egybeelegyíteni. Fehér liszthez feketét elegyíteni. Átv. ért. magát elegyíti am. avatkozik. Magát idegen ügyekbe hivatlanul elegyíteni.

*ELEGYÍTÉS, ELEGYITÉS
(el-egy-ít-és) fn. tt. elegyítés-t, tb.~ěk. Keverés, vegyítés. V. ö. ELEGYÍT.

*ELEGYÍTĚTT, ELEGYITĚTT
(el-egy-ít-ětt) mn. tt. elegyitětt-et. Kevert, vegyített, idegen vagy különnemü részekből öszveállított. Elegyített érczek. Vízzel elegyített bor.

*ELEGYÍTHETŐ
(el-egy-ít-het-ő) mn. tt. elegyíthető-t. Amit másféle valamivel keverni, vegyíteni lehet. Elegyíthető borok, érczek.

*ELEGYKERESKEDÉS
(elegy-kereskedés) ösz. fn. Elegyárukkal kereskedés.

*ELEGYSULY
(elegy-suly) ösz. fn. Mértékre tett áruk sulya a göngyölettel vagy takaróval együtt. Máskép: teljessuly. Ellenébe tétetik a: tiszta suly.

*ELEGYTŐZS
(elegy-tőzs) ösz. fn. l. ELEGYKERESKĚDÉS.

*ELEGYŰL, ELEGYÜL
(el-egy-űl) önh. m. elegyűl-t. 1) Valamivel öszve- vagy valami közé keveredik, vegyül. A tisztabuza közé rozs, konkoly elegyűlt. A víz és olaj nem elegyűlnek. Aki korpa közé elegyűl, megeszik a disznók. (Km). 2) Átv. ért. valamibe avatkozik. Dolgomba ne elegyűlj.

*ELEGYÜLÉS, ELEGYÜLÉS
(el-egy-űl-és) fn. tt. elegyülés-t, tb. ~ěk. 1) Különnemü részek, testek belső működése, melynélfogva egymással keverednek, vegyűlnek. Az aranyércznek ezüsttel elegyülése. 2) Valamibe önként avatkozás.

*ELÉHAJT
(elé-hajt) ösz. áth. Hajtva szem elébe terel. Eléhajtani a sürűben, tilalmasban legelő barmokat. V. ö. HAJT.

*ELÉHĚNGĚRGET
(elé-hěngěrget) ösz. gyak. áth. Valamely hengerded testet tengelye körül forgatva szem elébe tol, taszít. Eléhengergetni az elszállítandó üres hordókat. V. ö. HĚNGĚRGET.

*ELÉHĚZĚTT
(el-éhězětt) ösz. mn. Sokáig nem evett, kikoplalt, igen éhes. Eléhezett szegények, koldusok. Eléhezett utasok.

*ELÉHĚZIK
(el-éhězik) ösz. k. Sokáig nem eszik, hosszas koplalás után igen éhessé lesz.

*ELÉHĚZTET
(el-éhěztet) ösz. áth. Sokáig koplaltat, eledel híja miatt, vagy annak megtagadása által igen éhessé tesz. Eléheztetni a szegény barmot reggeltől estig. Eléheztetni a foglyokat, rabokat.

*ELÉHĚZTETÉS
(el-éhěztetés) ösz. fn. Sokáig tartó koplaltatás, mely az éhséget igen neveli. Az eléheztetés megrontja a marhát. Eléheztetéssel kínozni a rabokat.

*ELÉHÍ
(elé-hí) ösz. áth. Valakit hí, hogy jöjjön elé, álljon szem elé, hogy közeledjék, hogy rejtekét odahagyja. Eléhíni a vádlókat és vádlottakat. Eléhíni a tanúkat, a poroszlókat.

*ELÉHORD
(elé-hord) ösz. áth. Ami hátul, félre vagy elrejtve állott, azt szem elébe rakja, állítja. Eléhordani a csatában szerzett kincseket. Átv. ért. beszéd közben különféle dolgokat idéz, eléidéz, említésbe hoz. Ezen igének hatása mindig több tárgyra terjed ki. V. ö. HORD.

*ELÉHOZ
(elé-hoz) ösz. áth. Egy tárgyat vagy többet, de egyszerre eléállit, megemlít, eléad. Hozd elé legkedvesb kardomat. Ismét eléhozod, mit százszor hallotam már. Azt elé se hozd. Minek azt eléhozni?

*ELEHŰL
(el-ehűl) ösz. önh. Igen ehűl, az éhség erősen bántja, éhessé lesz.

*ELÉHURCZOL
(elé-hurczol) ösz. áth. Hurczolva szem elébe hoz, eléállít. Eléhurczolni a tetten kapott gonosztévőt. V. ö. HURCZOL.

*ELÉHÚZ
(elé-húz) ösz. áth. Húzva, vontatva szem elé állít, elévesz. Eléhúzni a szekeret. Eléhúzni a zsebbe dugott könyvet. V. ö. HÚZ.

*ELEIBE
(el-é-je-be v. el-é je-ve) l. ELÉBE.

*ELEIN
(el-ő-i-n v. elő je-en) határozó. Am. elején, az első részben, valaminek kezdetén.

*ELEINK, ELEITĚK
ELEIK, (am. elő-ink, elő-itěk, elő-ik) tb. fn. tt. eleink-et. Egyes száma elő, de az egyes személyi birtokragokkal itteni jelentésében nincs szokásban, mert nem mondjuk előm, előd, hanem e helyett: eldődöm, eldődöd. Értelme: őseink, eldődeink, l. ŐS, ELDŐD. Dicső vitéz eleink.
"Hát még vagyon oly szív, mely rég őseinknek
Emlékezetével áldoz eleinknek?
Ányos Pál.

*ELEINTE, ELEINTÉN
(el-ő-i-n-te v. el-ő-i-n-te-en) ih. Kezdetben, mindenek előtt; régente, hajdanta. Eleinte ez mind máskép volt. Eleinte jól viselte magát. Eleinte azt hittem, hogy ...

*ELEINTĚKĚN
(el-ő-i-n-t-ěk-ěn v. el-ő-i-n-t-eg-en) határozó. Székely szó. A közelebbi napokban. Eleinteken nálunk járátok. (Kriza János gyüjteménye). Az ek vagy többesi rag, en végűl módosító raggal mint: napokon, vagy pedig eg ég képző, mint nálunk is hallani: eleintég, eleinteg, en toldattal.

*ELEITŐLFOGVA
(eleitől-fogva) ih. Kezdettől, előről kezdve. Eleitől fogva mostanáig.

*ELEJBE
l. ELEIBE és ELÉBE.

*ELEJE
(am. el-ő-je). Elő része, kezdete. Se eleje, se vége. Se eleje, se veleje, am. se füle se farka, csonka, hiányos, tartalmatlan valami. Elejét venni valaminek, am. kezdetben megakadályozni, eszközölni, hogy el se kezdődjék.

*ELÉJE
(el-é-je) = elébe; l. ELÉ, (1) alatt.

*ELÉJÖN
(elé jön) ösz. önh. 1) Jőve szem elé áll, szem elé lép. Lassanként egymás után eléjönnek a hivottak. 2) Átv. ért. ami eltévedt, elveszett, ismét elékerűl. Az ellopott jószág ritkán jön elé.

*ELEJT
(el-ejt) ösz. áth. Akarva vagy akaratlanul el- v. leesésre késztet. V. ö. EL, (2) és EJT. Elejteni a palaczkot.

*ELEJTÉS
(el-ejtés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit elejtünk.

*ELEK (1)
(a hellén nyelvből értelmezve am. védő, segitő) férfi kn. tt. Elek-ět. Alexius. Sz. Elek hitvalló v. Hitvalló sz. Elek. A római naptárban nyárhó 17-dikére esik.

*ELEK (2)
falu Arad megyében; SZENT~ mezőváros Vas megyében és falu Biharban; helyr. Elek-ěn, ~re, ~ről.

*~ELEK
mély hangon ~ALAK; l. ezt.

*~ELÉK
(el-ék) ösz. főnévképző, pl. tölt-elék, főz-elék. Mély hangon ~alék, pl. áz-alék, told-alék, tart-alék.

*ELÉKERGET
(elé-kerget) ösz. áth. Kergetve elé v. szem elébe hajt. Elékergetni a gulyába keveredett jármos tinókat. V. ö. ELÉ, (3) és KERGET.

*ELEKES (1)
Molnár Albertnél egy az Elek szóval. l. ezt.

*ELEKES (2)
falu Erdélyben, Alsó-Fejér megyében; helyr. Elekes-ěn, ~re, ~ről.

*ELÉL
(el-él) ösz. önh. Életét folytatja, meg nem hal. Még elélhet tudja Isten meddig. Holtig majd csak elélünk. Áthatólag tárgyesettel: 1) bizonyos időt életben eltölt. Elél még egy-két esztendőt. 2) Elfogyaszt, eleszik iszik valamit. Eléli minden vagyonát.

*ELÉLEMĚDĚTT
(el-élemědětt) ösz. mn. Aki hosszu életet élve elkorhadt, elvénült. Elélemedett agg emberek.

*ELÉLEMĚDIK
(el-élemědik) ösz. k. Élete hosszu időre terjedvén elkorhad.

*ELÉLOPÓDZIK
(elé-lopódzik) ösz. k. Lopódzva eléjő, azaz, titkon, sunnyogva, elébuvik. V. ö. ELÉ és LOPÓDZIK.

*ELÉLÖK
(elé-lök) ösz. áth. Valamit úgy lök, meglök, hogy elényomuljon, lóduljon.

*ELELŐZ
(el-előz) ösz. áth. m. elelőz-tem, ~tél, ~ött. Előmunkát teljesít, öregéből, nagyjából elcsépel, péld. gabonát, magvas kendert. Kemenesali szó.

*ELÉLT
(el-élt) ösz. mn. 1) A gyönyöröknek túlságos élvezése vagy sok viszontagságok, nyavalyák miatt időnek előtte megvénhedt, elkorhadt. Elélt fiatalság. 2) Életben eltöltött. Ha elélt napjaimra visszagondolok.

*ELÉLTESĚDIK
(el-éltesědik) ösz. k. Elvénűl, elöregedik, agg korba jut.

*ELÉLÜKKEN
(elé-lükken) ösz. önh. Véletlenül eléáll. Székely szólás. (Kriza gyűjteményében).

*ELEM
(el-em) fn. tt. elem-et. Eredeti értelménél fogva am. elő, első, ős valami. V. ö. EL, (1) és AM, EM, OM, ÖM képzők. Különösen. 1) A természettanban, a testnek azon alkotó részecskéi, melyekből az eredetileg öszveállott. Valamely testet elemeire feloldani. Különösen egyszerű elemek, melyek fölbonthatlanok, akár azért, mivel valósággal egyszerüek, akár azért, mivel a felbontásra megkivántató módok és eszközök még előttünk ismeretlenek. Ezek más néven vegyelemek vagy alapanyagok, melyek száma a tudomány jelen állásában a 60-at meghaladja, ilyenek a légnemü elemek: éleny, köneny, legeny, szeneny, fémnemüek: horgany, vas, réz, ezüst, arany stb. Megjegyezzük, hogy az any eny végzetet, mely az elem kifejezésére szolgál, oly testek mellé nem szükséges tenni, mely a természetben tisztán föltaláltatván már a köz életben is saját nevezettel bír, pl. vas, réz, ezüst, ón, ólom. Az arany szó, mely különben is több más nyelvcsaládokban feltaláltatik, már a köz életben is csak any végzettel divatos. 2) A tanrendszerben, a tudománynak első alapja, melyre az építve van. A nyelvtan, a számtan, a bölcselkedés elemei. 3) A nyelvtanban, az egyes szók alkotó részei. A szót elemeire felbontani, péld. e szónak utasok, elemei: ut-as-ok, ennek: verěget, elemei: ver-ěg-et. 4) Valamely szellemi, erkölcsi egésznek részei. Az európai nemzetek törvényei régi és újabb elemekből állottak öszve. 5) Átv. ért. olyas valami, ami nélkül el nem lehetünk, ami életünk szükségévé vált. Némely embernek bor, másnak játék az eleme. Akkor van elemében, ha főranguakkal társaloghat.
Ezen szóról sokan azt tartják, hogy az a latin elementum-ból metszetett el; azonban mellőzve, hogy ezt magában a latinban nem egykönnyen lehet megfejteni, s általán alimentum módosulatának hiszik, száz meg száz magyar példánk van reá, hogy az el dús sarjadékú tisztán magyar gyökünkből a legszabályosabban, s legegyszerűbben alakúlt. Az el gyöknek egyik közvetlen származéka elő, mely a régi nyelvemlékekben első értelemben is vétetett. Az ő képző, mint számtalanszor eléjön nyelvünkben, igen könnyen változott ü-vé, ez ismét valamelyik ajakhanggá, mint ezekben is nyel-ő nyel-v, ölő ölv, enyő v. enyű enyv, melyek mindkét alakban is léteznek vagy a tájbeszédben vagy a régi nyelvemlékekben. De az ajakhang sok esetben közbe veszen még egy segéd önhangzót is, mint al al-ó al-om és al-ap, figyel figyel-ő figyel-em, ural ural-ó ural-om, ol oló olv és olom v. ólom, jár-ó jár-v jár-om, sőt még további kisarjadzással is mint mer-ő mer-ev mer-ev-en, el-ő el-ev el-ev-en stb. V. ö. ~ALOM főnévképző. Jelen alakjában csak az újabb korban lett divatos, de eléjön elev alakban mint főnév már Molnár Albertnél is.

*~ELĚM
(el-ěm) névképző, vastaghangon ~ALOM, l. ezt.

*ELÉMÁSZ
(elé-mász) ösz. önh. Mászva szem elé jön, elényomúl. Eső után elémásznak odvaikból a békák. V. ö. MÁSZ.
ÉLEMĚDĚTT, (él-em-ěd-ětt) mn. tt. élemědětt-et. Nagy kort élt, vén koru. Élemedett ember.
ÉLEMĚDIK, (él-em-ěd-ik) k. m. éleměd-tem, ~tél, ~ětt. Éltes koruvá lesz, vénűl, megvénűl, agg korba jut.

*ELEMEL
(el-emel) ösz. áth. 1) Valamit egy helyről másra emelve tesz, visz, helyez által. V. ö. EL, (2) és EMEL. 2) Tréfás kifejezéssel: ellop.

*ELÉMELYĚDIK
(el-émelyědik) ösz. k. Valamitől elundorodik, csömört kap. V. ö. ÉMELYEG, ÉMELYĚDIK.

*ELÉMELYÍT
(el-émelyít) ösz. áth. Elundorít, kellemetlen íze által utálatra gerjeszt, fölkeveri a gyomrot. Az igen édes szerek elémelyítik a gyomrot.

*ELEMÉSZT
(el-emészt) ösz. áth. 1) Veszendővé tesz, elpazarol, elprédál, elsikkaszt. Elemésztette az apjáról maradt örökséget. 2) Titkon elöl, elfojt. Ha lehetne, egy kanál vízben elemésztene bennünket. V. ö. EMÉSZT.

*ELEMÉSZTÉS
(el-emésztés) ösz. fn. 1) Elvesztés, elpazarlás, elsikkasztás. 2) Ölés, gyilkolás által titkosan véghez vitt elvesztés.

*ELEMÉSZTŐDIK
(el-emésztődik) ösz. belsz. Magamagában elvész, elsikkad, mintegy önmagát elemészti.

*ELEMEZ
(el-em-ez) áth. m. elemez-tem v. elemzěttem, ~tél v. elemzěttél. ~ětt v. elemzětt, htn. ~ni v. elemzeni. Valamit első elemeire feloszlat, alkotó részeire szétválaszt, különösen a szók eredetét vizsgálja. Szókat elemezni. V. ö. ELEM.

*ELEMĚZÉS
(el-em-ěz-és) fn. l. ELEMZÉS.

*ELEMEZNE
(el-e-mez-ne, v. a második e csak közbeszurás levén: el-mez-ne, s am. elmeztelenült). Mondják Komárom vidékén Csalóközben, s Kemenesalján rendetlen, igen pongyola öltözködésü emberről; kin a mez csak imígyamúgy fityeg, s testének némely részei meztelenek. Elemezne czigánygyerek. Kassay szerént am. alamuszti, alamuszi, ahonnét ő ezekkel egy eredetűnek tartja.

*ELEMI
(el-em-i) mn. tt. elemi-t, tb. ~ek. 1) Ami valamely testnek, tudománynak, öszvegnek elemeit foglalja magában. V. ö. ELEM. Elemi számtan, elemi nyelvtan. Elemi részek. Elemi tanodák, könyvek, ismeretek. 2) A természet elemeitől származó, azokra vonatkozó. Elemi károk, csapások (tűz, víz által).

*ELEMIGYANTA
(elemi-gyanta) ösz. fn. Olajfának gyantája. V. ö. GYANTA.

*ELEMILEG
(el-em-i-leg) ih. Elemi módon; elemek módjára, formájára; elemeire osztva.

*ELÉMOZDÍT
(elé-mozdít) ösz. áth. 1) Szem elébe mozdít, s ez az igazi jelentése. 2) Úgy mozdít valamin v. valamit, hogy előre nyomuljon, haladjon. Használtatik mind anyagi, mind szellemi értelemben. Jobban a 2-ik értelemben: előmozdít. V. ö. ELÉ, (3) és MOZDÍT.

*ELEMTAN
(elem-tan) ösz. fn. Tulajdonkép oly tan, mely anyagi vagy szellemi elemeket tárgyal. V. ö. ELEM. Némelyek különösen a chemia szót értették alatta, de helyette már közdivatra kapott a vegytan vagy vegyészet. Az elemtan tehát a vegytannak csak egy részét tenné, mely a testek elemeiről értekezik.

*ELEMZ
(el-em-z) l. ELEMĚZ.

*ELEMZÉS
(el-em-ěz-és) fn. tt. elemzés-t, tb. ~ěk. Valaminek első elemeire föloszlatása, alkotó részeire szétválasztása, különösen a szók eredetének vizsgálása. Szóelemzés. l. ELEM.

*ELÉNEKĚL
(el-énekěl) ösz. áth. 1) Valamit énekszóval eléad. Elénekelni első hallásra a legnehezebb dallamokat. Régen hegedült arról szent Dávid, el is énekelte. (Km.) 2) Énekszóval elbucsúztat. Elénekelni a halottat. Szokottabban: kiénekel. 3) Folytonosan, tartósan énekel. Óránként elénekel.

*ELENGED
(el-enged) ösz. áth. és önh. 1) Valamely tartozásnak teljesítésétől fölment,fölszabadít. Elengedni az adót, az adósságot. Az egésznek árából egy részt elengedni. 2) Megbocsát. Most az egyszer elengedem amit vétettél. 3) Elolvad. Elengedt a hó. V. ö. ENGED.

*ELENGEDÉS
(el-engedés) ösz. fn. 1) Valamely tartozástól fölmentés. Adónak elengedése. 2) Megbocsátás. Bűnnek, büntetésnek elengedése. 3) Elolvadás. V. ö. ELENGED.

*ELENKES
kiavult fn. Bizonyos ezüstpénz neve volt 2-ik Lajos király alatt. "Eodem anno (1523) nova in Hungaria moneta cuditur Elenkesch vocata." Így ir Sigler Mihály. l. Bél App. p. 66.

*ELENYĚGET
(el-enyěget) ösz. áth. Egy tőröl szakadt szó az enyészik igével, s am. elenyészni késztet, elbujtat, elrejt. V. ö. ENYĚGET.

*ELENYELĚG
(el-enyelěg) ösz. önh. Folyvást, huzamosan enyeleg, enyelgéssel tölti az időt, enyelegve elmulat. V. ö. ENYELĚG.

*ELENYÉSZÉS
(el-enyészés) ösz. fn. Állapot, midőn valami elenyészik; valaminek elveszése, megsemmisülése, eltünése. V. ö. ENYÉSZIK.

*ELENYÉSZIK
(el-enyészik) ösz. k. 1) Midőn valami végképen elvész, soha többé elé nem jő. A leélt idők elenyésztek. Az elköltött, elpazarlott pénz elenyészett. 2) Szem elől eltűnik, eltéved. Itt volt, s egyszerre elenyészett. V. ö. EL, (2) és ENYÉSZIK.

*ELENYÉSZT
(el-enyészt) ösz. áth. 1) Valamit veszendővé tesz, megsemmisít. Elenyészteni a sok pénzt. 2) Eltüntet, eloszlat. A nap heve elenyésztette a ködöt, a felhőket. V. ö. EL és ENYÉSZT.

*ELENYÉSZTÉS
(el-enyésztés) ösz. fn. Cselekvés, mely okozza, véghez viszi, hogy valami elenyészszék; megsemmisítés, eltüntetés.

*ELENYÉZ
(el-enyěz) ösz. áth. Mesterségesen, pl. bűvölés, szemfényvesztés által eltüntet, elrejt. V. ö. ENYÉSZIK és ENYÉZ.

*ELEP
puszta Szabolcs megyében; helyr. Elepěn, ~re, ~ről.

*ELEPED
(el-eped) ösz. önh. Epedve elemészti magát, elfogy. Mély fájdalomban elepedni. V. ö. EL és EPED.

*ELEPEDÉS
(el-epedés) ösz. fn. Szomorkodó indulatban, pl. bánatban, búban, szerelemben elfonnyadás, elemésztődés, elfogyás.

*ELEPEDT
(el-epedt) ösz. mn. Lassu és tartós fájdalomban elfogyott, elemésztődött.

*ELEPÉSĚDIK
(el-epésědik) ösz. k. Az epe ellepi, elterjed benne, ingerlékeny, haragos természetüvé leszen.

*ELEPESZT
(el-epeszt) ösz. áth. Valamely fájdalmas, lassan rágódó indulat elfonnyasztja, elemészti. Elepeszti a bú, a reménytelen szerelem.

*ELÉPÍT
(el-épít) ösz. áth. Épitve elhasznál, épületre elkölt, fordít. Elépíteni minden pénzét. Elépíteni az öszvehordott köveket, téglákat.

*ELÉR (1)
(el-ér) ösz. önh. 1) Bizonyos czélig, határig eljut. Éjszakára elérni a faluig, csárdáig. 2) Elnyúlik, elterjed, elhat. A királyok keze messze elér. Ezen kötél, egyik parttól a másikig elér. V. ö. EL, (2) és ÉR önh.

*ELÉR (2)
(el-ér) ösz. áth. 1) Úton menve, az előtte haladót egészen megközelíti. Ő előbb indúlt el, mégis én elértem őt. 2) Bizonyos távolságot vagy távolságban levő tárgyat, testének valamely tagjával, vagy valamely eszközzel megillet. Lábával elérte a víz fenekét; kezével elérte a fán lógó gyümölcsöt. Csáklyával elérte a partot. 3) Bizonyos időt megél. Elértem életem 60-dik évét. V. ö. EL, (2) és ÉR áth.

*ELÉRÁNT
(elé-ránt) ösz. áth. Maga elébe vagy magához ránt, hirtelenében elévesz.
"Azt a gazda hogy měglátta,
Egy nagy botot eléránta."
Székely népköltési gyüjtemény.

*ELÉRCZŰL
(el-érczűl) ösz. önh. Ércznek természetét, tulajdonságait ölti föl; érczczé változik el.

*ELÉRCZÜLÉS
(el-érczülés) ösz. fn. Elváltozás, midőn valamely ásvány idegen részekkel, pl. mirennyel vegyülve érczalakot ölt.

*ELERED
(el-ered) ösz. önh. 1) El kezd folyni. Eleredt az orra vére. Elered a megrekedt víz, vizelet. 2) Elterjed a seb. (Kriza gyüjteménye).

*ELERĚGET
(el-erěget) ösz. áth. Egymás után elbocsát, elmenni enged. Eleregetni béke idején a katonákat. A bekötött lovakat eleregetni. V. ö. EL és ERĚGET.

*ELÉRĚPŰL
(elé-rěpűl) ösz. önh. Repűlve eléjő, elétűnik. Tavaszszal elérepűlnek a gólyák, fecskék. Az elhintett búzára elérepülnek a verebek, galambok.

*ELÉRÉS
(el-érés) ösz. fn. 1) Teljes megközelítése annak, aki előre ment. 2) Bizonyos távolságra eljutás. 3) Valaminek kézzel lábbal, vagy akármely eszközzel megilletése. A víz fenekének elérése. V. ö. ÉR, önh. és áth. 4) A növény vagy gyümölcs kifejlődésének tetőpontja, midőn már veszni indul. V. ö. ÉRIK.

*ELERESZT
(el-ereszt) ösz. áth. 1) Megengedi vagy eszközli, hogy elmenjen, elbocsát. Elereszteni iskolából a gyermekeket. Elereszteni az árkok közé szorított vizet. Elereszteni hordóból a bort. 2) Valamit tartani, szorítani megszűn. Elereszteni kézből a kötelet. V. ö. EL, (2) és ERESZT.

*ELERESZTÉS
(el-eresztés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit eleresztünk, ezen igének minden értelmében. Foglyok eleresztése. Kötélnek eleresztése a kézből.

*ELÉRHETETLEN
(el-érhetetlen) ösz. mn. 1) Akit akár testi, akár erkölcsi vagy szellemi gyors haladásában megközelíteni, utólérni nem lehet. 2) Amihez eljutni lehetetlen. Elérhetetlen távolság, magasság. Mint határzó: elérhetetlenül.

*ELÉRHETLEN
(el-érhetlen) ösz. mn. l. ELÉRHETETLEN.

*ELÉRHETŐ
(el-érhető) ösz. mn. Akit vagy amit elérni, amihez eljutni, amit megnyerni lehet. V. ö. ELÉR.

*ELÉRIK
(el-érik) ösz. k. Az érésnek tetőpontját meghaladván veszésnek indúl. A körte szilva már maholnap elérik.

*ELÉRKĚZÉS
(el-érkězés) ösz. fn. Távolról bizonyos helyre és időre eljutás. Máskép: megérkězés.

*ELÉRKĚZIK
(el-érkězik) ösz. k. Tulajdonképen időről mondjuk, midőn annak valamely pontja szaka elközelít, teljesedésbe jut. Elérkezett már azon idő, hogy dolgainkkal rendbe jőjünk. Személyről s oly dologról, mely nem időre vonatkozik, azt mondjuk megérkězik. (Megérkeztek a vendégek. Megérkezett a gőzhajó. Mikor érkezik meg a vonat a vasúton?).

*ELERNYED
(el-ernyed) ösz. önh. Kopás, viselés által elritkúl. A szövetekről mondatik. Elernyed az ócska köpönyeg, ümög. Átv. ért. 1) a nagy szegénység miatt oda lesz; 2) nagy munkában ellankad, elerőtlenűl; 3) elsenyved. V. ö. ERNYED.

*ELERNYEDÉS
(el-ernyedés) ösz. fn. Valamely szövetnek ruhának viselés által elmállása, elritkulása. Átv. ért. végső romlásig elszegényedés; ellankadás, elsenyvedés.

*ELERŐTLENĚDÉS
(el-erőtlenědés) ösz. fn. Gyengülő állapot, midőn a test lassan-lassan minden erejét elveszti.

*ELERŐTLENĚDIK
(el-erőtlenědik) ösz. k. Lassan-lassan minden erejét elveszti. Vénségre elerőtlenedik a test. A hosszas nyavalyában elerőtlenedett. Sok munkában elerőtlenedni.

*ELERŐTLENÍT
(el-erőtlenít) ösz. áth. Okozza, eszközli, hogy a test végkép erőtlenné legyen. V. ö. ERŐTLEN.

*ELERŐTLENÍTÉS
(el-erőtlenítés) ösz. fn. Valakinek v. valaminek minden erejétől megfosztása, erőtlenné tevése. V. ö. EL, (2) és ERŐTLENITÉS.

*ELERŐTLENŰL
(el-erőtlenűl) ösz. önh. Lassan-lassan erőtlen állapotba megy által, erejét elveszti. Sok és súlyos munkában elerőtlenűlni.

*ELERŐTLENÜLÉS
l. ELERŐTLENĚDÉS.

*ELÉRT (1)
(el-ért) ösz. mn. Idején túl érett, annyira kifejlődött, hogy ezután már nem gyarapodni, hanem veszni fog. Elért gyümölcs. Máskép: elérětt. V. ö. ELÉRIK.

*ELÉRT (2)
(el-ért) ösz. áth. Valaminek értelmét felfogja, jelentését, czélzását, eszével föléri. Elérti amit mondok. Elérti a tréfát. Másképen: megért. V. ö. EL, (2) és ÉRT áth.

*ELÉRTÉKTELENÍT
(el-értéktelenít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valami egészen értékét veszsze, hogy ára, becse ne legyen.

*ELÉRZÉKĚNYĚDÉS
l. ELÉRZÉKÉNYÜLÉS.

*ELÉRZÉKĚNYĚDIK
(el-érzékěnyědik) ösz. k. Az érzéstől mintegy elolvad, ellágyúl. Elérzékenyedem, midőn sirást hallok. A szívhez szóló beszédre elérzékenyednek a hallgatók. Igen lágy szivű, hamar elérzékenyedik.

*ELÉRZÉKĚNYÍT
(el-érzékěnyít) ösz. áth. Egészen érzékenynyé tesz, ellágyít, részvétre, sirásra stb. indít. Az árvák keserű panasza elérzékenyítette szívemet.

*ELÉRZÉKĚNYÍTÉS
(el-érzékěnyítés) fn. Ellágyítás, részvétre indítás. V. ö. ELÉRZÉKENYÍT.

*ELÉRZÉKĚNYŰL
(el-érzékěnyűl) ösz. önh. Érzékenynyé változik el, szive ellágyul, elolvad. A legkeményebb szív is elérzékenyűl, midőn e csapást látja.

*ELÉRZÉKĚNYŰLÉS
(el-érzékěnyűlés) ösz. fn. Érzékenynyé változás.

*ELÉRZÉKĚNYÜLT
(el-érzékěnyült) ösz. mn. Érzékenynyé változott, érzékenynyé lett, ellágyult, megindult szívü. Elérzékenyült hallgatók.

*ELESÉG
(el-e-ség, él gyöktől) fn. tt. eleség-ět. Általán, minden, mi az állatoknak eledelűl szolgál. Gyünév lévén nem mondatik egyes eledelről, hanem több vagy nagyobb mennyiségben öszvegyüjtött felől. Ilyenek. 1) Család vagy testület szükségére beszerzett enni való. Hadi, tábori eleség. 2) Takarmány, máskép szüleség, a barmok számára takarított széna, szalma, zab stb. V. ö. ÉL ige, és ELEDEL.

*ELESÉGADÓ
(eleség-adó) ösz. fn. l. ELESÉGVÁM.

*ELESÉGÁRUS
(eleség-árus) ösz. fn. Kereskedő, üzér, kofa stb. aki eleségnemü czikkeket árul.

*ELESÉGVÁM
(eleség-vám) ösz. fn. Némely országokban divatozó adó, fogyasztási adó neme, melyet a vásárlott vagy vásárlandó eleségtől fizetni kell.

*ELESÉGVÁMLEVÉL
(eleség-vám-levél) ösz. fn. Bizonyítvány, mely szól a lefizetett eleségvámról. V. ö. ELESÉGVÁM.

*ELESÉGVÁMMENTES
(eleség-vám-mentes) ösz. mn. Ki eleségvámot fizetni nem tartozik, vagy mitől eleségvámot fizetni nem kell. Eleségvámmentes áruczikkek.

*ELESÉGVÁMOS
(eleség-vámos) ösz. fn. Hatósági, nevezetesen pénzügyérségi személy, tisztviselő, vagy az eleségvám haszonbérlője, ki a határozott eleségvámot beszedi.

*ELESÉS
(el-esés) ösz. fn. Tulajdonkép: a járókelő állatnak lerogyása, eldőlése, midőn sulyegyenét veszti. Ki az eleséstől fél, ne menjen a jégre. (Km). V. ö. ESÉS.

*ELESFALU
helység Hont megyében; helyr. Elesfalu-ba, ~ban, ~ból.

*ELESIK
(el-esik) ösz. k. Tulajdonkép: elesik a járókelő (nem csúszó mászó) állat, midőn sulyegyenét vesztve eldől, lerogy. A kis gyermek, mig járni megtanul, gyakran elesik. Elesett a lúd a jégen, majd fölkel a jövő héten. (Népd). Átv. ért. valamely reménytől, keresettől, vagyontól megfosztatik. Elesett a várt örökségtől. Elesett a reméllett hivataltól.

*ELESKÜSZIK
(el-esküszik) ösz. k. 1) Folytonosan esküszik. 2) Esküvel eltagad, s ekkor áthatólag használtatván tárgyesetet kiván. Elesküszi a hitét, nemzetét, hazáját.

*ELESKÜVÉS
(el-esküvés) ösz. fn. Esküvel erősített eltagadás.

*ELESTVELĚDÉS
(el-estvelědés) ösz. fn. 1) A napnak lealkonyodása. 2) Estveli ideig eljutás, elkésés.

*ELESTVELĚDIK
(el-estvelědik) ösz. k. 1) Az idő késő estére hajlik. 2) Valakit a késő est elér. Elestveledtünk már, tovább nem mehetünk.

*ELÉSZALAD
(elé-szalad) ösz. önh. Szaladva eléjön, elétünik. V. ö. SZALAD.

*ELÉSZÁLLINGÓZIK
(elé-szállingózik) ösz. k. Egyenként jön elé, mintegy szálanként nem csoportban mutatja magát.

*ELÉSZERKETÉL
(elé-szerketél) ösz. áth. Székely szó am. elékeresgél. (Kriza János).

*ELĚSZIK
(el-ěszik) ösz. k. 1) Folytonosan, tartósan eszik. Eleszik két három óráig, míg jól lakik. 2) Áthatólag: valamit evéssel fölemészt. Eleszi társai elől a legjobb falatokat.

*ELÉSZÓLÍT
(elé-szólít) ösz. áth. Valakit szólít, illetőleg hí, hogy jőjjön elé. Elészólítani a szolgákat, a poroszlókat.

*ELÉSZÖKIK
(elé-szökik) ösz. k. Szökve eléjön, eléáll. A kecske elészökik a galyak közől. V. ö. SZÖKIK.

*ELESZTEBB, ELESZTÉBB
(el-ő-st-ebb, l. ELŐST) régies ih. a mai előbb helyett. "Kiről elesztebb beszéd lött vala." "Ez elesztebb Mesopotamiában lakozott." "Kit immár elesztebb Adárnak mondnak vala." Bécsi codex. "És hogy áldoznék elesztebb ő neki." Szent Katalin legendája. "Elesztéb lássok azt meg, hogy hányképen leszön az rágalmasság." "Oly embör, ki megyön szerzetbe, elesztéb Istennek adja mindön ez velági jószágát." Góry-codex. Eléjön a Nádor-codexben s Debreczeni Legendáskönyvben is. V. ö. ELŐST.

*ELESZTEBELI
(elesztebb-beli) ösz. mn. Régies a mai előbbi, előbbeni helyett. "Az elesztebeli napok szerént." Bécsi codex.

*ELESZTERGÁZ
(el-esztergáz) ösz. áth. Valamit esztergai eszközzel elnyes. V. ö. ESZTERGA.

*ELÉTASZÍT
(elé-taszít) ösz. áth. Taszítva elő- vagy előre nyom; az utóbbi értelemben jobban: előtaszít. Elétaszítani az árus ládákat. Elétaszítani a menéstől vonakodót. V. ö. ELÉ, (2) és TASZÍT.

*ELĚTET
(el-ětet) ösz. áth. 1) Mezőt, füvet, takarmányt vagy akármely eleséget a barom által fölemésztet. Eletetni a vetéseket, a szomszéd buzáját. 2) Szilárd testet bizonyos olvasztó szer által elkoptat, részekre feloszlat. A holttetemet pokolkővel, a vasat választó vízzel eletetni. V. ö. ĚTET.

*ELÉTOL
(elé-tol) ösz. áth. Tolva elé mozdít, eléállít. Told elé a kocsit és fogj be.

*ELÉTOLAKODIK
(elé-tolakodik) ösz. k. Tolakodva elé- vagy előre jön. A nagy tömeg közől elétolakodni. V. ö. ELÉ, (3) és TOLAKODIK.

*ELÉTÖR
(elé-tör) ösz. önh. Erőszakosan, vagyis a körülötte vagy előtte álló akadályokat elrontva, szétzúzva elé avagy előre nyomúl.

*ELÉUGRAT
(elé-ugrat) ösz. mivelt. Lovas emberről mondatik, midőn lóháton hirtelen eléterem valahonnan. Eléugratott a rejtekből.

*ELÉUGRIK
(elé-ugrik) ösz. k. Ugorva itt vagy ott terem, elétünik, eléáll. A vitéz veszélyben látván bajtársát legott eléugrott. Hegedóüszóra eléugranak a legények.

*ELÉÚSZIK
(elé-úszik) ösz. k. Úszva elésiet, eléjön. A vízbe dobott uszkár ismét eléúszik.

*ELEV
(el-ev) fn. tt. elev-et. Molnár Albertnél tanigazság, melyet előre fölteszünk, mint bebizonyított dolgot. (Lemma).

*ELEVE
(el-ev-e) ih. Előre, mindenek előtt, elő időben. Azt eleve láttam, tudtam. Eleve megértettem, eleve megmondottam. Régibb iratainkban a térről is mondatik. Eleve megyen vala. Eleve jőnek. (Tatrosi cod.). Legrégibb nyelvemlékünkben szintén a föntebbi módon írva mint főnév jelent istent: Teremteve eleve mi isemucut, azaz teremté elő vagy élő (isten) mi ősünket. Révai fejtegetése szerént am. élő (vivens), azon időben tehát szerinte az Isten szó mellett ez is divatozott volna, mely a héber syrus, chaldeai nyelvben is él, el, eloa, elohu alakokban fordúl elé. Antiq. Lit. Hung. 122. stb. l. V. ö. ELEVEN.

*ELEVED
(el-eved) ösz. önh. Az ev elterjed rajta, ev lepi el. Eleved a seb. V. ö. EV.

*ELEVEDÉS
(el-evedés) ösz. fn. A sebnek, kifakadásnak azon foka, midőn evbe megyen által. V. ö. EV.

*ELEVEÉRŐ
(eleve-érő) ösz. mn. Korán érő, jókor érő. Eleveérő körte, cseresznye, burgonya, kukoricza.

*ELEVEN
(el-ev-en, él gyöktől) mn. tt. eleven-t, tb. ~ek. 1) Lényről mondatik, mely él, melynek életműködései gyakorlatban vannak. Hogy ne ugrálna az eleven, mikor a holt is mozog. (Km). A Bécsi codexben az Istenről is mondatik: "Mert nem imádok kézzel alkotott bálványokat de eleven Istent, ki teremtette mennyet és földet." Dániel proféta 14. fejezet. Ma: élő Isten. Miből megtetszik, hogy az eleven vagy élő Isten a bálvány-nak tétetik ellenébe. 2) Ép, mozgó, romlatlan, élénk. Eleven szín, eleven szemek, eleven kéneső, eleven föld, eleven szén. Átv. Valakinek elevenére tapíntani, elevenébe hatni, azaz érzékeny oldalát érinteni. A Debreczeni Legendáskönyben: eleveny.
Eredetre nézve az él ige részesülőjének (élő, éleve) származéka, s képzésre olyan, mint: merő, merev, mereven. Ilyformán fejlett ki a hal-ból halavány, tel-ből televény, kel-ből kelevény.

*ELEVENĚDÉS
(el-ev-en-ěd-és) fn. tt. elevenědés-t, tb. ~ěk. Élni kezdés. Élénkülés. V. ö. ELEVENĚDIK.

*ELEVENĚDIK
(el-ev-en-ěd-ik) k. m. elevenědtem, ~tél, ~ětt. 1) Ami életnélküli volt, vagy megholtnak látszott, élni kezd. A tetszhalott elevenedik. A kiszáradva hevert békák elevenednek, midőn eső éri őket. 2) Élénk, vidor, mozgékony kezd lenni. A lábadozó betegnek szemei, orczái elevenednek.

*ELEVENEN
(el-ev-en-en) ih. Élve, nem halva, nem dögölve. Némely halakat elevenen, némelyeket döglötten visznek a piaczra. Elevenen eltemetni valakit.

*ELEVENĚSZIK
(el-ev-en-ěsz-ik) k. Csak a jelen időben használtatik ezen alakjában, a többi időket és módokat az elevenědik igétől kölcsönzi, lásd: ELEVENĚDIK.

*ELEVENGYÖKÉR
(eleven-gyökér) ösz. fn. l. CZITVOR.

*ELEVENÍT, ELEVENIT
(el-ev-en-ít) áth. m. elevenít-ětt, htn. ~eni v. ~ni. 1) Ami nem él vagy megholt, megdöglött, azt életre támasztja, elevenné teszi. V. ö. ELEVEN. 2) Élénkké, vidorrá, mozgékonynyá tesz. A jó bor föleleveníti a szomorúkat.

*ELEVENÍTÉS
(el-ev-en-ít-és) fn. tt, elevenítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valaki vagy valami elevenné lesz.

*ELEVENÍTŐ, ELEVENITŐ
(el-ev-en-ít-ő) mn. tt. elevenítő-t. 1) Elevenné tevő, életre támasztó, fölélesztő. 2) Vidító, élénkké tevő. Elevenítő mulatságok, szerek.

*ELEVENKE
(el-ev-en-ke) mn. tt. elevenkét. Virgoncz, élénkded. Mondatik kisebb állatokról, melyek élénksége aránylag nem nagy hatásu, és ifjakról, leányokról, gyermekekről.

*ELEVENKĚDIK
(el-ev-en-kěd-ik) ösz. k. m. elevenkěd-tem, ~tél, ~ětt. Elevenen viseli magát, élénk, vidor, fürge mozgásokat tesz, gyakorol.

*ELEVENKÉK
(eleven-kék) ösz. mn. Világos kék, igen kék. Elevenkék szövet. Elevenkék szemek.

*ELEVENKÉNESŐ
(eleven-kéneső) ösz. fn. l. KÉNESŐ.

*ELEVENOLAJ
(eleven-olaj) ösz. fn. Földi olaj, földi gyanta.

*ELEVENSÉG
(el-ev-en-ség) fn. tt. elevenség-ět. Az ép testben a vér könnyü forgásának jelensége, mely leginkább vidor, élénk, mozgékony lejtésekben mutatkozik. Elevenség a szemekben, a járásban, menésben, a beszédben. Átv. ért. a léleknek ébersége, könnyü repkedése, a tárgyak fris felfogásában ügyessége.

*ELEVENSÖVÉNY
(eleven-sövény) ösz. fn. Általán élő cserjékből, bokrokból, növényekből álló sövényféle kerítés. Külőnösen l. FANZÁR (Lycium).

*ELEVENSZÉN
(eleven-szén) ösz. fn. Égő szén, parázs. V. ö. SZÉN.

*ELEVENSZÜLŐ
(eleven-szülő) ösz. mn. Általán, ami elevent szűl. Különösen az állatok azon osztályairól mondatik, melyek nem tojások, hanem élve hozott magzatok által szaporodnak és tenyésznek, milyenek az emlős állatok.

*ELEVENTE, ELEVENTEN
(el-ev-en-te vagy ~ten) ih. 1) Elevenen, azaz élve, nem halva. Elevente eltemetni valakit. Elevente megnyúzni a békát. 2) Éltében, midőn még eleven vagy élő volt "Mert e hitető még elevente (vivens) így mondott." Tatrosi codex. Máté 27. A régi magyar Passióban: "Mert ez csalárd mondotta még eleventébe." Olyan mint ifjonta, éjente, naponta (melyet hibásan használnak 'naponként' helyett).

*ELEVENŰL (1)
ELEVENÜL, (el-ev-en-űl) ih. l. ELEVENEN, ELEVENTE.

*ELEVENŰL (2)
ELEVENÜL, (el-ev-en-űl) önh. 1) Élettelen, vagy holtnak tetszett állapotból élő állapotba megy által. Fölelevenűlnek a holtak is, ha ez történik. 2) Vidámúl, élénkké lesz, neki frisűl.

*ELEVENVÖRÖS
(eleven-vörös) ösz. mn. Világos vörös, mely a sötét vagy haragos vörösnek ellentétetik. Elevenvörös pipacsok.

*ELEVERENDÉL
(eleve-rendél) ösz. áth. Valakinek jövendő sorsát előre elhatározza, valakit bizonyos állapotra vagy czélra szán.

*ELEVERENDĚLTSÉG
(eleve-renděltség). Hittani ért. a régi Pelagiánusok tana, mely szerint az Isten előre meghatározta az egyes emberek üdvözülését vagy elkárhozását, nem tekintvén azok erényes vagy gonosz tetteikre. (Praedestinatio).

*ELEVÉRŐ
(elev- v. eleve-érő) ösz. mn. Korán, jókor érő. Elevérő burgonya, kukoricza. Használják Gömörben, Bodrogközben stb. Eredetileg: eleve érő.

*ELEVESĚDIK
(el-evesědik) ösz. k. Egész terjedelmében evessé leszen, ellepi az ev. Elevesedett a seb.

*ELÉVĚSZ
(elé-věsz) ösz. áth. Valamely félre álló, elrejtett, eltett tárgyat szem elé hoz, magához vesz. Unalmában elévesz egy könyvet, és olvas. Vedd elé, ha eltetted. Ha el nem költötted volna, jó lenne most elévenni. Ha eléveszem azt a botot.

*ELEVEZ
(el-evez) ösz. önh. Evezve odább halad, csónakon, dereglyén stb. eltávozik. Általán, evezős, vizi jármüvön elmegy.

*ELEVEZÉS
(el-evezés) ösz. fn. Evezve tovább haladás, eltávozás, illetőleg: elladikázás, elcsónakozás, elhajózás.

*ELÉVÍT, ELÉVIT
(el-évít) ösz. áth. Valamely jogot elévűltté tesz. Máskép: elidősít. V. ö. ELÉVÜLT, ELÉVŰL.

*ELÉVÍTÉS, ELÉVITÉS
(el-évítés) ösz. fn. Valamely jognak elévültté tétele. Máskép: elidősités, idősités.

*ELÉVŰL, ELÉVÜL
(el-évűl) ösz. önh. Bizonyos, a törvény által meghatározott idő alatt nem gyakoroltatott valamely jog megszünik, sőt ezáltal gyakran másik részről életbe lép, pl. ha valaki bizonyos birtokban a törvény által határozott idő alatt jogát nem gyakorlá, hanem azt más tevé, anélkül hogy akadályoztatott, vagy zavartatott volna benne; az ily birtok, az azt használó részére és javára elévűl, máskép: elidősűl, s ezen elévülés arra nézve, akire az így elévűlt jog ruháztatott, némely jogászok által és polgári törvénykönyvekben, pl. az osztrákban, elbirtoklásnak mondatik.

*ELÉVŰLÉS, ELÉVÜLÉS
(el-évülés) ösz. fn. Midőn valamely jog, az eredeti jogbirtokosnak elhanyagolása miatt, bizonyos idő mulva elenyész és gyakran egy másikra, t. i. arra száll, ki azt azon idő alatt akadály és ellenvetés nélkül használá vala. Máskép: elidősülés, idősűlés, idősűlet (Praescriptio). V. ö. ELÉVŰL.

*ELÉVÜLT
(el-évült) ösz. mn. 1) Elévülés által másra szállt. Elévült jog, birtok. V. ö. ELÉVŰL, ELÉVÜLÉS. 2) Kórtanilag: megrögzött, meggyökeresedett (nyavalya, kórbaj). Elévült betegségek.

*ELFACSAR
(el-facsar) ösz. áth. Facsarva elfordít, más irányt ad neki. V. ö. FACSAR, és CSAVAR.

*ELFACSARÁS
(el-facsarás) ösz. fn. Valaminek facsarás általi elfordítása.

*ELFAGY
(el-fagy) ösz. önh. Fagy által elromlik. Mondatik a növényekről és állatokról, midőn életműszereik vagy tagjaik a nagy hideg által elfonnyadnak, elsenyvednek, s további működéseikben akadályozvák. Elfagytak a vetések, szőlők. Elfagyott keze, lába, orra, füle. V. ö. FAGY, önh.

*ELFAGYÁS
(el-fagyás) ösz. fn. Az állati vagy növényi testnek, műszereknek fagy általi megromlása, V. ö. FAGY, önh.

*ELFAGYOTT
(el-fagyott) ösz. mn. Fagy által megromlott. Elfagyott kezek, lábak. Elfagyott gabona, szőlő. V. ö. FAGY.

*ELFAJLIK
(el-fajlik) ösz. k. Szokottabban l. ELFAJZIK.

*ELFAJÚL, ELFAJUL
(el-fajúl) ösz. önh. Eredeti fajától eltér, más természetet ölt, mint eredeténél fogva kellene birnia; elsatnyúl, elhitványúl. Néha a vitéz, bátor apák gyermekei gyávákká fajulnak el. Elfajúl a barom, a növény, midőn nem hasonló nemes faj által szaporodik, tenyészik. Kórtanilag: elfajulnak a nyavalyák, midőn újabb, s egészen különböző kórjelekkel tünnek föl. Erkölcsi ért. gonoszszá, erkölcstelenné változik el. Elfajult gyermek. V. ö. FAJ.

*ELFAJÚLÁS, ELFAJULÁS
(el-fajulás) ösz. fn. Az eredeti fajtól eltérés, midőn az állat vagy növény más természetet ölt, mint eredeténél fogva kellene birnia. V. ö. ELFAJÚL.

*ELFAJULT
(el-fajult) ösz. mn. Önfajától eltért, elütött; elsatnyult, elhitványúlt; az erkölcsiség útjáról eltévelyedett, gonosz. Öseitől elfajúlt nemzedék. Elfajult gonosz fiú. V. ö. FAJ, ELFAJÚL.

*ELFAJULTSÁG
(el-fajultság) ösz. fn. Az állatnak vagy növénynek azon állapota, midőn eredeti fajának jellemeiből ki van vetkőzve. Erkölcsi ért. az erény útjáról elvetemedés.

*ELFAJZÁS
(el-fajzás) ösz. fn. Az állatnak vagy növénynek eredeti nemétől inkább külső, mint belső okokból történő eltérése.

*ELFAJZIK
(el-fajzik) ösz. k. Inkább külső, mint belokoknál fogva tér el fajától, milyenek az állatok és növényekre nézve a föld, az éghajlat, a táplálék változtatása, fajok keveredése stb.

*ELFAJZOTT
(el-fajzott) ösz. mn. Eredeti fajának jelleméből, leginkább külső okoknál fogva kivetkőzött, más fajuvá változott. Idegen éghajlat alatt elfajzott állatok, növények.

*ELFAKAD
(el-fakad) ösz. önh. Fakadva szétmegy, elömlik, elreped. A megnyomott halhólyag elfakad. Elfakad az igen teljes szőlőszem. Elfakadni sírva vagy nevetve, azaz a sirást vagy nevetést többé el nem nyomhatva annak szabad menetelt engedni. V. ö. EL, (2) és FAKAD.

*ELFAKADÁS
(el-fakadás) ösz. fn. Valamely testnek a rendes terimében meg nem férhetése miatt szétömlése, kitörése, szétpattanása.

*ELFAKASZT
(el-fakaszt) ösz. áth. Nyomás, öszveszorítás által valamit elfakadni kényszerít. Elfakasztani a felfútt hólyagot, a meggyűlt sebet. V. ö. ELFAKAD.

*ELFAKASZTÁS
(el-fakasztás) ösz. fn. Valamely felfútt, feldagadt testnek olyatén nyomása, megszorítása, melyre az elfakadni kénytelen. V. ö. ELFAKASZT.

*ELFAL
(el-fal) ösz. áth. Falva, azaz mohón, nagy darabokban eleszik valamit. Az ebek elfalják egymás elől a konczokat. V. ö. EL, (2) és FAL.

*ELFANYALODIK
(el-fanyalodik) ösz. k. Hosszas várakozás, sikeretlen kérés, koldulás után rosz kedvvel tovább áll, elsompolyog, mintegy fanyar, savanyú arczczal eltávozik. V. ö. FANYALODIK.

*ELFANYARODIK
(el-fanyarodik) ösz. k. Lassan-lassan fanyar izüvé lesz. V. ö. FANYAR. Átv. ért. kedvetlen, savanyú ábrázatba öltözik, nyájas lenni megszün.

*ELFANYARÚL
(el-fanyarúl) ösz. önh. l. ELFANYARODIK.

*ELFÁRAD
(el-fárad) ösz. önh. Izmai, idegei a mértékfölötti mozgásban, működésben ellankadnak, s nyugalomra hajlanak. Sok járásban, munkában elfáradni. V. ö. EL, (2) és FÁRAD.

*ELFÁRADÁS
(el-fáradás) ösz. fn. A testi erőnek lankadó állapota, midőn a mozgást, munkát, terhet stb. nem bírja.

*ELFARAG
(el-farag) ösz. áth. Faragva elmetsz, eldarabol. Elfaragni a patkólandó ló körmét. A kard végét elfaragni, hogy hegyes legyen. A fenyűt igen elfaragták az ácsok.

*ELFARAGCSÁL
(el-faragcsál) ösz. áth. és gyak. kicsinyező. Faragcsálva kis darabokra elmetél.

*ELFÁRASZT
(el-fáraszt) ösz. áth. Az izmokat, idegeket mértékfölötti mozgalom által ellankasztja, elgyöngíti. Elfárasztani sebes hajtással vagy lovaglással a lovakat. V. ö. EL, (2) és FÁRASZT.

*ELFÁRASZTÁS
(el-fárasztás) ösz. fn. Az izmoknak, idegeknek tulságos megfeszítés általi ellankasztása, elgyöngítése. V. ö. ELFÁRASZT.

*ELFÁRÍT
(el-fárít) ösz. áth. Szokottabban l. ELFÁRASZT.

*ELFÁRÍTÁS
(el-fárítás) ösz. fn. Szokottabban l. ELFÁRASZTÁS.

*ELFAROL
(el-farol) ösz. önh. Farolva félre nyomúl, félre fordúl, félre csúsz. Elfarol tulajdonkép a barom, midőn farral másfelé fordúl. Átv. ért. elfarol a kocsi, szekér, szán, midőn hátulja más irányban mozdúl, mint az eleje. V. ö. FAROL.

*ELFÁSÍT, ELFÁSIT
(el-fásít) ösz. áth. Merevedtté, merevvé tesz, rugékonyságától megfoszt, érzéketlenné, tompává változtat. Elfásítja szivét a sok és mély bánat. V. ö. ELFÁSÚL.

*ELFÁSÚL, ELFÁSUL
(el-fásúl) ösz. önh. Megmerevedik, oly érzéketlenné lesz, mint a fa. Leginkább átv. ért. jelenti a léleknek azon állapotát, midőn rugékonysága elvész, s a külső benyomások nem hatnak reá, mi rendszerént a nagy és sok szenvedés következménye szokott lenni.

*ELFÁSULT
(el-fásult) ösz. mn. megmerevedett, rugékonyságából kivetkezett, érzéketlen, tompa. Elfásult sziv. V. ö. ELFÁSÚL.

*ELFÁZIK, ELFÁZÓDIK
(el-fázik v. fázódik) ösz. k. A hideg által- és keresztüljárja, igen megfázik. V. ö. FÁZIK.

*ELFĚCSĚG
(el-fěcsěg) ösz. önh. Fecsegve elbeszélget. A dajka elfecseg a kisdedekkel. Áthatólag: fecsegve kibeszél, elmond valamit. Elfecsegi a ház titkait. Elfecsegi otthonn, mit másutt látott, hallott. V. ö. FĚCSĚG.

*ELFECSÉRĚL
(el-fecsérěl) ösz. áth. Aprólékosan, csippelcsuppal, egymás után elveszteget, elpazarol. Nyalánkságokra, csecsebecsékre elfecsérli pénzét. V. ö. FECSÉRĚL.

*ELFECSÉRLÉS
(el-fecsérlés) ösz. fn. Aprólékos elpazarlás, elvesztegetés.

*ELFĚD
(el-fěd) ösz. áth. Eltakar, valaminek a felszinét szem elől elrejti. Elfedni tenyerével az arczát. Szőlős gazdáknál: a tőkét a hideg elől földdel betakarja. V. ö. FĚD.

