*GY.[*]
*GY
	kisded alakban gy, tizenharmadik betü a magyar ábéczében, neve: gyé. A mássalhangzók sorában nyolczadik, az öszvetettek vagyis elegyültek között negyedik helyen áll. Kiválólag a betük egyik vagy másik különös osztályához nem tartozik, hanem, mint minden elegyült hangú betü, a benne rejlő mindenik egyes hang természetét követi. Ezen gy betüben pedig legközelebbről a d és j betük hangjai elegyülvék, minthogy az ily ragozott szók kiejtésében, mint mondja, hordja, toldja, gondjaim, porondjaim stb. a dj valóságos gy hanggá alakul. Innen közelebbi rokonsága van 1) a d-vel, miből magyarázandó, hogy néhutt, különösen nyitravölgyi, garanvidéki, s több palóczos kiejtés szerént a d is gy-re változik, valahányszor i járul utána, pl. másogyik, harmagyik, gyiák, udvargyi, farkasgyi, aragyi, gondolkogyik, verekegyik, agygyig, megygyig stb. második, udvardi, gondolkodik, addig stb. helyett. A régi halotti beszédben látható ge is, am. gye, azaz de. Viszont vagynak, erdélyiesen vadnak, mely a Tatrosi codexben is eléfordúl. Szintén itt hadnak = hagynak. Országos szokás szerént is d helyett használtatik némely helynevekben, pl. Somogy, Szilágy, Halmágy, Szilvágy stb. Somod, Szilád, Halmád, Szilvád helyett. 2) Tájszólásilag több szavakban j helyett áll, pl. borgyú, vargyú, sargyú, pergye, gyön, hagyít stb. Némely szókban pedig a közösebb szokás és irói nyelv kizárólag használja j gyanánt, mint gyön, gyógy, gyógyul, (a székelyeknél gyavúl = javúl), bogyó, jön, jógy, jógyúl, bojó (bolyó) helyett. Ide tartoznak a gyártó (jártó), gyász (jász) és hagyma (hajma) szók is. 3) További rokonság szerént a g is szokott, bár nem oly sokszor mint a d, gy-vé változni, s mintegy lágyulni, - a j - (mint egyik alkotó része a gy-nek) a g-vel, mint inybetütársával különben is rokon levén -; így lett pl. a hellen-latin angelus és Georgius-ból a magyar angyal és György, innen a gy néha g-vel is fölcseréltetik, mint a tájdivatos genge (gyenge), egenyes v. igenyes (egyenes) mutatják. Végre fölcseréltetik még a másik alkotó betü a d (mint fogbetü) rokonságaivat is, t. i. sz betüvel a szapora (gyapora), erdélyies szalu (gyalu); t-vel a butor (bugyor), tám (gyám); z-vel a buzog (bugyog); zs-vel a zsenge (gyenge) szókban, és némely másokban. E hang mint legközelebbről a j-vel rokon, szintén hajlékonyságot, különösebben lágyságot, puhaságot, gyöngeséget, gyöngédséget, finomságot jelent, pl. gyapju, gyapot, gyáva, gyönge, gyám, gyep, gyermek, gyertya, gyik, gyógy, gyökér, gyöngy, gyönyör, gyümölcs, lágy, rongy, hölgy, tőgy, langy, ángy, hangya, göngyöle, pongyola, ragyog; átvitt értelemben gyám, gyámol, gyanú, gyanít stb. A hangutánzókban is lágyabbféle hangot fejez ki, pl. bugyog, gagyog, rogy, húgy, gyagya, gyalu stb. Azonban osztozik a d vagy t és g betük jelentéseiben is, pl. gyűr tűr, gyümő gümő stb. A hangmértanban, mint egyszerü hang, az előtte álló rövid hangzójú szótagot egyedül maga hosszuvá nem teszi, pl. A măgyar ág oda van! Mahomét vad népe lenyomta. (Horv. E.). Egy kisded csillag răgyogott vezetőleg előtte. (Vörösm.).
*GYA
	gyökelem, mely mint hangutánzó megvan gyagy, gyagya szókban. Megvan továbbá a gyak, gyan, gyap, gyar stb. gyökökben és ezek származékaiban. A képzők hangzóival öszveolvadva létezik ezekben: gyám, gyán, gyár stb. V. ö. GYE, GYI, GYO, GYÖ, GYU, GYÜ.
*GYAGY (1)
	hangutánzó gyök, melyből gyagya és a tájszokásos gyagyog, gyagyogás származnak.
*GYAGY (2)
	helynév; l. GAGY.
*GYAGYA
	(gyagy-a) hangntánzó fn. tt. gyagyát. A rigók osztályához tartozó madárfaj, mely gyagy v. gya-gya hangon kiáltoz. Máskép: dsadsa.
*GYAGYOG
	(gyagy-og) önh. m. gyagyog-tam, ~tál, ~ott. A gyermekről mondják, midőn beszélni kezd, de értelmes szókat még nem képes kiejteni; máskép és közönségesebben: gagyog, dadog.
*GYAGYOGÁS, GYAGYOGÓ
	l. GAGYOGÁS, GAGYOGÓ.
*GYAK (1)
	(l. GYAK, áth.) elavult fn. tt. gyak-ot. Szuró eszköz, tőr, dákos, gyilk.
*GYAK (2)
	áth. m. gyak-tam, ~tál, ~ott. Valamit éles, hegyes végü eszközzel szúr, megszúr, döf, bök. Dárdát gyakni az ellenség paizsába. Karót gyakni a földbe. Általgyakni tőrrel valakit. Átv. és aljas beszédben am. nővel közösűl, s ez értelemben ik-es alakban is használtatik. Minthogy ezen értelem miatt országszerte aljas jelentésüvé lett, közelebbi származékaival együtt (kivétetik: gyaka), sem tisztes beszédben, sem irásban nem használható, de távolabbi származékai u. m. gyaksa és gyakor mindenütt helyet foglalhatnak. Rokon vele a szanszkrit tag, tig, [érint, szúr], taga (gyilok, dákos), daç (vág), sztak (döf, szúr), hellen dakw, daknw, latin tango, német Stecken, Stock, stechen, Stachel, Degen, franczia dague, olasz és spa nyol daga, holland dagge, persa teg, tig, portugál adaga, angol dagger, izland doggard stb.
*GYAKA
	(gyak-a) fn. tt. gyakát. Általán, valamit leszuró és megerősitő eszköz, karó, pl. melylyel a ház szalmafödelének tetejét lecsiptetik; vagy szénaboglya, kazal, asztag tetejébe, karimájába szúrt pózna, hogy a szél el ne hordja vagy le ne csuszszék; továbbá, a szekér oldalát tartó s kiálló fa, azaz rakoncza, vagy a lőcs felnyuló vége stb. Székely tájszó.
*GYAKÁS
	(gyak-ás) fn. tt. gyakás-t, tb. ~ok. Szurás valamely hegyes végü eszköz által. Dárdagyakás. Aljas ért. nővel közösülés.
*GYAKÁZ
	(gyak-a-az) áth. m. gyakáz-tam, ~tál, ~ott. Valamit, különösen háztetőt, boglyát, kazalt, asztagot gyakával megerősít. V. ö. GYAKA.
*GYAKDOS
	(gyak-dos) áth. és gyak. m. gyakdos-tam, ~tál, ~ott. Ismételve, több izben gyak; szurkál, bökdös, döföd. V. ö. GYAK.
*GYAKDOSÁS
	(gyak-d-os-ás) fn. tt. gyakdosás-t, tb. ~ok. Ismételt, gyakori gyakás, szurás. V. ö. GYAKÁS.
*GYAKDOZ, GYAKDOZÁS
	l. GYAKDOS, GYAKDOSÁS.
*GYAKFA
	(gyak-fa) ösz. fn. Meghegyezett fa, karó, melyet valahova beszúrnak. V. ö. GYAKA.
*GYAKFALVA
	helység Ugocsa megyében; helyr. Gyakfalvá-n, ~ra, ~ról. A gyak igének föntebb írt jelentése miatt újabb időben (Kassay szerént Eszterházy Károly egri püspök korában), Nevetlen falu-nak kezdett hivatni.
*GYAKIK
	(gyak-ik) k. m. gyak-tam, ~tál, ~ott. 1) l. GYAK ige. 2) Régiesen am. szúródik. "Lábamba hátul egy tövisk (tövisk) gyakék." Pesti Gábor meséji.
*GYAKÓ
	(gyak-ó) mn. tt. gyakó-t. Amivel gyaknak, szúrnak, böknek. Gyakó dárda, különböztetésül a hajító dárdától.
*GYAKOR
	(gyak-or) mn. tt. gyakor-t, tb. ~ok v. ~ak. Hasonlítva: gyakorabb v. gyakrabb. Eredeti legtöbbszöri szurást vagy több ízben szurót jelent. Általánosan bevett értelménél fogva pedig am. 1) Ismételt, több ízben eléfurduló. Gyakor látogatás. Gyakor levelezés. Gyakor vendégség. Gyakor baj, nyavalya. 2) Átv. ért. sürü, apró likakkal ellátott. Gyakor szita (régies, és a székelyeknél ma is divatos). Mennyiben származékaiban: gyakorol, gyakorlás stb. második alapfogalom a tevés, cselekvés, csinálás, gyökeleme gya, rokonitható a dia, csia, zia képzőkhöz, melyek valamely mesterséges cselekvésre vonatkoznak, u. m. csizma-dia v. csizma-zia v. csizma-gyia, zubbon-csi.
*GYAKORI
	(gyak-or-i) mn. tt. gyakori-t, tb. ~ak. Gyakran, azaz ismételve, többször eléforduló, történő. Olyan, mint: hamar, hamari. Gyakori vizellés; (hamari munka).
*GYAKORISÁG
	(gyak-or-i-ság) fn. tt. gyakoriság-ot. Valaminek azon állapota vagy tulajdonsága, melynél fogva ismételve, többször eléfordúl vagy megtörténik.
*GYAKORÍT, GYAKORIT
	(gyak-or-ít) áth. m. gyakorít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Valamely cselekvést gyakorivá tesz. V. ö. GYAKORÍTÓ.
*GYAKORÍTÁS, GYAKORITÁS
	(gyak-or-ít-ás) fn. tt. gyakorítás-t, tb. ~ok. Valamely cselekvésnek gyakorivá tevése.
*GYAKORÍTÓ, GYAKORITÓ
	(gyak-or-ít-ó) mn. tt. gyakorító-t. Nyelvtani értelemben oly szókról vagy képzőkről mondják, melyek gyakortaságot, ismétlést jelentenek, pl. Járdogál, mendegél, kapdos, futkos, gyakoritó igék. Ěg, og, ög, dogál, děgél, dos, dös, gyakoritó képzők.
*GYAKORKODIK
	(gyak-or-kod-ik) k. m. gyakorkod-tam, ~tál, ~ott. Valamivel ismételve, folytonosan foglalkodik; valamely hivatalt, szolgálatot beletanulás végett űz, folytat. Fegyverforgatásban, lődözésben gyakorkodni. Törvényhatósági, kereskedői hivatalban gyakorkodni.
*GYAKORLÁS
	(gyak-or-l-ás) fn. tt. gyakorlás-t, tb. ~ok. 1) Valaminek ismételt, többször eléforduló üzése, cselekvése. Gyakorlás által megtanulni a nyelvet. 2) Különösen valamely mesterségben, tudományban folytonos tanulás, működés, hogy bennök ügyességet, képességet szerezzünk. Gyakorlás mesterré teszen. (Km.) Gyakorlás által háborura készíteni a katonákat. 3) Ismétlés által szerzett szokás, könnyüség. Gyakorlásból hajlandónak lenni valamely jóra vagy roszra.
*GYAKORLÁSZ
	(gyak-or-l-ász) fn. tt. gyakorlász-t, tb. ~ok. Személy, ki valamiben, különösen a köz életre vonatkozó valamely mesterségben, müvészetben, tudományban, többszöri foglalkodás, gyakorlás által különös ügyességet, képességet, kellő tapintatot szerzett magának. Ellentéte: elmélész. (Különbözik: gyakornok). Gyakorlász a zenészetben.
*GYAKORLÁSZI
	(gyak-or-l-ász-i) mn. tt. gyakorlászi-t, tb. ~ak. Gyakorlást tanusitó, illető, arra vonatkozó stb. V. ö. GYAKORLÁSZ.
*GYAKORLAT
	(gyak-or-l-at) fn. tt. gyakorlat-ot. Gyakorlás elvont ért. véve, vagy midőn az a cselekvés következménye, eredménye gyanánt vétetik. Gyakorlatul forditást adni fel a nyelvtanulónak. Fegyvergyakorlat. Törvénygyakorlat. Lelki gyakorlatok. Szent gyakorlatok. A gyakorlatban igen sok dolog másképen mutatkozik, mint a gondolatban.
*GYAKORLATI
	(gyak-or-l-at-i) mn. tt. gyakorlati-t, tb. ~ak. 1) Gyakorlatra vonatkozó, ahoz tartozó. Gyakorlati feladatok. 2) Ami az elméleti- és szemléletinek ellentétetik, mi a szabályoknak alkalmazásával foglalkodik. Gyakorlati tanitásmód. Gyakorlati tudomány. Gyakorlati ismeretek.
*GYAKORLATIATLAN
	(gyak-or-l-at-i-at-lan) mn. tt. gyakorlatiatlan-t, tb. ~ok. 1) Akinek nincs valamiben gyakorlata. Gyakorlatiatlan országtudós, orvostudor. 2) Ami a gyakorlatban meg nem áll vagy másként fordul elő. Gyakorlatiatlan eszmék, gondolatok. Határozóilag am. gyakorlatiatlanul.
*GYAKORLATILAG
	(gyak-or-l-at-i-lag) ih. Az elméleti (elvont) szabályokat, miután előbocsátva megismertettek, valósággal alkalmazva; vagy előbocsátás nélkül az életben, a cselekvésnél eléforduló esetekben kifejtve. Gyakorlatilag tanulni a mezei gazdaságot.
*GYAKORLATLAN
	(gyak-or-l-at-lan) mn. tt. gyakorlatlan-t, tb. ~ok. Aki v. mi nincs többszöri ismétlés által valamire képezve, ügyessé téve; ügyetlen, tapasztalatlan, képezetlen. Irásban gyakorlatlan kéz. A gyakorlatlan szemek nem képesek a távolságot meghatározni. Gyakorlatlan katona. Határozóilag am. gyakorlatlanul. Különbözik: gyakorlatiatlan.
*GYAKORLATLANSÁG
	(gyak-or-l-at-lan-ság) fn. tt. gyakorlatlanság-ot. Ügyetlenség, képességhiány, melynek oka a gyakorlás nem léte vagy elmulasztása.
*GYAKORLATLANUL
	(gyak-or-l-at-lan-ul) ih. Gyakorlat nélkül, képesség, ügyesség hiával, melyet gyakorlás által kellett volna megszerezni. Gyakorlatlanul vezetni harczba a katonákat.
*GYAKORLATOS
	(gyak-or-l-at-os) mn. tt. gyakorlatos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Gyakorlat által valamire ügyessé, képessé alakult. Gyakorlatos vadász. Irásban gyakorlatos kéz. 2) Ismételve, többször eléforduló; több izben használt, alkalmazott; szokássá vált. Gyakorlatos beszédmód, szójárás. Gyakorlatos cselekvés, imádság.
*GYAKORLATOSKODIK
	(gyak-or-l-at-os-kod-ik) k. m. gyakorlatoskod-tam, ~tál, ~ott. Valamiben szorgalmasan gyakorolja magát; valamit folytonosan, kedvvel űz. Irásban v. irással gyakorlatoskodni.
*GYAKORLATOSSÁG
	(gyak-or-l-at-os-ság) fn. tt. gyakorlatosság-ot. Valamely cselekvésnek ismétlése által szerzett ügyesség, képesség.
*GYAKORLÓ
	(gyak-or-l-ó) mn. tt. gyakorló-t. 1) Valamit ismételve tevő. Ájtatosságot, alamizsnát gyakorló keresztény. Irást gyakorló gyermekek. 2) Elméleti szabályokat tettleg alkalmazó. Gazdaságot, törvényt gyakorló ifjak. 3) Valamely ügyességnek, képességnek megszerzéséhez való, tartozó. Gyakorló példák valamely nyelv megtanulására. Gyakorló kézi könyv. Testgyakorló hely.
*GYAKORLÓHÁZ
	(gyakorló-ház) ösz. fn. Ház, melynek udvarán katonai gyakorlatok tartatnak, vagy oly intézet, melynek általános czélja a testet és tagokat edzeni, s különféle ügyességre, pl. vivásra, birkózásra, mászásra stb. képezni.
*GYAKORLÓLAG
	(gyak-or-l-ó-lag) ih. 1) Tettleg; az elméleti szabályokat alkalmazólag; nem elméletileg. 2) Folytatólag, ismétlőleg.
*GYAKORLÓTÉR
	(gyakorló-tér) ösz. fn. Tér, közhely, melyen különösen a katonaságot hadi fordulatokra, lovaglásra, küzdésre stb. tanítják.
*GYAKORLOTT
	(gyak-or-l-ott) mn. tt. gyakorlott-at. 1) Többszöri ismétlés által valamiben ügyességet, képességet, könnyüséget szerzett. Gyakorlott katona. Eléadásban gyakorlott régi tanitó. Uszásban gyakorlott tengerész. 2) Többször elékerülő, megtörténő. Gyakorlott lopás.
*GYAKORLOTTSÁG
	(gyak-or-l-ott-ság) fn. tt. gyakorlottság-ot. Többszöri ismétlés által szerzett ügyesség, képesség valamely tárgyban vagy tárgyra. Vivói, lovaglási gyakorlottság.
*GYAKORNOK
	(gyak-or-nok) fn. tt. gyakornokot. Személy, ki valamely hivatalhoz, üzlethez, szolgálathoz tarozó munkákban, kötelességekben képességet, ügyességet szerzendő gyakorolja magát. Sóhivatali, harminczadi, gazdasági, kereskedelmi gyakornok. Fizetéses (díjas), vagy fizetéstelen (díjatlan) gyakornok.
*GYAKORNOKI
	(gyak-or-nok-i) mn. tt. gyakornoki-t, tb. ~ak. Gyakornokot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó stb. Gyakornoki fizetés, rang.
*GYAKORNOKKODIK
	(gyak-or-nok-kod-ik) k. m. gyakornokkod-tam, ~tál, ~ott. Gyakornoki hivatalt, szolgálatot folytat, visel. V. ö. GYAKORNOK. A kir. helyt. tanácsnál gyakornokkodni.
*GYAKOROL
	(gyak-or-ol) áth. m. gyakorol-tam v. gyakorlottam, ~tál v. gyakorl-ottál, ~t v. gyakorlott, htn. ~ni v. gyakorlani. 1) Valamit ismételve, folytonosan űz, cselekszik. Irást gyakorolni. Valamely mesterséget, kézi munkát gyakorolni. 2) Ismételve képez, tanít, alkalmassá tesz valamire. A kezeket dobásban, fegyverforgatásban, a lábakat futásban gyakorolni. A tanítványokat szónoklatban gyakorolni. 3) Visszaható névmással am. magát valamiben képezi, tökéletesíti. Uszásban gyakorolja magát. A katonák különféle forgásokban, lépésekben stb. gyakorolják magukat.
*GYAKOROLGAT
	(gyak-or-ol-g-at) áth. és gyakor. m. gyakorolgat-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan vagy lassan-lassan, de folyvást gyakorol valamit. V. ö. GYAKOROL.
*GYAKOROLTAT
	(gyak-or-ol-tat) mivelt. m. gyakoroltat-tam, ~tál, ~ott. Megparancsolja vagy eszközli, hogy valakit valamiben gyakoroljanak vagy valaki gyakorolja magát. Lődözésben gyakoroltatni a katonákat.
*GYAKORSÁG
	l. GYAKORISÁG.
*GYAKORTA
	(gyak-or-ta) ih. Több, külön-külön időben, többszörte. Gyakorta fordúl, mint a péntek, szombat. (Km.) Nagy gyakorta. (Margit élete). Gyakorta esőzés, havazás.
*GYAKORTÁBB
	(gyak-or-ta-abb) ih. Többször, több izben, máskép: gyakrabban. Ez idén gyakortább meglátogathatlak, mint taval.
*GYAKORTÁBBI
	(gyak-or-ta-abb-i) mn. tt. gyakortábbi-t, tb. ~ak. Gyakrabban eléforduló, gyakrabban teljesítni kellett, vagy teljesíttetni, teljesűlni szokott.
*GYAKORTASÁG
	(gyak-or-ta-ság) fn. tt. gyakortaság-ot. Állapot vagy tulajdonság, melynél fogva valami gyakran történik. Az utazás gyakortasága sok pénzbe kerül. Éltek e szóval, Tasi Gáspár és Zvonarics.
*GYAKÓS
	(gyak-ó-s) mn. tt. gyakós-t v. ~at, tb. ~ak. Gyakó természettel, tulajdonsággal, hajlammal biró; szúrni szerető; öklelős. Gyakós tövisbokor. Gyakós tinó. Aljas beszédben am. bujálkodásra hajlandó (férfi).
*GYÁKOS
	erdélyi falu Küküllő megyében; helyr. Gyákos-on, ~ra, ~ról.
*GYAKPONT
	(gyak-pont) ösz. fn. Pont vagyis kitüzött hely, melybe valamit bele kell szúrni vagy beleszúrtak.
*GYARRABBAN
	(gyak-or-abb-an) l. GYAKORTÁBB.
*GYAKRABBI
	(gyak-or-abb-i) l. GYAKORTÁBBI.
*GYAKRAN
	(gyak-or-an) l. GYAKORTA.
*GYAKROZ
	(gyak-or-oz) áth. m. gyakroz-tam, ~tál, ~ott. A székelyeknél am. sűrűn rak.
*GYAKSA
	(gyak-sa) fn. tt. gyaksát. Hegyes karó vagy nyársféle eszköz, melylyel valamit megerősítés végett leszúrnak. V. ö. GYAKA.
*GYAL
	elvont gyök. 1) Hangutánzó a gyal-ú, gyalúl szókban, s rokon vele ez értelemben a szanszkrit dal (hasít), latin dolo (gyalúl), goth dailia, franczia tailler, német theilen stb. A törökben pedig jol, am. út, gyalog út, s joldsi am. utazó. 2) Rokon vele a magyar al (alsó), s a láb gyöke la, (= le), t. i. a lábnak egyik tulajdonsága az alantiság, mint fej-é a fenség, második pedig a testet hordozó mozgás, járás; az elsőre vonatkoznak az ilyek: hegyláb, szőlőláb, azaz hegy alja, szőlő alja, másodikra lább, lábbad, lábbadoz. A finn nyelvben is az al számos származékokban alantiságot jelent, melyből előtéttel jalka = láb, gyalog. Továbbá kellään am. gyalázok. Innen 3) jelent alacsont, alant járót, kicsit, honnan: gyalog, gyaláz, (kisebbít) és ezek származékai erednek, s megvan a szanszkrit khaul (sántít), hellen cwloV, latin claudus szókban. Az arabban dsala am, menni, járni. 4) Megvan több helynevekben is.
*GYÁL
	puszta Pest megyében; helyr. Gyál-on, ~ra, ~ról.
*GYALA
	(gyal-a) elvont törzsöke gyalabeli és gyaláz szóknak. Jelentése a gyal gyöknél adott értelmezés szerént: csoszogva járó, totyogó, totya, azaz ügyetlen, gyáva. Kassai J. szerént Pest megyében divatos: gyala ember, am. gyáva, gyámoltalan, hitvány ember; Erdélyben pedig Gyala-kuta helynév.
*GYÁLA
	falu Torontál megyében; helyr. Gyálá-n, ~ra, ~ról.
*GYALABELI
	(gyala-beli) ösz. mn. tt. gyalabeli-t, tb. ~ek. Kemenesalján am. gyáva, együgyü, tehetetlen, gyarló. V. ö. GYALA.
*GYALAKUTA
	erdélyi falvak Hunyad megyében és Maros székben; helyr. Gyalakutá-n, ~ra, ~ról.
*GYALÁN
	falvak Bihar és Somogy megyében; helyr. Gyalán-ba, ~ban, ~ból.
*GYALÁNT
	régies alakja gyanánt szónak, melyben az n l-lé változott, mint ebben: Anton-ius és Antal, s viszont hol és hon v. hun, lám és nám stb. Néhutt, t. i. Kassai J. szerént, a Duna körül gyaránt is. Gyarmathy Sámuel szerént a székelyeknél szintén divatos: gyalánt.
*GYALÁR
	erdélyi falu Hunyad megyében; helyr. Gyalár-on, ~ra, ~ról. Hegy neve is ugyanott.
*GYALÁZ
	(gyal-a-az, vagyis: gyalának, gyávának nevez valakit) áth. m. gyaláz-tam, ~tál, ~ott. Valakinek hibáit, tökéletlenségeit, vétkeit elmondja, s az által kisebbítni, lealacsonyítani, becsületét, tiszteletét elvenni törekszik, valakit lebecsmérel, megszégyenít. Némely tájszokás szerént: aláz. A rosz cseléd gyalázza urát. Férjét, nejét gyalázni a törvényszék előtt. Ha nem tudsz dicsérni, ne gyalázz. Utczán, piaczon meggyalázni valakit. Legyalázni másokat nem becsületes emberhez illik. Mondják lelketlen tárgyakról is. Gyalázni a rosz utakat, kényelmetlen vendéglőket. V. ö. RÁGALMAZ.
*GYALÁZÁS
	(gyal-a-az-ás) fn. tt. gyalázás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit gyaláznak. V. ö. GYALÁZ.
*GYALÁZAT
	(gyal-a-az-at) fn. tt. gyalázat-ot. 1) Becsületen, híren neven ejtett mocsok, szenny, szégyen. Gyalázatot vallani. Gyalázatot szenvedni. Gyalázatba esni. Gyalázatára lenni valakinek. E gyalázatot el nem türhetem. Ez nagy gyalázatodra válik. Gyalázatba ejteni valakit. Nagy gyalázat embernek a tudatlanság. (Km.). 2) Csúfság, gúny. Gyalázattal illetni, gyalázatra kitenni valakit. Szégyen, gyalázat, mit velem tettek. 3) A polgári becsületességnek, törvény által kimondott megtagadása valakitől, vagyis midőn valakit biróilag becstelennek nyilvánítanak (infamia).
*GYALÁZATOS
	(gyal-a-az-at-os) mn. tt. gyalázatos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Megszólással, becstelenitéssel, lealacsonyitással járó, teljes. Gyalázatos vád, leirás. 2) Valamely személy erkölcseire nagy homályt vető, szégyent hozd. Ez gyalázatos tett. Gyalázatos csalás. 3) Szemtelen, orczátlan. Gyalázatos beszéd, rágalom. Gyalázatos hazugság. Menj előlem, gyalázatos! 4) Biróilag becstelennek nyilvánitott, (infamis). Általán e kifejezés a legkeményebb erkölcsfeddő szók egyike.
*GYALÁZATOSAN
	(gyal-a-az-at-os-an) ih. Gyalázatos módon; becstelenül; szemtelenül, orczátlanul. Gyalázatosan bánni valakivel. Gyalázatosan leszólni az embereket. Gyalázatosan viselni magát. Gyalázatosan beszélni, káromkodni. V. ö. GYALÁZATOS.
*GYALÁZATOSSÁG
	(gyal-a-az-at-os-ság) fn. tt. gyalázatosság-ot. 1) Gyalázatos állapot vagy tulajdonság. E gyalázatosság megöl. Gyalázatosságaért utálom őt. V. ö. GYALÁZATOS. 2) Gyalázatos tett. Gyalázatosságot követni el valakin v. valakivel.
*GYALÁZKODÁS
	(gyal-a-az-kod-ás) fn. tt. gyalázkodás-t, tb. ~ok. 1) Mások gyalázása, megszólása. Némely embernek kedves foglalatossága a gyalázkodás. 2) Szemtelenkedés, orczátlankodás. 3) Gyalázat-vallás, gyalázatban szenvedés. V. ö. GYALÁZKODIK.
*GYALÁZKODIK
	(gyal-a-az-kod-ik) k. m. gyalázkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Mások ellen gyalázó szavakat mond. 2) Szemtelenkedik, orczátlankodik. Honnan többször elhajtották, ismét oda gyalázkodott. 3) Gyalázatot vall, szenved, gyalázatnak van kitéve, szégyenkedik. Rosz gyermek, mennyit kell még gyalázkodnom miattad?
*GYALÁZKODÓ
	(gyal-a-az-kod-ó) mn. tt. gyalázkodó-t. Aki gyalázkodik. Gyalázkodó nyelvű ember. Gyalázkodó szemtelen. Fia gonoszsága miatt gyalázkodó apa. V. ö. GYALÁZKODIK.
*GYALÁZÓ
	(gyal-a-az-ó) mn. tt. gyalázó-t. Valamit kisebbítő, becstelenítő, lealacsonyitó stb. Gyalázó beszéd. V. ö. GYALÁZ.
*GYALÁZÓDIK (1)
	(gyal-a-az-ó-d-ik) belsz. m. gyalázód-tam, ~tál, ~ott. Ön büne, hibáji miatt vagy által gyalázatba esik.
*GYALÁZÓDIK (2)
	(mint föntebb) k. Mások ellen gyalázó szavakat mond, más becsületében gázolódik.
*GYALÁZÓLAG
	(gyal-a-az-ó-lag) ih. Gyalázó módon másokat megszólva, becstelenítve, lealacsonyítva.
*GYALÁZÓLAN
	(gyal-a-az-ó-lan) l. GYALÁZÓLAG.
*GYALK, GYALKOS
	GYALOK, l. GYILK, GYILKOS, GYILOK.
*GYALLA
	Ó~, UJ~, falvak Komárom megyében; helyr. Gyallá-n, ~ra, ~ról.
*GYALMÁR
	erdélyi falu Hunyad megyében; helyr. Gyalmár-on, ~ra, ~ról.
*GYALMÁSZ
	(gyal-om-ász) l. GYALMOZ.
*GYALMOS
	(gyal-om-os) mn. tt. gyalmos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Miben gyalommal lehet halászni. Gyalmos tó. 2) Gyalommal ellátott vagy halászó. Gyalmos halászok. V. ö. GYALOM.
*GYALMOZ
	(gyal-om-oz) önh. m. gyalmoz-tam, ~tál, ~ott. Gyalommal halász.
*GYALMOZÁS
	(gyal-om-oz-ás) fn. tt. gyalmozás-t, tb. ~ok. Gyalomféle nagy halóval halászás.
*GYALOG (1)
	(gyal-og). Képzőjére nézve rokon a balog, keszeg, meleg stb. szókkal. A törökben joldsi am. útazó. Többire V. ö. GYAL) fn. és mn. tt. gyalog-ot. 1) Általán jelent valamely alacsont, földön mászót, kúszót, s rokon a gyaláz, gyalom szókkal. Gyalog borsó, mely fel nem fut. Gyalog bodza. Gyalog fenyő. Gyalog moh, mely a földön terem. Gyalog sövény, melyet át lehet lépni. Gyalog szeder, azaz, melynek indái földön kúsznak. 2) Ellentéte a lovagnak vagy kocsizónak, hajózónak, azaz, ki maga lábán megy, nem lóháton vagy kocsin stb. Gyalog utasok. Gyalog katonák. Gyalog posta. Gyalog seregek, hadak. 3) Gyalogoknak való, melyen csak gyalog lehet menni. Gyalog út, gyalog híd. 4) Gyalog hintó, am. kis hordozó hintó, melyet gyalog emberek visznek. 5) Gyalog orsó, mely nem a rokkán forog, hanem a fonó ujjai között pereg. Innen: gyalog rokka. V. ö. GUZSALY. 6) Mint fn. jelent különösebben gyalogkatonát. A gyalogok jó puskázók. A gyalogok nem lőttek, hanem mindjárt szegzett szuronynyal rohantak az ellenségre.
*GYALOG (2)
	(mint föntebb) ih. Azon ritka esetek közé tartozik, midőn a melléknevet határozóként is használjuk. Maga lábán (nem szekeren, nem hajón, nem lovon stb.). Amit lovon fogad, gyalog meg nem állja. (Km.) Nem lehet vele gyalog beszélni, úgy elbízza magát. (Km.). "Nem es áll szóba minden hitván gyalog emberrel." "Nem es lehet véle gyalog beszélni, ha lóhátra nem kerekedünk." Kriza J. gyüjteménye. Szekeren ment, gyalog jött. vagy: Lovon jött, gyalog jár. (Km.) Akinek lova nincs, gyalog menjen Pestre. (Km.).
*GYALOGBODZA
	(gyalog-bodza) ösz. fn. Földi bodza, mely a szántóföldeken szeret tenyészni, s melynek szára és levelei a bodzafáéhoz hasonlítanak, de évenként elszáradnak. (Sambucus ebulus).
*GYALOGBORSÓ
	(gyalog-borsó) ösz. fn. Borsófaj, melynek indái nem futnak fel, máskép: guggon ülő borsó.
*GYALOGCSATÁR
	(gyalog-csatár) ösz. fn. l. GYALOGKATONA.
*GYALOGFA
	(gyalog-fa) ösz. fn. Bokorfa, cserjefa, törpefa, mely sem vastagra, sem magasra nem nő, milyenek: galagonya, csipke, gyalogfenyő stb.
*GYALOGFEGYVER
	(gyalog-fegyver) ösz. fn. Fegyver, melyet a gyalogkatonaság használ, pl. szuronyos puska.
*GYALOGFENYŰ
	(gyalog-fenyű) ösz. fn. Fenyűfaj, cserjés alakban tenyésző és fűszeres fekete bogyókat (borókákat) termő, melyeket füstölésre használnak és szeszes italul kifőznek.
*GYALOGFENYŰBOGYÓ
	(gyalog-fenyű-bogyó) ösz. fn. l. BORÓKA.
*GYALOGFENYŰFA
	(gyalog-fenyű-fa) ösz. fn. A gyalogfenyűnek fája, azaz törzsöke, dereka és ágai.
*GYALOGHAD
	(gyalog-had) ösz. fn. Gyalog katonaság; ellentétül a lovas vagy szekerező vagy hajós katonaságnak.
*GYALOGHÁLÓ
	(gyalog-háló) ösz. fn. Kis kézi háló, melyet nyelénél fogva lemerítenek és felhúznak.
*GYALOGHID
	(gyalog-hid) ösz. fn. Keskeny hid vagy palló, melyen csak gyalogok járhatnak.
*GYALOGHINTÓ
	(gyalog-hintó) ösz. fn. Kis hintó alaku készület, melyet gyalog emberek, teherhordók visznek. A betegeket gyaloghintón szállítani a kórházba.
*GYALOGHINTÓS
	(gyalog-hintós) ösz. fn. Személy, ki valakit gyaloghintón hord.
*GYALOGINAS
	(gyalog-inas) ösz. fn. Inas, ki urának csak gyalog szolgál; különböztetésül a lovas inastul, kit máskép huszárnak hívnak, t. i. az előkelő uraságoknál.
*GYALOGKAPITÁNY
	(gyalog-kapitány) ösz. fn. Személy, ki a gyalog ezerednél kapitányi hivatalban és rangban szolgál; különböztetésül, a lovaskapitánytól. V. ö. KAPITÁNY.
*GYALOGKAPITÁNYSÁG
	(gyalog-kapitányság) ösz. fn. Kapitányi rang és hivatal a gyalog ezeredeknél.
*GYALOGKATONA
	(gyalog-katona) ösz. fn. Katona, ki gyalog (nem lovon vagy szekerezve vagy hajón) szolgál. A magyar seregeknél: hajdú, gúnyos néven bakancsos, baka, fika, pocsétakerülő, kurta csizmás.
*GYALOGKATONASÁG
	(gyalog-katonaság) ösz. fn. Gyalogkatonákból álló hadsereg, gyalogság.
*GYALOGKŐ, GYALOGKÖVEZET
	(gyalogkő v. kövezet) ösz. fn. l. JÁRDA.
*GYALOGKÖVET
	(gyalog-követ) ösz. fn. Személy, ki valamely követségben gyalog jár el.
*GYALOGLÁS
	l. GYALOGOLÁS.
*GYALOGLEVÉL
	(gyalog-levél) ösz. fn. Gyalogpostán vagyis gyalog ember által küldött levél.
*GYALOGLÓ
	(gyal-og-ol-ó) mn. és fn. tt. gyalogló-t. Ki gyalog jár, utazik. Gyalogló vándorok, bucsusok, diákok.
*GYALOGMOH
	(gyalog-moh) ösz. fn. Nedves és árnyékos földtalajon tenyésző mohfaj; különböztetésül a fákon, házfödeleken stb. tenyésző mohoktól.
*GYALOGNYIR
	(gyalog-nyir) ösz. fn. Havasokon tenyésző, cserjenemű nyirfaj. V. ö. NYIR, fn.
*GYALOGOL
	(gyal-og-ol) önh. m. gyalogol-t. Gyalog megy vagy jár, utazik. Gyalogol, mint a kutya. (Km.) Kigyalogolta magát. Köznépi aljas nyelven és gúnyosan: kutyagol.
*GYALOGOLAJFA
	(gyalog-olaj-fa) ösz. fn. l. FARKASBOROSZLÁN.
*GYALOGOLÁS
	(gyal-og-ol-ás) fn. tt. gyalogolás-t, tb. ~ok. Gyalog járás, gyalog utazás. Gyalogolásban elfáradni.
*GYALOGOLÓ
	l. GYALOGLÓ.
*GYALOGORSÓ
	(gyalog-orsó) ösz. fn. Orsó, melyet a guzsalyon fonók ujjaik között pergetnek, s úgy tekerik reá a fonalat. Dolgoznak gyalogorsóval a gombkötők is, midőn sodrásokat csinálnak.
*GYALOGOS
	(gyal-og-os) fn. tt. gyalogos-t, tb. ~ok. Gyalog járó, gyalog utazó vagy gyalog dolgozó, gyalog vadászó, gyalog hadakozó személy.
*GYALOGPAIZS
	(gyalog-paizs) ösz. fn. Kisebbféle vagy régies néven: félkézpaizs.
*GYALOGPASZULY
	(gyalog-paszuly) ösz. fn. Törpe száru, apró hüvelyü és szemü paszulyfaj. V. ö. PASZULY.
*GYALOGPOSTA
	(gyalog-posta) ösz. fn. Postalegény vagy akár mely fogadott személy, ki a leveleket gyalog hordja.
*GYALOGROBOT
	(gyalog-robot) ösz. fn. Néhai urbéri munka, melyet a jobbágy illető urának gyalog (nem szekérrel) szolgált. A zsellérek csak gyalog robottal tartoztak az uraságnak.
*GYALOGROKKA
	(gyalog-rokka) ösz. fn. l. GUZSALY.
*GYALOGSÁG
	(gyal-og-ság) fn. l. GYALOGKATONASÁG.
*GYALOGSÁGI
	(gyal-og-ság-i) mn. tt. gyalogsági-t, tb. ~ak. Gyalogságot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Gyalogsági gyakorlatok.
*GYALOGSEREG
	(gyalog-sereg) ösz. fn. Gyalogkatonákból álló hadsereg, hadcsapat, hadosztály.
*GYALOGSOROS
	(gyalog-soros) ösz. fn. lásd GYALOGKATONA.
*GYALOGSÖVÉNY
	(gyalog-sövény) ösz. fn. Alacson sövény, melyen által lehet lépni.
*GYALOGSZÁN
	(gyalog-szán) ösz. fn. Kis kézi szán, melyet egy ember könnyen elhúz. Különösen mulató kis szán, melyen vontató suhanczok befagyott vizeken keresztül szállítják az embereket.
*GYALOGSZÁZAD
	(gyalog-század) ösz. fn. Egy kapitányság valamely gyalogszeredből. V. ö. SZÁZAD, KAPITÁNYSÁG. (Compagnie).
*GYALOGSZEDER
	(gyalog-szeder) ösz. fn. Indás, kúszó növény, mely feketés kék, gömbölyü és apró bogyókból álló gyümölcsöt, szedret terem; máskép földi szeder. Ettől különbözik a málna. V. ö. SZEDER.
*GYALOGSZOLGÁLAT
	(gyalog-szolgálat) ösz. fn. Akármiféle szolgálat, melyet valaki gyalog (nem lóháton vagy szekérrel) tesz. Gyalogszolgálat a katonaságnál. Gyalogszolgálatot tenni az uraságnak.
*GYALOGTARACZK
	(gyalog-taraczk) ösz. fn. Kis taraczkféle lőszer, mely nem kerekeken, hanem saját talapján jár. V. ö. TARACZK.
*GYALOGTŐR
	(gyalog-tőr) ösz. fn. Földre vagy kevessé a föld fölé helyezett vadásztőr, hogy az általmenő madarak beleakadjanak. V. ö. TŐR, TŐRÖK.
*GYALOGTŐRÖK
	l. GYALOGTŐR.
*GYALOGTŰZ
	(gyalog-tűz) ösz. fn. Gyalogkatonaság lődözése, tüzelése.
*GYALOGÚT
	(gyalog-út) ösz. fn. 1) Út, melyen csak gyalogok járhatnak vagy járnak, ösvény. 2) Gyalog (nem lóháton, kocsin, hajón) megjárt útazás, útvonal. Nagy gyalogutat tenni.
*GYALOGVADÁSZ
	(gyalog-vadász) ösz. fn. Ki a vadakat gyalog, (nem lóháton vagy vizi jármüvön) űzi.
*GYALOK
	l. GYILOK.
*GYALÓKA
	falu Soprony megyében; helyr. Gyalóká-n, ~ra, ~ról.
*GYALOM
	(gyal-om) fn. tt. gyalmot. Csuszó háló, t. i. azon hosszu háló a halászoknál, melyet midőn a vizbe kivetnek, egyik t. i. ólmos vagy másképen megnehezített szélénél fogva a víz fenekére vagy mélyére száll, a másik t. i. a vízen uszás, lebegés végett, parafa- vagy gyékénydarabkákkal ellátott széle pedig a víz szinén lebeg. Máskép: huzó háló, minthogy két végénél fogva lassan-lassan kihuzzák; öreg háló, különböztetésül a kis v. gyalogháló-tól. Gyalmot vetni a halaknak. Gyalmot húzni.
*GYALÚ, GYALU
	(1), (gyal-ú) fn. tt. gyalu-t. Eredetére nézve l. GYAL. Jelenti különféle mesteremberek, leginkább pedig fából dolgozók, pl. asztalosok, kerékgyártók, hajócsinálók szerszámát, mely alakjára nézve hosszukás, és alsó fele harántékosan fekvő éles vassal van ellátva, mely nyomás és huzás-tolás által a deszkák, fák stb. rögeit, göröncseit lemetszi, s fölszinüket simára egyengeti. Czéljához képest különféle alakjai és nevei vannak: kupító vagy kupásitó, simító, horgas, egyenes, hasító, finom, durva, fogas, hevedermetsző, tisztító, ficzkó, F-es, S-es, fánczos, párkányozó, ablakhornyoló stb. gyalú. Káposzta-, tök-, répametsző gyalú. Átv. ért. durva erkölcsöket finomító eszköz, mód; valamely műnek darabosságát lesimító szer. Ezen parragi fiunak még gyalura van szüksége.
*GYALÚ, GYALU
	(2), puszta Heves megyében és erdélyi mezőváros Kolos megyében; helyr. Gyalú-ba, ~ban, ~ból.
*GYALUFA
	(gyalu-fa) ösz. fn. l. GYALUTOK.
*GYALUFORGÁCS
	(gyalu-forgács) ösz. fn. Fogrács, melyet a gyalu csinál, felhasogat. Gyaluforgácsból sörczégér. Gyaluforgácscsal meggyujtani a fát.
*GYALUHULLADÉK
	(gyalu-hulladék) ösz. fn. l. GYALUFORGÁCS.
*GYALÚL, GYALUL
	(gyal-ú-l v. gyal-ú-ol) áth. m. gyalul-t. 1) Valamit gyaluval simít, tisztít, egyenget. Deszkát, pallót gyalúlni. A deszkát mennél többet gyalulják, annál simább lesz. (Km.). 2) Gyaluval vékony szálakra metél. Káposztát, tököt, répát gyalúlni. 3) Átv. ért. Nyers, durva, darabos erkölcsöket finomít. Ezen az ifjún lesz mit gyalúlni. Öszvetételei: kigyalúl, legyalúl, meggyalúl.
*GYALÚLÁS, GYALULÁS
	(gyal-ú-l-ás) fn. tt. gyalulás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, midőn valamit gyaluval simára, egyenesre tisztítunk vagy bizonyos alakuvá teszünk. 2) Valaminek gyalú által apró részekre, szálakra metszése. Káposzta-, répa-, tökgyalulás. 3) Átv. ért. erkölcs fínomítása, darabosságok megszüntetése.
*GYALÚLATLAN, GYALULATLAN
	(gyal-u-l-atlan) mn. tt. gyalulatlan-t, tb. ~ok. 1) Amit gyaluval meg nem tisztítottak, simára nem egyengettek, föl nem metszettek. Gyalulatlan deszka, palló. Gyalulatlan káposzta. 2) Átv. ért. darabos, müveletlen, nyers erkölcsü. Gyalulatlan pór, betyár. Határozóilag am. gyalulatlanul.
*GYALUPAD
	(gyalu-pad) ösz. fn. Pad vagy szék vagy állás, melyre a gyalulandó tárgyat helyezik, s hozzá feszítik. Különösen a káposztametszők székes vagy pados gyaluja, melyen ülve végzik munkájokat.
*GYALUPADVAS
	(gyalu-pad-vas) ösz. fn. Vas kötő a gyalupadon, melylyel a gyalulandó tárgyat lefeszítik.
*GYALUPÓLYA
	(gyalu-pólya) ösz. fn. 1) Gyaluforgácsból való kötő szalag. 2) Sebészek pólyakötője.
*GYALUSZÁRNY
	(gyalu-szárny) ösz. fn. A gyalu oldalából kiálló fa, mely arra való, hogy a gyalu, midőn valamely göcsre akad, irányából ki ne ütődjék.
*GYALUSZKA
	(gyal-usz-ka, azaz gyalucska) fn. tt. gyaluszkát. Balaton vidékén am. nádarató sarló vagy toló, (mintegy gyaluló) kasza.
*GYALUTOK
	(gyalu-tok) ösz. fn. A gyalu nevü szerszámnak kerete, külseje, mely közé a gyalu vasat becsíptetik.
*GYALUVAS
	(gyalu-vas) ösz. fn. Éles vaslemez, mely a gyalu talpában harántékosan fekszik, s a gyalu nevü eszköz lényeges része.
*GYAM
	elvont gyöke gyamátol, gyambál, gyambász tájdivatos szólnak, s rokon a magasb hangú gyöm elvont gyökkel (gyömöszöl szóban).
*GYÁM
	(gya-am, rokon vele a magyar tám, továbbá a szanszkrit jam [tart, támaszt], a hellen gamew [házasodik; férjhez megyen, mintegy: egyik a másikat gyámolítja], innen: gamethV [férj], gametiV v. gameth [feleség], a latin geminus stb.) fn. tt. gyám-ot. 1) Tám, támasz, pl. oszlop, gerenda, karó, bot stb. mely valamit fentart, rogyás, esés, dőlés, beszakadás ellen ótalmaz. "Gyámkar ápolgatta szülőm gyöngeségét, Mégis lángzó erőt szívtam hű kebelén." (Talány a borról Kölcseytől). 2) Átv. ért. segitség, melyet gyöngének, erőtlennek, magával tehetetlennek, betegnek stb. nyujtunk. 3) Kiskoruak vagyona, jogai, nevelése felől gondoskodó személy. V. ö. GYÁMATYA, GYÁMANYA.
*GYÁMANYA
	(gyám-anya) ösz. fn. Anya, ki férje elhunytával kiskoru gyermekeinek gondját egészen maga viseli. Nőszemélyek vagyonnal biró idegen gyermekek gyámjai törvényszerüleg nem lehetnek, hanem a vagyontalan árvákat valamint más akárki, úgy ők is gondjuk alá vehetik és sajátjokból tarthatják, ruházhatják, nevelhetik stb.
*GYÁMAPA, GYÁMAPASÁG
	l. GYÁMATYA, GYÁMATYASÁG.
*GYAMÁTOL
	(gyam-át-ol) áth. m. gyamátol-t. Csalóközben am. holmit rendetlenül öszvehány, halomba töm. Rokon a vékonyhangu gyömöszöl, dömöszöl igékkel.
*GYÁMATYA
	(gyám-atya) ösz, fn. 1) Általán férfi személy, ki más gyöngébbet vagy magával jótehetetlent pártfogásába vesz, ügyét védi, bajaiban segíti stb. 2) Valamely intézetnek, egyháznak pártfogója. 3) Szoros és közönségesebb ért. személy, ki a kiskoru anyjuktól megfosztott saját gyermekei vagy idegen árvagyermekek vagyonára és jogaira felügyel, és nevelésökről gondoskodik, s mintegy a kiholt szülék helyettese. Valakit gyermekeink gyámatyjává nevezni.