*ELFĚDÉS
(el-fědés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit vagy holmit elfedünk, eltakarunk, szemek elől burok, lepel alá rejtünk.

*ELFĚDĚZ
(el-fěděz) ösz. áth. Valamit minden oldalról, vagy több tárgyat elfed, eltakar, lepel alá rejt. V. ö. FED.

*ELFEJ
(el-fej) ösz. áth. Az emlőkből a tejet kinyomkodja, kihüvelykeli. A fejést elvégzi.

*ELFEJT
(el-fejt) ösz. áth. Ami tűvel öszve volt varrva vagy öszvefűzve, azt szétbontja. Elfejteni a hibásan varrt üngöt. Elfejteni az ócska hálót. V. ö. FEJT.

*ELFEJTÉS
(el-fejtés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit elfejtünk. V. ö. ELFEJT.

*ELFEKÉLYĚSĚDIK
(el-fekélyěsědik) ösz. k. A fekély lassan-lassan ellepi, elterjed rajta. Elfekélyesedik egész teste. V. ö. FEKÉLY.

*ELFEKÉLYĚSÍT
(el-fekélyěsít) ösz. áth. Fekélyessé tesz, a fekélyt elterjeszti valamely testen. V. ö. FEKÉLY.

*ELFEKETÍT, ELFEKETIT
(el-feketít) ösz. áth. 1) Eszközli, azt teszi, hogy feketévé legyen. 2) Átv. ért. Erkölcsi oldalát igen rosz szinben tünteti elé.

*ELFEKETĚDIK
(el-feketědik) ösz. k. Lassan-lassan fekete szinűvé leszen.

*ELFEKETŰL
(el-feketűl) ösz. önh. l. ELFEKETĚDIK.

*ELFEKSZIK
(el-fekszik) ösz. k. 1) Tartósan, folytonosan fekszik. Elfekszik néha délig is az ágyban. 2) Fekünni megy. Már mind elfeküttek a munkások. 3) Máshová fekszik. Az ágyról elfeküdt a pamlagra.

*EL-FEL
(el-fel) ösz. igekötő, melyben az el a fel nyomosbítására szolgál.
"Az Szent Iván tüzét el-felrakták vala,
Mesterséggel azt mind csenáltatták vala."
Istvánfi Pál a XVI. században.

*ELFELED
(el-feled) ösz. áth. 1) Emlékezetéből elszalaszt. Elfeledte, amit mondtam neki. 2) Kitanúl, ügyességét elveszti. Elfeledi az írást, olvasást, hegedülést. V. ö. FELED.

*ELFELEDÉS
(el-feledés) ösz. fn. 1) Valaminek az emlékező tehetségből elszalasztása. 2) Bizonyos ügyességből kitanulás.

*ELFELEDKĚZIK
(el-feledkězik) ösz. k. Valamit emlékezetéből elszalaszt, kiejt, nem emlékezik. Mindenről elfeledkezik. Magáról elfeledkezik, azaz rangját, hivatalát, állását, körülményeit, viszonyát, emberi méltóságát tekintetbe nem veszi.

*ELFELEDHETETLEN
(el-feledhetetlen) ösz. mn. Ami soha ki nem mehet emlékezetünkből. Elfeledhetetlen a nap, melyen e sebet kaptam. Elfeledhetetlen kedves. Mint határozó: elfeledhetetlenül.

*ELFELEDHETLEN
lásd: ELFELEDHETETLEN.

*ELFELEDSÉG
(el-feledség) ösz. fn. 1) Az emlékező tehetség hibája, midőn a történtekre vissza nem emlékezik. 2) A történt dolognak azon állapotja, melynélfogva emléke ki van veszve. Lassan-lassan minden elfeledségbe megy.

*ELFÉLEGĚL
(el-félegěl) ösz. áth. Székely szó. Félig-meddig mond el, csak felibe teszi. Csak elfélegeli a beszédet. (Kriza).

*ELFELEJT, ELFELEJTÉS
l. ELFELED, ELFELEDÉS.

*ELFELESĚL
(el-felesěl) ösz. önh. és áth. 1) Hosszasan, tartósan felesel. Ha megboszontják, órákig elfelesel. 2) Feleselve eltagad, elvitat valamit.

*ELFEN
(el-fen) ösz. áth. Fenve elkoptat. Elfenni köszőrükövön a kés élét vagy sarját. V. ö. EL és FEN.

*ELFENŰL
(el-fenűl) ösz. önh. Fenevad természetűvé, vagy ráknemű kórrá változik el. V. ö. FENE.

*ELFENYĚGET
(el-fenyěget) ösz. áth. Fenyegetve elűz, elijeszt, elkerget, eltávolít. Elfenyegetni a tilosban járó vadászokat. V. ö. FENYĚGET.

*ELFÉR
(el-fér) ösz. önh. Bizonyos térben elegendő helye van. Ezen kamrában ezer mérő jószág elfér. Sok jó ember elfér egy kis helyen. (Km).

*ELFERDÍT, ELFERDIT
(el-ferdít) ösz. áth. Egészen ferdévé teszen; másfelé csavar. Átvitt értelemben: a beszédet elferdíteni am. a beszédnek ferde, nem szándékolt értelmet adni.

*ELFERDŰL, ELFERDÜL
(el-ferdűl) ösz. önh. Egészen ferdévé lesz. Elferdül a csizma sarka. Elferdűl a roszúl rakott kazal.

*ELFÉRGESĚDIK
(el-férgesědik) ösz. k. Elszaporodnak benne a férgek. Az elérett turó elférgesedik.

*ELFÉRJEZ
(el-férjez) ösz. áth. A leányt férjhez adja. Népnyelven nincs szokásban, csak némely irók használják.

*ELFESEL
(el-fesel) ösz. önh. Szokottabban l. ELFESLIK.

*ELFESLÉS
(el-feslés) ösz. fn. A varrásnak, kötésnek szétfoszlása, elszakadása.

*ELFESLIK
(el-feslik) ösz. k. A varrás elfoszlik, elszakad. Elfeslik a ruha, azaz a varrása foszlik el, nem a kelméje, szövete. V. ö. FESLIK. Mondatik a fák héjairól is, midőn lehámlanak. Feslik a hárs. (Km).

*ELFEST
(el-fest) ösz. áth. Festés által elhasznál, elfogyaszt. Minden festékét elfestette már. V. ö. FEST.

*ELFÉSŰL
(el-fésűl) ösz. áth. Fésüvel elsimít, elhárít. Elfésülni a hajat egyik oldalról a másikra. V. ö. EL és FÉSŰL.

*ELFIASODIK
(el-fiasodik) ösz. k. Mondjuk az emlős állatokról általán, midőn elszaporodnak, fiakat, kölykeket stb. nemzenek, szülnek.

*ELFICZAMÍT; ELFICZAMODIK
l. KIFICZAMÍT; KIFICZAMODIK.

*ELFICCZENT
(el-ficczent) ösz. áth. Elhibáz nyelvével. Székely szó.

*ELFILLENT
(el-fillent) ösz. áth. Ezen alakban, azaz igekötővel, visszaható névmást kiván maga mellé. Elfillentem magamat, elfillented magadat stb. azaz hazugságot mondok, mondasz stb. A hazud igének kiméletesebb kifejezése. V. ö. FILLENT.

*ELFINTERÍT
(el-finterít v. ~fénterít v. ~fintorit) ösz. áth. Félretol, félrehúz. Székely szó.

*ELFINTORÍT
(el-fintorít) ösz. áth. Az orrát, arczát mintegy félretolja, mikor t. i. valami valakinek nem tetszik. Némi gúnyos értelmű.

*ELFIRKÁL
(el-firkál) ösz. áth. Firkálva elront, elveszteget, elmocskít. Sok papirt haszontalanul elfirkál.

*ELFITÍT
(el-fitít) ösz. áth. l. ELFINTERÍT, ELFINTORÍT.

*ELFOG
(el-fog) ösz áth. 1) A szabad állapotban levő állatokat, lesből, vagy űzve, kergetve hatalmába ejti. Elfogja az agár a nyulat, a macska az egeret, a pók a legyet. 2) Valakit rabságba ejt. Elfogni a tolvajt. Elfogni háboruban az ellenséget. 3) Valamit elvon, elhúz, megtagad. Elfogni a munkások, cselédek bérét. Elfogni a cselédtől a szükséges eledelt. 4) Letartóztat. Elfogni a leveleket, az ellenséghez szállított fegyvereket. 5) Menetében, mozgásában valamit akadályoz. Elfogni a szelet, elfogni a vizet. 6) Betölt. Nagy helyet fog el ezen bútor a szobában. 7) Elmetsz. A jó kés elfogja a fát. A jó beretva elfogja a szakált. 8) Ellep, erőt vesz. Elfogta a félelem, az ijedség, a bánat. "Szüvit a bánat ęfogta" (székelyesen am. elfogta). V. ö. FOG.

*ELFOGAD
(el-fogad) ösz. áth. 1) Valamiben megegyezik, valamire rááll. Elfogadni az ajánlást. 2) Elvállal. Elfogadni valamely terhet, munkát. 3) A jövevényt, vendéget üdvözli, házához veszi. Elfogadni az utasokat. 4) Váltójogban: Elfogad valaki valamely idegen váltót, midőn annak kifizetését arra irt bizonyos szóval vagy szavakkal (rendszerént ezzel: elfogadom) és saját nevének aláirásával, még pedig vagy előző nevének megemlitése nélkül, egyszerüen (egyszerü elfogadás), vagy valamely előző nevére (névbecsülési elfogadás) igéri.

*ELFOGADÁS
(el-fogadás) ösz. fn. 1) Valamiben megegyezés. 2) Elvállalás. 3) A vendégnek, idegennek üdvözlése, és beszállásolása. 4) Azon tény, midőn a váltó elfogadtatik. V. ö. ELFOGAD.

*ELFOGADÁSI
(el-fogadási) ösz. mn. Elfogadást illető, arra vonatkozó. Elfogadási aláirás, a váltójogban azon tény, midőn a váltót azaz a váltósumma kifizetésére megbizást, az intézvényezett saját nevének aláirásával elvállalja.

*ELFOGADHATÓ
(el-fogadható) ösz. mn. 1) Amire reá lehet állani, miben meg lehet egyezni, mit elvállalhatni. Elfogadható ajánlatok, föltételek, terhek. 2) Szállásra bevehető. Elfogadható utas, idegen.

*ELFOGADMÁNY
(el-fogadmány) ösz. fn. Váltójogban am. elfogadási kötelezettség, vagy elfogadott váltó.

*ELFOGADÓ
(el-fogadó) ösz. fn. 1) Általán, a ki valamit, valakit elfogad. V. ö. ELFOGAD. 2) Jogtanban: ki az ajánlott váltói megbizatást elvállalja azon kötelezéssel, hogy a benne foglalt sommát lefizeti. 3) Így nevezik néhutt a korcsolyát, melyen a terhet leeregetik, vagy felcsusztatják.

*ELFOGÁS
(el-fogás) ösz. fn. 1) Erőszak, mellyel a szabad állapotban levő állat, más állatnak vagy embernek hatalmába ejtetik. 2) Rabbá tevés, letartóztatás. Szökevények, tolvajok elfogása. 3) Elvonása, elhozása bizonyos járandóságnak. Cselédbér elfogása. V. ö. ELFOG.

*ELFOGAT
(el-fogat) ösz. áth. és miveltető. A szabad állapotban levőt hatalmába keríti, fogolylyá, rabbá teszi. Agarakkal elfogatni a nyulakat. Hajdukkal elfogatni a zsiványokat.

*ELFOGDOS
(el-fogdos) ösz. áth. és gyak. Egymás után többeket elfog, rabbá tesz, hatalmába kerít. A macska elfogdossa a ház egereit. V. ö. FOGDOS.

*ELFOGDOZ
(el-fogdoz) ösz. áth. lásd: ELFOGDOS.

*ELFOGLAL
(el-foglal) ösz. áth. 1) Valamely tért, helyet betölt. Biharvármegye kétszáz négyszögü mérföldet foglal el. 2) Kivív, harczban, háboruban hatalmába kerít. Az ellenség elfoglalta a várt. 3) Birtokába lép. Elfoglalni az apáról maradt telket, házat. 4) Hivatalát megkezdi. Elfoglalni az elnöki széket. 5) Elkoboz. Az örökös és végrendelet nélkül meghalt nemesek birtokát és szerzeményét a királyi ügyész foglalja el. 6) Sok időbe, erőbe kerül. Elfoglal a sok munka, a hivatal.

*ELFOGLALÁS
(el-foglalás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit vagy valakit elfoglalunk. Vár elfoglalása. Örökség elfoglalása. Hivatal, elnöki szék elfoglalása. V. ö. ELFOGLAL.

*ELFOGLALT
(el-foglalt) ösz. mn. 1) Minden idejét munkában, vagy bármily ügyekben töltő. 2) Hatalomba, birtokba ejtett, kerített. Elfoglalt városok, várak. Elfoglalt örökség.

*ELFOGLALTATÁS, ELFOGLALTSÁG
(el-foglaltatás v. el-foglaltság) ösz. fn. Idejének és erejének teljes felhasználása.

*ELFOGÓDÁS
(el-fogódás) ösz. fn. Szorongó lelki állapot, midőn valaki el van fogódva. l. ELFOGÓDIK.

*ELFOGÓDIK
(el-fogódik) ösz. belsz. Félelem, szégyen, vagy más kellemetlen behatás miatt némi belső nyugtalanságot, szorongást érez. Elfogódni az első nyilvános föllépéskor, pl. a színpadon, szószéken. Elfogódni valamely nagy úr előtt.

*ELFOGÓDOTT
(el-fogódott) ösz. mn. Aki el van fogódva. Elfogódott dalszinész, elfogódott szónok. V. ö. ELFOGÓDIK.

*ELFOGOTT
(el-fogott) ösz. mn. Rabságba ejtett, fogolylyá tett; hatalomba kerített; űzve, vadászva megkapott. Elfogott hadvezér. Elfogott tolvaj. Elfogott vadak.

*ELFOGÚL
(el-fogúl) ösz. önh. Előszeretetből, részrehajlásból, vagy akármily titkos vonzalomból, valamely tárgy iránt kedvezőbb véleményt táplál, mintsem az valóban érdemelné.

*ELFOGULÁS
(el-fogulás) ösz. fn. Részrehajló lelki állapot, illetőleg vonzalom, midőn valaki el van fogulva. l. ELFOGÚL.

*ELFOGULATLAN
(el-fogulatlan) ösz. mn. Részrehajlatlan, előszeretet nélküli, semmi vonzalom által félre nem vezetett, kedvezésre nem hajló, szóval, ki el nincs fogulva. V. ö. ELFOGÚl. Elfogulatlan bíró. Mint határozó: elfogúlatlanul.

*ELFOGULATLANSÁG
(el-fogulatlanság) ösz. fn. Lelki állapot vagy tulajdonság, midőn valaki elfogúlva nincsen. V. ö. ELFOGÚL.

*ELFOGULT
(el-fogult) ösz. mn. Aki el van fogúlva. V. ö. ELFOGÚL. Elfogúlt műbiró. Képes kifejezésben: elfogult ítélet, vélemény; elfogult szív, hajlam, indulat stb.

*ELFOGULTLAN; ELFOGULTLANSÁG
lásd ELFOGULATLAN; ELFOGULATLANSÁG.

*ELFOGULTSÁG
(el-fogultság) ösz. fn. Lelki állapot, illetőleg az itélő tehetség hibája vagy hiánya, midőn valaki el van fogulva. V. ö. ELFOGUL. Elfogultságból kedvező véleménynyel lenni. Elfogultság nélkül itélni valamiről.

*ELFOGZIK
(el-fogzik) ösz. k. Fogait elhányja. Elfogzanak a gyermekek, midőn első fogaik kihullanak.

*ELFOGY
(el-fogy) ösz. önh. 1) Felhasználtatik, elkel, nincs több belőle. Elfogyott a borunk, kenyerünk, azaz, megittuk, megettük. 2) Lassanként semmi sem marad, eltünik, elmúlik. Elfogyott a holdvilág. Elfogytak a régi jó napok.
"Teremt-e Isten több magyart,
Míg a világ, míg napja tart,
Ha mink is elfogyánk."
Vörösmarty.
3) Elszárad, kiszárad. Ezen ember egészen elfogy. Hosszu forró nyárban elfogy a kutak vize.

*ELFOGYÁS
(el-fogyás) ösz. fn. 1) Felhasználtatás, elkelés; eltünés, elmulás. 2) Elszáradás, elsorvadás. V. ö. FOGYÁS és ELFOGY.

*ELFOGYASZGAT
(el-fogyaszgat) ösz. gyak. áth. Lassan-lassan, apródonként elfogyaszt, elhasználgat, elköltöget, míg végre semmi sem marad.

*ELFOGYASZT
(el-fogyaszt) ösz. áth. Elhasznál, elkölt, eszközli, hogy elfogyjon. Elfogyasztani az eleséget. Elfogyasztani mindenét, a mie volt. lásd: FOGYASZT.

*ELFOGYASZTÁS
(el-fogyasztás) ösz. fn. Leginkább élelmi szerek elhasználása, elköltése.

*ELFOGYASZTGAT
l. ELFOGYASZGAT.

*ELFOGYATKOZÁS
(el-fogyatkozás) ösz. fn. Valaminek lassan-lassan elfogyása, azaz részeinek egymás utáni elveszése, elmulása. V. ö. EL, (2) és FOGYATKOZÁS.

*ELFOGYATKOZIK
(el-fogyatkozik) ösz. k. Oly állapotban van, melynél fogva lassan-lassan elfogy, részenként elvesz, elmulik, eltünik. V. ö. EL, (2) és FOGYATKOZIK.

*ELFOGYDOGÁL
(el-fogydogál) ösz. k. és gyak. Szép lassan és apró részekben elfogy, elhasználtatik, eltünik, elvesz. V. ö. ELFOGY. Pénze garasonként, forintonként elfogydogál.

*ELFOGYHATATLAN
(el-fogyhatatlan) ösz. mn. Ami soha el nem fogyhat, kimeríthetetlen. Elfogyhatatlan isteni kegyelem. Mint határozó: elfogyhatatlanul.

*ELFOGYHATLAN
l. ELFOGYHATATLAN.

*ELFOJT
(el-fojt) ösz. áth. 1) Tulajdonkép, a légcsőnek öszveszorítása, a szájnak befogása, vagy akármely akadály által a lélekzetet elnyomja. 2) Átv. ért. a szeszes italokat oly szorosan bedugja, hogy a levegő hozzájok ne férjen. Elfojtani a mustot, az ürmöst. 3) Képes beszédben, a belsőleg forrongó indulatot kitörni nem engedi. Elfojtani a haragot, a gyülőlséget. Vagy: a már kitörött mozgalmakat, indulatokat elnyomja. Elfojtani a lázadást. Első csirájában elfojtani a szerelmet.

*ELFOJTÁS
(el-fojtás) ösz. fn. 1) A lélekzésnek külső erőszak általi elfogása, akadályozása. 2) Átv. ért. a szeszes italoknak, különösen bornak, sörnek, mustnak a levegőjárástól elzárása. 3) Képes beszédben: az indulatok elnyomása. V. ö. ELFOJT.

*ELFOJTÓDIK
(el-fojtódik) ösz. belsz. Részént külső erőszak, részént belső működés által elfúlad, elszorúl, s a kitöréstől maga magában megszűnik.

*ELFOLTOZ
(el-foltoz) ösz. áth. Szövetet, kelmét foltokra elhasznál, felvarr. Elfoltozni a maradékgyolcsot, posztót, selymet, bőrt.

*ELFOLY
(el-foly) ösz. önh. 1) Folyva tovább megy, odább halad. Elfoly a víz. Sok víz elfoly addig a Dunán. (Km). A bor kiütötte a csapot, és elfolyt. V. ö. FOLY. 2) Átv. ért. Elmúlik, egymás után eltűnik. Elfolynak a napok, évek. Elfolyt ifjuságom szép tavasza.

*ELFOLYÁS
(el-folyás) ösz. fn. 1) Valamely híg testnek lejtős uton elgördülése. A víznek, bornak elfolyása. 2) Átv. ért. az időnek elmulása, eltelése, egymás utáni következése. Néhány évek elfolyása alatt sok történik a földön. V. ö. FOLYÁS.

*ELFOLYAT
(el-folyat) ösz. áth. 1) Vigyázatlanul, gondatlanság miatt híg cseppekből álló testet elfolyni hagy. Elfolyatni hordóból a bort. 2) Lecsapol, készakarva elereszt. Csatornák által elfolyatni a rétről az álló vizet. V. ö. EL, (2) és FOLYAT.

*ELFOLYDOGÁL
(el-folydogál) ösz. önh. és gyak. Folydogálva, azaz szép lassan és csendesen folyva elmegy, elgördűl. A kis csermely elfolydogál a kövecses mederben.

*ELFONNYAD
(el-fonnyad) ösz. önh. Tulajdonkép a növényekről mondjuk, midőn életnedveik megromolván, vagy elfogyván, lekonyulnak, öszveránczosodnak, hervadni, száradni indulnak. Elfonnyadnak a leszakasztott falevelek, virágok. Elfonnyad a szárazság miatt, vagy a féregtől rágott gyönge vetemény. Átv. ért. elfonnyad az állati test, midőn nyavalyák rongálják, s a szükséges tápláló nedvektől megfosztják. V. ö. FONNYAD.

*ELFONNYADÁS
(el-fonnyadás) ösz. fn. A növényi vagy állati testnek, a nedvek megromlása vagy hiánya miatt elhervadása, elszáradása. V. ö. ELFONNYAD.

*ELFONNYADT
(el-fonnyadt) ösz. mn. Ami el van fonnyadva. Forró hőségben elfonnyadt virágok, falevelek.

*ELFONNYASZT
(elfonnyaszt), ösz. áth. A növényi vagy állati testet a nedvek megrontása vagy elvonása által elhervasztja, ellankasztja, kiszárítja. V. ö. ELFONNYAD. A forró nap elfonnyasztja a fák leveleit. A gyökéren rágódó férgek elfonnyasztják a növényt.

*ELFORDÍT, ELFORDIT
(el-fordít) ösz. áth. 1) Valamit bizonyos tárgyról másfelé irányoz. Elfordítja rólam szemeit. Elfordítja fejét, arczát. 2) Rendes helyzetéből másba tesz által. Elfordítani a csizma sarkát. Elfordítani a fejre tett kalapot. 3) Elteker, elcsavar. Elfordítani a csavart, a csigát, a derékszeget, a kocsi rudját. 4) A könyvet másutt nyitja föl. 5) Átv. ért. Elmagyaráz, más értelemre húz, másfelé irányozza a szót, beszédet, roszul, fonákul fog fel valamit. Elfordítja a mondottakat. V. ö. FORDÍT.

*ELFORDÍTÁS, ELFORDITÁS
(el-fordítás) ösz. fn. 1) Valaminek bizonyos tárgyról másfelé irányzása. 2) Valaminek rendes helyzetéből elmozdítása. 3) Eltekerés, elcsavarás. 4) A könyvnek más helyen kinyitása. 5) Átv. ért. A beszéd irányának elmagyarázása, félreértése, fonák felfogása. V. ö. ELFORDÍT.

*ELFORDÚL, ELFORDUL
(el-fordúl) ösz. önh. Állásában, helyzetében, mozgásában más irányt vesz. Elfordulni arczczal az utált lénytől. Elfordulni a naptól. V. ö. FORDÚL.

*ELFORDULÁS
(el-fordulás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg mozdulás, melynél fogva valaki vagy valami fordulva más irányt veszen.

*ELFORDULT
(el-fordult) ösz. mn. Aki vagy ami el van fordulva. V. ö. ELFORDUL. Elfordult arczczal hallgatni a szemrehányásokat.

*ELFORGÁCSOL
(el-forgácsol) ösz. áth. Fanemű testet forgácsokra elgyalúl, eldarabol, elfaragcsál. Átv. ért. idejét, erejét elforgácsolni, am. aprólékos, haszontalan, szakgatott, nem folytonos munkára elvesztegetni.

*ELFORGÁCSOLÓDIK
(el-forgácsolódik) ösz. belsz. Gyalulás, faragás, vágás alatt forgácsokra szakadoz, töredezik. Az asztalosműhelyben sok fa elforgácsolódik.

*ELFORGÁS
(el-forgás) ösz. fn. 1) Kerek, gömbölyü, hengerded testnek saját tengelye körül tovább haladása. 2) Hosszabb időszaknak elmulása. Egy évnek, egy századnak elforgása alatt.

*ELFORGAT
(el-forgat) ösz. áth. 1) Kerek, gömbölyü, hengerded testet, saját tengelye körül elhajt. Elforgatni a hordót, a kereket. Elforgatnia pecsenyeforgatót, a nyársat. 2) Rendes helyzetéből valamit kimozgat. Elforgatja szemeit. 3) Levelenként felhány, fölvet. Elforgatni a könyvet.

*ELFORGATÁS
(el-forgatás) ösz. fn. 1) Kerek, hengerded, vagy más testnek saját tengelye körül elhajtása. 2) Valaminek rendes helyzetéből kimozgatása. 3) A könyv leveleinek másutt és másutt felnyitása.

*ELFOROG
(el-forog) ösz. önh. 1) Folytonosan forogva mozog, halad, kering. A megkent kerék csikorgás nélkül és könnyen elforog. 2) Átv. egymás után elmúlik. Elforog az idő.

*ELFORR
(el-forr) ösz. önh. 1) Forrva elgőzölög, elpárolog, elfut. 2) Forrni megszün, a forrást bevégzi. Elforrtak az új borok. V. ö. EL, (2) és FORR.

*ELFORRÁS
(el-forrás) ösz. fn. 1) Forró meleg következtében elpárolgás, elgőzölgés. 2) Az erjedő forrásnak bevégzése. Must elforrása.

*ELFOSZLÁS
(el-foszlás) ösz. fn. Rostos, szövetes testnek, kelmének stb. szálakra szétválása.

*ELFOSZLIK
(el-foszlik) ösz. k. 1) Általán a testnek részei, illetőleg rétegei egymástól elválnak. Elfoszlik a jól megkelt és sűlt kenyér vagy kalács béle. 2) Különösen, a bőr, héj, külső burok elválik belsejétől. Elfoszlik a fakéreg. 3) A szövet szálai, rostjai szétbomlanak. Elfoszlik az ócska vászon, gyolcs. V. ö. EL, (2) és FOSZLIK.

*ELFŐ
(el-fő) ösz. önh. Igen megfő. Elfő a hús, midőn minden nedve kiforr, s csak rostjai maradnak. Elfő a tészta, midőn igen meglágyúl. V. ö. EL és FŐ.

*ELFÖCSCSEN
(el-föcscsen) ösz. önh. Mondjuk nedvről, midőn erős nyomás, rázás stb. által nagyobb cseppekben vagy tömegben az illető edényből, mederből stb. elszökken. Elföcscsent a megtaszított korsóból a víz. Elföcscsent a nyála.

*ELFÖCSCSENT
(el-föcscsent) ösz. áth. Valamely nedvet erősebb nyomás, ütés által helyéből úgy kicsap, hogy föcscsenjen. V. ö. FÖCSCSEN. Elföcscsenteni a megtaszított sajtárból a tejet.

*ELFÖCSKEND
(el-föcskend) ösz. áth. A nedvet cseppekben vagy sugarakban elszórja, szétlövelli.

*ELFÖCSKENDĚZ
(el-föcskenděz) ösz. áth. A nedvet többször, egymás után folytatólag, apróbb vagy nagyobb cseppekben, sugarakban elszórja, szétlövelli. Elföcskendezni a tűzoltó kádakból az állott vizet. V. ö. FÖCSKENDEZ.

*ELFÖCSKENDIK
(el-föcskendik) ösz. k. A nedv cseppekre vagy sugarakra oszolva, sebesen elömlik. Elföcskendik a tűzoltó csőből kinyomott víz.

*ELFÖCSKENT
(el-föcskent) ösz. áth. lásd: ELFÖCSKEND.

*ELFÖD
(el-föd) ösz. áth. 1) Valamely test felszínét, feltünő oldalát eltakarja, látás elől elrejti. Elfödi az ablakot függönynyel. Elfödi tenyerével arczát. A felhők elfödik a napot, holdat, csillagokat. 2) Ellep. Elfödi a gaz a földeket. A hegy oldalát elfödik a szőlők, tetejét az erdők.

*ELFÖDÉS
(el-födés) ösz. fn. 1) A test felszinének eltakarása a végett, hogy látszató ne legyen. Az arcznak nagy szégyen miatti elfödése. 2) Ellepés. V. ö. ELFÖD.

*ELFÖDÖZ
(el-födöz) ösz. áth. Valamit egész terjedelmében elföd, eltakar.

*ELFÖDÖZÉS
(el-födözés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit elfödözünk. V. ö. ELFÖDÖZ.

*EL-FÖL
l. EL-FEL.

*ELFŐL
(el-fől) l. ELFŐ.

*ELFŐLÉS
(el-főlés) ösz. fn. Némely vidékeken használják elfövés helyett. l. ELFÖVÉS.

*ELFÖVÉS
(el-fövés) ösz. fn. Állapot, midőn valamely testet, különösen ételneműt a forró víz párja, gőze kellő mértéken túl általjár, és megpuhít.

*ELFŐZ
(el-főz) ösz. áth. Ételneműt, pl. húst, tésztást, vagy más testet forró vízben kellő mértéken fölül megpárol, megpuhít. Elfőzni a metéltet, a gombóczot. V. ö. EL, (2) és FŐZ.

*ELFŐZÉS
(el-főzés) ösz. fn. Az ételnemünek vagy más testnek kellő mértéken túl elpárolása, elforralása, megpuhítása.

*ELFRICSKÁZ
(el-fricskáz) ösz. áth. Egy vagy több fricskát adva elűz, elkerget valakit. V. ö. FRICSKA.

*ELFÚ
(el-fú) ösz. áth. 1) Könnyü, lenge testet reája fúva tovább hajt, elröpít, elszállít. Elfujja a tollat, pöhölyt. A szél elfújja a port, gizgazt. Majd elfújja a szél, oly erőtlen. (Km). Fújd el jó szél fújd el, hosszu utam porát, hogy meg ne találják fakó lovam nyomát. (Népd). 2) Gyönge lánggal égő testet fúva elolt. Elfúni a gyertyát, az égő szeszt, gyufát. V. ö. EL, (2) és FÚ.

*ELFÚJ
l. ELFÚ.

*ELFUKARKODIK
(el-fukarkodik) ösz. k. 1) Fukar módon elél, elvan. 2) Áthatólag: fukarul elcsal, eltulajdonít, megszerez mástól valamit. Elfukarkodja cselédeitől az illő fizetést.

*ELFÚL
(el-fúl) ösz. önh. Lélekzete közbejött akadály miatt eláll; fúladozva lélekzik. Elfúlni az erős hurutban. Oly mohón eszik, hogy szintén elfúl bele.

*ELFULAD
(el-fúlad) ösz. önh. l. ELFÚL.

*ELFÚLADÁS
(el-fúladás) ösz. fn. A lélekzés megszorulása. Elfuladásig hurutol, mohóskodik.

*ELFÚLASZT
(el-fúlaszt) ösz. áth. Az élő állatot, légcsövének megakadályozása által lélekzéstől megfosztja, vagy megöli. V. ö. EL, (2) és FÚLASZT.

*ELFUT
(el-fut) ösz. önh. 1) Futva elmegy, eltávozik. Elfutott a szomszédba. 2) Átv. ért. a forró nedv az edényből elfoly. Elfutott a leves; elfutott a kőtés (szalados). 3) Áthatólag: elfog, egész erejével meghat. Elfutotta a lúdméreg. Elfutotta a borzalom. V. ö. EL, (2) és FUT.

*ELFUTAMIK
(el-futamik) ösz. k. 1) Folytonosan futva eltávozik. A szilaj csikók messze elfutamnak a sikságon. 2) Átv. ért. sebesen elmúlik, elfoly. Elfutamnak az évek. Elfutamnak a hegyről szakadozó patakok.

*ELFUTAMODIK
(el-futamodik) ösz. k. Neki rugaszkodva futásnak indúl, eliramlik.

*ELFUTÁS
(el-futás) ösz. fn. Futva eltávozás, elsietés, eltünés, menekülés.

*ELFUVÁS
(el-fuvás) ösz. fn. Könnyüded testnek fuvás általi elmozdítása, tovább indítása, eltávolítása. V. ö. EL, (2) és FUVÁS.

*ELFÜLEL
(el-fülel) ösz. áth. 1) A füleken mintegy általeresztve ügybe sem vesz valamit, elhallgatja. Elfüleli az intést, a jó tanácsot. Elfülelt am. elhallgatott. 2) Fülénél fogva elhúz, elvezet. A torkos ebet elfülelni a tejes fazéktól.

*ELFÜLLENT
(el-füllent) ösz. áth. l. ELFILLENT.

*ELFÜRÉSZĚL
(el-fürészěl) ösz. áth. Fürésszel elmetsz, keresztűl vagy hosszában hasít. Elfürészelni a tüzelő fát. Elfürészelni a gerendákat. Deszkákra elfürészelni a fenyőt. A sebészeknél: sajátságos eszközzel valamely tagot, péld. kart, czombot elvág. V. ö. FÜRÉSZ, FÜRÉSZĚL.

*ELFÜRÉSZĚLÉS
(el-fürészělés) ösz. fn. Szilárd testnek fürész által elmetszése, elvágása. V. ö. FÜRÉSZ. Fának, gerendának, deszkának, lábszárnak elfürészelése.

*ELFÜSTÖL
(el-füstöl) ösz. áth. 1) Füsttel v. füstölve elűz, eltávolit. A szúnyogokat dohányozva elfüstölni. 2) Átv. ért. a kelletlen vendéget, vagy tolakodó embert valamely szembetünő módon elmenésre kényszeríti.

*ELFÜSTÖLÉS
(el-füstölés) ösz. fn. Füstölve eltávolítás. Elmenésre késztetés.

*ELFÜSTÖLGÉS
(el-füstölgés) ösz. fn. Füstölögve v. füstölgés által elenyészés, elmulás, eltünés. A nyers fának, gyimgyomnak elfüstölgése. A dohány elfüstölgése.

*ELFÜSTÖLŐDIK
(el-füstölődik) ösz. belsz. 1) Mondják nyers, nyirkos testekről, midőn meggyúlva vagy meggyújtva lángot nem vetnek, hanem csak füstölögve hamvadnak el. 2) A füsttől beszennyeződik, füstszagot kap. A konyha falai elfüstölődnek. Máskép: elfüstösödik.

*ELFÜSTÖLÖG
(el-füstölög) ösz. önh. 1) Füstölögve (nem égve, nem lángolva) elhamvad, elenyészik. A nyers növények inkább elfüstölögnek mint elégnek. 2) Átv. ért. feledésbe megy. Elfüstölgött fejéből az a kevés is, amit oskolában tanúlt.

*ELFÜSTÖSÖDIK
(el-füstösödik) ösz. k. Ellepi, megfogja a füst. A kemencze szája elfüstösödik.

*ELFŰSZERĚZ
(el-fűszerěz) ösz. áth. Valamit kelletinél bővebben fűszerez, s izét elrontja. Elfűszerezni az ételeket. V. ö. EL, (2) és FŰSZERĚZ.

*ELFŰSZERĚZÉS
(el-fűszerězés) ösz. fn. Cselekvés, midőn kelletinél jobban megfűszereznek, sok fűszerrel elrontnak valamely eledelt vagy italt.

*ELFÜTYÖL
(el-fütyöl) ösz. áth. 1) Nótát, dallamot, éneket fütyölve elhangoztat. Elfütyölni a legújabb népdalt, a Rákóczy-indulót. 2) Fütty által elhí, elidéz. Elfütyölni az agarat a nyúl csapásáról.

*ELFÜVESĚDIK
(el-füvesědik) ösz. k. Széltében, hosszában benövi a fű. A járatlan utak elfüvesednek.

*ELFÜVESŰL
(el-füvesűl) ösz. önh. l. ELFÜVESĚDIK.

*ELFŰZ
(el-fűz) ösz. áth. Valamit máshová, viszásan fűz, péld. elfűzi a könyvkötő a könyvet, midőn az íveket a leveleket elkeveri. V. ö. EL, (2) és FŰZ.

*~ELG
l. ~ELĚG.

*ELGAGYOG
(el-gagyog) ösz. önh. 1) Gagyogva elbeszél, elmond valamit. Elgagyognak a kis gyermekek. 2) Áthatólag: Elgagyogja a kisded az apa, mama szókat. V. ö. GAGYOG.

*ELGALÁDÚL
(el-galádúl) ösz. önh. Galád természetüvé vagy magaviseletüvé lesz. Aljas társaságban egészen elgaládúlt. V. ö. GALÁD.

*ELGALLÓKÁZ
(el-gallókáz) ösz. önh. l. ELHINTÁZ.

*ELGALYASODIK
(el-galyasodik) ösz. k. Galyai elszaporodnak, elsokasodnak. A lebotolt füzek elgalyasodnak. V. ö. EL, (2) és GALYASODIK.

*ELGAMATOL
(el-gamatol) ösz. áth. Gamattal, azaz, mocsokkal, ganajjal, piszokkal elcsunyít, elrondít.

*ELGÁTOL
(el-gátol) ösz. áth. Gáttal elzár, elrekeszt. Elgátolni a vizet. Elgátolni a kertet. V. ö. GÁT.

*ELGÁTOLÁS
(el-gátolás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg töltés, árkolás, sövényezés stb. mely által valamit elgátolnak; elrekesztés. Tavak elgátolása.

*ELGAZDÁLKODIK
(el-gazdálkodik) ösz. k. 1) A gazdai munkákat, ügyeket folytatólag üzi. Kisded jószágán takarékosan elgazdálkodik. 2) Áthatólag: elgazdálkodta mindenét, azaz, mint ügyetlen, vagy pazarló vagy szerencsétlen gazda, megbukott. V. ö. EL, (2) és GAZDÁLKODIK.

*ELGAZOL
(el-gazol) ösz. áth. Gazzal elhint, beszemetez. Elgazolni az utczát, udvart, piaczot.

*ELGÁZOL
(el-gázol) ösz. áth. 1) Utjában levő testen, különösen élő állaton, emberen keresztül menvén azt eltiporja, elzúzza. Mondják leginkább nagyobb embertömegről, barmokról, szekerekről. Elgázolta a futó ellenség. Elgázolta a ló, ökör. Elgázolta a szekér. A füvet, vetést legázolni mondjuk. V. ö. GÁZOL. 2) Átv. ért. aránylag sokkal nagyobb hatalom által elnyom, semmivé tesz.

*ELGÁZOLÁS
(el-gázolás) ösz. fn. Erőszakos cselekvés, midőn valakit vagy valamely állatot elgázolnak. V. ö. ELGÁZOL.

*ELGAZOSÍT
(el-gazosít) ösz. áth. Gazzal benöveszt, a gazt eltenyészti. A sok eső elgazosítja a földeket. V. ö. GAZ, GAZOS.

*ELGAZOSODIK
(el-gazosodik) ösz. k. A gaz buján elterjed, elszaporodik, eltenyészik rajta vagy közötte. Elgazosodik az ugarul heverő föld. Sok esőben elgazosodtak a vetések.

*ELGÉMBERĚDIK
(el-gémberědik) ösz. k. Az állati test, hideg vagy valamely belső ok miatt, elmerevedik, érzéketlenné lesz. Mondjuk különösen a végtagokról. Elgémberedtek az ujjai.

*ELGENYED
(el-genyed) ösz. önh. A geny nagy mértékben elterjed rajta, geny által elemésztődik. Elgenyed a gyógyítatlan hagyott seb.

*ELGENYEDÉS
(el-genyedés) ösz. fn. A sebkóros testnek azon állapota, midőn a geny elterjed, elharapódzik rajta. V. ö. GENY.

*ELGEREBLYÉL
(el-gereblyél) ösz. áth. Gereblyével elhárít, eltisztít, eltakarít. Elgereblyélni a szérűről a töreket, pelyvát. Elgereblyélni a gazt.

*ELGEREZDÉL
(el-gerezdél) ösz. áth. Gerezdekre elhasogat, elmetél. Elgerezdelni a dinnyét.

*ELGEREZDĚLÉS
(el-gerezdělés) ösz. fn. Némely gyümölcsfajoknak, péld. dinnyének, töknek, almának olyan darabokra metélése, melyeket gerezdeknek hivunk. V. ö. GEREZD.

*ELGONDOL
(el-gondol) ösz. áth. 1) Valamely tárgyon végig jártatja eszét; fontolóra vesz valamit. Leginkább tárgyra mutatólag használtatik. Ha elgondolom, mint bántak velem, lehetetlen nem boszonkodnom. 2) Képzel, elképzel. Gondoljátok el, mi történt velem. Azt könnyü elgondolni. V. ö. EL, (2) és GONDOL.

*ELGONDOLÁS
(el-gondolás) ösz. fn. Az észnek valamely tárgy fölötti jártatása, valaminek fontolóra vevése, tartós, folytonos gondolás.

*ELGONDOLKODIK
(el-gondolkodik) ösz. k. Valamely tárgy fölött hosszasan jártatja eszét, annak bonczolgatásába sokáig elmerűl. Egész nap elgondolkodik rajta, még sincs a dologgal tisztában. Nagyon elgondolkodott, bizonyosan valamiben töri a fejét.

*ELGONOSZODIK
(el-gonoszodik) ösz. k. Hovatovább gonoszabb lesz, a gonosz indulat megrögzik, természetté lesz benne.

*ELGONOSZÚL
(el-gonoszúl) l. ELGONOSZODIK.

*ELGÖBBEN
(el-göbben) ösz. önh. Mintegy göb hanggal elmerűl. V. ö. GÖBBEN, GÖBBEDĚZ.

*ELGÖDRÖSÖDIK
(el-gödrösödik) ösz. k. A gödrök elszaporodnak, elsokasodnak rajta vagy benne. Sok disznóturás által elgödrösödik a legelő. V. ö. GÖDÖR.

*ELGÖRBED
(el-görbed) ösz. önh. Egyenes irányát, állását elveszti, s meghajlott vonalban tünik elé. Elgörbed a kemény falba verett gyönge szeg. V. ö. GÖRBED.

*ELGÖRBEDÉS
(el-görbedés) ösz. fn. Az egyenes irányu vagy állásu testnek görbére hajlása. Hátgerincz elgörbedése.

*ELGÖRBESZT
(el-görbeszt) ösz. áth. Külső vagy belső erőfeszítés által eszközli, okozza, hogy valami elgörbedjen.

*ELGÖRBÍT
(el-görbít) ösz. áth. Valamit úgy nyom, üt, hajtogat, hogy görbe leszen. Elgörbíteni a szeget, gombostűt.

*ELGÖRBÍTÉS
(el-görbítés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg hajlítás, mely által valamit görbévé teszünk.

*ELGÖRBŰL
(el-görbűl) ösz. önh. Görbévé alakúl, görbére változik által. Elgörbül az öregség miatt.

*ELGÖRBŰLÉS
(el-görbűlés) ösz. fn. Görbe alakuvá, irányuvá levés.

*ELGÖRDÍT
(el-gördít) ösz. áth. 1) Kerekded vagy gömbölyü vagy hengerded testet saját tengelye körül forgatva tovább mozdít. Elgördíteni az ágyugolyókat. V. ö. GÖRDÍT. 2) Átv. ért. nehézséget, ellenvetést megold, elhárít. Elgördíteni az akadályokat.

*ELGÖRDÍTÉS
(el-gördítés) ösz. fn. 1) Cselekvés, mely által valamit gördítve tovább mozdítunk, máshova helyezünk. Hordók, golyók elgördítésével foglalkodni. 2) Átv. nehézségek, akadályok elhárítása.

*ELGÖRDŰL
(el-gördűl) ösz. önh. Szilárd állományu, gömbölyü vagy hengerded vagy kerek test saját tengelye körül s mintegy magában forogva helyéből elmozdúl. 2) Átv. ért. nehézség, ellenvetés, akadály önként megszünik. V. ö. EL, (2) és GÖRDŰL.

*ELGÖRGET
(el-görget) ösz. áth. Görgetve tovább mozdít, eltávolít. V. ö. GÖRGET. Elgörgetni a malomköveket.

*ELGÖRHESĚDIK
(el-görhesědik) ösz. k. Folytonos vagy gyakori görbedés következtében görhes alakuvá, illetőleg betegessé lesz. V. ö. GÖRHES.

*ELGÖRÖG
(el-görög) ösz. önh. Görögve, azaz saját tengelye körül forogva elhalad, tovább megy. V. ö. GÖRÖG, ige.

*ELGÖRÖNGYÖSÖDIK
(el-göröngyösödik) ösz. k. A göröngyök egészen ellepik, fölszine göröngyössé leszen. A nedves időben felvágott út szárazság idején elgöröngyösödik.

*ELGŐZÖL
(el-gőzöl) ösz. önh. Gőzalakban eloszlik, elszáll, elrepül.

*ELGŐZÖLGÉS
(el-gőzölgés) ösz. fn. Folytonos gőzölés következtében eloszlás, elenyészés, elszállás.

*ELGŐZÖLÖG
(el-gőzölög) ösz. gyak. önh. Gőzölögve, azaz folytonosan gőzzé változva elrepűl, elszáll, eltűnik. A szüntelenül forralt víz elgőzölög.

*ELGŐZÖLÖGTET
(el-gőzölögtet) ösz. áth. Eszközli, véghezviszi, hogy bizonyos nedvek gőzalakban elrepüljenek, elszálljanak, gőzzé válva elenyészszenek.

*ELGŐZÖSÖDIK
(el-gőzösödik) ösz. k. Gőzzel eltelik, a gőz ellepi, egészen gőzössé lesz.

*ELGUBANCZOSODIK
(el-gubanczosodik) ösz. k. Szőre, haja, gyapja, fonala valaminek gubanczossá lesz. V. ö. GUBANCZOS. Elgubanczosodik a fésületlen haj, a bogáncslepte gyapjú. Elgubanczosodik a megázott bunda szőre.

*ELGURDÍT
(el-gurdít) ösz. áth. Gurdítva tovább taszít, eltávolít. Elgurdítani a köszörükövet, a talicska kerekét. V. ö. GURDÍT.

*ELGURDÍTÁS
(el-gurdítás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg forgatás, mely által valamit tovább, más helyre gurdítunk.

*ELGURGAT
(el-gurgat) ösz. áth. Gurgatva, azaz kereket, golyót, hengert, saját tengelye körül forgatva odább taszigál. V. ö. GURGAT, GUROG.

*ELGURÍT
(el-gurít) ösz. áth. Egyes taszítással, lökéssel tovább gördít, hengerít valamit. Láb elől elgurítani a tököt. Elgurítani a tekegolyót.

*ELGURÍTÁS
(el-gurítás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg taszítás, lökés, mely által valamit gurítva eltávolítunk, elhajtunk.

*ELGUROG
(el-gurog) ösz. önh. Gurogva tovább forog, eltávolodik. V. ö. GUROG.

*ELGURÚL
(el-gurúl) ösz. önh. Mozdítás vagy saját nehézkedése következtében tovább gurúl. Elgurúl a megrugott golyó. Elgurúl a lejtőre fektetett hordó.

*ELGURULÁS
(el-gurulás) ösz. fn. Gömbölyü, vagy kerek testnek saját tengelye körül elforgása, eltávolodása.

*ELGYALÁZ
(el-gyaláz) ösz. áth. 1) Nagyon gyalázva becstelenné tesz. 2) Átv. ért. igen elgyalázta a hideg, am. igen megviselte, elfagyasztotta. Ritka használatú.

*ELGYALOGOL
(el-gyalogol) ösz. önh. Gyalogolva, azaz saját lábain elmegy, elutazik.

*ELGYALÚL
(el-gyalúl) ösz. áth. 1) Gyaluval elsimít, forgácsokra elhasogat. Elgyalulni a deszkacsomókat, elgyalulni a dongákat. 2) Vékony szálakra elmetél, elaprít. Elgyalulni a tököt, répát, káposztát. V. ö. GYALU.

*ELGYARATOL
(el-gyaratol) ösz. áth. A gyapjut sajátnemü fésü- vagy gereben alakú fogas eszközzel (kordácscsal, gyaratolóval) kitisztítja, elgerebenezi. V. ö. GYARATOL.

*ELGYARLÓDIK
(el-gyarlódik) ösz. belsz. Lassan-lassan, fokozatosan gyarlóvá leszen.

*ELGYÁSZOL
(el-gyászol) ösz. áth. Gyászban tölt el valamit. Elgyászolni az időt, a szokott esztendőt, az ifjuságot. V. ö. GYÁSZ.

*ELGYÁVÚL
(el-gyávúl) ösz. önh. Gyáva természetüvé változik által.

*ELGYĚNGIT, ELGYĚNGÍTÉS stb.
lásd: ELGYÖNGÍT, ELGYÖNGÍTÉS.

*ELGYĚPĚSĚDIK
(el-gyěpěsědik) ösz. k. A gyep egész terjedelmében ellepi. Elgyepesedik a szérük melléke. V. ö. EL, (2) GYĚP és GYĚPĚSĚDIK.

*ELGYĚPÜL, ELGYĚPÜZ
(el-gyěpül v. ~gyěpüz) ösz. áth. Gyepüvel elkerít, elzár valamely tért. Elgyepülni a szőlők lábát. V. ö. GYĚPÜ.

*ELGYERMEKĚSĚDIK
(el-gyermekěsědik) ösz. k. 1) Gyermekei elszaporodnak. 2) Gyermekes magaviseletet ölt, úgy beszél, és cselekszik, mint gyermekek szoktak. Sok vén ember elgyermekesedik. V. ö. GYERMEKĚS.

*ELGYERMEKĚSÍT
(el-gyermekěsít) ösz. áth. 1) Gyermekekkel eltölt. Némely asszony igen elgyermekesíti a házat. 2) Gyermekes természetüvé, magaviseletüvé tesz. A vénség elszokta gyermekesíteni az embert.

*ELGYERMEKÜL
ösz. önh. l. ELGYERMEKĚSĚDIK 2). ELGYERMEKĚSŰL, l. ELGYERMEKĚSĚDIK.

*ELGYILKOL
(el-gyilkol) ösz. áth. Gyilkolva elöl, kiírt, elpusztít. Elgyilkolni egy egész családot. V. ö. EL és GYILKOL.

*ELGYOMOSODIK
(el-gyomosodik) ösz. k. A gyom buján tenyészve ellepi, benövi. A miveletlenűl hagyott kert, szőlő elgyomosodik.

*ELGYÖKEREDZIK
(el-gyökeredzik) ösz k. l. ELGYÖKERESĚDIK.

*ELGYÖKERESĚDIK
(el-gyökeresědik) ösz. k. Gyökerei elszaporodnak, elterjednek. Az akáczok igen elgyökeresednek. V. ö. GYÖKÉR. Átv. ért. igen elterjed, nagyon beveszi magát, kiirthatlanná lesz. A hosszas nyavalya elgyökeresedik. Némely bünök igen elgyökeresednek.

*ELGYÖKERĚZIK
(el-gyökerězik) ösz. k. l. ELGYÖKERESĚDIK.

*ELGYÖNGÍT
(el-gyöngít) ösz. áth. Erejétől megfosztva gyöngévé tesz. Hosszas betegeskedés, tulságos erölködés elgyöngíti az embert.

*ELGYÖNGÍTÉS
(el-gyöngítés) ösz. fn. Gyöngévé, erőtlenné tevés.

*ELGYÖNGÜL
(el-gyöngűl) ösz. önh. Erejét mintegy magától elveszti, ellankad, eltompúl. Elgyöngültek a sok olvasásban szemei. Elgyöngűl a silány eledelen tartott barom. Elgyöngülnek a sokáig megfeszített inak.

*ELGYÖNGÜLÉS
(el-gyöngülés) ösz. fn. Állapot, midőn az erők mintegy maguktól elfogynak, az inak, idegek ellankadnak. Végső elgyöngülésben meghalni.

*ELGYÖTÖR
(el-gyötör) ösz. áth. és hangugrató. Hosszasan, tartósan gyötörve elkinoz, elcsigáz. A kegyetlen gazda, aránytalan teherrel elgyötri barmait. Átvitetik a belső állapotokra is. Elgyötörni valakit szidalmakkal. Elgyötörni a szivet bánattal, fájdalommal. V. ö. EL, (2) és GYÖTÖR.

*ELGYŐZ
(el-győz) ösz. áth. Kitart, elbír végezni valamit, elegendő ereje van bizonyos munka végrehajtásara, teher elviselésére. Elgyőzi a járást, virrasztást, ülést. Elgyőzi a sok ivást, dombérozást. V. ö. GYŐZ.

*ELGYUJT
(el-gyujt) ösz. áth. 1) Tűzre, lángra gerjeszt. Elgyujtja a kályhába rakott fát. 2) Átv. ért. valamely indulatra, pl. haragra, szerelemre gerjeszt, fölhevít. Hüh! beh elgyujtott! Kisf K. Csalódások. V. ö. GYUJT.

*ELGYÚL
(el-gyúl) ösz. önh. Tűzre, lángra gerjed, tulajd. és átv. értelemben.

*ELGYÚLAD
(el-gyúlad) ösz. önh. lásd: ELGYÚL.

*ELGYÚLASZT
(el-gyúlaszt) l. ELGYUJT.

*ELGYŰR
(el-gyűr) ösz. áth. Szövetet, ruhanéműt, rajta heverve, vagy rendetlenül ülve, vagy kezekben szorongatva, ránczossá tesz. Elgyűrni kocsiban a köpönyeget. Elgyűrni fekvésben a kalapot, sipkát. V. ö. GYŰR.

*ELGYÜRŰZ
(el-gyürűz) ösz. áth. Gyürűt váltva jövendő hitestársul jegyez el valakit.

*ELGYÜRÜZÉS
(el-gyürüzés) ösz. fn. Jegyváltás, gyürüváltás, midőn a mátkák jövendő házasság jeléül egymással gyürűt cserélnek. Köznyelven: kézfogás.

*ELHABAR
(el-habar) ösz. áth. 1) Valamely híg vagy lágy testet, bizonyos eszköz, pl. főzőkalán, lapoczka stb. által elkever. Elhabarni a rántást. 2) Átv. ért. a beszédet elszaporázza, mint az iskolás gyermekek szokták. Máskép: elhadar. V. ö. HABAR.

*ELHABARÁS
(el-habarás) ösz. fn. 1) Híg vagy lágy testnek, pl. ételnek, levesnek elkeverése. 2) Átv. ért. a beszédnek elszaporázása. V. ö. HABARÁS.

*ELHABOG
(el-habog) ösz. áth. Valamit hebegő nyelvvel, akadozva, értetlenül elmond. Vékonyhangon: elhebeg.

*ELHABZIK
(el-habzik) ösz. k. Habokat vetni megszünik. Elmulván a szél, elhabzott a tó. Elhabzik a méz, midőn főzéskor elvész a habja. V. ö. HAB, HABZIK.

*ELHABZSOL
(el-habzsol) ösz. áth. Habzsolva, azaz oly mohón eszik meg valamit, hogy szája habzik bele. V. ö. HABZSOL. Az ebek elhabzsolják a daramoslékot.

*ELHADAR
(el-hadar) ösz. áth. Valamit felszinűleg, ide-oda kapkodva végez, különösen: a beszédet, mondókát, felében, nagyjában, s alig érthetően elszaporázza. V. ö. HADAR.

*ELHADARÁSZ
(el-hadarász) ösz. önh. Hadarászva, azaz ide-oda kapkodva, vagdalva, tapogatódzva folyvást jár a keze vagy fegyvere. Karddal órákig elhadarászni. Szembekötősdiben soká elhadarászni. Sötétben elhadarászni. V. ö. HADARÁSZ.

*ELHAGY
(el-hagy) ösz. áth. 1) Általán, elvál, elszakad valakitől vagy valamitől. 2) Különösen, előre halad, mig más utána marad. Sebes nyargalva, mindnyájunkat elhagyott. 3) Valahonnan eltakarodik, elpusztúl. Az ellenség elhagyta a várt és a várost. 4) Akivel viszonyban, barátságban állott, attól elvál. Elhagyta barátait; elhagyta feleségét, gyermekeit. Soha el nem hagylak. 5) Segíteni, vigasztalni megszün. Az Isten soha sem hagy el bennünket. Komor fölöttem az ég is, elhagyott a reménység is. (Népd.) 6) Nem folytat valamit. Elhagyni az ivást, játékot. Elhagyni a tanulást, irást, olvasást. Hagyd el kérlek azt a sok fecsegést. 7) Elfeled. Elhagyta a fogadóban ruháját, óráját. Ha lehetne, a fejét is elhagyná, oly gondatlan. 8) Megenged. Ebben: el hagylak menni, ha akarod, tulajdonképen az el igekötő a menni igéhez tartozik. 9) Elvész tőle. Elhagyja őt az erő, a bátorság, a béketűrés. 10) Elveszt. Ez a posztó elhagyja a színét. 11) Visszaható névmással: enged, nem bízik erejében, nem feszíti meg erejét. Elhagyja magát. Ne hagyd el magadat. V. ö. HAGY.

*ELHAGYÁS
(el-hagyás) ösz. fn. Elválás; eltakarodás; megszünés. V. ö. ELHAGY. Feleség elhagyása. Vár elhagyása. Játék elhagyása stb.

*ELHAGYATOTT
(el-hagyatott) ösz. mn. Magára maradt, kinek sem barátja, sem segéde; kitől mind elidegenedtek, eltávoztak. Elhagyatott árva. Elhagyatott állapotban élni.

*ELHAGYATOTTSÁG
(el-hagyatottság) ösz. fn. Önkéntelen, magányos állapot, midőn valakitől mind elfordulnak, elidegenülnek, eltávoznak. Elhagyatottságban élni. V. ö. ELHAGYATOTT.

*ELHAGYOGAT
(el-hagyogat) ösz. áth. és gyak. Folytatólag, több ízben elhagy; nem egyszerre, hanem időnként és részenként hagy el; többen, egymás után hagynak el valamit: Botját a kávéházakban, színházban elhagyogatja. Úti eszközeit elhagyogatja. Az elszegényedett gazdagot régi baráti elhagyogatják.

*ELHAGYOTT
(el-hagyott) ösz. mn. Aki vagy ami el van hagyva. V. ö. ELHAGY. Elhagyott gyermek. Elhagyott vár. Elhagyott ruha.

*ELHAGYOTTSÁG
(el-hagyottság) l. ELHAGYATOTTSÁG.

*ELHAJIGÁL
(el-hajigál) ösz. áth. Egyenként, egymás után elhajít. V. ö. HAJÍT. Az útról elhajigálni a kövecseket. Elhajigálni a záptojásokat, a rohadt gyümölcsöket.

*ELHAJÍT
(el-hajít) ösz. áth. Tulajdonkép, valamit ivirányu, ivded vonalban elvet, eldob, azaz mintegy ivet csinálva, kanyarítva dob el. Elhajítani parittyával a kövecset. V. ö. HAJÍT. Általános ért. valamit kézzel magától a levegőbe elvet.

*ELHAJÍTÁS
(el-hajítás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit elhajítunk.

*ELHAJLÁS
(el-hajlás) ösz. fn. 1) Tulajdonkép: ivalaku görbe vonalban induló iránya valaminek. A gyümölcscsel terhelt ágnak elhajlása. A nyomott vas rudnak elhajlása. 2) Eltérés, eltávozás. A delejtűnek elhajlása az éjszaki sarktól. 3) Átv. ért. elidegenedés, odahagyás, elpártolás. V. ö. ELHAJLIK.

*ELHAJLIK
(el-hajlik) ösz. k. 1) Tulajdonkép, ivalaku görbe vonalban más irányt vesz az elébbinél. Elhajlik a kard. Elhajlik nagy melegben a finom spanyolviasz. 2) Elébbi irányától, megtartván egyenes vonalát, eltér. Elhajlik a mágnestű a földsarktól. 3) Átv. ért. elidegenűl, elpártol, odahagy. Elhajlottak tőlünk a szövetséges seregek. Elhajlott tőle a szerencse. V. ö. HAJLIK.

*ELHAJÓKÁZ
(el-hajókáz) ösz. önh. Hajókázva eltávozik, elmegy, elutazik.

*ELHAJOL
(el-hajol) ösz. önh. Tulajdonkép, maga erejéből, belső természeténél fogva más irányt vesz, péld. Elhajol az ember, midőn valamitől irtózik; ellenben: elhajlik az ember feje, midőn felforduláskor nyakát szegi. V. ö. HAJOL.

*ELHAJÓZ
(el-hajóz) ösz. önh. Hajózva elmegy, eltávozik.

*ELHAJT
(el-hajt) ösz. áth. 1) Tulajdonkép, haj! haj! szóval elűz, elkerget, elterel. Elhajtani az ökröket, a befogott lovakat. Jól elhajtott. Sebesen elhajtott. Elhajtani a közös vagy peres földön legelő marhát. 2) Barmot a csordából, nyájból, ménesből stb. ellop. Elhajtottak a gulyából tíz tinót a betyárok. 3) Mondják emberről is, midőn erőszakosan menni kényszerítik, néha pedig, midőn kötelességére szorítják. Elhajtották a katonák kalaúznak. Elhajtották úrdolgára szántani. 4) Elhajlít, elgörbít. Elhajtani az abroncsot. 5) Elvet, eldob. Elhajtani a követ. 6) Magától elűz, elkerget, eltaszít. Elhajtani a hűtelen cselédet. 7) A méhben levő magzatot, vemhet erőszakos uton időnek előtte elűzi. V. ö. HAJT.

*ELHAJTÁS
(el-hajtás) ösz. fn. 1) A baromnak elüzése, elkergetése, elterelése. 2) Baromlopás a szabad mezőről és csordából, nyájból. 3) Menésre erőtetés. 4) Elgörbítés. 5) Magától eltaszítás. 6) A méh gyümölcsének erőszakos és időelőtti elüzése.

*ELHAJTAT
(el-hajtat) ösz. miveltető. 1) Azt teszi, parancsoja, hogy valamit vagy valakit elhajtsanak. Ökreit elhajtatja más mezőre vagy a szomszédba. 2) A kocsiba, szekérbe fogott lovakat elterelteti. Ez értelemben tárgyeset nélkül használtatik. Elhajtatott Buda felé.

*ELHAL
(el-hal) ösz. önh. 1) Természetes halállal kimúlik. Szülei, rokonai mind elhaltak. Rendesen akkor használjuk, midőn többről van szó. 2) Némely tájakon, péld. Mátyusföldön: elájul, elalél. 3) Elenyészik, megszűnik.
"Most csöndes a hajlék, elhalt a zsibongás,
Elhagyott az öröm, örökös vendéged
A sohaj s a bánat."
Pompéry.

*ELHÁL
(el-hál) ösz. önh. 1) Az éjet alva eltölti valahol. Majd elhálunk mi a kemény földön is. 2) Általán férfi és nő együtt feküdvén közösűl; különösen, a házasok a nemi ösztönt kielégítik. Ez értelemben áthatólag s férfiról használják. NN. mielőtt feleségét elhálta volna, meghalt.

*ELHALAD
(el-halad) ösz. önh. 1) Előre menve másokat maga után hagy. Elhalad a kocsi a jó uton. 2) Elmulik, eltelik. Elhalad az idő. 3) Távolabb időre terjed, elmarad. A Debreczeni Legendáskönyvben eléjön meghalad, 'felülmúlt' értelemben: "Azért méltán elhaladja a több szenteknek látásokat."

*ELHALÁS
(el-halás) ösz. fn. 1) Halállal kimulás. 2) Némely tájakon am. elájulás, elalélás.

*ELHÁLÁS
(el-hálás) ösz. fn. Férfinak és nőnek, s illetőleg a házasoknak öszvefekvése és nemi közösülése.

*ELHALÁSZ
(el-halász) ösz. áth. Tulajdonkép, a halakat elfogja mások elől. A vizákat az alsó dunai halászok jobbára elhalászszák. Átv. ért. és tréfásan valamit más elől, ki azt szinte keresé, elkap, elcsíp.

*ELHALASZT
(el-halaszt) ösz. áth. Valami teendőt később időkre hagy. Elhalasztani az utazást. Elhalasztani a pernek megvizsgálását. V. ö. HALASZT.

*ELHALASZTÁS
(el-halasztás) ösz. fn. Annak, amit jelennen tenni kellene, vagy lehetne, későbbi időre hagyása.

*ELHALAT
(el-halat) ösz. áth. Általán, valamit megsemmisít, érvénytelenné tesz. Különösen. 1) Egyházjogi ért. valamely jószágot, fekvő birtokot papi vagy szerzetes kezekbe ad oly föltétellel, hogy azt eladni ne szabadjon, mi holt kezekbe adásnak is mondatik. 2) Bizonyos adósságot részletekben időszakonként fizet, törleszt, hogy végre egészen megszüntesse. A kormány az országos v. állam-adósságokat ily úton szokta megsemmisíteni. (Amortisare).

*ELHALATÁS
(el-halatás) ösz. fn. 1) Fekvő birtoknak oly kezekbe adása, melyeknek azt elidegeníteni nem szabad; milyenek a papság által birt jószágok. 2) Adósságnak, különösen az országos kötelezvényeknek időszakonkénti fizetése, törlesztése. V. ö. ELHALAT.

*ELHALAVÁNYODIK
(el-halaványodik) ösz. k. Arczát halálszin lepi el. Ijedtében egészen elhalaványodott.

*ELHALAVÁNYÚL
(el-halaványúl) l. ELHALAVÁNYODIK.

*ELHALLATSZIK
(el-hallatszik) ösz. k. l. ELHALLIK.

*ELHALLGAT
(el-hallgat) ösz. áth. 1) Valamit titokban tart, ki nem mond. Elhallgatja, amit látott. 2) Szó nélkül eltűr valamit. Békével elhallgatok mindent, amit mondasz. 3) Szólani megszün. Miután kibeszélte volt magát, elhallgatott. 4) Folytonosan figyel valaki beszédére. Elhallgatnám őt, ha még annyi ideig beszélne is. V. ö. EL, (2) és HALLGAT.

*ELHALLGATÁS
(el-hallgatás) ösz. fn. 1) Elnémulás, szólani megszünés. 2) Titokban tartás, arról, mit elmondanunk lehetne, nem szólás.

*ELHALLGATTAT
(el-hallgattat) ösz. áth. Parancs, ellenvetés, czáfolás, tekintély, gúny vagy akármi más mód által azt eszközli, hogy valaki a beszédet vagy valamely hangzószer a hangzást abbanhagyja, és többé nem szól.

*ELHALLGATTATÁS
(el-hallgattatás) ösz. fn. Állapot, midőn valaki vagy valami elhallgatni késztetik.

*ELHALLIK
(el-hallik) ösz. k. Valamely hang messze elhat a fülekbe. Rendesen csak harmadik személyben használjuk. Másképen: elhallatszik. Eső előtt, és csendes időben messzebb elhallik a harangszó, mint egyébkor. Hortyogása a harmadik szomszédba is elhallik. V. ö. EL, (2) és HALLIK.

*ELHALMOZ
(el-halmoz) ösz. áth. Tulajdonkép, halmokkal tetéz; de ezen értelme nincs szokásban. Átv. ért. bőséggel ellát, tetéz. Elhalmozni valakit dicséretekkel, jótéteményekkel, ajándékokkal.

*ELHALOGAT
(el-halogat) ösz. áth. Valamely teendőt időről időre elhagy, elmulaszt. V. ö. HALOGAT.

*ELHALOGATÁS
(el-halogatás) ösz. fn. A teendőnek időről időre, folytonos, ismételt elmulasztása, későbbre hagyása.

*ELHÁLÓZ
(el-hálóz) ösz. áth. Hálóval elkerít. körülvesz. Elhálózni a madaras kertet. Elhálózni a halas eret, folyót.

*ELHALT
(el-halt) ösz, mn. 1) Halál által kimult. Szokottabban: elholt. 2) Elájúlt, elalélt.

*ELHALVÁNYODIK
(el-halványodik) l. ELHALAVÁNYODIK.

*ELHALVÁNYÚL
(el-halványúl) ösz. önh. I. ELHALAVÁNYODIK.

*ELHAMARKODÁS
(el-hamarkodás) ösz. fn. Valaminek hirtelenkedés, meggondolatlanság, siettetés által elrontása, sikeretlenné tevése.

*ELHAMARKODIK
(el-hamarkodik) ösz. k. Tárgyra mutató alakban, és cselekvőleg használtatik. Elhamarkodja a dolgot, azaz hirtelenkedve, meggondolatlanul cselekedve, elrontja, sikeretlenné teszi.

*ELHAMISKODIK
(el-hamiskodik) ösz. k. Folyvást hamiskodik. Többször határozott alakban tárgyesettel használtatik. Hizelgés, szép szó, fecsegés által elcsal valamit. Elhamiskodta apjától a legszebb paripát.

*ELHAMUHODÁS
(el-hamuhodás) ösz. fn. Tulajdonkép, égékeny testnek tűz általi föloszlása, hamura változása. Átv. ért. a testnek elporhadása, részecskékre oszlása. V. ö. HAMUHODIK.

*ELHAMUHODIK
(el-hamuhodik) ösz. k. 1) Hamuvá ég. 2) Átv. porrá lesz, megromolva, apró részekre töredezik.

*ELHAMVAD
(el-hamvad) ösz. önh. 1) Valamely égékeny test hamuvá ég. 2) A tűz elalszik. Elhamvad a gyertya. 3) Átv. ért. Meghal. V. ö. HAMVAD.

*ELHAMVADÁS
(el-hamvadás) ösz. fn. 1) Az égő testnek hamuvá oszlása. 2) Átv. meghalás, illetőleg a megholt testnek hamu gyanánt elporhadása.

*ELHAMVADT
(el-hamvadt) ösz. mn. 1) Ami hamuvá égett, elégett. Elhamvadt máglya, gyertya. 2) Halál következtében porrá vált. Elhamvadt tetemek.

*ELHAMVASZT
(el-hamvaszt) ösz. áth. Hamuvá, porrá éget valamit. Elhamvasztani gyujtogatás által a falut.

*ELHANCSIKOL
(el-hancsikol) ösz. áth. lásd ELHANTOL.

*ELHANDÁSZ
(el-handász) ösz. áth. Kapkodva, hadarászva, roszul, hibásan végez valamit. Szelessége által elhandászta az ügyet.

*ELHANGOL
(el-hangol) ösz. áth. 1) Valamely hangszert hamisan hangol, melynél fogva némely hangoknak nincs meg kellő magasságuk vagy mélységök. 2) Átv. ért. mondatik a kedélyről, midőn rendes állapotában megzavartatik. A kellemellen hír elhangolta kedélyemet.

*ELHANGOLÁS
(el-hangolás) ösz. fn. 1) A hangszernek oly állapotba tétele, melynél fogva hamis hangokat ad, midőn némelyek kelleténél magasabbak vagy mélyebbek. 2) Átv. ért. a kedély rendes állapotának megzavarása.

*ELHANGOLT
(el-hangolt) ösz. mn. Hangszerről mondatik, melynek hangjai huzamos játszás vagy állás miatt nem egészen egyeznek öszve. Elhangolt hegedű, zongora.

*ELHANGÚL
(el-hangúl) ösz. önh. A hangszer hangjai között a kellő öszveegyezés, s arány elbomlik. Elhangulnak a megereszkedett húrok.

*ELHANGULÁS
(el-hangulás) ösz. fn. A hangszernek azon állapota, midőn hangjai közt a kellő öszveegyezési arány elbomlik.

*ELHANGULT
(el-hangult) ösz. mn. Hangszerről mondatik, mely maga magától el van hangolva. V. ö. ELHANGOL. Elhangult hegedű. Elhangult zongora.

*ELHANGZÁS
(el-hangzás) ösz. fn. Szónak, hangnak, zenének elhallatása, elmulása, megszünése.

*ELHANGZIK
(el-hangzik) ösz. k. 1) Tulajdonkép, hangzani megszünik. Elhangzott az éjjeli zene. 2) Átv. ért. valamely mondás, intés, parancs, tanács siker nélkül marad. Az atyai szó gyakran elhangzik a gyermekek füleiben. V. ö. EL, (2) és HANGZIK.

*ELHANTOL
(el-hantol) ösz. áth. Hantokkal elkerít, elzár. Elhantolni a szekérjárás elől a rétet, a földeket. V. ö. HANT.

*ELHANTOLÁS
(el-hantolás) ösz. fn. Valamely térségnek, péld. rétnek, legelőnek, dülőnek hantok általi elkerítése, elzárása.

*ELHÁNY
(el-hány) ösz. áth. 1) Egynemü vagy különféle tárgyakat elvet. Elhányni a férges gyümölcsöt. 2) Többféle tárgyat szerteszét, rendetlenűl elszór. Elhányja ruháit, könyveit, irásait. 3) Elfecsérel, elveszteget. Elhányja pénzét. V. ö. EL, (2) és HÁNY.

*ELHÁNYÁS
(el-hányás) ösz. fn. 1) Különféle vagy egynemü tárgyaknak eldobálása, magától eltávolítása. A szemétnek, ganajnak elhányása. 2) Holmi tárgyaknak rendetlenül ide-oda szórása. 3) Elfecsérlés, elvesztegetés.

*ELHANYAGOL
(el-hanyagol) ösz. áth. Valamit gondatlanul, tunyán elmulaszt. Elhanyagolni kötelességét. Elhanyagolni a nyavalyát v. nyavalya gyógyítását. Elhanyagolni gyermekei nevelését. V. ö. HANYAGOL. Használtatik személyekről is. Barátait elhanyagolja, nem gondol velök.

*ELHANYAGOLÁS
(el-hanyagolás) ösz. fn. Valaminek gondatlan, tunya, könnyelmű módon elmulasztása, nem müvelése. Az elmetehetségek elhanyagolása.

*ELHANYATLÁS
(el-hanyatlás) ösz. fn. Tulajdonkép, elesés hátra felé, hanyatt esés. Átv. ért. erkölcsi testnek vagy szellemi valónak fogyatkozása, elgyöngülése. A római birodalom elhanyatlása. V. ö. HANYATLÁS.

*ELHANYATLIK
(el-hanyatlik) ösz. k. 1) Tulajdonkép, valamely test hátrafelé hajló irányban elesik, leomlik. 2) Átv. ért. erkölcsi testület, vagy szellemi való elfogyatkozik, elgyöngül, elmulik. V. ö. HANYATLIK.

*ELHANYATLOTT
(el-hanyatlott) ösz. mn. 1) Tulajdonkép, hanyatt, azaz hátrafelé vett irányban elesett, leomlott. Elhanyatlott szék. 2) Átv. ért. elfogyatkozott, ereje fogyta miatt lenni megszünt. Elhanyatlott népek, országok. V. ö. HANYATLOTT.

*ELHÁNYÓDIK
(el-hányódik) ösz. belsz. Ide-oda hányás által szokott helyét vesztve elkeveredik, s kézre nem kerűl. Árjegyzékei, ngugtatványai a sok iromány között elhányódtak.

*ELHÁNYOGAT
(el-hányogat) ösz. gyak. áth. Holmit egymás után elhány.

*ELHARÁCSOL
(el-harácsol) ösz. áth. Tulajdonkép, valamit árverés útján elád, elkótyavetyél. Köz ért. elprédál, elveszteget, eltékozol. Nem kopott érte körme, könnyen elharácsolja. (Km.) V. ö. HARÁCSOL.

*ELHARÁCSOLÁS
(el-harácsolás) ösz. fn. 1) Tulajdonkép, nyilvános árverésen, kótyavetyén eladás, olcsón elvesztegetés. 2) Köz. ért. elprédálás, eltékozlás.

*ELHÁRAMLIK
(el-háramlik) ösz. k. 1) Valamely rosz, gyanu, veszély stb. eltávozik, s mintegy elháríttatik rólunk vagy tőlünk. Elháramlott fejünktől a rettegett veszedelem. Elháramlott rólam a gyanu. V. ö. HÁRAMLIK. 2) A székelyeknél: valami eltéved, tévelyeg, elvesz.

*ELHARANGOZ
(el-harangoz) ösz. áth. 1) Az elmenőt, távozót harangozva megtiszteli. Elharangozták a búcsusokat. 2) Bizonyos időnek eltelését harangszóval tudatja. Elharangozták a hajnalt, a délt. Elharangozták azt. (Km.) am. elmúlt az, vége már annak.

*ELHARAP
(el-harap) ösz. áth. 1) Valamit fogaival ketté vág, ketté szakaszt. Elharapták a fülét. 2) Valamiből egy darabot, falatot fogával elszakaszt. 3) Átv. ért. elharapni a szót, azaz, félig kimondani, félig visszavonni; elharapni a haragot, azaz elfojtani, elnyomni. V. ö. EL, (2) és HARAP.

*ELHARAPÁS
(el-harapás) ösz. fn. 1) Valamely testnek fogak általi ketté szakasztása. 2) Átv. ért. a szónak elharapása, azaz félbenszakasztása. V. ö. HARAPÁS.

*ELHARAPDÁL
(el-harapdál) ösz. áth. Valamit fogaival apródonként, részenként elszakgat, eltépdel. Az eb elharapdálja a konczot. V. ö. HARAPDÁL.

*ELHARAPÓDZÁS
l. ELHARAPÓZÁS.

*ELHARAPÓDZIK
l. ELHARAPÓZIK.

*ELHARAPOTT
(el-harapott) ösz. mn. Amit fogakkal elmetszettek, eltéptek. Elharapott fülczimpa.

*ELHARAPÓZÁS
(el-harapózás) ösz. fn. Tulajdonkép, a tűznek, lángnak valamely gyulékony testeken tovább tovább terjeszkedése. V. ö. HARAP fn. Átv. ért. valamely rosznak, veszélynek, ragálynak elhatalmazása. V. ö. HARAPÓZIK.

*ELHARAPÓZIK
(el-harapózik) ösz. k. Tulajd. a tűz, láng elolthatatlanul tovább terjedez. Elharapózik a tűz a meggyúladt tarlón, erdőn, nádasban. V. ö. HARAPÓZIK. Átv. ért. valamely rosz, veszély, ragály elhatalmazik, mindenfelé elterjed. Némely nyavalyák messze földön elharapóznak.

*ELHARASZTOSODIK
(el-harasztosodik) ösz. k. Haraszttal benő, a haraszt széltében elterjed rajta; bokrossá, cserjéssé leszen. V. ö. HARASZT.

*ELHÁRÍT
(el-hárít) ösz. áth. 1) Tulajd. gereblyével, villával, vagy más eszközzel a földszinén heverő valamely szálas jószágot, pl. szénát, gazt eltakarít. Elhárítani az ugarokról a tarlót. 2) Átv. ért. valamely veszélyt, bajt eltávoztat, elmellőz, elfordít. V. ö. HÁRÍT.

*ELHÁRÍTÁS
(el-háritás) ösz. fn. 1) Tulajd. széna, szalma, tarló, gaz eltakaritása, gereblye vagy más eszköz által. 2) Átv. ért. eltávoztatás, elmellőzés. Veszélynek, bajnak elhárítása.

*ELHÁRÍTÓ
(el-hárító) ösz. mn. Általán, aki v. ami elhárít valamit. Különösen gyógytani ért. ami valamely betegséget eltávoztat. Elhárító szerek.

*ELHARSOG
(el-harsog) ösz. önh. Harsogni megszün. Elharsogtak a tábori trombiták, a hadikürtök, tárogatók. V. ö. EL, (2) és HARSOG.

*ELHASÁBOL
(el-hasábol) ösz. áth. Hasábokra eldarabol, elvagdal, elmetél, elfürészel. Elhasábolni a levágott fa derekát. V. ö. HASÁB.

*ELHASÁBOLÁS
(el-hasábolás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg vágás, metszés, fürészelés stb., mely által valamit hasábokra szeldelnek.

*ELHASAD
(el-hasad) ösz. önh. Tulajd. nagyobb darabokra, melyeket hasáboknak hivunk, elválik, elszakad. V. ö. HASÁB. Elhasadt a mennykő sujtotta faderék. Köz. ért. elreped, elválik, rést kap. Elhasad a ruha, a túlérett dinnye. Elhasad a kiszáradt deszka.

*ELHASADOZ
(el-hasadoz) ösz. gyak. önh. Több helyen megreped, több darabra, hasábokra válik, szakadoz. Elhasadoznak a szárítatlan fából készített bútorok. V. ö. HASAD.

*ELHASÍT
(el-hasít) ösz. áth. Tulajd. hasítva, azaz hasábokra választva, ketté szakaszt. Elhasítani a fa derekát. V. ö. HASÁB. Köz. ért. elrepeszt, fonal vagy szál, vagy rost mentében elszakaszt. Elhasítani a posztót, vásznat, gyolcsot.

*ELHASOGAT
(el-hasogat) ösz. áth. és gyak. A fát több darabra hosszában elválasztja, elvagdalja. Köz. ért. elrepeget, fonal mentében eltépdel. Elhasogatni a ruhát. V. ö. HASOGAT.

*ELHASONLIK
(el-hasonlik) ösz. k. Eredeti ért. mintegy hasábokra szakadva elválik. Köz. és átv. ért. valamely erkölcsi testület, társaság egymástól elválik, elszakad; vagy: eredeti fajától elüt, elfajzik. A szigorú apák erkölcseitől elhasonlottak az utódok.

*ELHASONLOTT
(el-hasonlott) ösz. mn. Fajától elütött, elfajzott. Ősöktől elhasonlott unokák.

*ELHASZNÁL
(el-használ) ösz. áth. Valamit bizonyos czélra fordítva, folytonos használat által elkoptat, elavít, elront, éldelhetlenné tesz. Elhasználni a ruhát. Elhasználni tűzre a fát, kőszenet. Elhasználni konyhán a zsírt, lisztet. Valamely eszmét, gondolatot elhasználni.

*ELHASZNÁLHATLAN
(el-használhatlan) ösz. mn. A jogtudományban és törvénykönyvekben ami lényegében vagy állagában megmarad, el nem fogyasztatik, ha valaki annak folytonos hasznát veszi is, pl. a könyv, ruha, bútorok.

*ELHASZNÁLHATÓ
(el-használható) ösz. mn. Ami csak fogyasztás, tovább adás vagy elrontás által nyujt hasznot, pl. az eleség, bor, pénz.

*ELHAT
(el-hat) ösz. önh. Ereje bizonyos távolságra működik. Szózata a nagy teremnek minden zugáig elhatott. A királyok keze messze elhat. V. ö. EL, (2) és HAT.

*ELHATALMASODIK
(el-hatalmasodik) ösz. k. Hatalma bel és kül terjedelemben növekedik; erejének működése, hatása, elterjed.

*ELHATALMAZÁS
(el-hatalmazás) ösz. fn. Szellemi vagy anyagi tárgy erejének, hatásának, működésének elterjedése, mások fölötti kitünése. A democratiai szellemnek elhatalmazása. A vallástalanság elhatalmazása. V. ö. ELHATALMAZIK.

*ELHATALMAZIK
(el-hatalmazik) ösz. k. Valamely szellemi vagy anyagi tárgynak ereje, hatása, működése elterjed, mások fölött, kiválólag kitünik. A franczia regény- és drámairodalom, hazánkban is elhatalmazott. Felsőbb vármegyékben a pálinkaivás igen elhatalmazott. Ezen igét személyről, vagy erkölcsi testületről nem használjuk, s helyette az elhatalmasodik szóval élünk.

*ELHATALMAZÓ
(el-hatalmazó) ösz. mn. Aminek ereje, működése, hatása kitünőleg elterjed, elharapózik. Az irodalomban elhatalmazó fölszinüség.

*ELHATÁROZ
(el-határoz) ösz. áth. 1) Több vélemény közől, és vitatkozás után valami bizonyosat megállapít. Az egyesület elhatározta, hogy általános szótöbbséggel választja tagjait. 2) Magát valamire eltökéli. Elhatároztam magamat, soha szeszes italt nem inni. Nagy dologra határoztad el magadat. 3) Valaminek véget vet, valamit bezár, eldönt, befejez. Ez határozza el a dolgot. V. ö. HATÁROZ.

*ELHATÁROZÓ
(el-határozó) ösz. mn. Ami valamely ügynek véget vet, annak sorsát eldönti. Elhatározó végzés. Elhatározó ütközet. Elhatározó szavazat.

*ELHATÁROZÓDIK
(el-határozódik) ösz. belsz. Valamely ügy végére jár, valakinek vagy valaminek sorsa, állapota eldől, befejeződik, maga magában, vagy legfölebb közvetőleges körülmények által kifejlődik, elválik.

*ELHATÁROZOTT
(el-határozott) ösz. mn. 1) Megállapított. Elhatározott idő, mennyiség. 2) Eltökélett, elszánt. Elhatározott akarat; elhatározott lélek, szív. V. ö. EL, (2) és HATÁROZOTT.

*ELHATÓ
(el-ható) ösz. mn. 1) Ereje által bizonyos távolságra működő. Messze elható hang. 2) Elérő, elterjedő, elnyuló. A folyó egyik partjától a másikig elható láncz vagy kötél.

*ELHÁZASÍT
(el-házasít) ösz. áth. Midőn fiát az apa annak feleségéhez, vagyis ipja házához adja.

*ELHÁZASODIK
(el-házasodik) ösz. k. Midőn a férj felesége házához megyen.

*ELHAZUD
(el-hazud) ösz. áth. és önh. 1) Hazudva eltagad valamit. 2) Folytonosan hazud. Képes elhazudni három négy óra folyásig.

*ELHAZUDOZ
(el-hazudoz) ösz. áth. és önh. 1) Ismételt, folytatott hazugságok által eltagad valamit. 2) Folytonosan hazud.

*ELHEBEHURGYÁL
(el-hebehurgyál) ösz. áth. Valamit hebehurgya módra elsiettet, elront, féligmeddig nagyjában tesz meg. Elhebehurgyálni a dolgot. V. ö. HEBEHURGYA.

*ELHEGEDŰL
(el-hegedűl) ösz. áth. Valamely hangmüvet hegedűn eljátszik. Elhegedűlni a legújabb toborzót, csárdást. Átv. és tréfás ért. végére jár, oda van. Régen elhegedűlte azt sz. Dávid, el is énekelte. (Km.).

*ELHELÉBĚL
(el-heléběl) ösz. áth. Henyélve tölt el, henyélve elmulaszt valamit. Elhelébelni az időt, napot, munkát. Ritka divatú tájszó.

*ELHELYEZ
(el-helyez) ösz. áth. Valamit saját helyére, állomására tesz, elrendel. Elhelyezni a könyveket a szekrényben. Elhelyezni az őröket, az ágyukat, a seregeket. V. ö. HELYEZ.

*ELHELYEZÉS
(el-helyezés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg rendezés, mely által valakit v. valamit elhelyezünk.

*ELHELYEZKĚDIK
(el-helyezkědik) ösz. k. Valamely helyre hozzá tartozó holmijével letelepedik, mintegy helyet csinál magának.

*ELHĚMPĚLYĚG
(el-hěmpělyěg) ösz. önh. Tulajdonkép a vízről vagy más folyadékról mondják, midőn cseppekben vagy hullámokban tovább gördűl, s mintegy forogva elfoly. Elhempelyegnek a hegyi patakok. V. ö. EL, (2) és HĚMPĚLYĚG.

*ELHĚMPĚLYGET
(el-hěmpělyget) ösz. áth. A vizet vagy más folyadékot cseppekben vagy hullámokban elfolyatja, eltávolítja, s mintegy forogva elmenni kényszeríti. V. ö. EL és HĚMPĚLYGET.

*ELHĚMPĚRĚG
l. ELHĚMPĚLYĚG.

*ELHĚMPĚRGET
l. ELHĚMPĚLYGET.

*ELHĚNGĚRĚDIK
(el-hěngěrědik) ösz. k. Tulajd. henger módjára forogva eltávozik. Elhengeredik a megtaszított üres hordó.

*ELHĚNGĚREG
(el-hěngěrěg) ösz. önh. Henger módjára folytonosan forog, s odább-odább halad. Elhengereg a széltől hajtott katángkóró. V. ö. HĚNGĚRĚG.

*ELHĚNGĚRĚL
(el-hěngěrěl) lásd: ELHĚNGĚRGET.

*ELHĚNGĚRGET
(el-hěngěrget) ösz. áth. Hengerded tárgyat saját tengelye körűl forgatva tovább-tovább hajt. Elhengergetni a gyapjús zsákokat.

*ELHĚNGĚRÍT
(el-hěngěrít) ösz. áth. Hengeralaku testet forgásba indít, tovább mozdít. Egy rugással, taszítással elhengeríteni az üres bödönt, a hordót.

*ELHENYÉL
(el-henyél) ösz. áth. Henyélve, azaz dologtalanul, foglalkodás nélkül elmulat, eltölt valamit. Elhenyélni az időt, napot.

*ELHENYÉLÉS
(el-henyélés) ösz. fn. Az időnek munkátlanul eltöltése; valami teendőnek henyélve elmulasztása.

*ELHERDÁL
(el-herdál) ösz. áth. Elveszteget, elpazarol. Pénzét, vagyonát elherdálni.

*ELHERVAD
(el-hervad) ösz. önh. Tulajdonkép, a növények levelei, és virágai hervadnak el, midőn elébb lekonyulnak, utóbb elszáradnak, és lehullanak, l. HERVAD. Átv. ért. mondják az ifjuságról, szépségről, midőn elmulik. Hervad az a rózsa, kinek töve nincsen. Elhervadok én is, mert szeretőm nincsen. (Népd.).

*ELHERVADÁS
(el-hervadás) ösz. fn. A növény leveleinek, virágainak lekonyulása, és elszáradása. Átv. ért. az ifjuság és szépség elmulása, elveszése.

*ELHERVASZT
(el-hervaszt) ösz. áth. Tulajd. növényt, növényleveleket, virágokat elfonnyaszt, elszáraszt. V. ö. HERVASZT. Átv. ért. ifjuságot, szépséget kellemeitől megfoszt. Elhervasztja arczát a szerelem búja.

*ELHEVER
(el-hever) ösz. önh. és áth. 1) Folytonosan, tartósan hever. Elhever óránként, anélkül, hogy valamit tenne. 2) Heverve eltölt, elmulaszt. Elheveri az időt. Elheveri a munkát. Heverd el napja. (Km).

*ELHEVERÉSZ
(el-heverész) ösz. áth. 1) Kényelmesen heverve tölti az időt. Puha pamlagon elheverészni az istenadta napot. 2) Mint önh. folyvást, és kényelmesen hever. Elheverész a gyepen, és dohányzik.

*ELHÍ
(el-hí) ösz. áth. Megszólít valakit, hogy előbbi helyéről máshová menjen. Valahonnan vagy valahová elhíni. Magához vagy magával elhíni. Elhíni valakit a rosz társaságból. Mondatik a madarakról is, midőn sajátságos hangon egymást csalogatják, magokhoz édesgetik. A fias tyúk elhíja csibéit. V. ö. EL, (2) és HÍ.

*ELHIBÁZ
(el-hibáz) ösz. áth. Hibából, azaz véletlenűl vagy gondatlanságból nem teszi, el nem találja, el nem éri azt, mit tennie, eltalálnia, elérnie kellene. Elhibázni az igazi utat. Elhibázni az írást. Elhibázni a czélt. Elhibázni a keresett házat. V. ö. HIBÁZ.

*ELHIBÁZÁS
(el-hibázás) ösz. fn. Téves cselekvés, midőn valamit elhibázunk. V. ö. ELHIBÁZ.

*ELHIBBAN
(el-hibban) ösz. önh. Hibbanva félre- vagy elesik; elfordul. Elhibban a ferdén letett edény. Elhibban az egyik oldalán túlterhelt csónak. V. ö. HIBBAN.

*ELHIBÍT
(el-hibít) l. ELHIBÁZ.

*ELHIDEGĚDÉS
(el-hidegědés) ösz. fn. Állapotváltozás, midőn ami meleg vagy forró volt, hideggé leszen, elhűl. Átv. ért. a más iránti vonzalomnak, szeretetnek megszünése.

*ELHIDEGĚDIK
(el-hidegědik) ösz. k. Tulajdonkép, minden testről mondják, midőn tüzes vagy meleg részecskéi elszállanak, s ő maga lassanként elhűl. Elhidegedik a jeges vízben tartott kéz. Átv. ért. elidegenűl, hajlandósága valaki iránt elmulik, vonzódni megszűn. Barátai elhidegedtek iránta. Néha a forró szerelem is elhidegedik. V. ö. HIDEGĚDIK.

*ELHIDEGÍT
(el-hidegít) ösz. áth. Hideggé változtat el. V. ö. HIDEG. Átv. ért. elidegenít, valakinek vonzalmát, hajlandóságát más iránt megszünteti. A hosszas távollét elhidegíti a jó barátokat is. Magaviselete mindnyájunkat elhidegített iránta, lásd: HIDEGÍT.

*ELHIDEGSZIK
(el-hidegszik) l. ELHIDEGĚDIK és V. ö. HIDEGSZIK.

*ELHIDOR
(el-hidor) ösz. áth. Holmi apró részekből álló testet, péld. gabonát, morzsalékot, port, szemetet kézzel vagy valamely eszközzel eltakarít, félre seper. Elhidorni a hamut a tűzhelyről. Elhidorni lapáttal a szemetet, sarat. V. ö. HIDOR.

*ELHIDORGÁL
(el-hidorgál) ELHIDORGAT, (el-hidorgat) ösz. áth. és gyak. Lassacskán és folytonosan elhidor valamit. V. ö. ELHIDOR.

*ELHIGÚL
(el-higúl) ösz. önh. Sürüségét, rugalmasságát, keménységét elveszti, s folyékony, ritka, lágy természetüvé válik. Elhigúl melegben a kocsonya. Elhigúl sok esőben az útak sara. V. ö. HÍG, HIGÚL.

*ELHÍMĚZ
(el-híměz) ösz. áth. Hímvarrásokkal valamely szövetet kiczifráz, eltarkít. V. ö. HÍMEZ, HÍMVARRÁS. Átv. ért. hibát, bűnt, tökéletlenséget szép szin alá takar, elrejt, elpalástol. Elhímezni az önzést, a haszonlesést.

*ELHÍMLIK
(el-hímlik) ösz. k. Apró részekre omolva, szakadozva elszóródik, elpereg. Elhímlenek a zsinórról leszakadt gyöngyszemek.

*ELHINT
(el-hint) ösz. áth. Gabona- vagy gyümölcsszereket, virágokat, s más apró részecskékből álló valamit elszór. Elhinteni a baromfiaknak való ocsút, kását, kölest. Elhinteni a földbe a magot. Elhinteni virágokkal az utat. Átv. ért. elterjeszt. Elhinteni a müveltség magvait. V. ö. EL, (2) és HINT.

*ELHINTÁZ
(el-hintáz) ösz. áth. A hintán v. hintában ülőt, fekvőt ide-oda mozgatja, lebegteti. Elhintázni a térden ülő gyermeket. V. ö. HINTÁZ.

*ELHINTĚGET
(el-hintěget) ösz. gyak. áth. Holmit folytonosan hintve elszór, elhullat, elperget.

*ELHIRDET
(el-hirdet) ösz. áth. Valamit köztudomás végett szóval elterjeszt, elbeszél. V. ö. HIRDET.

*ELHÍRĚL
(el-hírěl) ösz. áth. Valamit köz hírré tesz.

*ELHÍRĚSĚDIK
(el-hírěsědik) ösz. k. 1) Áltatán, köz nyelven forog, köz beszéd tárgyává lesz, híre terjed mindenfelé. 2) Különösen, jelessége, érdemei, tökélyei mindenütt dicsérettel említtetnek. Némely orvosok rövid idő alatt elhíresednek.

*ELHÍRĚSÍT
(el-hírěsít) ösz. áth. 1) Általán, valakit vagy valamit köz beszéd tárgyává tesz, hirét terjeszti mindenfelé. 2) Különösen, valakinek v. valaminek tökélyeit, jelességeit, érdemeit, tetteit magasztalja, dicsérettel említi. V. ö. HÍRĚS, HÍRĚSÍT.

*ELHÍRĚSŰL
(el-hírěsűl) ösz. önh. Híre, neve elterjed, köz beszéd tárgyává lesz; elhíresedik.

*ELHÍRESZTEL
(el-híresztel) ösz. áth. Ismeretlen személyt vagy tárgyat hírbe hoz, rólok mindenfelé beszél. Új találmányt elhíresztelni. V. ö. HÍRESZTEL.

*ELHÍRHED
(el-hírhed) ösz. önh. Híre terjed mindenfelé, különösen valamely rosz tulajdonságát illetőleg. Elhírhedt tolvaj, csaló. V. ö. HÍRHED.

*ELHÍRHESZT
(el-hírheszt) ösz. áth. Valakinek v. valaminek rosz hirét terjeszti.

*ELHÍRLEL
(el-hírlel) ösz. áth. lásd: ELHÍRESZTEL.

*ELHISZ
(el-hisz) ösz. áth. Valamiről helyes vagy álokok által meggyőződik, valamit igaznak, bizonyosnak tart. Ő mindent elhisz. Elhiszem, hogy szeretné. Visszahatólag: magáról sokat hisz. Okos ember nem hiszi el magát. Hidd el magadat, ha veszni akarsz. (Km.).

*ELHITET
(el-hitet) ösz. ath. 1) Valakit meggyőző okok által reá bír, hogy higyen. Végre elhitette vele az orvos, hogy a borivás árt neki. 2) Ámítás, álokok által eszközli, hogy higyenek neki. Holmi babonák által elhitetni az együgyü buta népet. Engem ugyan el nem hitetsz.

*ELHITETÉS
(el-hitetés) ösz. fn. Beszélés, rábeszélés, mely által valakit elhitetünk. V. ö. ELHITET.

*ELHITT
(el-hitt) ősz. mn. Magáról sokat tartó, képzelő, elbízott. Elhitt fiatal müvész.

*ELHITTEN
(el-hitten) ösz. ih. Magáról sokat tartva.

*ELHITTSÉG
(el-hittség) ösz. fn. Az önérzésnek és önbecsülésnek fattyu sarjadéka, midőn valaki saját erejét, tökélyeit túlbecsüli, s másokat vakmerően lenéz; elbizottság.

*ELHITVÁNYÍT
(el-hitványít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki vagy valami hitványnyá legyen. V. ö. HITVÁNY.

*ELHITVÁNYODIK
(el-hitványodik) ösz. k. Fokonként hitványnyá változik által. V. ö. HITVÁNY.

*ELHITVÁNYÚL
(el-hitványúl) ösz. önh. l. ELHITVÁNYODIK.

*ELHIÚL
(el-hiúl) ösz. önh. 1) Hiúvá lesz, azaz olyanná, ki haszontalan, alapnélküli, üres dolgokon, külsőségeken kapkod. 2) Sikeretlenné, haszontalanná, üressé válik. Elhiúlnak törekvései, vágyai. A halandók művei elhiúlnak az istenéihez képest. V. ö. HIÚ, HIÚL.

*ELHIUSÍT
(el-hiusít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki egészen hiuvá legyen. A sok hízelgés elhiusítja a nőket.

*ELHIÚSODIK
(el-hiúsodik) ösz. k. Hiúvá, azaz olyanná lesz, ki üres külsőségeken, haszontalan, alapnélküli dolgokon kapkod, hízelgéseknek örvend. Máskép: elhiúsúl.

*ELHIVÁS
(el-hivás) ösz. fn. Meg- vagy felszólítása valakinek a végett, hogy valahonnan vagy valahová menjen el.

*ELHIVAT
(el-hivat) ösz. áth. Valakit más által meg- vagy felszólít, hogy valahonnan vagy valahová menjen vagy jőjön el. Elhivatni magához az orvost. V. ö. EL, (2) és HIVAT.

*ELHIZELG
(el-hizelg) ösz. áth. és önh. Hizelgve elcsal, elkér valamit. Elhizelegte legszebb virágomat, és kedves madaramat. Tárgyeset nélkül: folytonosan hizelg. V. ö. EL, (2) és HIZELG.

*ELHIZELKĚDIK
(el-hizelkědik) ösz. k. lásd ELHIZELG.

*ELHOMÁLYOSÍT
(el-homályosít) ösz. áth. Homályt terjeszt el valami körűl vagy fölött; homályossá tesz. A felhők elhomályosítják az eget. Átv. ért. valakinek hírét, nevét, dicsőségét, kisebbé teszi, becsét alább szállítja, feledésbe hozza. Az újabb müvészek elhomályosítják a régieket. Hősi tetteit magánéletének vétkei által elhomályosítja. V. ö. HOMÁLY, HOMÁLYOS.

*ELHOMÁLYOSODIK
(el-homályosodik) ösz. k. Homály terjed el fölötte, vagy körülötte, homályossá lesz. A förgeteg közeledtére hirtelen elhomályosodott az ég. Elhomályosodtak a füsttől lepett ablakok. Átv. ért. híre, neve, dicsősége becséből lassan-lassan veszt, és feledésbe megy. V. ö. HOMÁLY, HOMÁLYOS.

*ELHOMÁLYOSÚL
(el-homályosúl) ösz. önh. l. ELHOMÁLYOSODIK.

*ELHOMLÍT
(el-homlít) ösz. áth. A szőlővesszőt elbujtja, elülteti. A homlitást elvégzi. V. ö. HOMLIT, HOMOLÍT.

*ELHOMOKOSODIK
(el-homokosodik) ösz. k. A homok elterjed fölötte, egészen homokossá lesz. A sivó homokhalmok körül fekvő szántóföldek, legelők elhomokosodnak.

*ELHÓNALL
(el-hónall v. hón-al-ol) ösz. áth. Hóna alá fogva elvisz valamit. Elhónallni a könyveket, irományokat. Oly képzésü ige, mint váll-ból (humerus) elvállal.

*ELHORD
(el-hord) ösz. áth. 1) Több tárgyat egymás után elvisz. A baromfiakat piaczra elhordani. A kánya elhordja a csibéket. A gabonát szekereken és hajókon hordották el. Elhordta az irháját, azaz, elkotródott. (Km). 2) Átv. ért. elseper, elsodor, elfú. Elhordta a szél a tollat. A víz elhordotta a lekaszált füvet. Hordjon el a fergeteg. 3) Visszaható névmással eltakarodik, ellódúl. Elhordotta magát. Hord el innen magadat. 4) Valamely lőszer lövésének távolságát is fejezik ki általa, pl. Az ágyu messzebb elhord mint a puska. V. ö. HORD.

*ELHORDÁS
(el-hordás) ösz. fn. Több tárgynak egymás utáni elszállítása gyalog, kocsin, hajón stb. V. ö. ELHORD.

*ELHORDOGAT
(el-hordogat) ösz. gyak. áth. Holmit kicsinyenként, részenként, egymás után elhord. Gabonáját, lisztjét, zsiradékát elhordogatja a kocsmába.

*ELHORDOZ
(el-hordoz) ösz. áth. 1) Gyalog, kocsin, lóháton, hajón stb. ide-oda hordja, vezeti. Utczáról utczára, városról városra elhordozták. 2) Valamely ruhát elvisel. Egy köpönyeget húsz évig elhordoz.

*ELHORDOZKODIK
(el-hordozkodik) ösz. k. Ingóstul, bútorostul, retyemutyástul egyik helyről másra takarodik egészen által. Régi szállásáról elhordozkodott. V. ö. HORDOZKODIK.

*ELHORDOZÓSKODIK
l. ELHORDOZKODIK és HORDOZÓSKODIK.

*ELHORGAD
(el-horgad) ösz. önh. Horog módjára elgörbed, elhajlik. Elhorgad a túlfeszített vasszeg. V. ö. HORGAD.

*ELHORGADÁS
(el-horgadás) ösz. fn. Elgörbedése valamely hajlékony testnek, midőn horoghoz hasonlóan elkonyúl.

*ELHORGADOZ
(el-horgadoz) ösz. gyak. önh. Gyakori, folytonos konyulás, hajlás vagy hajlítás következtében elhorgad.

*ELHORGÁSZ
(el-horgász) ösz. áth. Horoggal elfog, elkap, elhúz. Elhorgászni a halakat a halastóból. Elhorgászni a gyümölcsöt a fáról. V. ö. HORGÁSZ. Átv. ért. és tréfásan: valamit más elől elkaparint.

*ELHORTYOG
(el-hortyog) ösz. önh. 1) Folytonosan hortyog, illetőleg hortyogva aluddogál. 2) Elhortyogni az időt, napot am. hortyogó alvással eltölteni.

*ELHORZSOLÓDIK
(el-horzsolódik) ösz. belsz. Az ütközésbe, szoros érintésbe jött test, egy másik által eldörzsölődik, elkopik, elsurlódik. Elhorzsolódik a fal, midőn gerendát vontatnak rajta. A kifityegő ruha szárnya elhorzsolódott a keréktől. Elhorzsolódik a szekéroldaltól a lőcs.

*ELHOZ
(el-hoz) önz. áth. Valamit távolabbról közelebbre, amonnan emide szállít. Ellentéte: elvisz. V. ö. HOZ, VISZ. Valamit magával elhozni. Ha eljősz, hozd el fiadat is.

*ELHOZAT
(el-hozat) ösz. miveltető. Megparancsolja, meghagyja, eszközli, hogy valamit hozzanak el. V. ö. ELHOZ. Ellentéte: elvitet. Nem csak maga jött el, hanem bútorait is elhozatta.

*ELHÖMPÖLYGET, ELHÖMPÖLYÖG
l. ELHĚMPĚLYGET, ELHĚMPĚLYĚG.

*ELHULL
(el-hull) ösz. önh. Általán: hullva leesik. Elhullanak a kenyérmorzsák. Elhullanak a könyűk. Elhúll a haja. Elhullanak a fogai. V. ö. HULL. Különösen 1) a növénynek levelei, gyümölcsei, magvai, száraiktól elszakadva leesnek. Elhúllnak a falevelek, a férges vagy elérett gyümölcsök. Elhúll a gabona szeme. 2) Mondatik emberekről és barmokról, midőn dögvészben múlnak ki. Az epemirigyben igen sokan elhullottak. Minden szarvasmarhánk elhullott.

*ELHULLÁS
(el-hullás) ösz. fn. Általán: hullva elesés. V. ö. HULL. Különösen 1) a növények leveleinek, magvának, gyümölcsének egymás után leesése. 2) Emberek és barmok veszedelme dögmirigy által.

*ELHULLAT
(el-hullat) ösz. áth. Általán: valamit hullatva elejt. V. ö. HULLAT. Különösen, részenként elpotyogat. Elhullatni a zsákból a gabonát. Elhullatni erszényből a pénzt, kosárból a gyümölcsöt. Sok könyűt elhullatott.

*ELHULLASZT
(el-hullaszt) ösz. áth. l. ELHULLAT.

*ELHÚNY
(el-húny) ösz. önh. Húnyni megszűn, utoljára: húny. Elhúnyt és elaludt. Átv. ért. meghal, elmulik, eltünik, lenni megszűn.
"Úr, ki éldelt, pór, ki munkált,
Egy álomban húnynak el."
Pap Endre.

*ELHUNYT
(el-hunyt) ösz. mn. Megholt, boldogult, néhai. Elhunyt őseink. Csatában elhunyt vitézek. Imádkozzunk az elhunytakért.

*ELHURCZOL
(el-hurczol) ösz. áth. Hurczolva, azaz erőszakosan húzva, vonva, rángatva elvisz, elragad valakit vagy valamit. A törökök sok magyart örök rabságra elhurczoltak.

*ELHURCZOLKODIK
(el-hnrczolkodik) ösz. k. Hurczolkodva elmegy máshová lakni. V. ö. HURCZOLKODIK. Elhurczolkodott a városból.

*ELHURÍT
(el-hurít), ösz. áth. Valakit, reá rivalkodva, fenyegető hangon elhajt, elkerget. V. ö. EL, (2) és HURÍT.

*ELHUROGAT
(el-hurogat), ösz. gyak. áth. Ismételt hurítással, rivalkodással, kurjongatással elűz.

*ELHÚSOL
(el-húsol) ösz. áth. Csontról vagy bőrről a húst elvakarja, lemetéli.

*ELHUTYORODIK
(el-hutyorodik) ösz. k. Erőtelen ina meghajlik, mint a vékony hosszú vessző meghajlik.

*ELHÚZ
(elhúz) ösz. áth. 1) Valamely terhet, szekeret, kocsit stb. előbbi helyéről máshová vontat. Elhúzni a hajót, csónakot. 2) Az illő mértékből, fizetésből, bérből valamit elvesz, az egészet ki nem adja: Elhúzni a napszámból. Elhúzni a cselédek ételét. 3) Elharangoz. Elhúzták már a delet. 4) Valamely zeneművet vonó hangszeren, különösen hegedűn, bőgőn eljátszik. Húzd el azt a csárdást V. ö. HÚZ.

*ELHUZÁS
(el-huzás) ösz. fn. 1) Valamely tehernek tovább vontatása földön vagy szekéren, hajón stb. 2) Az illő mértéknek, bérnek, fizetésnek ki nem adása.

*ELHUZGÁL
(el-huzgál) ösz. áth. Gyakran és részenként húzva elvisz, elvontat. Elhuzgálni a kévéket a szérüre. Elhuzgálni gereblyével a szalmát, szénát. V. ö. HUZGÁL.

*ELHUZIGÁL
(el-huzigál) ösz. gyak. kics. áth. l. ELHUZGÁL.

*ELHUZÓDIK
(el-huzódik) ösz. belsz. 1) Hosszu sorban, folytonos vonalban elmegy, eltakarodik. Elhuzódnak éjszakról a felhők. Elhuzódnak az ellenhadak. 2) Hosszabb időre elnyulik. Némely perek sok évig elhuzódnak. V. ö. HUZÓDIK.

*ELHŰL
(el-hűl) ösz. önh. 1) A benne lévő meleg elenyészik, elrepül. Elhűl a leves. Elhűl a vasaló. 2) Átv. ért. valamely véletlen baleseten megdöbben, hideg borzadás futja el testét. Elhűltem bele, midőn tudtomra esett. V. ö. HŰL.

*ELHŰT
(el-hűt) ösz. áth. Valamely testnek tüzét, melegét, hevét elveszi.

*ELIDEGENĚDIK
(el-idegenědik) ösz. k. Olyan lesz, mintha idegen volna, idegenné lesz. V. ö. IDEGEN. Átv. és köz ért. emberről mondatik, midőn valaki iránt előbbi vonzalmát, hajlandóságát, barátságát elveszti. Távolító ragu neveket kiván maga mellé. Elidegenedtek tőle az atyafiak és rokonok. Elidegenedett házájától.

*ELIDEGENÍT
(el-idegenít) ösz. áth. 1) Valakinek mások iránti vonzalmát, hajlandóságát, bizodalmát, barátságát megszünteti, elvonja. Távolító ragu neveket vonz. Elidegenített régi jó pajtásaimtól. V. ö. IDEGENÍT. 2) Tárgyesettel: valamit más tulajdonosra szállít által, elád, idegen kézre juttat. Minden birtokát elidegenítette. 3) Eltökít, ellop. Elidegeníteni társának holmiját.

*ELIDEGENITÉS
(el-idegenités) ösz. fn. 1) A mások iránti vonzalomnak, barátságnak stb. megszüntetése, elrontása. V. ö. ELIDEGENÍT. 2) Jószágának vagyonának idegen kézre juttatása, eladása. 3) Idegen jószág ellopása, eltulajdonítása.

*ELIDEGENÍTHETLEN
(el-idegeníthetlen) ösz. mn. Amit más tulajdonosra szállítani, eladni nem lehet, nem szabad. Az érdem személyes és elidegeníthetlen kincs. Némely ősi birtokok elidegeníthetlenek. Az ember ősjogai elidegeníthetlenek. Mint határozó: elidegeníthetlenűl.

*ELIDEGENÍTHETLENSÉG
(el-idegeníthetlenség) ösz. fn. Minőség, mely szerént valamit elidegenitni nem lehet.

*ELIDEGENÍTHETŐ
(el-idegeníthető) ösz. mn. Amit más tulajdonosra által lehet és szabad szállítani; eladható, elkölthető. A saját keresmény elidegeníthető.

*ELIDEGENÍTHETŐSÉG
(el-idegeníthetőség) ösz. fn. Minőség, mely szerént valamit elidegenítni lehet.

*ELIDEGENŰL
(el-idegenűl) ösz. önh. lásd: ELIDEGENĚDIK.