*GYÁMATYAI
	(gyám-atyai) ösz. mn. Gyámatyát illető, arra vonatkozó stb. Gyámatyai kötelesség, hivatal, felügyelés.
*GYÁMATYASÁG
	(gyám-atyaság) ösz. fn. Gyámatyai hivatal, minden kötelességeivel és jogaival együtt. Gyámatyaságot elfogadni, viselni, híven teljesíteni. V. ö. GYÁMATYA.
*GYÁMATYATÁRS
	(gyám-atya-társ) ösz. fn. Személy, ki másod vagy többed magával visel bizonyos gyámatyai hivatalt, vagyis ki a rendes gyámatyával együtt gondoskodik a kiskoru árvákról.
*GYAMB
	(gyam-b) elvont törzse gyambál és gyambász igéknek, mely gyápol igében gyáp-pá húzatott öszve. V. ö. GYAM elvont gyök.
*GYAMBÁL v. GYÁMBÁL
	(gyam-b-ál) áth. m. gyambált. A székelyeknél am. gyömötöl, tépdes. (Kriza J. ). V. ö. GYAM, GYAMÁTOL, GYAMBÁSZ.
*GYAMBÁSZ
	(gyam-b-ász) áth. m. gyambász-tam, ~tál, ~ott. Valakit erőszakosan gyömöszöl, megtép, tépász, zömöcsköl. Székely szó.
*GYÁMBOLT
	(gyám-bolt) ösz. fn. Az épületekben kisebbféle bolt, pl. melylyel az ablakok és ajtók fölötti boltok behuzatnak, hogy a nyilas által meggyengített falak erősebben álljanak.
*GYÁMBOT
	(gyám-bot) ösz. fn. Bot, mely az álló vagy járó embernek támaszul szolgál. Gyámbotra támaszkodni. A sánta ember gyámbottal jár. Régies és németből csinált kifejezéssel: istáp. (Stab).
*GYÁMÉSZ
	(gyám-ész, azaz gyám-os, kit gyámolni, gyámolítni kell) mn. tt. gyámész-t, tb. ~ok. Ügyefogyott, bolond. Kassai J. szerént gyöngyösi szó.
*GYÁMFA
	(gyám-fa) ösz. fn. Általán, mindenféle fa, gerenda, dorong, rúd stb. mely valaminek támasztékaul szolgál. Gyámfát szúrni a fiatal csemete mellé. Gyámfával megtámasztani a sövényt.
*GYÁMFAL
	(gyám-fal) ösz. fn. 1) Fal, mely valamit, pl. vizpartot, hegyoldalt stb. beomlás, beszakadás ellen ótalmaz. 2) Fal, melyet más falnak megerősitésére, s támasztékaul raknak.
*GYÁMFI, GYÁMFIÚ
	(gyám-fi v.fiú) ösz. fn. Kiskoru árva fiú, ki gyámatyai gondviselés alatt van.
*GYÁMGERENDA
	(gyám-gerenda) ösz. fn. Általán, támasztékul alkalmazott gerenda. Gyámgerendákkal megtámogatni a repedezett falakat. 2) l. MESTERGERENDA.
*GYÁMGYERMEK
	(gyám-gyermek) ösz. fn. Kiskoru árva fiú vagy leány, kire gyámatya vagy anya visel gondot.
*GYÁMINTÉZET
	(gyám-intézet) ösz. fn. Intézet, melyben árva vagy szegény gyermekek közköltségen vagy bizonyos alapítványból neveltetnek.
*GYÁMÍT, GYÁMIT
	(gyám-ít) áth. l. GYÁMOLÍT.
*GYÁMÍTÁS, GYÁMITÁS
	(gyám-it-ás) fn. l. GYÁMOLÍTÁS.
*GYÁMITVÁNY
	(gyám-it-vány) fn. tt. gyámitvány-t, tb. ~ok. A tanitvány szó hasonlatára alakult új szó. l. GYÁMGYERMEK.
*GYÁMKAR
	(gyám-kar) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. valakit fentartó, eséstől, rogyástól ovó kar. Gyámkarral fölemelni, tartani a beteget. 2) Átv. ért. segítség. Gyámkart nyujtani az ügyefogyottnak.
*GYÁMKARÓ
	(gyám-karó) ösz. fn. Karó, mely valamit támogat, eldőlés, roskadás ellen ótalmaz. Gyámkaróhoz kötni a csemetéket, virágokat.
*GYÁMKOR
	(gyám-kor) ösz. fn. Azon kor, midőn a gyermek és ifjú szülei, vagy gyámatyák s anyák gondja alatt van, midőn még törvényszerü szabad rendelkezéssel nem bír.
*GYÁMKORÚ
	(gyám-korú) ösz. mn. Gyámkorban levő, kiskoru. Gyámkoru fiúk, leányok.
*GYÁMKORUSÁG
	(gyám-koruság) ösz. fn. Állapot, midőn valaki gyámkorban van, azaz kiskoru. V. ö. GYÁMKOR.
*GYÁMLEÁNY
	(gyám-leány) ösz. fn. Leánygyermek, vagy idősebb nőszemély is, ki gyám felügyelése és gondviselése alatt van.
*GYÁMNOK
	(gyám-nok) fn. tt. gyámnok-ot. Új, s nem szép hangzásu szó, a szebben hangzó gyám, v. gyámatya helyett. l. GYÁMATYA.
*GYÁMNOKSÁG
	(gyám-nok-ság) fn. tt. gyámnokság-ot. l. GYÁMATYASÁG, GYÁMSÁG.
*GYÁMNÖVENDÉK
	(gyám-növendék) ösz. fn. Növendék, kit gyámintézetben nevelnek. V. ö. GYÁMINTÉZET.
*GYÁMOK
	(gyám-ok) ösz. fn. Ok, mely valamely állítás bebizonyítására, erősítésére felhozatik; máskép: védok, védv, tárnok, indok.
*GYÁMOL (1)
	(gyám-ol) fn. tt, gyámol-t, tb. ~ok. 1) Támasz, mely valamit rogyás, esés, dőlés ellen ótalmaz. 2) Átv. ért. segítség vagy segítséget nyujtó személy, pártfogó. Istenem, te vagy az ügyefogyottak gyámola.
*GYÁMOL (2)
	(mint föntebb) áth. m. gyámol-t. Eredetileg am. gyámmal megerősít, megtámaszt. Átv. ért. segít, pártolása alá vesz, véd, ótalmaz. Gyámolni az elhagyott szegényt, üldözöttet. Gyámolni a betegeket, árvákat.
*GYÁMOLÁS
	(gyám-ol-ás) fn. tt. gyámolás-t, tb. ~ok. Segítés, ótalmazás, ápolás, gondviselés. Szegények, koldusok, árvák, üldözöttek gyámolása.
*GYÁMOLAT
	(gyám-ol-at) fn. tt. gyámolat-ot. Gyámolás elvont értelemben.
*GYÁMOLATLAN
	(gyám-ol-at-lan) mn. tt. gyámolatlan-t, tb. ~ok. Segitség és pártolás nélkül levő, elhagyatott állapotú, ügyefogyott; magával jótehetetlen, ügyetlen; azonban ez utolsó értelemben inkább gyámoltalan használtatik. Gyámolatlan árva, szegény, beteg. Oh te gyámolatlan, még te is hetvenkedel? Határozóilag am. gyámolatlanul.
*GYÁMOLATLANSÁG
	(gyám-ol-at-lan-ság) fn. tt. gyámolatlanság-ot. Gyámol nélküli, azaz elhagyatott állapot. V. ö. GYÁMOL, GYÁMOLATLAN.
*GYÁMOLATLANUL
	(gyám-ol-at-lan-ul) ih. Gyámol, azaz segitség, pártolás, erkölcsi támogatás nélkül; elhagyottan, ügyefogyottan.
*GYÁMOLGAT
	(gyám-ol-g-at) áth. és gyak. m. gyámolgat-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan gyámol, azaz segít, pártol, ápolgat.
*GYÁMOLGATÁS
	(gyám-ol-g-at-ás) fn. tt. gyámolgatás-t, tb. ~ok. Folytonos segítés, pártolás, ápolás. Betegek, szegények, ügyefogyottak gyámolgatása emberi kötelesség.
*GYÁMOLÍT, GYÁMOLIT
	(gyám-ol-ít) áth. m. gyámolít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gyámol által fölemel, fentart, álló helyzetbe tesz. Bizzál Istenben, előgyamolít. (Km.).
*GYÁMOLÍTÁS, GYÁMOLITÁS
	(gyám-ol-ít-ás) fn. tt. gyámolítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, segítés, mely által valakit gyámolítunk.
*GYÁMOLPÉNZ
	(gyámol-pénz) ösz. fn. Határozott vagy határozatlan mennyiségü pénz, mely által valakinek szükségeit födözzük, s némileg segítségére vagyunk. Havi vagy évi gyámolpénzzel segíteni a házi szegényeket. Oskolai gyámolpénz. Máskép: segélydíj.
*GYÁMOLTALAN
	(gyám-ol-talan) mn. tt. gyámoltalan-t, tb. ~ok. Akinek gyámola, segitsége, erkölcsi támasza nincs; ügyefogyott, ügyetlen, magával jótehetetlen. V. ö. GYÁMOLATLAN.
*GYÁMOLTALANSÁG
	(gyám-ol-talan-ság) fn. tt. gyámoltalanság-ot. Gyámol nélküli állapot vagy tulajdonság; ügyefogyottság, ügyetlenség.
*GYÁMOLTALANUL
	(gyám-ol-talan-ul) ih. Gyámol nélküli, elhagyatott állapotban.
*GYAMOR
	székelyes kiejtés, gyomor helyett; l. ezt.
*GYÁMOSZLOP
	(gyám-oszlop) ösz. fn. Oszlop, mely valamely épületnek vagy épületrésznek támasztékul szolgál. Átv. ért. hathatós, nagy segitség vagy főpártfogó. Te vagy az én gyámoszlopom. Hazám, ledőlt gyámoszlopod.
*GYÁMPONT
	(gyám-pont) ösz. fn. Pont vagy hely, melyre valami támaszkodik, mely biztos állást, helyzetet nyújt. A hadsereg elvesztette egyetlen gyámpontját. A mély vízben nem lehet gyámpontot találni.
*GYÁMRÚD
	(gyám-rúd) ösz. fn. Rúd, melyre támaszkodva vagy melybe fogódzva vizen, jégen, sáron keresztül vergődünk. Az imént befagyott folyón gyámruddal keresztül menni.
*GYÁMSÁG
	(gyám-ság) fn. l. GYÁMATYASÁG.
*GYÁMSÁGI
	(gyám-ság-i) mn. tt. gyámsági-t, tb. ~ak. Gyámságot illető, ahoz tartozó, arra vonatkozó. Gyámsági felügyelés.
*GYÁMTALAN
	(gyám-talan) mn. tt. gyámtalan-t, tb. ~ok. Gyám nélküli, tulajd. és átv. ért. V. ö. GYÁM. Gyámtalan csemete. Gyámtalan árva.
*GYÁMTALANUL
	(gyám-talan-ul) ih. Gyám nélkül, tulajdon és átvitt értelemben véve. V. ö. GYÁM.
*GYÁMTÁRS
	(gyám-társ) ösz. fn. Ki az apának s különösen anyának gyámságban, gyámkodásban társa, segitője.
*GYÁMSZÜLÉK, GYÁMSZÜLŐK
	(gyám-szü-lők) ösz. többes fn. Férj és nő, kik idegen gyermekeket, illetőleg árvákat nevelnek, s vagyonukról, jövőjökről gondoskodnak.
*GYAN
	elvont gyök, melyből gyanánt határzó, és gyanu (származékaival együtt) erednek. A gyanánt szó értelme után indulva jelent milyenséget vagy valamihez hasonlóságot, olyanságot. V. ö. GYANÁNT. Különösen a gy betüben rejlik ezen fogalom, mely kitetszik a hogy (mikép) és így (ilyképen) úgy (olyképen) kötszókból, melyek a milyenség, hasonlóság fogalmát fejezik ki, minél fogva úgy véljük, hogy gyan eredetileg semmi más mint: úgyan v. ugyan, azaz oly módon, oly formán, hasonlóan. Rokon a német ahnden, ahnen szókkal, melyeknek közös gyöke ahn, szinte megvan az ähnlich (am. hasonló) melléknévben, és izland andi, önd. Más származtatással lehet gyan, am. gon (gondolat). Midőn idetartozóknak tekinthetők a dán and, svéd ande, melyek elmét, lelket jelentenek. Ezek szerént gyanítni annyit tenne lélekben, gondolatban látni, sejdítni. Megemlítésre méltó, hogy sínai nyelven khung, am. félni, kétkedni.
*GYÁN
	KÖTE~, MEZŐ~, VIZES~, falvak Bihar megyében; helyr. Gyán-ba, ~ban, ~ból.
*GYANAFALVA
	helység Vas megyében; helyr. Gyanafalvá-n, ~ra, ~ról.
*GYANAKODÁS
	(gyan-a-kod-ás, az a csak közbeszurat) fn. tt. gyanakodás-t, tb. ~ok. Nem egészen világos adatokon alapuló vélekedés, mely szerént valakiről roszat gondolunk. Gyanakodásra okot adni. Valakit gyanakodásból tolvajnak mondani. Gyanakodással telve lenni. Szelidebb ért. valaminek sejtése, sejdítése.
*GYANAKODIK
	(gyan-a-kod-ik) k. m. gyanakod-tam, ~tál, ~ott. Aki valamiről roszúl vélekedik, de véleményének megalapítására elegendő, világos és bizonyos adatai nincsenek. Gyanakodni valakire vagy valaki ellen. Néha szelidebb ért. am. sejtése van valamiről.
*GYANAKODÓ
	(gyan-a-kod-ó) mn. tt. gyanakodó-t. Némi sejtelmek, s nem eléggé világos adatok után balul vélekedő. Gyanakodó ember. Különösen: ki mások iránt bizalmatlan, ki másoknak nem hisz, mivel már sokszor csalatkozott az emberekben.
*GYANAKSZIK
	(gyan-a-kosz-ik) k. l. GYANAKODIK.
*GYANÁNT
	(gyan-ánt v. gyan-a-ant) ih. Eredetileg am. mást gyanítva, gondolva; mely értelemben a székelyek ma is használják, sőt személyragozzák: gyanántam ölelte meg, mintha én volnék, akit gondolt, gyanított. Így: gyanántad, gyanánta stb. (Kriza J. gyüjteménye). Általánosan szokottabb jelentései: 1) Másnak személyében, képében, helyetteseül. Bálványt Isten gyanánt ne imádj. 2) Valami helyett, valamivel fölcserélve, hasonlatosság miatt egyiket másik helyébe téve. Külföldi kelmét honi gyanánt árulni. 3) Úgy, mint kötszókkal felváltható. Ezt tréfa gyanánt mondom, (úgy, mint tréfát). Szolgáljon ez példa gyanánt, (úgy, mint példa). 4) Néha ul ul, kép, képen, ként ragokkal fölcserélhető. Csuda gyanánt v. csudaul v. csudakép, csudaként bámulni valamit. Régiesen és tájdivatosan: gyalánt sőt gyaránt is. V. ö. GYAN.
*GYANDA
	puszta Abaúj megyében; helyr. Gyandá-n, ~ra, ~ról.
*GYANÍT, GYANIT
	(gyan-ít, V. ö. GYAN) áth. m. gyanít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Szélesb ért. valószinű okoknál fogva, némi adatok után féligmeddig igaznak, valónak vél, vagy a képzeletében, elméjében levő tárgyhoz hasonlónak gondol valamit. Nem tudom bizonyosan, de gyanítom. Ha jól gyanítom, ő oda törekszik, hogy stb. Ezt nem is gyanítottam volna. Mindjárt gyanítottam hozzá, azaz szinlettem hozzá, vagyis hasonlónak tartottam ahhoz, ki eszembe ötlött. Szorosb ért. valami felől rosz, bal véleményt kezd táplálni. Tolvajnak, csalónak gyanítani valakit. Reá gyanítani valakire. Akit egyszer rajtaérnek, többet is reágyanítanak. (Km.).
*GYANÍTÁS, GYANITÁS
	(gyan-ít-ás) fn. tt. gyanítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit gyanítunk. V. ö. GYANIT. Ez csak gyanítás, nem bizonyos tudomás.
*GYANÍTHATÓ, GYANITHATÓ
	(gyan-ít-hat-ó) mn. tt. gyanítható-t. Amit gyanítani lehet, vagyis minek valószinüségét némely adatok támogatják; mit gondolni, elgondolni, kitalálni nem épen lehetetlen vagy nehéz. Gyanítható dolog, miért bujkálnak az éjjeli csavargók.
*GYANÍTHATÓLAG
	(gyan-ít-hat-ó-lag) ih. Valószinüleg, alkalmasint, hihetőleg; mint gondolni, vélni szabad vagy lehet.
*GYANÍTÓLAG, GYANITÓLAG
	(gyan-ít-ó-lag) ih. Némi valószinü okok szerént, vagy adatok után vélekedve; föltételes okoknál fogva.
*GYANÓ (1)
	régies, gyanú helyett; l. ezt.
*GYANÓ (2)
	falu Vas megyében; helyr. Gyanó-n, ~ra, ~ról.
*GYANÓT
	fn. tt. gyanót-ot. Macskához hasonló vérengző vadállat, melynek bőrét a keleti népek prémnek, lótakarónak stb. használják. (Genetta).
*GYÁNT
	puszta Tolna megyében; helyr. Gyánt-on, ~ra, ~ról.
*GYANTA (1)
	v. GYÁNTA, (alkalmasint am. gyap-ont-ó, gyap-ont-a, azaz gyulasztó; V. ö. GYAPONT; vagy pedig gyan gyöknek vétetvén, ekkor egészen megegyezik a latin cando igével; oroszul jantár) fn. tt. gyantát v. gyántát. 1) Szilárd és égékeny test, mely borszeszben, s különféle kövér olajokban felolvasztható, de vizben nem. Részént többféle növényekből, pl. fenyőkből, magától fakadoz, részént ugyanazokból mesterség által vonatik ki, (resina). 2) Ide tartoznak az úgynevezett földi gyanták, u. m. földi szurok, földi olaj, kőszén, borostyánkő stb. 3) Legszélesb ért. a növényekből kifolyó mézga is ide soroztatik.
*GYANTA (2)
	v. GYANTHA, falu és puszta Bihar megyében; helyr. Gyantá-n, ~ra, ~ról.
*GYANTACSEPP
	(gyanta-csepp) ösz. fn. Cseppek, melyekből a gyanta jegeczedés által alakúl.
*GYANTAFA
	(gyanta-fa) ösz. fn. Fa, melyből gyanta fakad ki, vagy melyből mesterségesen lehet gyantát kivonni, milyenek péld. a fenyűfák több fajai.
*GYANTAKACZOR
	(gyanta-kaczor) ösz. fn. Hossza nyelű, görbe és öblösre csinált kés, melylyel a fák repedékeiből a gyantát kikotorják, és szedegetik.
*GYANTAKŐ
	(gyanta-kő) ösz. fn. Szilárd, elég kemény, törékeny és átlátszó földi gyanta, jobbadán sárga vagy fehéres, ritkábban vörös, zöld vagy kék szinü. Dörzsölés által vonzó erőt kap, s meggyujtva sajátságos jó szagot terjeszt; legnagyobb bőségben a porosz tengerpartokon találtatik. (Succinum).
*GYANTÁR
	l. GYANTA és GYANTAKŐ.
*GYANTÁROS (1)
	(gyan-ta-ar-os) mn. tt. gyantáros-t v. ~at, tb. ~ak. Gyantárral bevont, behuzott; gyantárral ékesített, ellátott. Gyantáros eszközök, üvegek. Gyantáros szopóka, pipaszár. V. ö. GYANTÁR.
*GYANTÁROS (2)
	puszta Bács megyében; helyr. Gyantáros-on, ~ra, ~ról. Máskép: Töviskes.
*GYANTÁROZ
	(gya-n-ta-ar-oz) áth. m. gyantároz-tam, ~tál, ~ott. Gyantárral behúz, bevon. V. ö. GYANTÁR.
*GYANTÁRSAV
	(gyantár-sav) ösz. fn. Gyantárból kivont sav. (Acidum succini).
*GYANTÁS
	(gyan-ta-as v. gyap-on-ta-as) mn. tt. gyantás-t v. ~at, tb. ~ak. Gyantával bővelkedő, gyantát termő; gyantával bekent, behozott. Gyantás növények. Gyantás hegedűvonó.
*GYANTÁSAN
	(gyan-ta-as-an) ih. Gyantával behozva vagy ellátva.
*GYANTASODIK
	(gyan-ta-as-od-ik) k. m. gyantásod-tam, ~tál, ~ott. Gyantássá leszen, gyanta terem benne vagy belőle. V. ö. GYANTA.
*GYANTÁZ
	(gyan-ta-az) áth. m. gyantáz-tam, ~tál, ~ott. Gyantával beken, simává, csuszóssá tesz. Hegedűvonót gyantázni.
*GYANU v. GYANÚ
	(gyan-u) fn. tt. gyanu-t. Valószinű, vagyis csak sejtett okokon alapuló balvélemény; midőn valami felől bizonyos adataink nincsenek; de mégis van némi okunk roszat gondolni, legyen az bár igazságos vagy igazságtalan. Puszta gyanú. Alapos, nyomos gyanú. Gyanuba esni. Gyanuba ejteni valakit. Gyanuba venni a házi cselédeket, a megtörtént lopás után. Gyanuba hozni valakit valakivel. Gyanura okot adni. Gyanúm van rá. Ez csak gyanú, be is kellene bizonyítni. Ujjadból szopott gyanu. (Km.). V. ö. GYAN.
*GYANÚPER
	(gyanú-per) ösz. fn. 1) Per, melyet valaki ellen gyanuból indítanak. 2) Gyanús suttogós, beszéd; a büntettnek és elkövetőjének rebesgetése, találgatása. Élt a gyanuperrel és tovább állt, azaz hallván, hogy gyanakodnak rá, elszökött. Fél a gyanupertől. Gyanuperbe esett.
*GYANUS v. GYANÚS
	(gyan-u-os) mn. tt. gyanus-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Balvéleményt gerjesztő; roszhoz, gonoszhoz hasonlónak látszó. Gyanús emberek járnak a ház körül. Gyanús pillanatokat vetni valamely jószágra. Gyanús ház, társaság. Gyanús személyekhez járni. Gyanús mosolygás, fittyentés, integetés, jelek. 2) Balul vélekedő, másokról igazságtalanul roszat gondoló. Aki miben tudós, abban gyanús. (Km.).
*GYANÚSÁG, GYANUSÁG
	(gyan-u-ság) fn. tt. gyanuság-ot. 1) Állapot, melyben az van, kiről némi valószinű vagy alaptalan okokból is balul vélekednek. Gyanuságban lenni. 2) Gyanu bősége, sokasága, kiterjedése. Innen: gyanuságba esni több, mint gyanuba esni. Amaz a balvéleménynek nagyobb kiterjedését, emez egyes jelenségeit mutatja.
*GYANUSÁGOS
	(gyan-u-ság-os) mn. tt. gyanuságos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Igen gyanús vagy amiről igen sokan gyanakodnak, miről közös bal vélekedés uralkodik. 2) Szerfölött gyanakodó, mindent balra, rosz czélból magyarázó.
*GYANÚSAN, GYANUSAN
	(gyan-u-os-an) ih. 1) Bal vélekedést gerjesztőleg. Gyanúsan viselni magát. Gyanúsan beszélni, tekintgetni, mosolyogni, integeti. 2) Balul vélekedve, roszat gondolva. Gyanúsan nézni, leskelődni mások után.
*GYANUSKODÁS
	(gyan-u-os-kod-ás) fn. tt. gyanuskodás-t, tb. ~ok. Gyanakodó okokon alapuló vélekedés.
*GYANUSKODIK
	(gyan-ú-os-kod-ik) k. m. gyanúskod-tam, ~tál, ~ott. Folytonos gyanúja van valaki ellen vagy valami iránt.
*GYANUTLAN
	(gyan-ú-atlan) mn. tt. gyanutlan-t, tb. ~ok. Ki ellen nincsen gyanu; miről senki sem gyanakodik, senki bal véleménynyel nincsen. Gyanútlan férfi. Gyanútlan vállalat, cselekedet. Határozóilag am. gyanútlanul, gyanú nélkül.
*GYANYÓ
	l. GYANÓ.
*GYAP
	elvont gyöke gyapj, gyapjas, gyapju, gyapott, gyapár és átv. értelmü gyapor, gyaporodik szóknak. Alapértelemben rokonai: gyop (gyopár), gyěp (gyěpü), gyöp (gyöpös), csöp (csöpü), csap (csapzik), csep (cseplesz, cseprente), melyek valamely dús növésü, sarjadzása, tömött szálakból álló növényi vagy állati testet, nevezetesen szőrt, hajat, rostos szálat stb. jelentenek. Azon di egyszerü gyökre vihető vissza, melyből a gazdagságot, bőséget, becseset jelentő dív, dísz, díj származtak, (diap, lágyítva gyap). Más vélemény szerint rokon a tap gyökkel, mely a maga nemében valami lágyat, tapadót és gyulót is jelent, s ezen értelemben erednek tőle különösen: gyaponik és gyapunt régi szók is. Ajánltatott újabb időben mint önálló szó az idegen watta magyarabb kifejezésére.
*GYAPA
	puszta Tolna megyében; helyr. Gyapá-n, ~ra, ~ról.
*GYAPALÓCZ
	falu Zemplén megyében; helyr. Gyapalócz-on, ~ra, ~ról.
*GYAPÁR
	(gyap-ár) l. GYOPÁR.
*GYAPJ
	(gyap-j) fn. tt. gyapj-at. Személyragozva: gyapjam, gyapjad, gyapja, gyapjunk, gyapjatok, gyapjok. Képzésre és alakra hasonló: borj, varj, sarj szókhoz. Rosz juh, aki maga gyapját nem birja. (Km.) Egy értelmü vele az u-val toldott gyapju, azon különbséggel, hogy a képzőket jobbára a gyapj veszi fel, ritkábban a gyapjú, pl. gyapjas, gyapjad, gyapjaszt, gyapjasodik, gyapjatlan; a ragokat mindkettő felveszi; öszvetételekben pedig csaknem kizárólag a gyapju használtatik. Értelmezését illetőleg, l. GYAPJU.
*GYAPJAD
	(gyap-j-ad) önh. m. gyapjad-tam, ~tál, ~t v. ~ott. Gyapjuvá alakúl, gyapjuvá leszen. Gyapjad a bárány szőre. Ettől különbözik a gyapjasodik.
*GYAPJADÁS
	(gyap-j-ad-ás) fn. tt. gyapjadás-t, tb. ~ok. Gyapjuvá alakulás.
*GYAPJAG
	(gyapj-ag) fn. tt. gyapjag-ot. Újabb alkotásu szó, am. gyapjuszövet. Az anyag hasonlatára képződött mely maga is új szó.
*GYAPJAS
	(gyap-j-as) mn. tt. gyapjas-t v. ~at, tb. ~ak. Gyapjuval benőtt, bővelkedő; gyapjuval töltött, ékesített. Gyapjas juhok. Gyapjas zsákok. Gyapjas vitézek. Aranygyapjas rend. Átv. ért. bővelkedő, gazdag.
*GYAPJASFŰ
	(gyapjas-fű) ösz. fn. lásd: GYOPÁR.
*GYAPJASÍT, GYAPJASIT
	(gyap-j-as-ít) áth. m. gyapjasít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gyapjassá tesz, sok gyapjat növeszt az illető állaton. A jó tartás gyapjasítja a juhokat.
*GYAPJASODIK
	(gyap-j-as-od-ik) k. m. gyapjasod-tam, ~tál, ~ott. Gyapjassá leszen, sok gyapja növekedik. Gyapjasodnak a megnyirt birkák. Gyapjasodnak a bárányok. Átv. ért. gazdagszik, megszedi magát. Meggyapjasodni, am. meggazdagodni.
*GYAPJASTYÚK
	(gyapjas-tyúk) ösz. fn. Korcsféle fáczánfaj. (Phasianus lanatus).
*GYAPJATLAN
	(gyap-j-at-lan) mn. tt. gyapjatlan-t, tb. ~ok. Gyapja nélkül szűkölködő; minek gyapja nincs, nem nő. Gyapjatlan vásár. Gyapjatlan koszos birkák. Gyapjatlan barmok. Határozóilag am. gyapjatlanul, gyapjú nélkül.
*GYAPJATLANODIK
	(gyap-j-at-lan-od-ik) k. m. gyapjatlanod-tam, ~tál, ~ott. Gyapját veszti, gyapja elhull.
*GYAPJÚ, GYAPJU
	(1), (gyap-j-u) fn. tt. gyapjú-t. Személyragozva: gyapjúm, gyapjúd, gyapjúja, gyapjúnk, gyapjútok, gyapjújok. 1) Széles ért. fínom, rövid és lágy szőrök, melyek a növényország igen sok testeit, különösen a növények leveleit födik, azokra tapadnak. 2) Szorosb ért. sokféle állatok finom, göndör és lágy szőre, pl. a nyulaké is. 3) Legszorosb és legközönségesebb ért. a juhok és ezekhez hasonló állatok fínom, göndör, öszvebonyolodott szőre. Finom, selymes, középszerü, kutyaszőrű gyapjú. Egy nyiretü, két nyiretü gyapjú. Tiszta, mosott vagy bojtorjános, kóczos, mosatlan gyapjú. Vegyes, válogatott gyapju stb. Lágy pásztor után gyapjut rúg a farkas. (Km.). Törökül japak. V. ö. GYAP, elv. gyök.
*GYAPJÚ, GYAPJU
	(2), falu Hihar megyében; helyr. Gyapjú-n, ~ra, ~ról.
*GYAPJUÁRU
	(gyapju-áru) ösz. fn. Gyapjuból készített különféle kelmék, szövetek és ruhanemüek. Gyapjuárukkal kereskedni.
*GYAPJUELKÉSZÍTŐ
	(gyapju-el-készítő) ösz. fn. Gyármunkás, ki a fonásba és szövésbe vett gyapjut kiválogatja és osztályozza.
*GYAPJUFESTÉS
	(gyapju-festés) ösz. fn. Festői munka, mely által a gyapjufonalaknak vagy szöveteknek festékek által színt adnak.
*GYAPJUFESTŐ
	(gyapju-festő) ösz. fn. Festő, ki gyapjufonalakat és gyapjuszöveteket különféle festékekkel szinez.
*GYAPJUFÉSÜ
	(gyapju-fésü) ösz. fn. Fésü- vagy gerebenforma eszköz vagy kárt, melylyel a szövésbe vett gyapjuanyagot megtisztogatják.
*GYAPJUFÉSÜLÉS
	(gyapju-fésülés) ösz. fn. A gyapjunak megtisztitása, fésü- vagy gerebenalaku eszköz által; máskép: gyapjugyaratás.
*GYAPJUFÉSÜLŐ
	(gyapju-fésülő) ösz. fn. 1) Személy, ki gyapjút tisztogat, gerebenez, gyarat. 2) Eszköz, melyen a gyapjut tisztítják, gyaratják.
*GYAPJUFONAL
	(gyapju-fonal) ösz. fn. Guzsalyon, rokkán vagy fonógyárban fonallá sodorított gyapju.
*GYAPJUFONÁS
	(gyapju-fonás) ösz. fn. Fonás guzsalyon vagy rokkán vagy gyári gépen, mely által a gyapjuszálakat fonalakká sodorják.
*GYAPJUFONÓ
	(gyapju-fonó) ösz. fn. Személy, ki gyapjút fon. V. ö. FON.
*GYAPJUFŰ
	(gyapju-fű) ösz. fn. A farkkórók neméhez tartozó növényfaj, máskép: királygyertya, ökörfarkkóró. Nevét onnan vette, mert levelei alul fölül pelyhesek. (Verbascum Thapsus).
*GYAPJUFÜRT
	(gyapju-fürt) ösz. fn. A gyapjuból egyes göngyüleg, csomó v. csomag, vagyis külön tömegben öszvegöndörödött gyapjuszálak.
*GYAPJUGEREBEN
	(gyapju-gereben) ösz. fn. Gereben vagy kárt, kardács, melylyel a posztósok, csapók, illetőleg a posztógyárosok a gyapjat tisztogatják.
*GYAPJUGYÁR
	(gyapju-gyár) ösz. fn. Gyár, melyben gyapjuból különféle szöveteket, kelméket készítenek.
*GYAPJUGYARATÓ
	(gyapju-gyarató) ösz. fn. 1) Személy, ki gyapjut gyarat, azaz, gerebenez, kártol, tisztogat. 2) Eszköz, melylyel a tisztogatás végbemegy.
*GYAPJUGYÁROS
	(gyopju-gyáros) ösz. fn. Gyáros, ki gyapjuból különféle szöveteket, kelméket készít.
*GYAPJUKÁRT
	(gyapju-kárt) ösz. fn. l. GYAPJUGEREBEN.
*GYAPJUKERESKEDÉS
	(gyapju-kereskedés) ösz. fn. Kereskedés gyapjuval. V. ö. KERESKEDÉS.
*GYAPJUKERESKEDŐ
	(gyapju-kereskedő) ösz. fn. Kereskedő, ki különösen gyapju vásárlása s eladásával üzérkedik.
*GYAPJUMIVES
	(gyapju-míves) ösz. fn. Míves, mesterember, gyáros, ki gyapjuműveket készít, gyárt, pl. posztós, csapó stb.
*GYAPJUMOSÁS
	(gyapju-mosás) ösz. fn. Cselekvés, midőn a gyapjut nyirés előtt vagy után hideg vagy langyos vízben megmossák.
*GYAPJUMOSÓ
	(gyapju-mosó) ösz. fn. 1) Személy, ki gyapjut mos. 2) Készület, melylyel gyapjut mosnak.
*GYAPJUMUNKA
	(gyapju-munka) ösz. fn. 1) Akármiféle munka, mely gyapjura fordíttatik, pl. gyapjumosás, gyapjufonás, gyapjuszövés. 2) Mű vagy kelme, szövet, mely gyapjuból készült.
*GYAPJUMŰ
	(gyapju-mű) ösz. fn. Szövet, kelme, zsinór stb. mely gyapjuból készült.
*GYPJUMŰHÁZ
	(gyapju-mű-ház) ösz. fn. Ház, melyben gyapjuműveket készítenek, gyapjugyár.
*GYAPJUMŰVES
	l. GYAPJUMIVES.
*GYAPJUNEMŰ
	(gyapju-nemű) ösz. mn. A gyapjúk neméhez tartozó; gyapjuhoz némileg hasonló.
*GYAPJUNYIRÉS
	(gyapju-nyirés) ösz. fn. l. JUHNYIRÉS.
*GYAPJUOLLÓ
	(gyapju-olló) ösz. fn. Erősebb pengéjü és szerkezetű olló, melylyel a juhokat nyirik.
*GYAPJUPIACZ
	(gyapju-piacz) ösz. fn. Piacz, mely különösen gyapjuárulásra jeleltetett ki. Szélesb ért. vásár, melyben nevezetes mennyiségü gyapjueladás szokott történni. Hazánkban nevezetes gyapjupiaczok vannak Pesten, Váczon, Losonczon stb.
*GYAPJUROKKA
	(gyapju-rokka) ösz. fn. Rokka, melyen gyapjut fonnak.
*GYAPJUS
	(gyap-j-ú-os) mn. tt. gyapjús-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Gyapjút viselő, gyapjúval benőtt. Gyapjús juhok. 2) Gyapjunak való vagy szánt, gyapjutartó. Gyapjus szín, lerakóhely. Gyapjus zsák. Karcsú, mint a gyapjus zsák. (Km.). 3) Gyapjuval töltött, béllelt. Gyapjús öltözet.
*GYAPJUSZÁL
	(gyapjz-szál) ösz. fn. A természeti állapotban levő gyapjunak egy-egy külön szála. Finom, selymes, göndör, durva gyapjuszál. Ettől különbözik a gyapjufonal.
*GYAPJUSZINLŐ
	(gyapju-szinlő) ösz. fn. Személy, különösen gyári munkás, ki a gyapju szinét, azaz fínomabb szálait a kevesbé fínomaktól elválasztja.
*GYAPJUSZÖVET
	(gyapju-szövet) ösz. fn. Gyapjufonalakból készített, kallott, gyártott szövet, pl. posztó, s más gyapjumüvek.
*GYAPJUSZÖVŐ
	(gyapju-szövő) ösz. fn. Takács vagy gyáros, ki gyapjuból sző kelméket, különböztetésül oly takácstól vagy gyárostól, ki lenből, kenderből stb. készít szöveteket.
*GYAPJUTÉPŐ
	(gyapju-tépő) ösz. fn. Munkás, ki a fürtökben levő gyapjut szétválasztja, és fonásra idomítja.
*GYAPJUTÉR
	(gyapju-tér) ösz. fn. Tér vagy piacz, melyre az eladó gyapjat kiállítják.
*GYAPJUTIZED
	(gyapju-tized) ösz. fn. A lenyírt gyapjunak tizedrésze, melyet szerződés szerént kap valaki, pl. a juhász, ki a megnyirt juhokra gondot viselt.
*GYAPJUTLAN
	(gyap-j-ú-t-lan) mn. tt. gyapjutlan-t, tb. ~ok. Gyapju nélküli, gyapju nélkül szűkölködő. Gyapjutlan rühes birkák. Gyapjutlan vásár. Gyapjutlan ország. Határozóilag am. gyapjútlanul, gyapju nélkül.
*GYAPJUVÁSÁR
	(gyapju-vásár) ösz. fn. Vásár, melyben nevezetes mennyiségü gyapjut adnak, vesznek. Pesti gyapjuvásár (Medárdkor). Lipcsei gyapjuvásár.
*GYAPJUZSÁK
	(gyapju-zsák) ösz. fn. Durva, erős fonalból szőtt nagyobbféle zsák, melybe a gyapjut betömik, könnyebb szállitás végett, de más czélokból is.
*GYAPJUZSÍR
	(gyapju-zsír) ösz. fn. Zsír, mely különösen a selyemfaju juhok fínom gyapján veri ki magát.
*GYAPKÉSZÍTŐ
	(gyap-készítő) ösz. fn. Iparos, ki gyapottból úgynevezett wattát, azaz gyapot készít. V. ö. GYAP.
*GYAPOL
	puszta Bihar megyében; helyr. Gyapol-ba, ~ban, ~ból.
*GYÁPOL
	(gyáp-ol, azaz gyam-b-ol, t. i. a gyamb törzs gyáp-pá húzatott öszve); áth. m. gyápol-t. A székelyeknél am. leteper, a földre terít, tép; továbbá: fedd, gyaláz. (Kriza J. gyüjteménye).
*GYAPONIK, GYOPONIK
	(gyap-on-ik) k. m. gyapon-t. Elavult ige, s am. gyúlad, indulatra gerjed, felgyúlad, felindúl. "Ezt hallván a császár nagyon meggyaponék, és sietetesen parancsolá, hogy rakatnának nagy tüzet az piaczon. Szent Katalin prózai legendája. (Toldy Ferencz kiadása. 243. l.). "Kell azért bizonyával minekünk felgyoponnunk az szent szeretetben." Érsekújvári Cod. 63. l. Eredetre rokon a gyu, gyúl, gyújt szókkal. (Mátyás Florián után). A szanszkritban dava-sz v. dáva-sz, am. hév, tűz; és a görögben da-i-w, am. gyujtok, da-i-V, égés, fáklya. (Curtius).
*GYAPONT, GYOPONT
	(gyap-ont) áth. m. gyapont-ott. Elavult ige, am. gyúlaszt, gerjeszt, valamely indulatra hevít: "És gyaponts engem te szent szerelmedben." Czech-Cod. "Hogy az isteni szeretetet, ki mind ez világon megholt vala, felindojtaná, avagy felgyopontaná." Érs. Cod. "Ne ragagyon el a dihesség, ne gyopontson fel az harag." Érs. Cod. "Jő el dicsőséges szent lélek, töltsed be az te híveidnek szívöket, és az te szerelmednek lángozó tüzét gyapontsad fel ő bennek. Érs. C. (Mátyás Fl. után).
*GYAPOR (1)
	(gyap-or) mn. tt. gyapor-t, tb. ~ok. Termékeny, ami nemét könnyen szaporítja. A nyulak gyapor állatok. Rokon a szapor (szapora) szóval. Betüátvetve lehet annyi is, mint gyarap (gyarapodik, gyarapodás szókban).
*GYAPOR (2)
	(gyap-or) fn. tt. gyapor-t, tb. ~ok. Növénynem az öthímesek seregéből és kétanyások rendéből, különösen ennek faja: barna gyapor, melynek nyelei rongyosak, prémesek, (gyapjasak). (Smyrnium olusatrum).
*GYAPORA
	(gyap-or-a) mn. tt. gyaporát. Termékeny, saját nemét könnyen sokasító, szaporító. Egy a szapora szóval.
*GYAPORASÁG
	(gyap-or-a-ság) fn. tt. gyaporaság-ot. Termékenység, vagyis azon tulajdonsága valamely növénynek vagy állatnak, mely szerént könnyen és nagy számmal tenyészti a maga faját, szaporaság.
*GYAPORÍT, GYAPORIT
	(gyap-or-ít) áth. m. gyaporít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Sokasít, szaporít, saját nemét, faját tenyészti.
*GYAPORODÁS
	(gyap-or-od-ás) fn. tt. gyaporodás-t, tb. ~ok. Szaporodás, különösen saját fajának sokasodása, tenyészése.
*GYAPORODIK
	(gyap-or-od-ik) k. m. gyaporod-tam, ~tál, ~ott. Ön fajának tenyészése által sokasodik, szaporodik.
*GYAPORÚ, GYAPORU
	(gyap-or-ú) mn. tt. gyaporú-t, tb. ~k v. ~ak. Termékeny, szapora, önfaját sokasító, tenyésztő. Gyaporú növények, állatok, népek.
*GYAPOS
	(gyap-os) mn. tt. gyapos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Gyappal, (wattával) béllelt, kitömött. Gyapos köpeny. Gyapos kabát. 2) Gyappal behintett, födött, megrakott stb. Gyapos lett a ruhája. V. ö. GYAP.
*GYAPOT
	(gyap-ot, illirül gyoput) fn. tt. gyapotot. Ezen alakban, úgy látszik, a gyap elavult igétől származott: gyap-ás, gyap-ot, mint: nyugot, állapot. V. ö. GYAPOTT.
*GYAPOTBÁRCS, GYAPOTFA stb.
	l. GYAPOTTBÁRCS; GYAPOTTFA stb. GYAPOTOL; GYAPOTOZ, l. GYAPOTTOL; GYAPOTTOZ.
*GYAPOTT
	(gyap-ott) fn. és mn. tt. gyapott-at. Gyapjuhoz hasonló, igen fínom szálak, melyek némely melegebb tartományi növények maghüvelyeiben nőnek, s föltépve fonalakká és szövetekké alakíttatnak. Másképen: pamut v. pamuk. Gyapott fonál, gyapott ruha, szövet.
*GYAPOTTBÁRCS
	(gyapott-bárcs) ösz. fn. Növényfaj a bárcsok neméből, nyeletlen és le nem futó levelekkel. (Cnicus criophorus).
*GYAPOTTFA
	(gyapott-fa) ösz. fn. Fa vagy cserje, melynek magvait gyapottszálak borítják. (Gossypium arboreum).
*GYAPOTTFONAL
	(gyapott-fonal) ösz. fn. Fonal, melyet gyapottszálakból sodortak, pedertek.
*GYAPOTTFŰ
	(gyapott-fű) ösz. fn. Növény, különösen a füvek vagy cserjék osztályához tartozó, melynek magvait gyapottszálak borítják. (Bombax gossypinum, ceiba, heptaphyllum, pentandrum).
*GYAPOTTGYOLCS
	(gyapott-gyolcs) ösz. fn. Gyapottfonalakból szőtt finom gyolcsféle kelme.
*GYAPOTTKÖNTÖS
	(gyapott-köntös) ösz. fn. Gyapottszövetből, kelméből készített köntös.
*GYAPOTTLÁGY
	(gyapott-lágy) ösz. mn. Lágy, mint a gyapott, gyapott lágyságu.
*GYAPOTTOL
	(gyap-ott-ol) áth. m. gyapottol-t. Gyapottal töm, megbéllel. Begyapottolni a fájós füleket. Ruhát gyapottolni.
*GYAPOTTOLÁS
	(gyap-ott-ol-ás) fn. tt. gyapottolás-t, tb. ~ok. Gyapottal tömés, béllelés.
*GYAPOTTOZ
	l. GYAPOTTOL.
*GYAPOTTSZÖVET
	(gyapott-szövet) ösz. fn. Gyapottfonalakból készített szövet.
*GYAPOTTTERMŐ
	(gyapott-termő) ösz. mn. Amin gyapott terem. Gyapotttermő növények, fák, cserjék.
*GYAPOTTVÁSZON
	(gyapott-vászon) ösz. fn. Gyapottfonalakból szőtt vászonféle kelme.
*GYAPOZ
	(gyap-oz) áth. m. gyapoz-tam, ~tál, ~ott. Gyappal töm, bélel. Köpenyt, téli mellényt gyapozni. V. ö. GYAP.
*GYAPOZÁS
	(gyap-oz-ás) fn. tt. gyapozás-t, tb. ~ok. Gyappal tömés, bélelés.
*GYAPU
	(gyap-u) fn. tt. gyapu-t. Gyapottat termő növény, fa, cserje.
*GYAR
	elvont gyök, mely gyarlik, gyarló, gyartat, gyarat származékokban am. nehézkes, mintegy göröngyös menetű csuszás, huzódás, surlás, valamely tárgy fölszinén vonczolás; és ez eredeti és természeti jelentése; gyarap, gyarapodik, gyarmat szókban pedig átvitt értelemben apránkénti, fokonkénti szaporodást (terjedést), növekedést, sokasodást jelent. Rokonok vele gar, ger, kor és sar gyökök is; továbbá idegen nyelvekben a szanszkrit dsár, am. elhajlik; eltér; sülyed; korosodik; innen: dsarat am. koros, korban előhaladott, ki már csak húzza lábait, vánszorog, gyartat. Ide tartozók a hellen ghraw v. ghraskw, a német grau, Greis, sőt a héber , (jövevény, zarándok, zsellér), (zarándokol) stb. szók is.
*GYÁR
	fn. tt. gyár-t, tb. ~ok. Általán műhely, melyben nyers terményekből mesterségesen készítenek, finomabbá, használhatóbbá alakítanak valamit. Innen származik: gyárt, azaz mesterségesen csinál, készít. Ebből: gyártó, azaz mesterségesen készítő, csináló, pl. kötél-, kerék-, szijgyártó. Szorosabb ért. Nagyobbszerü műhely, melyben gépek által és nagyban üzik a különféle iparmüvek készítését. Vas-, aczélgyár. Posztógyár. Czukorgyár. Hajógyár. Papírgyár. Porczelángyár stb. Tájszokásilag: jár, ( jártó). Kötéljártó, süvegjártó, szijjártó stb. Hangok szerént am. fínomító = gya-ar, vagy cse-ar, (cseál) am. csináló, készitő, munkáló; rokon vele a szanszkrit kar (csinál, készít, mível, működik), innen: karasz, (am. a magyar kar), kartisz (gyártás, készités), kartar (teremtő), továbbá a hellen ceir, a latin creo stb. V. ö. GYÁRT. Egy más elemzés szerint a tevést, cselekvést, csinálást jelentő di gyökből képezve am. diál, lágyítva: gyiál, gyál. V. ö. DI, (2), elvont gyök. A tájdivatos jártó után némelyek azon véleményben is vannak, hogy gyár = jár.
*GYARAK
	falu Nyitra megyében; MEZŐ~, puszta Bihar megyében; helyr. Gyarak-on, ~ra, ~ról.
*GYARÁNT
	tájdivatos szó, gyanánt helyett; lásd ezt.
*GYARAP
	(gyar-ap) elvont törzsök, melyből gyarapodik, gyarapodás stb. származékok erednek. Egy a végtagban megfordított gyapor szóval. V. ö. GYAPOR.
*GYARAPÍT, GYARAPIT
	(gyar-ap-ít) áth. m. gyarapít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Tulajdon ért. eszközli, hogy valamely növény vagy állat saját nemét, faját lassan-lassan szaporítsa, sokasitsa. Juhokat, lovakat gyarapítani. Isten gyarapítsa, szaporítsa kigyelmeteket. A hasznos növényeket gyarapítani. Szélesb ért. apránként, folytonosan sokasít, erősít, terjeszt, nagyít. Ismereteit gyarapítani. Vagyonát gyarapítani.