*ELIDŐSÍT
(el-idősít) ösz. áth. Valamely birtokot, vagyont, mely eredetileg másnak tulajdona vala, a törvényben kiszabott idő lefolyta alatt ellenmondás nélkül használva, sajátjává tesz. (Praescribit).

*ELIDŐSITÉS
(el-idősités) ösz. fn. Valamely birtoknak, vagyonnak, mely eredetileg mást illete, bizonyos ideig tartó békés használat által, sajátjává, tulajdonává tétele. (Praescriptio).

*ELIDŐSÖDIK
(el-idősödik) ösz. k. 1) Elvénűl, elöregszik, agg korra jut el. 2) l. ELÉVŰL.

*ELIDŐSŰL
(el-idősűl) l. ELIDŐSÖDIK.

*ELIG
tájdivatos pl. a székelyeknél, alig helyett.
"Elig várom szombat estét,
Hogy Gyurkám láthassam esmét."
Székely népdal.

*ELIGAZÍT
(el-igazít) ösz. áth. 1) A tévelygőt igaz útra, a hibában levőt a dolog valódi mivoltára utasítja, vezeti. 2) Szövevényes ügyet, pert elintéz, rendbe hoz. 3) Elutasít, azaz, megmondja, hogy takarodjék, menjen el. A kelletlen vendéget a háztól eligazítani.

*ELIGAZÍTÁS
(el-igazítás) ösz. fn. 1) A tévelygőnek, hibában levőnek igaz útra, valóságra utasítása, vezetése. 2) Ügynek, bajnak, pernek helyes elintézése. 3) Elutasítás, eltávolítás. V. ö. ELIGAZÍT.

*ELIGAZÍTÓ
(el-igazító) ösz. mn. 1) Tévelygőt, hibázót helyes útra vezető. Eligazító tanácsadás, útmutatás. 2) Ügyet, pert elintéző. 3) Elutasító. V. ö. ELIGAZÍT.

*ELIGAZODIK
(el-igazodik) ösz. k. Szövevényes ügyben, tekervényes, görbe, sok águ uton magát tájékozza, eltalálja azt, ami igaz, helyes, való. Állapitó ragu neveket vonz. Eligazodni a végrendeleten. Én nem igazodhatom el rajta. Némely öszvevissza kuszált irományokon nehéz eligazodni. Hadgyakorlati nyelven: kellő katonai állásba helyezkedik. Igazodj. (Richt euch!).

*ELIGAZÚL
(el-igazúl) ösz. önh. l. ELIGAZODIK.

*ELIGÉR
(el-igér) ösz. áth. 1) Igéri, hogy valamit oda fog adni v. kölcsönözni. V. ö. IGÉR. Kocsiját eligérte szomszédjának. Szivesen adnám, de már eligértem másnak. 2) Visszaható névmással: elajánlkozik. Eligérte magát tánczosul, helyesebben: eligérkezett.

*ELIGÉRÉS
(el-igérés) ösz. fn. Adott szó, melynél fogva valamit oda fogunk adni, vagy kölcsönözni.

*ELIGÉRKĚZIK
(el-igérkězik) ösz. k. Saját személyére nézve igéri, hogy valahová menni, valamiben részt venni fog. Eligérkezett uti társamul. Eligérkeztem vendégül. V. ö. IGÉRKĚZIK.

*ELIGTAT
l. ELIKTAT.

*ELIJED
(el-ijed) ösz. önh. A hirtelen félelem ellepi, nagyon megijed. Elijedsz, ha meghallod, mi történt.

*ELIJESZT
(el-ijeszt) ösz. áth. Mást félelemmel tölt el. Az istenért, el ne ijeszsz. Egészen elijesztettél. V. ö. IJED, IJESZT.

*ELIKTAT
(el-iktat) ösz. áth. Alattomban elszöktet, elrejt, eltitkol valakit. Régies kiavult szó.

*ELILLAN, ELILLANT
(el-illan v. illant) ösz. önh. Valamely rosztól tartván, veszélyt gyanítván, titkon odább áll, elsurran, elszökik. Elillant a poroszlók elől. V. ö. ILLAN, ILLANT.

*ELILLATOZIK
(el-illatozik) ösz. k. Illatozni megszünik, illatát többé nem érezni. Elillatoztak a rózsák, a virágok. Átv. ért. elvirágzik. V. ö. ILLATOZIK, ILLAT.

*ELILLOG
(el-illog) ösz. önh. Testét könnyeden hajtogatva elmegy, elballag. Vékony hangon elilleg.

*ELIMÁDKOZIK
(el-imádkozik) ösz. k. Folyvást, tartósan imádkozik. Elimádkozik egész vasárnap és innepen. Használják tárgyesettel is áthatólag. Elimádkozza a reggeli imádságot. Elimádkozza az olvasót, a feladott penitencziát.

*ELINAL
(el-inal) ösz. önh. Egyike azon számtalan kifejezéseknek, melyekkel a magyar tréfásan szokta kimondani ezen eszmét: elmegy. Megérezvén a kolbászbűzt, elinalt ő kelme. V. ö. INAL.

*ELINDÍT
(el-indít) ösz. áth. 1) Heverő, veszteglő, nyugalomban levő testet helyéből úgy mozdít el, hogy tovább menjen, forogjon, haladjon. Elindítani a szekeret, hajót. Elindítani az órát, a malomkereket. 2) Embereket, péld. katonákat, útnak ereszt, menésre int. Elindítani a tábort az ellenség felé. V. ö. INDÍT.

*ELINDÚL
(el-indúl) ösz. önh. 1) A veszteglő, nyugalomban lévő test mozgásnak, forgásnak ered. Elindúl a malomkerék. Elindúl a megállott óra. Elindúl az orra vére. Elindúl a kocsi, a hajó. 2) Menni kezd. Elindulnak a katonák. Elindulnak az utasok. V. ö. INDÚL.

*ELINDULÁS
(el-indulás) ösz. fn. 1) Útnak eredés. 2) Veszteglő, nyugalomban levő testnek azon állapota, midőn mozogni kezd. V. ö. ELINDÚL.

*ELINT
(el-int) ösz. áth. Valakinek int, hogy helyéről menjen vagy jőjön el.

*ELINTÉZ
(el-intéz) ösz. áth. 1) Bonyolodott, szövevényes ügyet illően megfejtvén rendbe hoz, eligazít. Elintézni az örökösök között támadt viszálkodást. Elintézni a tagosztályt. 2) Több és különféle dolgot, tárgyat kellőleg elhelyez, alkalmaz. Elintézni az ujonnan kezdett mezei gazdaságot. Mindent helyesen, czélirányosan elintézett. V. ö. INTÉZ.

*ELINTÉZÉS
(el-intézés) ösz. fn. 1) Bonyolodott, szövevényes dolgok, ügyek eligazitása. 2) Különféle tárgyak helyes alkalmazása. V. ö. ELINTÉZ.

*ELÍR
(el-ír) ösz. áth. Írva elfogyaszt. Elírta minden tintáját. Több koncz papirost el- v. felírt. V. ö. EL, (2) és ÍR.

*ELIRAMLIK
(el-iramlik) ösz. k. Iramodva, azaz sebes futással eltávozik, elsiet. V. ö. IRAMLIK.

*ELIRAMODIK
l. ELIRAMLIK.

*ELIRKÁL
(el-irkál) ösz. áth. Irkálva elhasznál. Elirkálja a tintát, papirost. Önhatólag: folyvást irkál.

*ELIRONGÁL
(el-irongál) ösz. áth. Irongálva, azaz jégen csuszkálva eltávozik, eliramlik.

*ELIRTÓZIK
(el-irtózik) ösz. k. Valamitől irtózva elfordúl, visszarándul. Elirtóztam tőle, oly csúnya volt. V. ö. IRTÓZIK.

*ELISMER
(el-ismer) ösz. áth. 1) Valamit saját meggyőződéseűl elvállal, nyilvánít, nem tagad. Elismeri hibáját. Elismeri gyöngeségét. 2) Némelyek hibásan használják félreismer, másnak ismer helyett, alkalmasint a német verkennen után; de a magyarban el igekötőnek félre jelentése nincsen. 3) Valaminek vagy valamilyennek tart. Elismerlek barátomnak. Én nem ismerlek el uramnak. V. ö. ISMER.

*ELISMERÉS
(el-ismerés) ösz. fn. Valaminek megvallása, igaz gyanánt elfogadása, nem tagadása. V. ö. ELISMER.

*ELISMERT
(el-ismert) ösz. mn. Igaz gyanánt elfogadott, nem tagadott. Elismert érdem. Elismert hiba.

*ELISZAMODIK
(el-iszamodik) ösz. k. 1) Elsikamlik, elcsuszik. 2) Átv. ért. szép csendesen elszökik, odább áll. V. ö. ISZAMODIK.

*ELISZAPOSODIK
(el-iszaposodik) ösz. k. Az iszap lassan-lassan ellepi, elterjed rajta. Eliszaposodik az árvíz járta mező.

*ELISZIK
(el-iszik) ösz. k. 1) Ivással mulat, időt tölt. Eliszik estétől világos virradtig. 2) Áth. ért. valamely italt elfogyaszt. Eliszsza előlünk a legjobb bort. A nagy barom eliszsza az apróbbak elől a válubeli vizet. 3) Ivásra elpazarol, elveszteget. Eliszsza pénzét, ruháját. Eliszsza az eszét. V. ö. EL, (2) és ISZIK.

*ELISZKÓDIK
(el-iszkódik) ösz. k. Valamely roszat gyanítva, féltében elkotródik, odább áll, elhordja az irháját. Tréfás alsó irásmódba való kifejezés. V. ö. ISZKÓDIK.

*ELISZONYÍT
(el-iszonyít) ösz. áth. Valamely borzasztó látmány, igen nagy félelemmel eltölt. A sürüből elérohanó tigris eliszonyítja az utast. V. ö. ISZONYÚ, ISZONYÍT.

*ELISZONYODIK
(el-iszonyodik) ösz. k. Igen nagy félelemmel telik el, nagyon elborzad, elretten. V. ö. ISZONYODIK. Eliszonyodtam tőle, oly dühös és utálatos volt.

*ELITAT
(el-itat) ösz. áth. Ivók által elfogyaszt. Elitatta vendégeivel minden borát.

*ELITATÁS
(el-itatás) ösz. fn. 1) Ivók által elfogyasztás. 2) Némely régi székely oklevelekben am. executio. Talán, mivel ivással történt a végrehajtás, elkobzás, eldobolás.

*ELITÉL
(el-itél) ösz. áth. 1) Valamely tárgy, ügy fölött elmondja, mit itél róla, l. ITÉL. 2) Valakit törvényes úton vagy biróilag vétkesnek vall, kárhoztat. Elitélték a befogott tolvajokat. 3) Gyógytanilag: a kórjelekből valamely nyavalyának állapotját meghatározza. (Crisim facit).

*ELITÉLÉS
(el-itélés) ösz, fn. 1) Valamely ügyről elmondása annak, mit felőle tartunk, itélünk. V. ö. ITÉL. 2) Birói nyilatkozás, midőn valakit vétkesnek, s büntetésre méltónak vallunk. 3) Gyógytanilag: a nyavalya állapotának, mivoltának a mutatkozott kórjelekből meghatározása. (Crisis).

*ELÍZA
női keresztnév, tt. ELÍZÁT, újabb korban használtatik Erzsébet, Erzsi helyett. Elisabeth.

*ELÍZEL
(el-ízel) ösz. áth. Valamit ízelve, kóstolva elkiván, elfogyaszt.

*ELÍZETLENĚDIK
(el-ízetlenědik) ösz. k. 1) Étel-italról mondatik, midőn elveszti ízét. Átv. ért. fonák, kelletlen modorú társalgóvá, savatlan beszédűvé válik.

*ELÍZETLENÍT
(el-ízetlenít) ösz. áth. 1) Étel-italnak ízét veszi. 2) Átv. ért. valakit társalgásában kelletlenné, beszédében savatlanná tesz.

*ELJAJDÚL
(el-jajdúl) ösz. önh. Hirtelenül jaj-kiáltásra fakad. Rá vág egyet a hajdú, arra igen eljajdú(l). (Népd).

*ELJÁR
(el-jár) ösz. önh. 1) Gyakran elmegy. Eljár a templomba, a szinházba.. 2) Elmulik, elfoly.
Az idő eljár, senkire sem vár. (Km). 3) Mondják a nyelvről, szájról. Eljár a nyelve, eljár a szája, azaz kifecsegi a titkot. 4) Valamit teljesít, valamiben foglalkodik. Eljár hivatalában, kötelességében, tisztében. Majd eljárok én abban az ügyben. 5) Tárgyesettel am. sorban látogat. Eljárni a birákat, eljárni a legügyesb ügyvédeket, orvosokat. Eljárni az urakat. 6) Mondják a tánczról és némely más mozgásokról. Eljárni a toborzót, a csárdást. Eljárni a bolondját.

*ELJÁRÁS
(el-járás) ösz.. fn. 1) Gyakori elmenés valamely helyre. 2) Hivatalbeli, kezelési mód, út, rend, mely szerint valamely ügyet elvégeznek. Birói eljárás. Tiszti eljárás. (Procedura).

*ELJÁRDOGÁL, ELJÁROGAT
(el-járdogál v. ~járogat) ösz. önh. Valahová gyakran elmegy. Eljárdogál a kedves ablaka alá. Eljárogat a szomszédba.

*ELJÁRT
(el-járt) ösz. mn. Sok járás, menés, kocsizás által elkoptatott, elrontott. Eljárt csizma. Eljárt út.

*ELJÁTSZÁS
(el-játszás) ösz. fn. 1) Valaminek játék által elvesztése. 2) Színműnek, zeneműnek eléadása. 3) Átv. ért. szerencsének, reménynek saját hibánk által elszalasztása, megsemmisítése. V. ö. ELJÁTSZIK.

*ELJÁTSZIK
(el-játszik) ösz. k. 1) Folyvást, tartósan játszik. Eljátszik egész éjjel. 2) Tárgyesettel a) játékban valamit elveszt. Eljátszani pénzét, jószágát. b) Szinművet, zeneművet eléad. Eljátszani a legújabb franczia drámákat. Eljátszani Mozart, Haydn remekjeit. c) Átv. ért. Szerencsét, reményt saját hibája, ügyetlensége, bűne által elszalaszt, semmivé tesz. Eljátszani jövendőjét. Eljátszotta szerencséjét. V. ö. EL, (2) és JÁTSZIK.

*ELJEGYEZ
(el-jegyez) ösz. áth. A nőtlen férfi valamely nőt jövendő házastársául kijelelvén, kiválasztván kézfogás, gyűrű- vagy kendőváltás által tudatja, biztosítja, hogy elveszi.

*ELJEGYZÉS
(el-jegyzés) ösz. fn. Innepélyes szertartás, midőn a mátkák kézfogás és némely más szokások végrehajtása mellett egymásnak házasságot igérnek.

*ELJŐ, ELJÖN
(el-jő v. ~jön) ösz. önh. A távolban levő elérkezik, megjelen. Eljőnek a meghivott vendégek. Átv. ért. mondják elvont tárgyakról. Eljön az idő. Majd eljön a vénség is, ha meg nem halunk. Eljön az itélet.

*ELJÖVÉS
(el-jövés) ösz. fn. A távolban levőnek ide jövése, ide érkezése.

*ELJÖVET (1)
(el-jövet) ösz. ih. Eljövés alkalmával, eljövetelkor. Eljövet majd beszéljünk a dologról.

*ELJÖVET (2)
ELJÖVETEL, (el-jövet v. jövetel) ösz. fn. Azon eszmét fejezi ki, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy valaki már valósággal megjött. Egyébiránt a köz szokás szerint az eljövés és eljövet egy értelemben használtatnak.

*ELJUT
(el-jut) ösz. önh. Bizonyos helyre, távolságra elér. Végre eljutottunk a kivánt czélra. V. ö. EL, (2) és JUT.

*ELJUTÁS
(el-jutás) ösz. fn. Elérkezés, odaérés valamely helyre vagy czélra.

*ELKÁBÍT
(el-kábít) ösz. áth. Egészen kábává tesz. Elkábítja a sűrü gőz, a nagy forróság. Elkábítja a mennykődurranás. Elkábítja elméjét a sok hízelgés, tulságos dícséret. V. ö. EL, (2) és KÁBÍT.

*ELKÁBÚL
(el-kábúl) ösz. önh. Egészen kábává lesz. Elkábúlni valamitől vagy valamiben. Elkábul feje a sok zaj miatt. Elkábúl bele. V. ö. EL, (2) és KÁBÚL.

*ELKACSOSODIK
(el-kacsosodik) ösz. k. Kacsai elszaporodnak. V. ö. KACS. Elkacsosodik a szőlő, elkacsasodnak némely fölfutó növények, pl. borsók.

*ELKACZAG
(el-kaczag) ösz. önh. 1) Folyást, tartósan kaczag. Jóízűen elkaczagni valami fölött. Elkaczag rajta. 2) Tárgyesettel: kaczagva tölt el. Elkaczagni az időt. 3) Visszaható névmás tárgyesetével: kaczagásra fakad. Elkaczagja magát. V. ö. KACZAG.

*ELKALAPÁL
(el-kalapál) ösz. áth. 1) Kalapálva elkoptat, elnyújt. Elkalapálni a vasat. 2) Átv. és tréfás ért. eldönget, elpufogat. Elkalapálták a hátát.

*ELKALIMPÁL
(el-kalimpál) ösz. önh. Kalimpázva, azaz szédelegve elforog, mint pl. akit erősen fejbe ütnek vagy eltaszítanak, elpenderítenek. V. ö. KALIMPA.

*ELKALIMPÁZ
l. ELKALIMPÁL.

*ELKALL
(el-kall) ösz. áth. Kallóban a szövetnek hosszukás szálait, gubanczait elnyírja, elnyesi, elkoptatja. Átv. ért. ruhanéműt hosszas viselés által elszakgat.

*ELKALLAT
(el-kallat) ösz. áth. Ruhafélét elvisel, elkoptat. V. ö. ELKALLIK.

*ELKALLIK
(el-kallik) ösz. k. A kallóban elveszti gubanczait, hosszukás szőrét. Köz. ért. elkopik, elvásik, elszakad. Elkallik viselésben a ruha.

*ELKALLOTT
(el-kallott) ösz. mn. 1) A kallóban gubanczaitól, hosszu szőrétől megtisztult. Elkallott szűr. 2) Átv. ért. Elkopott, elvásott, elszakadt. Elkallott ócska ruha.

*ELKALLÓDIK
(el-kallódik) ösz. belsz. A kallóban gubanczai lekopnak. Átv. és köz. ért. lassan-lassan elfogy, elkopik, elvesz. A hívtelen kezek között elkallódik az árvák pénze. Elesége bőven volt, de lassanként elkallódott.

*ELKALMÁRKODIK
(el-kalmárkodik) ösz. k. Folyvást, tartósan űzi a kalmárságot. Tárgyesettel roszúl vagy szerencsétlenül kalmárkodva elveszteget. Elkalmárkodta mindenét. V. ö. EL, (2) és KALMÁRKODIK.

*ELKÁMPICSORODIK
(el-kámpicsorodik) ösz. k. Tulajd. akkor mondatik, midőn valami, pl, a száj, félre áll, elgörbűl. Átv. ért. a szóban fönnakad vagy olyast mond, mit maga sem akart, miáltal elárulja magát. Elkámpicsorodott a nyelve. Alsó, népies irásmódba való tájszó.

*ELKÁMPÚL
(el-kámpúl) ösz. önh. Az arczvonásokról és szemekről mondatik, midőn rendes helyzeteikből kifordulva eltorzulnak. Olyat ivott, hogy a szemei elkámpúltak bele. V. ö. KÁMPÚL.

*ELKANALAZ
(el-kanalaz) ösz. áth. Tulajd. az ételt kanállal eleszi más elől. Átv. és tréfás népnyelven: más elől elkap, valaminek elnyerésében mást megelőz.

*ELKÁNYAD
(el-kányad) ösz. önh. Tájszó, am. ellankad, elfárad, mintegy elkanyúl, elkonyúl.

*ELKANYARÍT
(el-kanyarít) ösz. áth. Kanyarítva elkap, elvesz, elvág, elharap. A szántó ökör elkanyarított egy harapást a szomszéd vetésből. Egy darabot elkanyarítani a kerek sajtból, a kenyérből. Egy-két vágást elkanyarítani a más rétjéből. V. ö. EL, (2) és KANYARÍT.

*ELKANYARODIK
(el-kanyarodik) ösz. k. Kanyarodva, azaz körvonalban elfordúl. Elkanyarodik a hadsereg. Köz, ért. az egyenes vonaltól jobbra vagy balra eltér. Elkanyarodik az út. Elkanyarodik a repülő sas, kánya, midőn a zsákmánynak neki kerül. V. ö. EL, (2) és KANYARODIK.

*ELKAP
(el-kap) ösz. áth. 1) Valami futót, repülőt, levegőben szállót, kezével, körmével, szájával stb. elfog. Elkapja a macska az egeret, az agár a nyulat. Elkapja, mint eb a legyet. (Km.) Elkapja a labdát. 2) Elvész. A kutya elkapja a macskától a konczot. 3) Valamely bajba, betegségbe esik. Elkupni a náthát. Elkapni a koszt. Elkapni a rühet, himlőt. 4) Elragad. Elkapták a lovak a kocsit. Átv. ért. elkapta a sok dicséret, azaz kényessé tette. Ez értelemben önhatólag is használtatik. Már igen elkapott, azaz dicsérgetés vagy engedékenység által elkényesedett.

*ELKAPÁL (1)
(el-kapál) ösz. áth. Kapával helyéből elmozdít, elhány valamit. Elkapálnia földet, a sarat. Elkapálni az utról a füvet, gazt. V. ö. EL, (2) és KAPÁL.

*ELKAPÁL (2)
(l. fönebb) ösz. önh. Folyvást kapál. Elkapál reggeltől estig.

*ELKAPAR
(el-kapar), ösz. áth. Ujjakkal vagy körmökkel kaparva valamit helyéből elmozdít. V. ö. EL, (2) és KAPAR. Elkaparja a tyúk a szemetet, polyvát, szemet. Elkaparja a kutya a földet, midőn valamit szaglász.

*ELKAPARÍT
v. ELKAPARINT, (el-kaparít v. ~kaparint) ösz. áth. Tréfás nyelven: valamit más elől eldug, elragad, maga számára eltesz, ellop. Elkaparította amit talált. Elkaparítottam az orra elől.

*ELKAPÁS
(el-kapás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg fogás, midőn valamit elkapunk; elvevés, elragadás, elfogás.

*ELKAPAT
(el-kapat) ösz. áth. 1) Tulajd. valamit elragadni enged. Elkapatni a kocsit a szilaj lovak által. Átv. ért. valakit roszra szoktat, elkényeztet. Nagy engedékenység által elkapatni a gyermeket. Visszaható névmással: Elkapatni magát az indulattól, haragtól, gőgtől stb. am. azokban semmi mértéket nem tartani.

*ELKAPATÁS
(el-kapatás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit vagy valakit elkapatunk; elkényeztetés, indulat által elragadtatás.

*ELKAPDOS, ELKAPDOZ
l. ELKAPKOD.

*ELKAPDOSÁS, ELKAPDOZÁS
l. ELKAPKODÁS.

*ELKAPKOD
(el-kapkod) ösz. áth. 1) Gyakran, többfélét vagy többet elkap. Elkapkodja társai elől a lehullott gyümölcsöt. V. ö. ELKAP. 2) Árukat mintegy más elől elragadva hirtelen megvásárol. A ritka, jó és olcsó árukat hamar elkapkodják.

*ELKAPKODÁS
(el-kapkodás) ösz. fn. 1) Cselekvény, midőn valamit hamar egymás után elkapnak. V. ö. ELKAP, 1) és 2). 2) Az áruknak mások elől hirtelen megvásárlása.

*ELKARDLAPOZ
(el-kard-lapoz) ösz. áth. Kardlappal ütve, verve elhajt, elűz, elkerget valakit.

*ELKÁRHOZIK
(el-kárhozik) ösz. k. Vallási ért. az örök üdvösségből és mennyországból kizáratik, s örök büntetésbe esik. A ki hiszen és megkeresztelkedik, üldvözül: a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. (Márk. 16. 16.)

*ELKÁRHOZOTT
(el-kárhozott) ösz. mn. Örök üdvösségtől megfosztott, mennyországból kizárt, s örök büntetésbe esett. Elkárhozott bűnösök, gonosztévők. Elkárhozott lélek.

*ELKÁRHOZTAT
(el-kárhoztat) ösz. áth. Ezen összetett alakban egyedül vallásilag használtatik, s am. örök büntetésre itél, pokolra taszít; vagy olyas cselekedetre ingerel, mely az embert örök kárhozatra juttatja. V. ö. KÁRHOZTAT, KÁRHOZAT.

*ELKARMOL
(el-karmol) ösz. áth. Körmökkel elvakar, összevakar. A macska elkarmolta a képét. V. ö. KARMOL.

*ELKÁROMOL
(el-káromol) ösz. áth. 1) Káromolva elijeszt, elhajt, elűz. 2) Visszaható névmással elkáromolja magát, azaz káromkodva megszólal, káromkodásra fakad. V. ö. KÁROMOL.

*ELKARÓZ
(el-karóz) ösz. áth. Karókkal elrekeszt, elkerít, elzár. Elkarózni a vadas kertet. Hadi tudományban: a sereget, tábort levert karók által elsánczolja, biztosítja.

*ELKÁRTOL
(el-kártol) ösz. áth. A gyapjat tisztítás végett elgerebenezi, úgynevezett kárttal vagy kardácscsal elgyaratja. Csapók és posztósok műszava.

*ELKÁRTYÁZ
(el-kártyáz) ösz. áth. Valamit kártyajátékban elveszteget. Elkártyáznia pénzt. Elkártyázni az időt. Minden jószágát elkártyázta.

*ELKÁSÁSODIK
(el-kásásodik) ösz. k. Némely gyümölcsökről mondják, midőn azok igen elérvén szivós természetöket elvesztik, s húsaik kása formájúakká lesznek. Elkásásodik a sárga dinnye. Elkásásodnak némely almafajok, körték stb.

*ELKASZÁL
(el-kaszál) ösz. áth. 1) Növényt, füvet valamely helyről kaszálva eltakarít, eltulajdonít. Elkaszálta a szomszéd rétjét. 2) A kaszálást elvégzi.

*ELKASZIMBÁL
(el-kaszimbál) ösz. áth. Ide-oda húzkodva, ránczigálva elkuszál, rendetlenné tesz. Elkaszimbálni az ágyat. Elkaszimbálni a gabonakévéket, a kepéket, a szénarendeket.

*ELKAVAR
(el-kavar) ösz. áth. Híg vagy öszve nem álló testet, kézzel vagy valamely eszközzel összevissza forgat, szétzavar. Elkavarni a lisztet a hordóban. Elkavarni a vakolni való meszet, a sártapaszt. Elkavarni a fazékban a kását. V. ö. KAVAR, KEVER.

*ELKAVARODIK
(el-kavarodik) ösz. k. Görbe, keringős vonalakban elszáll, elcsavarodik. Elkavarodnak a hollók, varjuk, sasok.

*~ELKĚDIK
(el-kěd-ik) ösz. igeképző, mint hízelkedik; mély hangon - alkodik, mint hiv- (=hiú) alkodik.

*ELKEDVEL
(el-kedvel) ösz. áth. lásd ELSZERET.

*ELKEDVETLENĚDIK
(el-kedvetlenědik) ösz. k. Kedvét elveszti, elszomorodik, kedvetlenné lesz.

*ELKEDVETLENÍT
(el-kedvetlenít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki kedvetlenné legyen; elszomorít; kedvét veszi valakinek.

*ELKEDVETLENŰL
(el-kedvetlenűl) ösz. önh. l. ELKEDVETLENĚDIK.

*ELKEFÉL
(el-kefél) ösz. áth. Kefével eltisztít, eltakarít, elseper. Elkefélni a ruháról a port, pelyhet. Átv. és tréfás ért. elver, elpufogat. Jól elkefélték a hátát.

*ELKEGYETLENĚDIK
(el-kegyetlenědik) ösz. k. l. ELKĚGYETLENŰL.

*ELKEGYETLENŰL
(el-kegyetlenűl) ösz. önh. Kegyetlen indulatuvá fajúl el. Az önkényű ur könnyen elkegyetlenűl.

*ELKEL, ELKÉL
(el-kel v. ~kél) ösz. önh. 1) Elfogy. Házánál sok liszt és zsír elkel. Már mindenütt elkele Márton ludja, a Bakonynak már lehullott levele. (Kisf. S.) 2) Eladatik. Győrben és Mosonban sok gabona elkel. Olcsó vagy drága áron elkel. 3) Szükség van rá. Nála is elkelne a jobb fizetés. 4) Elvesz. Ezen értelme a régieknél divatozott. 5) Elmegy. Elkelt tőlünk messze földre. Kelj el innen. 6) Mondják a tésztáról, kovászról, midőn igen elérik, elrepedez, elerjed.

*ELKELEPĚL
(el-kelepěl) ösz. áth. Kelepelve elűz, elkerget.

*ELKEMÉNYĚDIK
(el-keményědik) ösz. k. l. ELKEMÉNYŰL.

*ELKEMÉNYÍT
(el-keményít) ösz. áth. Átv. ért. Keménynyé változtat által, szilárddá tesz, megedz. Elkeményítette a sok viszontagság. V. ö. KEMÉNY.

*ELKEMÉNYŰL
(el-keményűl) ösz. önh. Átv. a kül behatások ellen elszilárdul, megedződik; hajthatatlanná, érzéketlenné lesz. Elkeményült a szíve.

*ELKEN
(el-ken) ösz. áth. 1) Szétken, kenés által felhasznál. Elkente a kocsis minden háját. 2) Elpiszkol, elzsiroz, elmocskol. Elkenni zsirral a ruhát. V. ö. EL, (2) és KEN.

*ELKENDŐZ
(el-kendőz) ösz. áth. Kendőváltással házastársul eljegyez.

*ELKENDŐZÉS
(el-kendőzés) ösz. fn. Eljegyzési szertartás, mely kendőváltással történik.

*ELKÉNYĚSĚDIK
(el-kényěsědik) ösz. k. Kényes természetüvé változik által; elpuhúl, elfinnyásodik. V. ö. KÉNYES.

*ELKÉNYĚZTET
(el-kényěztet) ösz. áth. Tulságos kedvezés, dicsérés, hízelgés által kényessé tesz, illetőleg elpuhít, elfínnyásít. Nem kell a gyermeket elkényeztetni.

*ELKÉNYĚZTETÉS
(el-kényěztetés) ösz. fn. Hibás bánásmód, mely által valakit elkényeztetnek. V. ö. ELKÉNYĚZTET.

*ELKÉNYSZĚRÍT
(el-kényszerít) ösz. áth. Elmenni kényszerít, elmenésre erőszakol. Erőszakos bánás által elnyom vagy hasonló erőszakra készt.

*ELKÉNYSZĚRĚDIK
ösz. k. Önkény, s erőszakos bánás miatt elnyomorodik, vagy hasonló erőszakra vetemedik. Tréfás értelemben: bortól elázik.

*ELKÉPED
(el-képed) ösz. önh. 1) Nagy félelem és rettegés miatt képe elváltozik, elsápad, elhalaványúl. 2) Elbámúl, csudálkozásában oda lesz.

*ELKÉR
(el-kér) ösz. áth. Kijelenti szóval abbeli kivánságát, hogy valakit vagy valamit elvihessen. Elkérni kölcsön valakitől a bundát. Elkérni segítségűl a szomszéd cselédét. Nekem nem adja, kérd el tőle te.

*ELKÉRDĚZ
(el-kérděz) ösz. áth. Valakit különféle tárgyakról kitudakol. Elkérdezni a jövevényt uti kalandjairól. Használtatik személyes tárgyeset nélkül is, pl. Elkérdezte, mi történt. Minden apróságot, kisded eseményt elkérdezett.

*ELKÉREDZIK
(el-kéredzik) ösz. k. Kér valakit, hogy elmennie szabad legyen. A cseléd elkéredzett, hogy beteg szüleit meglátogathassa. A diák az oskolából elkéredzett haza.

*ELKERES
(el-keres) ösz. áth. Valamit sokáig, tartósan keres. Úgy elkereste, még sem akadt rá.

*ELKÉRGESĚDIK
(el-kérgesědik) ösz. k. Kérgessé változik által; oly keménynyé, rögössé lesz, mint a kéreg. Elkérgesědik a tenyere, talpa. Máskép elcserepesedik.

*ELKÉRGESÍT
(el-kérgesít) ösz. áth. Kérgessé tesz. A munka elkérgesítette a tenyerét.

*ELKÉRGESŰL
(el-kérgesűl) ösz. önh. l. ELKÉRGESĚDIK.

*ELKERGET
(el-kerget) ösz. áth. Kergetve elhajt, elűz, eltávolít. V. ö. KERGET. Elkergetni a juhokat a tilosból. Elkergetni a gyümölcsös körűl ólálkodó gyermekeket.

*ELKERGETÉS
(el-kergetés) ösz. fn. Cselekvés, midőn embert vagy más állatot valahonnan kergetve elűznek, elhajtanak.

*ELKÉRGŰL
(el-kérgűl) ösz. önh. l. ELKÉRGESĚDIK.

*ELKERÍT
(el-kerít) ösz. áth. Sövénynyel, gyöpüvel, karókkal, palánkkal, árokkal stb. valamit egészen körülvesz, a járókelők elől elzár. Elkeríteni a tagosztályban jutott részt. V. ö. KERÍT. Átv. ért. a káromkodásnak nagy feneket vet. Amúgy pajkosan elkerítette.

*ELKERTĚL
(el-kertěl) ösz. áth. Valamely tért kert gyanánt körülárkol, elkerít.

*ELKERŰL
(el-kerűl) ösz. áth. 1) Valamitől úgy eltávozik, hogy közelebbi érintkezésbe ne jőjön vele. Elkerüli a nagy sárt, a gonosz társaságot. 2) Megmenekszik. Elkerüli a büntetést. El nem kerűlöd az akasztófát. 3) Átv. ért. elkerülte figyelmemet, azaz nem vettem észre. 4) Tárgyeset nélkül: kerülve más felé megy. Elkerült Buda felé. V. ö. KERŰL.

*ELKERÜLHETETLEN
(el-kerülhetetlen) ösz. mn. Amit elkerülni nem lehet, ami elébb-utóbb megtörténik rajtunk, ami ellen nincs menekvés. A halál elkerülhetetlen. Mint ih. elkerülhetetlenül. V. ö. ELKERŰL.

*ELKERÜLHETETLENÜL
ösz. ih. Minden bizonynyal, menthetetlenül. Elkerülhetetlenűl meg fogják őt vétkeért büntetni.

*ELKERŰLHETLEN
l. ELKERÜLHETETLEN.

*ELKERŰLHETŐ
(el-kerűlhető) ösz. mn. Amit el lehet kerűlni. V. ö. ELKERŰL.

*ELKESERĚDÉS
(el-keserědés) ösz. fn. Átv. szomorusággal és boszúval párosult harag, az elégületlenségnek azon foka, mely elszánt cselekvésre fakad ki.

*ELKESERĚDIK
(el-keserědik) ösz. k. 1) Tulajd. keserüvé változik által. De ezen értelemben nem divatos, helyette megkeseredik vagy elkesernyésedik van szokásban. 2) Átv. ért. sok, kivált méltatlan sérelmek miatt mélyen elszomorodik, s boszút forraló haragra lobban. Zsarolás, önkény, kegyetlen bánás miatt elkeseredett nép.

*ELKESERÍT
(el-keserít) ösz. áth. 1) Tulajd. Keserüvé változtat el. V. ö. KESERŰ. 2) Átv. és köz ért. sok sérelem, bántás, jogtalanság által mélyen elszomorít, s boszuval vegyes haragra gerjeszt. Az alattvalót elkeseríti urának kegyetlen zsarolása.

*ELKESERÍTÉS
(el-keserítés) ösz. fn. 1) Tulajd. valaminek keserűvé tétele. 2) Átv. ért. sérelmek, jogtalanságok által elszomorítás, és boszús haragra fölgerjesztés. Az urak zsarnoksága a jobbágyok elkeserítése.

*ELKESERNYÉSĚDIK
(el-kesernyésědik) ösz. k. Kesernyéssé lesz. V. ö. KESERNYÉS.

*ELKESERNYÉSÍT
(el-kesernyésít) ösz. áth. Kesernyéssé tesz. V. ö. KESERNYÉS.

*ELKESERŰL
(el-keserűl) ösz. önh. l. ELKESERĚDIK.

*ELKÉSÉS
(el-késés) ösz. fn. A kiszabott időre meg nem jelenés. V. ö. ELKÉSIK.

*ELKÉSIK
(el-késik) ösz. k. A kiszabott időre meg nem jelen, valamit utóbb tesz, hogysem kellett volna. Elkésni a gőzösről. Elkésni a templomi tanításról. Elkésni az irással. Elkésni a nyári munkával, szántással, aratással, szüreteléssel. V. ö. EL, (2) és KÉSIK.

*ELKÉSŐDIK
(el-késődik) ösz. k. Mondjuk időszakról, vagy általán időről, midőn vége felé jár. Elkésődik a nap. Elkésődik az idő.

*ELKÉSZÍT
(el-készít) ösz. áth. 1) A munkába vett dolgot egészen elvégezi, kiállítja. Elkészíteni a ruhát. Elkészíteni a könyvet. 2) Úgy elrendez, hogy valamire alkalmas, képes, czélszerü, ügyes legyen. Elkészíteni a házat lakásra. Elkészíteni valakit az oskolai vagy ügyvédi vizsgálatra. Elkészíteni a kocsit hosszu utra. Elkészíteni a konyhára valókat. 3) A kedélyt előre úgy hangolja, hogy valamely esemény igen meglepő ne legyen reá nézve. Elkészíteni valakit a szomorú hír hallására.

*ELKÉSZITÉS
(el-készités) ösz. fn. 1) Munkába vett tárgynak elvégzése, kiállitása. 2) Valamire ügyessé, képessé, czélszerüvé tevés. 3) A kedélynek oly hangolása, melynél fogva valamely váratlan nagy esemény által fölötte meg ne zavarodjék. V. ö. ELKÉSZÍT.

*ELKÉSZŰL
(el-készül) ösz. önh. 1) Kész lesz (elvont értelemben, figyelem nélkül a készítőre). Elkészűl a ruha, kocsi, könyv, ház. 2) Elmenésre szükséges intézkedéseket tesz, elmenni szándékozik. Városból elkészűl falura lakni. 3) Valamire előre elszánja magát. Elkészűl a csapásra, a halálra. V. ö. KÉSZŰL.

*ELKEVÉLYĚDIK
(e.-kevélyědik) ösz. k. Kevély természetüvé válik, elbízza magát. Elébb szerény volt, de a sok hízelgés és dicséretek miatt elkevélyedett.

*ELKEVER
(el-kever) ösz. áth. 1) Részekre eloszlat, s azáltal egyformává tesz. Elkeveri a rántást. Elkeveri a kovász közé tett burgonyalisztet. 2) Elzavar, elhányvet. Elkeverni a válogatott almákat a hibásakkal. Elkeverni a záptojásokat az épekkel. V. ö. KEVER.

*ELKEVERĚDIK
(el-keverědik) ösz. k. Ami rendbe volt szedve, vagy ami öszve nem való, öszvevissza zavarodik, hányódik, elvegyűl. Kötelezvényei a sok irományok között elkeveredtek.

*ELKEVERÉS
(el-keverés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit elkeverünk. V. ö. ELKEVER.

*ELKEZD
(el-kezd) ösz. áth. Valamibe belekap, bele fog, valamely dolgot, munkát folyamatba vesz. Vonz 1) tárgyesetet, péld. Elkezdi a szántást, aratást, nyomtatást. Elkezdi a pert. 2) határtalan módu igét, péld. Elkezd szántani, aratni, nyomtatni. 3) tárgyesetet és határtalan módu igét egyszerre, péld. Elkezdi a földet szántani, a buzát aratni, nyomtatni.

*ELKEZDŐDIK
(el-kezdődik) ösz. belsz. Valamely tárgynak, ügynek, történetnek eleje megered, valami lenni kezd. Elkezdődik a tavaszi munka. Elkezdődik a háboru. Elkezdődik a zene, színpadi eléadás. V. ö. KEZD, KEZDŐDIK.

*EL-KI
(el-ki) ösz. igekötő, melyben az el, a ki erősbitésére szolgál, kivált versezetekben.
A régieknél gyakoribb.
"El-kiszálltak a kicsinyek,
Hült a fészek és üres,
A vándor-madár magának
Úti társakat keres."
Tompa.
"Hogy egyéb dolgától megüresült vala,
Több leány társival el-kikészül vala."
Istvánfi Pál a XVI. században.

*ELKIABÁL
(el-kiabál) ösz. áth. 1) Kiabálva elűz, elkerget, eltávolít, elijeszt. A kocsis elkiabálja az útban levőket. 2) Tárgyeset nélkül: folytonosan kiabál.

*ELKIÁLT
(el-kiált) ösz. áth. I) Kiáltva szólít valakit, hogy menjen vagy jőjön el. 2) Visszaható névmással: elfakad kiáltva. Elkiáltom magamat, elkiáltod magadat, elkiáltja magát, stb. 3) Messze kiált. Elkiáltott a harmadik szomszédba. 4) Kiáltó hangon elmond. Az éjjeli őr már elkiáltotta a tíz órát.

*ELKIÁLTÁS
(el-kiáltás) ösz. fn. Kiáltó hangra fakadás. Kiáltó hangon elmondás.

*ELKIETLENĚDIK
(el-kietlenědik) ösz. k. Egészen kietlenné lesz, elvadúl, elpusztúl. Az ellenség pusztította vidékek elkietlenednek. V. ö. EL, (2) és KIETLEN, KIETLENEDIK.

*ELKIETLENÍT
(el-kietlenít) ösz. áth. Egészen kietlenné, vadonná, pusztává tesz valamely vidéket, tájt.

*ELKÍNOZ
(el-kínoz) ösz. áth. Folytonosan kínozva elgyötör, elnyomorít. Nagy teherrel és koplaltatással elkínozni a barmot. V. ö. EL, (2) és KÍNOZ.

*ELKINZÁS
(el-kinzás) ösz. fn. Folytonosan okozott kínokkal gyötrés, nyomorgatás, elcsigázás.

*ELKISÉR
(el-kisér) ösz. áth. 1) Bizonyos távolságig valakit, gyalog, lóháton, kocsin, hajón stb. követ; utitárs gyanánt megy el valakivel. Elkisérni barátját a szomszéd helységig. Elkisérni a gyermeket oskolába. Valakit merő kiváncsiságból elkisérni hazáig. 2) Társalgási ért. valakit tiszteletből, társadalmi illemből valahová kisér. Elkisérni a hölgyeket a színházba. Elkisérni a vendéget az előszobáig, a lépcsőzetig. 3) Átv. ért. velünk van, el nem marad, el nem hagy. Az erény elkisér bennünket a tulvilágra.

*ELKÍVÁN, ELKIVÁN
(el-kiván) ösz. áth. Valamit bírni, elnyerni kiván; ami szépet, jót, kedvest, tetszetőst másnál vagy máson lát, szinte bírni ohajtja. Elkivánta új divatú kocsimat. V. ö. EL, (2) és KÍVÁN.

*ELKIVÁNKOZIK
(el-kivánkozik) ösz. k. Elébbi helyéről, állásából, hivatalából elmenni kiván. Elkivánkozik Pestről Budára. Elkivánkozik a gyalog ezeredtől a lovasok közé. Ritka fiu, ki elkivánkoznék szüleitől.

*ELKOBORCZOL
(el-koborczol) ösz. önh. Lötyögő nagy csizmáit vagy saruit maga után húzva elmegy. V. ö. KOBORCZ, KOBORCZOL.

*ELKÓBOROL
(el-kóborol) ösz. önh. 1) Kóborolva elmegy. Ilyenek voltak a hussita csehek, kiket csehkóborlóknak hívtak az egykoru történetirók. 2) Tárgyesettel: lator, zsivány módjára elrabol, elpusztít, elzsákmányol valamit.

*ELKOBOZ
(el-koboz) ösz. áth. Vagyont, jószágot, árut büntetésképen elvesz. Elkobozni a felségsértők birtokait. Elkobozni v. kobzani a dugárusok által becsempészett árukat. V. ö. KOBOZ, ige.

*ELKOBZÁS
(el-kobzás) ösz. fn. Törvényhatósági eljárás, midőn valamely birtokot, jószágot, árut büntetésképen elvesznek valakitől. Tiltott áruk elkobzása. Lopott jószágok elkobzása.

*ELKOCSIKÁZ
(el-kocsikáz) ösz. önh. Mulatságból, időtöltésből kocsin kisebb kirándulást tesz.

*ELKOCSIZ
(el-kocsiz) ösz. önh. Kocsin elmegy, elrándúl, elutazik.

*ELKOCZKÁZ
(el-koczkáz) ösz. áth. Koczkajátékon elveszt. Elkoczkázta pénzét. Átv. ért. Ügyét egyedül vak szerencsére bízva elrontja. Elkoczkázni szerencséjét, jövendőjét. V. ö. KOCZKÁZ.

*ELKÓKKAD
(el-kókkad) ösz. önh. Mondjuk növényekről, midőn leveleik, virágaik lekonyulva elasznak, elhervadnak.

*ELKOKKASZT
(el-kókkaszt) ösz. áth. A növény levelét vagy virágát lekonyítva elszárasztja. A forró nap elkókkasztja a gyönge ibolyákat.

*ELKOLDÚL
(el-koldúl) ösz. áth. Koldulva, vagy koldus módjára esengve, elkér valamit.

*ELKOLDÚSODIK
(el-koldúsodik) ösz. k. Fokonként koldus állapotra jut. Hanyagság, pazarlás által elkoldúsodhatik a gazdag is. V. ö. KOLDÚS.

*ELKOMOLYÍT
(el-komolyít) ösz. áth. Derült arczot komolyra változtat. A mély gondolkodás elkomolyítja a vidám arczot is. V. ö. KOMOLY.

*ELKOMORÍT
(el-komorít) ösz. áth. A kedélyt komorrá változtatja. A sok szenvedés, fájdalom, méltatlan bánás elkomorította. V. ö. KOMOR.

*ELKOMORODIK
(el-komorodik) ösz. k. Komor tekintetet vesz föl, fokonként komorabbá lesz. V. ö. KOMOR.

*ELKOMORÚL
ösz. önh. l. ELKOMORODIK.

*ELKOMPOL
(el-kompol) ösz. áth. Földet, rétet, legelőt gyepből hányt kompokkal elkerít, elzár. V. ö. KOMP, KOMPOL.

*ELKONTÁRKODIK
(el-kontárkodik) ösz. k. Mint czéhbe nem avatott mesterember dolgozgat. Tárgyesettel: ügyetlen, értetlen módon valamely mívet vagy müvet elront, hibásan készít. A tudatlan kézmives elkontárkodja a reá bizott munkát. V. ö. KONTÁR.

*ELKONTÁRODIK
(el-kontárodik) ösz. k. Oly kézmivesről mondjuk, ki mesterségét előbb meglehetősen értvén, utóbb hanyagság által kitanúl belőle, s kontárhoz hasonlóvá lesz.

*ELKONTÁROZ
(el-kontároz) ösz. áth. Valamely kézmivet, vagy müvészeti munkát, ügyetlenül elront. Elkontározni a ruhát. Elkontározni valamely arczképet vagy képszobort. V. ö. KONTÁR.

*ELKONNYAD
(el-konnyad) ösz. önh. Mondjuk növények ágairól, szárairól, midőn hervadásnak indulva, lekonyulnak s elfonnyadnak.

*ELKONYÚL
l. ELKONNYAD.

*ELKOPÁS
(el-kopás) ösz. fn. Viselet, használat, hordozás, dörzsölés stb. által, valamely testnek elcsiszolása, külső részeinek elmállása. V. ö. ELKOPIK.

*ELKOPIK
(el-kopik) ösz. k. Viselet, használat, dörzsölés, hordozás stb. által elcsiszolódik, külső részei elmállanak, elhullanak. Elkopik a sokáig viselt ruha. Elkopik a szántóvas, kés, kapa, kasza éle. Átv. ért. divatból kimegy, elavúl, elvénűl. V. ö. EL, (2) és KOPIK.

*ELKOPOGAT
(el-kopogat) ösz. gyak. áth. Kopogatva elűz, elhajt, elijeszt. Sokáig, folytatólag kopogat.

*ELKOPOGTAT
(el-kopogtat) ösz. gyak. áth. Kopogtatva, ütögetve eltördel, szétzúzogat. Elkopogtatni a diót, mogyorót.

*ELKOPPAD
(el-koppad), ösz. önh. Tollát, szőrét, haját veszti; kopaszszá lesz. Elkoppad viselésben, vagy a molyok által a bunda. Elkoppad a hagymázos beteg feje. V. ö. KOPPAD, KOPASZ.

*ELKOPPANT
(el-koppant) ösz. áth. Úgynevezett koppantóval az égő gyertyának hamvát veszi.

*ELKOPTAT
(el-koptat) ösz. áth. Viselés, dörzsölés, használás stb. által valamit elcsiszol, külső részeit elhullatja, elvásítja. Elkoptatni a csizma talpát. Elkoptatni a kés élét. V. ö. EL, (2) és KOPTAT.

*ELKOPTATÁS
(elkoptatás) ösz. fn. Cselekvés, mely által eszközöljük, okozzuk, hogy valami elkopik.

*ELKORBÁCSOL
(el-kor-bácsol) ösz. áth. 1) Korbácscsal elűz, elhajt, elkerget. Elkorbácsolni a tolvaj cselédet. 2) Korbácscsal öszvevissza ver, jól megver. Ugy elkorbácsolták, hogy alig rugott. V. ö. EL, (2) és KORBÁCSOL.

*ELKORCSÍT
(el-korcsit) ösz. áth. A maga nemében korcscsá, elfajulttá tesz valakit vagy valamit. V. ö. KORCS.

*ELKORCSOSÍT
(el-korcsosít) ösz. áth. Korcsos természetűvé változtat el. V. ö. KORCSOS. Elkorcsosítani a nemes fajt.

*ELKORCSOSODÁS
(el-korcsosodás) ösz. fn. Változás az állati vagy növényi természetben, midőn nemének eredeti tulajdonságaiból kivetkőzik, elfajzik.

*ELKORCSOSODIK
(el-korcsosodik) ösz. k. Eredeti természetétől elfajúl, elaljasodik, korcscsá lesz. V. ö. EL, (2) és KORCSOSODIK.

*ELKORCSÚL
(el-korcsúl) ösz. önh. l. ELKORCSOSODIK.

*ELKORDÉL
(el-kordél) ösz. áth. Valamit hirtelenkedés, könnyelmüség által, fölszínüleg cselekedve elront, eljátszik. Elkordélni a szerencsét. Elkordélta a dolgot. V. ö. KORDÉ, KORDÉL.

*ELKORHELYĚDIK
(el-korhelyědik) ösz. k. Rendetlen, kicsapongó életmódot gyakorolva egészen korhelylyé lesz.

*ELKORHELYKĚDIK
(el-korhelykědik) ösz. k. Korhelykedve időt tölt. Elkorhelykedik hét számra. Tárgyesettel is használtatik. Elkorhelykedte ifjuságának legszebb napjait. V. ö. EL, (2) és KORHELYKĚDIK.

*ELKORHOL
(el-korhol) ösz. áth. 1) Dörgölődzés által valamit elkoptat. A kerék a lőcsöt elkorholja. 2) Átv. ért. szidva, feddve, pirongatva elűz, elhajt. Elkorholni a szemtelen kéregetőt. V. ö. EL, (2) és KORHOL.

*ELKORHOLÓDIK
(el-korholódik) ösz. belsz. Dörzsölés vagy dörzsölődés által elkopik, elvásik. A szilárd, kemény testekről, péld. fáról, kőről mondjuk. Elkorholódik a malomkő.

*ELKORLÁTOL
(el-korlátol) ösz. áth. Korláttal elkerít, elzár. Elkorlátolni a baromállást, az aklot. Elkorlátolni a ház elejét. V. ö. EL, (2) és KORLÁTOL.

*ELKORLÁTOLÁS
(el-korlátolás) ösz. fn. Korláttal elzárás, elkerítés.

*ELKORLÁTOZ, ELKORLÁTOZÁS
lásd: ELKORLÁTOL, ELKORLÁTOLÁS.

*ELKORMÁNYOZ
(el-kormányoz) ösz. áth. Hajót, csónakot, dereglyét stb. kormány nevű eszközzel folyvást igazgat, czélhoz juttat. Átv. ért. erkölcsi testületet folyvást jól igazgat. V. ö. EL, (2) és KORMÁNY, KORMÁNYOZ.

*ELKOROSODIK
(el-korosodik) ösz. k. Egészen koros lesz, elagg, elvénűl.

*ELKOTOR
(el-kotor) ösz. áth. Valamit kotorva félre takarít, eltisztít, elhárít. Elkotorni a kút és váluk elől a sarat. V. ö. EL, (2) és KOTOR.

*ELKOTRÁS
(el-kotrás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit elkotrunk. V. ö. ELKOTOR.

*ELKOTRÓDIK
(el-kotródik) ösz. belsz. Tréfásan szólva am. ellábal, elinal, eltakarodik, elhordja az irháját. Olyanról mondjuk, ki magát bűnösnek, hibásnak érezvén, vagy nem jót gyanítván sietve eltávozik. Alsó és népies irásmódba való.

*ELKÓTYÁL
(el-kótyál) ösz. áth. Árverési úton elad valamit, elárverez. A csőd alá kerűlt adós jószágát elkótyálják. V. ö. KÓTYÁL.

*ELKÓTYAVETYÉL
(el-kótya-vetyél) ösz. áth. l. ELKÓTYÁL.

*ELKOTYFOL
(el-kotyfol) ösz. áth. lásd: ELKOTYVÁL.

*ELKOTYOG
(el-kotyog) ösz. önh. Megkotlott tyúk módjára folytonosan kotyog. Mondatik a kisdedekről, midőn beszélni kezdenek, és a lassu malomról. Átv. ért. és tárgyesettel: elbeszél, ellocsog valamit. Elkotyog mindent, amit hallott. V. ö. EL, (2) és KOTYOG.

*ELKOTYVÁL
(el-kotyvál) ösz. áth. Valamely ételt hirtelen készítve, s öszvehabarva elfőz, elront. V. ö. KOTYVÁL, KOTYVASZT.

*ELKOTYVASZT
(el-kotyvaszt) l. ELKOTYVÁL.

*ELKOVÁCSOL
(el-kovácsol) ösz. áth. 1) A vasmives, pl. kovács, lakatos, késes stb., a vasat elhasználja. 2) A vasat verés által elkoptatja, elrontja. Addig forrasztották, verték a szántóvasat, mig végre elkovácsolták, és semmi sem lett belőle.

*ELKÖLT
(el-költ) ösz. áth. 1) A pénzt kiadja valamire. Fizetését évenként elkölti. Havi díját három nap alatt elköltötte. Elköltené a Dárius kincsét is. Km. 2) Italt elhasznál, valamit megiszik. Kérem kegyelmedet, költse el ezen pohár bort.

*ELKÖLTÖGET
(el-költöget) ösz. gyak. áth. Lassan-lassan, folytonosan kiadva, aprólékosan elkölt, elhasznál. V. ö. ELKÖLT.

*ELKÖLTÖZÉS
(el-költözés) ösz. fn. 1) Elhordozkodás, elhurczolkodás, lakváltoztatás. 2) Távolabb vidékre, tartományba elutazás, ottani megtelepedés végett.

*ELKÖLTÖZIK
(el-költözik) ösz. k. 1) Lakását máshová teszi által; elhordozkodik. 2) Távolabb vidékre, tartományba elvándorol, s ott letelepedik. Európából már sokan elköltöztek Amerikába.

*ELKÖLTÖZKÖDIK
(el-költözködik) ösz. k. Mindenestül elhordozkodik, máshová megy lakni; csapatonként elvándorol.

*ELKÖRMÖL
(el-körmöl) ösz. áth. Körmeivel elhúz, eltép, elszakgat valamit.

*ELKÖRÖZ
(el-köröz) ösz. áth. Valamit körvonallal elzár, elrekeszt, elkerít. A bűvölők el szokták magukat körözni a gonosz szellemek megrohanása ellen.

*ELKÖSZÖNT
(el-köszönt) ösz. áth. Az ivóedényt kézbe fogva, mielőtt innék belőle, társaihoz áldomásféle szókat intéz. Elköszönteni a poharat.

*ELKÖSZÖRŰL
(el-köszörűl) ösz. áth. Tulajdonkép, valamit köszörűkövön elvásít, elkoptat. Elköszörülni a kés sarját, csorbáját. Átv. ért. valamely kemény szilárd testet csiszolás által elkoptat. A kerékvas elköszörüli a lőcsöt. V. ö. EL, (2) és KÖSZÖRŰL.

*ELKÖT
(el-köt) ösz. áth. 1) Egyik helyről másra köt. Elkötni a lovat egyik jászoltól a másikhoz. 2) Roszul, fonákul köt. 3) Átv. törvényes ért. vagyonát, jószágát kötés v. szerződés által másra ruházza.

*ELKÖTELEZ
(el-kötelez) ösz. áth. Kötelezés, illetőleg kötelezvény által valamit odaigér.

*ELKÖTÉS
(el-kötés) ösz. fn. 1) Cselekvény, midőn valamit egy helyről másra kötünk. 2) Fonák, visszás kötés. 3) Vagyonnak, jószágnak másra ruházása. V. ö. ELKÖT.

*ELKÖVÉRĚDIK
(el-kövérědik) ösz. k. Nagyon kövérré lesz; elhízik, elvastagodik.

*ELKÖVET
(el-követ) ösz. áth. Valamely tényt, csínyt viszen véghez. Mindent elkövet, hogy hivatalt nyerjen. Jót, roszat elkövetni. Bűnt követtél el, tehát bűnhödjél. Mit követtél el ismét? Nagy hibát követett el. Sokat elkövetett rajtam, vagy velem.

*ELKÖVETÉS
(el-követés) ösz. fn. Valamely ténynek, csinynek végrehajtása.

*ELKÖVETKĚZIK
(el-követkězik) ösz. k. 1) Meg fog történni, elérkezik, reá kerül a sor. Majd elkövetkezik egyszer a bűnhödés órája. Elkövetkezik végre a halál. 2) A régieknél: elmenni készűl, búcsút mond, elmenetelre engedelmet kér, elkéredzik.

*ELKÖVÍT
(el-kövít) ösz. áth. Oly keménynyé változtat el, mint a kő. Átv. ért. elkeményít, érzéketlenné, hajthatlanná tesz. A sok bánat elkövíti végre a szivet. Szokottabban: el- v. megkövesíti.

*ELKÖVŰL
(el-kövűl) ösz. önh. Kővé változik által. Bizonyos ásványos vizekben elkövűlnek a fák, rongyok. Átv. ért. keménynyé, érzéketlenné, hajthatlanná lesz. Elkövűl a szive.

*ELKÖZELĚDIK
(el-közelědik) ösz. k. Bizonyos helyhez, czélhoz vagy időponthoz igen közel ér, eljut.

*ELKÖZELGET
(el-közelget) ösz. önh. Lassan-lassan közelebbre jő, nem sokára elérkezik. Elközelget az idő, az óra, melyben válnunk kell.

*ELKUCZORODIK
(el-kuczorodik) ösz. k. Kuczorodva, azaz öszvehuzódva, mint ki a veréstől fél, eltávozik, elsompolyodik. V. ö. EL, (2) és KUCZORODIK.

*ELKUCZOROG
(el-kuczorog) ösz. önh. 1) Sokáig kuczorog. 2) Kuczorogva elmegy, elsompolyog.

*ELKUNYORÁL
(el-kunyorál) ösz. áth. Kunyorálva, koldús módjára esengve elkér valamit. V. ö. KUNYORÁL.

*ELKÚPOZ
(el-kúpoz) ösz. áth. Valaminek kúpját elüti, félre taszítja, nyomja. Elkúpozni a tetézett mérüről a gabonát. Elkúpozni a szénaboglyát.

*ELKURJOGAT
(el-kurjogat) ösz. áth. és önh. 1) Kurjogatva elűz, elkerget vagy a távollevőt magához hívja. 2) Folytonosan, tartósan kurjogat.

*ELKURVÁLKODIK
(el-kurválkodik) ösz. k. 1) Mondják férfiról, ki kurvákkal szokott közösűlni. 2) Nőről, ki kurva életet visel. 3) Tárgyesettel: valamit elkurválkodni, am. kurvákra költeni. Pénzét elkurválkodni. Egészségét elkurválkodni am. kurválkodással megrongálni.

*ELKURUZSOL
(el-kuruzsol) ösz. áth. Kuruzsolva valamely nyavalyát még roszabbá tesz. Soká kuruzsol. V. ö. EL, (2) és KURUZSOL.

*ELKURUGLYÁZ
(el-kuruglyáz) ösz. áth. Kuruglyával (szénvonóval) eltisztít, eltakarít, elhúz. Elkuruglyázni a befűtött sütőkemenczéből a hamut, pernyét. V. ö. KURUGLYA.

*ELKURTÍT
(el-kurtít) ösz. áth. Elvágva kurtává tesz. A ló farkát elkurtítani. Szokottabban megkurtít.

*ELKÚSZ
(el-kúsz) ösz. önh. Növényekről mondjuk, melyeknek szárai a földön tenyésznek szét, vagy a legközelebbi szilárd testekre futnak föl. Elkúsznak az uborka-, dinnye-, tökfajok. Elkúsz a perje, juhszalag stb. V. ö. EL, (2) és KÚSZ.

*ELKUSZÁL
(el-kuszál) ösz. áth. Szőr-, haj-, fonal-, selyem- stb. szálakat öszvevissza zavar, elborzol. Elkuszálni a kendert, lent. Elkuszálni a czérnát. Elkuszálni az üstököt. V. ö. KUSZÁL.

*ELKÜLD
(el-küld) ösz. áth. 1) Valakinek megmondja, meghagyja, megparancsolja, hogy menjen el valahová. Elküldi fiát az oskolába. Cselédeit elküldi a mezőre. 2) Végképen elbocsát, elereszt. A számfeletti tiszteket elküldeni. A kiszolgált katonákat elküldeni haza. 3) Valamit másnak számára elvitet. Elküldi barátjának az igért könyvet. 4) Szelídebb kifejezéssel am. elhajt, elkerget. Rosz magaviselete miatt elküldötték az intézetből.

*ELKÜLDÉS
(el-küldés) ösz. fn. 1) Cselekvény, midőn valakinek megmondjuk, meghagyjuk, hogy valahová menjen el. 2) Elbocsátás, eleresztés. A kiszolgált katonák elküldése. 3) Elhajtás, elkergetés, elcsapás. 4) Valaminek más számára, máshová elvitetése. V. ö. ELKÜLD.

*ELKÜLDŐ
(el-küldő) ösz. fn. Általán, ki valamit vagy valakit elküld. V. ö. ELKÜLD. Különösen megbizott személy, bizományos, ki a kereskedési árukat illő helyeikre elviteti.

*ELKÜLDÖZ
(el-küldöz) ösz. áth. Többfélét vagy valamit egymás után vagy szerte elküld, elvitet, elhordat. V. ö. ELKÜLD. Elküldözni a hirlapi számokat az előfizetőkhöz. Elküldözni a fölösleges katonákat.

*ELKÜLÖNÍT
(el-különít) ösz. áth. Ami többekkel együtt, másokkal keverve, vegyítve volt, elválasztja, hogy magánosan legyen. Elkülöníteni az igás barmot a gulyabelitől. Elkülöníteni magát a társaságtól. V. ö. KÜLÖN.

*ELKÜLÖNÍTÉS
(el-különítés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit vagy valamit elkülönítünk. V. ö. ELKÜLÖNÍT.

*ELKÜLÖNÖZ
(el-különöz) ösz. áth. l. ELKÜLÖNÍT.

*ELKÜLÖNÖZÉS
(el-kölönözés) ösz. fn. l. ELKÜLÖNÍTÉS.

*~ELL
~ÉLL, igeképző, mély hangú szóknál ~ALL, ~OLL; egynek látszik vall szóval, különösen ezzel egészen egy jelentésű, mint keves-ell (= kevésnek vall vagy tart), elég-ell (elégnek vall vagy tart), csekély-ell (csekélynek vall); mély hangon: sok-all, nagy-oll (különbözik: nagy-ol), ur-all (úrnak vall, mint urat vall, más képző van ezekben ur-al-om, ur-al-g, ur-al-kodik). A közbeszéd valósággal így ejti, s kivánatos, hogy irásunkban is valamennyit megkülönböztetnők.

*ELLÁBAL
(el-lábal) ösz. önh. Tréfásan szólva am. valami roszat gyanítván, féltében elinal, elkotródik, eltakarodik, elhordja az irháját. Hallani ezt is eleblábal.

*ELLÁGYÍT
(el-lágyít) ösz. áth. Lágygyá változtat el. V. ö. LÁGY. Átv. ért. megindít, érzékenynyé tesz. Ellágyította szivét az atyai intés. V. ö. LÁGYÍT.

*ELLÁGYÚL
(el-lágyúl) ösz. önh. Lágygyá vagy lágyra változik el. A kemény daganat ellágyúlt. Átv. elérzékenyűl, könyekre olvad.

*ELLÁGYULÁS
(el-lágyulás) ösz. fn. Lágygyá vagy lágyra változás. V. ö. LÁGY. Átv. ért. elérzékenyülés.

*ELLAJHODIK
(el-lajhodik) ösz. k. Egészen lajhává lesz.

*ELLAJHÚL
(el-lajhúl) ösz. önh. l. ELLAJHODIK.

*ELLAKIK
(el-lakik) ösz. k. 1) Valamely étel-itallal eltelik. Ellakott turós galuskával. Úgy ellakott, alig fúj. Ellakott sörrel, borral. 2) A menyekzőt vendégeskedéssel üli meg. Ellaktuk a menyekzőt. 3) Egy födél alatt, egy házban, szobában megfér valakivel. Csendesen és békén ellaktanak együtt. V. ö. EL, (2) és LAKIK.

*ELLAKATOL
(el-lakatol) ösz. áth. Lakattal elzár. Tolvajok elől ellakatolnia pénzes ládát, a kamarát.

*ELLAKMÁROZ
(el-lakmároz) ösz. áth. Lakmározva elfogyaszt, elkölt. Ellakmározza barátival minden jövedelmét. Önhatólag: soká lakmároz. V. ö. EL, (2) és LAKMÁROZ.

*ELLAKOMÁZ
(el-lakomáz) ösz. áth. l. ELLAKMÁROZ.

*ELLÁNCZOL
(el-lánczol) ösz. áth. Lánczczal elkerít, elválaszt, elzár. Ellánczolni az utat a kocsik elől. Ellánczolni a ház elejét. V. ö. LÁNCZ.

*ELLÁNGOL
(el-lángol) ösz. önh. Lángolva elég a nélkül, hogy parázsa volna. Átv. ért. üres zajt ütve eredmény, siker, tett nélkül elmúlik. Sok szájhős hazafisága szalmaképen ellángol.

*ELLANKAD
(el-lankad) ösz. önh. Gyöngeség, fáradság, nagy meleg miatt egészen lankadt lesz, elgörnyed, elhajlik. Ellankadni az erős munka után. A virágok, növények ellankadnak a forró naptól. V. ö. EL, (2) és LANKAD.

*ELLANKADÁS
(el-lankadás) ösz. fn. Fáradság, gyöngeség, meleg miatti teljes lankadás, elgörnyedés, elkonyulás, elhajlás. V. ö. EL, (2) és LANKADÁS.

*ELLANKASZT
(el-lankaszt) ösz. áth. Elgyöngítve, elfárasztva, egész rugalmasságától megfosztva elgörnyeszt, lehajt. A sok járás és nagy meleg ellankasztották inait. V. ö. EL, (2) és LANKASZT.

*ELLANKASZTÁS
(el-lankasztás) ösz. fn. Az inaknak, rugalmas részeknek elgyöngitése, elfárasztása, legörnyesztése. V. ö. ELLANKASZT.

*ELLAPÁTOL
(el-lapátol) ösz. áth. Lapáttal elhány, elhord. Ellapátolni a szemetet, ganajt, sarat. Ellapátolni a gabonát. V. ö. EL, (2) és LAPÁT, LAPÁTOL.

*ELLAPÍT
(el-lapít) ösz. áth. Gömbölyü, kerek, tömör testet nyomás, szorítás, ütés, verés által szétterjeszt, elszélesít. Ellapítani a tüzes vasat. Ellapítani a tésztát. V. ö. EL, (2) és LAPÍT.

*ELLAPOSÍT
(el-laposít) ösz. áth. Valamit lapossá nyom, vagy egyenget.

*ELLAPPAN
(el-lappan) ösz. önh. Lap formára megsímulva, lelapulva elbuvik, elrejtőzik, lefekszik. A lesben levő vadász ellappan a bozótok között. "Hol a róka ellappant vala." Pesti Gábor meséi. CXLV. V. ö. LAP, LAPPAN.

*ELLAPPANG
(el-lappang) ösz. önh. Megsímulva, mintegy a földhöz lapulva, elbujkál, elrejtve tartózkodik valahol, és húzamos ideig. V. ö. EL, (2) és LAPPANG.

*ELLAPPANT
(el-lappant) ösz. áth. Valamit, lap gyanánt öszvenyomva, elsimítva, szem elől elrejtve eltitkol, elbujtat, elsikkaszt. V. ö. LAPPANT.

*ELLAPÚL
(el-lapúl) ösz. önh. Olyanná lesz, mint valamely lap, elterjed, elnyulik, elszélesedve, vékonynyá lesz. Ellapúl a pőröly alatt a tüzes vas. Ellapúl a lesben mászó vadász. Ellapúl a kalap, ha rá feküsznek. V. ö. LAPÚL.

*ELLÁRMÁZ
(el-lármáz) ösz. áth. Lármázva elűz, elkerget, elijeszt. Ellármáztátok a foglyokat (fogolymadarakat). Bizonyos ideig lármáz. Hetekig ellármáznak és semmit sem végeznek.

*ELLASNAKOL
(el-lasnakol) ösz. áth. Tréfásan szólva, elpuhít, elpufogat, eldögönyöz, elver. Tulajd. lasnakkal agyba-főbe, hátba ver. V. ö. LASNAK.

*ELLASSUDIK
(el-lassudik) ösz. k. Gyors, élénk mozgásai fokonként fogynak, megszünnek, alig mozog, fáradttá, lankadttá lesz.

*ELLASSÚL
(el-lassúl) ösz. önh. lásd: ELLASSUDIK.

*ELLÁT
(el-lát) ösz. áth. 1) Bizonyos távolságig lát. Pannonhegyéről ellátni a Kárpátokig. 2) Segítő ragu névvel: beszerezve valamit, gondoskodik valamiről. Ellátja házát mindenféle eleséggel. Ellátja a tábort kenyérrel, borral. Ellátja magát utiköltséggel. 3) Megvizsgál valamely pert. Peremet a megyei törvényszéken még mindeddig el nem látták.

*ELLÁTÁS
(el-látás) ösz. fn. 1) Bizonyos távolságig látás. 2) Beszerzés által valamiről gondoskodás. Egy hadseregnek minden szükségessel ellátása sokba kerűl. 3) Pernek megvizsgálása. V. ö. ELLÁT.

*ELLÁTHATATLAN v. ELLÁTHATLAN
(el-láthatatlan v. ~láthatlan) ösz. mn. Amit szemekkel fölfogni, elérni nem lehet. Elláthatatlan messzeség, magasság. Mint határozó am. elláthatatlanul.

*ELLÁTHATLANUL
(el-láthatlanul) ösz. ih. Oly messze, oly távolságban, melynek végét látni nem lehet.

*ELLÁTOTT
(el-látott) ösz. mn. Minden kivántatóval, szükségessel bíró. Pénzzel, ajánló és úti levelekkel ellátott utas. Fegyverrel, eleséggel, szállással ellátott hadsereg.

*ELLÁTSZIK
(el-látszik) ösz. k. Távolra, meszszünnen szembetünik. A pozsonyi hegyláncz tiszta időben a Bakonyig ellátszik.

*ELLEBBEN
(el-lebben) ösz. önh. Lebbenve elhalad, eltünik, elszáll, elmozdul. Ellebben a fátyol a nő arczáról. Ellebbennek az ablakfüggönyök. Ellebbennek a gőzösök lobogói. Átv. ért. igen könnyen lejtve, ellép. V. ö. EL, (2) és LEBBEN.

*ELLEBBENT
(el-lebbent) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valami lebbenve elszálljon, eltünjék, elmozduljon. Ellebbenteni a fátyolt a nő arczáról. Átv. ért. Rejtélyes, titkos tárgyról a homályt elűzi. Ellebbenteni a titok leplét.

*ELLEBĚG
(el-leběg) ösz. önh. Lebegve tovább megy, száll, halad. Költői nyelven: igen könnyü lejtésekkel halad el. A deli nők, könnyű szellőként lebegnek el.

*ELLEGEL
(el-legel) ösz. áth. 1) Legelve megeszi a füvet, vetést stb. Ellegelni a réteket. 2) Tárgyeset nélkül: folytonosan legel. A juhok ellegelnek ott is, hol a szarvasmarha nem haraphat. V. ö. EL, (2) és LEGEL.

*ELLEGELTET
(el-legeltet) ösz. áth. 1) A barmokat húzamosan, vagy elégségig legelve eteti. A kecskepásztor ellegelteti nyáját a sziklás ormokon is. 2) A mezőt, füvet, vetést meg- v. eleteti. A juhász ellegelteti a vetéseket. V. ö. EL és LEGELTET.

*ELLEGYEZ
(el-legyez) ösz. áth. 1) Valamit legyezve elűz, elkerget. Ellegyezni a legyeket, bogarakat. 2) Legyezővel folyvást fris levegőt hajt valakire. Ellegyezni az alvó gyermeket. V. ö. EL és LEGYEZ.

*ELLĚHET
(el-lěhet) ösz. önh. Elélhet, folyvást ellétezhetik. Ellehetek vele vagy nélküle. Ellehetek nála vagy másutt. V. ö. EL és LEHET. Ezekben: Ezt el nem lehet tűrni, ezt el lehet végezni; az el inkább a határtalan módu igékhez tartozik: eltűrni, elvégezni.

*ELLEL
(el-lel) ösz. áth. Tulajdonkép a lázakról, különösen a hideglelésről mondatik, midőn valakin kitör. Ellelte (szokottabban: kilelte) a harmadnapi hideg. V. ö. LEL.

*ELLEMÉR
falu Torontál megyében; helyr. Ellemér-en ~re ~ről.

*ELLEN (1)
(el-len v. el-é-en) névutó. A latin contra értelmében am. szemközt, szembeszállva, arczul vele, viszásan, nekifordulva, daczára, mintegy elejébe állva. Ember állott ember ellen. Szél ellen vitorlázni nem lehet. Nehéz az ösztön ellen rugoldozni. Sz. Pál. Akaratom, parancsom ellen történt, azaz akaratom, parancsom daczára. Személyragozva: ellenem, ellened, ellene, ellenünk, ellenetěk, ellenök. Ha Isten mellettünk, ki ellenünk? Ezek után ismét a ben tagot is fölveszi: ellenemben, ellenedben, ellenében, ellenünkben stb., midőn különösen azt is jelenti: átellenben velem, veled stb. Menjetek a kastélyban, ki ellentekben vagyon. (Tatrosi cod.) Szinte a re felható ragot is: ellenemre (am. kedvem, akaratom ellen), ellenedre, ellenére. Midőn az egyesszámu harmadik személyragot fölveszi, a viszonynevet nek nak raggal is vonzza, p. ember ellen v. embernek ellene, szél ellen v. szélnek ellene. l. ~NAK. Ezen alakban a név előtt is állhat, de ekkor ez névelőt kiván: ellene az embernek, ellene a szélnek. Ha pedig az illető név személyragos, a névelő elmarad: ellene parancsomnak, ellene saját kivánságomnak. Használtatik igekötő gyanánt is: ellenmondani, ellenszegülni, miket l. alább. Különös kifejezés a Debreczeni Legendáskönyvben: ellent tartani am. akadályt v. gátot vetni. "Hogy ellent tartana ő szent felsége az ő gonoszságoknak." "Jóllehet sok ideig ellent tarta benne."
Mennyiben az ellen névutó a vel ragnak és mellett névutónak ellentétes viszonytársa (velem harczol, ellenem harczol, mellettem szól, ellenem szól), gyöke el a távolodást jelentő el-vel azonosnak látszik. Másrészt, mint szem elé jövetelre, szembeszállásra, szemköztiségre vonatkozó, az elé szóból elemezhető s eredetileg határozó gyanánt tekintendő: el-len (mint vég-len) vagy elé-en (mint: utó-an, után), melyet csak később időben kezdettek mellék- és főnév gyanánt is használni.

*ELLEN (2)
igekötő. Az egyszerü ige által jelentett állapottal, cselekvéssel vagy szenvedéssel, visszás irányú, hatású, szemközt álló, daczoló értelmet ad. p. Áll, ellenáll; szól, ellenszól; mond, ellenmond; vet, ellenvet. A hajócska a haboktól hagyigáltatik vala a tenger közepett, mert a szél ellenvala. (Tatrosi codex). Az ily igék tulajdonító ragu neveket vonzanak, mint: ellenáll az idő viszontagságinak; ellenmond maga magának, vagy személyragozva: ellene áll a kísértetnek, ellene szól urának, ellenem veti (nekem). Ellene mond az ördögnek. Ellenemre van. Fölveszi végül néha a t határozói képzőt is: ellentáll, ellentmond.

*ELLEN (3)
(l. fönebb) fn. tt. ellen-t tb. ~ěk. Tulajdonkép, ami vagy aki tőlünk eltávozik, elpártol, velünk nincsen; hanem más részen, más párton van. Tehát kinek véleménye, akarata, hajlama, indulata egészen más irányban nyilatkozik, mint a mienk, sőt a ki velünk szembeszáll, daczol, reánk tör, közönséges kifejezéssel: ellenség, mely jóllehet szóelemzésileg több ellennek öszveségét jelenti, s elvont értelemmel biró gyűnév, mindazáltal némely más régi szavainkkal együtt (p. feleség), egyes értelemben is használtatott. Az ellen szó pedig mint főnév mindig egyes személyt jelent. Egy ellenem sincsen. Neked sok ellened van. Elleneim rágalmazzák becsületemet. Elleneimmel kibékülök. A figyelmes irónak ezen újra felélesztett főnevet vagyis főnévvé is alakított szót az 'ellenség' szótól most már meg kell különböztetnie.

*ELLEN (4)
(l. fönebb) mn. tt. ellen-t, tb. ~ek. 1) Szemközt álló, felénk visszás irányban forduló, újabb alakulással: ellenső. Ellen szél, ellen sáncz, ellen lábuak, ellen fa, ellen ház. 2) Visszás irányban működő, nyilatkozó. Ellen beszéd, ellen erő, ellen fél, ellen irás, ellen mondás, ellen rész, ellen suly, ellen szív, ellen társ. Mindezeket újabb irók többnyire összetett szók gyanánt együvé szokták írni, tehát itt is határozóul tekintik: ellenszél, ellenfél, ellensúly, ellentárs, ellenmondás, ellenvetés.

*ELLENABLAK
(ellen-ablak) ösz. fn. Ablak, mely egy másikkal szemközt áll, akár ugyanazon házban, akár különbözőkben.

*ELLENÁGYUTELEP
(ellen-ágyu-telep) ösz. fn. Ágyutelep, mely egy másikkal szemközt van fölállítva. V. ö. ELLEN, (4) és ÁGYUTELEP.

*ELLENAJTÓ
(ellen-ajtó) ösz. fn. Ajtó, mely egy másikkal szemközt áll.

*ELLENALÁIRÁS
(ellen-aláirás) ösz. fn. Irománynak aláirása az egyik fél által, midőn már azt a másik aláirta. Vagy valakinek aláirásához egy másik személy aláirásának mintegy ellenőrképen följegyzése. Másképen: ellenjegyzet.

*ELLENÁLL
(ellen-áll) ösz. önh. 1) Szembeszáll, daczol, nekiszegűl. Ellenállani az ellenségnek, a felsőbb rendeleteknek. Ellenállani a rohanó szélnek. 2) Valami ellen óvja, védi magát, tartózkodik tőle, eltűri. Ellenállani a kísértetnek, a vesztegetésnek. Ellenállani a viszontagságnak. Ellenállani a hidegnek, melegnek. l. ELLENTÁLL. V. ö. ELLEN, (2) és ÁLL.

*ELLENÁLLHATATLAN
(ellen-állhatatlan) ösz. mn. Mivel daczolni nem lehet, minek engedni kell, mitől tartózkodni, ovakodni lehetetlen. Ellenállhatatlan ingere van az iszákosságra. Ellenállhatatlan szerelemmel vonzódni valakihez. Mint határozó, am. ellenállhatatlanul.

*ELLENÁLLHATLAN
(ellen-állhatlan) ösz. mn. l. ELLENÁLLHATATLAN.

*ELLENÁLLHATLANUL
(ellen-állhatlanul) ösz. ih. Oly erővel, ingerrel, melynek ellenszegülni nem lehet, melynek engedni kell. Ellenállhatlanul rohan felénk az ellenség.

*ELLENÁR
(ellen-ár) ösz. fn. Árvíz, mely a rendes árvizzel ellenkező irányban nyomúl előre.

*ELLENÁRKOLÁS
(ellen-árkolás) ösz. fn. Árkolás, melyet a háboruskodó fél a másik félnek árkolása ellen csinál.

*ELLENÁROK
(ellen-árok) ösz. fn. l. ELLENÁRKOLÁS.

*ELLENÁS
(ellen-ás) ösz. áth. Az egyik ellenfél a másik megrontására állikakat ás. V. ö. ÁLLIK.

*ELLENBÁJ
(ellen-báj) ösz. fn. Báj vagy bűvölés, bájolás, melyről azt hiszik, hogy a másiknak erejét elveszi, elrontja. A megbájoltat ellenbájjal orvosolják a babonások. V. ö. ELLEN, (4) és BÁJ.

*ELLENBEN
(el-len-ben) ksz. Midőn egyik mondattal a másik mintegy szemközt állíttatik, s egészen más irányu, akkor a másodikat ezen kötszó vezeti; pl. nálunk igen sok a tanácsadó és törvényjavasló: ellenben igen kevés a tanácsfogadó és törvénytartó.

*ELLENBESZÉD
(ellen-beszéd) ösz. fn. Beszéd, mely egy másiktól irányra, s véleményre nézve homlokegyenest elüt, mely ezt megczáfolni törekszik, főkép perben. (Replica). V. ö. ELLEN és BESZÉD.

*ELLENBIRÁLAT
(ellen-birálat) ösz. fn. Birálat valamely birálat ellen, azaz mely a birálatban szintén tévedéseket, hibákat törekszik kimutatni, melynek állításai amazéival ellenkeznek.

*ELLENBIZONYÍTÁS
(ellen-bizonyítás) ösz. fn. Cselekvény, mely által valamely bizonyítást hamisnak, hibásnak nyilvánítunk, tanusítunk, vagy valamely bizonyítást ellenkező bizonyítással ügyekszünk lerontani.

*ELLENBIZONYITÉK
(ellen-bizonyiték) ösz. fn. Ellenkező bizonyiték, mely a másik fél állitásának ellenkezőjét bizonyítja vagy bizonyítni törekszik.

*ELLENBIZONYÍTVÁNY
(ellen-bizonyítvány) ösz. fn. Okirat, vagy hiteles tanuk által, vagy másképen eléadott bizonyítvány, melylyel egy más, ugyanazon ügyre vonatkozó bizonyítványt megczáfolni, hamisnak tanusítni, lerontani ügyekszünk.

*ELLENCSAPÁS
(ellen-csapás) ösz. fn. 1) Csapás, azaz valamely állatnak nyoma, mely egyfelől elmenést, más felől visszajövést mutat. 2) Vívásban csapást viszonozó csapás. V. ö. CSAPÁS.

*ELLENCSÁSZÁR
(ellen-császár) ösz. fn. Császár, kit a törvényes vagy törvényesnek tartott császár ellenébe egy kisebb párt feltolni akar.

*ELLENCSEL
(ellen-csel) ösz. fn. Csel, mellyel valaki az ellene vetett cselt kijátsza, megsemmisíti.

*ELLEND
falu Baranya megyében; helyr. Ellend-én, ~re, ~ről.

*ELLENDARAB
(ellen-darab) ösz. fn. Általán, darab vagy tárgy, mely egy másiknak ellene állíttatik. Különösen mondatik a müvészeti munkákról, pl. képekről, melyek valamely ellenkezőt ábrázolnak, költeményekről, melyek egyike a másikat utánozza, hanem ellenkező, s különösen a komolyat víg irányban. (Parodia).

*ELLENDÖFÉS
(ellen-döfés) ösz. fn. Döfés ellen intézett, viszonozott döfés.

*ELLENERŐ
(ellen-erő) ösz. fn. Erő, mely egy másikkal visszásan ellenkező irányban működik. A gőzösök a folyammal szemközt nagy ellenerőt fejtenek ki.

*ELLENÉRTELĚM
(ellen-értelěm) ösz. fn. Értelem, mely a valódi értelemmel ellenkezik. Néha az olvasó ellenértelemben veszi a szerző mondatát.

*ELLENÉRZET
(ellen-érzet) ösz. fn. Érzet, melyet ugyanazon tárgy gerjeszt, de egy másikkal ellenkező benyomással, péld. ugyanazon eseményen egyik sír, másik nevet; ezek tehát ellenérzetek. Némelyek használják az ellenszenv helyett is. l. ELLENSZENV.

*ELLENĚS (1)
(el-len-ěs) mn. tt. elleněs-t v. ~et, tb. ~ek. Egymással szembe álló, daczoló, meg nem egyező. Ellenes felek.

*ELLENĚS (2)
(el-len-ěs) fn. tt. elleněs-t, tb. ~ěk. Személy, ki egy másikkal szembeszáll, daczol, egészen más irányt követ; ellenmondó, ellenálló, ellenfél.

*ELLENĚSSÉG
(el-len-ěs-ség) fn. Állapot, melyben két oly fél létezik, kik egymással daczolnak, öszve nem férnek, szembeállanak, ellenkeznek.

*ELLENĚZ
(el-len-ěz) áth. és hangugrató, m. elleněz-ětt v. ellenzětt, htn. ~ni v. ellenzeni. 1) Valamit nem tanácsol, nem javall, helyben nem hagy. 2) Valaminek homlokegyenest ellenszegűl, valamit akadályoz. Ellenzi fiának a házasságot. Ellenzi az új törvények végrehajtását. Ha te akarod, én nem ellenzem.

*ELLENĚZÉS
(el-len-ěz-és) l. ELLENZÉS.

*ELLENFA
(ellen-fa) ösz. fn. 1) Gerenda, mely támaszúl használtatik, például, a bedűlni akaró falhoz. 2) Rúd, emelő dorong, különféle terhek, kocsik, szekerek stb. fölemelésére.

*ELLENFAL
(ellen-fal) ösz. fn. Fal, melyet vagy a másik fal ellenébe, vagy szorosan melléje húznak, hogy támaszául szolgáljon.

*ELLENFÉL
(ellen-fél) ösz. fn. Fél vagy párt, mely a másikkal ellenkező véleményü, akaratu, perekben a másik fél, legyen ez akár föl- akár alperes. Megczáfolni az ellenfél állításait. Az ellenfeleket kiengesztelni, megegyeztetni.

*ELLENFÉNY
(ellen-fény) ösz. fn. Midőn a felállított festményben levő fény ellentétben áll a külső, nappali világossággal mi miatt a tárgy kellemetlenül hat a szemekre. (Contre jour). Másképen: ellenvilág.

*ELLENFORRADALOM
(ellen-forradalom) ösz. fn. Az előbb kitört forradalom ellen intézett, annak megrontására törekvő pártforradalom.

*ELLENFÚR
(ellen-fúr) ösz. áth. A másik oldalról furóval ellenkező irányban váj, V. ö. FÚR.

*ELLENGÖRDÍT
(ellen-gördít) ösz. áth. Állítás, vélemény, terv stb. ellen bizonyos nehézséget hoz fel.

*ELLENHAD
(ellen-had) ösz. fn. Ellenségi hadsereg.

*ELLENHANG
(ellen-hang) ösz. fn. 1) A zenészetben azon hang, mely a másiknak kísérőkép szolgál; jobban: társhang. (Contra, Contrepartie). 2) Nem egyező hang. 3) Átv. ért. szózat, beszéd, mely ellenkező véleményt nyilvánít.

*ELLENHANGÚ
(ellen-hangú) ösz. mn. 1) Oly énekes vagy zenész, ki az ellenhangot énekli, játsza; vagy oly hangszer, mely ellenhang játszására szolgál. 2) A zenészetben oly hanggal biró, mely egy másikkal nem egyezik. Ellenhangú énekesek, ellenhangú húrok. 3) Átv. ért. Ellenkező véleményt, szavazatot nyilvánító.

*ELLENHANGZAT
(ellen-hangzat) ösz. fn. 1) Öszve nem egyező hangok vegyülete. 2) Távolabbi, nehezebben felfogható, mintegy egymástól eltérni látszó zenehangok vegyülete. Máskép: szélhangzat. (Dissonance). Ellentéte együtt- v. egybehangzat (Consonnance); mind a kettő összhangzat, összhang. (Harmonie).

*ELLENHANGZÓ
(ellen-hangzó) ösz. mn. Oly hangot adó, mely a másikkal nem egyezik, egybe nem hangzik vagy legalább úgy tünik fel.

*ELLENHASADÁS
(ellen-hasadás) ösz. fn. l. ELLENHASADÉK.

*ELLENHASADÉK
(ellen-hasadék) ösz. fn. Sebészi nyelven, azon hasadék, mely a megsértett, megzúzott stb. testnek ellenkező oldalán támad. (Contrafissur).

*ELLENHATALOM
(ellen-hatalom) ösz. fn. Hatalom, mely más hatalomnak gátlására, megrontására törekszik.

*ELLENHATÁS
(ellen-hatás) ösz. fn. Hatás, mely egy más hatásnak ellene működik, s azt kisebbíti vagy épen megszünteti, semmivé teszi. (Reactio). V. ö. ELLEN, (4) és HATÁS.

*ELLENHATÓ
(ellen-ható) ösz. mn. Valamely erőnek, működésnek hatását kisebbítő, akadályozó vagy épen megszüntető. Ellenható gyógyszerek.

*ELLENHATÓLAG
(ellen-hatólag) ösz. ih. Valamely erőnek, működésnek hatását kisebbítve, akadályozva, megszüntetve. Ellenhatólag működő erők.

*ELLENHIRDETÉS
(ellen-hirdetés) ösz. fn. 1) Hirdetés, melyet bizonyos tárgyra, ügyre nézve egyik fél a másik hirdetése ellen bocsát ki. 2) Az elébb kibocsátott hirdetésnek ellenkezője. Ha magát a hirdetett tárgyat értjük alatta, ellenhirdetmény-nek is mondjuk.

*ELLENHIRDETMÉNY
(ellen-hirdetmény) ösz. fn. V. ö. ELLENHIRDETÉS.

*ELLENINGER
(ellen-inger) ösz. fn. Inger, mely egy más ingernek elnyomására irányoztatik, illetőleg mely ellenkező cselekvésre ösztönöz.

*ELLENINGERLŐ
(ellen-ingerlő) ösz. mn. Valamely ingert egészen más inger által elnyomó, megsemmisítő. Elleningerlő szerek.

*ELLENINTÉZET
(ellen-intézet) ösz. fn. Intézet, melyet valaki azért tesz vagy állít, hogy egy más intézet sikerét elrontsa, meghiusítsa.

*ELLENIRÁNY
(ellen-irány) ösz. fn. Irány, mely egy másikkal egészen ellenkező czélra törekszik. Ellenirányt követve nem lehet egy czélhoz jutni. V. ö. ELLEN, (4) és IRÁNY.

*ELLENIRAT
(ellen-irat) ösz. fn. Irat, mely más irat ellen van irányozva, s azt meghiusítani, megczáfolni törekszik.

*ELLENIZGATÓK
(ellen-izgatók) ösz. többes. A gyógytanban oly szerek, melyek a kóros izgatással ellenkező benyomást eszközlenek. (Antagonistica).

*ELLENIZOM
(ellen-izom) ösz. fn. Boncztanban, izom, mely a test ugyanazon tagjában egy másik izomnak felel meg. (Antagonisticus musculus). V. ö. ELLEN, (4) és IZOM.

*ELLENJÁTÉK
(ellen-játék) ösz. fn. Játék, mely egy másik ellen van irányozva, pl. midőn a tarokban a játszó pagat ultimót mond, s az ellenfél annak elfogását igéri.

*ELLENJAVALL
(ellen-javall) ösz. áth. l. ELLENJAVASOL.

*ELLENJAVALLÁS
(ellen javallás) ösz. fn. l. ELLENJAVASLÁS.

*ELLENJAVASLÁS
(ellen-javaslás) ösz. fn. 1) Javaslás, mely egy másik ellenébe tétetik. 2) Gyógytanban, a kóros állapotnak oly jelenségei, melyek az elébbivel ellenkező orvoslást kivánnak. (Contraindicatio).

*ELLENJAVASLAT
(ellen javaslat) ösz. fn. Ellenjavaslás, tárgyilagosan véve.

*ELLENJAVASOL
(ellen-javasol) ösz. áth. 1) Valamit javasol, mi egy másik, ugyanazon tárgyat illető javaslattal ellenkezik. 2) Gyógytanban, a kór-állapot úgy megváltozik, hogy ellenkező gyógymódot tesz szükségessé. V. ö. ELLEN, (2) és JAVASOL.

*ELLENJEGY
(ellen-jegy) ösz. fn. Jegy, melyet valaki más jegy helyett, vagy ellenében kap. (Contremarque). Ellenjegyeket kapnak némely áruczikkek, portékák.

*ELLENJEGYEZ
(ellen-jegyez) ösz. áth. 1) Már más által aláirt oklevelet, saját aláirásával is megerősít; különösen pedig az előtte levő aláirás valóságát elismeri (Contrasigniren). 2) Ellenjegygyel ellát, pl. árukat.

*ELLENJEGYZET
(ellen jegyzet) ösz. fn. l. ELLENALÁIRÁS.

*ELLENJEL
(ellen-jel) ösz. fn. Jel, mely ellenkezőre mutat, mint más jel mutatni látszott, vagy, mint mutatnia kellene.

*ELLENJELENSÉG
(ellen-jelenség) l. ELLENJAVASLÁS 2).

*ELLENJELENTÉS
(ellen-jelentés) ösz. fn. 1) Jelentés, mely bizonyos tárgyban egy másik jelentés ellenben tétetik. 2) Gyógytanban, a kór állapotnak egészen más alakra általváltozása, máskép: ellenjavaslás.

*ELLENKARÓ
(ellen-karó) ösz. fn. Karó, melyet egy másikkal szemközt, vagy ducz gyanánt valaminek támasztékául vernek le.

*ELLENKĚDÉS
(el-len-kěd-és) ösz. fn. ellenkědés-t, tb. ~ěk. 1) Valakivel bizonyos ügyben, véleményben meg nem egyezés. 2) Gyülölködés, háborúskodás. 3) Kötődés, kötekedés, czivódás, ingerkedés.

*ELLENKĚDÉSI
(el-len-kěd-és-i) mn. tt. ellenkědési-t, tb. ~ek. Ellenkedést mutató, ellenkedésre vonatkozó. Ellenkedési hajlam, ösztön, viszketeg.

*ELLENKĚDIK
(el-len-kěd-ik) k. m. ellenkědtem, ~tél, ~ětt. 1) Valakivel bizonyos tárgyban, ügyben, véleményben, meg nem egyezik, egészen más irányt követ. 2) Valakivel tartós gyülölségben él. A rosz szomszédok ellenkednek egymással. 3) Kötekedik, czivódik, merő pajkosságból vagy tréfából ingerkedik. Különböztetésül V. ö. ELLENKĚZIK.

*ELLENKÉP
(ellen-kép) ösz. fn. 1) Kép, mely hasonlitásul egy másiknak mintegy ellenébe állíttatik; különösen műkiállitásokban ellenképeknek mondják, melyek egymásnak megfelelőt, vagy egymással ellenkezőt is ábrázolnak, s egyik a másikkal szemközt függesztetnek ki. Máskép: ellenmás. 2) Átv. ért. erkölcsi ábrázolat, életmód, cselekvés, mely egy másikkal öszvehasonlítva, attól egészen különböző.

*ELLENKÉRDÉS
(ellen-kérdés) ösz. fn. Kérdés valamely tárgy körül, különösen a jogtanban, midőn a tanúk elébe adandó vagy mondandó kérdések, kérdőpontok ellenében a kérdésre vonatkozó több más körülményekre nézve is újabb kérdések adatnak vagy tétetnek fel, vagy a másik perlekedő fél, ellenfél, vagy maga a bíró által. Hívják keresztkérdéseknek is.

*ELLENKERESET
(ellen-kereset) ösz. fn. Jogtanilag, viszonyos panasz vagy követelés az ellen, ki bennünket előbb bíróilag megperlett. (Reconventio).

*ELLENKÉSZÜLET
(ellen-készület) ösz. fn. Készület, mely egy másiknak gátlására, meghiusítására történik, vagy mely az előbb tett készülettel ellentétben áll.

*ELLENKEZES
(ellen-kezes) ösz. fn. 1) Kezes, kit a másik fél állít biztosság viszonzásául. 2) Másodkezes, ki az első kezes mellett áll jót. V. ö. KEZES.

*ELLENKĚZÉS
(el-len-kěz-és) fn. tt. ellenkězés-t, tb. ~ěk. Igen rokon az ellenkědés szóval, azon különbséggel, hogy az nem jár szükségképen gyülölséggel, vagy mást bántani, ingerelni akarással, pl. lehet bizonyos ügyben, véleményben két személy között ellenkezés, de azért nincs ellenkedés. V. ö. ELLENKĚRIK és ELLENKĚZIK.

*ELLENKĚZÉSI
(el-len-kěz-és-i) mn. tt. ellenkězési-t, tb. ~ek. Ellenkezést nyilvánitó; ellenkezésre vonatkozó. Ellenkezési vágy, ösztön, düh.

*ELLENKEZESSÉG
(ellen-kezesség) ösz. fn. 1) Kezesség, melyet viszonyosság tekintetéből a másik fél nyujt. 2) Másodkezesség, mely az első kezes mellett adatik. V. ö. KEZES, KEZESSÉG.

*ELLENKĚZET
(el-len-kěz-et) fn. tt. ellenkězet-ět. 1) Két öszvehasonlított tárgyaknak azon állapota, minél fogva egymástól egészen elütnek, különböznek. (Contrast). 2) Két személynek vagy testületnek oly állapota, viszonya, minél fogva egymás ellen törnek.

*ELLENKĚZIK
(el-len-kěz-ik) k. m. ellenkěztem, ~tél, ~ett. Értelme igen rokon az ellenkědik igéével, csakhogy ez inkább személyekre, s erkölcsi testületekre vonatkozik; amaz pedig elvont tárgyakra is alkalmaztatik, midőn t. i. azt akarjuk rólok jelenteni, hogy egyiknek fogalma a másikét elrontja, kizárja, megsemmisíti, pl. a )harag és szelídség, a mértékletesség és torkosság ellenkeznek, azaz mintegy ellenköz választja el őket, nem jó volna: ellenkednek. Mást megsérteni ellenkezik a természeti joggal (nem ellenkedik). A pártok mindig ellenkeznek, de azért nem mindig ellenkednek, vagyis nem mindig ingerlik, gyülölik egymást. V. ö. ~KÉDIK és ~KÉZIK, KÖZIK.

*ELLENKĚZŐ
(el-len-kěz-ő) mn. tt. ellenkěző-t. 1) Általán, egymással öszve nem férő, egyet nem értő, különböző irányban működő. 2) Különösen, észtanilag, ami a másik tárgy eszméjét kizárja, pl. a jó és rosz, szép és rút, nagy és kicsin, ellenkezők. (Contraria). 3) Ellenszegülő, ellenálló, ellenműködő. Ellenkező akarat, ellenkező erő. 4) Szemközt álló, általellenben levő. Az ellenkező sánczból lődözni. Az ellenkező parton álló hadak.

*ELLENKEZŐKÉP, ELLENKEZŐKÉPEN
(ellenkező-kép v. ~képen) l. ELLENKĚZŐLEG.

*ELLENKĚZŐLEG
(el-len-kěz-ő-leg) ih. 1) Egészen más irányban, más móddal. Ellenkezőleg cselekedni, mint a parancs szól. 2) Ellenállólag, ellenszegülve. Ellenkezőleg nyilatkozni a felsőség irányában. 3) Vezérszó gyanánt szolgál a körmondatban, midőn az utómondat az előmondatnak ellene tétetik.

*ELLENKIRÁLY
(ellen-király) ösz. fn. Személy, ki a királyi czímet a törvényes király ellenében bitorolja vagy a kisebb párt által választatik el.

*ELLENKÖNYV
(ellen-könyv) ösz. fn. Általán számadási könyv különféle hivatalokban, melyet az illető ellenőr viszen, ír.

*ELLENKÖNYVVIVŐ
(ellen-könyv-vivő) ösz. fn. A számadó hivatalokban azon személy, ki az ellenkönyvet írja. V. ö. ELLENKÖNYV.

*ELLENKÜZD
(ellen-küzd) ösz. önh. Valamely erőnek hatását viszonhatással megrontani, elmellőzni törekszik. V. ö. ELLEN, (2) és KÜZD.

*ELLENLÁBAS
(ellen-lábas) ösz. fn. A földiratban így nevezzük azokat, kik, a földteke gömbölyüségét tekintve, a félgömb ellenkező részein egymás ellen fordított lábakkal állanak. (Antipodes).

*ELLENLÁBUAK
(ellen-lábuak) ösz. többes; l. ELLENLÁBAS.

*ELLENLAJSTROM
(ellen-lajstrom) ösz. fn. Másod rendü lajstrom, melyet különféle hivatalokban nagyobb biztosság végett a főlajstrom mellett szerkesztenek. V. ö. ELLEN és LAJSTROM.

*ELLENLAKÓ
(ellen-lakó) ösz. fn. l. ELLENLÁBAS.

*ELLENLAPKA
(ellen-lapka) ösz. fn. A vámokon, réveken, belépteknél stb. adatni szokott jegy, mely egy hozzá való másik jegynek megfelel, s mintegy ellenőrűl szolgál. (Contrebillet).

*ELLENLÁZADÁS
(ellen-lázadás) ösz. fn. A lázadás ellen kiütött újabb lázadás, zendülés.

*ELLENMARS
(ellen-mars) ösz. fn. 1) A hadviselésben oly induló, melyet a hadsereg tesz, midőn ellenkező irányba megyen, mint eleinte indulni kezdett vagy látszott. A sereg megindult, s egyszerre ellenmarsot fúttak neki. 2) A szemközt jövő ellenhad felé indulás.

*ELLENMÁS
(ellen-más) 1) ösz. mn. Mi a másiknak vagy másikon fölváltva megfelel, s mintegy ellentételül váltakozik, pl. ellenmás lábakkal dobogtatják tánczközben a földet. (Alternus). 2) fn. A másiknak ellentéte, ellenkezője.

*ELLENMÉREG
(ellen-méreg) ösz. fn. Általán gyógyszer, mely egy másiknak erejét elrontja. (Antidotum). Különösen mérgezés ellen beadott vagy használt más méreg.

*ELLENMETSZÉS
(ellen-metszés) ösz. fn. Metszés, mely egy másik metszés általellenében vagy ellenkező oldalon történik.

*ELLENMOND
(ellen-mond) ösz. önh. Tulajdonító ragu nevet vonz. 1) Másnak állítását tagadja. Egyik szónok ellenmond a másiknak. 2) Valakinek vagy valaminek ellene nyilatkozik, s idegenségét jelenti iránta. Ellenmond az ördögnek és minden pompáinak. 3) Törvényi ért. valami ellen innepélyesen kikel, szóval ellenszegűl; máskép: ellenszól, ovakozik, óvást tesz. 4) Olyasmit állít, mely egy más állítással ellenkezik. Ellenmond maga magának.

*ELLENMONDÁS
(ellen-mondás) ösz. fn. 1) Más állitásának tagadása. 2) Valami v. valaki ellen idegenkedést jelentő nyilatkozás. 3) Törvényi ért. ünnepélyes ellennyilatkozat, máskép: óvás, ellenszólás. (Protestatio). 4) Két oly dolognak állitása, melyek egymást kizárják, s egyszerre igazak nem lehetnek, pl. ezen fiú jó, és, ezen fiú szófogadatlan, ez ellenmondás. V. ö. ELLENMOND.

*ELLENMONDÓ (1)
(ellen-mondó) ösz. fn. 1) Aki valamely tárgyban egy másik ellen tagadólag, ellenkezőleg nyilatkozik. 2) Törvényi ért., aki innepélyesen valamely határozat, itélet stb. ellen kikel, s annak érvényességét tagadja, máskép: ellenszóló, ovó, ovakozó.

*ELLENMONDÓ (2)
(l. fönebb) ösz. mn. Olyasokat állító, mik együtt igazak nem lehetnek. Ellenmondó tanuvallomások.

*ELLENMUNKÁLAT
(ellen-munkálat) ösz. fn. Munkálat, mely egy másiknak megrontására, hiusitására irányoztatik. Vétethető mind szellemi, mind anyagi értelemben.

*ELLENMUNKÁLKODIK
(ellen-munkálkodik) ösz. k. A végre munkálkodik, hogy más munkát sikeretlenné, hiúvá tegyen, megsemmisítsen.

*ELLENNYILÁS
(ellen-nyilás) ösz. fn. 1) Általán nyilás, mely egy másiknak ellenében alkalmaztatik. Különösen 2) a sebészeknél, oly nyilás, melyet a sebtől vagy daganattól távolabb eső részen nyitnak, hogy a kóranyagot, mely a sebben vagy daganatban létezik, életveszély nélkül másfelé háritsák, s a megeredő genyet azon kifolyassák.

*ELLENNYILATKOZÁS
(ellen-nyilatkozás) ösz. fn. 1) Nyilatkozás, mely egy másikkal ellenkező értelemben történik. Ellennyilatkozást bocsátani ki bizonyos köz ügyben. 2) Valamely tény elleni nyilatkozás, ellenmondás.

*ELLENNYITÁS
(ellen-nyitás) ösz. fn. l. ELLENNYILÁS 2).

*ELLENNYOM
(ellen-nyom) ösz. fn. Valamely állatnak, vadnak nyoma, mely egy más nyommal szemközt van; vagy: a visszatérőnek lábnyoma. A tolvajt, nyomai és ellennyomai után indulva, elcsipték.

*ELLENNYOMOZÁS
(ellen-nyomozás) ösz. fn. Nyomozás, kutatás, melyet valamely ügyben az ellenfél tesz vagy tetet.

*ELLENNYUGTA, ELLENNYUGTATVÁNY
(ellen-nyugta v. ~nyugtatvány) ösz. fn. Nyugtatvány, melyet viszont a kapott nyugtatvány felől adunk. V. ö. ELLEN, (4) és NYUGTATVÁNY.

*ELLENNYUJTÁS
(ellen-nyujtás) ösz. fn. Sebészi műtét, midőn a kimenyült vagy ficzamodott tagot ellenkező irányban megnyujtják, hogy rendes helyzetét visszanyerje.

*ELLENOK
(ellen-ok) ösz. fn. Ok, védelem, bizonyítvány, mely valamely állítás ellenében hozatik fel; ellenkező állítást vitató ok.

*ELLENOLDAL
(ellen-oldal) ösz. fn. Általán valamely testnek oldala, mely a másikkal ellenkező irányban áll, pl. a pénzeken a fejet mutató oldal ellenoldala a másiknak, és viszont; a posztó szine és fonákja v. visszája ellenoldalak.

*ELLENÓVÁS
(ellen-óvás) ösz. fn. Óvás ellen intézett más óvás. (Reprotestatio).

*ELLENŐR
(ellen-őr) ösz. fn. Különféle számadó s más hivatalokban azon személy, biztos, tisztviselő, ki egy másik hivatalnok aláirásait ellenjegyzi, vagy a pénztárra közösen felügyel, például azt ellenzár alatt tartja, az ellenkönyvet viszi stb. Sóhivatali, uradalmi, kereskedelmi, pénztári, harminczadi ellenőr.

*ELLENŐRI
(ellen-őri) ösz. mn. Ellenőrt illető, ellenőrre vonatkozó. Ellenőri felügyelés. Ellenőri hivatal, fizetés.

*ELLENŐRKÖDÉS
(ellen-őrködés) ösz. fn. 1) Tiszti munkálkodás, melynél fogva valaki az ellenőrséget, ellenőri hivatalt viszi. 2) Szélesb ért. valaminek v. kinek figyelemmel tartása, s mintegy felügyelőségnek gyakorlása.

*ELLENŐRKÖDIK
(ellen-őrködik) ösz. k. 1) Ellenőri hivatalt visel, ellenőri szolgálatot tesz. A kir. adóhivatalnál ellenőrködni. 2) Szélesb ért. valamit v. kit szoros figyelemmel kísér, s mintegy felügyelői tisztet gyakorol fölötte.

*ELLENŐRKÖDŐ
(ellen-őrködő) ösz. mn. Ellenőri hivatalt vagy szolgálatot gyakorló, pótoló. Ellenőrködő tiszt a kir. adóhivatalnál.

*ELLENŐRKÖNYV
(ellen-őr-könyv) ösz. fn. l. ELLENKÖNYV.

*ELLENŐRÖZ
(ellen-őröz) ösz. áth. A hivatalos számadásokat, saját hivatalos jegyzéseivel kíséri, az ellenkönyvet viszi stb. V. ö. ELLENŐR. Ellenőrözni a kiadásokat és bevételeket.

*ELLENŐRSÉG
(ellen-őrség) ösz. fn. 1) Ellenőri hivatal. Elnyerni az ellenőrséget. Ellenőrséget viselni. 2) Szélesb ért. felügyelés, a dolgok, hivatalok menetének, hivatalos működéseknek, foglalatosságoknak, eljárásoknak szoros figyelemben tartása. Ellenőrség alá helyezni, ellenőrség alatt tartani valakit.

*ELLENÖSZTÖN
(ellen-ösztön) ösz. fn. Ösztön, mely egy másikkal ellenkező érzésekre, tettekre stb. gerjeszt. V. ö. ELLEN, (4) és ÖSZTÖN.

*ELLENÖZÖN
(ellen-özön) ösz. fn. lásd: ELLENÁR.

*ELLENPANASZ
(ellen-panasz) ösz. fn. Panasz, melyet valaki a másik félnek előrebocsátott panaszára teszen; különösen: törvénykezési ért. oly panasz, melyet a bepanaszlott fél a panaszló ellen ugyanazon ügyben és törvényszék előtt emel.

*ELLENPÁPA
(ellen-pápa) ösz. fn. Pápa, ki a pápai nevet és méltóságot a törvényesen választott pápa ellen bitorolja, s a többség szavazatának daczára, az anyaszentegyház fejévé feltolakodik.

*ELLENPARANCS
(ellen-parancs) ösz. fn. Parancs, mely az elébb kibocsátott parancscsal ellenkezőt rendel, s vagy ugyanazon személytől, hatóságtól, vagy egészen mástól adatik ki.

*ELLENPÁRT
(ellen-párt) ösz. fn. Párt, mely ellenkezőjét állitja vagy vitatja annak, mit a másik állít vagy vítat, mely a másikkal ellenkezőleg nyilatkozik, ellenkező szellemben vagy irányban működik. V. ö. ELLEN, (4) és PÁRT.

*ELLENPÁRTI
(ellen-párti) ösz. mn. Ellenpárton levő, ellenpárthoz tartozó. V. ö. ELLENPÁRT. Ellenpárti vélemények, szavazatok, vitatások, mozgalmak, működések.