*GYARAPÍTÁS, GYARAPITÁS
	(gyar-ap-ít-ás) fn. tt. gyarapítás-t, tb. ~ok. 4) Növények és állatok lassankénti, folytonos szaporítása fajzás vagy fajoztatás által. 2) Lassankénti, folytonos sokasitás, nagyitás, terjesztés. V. ö. GYARAPIT.
*GYARAPÍTÓ, GYARAPITÓ
	(gyar-ap-ít-ó) mn. tt. gyarapító-t. Lassanként, fokonként szaporító, sokasitó, termékenyítő, gazdagító.
*GYARAPODÁS
	(gyar-ap-od-ás) fn. tt. gyarapodás-t, tb. ~ok. 1) Növények és állatok folytonos szaporodása, fajzása. 2) Fokonkénti növekedés, sokasodás. Jószágnak, birtoknak, pénznek gyarapodása. 3) Fokonkénti előmenetel. Észbeli, müveltségi gyarapodás.
*GYARAPODIK
	(gyar-ap-od-ik) k. m. gyarapod-tam, ~tál, ~ott. 1) Ön faját lassan-lassan sokasítja, szaporítja. Mondják növényekről és állatokról. 2) Fokonként, folytonosan növekedik, nagyobbodik, terjed, előmeneteleket tesz. Tapasztalása és tudománya gyarapodik. Gazdasága gyarapodik. Idővel gyarapodik az okosság. (Km.). Különösen: gazdagodik. Ezen ember a kereskedés által igen meggyarapodott.
*GYARAPÚL, GYARAPUL
	(gyar-ap-úl) önh. m. gyarapul-t. l. GYARAPODIK.
*GYARAPÚLÁS, GYARAPULÁS
	(gyar-ap-úl-ás), l. GYARAPODÁS.
*GYARAPÚLAT, GYARAPULAT
	(gyar-ap-úl-at) fn. tt. gyarapulat-ot. Fokonkénti szaporodás, növekedés, előmenet elvont értelemben.
*GYARAT
	(gyar-at) áth. m. gyarat-tam, ~tál, ~ott. 1) Gyapjút vagy pamutot, vagy kendert fésül, gerebenez, vagyis a gereben fogai közt általcsusztat. V. ö. GYARTAT. 2) Tájszokásilag: arat, azaz sarlóval metszi le a gabonát, füvet stb.
*GYARATÁS
	(gyar-at-ás) fn. tt. gyaratás-t, tb. ~ok. Cselekvés, melynél fogva valamit gyaratunk. Gyapott-, gyapju-, kendergyaratás. V. ö. GYARAT.
*GYARATATLAN
	(gyar-at-atlan) mn. tt. gyaratatlan-t, tb. ~ok. Amit meg nem gyarattak, azaz gerebenezetlen, fésületlen, gubanczos, kóczos. Gyaratatlan gyapju. Határozóilag am. gyaratatlanul, fésületlenül.
*GYARATLAN
	l. GYARATATLAN.
*GYARATÓ
	(gyar-at-ó) fn. tt. gyarató-t. 1) Személy, ki valamit gyarat. 2) Eszköz, melyen valamit gyaratnak. Gyapjugyarató. V. ö. GYARAT.
*GYARATOTT
	(gyar-at-ott) mn. tt. gyaratott-at. Amit gyarattak, meggerebeneztek, kárttal megtisztítottak, kifésültek; síma, kócztalan. Gyaratott gyapju, kender.
*GYÁRFÁS
	férfi kn. Gervasius. Gyárfás és Protáz vértanuk.
*GYÁRI
	(gyár-i) mn. tt. gyári-t, tb. ~ak. Gyárban készült; gyárban létező; gyárra vonatkozó; oda tartozó stb. Gyári müvek. Gyári gépek. Gyári tudósítások, hirdetmények. Gyári ára valamely portékának.
*GYÁRILAG
	(gyár-i-lag) ih. Gyári módon, mint gyárakban szokás. Gyárilag készült mű. Gyárilag készíttetni valamit, midőn t. i. minden egyes részecskét más-más míves, munkás készít, így pl. ha a varrótűt eleitől fogva egy munkás maga készítené el, alig tudna naponként 20-nál többet megcsinálni, midőn ellenben gyárilag egy tű 80-90 kézen megy keresztül míg egészen elkészül, s egy emberre naponként több mint ezernek elkészitése esik.
*GYARLIK
	(gyar-ol-ik) k. m. gyarlott, htn. gyarlani. Kiavult ige, melynek származékai u. m. gyarló, gyarlóság stb. köz ismeretüek. Gyöngeség miatt könnyen csúszik, sikamlik, botlik, elesik. V. ö. GYARLÓ, és GYARTAT. Átv. ért. fogy, kopik, romlik, erejéből, terjedelméből veszt.
*GYARLÍT, GYARLIT
	(gyar-ol-ít) áth. m. gyarlít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gyarlóvá, azaz sikamlásra, esésre hajlandóvá tesz; gyöngít, erőtlenít. V. ö. GYARLIK.
*GYARLÍTÓ, GYARLITÓ
	(gyar-ol-ít-ó) mn. tt. gyarlító-t. Ami gyarlóvá tesz, gyöngítő, erőtlenítő. V. ö. GYARLÓ.
*GYARLÓ
	(gyar-l-ó) mn. tt. gyarló-t. Tulajd. ért. emberről mondják, ki könnyen sikamlik, csúszik, esik. Innen erkölcsi ért. ki könnyen vétkezik, a bűnre hajlandó, az erény útján megsikamló, eleső. Mindnyájan gyarló emberek vagyunk. Továbbá am. gyönge, erőtlen (ember), vagy gyönge alapon álló, pl. gyarló beszéd. V. ö. GYAR, GYARTAT.
*GYARLÓDIK
	(gyar-l-ó-od-ik) belsz. m. gyarlód-tam, ~tál, ~ott. Gyöngül, gyöngeség miatt könnyen sikamlik, esik, rogy, botlik; elfogy, erejéből kivetkőzik.
*GYARLÓSÁG
	(gyar-l-ó-ság) fn. tt. gyarlóság-ot. Gyarló állapot vagy tulajdonság; gyöngeség; hajlandóság az erkölcsi megsikamlásra, botlásra. Emberi gyarlóság. Nem rosz akaratból, hanem gyarlóságból vétkezni. Ez mégis egy meglett férfitól nagy gyarlóság. V. ö. GYARLIK, GYARLÓ.
*GYARMAT (1)
	(gyar-am-at, gyöke: gyar, mennyiben zarándokolást és szaporodást, vagy gyarapodást is jelent, V. ö. GYAR; innen lett az elavult gyar-am-ik, s ebből gyar-am-ás, gyar-am-at, s összevonva gyarmat); fn. tt. gyarmat-ot. 1) Népcsoport, több emberekből, családokból álló szállítmány, mely más vidékről, országból, világrészből elköltözve, valahol megtelepedik. Gyarmatokat szállítani valamely puszta vidékre. Bánsági német gyarmatok. Amerikában, Austráliában megtelepedett európai gyarmatok. 2) Vidék, térség, határ, melyet idegen földről jött emberek, családok megszállnak, és mívelnek. Innen hazánkban számos helységek viselik a Gyarmat nevet. Amerikai czukor-, dohány-gyarmatok, azaz czukrot, dohányt termesztő idegenek által lakott szigetek, vidékek, máskép: ültetvények. 3) Meghódított tartomány, vidék, melyet a hódító ország, s illetőleg fejedelem, vagy az ősi lakók birtokában hagy, de úgy tekinti, mint nyerészkedések és jövedelmek forrását, vagy szállítmányokkal megtelepít, melyek szinte az anyaországtól többé vagy kevesbé függenek.
*GYARMAT (2)
	v. GYARMATH; falvak Győr, Somogy és Vas megyében; puszta Komárom megyében; BALASSA~, mváros Nógrádban; FEHÉR~, mváros Szathmárban; FEKETE~, falu Aradban; FÜZES~, mváros Békésben; falu Honthban; KIS~, falu Honthban; KŐHÍD~, falu Esztergomban; LÁPAS~, falu Nyitrában; LEHOTA~, SZIGET~, ZSITVA~, falvak Barsban; helyr. Gyarmat-on, ~ra, ~ról.
*GYARMATHA
	mváros Temes, falu Arad megyében; helyr. Gyarmathá-n, ~ra, ~ról.
*GYARMATI
	(gyar-m-at-i) mn. tt. gyarmati-t, tb. ~ak. 1) Gyarmatból való, gyarmatot illető, arra vonatkozó, ahhoz tartozó. Gyarmati kézmüvek. Gyarmati lakosok. 2) Gyarmat nevü helyből való, pl. Balassa-Gyarmati ember, s innen több családok vezetékneve.
*GYARMATOS
	(gyar-m-at-os) fn. tt. gyarmatos-t, tb. ~ok. 1) Gyarmatból való, azaz más vidékről jött, és bizonyos helyen megtelepedett személy. 2) Különösen, ültetvényes, vagyis oly személy, ki valamely puszta vidéken megtelepedvén, azt termékenynyé teszi. Czukor-, dohány-gyarmatos.
*GYARMATOSÍT, GYARMATOSIT
	(gyar-am-at-os-ít) áth. m. gyarmatosít-ott, htn. ~ni. 1) Valamely vidéket, tartományt stb. gyarmatok által megtelepít. Hazánkban több vidéket lehetne még gyarmatosítani. 2) Valamely országot oly állapotba helyez, milyen a gyarmatoké, vagyis nyerészkedés, kereskedés forrásává teszi, a nélkül, hogy az anyaország jogaiban részesítené.
*GYARMATVÁROS
	(gyarmat-város) ösz. fn. Város oly vidéken vagy tartományban, melyet gyarmatok népesítettek meg, vagyis megtelepedett idegenek által épített és lakott város.
*GYÁRMESTER
	(gyár-mester) ösz. fn. Gyári munkákat intéző, és a gyárban dolgozó kézmíveseket igazgató mester.
*GYÁRMŰ
	(gyár-mű) ösz. fn. Akármiféle mű, melyet gyárban vagy gyárilag készítettek. Különbözik a szoros ért. vett kézműtől, melyet nem gépek, hanem közönséges eszközök, szerszámok által csinálnak. Néha megvető ért. am. nem igen tartós, futtában, nagyjában, csak szemre készült munka.
*GYÁRNOK
	(gyár-nok) fn. tt. gyárnok-ot. 1) Gyár birtokosa, tulajdonosa. 2) Személy, ki holmi iparmüveket gyárban, nem közönséges műhelyben készít.
*GYÁROS
	(gyár-os) fn. tt. gyáros-t, tb. ~ok. l. GYÁRNOK.
*GYÁRT
	(gyár-t) áth. m. gyárt-ott, htn. ~ni v. ~ani. 1) Szélesb ért. nyers terményből valamely iparmívet, kézmívet csinál. Kötelet, szíjat, kereket gyártani. 2) Szorosb ért. gyárban, azaz gépek által, és nagyban készít iparmíveket. Posztót, selyemkelméket gyártani. 3) Régente am. csinál. Ez kézzel gyártott templom. (Régi Passio).
*GYÁRTÁS
	(gyár-t-ás) fn. tt. gyártás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki gyárt.
*GYARTAT
	(gyar-tat) önh. m. gyartat-tam, ~tál, ~ott. Lábait földön csúsztatva, nehezkesen húzva megy, vánszorogva jár, pl. oly ember, ki mindkét lábára sánta. Székely szó.
*GYÁRTAT
	(gyár-tat) áth. m. gyártat-tam, ~tál, ~ott. Gyáros vagy mesterember által csináltat, készíttet valamit. Fegyvereket, nyergeket, köteleket gyártatni.
*GYÁRTATLAN
	(gyár-t-at-lan) mn. tt. gyártatlan-t, tb. ~ok. Ami nincs kidolgozva, elkészítve; eredeti alakjában, nyers állapotban levő. Gyártatlan kender, bőr, gyapjú. Határozóilag am. gyártatlanul.
*GYÁRTMÁNY
	(gyárt-mány) fn. l. GYÁRMŰ.
*GYÁRTÓ
	(gyár-t-ó) fn. tt. gyártó-t. Általán, kézmives, ki valamit készít. Szokottabbak: kerékgyártó, kocsigyártó, szíjgyártó, kötélgyártó, süveggyártó, nyereggyártó. A régieknél eléfordulnak: asztalgyártó, erszény-, fazék-, íj-, kanna, irha-, lakat-, pléh-, tarsoly stb. gyártó. Különösebben gyáros.
*GYÁRTOTT
	(gyár-t-ott) mn. tt. gyártott-at. Gyárban vagy közönséges mühelyben készített, csinált. Gácson gyártott posztó.
*GYARTYA
	székelyes tájszó, l. GYERTYA.
*GYÁSZ
	fn. tt. gyász-t, tb. ~ok. Tájszokásilag jász, s eredetére nézve talán jaj-ász; ennél fogva jelentené azon siránkozást, jajgatást, melyet halott körül és miatt az illető rokonok tenni szoktak. Némelyek jász nemzeti névtől származtatják. Szélesebb ért. fájdalom, szomoruság rokonaink, kedveseink halála miatt. Mély gyászban lenni. Gyászt hozni a családra, hazára. "Miattad zeng panaszt, S örök bút énekem Sötét felhőd alatt Ez élet gyász nekem." Bajza. Átv. ért. külső jelek, öltözetek, szertartások, melyekkel kedveseink halála által okozott fájdalmunkat tanusítjuk, kitüntetjük. Gyászba borulni. Gyászba borítani a halottas teremet. Gyászba borúlt az egész ország kedves fejedelme halála miatt. Gyászt ölteni, viselni. Gyászban járni. Egész gyász. Fél gyász. Az én szivem fekete gyász. (Népd.). Török nyelven hasonló értelemmel jász, hellenben gooV. Mint melléknév, 1) am. szomoruságot mutató, ábrázoló. Gyász alkotmány, gyász beszéd, gyász ének, gyász koporsó, gyász ruha, gyász tor stb. De mind ezek öszvetett szók gyanánt együvé is iratnak. 2) am. halottas; gyászterem, gyászpad. 3) halottat kisérő; gyásznépek.
*GYÁSZÁGY
	(gyász-ágy) ösz. fn. Pompaágy, díszágy, melyre a főbb rangu vagy fejedelmi halottat illető díszjelekkel ékesítve fektetik, s köz látmányul kiteszik.
*GYÁSZALKOTMÁNY
	(gyász-alkotmány) ösz. fn. A halott díszjeleivel, czímereivel, s egyéb jelképekkel ékesített, s egyházi diszítményekkel ellátott alkotmány, melyet a megholtnak végtiszteletadásul, különösen a gyászmise alkalmával szoktak állítani, ravatal. Fejedelmi, katonai, polgári gyászalkotmány.
*GYÁSZASSZONY
	(gyász-asszony) ösz. fn. Fogadott asszony, ki a halottat bérben siratja és virrasztja. Ilyenek voltak a régi rómaiaknál az úgynevezett praeficák.
*GYÁSZBESZÉD
	(gyász-beszéd) ösz. fn. A halott teste fölött vagy eltemetése után mondott kesergő beszéd. Egyházi gyászbeszéd. Polgári, katonai gyászbeszéd.
*GYÁSZBODOR
	(gyász-bodor) ösz. fn. Fekete csipke vagy fodor, melyet némely tartományokban a gyászoló nők homlokaikon viselnek.
*GYÁSZDAL
	(gyász-dal) ösz. fn. Szomorú, kesergő dal, melynek tárgya valamely megholt kedvesünk, rokonunk stb. Átv. ért. dal, mely nagyobbszerü csapást, országos veszteséget sirat. Lengyelek gyászdala. Mohácsi gyászdal. V. ö. DAL.
*GYÁSZEMELET
	(gyász-emelet) ösz. fn. lásd: GYÁSZALKOTMÁNY.
*GYÁSZÉNEK
	(gyász-ének) ösz. fn. Halotti vagy temetési ének.
*GYÁSZESET
	(gyász-eset) ösz. fn. Halálos, halálhozó eset vagy történet. A várnai és mohácsi gyászesetek.
*GYÁSZESZTENDŐ
	(gyász-esztendő) lásd: GYÁSZÉV.
*GYÁSZÉV
	(gyársz-év) ösz. fn. 1) Év, melyben valamely országos vagy tartományi vagy helybeli gyászesetet az illetők szomorú innepélylyel megüllik. 2) Azon év, melyben valamely, országot, tartományt, helyet stb. gyászeset ért.
*GYÁSZFÁKLYA
	(gyász-fáklya) ösz. fn. Fáklya, melyet gyászos szertartások, különösen temetések alkalmával szoktak égetni.
*GYÁSZFÁTYOL
	(gyász-fátyol) ösz. fn. Fekete fátyol, melyet gyászjelül szoktak felkötni és viselni. Gyászfátyolt kötni a kalapra. Gyászfátyollal kötött kar. Gyászfátyolba borulni. Gyászfátyolt lebegtetni. Átv. ért. mély szomoruság. Gyászfátyol borúlt hazánk fölé.
*GYÁSZFŰZ
	(gyász-fűz) ösz. fn. Babyloni fűz, hosszu, vékony, s lehajló ágakkal és levelekkel, melyek fölszinei a nap felé fordulvák, máskép: szomorú fűz. (Salix babylonica).
*GYÁSZGYERMEK
	(gyász-gyermek) ösz. fn. Gyermek, ki apja halálakor még csak anyja méhében volt, s mintegy gyászolásra vagy gyászban született; máskép: árvaszülött, méhbenhagyott (posthumus).
*GYÁSZHAD
	(gyász-had) ösz. fn. Hadi temetésen megjelenő katonák serege.
*GYÁSZHÍR
	(gyász-hír) ösz. fn. Szomorú esetről, különösen halálról, nagyobbféle veszteségről, csapásról tudósitó hír.
*GYÁSZKÍSÉRET
	(gyász-kíséret) ösz. fn. Emberek serege, kik a halottat temetési helyére kísérik.
*GYÁSZKOCSI
	(gyász-kocsi) ösz. fn. Feketével bevont különös kocsi, melyen a holtakat a temetkezési helyekre hordják, halottas kocsi.
*GYÁSZKOPORSÓ
	(gyász-koporsó) ösz. fn. 1) A koporsónak szomoruságot jelentő ábrázolása. "Ének zendűl, gyászkoporsót Tesznek a sír jégölébe." Tompa. 2) l. GYÁSZALKOTMÁNY.
*GYÁSZKÖPENY, GYÁSZKÖPÖNYEG
	(gyász-köpeny v. ~köpönyeg) ösz. fn. Köpönyeg, melyet gyászjelül szoktak, kivált a halotthordók és halottkisérők, magukra venni.
*GYÁSZKÖTŐ
	(gyász-kötő) ösz. fn. Fekete szalag vagy fátyol, melyet gyászjelül szoktak felkötni és viselni. Gyászkötő a karon, hajban, kalapon stb.
*GYÁSZLAKOMA
	(gyász-lakoma) ösz. fn. Temetés utáni lakoma, melyben a halott rokoni, baráti, kisérői stb. megvendégeltetnek, halotti tor, gyásztor.
*GYÁSZLEVÉL
	(gyász-levél) ösz. fn. Levél vagy hirdetmény, melyben a halottnak legközelebbi vérségei vagy lekötelezettei, udvari tisztei stb. tudósitják az illető közönséget a boldogult kimulása felől, valamint arról is, mikor és hová fognak eltakaríttatni hamvai.
*GYÁSZLÓ
	(gyársz-ló) ösz. fn. Fekete gyászkelmével betakart ló, melyet valamely fő úr, különösen fő haditiszt innepélyes temetésekor ura koporsója után vagy a gyászmenet előtt szoktak vezetni.
*GYÁSZMENET
	(gyász-menet) ösz. fn. A temetésre öszvegyült népnek innepélyes menete részént a koporsó előtt, részént körülötte és utána.
*GYÁSZMISE
	(gyász-mise) ösz. fn. Mise a halott vagy halottak lelkeért, különös gyászöltözetben és szertartással. Kis gyászmise. Nagy gyászmise. (Requiem).
*GYÁSZMISELAJSTROM
	(gyász-mise-lajstrom) ösz. fn. Templomi lajstrom, melyben az évenként elmondandó gyászmisék száma van följegyezve.
*GYÁSZNAP
	(gyász-nap) ösz. fn. 1) Egy nap a gyászidőből, vagy oly nap, mely különösen gyászolásra van kitűzve. 2) Nap, melyen valamely gyászeset történt, nagy szerencsétlenség, csapás, halál napja. Augusztus 29-dike a magyar nemzet egyik gyásznapja.
*GYÁSZNÉP
	(gyász-nép) ösz. fn. A halott temetésén vagy halottimiséjén megjelenő nép.
*GYÁSZOL
	(gyász-ol) áth. m. gyászol-t. 1) Halottat sirat vagy valamely nagy csapás fölött kesereg. 2) A halott emlékére és tiszteletére bizonyos üdeig gyászöltözetet vagy gyászjeleket visel.
*GYÁSZOLÁS
	(gyász-ol-ás) ösz. fn. 1) Halottnak vagy halottaknak megsiratása vagy valamely csapás miatti mély kesergés. 2) A halott emlékére és tiszteletér e gyászruhában járás.
*GYÁSZOLÁSI
	(gyász-ol-ás-i) mn. tt. gyászolási-t, tb. ~ak. Gyászoláshoz tartozó, arra vonatkozó. Gyászolási rendeletek.
*GYÁSZOLÓ
	(gyász-ol-ó) mn. tt. gyászoló-t. 1) Halottat sirató; valamely csapáson mélyen kesergő. Gyászoló árvák, özvegyek, rokonok. Jó királyát gyászoló nemzet. 2) Gyászruhát és gyászjeleket viselő. Szüleiket gyászoló gyermekek.
*GYÁSZOS
	(gyász-os) mn. tt. gyászos-t v. ~at, tb. ~ak. Szomorú, keserves, nagy csapással, veszteséggel járó, gyászt hozó, okozó. Gyászos napok. Gyászos kimenetelű ütközet.
*GYÁSZOSAN
	(gyász-os-an) ih. Szomorúan, keservesen, szerencsétlenül.
*GYÁSZPAD
	(gyász-pad) ösz. fn. Ágy vagy pad, melyre a halottat, mielőtt koporsóba zárnák, fölfektetik. "Ah fekünném inkább Én e gyászpadon Mint te, szép virágszál, Ékes hajadon." Bajza.
*GYÁSZPALÁST
	(gyász-palást) ösz. fn. lásd GYÁSZKÖPENY.
*GYÁSZPILLANGÓ
	(gyász-pillangó) ösz. fn. Az éjjeli pillék egyik legnagyobb faja, melynek fején halálfejhez hasonló folt látszik, máskép: boszorkánypille.
*GYÁSZPOMPA
	(gyász-pompa) ösz. fn. Innepélyes szertartások, díszjelek stb. öszvege, melyek által valamely főbb rangu halottnak a végtiszteletet szokták megadni. Gyászpompával kisérni valakit a temetőbe.
*GYÁSZRAVATAL
	(gyász-ravatal) l. GYÁSZALKOTMÁNY.
*GYÁSZRUHA
	(gyász-ruha) ösz. fn. Saját szinü és szabásu öltözet, melyet a gyászolók viselni szoktak. Nálunk a gyász szine fekete. Egész gyászruhában járni, azaz egészen feketében. Fél gyászt viselni, azaz világosabbat, hamuszinűt.
*GYÁSZRUHÁS
	(gyász-ruhás) ösz. mn. Gyászruhában járó. Gyászruhás özvegyek, árvák.
*GYÁSZSIKKANTYÚ
	(gyász-sikkantyú) ösz. fn. Növényfaj a sikkantyúk neméből, melynek levelei setétvörös bársonyszinüek.
*GYÁSZSZÖVÉTNEK
	(gyász-szövétnek) ösz. fn. l. GYÁSZFÁKLYA.
*GYÁSZTISZTELET
	(gyász-tisztelet) ösz. fn. Innepélyes gyászmiséből, szertartásokból vagy gyászbeszédekből álló végtisztelet valamely főrangu vagy kitünő érdemü halott emlékezetére. (Exequiae).
*GYÁSZTOR
	(gyász-tor) ösz. fn. l. GYÁSZLAKOMA.
*GYÁSZVIRÁG
	(gyász-virág) ösz. fn. l. GYÁSZSIKKANTYÚ.
*GYÁSZZENE
	(gyász-zene) ösz. fn. Halotti, temetési, gyászmisei, kesergő zene.
*GYATRA
	mn. tt. gyatrát. Úgy látszik a gyarló szóval egy eredetü, s a közbenső mássalhangzók t s r meg vannak fordítva, gyar-ta helyett, mint sedre serde, fetreng ferteng h. Vétethetik a felhangú gyötre gyanánt is. Értelme: gyönge, erőtelen, nyomorék.
*GYAV
	hangutánzó gyök gyavog szóban; lásd ezt.
*GYÁV
	(gya-av) elvont gyök, melyből gyáva, gyávúl, gyávít stb. erednek. Rokon gyám szóval.
*GYÁVA
	(gyáv-a, am. gyám-va v. gyám-u, azaz ki gyámolni, gyámolítni való, kinek gyámra van szüksége; így gyámész (ember) szintén hasonló jelentésű; a latin ignavus, melyhez némelyek hasonlítják, jóllehet hangban és némileg értelemben is megegyezik vele, egészen más eredetű, ez t. i. in és navus v. gnavus szókból van öszvetéve; de egyezik vele a héber ) mn. tt. gyávát. Gyökbetüjénél fogva, mely igen számos szavainkban lágyságot, gyöngeséget fejez ki (V. ö. GY betü), csakugyan gyöngét, mindenben gyámra, gyámolítóra szorulót jelent, különösen oly emberről mondják, ki semmi önállással nem bír, s gyám nélkül alig képes létezni vagy valamit véghezvinni, igen félénk, legkisebb bátorsága sincs. Ellentéte: szemes, világravaló, bátor, ügyes, vállalkozó. Gyáva ember, ki orra alatt hagy piszkálódni. Gyáva katona. Gyáva anyámasszony-ember. Szükség idején a gyáva is neki bátorodik. (Km.).
*GYÁVÁN
	(gyáv-a-an) ih. Önállási érzet és szilárdság nélkül, tehetetlenül, igen félénken, minden bátorságot nélkülözve. Gyáván viselni magát. Gyáván eltűrni mások paczkázásait. Gyáván megfutamni az ellenség elől.
*GYÁVASÁG
	(gyáv-a-ság) fn. tt. gyávaság-ot. Önállás és szilárdság nélküli állapot, tehetetlen gyöngeség, mamlaszság, gúnyos félénkség. Gyávasága miatt saját házában nem bir uralkodni. Gyávaság nem illik férfihoz. Gyávaságból feladni a várat. Jogaink megtámadóinak ellen nem szegülni gyávaság.
*GYÁVASZIVŰ
	(gyáva-szivű) ösz. mn. Igen félénk, minden bátorságot nélkülöző, önerejében teljességgel nem biró, egyedül mások védelmére támaszkodó, mamlasz.
*GYÁVASZIVÜSÉG
	(gyáva-szivüség) ösz. fn. Gúnyos félénkség, gyámoltalanság, bátortalanság, midőn bátrak lehetnénk, mamlaszság.
*GYÁVAÚL, GYÁVÁUL
	(gyáv-a-ul) ih. Gyávák módjára, gyávaként, igen félénken, bátortalanul, világravalóság, szemesség nélkül.
*GYAVÍT
	(jav-ít) a székelyeknél am. gyógyít, (= jó-j-ít = jov-ít = jav-ít). l. GYÓGYÍT.
*GYÁVÍT
	(gyáv-a-ít) áth. m. gyávít-ot, htn. ~ni v. ~ani. Gyávává, tehetetlenné, önállás nélkülivé tesz, bátortalanít, mamlaszszá képez. A fiút minden viszontagságtól őrizni annyi, mint elgyávítani.
*GYAVOG
	(gyav-og) önh. m. gyavog-tam, ~tál, ~ott. Kutyakölyök hangján (gyau-gyau v. gyav-gyav hangon) szól. Rokonok vele nyafog, nyávog.
*GYAVÚL
	(jav-úl) a székelyeknél am. gyógyúl; lásd ezt.
*GYÁVÚL, GYÁVUL
	(gyáv-a-úl) önh. m. gyávúl-t. Gyáva természetüvé, félénkké, bátortalanná lesz, önállását veszti, vállalkozó szelleméből kivetkezik, mamlaszszá válik. Szolgai vagy asszonyos nevelés által elgyávúl a fiú.
*GYÁVÚLÁS, GYÁVULÁS
	(gyáv-a-úl-ás) fn. tt. gyávulás-t, tb. ~ok. Gyáva természetüvé levés. V. ö. GYÁVÚL. Elgyávulás.
*GYE!
	lovat menésre nógató szócska, máskép: gyi! néhutt: hi! és deh! Gye fakó.
*GYEGY
	kemenesaljai tájszó, l. JEGY, és GED, GEGY.
*GYEGYEL
	l. GEDEL, GEGYEL.
*GYEGYEPÓGYES
	kemenesali tájszó, s gúnyneve az igen gyáva embernek. Tótul annyit tesz, mint: hová-hová mégysz? Talán történeti alapja van e gúnynévnek, mely szerént egyik tót a másikat intette, hogy ne menjen veszedelembe.
*GYEGYES
	tájszó, l. JEGYES.
*GYEHA v. GYÉHA v. GYUHA
	tájszók, joha v. jonha helyett; V. ö. EHA.
*GYÉK (1)
	GYÉKFŰ stb. tájdivatos, l. GYÍK, GYIKFŰ stb.
*GYÉK (2)
	elvont gyök, mely egyedül a gyékény szóban és ennek származékaiban maradt fenn. Jelent valamely fedőt, takarót, s rokon dug, tok szókkal s tak gyökkel (takar szóban), továbbá a latin tego, hellén stegw, szanszkrit tvacs (födöz, takar), innen: tvacsan (ernyő, fedél), német decken, Dach, persa tak, dán tag, ónémet theken, dhecchan, tagan, angolszász thac, thaec, thaecen, theccen, gedekan, holland dekken, angol (to) deck stb. szókkal.
*GYEKE
	falu Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Gyeké-n, ~re, ~ről.
*GYÉKÉNY
	(gyék-ény) fn. tt. gyékény-t, tb. ~ék. Különös kákafajból, (gyékénykáka), vagy sásból vagy szalmából is kötött takaró vagy terítő, melyet sátorokul, kocsifödelekre, holmi áruk, bútorok betakarására stb. használnak. Gyékényt kötni, szőni, csinálni. Gyékényen fekünni, heverni. Kirántották alóla a gyékényt, am. megholt. (Km.). Egy gyékényen árulnak, am. czimborálnak, egy húron pendülnek. (Km.). Gyékénynyel behúzni a szekérgórét. Gyékénybe törölni a sáros csizmákat. Így nevezik némely tájakon azon kákafajt is, melyből gyékényeket kötnek.
*GYÉKÉNYÁRU
	(gyékény-áru) ösz. fn. Gyékényekből álló kereskedelmi portékák. Gyékényárukat szállítani a vásárra. Szegedi gyékényáruk.
*GYÉKÉNYÁRUS
	(gyékény-árus) ösz. fn. Ki gyékényekkel kereskedik, ki gyékényeket árul.
*GYÉKÉNYĚS (1)
	(gyék-ény-ěs) mn. tt. gyéjényěs-t v. ~et, tb. ~ek. Gyékénynyel takart, födött, ellátott, bővelkedő. Gyékényes szekér, sátor. Gyékényes bolt, raktár.
*GYÉKÉNYĚS (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gyékényěs-t, tb. ~ěk. Gyékénycsináló. Szegedvidéki gyékényěsěk.
*GYÉKÉNYĚS (3)
	falvak Bars és Somogy megyében; ALSÓ~, FELSŐ~, erdélyi falvak Belső-Szolnok megyében; helyr. Gyékényes-ěn, ~re, ~ről.
*GYÉKÉNYĚZ
	(gyék-ény-ěz) áth. m. gyékényěz-tem, ~tél, ~ětt. Gyékénynyel takar, föd, behúz valamit. Sátort, szekeret gyékényezni.
*GYÉKÉNYĚZÉS
	(gyék-ény-ěz-és) fn. tt. gyékényězés-t, tb. ~ěk. Gyékénynyel takarás, behuzás.
*GYÉKÉNYFONÓ
	(gyékény-fonó) ösz. fn. Ki kákából vagy sásból vagy szalmából gyékényeket készít.
*GYÉKÉNYFÖDÉL
	(gyékény-födél) ösz. fn. 1) Gyékényből csinált födél. Utazó szekerek, vásári sátorok gyékényfödele. 2) Gyékénykákából, nádmódra, vert hazfödél.
*GYÉKÉNYFŰ
	(gyékény-fű) ösz. fn. Tavakban, mocsárokban tenyésző fű v. kákafaj, melynek szára hengerded, leveleinek pedig széle és fölszine tüskés. Szárából gyékényt fonnak. (Schvenus mariscus).
*GYÉKÉNYHAL
	(gyékény-hal) ösz. fn. Halnem, melyet Linné 149-dik helyre soroz. Az ide tartozó halak háta hasonló a tarkára pettyegetett gyékényhez, vagyis takaróhoz. Fejeik két oldalról laposra nyomottak, s testeik tojásdadak és sikamlósak, s farkaik két águak. (Stromateus).
*GYÉKÉNYHÍD
	(gyékény-híd) ösz. fn. Gyékény- vagyis kákacsomókra, kévékre lerakott deszkák, melyeket mocsáros, söppedékes helyeken hid gyanánt használnak.
*GYÉKÉNYKÁKA
	(gyékény-káka) ösz. fn. Kákafaj, melyből gyéként fonnak. A gyermekek játékból hegedűvonó formájára huzogálják más kákán, mely aztán valamely nyiszogó hangot ad. Ezért csúfolják néhutt, gúnyosan utánozva, a rosz hegedühangot: gyékénykáka! gyékénykáka! Egyébiránt V. ö. GYÉKÉNYFŰ.
*GYÉKÉNYKAS
	(gyékény-kas) ösz. fn. Gyékénykákából kötött kas vagy kosár. Anyagra nézve egy vele, de alakjára különbözik a szatyor.
*GYÉKÉNYKÖTÉL
	(gyékény-kötél) ösz. fn. Gúzszsá tekert gyékénykáka.
*GYÉKÉNYSZÖVŐ
	(gyékény-szövő) ösz. fn. l. GYÉKÉNYFONÓ.
*GYEKÉS
	falu Honth megyében; helyr. Gyekés-ěn, ~re, ~ről.
*GYEL
	tájszó, l. JEL, fn.
*GYÉMÁNT
	fn. tt. gyémánt-ot. Egy a hellen-latin adamas, (melléknévileg annyi mint lágyíthatlan; főnévileg 1) kemény vas vagy aczél, 2) gyémánt), franczia s hollandban diamant, olasz és spanyolban diamante, angolban diamond szókkal. Legszilárdabb, legnehezebb, és köszörült állapotban, legátlátszóbb drágakő, mely becsre nézve is elsőnek tartatik, s rendszerént színtelen tiszta vízhez hasonló, de a mint a fénysugarak megtörnek rajta, különféle szineket játszik. Az arany-, ezüstmivesek különféle ékszerekre, s az üvegesek metsző eszközül használják. Átv. költői nyelvben melléknevül használtatván jelenti valamely tárgynak keménységét vagy rendkivüli ragyogását.
*GYÉMÁNTÁRUS
	(gyémánt-árus) ösz. fn. Ki gyémántokat vagy gyémánttal ékesített drágaságokat árul.
*GYÉMÁNTBÁNYA
	(gyémánt-bánya) ösz. fn. Bánya, melyben gyémántok találtatnak.
*GYÉMÁNTGOMB
	(gyémánt-gomb) ösz. fn. Gömbölyü üres kő, melynek belsejében gyémánthoz hasonló jegeczek vannak.
*GYÉMÁNTHÁZ
	(gyémánt-ház) ösz. fn. Kőnem, melyben valódi vagy ál gyémántok találtatnak.
*GYÉMÁNTKŐ
	(gyémánt-kő) ösz. fn. l. GYÉMÁNT.
*GYÉMÁNTMÉRTÉK
	(gyémánt-mérték) ösz. fn. A drágakőárusok saját mértéke, melylyel a gyémántok sulyát meghatározzák, s mely szerént egy karatban négy szemer van.
*GYÉMÁNTMETSZŐ
	(gyémánt-metsző) ösz. fn. Míves, ki gyémántokat metsz, s köszörűl egyszersmind, azokat több vagy kevesebb szegletekre alakítván, hogy fényesebben ragyogjanak.
*GYÉMÁNTOS
	(gyémánt-os) mn. tt. gyémántos-t v. ~at, tb. ~ak. Gyémánttal vagy gyémántokkal ékesített, kirakott. Gyémántos gyürü, kardmarkolat, karperecz. Gyémántos poharak, serlegek.
*GYÉMÁNTOSAN
	(gyémánt-os-an) ih. Gyémánttal ékesítve.
*GYÉMÁNTOZ
	(gyémánt-oz) áth. m. gyémántoz-tam, ~tál, ~ott. Gyémánttal v. gyémántokkal ékesít, kirak. Függőket, gyürüket gyémántozni.
*GYÉMÁNTOZÁS
	(gyémánt-oz-ás) fn. tt. gyémántozás-t, tb. ~ok. Valaminek gyémánttal ékesítése, kirakása.
*GYÉMÁNTPOR
	(gyémánt-por) ösz. fn. Apróra zuzott gyémántrészecskék, melyeket a gyémántmetszők köszörüléskor használnak.
*GYÉMÁNTTŰ
	(gyémánt-tű) ösz. fn. Egy vagy több gyémánttal ékesített hajtű vagy melltű.
*GYĚN
	elvont gyöke gyěnge szónak és származékainak; l. GYÖN.
*GYENEGYÓRIA
	elferdített tájszó a hellen-latin genealogia szóból. Csak tudomásul szolgál vagy legfölebb népies tréfabeszédben használható.
*GYENES, GYÉNES
	tájdivatosan am. Dénes, Dienes.
*GYĚNGE, GYĚNGÉD
	GYĚNGESÉG, stb. l. GYÖNGE, GYÖNGÉD, GYÖNGESÉG stb.
*GYENTET
	(gyěn-tet) önh. m. gyěntet-tem, ~tél, ~ětt. Lassu ügetéssel megyen (a ló). Baranyában divatos. Rokon sőt azonosnak látszik gyesztet szóval.
*GYĚNYĚRKĚDET, GYĚNYĚRKĚDIK
	régies alakok, gyönyörködet, gyönyörködik helyett; l. ezeket.
*GYĚP
	fn. tt. gyěp-~t. Tömöttebb ajakkal gyöp, gyöpöt. Rokon a gyap gyökkel, s jelent eredetileg szinte valamely lágyat, puhát. V. ö. GYAP. Megvan különösebben a latin cespes szóban; ide tartozóknak tekinthetők a hellen dapiV, taphV, német Teppich stb. szók is, melyekben szinte a gyep vagy gyap, (= lágyság, puhaság) értelme rejlik. 1) Telek vagy föld, melyet sem vetés alá, sem kaszálóul nem használnak, hanem vagy nagyobb vagy apróbbféle marhának legelőül szolgál, vagy épen használatlanul parlagon áll. Kihajtani a libákat a kert alatti gyepre. Feltöretni, s kölessel bevetni a gyepet. Fene húzza ki a gyepre, am. dögöljön meg, s nyúzzák meg a gyepen. Utról kitérni a gyepre. Gyepeken tört kocsiutak. 2) Apró és hol sürübb, hol ritkább tenyészetű fű, mely az elhagyott miveletlen földet benövi. A ludak, libák felcsipkedik a gyepet. Gyepen legeltetni a lovakat. Sárgacsikóm kivezetem a gyepre, Gyöngyharmatot leveretem a földre. (Népd.). 3) Füvestül felhasogatott földréteg, melyet máshová általtesznek. Gyepágy. Gyeppel kirakni a kerti utak mellékeit. Gyeppel behúzni a faalatti földpamlagot. Gyeppel kirakni az árokpartokat.
*GYĚPÁGY
	(gyěp-ágy) ösz. fn. Heverő pamlag v. ágy gyanánt szolgáló földrakás, melyet földestül felhasogatott gyeppel betakarnak, és zöldellő állapotban tartanak. Faalatti gyepágyon üldögélni, heverészni.
*GYĚPĚL
	(gyěp-ěl) önh. m. gyěpěl-t. Gyepen legel.
*GYĚPĚS (1)
	(gyěp-ěs) mn. tt. gyěpěs-t v. ~et, tb. ~ek. Tömött ajakkal: gyöpös. Gyeppel benőtt; gyeppel kirakott, behuzott. Gyepes utcza, udvar, út. Gyepes árkok, kerti pamlagok.
*GYEPES (2)
	falu Veszprém megyében és erdélyi falu Udvarhely székben; MAGYAR~, OLÁH~, falvak Bihar megyében; helyr. Gyěpěs-ěn, ~re, ~ről.
*GYĚPĚSĚDIK
	(gyěp-ěs-ěd-ik) k. m. gyěpěsěd-tem, ~tél, ~ětt. Gyeppel benő, gyepessé lesz; gyep kezd nőni, zöldelleni rajta. Gyepesednek az elhagyott utak. A fákkal beültetett homokos sivatagok idővel begyepesednek. Régen begyepesedett az az út, melyen én kocsmába jártam.
*GYĚPĚSÜL
	(gyěp-ěs-űl) önh. m. gyepesűlt; l. GYĚPĚSĚDIK.
*GYĚPĚZ
	(gyěp-ěz) önh. m. gyěpěz-tem, ~tél, ~ětt. l. GYĚPĚL.
*GYĚPFÖLD
	(gyěp-föld) ösz. fn. Parragon heverő, szántatlan, egyedül legelőül használt vagy épen elhagyott föld. Felszántani, s kölessel vagy lennel bevetni a gyepföldet. Ezen gyepföldön számtalan szekércsapás van. Gyepföldet tenni a virágcserepekbe.
*GYĚPGÁT
	(gyěp-gát) ösz. fn. Gyepes földdel, zöld hantokkal behuzott, s megerősített gát, töltés.
*GYEPICSIRKE
	(gyěpi-csirke) ösz. fn. Vizicsibe, vizityúk.
*GYĚPKÖNYV
	(gyěp-könyv) ösz. fn. Könyv, melyben a (gyepen tartatni szokott) lófuttatást közelebb illető tárgyak, u. m. a versenyezési szabályok, díjak, nyertes lovak stb. följegyezvék.
*GYĚPLŐ
	(gyěp-el-ő) fn. tt. gyěplő-t. Eredetileg hosszu kötél vagy szíj, melynél fogva a gyepen legelő barmot, különösen lovakat mintegy pányván tartották, s etették. Alakjára nézve hasonló a zabló, abrakoló szókhoz. Különösen azon kötél vagy szíj, melynek egyik vége a ló kantárához van fűzve, a másikat pedig a kocsis tartja kezében. Gyeplőt tartani, húzni, megrántani, megereszteni. Keresztgyeplőre fogott négy ló. Kurtára fogni a gyeplőt. Átv. ért. igazgatói hivatal, kormányzó eszköz; fegyelem. Ő vette most által a gyeplőt, meglátjuk, bír-e vele? Nem jó a nevelői gyeplőt igen tágan ereszteni.
*GYĚPLŐKÖTÉL
	(gyěplő-kötél) ösz. fn. 1) Némely tót vidékeken gyeplőszíj helyett használt kötél, melylyel a gyeplősló száját vagy fejét rángatják. 2) Kötél, melynél fogva az ökröket járomhoz kötik.
*GYĚPLŐS (1)
	(gyěp-l-ős) mn. tt. gyěplős-t v. ~et, tb. ~ek. Gyeplővel ellátott, felszerszámozott. Gyeplős fogatú lovak.
*GYEPLŐS (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gyěplős-t, tb. ~ök. Általán, a négyes fogatban a két első ló; különösebben a bal felűl, vagyis a nyerges előtt járó lovat nevezik gyeplős-nek, a rudas előtt járót pedig kisefás-nak vagy ostorhegyes-nek.
*GYĚPLŐSZÍ v. SZÍJ
	(gyěplő-szí) ösz. fn. Gyeplő gyanánt szolgáló szí. V. ö. GYEPLŐ. "Szakadjon a gyeplőszí, Pinczetokja folyjon ki." (Faludi).
*GYĚPLŐZ
	(gyěp-l-ő-z) áth. m. gyěplőz-tem, ~tél, ~ött. A lovat gyeplővel felszerszámozza, a gyeplőszíjat a kantárhoz fűzi.
*GYĚPLÜ
	l. GYĚPLŐ.
*GYĚPMESTĚR
	(gyěp-mestěr) ösz. fn. Rendőrségi személy, kinek kötelessége a döglött barmokat eltakarítani, vagy a ragályos nyavalyákban sinlődőket, pl. taknyos lovakat, továbbá dühös vagy uratlan csavargó ebeket kipusztítani, árnyékszékeket kitisztogatni stb. Néha hóhér-segédi kötelességeket is teljesít, kivált az akasztásoknál. Népies csúfneve: kutyaverő, serha, kutyapeczér, szarhordó; lukodli, sintér. Gyepmesternek mondják, mert a helységeken kívül lakik, s dolgait, különösen a döglött barmok lenyuzását jobbára gyepen szokta végezni.
*GYĚPMESTĚRSÉG
	(gyěp-mestěrség) ösz. fn. Gyepmesteri hivatal, szolgálat. Gyepmesterségre adni magát. V. ö. GYĚPMESTER.
*GYĚPPAD
	(gyěp-pad) ösz. fn. lásd: GYĚPÁGY.
*GYĚPSÁNCZ
	(gyěp-sáncz) ösz. fn. Gyepes hantokból, hancsikokból rakott sáncz.
*GYĚPSÉG
	(gyěp-ség) fn. Határ része, vagy nagyobb vidék, mely gyepből, vagyis miveletlen, de fűvel benőtt földből áll. Gyepségeken hajtani által a gőbölymarhákat. A helységeket rendesen gyepség keríti.
*GYĚPSZELET
	(gyěp-szelet) ösz. fn. Felhasított gyepes földdarab. Gyepszeletekkel behúzni az árokhányásokat. Gyepszeleteket rakni a sirdombra.
*GYĚPSZELŐ
	(gyěp-szelő) ösz. fn. Csoroszlaféle lemezvassal ellátott eszköz, melylyel a gyepet felhasogatják, fölszeldelik.
*GYĚPTŐZEG
	(gyěp-tőzeg) ösz. fn. Fűgyökerekből és földből álló fölszine némely lapányos réteknek, gyepeknek, melyet fel lehet szakgatni és megszárítva tüzelő gyanánt használni. V. ö. TŐZEG.
*GYĚPÚT
	(gyěp-út) ösz. fn. Gyepen, egyedűl járás által, minden mesterség nélkül csinált gyalog vagy szekérút. Ily utak a magyarországi sik vidékeken számtalanok.
*GYĚPÜ, GYEPŰ
	(1), (gyěp-ü) fn. tt. gyěpü-t. Tulajdonkép, gyepkerítés, gyeppel kirakott vagy fűvel benőtt árok. Szélesb ért. zöld vagy száraz növényekből álló kerítés, pl. az úgynevezett eleven sövény vagy tüskével megrakott árokhányás stb.
*GYEPÜ, GYEPŰ
	(2), falu Szala megyében; helyr. Gyepű-n, ~re, ~ről.
*GYĚPÜBABÓ
	(gyěpü-babó) ösz. fn. Gyepükön tenyészni szerető babó, vagyis bükkönyfaj, mely a barmoknak kedves eledele. (Vicia sepium).
*GYĚPÜBODZA
	(gyěpü-bodza) ösz. fn. Gyěpükön tenyésző bodzafaj vagy sürüen ültetett s kerítésül szolgáló bodzacserjék.
*GYEPÜ-FÜZES
	mezőváros Vas megyében; helyr. ~Füzes-ěn, ~re, ~ről.
*GYEPŰL
	(gyep-ü-öl) áth. m. gyepűl-t; lásd: GYEPÜZ.
*GYĚPŰS (1)
	(gyěp-ü-ös) mn. tt. gyěpüs-t v. ~et, tb. ~ek. Gyepüvel ellátott. Gyepüs szőlőhegy.
*GYĚPŰS (2)
	puszta Szala megyében; helyr. Gyěpűs-ön, ~re, ~ről.
*GYĚPŰZ, GYĚPÜZ
	(gyěp-ü-öz) áth. m. gyěpüz-tem, ~tél, ~ött. Gyepüvel kerít. Káposztás, lóherés kerteket gyepűzni. Szőlőket, gyümölcsösöket gyepűzni.
*GYER (1)
	elvont gyök, melyből gyer-k v. gyer-ěk, gyer-m-ek szók erednek. Rokon vele a jerke és jércze szók gyöke, távolabbról: cser, cserj, sar, sarj, (mint fiatal növényzetek). Megvan a latin germen, s franczia germe szókban is. A csagataj nyelvben dser, am. gyerek, fiú, legény. (Abuska). Általán jelent fiatal állatsarjadékot, ivadékot, különösen emberi magzatot. V. ö. GYERĚK, GYERMĚK.
*GYER (2)
	GYERE, parancsoló, l. JERE, JŐ. Gyere pajtás katonának. Liliomszál tulipán, gyere velem Pannikám. (Népd).
*GYER (3)
	elvont gyök, melyből ered gyertya, és ennek származékai. Úgy látszik, nem egyéb, mint a meglágyított gerje v. gerjedő, t. i. gěr gyöktől, (honnan gěrj-ed, mely tulajdonkép fellobbanást, gyuladást jelent). A szanszkritban is ghar, a szlávban gori, am. ég. V. ö. GĚRJ, GĚRJED, és GYERTYA.
*GYÉR (1)
	mn. tt. gyér-t, tb. ~ek. Tulajdonképen am. tér, azaz terjedt, szétterjedt. Rokonnak látszik vele a német schitter, (ónémetben schiter), Schetter v. Schätter (ritka, enyves vászon), angol shättery. 1) Testről, anyagról, kelméről szólva am. nem tömött, nem sürü, minek részei, rostjai nem állanak szorosan öszve, másképen: ritka. Gyér posztó, vászon. Gyér kendő, kezkenő. Innen átv. ért. gyér erdő, melynek fái távol állanak egymástól; gyér kukoricza, gyér búza stb. 2) Ami ritkán esik, történik. Gyér látogatás. Gyér égi tünemény.
*GYÉR (2)
	falu Torontál megyében; helyr. Gyér-be, ~ben, ~ből.
*GYERĚK
	(gyer-ěk) fn. tt. gyerěk-ět. 1) Általán, emberi magzat nemi különbség nélkül. Innét gyerekezni, am. szűlni (fiút vagy leányt), gyerekágyban fekünni. 2) Emberi magzat korkülönbség nélkül, mennyire t. i. a szülőkkel viszonyban lenni gondoltatik. Már gyerekei is vének valának, midőn meghalt. Két gyerekére hagyta mindenét; hatvan éves fiára és ötven éves leányára. 3) Különösen, kis magzat, csecsemői korból serdülő vagy gyerkőczei évekig. Szopós gyerek. Kis gyerek. Dadogó, futkosó kis gyerek. Néma gyereknek anyja sem érti szavát. (Km.) Rosz, csintalan, nyughatatlan, sívó-rívó gyerek. Talált gyerek. Váltott gyerek. Olyan, mint a váltott gyerek. (Km.) azaz idomtalan, buta, gyüge. 4) Szorosb ért. férfi magzat, fiú, kis fiú. Nyugszik, mint a somogyi gyerek. (Km.) 5) Népies nyelven, legény, ficzkó. Szép gyerek. Derék gyerek. V. ö. GYERMĚK.
*GYERĚKÁGY, GYERĚKÁGYAS
	l. GYERMĚKÁGY, GYERMĚKÁGYAS.
*GYERĚKEMBĚR
	(gyerěk-emběr) ösz. fn. 1) Kis termetű ember. 2) Igen fiatal korában megházasodott s embersorba lépett ifjú. 3) Gyerek-magaviseletü, nem komoly, nem férfihoz illő természetü ember.
*GYERĚKĚS
	(gyer-ěk-ěs) mn. tt. gyerěkěs-t v. ~et, tb. ~ek. Gyerekhez illő; olyan mint gyerek szokott lenni; könnyelmü, csintalan, változékony. Gyerekes beszéd, magaviselet. Ugyan ne légy oly gyerekes.
*GYERĚKĚSKĚDIK
	(gyer-ěk-ěs-kěd-ik) k. m. gyerěkěskěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Gyerekesen, gyerekek módjára, csintalanul, könnyelmüen, pajkosan viseli magát. Ne gyerekeskedjél. 2) Gyerek kort él. Mi együtt gyerekeskedtünk.
*GYERĚKĚZIK
	(gyer-ěk-ěz-ik) k. m. gyerěkěz-tem, ~tél, ~ětt. Mondják viselős nőről, midőn szül. Meggyerekezni.
*GYÉRĚL
	(gyér-ěl) áth. m. gyérělt. Lásd: GYÉRÍT.
*GYÉREN
	(gyér-en) ih. Ritkán, egymástól távol eső helyen, téren vagy időben. Gyéren kelt ki az elvetett mag. Igen gyéren látogatni valakit.
*GYÉRĚS (1)
	(gyér-ěs) mn. tt. gyéres-t v. ~et, tb. ~ek. Ritkás, egy kevessé gyér, nem egyformán sürü. Gyéres posztó, vászon.
*GYÉRĚS (2)
	falu Közép-Szolnok megyében; ARANYOS~, falu Erdélyben Thorda megyében; OLÁH~, Kolos megyében; helyr. Gyérěs-ěn, ~re, ~ről.
*GYÉRĚSĚDIK
	(gyér-ěs-ěd-ik) k. m. gyérěsěd-tem, ~tél, ~ětt. Gyéressé lesz. V. ö. GYÉRĚS.
*GYÉRĚSÍT
	(gyér-ěs-ít) áth. m. gyérěsít-ětt. Gyéressé, ritkássá tesz.
*GYÉRES-SZENT-KIRÁLY
	falu Erdélyben, Thorda megyében; helyr. ~Szent-Király-on, ~ra, ~ról.
*GYÉRESZ
	(gyér-esz) fn. tt. gyéresz-t, tb. ~ěk. A székelyeknél am. gyérnövésü erdő. Tájdivatosan ejtve: gyiresz.
*GYERGYÁNOS
	falu Szala megyében; helyr. Gyergyános-on, ~ra, ~ról.
*GYERGYÓ
	férfi keresztnév. Gorgonius. Gorgónok (Gorgó leányai) alatt a hellén hitregében három nővér értetik kigyóhajakkal és iszonyatos agyarakkal stb. kiknek látására kővé vált az ember.
*GYERGYÓ-SZENT-MIKLÓS
	székely falu Csik székben; helyr. ~Szent-Miklós-on, ~ra, ~ról.
*GYERGYÓ-ÚJFALU
	l. ÚJFALU.
*GYÉRHAJÚ
	(gyér-hajú) ösz. mn. Ritka hajú. Ellentéte: sürü, tömött hajú.
*GYÉRÍT, GYÉRIT
	(gyér-ít) áth. m. gyérít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Gyérré tesz, gyérré csinál, ritkít. Gyéríteni az igen sürü kukoriczát. V. ö. GYÉR.
*GYÉRÍTÉS, GYÉRITÉS
	(gyér-ít-és) fn. tt. gyérítés-t, tb. ~ěk. Gyérré tevés vagy csinálás, ritkítás.
*GYERK
	(gyer-k) elv. törzsöke gyerkőcz, gyerkőcze szóknak. Segédhangzóval: gyerek.
*GYERKŐCZ
	(gyer-k-őcz) fn, tt. gyerkőcz-öt. l. GYERKŐCZE.
*GYERKŐCZE
	(gyer-k-őcz-e) fn. tt. gyerkőczét. Serdülő fiú, suhanczár, legényke.
*GYERM
	(gyer-m v. gyer-em) elvont törzse gyermecske, gyermek, gyermeteg szóknak.
*GYERMĚCSKE
	(gyer-em-ecs-ke, vagy némi áttétellel: gyer-em-ek-cse) eléjön a többek közt Pesti Gábornál, a Debreczeni Legendáskönyvben: gyermöcske. l. GYERMĚKCSE.
*GYERMĚK
	(gyer-m-ěk) fn. tt. gyerměk-ět. Rokon vele közelebbről a latin germen. V. ö. GYER (1). Értelmére nézve egy a gyerek szóval, de használatra vagyis alkalmazásban némileg különbözik tőle. A gyermek, mint hangzatosabb, inkább komoly, innepélyes beszédben, a gyerek inkább népies, közönséges, bizodalmas nyelvben van helyén. V. ö. GYERĚK. Anyás, kényes gyermek. Fogadott gyermek. Fiúgyermek, leánygyermek. Mostoha gyermek. Mely gyermek megijed, anyja ölébe siet. (Km.). Kedves gyermeknek sok a neve. (Km.). Későn való gyermek, korán való árva. (Km.). Korán okoskodó gyermek ritkán szokott megélni. (Km.). Tar gyermeknek megnő még a haja. (Km.). Zabgyermek. Úri gyermek. Alszol csendes árny alatt, kisded gyermekem. (Bajza).
*GYERMĚKÁGY
	(gyerměk-ágy) ösz. fn. Ágy, melyben szülő nő fekszik, vagyis melyben a nő gyermeket szűl. Gyermekágyat v. gyermekágyban fekünni. Elhagyni a gyermekágyat, am. szülés után felgyógyulni, fellábadni.
*GYERMĚKÁGYAS
	(gyerměk-ágyas) ösz. mn. Gyermekágyat fekvő, aki imént szült. Gyermekágyas asszony, vagy megesett leány.
*GYERMĚKBARÁT
	(gyerměk-barát) ösz. fn. Ki a gyermekeket különösen kedveli, azokkal örömest társalog, oktatni, jóra vezérleni stb. szereti őket. Ily czímet viselnek némely könyvek is, melyek különösen gyermekek mulattatására és képzésére irattak.
*GYERMĚKBESZÉD
	(gyerměk-beszéd) ösz. fn. Gyermeki vagy gyermekhez illő, gyermekes beszéd. Ez mind csak oly gyermekbeszéd.
*GYERMĚKCSE
	(gyer-m-ěk-cse) fn. tt. gyermekcsét. Kis gyermek, piczi fiú vagy leány.
*GYERMĚKCSERÉLÉS
	(gyerměk-cserélés) ösz. fn. Cselekvés, midőn az anyának tulajdon szülöttét ellopják, s helyébe más idegent tesznek.
*GYERMĚKCSERÉLŐ
	(gyerměk-cserélő) ösz. fn. Személy, ki az anyától annak tulajdon gyermekét alattomban elveszi, s helyébe idegent tesz. A régi babonás néphiedelem szerint ilyenek voltak a boszorkányok, s a kicserélt gyermekek váltott gyermekek.
*GYERMĚKCZIPŐ
	(gyerměk-czipő) ösz. fn. Tulajd. ért. czipő, melyet gyermek visel, kis czipő. Átv. ért. gyermekkor, kis leány kora. Már levetette a gyermekczipőket, am. eladó leánynyá nőtt fel.
*GYERMĚKDED
	(gyer-m-ěk-ded) mn. tt. gyerměkded-ět. 1) Kis gyermek korában levő, fiatal. Mikoron még gyermekded volnál. (Sz. László kir. éneke). 2) Átv. ért. őszinte, nyílt, tettetést nem tudó kedélyü. (naiv). Gyermekded beszéd, vallomás; máskép: gyerměteg.
*GYERMĚKDEDSÉG
	(gyer-m-ěk-ded-ség) fn. tt. gyerměkdedség-ět. Kis gyermeki kor. Átv. ért. őszinte, ártatlan nyiltszivüség.
*GYERMĚKELÜZÉS
	(gyerměk-el-üzés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamely erőszakos móddal, pl. bizonyos itallal a méhből időnek előtte elhajtják az éretlen magzatot, magzatüzés, magzatelhajtás.
*GYERMĚKĚS
	(gyer-m-ěk-ěs) mn. tt. gyerměkěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Kinek gyermekei vannak. Gyermekes házasok. Gyermekes koldusok. 2) Gyermek természetű, indulatú, magaviseletű, könnyelmü, pajkos, csintalan, változó, állhatatlan stb.
*GYERMĚKĚSKĚDÉS
	(gyer-em-ěk-ěs-kěd-és) fn. tt. gyerměkěskědés-t, tb. ~ěk. Gyermekes cselekvésmód, magaviselet. V. ö. GYERMĚKĚS.
*GYERMĚKĚSKEDIK
	l. GYERĚKĚSKĚDIK.
*GYERMĚKĚSSÉG
	(gyer-m-ěk-ěs-ség) fn. tt. gyerměkěsség-ět. Gyermekes tulajdonság, a kedélynek s akaratnak gyermeki modorú működése.
*GYERMĚKÉSZ
	(gyerměk-ész) ösz. fn. Könnyelmü, változékony, meggondolatlan, előre nem látó, hebehurgya ész, milyen rendszerént a gyermekeké szokott lenni. Ezt a gyermekész is beláthatja.
*GYERMĚKESZŰ
	(gyerměk-eszű) ösz. mn. Gyermekészszel biró, azaz könnyelmű, állhatatlan stb. V. ö. GYERMĚKÉSZ.
*GYERMĚKETLEN
	l. GYERMĚKTELEN.
*GYERMĚKĚZÉS
	(gyer-m-ěk-ěz-és) fn. tt. gyerměkězés-t, tb. ~ěk. Gyermekszülés, gyermekágyba jutás, vagyis állapot, midőn a nő gyermeket szűl.
*GYERMĚKĚZIK
	(gyer-m-ěk-ěz-ik) k. m. gyerměkěz-tem, ~tél, ~ětt. Gyermeket szül, betegágyba esik.
*GYERMĚKFEJKÖTŐ
	(gyerměk-fej-kötő) ösz. fn. Saját szabásu fejkötő, a kis gyermekek számára.
*GYERMĚKFENYÍTÉK
	(gyerměk-fenyíték) ösz. fn. A gyermekek illő korlátozására s féken tartására való fenyíték, vagy fegyelem.
*GYERMĚKGÚNY
	(gyerměk-gúny) ösz. fn. Gúny, vagyis gúnyszók, gúnyjelek, milyekkel a gyermekek szoktak csúfolódni.
*GYERMĚKGYILKOLÁS
	(gyerměk-gyilkolás) ösz. fn. Gonosztett, midőn valaki gyermeket öl, gyilkol. Különösen, midőn az anya vagy apa saját gyermekét veszti el.
*GYERMĚKGYILKOS
	(gyerměk-gyilkos) ösz. fn. Széles ért. ki gyermeket gyilkol, öl. Szoros ért. ki saját, már megszületett gyermekét megöli, különösen oly nő, ki gyermekét születése után legott elsikkasztja, megfojtja, vagy másképen fosztja meg életétől.
*GYERMĚKGYILKOSSÁG
	(gyerměk-gyilkosság); l. GYERMĚKGYILKOLÁS.
*GYERMĚKHALÁL
	(gyerměk-halál) ösz. fn. Átv. ért. így szokták nevezni azon ételeket, melyekből a gyermekeknek nem akarnak adni. Gyermekhalál, ne egyél belőle.
*GYERMĚKHIMLŐ
	(gyerměk-himlő) ösz. fn. Himlő, mely leginkább a gyermekeket szokta meglepni. V. ö. HIMLŐ.
*GYERMĚKI
	(gyer-m-ěk-i) mn. tt. gyerměki-t, tb. ~ek. Gyermeket illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó, gyermeké. Gyermeki játékok. Gyermeki hang.
*GYERMĚKIDEJŰ
	(gyerměk-idejű) ösz. mn. l. KISKORÚ.
*GYERMĚKIDŐ
	(gyerměk-idő) ösz. fn. 1) Idő, korszak, melyet mint gyermekek élünk. Boldog gyermekidő. 2) l. KISKOR, KISKORUSÁG.
*GYERMĚKILEG
	(gyer-m-ěk-i-leg) ih. Gyermeki módon, úgy mint gyermek. Gyermekileg sírni, kuczorogni, torkoskodni.
*GYERMĚKING
	(gyerměk-ing) ösz. fn. Hátul hasított, vagy térden alúl érő hosszu ing, milyet a kis gyermekek viselnek.
*GYERMĚKISKOLA
	(gyerměk-iskola) ösz. fn. Szélesb ért. iskola, melyben gyermekek tanulnak. Szorosb ért. kisdedovó intézet (óvoda), vagy mint néhutt nevezik: játszó iskola.
*GYERMĚKJÁRTATÓ
	(gyerměk-jártató) ösz. fn. Szalag, melyet a járni kezdő kisded derekára kötnek, hogy el ne essék, s a járáshoz szokjék.
*GYERMĚKJÁTÉK
	(gyerměk-játék) ösz. fn. Mindenféle játék, melyet különösen a gyermekek kedvelnek, pl. katonásdi, csigás, laptás, futóska, csibés, lovas stb. Átv. ért. haszontalan dibdáb foglalkodás, nem férfihoz, hanem gyermekhez illő mulatság; csekély, könnyü dolog. Ez csak gyermekjáték.
*GYERMĚKKÁSA
	(gyerměk-kása) ösz. fn. l. GYERMĚKPÉP.
*GYERMĚKKEDVELŐ
	(gyerměk-kedvelő), l. GYERMĚKBUVÁR.
*GYERMĚKKELEP
	(gyerměk-kelep) ösz. fn. Kelep, vagyis csattogó, kattogó eszköz, famív, melyet a gyermekek játék gyanánt csattogtatnak.
*GYERMĚKKOCSI
	(gyerměk-kocsi) ösz. fn. Kis kocsi, melyben a kisdedet ide-oda húzzák.
*GYERMĚKKOR
	(gyerměk-kor) ösz. fn. Gyermeki évek, azon időszak, melyet mint gyermekek tölténk. "Boldog voltam én akkor, Oh gyönyörű gyermekkor!" Kisf. S.
*GYERMĚKKORI
	(gyerměk-kori) ösz. mn. Gyermekkorból való, azt illető, arra vonatkozó. Gyermekkori pajtásaim. Gyermekkori örömek, visszaemlékezések.
*GYERMĚKKORÚ
	(gyerměk-korú) ösz. mn. Gyermekkort élő, még nem serdülő.
*GYERMĚKKOSÁR
	(gyerměk-kosár) ösz. fn. Szalagokon vagy köteleken lógó, s bölcső gyanánt szolgáló, jobbára tojásdad alakú kosár.
*GYERMĚKKÖNTÖS
	(gyerměk-köntös) ösz. fn. l. ZUBONY.
*GYERMĚKLÁRMA
	(gyerměk-lárma) ösz. fn. Gyermekek zajgása, kiáltozása, sikoltozó hangja.
*GYERMĚKLÓ
	(gyerměk-ló) ösz. fn. Pázmán Péternél am. kis csikó. Egy botlásért inát el nem vágják a jó gyermeklónak. (Pázmán).
*GYERMĚKNEVELÉS
	(gyerměk-nevelés) ösz. fn. Az emberi képzésnek azon elemi ága, mely a gyermekek oktatásával, és fegyelemben tartásával foglalkodik.
*GYERMĚKNYELV
	(gyerměk-nyelv) ösz. fn. l. GYERMĚKSZÓ.
*GYERMĚKOKTATÁS
	(gyerměk-oktatás) ösz. fn. A gyermeknevelésnek egyik ága, mely a gyermek ismereteinek szaporítását és alkalmazását tűzi ki czélul.
*GYERMĚKOKTATÓ
	(gyerměk-oktató) ösz. fn. Személy, ki a gyermeket vagy gyermekeket bizonyos tanulmányokra tanítja, azok ismereteit czélirányosan szaporítja.
*GYERMĚKÖLÉS
	(gyerměk-ölés) l. GYERMEKGYILKOLÁS.
*GYERMĚKÖLŐ
	(gyerměk-ölő), lásd: GYERMĚKGYILKOS.
*GYERMĚKPEMPŐ
	(gyerměk-pempő) ösz. fn. l. GYERMĚKPÉP.
*GYERMĚKPÉP
	(gyerměk-pép) ösz. fn. Tejben vagy vízben főtt liszt, dara, riskása stb., melylyel a kisdedet etetik.
*GYERMĚKRABLÁS
	(gyerměk-rablás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakinek gyermekét erőszakosan elragadják. A török-tatár háborúkban sok gyermekrablás történt.
*GYERMĚKRINGATÓ
	(gyerměk-ringató) ösz. fn. Személy, különösen száraz dajka, ki a bölcsőben fekvő kisdedet ringatja.
*GYERMĚKRUHA
	(gyerměk-ruha) ösz. fn. Szélesb ért. ruha, melyet gyermek visel. Szoros ért. a kisdedek, csecsemők saját szabásu fehérruhája, u. m. ünge, harisnyája, fejkötőcskéje stb.
*GYERMĚKSÉG
	(gyer-m-ěk-ség) fn. tt. gyerměkség-ět. 1) Gyermeki kor. Gyermekségemtől fogva nem sirtam. 2) Átv. ért. csekélység, hiábavalóság, kicsiség, szót nem érdemlő dolog. Ez mind gyermekség ahhoz képest, mit én tudok. 3) Gyermekes pajkosság, csintalanság, dévajság. Mily gyermekséget követtél el ismét?
*GYERMĚKSIPKA
	(gyerměk-sipka) ösz. fn. Saját szabásu sipka, vagyis föveg, milyet a kisgyermekek viselnek.
*GYERMĚKSIRÁS
	(gyerměk-sirás) ösz. fn. Sirása a gyermeknek. Átv. ért. könnyen szünő, nem tartós, merő kényességből származó sirás, pityergés. V. ö. SIRÁS.
*GYERMĚKSÜVEG
	(gyerměk-süveg) ösz. fn. l. GYERMĚKSIPKA.
*GYERMĚKSZÁM
	(gyerměk-szám) ösz. fn. Gyermeki kor, gyermeksor, gyermeki társaság. Már te nem tartozol a gyermekszámba, hanem a legények közé. Kikeljünk a gyermekszámból. (Pázmán P.).
*GYERMĚKSZÉK
	(gyerměk-szék) ösz, fn. Karos és köröskörül elzárható kis szék, melybe az ülni tanuló kisdedet ültetik.
*GYERMĚKSZERETŐ
	(gyerměk-szerető) ösz. fn. l. GYERMĚKBARÁT.
*GYERMĚKSZÓ
	(gyerměk-szó) ösz. fn. Így neveztetnek azon sajátságos szók, melyeken a csecsemők és dadogni kezdő kisdedek anyjok-, dajkájok-, ápolóikkal stb. szólanak. Ilyenek: papa, papi étel; bümbü, tütü víz, pupa kenyér, kácsi kalács, hajjálni alunni, tátába v. tátiba menni elmenni valahová; kacsó v. kacsi kéz, bábó láb, bibi seb, gungó üng, pipő czipő, paczi vagy czoczó ló, bú v. mú ökör, bicze, boczi borjú, badács madár, bari, bariska bárány, poczi malacz, czicza macska, csecsó v. csecsós szép stb. Néha gyermek- vagy dajkanyelvnek is hívjuk, noha ezen elnevezés azért nem épen szabatos, mert a gyermekeknek nem egész nyelvéről van szó, hanem csak egyes szavaikról, melyek többnyire vagy hangutánzók mint bú v. mú (= ökör), honnan bo-czi is, vagy a beszédszervnek látható mozgásától vétetvék, mint pa-pa v. pa-pi (= étel), az ajakak mozgásától; hasonló: bü-m-bü; vagy a köz nyelvbeli szók megrövidített alakjai, leginkább gyökei vagy gyökelemei, kicsinyítő (csa, cse, csi, cza, cze, czi stb. sőt pusztán i) képzővel, pl. ka-l-ács-ból lett ká-csi, ka-r-ból ka-csi v. ka-csó, mad-ár-ból bad-ács, mal-acz-ból po-czi, par-ip-á-ból pa-czi, bár-ány-ból bar-i, csí-n-ból cse-cse, tá v. tová-ból tá-ti; képző helyett néha kettőztetéssel: czo-czo, a lovat nógató czo szó kettőztetve, zsi-zsi = sü-sü sü, süt v. sül gyöke után, li-li = liba; vagy néha az egész szónak csak véghangját vagy hangjait tartják meg, szintén kettőztetéssel mint bi-bi = se-b, bá-bó = lá-b; gyakran az utóbbi szótag mássalhangzója vagy utóbb álló mássalhangzó előre jön: a-nya lesz nya-nya, án-gy gyángyi, ün-g gungó, kon-cz czon-czi, ko-cza czocza v. czoczi, czukor kukor v. kuki, czipő pipő, czi-pó pipó stb. A gyermekszókat nem a kisdedek csinálják, hanem anyjuk vagy dajkájuk szoktatja őket azokra, tehát azok szintén az általános nyelvbirodalomba tartoznak, s mint a föntebbiekből látható, nyelvészeti tekintetben is érdekes anyagokat szolgáltatnak.
*GYERMĚKSZOBA
	(gyerměk-szoba) ösz. fn. Szoba, melyben a gyermekek dajkájokkal vagy magukban laknak.
*GYERMĚKSZÓLÁS
	(gyerměk-szólás) ösz. fn. A kisdedek első dadogása, petyetése.
*GYERMĚKSZUROK
	(gyerměk-szurok) ösz. fn. Néha a kis gyermekektől elmenő szurokszinű bélsár.
*GYERMĚKSZÜLÉS
	(gyerměk-szülés) ösz. fn. l. GYERĚKĚZÉS.
*GYERMĚKTANÍTÁS
	lásd: GYERMĚKOKTATÁS.
*GYERMĚKTANITÓ
	lásd: GYERMĚKOKTATÓ.
*GYERMĚKTELEN
	(gyer-m-ěk-telen) mn. tt. gyerměktelen-t, tb. ~ěk. Kinek gyermeke nem született, vagy kinek gyermekei mind kihaltak. Gyermektelen házasok. Gyermektelen vénember. Gyermektelenné lenni. Határozóilag am. gyermektelenül.
*GYERMĚKTELENSÉG
	(gyer-m-ěk-telen-ség) fn. tt, gyerměktelenség-ět. Gyermektelen állapot, midőn valakinek gyermekei, örökösei nincsenek.
*GYERMĚKTELENÜL
	(gyer-m-ěk-telen-ül) ih. Gyermek nélkül. Gyermektelenül meghalni.
*GYERMEKÜL
	(gyer-m-ěk-ül) ih. 1) Gyermek helyett, gyanánt, mint gyermeket. A talált fiút gyermekül felfogadni, és nevelni. Én téged gyermekemül szeretlek. 2) Gyermek módjára, gyermekesen, mint gyermekek szoktak. Gyermekül pityeregni nem illik férfihoz.
*GYERMEKÜMÖG, GYERMEKÜNG
	l. GYERMEKING.
*GYERMĚKVESZTÉS
	(gyerměk-vesztés) ösz. fn. 1) Az anya méhe gyümölcsének időelőtti elmenetele. 2) Az anya méhe éretlen gyümölcsének szándékos elüzése. Ettől különbözik és l. GYERMĚKGYILKOLÁS.
*GYERMEL, GYERMELY
	falu Komárom megyében; helyr. Gyermely-ěn, ~re, ~ről.
*GYERMETEG
	(gyer-m-et-eg) mn. tt. gyermetegět. Legújabb időben alakúlt szó a naiv, (franczia naďf) szó kifejezésére. l. GYERMĚKDED, 2).
*GYERMÖCSKE
	l. GYERMĚCSKE.
*GYÉROSZLOPÚ
	(gyér-oszlopú) ösz. mn. Minek oszlopai távol esnek egymástól. Gyéroszlopu csarnok.
*GYERŐ
	erdélyiesen am. Gerő, Gergely, innen Gyerőmonostor, Gyerővásárhely helynevek.
*GYERŐ-MONOSTOR
	MAGYAR~, OLÁH~, falvak Erdélyben Kolos megyében; helyr. ~Monostor-on, ~ra, ~ról.
*GYERŐ-VASÁRHELY
	erdélyi falu Kolos megyében; helyr. ~Vásárhely-ěn, ~re, ~ről.
*GYÉRSÉG
	(gyér-ség) fn. tt. gyérség-ět. Állapot vagy tulajdonság, mely szerént valami gyér, azaz ritka. V. ö. GYÉR. Gyérsége miatt hamar szakadó, elmálló szövet. A gabonák gyérsége szűk termésre mutat.
*GYÉRSZŐRŰ
	(gyér-szőrű) ösz. mn. Aminek kevés, ritkás szőre van.
*GYERTY
	(gyer-ty) elvont törzs, melyből gyertya, gyertyán, s ezek származékai erednek. Gyöke gyer, mely valószinüleg nem más, mint a meglágyított ger (gerjed, azaz égni kezd, gyulad). Innét gyerty am. gerj v. gerjed, s jelent valamely könnyen gerjedőt, égőt, lángolót. V. ö. GYER, (3) és GYERTYA.
*GYERTYA
	(gyer-ty-a, tájszólásilag gyortya, sőt györtya is [gyuladó, V. ö. GÉR], am, gerjedő, ebből lett: gerjetyű, öszvébb húzva: gyertyű v. gyertyú, gyertya, hasonló eredetűek: forgatyú, am. forgató, pattantyú am. pattantó, szivatyú am. szivató, csergetyű am. csergető, leppentyű am, leppentő, kótyavetye am. kótóvető stb. Egyébiránt rokonok vele a német Kerze, ónémet gerda, kerzi, svéd kerta, franczia cierge, holland kaars, kaers, keers); fn. tt. gyertyát. Szoros ért. egyenes, jobbára egyforma vastagságu és hengerded alakú, s hosszukás világító szer viaszból vagy fagyjuból stb. Viaszgyertya, fagyjugyertya. Templomi gyertya. Feketés gyászgyertya. Egyenes, mint a gyertya. Fontos, félfontos gyertya. Egy szál gyertya. Úgy ég, mint a gyertya. Gyertyát gyújtani, tisztítani, eloltani. Gyertyát önteni vagy mártani. Öntött vagy mártott gyertya. Erdélyi gyertya. Serczegő, lefolyó gyertya. Gyertyát gyújtani az ördögnek. (Km.). Zsiranygyertya. 2) Szélesb ért. mondják más gyertyapótoló szerekről is, vagy igen könnyen gyuladókról, milyenek pl. a szurkosfenyő, kéngyertya stb. Tájszokásilag Erdélyben: gyortya, s a régieknél eléfordúl gyartya is. V. ö. GYERTYÁN.
*GYERTYAALUTÓ
	(gyertya-alutó) ösz. fn. Töltsér alakú eszköz, mely az égő gyertyát eloltja, s bűzölgő füstét elterjedni nem engedi. Másképen és szokottabban: gyertyaoltó.
*GYERTYAÁRUS
	(gyertya-árus) ösz. fn. Szatócs, boltos, kofa stb. ki gyertyákat árul.
*GYERTYABÉL
	(gyertya-bél) ösz. fn. Öszvesodrott gyapott vagy gyapottfonál, az öntött vagy mártott gyertyának közepén végig nyuló, mely meggyujtatván égő táplálékát a körülötte levő viasztól vagy fagyjutól veszi. Fehér, vörös, vékony, vastag gyertyabél. Üres gyertyabél.
*GYERTYABÉLMETSZŐ
	(gyertya-bél-metsző) ösz. fn. A gyertyaöntőknek éles vas eszköze, mellyel a gyertyabeleknek való fonalat rövidebbre vagy hosszabbra metszik.
*GYERTYAFARK
	(gyertya-fark) ösz. fn. Az elégett gyertyának vége, alsó darabja.
*GYERTYAGYÚJTÁS
	(gyertya-gyújtás) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn gyertyát gyújt valaki. 2) Azon idő, különösen sötét este, midőn gyertyát szokás gyújtani.
*GYERTYAGYÚJTAT
	(gyertya-gyujtat) ösz. fn. Estveli idő, midőn gyertyát gyujtanak. Gyertyagyujtatig dolgozni. Gyertyagyujtatkor ütöttek házára a rablók. Gyertyagyujtattól világos virradtig tánczolni.
*GYERTYAHAMV
	(gyertya-hamv) ösz. fn. A gyertyabélnek ellángolt, s hamuvá égett része. Rendesen birtokviszonyban használtatik: gyertya hamva. Vedd el a gyertya hamvát.
*GYERTYAHORDÓ
	(gyertya-hordó) ösz. fn. 1) Általán, ki égő gyertyát hord, behoz, vele mások előtt világít. 2) Különösen a latin és görög anyaszentegyházban oly személy, ki innepélyes menetek, ájtatosságok, temetések alkalmával égő gyertyát viszen. 3) l. GYERTYÁR.
*GYERTYAKOSÁR
	(gyertya-kosár) ösz. fn. Hosszukás kosár, melyben gyertyákat tartani szoktak.
*GYERTYALÁB
	(gyertya-láb) ösz. fn. Állás, melyre a gyertyatartókat ráteszik, pl. a templomi gyászalkotmányok körül, gyászmise alkalmával stb.
*GYERTYAMÁRTÁS
	(gyertya-mártás) ösz. fn. Cselekvés, midőn a híggá olvasztott, vagyis folyó fagyjuba, vagy viaszba az úgynevezett gyertyabeleket belemártogatják mindaddig, mig kellő vastagságra nem jutnak.
*GYERTYAMÁRTÓ
	(gyertya-mártó) ösz. fn. Személy, különösen szappanos, ki gyertyákat márt.
*GYERTYAMENTŐ
	(gyertya-mentő) ösz. fn. Réz vagy vas lemez, melyet a gyertyára szorítanak, s mindig alább és alább csusztatnak, mig a gyertya tövig el nem ég.
*GYERTYAMINTA
	(gyertya-minta) ösz. fn. Üvegből vagy vas lemezből való minta, vagyis tölcsérforma készület, melybe gyertyát öntenek.
*GYERTYÁMOS
	falu Torontál megyében; helyr. Gyertyámos-on, ~ra, ~ról.
*GYERTYÁN
	(gyer-ty-a-an) fn. tt. gyertyán-t, tb. ~ok. A bükkök neméhez tartozó kemény és igen vígan égő fehéres fa. Hihetőleg nevét is onnan vette, mert könnyen tűzre gerjed, s ég, mint a gyertya. Vagy talán egyenes, gyertyához hasonló sudár sarjairól neveztetett így. Néhutt: gyortyán, gyurtyán. Eléfordúl már a XIII. századbeli oklevelekben. Gyrtian, Gyerthian, (Sylva, quae vocatur Gyerthian), Gertean, Gerthean, Gyurtyan, Gertanfa, Gurtanfa, Gyrthanfa, Giartianfa stb. alakokban. (Jerney-Nyelvkincsek).
*GYERTYÁNFA
	(gyertyán-fa) ösz. fn. 1. GYERTYÁN. Mint melléknév is használtatik, s ekkor am. gyertyánfából álló, készült, csinált. Gyertyánfa erdő. Gyertyánfa eszközök.
*GYERTYÁNKÚT
	puszta Veszprém megyében; helyr. Gyertyánkút-on, ~ra, ~ról.
*GYERTYÁNMADÁR
	(gyertyán-madár) ösz. fn. Gyertyánfa-erdőkben lakni szerető madárfaj.
*GYERTYÁNOS (1)
	(gyer-ty-a-an-os) fn. tt. gyertyános-t, tb. ~ok. Gyertyánfákból álló erdő.
*GYERTYÁNOS (2)
	falvak Vas, Szala, Torontál megyében és Kővár vidékében; továbbá Erdélyben, Hunyad és Thorda megyében; helyr. Gyertyános-on, ~ra, ~ról. Hegy neve is a székely földön az alsó-csíki és kászoni fiók székek között.
*GYERTYAOLTÓ
	(gyertya-oltó) ösz. fn. l. GYERTYAALUTÓ.
*GYERTYAÖNTŐ
	(gyertya-öntő) ösz. fn. Személy vagy mesterember, különösen szappanos, ki fagyjuból vagy viaszból gyertyákat önt.
*GYERTYAPILLE
	(gyertya-pille) ösz. fn. Apróbb éjjeli pillefaj, mely az égő gyertyába szokott repülni. Ilyenek a molypillék is.
*GYERTYÁR
	(gyer-ty-a-ár) fn. tt. gyertyár-t, tb. ~ok. Szélesb ért. a latin és görög egyházban a pap körül szolgáló személy, ki mise alatt vagy más innepélyes szertartások alkalmával gyertyát tart előtte vagy mellette. Szorosb ért. az úgy nevezett kisebb egyházi rendhez tartozó személy, ki fölszentelés által bizonyos egyházi jogok és kötelességek részesévé avattatik. (Acolythus).
*GYERTYÁRSÁG
	(gyer-ty-a-ar-ság) fn. tt. gyertyárság-ot. Gyertyári rend, kötelesség, hivatal. V. ö. GYERTYÁR.
*GYERTYASZEKRÉNY
	(gyertya-szekrény) ösz. fn. Szekrény, melyben gyertyát tartanak.
*GYERTYASZENTĚLŐ
	(gyertya-szentělő) ösz. fn. Urunk születése utáni negyvenedik nap, vagyis február (böjtelő) másodika, melyben Mária tisztulása innepét ülli az anyaszentegyház. Ez napon történik a templomi, s más buzgó használatra szánt gyertyák szentelése is, honnan az innep elnevezése származott. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja.
*GYERTYATARTÓ
	(gyertya-tartó) ösz. fn. Állás, tartó eszköz, melybe az égő gyertyát bele teszik. Ezüst, réz, vas, fa gyertyatartó. Két, három águ gyertyatartó.
*GYERTYATARTÓLÁB
	(gyertya-tartó-láb) ösz. fn. l. GYERTYALÁB.
*GYERTYATISZTÍTÓ
	(gyertya-tisztító) ösz. fn. 1) Személy, ki a gyertya v. gyertyák hamvát elszedi. 2) l. HAMVVEVŐ, KOPPANTÓ.
*GYERTYAVÉG
	(gyertya-vég) ösz. fn. Maradék az elégett gyertyából, vagy a gyertyának alsó vége, melyet a gyertyatartóba szúrnak. Némely tájnyelven: gyertyafark.
*GYERTYAVÉGTARTÓ
	(gyertya-végtartó) ösz. fn. l. GYERTYAMENTŐ.
*GYERTYAVESSZŐ
	(gyertya-vessző) ösz. fn. A gyertyamártóknál hosszu vessző vagy pálcza, melyre a gyertyabeleket felfüzik, s azután a folyó fagyjuba mártogatják.
*GYERTYAVILÁG
	(gyertya-világ) ösz. fn. Világosság, melyet égő gyertya terjeszt. Gyertyavilágnál olvasni, irni. Asszonyt, vásznat nem jó gyertyavilágnál venni. (Km.).
*GYERTYÁZ
	(gyer-ty-a-az) önh. lásd: GYERTYÁZIK.
*GYERTYÁZÁS
	(gyer-ty-a-az-ás) fn. tt. gyertyázás-t, tb. ~ok. Gyertyavilágnál való virrasztás, dolgozás. Sok gyertyázással elgyöngíteni a szemeket.
*GYERTYÁZIK
	(gyer-ty-a-az-fik) k. m. gyertyáz-tam, ~tál, ~ott. Gyertyavilágnál virraszt, dolgozik. Nem sokat gyertyázott a könyvek mellett.
*GYÉRŰL
	(gyér-űl) önh. m. gyérűl-t. Gyérré leszen, ritkúl, elébbi sűrüsége fogy.
*GYESZ
	elvont hangutánzó gyök, melyből gyeszöl, gyesztet, gyeszitöl, gyeszölődik igék származnak. Egy a csesz (csesz-ik) igével, és csisz gyökkel (csiszol szóban), am. valamely dörgölés, súrolás, koptatás.
*GYESZĚL
	l. GYĚSZÖL.
*GYESZIKÖL
	(gyesz-ik-öl v. gyesz-i-köl) áth. m.gyesziköl-t. Tájszó, s am. taszigál, gyömöszöl. Alsó népies irásmódba való. Máskép, és szinte tájszokásilag: gyeszitöl, gyeszköl, gyeszöl.
*GYESZÖL
	(gyesz-öl) áth. m. gyeszöl-t. Csusztatva súrol, koptat, csiszol. A kocsikerék gyeszöli a kilógó ruhát.
*GYESZÖLŐDIK
	(gyesz-öl-ö-d-ik) belsz. m. gyeszölőd-tem, ~tél, ~ött. Dörgölődik, surlódik, csiszolódik. V. ö. GYESZ.
*GYESZTET
	(gyesz-tet) önh. m. gyesztet-tem, ~tél, ~ětt. Resten, lábait földön húzva, s mintegy vontatva üget. Dunán túli tájszó. Néhutt: gyentet.
*GYESZŰL
	(gyesz-ül) önh. m. gyeszült. Lásd: GYESZÖLŐDIK.
*GYETER, GYETRELEM
	régies alakok, gyötör, gyötrelem helyett; l. ezeket.
*GYEVEDER
	a székelyeknél am. heveder, lásd ezt.
*GYÉVÉR
	(talán betűáttétellel am. figyér, azaz figyelő), mn. tt. gyévér-t, tb. ~ek. Éles, finom szaglásu. Gyévér eb, am. különös fajú fürkész eb.
*GYÉZA
	l. GÉZA.
*GYI
	l. GYE.
*GYÍK
	(rokonok vele a magyar csík, kígyó, továbbá a hellen eciV, egyiptomi gecko), fn. tt. gyík-ot. A kétlakiak osztályához tartozó ártalmatlan állat, melynek négy lába, fínom pikkelyű bőre, aránylag hosszu farka, hegyes feje, s vékony, hasított nyelve van. Fajai: arany gyík, buborékos gyík, nyíl-gyík, repülő gyík; sárga, taréjos, tarka, török, tövis, tüzes szemű, vízi gyík, zöld gyík stb. Szélesebb ért. ide tartoznak a crocodil, chamaeleon, salamandra stb. Akit egyszer a kígyó megcsípett, a gyíktól is fél. (Km.).
*GYÍKFŰ
	(gyík-fű) ösz. fn. lásd: TOROKVILLAHÍM.
*GYÍKHAL
	(gyík-hal) ösz. fn. A gyíkhoz némileg hasonló hal. Linné szerént: Ellops.
*GYÍKLESŐ
	(gyík-leső) ösz. fn. Gúnyneve azon vékony, rövid kardnak, melyet díszöltözethez szoktak volt felkötni. E divat a németektől jött hozzánk, de már el is avult. Nevét kétségkivül gúnyból onnan kapta, mintha nem volna egyébre való, mint gyíkot ölni.
*GYIL
	elvont gyöke gyilk v. gyilok, (a régieknél gyalk, gyolk) főnévnek és származékainak, s rokon a gyal gyökkel (gyalu szóban) s tol szóval. V. ö. GYAL és GYILOK.
*GYILAK
	(gyil-ak) fn. tt. gyilakot. A székelyeknél daganatos nyavalya szarvasmarhák lábán. Mint látszik, azonos gyilok szóval.
*GYILK
	l. GYILOK.
*GYILKOL
	(gyil-k-ol) áth. m. gyilkol-t. Tulajdonk. gyilokkal öl, megöl vagy szúr, megszúr. Szélesb ért. valamely ölő fegyverrel, eszközzel törvénytelenül és szándékosan elveszi, eloltja más életét. A rablók fosztogatnak és gyilkolnak. Meggyilkolni, rakásra gyilkolni az elfoglalt város lakosait.
*GYILKOLÁS
	(gyil-k-ol-ás) fn. tt. gyilkolás-t, tb. -ok. 1) Szoros ért. gyilokkal szúrás, megölés. 2) Akármiféle fegyverrel vagy erőszakkal végrehajtott ölés.
*GYILKOLÓ
	(gyil-k-ol-ó) mn. tt. gyilkoló-t. Aki gyilkol, vagy amivel gyilkolnak. Utasokat gyilkoló rablók. Gyilkoló kés, fegyver.
*GYILKOS (1)
	(gyil-k-os) mn. tt. gyilkos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Gyilokkal ellátott, fegyverzett. Gyilkos kezet emelni valaki ellen. 2) Öldöklő, élet ellen törő. Gyilkos rablók. Gyilkos haramiák. 3) Átv. ért. gonosz, ártalmas, káros, egészséget rontó. Gyilkos szándék, akarat. Gyilkos ital.
*GYILKOS (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gyilkos-t, tb. ~ok. Személy, ki gyilokkal vagy más fegyverrel vagy halálokozó eszközzel, szerrel szándékosan öl meg valakit. Gyilkos vezeti a tolvajt a fogházba. (Km.). Apa-, anya-, férj-, nő-, gyermek-, testvérgyilkos, azaz ki apját, anyját, férjét stb. megöli. Királygyilkos. Bérgyilkos, ki bérben, bizonyos díjért öl, gyilkol. Nemzetgyilkos, am. a nemzet függetlensége, vagy élete ellen törekvő polgár. Orgyilkos. Öngyilkos.
*GYILKOSAN
	(gyil-k-os-an) ih. 1) Gyilokkal fegyverkezve, ellátva. Gyilkosan jelent meg ellenségei között. 2) Gyilkos módjára. Gyilkosan megrohanni valakit.
*GYILKOSBÉR
	(gyilkos-bér) ösz. fn. Fogadott gyilkosnak tetteért adott vagy igért jutalom.
*GYILKOSBÉRLÉS
	(gyilkos-bérlés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit jutalom igérete mellett gyilkolásra felfogadnak.
*GYILKOSDARÁZS
	(gyilkos-darázs) ösz. fn. Darázshoz hasonló féreg, mely tojásait a hernyók bőrébe szúrja bé, s azok ott kikelvén, a hernyókat megölik. (Ichneumon).
*GYILKOSKODÁS
	(gyil-k-os-kod-ás) fn. tt. gyilkoskodás-t, tb. ~ok. Ismételt, többször üzött, gyakorlott gyilkolás.
*GYILKOSKODIK
	(gyil-k-os-kod-ik) k. m. gyilkoskod-tam, ~tál, ~ott. Gyilkolást gyakorol, embereket öldös.
*GYILKOSSÁG
	(gyil-k-os-ság) fn. tt. gyilkosságot. Gyilkolás által elkövetett gonosztett. Valakit gyilkosságról vádolni, gyilkosság miatt halálra itélni. Öszvetételei: atyagyilkosság, anyagyilkosság, férj-, nő-, gyermek-, testvérgyilkosság. Bérgyilkosság. Orgyilkosság. Öngyilkosság.
*GYILKOSSEGÉD
	(gyilkos-segéd) ösz. fn. Személy, ki valamely gyilkosság elkövetésében másnak tanácscsal vagy tettel segedelmet nyújt.
*GYILKOSTÁRS
	(gyilkos-társ) ösz. fn. Személy, ki mással vagy másokkal együtt, czimborálva viszi véghez a gyilkolást, nem csak segélő, hanem valóságosan működő gyilkosczimbora.
*GYILKOSUL
	(gyil-k-os-ul) ih. Gyilkos gyanánt, mint gyilkos, gyilkosképen, gyilkoshoz hasonlólag. Valakit gyilkosul befogatni. Gyilkosul megtámadni valakit.
*GYILOK (1)
	(gyil-ok, régiesen: dilk, dilok, gyolk, gyalk; rokonságai azokon kivül, melyek gyal gyök alatt megérintettek, példaul a szanszkrit dal [vág, hasít], közelebbről a hellen dolwn, latin dolon [tőrös bot], telum, angol-szász tholigen (gyilkolni), a német Dolch, dán, svéd dolk, lengyel, cseh tulich stb.); hangugrató főnév, tt. gyilkot, tb. gyilkok. 1) Két élű, hegyes, szúró fegyver, vagyis tőr, melyet rendesen elrejtve szokás viselni, vagy véletlen megtámadások elleni védszerül, vagy alattomos öldöklés biztosabb végrehajthatása végett. Gyilokkal látni el magát. Gyilkot rántani. Gyilokkal szúrni. Gyilkot döfni valaki szivébe. 2) Átv. ért. a lónak torkában nőni szokott veszedelmes csomó.
*GYILOK (2)
	falu Beregh megyében; helyr. Gyilok-on, ~ra, ~ról.
*GYIM
	a gyom főnévnek kettőztetési, vagyis ikertársa: gyimgyom. Önállólag nem ragoztatik, de öszvetéve lehet mondani: gyimetgyomot, gyimmel-gyommal stb. Mint gyök elékerül a gyimésztelen tájszóban.
*GYIMBOR
	(gyim-b-or) fn. tt. gyimbor-t, tb. ~ok. Némely fákon, különösen tölgyeken termő bogyók, melyek főzés által lépesek, azaz ragadósak lesznek, s madárfogásra különösen alkalmasak. Madárenyv, madárlép.
*GYÍMES
	székely falu Felső-Csik székben; helyr. Gyimes-ěn, ~re, ~ről.