*ELLENPECSÉT
(ellen-pecsét) ösz. fn. Pecsét, melylyel valamely okiratot a másik fél maga részéről is megerősít. Reáütni a szerződésre az ellenpecsétet.

*ELLENPONT
(ellen-pont) ösz. fn. 1) Szélesb ért. pont, mely egy másikkal ellenkező vagy ellenőrködő czélból alkalmaztatik. 2) A zenészetben hangjegyek elrendezése, az ellen- vagyis kísérő társhangok jelölésére. Átvitt értelemben maga az ellenhang.

*ELLENRENDSZABÁLY
(ellen-rend-szabály) ösz. fn. Oly rendszabály, mely egy másikat megsemmisít, vagy megsemmisítni czéloz.

*ELLENREPEDÉS
(ellen-repedés) l. ELLENHASADÁS.

*ELLENRÉS
(ellen-rés) ösz. fn. l. ELLENHASADÁS.

*ELLENRÉSZ
(ellen-rész) ösz. fn. 1) Valaminek ellenfele, ellenoldala. 2) Ellenfél. 3) Testületnek párt- vagy ellenségkép egymás ellen álló felekezetei. Az ellenrésztől egészen más vélemények hallatszanak.

*ELLENSÁNCZ
(ellen-sáncz) ösz. fn. Sáncz, melyet egyik háboruskodó fél a masiknak sáncza ellen hányat.

*ELLENSÁNCZOL
(ellen-sánczol) ösz. önh. Egyik csatázó fél a másik ellen sánczot hány.

*ELLENSÁNCZOLÁS
(ellen-sánczolás) ösz. fn. Hadi munkálkodás, midőn az ellenfelek egymás ellenébe sánczokat hánynak.

*ELLENSÉG
(el-len-ség) fn. tt. ellenség-ět. 1) Tulajdonképen, mint gyűnév, azon emberek testülete, kik irántunk gyülölettel viseltetvén rajtunk boszút állani törekesznek, kárunkat keresik; különösen kik fegyvert fogva más nemzetet, országot rontani indulnak, igyekeznek. Legkülönösebben egyik hadsereggel szemben álló, harczoló másik hadsereg. Jön az ellenség. Kicsiny ellenséget sem jó megvetni. (Km). Futó ellenségnek aranyhidat csinálj. (Km). Ellenséggel czimborálni. Az ellenséget megszalasztani, meggyőzni. 2) Mondatik egyes személyről, vagy tárgyról is, mennyiben azok kárunkra vannak, ellenünk törnek. Sok ellensége van. Ezt még az ellenségemnek sem kivánom. (Km). Halálos ellenségem. Házi ellenség a test; fris a roszra, jóra rest. (Km). 3) Ellentétetik a barát szónak. Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: szeresd barátodat, és gyülöld ellenségedet. Én pedig mondom nektek stb. (Idvezítőnk). 4) Tágasabb ért. ellenpártok, felekezetek, kik valamely czél kivitelében meg nem egyeznek, kik ellenkező eszközökkel törekesznek egymás terveit meghiusítani. V. ö. ELLEN, fn.

*ELLENSÉGĚS
(el-len ség-ěs) mn. tt. ellenségěs-t v. ~et, tb. ~ek. Más kárára, veszedelmére törekvő, másnak javát, előmenetelét gátoló, rontó, mást gyülölő. Ellenséges indulat, akarat. "Ellenségesek valának egymással" (inimici erant ad invicem. Tatrosi cod.) ma: "ellenséges indulattal valának egymáshoz v. egymás iránt."

*ELLENSÉGĚSEN
(el-len-ség-ěs-en) ih. Ellenség módjára. Ellenséges indulattal. Ellenségesen beütni a szomszéd tartományokba. V. ö. ELLENSÉG.

*ELLENSÉGĚSKĚDÉS
(el-len-ség-ěs-kěd-és) fn. tt. ellenségěskědés-t, tb. ~ěk. 1) Általán, másnak kárára, veszedelmére törekvés, másnak folytonos gyülölése. 2) Különösen, másnak fegyver, háboruskodás általi rongálása; két vagy több személynek, vagy testületnek visszavonásban levő állapota.

*ELLENSÉGĚSKĚDIK
(el-len-ség-ěs-kěd-ik) k. m. ellenségěskěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Általán, másnak kárára, veszedelmére folytonosan törekszik, gyűlölködik. 2) Különösen, mást fegyverrel, háboruval rongál; valakivel folytonos visszálkodásban él.

*ELLENSŐ
(el-len-ső) mn. tt. ellenső-t. Ami valaminek ellenébe van téve, állítva. Átellenben levő. Ellenső hadak. Ellenső oldal. Ellenső kép.

*ELLENSULY
(ellen-suly) ösz. fn. Suly, mely egy másiknak ellenébe tétetik, hogy azt lenyomja, erejétől, hatásától megfoszsza, pl. ellensuly a kútgém végén. Átv. ért. minden szellemi erő, működés, mely egy másiknak hatását korlátolja. A különböző pártok egymással ellensulyban vannak.

*ELLENSZÁMLA
(ellen-számla) l. ELLENSZÁMOLÁS.

*ELLENSZÁMOLÁS
(ellen-számolás) ösz. fn. 1) Számolás, melyet egyik fél tesz, hogy a másik fél számolásának helyes vagy helytelen volta kitünjék. 2) Lerovás, melyet egyik fél a másik fél számolásából lehúz. 3) Ellenőri számolás.

*ELLENSZÁNDÉK
(ellen-szándék) ösz. fn. Más szándékával ellentétben álló, ellenkezőt akaró szándék. V. ö. SZÁNDÉK.

*ELLENSZAVAZAT
(ellen-szavazat) ösz. fn. Szavazat, mely ugyanazon tárgyban, kérdésben egy másik szavazat ellen történik, legyen az akár azon egy személytől vagy testülettől, akár különbözőktől.

*ELLENSZEGŰL
(ellen-szegűl) ösz. önh. 1) Valamely erőnek, működésnek, hatásnak ellene áll, azt korlátolni, megsemmisíteni törekszik. Tulajd. ragu nevet vonz. A tolakodók ellenszegülnek egymásnak. A kőszirt ellenszegül a csapkodó haboknak. 2) Átv. erkölcsi ért. mások akaratával, szándékával, különösen felsőbb akarattal, parancscsal, törvénynyel daczol, azoknak engedelmeskedni nem akar. A lázadók ellenszegülnek a kormánynak. V. ö. ELLEN, (2) és SZEGŰL.

*ELLENSZEGÜLÉS
(ellen-szegülés) ösz. fn. 1) Valamely erőnek, működésnek, hatásnak viszonyos erő, működés, hatás általi gyöngítése, elmellőzése. 2) Átv. ért. daczolás mások akarata, különösen a törvény, parancs, hatóság, felsőbbség stb. ellen.

*ELLENSZEGÜLT
(ellen-szegült) ösz. mn. Anyagi, vagy szellemi erő, működés, hatás ellen törekvő, daczoló. Uraságnak ellenszegült jobbágyok. Törvénynek ellenszegűlt népek.

*ELLENSZÉL
(ellen-szél) ösz. fn. A menőnek, haladónak arcz, homlokirányában fuvó, s a menetet, haladást gátló, fentartóztató szél. Az ellenszél visszaveri a hajókat. Az erős ellenszél miatt lassan haladnak a lovak.

*ELLENSZENV
(ellen-szenv) ösz. fn. Természeti idegenkedés valamely tárgytól, vagy személytől, a nélkül, hogy valódi okát tudnók adni. Nagy ellenszenv. Titkos ellenszenv. Ellenszenvvel viseltetni valaki iránt. Valakit ellenszenvből nem türni. Ellenszenvből utálni, kerülni valakit.

*ELLENSZENVI
(ellen-szenvi) ösz. mn. Ellenszenvből eredő ellenszenvre vonatkozó. Ellenszenvi gyülölet.

*ELLENSZĚR
(ellen-szěr) ösz. fn. 1) Általán szer, mely valaminek erejét, hatását, működését gátolja, semmivé teszi. 2) Különösen gyógyszer, mely a kórt elhárítja, megszünteti; vagy más gyógyszernek erejét elrontja. V. ö. SZĚR, fn.

*ELLENSZĚRŰ
(ellen-szěrű) ösz. mn. Ellenkező módu, nemű, tulajdonságu. Ellenszerű bánásmód.

*ELLENSZÍV
(ellen-szív) ösz. fn. Idegenség, idegenkedés, gyülölő indulat. Ellenszívvel viseltetni valaki iránt.

*ELLENSZÓ
(ellen-szó) ösz. fn. Ellenvetés, ellenmondás.

*ELLENSZÓLÁS
(ellen-szólás) ösz. fn. Valamely dolog ellen, melyet reánk nézve igaztalannak, fénytelennek tartunk, szóbeli nyilatkozás, mely alkalommal egyszersmind törvényre hivatkozunk. (Protestatio). Szélesb ért. mindenféle ellenmondás.

*ELLENSZÓNOKOL
(ellen-szónokol) ösz. önh. Egy másikkal ellenkező véleményű, ellenkező elveket vitató beszédet tart.

*ELLENT
(el-len-t) igekötő. Ellenkező szándékot nyilvánítva. Ellentáll, ellentmond. Ugyanezek használtatnak az egyszerű ellen igekötővel is: ellenáll, ellenmond.

*ELLENTÁLL
(ellent-áll) ösz. önh. 1) Valamely erőnek, működésnek ellene munkálkodik, daczol; szembeszáll. Ellentállani a rablóknak, a veszélynek. 2) Valamit kitart, valaminek ereje által legyőzetni magát nem hagyja. A jó bunda ellentáll a legkeményebb fagynak. A bagaria csizma ellentáll sárnak, víznek. 3) Régibb magyar törvényi értelemben perorvoslat, midőn valaki a birói itélet végrehajtását erőszakkal vagy csak erőszakot jelentő, mutató valamely tettel, pl. pálcza vagy kihúzott kard mutatásával akadályozza.

*ELLENTÁLLÁS
(ellent-állás) ösz. fn. Valamely erőnek, működésnek, hatalomnak, parancsnak stb. ellene szegülés, törekvés; szembeszállás; a birói itélet végrehajtását akadályozó valamely tett nyilvánítása. Ellentállási szándék. Ellentállási perorvoslat.

*ELLENTÁMADÁS
(ellen-támadás) ösz. fn. 1) Támadás, lázadás valaki ellen, pl. a törvényes hatóság, az előljáróság stb. ellen. 2) Támadás ellen intézett támadás. V. ö. TÁMADÁS.

*ELLENTÁNCZ
(ellen-táncz) ösz. fn. A franczia tánczok egyik élénk és könnyed neme, melyet rendesen egy bokorban nyolczan járnak. (Contredanse).

*ELLENTANÚ
(ellen-tanú) ösz. fn. Más tanu ellenébe állított tanu, ki ellenkezőt bizonyít, mint amaz első. A tanuvallomásokat ellentanukkal megczáfolni.

*ELLENTANUSÁG
(ellen-tanuság) ösz. fn. Tanuság, mely egy más tanuság ellenében állít, bizonyít valamit.

*ELLENTÁRS
(ellen-társ) ösz. fn. Személy, ki valamely ügyben, keresetben ellenünk van, ellenfél, vetélkedő társ.

*ELLENTARTÁS
(ellen-tartás) ösz. fn. Régies szó, l. ELLEN, (2) és ELLENSZEGÜLÉS.

*ELLENTARTÓ
(ellen-tartó) ösz. mn. Ellenszegülő, valamivel v. valakivel daczoló. Régies. 2) Boncztanban, hálószövetü bőr, különösen a szemek alkotásában. (Retinaculum).

*ELLENTERJESZTÉS
(ellen-terjesztés) ösz. fn. Törvényes vagy hivatalos eljárás, midőn valamely ügyben a másik fél ellen új bizonyítványokat, okokat és okleveleket terjesztünk az illető helyeken elé. Mások követelése, szándéka, nyilatkozása ellenében saját gondolkodásunk, érzelmünk nyilvánítása.

*ELLENTÉT, ELLENTÉTEL
(ellen-tét v. ~tétel) ösz. fn. 1) Állitás, mely egy másiknak ellenkezőjét foglalja magában. Valamit ellentét által fölvilágosítani, pl. görbe az, ami nem egyenes; sötét az, ami nem világos. Itt a görbe és nem egyenes, a sötét és nem világos ellentétek. 2) Két hasonlótlan tárgyak szembeállítása, hogy annál inkább kitünjenek, s nagyobb hatással birjanak. (Contrast). 3) Észtanban, két ellenkező itélet vagy mondat öszveállítása. 4) Állapot, melynél fogva egyik tárgy a másikkal bizonyos tulajdonságokra nézve ellenkezik. Ellentétben álló tárgyak. 5) Kereskedői nyelven ellentételnek mondatik, midőn a kereskedői könyvben valamely hiba új tétellel kiigazíttatik. (Contraposition).

*ELLENTÉTELĚS
(ellen-tételěs) ösz. mn. 1) Általán, oly tulajdonságokkal biró, melyek egy másikéival ellenkeznek. 2) Különösen észtanilag, mi ellenkezőt állít, mint a másik. Ellentételes ítéletek, mondatok.

*ELLENTÉTELĚZ
(ellen-tételěz) ösz. áth. Valamely állítás ellenébe mást állít. Különösen a kereskedőknél, midőn a kereskedői könyvben ellentétellel igazítják ki a hibát. V. ö. ELLENTÉTEL.

*ELLENTÉTES
(ellen-tétes). l. ELLENTÉTELES.

*ELLENTĚVÉS
(ellen-těvés) ösz. fn. Tevés, cselekvés, mely valamely rendelet, parancs, törvény ellen intéztetik.

*ELLENTI
(el-len-t-i) mn. tt. ellenti-t, tb. ~ek. Ellenső, ellentétben levő.

*ELLENTILTAKOZÁS
(ellen-tiltakozás) ösz. fn. Egy másik tiltakozás elleni viszontiltakozás (Reinhibitio).

*ELLENTISÉG
(el-len-t-i-ség) fn. tt, ellentiség-ět. Két különböző tulajdonságu tárgyak öszveállitása a végett, hogy a különbség annál inkább kitünjék. (Contrast).

*ELLENTMOND
(ellent-mond) lásd: ELLENMOND.

*ELLENTÖR
(ellen-tör) ösz. önh. Valakinek v. valaminek ellenére, daczára teljes erővel, hatályosan munkálkodik. A mondatban, az ellen szó személyragoztatik, s tulajdonitó ragu nevet kiván, pl. Ellene tör felebarátjának. Ellene tör a közjónak. V. ö. ELLEN, (2).

*ELLENTÖREKĚDÉS
(ellen-törekědés) ösz. fn. Valakinek v. valaminek ellenére, daczára teljes erejü, s hatályos munkálkodás. V. ö. TÖREKĚDÉS.

*ELLENTÖRŐ
(ellen-törő) ösz. mn. Valakinek v. valaminek daczára, karára, rontására teljes erővel, hatályosan működő.

*ELLENTUDÓSITÁS
(ellen-tudósitás) ösz. fn. Tudósitás, mely az elébbivel ellenkezik; mely a másikat visszavonja. A táborból ellentudósitások érkeztek a csata felől.

*ELLENTUSA
(ellen-tusa) ösz. fn. Tusa, valamely erő, hatás, megtámadás ellen. V. ö. TUSA.

*ELLENTÚSZ
(ellen-túsz) ösz. fn. Túsz, kit nagyobb biztositás végett egyik fél a másiknak viszonyosan ad. V. ö. TÚSZ.

*ELLENTŰZAKNA
(ellen-tűz-akna) ösz. fn. Tűzakna, melyet egyik háborúskodó ellenfél a másik tűzaknája ellenében készít. V. ö. TŰZAKNA.

*ELLENTŰZTELEP
(ellen-tűz-telep) ösz. fn. Tűztelep, melyet egyik ellenhad a másik daczára és rontására állít. l. TÜZTELEP.

*ELLENÜGER
(ellen-üreg) ösz. fn. l. ELLENTŰZAKNA.

*ELLENÜTEG
(ellen-üteg) ösz. fn. Üteg ellenében fölállított üteg. V. ö. ÜTEG.

*ELLENVÁD
(ellen-vád) ösz. fn. Törvénykezésben vád, melyet a vádlott fél ugyanazon ügyben és törvényszék előtt a vádlófél ellen teszen.

*ELLENVÁDLÓ
(ellen-vádló) ösz. fn. Alperes vagy bevádolt személy, ki a vádlófél ellen szintén vádat emel.

*ELLENVÁDOLÁS
(ellen-vádolás) ösz. fn. Törvénykezési cselekvés, melynél fogva a vádlott rész a vádoló ellen mond vádat.

*ELLENVÁGÁS
(ellen-vágás) ösz. fn. Vágás ellen intézett, viszonozott vágás, nevezetesen a csatában, párbajban.

*ELLENVALLÁS
(ellen-vallás) ösz. fn. Vallás, tanuvallás, mely ellenkezőt állít az elébbivel, vagy egy másikkal.

*ELLENVALLOMÁS
(ellen-vallomás) l. ELLENVALLÁS.

*ELLENVÁLTÓ
(ellen-váltó) ösz. fn. Váltó, melyet a rendelő (vagy intézvényes) az általa kapott váltó értékében fizetés helyett a kibocsátónak ad, másképen: értékváltó. (Gegen- vagy Retourwechsel). Különbözik: viszváltó.

*ELLENVARÁZS
(ellen-varázs) ösz. fn. Elébbi varázs erejét, hatását elrontó, megsemmisítő varázs.

*ELLENVÉLEMÉNY
(ellen-vélemény) ösz. fn. Vélemény, mely egy ugyanazon tárgyra nézve egy másikkal ellentétben áll. A pártok többnyire ellenvéleményen vannak.

*ELLENVETÉS
(ellen-vetés) ösz. fn. Nehézség, ok, melyet valaminek igazsága ellen fölhozunk, elégördítünk. Ezen állítás ellen több ellenvetéseim vannak. Semmi ellenvetésem e tárgyra nézve. Különösen, a nyilvános, iskolai vitatkozásokban akár alapos, akár álokoskodáson épült nehézség, melyet az ellenvető fél a vitató által előadott tan ellen gördít. (Objectio).

*ELLENVETŐ
(ellen-vető) ösz. fn. és mn. Ki valamely állítás igazsága ellen bizonyos nehézséget, okokat hoz föl. Különösen, nyilvános, iskolai vitatkozásoknál oly személy, ki a vitatott tárgy ellen okoskodó alakban okokat, nehézségeket terjeszt elé, melyeket a vitatónak ismételni s megczáfolni kötelessége. (Opponens).

*ELLENVILÁG
(ellen-világ) ösz. fn. Midőn valamely festett kép úgy állítatik fel a szobában, hogy a benne festészetileg alkalmazott világosság, ellentétben áll a kívülről bejövő nappali világossággal, miért a festett tárgy helytelenül, és kellemetlenül tűnik a szemekbe. (Contrejour).

*ELLENVITATÁS
(ellen-vitatás) ösz. fn. A tudományos szóbeli vitatkozásokban valamely állitás igazsága ellen gördített okok és nehézségek eléadása.

*ELLENVITATÓ
(ellen-vitató) ösz. fn. Személy, ki a tudományos szóbeli vitatkozásokban valamely állitás igazsága ellen okokat, nehézségeket gördít. (Opponens).

*ELLENVÍZ
(ellen-víz) ösz. fn. Hajózásban azon vízvonal, mely a hajónak szemközt nyomul s annak menetelét tartóztatja.

*ELLENVIZSGÁLAT
(ellen-vizsgálat) ösz. fn. Peres vagy törvénykezési ügyekben a másik fél által az első ellen intézett vizsgálat.

*ELLENZ
(el-len-z) l. ELLENEZ.

*ELLENZÁR
(ellen-zár) ösz. fn. Zár, melylyel egy másik személy ellenőrségűl, saját zárával vagy pecsétével, vagy mindkettővel megerősít, bezár s hozzáférhetlenné tesz valamit, például pénztárt.

*ELLENZÉK
(el-len-z-ék) fn. tt. ellenzék-ět. 1) Akadály, mi valaminek ellenére van, mi valamely erőt, törekvést hatásában, működésében gátol. 2) Politikai ért. azon párt, mely alkotmányos országokban az uralkodó pártnak, vagy a kormánynak ellenére dolgozik, tetteiben, rendszabályaiban, törvényjavaslataiban hibákat keres, azokat ócsárolja, gáncsolja, mik által emez gondosabban, ovatosabban, s a fennálló törvényekhez hívebben ügyekeszik eljárni hivatásában. Megyei ellenzék. Országgyülési ellenzék. (Oppositio).

*ELLENZÉKI
(el-len-z-ék-i) mn. tt. ellenzéki-t, tb. ~ek. Ellenzékhez tartozó, ellenzéket illető. Ellenzéki szónokok. Ellenzéki hírlapok. Ellenzéki befolyás.

*ELLENZĚNDÜLÉS
(ellen-zěndülés) ösz. fn. l. ELLENLÁZADÁS.

*ELLENZÉS
(el-len-ěz-és) fn. tt. ellenzés-t, tb. ~ěk. 1) Általán, akadályozás, akadályvetés. 2) Nem javaslás, nem tanácsolás. V. ö. ELLENĚZ.

*ELLENZET
(el-len-z-et) fn. tt. ellenzet-ět. Két eszmének oly egymásközti viszonya, melynél fogva egyik a másikat kizárja, s mindkettő igaz nem lehet. (Repugnantia).

*ELLENZŐ (1)
(el-len-z-ő) mn. tt. ellenző-t, tb. ~k. 1) Akadályozó, tiltó, gátoló. 2) Nem javasló, nem tanácsló. Ellenző vélemény, tanács, javaslat.

*ELLENZŐ (2)
(el-len-z-ő) fn. tt. ellenző-t. 1) Valami ellen való, annak hatását akadályozó, eltávolító tárgy, eszköz, pl. napellenző, esőellenző, porellenző, szél-, gyertya-, tűz-, villámellenző. Különösen: a nadrágnak elül levő nyilása, melyet szíj vagy gombok tartanak, és szorítnak az alhashoz. 2) Személy, ki bizonyos tárgyban ellenvetést tesz, akadályt csinál.

*ELLENZŐBŐR
(ellenző-bőr) ösz. fn. 1) Általán a szemekre alkalmazott bőrkészület a világosság, por stb. ellen. 2) Különösen, a kantárhoz varrott, s két oldalt a lovak szemei mellett kiálló bőrdarab, hogy félre ne nézhessenek.

*ELLENZŐDESZKA
(ellenző-deszka) ösz. fn. Általán deszka, mely valamely testnek öszvetartására alkalmaztatik, pl. csépléskor, hogy a gabonaszemek szét ne oszoljanak; vagy ellenződeszkák az ágynak két oldalán.

*ELLEP
(el-lep) ösz. áth. Valaminek fölszinét, területét eltakarja, befödi. Ellepi az árvíz a réteket, földeket. A hó ellepi a hegyek ormait. Ellepték a sáskák a vetéseket. V. ö. LEP.

*ELLÉP
(el-lép) ösz. önh. Lépve odább megy, valamely helyet oda hagy.

*ELLÉPCSĚL
(el-lépcsěl) ösz. önh. Aprókat lépve, könnyen, kényelmesen elmendegel.

*ELLÉPDĚGĚL
(el-lépděgěl) ösz. önh. Lépdegelve, azaz könnyen, kényelmesen lépve, elmegy.

*ELLÉPDEL
(el-lépdel) ösz. önh. Ellépcsel, ellépeget. Különösen mondják a gyalogkatonaságról, midőn hadi rendben lépve elhalad, eltávozik, vagy valaki előtt elvonúl. A lovasság elléptet.

*ELLÉPDELÉS
(el-lépdelés) ösz. fn. Ellépegetés; hadi rendben lépve elhaladás.

*ELLÉPĚGET
(el-lépěget) ösz. önh. lásd: ELLÉPCSĚL.

*ELLÉPTET
(el-léptet) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki lépve odább menjen, haladjon. Elléptetni maga előtt dobszóval a hadsereget. Vétetik önható ért. is a lovasságról, s ekkor am. a lovasság léptetve elmegy, vonalban, hadi rendben eltávozik; valaki előtt elvonúl. Elléptettek a huszárok a legközelebbi állomásra. A gyalogság ellépdel.

*ELLÉPTETÉS
(el-léptetés) ösz. fn. A lovasságnak léptetve, hadirendben eltávozása, különösen valaki előtt elvonulása.

*ELLES
(el-les) ösz. áth. Valakit v. mit lesve, lesben állva, elvár; leselkedve, figyelmezve valamit megtud. Ellesni az éjjeli kóborlókat. Majd ellesem, ha eljön-e, vagy nem. Ellesem, mi lesz belőle. Az alkalmat ellesni. A titkot ellesni. V. ö. LES, ige.

*ELLÉS
(el-l-és) fn. tt. ellés-t, tb. ~ěk. A nagyobbféle négylábu állatok, pl. tehenek, kanczák, juhok szülése. V. ö. ELLIK.

*ELLET (1)
(el-l-et) fn. tt. ellet-ět. A nagyobbféle négylábu állatok szülöttje. Első ellet. Korai, kései ellet.

*ELLET (2)
(el-l-et) áth. m. ellet-em, ~tél, ~ětt. Elleni segít, késztet. Juhokat elletni.

*ELLETÉS
(el-l-et-és) fn. tt. elletés-t, tb. ~ěk. 1) Közönségesen a juhokról mondják, midőn ellés végett annak idején külön akolba vagy rekeszbe zárják, s különös gondviselet alatt tartják. Juhelletés, juhelletéskor. 2) Győrvárm. csírás szőlővesszőnek ültetése.

*ELLETŐ
(el-l-ető) fn. tt. ellető-t. Így hívják az ország több vidékén, a mezőkön készített nád- vagy sövényrekeszeket, hová tavaszkor az ellő juhokat kihajtani szokták. Győr és Komárom vmegyében a dunántuli részen sellencz (ellencz?).

*ELLEVELEDZÉS
(el-leveledzés) ösz. fn. A növény leveleinek elhullása.

*ELLEVELEDZĚTT
(el-leveledzětt) ösz. mn. Leveleitől megfosztott, ami leveleit elhányta, elhullatta. Elleveledzett fák, növények.

*ELLEVELEDZIK
(el-leveledzik) ösz. k. Leveleit elhányja, elhullatja. Őszszel elleveledzenek a fák.

*ELLIK
(el-l-ik, l. itt alább) k. m. ell-ětt, htn. elleni v. ellni. A nagyobbféle négylábu állatokról mondják, midőn szülnek, s melyek rendszerént csak egy szülöttet hoznak a világra, ú. m. lovak, szamarak, tehenek, juhok. A ló csikót ellik v. csikózik, megcsikózik; a tehén borjat ellik v. megborjazik; a juh bárányt ellik. A disznó-, kutya-, macska-, egér-, patkány- stb. fajok, melyeknek rendszerént több fiok van egyszerre, kölykeznek, megkölykeznek vagy fiadznak. Megvető ért. s aljas nyelven mondják asszonyról is. Tréfás nyelven: megellik a ló, midőn a rajtaülőt leveti. A Bécsi codexben lóra elleni, e helyett áll: lóra ülni; ama szólás mai napság nevetséges volna.
Valószinüen a "pullus"t jelentő vemh törzstől eredetileg vemlik, vellik, az előleh elhagyásával ellik, mint: borjazik, csikózik, malaczozik, kölykezik, fiadzik, gyerekezik. Vagy talán az en, ene, (eme, anya) gyökből: en-lik = anyává lesz. V. ö. ENE.

*~ELLIK
(el-lik) ösz. igeképző, leginkább színt jelentő szókból, mint: zöld-ellik, kék-ellik; mély hangon ~allik, mint: sárg-állik (= sárga-allik), tark-állik. Néha előtagja el is esik, mint: vörös-lik, feket-lik, sötét-lik.

*ELLOBBAN
(el-lobban) ösz. önh. Gyulékony testről mondják, mely lángot vetve, legott égni megszünik. Ellobban, mint a szalma. Száraz ág ellobban, lány szerelme jobban. (Népd.) Átv. ért. hirtelen elmúlik. Soknak hazafisága szalma gyanánt ellobban. V. ö. LOB.

*ELLOBBANT
(el-lobbant) ösz. áth. 1) Gyulékony, lángolékony testet hirtelen lobra gerjeszt. 2) Könnyü, lenge testet, lobogva elszállni, röpködni késztet.

*ELLOBBANTÓ
(el-lobbantó) ösz. fn. Egyszerü villanymozdító eszköz, réz, és horganylemezből. (Deflagrator Harei).

*ELLOBOG
(el-lobog) ösz. önh. 1) Lobot vetve elég, ellángol. 2) Ide-oda csapkodó lob v. láng módjára röpköd, szállong. Ellobogtak szemeink elől a tengeri hajók zászlói. V. ö. LOBOG.

*ELLOBOGTAT
(el-lobogtat) ösz. áth. 1) Valamit lobra, lángra gyúlasztva eléget, elemészt. Ellobogtatni a meggyújtott szalmatekercset. 2) Csapkodó lob v. láng módjára valamit elröpít, elszállít. Ellobogtatni a hadi zászlókat.

*ELLOCSCSAN
(el-locscsan) ösz. önh. A hirtelen megcsapott, mozgásba hozott folyadékról mondják, midőn locs hangot adva, helyéből kimozdúl. Ellocscsan a megütődött sajtárból a víz. Ellocscsant a vére, úgy főbe ütötték.

*ELLOCSCSANT
(el-locscsant) ösz. áth. Folyadékot, hirtelen mozgás által helyéből kiütve, locs hangot adni késztet Megbottlott, s ellocscsantotta a korsóban vitt bort.

*ELLOCSKOL
(el-locskol) ösz. áth. Valamely folyadékot, pl. vizet, bort, sert, levest az edényből elöntöz, ellocsogat.

*ELLOCSKOSÍT
(el-locskosít) ösz. áth. Kiöntött, kilocscsantott folyadékkal valamit elnedvesít, elcsunyít. A vízhordók ellocskosítják a lépcsőket. Mosogatás közben ellocskosítani a ruhát.

*ELLOCSKOSODIK
(el-locskosodik) ösz. k. Kiömlött, kiöntött, kilocscsant folyadék, pl. víz, bor, ser, leves stb. által bepiszkolódik, belustosodik. A pinczenapszámosok vagy szüretelők ruhái ellocskosodnak.

*ELLOCSOG
(el-locsog) ösz. önh. 1) A folyadék hirtelen kimozdulván helyéből, locs hangot adva, elfoly. A szekérrázta lajtból ellocsog a víz. 2) Átv. ért Locsogva, azaz úgy elbeszél, hogy sebes szólása miatt a nyála fecseg; elpletykál, eldarál. Az utóbbi értelemben vétetik áthatólag is.

*ELLOCSOGAT
(el-locsogat) ösz. gyak. áth. Eszközli, okozza, engedi, hogy valamely folyadék ellocsogjon. Futtában ellocsogatta a korsóban vitt bort.

*ELLOCSOL
(el-locsol) ösz. áth. Locsolva elöntöz, elhint.

*ELLOCSOSODIK
(el-locsosodik) ösz. k. lásd ELLOCSKOSODIK.

*ELLOCSOSÍT
(el-locsosít) ösz. áth. lásd: ELLOCSKOSÍT.

*ELLÓDÍT
(el-lódít), ösz. áth. Valamit lódítva, tova-eldob, elhajt, eltaszít. Gallérjánál fogva ellódították. V. ö. LÓDÍT.

*ELLÓDÚL
(el-lódúl) ösz. önh. Lódúlva, azaz nekiiramodva elsiet, eltakarodik, eltávozik. V. ö. LÓDÚL.

*ELLOHOL
(el-lohol) ösz. áth. és önh. 1) Jól elver, elpufogat valakit vagy valamit. 2) Tájnyelven am. ellódúl, eliramlik.

*ELLOP
(el-lop) ösz. áth. Tolvaj módra, orozva, a birtokos akarata s engedelme ellen elvesz, eltulajdonít valamit. Amit ér, ellopja. Pénzét, ruháját ellopták. V. ö. LOP.

*ELLOPDOS
(el-lopdos) ösz. fn. lásd: ELLOPKOD.

*ELLOPKOD
(el-lopkod) ösz. áth. Apródonként, egymásután, holmit tolvaj módjára elvisz, eltulajdonít. Ellopkodni a fáról a gyümölcsöt.

*ELLOPÓDZIK, ELLOPÓDIK
(el-lopódzik v. ~lopódik) ösz. k. Lopva, azaz titkon, suttonban, mások híre, tudta nélkül elmegy, elsurran, elszökik valahonnan, vagy valahová.

*ELLOPOGAT
(el-lopogat) ösz. gyak. áth. l. ELLOPKOD.

*ELLOPÓZIK
l. ELLOPÓDZIK.

*ELLOVAGOL
(el-lovagol) ösz. önh. 1) Lovagolva, azaz lóháton eltávozik, elutazik. 2) Folytonosan, tartósan lovagol.

*ELLŐ (1)
(el-l-ő) mn. tt. ellő-t. Ami ellik. Ellő juhok, ellő tehenek.

*ELLŐ (2)
(el-lő) ösz. áth. 1) Valamit lőve elszállít, elröpít. Ellőni puskából a szatymát, ágyúból a golyót, ívről a nyilat. Átv. ért. mondják magáról a fegyverről is. Ellőni a puskát, ágyút, mozsarat, taraczkot, azaz elsütni. 2) Lövés által elvisz, elszakaszt, elront. Ellőtték háboruban a lábát. Ellőtték alóla a hidat. 3) Bizonyos távolságra lő. Ezen puskával 150 lépésnyire ellőhetni. 4) Némely tájakon mondják: ellőtte a hideg, azaz ellölte, el- v. kilelte, reá jött a hidegláz. V. ö. EL, (2) és LÓ.

*ELLŐDÖZ
(el-lődöz) ösz. áth. Gyakori lövés által elfogyaszt, elröpít. Ellődözték a puskaport, mint a nagyidai czigányok. (Km.) Ellődözni a kártékony vadakat.

*ELLÖK
(el-lök) ösz. áth. 1) Lökve, azaz ököllel taszítva, vagy kézből kipenderítve eltaszít, eltávolít. Ellökte magától a tolakodót. 2) Valamely eszköz segedelmével taszít el. Ellökni a billiardtekét. Ellökni partról csáklyával a hajót. V. ö. EL, (2) és LÖK.

*ELLŐS
(el-l-ő-s) mn. tt. ellős-t, v. ~et, tb. ~ek. Állat, mely elleni fog, mely alkalmas már az ellésre. Ellős tehén, ellős juh. Az ellős birkákat el kell választani a meddőktől.

*ELLÖVEL
(el-lövel) ösz. áth. és önh. 1) Valamit sebesen elröpít, elszállít, mintha ágyúból, puskából stb. sütötték volna ki. A nap messze ellöveli éltető sugárait. 2) Sebesen elrepül, elszáll. Ellövel a kiröpített nyíl. Pillanatai ide-oda ellövelnek.

*ELLÖVÉS
(el-lövés) ösz. fn. 1) Fegyvernek, pl. ágyúnak, mozsárnak, puskának elsütése. 2) A fegyverbe tett szernek elröptetése, elszállitása. 3) Valamely tárgynak lövés által elmetszése, eltörése, elszakasztása stb.

*ELLÖVÖLDÖZ
(el-lövöldöz) ösz. gyak. áth. l. ELLŐDÖZ.

*ELLUSTÍT
(el-lustít) ösz. áth. Lustára változtat el. A sok evés ellustítja az embert. V. ö. LUSTA.

*ELLUSTÚL
(el-lustúl) ösz. önh. Lustává leszen. A vén ló ellustúl. V. ö. LUSTA.

*ELMAGZIK
(el-magzik) ösz. k. Növényről, különösen kerti növényekről, zöldségekről, füvekről mondják, midőn felmagvasodnak, magba mennek, érett magvaikat elhullatják. Elmagzik a hajma, saláta stb.

*ELMAGYARÁZ
(el-magyaráz) ösz. áth. 1) Valaminek hamis értelmet ád; valaminek értelmét elcsavarja. Jobban: félremagyaráz. 2) Magyarázva, azaz felvilágosítva, értelmezve eléád, elmond valamit. Elmagyarázni a gyermeknek, valamely különös látmányt. V. ö. EL, (2) és MAGYARÁZ.

*ELMAGYARÁZÁS
(el-magyarázás) ösz. fn. 1) Valaminek hamis értelmezése; az értelemnek elcsavarása, jobban: félremagyarázás. 2) Megmagyarázás. V. ö. ELMAGYARÁZ.

*ELMAGYAROSÍT
(el-magyarosít) ösz. áth. Magyarossá vagy magyarrá változtat el, magyart csinál valakiből a beszélő elve vagy tetszése ellen. Csak idegen mondhatja. Elmagyarosítani a magyar hazában lakó idegen nyelvüeket. Mi magyarok így mondanók: megmagyarosítani. V. ö. ELNÉMETESÍT.

*ELMAGYAROSODÁS
(el-magyarosodás) ösz. fn. Azon elváltozó állapot, midőn valamely idegen szokásu és nyelvü ember vagy nép magyar szokásokat és nyelvet vesz föl.

*ELMAGYAROSODIK
(el-magyarosodik) ösz. k. Idegen szokásu és nyelvü létére magyar szokásokat és nyelvet vevén föl, magyarrá leszen.

*ELMÁLLÁS
(el-mállás) ösz. fn. Valamely testnek azon állapota, midőn részei között az öszvefüggés megtágúl, s azok egymástól könnyen elválnak, elszakadnak, szétomlanak. Leginkább mondják szövetekről, ruhanemüekről, hús-, és tésztaételekről. V. ö. MÁLLIK.

*ELMÁLLASZT
(el-mállaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valamely testnek részei elmálljanak, azaz, szétfoszoljanak, elváljanak, elbomoljanak. Az ócska, kopott ruhát elmállasztják a molyok. A hosszas főzés elmállasztja a húst. V. ö. MÁLLIK, MÁLLASZT.

*ELMÁLLIK
(el-mállik) ösz. k. Mállás által elkopik, elolvad, szétmegy. Elmállik az ócska, molyette ruha. Elmállik a fogak között az igen puhára főtt hús. V. ö. MÁLLIK.

*ELMÁLLOTT
(el-mállott) ösz. mn. Elkopott; szétbomlott, foszlott, szakadozott. Elmállott ősi mente, elmállott bunda. Elmállott tésztanemü.

*ELMÁNGOL
(el-mángol) ösz. áth. A ruha, különösen fehérnemü ránczait mángoló által simára kiegyengeti. Átv. ért. és tréfásan: valamely kézbelivel, bottal, doronggal, jól eldönget valakit. V. ö. MÁNGOL.

*ELMAR
(el-mar) ösz. áth. Marva elűz, elkerget, eltávolít. A házieb elmarja az idegen ebet. Átv. ért. szidás, rágalom, perpatvar által valakit bizonyos helyről, társaságból elhajt, elidegenít.

*ELMARAD
(el-marad) ösz. önh. 1) Nem jön el, akit várnak, kinek jőni kellene. A hivatalosok közől többen elmaradtak. 2) Eláll, eltart, el nem vész, el nem romol. A szárazan öszverakott széna, évekig elmarad. 3) Elkésik. Elmaradt, mint Noé hollója a dögön. (Km). 4) Meg nem történik, megszünik. A könyv első kötete megjelent, de a második elmaradt. 5) A haladókkal egy lépést nem tartván, hátúl vagyon. A sánta ökör elmaradt a csordától. V. ö. EL, (2) és MARAD.

*ELMARADÁS
(el-maradás) ösz. fn. El nem jövés; elkésés; a haladókkal együtt nem menés; elállás, el nem romolás; megszünés, meg nem történés. V. ö. ELMARAD.

*ELMARADHATATLAN, ELMARADHATLAN
(el-maradhatatlan v. ~maradhatlan). Ami minden esetre megtörténni fog; ami előbb utóbb eljön, ami el nem marad. A természet elleni vétek megbüntetése elmaradhatatlan. Mint határozó am. elmaradhatlanul.

*ELMARADHATATLANUL, ELMARADHATLANUL
(el-maradhatatlanul v. ~maradhatlanul) ih. Minden esetre, bizonyosan, kétség nélkül, előbb utóbb. A halál elmaradhatlanul elvisz mindnyájunkat.

*ELMARADOZ
(el-maradoz) ösz. önh. Gyakran, ismételve el- vagy hátra marad, többször elkésik. Vagy midőn többről van szó, am. egymás után elmaradnak, egyik előbb, másik utóbb. A fáradt utasok, katonák elmaradoznak a csoporttól, seregtől.

*ELMARADT
(el-maradt) ösz. mn. Aki v. ami el nem jött, elkésett; a haladókkal egy lépést nem tartott; romlás nélkül elállott. Elmaradt hivatalosok, vendégek. Műveltségben elmaradt népek. A többitől elmaradt zarándokok. V. ö. ELMARAD.

*ELMARASZT
(el-maraszt) ösz. áth. 1) Valakit v. mit maradni késztet, elkéstet, a haladókkal menni nem hagy, visszatartóztat. Elmarasztani a vendéget. 2) Elmarasztal.

*ELMARASZTAL
ösz. áth. 1) Általán, menni, haladni nem enged, fentartóztat. 2) Törvénykezési ért. a bíró v. törvényszék a panaszolt v. vádlott félt elitéli, t. i. a panaszló keresetének teljesitésére kötelezi, vagy büntetést mond reá. A kereseti adósságban, a váltóöszletben, a perköltségekben elmarasztalni valakit. Két évi fogságban elmarasztalni a bűnöst.

*ELMARASZTALÁS
(el-marasztalás) ösz. fn. Törvénykezési ért. birói v. törvényszéki hivatalos kijelentése annak, hogy a panaszlott vagy vádlott fél ellen a kereset bebizonyodott.

*ELMARCZANGOL
(el-marczangol) ösz. áth. Marczangolva eltép, szétszakgat. Az ebek elmarczangolják az eleikbe vetett konczot. A farkasok elmarczangolják a csikót. V. ö. MARCZANGOL.

*ELMARKOL
(el-markol) ösz. áth. 1) Markolva, marokba fogva elvesz, eltesz valamit. 2) Átv. ért. Suttonban elcsíp, elvisz, ellop. V. ö. EL, (2) és MARKOL.

*ELMARSOL
(el-marsol) ösz. önh. Hadi rendben és vonalban eltávozik, elmegy.

*ELMÁSZ
(el-mász) ösz. önh. Mászva elmegy, eltávozik. Elmásznak a rákok, tekenősbékák. V. ö. EL, (2) és MÁSZ.

*ELMÁTKÁSÍT
(el-mátkásít) ösz. áth. l. ELJEGYEZ.

*ELMÁZOL
(el-mázol) ösz. áth. Tulajdonképen: mázzal elken valamit. Köz ért. akármiféle zsiros, olajos stb. nedvvel beszennyez, elmocskít valamit. Elmázolni a falakat sárral, korommal. Elmázolni a kezeket, ruhát tintával. Gúnyos kifejezéssel: a kontárfestő, valamely képet esetlenűl, durván fest. V. ö. MÁZ, MÁZOL.

*ELME
(el-me, l. itt alább) fn. tt. elmét,, tb. elmék. Alkotó részei: el (v. elő) és me (v. mi). Innen jelenti. 1) Tágas ért. azon tehetséget, mely minden ismeretek elejét, kútfejét, okát képezi, alkotja, (el-mi, elő-mi, azaz elő-valami) tehát mind az érzéki tehetséget, (facultas percipiendi) mind a gondolót magában foglalja. Széles elme, szük elme. Gyermek elme. Elmébe fogni, venni valamely tárgyat. Az elmét egy tárgyról másra fordítani. Az elmét fölvidítani. Heverő testben bujdosik az elme. (Km).
"Mindenható elménk istenkedése
Ég- s földbe hat."
Kisfaludy K.
"Kivál az elme bolygó képzetéből."
Ugyanaz.
2) Szorosb ért. gondoló tehetség, (mens) mely szellemi életünk tulajdona, s mely az értelmet, (intellectus) és észt (ratio) foglalja magában. V. ö. ÉRTELEM és ÉSZ. Mély elme; gyönge elme; éles elme; nagy elme. Elmét futtatni; elmét fárasztani, gyakorolni, müvelni. Elmében megháborodni. Elmét élesíteni; elmével felfogni; elmét törni valamin v. valamiben, Vén elme, fiatal erő veri meg a hadakat. (Km). "És lelék az embert, kiből az ördög kiment vala, ülette ő lábainál és megruháztatván és egész elmével." Tatrosi cod. 3) Azon tehetség, mely a felfogott tárgyakat megtartja, el nem feledi, (memoria). Elméjében tartja a látottakat és hallottakat. Elméből mondja el a leczkét. Elszalasztani valamit az elméből. 4) Azon tehetség, mely a különböző dolgok közötti hasonlatot hamar felfogja (Witz), innen: éles elme, elmés, elméncz.
Mind ezek szerént elemeztethetik ekként is: él-mi v. élő-mi, élő valami, ami az emberben az élőt, az életerőt, a szellemet alkotja, t. i. az érzéktől kezdve az értelmet és észt vagyis az ismereti tehetség valamennyi fokát képezi. Rokona azon il, melyből ildom, ildomos származott, valamint az élénk mozgékonyságra vonatkozó il is. V. ö. Il. A hangokban is rokon görög latin animus (= elme) szót, (mely a görögben fuvást, lehellést, szellőt jelent) Benfey az an (= leh) szanszkrit gyökből származtatja, mely pra szóval öszvetéve: prán am. élni. Igen közel áll a magyar elme szóhoz, az arab ďlm, mely am. tudomány. Átvetve hasonló hozzá a finn mieli.

*ELMEÁLLAPOT
(elme-állapot) ösz. fn. A tágas és szoros értelemben vett elmének tulajdonságai öszvevéve, s különféle körülményekben létezve. A gyermek, a férfi elmeállapota. A művelt vagy müveletlen ember elmeállapota. A betegnek, bolondnak elmeállapota.

*ELMEBAJ
(elme-baj) ösz. fn. l. ELMEBETEGSÉG.

*ELMEBETEG
(elme-beteg) ösz. mn. Általán, kinek elméje kór állapotban szenved, azaz, zavarodott, tébolyodott. Különösen, kinek kedélye mélyen van illetve, megsértve, s ez értelemben a szélesen vett elmének érző tehetségeire vonatkozik.

*ELMEBETEGSÉG
(elme-betegség) ösz. fn. Az elmének gyönge, kóros állapota, megzavarodása, tébolyodása. Különösen: mélyen illetődött, megsértett, s rendes működéséből kizaklatott kedély.

*ELMEBÓDULT
(elme-bódult) ösz. mn. Kinek elméje megzavarodott, tébolyodott.

*ELMEBÓDULTSÁG
(elme-bódultság) ösz. fn. Az elmének megzavarodott, tébolyodott állapota, vagy tulajdonsága, pl. nagy ijedség, öröm, fájdalom, kínok miatt.

*ELMEBOTLÁS
(elme-botlás) ösz. fn. Az elmének gyöngesége, melynél fogva működéseiben hibát ejt, a tárgyakat fonákul fogja föl; valamit elfeled.

*ELMECSAVARGÁS
(elme-csavargás) ösz. fn. Az elmének azon lenge állapota, midőn bizonyos tárgyra nem feszűl, hanem ide-oda csapong, tétováz. Él e szóval Pázmán.

*ELMECSEVÉSZ
(el-mecsevész vagyis helycserével: el-csenevész) ösz. önh. Mondják az állat- és növényfajokról, midőn eredeti épségöket lassan-lassan, nemzedékről nemzedékre elvesztik, elaljasodnak, elfajzanak. (Székely szó). Néhutt: elcsenevéz v. ~csenevész.

*ELMEÉL
(elme-él) ösz. fn. Az elme ereje, melylyel az a tárgyakat igen fínomul felfogni s öszvehasonlítni képes.

*ELMEÉLESÍTÉS
ösz. fn. Szellemi gyakorlat, melynél fogva az elme bizonyos könnyüséget szerez a tárgyak legfinomabb felfogásában, s öszvehasonlításában. Él e szóval Pázmán.

*ELMEÉLESITŐ
(elme-élesitő) ösz. mn. Ami az elmét élessé teszi, azaz könnyüséget szerez neki, a dolgok finom felfogásában, öszvehasonlitásában stb. Él e szóval Pázmán.

*ELMEERŐ
(elme-erő) ösz. fn. Erő, melynél fogva az elme működik, mely a tárgyakat fölfogja, fogalmakat alkot, itéleteket hoz stb.

*ELMEFAKGATÁS
(elme-fakgatás) ösz. fn. Az elmének különféle ellenvetések, nehézségek, bonyolodott tárgyak fejtegetése által gyakorlása. (Csúzi. Trombita. 116. l.).

*ELMEFÁRASZTÁS
(elme-fárasztás) ösz. fn. Az elmének mérték- s mód nélküli munka által megerőltetése.

*ELMEFÁRASZTÓ
(elme-fárasztó) ösz. mn. Az elmét mértéken túli munka által megerőltető. Elmefárasztó folytonos munka.

*ELMEFUTTATÁS
(elme-futtatás) ösz. fn. 1) Az elmének, gondolkozásnak tárgyról tárgyra fölszines szállongása. Ellentétetik a mély gondolkozásnak. 2) Elménczkedés. 3) Oly gondolkozás, melynek komolyabb czélja nincsen, s egyedül időtöltésre, mulatságra szolgál.

*ELMĚGY
(el-měgy) ösz. önh. 1) Általán, bizonyos álláspontot, helyzetet oda hagyva, eltávozik: Elmegy a városból, megyéből, országból. 2) Valahová elutaz. Elmegy Pestre, Kolozsvárra. 3) Valamin eligazodik. Ezen iráson nehéz elmenni. 4) Elvész. Elment az esze. Elment a hája, szőre. 5) Mondják természeti s lelketlen dolgokról is. Elment az árvíz, elment a förgeteg.

*ELMEGYAKORLÁS
(elme-gyakorlás) ösz. fn. Szellemi működés, melynél fogva elmetehetségeinket használjuk, gondolkodunk, itélünk stb.

*ELMEGYAKORLAT
(elme-gyakorlat) ösz. fn. Elmegyakorlás elvont értelemben, vagy tárgyilag véve.

*ELMĚGYÉZ
(el-měgyéz) ösz. áth. Megyével, határral valamely tért elválaszt; megyét, határt húz. Elmegyézni a szomszéd helységek földeit egymástól. V. ö. MĚGYE, MĚGYÉZ.

*ELMEGYÖNGESÉG
(elme-gyöngeség) ösz. fn. Az elmének azon állapota, melyben működni elégtelen, nem képes, erőt kifejteni nem bír; a tárgyakat föl nem foghatja stb. Máskép: butaság, ostobaság.

*ELMEHÁBORODÁS
(elme-háborodás) ösz. fn. 1) Az elmének nyugtalan állapota, midőn rendes működését erősebb indulatok, pl. hirtelen harag, boszú, ijedés stb. megzavarják. 2) A gondolkozó tehetségnek fonáksága, mely a tébolyodást, bolondulást megelőzni szokta.

*ELMEHÁBORODOTT
(elme-háborodott) ösz. mn. Háborodott elméjű, kinek gondolkozása megzavarodott.

*ELMEHÁBORU
(elme-háboru) ösz. fn. Átv. ért. tudományos vitatkozás, vitálkodás, melyben okok ellen okok harczolnak.

*ELMEHIBA
(elme-hiba) ösz. fn. Hiba, melyet működéseiben az elme, különösen mint emlékező tehetség ejt.

*ELMEJÁTÉK
(elme-játék) ösz. fn. A gondolatoknak elmés futtatása, egymással fölváltása, öszvehasonlítása. Az elmejáték elmésségen, elménczségen alapszik, s komoly, velős ismereteket nem keres.

*ELMÉL
(el-me-el) önh. m. elmél-t. 1) Általán, elmével működik, dolgozik. Innen. 2) Tágas ért. érzékileg vagy gondolattal valamit felfog, öntudattal érez, gondolkodik. 3) Szoros ért. az észrevett tárgyat megfontolja, meghányja veti, s róla ismeretet szerez. 4) Legszorosb ért. általános, elvont eszméket alakít, melyek egyedül az észnek fogalmai, akár felel meg azoknak a tapasztalatban való tárgy, akár nem. (Conceptus puros format).

*ELMÉLÉS
(el-me-el-és) fn. tt. elmélés-t, tb. ~ěk. 1) Általán, az elmének működése. 2) Különösen, tágas ért. valaminek érzékkel vagy gondolattal öntudatos felfogása. 3) Szorosb ért. az észrevett tárgynak megfontolása s megismerése. 4) Legszorosb ért. általános, elvont eszmék, fogalmak alakitása. V. ö. ELME, ELMÉL.

*ELMÉLET
(el-me-el-et) fn. tt. elmélet-ět. 1) Általán, amit elmével, azaz érzéki és gondolkodó tehetségünkkel öntudatosan felfogunk. 2) Különösen, érzékentúli tárgynak fogalma, elvont fogalom, nézet, melyre egyedűl tapasztalás által eljutni nem lehet, hanem elvont gondolkodás által. (Conceptus purus). 3) Megfelel e görög szónak: theoria, azaz oly ismeret, igazság, mely kiválólag belső szemlélődésünkben létezik, tekintet nélkül arra, vajjon felel-e meg annak valamely való tárgy a tapasztalatban vagy sem.

*ELMÉLETI
(el-me-el-et-i) mn. tt. elméleti-t, tb. ~ek. Ami kiválólag elméletben, azaz gondolatban, belső szemlélődésben, fogalomban, elvont eszmében létezik; ami az ismereteknek általános jegyeit, tulajdonságait tárgyazza, (theoreticus). Ellentéte: gyakorlati, tapasztalati. Elméleti bölcsészet. Elméleti ismeretek.

*ELMÉLKĚDÉS
(el-me-el-kěd-és) fn. tt. elmélkědés-t, tb. ~ěk. A tárgyaknak folytonos és mélyebb meggondolása, s eredményeik fontolóra vétele. Vallástani ért. gondolkozás a lelki szent dolgokról. Szent elmélkedésbe merülni. (Meditatio).

*ELMÉLKĚDIK
(el-me-el-kěd-ik) k. m. elmélkěd-tem, ~tél, ~ětt. Folytonosan, s mintegy mélyebben, a tárgyakat mindünnen meghányvavetve elmél; a dolgok okait, körülményeit, eredményét fontolóra veszi. (Contemplatur). Valamely tárgy fölött v. tárgyról sokáig elmélkedni. V. ö. ELMÉL. Vallástani ért. lelki, szent dolgokról gondolkozik. (Meditatur).

*ELMELLŐZ
(el-mellőz) ösz. áth. 1) Valamely dolgot ügybe, tekintetbe, figyelembe nem vesz. Társamhoz szólott, engem pedig elmellőzött. 2) Hivatalt, szolgálatot megtagad valakitől, s másnak adja azt. 3) Elmulaszt. Elmellőzni a kötelességet. 4) Mint afféle mellékes dolgot félre tesz. A fontosabb ügyeket elvégezni, a kisebbeket elmellőzni.

*ELMELLŐZÉS
(el-mellőzés) ösz. fn. 1) Ügybe, tekintetbe, figyelembe nem vevés. 2) Valamely folyamodónak hátratétele, a kivánt hivatalra ki nem nevezése. 3) Elmulasztás. 4) Valaminek mellékes tárgy gyanánt félretevése.

*ELMÉLYED
(el-mélyed) ösz. önh. Valamely gondolatba, elmélkedésbe igen belemerül. Elmélyedni a szent dolgok fontolgatásában. Elmélyedni valamely nagy terv fejtegetésében. Máskép: elmerűl.

*ELMÉLYEDÉS
(el-mélyedés) l. ELMERÜLÉS.

*ELMÉNCZ
(el-me-encz) fn. tt. elméncz-et. Személy, ki holmi aprólékos elmejátékokat űz, ki minden alkalommal, s minden tárgy körül elmés lenni, elméskedni akar. V. ö. ELMÉSKEDIK.