*GYÍMES-BÜK
	székely falu Felső-Csik székben; helyr. Gyímes-Bük-ön, ~re, ~ről. Hegy neve is ugyanott.
*GYIMÉSZ
	(gyim-ész) elvont törzsök, mely a gyimésztelen tájszóban él. Értelme volna: gyimet vagy gyomot szed.
*GYIMÉSZTELEN
	(gyim-ész-telen) mn. tt. gyimésztelen-t, tb. ~ěk. Élhetetlen, magával jótehetetlen, gyámoltalan, (ki még gyim v. gyomszedésre sem képes?). Kemenesali tájszó.
*GYIMGYOM
	(gyim-gyom) kettőztetett vagyis ikerszó. Ragozása kétféle; vagy külön-külön, pl. gyimmelgyommal, gyimetgyomot, vagy csak a másodikhoz járul rag, pl. gyimgyommal, gyimgyomot. Értelme: haszontalan vegyes gyom, gizgaz. Átv. ért. gyimgyom ember, am. hiábavaló, aljas, söpredékféle ember.
*GYIMGYOMOS
	(gyim-gyomos) kettőztetett melléknév. Gyimgyommal teljes, behintett vagy benőtt, gizgazos. Gyimgyomos kert, udvar.
*GYIMÓT v. GYIMÓTH
	falu Veszprém megyében; KIS~, puszta ugyanott; helyr. Gyimót-on, ~ra, ~ról.
*GYIMÖLCS
	régies, gyümölcs helyett; l. ezt.
*GYINGYA
	l. DSINDSA.
*GYIÓ
	palóczos kiejtésü szó; l. DIÓ.
*GYÍRA
	l. GÍRA.
*GYIRES
	falvak Bihar megyében és Erdélyben Thorda megyében; helyr. Gyires-ěn, ~re, ~ről.
*GYIRESZ
	l. GYÉRESZ.
*GYIRMÓT
	falu Győr megyében; helyr. Gyirmót-on, ~ra, ~ról.
*GYIROK
	falu Temes megyében; helyr. Gyirok-on, ~ra, ~ról.
*GYIRÓKÚT
	l. GIRÓKÚTA.
*GYIRÓT v. GYIRÓTH
	HORVÁTH~, NÉMET~, falvak Soprony megyében; helyr. Gyirót-on, ~ra, ~ról.
*GYIRÖL
	l. GYÉRĚL.
*GYÍVA, GYIVA
	falu Esztergom megyében; helyr. Gyivá-n, ~ra, ~ról.
*GYIVÓ
	palóczos kiejtéssel am. dió.
*GYÓ
	gyökelem, illetőleg elvont gyök, mely megvan a gyócs, gyógy, gyónik szókban és származékaikban, valamint több helynevekben. Mind hangra, mind jelentésre nézve rokon, sőt azonos jó (bonus) melléknévvel, s megvan a németporoszosan kiejtett gut (jút) szóban is. Dunán túl, különösen Vas és Szala megyékben rendesen hallani: gyó, gyól (jó, jól helyett) Gyános Gyankó gyól meggyárd, gyól meghordozd a Gyutkát. Sőt országos divatuak a hajma, jön, jöszte, jere, helyett: hagyma, gyön v. gyün, gyünni, gyüttem, gyöszte, gyere stb. A székelyeknél pedig épen gyavúl am. javúl, azaz gyógyúl, és gyavít = javít, gyógyít; a honnan az utóbbi gy is szintén a j (= v) módosulatának tekinthető, pl. ja-v-úl vagy jó-v-úl = jó-j-úl = gyó-gy-úl. Ahol öszvetételekben a jobb hangzás kivánja, az utóbbi gy el is maradhatna, pl. gyógyszer helyett gyószer szintén helyes, de jobbhangzásu volna. V. ö. GYÓGY.
*GYÓCS
	l. GYOLCS.
*GYÓD
	falu Baranya megyében; helyr. Gyód-on, ~ra, ~ról. Az erdélyi helynevekben Gyógy-gyá változott, mint Szilád-ból lett: Szilágy, Somod-ból Somogy stb.
*GYÓGY (1)
	(gyó-ogy v. gyó-gy) elavult fn. tt. gyógy-ot, de él még a Gyógy helynévben és gyógyfürdő régi köz divatú szóban, újabb időben leginkább öszvetételeknél alkalmazzák. Jelent jó egészségi fordulatot, a nyavalya és betegség után. Az orvosi értelemben vett cura kifejezésére legalkalmasabb szó. Gyógy alá venni a beteget. Gyógy alatt lenni. A gyógyot elkezdeni, folytatni, abbanhagyni. A sínai nyelvben jo am. medicina, mederi, herbae medicinales, s a héber nyelvben am. gyógyszer.
*GYÓGY (2)
	AL~ v. ALSÓ~, erdélyi falu Hunyad megyében; FEL~ v. FELSŐ~, Alsó-Fejér megyében; HAVAS~ v. FELHAVAS~, szintén Alsó-Fejér megyében; helyr. Gyógy-on, ~ra, ~ról. V. ö. GYÓD.
*GYÓGYÁSZ
	(gyó-gy-ász) fn. tt. gyógyász-t, tb. ~ok. Általán személy, ki a megromlott egészséget bizonyos szerekkel vagy móddal javítás alá veszi. Különösen, tudományosan müvelt, s kellő oklevéllel ellátott személy, ki czélul és kötelességül tüzte ki a betegeket orvosolni, gyógyítani. Köz ismeretü nyelven: orvos.
*GYÓGYÁSZAT
	(gyó-gy-ász-at) fn. tt. gyógyászat-ot. Gyakorlati működés, mesterség, mely a betegek egészségének javitásával, visszaállitásával foglalkodik. Gyógyászatot űzni, gyakorodni.
*GYÓGYÁSZATI
	(gyó-gy-ász-at-i) mn. tt. gyógyászati-t, tb. ~ak. Gyógyászatot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Gyógyászati ügyesség. Gyógyászati szabályok, rendeletek.
*GYÓGYÁSZKODIK
	(gyó-gy-ász-kod-ik) k. m. gyógyászkod-tam, ~tál, ~ott. Mint gyógyász müködik, azaz betegeket gyógyít, megromlott egészségüek gyógyitásával foglalkodik.
*GYÓGYÁSZSÁG
	(gyó-gy-ász-ság) l. GYÓGYÁSZAT.
*GYÓGYBÁNÁS
	(gyógy-bánás) ösz. fn. A gyógyásznak sajátságos, személyes tulajdonságu módja, eljárása, melyet a betegek körül követni szokott. Szelíd, engedékeny, bizalomgerjesztő vagy szigorú, pontos, hideg, visszataszitó gyógybánás. V. ö. GYÓGYMÓD.
*GYÓGYBÁTTAN
	(gyógy-bát-tan) ösz. fn. A köz egészségre felügyelő orvosi rendőrség v. bátorság tudománya. (Politia medica).
*GYÓGYCZÉL
	(gyógy-czél) ösz. fn. Gyógyulási v. gyógyitási czél.
*GYÓGYELV
	(gyógy-elv) ösz. fn. Elv, melyet a gyógyász a betegségek orvoslásában követ, s melyre gyógyitási eljárását alapítja.
*GYÓGYERŐ
	(gyógy-erő) ösz. fn. A gyógyszerekben, pl. füvekben, ásványokban stb. létező erő, mely az egészség visszaállítására hathatósan működik. Gyógyerővel biró növények.
*GYÓGYFORRÁS
	(gyógy-forrás) ösz. fn. Forrás vagy kút, melynek vize gyógyerővel bír, mely fürdőül vagy italul használva a megromlott egészségen javít.
*GYÓGYFÖRDŐ
	l. GYÓGYFÜRDŐ.
*GYÓGYFŰ
	(gyógy-fű) ösz. fn. Orvosi vagy gyógyerővel biró, gyógyszerül szolgáló fű. Szélesebb ért. mindenféle gyógyerejű növény.
*GYÓGYFÜRDŐ
	(gyógy-fürdő) ösz. fn. Általán, mindenféle fürdő, melynek gyógyereje van, vagy melyet valaki gyógyulás végett használ. Mesterséges, folyóvízi, tavi, tengeri gyógyfürdő. Különösen természeti ásványos forrásvíz, mely kiválólag bizonyos betegségek ellen ajánltatik. Hévizi, savanyúvizi, kénes, savas, vasas stb. gyógyfürdő.
*GYÓGYHATÁLY
	(gyógy-hatály) l. GYÓGYHATÁS.
*GYÓGYHATÁS
	(gyógy-hatás) ösz. fn. Gyógyszerek, v. gyógyitás sikere, midőn a beteg egészsége javúl, gyógyitó hatása, működése valamely szernek.
*GYÓGYHATÁSOS
	(gyógy-hatásos) ösz. mn. Ami gyógyhatással bír.
*GYÓGYÍR
	(gyógy-ír) ösz. fn. Gyógyerejű, gyógyításra használt ír, azaz kenőcs.
*GYÓGYIRAT
	(gyógy-irat) ösz. fn. Papírdarab, melyre a gyógyász bizonyos gyógyszerek neveit följegyzi, s mely szerént azokat a gyógyszerészek elkészítik. (Recipe). Máskép: gyógyrendelvény, némelyek szerént: vény, (bevenni v. csak venni való).
*GYÓGYÍT, GYÓGYIT
	(gyó-gy-ít) áth. m. gyógyít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Beteget vagy betegséget gyógy alá vesz; gyógyszerek vagy akármily gyógymód által az elromlott egészség visszaállitásán munkálkodik. Vakot, süketet, sántát, aszkórost gyógyítani. Hurutot, ideglázt, görcsöket gyógyítani. Szerencsésen, sikerrel gyógyítani. Hibásan, oktalanul gyógyítani. Könnyü sebet ejteni, de nehéz gyógyítani. Embert, barmot gyógyítani. Öszvetételei: begyógyít; a sebet, vágást, törést begyógyítani; felgyógyít, am. a fekvő beteget lábra állítja; kigyógyít: nyavalyából, aszkórból, hideglázból kigyógyítani; meggyógyít, azaz egészségessé tesz.
*GYÓGYITAL
	(gyógy-ital) ösz. fn. Általán, gyógyszerül használt mindenféle ital.
*GYÓGYÍTÁS, GYÓGYITÁS
	(gyó-gy-ít-ás) fn. tt. gyógyítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által valamely beteget vagy betegséget gyógyítnak. V. ö. GYÓGYÍT.
*GYÓGYÍTHATATLAN, GYÓGYÍTHATATLANSÁG
	l. GYÓGYÍTHATLAN, GYÓGYÍTHATLANSÁG.
*GYÓGYÍTHATLAN, GYÓGYITHATLAN
	(gyó-gy-ít-hat-lan) mn. tt. gyógyíthatlan-t, tb. ~ok. Amit v. akit meggyógyítani nem lehet, végképen romlásnak indult. Gyógyithatlan rákfene, bujakór. Határozóilag am. gyógyíthatlanul.
*GYÓGYÍTHATLANSÁG
	(gyó-gy-ít-hat-lan-ság) fn. tt. gyógyíthatlanság-ot. Állapot vagy tulajdonság, melynél fogva valamit gyógyítani, meggyógyítani nem lehet.
*GYÓGYÍTHATLANUL
	(gyó-gy-ít-hat-lan-ul) ih. A nélkül, hogy meg lehessen gyógyítani.
*GYÓGYÍTHATÓ, GYÓGYITHATÓ
	(gyó-gy-ít-hat-ó) mn. tt. gyógyítható-t. 1) Aminek vagy kinek romlott egészségét gyógyszerek által javítani, visszaállítani lehet. Gyógyitható szemek. Gyógyitható bénák. 2) Amit gyógyszerek által el lehet űzni. Gyógyitható hideglelés, görcsök.
*GYÓGYITHATÓLAG
	(gyó-gy-it-hat-ó-lag) ih. Oly módon vagy oly állapotban, melyben a gyógyitás eszközölhető.
*GYÓGYKENŐCS
	(gyógy-kenőcs) ösz. fn. l. GYÓGYÍR.
*GYÓGYKÚT
	(gyógy-kút) ösz. fn. l. GYÓGYFORRÁS.
*GYÓGYMÓD
	(gyógy-mód) ösz. fn. Mód vagy módszer, melyet a gyógyász a betegségek gyógyitásában követ. Ámolygó gyógymód, midőn lassan, vontatva lát dolgához; anyagváltoztató, midőn majd egy, majd más anyagot vesz fel gyógyalapul; hánytató; hashajtó; lobellenes stb. gyógymód. Ide tartoznak az elvkülönbségi módszerek: hasonszenvi, ellenszervi gyógymód, melyek inkább gyógyrendszereknek mondhatók.
*GYÓGYMŰ
	(gyógy-mű) ösz. fn. Mű vagy munka, melyet a gyógyász mint olyan visz véghez, vagy a gyógyszerek sikere, eredménye. Ez a te gyógymüved, hogy szememről elveszett a hályog.
*GYÓGYMÜVÉSZ
	(gyógy-müvész) ösz. fn. A gyógyításban különösen jártas, szerencsés. (Heilkünstler). Szélesb ért. gyógyász.
*GYÓGYNÖVÉNY
	(gyógy-növény) ösz. fn. Növény, melyet gyógyerővel v. orvosi erővel birónak tartanak vagy tapasztaltak.
*GYÓGYOKTATÁS
	(gyógy-oktatás) ösz. fn. Oktatás a gyógytudományi ismeretekre.
*GYÓGYPOR
	(gyógy-por) ösz. fn. Porrá tört, zuzott, porul beadott, bevett gyógyszer.
*GYÓGYRENDELVÉNY
	(gyógy-rendelvény) ösz. fn. l. GYÓGYIRAT.
*GYÓGYSZĚR
	(gyógy-szěr) ösz. fn. Általán, mindenféle szer, mely külső, belső betegségek ellen használtatik. Természeti, mesterséges, babonás gyógyszerek. Állati, növényi, ásványi országból való gyógyszerek. Talán könnyebb és szelídebb kimondásu volna: gyószer, minden származékaiban és öszvetételeiben. V. ö. GYÓ.
*GYÓGYSZĚRÁR
	(gyógy-szěr-ár) ösz. fn. A gyógybáttan szabályai szerént meghatározott ára azon szereknek, melyek a rendezett gyógyszertárakban árultatnak.
*GYÓGYSZĚRÁRKÖNYV
	(gyógy-szěr-ár-könyv) öz. fn. A rendezett gyógyszertárakban találtató szerek meghatározott árának sorozata, lajstroma, jegyzéke.
*GYÓGYSZĚRÁRSZABÁS
	(gyógy-szěn-ár-szabás) ösz. fn. Árszabás, mely szerént a gyógyszerek ára meghatároztatik. Külön irni czélszerűbb: gyógyszerek árszabása.
*GYÓGYSZĚRÁRUS
	(gyógy-szěr-árus) ösz. fn. Ki gyógyszereket árul, kinek gyógyszertára van. Különbözik némileg: gyógyszerész, V. ö. ezt.
*GYÓGYSZĚRĚS (1)
	(gyógy-szěrěs) mn. tt. gyógyszěrěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Gyógyszerrel ellátott, bővelkedő, megrakott, megtöltött. Gyógyszeres bolt. Gyógyszeres edények, üvegek. 2) Gyógyszerrel vegyitett, elkészített. Gyógyszeres italok, vizek.
*GYÓGYSZĚRĚS (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gyógyszěrěs-t, tb. ~ěk. Gyógyszerekkel bánó, gyógyszereket készitő egyén. (Subjectum).
*GYÓGYSZĚRĚSINAS
	(gyógy-szěrěs-inas) ösz. fn. Növendék, ki a gyógyszerek készitésében gyakorolja magát.
*GYÓGYSZĚRĚSLEGÉNY
	(gyógy-szěrěs-legény) ösz. fn. Dolgozó személy a gyógyszertárakban, ki a nyers gyógyszerek idomitásában, készitésében segédkezeket nyújt, ki a gyógyszereket töri, olvasztja stb. (Laborant).
*GYÓGYSZĚRÉSZ
	(gyógy-szěrész) ösz. fn. Gyógyszertár tulajdonosa. Szélseb ért. ki a gyógyszerek készitését tudományos rendszerben tanulta, vagy jelenleg tanulja. Okleveles gyógyszerész.
*GYÓGYSZĚRÉSZET
	(gyógy-szěrészet) ösz. fn. l. GYÓGYSZĚRÉSZSÉG.
*GYÓGYSZĚRÉSZSÉG
	(gyógy-szěrészség) ösz. fn. Gyógyszerészi mesterség, foglalkodás.
*GYÓGYSZERÉSZTAN, GYÓGYSZERÉSZTUDOMÁNY
	(gyógy-szerész-tan v. ~tudomány) ösz. fn. Tudomány, mely a gyógyszerek rendszeres ismertetését tárgyazza.
*GYÓGYSZĚRKÖNYV
	(gyógy-szěr-könyv) ösz. fn. Gyógyszerárusok könyve, melybe a megrendelt és kiadott gyógyszereket áraikkal együtt följegyzik.
*GYÓGYSZĚRLÁDIKA
	(gyógy-szěr-ládika) ösz. fn. Ládika vagy fiókocska, melyben gyógyszereket tartanak.
*GYÓGYSZĚRMILLYE
	(gyógy-szěr-millye) ösz. fn. Gyógyszerek tartására való millye. V. ö. MILLYE.
*GYÓGYSZĚRSZEKRÉNYKE
	(gyógy-szěr-szekrényke) ösz. fn. Szekrényke, melyben gyógyszert tartanuk.
*GYÓGYSZĚRTAN
	(gyógy-szěr-tan) ösz. fn. Tan, melyben a gyógyszerek tudományosan adatnak elé.
*GYÓGYSZĚRTÁR
	(gyógy-szěr-tár) ösz. fn. Részint kész gyógyszerekkel, részint gyógyanyagokkal ellátott, és illően rendezett bolt, melynek áruit gyógyszeresek kezelik, és adják ki. A két r miatt is talán szelídebben hangzanék: gyógyszerbolt, vagy csak: gyószerbolt. V. ö. GYÓ.
*GYÓGYSZĚRTÁROS
	(gyógy-szěr-táros) ösz. fn. Gyógyszertár tulajdonosa; gyógyszertárt kezelő, gyógyszerész. V. ö. GYÓGYSZĚRTÁR.
*GYÓGYSZĚRÜVEG
	(gyógy-szěr-üveg) ösz. fn. Mindenféle üveg, melyben gyógyszerek tartatnak, vagy használatul kiadatnak.
*GYÓGYTAN
	(gyógy-tan) ösz. fn. Szélesb ért. orvosi tudomány egész kiterjedésében véve. Szorosb ért. a betegségek orvoslása módját tárgyazó ismeretek rendszere. (Therapia).
*GYÓGYTANÁCS
	(gyógy-tanács) ösz. fn. Több orvosok tanácskozása valamely sulyosabb beteg állapota és gyógyitási módja fölött.
*GYÓGYTANÁR
	(gyógy-tanár) ösz. fn. Ki a gyógytan körébe tartozó tanulmányokból, vagy azok egyes ágából leczkéket, oktatásokat ad. Különbözik: gyógytudor.
*GYÓGYTANI
	(gyógy-tani) ösz. mn. Gyógytant illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó, abból való, stb. Gyógytani tapasztalatok, kisérletek, oktatások.
*GYÓGYTÁR
	(gyógy-tár) ösz. fn. Némelyek használni kezdték a nem igen kellemesen hangzó gyógyszertár helyett, de szigorún véve hibásan, mert gyógytár tulajdonképen annyit tenne, mint egészségnek, gyógyulásnak tára. V. ö. GYÓ, GYÓGYSZĚRTÁR.
*GYÓGYTUDOMÁNY
	(gyógy-tudomány) ösz. fn. Általán mindazon ismeretek rendszere, melyeknek kitüzött végczélja a betegségeket megismerni, és megorvoslani. (Scientia medica).
*GYÓGYTUDOR
	(gyógy-tudor) ösz. fn. Személy, ki az illető gyógytudományi tanulmányokból a szoros vizsgálatot kiállván, elégséges elméleti, és némileg gyakorlati ösmereteinek nyilvános tanujeleit adta, s ez iránt egyetemi oklevéllel bír, orvostudor. (Medicinae doctor).
*GYÓGYTUDORI
	(gyógy-tudori) ösz. mn. Gyógytudort illető, arra vonatkozó. Gyógytudori vizsgálat, oklevél.
*GYÓGYTUDORSÁG
	(gyógy-tudorság) ösz. fn. Jog, minőség, melylyel az okleveles gyógyász bír. V. ö. GYÓGYTUDOR.
*GYÓGYÚL, GYÓGYUL
	(gyó-gy-úl) önh. m. gyógyul-t. A megbomlott egészség jóra fordul, éppé kezd lenni. Gyógyúl a seb. Gyógyulnak a betegek. Némely betegség magától is meggyógyúl. Nagy nyavalyából gyógyúltam ki. Hosszú fekvés után felgyógyult. Sebei begyógyultak. Ha begyógyúl is a seb, de megmarad a helye. (Km.).
*GYÓGYULÁS
	(gyó-gy-ul-ás) fn. tt. gyógyulás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn a betegség szünik, s az elvesztett egészség visszatér.
*GYÓGYÚLATLAN, GYÓGYULATLAN
	(gyógy-úl-atlan) mn. tt. gyógyulatlan-t, tb. ~ok. Folytonosan beteg, kinek egészsége nem javul. Hatarozóilag am. gyógyulatlanul.
*GYÓGYÚLATLANUL, GYÓGYULATLANUL
	(gyógy-úl-atlan-ul) ih. Beteg állapotban, a nélkül hogy megromlott egészsége javult volna. Gyógyulatlanul kimenni a kórházból.
*GYÓGYULGAT
	(gyó-gy-ul-gat) gyak. önh. m. gyógyulgat-tam, ~tál, ~ott,. Lassan-lassan gyógyul, egészsége apródonként javul.
*GYÓGYULHATLAN
	(gyó-gy-ul-hat-lan) mn. tt. gyógyulhatlan-t, th. ~ok. Kinek vagy minek egészsége, épsége vissza nem térhet. Gyógyulhatlan aszkóros. Gyógyulhatlan rákfene. Határozóilag am. gyógyulhatlanul.
*GYÓGYULHATLANSÁG
	(gyó-gy-ul-hat-lan-ság) fn. tt. gyógyulhatlanság-ot. Betegnek vagy betegségnek állapota, vagy tulajdonsága, melynél fogva épségét, egészségét visszakapni nem képes.
*GYÓGYULHATLANUL
	(gyó-gy-ul-hat-lan-ul) ih. A nélkül, hogy elromlott egészsége, ép állapota visszatérhetne.
*GYÓGYULHATÓ
	(gyó-gy-ul-hat-ó) mn. tt. gyógyulhatót. Akinek vagy aminek elromlott egészsége ép állapotra visszatérhet. Gyógyulható lázbeteg. Gyógyulható csonttörés.
*GYÓGYULHATÓLAG
	(gyó-gy-ul-hat-ó-lag) ih. Gyógyulható módon, gyógyulható állapotban.
*GYÓGYVENDÉG
	(gyógy-vendég) ösz. fn. Valamely gyógyhelyen, gyógyintézetben, gyógyfürdőben, megromlott egészség ápolása és visszaállitása végett, ideiglen tartózkodó idegen. Pöstyéni, füredi, budai, trencséni gyógyvendégek.
*GYÓGYVÍZ
	(gyógy-víz) ösz. fn. Általán mindenféle víz, mely italul vagy fürdőül használva, gyógyerővel bír. Hazánknak igen sok gyógyvizei vannak. Hideg, hév, savanyú, kénes, savas, vasas stb. gyógyvizek.
*GYÓGYVÍZORVOSLÁS
	(gyógy-víz-orvoslás) ösz. fn. Gyógyvíz használata, akár ital, akár fürdőként, valamely betegség gyógyitása végett.
*GYOHONIK
	tájdivatos, gyónik helyett; l. ezt.
*GYOJT
	régies, a mai gyujt helyett; l. ezt.
*GYOJTOKÁNY
	(gyu-it-ok-a-any) fn. tt. gyojtokány-t, tb. ~ok. A Góry-codexben valamely gyujtó szer. "Az agya velejét neminemü gyojtokánynyal meggerjesztik."
*GYOJTOMÁNY
	(gyo-ít-om-ány) fn. tt. gyojtomány-t, tb. ~ok. Sz. Krisztina életében am. gyúladás.
*GYÓL, GYÓLAD stb.
	régies alakok, pl. a Pesti Gábor meséiben, gyúl, gyúlad helyett. l. ezeket.
*GYOLCS
	(gyo-l-cs) fn. tt. gyolcs-ot. Eredetileg vagy gyócs (gyó-ocs), t. i. az l betü úgy csúszott bele, mint a csók, szőke, gyümőcs, kenőcs stb. szókból tájdivatosan lett csolk, szölke, gyümölcs, kenölcs; és gyöke szintén a meglágyított jó (jó-ocs am. jó szer, fínom szer, V. ö. GYÓ és GY betű), vagy más származtatással, a mennyiben legfehérebb vászonszövet, rokonítható a fehéret jelentő hol gyökkel: holos, (fehéres) = hols = holcs = gyolcs. Egyébiránt illirül gyolgy, gyolcs, románul zsolzs, oroszul cholszt. Jelent fínom, fehér vásznat, különösen lenből vagy gyapotból szövöttet. Üngnek való gyolcs. Patyolat gyolcs. Melléknevül am. gyolcsból való, gyolcsból készült. Gyolcs lepedő, gyolcs üng. "Gyolcs az üngöm, gyolcs a gatyám, Sári hugom vigyáz reám." Népd.
*GYOLCSÁRU
	(gyolcs-áru) ösz. fn. Gyolcsportéka, eladni való gyolcs.
*GYOLCSÁRULÁS
	(gyolcs-árulás) ösz. fn. 1) Cselekvés, foglalkodás, midőn valaki gyolcsot árul. 2) Kalmárbolt, melyben gyolcsot árulnak.
*GYOLCSÁRUS
	(gyolcs-árus) ösz. fn. Kalmár, ki gyolcsféle kelméket árul.
*GYOLCSGATYA
	(gyolcs-gatya) ösz. fn. Gyolcsból készült gatya.
*GYOLCSING
	(gyolcs-ing) ösz. fn. Gyolcsból készült ing.
*GYOLCSKERESKĚDÉS
	(gyolcs-kereskědés) ösz. fn. Kereskedés, melyet valaki gyolcsportékákkal űz. Vétetik gyolcstár vagy gyolcsbolt helyett is.
*GYOLCSKERESKĚDŐ
	(gyolcs-kereskědő) ösz. fn. Személy, kalmár, ki gyolcscsal kereskedést űz.
*GYOLCSLEPEDŐ
	(gyolcs-lepedő) ösz. fn. Lepedő, melynek kelméje gyolcsból van. V. ö. LEPEDŐ.
*GYOLCSNEMŰ
	(gyolcs-nemű) ösz. mn. és fn. Gyolcsportéka, gyolcsszövet, gyolcskelme. Gyolcsnemüekkel kereskedni.
*GYOLCSOS (1)
	(gyo-l-cs-os) mn. tt. gyolcsos-t v. ~at, tb. ~ak. Gyolcscsal bővelkedő, ellátott, kereskedő. Gyolcsos bolt. Gyolcsos tót. Árvavármegyei gyolcsos tótok.
*GYOLCSOS (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gyolcsos-t, tb. ~ok. Kalmár, ki gyolcsot árul.
*GYOLCSÖLTÖZÉK
	(gyolcs-öltözék) ösz. fn. Gyolcsból készült öltözék.
*GYOLCSPENDELY
	(gyolcs-pendely) ösz. fn. Gyolcsból készült pendely.
*GYOLCSPORTÉKA
	(gyolcs-portéka) ösz. fn. l. GYOLCSÁRU.
*GYOLCSRUHA
	(gyolcs-ruha) ösz. fn. 1) Gyolcsból varrt fehérruha, pl. üng. 2) Női hosszu ruha gyolcsból. 3) Darab, folt, mely gyolcsszövetből van kimetszve, szakítva stb. Gyolcsruhával bekötni a sebet.
*GYOLK
	régies, l. GYILK.
*GYOLKOS, GYOLKOSSÁG
	régies szók, pl. a Tatrosi codexben, a mai gyilkos, gyilkosság helyett. l. ezeket.
*GYOM
	1) elvont gyök. Vékony hangon gyöm, innen gyomoszol vagy gyömöszöl. Rokon vele a gom göm, (gomoly gömöly), csom csöm, (csomoszol csömöszöl), töm, s belőle származik gyomor. Eredeti jelentése: valamely öszvebonyolodott, csomóvá, gömbbé alakúlt test. Innen 2) mint önalló gyök és főnév jelentése gizgaz, burján, öszvevissza nőtt haszontalan növény. Molnár Albert értelmezése szerént: congeries vilium, et noxiarum herbarum; tt. gyomot. Sok esőben megterem a gyom. Vetését, ültetményeit fölverte a gyom. Elbujni a gyomban. Hallgat, mint tyúk a gyomban. (Km.) Kitépni, kiirtani a gyomot. Gyimgyom.
*GYOM
	NAGY~, puszta Veszprém megyében; helyr. Gyóm-on, ~ra, ~ról.
*GYOMA
	mezőváros Békés megyében; helyr. Gyomá-n, ~ra, ~ról.
*GYOMAMARÁNT
	(gyom-amaránt) ösz. fn. Ál vagy fattyu amaránt; amaránthoz hasonló vad növényfaj.
*GYOMÁSZOL
	(gyom-ász-ol) áth. m. gyomászol-t. Győrvidéki tájszó a szokottabb gyomoszol, gyömöszöl helyett. V. ö. GYOM, elv. gyök.
*GYOMATAG
	(gyom-at-ag) fn. tt. gyomatagot. A székelyeknél am. gyomnőtte hely. (Kriza J.). Arra nézve szolgál ritka például, hogy az atag képző névhez is járul, legalább mai napság gyom törzset igeként nem használjuk.
*GYOMFÖDÉL
	(gyom-födél) ösz. fn. Gyimgyomból, gizgazból álló födél. Putrihoz gyomfödél illik. Gunyhóra gyomfödelet rakni.
*GYOMLA
	(gyom-ol-a v. gyom-la) elvont törzs, melyből gyomlál ige és származékai erednek. V. ö. GYOMLÁL.
*GYOMLÁL
	(gyom-l-al) áth. m. gyomlál-t. Gyomot írt, kitépdel, kiszakgat; a földet vagy veteményt megtisztítja a gyomtól. Nehéz a konkolyt tövestül kigyomlálni. (Km.) Meggyomlálni a mákot, azaz mák közől kitépni a gyomot. Kertet, kukoriczaföldet gyomlálni.
*GYOMLÁLÁS
	(gyom-la-al-ás) fn. tt. gyomlálás-t, tb. ~ok. Gyomnak kiirtása, kitépése, kiszakgatása.
*GYOMLÁLAT
	(gyom-la-al-at) fn. tt. gyomlálat-ot. Gyomlálás véghezvitele. Gyomlált holmi.
*GYOMLÁLÓ
	(gyom-la-al-ó) fn. tt. gyomláló-t. Munkás, napszámos, ki gyomot írt, szakgat, ki a földet, veteményt megtisztítja a gyomtól. Melléknevül am. mivel a gyomot irtják. Gyomláló vas, kis kapa.
*GYOMOR
	(gyom-or) hangugrató fn. tt. gyomrot v. gyomort, tb. gyomrok. Az állati testekben levő, különösen a hasüregben fekvő s bőrtömlőhöz némileg hasonló belrész, mely a lenyelt eledeleket magába veszi és megemészti, azaz tápszerré változtatja, a többi használhatlan salakot pedig a végbélen kitakarítja. A kérődző állatoknak négyes gyomruk van. A madarak gyomrát különösen nevezik zúz-nak, (a dunai vidéken) vagy zúzá-nak (a tiszai vidéken). Szélesebb ért. a gyomor tája is, azaz a has környéke, gyomornak mondatik. Erős vagy gyönge gyomor. Émelygős gyomor. Teli vagy üres gyomor. Jó gyomra van, azaz jól emészt; átv. ért. sokat eltűr, elnyög. Gyomrát megterhelni. Éh gyomor. Éh gyomorra bort inni. Gyomra fáj a betegnek, s fogát húzza. (Km.). Átv. ért. föld gyomra, am. föld belseje. Nem használ az arany míg a föld gyomrában hever. (Km.) Gyomromból gyülölöm őt, am. lelkemből, szivem belsejéből, vagyis fölkeveredik a gyomrom, ha látom. V. ö. GYOM, elv. gyök.
*GYOMORAJ
	(gyomor-aj) ösz. fn. A gyomornak felső nyilása, (ajaka) melyen az étel ital belemegy.
*GYOMORBAJ
	(gyomor-baj) ösz. fn. Általános nevezete mindenféle fájdalomnak, nehézségnek, émelygésnek, görcsnek stb. mely a gyomorra kellemetlenül hat, vagy melyet a gyomor okoz.
*GYOMORBALZAM, GYOMORBALZSAM
	(gyomor-balzam v. ~balzsam) ösz. fn. Balzsam, melylyel a gyomor táját szokás bekenni, hogy általa a gyomor erősödjék, s emésztő ereje előmozdíttassék. Ilyen pl. az úgynevezett muskátolaj.
*GYOMORBÉLLOB
	(gyomor-bél-lob) ösz. fn. A gyomornak és bélnek kór állapota, midőn gyuladásban van.
*GYOMORBOR
	(gyomor-bor) ösz. fn. Szeszes, tüzes, erős vagy gyomorerősítő szerekkel vegyített bor.
*GYOMORCSĚPPEK
	(gyomor-csěppěk) ösz. többes fn. Folyó alakban készített gyógyszer, beteg vagy gyönge gyomor megerősítésére.
*GYOMORCSUK
	(gyomor-csuk) ösz. fn. A gyomornak alsó nyiladéka, melyen a megemésztett eledelek kitakarodnak.
*GYOMORDAG
	(gyomor-dag) ösz. fn. Rendkivüli vagy természet elleni kiterjedése a gyomornak, mely kiváltképen az oda szorult szelektől származik.
*GYOMORDAGANAT
	(gyomor-daganat) ösz. fn. l. GYOMORDAG.
*GYOMORÉGÉS
	(gyomor-égés) ösz. fn. lásd: ZAHA.
*GYOMORÉMĚLYGÉS
	(gyomor-émělygés) ösz. fn. székelyesen: gomolygás. l. ÉMĚLYGÉS.
*GYOMORÉMĚLYGETŐ
	(gyomor-émělygető) ösz. mn. Ami a gyomort háborítja, felzavarja; undorító, hányásra, okádásra ingerlő.
*GYOMOREMÉSZTÉS
	(gyomor-emésztés) ösz. fn. A gyomor működése, mely által a bevett eledelekből a tápláló részeket elválasztja, a salakot pedig kitakarítja.
*GYOMORÉR
	(gyomor-ér) ösz. fn. A gyomor körül és gyomron keresztül futó különféle erek. (Venae gastricae).
*GYOMORERŐSÍTÉS
	(gyomor-erősítés) ösz. fn. A gyomor emésztő erejének bizonyos gyógyszerek általi elősegítése, megedzése.
*GYOMORERŐSÍTŐ
	(gyomor-erősítő) ösz. mn. Mi a gyomor emésztő erejét elősegíti, megedzi. Gyomorerősítő gyógyszerek, cseppek, labdacsok.
*GYOMORFÁJÁS
	(gyomor-fájás) ösz. fn. Kellemetlen érzés a gyomorban, vagy gyomor körül, melyet görcsök, dugulások, szelek, hűtések stb. okoznak.
*GYOMORFÁJÓ
	(gyomor-fájó) ösz. mn. Ki gyomorfájásban szenved. V. ö. GYOMORFÁJÁS.
*GYOMORFEJ
	(gyomor-fej) ösz. fn. l. SZÍVGÖDÖR.
*GYOMORGÖRCS
	(gyomor-görcs) Csikaró fájdalom, mely a gyomrot öszvehúzza. V. ö. GÖRCS.
*GYOMORGYÖNGESÉG
	(gyomor-gyöngeség) ösz. fn. Gyomor kórállapota, midőn nem bír elegendő emésztő erővel, minél fogva rendszerént undorodik az ételektől.
*GYOMORGYÚLADÁS
	(gyomor-gyúladás) ösz. fn. Gyúladásféle bántalom a gyomorban.
*GYOMORHÉV
	(gyomor-hév) ösz. fn. Kellemetlen, égető érzés a torokban, mely némely ételektől és italoktól, különösen savanyúktól szokott eredni. Máskép: mellégetés v. zaha.
*GYOMORHŰLÉS
	(gyomor-hűlés) ösz. fn. Kóros állapot, midőn a gyomor meghűl, melyből görcsök, hasmenések, s többféle gyomorbajok eredhetnek.
*GYOMORKEFE
	(gyomor-kefe) ösz. fn. Kefe alakú sebészi eszköz, a torokban akadt idegen testek elháritására és a gyomor kitisztitására.
*GYOMORKÖH
	(gyomor-köh) l. GYOMORKÖHÖGÉS.
*GYOMORKÖHÖGÉS
	(gyomor-köhögés) ösz. fn. Köhögés, mely a gyomornak vagy gyomor szájának csiklandozásából ered.
*GYOMORLABDACS
	(gyomor-labdacs) ösz. fn. Labdacsformában készített gyógyszer a gyomorbajok ellen. V. ö. LABDACS.
*GYOMORLÁZ
	(gyomor-láz) ösz. fn. Fejfájással járó láz, melynek alapja az ételek, italok által megromlott, vagy nyálkás gyomorban fekszik.
*GYOMORLÉL
	(gyomor-lél) ösz. fn. Gyomorerősitő lél, vagyis hathatós erejű szeszes cseppek.
*GYOMORLOB
	(gyomor-lob) ösz. fn. l. GYOMORGYÚLADÁS.
*GYOMORMENÉS
	szokottabban l. HASMENÉS.
*GYOMORMETSZÉS
	(gyomor-metszés) ösz. fn. A gyomornak orvoslás végett metsző sebészeszközök által felnyitása.
*GYOMORNEDV
	(gyomor-nedv) ösz. fn. Általán nedvek, melyeket a gyomor az eledelekből elválaszt. Különösen azon nedv, mely a gyomornak belső oldalait nyirkosan tartja. (Liquor gastricus).
*GYOMORNYIT
	(gyomor-nyit) ösz. fn. Nyilás, melyen az ételek és italok a gyomorba mennek, valamint azon alsó nyilás is, melyen a megemésztett eledelek salakja kitakarodik. Felső gyomornyit. Alsó gyomornyit.
*GYOMORNYOMÁS
	(gyomor-nyomás) ösz. fn. Fájdalom a felső v. alsó gyomornyiton, mely kellemetlen nyomással jelenkezik, s nem egyéb, mint a gyomornyitnak görcsös állapota.
*GYOMOROLTÓ
	(gyomor-oltó) ösz. fn. Fiatal szopós állatok, pl. bárányok, borjúk gyomrában megalutt téj, melyet megöletésök után ki szoktak venni, s vele édestejet oltani, s ezt aztán oltott téj-nek, néhutt zsendiczé-nek hívják.
*GYOMORPOR
	(gyomor-por) ösz. fn. Poralakban készített gyógyszer, a gyomorban öszvegyült nyálka kitisztitására, vagy az elgyöngült gyomor erősitésére.
*GYOMORRÁGÁS
	(gyomor-rágás) ösz. fn. Kellemetlen érzés a gyomorban, mintha valami rágódnék rajta. Néhutt máskép: csipkedés, csipedés, csikarás, hasrágás.
*GYOMORRÁK
	(gyomor-rák) ösz. fn. Gyomorban kifejlett rákfene. (Carcinoma ventriculi).
*GYOMORREPEDÉS
	(gyomor-repedés) ösz. fn. A gyomor falainak szétválása, szétnyilása.
*GYOMORSÁR
	(gyomor-sár) ösz. fn. A gyomorban rosz emésztés miatt képződő vagy képződött sárféle anyag.
*GYOMORSAV
	(gyomor-sav) ösz. fn. Sav, mely a gyomorban képződik.
*GYOMORSÉRV
	(gyomor-sérv) ösz. fn. A gyomor egy részét magában foglaló sérv, vagyis sérültség. V. ö. SÉRV, SÉRÜLÉS.
*GYOMORSZÁJ
	(gyomor-száj) ösz. fn. l. GYOMORAJ.
*GYOMORSZĚR
	(gyomor-szěr) ösz. fn. Mindenféle gyógyszerek, pl. porok, labdacsok, cseppek stb. melyeket a gyomorbajok ellen szokás használni.
*GYOMORSZESZ
	(gyomor-szesz) ösz. fn. lásd GYOMORLÉL.
*GYOMORSZIVATYÚ
	(gyomor-szivatyú) ösz. fn. Szivatyú, a gyomorban öszvegyűlt ártalmas nedvek kiüritésére.
*GYOMORTAPASZ
	(gyomor-tapasz) ösz. fn. Gyógytapasz, melyet a gyönge, megromlott gyomor tájékára tesznek fel.
*GYOMORUNDORÍTÓ, GYOMORUNDORITÓ
	(gyomor-undorító) ösz. mn. Mi a gyomrot fölkeveri; undort gerjesztő csömört hozó. Gyomorundorító bűz, dög, poshadt ételek.
*GYOMORVÍZ
	(gyomor-víz) ösz. fn. Gyomorerősítő szerekkel vegyített gyógyital.
*GYOMORZÁR
	(gyomor-zár) ösz. fn. l. GYOMORCSUK.
*GYOMOS
	(gyom-os) mn. tt. gyomos-t v. ~at, tb. ~ak. Gyommal benőtt, behintett. Gyomos kert. Gyomos udvar. Gyomos házfödél.
*GYOMOSODIK
	(gyom-os-od-ik) k. m. gyomosod-tam, ~tál, ~ott. Benövi a gyom. Gyomosodnak a miveletlenül hagyott kertek, szőlők.
*GYOMÓTA
	(gyom-ót-a) fn. tt. gyomótát. Gyomos hely. Képzésre hasonlók hozzá némi csekély eltéréssel: bozót (végső a nélkül), cseprente (ent = őt = ót).
*GYOMÓTÁS
	(gyom-ót-a-as) mn. tt. gyomótás-t v. ~at, tb. ~ak. Gyomos, gyomnőtte, gyommal teljes. Mint fn. tárgyesete: gyomótás-t, többese: ~ok, s jelentése am. gyomóta.
*GYOMROCS
	(gyom-or-ocs) kicsinyező fn. tt. gyomrocs-ot. A gyomornak egyes osztálya, különösen a kérődző állatoknál.
*GYOMROS
	(gyom-r-os) mn. tt. gyomros-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Nagy ehető, zabáló, kiről azt szokták mondani, nagy gyomra van. 2) Átv. ért. haragos, mérges.
*GYOMROSKODÁS
	(gyom-r-os-kod-ás) fn. tt. gyomroskodás-t, tb. ~ok. Haragoskodás, mérgeskedés, boszonkodás. Tájszó.
*GYOMROSKODIK
	(gyom-r-os-kod-ik) k. m. gyomroskod-tam, ~tál, ~ott. Átv. ért. haragoskodik, mérgeskedik, boszuságtól a gyomra fölkeveredik.
*GYOMROZ
	(gyom-or-oz) áth. m. gyomroz-tam, ~tál, ~ott. Átv. ért. valakit ver, megver; különösen földhöz vágva, és hasára térdepelve megnyomkod.
*GYOMROZÁS
	(gyom-r-oz-ás) fn. tt. gyomrozás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki valakit gyomroz.
*GYOMVAS
	(gyom-vas) ösz. fn. Nyélbe ütött csoroszlyaféle vas, az utakon, udvarokon stb. növő gyomok kitisztitására.
*GYÓN (1)
	(gyó-on) önh. és áth. m. gyón-tam, ~tál, ~t, néha ikesen: gyónik. Eredetére nézve vagy am. jó-on, azaz javul, jóvá lesz, büneit megvallva, magát megjobbítja, (V. ö. GYÓ), vagy pedig a jonhó elavult szóból származik, s am. jonhát, v. gyuhát, v. gyéhát, azaz belsejét kitárja, és valóban tájdivatosan gyohonik is szokásban van. V. ö. JONHÓ. Rokonítható a hellen gnow, ginwVkw szókkal, vagy perzsa dsan (lélek) szóval is. (Beregszászi). Keresztény ért. am. elkövetett bűneit és hibáit a papnak töredelmesen bevallja, hogy tőlök feloldoztassék, s az úr vacsorájához tiszta lélekkel járulhasson. Husvétkor, vagy más nagyobb innepeken gyónni. Plebánusnak, káplánnak, szerzetesatyának gyónni. Meggyónni minden bűneit. Nyilvánosan vagy fülbe gyónni. Begyónni az ellopott jószágot. Átv. és szélesb ért. vall, megvall, némely rejtett dolgokat mással közöl, de csak olyakat, melyek saját keblében rejteznek, s melyek az ő egyediségét illetik.
*GYÓN (2)
	falu Pest megyében; helyr. Gyón-on, ~ra, ~ról.
*GYÓNÁS
	(gyón-ás) fn. tt. gyónás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn a szivébe szállott bűnös, elkövetett bűneit és hibáit a papnak megvallja. V. ö. GYÓN. Köz gyónás, midőn a bűnös csak általánosságban vallja meg, hogy bűnös. Részletes gyónás, midőn a bűnöket, és azok körülményeit egyenként elszámlálja. Fülbe gyónás. Husvéti gyónás. Általános gyónás, midőn a bűnös egész életében elkövetett bűneit bevallja; vagy midőn az egész templomi gyülekezet általában vallja meg emberi gyöngeségből eredett bűneit, pl. a reformatus keresztényeknél úrvacsorájával éléskor. Alázatos, töredelmes, teljes gyónás. Gyónásra készülni. Gyónást hallgatni.
*GYÓNAT
	(gyón-at) fn. tt. gyónat-ot. Elvont értelemben vett vagy végrehajtott gyónás.
*GYÓNATLAN
	(gyón-atlan) nm. tt. gyónatlan-t, tb. ~ok. Aki meg nem gyónt, ki bűneiről a pap előtt vallomást nem tett. Határozóilag am. gyónatlanul.
*GYÓNATLANUL
	(gyón-atlan-ul) ih. A nélkül, hogy gyónt volna. Gyónatlanul halni meg.
*GYÓNDÍJ
	(gyón-díj) ösz. fn. Díj, melyet némely egyházakban, különösen a protestánsoknál gyóntatáskor szoktak a gyónók illető papjaiknak adni.
*GYÓNIK
	l. GYÓN.
*GYÓNKODIK
	(gyón-kod-ik) k. m. gyónkodta-m, ~tál, ~ott. Gyónást gyakorol. Mi a főtemplomban gyónkodunk. Ti a szomszéd városba jártok gyónkodni.
*GYÓNÓ
	(gyón-ó) fn. tt. gyónó-t. Személy, ki bűneit meggyónja. Gyónókat kihallgatni, feloldozni.
*GYÓNÓCZÉDULA
	(gyónó-czédula) ösz. fn. Írott vagy nyomtatott bizonyítvány, melyet a gyóntató atyák a meggyónt hiveknek adni szoktak, vagy melyet maga a gyónó személy a bevégzett gyónás után a gyóntató atyának kézbesít, ki azt, az illető előljárójának bizonyítványkép általadja. Ily gyónóczédulákkal mennek gyónni az oskolai növendékek.
*GYÓNPÉNZ
	(gyón-pénz) ösz. fn. l. GYÓNDÍJ.
*GYÓNSZÉK
	l. GYÓNTATÓSZÉK.
*GYÓNT
	(gyón-t) régies a mai gyóntat helyett; l. ezt.
*GYÓNTAT, GYONTAT
	(gyón-tat) áth. m. gyóntat-tam, ~tál, ~ott. A gyónó bűnöst kihallgatja, vagyis tett kérdések által bűneinek megvallására készteti. Bucsusokat, gyermekeket gyóntatni. Átv. ért. vallat, vallomásra kényszerít, némi kérdezkedések által sürget. Ugyan ne gyóntass már annyit.
*GYÓNTATÁS, GYONTATÁS
	(gyón-tat-ás) fn. tt. gyóntatás-t, tb. ~ok. A gyónó bünösök kihallgatása. V. ö. GYÓNTAT.
*GYÓNTATÓ, GYONTATÓ
	(gyón-tat-ó) fn. tt. gyóntató-t. Általán minden egyházi személy, ki a gyónókat kihallgatja. Orvos és gyóntató előtt káros a titok. (Km.). Régente: gyóntó.