*ELMÉNCZKĚDÉS
(el-me-encz-kěd-és) fn. tt. elménczkědés-t, tb. ~ěk. Elmeviszketeg, melynél fogva valaki nagy kedvét leli mindenféle tárgyról és alkalommal meglepő ötleteket mondani; élczeskedés.

*ELMÉNCZKĚDIK
(el-me-encz-kěd-ik) k. m. elménczkěd-tem. Aprólékos elmejátékokat űz; minden alkalommal s dologról elmés ötleteket akar mondani; élczeskedik.

*ELMÉNCZKĚDŐ
(el-me-encz-kěd-ő) mn. tt. elménczkědő-t. Aki elménczkedni szeret vagy szokott, élczeskedő.

*ELMÉNCZSÉG
(el-me-encz-ség) fn. tt. elménczség-ět. Meglepő, különösen mosolyra v. nevetésre gerjesztő ötlet, mely leginkább a tárgyak finom, aprólékos öszvehasonlitásából valamely újat, váratlant hoz elő; élczesség.

*ELMĚNÉS
(el-měnés) ösz. fn. Eltávozás, elutazás, elhordozkodás.

*ELMĚNET
(el-měnet) ösz. fn. Eltávozás, elutazás, elhordozkodás, elvont ért. véve. Elmenet előtt bucsút venni társainktól.

*ELMĚNETEL
(el-měnetel) ösz. fn. lásd: ELMĚNET.

*ELMĚNŐ (1)
(el-měnő) ösz. mn. Eltávozó, elutazó, eltakarodó.

*ELMĚNŐ (2)
(I. föntebb) ösz. fn. 1) Valamely jeladás, mely távozásra, utazásra, eltakarodásra int. Elmenőt dobolni a hajduknak. Elmenőt trombitálni a lovasoknak. Bakancsosok nyelvén fikátor (Vergatterung). Innen: fikátort verni. 2) Készület a távozásra, elutazásra. Elmenőben vagyunk.

*ELMENYAVALYA
(elme-nyavalya) l. ELMEBETEGSÉG.

*ELMENYUGALOM
(elme-nyugalom) ösz. fn. Az elmének azon állapota, midőn a kültárgyak és érzékek által benső működéseiben nem zavartatik, s indulat- és szenvedélytől menten munkálkodik. Az elmenyugalom tiszta, csendes kedélylyel jár.

*ELMENYUGTALANSÁG
(elme-nyugtalanság) ösz. fn. Az elmének azon állapota, midőn kellemes vagy kellemetlen erősebb benyomások, indulatok, szenvedélyek által, működéseiben zavartatik.

*ELMÉR
(el-mér) ösz. áth. 1) Valamit részletenként mértékre téve, osztva, elád. Elmérni a levágott marhát. Kocsmában elmérni az uraság borát. 2) Területet, földet, rétet, mérnökileg feloszt. 3) Máshová mér, mint kellene. 4) Hibásan mér, fonákul szab ki, helyesebben: roszúl mér.

*ELMERED
(el-mered) ösz. önh. A szemről mondják, midőn igen fölnyilva, tartósan függ valamely tárgyon. Elmeredtek a szemei, oly erősen nézett. V. ö. MERED.

*ELMERESZT
(el-mereszt) ösz. áth. Szemeit merő állapotba helyezi, erősen, ugyanazon tárgyra kinyitja, s folytonosan reá szegezve tartja. Elmereszti szemeit, és bámészkodik.

*ELMEREVĚDIK
(el-merevědik) ösz. k. Merően, mozdulatlanul, megfeszítve elterül, ruganyosságát elveszti. Elmerevedve feküdt a kemény hideg miatt.

*ELMEREVŰL
(el-merevűl) ösz. önh. Mintegy önmagában merővé, mozdulatlanná lesz.

*ELMÉRGESĚDIK
(el-mérgesědik) ösz. k. Tulajdonkép: mérges állapota jobban-jobban elterjed. Különösen: a seb elhatalmazik, a testen továbbtovább eszi magát, s veszélyesbbé leszen.

*ELMÉRGESÍT
(el-mérgesít) ösz. áth. A sebben a mérget elterjeszti, veszélyesbbé teszi. Átv. ért. használható az erkölcsi és szellemi nyavalyákról is.

*ELMERÍT
(el-merít) ösz. áth. Valakit v. mit híg elem, pl. víz, sár stb. alá buktat. Elmeríteni viz alá a korsót. V. ö. MERÍT.

*ELMÉRŐDIK
(el-mérődik) ösz. belsz. Mérés által elfogy; mérés közben elvész, elfoly, elhull, pl. ha egy mázsa húsból csak 95 fontot vág ki a legény, a többi öt font elmérődik, azaz aprólékosan elhull.

*ELMERŰL
(el-merűl) ösz. önh. 1) Valamely hig elemben, pl. vízben, borban, sörben, sárban stb. alászáll, alábukik. A kő elmerűl a vízben. A kocsi tengelyig elmerűl a kátyolban. 2) Átv. ért. valamely szellemi vagy erkölcsi tárgyban, munkában, foglalkozásban úgy elmélyed, hogy minden másról, megfeledkezni látszik. Elmerülni a gondolkozásban, tanulásban, tervezésekben. Elmerülni a játékban, feslettségben, bujaságban.

*ELMERÜLÉS
(el-merülés) ösz. fn. 1) Elbukás, híg elembe alászállás, elsüllyedés. A repedezett fenekü hajó elmerülésnek van kitéve. 2) Átv. ért. erkölcsi v. szellemi tárgyban, munkában elmélyedés. Elmerülés a tudományokban, elméletekben. Máskép: elmélyedés. Ez utóbbi újabb alkotású.

*ELMERÜLTSÉG
(el-merültség) ösz. fn. Lelki állapot, midőn valaki gondolatokba mélyed, s minden érzéki kültárgyakról megfeledkezni látszik.

*ELMERŰTET
(el-merűtet, am. elmerültet v. el-merültség). Kiavult fn., a régieknél am. lelki elragadtatás. (Extasis).

*ELMÉS
(el-me-es) mn. tt. elmés-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Értelemmel, itélettel biró, ki a tárgyakat könnyen és világosan felfogja, s rólok helyesen itél. 2) Különösen: ki a tárgyak közötti különbséget vagy hasonlóságot gyorsan észreveszi, s meglepő ötletei által mulattat.(Witzig).

*ELMESÉL
(el-mesél) ösz. áth. 1) Meséket mondogat el; valamit mese-alakban ad elé. 2) Elregél, költőileg elbeszél. V. ö. MESE, MESÉL.

*ELMESÉLÉS
(el-mesélés) ösz. fn. 1) Valamely mesének elmondása. 2) Elregélés, költői, különösen népmondákon alapuló elbeszélés.

*ELMÉSKĚDÉS
(el-me-es-kěd-és) fn. tt. elméskědés-t, tb. ~ěk. Az elmének sajátságos, ötletekkel gazdag; továbbá finom észrevételek és gondolatok, éles tréfák, és meglepő fordulatok által működése.

*ELMÉSKĚDIK
(el-me-es-kěd-ik) k. m. elméskěd-tem, ~tél, ~ětt. Elmés ötletekkel mulattat; a különféle dolgok öszvehasonlitásából finom észrevételeket, meglepő gondolatokat fejt ki; élesen és hatósan tréfálkodik, gúnyolódik, csipked. Felsőbb nemű elmeműködést jelent, mint az elménczkedik.

*ELMÉSSÉG
(el-me-es-ség) fn. tt. elmésség-ět. 1) A széles értelemben vett elmének egyik sajátságos tulajdonsága, melynél fogva meglepő ötleteket, finom, éles észrevételeket és gondolatokat fejt ki. 2) Így neveztetik maga azon ötlet, gondolat, észrevétel is, mely ezen tehetségből ered. Különböztetésül V. ö. ELMÉNCZSÉG.

*ELMESSZŐDIK
(el-messződik) ösz. k. Messze eltávozik, elhuzódik, elvonul.

*ELMESTERKÉL
(el-mesterkél) ösz. áth. Valamely müvet túlságos czifraság, ékesgetés, gyalulgatás stb. által elront, izlés nélkülivé tesz.

*ELMESURLÓDÁS
(elme-surlódás) ösz. fn. Szellemi működés, midőn vitatkozások, tudományos vetélkedések által az elmék mintegy surlódásba jönnek, s egymást új és új leleményekre ösztönzik.

*ELMÉSZ
(el-me-ész) fn. tt. elmész-t, tb. ~ěk. Új alkotásu műszó. 1) Bölcsész. 2) Elméleti ismeretekkel foglalkodó. (Theoreticus).

*ELMESZIKRA
(elme-szikra) ösz. fn. Aprószerü elmés ötlet, mely valamiben mintegy mellékesen, és futólag tünik elé; élcz.

*ELMESZÜLEMÉNY
(elme-szülemény) ösz. fn. Lelemény, új gondolat, terv stb. melyet az elme működése hozott létre. Ez saját elmeszüleményem. Zalán. futása Vörösmarty M. elmeszüleménye.

*ELMETAN
(elme-tan) ösz. fn. Némelyek szerént am. bölcsészet.

*ELMETEHETLEN
(elme-tehetlen) ösz. mn. Gyönge elméjü, elmetehetség nélkül szűkölködő.

*ELMETEHETLENSÉG
(elme-tehetlenség) ösz. fn. Elmetehetség nélküli állapot, elmeerő hiánya, illetőleg butaság, ostobaság.

*ELMETĚHETSÉG
(elme-těhetség) ösz. fn. A legtágasabb ért. vett elmének mindenféle képessége. Nagy elmetehetség. Fejletlen vagy kifejlett elmetehetség. Elhanyagolt vagy kimüvelt elmetehetség.

*ELMETÉL
(el-metél) ösz. áth. Éles eszközzel valamit részekre, szeletekre, darabokra stb. elmetsz elszeldel, elvagdos. Elmetélni a sültet. V. ö. METÉL.

*ELMETÉLÉS
(el-metélés) ösz. fn. Valaminek éles eszköz által részekre, darabokra stb. elszeldelése, elvágása. V. ö. METÉLÉS.

*ELMÉTELYESĚDIK
(el-mételyesědik) ösz. k. Métely nevü nyavalyába esik; a métely elharapódzik közötte. Elmételyesědnek az iszapos helyen legelő juhok. V. ö. MÉTELY. Átv. ért. ragályos kórba esik, a ragály elhatalmazik. Használják erkölcsi ért. is.

*ELMÉTELYESÍT
(el-mételyesít) ösz. áth. A mételyt elterjeszti. Egy mételyes juh elmételyesíti a többit is. Átv. ért. a ragályos kórt másokkal közli. Erkölcsi ért. mások tiszta erkölcsét megfertőzteti.

*ELMÉTLEN
(el-me-etlen) mn. tt. elmétlen-t, tb. ~ěk. Buta, ostoba, oktalan, helyes elme nélkül szükölködő, elmében fogyatkozott. Elmétlen beszédek. Ellentéte: elmés.

*ELMÉTLENSÉG
(el-me-etlen-ség) fn. tt. elmétlenség-ět. Elme-erő hiányában szenvedő állapot, illetőleg butaság, ostobaság, tompa elmüség.

*ELMETOMPASÁG
(elme-tompaság) ösz. fn. Az elmének gyöngesége, nehéz felfogása, akár természettől olyan, akár kicsapongások, nagy erőtetés stb. által támadt. Ellene tétetik az éleselmüség.

*ELMETSZ
(el-metsz) ösz. áth. Kisebbféle eszközzel, pl. késsel, bicsakkal, ollóval ketté választ valamit. Elmetszeti késsel az újját. Elmetszeni (elnyírni) ollóval a hajat. Elmetszeni a kenyér gyürkéjét. V. ö. METSZ, SZEL, VÁG.

*ELMETSZÉS
(el-metszés) ösz. fn. Valaminek éles eszköz által elválasztása, ketté szakasztása. V. ö. METSZÉS, SZELÉS.

*ELMEZAVAR, ELMEZAVARODÁS
(elme-zavar v. ~zavarodás) ösz. fn. l. ELMEHÁBORODÁS.

*ELMOCSKÍT
(el-mocskít) ösz. áth. A tiszta testet mocsokkal elrutítja, elkeni. Elmocskitani sárral a csizmákat, tintával a kezeket. V. ö. MOCSOK, MOCSKÍT. Tulajdonkép annyit tesz, mint: (merő) mocsokká változtat, mocsokká tesz. Tehát erősebb kifejezésű mint elmocskosít.

*ELMOCSKOL
(el-mocskol) ösz. áth. l. ELMOCSKÍT.

*ELMOCSKOLÁS
(el-mocskolás) ösz. fn. Cselekvés, mely által elmocskolunk valamit.

*ELMOCSKOLÓDIK
(el-mocskolódik) ösz. belsz. Mocsok által elkenődik, elrutúl, tisztátalanná lesz. A szüretelők ruhája a musttól elmocskolódik.

*ELMOCSKOSÍT
(el-mocskosít) ösz. áth. Mocskos, tisztátalan, szennyes alakúra változtat el. A szurok elmocskosítja a vargák kezeit. V. ö. MOCSKOS.

*ELMOCSKOSODIK
(el-mocskosodik) ösz. k. l. ELMOCSKOSÚL.

*ELMOCSKOSÚL
(el-mocskosúl) ösz. önh. Mocskos, azaz tisztátalan, czirmos, szennyes, piszkos alakúra változik el. A lakatosok kezei, arczai, ruhái elmocskosulnak. V. ö. MOCSKOS.

*ELMOCSKÚL
(el-mocskúl) ösz. önh. Tulajdonkép annyit tesz, mint (merő) mocsokká lesz. Tehát erősebb kifejezésű, mint elmocskosúl.

*ELMOGORVÍT
(el-mogorvít) ösz. áth. Mogorva, azaz, búskomor, durczás, haragos alakúra változtat el. Némely embert az agg kor, mást a különféle viszályok elmogorvítják. V. ö. MOGORVA.

*ELMOGORVUL
(el-mogorvúl) ösz. önh. Mogorva, azaz búskomor, durczás, haragos természetűvé változik el. Hajdan nyájas, víg ember volt, s most egészen elmogorvúlt.

*ELMOHOSODIK
(el-mohosodik) ösz. k. Ellepi, benövi a moh. A régi nádfödelek, zsindelyek, aggfák derekai, elmohosodnak. V. ö. MOH. Átv. ért. ócska, régies természetet, alakot ölt, elavúl.

*ELMOHOSÚL
(el-mohosúl) ösz. önh. lásd ELMOHOSODIK.

*ELMOND
(el-mond) ösz. áth. 1) Bizonyos szókat, beszédet, mondókát eléad. Elmondani a leczkét, a köszöntő verseket. Elmondani az izenetet, parancsot, hirdetést. 2) Elbeszél. Majd elmondom, mi történt velem. Elmondani az utazást, tapasztalatokat. 3) Részletesen közöl valamit. Ezen titkot csak neked mondom el. Ezt nem mondhatom el. V. ö. EL, (2) és MOND.

*ELMONDÁS
(el-mondás) ösz. fn. 1) Bizonyos szóknak, beszédnek, mondókának eléadása. Az elmondásban akadozni. 2) Elbeszélés. 3) Közlés. Némely dolgok elmondásában ovatosnak kell lenni. V. ö. ELMOND.

*ELMONDHATATLAN
(el-mondhatatlan) ösz. mn 1) Ami oly nagy, oly terjedelmes, hogy eléadására bizonyos idő elégtelen; amit elszámlálni nem lehet. Elmondhatatlan viszontagságok. 2) Minek kifejezésére elegendő és alkalmas szavak nincsenek. Elmondhatatlan fájdalom. 3) Minek elmondását, elbeszélését a körülmények tiltják. Elmondhatatlan titkok, magánügyek. 4) Igehatározókép: elmondhatatlanul.

*ELMONDHATLAN
(el-mond-hat-lan) ösz. mn. ELMONDHATATLAN.

*ELMORZSÁL
(el-morzsál) ösz. áth. Morzsákra eltördel; morzsaformában elhullat. Elmorzsálni a csibéknek vetendő kenyérbélt. V. ö. MORZSA, MORZSÁL.

*ELMORZSÁLÓDIK
(el-morzsálódik) ösz. belsz. Morzsákra eltördelődik, morzsákra szakadoz, szétválik, morzsaalakban széthull. A száraz buzakenyér könnyen elmorzsálódik.

*ELMORZSOL
(el-morzsol) ösz. áth. Morzsolva eltördel, apró részecskékre oszlat. Elmorzsolni a kukoriczát. Átv. ért. valamely eledelt apródonként elfogyaszt, italt elköltöget. Barátságos beszélgetésben elmorzsoltunk egy pint bort. V. ö. MORZSOL. Tréfás ért. felületesen ád elé, roszul mond el.

*ELMORZSOLÓDIK
(el-morzsolódik) ösz. belsz. Porhanyó vagy lágyabb test, más keményebbel surlódván öszve, apró részecskékre töredezik. A kőhöz dörzsölt föld elmorzsolódik.

*ELMOS
(el-mos) ösz. áth. 1) A mozgásban, folyásban, esésben levő víz, zápor valamely testet helyéből elvisz. Az áradó Duna sok partot, és házat elmosott. 2) A mosást elvégzi. Már vége az ebédnek, sőt el is mostunk. Mi már elmostunk, ki is teregettünk. V. ö. MOS.

*ELMOSOGAT
(el-mosogat) ösz. áth. 1) A folyó hullámzó, eső víz, zápor, valamely testet gyakori üblögetés, nyalogatás által elszakgat, elvisz. A folyó ereje lassanként elmosogatja a partokat. 2) Konyhaedények mosását elvégzi. Ha elmosogattatok leányok, lássatok a fonáshoz. V. ö. MOSOGAT.

*ELMOSOLYODÁS
(el-mosolyodás) ösz. fn. A nevetésnek gyöngédebb, szelídebb neme. V. ö. ELMOSOLYODIK.

*ELMOSOLYODIK
(el-mosolyodik) ösz. k. Gyöngéden nevet, azaz se száját nem nyitja ki, se hangra nem fakad, hanem csak kissé húzza el ajkait, s ez által nyájasságának, tetszésének, szelídebb kedvének, néha titkos gúnynak jelét adja. V. ö. MOSOLYOG.

*ELMOSOLYOG
(el-mosolyog) ösz. önh. Folytonosan, több ideig mosolyog.

*ELMOZDÍT
(el-mozdít) ösz. áth. 1) Valamit helyéről, nyugvó állapotából eltol, eltaszít, elkényszerít. Elmozdítani helyeikből a bútorokat. Elmozdítani csáklyákkal a dereglyét, hajót. 2) Valakit hivatalától, tisztétől eltávoztat, eltesz, vagy más helyre, hivatalba alkalmaz. 3) Törvényi ért. a kereső félnek kérését, követelését igaznak, törvényesnek nem ismeri. Kérésétől, keresetétől valakit elmozdítani.

*ELMOZDITÁS
(el-mozditás) ösz. fn. 1) Valaminek elébbi helyéről, nyugvó állapotából eltolása, eltaszítása, elkényszerítése. 2) Hivataltól megfosztás, vagy a hivatalnak, helynek, mással elcserélése.

*ELMOZDÍTOTT
(el-mozdított) ösz. mn. 1) Helyéről, nyugvó állapotából eltolt, elnyomott, eltaszított stb. 2) Hivatalától, tisztétől megfosztott, vagy más hivatalra és helyre általtett. Elmozdított tisztviselők. V. ö. MOZDÍT, ELMOZDÍT.

*ELMOZDÚL
(el-mozdúl) ösz. önh. 1) Helyéből, nyugvó állapotából belső erejénél fogva eltávozik. Elmozdúl a rest bival is, ha szurkálják. 2) Mondják oly tárgyakról is, melyek külső erő által indíttatnak el. Elmozdúl a szélmalom, ha kedvező szele jön. 3) Elmegy, eltávozik. Mozdulj el már innen. V. ö. MOZDÚL.

*ELMOZDULÁS
(el-mozdulás) ösz. fn. Eltávozás, elmenés, elindulás, távolodó mozgásba jövés.

*ELMÚL
(el-múl) l. ELMÚLIK.

*ELMULANDÓ
(el-mulandó) ösz. mn. Ami egykor elmúlik, eltün, lenni megszün, nem tartós. Elmulandó tünemények, rémképek.

*ELMULÁS
(el-mulás) ösz. fn. Valamely dolog lételének megszünése, eltünése, s mintegy semmivé levése. Élet, ifjuság, örömek elmulása.

*ELMULASZT
(el-mulaszt) ösz. áth. 1) Valamit elmúlni, azaz eltünni, haszonvétlen elmenni enged. Elmulasztani a drága időt, a jó alkalmat. Ha ma egy órát hiába elmulasztottál, holnap egész nap azt föl nem találod. (Km). 2) Valamit késedelmesség miatt, vagy hanyagságból nem teljesít. Elmulasztani kötelességét. Elmulasztani az imádságot, a templomi szent beszédet. El ne mulaszd megtenni, amit mondottam.

*ELMULASZTÁS
(el-mulasztás) ösz. fn. 1) Az időnek, alkalomnak haszonvétel nélküli elszalasztása. 2) Kötelességnek, dolognak elhanyagolása, késedelem miatt nem teljesítése.

*ELMULASZTHATATLAN
(el-mulaszthatatlan) l. ELMULASZTHATLAN.

*ELMULASZTHATLAN
(el-mulaszthatlan) ösz. mn. Amit elmulasztani nem lehet, nem szabad, amit teljesíteni kell. Hazánkat szeretni, elmulaszthatlan kötelességünk. Határozókép: elmulaszthatlanul.

*ELMULASZTHATÓ
(el-mulasztható) ösz. mn. Amit el lehet, vagy el szabad mulasztani; amit teljesíteni nem kell. Ez elmulasztható dolog.

*ELMULAT (1)
(el-mulat) ösz. önh. Az időt vigan, unalom nélkül eltölti. Jó barátok között elmulatni. V. ö. MULAT, önh.

*ELMULAT (2)
(l. fönebb) ösz. áth. 1) Valakivel az időt kellemesen, vígan tölteti el. A házi gazda elmulatott bennünket. Ő képes elmulatni egész társaságot. 2) Valamit elhanyagol, haszonvétlenül elmúlni enged, azaz elmulaszt. V. ö. ELMULASZT, és MULAT, áth.

*ELMULATÁS
(el-mulatás) ösz. fn. 1) Az időnek jó kedvvel eltöltése. 2) l. ELMULASZTÁS.

*ELMÚLHATATLAN, ELMÚLHATLAN
(el-múlhatatlan) ösz. mn. 1) Ami soha el nem múlik, ami örökké létezik, ami állandóan megmarad. Az Isten elmúlhatatlan. 2) Aminek szükségkép meg kell történnie, meg kell lennie. A jók jutalmazása és gonoszok büntetése elmúlhatatlan. Határozókép: elmulhatatlanul.

*ELMÚLHATATLANUL, ELMÚLHATLANUL
(el-múlhatatlanul v. ~múlhatlanul) ih. 1) Állandóan, örökké. 2) Bizonyosan, szükségképen, minden esetre. Ez elmúlhatatlanul szükséges.

*ELMÚLHATLAN
(el-múlhatlan) l. ELMÚLHATATLAN.

*ELMÚLHATLANUL
(el-múlhatlanul) l. ELMÚLHATATLANUL.

*ELMÚLIK
(el-múlik) ösz. k. eltűn, lenni megszün, s mintegy semmivé válik. Nem igaz barátság az, mely könnyen elmúlik. (Km). Elmúlik az idő; elmúlnak az ifjuság örömei. Ég és föld elmúlnak, de az én szavaim el nem múlnak. (Üdvözitő). V. ö. EL, (2) és MÚLIK.

*ELMULT
(el-mult) ösz. mn. Ami eltünt, elfolyott, lenni megszünt. Elmult idők, századok. Ifjuságunk elmúlt örömei. Elmult dolognak felejtés a vége. (Km). Elmúlt esőnek nem kell köpönyeg. (Km).

*ELMULATTAT
(el-mulattat) ösz. áth. Az időt kellemesen, jó kedvben tölteti el valakivel. Jól elmulattatott bennünket.

*ELMULATTATÁS
(el-mulattatás) ösz. fn. Az időnek kellemesen, jó kedvben eltöltetése valakivel.

*ELNÁDASODIK
(el-nádasodik) ösz. k. A nád elterjed, elszaporodik rajta v. benne; náddal benő. Némely vizes tájékok elnádasodnak. V. ö. NÁD, NÁDAS.

*ELNEGYEDĚL
(el-negyeděl) ösz. áth. Négy egyenlő darabra vagy részre eloszt, elszakgat, elmetél, elhasogat stb. Az egész telket elnegyedelni. Sült ludat elnegyedelni. A megölt Kupa vezér testét elnegyedelték.

*ELNÉGYEL
(el-négyel) ösz. áth. 1) Négy részre oszt, elnegyedel. 2) Átv. tréfás ért. derekasan, mind a négy oldalról elver.

*ELNEHEZĚDÉS
(el-nehezědés) ösz. fn. Átv. ért, a nyavalyának, sebnek veszélyesb állapotba átmenése.

*ELNEHEZĚDIK
(el-nehezědik) ösz. k. 1) Terhére, sulyára nézve nagyobbodik. Meghizás által elnehezedni. 2) A nyavalya veszedelmesebb alakot ölt; a beteg erőtlenebbé leszen.

*ELNEHEZÍT
(el-nehezít) ösz. áth. 1) Valamit nehézzé, sulyossá tesz, a terhet nagyítja, szaporítja. 2) Valaminek végrehajtását, teljesítését bizonyos akadályok által hátráltatja, fárasztóbbá teszi. A nagy sár elnehezíti (v. megnehezíti) az utazást.

*ELNEHEZŰL
(el-nehezűl) l. ELNEHEZĚDIK.

*ELNÉMETĚSĚDIK
(el-németěsědik) ösz. k. Németté változik által, német nyelvet, szokásokat, természetet vesz fel. Voltak idők, midőn sok magyar főcsalád elnémetesedett. V. ö. ELNÉMETESÍT.

*ELNÉMETESÍT
(el-németesít) ösz. áth. Németté alakít, változtat el; a szokásokat, erkölcsöket, viseletet németessé teszi. A Némethonban lakás sok magyart elnémetesített. Különbözik: megnémetesít, mint 'elmagyarosít' és 'megmagyarosít'; amazt idegen mondja a saját nemzetebeliről, ha ez az állítónak elve ellenére veszi föl a magyar szokásokat és nyelvet, ezt mi magyarok mondjuk az idegenről, ha ez nemzeti testünkbe olvad, tehát itt kedvező, amott nem kedvező értelemben.

*ELNÉMÍT
(el-némít) ösz. áth. 1) Elhallgattat, letorkol, szólani tilt valakit. Elnémítani ellenségeinket. V. ö. NÉMA, NÉMÍT. 2) Átv. ért. a tűztelepet, azaz ágyúkat elsütögetni megszün, illetőleg eszközli, hogy szólani megszünjenek.

*ELNÉMÚL
(el-némúl) ösz. önh. 1) Elhallgat, szólani szűn, beszédét nem folytatja többé. Hajdan híres szónok volt, s egyszerre elnémúlt. Elnémúltak a rágalmazók. 2) Különösen, az ellenokok által meggyőzetve, leverve, ellenmondani nem bír.

*ELNÉPTELENĚDIK
(el-néptelenědik) ösz. k. Népessége, lakosai lassanként elfogynak. Alsó Magyarország a törökök alatt igen elnéptelenedett.

*ELNÉPTELENÍT
(el-néptelenít) ösz. áth. Valamely helynek népességét, lakosságát elfogyasztja. A háboru, és döghalál elnéptelenítik az országokat.

*ELNÉPTELENŰL
(el-néptelenűl) l. ELNÉPTELENĚDIK.

*ELNEVET
(el-nevet) ösz. önh. Valamin folytonosan nevet. Holmi bohóságon elnevet órákig. Jó izűen elnevet rajta. Használtatik tárgyesettel is. Elneveti a javát. Elneveti magát, azaz elfakad nevetve, nevetésre fakad.

*ELNEVETGÉL
(el-nevetgél) ösz. önh. Folytonosan vagy gyakran nevetve eltölti az időt. Kincsem gyakran egy legénynyel, elnevetgél vidám kedvvel. (Népd.)

*ELNEVEZ
(el-nevez) ösz. áth. Valakinek v. valaminek nevet ad. Valakit bolondnak elnevezni. Lovát szikrának, tehenét kajlának, agarát cziczkének nevezte el. V. ö. NEVEZ.

*ELNEVEZÉS
(el-nevezés) ösz. fn. Névadás, legyen az becsületes vagy gúnynév. Vétetik maga a név szó helyett is. Még igen sok tárgynak nincs eredeti magyar elnevezése. Keresztségi, bérmálási, szerzetesi elnevezés.

*ELNÉZ
(el-néz) ösz. áth. 1) Valamely hibán, rendetlenségen, hiányon stb. fenn nem akad, elhallgatja, eltűri. Kisebb vétségeket elnézni, nagyobbakat megfeddeni. Holmi gyarlóságokat el lehet nézni. 2) Figyelmesen szemre vesz, megtekint valamit. Elnéztem a vetéseket, s mind silányaknak találtam. 3) Tárgyeset nélkül: félre néz, máshová fordítja szemeit. Elnéztem onnan, hogy ne lássam az undokságot. Használtatik állapító ragu nevekkel is. Elnézni a messze sikságon, tengeren. 4) Némelyek használják ezek helyett roszúl néz, (nézésben) elhibáz, de ez nem magyaros és értelmezés.

*ELNÉZDEL
(el-nézdel) l. ELNÉZĚGET.

*ELNÉZĚGEL
(el-nézěgél) l. ELNÉZĚGET.

*ELNÉZĚGET
(el-nézěget) ösz. áth. Több tárgykat részletesen, tartósan, vagy egymás után megszemlél, figyelembe vesz. Elnézegetni a képcsarnokban levő mesterműveket. Elnézegetni a jövő-menő néptömeget.

*ELNÉZÉS
(el-nézés) ösz. fn. 1) Hibának, mulasztásnak, rendetlenségnek elengedése, meg nem feddése; valamely hibán, hiányon fenn nem akadás; kegyes bírálat. Az ujoncz énekes, szinész a közönség kegyes elnézéseért könyörög. 2) Megszemlélés, figyelembe vevés. V. ö. ELNÉZ.

*ELNÖK
(el-nök v. elő-nök) fn. tt. elnök-öt. 1) Általán valamely testületnek feje; előljárója. 2) Különösen, ki a gyülésekben, tanácskozásokban előlül, a gyülést megnyitja, a tanácskozási rendet fentartja, a a többség akaratát, végzését határozatképen kimondja. Országgyűlési, megyei, törvényszéki, egyházi, világi elnök.

*ELNÖKI
(el-nök-i) mn. tt. elnöki-t, tb. ~ek. Elnökhöz tartozó, elnököt illető, elnökre vonatkozó. Elnöki jogok és kötelességek. Elnöki beszéd. Elnöki szék elfoglalása.

*ELNÖKILEG
(el-nök-i-leg) ih. Elnöki módon; elnöki úton; elnöki meghagyásból; elnöki aláirás alatt.

*ELNÖKLET
(el-nök-öl-et) fn. tt. elnöklet-ět. Az elnöknek hivatalos működése, elölülése. Főispáni vagy alispáni elnöklet alatt tartatott gyülés.

*ELNÖKÖL
(el-nök-öl) önh. m. elnököl-t v. elnöklött, htn. ~ni v. elnökleni. Elnöki hivatalt gyakorol a gyűlésben, tanácsban előlül, a tanácskozást vezérli.

*ELNÖKÖSKÖDIK
(el-nök-ös-köd-ik) k. m. elnökösköd-tem, ~tél, ~ött. Elnöki hivatalt folytonosan, rendesen gyakorol, nem egyszer, hanem többször elnököl.

*ELNÖKSÉG
(el-nök-ség) fn. tt. elnökség-ět. 1) Elnöki hivatal, elnöki méltóság, elnöki szék. Elnökséggel megtiszteltetni. Elnökséget elfoglalni, viselni. 2) Elnöklet.

*ELNÖKSÉGI
(el-nök-ség-i) l. ELNÖKI.

*ELNYÁJASKODIK
(el-nyájaskodik) ösz. k. Nyájasan, nyájaskodva eltársalog, elmulat; bizodalmas beszélgetésben tölti el az időt.

*ELNYAKASODIK
(el-nyakasodik) ösz. k. Nyakas, makacs, makranczos természetüvé változik el. Kemény bánás által elnyakasodott suhancz. V. ö. NYAKAS.

*ELNYAL
(el-nyal) ösz. áth. Nyelvvel nyalogatva eltisztít, eltakarít, elfogyaszt. Az eb elnyalja a tányérról a zsírt, a tengelyről a hájat. Átv. ért. mondatik a vízről, midőn lassanként az érintett partot elmosogatja. V. ö. NYAL.

*ELNYALÁNKÍT
(el-nyalánkít) ösz. áth. Valakit holmi édességekre, csemegékre szoktatva egészen nyalánkká, torkossá tesz. Nem kell a gyermeket elnyalánkítani.

*ELNYÁLASODIK
(el-nyálasodik) ösz. k. Nyállal eltelik, behuzódik, bemocskolódik. Elnyálasodik a szája, és szájától a pipaszára. Mondják némely gyümölcsökről, midőn igen elérnek, és megpeshednek; továbbá némely állott husokról, ételnemüekről, midőn nyulós hártya huzódik el rajtok. Elnyálasodik a turó, a málna stb.

*ELNYÁLAZ
(el-nyálaz) ösz. áth. Nyállal elmocskít, elrutít. A csiga elnyálazza a földet, merre mász. A ló elnyálazza a zabolát.

*ELNYÁLKÁSODIK
(el-nyálkásodik) ösz. k. Valamely testnek nedvei elromolván, megsürüsödnek, nyulósakká lesznek. Elnyálkásodik a romlott bor. Elnyálkásodik némely nyavalyákban a vér. V. ö. NYÁLKA.

*ELNYARGAL
(el-nyargal) ösz. önh. Nyargalva, azaz vágtató léptekkel eltávozik. Átv. ért. mondják nemcsak nyerges állatokról, hanem másokról, sőt költői magasabb nyelven a szelekről, hullámokról is. V. ö. NYARGAL.

*ELNYAVALYOG
(el-nyavalyog) ösz. önh. Nyavalyogva, betegeskedve húzamos ideig elvan, eltölti, elhúzza az időt. Hónap- sőt évszámra elnyavalyog.

*ELNYAVALYODIK
(el-nyavalyodik) ösz. k. Nyomorékká, betegessé, merő nyavalyává lesz.

*ELNYEL
(el-nyel) ösz. áth. 1) Tulajdonképen, valamit a torkon gyomrába, begyébe lenyom. A hal elnyeli a horgot. A gólya elnyeli a kígyót, békát. A czápa egész embert, sőt lovat is elnyel. 2) Átv. ért. valamely üreg, nyiladék, tátongó örvény, hullám stb. magába vesz, elföd, eltakar, eltemet valamit. Nyeljen el a föld. Elnyelték a hullámok. 3) Valamely kedvetlen dolgot szó nélkül eltűr. Sokat el kell nyelnem, hogy békesség legyen. Keserű falat, de azt is elnyelem. De már ezt elnyelnem lehetetlen.

*ELNYELDĚS
(el-nyelděs) ösz. gyak. áth. Egymás után többet elnyel. A gólya elnyeldesi a békákat, kigyókat.

*ELNYELÉS
(el-nyelés) ösz. fn. Valaminek a torkon által a gyomorba vagy begybe leeresztése, lenyomása. Átv. ért. elemésztés, elrontás. Elnyeléssel fenyegetnek a hullámok.

*ELNYELLIK
(el-nyellik) ösz. k. Elkopik, elkallódik, elhúll, elfonnyad, mintegy nyelétől elszakad. Elnyellik az ócska ruha, midőn elszakadoz; elnyellik a szőlő, azaz szemei elhullanak, nyeléről leszakadoznak.

*ELNYER
(el-nyer) ösz. áth. 1) Játékban pénzt, vagy egyéb pénzérőt akár szerencse, akár ügyesség és csalás által mástól v. másoktól elkap. Elnyerték minden pénzét. 2) Valamely díjt, jutalmat, hivatalt megkap. Elnyerni az akademiai nagy jutalmat. Elnyerni a főbírói hivatalt. V. ö. EL, (2) és NYER.

*ELNYERÉS
(el-nyerés) ösz. fn. 1) Játékban pénznek, vagy egyéb jószágnak mástól elkapása. 2) Valamihez hozzájutás; valamely díjnak, jutalomnak, hivatalnak megszerzése.

*ELNYES
(el-nyes) ösz. áth. Nyesve, azaz sajátságos nyeső késsel, szerszámmal elmetsz, elvagdos. Elnyesni a fák fattyuhajtásait. Elnyesni az utakról a füvet, gyomot. V. ö. NYES.

*ELNYIKKAN
(el-nyikkan) ösz. önh. 1) Arról mondatik, kinek nyakát szorongatják, s a közben nyi v. nyik vékony hangot bocsát ki torkán. Elnyikkan a malacz, midőn nyekgetik. 2) Általán, vékony, éles nyi, nyik hangon elkiáltja magát, nyikkanásra fakad. Elnyikkan a kis gyermek, midőn bántják. V. ö. NYIKKAN, NYIKOG.

*ELNYIKKANT
(el-nyikkant) ösz. áth. Leginkább visszahatólag használtatik, s am. elfakad nyikkanva, nyikkanásra fakad. Elnyikkantom magam, elnyikkantod magad, elnyikkantja magát stb.

*ELNYÍR
(el-nyír) ösz. áth. Ollóval elmetsz. Elnyírni a hajat, bajuszt, szakált. Elnyírni a fák gyönge hajtásait, ágait. V. ö. NYÍR.

*ELNYIRÁS
(el-nyirás) ösz. fn. Több vidéken am. a szokottabb elnyirés. Némely tájejtéssel: elnyürés.

*ELNYIRBÁL
(el-nyirbál) ösz. áth. 1) Elmetélget, faragcsálva apró darabokra hasogat. Elnyirbálni késsel a faszeget. 2) Ollóval elnyirogat. 3) Mátyusföldén am. elkunyorál, gyermek módjára, esenkedve elkér valamit. Ez értelemben a nyivog, hangutánzó szóval rokon.

*ELNYIRÉS
(el-nyirés) ösz. fn. Ollóval elmetszés, elvágás. A hajnak elnyirése már a köznépnél is szokásban van némely vidékeken.

*ELNYIRKÁL
(el-nyirkál) ösz. áth. Ollóval részenként elmetél, elkurtítgat. Elnyirkálni a hajfürtöket, a cserjék ágait. Elnyirkálnia papirost.

*ELNYISZÁL
(el-nyiszál) ösz. áth. Életlen, tompa késsel, nagy ajjal-bajjal elmetél, vagy inkább metélve eltép, elszakgat. Elnyiszálni a lágy kenyeret, kalácsot. Hangutánzásból eredett ige.

*ELNYOM
(el-nyom) ösz. áth. 1) Nyomás által eltávolít, eltaszít. Elnyomni a vár alól az előrohanó ellenséget. 2) Valaminek erejét megszünteti, megsemmisíti. Elnyomni gáttal az árvizet. Elnyomni a tüzet. Elnyomni a lázadókat. 3) Tréfásan, valamely ízetlen, kelletlen falatot, vagy sok ételt, nagy nehezen lebocsát. Majd ki fordúlt a szájából, de végre elnyomta. Tizenkét gombóczot elnyomott. 4) Erőszakkal, mintegy lábbal tapodva, jogtalanul igába hajt, szabadságtól megfoszt valakit. Elnyomni a független, szabad nemzeteket. V. ö. EL, (2) és NYOM, ige.

*ELNYOMÁS
(el-nyomás) ösz. fn. 1) Valamely erőnek, veszélynek megszüntetése, megsemmisítése. 2) Erőszakosan, és jog ellen igába hajtás, szabadságtól megfosztás. Népek, nemzetek elnyomása. V. ö. ELNYOM.

*ELNYOMASZT
(el-nyomaszt) ösz. áth. Mintegy lábbal tapodva, vagy ököllel nyomdosva letipor, megterhel; igába hajt.

*ELNYOMDOS
(el-nyomdos) ösz. áth. Lábbal eltapos, eltipor, elzúz. Elnyomdosni a földön mászó férgeket. Átv. ért. rabszolgai igába hajtogat.

*ELNYOMORGAT
(el-nyomorgat) ösz. áth. Különféle sérelem, sanyargatás, zsarolás, csikarás, terhek által elkínoz, nyomoruságba ejt. A foglyokat koplalás, erős munka, verés által elnyomorgatni.

*ELNYOMORÍT
(el-nyomorít) ösz. áth. 1) Elgyötör, elkínoz, elerőtlenít. 2) Csonka, béna alakuvá, nyomorékká, koldússá tesz.

*ELNYOMORODIK
(el-nyomorodik) ösz. k. 1) Sokféle kín, nyavalya, gyötrelem, szenvedés által elerőtlenedik, nyomoruvá lesz. 2) Csonka, béna alakuvá, koldussá lesz.

*ELNYOMORODOTT
(el-nyomorodott) ösz. mn. 1) Szenvedések, kínok, nyavalyák által elerőtlenedett, elsanyarodott. 2) Elbénult, nyomorékká lett.

*ELNYOMORÚL
(el-nyomorúl) ösz. önh. Ritka használatu. l. ELNYOMORODIK.

*ELNYOMTAT
(el-nyomtat) ösz. áth. 1) Valamely gabonát lovak által eltiportat. Elnyomtatni a búzát, árpát. 2) A nyomtatást egészen elvégzi. V. ö. NYOMTAT, NYOMTATÁS.

*ELNYŐ
(el-nyő) l. ELNYŰ.

*ELNYÖG
(el-nyög) ösz. áth. 1) Nyögve eltűr, elhallgat valamit. Ezt még csak elnyögöm, de azután szólani fogok. 2) Nyögve, roszul, nagy erővel mond el valamit. Másképen: kinyög. 3) Folytonosan nyög, s ekkor tárgyeset nélkül áll. V. ö. EL, (2) és NYÖG.

*ELNYÖGDÉCSEL
(el-nyögdécsel) ösz. önh. Folytonosan nyögdécsel, mint szerelmes gerle. Használják tárgyesettel is: Elnyögdécselni búját, szerelmét, azaz, nyögve elpanaszlani.

*ELNYUGSZIK
(el-nyugszik) ösz. k. 1) Nyugonni megy. Estve elnyugszanak az erdők madarai. 2) Elaluszik. Szép csendesen elnyugodott. 3) Átv. ért. meghalt. Elnyugodott az úrban, mint Máté tehene az útban. (Km.) Elnyugodott jó keresztény módjára. 4) A nap alászáll, lemegy, leáldozik. Ha a nap elnyugszik, ő is elbujdosik, a szegény legénynek szíve szomorkodik. (Népd.).

*ELNYUGVÁS
(el-nyugvás) ösz. fn. 1) Nyugalomra menés, munkától, mozgástól megszünés. 2) Elalvás. 3) Meghalás. 4) Napnak lemenetele. Nap elnyugvásakor. V. ö. ELNYUGSZIK.

*ELNYUJT
(el-nyujt) ösz. áth. 1) Hosszan, hosszúra elterjeszt, távolra, szélesre kihúz. Elnyujtani kezét, lábát. Száját fülekig elnyujtani. Elnyujtani pőrölylyel a tüzes vasat. 2) Különösen a tésztát sodrófa által, vagy ujjakkal huzkodva, vékonynyá teszi. Elnyujtani a rétesnek valót.

*ELNYUJTÓDZIK
(el-nyujtódzik) ösz. k. Emberről, s más állatról mondják, midőn testével, tagjaival elterjeszkedik, kezét, lábát, mennyire lehet, szétveti. Fölkelés után elnyujtódzni. V. ö. EL, (2) és NYUJTÓDZIK.

*ELNYÚLIK
(el-nyúlik) ösz. k. Rendes területén, különösen szélén vagy hosszán, messze túl terjed, elhosszúl, elszélesűl. Mondják lelkes és lelketlen tárgyakról. Elnyúlik a szája fülig, ha nevet. Lábai az ágy végeig elnyúlnak. Elnyúlik a tüzes vas, ha verik. Elnyúlik a tészta, ha sodorják vagy húzzák. Átv. ért. Elnyúlik az út, midőn rosz. A bakonyi erdő Veszprém és Szala vármegyéken messze elnyúlik.

*ELNYŰ
(el-nyű) ösz. áth. Tulajd. a kendert nyüvik, azaz szakgatják. De közönségesen mondják s ruházatról is, s am. elvisel, elszakgat, elront. Elnyűni egy nyáron három pár csizmát. Átv. ért. két feleséget elnyűtt, azaz már két feleség elhalt oldala mellől.

*ELNYŰTT
(el-nyűtt) ösz. mn. Elviselt, elkoptatott, elszakgatott. Elnyűtt ruhában járni. Átv. ért. s maga nemében nem új, amit már többször hallottunk. Ezek már elnyűtt dolgok. Elnyűtt mondák, tréfák, élczek.

*ELNYÜVÉS
(el-nyüvés) ösz. fn. Elviselése, elkoptatása valaminek, különösen ruhaneműnek.

*ELOCSMÁNYÍT
(el-ocsmányít) ösz. áth. Ocsmánynyá változtat el. V. ö. OCSMÁNY.

*ELODVASODIK
(el-odvasodik) ösz. k. Régiség nagy más ok miatt elromolva, odvassá leszen. Elodvasodnak az agg fák. Elodvasodnak a rosz fogak.

*ELOKÁD
(el-okád) ösz. áth. Leginkább visszahatólag használtatik. Elokádom magam, elokádod magad, elokádja magát stb. Jelent annyit is: húzamosan vagy messze okád. A másik szobáig elokádott. Egy óráig elokádott.

*ELOKTALANÍT
(el-oktalanít) ösz. áth. Egészen oktalanná, butává tesz.

*ELOKTALANODIK
(el-oktalanodik) ösz. k. Egészen oktalanná lesz, elbutúl.

*ELOKTALANUL
(el-oktalanúl) ösz. önh. lásd ELOKTALANODIK.

*ELOLÁHOSÍT
(el-oláhosít) ösz. áth. Oláhvá alakít által, azaz, oláh nyelvet, szokásokat vetet föl valakivel. A moldovai magyarok egy részét már eloláhosították. V. ö. ELNÉMETESÍT.

*ELOLÁHOSODIK
(el-oláhosodik) ösz. k. Eredeti nemzetségéből kivetkezve, oláh nyelvet, szokásokat vesz föl.

*ELOLD
(el-old) ösz. áth. Ami kötve, füzve volt, azt elbontja. Eloldani a ruhát. Eloldani a foglyok köteleit, bilincseit. V. ö. EL, (2) és OLD.

*ELOLDALLIK
(el-oldallik) ösz. k. Valamitől félve, roszat gyanítva, tehát félig a gyanús helyre nézve, féloldalt elkotródik, elsompolyog. V. ö. OLDALLIK.

*ELOLDÁS
(el-oldás) ösz. fn. Az öszvekötött, fűzött, szorított testnek elbontása, kötelékeitől megszabaditása. A csomónak eloldása. V. ö. EL, (2) és OLD, OLDÁS.

*ELOLDALOG
(el-oldalog) ösz. önh. l. ELOLDALLIK.

*ELOLDOZ
(el-oldoz) ösz. áth. Ami több helyen, és szorosabban kötve, füzve volt, elbontja, kötelékeitől egymás után fölmenti; vagy: többeket, kik v. mik kötve valának, fölszabadít. Eloldozni a kezeken és lábakon levő köteleket. Eloldozni a megváltott foglyok bilincseit.

*ELOLT
(el-olt) ösz. áth. Tulajd. a tüzet elaltatja, égni megszünteti. V. ö. EL, (2) és OLT. Átv. ért. heves indulatot, háboruságot, veszekedést lecsillapít. A haragot kérlelve, könyörögve eloltani.

*ELOLTÁS
(el-oltás) ösz. fn. 1) A tüznek elaltatása, az égésnek megszüntetése. 2) Átv. ért. heves indulatnak, veszekedésnek stb., lecsillapitása. V. ö. EL, és OLTÁS.

*ELOLTHATATLAN, ELOLTHATLAN
(el-olthatatlan v. olthatlan) ösz. mn. 1) Amit elaltatni, minek égését megszüntetni nem lehet. A meggyúladt erdőségek tüze elolthatatlan. 2) Átv. ért. mit lecsillapítani, elnyomni nem lehet. Elolthatatlan gyülölség, szerelem. Elolthatatlan szomjuság. 3) Határozóképen: elolthatlanul.

*ELOLVAD
(el-olvad) ösz. önh. 1) Szilárd állapotát elvesztvén, ellágyul, s híggá, folyékonynyá leszen. Elolvad bizonyos hévfoknál az ércz, a jég, a vaj, a zsír stb. Majd elolvad a nagy melegség miatt. 2) Átv. ért. valamely kedves érzelem miatt egészen ellágyúl. Elolvadni a nagy gyönyörtől, szerelemtől. 3) A számadás alatti jószág, különösen pénz, roszlelkü kezelés miatt elvész, eltünik. Sok kezek között elolvadt az árvák vagyona.

*ELOLVADÁS
(el-olvadás) ösz. fn. A szilárd testnek, tömegnek ellágyulása, híggá, folyékonynyá elváltozása. Átv. ért. a kedélynek ellágyulása.

*ELOLVAS
(el-olvas) ösz. áth. Kéziratot vagy nyomtatványt olvasva keresztül néz. Elolvastam a hozzám küldött leveleket, a legújabb hirlapi számot. V. ö. EL, (2) és OLVAS.

*ELOLVASÁS
(el-olvasás) ösz. fn. Kéziratnak vagy nyomtatványnak általnézése. Ezen könyv elolvasása sok unalmat okozott. V. ö. EL, (2) és OLVASÁS.

*ELOLVASZT
(el-olvaszt) ösz. áth. Szilárd testet híggá, folyékonynyá változtat el. Tűznél elolvasztani a fagyos szalonnát. Elolvasztani az ólmot, vasat stb.

*ELOMLÁS
(el-omlás) ösz. fn. Szilárd, tömör testnek részekre töredezése, morzsolódása.

*ELOMLIK
(el-omlik) ösz. k. Szilárd vagy tömör test részekre töredezik, szakadoz; ellágyul, elmállik. A régi elhagyott épületek elomlanak. Elomlanak a vízmosta partok, a kezek között dörzsölt különféle földrögek. Elomlik a fogak között a finom sütemény. V. ö. EL, (2) és OMLIK.

*ELOMOL
(el-omol) lásd: ELOMLIK, és V. ö. OMOL.

*ELONT
(el-ont) ösz. áth. Eredeti értelménél fogva, valaminek omlását eszközli, azaz töredékekre, részekre szakgat, szétoszlat. Köz ért. elönt, azaz valamely híg, folyó testet cseppekben, vagy hullámokban eloszlat. Elontani a vizet; hazáért elontani vérét. Arczát elontotta a vér. V. ö. EL, (2) és ONT, ÖNT.

*ELORCZÁTLANKODIK
(el-orczátlankodik) ösz. k. Orczátlanul, azaz szégyent és szemérmet levetve, elmegyen valahová. Némely tolakodó, tányérnyaló, házról házra elorczátlankodik.

*ELORCZÁTLANODIK
(el-orczátlanodik) ösz. k. Minden szégyenből, szeméremből kivetkőzik, elszemtelenedik. V. ö. ORCZÁTLAN.

*ELORDÍT
(el-ordít) ösz. önh. 1) Sokáig, folytonosan ordít. 2) Visszaható névmással: elfakad ordítva, ordításra fakad. Elordítom magamat, elordítod magadat, elordítja magát stb. V. ö. EL, (2) és ORDÍT.

*ELOROZ
(el-oroz) ösz. áth. Orozva, azaz tolvajkép elvisz, eltulajdonít, ellop valamit. V. ö. OROZ.

*ELOROZKODIK
(el-orozkodik) ösz. k. Orv módjára, titkon, alattomban eltávozik, elszökik, ellopódzik.

*ELORSOZ
(el-orsoz, am. el-orosoz) ösz. önh. Székely tájszó. l. ELOROZKODIK.

*ELOSON, ELOSONT
(el-oson v. ~osont) ösz. önh. Suttonban eltünik, elsuhan, ellábal, a kapufától vesz bucsút. Az elszökésnek egyik tréfás kifejezése.

*ELOSZLÁS
(el-oszlás) ösz. fn. 1) Valamely test részeinek elválása, egymástól elszakadása. 2) Testület, gyülekezet tagjainak szétmenése. Apostolok eloszlása. V. ö. EL, (2) és OSZLÁS.

*ELOSZLAT
(el-oszlat) ösz. áth. 1) Részekre szakgat, választ. A szél eloszlatja a felhőket. 2) A kóros testben valamely daganatot, csomót, csömört felold, megszüntet. 3) Testület, gyülekezet tagjait szétmenni enged, készt, vagy parancsol. Eloszlatni a gyülést. Eloszlatni az öszvetódult néptömeget. 4) Átv. ért. bút, gondot, szomoruságot stb. elűz. Minden búmat eloszlatta.

*ELOSZLATÁS
(el-oszlatás) ösz. fn. 1) Részekre szakgatás, elválasztás. Felhők eloszlatása a szelek által. 2) Testület, gyülekezet tagjainak szétmenni engedése, vagy kényszeritése. 3) Kóros daganatnak, csomónak, sebnek stb. megszüntetése. 4) Búnak, gondnak, szomorúságnak stb. elüzése.

*ELOSZLIK
(el-oszlik) ösz. k. 1) Részekre elválik, elszakad. A köz jövedelem többek között eloszlik. 2) Kóros dagánat, seb, csomó, elmúlik. 3) (Eloszol értelemben). Testületnek, gyülekezetnek tagjai szétmennek. Eloszlik a gyülés. Eloszlanak a szabadsággal haza küldött katonák. 4) Mondják a búról, szomoruságról, gondról, midőn elmúlik. V. ö. EL, (2) és OSZLIK.

*ELOSZOL
(el-oszol) ösz. önh. Mintegy saját akaratából megyen szét. A gyülés eloszol.

*ELOSZT
(el-oszt) ösz. áth. 1) Általán, valamely egészet több részre szakaszt. Elosztani az erdőt vágásokra, a határt dűlőkre, a réteket nyilásokra. 2) Részenként oda ad. Elosztani a vagyont a gyermekek között. Pénzét elosztani a szegények között. 3) Számtanilag: bizonyos mennyiséget más mennyiségből annyiszor kivesz, ahányszor benne találtatik, pl. tizet eloszt kettővel, azaz kettőt ötször vesz ki a tízből. V. ö. EL, (2) és OSZT.

*ELOSZTÁLYOZ
(el-osztályoz) ösz. áth. Osztályokra elkülönöz, több szakokra elrendez. Elosztályozni a földeket, búza-, rozs-, árpa-, burgonya-, lóhere stb. alá, több táblákra. Elosztályozni a város lakosait birtokaikra, vagy foglalkodásaikra nézve. V. ö. OSZTÁLY.

*ELOSZTÁS
(el-osztás) ösz. fn. 1) Általán, valamely egésznek több részekre elszakgatása, elkülönzése. 2) Részenkénti odaadás, elajándékozás. 3) Számtanilag: elemi számitások egyike, midőn bizonyos mennyiséget (osztót), egy másikból (osztandóból), annyiszor elveszünk, ahányszor benne találtatik.

*ELOSZTOGAT
(el-osztogat) ösz. áth. Részenként odaadogat, elajándékoz. Pénzét elosztogatja a szegényeknek.

*ELOSZTOGATÁS
(el-osztogatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit elosztogatunk; illetőleg elajándékozgatás, adagonként szétosztás.

*ELOSZTOZIK
(el-osztozik) ösz. k. Valamely egészből kiki a maga részét kiveszi. Szüleik halála után a hátrahagyott vogyonon egyenlő részekben osztoztak el az örökösök. V. ö. EL, (2) és OSZTOZIK.

*ELOTROMBÁSODIK
(el-otrombásodik) ösz. k. l. ELOTROMBÚL.