*GYÓNTATÓATYA
	(gyóntató-atya) ösz. fn. Általán minden pap a katholikusoknál, aki gyóntat. Különösebben: tiszteletczime azon egyházi személynek, ki különösen valamely testület vagy intézet tagjainak gyóntatásával van megbízva. Apáczák gyóntató atyja.
*GYÓNTATÓCZÉDULA
	l. GYÓNÓCZÉDULA.
*GYÓNTATÓSZÉK
	(gyóntató-szék) ösz. fn. Sajátságos alakú szék a templomokban, sekrestyékben stb. melybe a gyóntató atya beülvén a gyónó híveket kihallgatja.
*GYONTÓ v. GYÓNTÓ
	(gyón-t-ó) fn. tt. gyon-tót. Eléjön a Müncheni v. Tatrosi codex elején levő naptárban,confessor' (a keresztény vallásért szenvedett) értelemben. Miből szóelemzőleg gyont igét kell következtetnünk, de a mely mai napság nincs életben. A Góry-codexben is eléfordúl gyontó pap: "ez csodálatos dolgot sem az gyóntó, sem az gyónó nem látják vala." Tehát a mai 'gyóntató' helyett.
*GYOPÁR
	(gyap-ár, gyap gyöktől) fn. tt. gyopár-t, tb. ~ok. Növénynem az együttnemzők seregéből és nősözvegyek rendéből, melynek némely fajai gyapottal tőkocsányuak, s keskeny levelüek. Máskép: gyapár. (Gnaphalium). Nevezetesebb fajai: csomós, egyenes, erdei, galléros, gyepi, gyöngyös, halovány, havasi, henyélő stb. gyopár.
*GYOPÁRTAPLÓ
	(gyopár-tapló) ösz. fn. Tapló, melyet az elvirágzott gyopár tőkocsányainak pelyheiből készítenek a pásztorok, s más mezei munkások. Amint üszögölöd gyopárod, úgy ütsz bele. (Km.).
*GYOPONIK
	l. GYAPONIK.
*GYOPONT
	l. GYAPONT.
*GYOR
	elvont gyök, melyből gyors (gyor-os) és ennek származékai erednek. Rokonok vele jár, jere v. gyere. Megvan a szanszkrit csarasz (gyors), hellen gorgoV (velox, vividus), latin curro stb. szókban is. Eredeti jelentése: hamarság, élénkség, friseség.
*GYÓRÓ
	falu Soprony vármegyében; helyr. Gyóró-n, ~ra, ~ról.
*GYOROK
	mezőváros Arad megyében; helyr. Gyorok-on, ~ra, ~ról.
*GYORS
	(gyor-os) mn. tt. gyors-at, tb. ~ak. Ami időben és térben szapora haladást tesz, sebesen futó vagy muló vagy működő; élénk, siető. Gyors futás. Gyors kocsi, gyors hajó. Gyors ló, paripa. Gyors idő. Gyors munkások. Gyors tanuló. Gyors, mint a szél. Gyors lábu. Gyors erő. V. ö. GYOR, elv. gyök.
*GYORSABBÍT
	(gyor-s-abb-ít) áth. m. gyorsabbít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gyorsabbá, azaz sebesebb menetüvé tesz, nagyobb sietésre késztet, ösztönöz.
*GYORSABBÍTÁS, GYORSABBITÁS
	(gyor-s-abb-ít-ás) fn. tt. gyorsabbítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által valami sebesebbé, gyorsabbá tétetik. V. ö. GYORS.
*GYORSABBODIK
	(gyor-s-abb-od-ik) k. m. gyorsabbad-tam, ~tál, ~ott. Hova-tovább sebesebben halad.
*GYORSABBODÓ
	(gyor-s-abb-od-ó) mn. tt. gyorsabbodó-t. Hova-tovább sebesebben haladó. Gyorsabbodó mozgással haladni, futni. Gyorsabbodó erő.
*GYORSALG
	(gyor-s-al-og) önh. m. gyorsalg-ott, htn. ~ani v. ~ni. l. GYORSALKODIK.
*GYORSALGÁS
	(gyor-s-al-g-ás) l. GYORSALKODÁS.
*GYORSALKODÁS
	(gyor-s-al-kod-ás) fn. tt. gyorsalkodás-t, tb. ~ok. Gyorsan eljárás, forgolódás, sebes működés.
*GYORSALKODIK
	(gyor-s-al-kod-ik) k. m. gyorsalkod-tam, ~tál, ~ott. Valamely dologban, ügyben gyorsan forgolódik, működik, gyorsan viseli magát. "Hozzám hamarsággal kigyorsalkodjatok." Batizi András.
*GYORSALOG
	(gyor-s-al-og) önh. m. gyorsalog-tam v. gyorsalgottam, ~tál, v. gyorsalgottál, gyorsalgott, htn. ~ni v. gyorsalgani. l. GYORSALKODIK.
*GYORSAN
	(gyor-s-an) ih. Időben vagy térben sebesen haladva; sietve; minél hamarabb; késedelem nélkül; frisen, szaporán. Gyorsan repülő madarak. Gyorsan eltünő napok. Gyorsan futó paripák. Gyorsan járjatok!
*GYORSASÁG
	(gyor-s-a-ság) fn. tt. gyorsaság-ot. Tulajdonság vagy állapot, melynél fogva valami az időben és térben sebesen halad; hamar mulik, eltávozik stb. Kilőtt golyó gyorsasága. Tengeri gőzösök gyorsasága. Idő gyorsasága. Lovak, gőzkocsik gyorsasága. Gyorsasággal sietni valahová.
*GYORSASÁGOS
	(gyor-s-a-ság-os) mn. tt. gyorsaságos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Igen, rendkivül gyors; minek különösen gyorsaság a tulajdonága. 2) A régi székelyeknét ez volt a nemes emberek czime. (Strenuissimus).
*GYORSFUTÁR
	(gyors-futár) ösz. fn. Igen sürgetős, siettető hirrel sebesen utazó hirnök.
*GYORSHAJÓ
	(gyors-hajó) ösz. fn. Kisebbféle tengeri hajó, mely sebesebb járata lévén hirnökhordói vagy postai szolgálatokat teszen. (Corvet).
*GYORSINDULÓ
	(gyors-induló) ösz. fn. Sebesebb hadi lépés, midőn a menésben levő sereg másod percz alatt két, s így egy percz alatt százhusz lépést tesz körülbelűl. Szélesb ért. a hadseregnek rendkívüli sietése, midőn naponként nem egy, hanem két, három állomásnyira is halad.
*GYORSIRÁS
	(gyors-irás) ösz. fn. Általán, rendkivüli sebességü irás; különösen, a sebes irásnak sajátságos módja, mely bizonyos rövidített jegyeket használva képes a beszélők szavait egy folytában följegyezni.
*GYORSIRÁSI
	(gyors-irási) ösz. mn. Gyorsirást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Gyorsirási betük, jelek. Gyorsirási leczkék, gyakorlatok.
*GYORSIRÓ
	(gyors-iró) ösz. fn. Általán személy, ki rendkivüli sebességgel képes írni; különösen oly iró, ki sajátnemü rövidített irási jeleket használva képes a sebesebben szólók beszédeit is legott följegyezni.
*GYORSÍT, GYORSIT
	(gyor-s-ít) áth. m. gyorsít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gyorssá tesz, gyorssá, lenni késztet, sürget, siettet. Valamely megindított test mozgását gyorsítani. A szél gyorsítja a vitorlás hajókat.
*GYORSÍTÁS, GYORSITÁS
	(gyor-s-ít-ás) fn. tt. gyorsítás-t, tb. ~ok. Gyorssá tevés, gyors haladásra késztetés, siettetés. Mozgás gyorsítása.
*GYORSÍTOTT, GYORSITOTT
	(gyor-s-ít-ott) mn. tt. gyorsított-at. Gyorsabb haladásra indított, késztetett, siettetett. Gyorsitott lépésekkel haladni előre. Egyarányosan vagy egyaránytalanul gyorsított mozgás. (Acceleratus).
*GYORSKOCSI
	(gyors-kocsi) ösz. fn. Általán, gyorsan járó kocsi, alkalmatosság. Különösen, bizonyos állomási helyek, városok között folytonosan járó. s a közlekedést minél sebesebben elösegítő alkalmatosság. Pestre járó, gyöngyösi, egri, eperjesi gyorskocsik.
*GYORSKOCSIS
	(gyors-kocsis) ösz. fn. Személy, ki gyorskocsiba fogott lovakat hajt; vagy aki gyorskocsikat tart az utasok számára.
*GYORSLÁBÚ, GYORSLÁBU
	(gyors-lábú) ösz. mn. Gyorsan, sebesen menő, rövid idő alatt aránylag hosszu utat tevő. Gyorslábu futár, gyalogposta.
*GYORSLÉPÉS
	(gyors-lépés) ösz. fn. Gyors járás, midőn valaki lábait sebesen szedve gyalogol. Gyorslépésekkel siető vándorok. Átv. ért. hamar, hamarság, sietés, sietve. Gyorslépéssel közelitő vész, halál.
*GYORSLÖVÉSZ
	(gyors-lövész) ösz. fn. Lövész, ki vont, azaz sajátlagosan készített csövű puskából lődöz, mely egyéb közönséges puskáknál sebesebben hord.
*GYORSMARS
	(gyors-mars) ösz. fn. l. GYORSINDULÓ.
*GYORSOGAT
	(gyor-s-og-at) áth. m. gyorsogat-tam, ~tál, ~ott. Gyors menésre, haladásra késztet, sürget; siettet.
*GYORSPARANCS
	(gyors-parancs) ösz. fn. Gyors futárral, postával stb. érkezett, s valaminek végrehajtását siettető parancs. Hadi gyorsparancs.
*GYORSPARASZT
	(gyors-paraszt) ösz. fn. Általán, sebesen hajtó paraszt fuvaros. Különösen a Pest és Bécs között fuvarozó parasztok, kik sebes hajtásaikról hiresek. Nyergesújfalusi, szőnyi, ácsi, gönyői, öttevényi gyorsparasztok. A helybeli vagy vidéki nép nyelvén kullér (kurir). A vasutak mentében az ily fuvarosok már megszüntek.
*GYORSSZEKÉR
	(gyors-szekér) ösz. fn. lásd: GYORSKOCSI.
*GYORSUTAZÁS
	(gyors-útazás) ösz. fn. Gyors alkalmatossággal, és időzés nélküli utazás, pl. gyorskocsin, gőzkocsin, gyorsparasztokkal.
*GYORSUTAZÁSI
	(gyors-utazási) ösz. mn. Gyorsutazást illető, arra vonatkozó. Gyorsutazási intézet.
*GYORTYA, GYORTYÁNFA
	l. GYERTYA, GYERTYÁNFA.
*GYOSZ
	elvont gyöke gyoszár és gyoszom szóknak. Egyek értelme szerént am. gaz, gyom.
*GYOSZÁR
	(gyosz-ár) fn. tt, gyoszár-t, tb. ~ok. Növényfaj. A hol felnőtt vala egy édesz almafa, Szárig (sárga) gyoszárvirág alatta nőtt vala. (Csángó dal. Erdélyi János gyüjteményében). Talán gyopár-ból ferdűlt el.
*GYOSZOM
	(gyosz-om, vagy némelyek szerént az utóbbi tagban megfordított gyomosz) fn. tt. gyoszom-ot. Tóban tenyésző tapadó fű, (tavi gyom). Bodrogközi szó.
*GYÓTA (1)
	(gyó-ta vagy jó-ta, azaz jó tanya, jó hely) fn. tt. gyótát. Baranyai tájszó, am. legelő hely.
*GYÓTA (2)
	puszta Somogyban; helyr. Gyótá-n. ~ra, ~ról.
*GYOVÁN
	falu Körös megyében; helyr. Gyován-ba, ~ban, ~ból.
*GYÖ
	gyökelem, mely különböző értelmü szókban fordul ugyan elé, mindazáltal a g valamint a gy általános jelentéseit követve, a go gö gyökelemekkel igen közel rokon. V. ö. GYÖK, GYÖM, GYÖN, GYÖNY, GYÖNGY, GYÖP, GYÖR, GYŐZ.
*GYŐ
	AL~, falu Csongrád megyében; FEL~, puszta ugyanott; helyr. Győ-n, ~re, ~ről.
*GYŐJT
	származékaival együtt régies és tájdivatos alak, gyüjt helyett; l. ezt és származékait.
*GYŐJTEVÉNY
	a Nádor-codexben am. gyüjtemény; l. ezt.
*GYÖK
	fn. tt. gyök-öt. Vagy egy eredetű a köznépies gyön, gyün (jön v. jő) igével, vagy a göcseji, s némely más vidéki tüke (tőke) tájszóval, valamint a közdivatú csög, csök, tőke szókkal is, a midőn valamely csomót, göcsöt, göcsöst jelent. Török és csagataj nyelven: kök. 1) Általán jelent olyasmit, melyből valami kijő, kinő, ered, származik, keletkezik, mely töve, tőkéje, törzsöke valaminek. 2) Különösen és szoros ért. jelenti a növény azon részét, mely a növénynek mintegy alapját teszi, mely a földben rejtezik, s belőle egy részről a törzsök, derék vagy szár nő fölfelé, más részről oldalt vagy aláfelé, vékony ereket, szálakat bocsát ki, melyek által a szükséges nedveket magába szívja, saját és a növény többi részeit táplálnia. A gyök tehát tulajdonkép a növény tömör, vastag részég tövét jelenti. Vastag, vékony gyök. Mélyen menő, vagy a föld szinéhez közel szétterjedő gyök. Kihúznia fát gyököstül. 3) Átv. ért. valaminek eredete, miből más valami származik. Különösen a nyelvtudományban olyan szó, melyet közelebb értelmü elemekre feloszlatni nem lehet; melyhez semmi rag, és semmi szokottabb képző nincsen illesztve. Ettől különbözik a gyökelem, melyben több gyöknek mintegy csirája, magva rejlik, s melyből a gyökök rendszerént egy újabb betű, legfölebb egy önhangzó és mássalhangzó, de még nem rendes képzők hozzájárultával erednek, pl. e szókban: göb, göcs, gör, göm, a gyökelem gö, maguk pedig gyökök; ellenben az itt ide, ott oda szókban levő i és o már gyökök, mert a tt és de da szokott és rendes képzők. Így ezen gyökökben: foly, fogy, fon, a gyökelem: fo. A csák, csáp, csáb gyökök eleme: csa. A ro szinte gyökelem a rom, rogy, rosz szókban. Önálló gyök, mely magában szokott és érthető szót alkot, pl. bor, fa, gar, kar, mar, nyes, rom, sok, tag stb. Ettől különbözik az elvont gyök, mely önállólag nincs divatban, pl. gab, ker, fecs, gör, szom, vid. Ettől ismét különbözik az elvont törzs v. törzsök, mely már a gyökből valamely képző által ered, jóllehet önállólag szinte nem használtatik, pl. roncs, (honnan rom-cs-ol), romb (rom-b-ol), görzs (gör-zs-ed), igy: sikam, szülem, háram stb. A számtanban gyöknek nevezik az oly számot, mely önmagával egyszer vagy többször sokszorozva valamely magasabb (hatványozott) számot eredményez, pl. a 9-, 27-, 81-nek gyöke 3, mert 3 × 3 = 9; 3 × 9 = 27; és 3 × 27 = 81. Innen ezen kifejezések: kivonni valamely számnak vagy mennyiségnek gyökét. Feltalálni valamely szám gyökét stb. Egyébiránt köz nyelvben ezen gyök helyett, mely csak újabb időben használtatott és használtatik önállólag, rendesen gyökér divatozik, melynek azonban szabatos nyelvben némileg különböző értelme vagyon. V. ö. GYÖKÉR.
*GYÖKBETŰ
	(gyök-betű) ösz. fn. 1) Betü, mely a szó gyökét teszi, pl. az itt ott szókban gyökbetük az i és o, vagy pedig a több betüből álló gyökszónak mindenik betüje, pl. az ěb és fi szókban eléforduló ě, b és f, i betük. 2) l. GYÖKMUTATÓ.
*GYÖKDÚS
	(gyök-dús) ösz. mn. Átv. ért. oly nyelvről mondják, melynek igen sok tiszta, eredeti gyökei vannak. V. ö. GYÖK.
*GYÖKELEM
	(gyök-elem) ösz. fn. Betü vagy betük, melyek a gyökszónak legelső eredetét, magvát, csiráját teszik, mutatják. V. ö. GYÖK, 3).
*GYÖKÉR
	(gyök-ér) fn. és ékvesztő, tt. gyökért v. gyökeret, tb. gyökerek. Személyragozva: gyökerem, gyökered stb. Tulajdonképen öszvetétel. Megegyezik vele a héber , aram ghegoro, arab ghakar. 1) Köz nyelven am. gyök. V. ö. GYÖK. Nagy fa, nagy gyökér. (Km.). Kiirtani a fát gyökerestül. 2) Szabatos nyelvben azon ágak, szálak vagy erek, melyek a növény gyökéből kinőnek, a földben szétterjednek, s a szükséges nedveket a gyökre vezetik, innen gyökrojtok- vagy gyökágak- v. gyökszálak-nak is neveztetnek. Gyökeret v. gyökereket verni, am. megerősödni. Mély gyökeret vert. 3) Jelent bizonyos növényeket, melyeknek gyökeit és gyökereit szokás különösen használni, éldelni, melyek becse, haszna magában a gyökben létezik. Édes gyökér, keserű gyökér, örvénygyökér, prüsszentő gyökér. Nem mindenkor édesgyökér a szerelem. (Km.). Átv. ért. félszgyökér. Néha a félszgyökér hasat is csap. (Km.). Alsó Vágmelléken a petrezselymet, sárgarépát egyszerüen gyökérnek nevezik. Vegyenek gyökeret vagy gyökerkét. 4) Átv. ért. valaminek töve, tőszála, legmélyebb része. Köröm gyökere. Szive gyökerére bocsátja. (Faludi). 5) Származás. Valamely ember vérgyökér valamely örökségben, abban időmulás nincsen. (Rumy. Székelyek törvénye 328. l.).
*GYÖKÉRALAKÚ
	(gyökér-alakú) ösz. mn. Minek alakja, külseje a gyökéréhez hasonló. Gyökéralakú növények.
*GYÖKÉRÁRUS
	(gyökér-árus) ösz. fn. Ki különféle gyógyerejü gyökereket szedeget és árul.
*GYÖKÉRÁSÓ
	(gyökér-ásó) ösz. fn. Ki a levágott fák földben hagyott gyökeit és gyökereit kiássa. Irtott erdőben dolgozó gyökérásók.
*GYÖKÉRBĚTŰ
	(gyökér-bětü) ösz. fn. lásd: GYÖKBĚTŰ.
*GYÖKÉRDED
	(gyökér-ded) mn. l. GYÖKÉRALAKÚ.
*GYÖRÉRDÚS
	(gyökér-dús) ösz. mn. 1) Minek sokfelé ágazó gyökerei vannak. Gyökérdús akáczok. 2) l. GYÖKDÚS.
*GYÖKERECSKE
	(gyök-er-ecs-ke) l. GYÖKÉRKE.
*GYÖKEREDZÉS
	(gyök-er-ed-ěz-és) fn. tt. gyökeredzés-t, tb. ~ěk. A növénynek azon létszeres fejlődése, midőn gyökereket hajt, ver.
*GYÖKEREDZIK
	(gyök-er-ed-ěz-ik) k. m. gyökeredz-ěttem, ~ěttél, ~ětt, v. gyökeredztem, gyökeredztél, gyökeredzětt, htn. ~eni v. ~ni. Gyökereket hajt, megfoganszik. Gyökeredzenek az elültetett fák. Meggyökeredzettek a fiatal ültetmények. Átv. ért. erős állásba helyezkedik, szilárdul megállapodik, beveszi magát valahová. Meggyökeredzettek a régi szokások, törvények. Szíve mélyébe gyökeredzett a bánat.
*GYÖKERES
	(gyök-er-es) mn. tt. gyökeres-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Gyökerekkel bővelkedő, vagyis minek sok gyökágai, gyökrojtjai, erei vannak. 2) Átv. ért. alapos, a dolog fenekéből kiinduló, lényeges, a dolgot első eredeténél kezdő. Gyökeres javitás. Gyökeres átalakitása valamely polgárt alkotmánynak. Továbbá, ősi, eredeti származásu. Gyökeres nemes. Tős, gyökeres magyar nemzetség.
*GYÖKERESĚDIK
	(gyök-er-es-ěd-ik) k. m. gyökeresěd-tem, ~tél, ~ětt. Gyökeressé lesz, gyökerei nőnek, foganszanak, elágaznak. Meggyökeresednek az elültetett csemeték. Átv. ért. valamiben megalaposodik, megszilárdúl, feneket ver.
*GYÖKERESŰL
	(gyök-er-es-űl) önh. m. gyökeresűlt. l. GYÖKERESĚDIK.
*GYÖKERÉSZ (1)
	(gyök-er-ész) fn. tt. gyökerész-t, tb. ~ěk. Aki gyökereket, különösen bizonyos hatással, gyógyerővel birókat szedeget, gyüjtöget.
*GYÖKERÉSZ (2)
	(mint föntebb) áth. m. gyökerész-tem, ~tél, ~ětt. Gyökereket keresgél, szedeget, gyüjtöget. Átv. ért. a szók gyökereit, vagyis helyesebben gyökeit kutatja, vizsgálja.
*GYÖKERÉSZEGÉR
	(gyökerész-egér) ösz. fn. Mezei egérfaj, mely gyökerekkel él.
*GYÖKERETLEN
	(gyök-er-etlen) mn. tt. gyökeretlen-t, tb. ~ěk. Minek gyökere nincsen. Gyökeretlen növénynemek.
*GYÖKEREZ
	(gyök-er-ez) áth. m. gyökerez-tem, ~tél, ~ětt. Valamely növénynek vagy növényeknek gyökereit szedi, tépi, vágja, irtja.
*GYÖKEREZIK
	(gyök-er-ez-ik) k. m. gyökerez-tem, ~tél, ~ětt; l. GYÖKEREDZIK.
*GYÖKÉRFA
	(gyökér-fa) l. GYÖKFA.
*GYÖKÉRIGE
	(gyökér-ige) l. GYÖKIGE.
*GYÖKÉRJEGY, GYÖKÉRJEL
	(gyökér-jegy v. ~jel) l. GYÖKJEGY, GYÖKJEL.
*GYÖKÉRKE
	(gyök-ér-ke) kicsinyező fn. tt. gyökérkét. Kisded, apró gyökér. Végmelléken így nevezik a sárgarépát, petrezselymet, zellert.
*GYÖKÉRLISZT
	(gyökér-liszt) ösz. fn. Növények, különösen bizonyos faju kákák gyökeréből őrlött vagy zuzott lisztforma por.
*GYÖKÉRMUTATÓ
	(gyökér-mutató) l. GYÖKMUTATÓ.
*GYÖKÉRNÉV
	(gyökér-név) l. GYÖKNÉV.
*GYÖKÉRNÖVÉNY
	(gyökér-növény) ösz. fn. Növény, melynek fő, nemesebb, használható, éldelhető részét gyökere teszi, milyenek pl. a petrezselyem, répa, s több 'gyökér' név alatt ismeretes növények.
*GYÖKÉRSZÁM
	(gyökér-szám) l. GYÖKSZÁM.
*GYÖKÉRSZEDŐ
	(gyökér-szedő) ösz. fn. lásd: GYÖKERÉSZ, fn.
*GYÖKÉRSZÓ
	(gyökér-szó) l. GYÖKSZÓ.
*GYÖKÉRTŐZEG
	(gyökér-tőzeg) ösz. fn. Tőzeg, mely merő gyökerekből áll. V. ö. TŐZEG.
*GYÖKÉRZET
	(gyök-ér-z-et) fn. tt. gyökérzetět. Gyökerek öszvege valamely növénynél. Erős, sürű gyökérzet.
*GYÖKFA
	(gyök-fa) ösz. fn. A fanövény gyökéből való fa, mely a derékfánál keményebb és virágosabb, vagyis habosabb, eresebb szokott lenni.
*GYÖKHORZSOLÓ
	(gyök-horzsoló) ösz. fn. Gazdasági eszköz növénygyökök tisztitására.
*GYÖKIGE
	(gyök-ige) ösz. fn. Általán a nyelvtudósok szerént oly ige, mely magában véve gyökszó, s melyből más igék vagy beszédrészek származnak, pl, lego (leg-o) a latinban gyökige, lectito származtatott ige; fut, áll, néz a magyarban gyökigék, futkos, álldogál, nézeget származékigék. Ettől különbözik, s lásd illető helyén: Igegyök; Igető.
*GYÖKINT
	(gyök-in-t) l. GYÖKKENT.
*GYÖKJEGY, GYÖKJEL
	l. GYÖKMUTATÓ.
*GYÖKKENGET
	(gyök-k-en-g-et, gyök-v-en-get) önh. Gyakorítója a gyökkent igének, l. ezt.
*GYÖKKENT
	(gyök-k-en-t, gyök-v-en-t = gyök-ü-en-t) önh. m, gyökkent-ětt, htn. ~ni v. ~eni. 1) Úgy megyen, mint a sánta ember, azaz léptében bicczent, megzökken. 2) Álmában leejti fejét, szundikálva bólogat. Rokon vele a hangutánzó: zökkent.
*GYÖKKENTÉS
	(gyök-k-en-t-és = gyök-v-en-t-és = gyök-ü-en-t-és) fn. tt. gyökkentés-t, tb. ~ěk. Lábával vagy fejével zökkentés, biczczentés.
*GYÖKKENYÉR
	(gyök-kenyér) ösz. fn. Némely növények lisztté őrlött gyökeiből sütött kenyér.
*GYÖKMUTATÓ
	(gyök-mutató) ösz. fn. Midőn a mennyiségtanban valamely betüt vagy számjegyet valamely mennyiség fölé jobbról irnak, ez azt jelenti, hogy azon mennyiséget (gyököt) annyiszor kell venni, vagyis magával sokszorozni, a hány egység van a föltett jegyben, pl. a2 = a × a; a3 = a × a × a; an = a maga magával n-szer sokszorozva. Ha az a helyett számot írunk, pl. 5-öt, lesz 52 = 25, 53 = 125 stb. s ez némelyek szerént: polczjegy vagy csak polcz, mások szerént: hatványmutató (exponens) és az egész hatvány (potentia, Potenz). Azon jegy pedig, mely az eredeti mennyiség kifejtését mutatja, pl. a2, gyökjegy v. gyökmutató (exponens radicis). V. ö. GYÖKSZÁM.
*GYÖKNÉV
	(gyök-név) ösz. fn. Név, mely tiszta gyök egyszersmind, különböztetésül a származéknévtől, pl. vár, hegy, nép gyöknevek, város, hegyecske, népség származéknevek. Ettől különbözik a törzsöknév, mely valamely képző által gyökből eredt, péld. rongy, gömb törzsöknevek, melyeknek gyöke rom, göm.
*GYÖKÖNKE
	(gyök-ön-ke) fn. tt. gyökönkét. Növénynem, három hímszállal és egy anyaszállal, kehely nélkül, melynek számos fajai vannak. Czérnalevelű, galambbegy, hármaslevelű, hegyi, kétlaki, kövi, macska, murvás stb. gyökönke. (Valeriana).
*GYÖKÖNKEGYÖKÉR
	(gyökönke-gyökér) ösz. fn. Erdei gyökönke gyökere.
*GYÖKÖS
	(gyök-ös) mn. tt, gyökös-t v. ~et, tb. ~ek. Minek gyöke van, mi gyököt hajtott.
*GYÖKSZÁM
	(gyök-szám) ösz. fn. Szám, más nagyobb számok (hatványok) gyökét, alapját tevő, mely nagyobb számok úgy keletkezének, ha a gyökszámot önmagával sokszoroztuk. A gyökszámot pedig úgy találjuk meg, ha a hatványos mennyiség polczát v. mutatóját a keresett gyöknek mutatójával elosztjuk, pl. a2 = a2/2 == a1 = a. (A 2 számot mint legkisebbet, ezen mutatóban nem szokás kiírni).
*GYÖKSZÓ
	(gyök-szó) ösz. fn. Szó, melyhez semmi rendes képző, és semmi rag nem járult, elemi szó, pl. én, te, ő; ó, új; ad, ír, ül, ég. Különbözik a tulajdon értelemben vett, másképen elvont gyöktől, mely önállólag nem használtatik, pl. nyö(g), sú(g), zú(g), té(r), tě(sz), lě(sz), vě(sz), hi(sz), i(szik), ě(szik). Gyökszó vagy önálló gyök pedig, melynek magában is világos értelme van, és külön véve is használtatik, mint a föntebbi példák mutatják. V. ö. GYÖK.
*GYŐL, GYÖLEKEZET
	régies alakok; lásd: GYŰL, GYÜLEKEZET.
*GYÖM
	elvont gyök, s rokon a göm, csöm, töm, s a mélyhangu csom gyökökkel, mint ezen származékaik gyömöszöl, csömöszöl, tömör, csomoszol mutatják. Jelent öszvenyomást v. nyomódást, egy tömeggé erőszakkal alakitást, alakulást.
*GYÖMBÉR
	fn. tt. gyömbér-t, tb. ~ěk. Úgy látszik a zingiber, gingiber idegen szóból van átalakítva. Eredetileg keletindiai, s utóbb Amerikába is átültetett növény, mintegy három lábnyi magas, és sásalakú szárral, s éles levelekkel, melynek gyökere forró vízzel leöntve és napon megszárítva, kedves fűszerül szolgál. Fehér gyömbér. Fekete gyömbér. Vad gyömbér, (ornithogalum). Gyömbért viszek, nem neked való. (Km.). Gyömbér hegye, Liptó megyében.
*GYÖMBÉRĚS
	(gyömbér-ěs) mn. tt. gyömbérěs-t v. ~et, tb. ~ek. Gyömbérrel hintett, fűszerezett. Gyömbéres eledel, ital.
*GYÖMBÉRĚZ
	(gyömbér-ěz) áth. m. gyömbérěz-tem, ~tél, ~ětt. Gyömbérrel fűszerez, elkészít. Gyömbérezni a levest.
*GYÖMISZÖL
	(gyöm-isz-öl) l. GYÖMÖSZÖL.
*GYÖMÖR
	(gyöm-ör) áth. m. gyömör-tem, ~tél, ~t. Valamit erőszakosan gyúr, nyomkod, öszvezúz, porrá tör, dörzsöl, vagy tömegbe gömbölyit, göngyölít.
*GYÖMÖRŐ
	falvak Győr és Szala megyében; helyr. Gyömörő-n, ~re, ~ről.
*GYÖMÖSZÖL
	(gyöm-ösz-öl) áth. m. gyömöszöl-t. Öszvegyűr, nyomkod, tömöget. V. ö. GYÖM. Holmi rongyokat belegyömöszölni a zsákba. Öszvegyömöszölni az ágyat, ruhát. Zsebbe gyömöszölni a kendőt. Rokon a hellen gemízw.
*GYÖMÖTÖL
	(gyöm-öt-öl) erdélyi szó; lásd: GYÖMÖSZÖL.
*GYÖMRŐ
	falu Pest megyében; helyr. Gyömrő-n, ~re, ~ről.
*GYÖN
	elvont gyök 1) hangzóváltozással gyen, s még jobban lágyítva zsön(ge) v. zsěn(ge). Megvan a latin juvenis és tenuis, tener, német jung, dünn, angolszász giong, franczia jeun, török gends, indse, szanszkrit juvan, sínai jen (debile et flexibile), csagataj jangď (= új. Abuska), finn heikko, hentu stb. szókban, valamint a gyövőtény, jövőtény magyar származékokban is ugyanezen gyök magva gyö áll alapul. Megegyezik a gyön (jön) igével is. Teszi pedig a gyönge szónak és származékainak közvetlen alkotó részét, s jelent általán valami lágyat, fínomat; vagy közelebbi értelmezés szerént olyasmit, mi most származik, most ered, nő, s mintegy létre jő, és így átv. ért. fejlődésben levő, nem eléggé erős, nem eléggé szilárd. V. ö. GYÖNGE. 2) Gyöngy szóban a gyök inkább gyöm. V. ö. GYÖNGY.
*GYÖNGE
	(gyön-ög-e) mn. tt. gyöngét. Képzésre nézve hasonló a sürge, fürge, nyuzga melléknevekhez, am. süröge, füröge, nyuzoga, vagyis sürögő, fürögő, nyuzogó, melyek a sürög, fürög, nyuzog igékből eredtek. Nyelvhasonlat szerént hajdan létezhetett gyönög ige is, melyből lett gyönögő, gyönöge, gyönge. 1) Első csirában vagy növésben levő, új növésü, új hajtásu; ki nem fejlett, meg nem szilárdult, meg nem erősödött. Gyönge fű, vetemény, vessző. Addig hajlik a vessző, míg gyönge. (Km.). Gyönge tök, kukoricza. Gyönge hajtások, sarjak. Gyönge liba, pulyka. Ezen értelemben általán a fiatal állatokról, kivált pedig a növényekről mondják. 2) Átv. ért. könnyü, nem terhelő; pl. gyönge eledel; erőtlen, pl. gyönge gyomor, gyönge kéz, gyönge bor, gyönge ember; lágy, hajlékony, pl. gyönge szív, gyönge vaj, gyönge viasz; gyöngébb az írós vajnál. (Km.) Fínom, lágy érzésü, különösen a népdalokban: gyönge szerelem, gyönge csók, gyönge siralom, gyönge kedves, gyönge lábad fázik, gyönge harmat neveli a búzát, gyönge virág, gyönge szűz stb. (Erdélyi János). Rokonságait l. GYÖN alatt. Végre: szilárdság nélküli, engedékeny, pl. gyönge előljáró, gyönge apa, gyönge király.
*GYÖNGEBŐRŰ
	(gyönge-bőrű) ösz. mn. Fínom, vékony, kényes bőrű. Gyöngebőrű városi kisasszonyok, uracsok.
*GYÖNGÉD
	(gyön-g-e-ed) mn. tt. gyöngéd-et. 1) Igen fínom, minden benyomást megérző, lágy érzelemmel biró, kényesded. Gyöngéd szív. Gyöngéd indulat. Gyöngéd bőröcske. 2) Mások iránt különös fínomságot mutató, ki azon van, hogy mást minden kellemetlen érzéstől, benyomástól megkíméljen, szeliden bánó. Gyöngéd apa. Gyöngéd anyai szeretet. Gyöngéd szerelem.
*GYÖNGÉDED
	(gyön-g-e-ed-ed) mn. A gyönge szónak kétszerített kicsinyezője, s ennél fogva a fínom bánásnak, szelíd modornak és kiméletnek felsőbb fokát jelenti. V. ö. GYÖNGÉD.
*GYÖNGÉDEDEN
	(gyön-g-e-ed-ed-en) ih. Legfínomabban, legszelidebb modorral, legkisebb megbántás nélkül.
*GYÖNGÉDEDSÉG
	(gyön-g-e-ed-ed-ség) fn. tt. gyöngédedség-~t. 1) Fogékonyság a gyöngéded érzésekre. 2) Gyöngéded bánásmód.
*GYÖNGÉDEN
	(gyön-g-e-ed-en) ih. Igen fínoman, szelid modorral, különös kímélettel, minden kellemetlen érzést, benyomást eltávoztatva. Gyöngéden bánni valakivel. Gyermekeit gyöngéden nevelő apa. Gyöngéden emlékeztetni valakit kötelességére.
*GYÖNGÉDSÉG
	(gyön-g-e-ed-ség) fn. tt. gyöngédség-ět, tb. ~ěk. 1) Tulajdonság, mely szerént valaki igen fínom érzésü, s legkisebb benyomásokra fogékony. Szívnek, lélekisméretnek gyöngédsége. Fínom nevelésü ember gyöngédsége. 2) Bánásmód, melynél fogva másokat kímélünk, kellemetlen benyomásoktól, érzésektől óvunk, velök fínoman bánunk. Atyai gyöngédség.
*GYÖNGÉDTELEN
	(gyön-g-e-ed-telen) mn. tt. gyöngédtelen-t, tb. ~ěk. Nem fínom bánásmódu, ki másokat nem kimél, ki nem iparkodik szavaiban és tetteiben mind azt kerülni, mi által másban kellemetlen érzést gerjeszthet, pl. gyöngédtelen az oly ember, ki jóhitü adósát mások előtt emlékezteti adósságára; vagy oly férj, ki nejének apró hibáit, hiuságait mások előtt nevetségül elmondja. Határozóilag am. gyöngédtelenül.
*GYÖNGÉDTELENSÉG
	(gyön-g-e-ed-te-len-ség) fn. tt. gyöngédtelenség-ět. Tulajdonság, melynél fogva gyöngédtelen valaki. V. ö. GYÖNGÉDTELEN.
*GYÖNGÉDTELENÜL
	(gyön-g-e-ed-te-len-ül) ih. Fínom bánásmód nélkül, szelídséget, kíméletet nélkülözve. Gyöngédtelenül bánni valakivel.
*GYÖNGEÉRTELMÜ
	(gyönge-értelmü) ösz. mn. Kinek nincsen fogékony értelme.
*GYÖNGEÉRZELMŰ
	(gyönge-érzelmű) ösz. mn. l. GYÖNGÉD.
*GYÖNGEESZŰ
	(gyönge-eszü) ösz. mn. Együgyü, kinek kevés belátása van.
*GYÖNGEFEJŰ
	(gyönge-fejű) ösz. mn. 1) Kinek szédelgős feje van. 2) Átv. ért. kevés észtehetséggel biró, kinek fogékony értelme nincsen.
*GYÖNGEHITŰ
	(gyönge-hitű) ösz. mn. Ki hitében haboz, ingadoz, kinek hite nem okszerű, nem alapos, miért is könnyen eltántorítható.
*GYÖNGÉLKĚDÉS
	(gyön-g-e-el-kěd-és) fn. tt. gyöngélkědés-t, tb. ~ěk. Állapot, midőn valakinek rendes egészségi ereje némi változást szenved, valaki bágyadtságot, lankadást érez, mely miatt szokott hatással nem működhetik. V. ö. GYÖNGÉLKĚDIK.
*GYÖNGÉLKĚDIK
	(gyön-g-e-el-kěd-ik) k. m. gyöngélkěd-tem, ~tél, ~ětt. Bágyadó, lankadt állapotban van, ereje némileg alább hagy, a test rendes működéseit nem képes szokott erélylyel folytatni. Gyöngélkedünk, midőn valamely betegség készűl kiütni rajtunk, és gyöngélkedünk, midőn a betegség után lábadozunk, de még egész erőnket vissza nem vettük. A szinészek és szinésznők sokszor gyöngélkednek.
*GYÖNGÉLKĚDŐ
	(gyön-g-e-el-kěd-ő) mn. tt. gyöngélkědő-t. Kinek egészsége bágyadt, lankadt állapotban szenved, ki erejében, épségében némileg fogyatkozott. V. ö. GYÖNGÉLKEDIK.
*GYÖNGÉLL
	(gyön-g-e-ell) áth. m. gyöngéll-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Gyöngének tart, vél, gondol valamit. E három emeletes ház falát gyöngéllem. Ne lépj addig vízbe, mig nem látod kövét, se a fára ne mászsz, ha gyöngélled tövét. (Takács Józs.).
*GYÖNGÉLTET
	(gyön-g-e-el-tet) áth. m. gyöngéltet-tem, ~tél, ~ětt. Kényeztet, elpuhít. Aki szolgáját gyöngélteti, fejére neveli. (Km.).
*GYÖNGÉLTETÉS
	(gyön-g-e-el-tet-és) fn. tt. gyöngéltetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valakit gyöngéltetünk, illetőleg kényeztetünk, elpuhítunk.
*GYÖNGÉLTETŐ
	(gyön-g-e-el-tet-ő) mn. tt. gyöngéltető-t. Kényeztető, elpuhító, elasszonyosító. Gyöngéltető élet, testi gyönyörök. Testgyöngéltető puhaság.
*GYÖNGÉN
	(gyön-g-e-en) ih. Fínomul, erőtetés nélkül, kimélve. Gyöngén bánni valakivel. Gyöngén fogni valamit. Gyöngén tartani a gyermeket. Gyöngén szólani vissza a megsértőnek.
*GYÖNGESÉG
	(gyön-g-e-ség) fn. tt. gyöngeség-ět. 1) Erőtlenség, bágyadtság. Gyomor gyöngesége. Testi gyöngeség. Szemek gyöngesége. 2) Lágyság, hajlékonyság. Szív gyöngesége. Viasz gyöngesége. 3) Szilárdság nélküli állapot, túlságos engedékenység. Az elüljárók gyöngeségével visszaélnek az alattvalók. 4) Gyarlóság, mely szerént valaki az erkölcsi törvényeket nem eltökélett szándékból, hanem hajlamból vagy gyarlóságból általhágja. A nagy embereknek is vannak gyöngeségeik.
*GYÖNGESÉGĚS
	(gyön-g-e-ség-ěs) mn. tt. gyöngeségěs-t v. ~et, tb. ~ek. Igen gyönge, nagyon gyöngélkedő.
*GYÖNGESZĚMŰ
	(gyönge-szěmű) ösz. mn. Kinek szemei hamar kifáradnak, ki élesen nem lát. Átv. ért. kevés, csekély belátásu.
*GYÖNGESZIVŰ
	(gyönge-szivű) ösz. mn. Kinek szive könnyen sajnálkozásra, könyörre, irgalomra indúl, ki a sors csapásait szilárdul eltürni nem képes.
*GYÖNGESZIVÜSÉG
	(gyönge-szivüség) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valaki gyöngeszivü. V. ö. GYÖNGESZIVÜ.
*GYÖNGÍT, GYÖNGIT
	(gyön-g-e-ít) áth. m. gyöngít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. 1) Gyöngévé, azaz erőtlenné tesz. A sok olvasás, gyertyázás gyöngíti a szemeket. A nagy és folytonos izzadás gyöngíti a testet. 2) Szelidít, valaminek nyerseségét, durvaságát mérsékli. Gyöngíteni a bűnösre kimondott büntetést. Fölvilágosítás által gyöngíteni a sértő szavakat. 3) Könnyít, kevesbít. Gyöngíteni valamely terhet.
*GYÖNGÍTÉS, GYÖNGITÉS
	(gyön-g-e-ít-és) fn. tt. gyöngítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valamit gyöngévé teszünk. Testnek, tagoknak gyöngitése. Fájdalom, bánat, nyavalya, büntetés gyöngitése. V. ö. GYÖNGÍT.
*GYÖNGÖREJT v. GYÖNGÖRÍT
	a Tatrosi codexben, ma: göngyölít.
*GYÖNGŰL, GYÖNGÜL
	(gyön-g-e-űl) önh. m. gyöngűl-t. Gyöngévé lesz, erőtlenül, lágyul. Szemei gyöngülnek. Lába gyöngűl. A napra tett viasz gyöngül. Különösen, szelidűl, enged, olvad. Gyöngűl az idő. Gyöngűl a fagy, tél. Öszvetételei: elgyöngűl, meggyöngűl.
*GYÖNGŰLÉS, GYÖNGÜLÉS
	(gyön-g-e-űl-és) fn. tt. gyöngülés-t, tb. ~ěk. 1) Állapot, midőn valaki v. valami erejét veszti. 2) Szelídülés, olvadás, engedés. Időnek, télnek gyöngülése.
*GYÖNGŰLET, GYÖNGÜLET
	(gyön-g-e-űl-et) fn. tt. gyöngület-ět. Gyöngülés elvont értelemben.
*GYÖNGY (1)
	(gyön-gy v. gyöm-gy) fn. tt. gyöngy-öt. Az eredeti göm-gy v. gön-gy szóból, melynek jelentése gömbölyüség, lett meglágyítva gyöngy, mely ennél fogva a gömbölyüség fogalma mellett, a lágyság, fínomság értelmét is fölvette. Így lágyultak meg, a göngyöl, göngyölget igék, s lett belőlök tájdivatosan gyöngyöl, gyöngyölget. Rokon vele közelebb a latin gemma, török indsü, csagataj üncsü. Általán jelent fínom, gömbölyü fakadást, kinövést, bogyót vagy bogyó alaku testet. Különösen 1) Némely fákon termő bogyók, különösen, melyek nedvei enyv ragadósságával birnak. Tölgyfa gyöngye. 2) A szőlőnek fakadása, bimbója. Szőlő gyöngye. 3) Fehér, vagy fehéres szinű, gömbölyű kinövés némely csigák tekenőjén, melyek ritkaságuk és szépségök szerént, kisebb vagy nagyobb becsüek. Tengeri drágagyöngyök. Fehér gyöngyök. Gyöngyökkel ékesített nyak. Gyöngyökkel himzett ruha. Gyöngyöket keresni, halászni, fűzni. "Gyémánt és gyöngy nem kell nekem, Mindkettő oly hideg, Alattok a szívdobbanás, Az érzet fagyna meg." Flóra. (Tóth Kálmánné). Átv. ért. üvegből, vagy drágakövekből készített gyöngyalakú gömböcskék, golyócskák. 4) Nyájas beszédben átv. ért. am. kedves, drága. Gyöngyöm galambom. Gyöngyöm, gyere ide. Édes gyöngyöm. 5) A pezsgésben, forrásban, mozgásban levő folyadékok apró buborékai. Gyöngyöket hány a pohárba töltött bor. Fölfelé megy borban a gyöngy, jól teszi. (Fóti dal, Vörösmartytól). Ide tartoznak: harmatgyöngyök, szem gyöngyei, azaz könyűi. "Nem sírhatok, bár hő zápor gyanánt Szememben a köny százszor megered: Midőn kiér a zord világ elé, Hideg, kemény jéggyöngyökké mered." Vörösmarty. 6) Mint határozónév átvitt ért. jelent igen kedveset, vagy igen szépet, dicsőt. Bezzeg az volt ám a gyöngyélet. Gyöngy alak. Gyöngy leány, gyermek. Kiballagék andalgva gyöngy alak, .... megáztam jól, de nem láthattalak. (Kisf. K.). 7) Vadászok nyelvén azon kinövések, melyek az agancson elszórvák, gyöngyöknek hivatnak, s az idős szarvasoknál és bakőzeknél legnagyobbak. (Bérczy Károly Vadászműszótára).
*GYÖNGY (2)
	falu Szathmár megyében; helyr. Gyöngy-ön, ~re, ~ről.
*GYÖNGYANYA
	(gyöngy-anya) l. GYÖNGYHÁZ.
*GYÖNGYÁRPA
	(gyöngy-árpa) ösz. fn. Darává őrlött árpa vagy árpakása.
*GYÖNGYÁRUS
	(gyöngy-árus) ösz. fn. Ki gyöngyöket árul.
*GYÖNGYBAB
	l. RISBAB.
*GYÖNGYBAGOLY
	(gyöngy-bagoly) ösz. fn. Tornyokban fészkelni szerető kisebb bagolyfaj, melynek szemeit fehéres és fekete pettyü tollak kerítik. Egerészésből él, s éjjeli kiáltásával a babonás hitüek szerént halált jövendől. Máskép: halálmadár, kuvik, csuvik.
*GYÖNGYBĚTÜ
	(gyöngy-bětü) ösz. fn. Legapróbbféle, gömbölyü nyomtatási betük.
*GYÖNGYBOGÁR
	(gyöngy-bogár) ösz. fn. Fényes bogár, melynek alapszine fekete, torja aranyzöld, s paizskáin tiz vonal huzódik végig, melyek sárga, vöröses és zöld szint vetnek vissza. (Curculio imperialis).
*GYÖNGYBUVÁR
	(gyöngy-buvár) l. GYÖNGYHALÁSZ.
*GYÖNGYCSIGA
	(gyöngy-csiga) ösz. fn. Csigafaj, melynek fényes belsejü, és különféle szineket játszó tekenője van.
*GYÖNGYDED
	(gyöngy-ded) mn. tt. gyöngyded-ět. Gyöngyhöz hasonló, gyöngy gyanánt fénylő, ragyogó.
*GYÖNGYDRÁGASÁG
	(gyöngy-drágaság) ösz. fn. Gyöngyökből álló, vagy gyöngyökkel kirakott ékszer.
*GYÖNGYDÚS
	(gyöngy-dús) ösz. mn. 1) Sok gyöngyöt termő. Gyöngydús indiai tengerpartok. 2) Sok gyöngygyel biró vagy ékesített. Gyöngydús keleti fejedelmek. Gyöngydús gyüjtemény.
*GYÖNGYÉKESSÉG
	(gyöngy-ékesség) ösz. fn. Gyöngyökből fűzött, csinált ékesség.
*GYÖNGYELLIK
	(gyön-gy-el-l-ik) k. m. gyöngyell-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Gyöngyük fejlenek ki belőle, gyöngyök gyanánt tünik a szemekbe, úgy ragyog, mint a gyöngyök. Gyöngyellik a pezsgő por. Gyöngyellenek tavaszkor a szőlőtők. Gyöngyellenek némely fényes bogarak. V. ö. GYÖNGY.
*GYÖNGYEN
	(gyön-gy-en) ih. Igen szépen, igen ékesen, helyesen. Gyöngyen énekelt. Ezt gyöngyen megtette.
*GYÖNGYÉR
	l. GYÖNGYVÉR.
*GYÖNGYÉSZ (1)
	(gyön-gy-ész) fn. lásd: GYÖNGYHALÁSZ.
*GYÖNGYÉSZ (2)
	(mint föntebb) áth. m. gyöngyésztem, ~tél, ~ětt. Gyöngyöket keres. V. ö. GYÖNGYÉSZET.
*GYÖNGYÉSZET
	(gyön-gy-ész-et) fn. tt. gyöngyészet-ět. Gyöngycsigák keresése a tengerek fenekén, mi rendesen buvárharang segedelmével történik. V. ö. BUVÁRHARANG.
*GYÖNGYFA
	(gyöngy-fa) ösz. fn. Fa, melyen gyöngybogyók teremnek, különösen némely fák egyes ágai, melyeknek gyöngyei kifőzés által ragadósakká lesznek, s madárfogásra kiváltkép alkalmasak.
*GYÖNGYFEJÉRSZŐLŐ
	(gyöngy-fejér-szőlő) l. GYÖNGYSZŐLŐ.
*GYÖNGYFOGÁS
	l. GYÖNGYÉSZET.
*GYÖNGYFURÓ
	(gyöngy-furó) ösz. fn. Ékszermivesek fínom eszköze, melylyel a gyöngyökön likakat fúrnak.
*GYÖNGYFÜZÉR
	(gyöngy-füzér) ösz. fn. Gyöngyszemekből fűzött sor, melyet pl. nyakdíszül, ruhaékességül stb. használnak.
*GYÖNGYFÜZÉRĚS
	(gyöngy-füzérěs) ösz. mn. Gyöngyfüzérrel vagy füzérekkel kirakott, ékesített. Gyöngyfüzéres hajék. Gyöngyfüzéres nyak.
*GYÖNGYFÜZŐ
	(gyöngy-füző) ösz. fn. Tűféle eszköz, melylyel a gyöngyszemeket füzérbe szedik.
*GYÖNGYHAB
	(gyöngy-hab) ösz. fn. Hab, melyet apró gyöngyök képeznek. A pohárba töltött bornak, sörnek, pezsgőnek gyöngyhabja.
*GYÖNGYHAJMA
	(gyöngy-hajma) ösz. fn. Hajmafaj, sok apró, gyöngyforma és gyöngyszinü gumókkal, mely a spanyolhagymának (Porré) télen leszedett, és tavaszszal elültetett gyönge csiráiból terem.
*GYÖNGYHAL
	(gyöngy-hal) ösz. fn. Fényes pikkelyű fehérhalfaj. (Albula).
*GYÖNGYHALÁSZ
	(gyöngy-halász) ösz. fn. Tengeri buvár, ki gyöngykagylók és csigák keresése végett buvárharang segedelmével a vizek fenekére száll. Nem egészen alkalmas kifejezés, mert a gyöngycsiga nem hal; jobban: gyöngyész.
*GYÖNGYHALÁSZAT
	(gyöngy-halászat) ösz. fn. l. GYÖNGYÉSZET.
*GYÖNGYHÁZ
	(gyöngy-ház) ösz. fn. Gyöngycsigák tekenője, melynek belseje sima, fényes és különféle szineket játszik. Ebből többféle műveket készítenek, pl. gombokat, szelenczéket stb.
*GYÖNGYHÁZAS
	(gyöngy-házas) ösz. mn. Gyöngyházzal ékesített, kirakott. Gyöngyházas szelenczék, szekrénykék, apró bútorok.
*GYÖNGYHÍM
	(gyöngy-hím) ösz. fn. 1) Az orozlánfarkfűnek (leonurus) egyik faja, melyet a szívszorulás ellen hathatós gyógyszerül tartanak. (Leonurus cardiaca). 2) Gyöngyökből varrott hím. V. ö. HÍM.
*GYÖNGYKAGYLÓ
	(gyöngy-kagyló) ösz. fn. Általán kagyló, melynek tekenőjében gyöngyök teremnek. (Mya margaritifera).
*GYÖNGYKÁSA
	(gyöngy-kása) ösz. fn. Buzából vagy árpából szép tisztára őrlött, fehér gyöngyhöz hasonló apró kása.
*GYÖNGYKERESKĚDÉS
	(gyöngy-kereskědés) ösz. fn. Kereskedés, melyet valaki gyöngyökből álló árukkal űz.
*GYÖNGYKÖLES
	(gyöngy-köles) ösz. fn. Növényfaj a kőmagok neméből, melynek négy kemény magvai a közönséges köleshez, és némileg a gyöngyhöz hasonlítanak. (Lithospermum officinale). Máskép: napkása.
*GYÖNGYKŐMAG
	(gyöngy-kőmag) ösz. fn. A gyöngykölesnek kőkeménységü magva.
*GYÖNGYMADÁR
	(gyöngy-madár) ösz. fn. A kis kolibri madarak egyik faja.
*GYÖNGYMART
	(gyöngy-mart) ösz. fn. Tenger martja vagy széle, melyen gyöngycsigák és gyöngykagylók találtatnak.
*GYÖNGYMÉRŐ
	(gyöngy-mérő) ösz. fn. A gyöngyárusoknak átlikgatott lemezeszköze, melynek különböző nagyságu likai szerént a gyöngyök nagyságát megmérik és megbecsülik.
*GYÖNGYNYOMAT
	(gyöngy-nyomat) ösz. fn. Nyomat vagy nyomtatvány igen apró, úgynevezett gyöngybetükkel.
*GYÖNGYOSZTRIGA
	(gyöngy-osztriga) ösz. fn. Osztrigafaj, melynek tekenőjében gyöngyök találtatnak.
*GYÖNGYÖDZIK
	(gyöngy-öd-öz-ik) k. m. gyöngyödz-tem, ~tél, ~ött. l. GYÖNGYELLIK.
*GYÖNGYÖL
	(gyöngy-öl) áth. m. gyöngyöl-t. 1) Gyöngyökkel kirak, ékesít. 2) l. GÖNGYÖL.
*GYÖNGYÖLÉS
	(gyön-gy-öl-és) fn. tt. gyöngyölés-t, tb. ~ěk. 1) Gyöngyökkel hímezése, ékesitése valaminek. 2) l. GÖNGYÖLÉS.
*GYÖNGYÖLGET
	l. GÖNGYÖLGET.
*GYÖNGYÖLLIK
	l. GYÖNGYELLIK.
*GYÖNGYÖRGET
	l. GÖNGYÖLGET.
*GYÖNGYÖS (1)
	(gyön-gy-ös) mn. tt, gyöngyös-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Gyöngyökkel bővelkedő. Gyöngyös tengermartok. 2) Gyöngyökkel himezett, ékesített. Gyöngyös hajék, nyak, öltözet, kalpag. Ökrét, kutyáját is szereti így hívni a magyar. Gyöngyös ne! Csálé Gyöngyös!
*GYÖNGYÖS (2)
	mezőváros Heves, és puszta Somogy megyében; helyr. Gyöngyös-ön, ~re, ~ről.
*GYÖNGYÖSMELLÉK
	falu Somogy megyében; helyr. Gyöngyösmellék-ěn, ~re, ~ről.
*GYÖNGYÖS-PÜSPÖKI
	falu Heves megyében, Gyöngyös városával öszvefüggésben; helyr. Püspöki-be, ~ben, ~ből.
*GYÖNGYÖZ
	(gyön-gy-öz) áth. m. gyöngyöz-tem, ~tél, ~ött. Gyöngyökkel kirak, hímez, ékesít. Felgyöngyözni haját, nyakát, kalpagját. Erszényt gyöngyözni. "Arany kard csördűl oldalán, dolmánya gyöngyözött." B. Eötvös József.
*GYÖNGYÖZÉS
	(gyön-gy-öz-és) fn. tt. gyöngyözés-t, tb. ~ěk. Gyöngyökkel kirakás, ékesités.
*GYÖNGYÖZIK
	(gyön-gy-öz-ik) k. m. gyöngyöz-tem, ~tél, ~ött. Gyöngyöket vet, gyöngyök gyanánt pereg és ragyog. Gyöngyözik a pezsgő bor. Gyöngyözik napkeltekor a harmat.
*GYÖNGYPART
	(gyöngy-part) ösz. fn. lásd: GYÖNGYMART.
*GYÖNGYPERJE
	(gyöngy-perje) ösz. fn. l. LÉHAPÓT.
*GYÖNGYPONK
	(gyöngy-ponk) ösz. fn. A tengernek fölemelkedettebb feneke, domb vagy zátony a tenger fenekén, hol gyöngycsigák és gyöngykagylók találtatnak.
*GYÖNGYPOR
	(gyöngy-por) ösz. fn. Por az öszvezúzott gyöngyszemekből.
*GYÖNGYSELYĚM
	(gyöngy-selyěm) ösz. fn. Selyemszál vagy zsinór, melyre gyöngyszemeket fűznek.
*GYÖNGYSZĚM
	(gyöngy-szěm) ösz. fn. Egyes gyöngy. Zsinórra fűzni a gyöngyszemeket. Gyöngyszemekkel hímzett erszény.
*GYÖNGYSZÍN
	(gyöngy-szín) ösz. fn. Fehérlő vagy szürke és kékes fehér szín, milyen a gyöngyöké szokott lenni.
*GYÖNGYSZÍNŰ, GYÖNGYSZINÜ
	(gyöngyszinü) ösz. mn. Minek a gyöngyhöz hasonló szine van.
*GYÖNGYSZŐLŐ
	(gyöngy-szőlő) ösz. fn. Korán érő, nagyon termő, s gyöngyhöz hasonló bogyóju szőlőfaj.
*GYÖNGYTÉJ
	(gyöngy-téj) ösz. fn. Kékes vagy bágyadt fehér szinű téj.
*GYÖNGYTEKENŐ
	(gyöngy-tekenő) ösz. fn. l. GYÖNGYHÁZ.
*GYÖNGYTERMŐ
	(gyöngy-termő) ösz. mn. Miben vagy min gyöngyök nőnek, tenyésznek, szaporodnak. Gyöngytermő keletindiai tenger. Gyöngytermő csigák. Gyöngytermő fák. V. ö. GYÖNGY.
*GYÖNGYTŰ
	(gyöngy-tű) ösz. fn. 1) Fínom tű a gyöngyszemek felfüzésére. 2) Melltű, hajtű stb. melynek gombja gyöngy.
*GYÖNGYTYÚK
	(gyöngy-tyúk) ösz. fn. Afrikából származott házi tyúkfaj, mely a mi közönséges házi tyúkunktól lefelé hajló farka, kemény fejbúbja, különösen gömbölyü fehér pettyei, végre kellemetlen kiáltása által különbözik.
*GYÖNGYVÉR
	(gyöngy-vér) ösz. fn. Vizi madárfaj, a bíbicznél valamivel nagyobb, lábai igen hosszúk, hajlékonyak és vérvörösek. (Charadrius himantopus).
*GYÖNGYVIRÁG
	(gyöngy-virág) ösz. fn. Ismert növénynem a hathímesek seregéből és egyanyások rendéből, melynek virágszárain apró, fehér, harangalakú és igen kellemes illatu virágok nyilnak. (Lilium convallium, Convallaria majalis). Máskép: szentgyörgyvirág. Átv. ért. a nyájaskodó szerelmesek kedves kifejezése. "Gyöngyvirág és liliomszál, Szép szeretőm mellettem áll. Kisf. K.
*GYÖNGYVIRÁGECZET
	(gyöngy-virág-eczet) ösz. fn. Eczet, melynek ágyát gyöngyvirágból vagy gyöngyvirággal készítik.
*GYÖNGYVIRÁGVÍZ
	(gyöngy-virág-víz) ösz. fn. Gyöngyvirággal készített szagos víz.
*GYÖNGYVÍZ
	(gyöngy-víz) ösz. fn. Víz, melyben vegyészileg gyöngyöket oldanak fel. Átv. ért. igen szép tiszta forrásvíz.
*GYÖNK
	falu Tolna megyében; helyr. Gyönk-ön, ~re, ~ről.
*GYÖNTÖL
	(gyöm-t-öl v. gyöm-öt-öl) ugyanaz gyömötöl, máskép gyömöszöl igével. Eléjön mint törzs a székely tájbeszédben, (valamint maga gyömötöl ige is), gyöntölődik, gyöntölög igékben; l. ezeket.
*GYÖNTÖLGÉS
	(gyöm-t-öl-ög-és) l. GYÖNTÖLŐDÉS.
*GYÖNTÖLŐDÉS
	(gyöm-t-öl-őd-és) fn. tt. gyöntölődés-t, tb. ~ěk. Fejének törése valamin. V. ö. GYÖNTÖLŐDIK.
*GYÖNTÖLŐDIK
	(gyöm-t-öl-őd-ik) belsz. A székelyeknél (Kriza J. szerént) am. valamin fejét törni v. gyöntölni, gyömötölni. Hasonló képzésű és értelmű, mint tépelődik.
*GYÖNTÖLÖG
	(gyöm-t-öl-ög) önh. m. gyöntölög-tem v. gyöntölgöttem, ~tél v. gyöntölgöttél, ~ött. l. GYÖNTÖLŐDIK.
*GYÖNY
	elvont gyök, mely eredetére rokon a gyönge szóval, mennyiben lágyságot, lágy érzést, s mintegy elolvadást jelent, mit már hangjánál fogva utánozni látszik. Származékai: gyönyör, gyönyörű, gyönyörködik stb. A szanszkritban dsinv, dinv am. örvendeztetni, szeretni. (Mátyás Flórián). Rokonítható a kény, kéj szókkal is.
*GYÖNYÖR
	(gyöny-ör, rokon vele különösebben a latin: tener) fn. tt. gyönyör-t, tb. ~ök. Képzőjénél fogva (er, melyből hangrend szerént lett ör) jelent oly valamit, miből a lágyság, ellágyulás, elolvadás ered, vagyis jelenti a kellemes érzéseknek kifolyását, éldelését, melyek a fogékony kül- és belérzékeket édesen meghatják, s az öröm leggyöngédebb élvezetében részesítik. Lelki, szellemi gyönyör. Testi gyönyörök. Gyönyört érezni, élvezni. Gyönyörben részesülni. Gyönyörrel olvasni valamely jeles szépmüvet. Gyönyörrel legeltetni a szemeket a szép természet bájain.
*GYÖNYÖRDOMB
	(gyönyör-domb) ösz. fn. A női szeméremtestnek felső, kidudorodott része. (Mons Veneris).
*GYÖNYÖRDÚS
	(gyönyör-dús) ösz. mn. Lásd: GYÖNYÖRŰSÉGES.
*GYÖNYÖRÉLV, GYÖNYÖRÉLVEZET
	(gyönyör-élv v. ~élvezet) ösz. fn. Kellemes érzés éldelete. V. ö. GYÖNYÖR.
*GYÖNYÖRÍT, GYÖNYÖRIT
	(gyöny-ör-ít) áth. m. gyönyörít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Gyönyört éreztet, gyönyörélvezetre gerjeszt valamit v. valakit. Szemeket gyönyörítő látmány. Székely tájszólás szerént önható ért. am. titkon szerelmeskedik.
*GYÖNYÖRKÖDÉS
	(gyöny-ör-köd-és) fn. tt. gyönyörködés-t, tb. ~ěk. Állapot vagy éldelet, midőn valaki gyönyörködik valamiben. V. ö. GYÖNYÖRKÖDIK.
*GYÖNYÖRKÖDET
	(gyöny-ör-köd-et) fn. tt. gyönyörködetět. Gyönyörködés elvont értelemben.
*GYÖNYÖRKÖDETĚS
	(gyöny-ör-köd-et-ěs) mn. tt. gyönyörködetés-t v. ~et, tb. ~ěk. Gyönyörködtető. "Azért igen nagy szerelömmel kell tennen magadat megtartanod gyönyörködetes ételtül es mértékletlen veneréktül es mindeniket csak testnek szükségére venned." Régi magyar Passio. (Toldy F. kiadása).
*GYÖNYÖRKÖDIK
	(gyöny-ör-köd-ik) k. m. gyönyörköd-tem, ~tél, ~ött. Folytonos gyönyört érez, valamely szép, kedves benyomásu tárgynak szemléletével, éldelésével foglalkodik, s az által az öröm legfínomabb nemében részesűl. Gyönyörködni a természet szépségeiben, vagy a müvészet remek műveiben. Gyönyörködni szép gyermekeiben. Gyönyörködni valamely pompásan bútorozott, feldiszített és szép vendégekkel tölt tánczteremben.
*GYÖNYÖRKÖDTET
	(gyöny-ör-köd-tet) áth. m. gyönyörködtet-tem, ~tél, ~ětt. 1) Azt teszi, eszközli, hogy valaki gyönyörködjék. Szép énekkel, zenével gyönyörködtetni a vendégeket. 2) Gyönyörre gerjeszt, gyönyörben részesít. Az értelmes és müvelt olvasót gyönyörködtetik a jeles könyvek. Szemeit valamely tárgyon, vagy tárgygyal gyönyörködtetni. Ez engem fölötte gyönyörködtet.
*GYÖNYÖRKÖDTETÉS
	(gyöny-ör-köd-tet-és) fn. tt, gyönyörködtetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valakit gyönyörködtetünk. V. ö. GYÖNYÖRKÖDTET.
*GYÖNYÖRKÖDTETŐ
	(gyöny-ör-köd-tet-ő) nm. tt. gyönyörködtető-t. Ami gyönyörködést okoz. Gyönyörködtető szép természet. Szemeket gyönyörködtető fényes pompa.
*GYÖNYÖRTANYA
	(gyönyör-tanya) ösz. fn. Tanya, hely, melyben gyönyört élvezünk. "Gyönyörtanyánk leend a föld." Vörösmarty.
*GYÖNYÖRTELEN
	(gyöny-ör-telen) mn. tt. gyönyörtelen-t, tb. ~ěk. 1) Miben gyönyör nincs, mi gyönyörre nem gerjeszt. Gyönyörtelen magánélet. Gyönyörtelen társaság. 2) Ki gyönyört nem érez, ki gyönyörélvezetek nélkül van. Gyönyörtelen búskomor. Gyönyörtelen erkölcsbiró. Határozóilag am. gyönyörtelenül.
*GYÖNYÖRTELENÜL
	(gyöny-ör-telen-ül) ih. Gyönyör nélkül. Gyönyörtelenül élni le az ifjuság éveit.
*GYÖNYÖRTELJES
	(gyönyör-teljes) ösz. mn. l. GYÖNYÖRŰSÉGES.
*GYÖNYÖRŰ, GYÖNYÖRÜ
	(gyöny-ör-ű) mn. tt. gyönyörű-t v. ~et, tb. ~k v. ~ek. Mi a gyönyör anyagát magában rejti; gyönyört gerjesztő, pl. ami igen szép, igen pompás, fényes, kedves, szóval ami bel vagy kül érzékeinkre némi ellagyító, elolvasztó kellemmel hat. Gyönyörü drága ruhák, bútorok. Gyönyörű vidék. Gyönyörű ének, zene. Gyönyörű arcz, leány, ifjú. Gyönyörű beszéd. Gyönyörű gyöngy élet. Gúnyos nyelven ellenkező értelemben használtatik. Hát te gyönyörű madár, hol kószáltál? Ez bizon gyönyörü dolog!
*GYÖNYÖRŰEN, GYÖNYÖRÜEN
	(gyöny-ör-ű-en) ih. Fényesen, pompásan, kedvesen, szeretetreméltólag, gyönyörre gerjesztőleg. Gyönyöűen öltözködni, énekelni, tánczolni.
*GYÖNYÖRŰN
	l. GYÖNYÖRŰEN.
*GYÖNYÖRŰSÉG, GYÖNYÖRÜSÉG
	(gyöny-ör-ű-ség) fr. tt. gyönyörüség-ět. 1) Valaminek azon tulajdonága, melynél fogva azt gyönyörűnek mondják, s gyönyört gerjeszt. Bámulni a természet, vagy müvészi remekmunka gyönyörüségét. Ez értelemben jelent pompát, fényt, élességet, szépséget. 2) Gyönyörérzet, gyönyör-élvezet. Gyönyörüséggel szemlélni valamit. Gyönyörüségekbe merülni. Parányi gyönyörüség, sereges jaj. (Km.). Gyönyörüség őt látni vagy hallani. Testi gyönyörüségek.
*GYÖNYÖRŰSÉGĚS
	(gyöny-ör-ű-ség-ěs) mn. tt. gyönyörűségěs-t v. ~et, tb. ~ek. Gyönyörüséggel teljes, azaz igen gyönyörű, nagyon fényes, fölötte pompás; legnagyobb gyönyörre gerjesztő. Gyönyörűséges gyönyörűség. (Faludi N. A. 212. l.). Gyönyörűséges szép leány.
*GYÖNYÖRŰSÉGTELEN
	(gyöny-ör-ű-ség-te-len) mn. tt. gyönyörűségtelen-t, tb. ~ěk. Gyönyörűség nélkül levő. Gyönyörűségtelen élet.Határozóilag am. gyönyörűségtelenül, gyönyörűség nélkül.
*GYÖP, GYÖPÖS
	GYÖPLŐ, l. GYĚP, GYĚPĚS, GYĚPLŐ.
*GYŐR (1)
	királyi város és a hasonló nevű Győr megyének székhelye; helyragokkal: Győrbe, vagy a helybeliek tájdivata szerént, és régiesen is Győr-ré; Győr-ben vagy Győr-ött; és Győr-ből.
*GYŐR (2)
	puszta Bihar megyében, DIÓS~, mezőváros, KIS~, falu Borsod megyében; helyr. Győr-be, ~ben, ~ből.
*GYŐRCSÖN
	l. GŐRCSÖN.
*GYŐRED
	ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Bars megyében; helyr. Győred-ěn, ~re, ~ről.
*GYŐRFALVA
	l. GYÖRGYFALVA.
*GYŐRFISZEGH
	puszta Szala megyében; helyr. Győrfiszegh-ěn, ~re, ~ről.
*GYÖRGY (1)
	(a hellen gewrgioV-ból származott, mely földmivelőt jelent) férfi kn. tt. György-öt. Georgius. Szent György vitéz. Szent György napja.
*GYÖRGY (2)
	Szent és még más előnevekkel számos helyneveket alkot, mint Csapó-Szent-György, Erdő-Szent-György, Mező-Szent-György, Tatár-Szent-György stb. melyeket láss illető helyükön.
*GYÖRGYE
	TÁPIÓ~, falu Pest megyében; helyr. Györgyé-n, ~re, ~ről.
*GYÖRGYES
	l. GYURKAPATAKA.
*GYÖRGYFALVA
	erdélyi helység Kolos megyében; CSICSÓ~, Belső-Szolnok megyében; PAP~, Beregh megyében; helyr. Györgyfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GYÖRGYI
	falu Abaúj megyében; helyr. Györgyi-be, ~ben, ~ből.
*GYÖRGYIKE
	(györgy-i-ke) fn. tt. györgyiké-t. Georginia v. Dahlia név alatt ismeretes virágnem, a kertek egyik dísze.
*GYÖRGYÖS
	falu Zemplén megyében; helyr. Györgyös-ön, ~re, ~ről.
*GYÖRGYTELEK
	falvak Kraszna és Közép-Szolnok megyében, ez utóbbiban máskép: Győrtelke, helyr. Györgytelek-ěn (v. ~telkěn), ~re, ~ről.
*GYÖRK
	HÉVÍZ~, TÓT~, falvak Pest megyében; VÁMOS~, falu Heves megyében; helyr. Györk-ön, ~re, ~ről.
*GYÖRKE
	falu Abaúj megyében; helyr. Györké-n, ~re, ~ről; hegy neve is Erdélyben, Csik székben.
*GYÖRKEFALU
	helység Szathmár megyében; helyr. Györkefalu-ba, ~ban, ~ból.
*GYÖRKEHELY
	pnszta Békés megyében; helyr. Györkehely-ěn, ~re, ~ről.
*GYÖRKÖN
	falu Tolna megyében; helyr. Györkön-be, ~ben, ~ből.
*GYŐRMEGYE
	l. GYŐRVÁRMEGYE.
*GYÖRÖCSKE
	falu Ungh megyében; helyr. Györöcské-n, ~re, ~ről.
*GYÖRÖK
	SZŐLŐS~, mezőváros Somogy; MESZES~, falu Szala megyében; helyr. Györök-ön, ~re, ~ről.
*GYÖRÖS
	FEKETE~, falu Bihar megyében; helyr. Györös-ön, ~re, ~ről.
*GYŐRTELEK
	1) falu Szathmár megyében; 2) l. GYÖRGYTELEK.
*GYŐRTELKE
	máskép: Györgytelek, l. ezt; egyébiránt amaz helyragokkal: Győrtelké-n, ~re, ~ről.
*GYÖRTYA
	régies, pl. Heltainál, gyertya helyett; l. ezt.
*GYŐRVÁRMEGYE
	(Győr-vár-megye) ösz. fn. A Dunán túli kerületnek egyik legkisebb terjedelmü vármegyéje.
*GYŐRVÁRMEGYEI
	(győr-megyei v. vár-me-gyei) ösz. mn. Győrvármegyéből való, arra vonatkozó, azt illető stb. Győrvármegyei követek.
*GYÖSZTE, GYÖVESZI
	tájszólási parancsolómód második személye, jöszte, jersze, jer helyett.
*GYÖT
	elvont gyök, melyből a gyötör ige, és ennek származékai erednek. Értelmére rokon a gyöm, s több gyökökkel, melyeknek magva, eleme gyö, mint származékaik öszvehasonlitásából kitetszik; gyöt-ből ugyan is gyötör, gyötrelem, gyötrés, gyöm-ből gyömöz, gyömözés, gyömöszöl stb. erednek, melyek mind erőszakos gyűrést, nyomást jelentenek. Egyébiránt V. ö. GYÖTÖR.
*GYŐTÉNY, GYÖVŐTÉNY
	(győ-te-eny, gyö-v-ő-te-eny) fn. tt. győtény-t, tb. ~ěk. Gabonára tekerődző gaz, folyóka. Eredetileg: jövőtény. Máskép: szulák.
*GYÖTER
	a Nádor-codexben, am. gyötör; lásd ezt.
*GYÖTÖR
	(gyöt-ör, öszvetett szónak is vétethetik gyö elemből és tör igéből, s jelentése: öszvenyomva v. öszvezúzva tör; megvan a cseh nyelvben is); áth. m. gyötör-t v. gyötrött, htn. ~ni v. gyötre-ni. Ragozásra nézve a hangugrató igék szabályait követi. V. ö. HANGUGRATÁS. Tulajdonkép am. gyűr, gyömöz, gyúr, fakgat, nyomkod. Innen átv. ért. kínoz, zaklat, nyugonni nem hagy. Öszvegyötörni valakinek ujjait. Kinzással, koplalással, veréssel gyötreni a foglyokat. Gyötri (őt) a szerelem. Az Istenre kérlek, ne gyötörj. Kik fertezetes szelletektől gyötretnek vala. (Münch. cod.).
*GYÖTRELĚM
	(gyöt-r-el-ěm) fn. tt. gyötrelmet. Fakgató, zaklató kín, fájdalom, mely a testet, s átv. ért. a lelket mintegy öszvezuzza, öszvetöri és nyomkodja. Testi, lelki gyötrelmek. Szív gyötrelme. "Oh égető kín, oh gyötrelem, Viszonláng nélkül a szerelem." Bajza.
*GYÖTRELMES
	(gyöt-r-el-m-es) mn. tt. gyötrelmes-t v. ~et, tb. ~ek. Gyötrelemmel teljes, kínos, szorongató, testet, lelket öszvenyomó. Gyötrelmes állapot. V. ö. GYÖTRELEM.
*GYÖTRELMESSÉG
	(gyöt-r-el-m-es-ség) fn. tt. gyötrelmesség-ět. Tulajdonság, melynél fogva valamely gyötrelmekkel teljes, nagy lelki kínokat, fájdalmakat, szorongásokat okoz. Örökös rabság gyötrelmessége.
*GYÖTREM
	(gyöt-r-em) fn. tt. gyötremět. A Nádor-codexben egyszerű em képzővel jön elé gyötrelem helyett.
*GYÖTRÉS
	(gyöt-ör-és) fn. tt. gyötrés-t, tb. ~ěk. Kinzás, testi de leginkább lelki szorongatás.
*GYÖTRŐ (1)
	(gyöt-ör-ő) mn. tt. gyötrő-t. Kinzó, szorongató. Gyötrő fájdalom.
*GYÖTRŐ (2)
	(mint föntebb) fn. A Müncheni codexben am. törvényszolga, ki a bírói itéletet végrehajtja, hóhér. És a bíró ad tégedet a gyötrőnek, és a gyötrő ereszt tégedet a tömlöczbe. (Lukács 12.).
*GYÖTRŐDÉS
	(gyöt-r-őd-és) fn. tt. gyötrődés-t, tb. ~ěk. Szenvedő állapot, midőn valaki gyötrődik. V. ö. GYÖTRŐDIK.
*GYÖTRŐDIK
	(gyöt-r-ő-öd-ik) belsz. m. gyötrőd-tem, ~tél, ~ött. Belsőleg, önmaga által kinlódik, szenved, szorongásokat érez, evődik. Gyötrődik a rajta elkövetett nagy szégyen miatt. Azon gyötrődik, mikép szabadulhasson meg becsülettel minden adósságaitól.
*GYÖVŐTÉNY
	l. GYŐTÉNY.
*GYŐZ
	(győ-öz, eredeti gyökűl dö is vétethetik, melyből dö-ül [dől], döít [döjt], döint [dönt] igék származnak, [a d gyakran gy-re változván, mint: dadog gyagyog, dömöcsköl gyömöcsköl, Somod Somogy stb.], ennél fogva győz annyi, mint dö-öz, azaz döntöget, folytonosan vagy többeket ledönt; egyébiránt rokon vele a hellen daizw, sínai khi, arab dsáz, szanszkrit dsi). Áth. m. győz-tem, ~tél, ~ött. Köz ért. am, az ellenségen erőt vesz, az ellenséget ledönti. A félénk nem győz ellenséget. (Km.). Sok lúd disznót győz. (Km.). Legyőzni a tizszer nagyobb számu sereget. Meggyőzni a vetélytársakat. Átv. ért. 1) Valamit elbir, eltür, képes tenni, véghez vinni. Ily terhet nem győzök vinni. Nem győzi gyermekeit költséggel. Alig győzi az adósságok kamatját kifizetni. Ki győzne mindenkinek kedvére tenni? Nem győzöm őt csudálni. Alig győzi szuszszal. Próbáld meg, ha győzöd. Sokáig győzte az ivást, de végre még is leszivta magát. 2) Reá bír, reá vesz, kifog rajta. Győzött rajta a szép szó, intés. Gúnyirón gúnyirással kell győzni.
*GYŐZEDELĚM
	(győz-ed-el-ěm) fn. tt. győzedelmet. Győzelem, nagyobb terjedelemben véve, vagyis az ellenségnek tökéletes megverése. Közönségesen 'győzelem' és 'győzedelem' egy értelemben vétetnek.
*GYŐZEDELMES
	(győz-ed-el-m-es) mn. tt. győzedelmes-t v. ~et, tb. ~ek. Aki győzedelmet vivott ki, ellenségén tökéletesen erőt vett. V. ö. DIADALMAS.
*GYŐZEDELMESEN
	(győz-ed-el-m-es-en) ih. 1) Győzedelmet nyerve; az ellenfélt végképen legyőzve. Győzedelmesen harczolni. 2) l. DIADALMASAN.
*GYŐZEDELMESFŰ
	(győzedelmes-fű) ösz. fn. Hajmafaj, melynek gümőit kemény kéreg borítja, s mely a babonások véleménye szerént erős ovószer az ördög ellen. (Victorialis.).
*GYŐZEDELMESKĚDIK
	(győz-ed-el-m-es-kěd-ik) k. m. győzedelmeskěd-tem, ~tél, ~ětt. Győzedelmet nyer valaki ellen. V. ö. GYŐZEDELĚM.
*GYŐZEDELMESSÉG
	(győz-ed-el-m-es-ség) fn. tt. győzedelmesség-ět. Tulajdonság, melynél fogva valaki győzedelmi dicsőséggel bír.
*GYŐZEDELMI
	(győz-ed-el-m-i) mn. tt. győzedelmi-t, tb. ~ek. 1) Győzedelmet illető, arra vonatkozó, ahhoz tartozó. Győzedelmi jelek, pompa, bemenetel. 2) Győzedelmet hiresztelő, inneplő; diadalmi. Győzedelmi ének, dalok. Győzedelmi kapu.
*GYŐZELĚM
	(győz-el-ěm) fn. tt. győzelmet. A vivásnak, harcznak, ütközetnek szerencsés vége, midőn valaki erőt vesz ellenfelén. Győzelmet nyerni. A győzelmet kivívni. Átv. ért. örömjel, pompás menet, a nyert győzelem után. Győzelemmel haza térni. V. ö. DIADAL.
*GYŐZELMES
	(győz-el-m-es) mn. tt. győzelmes-t v. ~et, tb. ~ek. Aki győzelmet nyert, azaz ellenségén erőt vett, ellenfelét ledöntötte. Győzelmes seregek. Győzelmes bajvivó.
*GYŐZELMESEN
	(győz-el-m-es-en) ih. Győzelmet nyerve, ellenségén erőt véve.
*GYŐZELMI
	(győz-el-m-i) l. GYŐZEDELMI.
*GYŐZÉS
	(győz-és) fn. tt. győzés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valamit győzünk, vagyis valakin vagy valamin erőt veszünk, kifogunk. Legyőzés, meggyőzés. Az ellenség meggyőzése sok vérontásba került. Az akadályok legyőzéséhez ember kell. V. ö. GYŐZ.
*GYŐZET (1)
	(győz-et) fn. tt. győzetět. Győzés elvont értelemben; győzelem.
*GYŐZET (2)
	(győz-et) miv. m. győzet-tem, ~tél, ~ětt. Győzni enged, azt eszközli, hogy valaki vagy valami győzzön.
*GYŐZETLEN
	(győz-etlen) mn. tt. győzetlen-t, tb. ~ěk. Akin vagy amin erőt nem vettek, hódítatlan, alá nem vetett. Győzetlen kaukazi népfajok. Győzetlen akadályok. Határozóilag am. győzetlenül.
*GYŐZETLENÜL
	(győz-et-len-ül) ih. A nélkül, hogy meggyőzték volna. Győzetlenül visszazonulni a csatából.
*GYŐZHETETLEN
	(győz-het-etlen) mn. tt. győzhetetlen-t, tb. ~ěk. Akit vagy amit meggyőzni nem lehet, hódíthatatlan, túlnyomó erővel biró. Győzhetetlen halálsereg. Győzhetetlen vezér. Határozóilag am. győzhetetlenül.
*GYŐZHETETLENSÉG
	(győz-het-etlen-ség) fn. tt. győzhetetlenség-ět. Tulajdonsága valakinek v. valaminek, melynél fogva erőt nem lehet venni rajta, nem lehet meghódítani.
*GYŐZHETETLENÜL
	(győz-het-etlen-ül) ih. Anélkül, hogy valaki erőt vehetett volna rajta. Annyi csata után győzhetetlenül visszatért honába.
*GYŐZHETLEN
	(győz-het-len) l. GYŐZHETETLEN.
*GYŐZHETŐ
	(győz-het-ő) mn. tt. győzhető-t. Akit v. amit meg lehet győzni. Ily gyáva hadak könnyen meggyőzhetők. Le nem győzhető akadályok. Nem győzhető adót vetni a népre. V. ö. GYŐZ.
*GYŐZKÖDÉS
	(győz-köd-és) fn. tt. győzködés-t, tb. ~ěk. Törekedés az ellenség meggyőzésére, győzve küzködés.
*GYŐZKÖDIK
	(győz-köd-ik) k. m. győzköd-tem, ~tél, ~ött. Ellenséget legyőzni iparkodik; győzve küzködik.
*GYŐZKÖDŐ
	(győz-köd-ő) mn. tt. győzködő-t. 1) Ellenséget legyőzni törekedő; győzve küzködő. Győzködő vitézek, bajvívók. 2) Győzködni való. Győzködő hely, csatatér.
*GYŐZŐ
	(győz-ő) mn. és fn. tt. győző-t. Aki győz, máson erőt vesz, kifog. Győző seregek. Jőnek a győzők. Némelyek szerént egy vele a régi Gejza, Géza, s újabb időben a Victor férfi kn. helyett használtatik.
*GYŐZÖDELĚM
	(győz-öd-el-ěm) fn. tt. győzödelmet. l. GYŐZELĚM, és GYŐZEDELĚM.
*GYŐZÖDELMES, GYŐZÖDELMI stb.
	l. GYŐZELMES, GYŐZELMI stb.
*GYŐZŐDIK
	(győz-őd-ik) belsz. m. győződ-tem, ~tél, ~ött. Átv. ért. akár saját vizsgálódása és tapasztalása, akár más által felhozott okok erejénél fogva, mintegy kényszerül valaminek igazságát belátni. Eddig kételkedtem, de most tökéletesen meggyőződém árulásodról. Hallgasd okaimat, és győződjél meg. V. ö. MEGGYŐZŐDÉS.
*GYŐZŐKEGY
	(győző-kegy) ösz. fn. Kegy, melylyel a győző a győzött fél iránt viseltetik, mely nem igen szokott áradozó lenni.
*GYŐZŐS
	(győz-ő-ös) mn. tt. győzős-t v. ~et, tb. ~ek. Aminek vagy akinek ereje valamely munkában, működésben soká kitart a nélkül, hogy gyöngülését lehetne észre venni. Győzős agár. Győzős ló. Győzős gyalogló.
*GYŐZŐSSÉG
	(győz-ő-ös-ség) fn. tt. győzősségět. Győzős tulajdonság.
*GYŐZÖTT
	(győz-ött) mn. tt. győzött-et. Kit meggyőztek, kin ellenfele erőt vett, kifogott. A győzött hadak szétfutnak.
*GYŐZÖTTEN
	(győz-ött-en) ih. Meggyőzve, az ellenfél által felülmulva.
*GYŐZTES
	(győz-t-es vagy győz-ött-es) mn. tt. győztes-t v. ~et, tb. ~ek. Ki ellenfelén vagy vetélytársán erőt vett, kifogott, győzött. A győztes hadak bementek a kivívott várba. Mint fn. jelent személyt, ki győzött. Ki lett a győztes?
*GYŐZTESEN
	(győz-t-es-en) lásd: GYŐZELMESEN.
*GYŐZTET
	(győz-tet); l. GYŐZET, (2).
*GYU, GYÚ
	elvont hangutánzó gyök, mely a gyúl, gyújt, gyúr igékben és ezek származékaikban él. Közel áll a gyap v. gyop gyökhöz is. Értelmére s rokonságaira nézve, l. GYUJT, GYÚL és GYÚR.
*GYÚCSŐ, GYUCSŐ
	(gyu-cső) l. GYUJTÓCSŐ.
*GYÚFA, GYUFA
	(gyú-fa) ösz. fn. Gyulékony szerrel ellátott hegyű faszálacska, mely dörzsölés által lobbot vet. Kénes vagy kénetlen gyufák.
*GYUFACSINÁLÓ
	(gyu-fa-csináló) ösz. fn. Iparos, gyáros, ki gyufákat készit.
*GYUFAGYÁR
	(gyu-fa-gyár) ösz. fn. Gyár, melyben gyufákat készítenek. V. ö. GYÚFA.
*GYÚFÁS, GYUFÁS
	(gyu-fás) ösz. mn. 1) Gyufákkal ellátott vagy kereskedő stb. Gyufás bolt. Gyufás zsidógyerek. 2) Gyufacsináló vagy gyufaárus.
*GYUG, GYUGASZ
	tájszók, lásd: DUG, DUGASZ.
*GYÚGOLYÓ, GYUGOLYÓ
	(gyú-golyó) ösz. fn. Hosszukás gömb, melyet kis golyókkal megtöltenek, vas abroncscsal megerősítnek, gyucsővel ellátnak, és kátrányos ruhával bevonnak. Így elkészitve ágyuból kilövik, hogy házakat stb. gyujtsanak meg vele.
*GYÚGY
	TÓT~, falu Somogy megyében; helyr. Gyúgy-on, ~ra, ~ról.
*GYUHA
	Dunán tuli tájszó, és fn. tt. gyuhát. 1) Gyomor, belek, jonhó. Pokol a gyuhád, beh sokat eszel. Teli van a gyuhája. Némely régieknél: éha. V. ö. JONHÓ. 2) Átvitt ért. keresztfa a lovas szekéren, mely a rudat fentartja, hogy le ne billenjen; közönségesebben: juha.
*GYÚHAJÓ, GYUHAJÓ
	(gyú-hajó) ösz. fn. Gyulékony szerekkel megrakott hajó, melyet meggyujtanak, s azután az ellenség hajói közé hajtják, ezeket felgyujtania.
*GYUJGYUJ! indulatszó
	a sajnálkozó csudálkozásnak kijelentésére, néhutt: juj! juj! máskép ej! ej! Göcsejben divatos tájszó.
*GYÚJT, GYUJT
	(gyú-ít) áth. m. gyujt-ott, htn. ~ni v. ~ani. A gyu gyök alkalmasint hangutánzó, (valamint a sü gyök és hő, fő szók), s jelenti azon hangot, melyet hallani, midőn valami hirtelen lángra kap, tüzet fog, innen lett gyu-ít, gyujt, hasonló származatúak fu-ít fujt, su-ít sujt, hű-t, fű-t, (régen hüjt, füjt). Rokonok különösebben a gyú gyökkel a szanszkrit dah (ég), hellen daiw, török jak-mak, a magyar sü, honnan süt stb. V. ö. GYÚL. Egyébiránt rokonítható gyű gyökkel is, minthogy a gyulás- vagy gyujtásnál is mintegy a melegség egy pontba gyűl, s ez által tűz fokára emelkedik. Értelme: eszközli, hogy valami égni kezdjen, lángra kapjon. Gyertyát gyujtani. Meggyujtani a fát. Felgyujtani a házat. Begyujtani a kemenczét v. kemenczébe. Pipát vagy pipára gyujtani vagy rágyujtani, pipagyujtani. Elgyujtani a mozsarat, ágyút, azaz elsütni. Átv. ért. heves indulatra gerjeszt vagy mint mondani szokás, tűzbe hoz. Haragra, méregre gyujtani valakit. Jaj beh elgyujtott! azaz megharagított.
*GYUJTACS
	(gyu-ít-acs) fn. tt. gyujtacs-ot. Eszköz vagy szer, mely gyujt, pl. a tüzéreknél lőporral megtöltött cső, mely a főtöltésig hat, s ezt meggyujtja, vagy hosszu rúdra kötött tüzes kanócz, melylyel az ágyukat, mozsarakat elsütik.
*GYUJTAG
	(gyu-ít-ag) fn. tt. gyujtag-ot. Általán gyulékony test, mely a bele esett szikrától könnyen tüzet fog, s lángra kap, és tüzgerjesztésre használtatik, pl. száraz szalmatekercs, kócz, pozdorja stb.
*GYUJTALÉK
	(gyu-ít-al-ék) fn. tt. gyujtalék-ot. Általán, mindenféle gyulékony és gyujtó szerek, melyeket pl. háboruban házak, hidak, hajók stb. felgyujtására használnak.
*GYÚJTÁS
	(gyu-ít-ás) fn. tt. gyujtás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által azt teszszük, hogy valami tüzet fogjon, lángra lobbanjon. Gyertyagyujtás. Pipagyujtás. Haragra gyujtás. V. ö. GYUJT.
*GYUJTAT
	(gyu-ít-at) fn. tt. gyujtat-ot. Gyujtás eredménye, véghezvitt gyujtás. Gyertyagyujtatkor.
*GYUJTATLAN
	(gyu-ít-atlan) mn. tt. gyujtatlan-t, tb. ~ok. Ami nincs meggyujtva, ami tűzre, lángra nincs gerjesztve. Gyujtatlan fa a tűzhelyen. Gyujtatlan gyertyát vinni a szobába. Határozóilag am. gyujtatlanul, meg nem gyujtva.
*GYUJTÓ (1)
	(gyu-ít-ó) mn. tt. gyujtó-t. Ami tüzet gerjeszt, lángra lobbant. Gyujtó szerek. Gyujtó forgács, szalma. Átv. ért. hevítő, indulatra gerjesztő. Haragra, boszura gyujtó izgatások. Szerelemre gyujtó alkalmak.
*GYUJTÓ (2)
	(mint föntebb) fn. Eszköz, szer, mely gyujt, pl. gyujtacs, gyujtag, tüzes kanócz stb. Pipagyujtó, azaz hely, hol pipára gyujtanak. Ily nevü csárda több van hazánkban.
*GYUJTÓCSŐ
	(gyujtó-cső) ösz. fn. A tüzéreknél am. fából csinált cső, melyet sajátnemű, s lassan égő anyaggal megtöltenek, és a tűzgömbbe vernek, hogy azt meggyujtsa.
*GYUJTOGAT
	(gyu-ít-og-at) áth. és gyakor. m. gyujtogat-tam, ~tál, ~ott. 1) Gyakran vagy lassan-lassan egymás után tüzet gerjeszt, valamit lángra lobbant, égni késztet. Gyertyákat gyujtogatni a templomban. Lámpákat gyujtogatni a város utczáin. 2) Kártevő szándékkal más ember jószágát, pl. házát, kazalait, asztagait stb. felgyujtja, hamuvá égeti. Boszuállásból vagy rablás végett gyujtogatni.
*GYUJTOGATÁS
	(gyu-ít-og-at-ás) fn. tt. gyujtogatás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, midőn gyakran vagy lassan egymás után tüzet gerjesztünk. Gyertyagyujtogatás, lámpagyujtogatás. 2) Midőn valaki kártevő szándékkal más jószágára tüzet vet. A gyújtogatások miatt nagy rémülésben van a város népe.
*GYUJTOGATÓ
	(gyu-ít-og-at-ó) fn. tt. gyujtogató-t. 1) Személy, ki valamit kötelességből, megbizásból gyújtogat. Gyertyagyujtogató. Lámpagyujtogató. 2) Gonosztévő, ki mások jószágára szántszándékosan tüzet vet. A megfogott gyujtogatót tüzbe dobni.
*GYUJTÓHAJÓ
	(gyujtó-hajó) ösz. fn. l. GYÚHAJÓ.
*GYUJTÓKA
	(gyu-ít-ó-ka) fn. tt. gyujtókát. Gyujtóul szolgáló kis szer, pl. kis papirdarab, melylyel a pipát meggyujtják. (Fidibus).
*GYUJTÓKANÓCZ
	(gyujtó-kanócz) ösz. fn. Rúd vagy cső végére kötött égő kanócz, melylyel a mozsarakat, ágyukat stb. elsütik.
*GYUJTÓLIK, GYUJTÓLYUK
	(gyujtó-lik v. ~lyuk) ösz. fn. Általán lyuk, melyen által a fölvetendő, vagy fölvetésül szolgáló lőport elsütik, pl. a kőbányákban. Különösen lyuk a puskákon, mozsarakon stb. melyen által a csőben levő töltés fellobban.
*GYUJTÓLÖVET
	(gyujtó-lövet) ösz. fn. Tüzéreknél oly lövet, melyet különösen azért és úgy intéznek, hogy gyújtson.
*GYUJTÓNYIL
	(gyujtó-nyil) ösz. fn. Tüzéreknél, nyilhegygyel ellátott tűzgömb, hogy a háztetőkbe akadjon, s azokat meggyujtsa.
*GYUJTÓPONT
	(gyujtó-pont) ösz. fn. A gyujtóüvegekben és tükrökben azon pont, melyben a megtörött vagy visszavetett sugarak egyesülnek és gyujtó erővel birnak. Máskép: gócz. (Focus).
*GYUJTÓPOR
	(gyujtó-por) ösz. fn. Lőpor a gyujtócsőben vagy gyujtólyukban, mely lángra lobbanva a töltésport meggyujtja.
*GYUJTÓRAKÉTA, GYUJTÓRÖPPENTYŰ
	(gyujtó-rakéta v. ~röppentyű) ösz. fn. Rakéta v. röppentyű, mely az érintett gyulékony tárgyakat tűzre lobbantja.
*GYUJTÓTÜKÖR
	(gyujtó-tükör) ösz. fn. Kerekhomorú üveg- vagy ércztükör, mely a napsugarakat öszvegyüjti, s bizonyos pontig visszaveti, melyen a beleeső vagy oda helyezett testeket meggyujtja vagy elolvasztja.