*ELOTROMBÍT
(el-otrombít) ösz. áth. Egészen vagy nagyon otrombává tesz.

*ELOTROMBÚL
(el-otrombúl) ösz. önh. Nagyon otromba lesz, eldurvúl, eldarabosodik.

*ELOVÚL
(el-ovúl) régies; l. ELAVÚL.

*ELŐ (1)
(el-ő) fn. tt. elő-t. Személyragozva: előm, előd, elője v. eleje; előim, előid, elői v. eleim, eleid, elei. 1) Általán, több egymással viszonyban álló tárgyak, dolgok, személyek stb. között az, mi a többinek mintegy kezdetét, eredetét jelenti, mi után a többi következik: ős, első atya. Eleink szerezték e hazát. Télnek, tavasznak, nyárnak eleje. Elejét venni valaminek. Jól meg kell elejét, végét a dolognak kötni. (Km). Se eleje, se veleje. (Km). 2) Valaminek nemesebb része, válogatottabb színe. Buzának és bornak elejéből adni. 3) A gazdáknál: elől szántani, azaz, a szántást, barázdolást kezdeni, vagy a többi szántók előtt menni. Elől fognak a kaszások, azaz bele vágnak az első rendbe. Jelenti a szántóföldnek azon széles szalagját is, melyet a vető egyszer végig mentében bevet. E keskeny földet három előbe lehet fogni. 4) Midőn a személyragozott elő be (= ve) ragot vesz fel, annyit tesz, mint megelőzve. Előmbe szaladt, futott, állott, ült. Elődbe, eleibe tették. (Különböznek elémbe futott, azaz szemközt velem; elédbe tették, azaz szemed elé, szemed láttára; továbbá előmbe, elődbe stb. szóknál a személyrag utól soha sem jöhet, ellenkezőleg mint elémbe, elédbe stb. alakoknál: elébem, elébed. Több személyre vitetve: előnkbe, előtökbe, elejökbe, pl. senki sem hág. 5) Némely öszvetett szókban mint főnév hátul áll, pl. szügyelő, bőjtelő, kézelő (az üngön) azaz: szügy, bőjt, kéz eleje. Ide tartoznak az ifjabb szerkezetü: tavaszelő, nyárelő, őszelő, télelő, üngelő szók is. Az ily öszvetett szók személyragozása a rendes szabályt követi, tehát: szügyelőim, szügyelőid, üngelőim, üngelőid, nem szügyeleim, üngeleim stb. Rokonságait l. EL, (1) alatt.

*ELŐ (2)
(l. fönebb) mn. Ellentéte: utó. Innen: előbb utóbb, melyek ma csak határozókul használtatnak, de előbbi, utóbbi, előbbik, utóbbik divatban levő melléknevek. Elő mint melléknév rendesen öszvetétetik a névvel, melyet meghatároz, tehát itt is inkább főnévül tekinthető, pl. előbeszéd, előhasú, előcsahos, előkötő, előház, előcsapat, előhad, előítélet, előjel, előkaszás, előkészület, előkor, előidő, Előszállás stb. Jelentése: a dolog, tárgy, testület élén álló, másokat vagy mindeneket maga után hagyó, régi, hajdani; tehát akár időben, akár térben mások előtt levő, pl. előkor, azaz a mostaninál régebbi, hajdani; előhad, melyet a többi követ; előfal, mely a többi falak előtt áll; előkaszás, ki a többi kaszásokat vezeti, ki legelül kaszál stb. Régente, különösen a Tatrosi és Bécsi codexekben számtalanszor használtatik a mai 'első' jelentésében. "És valamely akarand tü közöttetek elő (primus) lenni." "És úgy egybehiván ő urának menden adósit, mond vala az előnek" (primo). Tatrosi codex. Többese vala: elővek. "Elővek lesznek utóvak." Ugyanott.

*ELŐ (3)
(mint föntebb) ih. s különösen igekötő. Az igék, melyekkel öszvetétetik, oly munkásságot, cselekvést, szenvedést vagy állapotot jelentenek, mely elsőséget, többek között kitüntetést fejez ki, pl. előmegy, előmozdít, elővisz, előnyomul, elő s hátra, hol előre hol hátra.
"Hű paripám, no csak elő!
Neked se kell e legelő."
Székely népköltési gyüjtemény.
Az elő és elé között azon finom különbség látszik lenni, hogy amaz, mint a föntebbiekben is mindenütt, viszonyában elsőbbséget, kitüntetést, meghaladást fejez ki; az elé pedig, melynek é képzője csak az, ami fel-é, meg-é, köz-é stb. szóké, egyik időből vagy térből egy másikba, rendszerént közelebbibe viszi által az ige tárgyát. Amaz egy szóval am. előre, emez am. eléje. Elősegélni valakit, am, segélni, hogy előbbre menjen, elésegélni am. segélni, hogy közelebb (körünkbe) jőjjön; vagy hogy bajból meneküljön. Így különböznek: elő- (= előre) és elé (maga elé) bocsát, elő - és elé (szem elé) lép, elő - és elészökik, elő - és elérohan, elő - és elésiet, elő - és eléjár, elő - és elélép v. léptet. Ezek szerint roszul volna elévinni, (pl. a tudományt), elővinni helyett, s megfordítva: előhozni, eléhozni helyett; jóllehet, mint érintők, a köz szokás még most nem teszen ily szigorú megkülönböztetést. Még e szótár első íveiben sem vihettük azt ki teljes következetességgel, minthogy a javítnokok az elé alakot hibának nézvén többnyire kiigazíták, pl. az előjön előfordúl szókat, eléjön eléfordúl helyett.

*ELŐAD
(elő-ad) ösz. áth. 1) Valamit szemek elébe terjeszt, nyujt, kiad. Előadni az elrejtett kincseket. 2) Történetet, tant, értekezést, iskolai leczkét elmond. Előadni a természeti jogot, a költészetet. 3) Valamit tudósítólag, értesítés végett terjeszt elé. Előadni a birónak az ügyet. Előadni a tanácsban a per, a dolog érdemét. Helyesebben: eléad. V. ö. ELŐ (3).

*ELŐADÁS
(elő-adás) ösz. fn. 1) Szemek elébe terjesztése, nyujtása valaminek; kiadás. 2) Szóbeli eléterjesztés. Folyó, könnyü, világos előadás. Akadozó, vontatott, homályos előadás. 3) Tudósító, értesítő elbeszélés. Részrehajló vagy részrehajlatlan előadás. Hivatalos, törvényszéki előadás. Helyesebben, eléadás.

*ELŐADÁSI
(elő-adási) ösz. mn. Előadásra vonatkozó. Előadási képesség. Előadási sor. Előadási kötelesség. Helyesebben: eléadási.

*ELŐADÓ
(elő-adó) ösz. fn. és mn. 1) Általán, aki valamely esetet, történetet, ügyet szóval elmond, eléterjeszt. 2) Különösen, hatósági vagy törvényszéki tiszt, ki a tanácskozás vagy itélet alatti ügynek érdemét, mibenlétét elmondja, eléterjeszti. Váltóügyi előadó. Bányaügyi előadó. Melléknévileg: Előadó bíró. Előadó tanácsnok. Helyesebben mint a föntebbiekben is: eléadó.

*ELŐADÓI
(elő-adói) ösz. mn. Előadót illető, előadóra vonatkozó, előadóhoz tartozó. Előadói vélemény. Előadói észrevétel. Előadói ív. Helyesebben: eléadói.

*ELŐAJTÓ
(elő-ajtó) ösz. fn. 1) A kettős ajtók közől a külső. 2) Az épület elején, homlokán levő ajtó, melynek ellene tétetik a hátulsó ajtó.

*ELŐÁLL
(elő-áll) ösz. önh. 1) Mások láttára, mások elejébe kiáll, kilép. A vezéri felszólításra öt vállalkozó előállott. 2) Valamit maga védelmére, vagy mások megtámadására, mentségül, fegyverül felhozva elélép. Segítő ragu neveket vonz. Ha fizetni kell, nemességével áll elő. Bottal, karddal, puskával áll elő. 3) Valahonnan eléjön, eléterem. A kocsis előállott. A vádlott előállott. Jobban: eléáll. V. ö. ELŐ (3).

*ELŐÁLLAT
(elő-állat) ösz. áth. l. ELŐÁLLÍT és V. ö. ÁLLAT, ige.

*ELŐÁLLIT
(elő-állit) ösz. áth. 1) Mások szeme láttára, elejébe kiállít, kiléptet. Előállitni az őrsereget. 2) Eléhoz, eléteremt; ami nem volt, vagy elveszettnek látszott, azt létre, vagy napvilágra hozza. Kevésből nem lehet sokat előállitni. Állitsd elő az ezüst edényeket, vagy fizesd meg. A honi gyárok máris szép műveket állitnak elő. Jobban: eléállít. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐÁLLÍTÁS
(elő-állítás) ösz. fn. Cselekvés, mely által előállítunk valamit. V. ö. ELŐÁLLÍT.

*ELŐÁLLITÓ
(elő-állitó) ösz. fn. 1) Általán, ki valamit létre hoz, készít. 2) Különösen, kézmives, gyáros, gazda, ki műipari, vagy gazdasági czikkeket hoz létre. V. ö. ELŐÁLLÍT.

*ELŐÁLOM
(elő-álom) ösz. fn. Álom, vagy inkább alvás kezdete. Az elalvás utáni első idő. Az előálom legmélyebb szokott lenni.

*ELŐÁLOMKOR
(elő-álomkor) ösz. ih. Azon időben, midőn első álomba merülünk. Előálomkor rajta ütöttek a rablók.

*ELŐÁR
(elő-ár) ösz. fn. Az ömlő árnak, hullámnak első megindulása, vagyis azon víz, melyet a kezdő ár magával hajt.

*ELŐARASZ
(elő-arasz) l. BAKARASZ.

*ELŐÁRBOCZ
(elő-árbocz) ösz. fn. A több árboczczal biró hajókon azon árbocz, mely a hajó elején van felállítva. Némely dunai hajókon: őrfa.

*ELŐÁRBOCZHĚGY
(elő-árbocz-hěgy) ösz. fn. A hajó elején levő árbocznak csúcsos vége.

*ELŐÁRBOCZ-TETŐFA
(elő-árbocz-tető-fa) ösz. fn. Az előárboczra alkalmazott dorong, vagy rúd, melyet már az újabb tengeri hajókon elhagynak.

*ELŐÁROK
(elő-árok) ösz. fn. Általán, valamely tárgy elébe hányt, ásott árok. Különösen az erőditésben a legkülső sáncz. A várnak előárkai.

*ELŐBAJ
(elő-baj) ösz. fn. Valamely nehéz dolgot, vállalatot, betegséget megelőző kellemetlenség, küzdelem, nehézség.

*ELŐBB
(el-ő-bb) ih. tulajdonkép az elő határozó másod foka. Előbb, legelőbb. Értelme am. hamarabb, korábban. Én előbb ott voltam, mint te. Előbb-utóbb megtörténik, azaz a dolog bizonyos, csak ideje határozatlan. Aki előbb, az az elsőbb. Aki előbb megy a malomba, előbb önt a garatra. (Km). Különbözik elébb, azaz ide közelebb, jobban szem elé. Jőj elébb. V. ö. ELŐ, (3). A régiek sem mindig különböztették meg a kettőt egymástól.

*ELŐBBENI
(el-ő-bb-en-i) mn. tt. előbbeni-t, tb. ~ek. Régebbi, egykori, elmult. Előbbeni szándékom megváltozott. Előbbeni lakásom szebb vala.

*ELŐBBI
(el-ő-bb-i) mn. tt. előbbi-t, tb. ~ek. 1) Előbb levő, előbb álló. 2) Előbbeni.

*ELŐBBIK
(el-ö-bb-ik) mn. tt. előbbik-et. Előbb levő, előbb álló, különösen kettő közől az elsőbb.

*ELŐBBRE
(el-ő-bb-re) ih. Jobban előre. V. ö. ELŐRE.

*ELŐBBSÉG
(el-ő-bb-ség) fn. tt. előbbség-ět. Nagyobb jog valamihez, több igény valamire. A megvételben előbbsége van a szomszédnak mások fölött. Törvényes, természeti, illedelmi, társadalmi előbbség.

*ELŐBB-UTÓBB
(előbb-utóbb) ösz. ih. Vagy előbb vagy utóbb, vagy hamarább vagy később, de bizonyosan. A bűnöst előbb-utóbb eléri a büntetés.

*ELŐBBVALÓ
(előbb-való) ösz. mn. Kinek a többinél kitünőbb helyzete, rende, érdeme, rangja, méltósága stb. van. Az úr a szolgánál, a tanító a tanítványnál, a munkás ember a henyénél előbbvaló. Előbbvaló a kötelesség, mint a mulatság. Előbbvaló a becsület a szalonnás káposztánál. (Km).

*ELŐBE
(el-ő-be) ih. Valamely dolog elejének fejében; kezdet gyanánt; máskép: előre. Az adósságból előbe valamit lefizetni.

*ELŐBELI
(elő-beli) ösz. mn. Régies a mai előbbeni v. előidőbeli helyett. "Lesznek az embernek utólji gonoszbak az előbelieknél." Tatrosi cod.

*ELŐBÉR
(elő-bér) ösz. fn. Bér, melyet bizonyos használat vagy jószág fejében előre fizetünk. Letenni a vendéglőnek egy hónapi ebédért az előbért. Előbérbe venni ki valamely színházi páholyt. Az előfizetés, melyet rendesen előbér helyett is használnak, tulajdonkép az előbér letételét, leolvasását jelenti.

*ELŐBÉRCZ
(elő-bércz) ösz. fn. Valamely bércznek előrésze.

*ELŐBÉRLÉS
(elő-bérlés) ösz. fn. Valamely használatért, vagy jószágért előleges és átalános fizetés. Fürdői, vendéglői, színházi előbérlés.

*ELŐBÉRLET
ösz. fn. Előbérlés, elvont ért. vagyis azon jog, melyet valaki előre teljesített és általános fizetés által nyer bizonyos tárgyhoz, vagy annak használatához. Előbérletben bírni zártszéket. Előbérletben fürödni. (Abonnement). Egyszerüen bérlet, de ez előfizetéssel vagy a nélkül is értethetik.

*ELŐBÉRLŐ
(elő-bérlő) ösz. fn. Valamely tárgyért, vagy annak használataért előre fizető. Szinházi előbérlők. Egyszerüebben: bérlő. V. ö. ELŐBÉRLET.

*ELŐBESZÉD
(elő-beszéd) ösz. fn. Beszéd, mely a fő eléadást megelőzi, s melyben az egésznek felfogásához tartozó dolgok, mintegy előkészitésül elmondatnak. Előbeszéd a könyvekben, a szónoklatban, a tanitásban. Rövid, hosszú előbeszéd. Előbeszédet írni. Előbeszédet mondani, elolvasni.

*ELŐBESZÉL
(elő-beszél) ösz. áth. Beszélve eléad, elmond valamely történetet, eseményt. Jobban elébeszél, vagy szokottabban: elbeszél.

*ELŐBESZÉLÉS
(elő-beszélés) ösz. fn. Szóbeli eléadás, valamely történetnek, eseménynek szóbeli eléterjesztése. Helyesebben: elébeszélés, és szokottabban: elbeszélés.

*ELÖBLÖGET
(el-öblöget) ösz. áth. A kimosott ruhanemüeket még egyszer tiszta vízben megforgatja, a szappantól, lúgtól egészen kitisztogatja. Önhatólag am. az öblögetést bevégzi, vagy folytatólag öblöget.

*ELŐBOCSÁT
(elő-bocsát) ösz. áth. Előre ereszt, előre elmond. Előbocsátani a nagyobb ranguakat. Előbocsátani a megjutalmazandó pályanyerteseket. Mielőtt a tárgyról szólanék, előbocsátom, hogy stb. Különbözik: elébocsát, azaz elébe v. maga elé bocsát. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐBOCSÁTÁS
(elő-bocsátás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit előbocsátunk; előre eresztés; előre elmondás.

*ELŐBOR
(elő-bor) ösz. fn. 1) Szinbor, mely a sajtólt szőlőből legelsőben kifoly. 2) A székelyeknél áldomás, talán mivel ahoz a bor javát adják.

*ELŐBŐR
(elő-bőr) ösz. fn. 1) Általán, bőr, mely ellenző gyanánt szolgál, pl. a kádárok, kovácsok, lakatosok, ácsok stb. bőrköténye, vagy a kocsikon, sipkákon, süvegeken, csákókon levő védbőr. 2) Bőr, mely a férfi szeméremtag makkját födi. Máskép makktyú, vagy némely régi irók szerént: fityma. 3) Ellenzőbőr a kocsiban.

*ELŐBŐRGYÚLADÁS
(elő-bőr-gyúladás) ösz. fn. A férfi szeméremtest előbőrének megszorulása a makkon, melyet lobos bántalom okoz.

*ELŐCSAHOS
(elő-csahos) ösz. fn. és mn. Aki a többi nevében, vagy a többi között leginkább beszél. A falu vagy város előcsahosa. Alsó irásmódba való. V. ö. CSAHOS, CSAHOL.

*ELŐCSAPAT
(elő-csapat) ösz. fn. A hadjárásban azon katonacsapat, mely a derékhad előtt vezető vagy véd gyanánt megy.

*ELŐCSARNOK
(elő-csarnok) ösz. fn. Valamely nagyobbszerű, főleg nyilvános épületbe vagy egyes terembe bemenetelűl szolgáló csarnok. V. ö. CSARNOK.

*ELŐCZIKKELY
(elő-czikkely) ösz. fn. Rendszeres munkának bevezető része, mely mintegy küszöbül szolgál, hogy a mű épületébe mehessünk. Többesben különösen valamely szerződésnek előleges pontjai, máskép: pontozat. Békealku előczikkelyei.

*ELŐD
(el-ő-d) fn. tt. előd-öt. 1) Általán, ősök, kik előttünk éltek. 2) Különösen, a népnek, nemzetnek, nemzetségnek első alkotói. Vajha minden nemes elődeinek példáját követné. Az elődök vérrel szerezték e hazát. Máskép: eldőd. 3) Valamely hivatalban a megelőző, előbbi tisztviselő. Ellentéte általában: utód.

*ELŐDANDÁR
(elő-dandár) ösz. fn. Előcsapat, a derékhad előtt menő, s kalaúz vagy véd gyanánt szolgáló kisebb hadsereg. V. ö. DANDÁR.

*ELŐDED
(el-ő-ded) mn. l. ELŐDI.

*ELŐDEDEN
(el-ő-d-ed-en) ih. Régen, hajdanta, régecskén. Elavult szó.

*ELŐDI
(el-ő-d-i) mn. tt. elődi-t, tb. ~ek. Régi, hajdani, ősi. Elődi kor. Elődi történetek. Elődi szokások, erkölcsök. V. ö. ELŐD.

*~ELŐDIK
(el-őd-ik) ösz. igeképző, pl. tép-elődik, bib-elődik, mérg-elődik. Mély hangon: ~alódik.

*ELŐDOBOS
(elő-dobos) ösz. fn. 1) Előre doboló, a dobosok közt első. 2) Népies tréfás nyelven terhes, viselős nő.

*ELŐEBÉD
(elő-ebéd) ösz. fn. A nagyobbszerü lakomaebédnek eleje, melyben némi ínycsiklandó, étvágyingerlő ételek adatnak föl.

*ELŐÉNEKĚS
(elő-énekěs) ösz. fn. A karénekesek között azon személy, ki az éneket kezdi, s a hanglejtéseket vezérli.

*ELŐÉPÜLET
(elő-épület) ösz. fn. Egy másik fő épület előtt álló épület, mely amazzal akár gazdasági, akár hadépitészi, akár egyébféle szoros viszonyban áll.

*ELŐÉR
(elő-ér) ösz. fn. Az érnek előrésze; vagy az erek között amelyik elül van.

*ELŐÉRŐ
(elő-érő) ösz. mn. Ami a többi rokon faju- és nemüeknél előbb megérik. Előérő cseresznye, körte, alma, szőlő. Máskép: koránérő, jókorérő.

*ELŐÉRZÉS
(elő-érzés) ösz. fn. Érzés, mely bizonyos jövendő dolog felől előre támad bennünk. A vándor madaraknak előérzésök van a közelgő tél felől. Valamely örömnek vagy fájdalomnak előérzése. V. ö. ÉRZÉS.

*ELŐÉRZET
(elő-érzet) ösz. fn. Az előérzés által eredményezett benyomat; előérzés tárgyilagosan véve.

*ELŐESÉS
(elő-esés) ösz. fn. Előre esés. V. ö. ESÉS.

*ELŐESTE
(elő-este) ösz. fn. Bizonyos napot, innepet megelőző este, különösen a ker. anyaszentegyházban nagy innep előtti nap. Karácson előestéje. (Vigilia).

*ELŐÉTEL
(elő-étel) ösz. fn. A több ételekből álló lakománál azon étel, melyet előre adnak föl.

*ELŐFAL
(elő-fal) ösz. fn. 1) Az épület elejét, homlokzatát alkotó fal. 2) Fal, melyet valamely építmény elébe húznak támaszul vagy biztosság végett. 3) Atv. ért. ami védül, ótalmul szolgál. Hazánk sokáig előfala volt Európának a törökök ellen.

*ELŐFĚCSĚG
(elő-fěcsěg) ösz. önh. Valamit fecsegve eléad, elébeszél. Jobban: eléfecseg. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐFÉL
(elő-fél) ösz. fn. A vert pénznek azon oldala, mely a képet mutatja. Máskép: előlap. Ellentéte: hátlap.

*ELŐFELÉ
(elő-felé) ösz. ih. Azon irányban, mely előre vezet, mutat. Ellentéte: hátra v. visszafelé. A sereg egyik része előfelé, a másik hátrafelé vonult.

*ELŐFĚLTÉTEL
(elő-fěl-tétel) ösz. fn. Még be nem bizonyított tétel, de melyre mint bizonyosra valamit épitünk, melyből valamit kihozni akarunk. (Suppositum).

*ELŐFĚLTÉTELĚZ
(elő-fěl-tételěz) ösz. áth. Valamely előfeltételt állapít vagy kiván meg.

*ELŐFĚLVÉTEL
(elő-fěl-vétel) ösz. fn. Midőn valamit a rendes, határozott idő előtt megkapunk, kézhez veszünk, pl. a kamatokat, tiszti fizetést stb.

*ELŐFI
(elő-fi) ösz. fn. Bizonyos előjoggal biró fiú oly családnál, melyben leginkább valamely fekvő birtok nem osztatik föl minden gyermekek vagy más örökösök között, hanem osztatlanúl a család fénye fentartása végett a nevezett előjoggal birónál marad, ki előfinek neveztetik. (Majoresco). Ezen előjog rendszerént ugyan az elsőszülöttet illeti, de nem mindig; a legidősbbel pedig a családban semmi köze, például az előfiséget alapitónak három fia van, ezek közől az elsőszülött lesz ugyan az előfi, s ennek halálával ismét ennek első szülöttje és így tovább, de ha valamelyik első szülött maga után fiút nem hagy, a legutolsó előfinek másod szülött testvére, s ez után ismét ennek első szülött fia örökli a szóban forgó birtokot, csak ha senki sincs életben a fiak közől annak ágában, ki az alapitónak első szülöttje volt, megyen az másodszülöttje ágára, s ha ezen ág is kihal, a harmadszülöttére. Röviden: az előfiség ágbeli öröködés utján a születés sora szerént megy által a maradékra.
Alkotására nézve olyan mint a régies előszülött.

*ELŐFISÉG, ELŐFIÚSÁG
(elő-fiség v. ~fiúság) ösz. fn. Jog, melynél fogva a családnak bizonyos fekvő jószága az előjoggal biró szülöttet illeti. (Majoratus). Így neveztetik maga a jószág is. V. ö. ELŐFI.

*ELŐFIZET
(elő-fizet) ösz. áth. Bizonyos tárgyért, jószágért, munkáért, vagy azok használatáért előre leteszi a járandó bért. Előfizetni valamely kiadandó könyvre, képekre, földabroszokra. Előfizetni a szinházi páholyra. Előfizetni a vendéglőben.

*ELŐFIZETÉS
(elő-fizetés) ösz. fn. Valamely tárgyért, jószágért, munkáért vagy haszonvételért járandó díjnak, bérnek előleges megadása, lefizetése. Szinházi, vendéglői, fürdői előfizetés. Vétetik előfizetési öszveg v. előfizetmény helyett is.

*ELŐFIZETÉSI
(elő-fizetési) ösz. mn. Előfizetésre vonatkozó, azt illető. Előfizetési hirdetés; előfizetési ára valamely könyvnek.

*ELŐFIZETMÉNY
(elő-fizetmény) ösz. fn. Előfizetési öszveg.

*ELŐFIZETŐ
(elő-fizető) ösz. fn. Aki valamiért vagy valamire előlegesen fizet, előre leteszi az illető díjat. Hirlapi, divatlapi, szinházi előfizetők.

*ELŐFOG (1)
(elő-fog) ösz. fn. Harapó fog, mely a szájnak előrészén van. Az embernek nyolcz előfoga van, négy az alsó és annyi a felső sorban.

*ELŐFOG (2)
(elő-fog) ösz. áth. 1) Általán, kocsiba, szekérbe, azaz kocsi vagy szekér elébe lovakat, vagy más vonó állatokat fog. 2) Különösen, más kocsija eleibe fogja lovait. 3) Elévesz, elékap. Ha előfogom a korbácsot, jaj neked. Ez utolsó értelemben jobban: eléfog. V. ö. FOG, áth.

*ELŐFOGALOM
(elő-fogalom) ösz. fn. Fogalom, melyet előre kell megszerezni, hogy valamit megértsünk, vagy valamibe kaphassunk;fogalom, mely másoknak alapúl szolgál. Oly nagy munkába akar vágni, holott a tárgyról előfogalma sincs.

*ELŐFOGÁS
(elő-fogás) ösz. fn. 1) Saját vagy más kocsijának eleibe fogás. 2) Elévevés, elérántás. V. ö. ELŐFOG, áth.

*ELŐFOGAT
(elő-fogat) ösz. fn. Általán, egy vagy több bokor ló, melyeket utasok kocsijába fognak tovább szállitás végett. Különösen, a volt vármegyei igazgatás rendszerében a jobbágyok egész alkalmatossága, vagy vonó marhái, melyeken az országos biztossági szállitások, s megyei hivatalos fuvarozások történtek. Előfogatra parancsolni, hajtani a falubelieket. Előfogatra menni. (Vorspann). Köz nyelven a német nyelv után forspont, néhutt: rospont.

*ELŐFOK
(elő-fok) ösz. fn. A hegységnek előálló, elődudorodó homlokzata; különösen valamely hegynek tengerbe nyuló része. (Promontorium).

*ELŐFONAT
(elő-fonat) ösz. fn. A kosár- és szalma- vagy nádszékkötőknél, a kosár vagy szék fenekének első vagy alapfonadéka.

*ELŐFORDÚL
(elő-fordúl) ösz. önh. Tulajd. a sor reá kerülvén eléjön, elétünik. Bizonyos időjárások évenként előfordulnak. 2) Általán, megesik, megtörténik, elékerűl. Ilyen eset még nem fordult elő. Néha ez is előfordúl. Jobban: eléfordúl. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐFURÓ
(elő-furó) ösz. fn. Vékonyabb furó, melylyel elsőben kisebb likat fúrnak, hogy a vastagabb furót könnyebben lehessen alkalmazni.

*ELŐFŰ
(elő-fű) ösz. fn. l. ELŐSZÉNA.

*ELŐGÁT
(elő-gát) ösz. fn. Gát, mely a főgátnak védelmére és fentartására van csinálva, s a víznek, árnak első rohanását megtöri, akadályozza. V. ö. GÁT.

*ELŐGÁTLÁS
(elő-gátlás) ösz. fn. Orvosi ért. valamely nyavalya kitörése ellen tett előleges óvás, intézkedés. (Prophylaxis).

*ELŐGONDOSSÁG
(elő-gondosság) ösz. fn. Előre gondoskodás, előintézkedés némely szükségesekről. Soha sem árt az előgondosság.

*ELŐGÖRBED
(elő-görbed) ösz. önh. Ami vagy aki előre görbed, előre hajol vagy hajlik.

*ELŐGÖRBEDT
(elő-görbedt) ösz. mn. Ami görbén előre hajlott. Előgörbedt nyakú ember.

*ELŐGÖRNYED
(elő-görnyed) ösz. önh. Ami v. aki görnyedve előre hajol vagy hajlik.

*ELŐGYAKORLÁS
(elő-gyakorlás) ösz. fn. Gyakorlás, mely által nagyobb és nehezebb müvekre teszünk előkészületet, szerezünk képességet. Iskolai előgyakorlások.

*ELŐGYAKORLAT
(elő-gyakorlat) ösz. fn. Előleges készület, valamely nagyobbra és nehezebbre. Hadi előgyakorlat. V. ö. GYAKOROL.

*ELŐGYOMOR
(elő-gyomor) ösz. fn. A madarak begye, melybe először beveszik az eledelt.

*ELŐGYORSASÁG
(elő-gyorsaság) ösz. fn. Gyorsaság vagy sebesség, melylyel valamely mozgásnak eredt test első megindulásakor halad.

*ELŐHAD
(elő-had) ösz. fn. A hadjárásban, tábori indulásban azon hadcsapat, mely a derékhad előtt megyen; vagy mely a csatarendben elül áll.

*ELŐHAJT
(elő-hajt) ösz. fn. Kocsival, szekérrel másnak elejébe hajt, mást megelőz. Különbözik tőle: eléhajt, azaz szem elé hajt.

*ELŐHALAD
(elő-halad) ösz. önh. 1) Előmenetelt tesz, folytonosan előre megy, el nem marad. Előhaladni a munkában, műveltségben, erényben. 2) Idősebb, korosabb lesz.

*ELŐHALADÁS
(elő-haladás) ösz. fn. Előre menés, előmenetel, tulajdon és átv. értelemben. Előhaladás a munkában. Nemzeti előhaladás.

*ELŐHALADÁSI
(elő-haladási) ösz. mn. Előhaladáshoz tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Előhaladási eszközök, módok.

*ELŐHÁM
(elő-hám) ösz. fn. A hámnak azon része, mely a befogott lónak szügyét fekszi meg, máskép: szügyelő. V. ö. HÁM.

*ELŐHANG
(elő-hang) ösz. fn. A nyelvészetben valamely szónak kezdő betűhangja. Viszonyban állnak vele a bel- és utóhangok, pl. ebben: rom, az r előhang, o belhang az m utóhang. (Anlaut. Inlaut. Nachlaut).

*ELŐHAS
(elő-has) ösz. fn. Az emlős állatok nőstényeinek első vemhes állapota, terhessége.

*ELŐHASI
(elő-hasi) ösz. mn. Mondják emlős állatok, különösen házi barmok első szülötteiről. Előhasi bárány, borju. Különbözik: előhasú; ez az anyáról, amaz a szülöttről mondatik.

*ELŐHASÚ
(elő-hasú) ösz. mn. Emlős nőstény állat, mely legelőször fogamz, első teherben jár. Előhasú tehén, kancza. Midőn emberről van szó, csak tréfás értelemben használtathatik. Előhasú menyecske. Rátartja magát mint az előhasú menyecske. (Km).

*ELŐHÁZ
(elő-ház) ösz. fn. A háznak eleje, pitvara, tornácza.

*ELŐHEGY
(elő-hegy) ösz. fn. Aránylag alacsonyabb hegy, mely nagyobb hegylánczolatnak elejét, kezdetét teszi. Zobor a kárpátoknak egyik előhegye. V. ö. ELŐFOK.

*ELŐHELY
(elő-hely) ösz. fn. Udvarféle tér, nyilás, pl. ház, templom előtt.

*ELŐHĚNGĚRĚDIK
(elő-hěngěrědik) ösz. k. 1) Előre~, 2) Elébehengeredik. V. ö. ELŐ, ELÉ.

*ELŐHĚNGĚRÍT
(elő-hěngěrít) ösz. áth. 1) Előre~, 2) Elébe hengerít. V. ö. ELŐ, ELÉ, és HENGERÍT.

*ELŐHÍ
(elő-hí) ösz. áth. Valakit hí, hogy jőjön elő, azaz előre. Ha azt jelenti, hogy a hívott jőjön szem elébe, akkor szabatosabban: eléhí.

*ELŐHÍR
(elő-hír) ösz. fn. Előre jövő híre valaminek, a miből az egész eseményt még nem tudjuk, hanem annak csak némi rövid kivonatát.

*ELŐHIRDETŐ
(elő-hirdető) ösz. fn. l. ELŐHIRNÖK.

*ELŐHIRNÖK
(elő-hirnök) ösz. fn. Hirnök, ki valami felől előlegesen rövid, ki nem merítő tudósitást hoz. Átv. ért. valamely jövendő eseménynek előjele. Némely tengeri madarak rendkivüli süvöltései közelgető vésznek előhirnökei. Gyógytanban: megelőző kórjel, a többi kórjelek között az első.

*ELŐHIVÁS
(elő-hivás) ösz. fn. Felszólítása valakinek, hogy jőjön elé, jelenjen meg. Szabatosabban: eléhivás. V. ö. ELŐHÍ. Az első elő- v. eléhivásra megjelenni.

*ELŐHORD
(elő-hord) ösz. áth. 1) Többet, többfélét egymás után eléhoz, elérak. Előhordani az ellenség elől elrejtett kincseket. 2) Szóval, beszédben elészámlál, említésbe hoz. Előhordani a régi történetekből a legjelesebbeket. Hetet, havat előhordani. Szabatosabban: eléhord. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐHOZ
(elő-hoz) ösz. áth. 1) Bizonyos tárgyat elévesz, elémutat, eléad. Előhozni a könyvet. 2) Valamit említ, szóba hoz. Előhozni a régi jó időket. Kérlek, csak azt ne hozd elő. Szabatosabban mindkét értelemben: eléhoz. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐHOZAKODÁS
(elő-hozakodás) ösz. fn. Valamely tárgynak, eseménynek kölcsönös egymásközti megemlítése, szóba hozása. V. ö. ELŐHOZ.

*ELŐHOZAKODIK
(elő-hozakodik) ösz. k. Beszédközben valamely tárgy, esemény felől említést tesz, róla mással együtt beszélget, s mintegy kedve telik benne, hogy szóba hozhatja. Borozás és nyájaskodás közben holmi fiatalkori kalandokról előhozakodni. Néhutt a köznép hibásan mondja: előhuzakodik. V. ö. ELŐHOZ.

*ELŐIDÉZ
(elő-idéz) ösz. áth. 1) Idézés által eléállít, előjönni parancsol. Előidézni a bepanaszlottakat, a vád alatt lévőket. 2) Átv. ért. az elmultakat szóval vagy gondolattal, képzelettel felhozza, reájok hivatkozik. Az ifju kor örömeit előidézni. Szabatosabban: eléidéz. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐIDÉZÉS
(elő-idézés) ösz. fn. 1) Eléhivás, idézés által. A vádlottak előidézése. 2) A multaknak szóval vagy gondolattal visszahozása, reájok hivatkozás. V. ö. ELŐIDÉZ.

*ELŐIDŐ
(elő-idő) ösz. fn. Előttünk elfolyt, különösen régebbi idő, hajdankor, őskor, előkor. Regék a magyar előidőből. (Kisf. S). "Előidéknek (előidőknek) históriáit." Bécsi cod.

*ELŐING
(elő-ing) ösz. fn. Fél, s a deréknak csak első részét takaró üngöcske, melyet az alsó üngre veszünk, s mely rendenen fínomabb szövetből, s czifrábban van varrva. Megfordítva: ingelő v. üngelő.

*ELŐIROMÁNYOK
(elő-irományok) ösz. többes fn. Irományok, melyek valamely ügynek eredetét, kezdetét, első vagy előbbi kezdését tárgyazzák, magokban foglalják. Valamely pernek előirományai. (Anteacta).

*ELŐISMERET
(elő-ismeret) ösz. fn. Ismeret, melylyel birnunk előlegesen szükséges, hogy az illető tárgyat illőleg felfogjuk, s róla rendszeres tudomást szerezzünk. A tudományos bevezetések előismereteket foglalnak magukban. Bölcsészeti, természettani előismeretek.

*ELŐITÉET
(elő-itélet) ösz. fn. 1) Itélet, melyet valamely tárgyról hozunk, mielőtt azt illően megvizsgáltuk, megismertük volna. 2) Szélesb ért. minden vélemény, melylyel valami iránt vagyunk, de alapos okát adni nem tudjuk. 3) Elfogultságon, részrehajláson, ellenszenven stb. alapuló hibás itélet, bal itélet. Előitélettel lenni, viseltetni valami iránt. Előitéletektől megszabadulni. Előitéletből állítani valamit. Köz, megrögzött előitélet.

*ELŐÍZ
(elő-íz) ösz. fn.: Érzés, melyet valamely élvezet előre gerjeszt bennünk, melynek oly kellemes hatása van reánk, mintha már valósággál élveztük volna. Mennyei boldogság előíze.

*ELŐJÁR
(elő-jár) ösz. önh. Gyalog vagy lóháton, kocsin, hajón stb., mások előtt megy.

*ELŐJÁRÓ
(elő-járó) ösz. fn. l. ELŐLJÁRÓ.

*ELŐJÁRÓBAN
(elő-járóban) ih. Előre; addig is, mig a többi következik. Nesze egy-két forint előjáróban. Elég lesz ez előjáróban.

*ELŐJÁRÓBESZÉD
(elő-járó-beszéd) ösz. fn. l. ELŐBESZÉD.

*ELŐJÁTÉK
(elő-játék) ösz. fn. Általán, a főjáték előtt adatni szokott játék, mely a főjátéknak mintegy próbája s előhirdetője. Harczi, tűzi előjáték. Különösen, a szinjátékokban rövid darab, melyet a fő darab előtt adnak. Ellentéte: utójáték.

*ELŐJÁTSZÓ
(elő-játszó) ösz. fn. Személy, ki az előjátékban részt vesz; ki abban szerepel. Különösen a zenében, ki a többi zenészeket vezeti.

*ELŐJEGYEZ
(elő-jegyez) ösz. áth. Valamit előre vagy előlegesen följegyez, beír, beigtat. Használják leginkább a telekkönyvelésnél, például, midőn valaki nem bír a betáblázásra, vagy bekeblezésre nézve elészabott minden kellékkel ellátott okiratot, tehát a nyilvánkönyvbe föltételes beigtatást eszközöl, t. i. oly föltétel alatt, hogy bizonyos idő alatt jogát teljesen igazolja. A kereskedői könyvvitelben am. az ügyletet az előjegyzékbe (első följegyzési könyvbe) írni.

*ELŐJEGYZÉK
(elő-jegyzék) ösz. fn. Jegyzék, mely valamiről, valamely bejegyzendő tárgyról előre vagy előlegesen vezettetik. Ilyen a telek- vagy nyilvánkönyvi lap azon része, melybe az előjegyzés történt. Ilyen a kereskedők azon könyve, melybe a naponként eléforduló ügyek történeti hűséggel azonnal bevezettetnek; első följegyzési könyv (Prima-Nota-Buch v. Prima Nota), a nélkül, hogy itten különös felszámítás tárgyaiul szolgálnának.

*ELŐJEGYZÉS
(elő-jegyzés) ösz. fn. Cselekvés, midőn előjegyzünk. V. ö. ELŐJEGYEZ, ELŐJEGYZÉK.

*ELŐJEL
(elő-jel) ösz. fn. Jel, mely bizonyos jövendőt mutat vagy gyaníttat. A nyavalyának, időváltozásnak előjelei.

*ELŐJELENSÉG
(elő-jelenség) ösz. fn. l. ELŐJEL.

*ELŐJOG
(elő-jog) ösz. fn. 1) Jog, melylyel valaki mások előtt bír, és élhet, melylyel mások nem birnak, s nem élhetnek. A nemességnek hazánkban nincsenek többé előjogai. 2) Jog, melynél fogva valaki előbb tehet valamit, mint más. Így, az eladott házat megtartani, néhol előjoga van a szomszédnak más egyebek előtt; ennélfogva vételi előjoggal bír.

*ELŐJŐ, ELŐJÖN
(elő-jő v. -jön) ösz. önh. Szem elébe, nyilvánosságra jön; elékerül; ami eltévedt vagy elveszett, visszatér. Előjöttek a bujdosók. Előjöttek az eltévedt csikók. Jobban: eléjő. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐKAP
(elő-kap) ösz. áth. Magához kap, közel ragad. Előkapott egy dorongot, s azzal ütött hozzám. Jobban: elékap. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐKAPU
(elő-kapu) ösz. fn. Épület-, kert stb. elején levő kapu, főkapu. Ellentéte: oldal vagy hátulsó kapu. Átv. ért. fő nyilás, fő rés, melyen valahová be lehet menni, hatni.

*ELŐKASZÁS
(elő-kaszás) ösz. fn. Kaszás, ki a kaszások sorában legelül jár.

*ELŐKELHETŐ
(elő-kelhető) ösz. mn. Aki bizonyos társadalmi viszonyokban, pl. hivatalban, rangban előmenetelt tehet, nagyra, sokra viheti dolgát, kiből előkelő ember válhatik.

*ELŐKELŐ
(elő-kelő) ösz. mn. 1) Nagyobb, felsőbb rangban, hivatalban levő. Előkelő urak, kir. tisztek. 2) Nagyobb birtoku. Előkelő nemesember. Előkelő közbirtokos. Előkelő polgár. 3) Tekintetben levő, tekintélylyel, hírrel, névvel bíró. Előkelő ügyvéd, iró, táblabíró. 4) A hivatalosan végzendő ügyek között első helyen álló, legsürgetősebb. (Praeferentialis).

*ELŐKELŐLEG
(elő-kelőleg) ösz. ih. Mindenek előtt, legelsőben, kiválólag.

*ELŐKÉP
(elő-kép) ösz. fn. 1) Utánzásul kiállított kép, pl. mely után a festész fest, a rajzoló rajzol. Szélesb ért. minden tárgy, dolog, mely utánzási példa gyanánt hozatik vagy állíttatik elé. A katona jeles vitézeket, a költő híres költőket vegyen előképül. Böcsületes emberek legyenek előképeink. 2) A vallástudorok, kivált a régiek, előképeknek (typus) nevezték az ó szövetségi szertartásokat és eseményeket, mennyire azok a Messiás eljövetelére, életére s halálára vonatkoztak, s azt ábrázolák. Így Mózses érczkígyója a pusztában, ezen vallástudorok szerént előképe volt Krisztus urunk fölfeszíttetésének.

*ELŐKÉPEN
(elő-képen) ösz. ih. Előleg, előlegesen, előjáróban.

*ELŐKEREKĚDIK
(elö-kerekědik) ösz. k. 1) Hirtelen, véletlenül eléáll, eléterem. Azt sem tudjuk, honnan, csak egyszerre előkerekedett. 2) Valamiből bizonyos eredmény jön létre. A pesti nemzeti szinház önkéntes adakozásokból kerekedett elő. Jobban: elékerekědik. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐKÉR
(elő-kér) ösz. áth. Valamit eléadatni, eléhozatni kér. Előkéri az ügyeit illető irományokat. Jobban: elékér. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐKERES
(elő-keres) ösz. áth. Keresve eléhoz, eléállít. Előkeresni az elhányt-vetett könyveket, leveleket. Jobban: elékeres. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐKERESÉS
(elő-keresés) ösz. fn. Cselekvés, kutatás, mely által valamit előkeresünk. V. ö. ELŐKERES.

*ELŐKERGET
(elő-kerget) ösz. áth. Kergetve eléterel, eléhajt. Előkergetni a nyájba vegyült idegen juhokat. V. ö. ELŐ, (3), és KERGET.

*ELŐKERÍT
(elő-kerít) ösz. áth. Járva, kelve fáradsággal, mintegy ide-oda keringve eléállít, eléteremt. Akárhonnan, de előkeríti.
"A csengeri temetőn
Elvesztettem a kendőm,
Hej kedves barna szeretőm
Kerítsd elő a kendőm."
(Népd).
Jobban elékerít. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐKERŰL
(elő-kerűl) ösz. önh. 1) Hoszszasb ide-oda bolygás, csavargás, eltünés után ismét szem elé jön, eléterem, eléáll. Az elveszett marha előkerült. 2) Eléfordúl, megtörténik. Ez a dolog sokszor előkerül. Némely kicsapongások csaknem minden tisztujitáson előkerültek. Jobban: elékerűl. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐKÉSZIT
(elő-készit) ösz. áth. 1) Valamit előre rendbe hoz, előrak. Előkészitni az uti táskát, a vadász eszközöket. 2) Valakit valamire előlegesen képez, alkalmassá tesz, vagy tenni iparkodik. Előkészitni a tanulókat nyilvános vizsgálatra. Előkészitni a beteget a halálra, azaz a halál kínainak s elválás fájdalmainak eltürésére.

*ELŐKÉSZÜLET
(elő-készület) ösz. fn. 1) Előleges rendbehozás, rendbeszedés. Megtenni az utazási előkészületeket. 2) Intézkedés, rendelkezés a jövendőkre nézve; előgondoskodás. Előkészület a történhető tűzveszélyre, éhségre, dögvészre. 3) Előleges képzés valamely tudományra, gyakorlatra. Próbatéti előkészületek.

*ELŐKIÁLT
(elő-kiált) ösz. áth. Kiáltva eléhí valakit. Előkiáltani a szolgát. Jobban: elékiált. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐKOR
(elő-kor) ösz. fn. l. ELŐIDŐ.

*ELŐKÖNYV
(elő-könyv) ösz. fn. Kereskedők, iparűzők stb. első följegyzési könyve, melybe a megtörtént üzletek, különösen időrend, és folyó szám szerént jegyeztetnek föl. (Strazza).

*ELŐKÖTŐ
(elő-kötő) ösz. fn. Munkások, mesteremberek, boltosok stb. köténye.

*ELŐKÖVET
(elő-követ) ösz. fn. Követ, futár, ki a teljes követség előtt, mint hirnök, előleges tudósításul küldetik valahová. Előkövetet bocsátani az ellenség táborába.

*ELÖL
(el-öl) ösz. áth. Valamely lassu, rejtettebb szerrel elemészt, elveszt, élettől megfoszt; egymás után többeket megöl. Étetővel elölni az egereket, patkányokat. Elöli a sok munka, és virrasztás. Elöli a bor-, pálinkaivás. Átv. ért. elnyom, kiirt, megszüntet. Elölni valakiben a becsületérzést.

*ELŐL (1)
(el-ő-l am. elő-el) névutó. ELŐLEM, ELŐLED, ELŐLE, ELŐLÜNK, ELŐLETEK, ELŐLÖK. Jelent távozást valamely tárgytól, különösen annak elejétől, szinétől. Ház elől elseperni a szemetet. Takarodjál szemem elől. Ne fuss az ellenség elől. Elteszik az ebek elől. (Km). Lehet így is szólni: háznak előle, szememnek előle, ellenségnek előle; s ekkor az erősebb hangsuly az utóbbi szón fekszik, úgy hogy ház elől (nem más, pl. templom, kert stb. elől) és háznak előle (nem másunnan, pl. mellőle, alóla) különböző értelműek. V. ö. HANGSÚLY. Ezen névutó megfelel e kérdésre: honnan? Különbözik: elül.

*ELŐL (2)
(el-ő-ül) ih. és igekötő. Megfelel ezen kérdésre: hol? miért helyesebben elül (= előül), mintha mondanók: előként v. mint elő, első. Elül (azaz előként, mint első) állani, elül futni. Elül hátul. Ilyenek az alul, körül stb. határozók is, melyeket az alól, köről névutóktól meg kell különböztetni. Egyébiránt a közönséges nyelvszokás az elemzés ellenére, úgy látszik a szebb hangzás kedveért, többnyire elől-t mond és ír mind a törzsben mind a származékokban, pl. előljáró, előljáróság, előlmegy, előlről stb. ezek helyett: elüljáró, elüljáróság, elülmegy, elülről. Elől tűz, hátul víz. (Km.) e helyett: elül tűz stb. S amennyiben a szabatosság rovására nem történik, kétséget nem szenved, hogy a szebb hangzás (ha a gyakorlatba átmegyen) az elemzést mindig háttérbe szorítja. Így lettek önt, ont, ront, bont stb. is ömt, omt, romt, bomt helyett, s hogy rokon példákat idézzünk: utól, jól stb. utúl (utó-ul), júl (jó-ul) stb. helyett.

*ELŐLÁT
(elő-lát) ösz. áth. Előre lát; előgondosságból némely dolgokról előre intézkedik.

*ELŐLÁTÁS
(elő-látás) ösz. fn. Előre látás; előre gondoskodás.

*ELŐLBOCSÁT
(elől-bocsát) ösz. áth. Maga vagy mások előtt ereszt.

*ELŐLÉ
(elő-lé) ösz. fn. Must, mely a megmuszkolt szőlőből sajtólás nélkül foly ki, máskép: előbor.

*ELŐLEG (1)
(el-ő-leg) ih. Előre, minden mások előtt. Előleg el kell mondanom, hogy stb. Vedd előleg ezen ajándékot. Bölcsészettanilag: valamit előleg megismerni, am. nem tapasztalatból, hanem észből, elméletből tudni. (A priori).

*ELŐLEG (2)
(mint föntebb) fn. tt. előleg-ět. Előlegezett öszveg.

*ELŐLEGÉNY
(elő-legény) ösz. fn. A hadi sorokban azon legény, ki az előbbi sorban a másik előtt közvetlenül áll. (Vormann).

*ELŐLEGES
(el-ő-leg-es) mn. tt. előleges-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Mások előtti, ami elül áll, van, létezik, tétetik. Előleges munkálatok, ismeretek, készületek. 2) A kiszabott, rendelt időnek előtte való. Előleges fizetés, előleges házbér. (Anticipativus). 3) Az ügyek kezelésében a tőbbinél előbbre való, sürgetösb. (Praeferentiatis). 4) Tapasztalat előtti. V. ö. ELŐLEG, (1).

*ELŐLEGESEN
(el-ő-leg-es-en) ih. Megelőzőleg előre, a kirendelt határidőnek előtte. Előlegesen lefizetni a haszonbért. V. ö. ELŐLEG, (1).

*ELŐLEGĚZ
(el-ő-leg-ěz) áth. m. előlegěz-tem, ~tél, ~ětt. Midőn a vevő, áruszerzéseknél az eladónak még az áru átadása előtt pénzt ad. Általán: valamely bért, díjat előbb kiad, mintsem azt megszolgálták volna.

*ELŐLEGĚZÉS
(el-ő-leg-ěz-és) fn. tt. előlegězés-t, tb. ~ek. Előleges fizetés.

*ELŐLEGĚZET
(el-ő-leg-ěz-et) fn. tt. előlegězet-ět. Valamely áru vagy szolgálat, hivatal, haszon fejében előre fizetett öszlet.

*ELŐLEGZET
l. ELŐLEGĚZET.

*ELŐLÉNEKLŐ
(elől-éneklő) ösz. fn. Ki az éneket kezdi, vagy az ének sorait, verseit a többi előtt elénekli. Búcsujárók előléneklője.

*ELŐLÉP
(elő-lép) ösz. önh. Lépve előre megy. A hadi rendből előlépni. Átv. ért. Valamely hivatalnak, rangnak felsőbb fokára jut, emelkedik. A fő tiszt elhunytával az alsóbb tisztek előlépnek. Különbözik elélép, lépj elé. V. ö. ELŐ, (3).

*ELŐLÉPÉS
(elő-lépés) ösz. fn. 1) Lépve előre menés, előre haladás. 2) Átv. ért. rangban, hivatalban tett előmenetel, előhaladás. 3) A változó láznak azon tulajdonsága, midőn rohama a szokott időt megelőzi, vagyis a rendes időnél korábban üt ki. (Prolepsis). V. ö. ELŐLÉP.

*ELŐLÉPŐ
(elő-lépő) ösz. mn. 1) Lépve előre menő. 2) Kórtanilag, a változó lázról mondják, midőn rohama a szokott időt megelőzi. Előlépő hidegláz. (Prolepticus).

*ELŐLÉPTET
(elő-léptet) ösz. áth. Engedi, vagy parancsolja valakinek, hogy lépve előre menjen, előnyomúljon. Átv. ért. előmozdít, valamely rangban, hivatalban magasabb fokra emel. A királyi táblától előléptetni valakit a hétszemélyeshez.

*ELŐLÉPTETÉS
(elő-léptetés) ösz. fn. Engedmény, vagy parancs, melynél fogva valaki előre megy, előre halad. Átv. ért. valakinek bizonyos rangban, hivatalban magasabb fokra emelése.

*ELŐLÉRŐ
(elől-érő) ösz. mn. Korán érő; ami a hasonnemüek között előbb érik meg. Előlérő körte, alma, burgonya.

*ELŐLFUTÓ
(elől-futó) ösz. mn. és fn. Általán, ki többek közől legelül fut. Különösen l. KENGYELFUTÓ.

*ELŐL-HÁTUL
(elől-hátul) ösz. ih. Elül is, hátul is; szemben is, hát mögött is. Elől-hátul rongyos. Elől-hátul csalják.

*ELŐLIMÁDKOZIK
(elől-imádkozik) ösz. k. Az imádság szavait a többi előtt elmondja, melyeket emezek ismételnek; vagy, az imádság első szavait kezdi, első részét elmondja.

*ELŐLÍZLÉS
(elől-ízlés) ösz. fn. Előleges megkóstolás.

*ELŐLJÁR
(elől-jár) ösz. önh. A járók között első helyet foglal.
Szirmay Lajos előljár,
A török hadd víjjon bár;
Magyar magyart rontja, kár!
Bár több esze volna már.
(Szirmay Hung. in Par.).

*ELŐLJÁRÓ
(elől-járó) ösz. fn. 1) Tulajd. elül menő, a többieket vezető; más valamit megelőző. Előljáró kos; előljáró ürü, bak; előljáró követ; előljáró beszéd. 2) Átv. ért. erkölcsi társulatnak feje, főnöke, parancsolója. Világi, egyházi, katonai előljáró. Megyei, városi, falusi előljáró. Kolostori, intézeti, oskolai előljáró. Előljáróknak szótfogadni; előljárók ellen feltámadni. Az előljárók példával is járjanak elő. 3) Nyelvtanilag a viszonyszó neve oly nyelvekben, hol ez a nevek előtt szokott állani, mint a latin, hellen, német nyelvben és számtalan másokban. (Praepositio).

*ELŐLJÁRÓBAN
(elől-járóban) lásd: ELŐJÁRÓBAN.

*ELŐLJÁRÓBESZÉD
(elől járó-beszéd) ösz. fn. l. ELŐBESZÉD.

*ELŐLJÁRÓI
(elől-járói) ösz. mn. Előljáróra vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Előljárói hivatal, tiszt, kötelesség, jog. Előljárói parancs, engedelem, hatalom, akarat. Előljárói szigor, okosság, eszélyesség, fölügyelés. Előljárói példa.

*ELŐLJÁRÓILAG
(elől-járóilag) ösz. ih. Előljárói hivatalból; mint előljáró. Előljáróilag felszólítani, inteni, megdorgálni valakit.

*ELŐLJÁRÓLAG
(elől-járólag) ösz. ih. Előlegesen, bevezetésképen előre bocsátva. Előljárólag elmondani valamit.

*ELŐLJÁRÓSÁG
(elől-járóság) ösz. fn. A testülethez tartozó előljárók öszvege; felsőség; előljárói kar. Egyházi, világi, katonai előljáróság. Az előljáróságra hallgatni, azt tisztelni.

*ELŐLJÁRÓSÁGI
(elől-járósági) ösz. mn. Előljáróságot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Előljárósági rendeletek, intézkedések.

*ELŐLKEL
(elől-kel) ösz. ige; régies, még pedig áthatólag: "És íme a csillag, kit láttak vala napkeleten, előlkeli vala (praecedit) őket." Tatrosi cod. Különbözött régente is: eleibe kel (obviam it). Ugyanott. Máté 25.

*ELŐLLOVAGOL
(elől-lovagol) ösz. önh. Lóháton mások előtt megy, másokat vezet. Előllovagolni a díszmenetben.

*ELŐLMEGY
(elől-megy) ösz. önh. Az együtt menők között első helyet foglal.

*ELŐLOVAG
(elő-lovag) ösz. f