*GYUJTÓTŰZ
	(gyujtó-tűz) ösz. fn. Általán tűz, mely más testeket meggyújt. Különösen, bizonyos irányban vezetett tűz, mely pontról pontra tovább terjedvén valamely kijelölt tárgyra elhat, azt meggyujtania.
*GYUJTÓTŰZPOR
	(gyujtó-tűz-por) ösz. fn. Bizonyos vonalban és irányban elhintett lőpor, mely meggyujtva valamely kitüzött tárgyig harapódzik, s azt meggyujtja.
*GYUJTÓÜVEG
	(gyujtó-üveg) ösz. fn. Kerek-domború, köszörűlt üveg, melyen az átmenő napsugarak megtörnek, s bizonyos távolságban egyesülnek, hol gyujtó erejök van.
*GYUJTOVÁN
	(gyu-ít o-ván) fn. tt. gyujtován-t, tb. ~ok. A pintyők neméhez tartozó növényfaj. Máskép: lenlevelü fű. (Antirrhinum linaria).
*GYUJTOVÁNY
	(gyu-ít-o-vány) fn. 1) Tulajdonképen ami gyujt. 2) Gyujtoványhideglelés, azaz forróláz. 3) l. GYUJTOVÁN.
*GYUJTOVÁNYFŰ
	(gyujtovány-fű) ösz, fn. l. GYUJTOVÁN.
*GYUJTOVÁNYHIDEGLELÉS
	lásd: FORRÓLÁZ.
*GYUK
	fn. tt. gyuk-ot. A kaptárakból mézet szivó éjjeli lepe, máskép: méhfarkas, boszorkánylepke. Talán azonos dug, (tájdivatosan: gyug) szóval, mivel éjjel mintegy dugva szíjja, orozza a mézet. (Phalaena melonella).
*GYÚKOS
	OLÁH~, SZÁSZ~, l. TYÚKOS.
*GYÚL, GYUL
	(gyú-úl) önh. m. gyúl-t. Tüzet fog, tűzre gerjed, égővé lesz. Gyúl a tapló, ha szikra esik bele. Felgyúl a kazal, midőn tüzet tesznek alája. Begyúl a gerendás, és be nem tapasztott padlás. Kigyúl a konyhából a zsír. Meggyúl a ház. Átv. ért. hevűl, felindúl. Szerelemre, haragra gyúlni. A törzsök gyúl, eredeténél fogva inkább hosszu ugyan, de ragozva és származékaiban többnyire röviden használható. Rokonok vele közelebb a német glühen, svéd gloa, dán, norvég gloe, izland gloa, glia, angol [to] glow, latin caleo, hellen khlow, szanszkrit dsval [ég], héber stb.); V. ö. GYUJT.
*GYULA (1)
	(Gyul-a, talán am. gyulú v. gyulékony) férfi kn. tt. Gyulát. Már a pogány magyaroknál is divatos volt, s a keresztény magyarok azonították a latin Julius-sal, mely pelyhest, ifjút jelent.
*GYULA (2)
	mezőváros Békésben; falvak Baranya és Ugocsa megyében; erdélyi falu Doboka megyében és puszta Hunyad megyében; helyragokkal: Gyulá-n, ~ra, ~ról.
*GYÚLAD, GYULAD
	(gyu-úl-ad) önh. m. gyúlad-t. Gyúlni kezd, tüzessé, lángolóvá lesz, égésnek ered, indúl. Lángra gyúladt a szalma, széna. Kigyúlad, meggyúlad, elgyúlad, felgyúlad. Átv. ért. indulatra hevűl, lobban. Haragra, szerelemre gyúladni.
*GYÚLADALOM
	(gyu-úl-ad-al-om) fn. l. GYÚLADÁS v. TŰZVESZÉLY.
*GYÚLADÁS, GYULADÁS
	(gyu-úl-ad-ás) fn. tt. gyuladás-t, tb. ~ok. 1) Tűznek kiütése és pusztitása, pl. midőn házak, utczák, helységek égnek el; tűzveszély. 2) Gyógytani ért. kóros állapot, mely a hajszáledények daganatával, vörösséggel, forrósággal, s az életmüves részek működésének korlátozásával jelenkezik. Máskép: lob. (Inflammatio). Velő-, tüdő-, szemgyuladás. Csúzos, epés, genyedő stb. gyuladás.
*GYÚLADÁSOS
	(gyu-úl-ad-ás-os) mn. tt. gyuladásos-t v. ~at, tb. ~ak. Gyuladással páros; gyuladással teljes.
*GYÚLADÉK, GYULADÉK
	(gyu-úl-ad-ék) fn. tt. gyuladék-ot. Általán, mindenféle test vagy szer, mely tüzet fog, s könnyen ég.
*GYÚLADÉKONY, GYULADÉKONY
	(gyu-úl-ad-é-kony) mn. tt. gyuladékony-t, tb. ~ak. Ami könnyen tüzet fog, hamar meggyúlad. Gyuladékony száraz ágak, forgács, gizgaz. Átv. ért. könnyen fölinduló, fölhevülő. Haragra, boszura gyuladékony ember. Máskép: gyulékony.
*GYULADÉKONYSÁG
	(gyu-úl-ad-é-kony-ság) fn. tt. gyuladékonyság-ot. Tulajdonsága valamely testnek, mely szerént könnyen tüzet fog, gyuladásra alkalmas. Lőpor, lőgyapot gyuladékonysága.
*GYÚLADOZ, GYULADOZ
	(gyu-úl-ad-oz) önh. m. gyúladoz-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan vagy többször vagy egymás utan tüzet fog, égni kezd. Gyúladoznak a szomszédok házai. Gyúladoznak a meggyujtott erdőben a fák. Gyúladoz a csereklyetarló. Átvitt ért. valamely indulatra gyakran vagy folytonosan hevűl, hevüldöz.
*GYÚLADOZÁS, GYULADOZÁS
	(gyu-úl-ad-oz-ás) fn. tt. gyúladozás-t, tb. ~ok. Egymás után vagy többször égni kezdés. Indulatra hevűldözés.
*GYULAFALVA
	helységek Máramaros és Thurócz megyében; helyr. Gyulafalvá-n, ~ra, ~ról.
*GYULA-FEJÉRVÁR
	Erdély egyik ősvárosa, mely Gyula vezértől vette nevét. (Alba Julia); újabb időben Károly császárról Károly-Fejérvár-nak neveztetett el ezen pár vers szerént: IULIa nata fUI CaroLUs VIM robUr et aUXIt IULIa sI LIbeat nUnC CaroLIna VoCor. Helyragokkal: Gyula-Fejérvár-ra, ~on v. ~ott, v. ~tt, ~ról.
*GYULAHÁZA
	falu Szabolcs megyében; helyr. Gyulaházá-n, ~ra, ~ról.
*GYULAJ
	falu Szabolcs megyében; helyr. Gyulaj-ba, ~ban, ~ból.
*GYULA-KESZI
	falu Szala megyében; helyr. Keszi-be, ~ben, ~ből.
*GYÚLAM, GYULAM
	(gyu-úl-am) fn. tt. gyúlam-ot. 1) Gyulás, gyuladás. 2) Általanos nevezete minden gyulékony ásványnak, pl. gyantakőnek, földi szuroknak stb.
*GYULÁNCZ
	puszta Baranya megyében; helyr. Gyuláncz-on, ~ra, ~ról.
*GYÚLANY, GYULANY
	(gyu-úl-any) fn. tt. gyúlany-t, tb. ~ok. Némelyek által használt vegyészeti műszó a 'hydrogen' kifejezésére. l. KÖNENY.
*GYULAS
	erdélyi falu Küküllő megyében; helyr. Gyulas-on, ~ra, ~ról.
*GYULASTELKE
	l. GYULATELKE.
*GYÚLASZT, GYULASZT
	(gyu-úl-asz-t) áth. m. gyúlaszt-ott, htn. ~ni v. ~ani. Azt teszi, eszközli, hogy valami meggyúladjon, tüzet fogjon, égjen vagy szorosabb és szabatosabb ért. hogy a tűz égni kezdjen, és tovább-tovább harapódzék.
*GYÚLASZTÁS, GYULASZTÁS
	(gyu-úl-asz-t-ás) fn. tt. gyúlasztás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mivelés, midőn valaki vagy valami gyúlaszt.
*GYÚLASZTGAT, GYULASZTGAT
	(gyu-úl-asz-t-gat) gyakorító áth. m. gyúlasztgat-tam, ~tál, ~ott. Gyakran vagy folytonosan gyúlaszt.
*GYULATELKE
	erdélyi falu Doboka megyében; helyr. Gyulatelké-n, ~re, ~ről.
*GYULA-VARSÁND
	falu Arad megyében; helyr. Varsánd-on, ~ra, ~ról.
*GYÚLÉG, GYULÉG
	(gyú-lég) ösz. fn. Lég, melyben sok gyulékony részek vannak. (Aer inflammabilis).
*GYÚLÉKONY, GYULÉKONY
	(gyú-ul-é-kony) mn. tt. gyulékony-t v. ~at, tb. ~ak. Könnyen, hamar gyuló. Gyulékony anyagok, szerek.
*GYULÉKONYSÁG
	(gyu-úl-é-kong-ság) fn. tt. gyulékonyság-ot. Tulajdonság, mely szerént valamely test, anyag, szer hamar gyúl. A tüzkárbiztositó társaság a biztosítandó tárgyak gyulékonyságára különös tekintettel van.
*GYULLAD, GYULLADÉK stb.
	l. GYÚLAD, GYÚLADÉK stb.
*GYÚLÓ, GYULÓ
	(gyu-úl-ó) mn. tt. gyúló-t. Ami meggyúl, ami tüzet fog. Régiebb vegytanároknál am. hydrogenium, de utóbb ezt vizeny-nek, legújabban köneny-nek nevezték el.
*GYÚLÓLÉG
	(gyúló-lég) l. GYÚLÉG.
*GYÚLONG
	(gyu-úl-ong) önh. m. gyúlong-tam, ~ottam, ~tál v. ~ottál, ~ott; htn. ~ni v. ~ani. l. GYÚLADOZ.
*GYÚLÓPONT, GYULÓPONT
	(gyúló-pont) ösz. fn. l. GYÚPONT.
*GYULVÉSZ
	l. GYÜLVÉSZ.
*GYÚLYUK, GYÚLIK
	(gyú-lik v. ~lyuk) ösz. fn. l. GYUJTÓLYUK.
*GYÚLYUKFÖDÉL
	(gyú-lyuk-födél) ösz. fn. Födél, mely a tűzgömbök gyujtólyukát takarja.
*GYÚN
	régies és tájdivatos, gyón helyett; lásd ezt.
*GYÚR
	(gyu-or v. gyo-or) áth. m. gyúr-t. E szó inkább a gyűl, gyűjt igékkel, legközelebb pedig gyűr igével rokon, de némi eszmerokonságban áll a túr igével is. Értelme am. valamely lágy, hajlékony, szivós, ragadós testet nyomkodva öszvevissza forgat, egy tömegbe ver, dagaszt. Tésztát gyúrni. Tapasznak való sárt gyúrni. Hamut agyaggal öszvegyúrni. A kenyérnek való tésztát kézzel vagy lapoczkával gyúrni. Szélesb ért. tipor, nyomdos, gyűr. Elgyúrni az apró csimotákat. Öszvegyúrni az ágyat. Az utcza sarát gyúrni.
*GYURA, GYURKA
	férfi kn. s am. György. Komolyabb elnevezések, mint Gyuri, Gyuricza, miért amazokat rendesen korosbaknak, ezeket meg fiatalabbaknak szokták adni.
*GYÚRÁS, GYURÁS
	(gyu-or-ás) fn. tt. gyúrás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit gyúrunk. Tésztagyúrás. Sárgyúrás.
*GYURGYA
	(gyur-gy-a) fn. tt. gyurgyát. Tulajd. gyurt v. gyűrt valami; székely szólás szerént szennyes fehérruha vagy ringyrongy.
*GYURGYALAG
	(gyur-gy-al-ag) fn. tt. gyurgyalagot. Madárfaj, mely méhekkel éldegél. (Merops apiaster). Azonos gurgyalag szóval. Somogyban (Kassai József szerént) gyurgyóka a neve, Szerencs körűl: parti rigó, piripió, néhutt: zöld szajkó.
*GYURGYÓKA
	(gyur-gy-ó-ka) fn. tt. gyurgyókát. l. GYURGYALAG.
*GYURI, GYURICZA
	GYURKA, l. GYURA.
*GYURKAPATAKA
	erdélyi falu Belső-Szolnok megyében; helyr. Gyurkapataká-n, ~ra, ~ról.
*GYURKUCZA
	erdélyi puszta Kolos megyében; helyr. Gyurkuczá-n, ~ra, ~ról.
*GYURMA
	(gyur-ma) fn. tt. gyurmát. Gyúrt valami, tészta féle anyag.
*GYÚRÓ (1)
	GYURÓ, (gyu-or-ó) mn. tt. gyúró-t. 1) Amivel vagy amin gyúrnak. Gyúró lapoczka. Gyúró deszka. 2) Aki valamit gyúr. Sárgyúró napszámosok a téglavetőben. Tésztagyúró leány. Átv. ért. vasgyúró ember, am. igen erős.
*GYÚRÓ (2)
	falu Fejér megyében; helyr. Gyúró-n, ~ra, ~ról.
*GYÚRÓASZTAL
	(gyúró-asztal) ösz. fn. Asztal, melyen valamit, pl. tésztát gyúrnak.
*GYÚRÓDESZKA
	(gyúró-deszka) ösz. fn. Deszka, vagyis simalaposra gyalúlt konyhakészület fából, melyen tésztát szoktak gyúrni.
*GYÚRÓDIK, GYURÓDIK
	(gyu-or-ód-ik) belsz. m. gyúród-tam, ~tál, ~ott. Nyomkodás által öszvevissza tipródik. Ülésben öszvegyuródott a ruhája. Használtatik cselekvő ért. is. Piszkos lábakkal a drága pamlagon gyúródik.
*GYÚRÓTÁBLA
	l. GYÚRÓDESZKA.
*GYÚRÓTEKNŐ
	(gyúró-teknő) ösz. fn. Kenyérsütők teknője, melyben kovászt tesznek és dagasztanak, máskép: sütőteknő, különböztetésül a mosó, füresztő, s egyéb teknőktől.
*GYÚROTT, GYUROTT
	(gyu-or-ott) mn. tt. gyúrott-at. Összevissza nyomkodott, dagasztott, tiprott. Gyúrott kenyértészta. Felgyúrott sár.
*GYÚROVÁNY, GYUROVÁNY
	(gyu-or-o-vány) fn. tt. gyurovány-t, tb. ~ok. Amit meggyúrtak, gyúrás által bizonyos tömeggé alakúlt anyag. Jobban: gyuromány.
*GYÚRÖPPENTYŰ
	(gyú-röppentyű) ösz. fn. l. GYUJTÓRAKÉTA.
*GYÚSZĚR, GYUSZĚR
	(gyú-szěr) ösz. fn. Akármiféle anyag, mely könnyen tüzet fog; vagy eszköz, készület, szerszám, mely által tüzet lehet gerjeszteni, pl. aczél, tűzkő, tapló, kénes fácskák stb.
*GYÚTALAN, GYUTALAN
	(gyú-ta-lan) mn. tt. gyútalan-t, tb. ~ok. Amit meggyujtani nem lehet, mi tüzet nem fog, mi el nem ég. Gyútalan anyagokból készíteni házat. A gyulékony testet valamely máz által gyútalanná tenni.
*GYÚTALANÍT
	(gyú-talan-ít) áth. m. gyútalanít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gyútalanná tesz valamit. V. ö. GYÚTALAN.
*GYÚTŐCSE, GYUTŐCSE
	(gyú-töcse) ösz. fn. Lőporral megtöltött bádogcső, melyet a töltött ágyu gyujtólyukába tesznek, hogy ennek meggyujtása által az ágyút elsüssék.
*GYÜ
	részint gyökelem, részint elvont gyök, 1) hangutánzó, melyből gyügy kifejlettebb hangok és származékaik: gyügyög, gyügyögés, gyügyögő, gyüge, továbbá: gyül, s ettől ismét gyülöl, gyülölség stb. eredtek. 2) egy a gyö, gyo gyökelemekkel, a menynyiben ezek öszvenyomódást, egy tömeggé alakulást vagy alakitást jelentenek. 3) A gyümölcs, gyűr, gyűrű szókban nem egyéb, mint meglágyított gö, gü, go, gu, s ily értelemben kerekdedséget, gömbölyüséget, gömbölyűre csavarást vagy csavarodást jelent. 4) A gyűl, gyüjt igékben és származékaikban alkalmasint am. jű, azaz jő v. jön, tájdivatosan: gyű, gyün v. gyön, törökül gel-mek. Így váltakoznak tájejtés szerint: jer, gyer, jó gyó, hajma hagyma stb. is.
*GYÜ (1)
	tájdivatos, jő helyett; l. ezt.
*GYŰ (2)
	puszta Pest megyében; helyr. Gyű-n, ~re, ~ről.
*GYŰD
	falu Baranya megyében; helyr. Gyűd-ön, ~re, ~ről.
*GYÜGE, GYÜGYE
	(gyüg-e v. gyügy-e) Dunán tuli tájszók, tt. gyügét v. gyügyét. Tulajdonképen am. gyügyő vagyis gyügyögő, azaz élhetetlen, ügyetlen vagy együgyü. Rokon vele gügyü.
*GYŰGY
	falu Honth megyében; helyr. Gyűgy-ön, ~re, ~ről.
*GYÜGYE (1)
	l. GYÜGE.
*GYÜGYE (2)
	falu Szathmár megyében; helyr. Gyügyé-n, ~re, ~ről.
*GYÜGYÖG
	(gyügy-ög) önh. m. gyügyög-tem, ~tél, ~ött. Kis gyermekről mondják, midőn beszélni kezd. Máskép: gagyog, gyagyog, gegyeg.
*GYÜGYÖGÉS, GYÜGYÖGŐ
	l. GAGYOGÁS, GAGYOGÓ.
*GYÜGYÖGTET
	(gyügy-ög-tet) áth. m. gyügyögtet-tem, ~tél, ~ětt. Gyügyögni készt, gyügyögésre szoktat; innen annyi is mint kényeztetni, gedélni.
*GYŰHELY, GYÜHELY
	(gyű-hely) ösz. fn. Hely, kijelölt bizonyos térség vagy lak, udvar stb. hol társalgás vagy tanácskozás végett többen öszvejőnek. Az országosan tanácskozó magyarok régi gyűhelye Rákos mezeje volt.
*GYÜJT
	(gyü-ít) áth. m. gyűjt-ött, htn. ~ni v. ~eni. 1) Eredetileg am. eszközli, hogy többen együvé jőjenek, egy seregbe álljanak, egy helyre öszvemenjenek. Háborura katonákat gyüjteni. A népet templomba, piaczra gyüjteni. Begyüjteni a falusi nemeseket a megyei székvárosba. Egybegyüjteni a szétoszlott társakat. 2) Szélesb és átv. ért. egybe v. öszveszed, együvé v. öszvehord, egybe, egy rakásba, halomba takarít, öszveszerez. Pénzt gyüjteni. Könyveket, ritkaságokat, régiségeket gyüjteni. Télre valót gyüjteni. Aki nyáron nem gyüjt, télen agg ebűl bánkodik. (Km.). Aki nem gyöjt énvelem, az himt. (Münch. cod.). Különösen, 3) takarmányfélét, lekaszált szénát, tarlót stb. kapar öszve, és petrenczékbe, baglyákba rak. Szénát, tarlót gazt gyüjteni. Fölgyüjteni a rendén heverő kölest, lóhert, mohart. Rokonságok a gyűl szót is ideértve, a szanszkrit kul, (am. egyesít, gyüjt), arab adsal (gyűl), török gel-mek, (jönni v. gyönni v. kelni) stb. szókkal; V. ö. GYÜ, a finn kokoan (gyüjtök) és kokoun (gyűlök) szók gyökeleme (ko) is idetartozónak látszik.
*GYÜJTELÉK
	(gyü-ít-el-ék) fn. tt. gyüjtelék-ět. Általán am. együvé szedegetett, öszvetakarított, rakásra gyüjtött valami. Szorosb ért. adakozás, ajándékozás utján bizonyos czélra, pl. intézetre, égetteknek, szegényeknek stb. segélésére öszveszedett pénz vagy más jószág. Ezer forintból, és száz mérő gabonából álló gyüjteléket küldöttek az égetteknek.
*GYÜJTELEM
	(gyü-ít-el-em) fn. tt. gyüjtelmet. l. GYÜJTELÉK.
*GYÜJTEMÉNY
	(gyü-ít-em-ény) fn. tt. gyüjtemény-t, tb. ~ěk. Ugyanazon vagy rokonnemü, vagy különféle tárgyak egybeszedett halmaza, tömege, különösen oly tárgyaké, melyek némi tudományos becscsel birnak. Pénzgyüjtemény. Régi szobrok, edények, fegyverek gyüjteménye. Ásványok, füvek, lepkék gyüjteménye. Tudományos gyüjtemény. Mindenes gyüjtemény.
*GYÜJTEMÉNYĚZ
	(gyü-ít-em-ény-ěz) önh. és áth. m. gyüjteményěz-tem, ~tél, ~ětt. l. GYÜJT, 2).
*GYÜJTÉS
	(gyü-ít-és) fn. tt. gyüjtés-t, tb. ~ěk. 1) Szélesb ért. cselekvés, midőn azonnemü, vagy különféle több tárgyakat öszveszedünk, egybetakarítunk. Pénzgyüjtés, gabonagyűjtés. Gyűjtés a házi szegények számára. 2) Szorosb ért. széna, s más kaszált jószág öszvegereblyélése, petrenczékbe, baglyákba rakása. A száraz meleg napok legalkalmasbak gyüjtésre.
*GYÜJTET (1)
	(gyü-ít-et) miv. m. gyüjtet-tem, ~tél, ~ětt. Eszközli, meghagyja, hogy valaki valamit gyüjtsön. Szénát gyüjtet.
*GYÜJTET (2)
	(gyü-ít-et) fn. tt. gyüjtetét. l. GYÜJTELÉK, és GYÜJTEMÉNY.
*GYÜJTETLEN
	(gyü-ít-etlen) mn. tt. gyüjtetlen-t, tb. ~ěk. Ami nincs felgyüjtve. Lekaszált, de gyüjtetlen széna, mohar, lóhere. Határozóilag am. gyüjtetlenül, fel- vagy öszve nem gyüjtve.
*GYÜJTŐ
	(gyü-ít-ő) mn. és fn. tt. gyüjtő-t. 1) Általán, ki gyüjt, öszveszedeget valamit. Régiséggyüjtő, pénzgyüjtő, ásványgyüjtő stb. 2) Mezei munkás, ki kaszált szénát, mohart, lóhert, árpát, zabot stb. gereblyével, villával petrenczékbe, baglyákba takarít. Gyüjtők után menni. Gyüjtőket fogadni, kifizetni. Használják melléknévül is, pl. gyüjtő leányok, gyerekek; gyüjtő czigányok.
*GYÜJTŐGEREBLYE
	(gyüjtő-gereblye) ösz. fn. Gereblye, melylyel a lekaszált szénát, sarjút, gabonát stb. a villások után öszvetakarítják.
*GYÜJTÖGET
	(gyü-ít-ög-et) áth. és gyakor. m. gyüjtöget-tem, ~tél, ~ětt. Folytonosan, lassan-lassan, egymás után gyüjt. Régi pénzeket, edényeket gyüjtögetni. pecsétgyürüket, okleveleket gyüjtögetni. V. ö. GYÜJT.
*GYÜJTÖGETÉS
	(gyü-ít-ög-et-és) fn. tt. gyüjtögetés-t, tb. ~ěk. Folytonos, egymás utáni gyüjtés, többféle tárgyak öszveszerezgetése. V. ö. GYÜJTÉS, GYÜJTÖGET.
*GYÜJTÖMÉH
	(gyü-ít-ő-méh) ösz. fn. Méh, mely a virágokból szítt mézet egy rakásra hordogatja, különböztetésül az anyaméhtől, mely a kasban ül, vagy a heréktől, melyek a kész mézet emésztik föl.
*GYÜJTŐNÉV
	(gyüjtő-név) ösz. fn. lásd: GYŰNÉV.
*GYÜJTŐVILLA
	(gyüjtő-villa) ösz. fn. Fa villa, melylyel szénát vagy kaszált veteményt pl. árpát, zabot, kölest petrenczékbe, baglyákba gyüjtenek.
*GYÜK, GYÜKÉR
	palóczos és székelyes szólással am. gyök, gyökér; l. ezeket.
*GYÜKERES
	falu Kővár vidékében; helyr. Gyükeres-ěn, ~re, ~ről.
*GYÜKI
	(gyük-i) mn. tt. gyüki-t. 1) l. GYÜGE. 2) Apró, piczi, törpe termetü (ember).
*GYÜL (1)
	elvont hangutánzó gyök, melyből gyülöl, gyülölködik, gyülölség stb. származnak. Gyökeleme gyü, rokon hü és bü gyökökkel, s jelenti a fogak közől és orrból kifújt azon hangot, mely által utálatot, megvetést, az utált tárgynak mintegy magunktól eltaszitását, távolitását, eltolását akarjuk jelenteni. Rokonok ezen gyökelemmel a szanszkrit djái (visszalök, eltaszít), a hellen diw (fél, kerül, elűz, eltaszít) diwkw stb. Molnár Albertnél eléfordulnak: gyülős, gyülőség, gyülőséges (gyülölős, gyülölség stb. helyett), s ennél fogva az eredeti gyökelem gyü után az egyszerü gyül ige is önállólag használtatott, honnan gyülő, gyülős, gyülőség imént idézett szók származtak.
*GYŰL, GYÜL
	(2), (gyü-űl, azaz jöűl a jő egyszerü igétől, l. GYÜ) önh. m. gyűl-t. Eredetére s rokonságára nézve, V. ö. GYÜ és GYÜJT. 1) Tulajd. ért. sokaságról, többekről mondják, midőn valamely helyre együvé jőnek, egybesereglenek. Ellentéte: oszol, szétmegy. Gyűl a nép, midőn különös látmányra vár. Táborba gyűlnek a katonák. A választó nemesség a megye teremébe gyűl. Öszvegyültek a jó sültek. (Km.). Egybegyültek a tanácsosok. 2) Átv. ért. egy helyre, halomra, rakásra tolúl, szaporodik, növekedik. Gyűl a pénz. Áradáskor öszvegyűl a partokon a gizgaz. Különösen a kóros testben csomóba megy öszve a geny, rútság, vér. Meggyült a tenyere a kapanyéltől. Gyűl a seb. Hangmértéke eredeténél fogva hosszú, de kivált ragozott állapotban és származékaiban, röviden is használható, sőt Duna mellett a köz szokás jobbára röviden ejti ki.
*GYÜLDE
	(gyü-ül-de) fn. tt. gyüldét. Hely, hová társalgás, mulatság, értekezés kedveért többen öszve szoktak gyűlni.
*GYÜLEDÉK
	(gyü-ül-ed-ék) fn. tt. gyüledék-ět. Minden, mi akár tulajdon, akár átvitt értelemben véve öszvegyült. Népgyüledék. Gizgazgyüledék. Többféle földgyüledékből álló hegyek.
*GYÜLEDELĚM
	(gyü-ül-ed-el-ěm) fn. tt. gyüledelmet. Gyülés, melyet fejedelmek vagy követek vagy több országok, tartományok küldöttei valamely közös ügyben tartanak (Congressus). 1815-diki bécsi gyüledelem. Lábra nem kapott új szó.
*GYÜLEKĚZÉS
	(gyü-űl-e-kěz-és) fn. tt. gyülekězés-t, tb. ~ěk. Minden vagy több felől egy helyre sereglés. V. ö. GYÜLEKĚZIK.
*GYÜLEKĚZET
	(gyü-űl-e-kěz-et) fn. tt. gyülekězet-ět. 1) Szélesb ért. több személyekből álló, s ideiglen öszvejött társulat, sokaság, népsereg. Népgyülekezet. Eloszlik a gyülekezet. 2) Szorosb ért. testület, mely bizonyos czél elérésére vagy rokonelvek fentartására, terjesztésére állandóan létezik, működik. Egyházi gyülekezet. Különféle vallási gyülekezetek. Politikai gyülekezet. 3) Az ország főnökeinek vagy több országok fejedelmeinek tanácskozás végetti öszvejövetele. (Congressus). 4) Monostori szerzetes tagok, különösen, okleveleket őrző, s hiteles helylyel biró monostor tagjainak társulata. Pannonhegyi gyülekezet. (Conventus).
*GYÜLEKĚZIK
	(gyü-űl-e-kěz-ik) k. m. gyülekěz-tem, ~tél, ~ětt. Minden vagy több felől és folytonosan öszvesereglik, együvé egy helyre takarodik. Gyülekeznek a választásra meghivott polgárok. Gyülekezik a vásáros nép. Begyülekezni. Öszvegyülekezni. Egybegyülekezni.
*GYÜLEKĚZŐ
	(gyü-űl-e-kěz-ő) fn. tt. gyülekěző-t. Hadi műszó, s am. a katonaságnak trombitaszó általi hirtelen öszvegyüjtése, egyberiasztása. Gyülekezőt fúni, trombitálni. (Appel).
*GYÜLEKĚZTET
	(gyü-űl-e-kěz-tet) áth. m. gyülekěztet-tem, ~tél, ~ětt. Eszközli, hogy gyülekezzenek.
*GYÜLEM
	(gyü-ül-em) elvont törzsök, melyből gyülemlik, gyülemlés stb. erednek. Jelent öszvegyült, öszvesereglett, egy halomba, rakásba tódult valamit, s rokon gyüledék szóval.
*GYÜLEMÉNY
	l. GYÜLEVÉNY.
*GYÜLEMLÉS
	(gyü-ül-em-el-és) fn. tt. gyülemlés-t, tb. ~ěk. Többeknek egy csoportba, halomba tolulása, öszvejövése.
*GYÜLEMLIK
	(gyü-űl-em-l-ik) k. m. gyülemlětt, htn. gyülemleni. Gyülembe, azaz halomba, rakásba, tömegbe, csoportba jön öszve, egybesereglik. Áradáskor partra gyülemlik a vízhozta gizgaz.
*GYÜLEMLŐ
	(gyü-űl-em-l-ő) mn. tt. gyülemlő-t. Ami halomba, csoportba, rakásba gyülemlik, tolúl. Árvíz hajtotta, s partokra gyülemlő gaz.
*GYŰLÉS, GYÜLÉS
	(gyü-űl-és) fn. tt. gyűlés-t, tb. ~ěk. 1) Széles ért. több embernek egy seregbe, csoportba, egy helyre öszvejövése. 2) Szorosb ért. értekezés, tanácskozás, tervezés végetti öszvejövetel. Vármegyei gyülés. Papi gyülés. Egyházi gyülés. Országos v. országgyülés. Természettudósok gyülése. Gyülést hirdetni, tartani, folytatni, félbeszakasztani. Gyülésbe menni, gyülésben beszélni, hallgatni, kiáltozni. Kisgyülés, nagy gyülés, évnegyedes gyülés. Magyar tud. akademia köz gyülése. 3) Átv. ért. genynek, rútságnak öszvecsomósodása.
*GYÜLESÉG v. GYÜLŐSÉG
	régies gyülölség helyett; l. ezt.
*GYŰLÉSĚZ, GYÜLÉSĚZ
	(gyü-űl-és-ěz) önh. m. gyülésěz-tem, ~tél, ~ětt. Gyüléseket tart; gyülésekben tölti az időt. Folyvást gyüléseznek, és mit sem végzenek.
*GYÜLÉSĚZÉS
	(gyü-űl-és-ěz-és) fn. tt. gyülésězés-t, tb. ~ěk. Folytonos vagy gyakori gyüléstartás. A gyülésezésnek semmi sikere nem lett. Gyülésezésben tölteni az időt.
*GYÜLÉSHÁZ
	(gyülés-ház) ösz. fn. Ház, épület, melyben gyülést tartanak, mely különösen e végre van építve.
*GYÜLÉSHELY
	(gyülés-hely) ösz. fn. l. GYÜHELY.
*GYŰLÉSI, GYÜLÉSI
	(gyü-űl-és-i) mn. tt. gyülési-t, tb. ~ek. Gyűlést illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Gyűlési tudósítások.
*GYÜLÉSIDŐ
	(gyülés-idő) ösz. fn. Idő, melyben bizonyos társulat, egyesület, vagy országnak, tartománynak stb. rendei, képviselői gyülést tartanak.
*GYÜLÉSNAP
	(gyülés-nap) ösz. fn. Határozott nap, melyen a gyülés kezdődik, vagy a folytonosan tartott gyülés idejéből egy nap. Első, második, harmadik stb. gyülésnap. Ma nincs gyülésnap.
*GYÜLÉSSZAK
	(gyülés-szak) ösz. fn. A gyüléseknek egy meghatározott ideje, rende.
*GYÜLÉSTERĚM
	(gyülés-terěm) ösz. fn. Terem, melyben gyülés tartatik. Vármegyei, városi gyülésterem. Országházi gyülésterem. Kir. táblai gyülésterem.
*GYÜLEVÉNY
	(gyü-űl-e-vény) fn. tt. gyülevény-t, tb. ~ěk. Általán, rakásra, csomóba gyült valami. Különösen geny, rútság a kóros testben.
*GYÜLEVÉSZ (1)
	(gyü-űl-ev-e-esz v. gyü-ül-ev-ész, tulajdonképen am. gyülős = gyü-ül-ő-ös, s az ő ev-vé módosulván: gyü-ül-ev-es) mn. és fn. tt. gyülevész-t, tb. ~ěk. Szedett-vedett, kevert nép, csőcselék, csajvadék; különféle vidékekről öszvegyűlt, vegyes osztálybeli, s más-más fajú emberekből álló népcsoport. Jobbára megvető értelemben használják. Róma első lakosai gyülevész emberek voltak. Hazánkat Árpád bejövetelekor gyülevész népek lakták. Mert a gyülevész község kivánsággal gerjedez vala. (Mózs. 11. 4. Káldi.).
*GYÜLEVÉSZ (2)
	falvak Soprony és Szala megyében; helyr. Gyülevész-ěn, ~re, ~ről.
*GYÜLEVÉSZCSIGA
	(gyülevész-csiga) ösz. fn. Fattyu csiga, mely többféle csigafajokból áll.
*GYÜLEVÉSZHAD
	(gyülevész-had) ösz. fn. Szedett-vedett emberekből öszveállított, gyakorlatlan hadsereg. Keresztes háboruk gyülevészhadai. Kapisztrán János gyülevész hadakat vezetett Nándor alá. Szélesb ért. vegyes, zagyva, csőcselék, csajvadék nép. V. ö. HAD.
*GYÜLHELY
	(gyűl-hely) ösz. fn. Hely, ahová társalgás vagy tanácskozás végett öszvegyülni szoktak. Máskép: gyűhely, gyülde.
*GYŰLIK, GYÜLIK
	(gyü-űl-ik) k. m. gyűl-t. A kóros testről, sebről mondják, midőn geny, rútság támad benne, s megdagad. Maga a genyes daganat gyűlés v. gyülevény.
*GYŰLŐ, GYÜLŐ
	(1), (gyü-űl-ő) mn. tt. gyűlő-t. Ami vagy aki gyűl.
*GYŰLŐ, GYÜLŐ
	(2), (gyü-űl-ö) fn. tt. gyűlő-t. Általán jel, mely által az illetőknek tudtukra adatik, hogy öszvegyüljenek. Különösen a gyalog katonaságnál, öszvehivó dobolás, mit hajduink a német Vergatterung utun fikátor-nak neveznek. Gyülőt verni.
*GYÜLÖDELEM
	l. GYÜLEDELEM.
*GYŰLÖGET, GYÜLÖGET
	(gyü-űl-ög-et) önh. és gyak. m. gyülöget-tem, ~tél, ~ětt. Egymás után lassan-lassan gyűl.
*GYÜLÖL, GYŰLÖL
	(gyül-öl) áth. m. gyűlöl-t. Eredetére nézve l. GYÜL, hangutunzó gyök. Értelme: valakit vagy valamit legnagyobb visszatetszéssel kerül, utál, magától távoztatni iparkodik, s nem csak javát nem kivánja, de kárát ohajtja. Valakit szívből gyülölni. Gyülölöm őt, bár soha se látnám. Gyülöli még a helyet is, hol először látta őt. Utálom, gyülölöm. Ellentéte: szeret. A régieknél néha gyilöl. Kik titeket gyilöltek. (Góry cod.). Azon elemzés, mely a gyölöl gyilöl igét gyil és öl, (gyilokkal öl) szókból származtatja, inkább csak látszólagos, mint meggyőző erővel bir.
*GYÜLÖLÉS
	(gyül-öl-és) fn. tt. gyülölés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, melynél fogva valakit vagy valamit gyülölünk. Ellentéte: szeretés. Embergyülölés. V. ö. GYÜLÖL.
*GYÜLÖLET
	(gyül-öl-et) fn. tt. gyülölet-ět. Indulat vagy szenvedély, melynél fogva valakit v. valamit gyülölünk. Gyülölettel lenni, viseltetni ellenségeink iránt. Gyülöletet táplálni mások ellen. Ellentéte: szeretet.
*GYÜLÖLETĚS
	(gyül-öl-et-ěs) mn. tt. gyülöletěs-t v. ~et, tb. ~ek. Oly személy- vagy tárgyról mondjuk, ki vagy mely gyülölötet gerjeszt bennünk maga ellen, kit v. mit gyülölve taszítunk el magunktól, utált, megvetett. Gyülöletes ember. Gyülöletes gonoszság, bűn. Egész világ előtt gyülöletessé tette magát.
*GYÜLÖLETĚSEN
	(gyül-öl-et-ěs-en) ih. Gyülöletet gerjesztve. Gyülöletesen viselni magát.
*GYÜLÖLETĚSSÉG
	(gyül-öl-et-ěs-ség) fn. tt. gyülöletěsség-ět. 1) Oly tulajdonság, melynél fogva valakit vagy valamit gyülölni kell. Gyülöletessége miatt senki sem hallgat szavára. 2) Állapot, melyben az van, kit gyülölnek. Mert elébbi elveitől elpártolt, nagy gyülöletességben van.
*GYÜLÖLKÖDÉS
	(gyül-öl-köd-és) fn. tt. gyülölködés-t, tb. ~ěk. Folytonosan táplált gyülölés; viszonyos gyülöletben levés. A két testvér már régóta gyülölködésben van egymással.
*GYÜLÖLKÖDIK
	(gyül-öl-köd-ik) k. m. gyülölköd-tem, ~tél, ~ött. Gyülöletet táplál, folytonosan gyülöl; viszonyos gyülöletben él valakivel. Rút dolog, de nem ritka, hogy az atyafiak, és testvérek gyülölködnek egymással. Sokat gyülölködtem vele, mig tartozását megfizette. Ne gyülölködjetek, inkább szeressétek egymást.
*GYÜLÖLKÖDŐ
	(gyül-öl-köd-ő) mn. tt. gyülölködő-t. Folytonosan gyülölö, viszonyos gyülölésben élő. Gyülölködő szomszédok, közbirtokosok.
*GYÜLÖLŐ
	(gyül-öl-ő) fn. tt. gyülölő-t. Ki valakit vagy valamit gyülöl. Embergyülölő. Magyargyülölő. Nemzetgyülölő.
*GYÜLÖLSÉG
	(gyül-öl-ség) fn. tt. gyülölség-ět. Gyülölet egész terjedelmében, azaz mint tulajdonság, és mint működő szenvedély. A gyülölet inkább egyes és részletes; a gyülölség több tárgyakra vonatkozik, és általánosabb. Nemzeti, vallásfelekezeti, családi, nemzetségi gyülölség. Gyülölségben élő szomszéd népek.
*GYÜLÖLSÉGĚS
	(gyül-öl-ség-ěs) mn. tt. gyülölségés-t v. ~et, tb. ~ek. Gyülölséggel teljes, viseltető; gyülölséget gerjesztő, tápláló. Gyülölséges indulat. Egymás közt gyülölséges népfajok, nemzetek. V. ö. GYÜLÖLSÉG.
*GYÜLÖLSÉGĚSEN
	(gyül-öl-ség-ěs-en) ih. Gyülölséges módon; úgy, mint kik gyülölséggel viseltetnek egymás iránt. V. ö. GYÜLÖSÉG. Egymást gyülölségesen üldöző pártok.
*GYŰLÖNG, GYÜLÖNG
	(gyü-űl-öng) önh. m. gyűlöng-tem v. gyülöngöttem, ~tél v. gyülöngöttél, ~ött, htn. ~ni v. ~eni. Egymás után csoportosan és folyvást gyűl. Gyűlöng a fellázitott nép.
*GYŰLÖNGÉS, GYÜLÖNGÉS
	(gyü-ül-öng-és) fn. tt. gyűlöngés-t, tb. ~ěk. Folytonos egymás utáni öszvecsoportozás, tódulás.
*GYŰLŐ~ v. GYÜLŐPONT
	(gyülő-pont) ösz. fn. Kitüzött bizonyos pont, mely körül öszve kell gyűlni. Ez lesz a gyülőpont, hol a seregek öszvejőnek.
*GYÜLŐS
	(gyül-ő-s) mn. tt. gyülős-t v. ~et, tb. ~ek. Kiavult régi szó, am. gyülöletes. V. ö. GYÜL, hangutánzó.
*GYÜLŐSÉG, GYÜLŐSÉGĚS stb.
	kiavult szók, l. GYÜLÖLSÉG, GYÜLÖLSÉGĚS.
*GYŰLŐTÉR, GYÜLŐTÉR
	(gyűlő-tér) ösz. fn. Kitüzött hely, térség, hol többen öszvegyülnek.
*GYÜLŐZAJ
	(gyülő-zaj) ösz. fn. Első reggeli dobolás, mely által jelt adnak a gyalogságnak, hogy fölkeljen, s öszvegyűlni készüljön. (Reveil).
*GYŰLPONT
	(gyül-pont) ösz. fn. Hely, ahová bizonyos osztályú vagy közös érdekeltségű személyek társalgás vagy közös ügyek megvitatása, elintézése végett öszvegyülekeznek.
*GYÜLT
	(gyü-ül-t) mn. tt. gyült-et. 1) Egybesereglett, öszvejött. Templomba gyült ájtatos nép. 2) Öszveszerzett. Ebül gyűlt szerzéknek ebül kell elveszni. (Km.). 3) Mondják a test azon részéről vagy sebről, melyben a geny, rútság öszvetolult. Gyült tenyér. Gyült kelés.
*GYÜLTÁBOR
	(gyül-tábor) ösz. fn. Tábor, melybe az illető különféle hadak öszvesereglenek.
*GYÜLVÉSZ (1)
	l. GYÜLEVÉSZ.
*GYÜLVÉSZ (2)
	falu Torontál megyében; helyr. Gyülvész-ěn, ~re, ~ről.
*GYÜM
	(gyü-m) elvont gyök, melytől gyümő, gyümölcs, és ennek származékai erednek, s egy a göm (gom, güm, gum) törzsökkel. Jelent gömbölyű testet, különösen a növények husos tömegű termékeit. V. ö. GYÜMŐ.
*GYÜMŐ
	(gyüm-ő v. gyüm-ű) elvont törzsök, keményebb hangon gümő, mély hangon gumó. Rokon a gömb, gomb szókkal. Jelent a meglágyult gy-nél fogva, mintegy lágyabb anyagú gümőt, különösen a növények gümőalakú termékét.
*GYÜMÖLCS
	(gyüm-ő-l-cs, eredetileg gümőcs, s meglágyitva gyüm-ő-cs, a régi halotti beszédben gimilcs, törökül jemis); fn. tt. gyümölcs-öt. Az l betü úgy csúszott közbe, mint az oltalom és tájdivatos szölke, csolk, csolka stb. szóknál, ótalom, szőke, csók, csóka helyett. Jelenti általán a növényeknek gümőalakú, vagyis többé-kevesbé gömbölyű termékét. Ezen értelemben gyümölcs a búza, rozs, árpa, kukoricza stb. Föld gyümölcse, azaz vetemény, gabona. Lőn pedig sok napok után, hogy Kain a föld gyümölcséből ajándékot vinne az Urnak. (Mózses 1. 4. Káldi). Szorosb ért. a fák, cserjék, bokrok magvas terméke. Szelíd, kerti gyümölcs, pl. alma, körte, szilva, baraczk, kökény, som, galagonya, stb. Vad gyümölcs. Falu gyümölcse, am. vad körte. Ótott, nemesített gyümölcs. Édes gyümölcs. Az a gyümölcs legédesebb, melyet a féreg megrág. (Km.). Érett, éretlen gyümölcs. Korán érő, tavaszi, nyári, őszi, téli gyümölcs. Jó gyümölcs. Vad fától nem lehet jó gyümölcsöt várni. (Km.). Lágy gyümölcs. Sok kemény fának lágy a gyümölcse. (Km.). Száraz, rohadt, aszalt, gyümölcs. Idővel érik a gyümölcs. (Km.). Átv. ért. valaminek szüleménye, jövedelme, sikere. Méh gyümölcse. Áldott a te méhednek gyümölcse Jézus. Tőkepénz gyümölcse. Fáradság, munka gyümölcse. Keserű a tűrés, de édes a gyümölcse. (Km.).
*GYÜMÖLCSÁG
	(gyümölcs-ág) ösz. fn. Ág, melyen gyümölcs terem. A gyümölcságakat, feltámasztani, felkötni, letörni.
*GYÜMÖLCSÁRU
	(gyümölcs-áru) ösz. fn. Vásárra vitt, eladásra szánt gyümölcs. Gyümölcsárukat szállítani hajón a pesti piaczra.
*GYÜMÖLCSÁRULÁS
	(gyümölcs-árulás) ösz. fn. Gyümölcscsel üzött kereskedés.
*GYÜMÖLCSÁRUS
	(gyümölcs-árus) ösz. fn. Személy, ki gyümölcsöt árul, ki gyümölcsárukkal kereskedik. Bécsi, pozsonyi gyümölcsárusok.
*GYÜMÖLCSÁRUSNŐ
	(gyümölcs-árusnő) ösz. fn. Nőszemély, ki gyümölcsöt árul. Köz nyelven gyümölcsös kofa.
*GYÜMÖLCSASZALÁS
	(gyümölcs-aszalás) ösz. fn. A gyümölcsnek úgynevezett aszalóban történt szárítása. V. ö. ASZALÓ.
*GYÜMÖLCSBARÁT
	(gyümölcs-barát); l. GYÜMÖLCSKEDVELŐ.
*GYÜMÖLCSBIMBÓ
	(gyümölcs-bimbó) ösz. fn. Bimbó, melyben a virágnak, és leendő gyümölcsnek csirái rejlenek; különböztetésül a levélbimbótól.
*GYÜMÖLCSBOR
	(gyümölcs-bor) ösz. fn. Gyümölcs levéből, különösen almából, körtéből sajtólt bor.
*GYÜMÖLCSECZET
	(gyümölcs-eczet) ösz. fn. Gyümölcsök levéből készített, vagy azzal vegyített eczet, pl. vadalma-eczet, málna-eczet, árpa-eczet, búza-eczet stb.
*GYÜMÖLCSÉN, GYÜMÖLCSÉNY
	falu Baranya, és puszta Somogy megyében; helyr. Gyümölcsén-be, ~ben, ~ből.
*GYÜMÖLCSÉNES, GYÜMÖLCSÉNYES
	falu Kraszna megyében; helyr. Gyümölcsénes-ěn, ~re, ~ről. Van ily nevü hegy is Erdélyben Csik székben.
*GYÜMÖLCSÉSZ
	(gyüm-ő-l-cs-ész) fn. tt. gyümölcsész-t, tb. ~ek. Fai gyümölcsökkel, s ezek ismeretével tudományosan foglalkodó. (Pomologus).
*GYÜMÖLCSÉSZET
	(gyüm-ö-l-es-ész-et) fn. tt. gyümölcsészetět. Fai gyümölcsökkel, s ezek ismeretével tudományosan foglalkodás; tan a gyümölcsökről. (Pomologie).
*GYÜMÖLCSÉSZETI
	(gyüm-ö-l-es-ész-et-i) mn. tt. gyümölcsészeti-t, tb. ~ek. Gyümölcsészetet illető, arra vonatkozó.
*GYÜMÖLCSÉTĚK
	(gyümölcs-étěk) ösz. fn. Gyümölcsből készített vagy álló étek, különösen ételek után feladott gyümölcs.
*GYÜMÖLCSFA
	(gyümölcs-fa) ösz. fn. Szélesb ért. mindenféle fa, melyen ember vagy más állatok által éldelhető gyümölcs terem. Szorosb ért. oly fa, melyen nemesített, szelíd gyümölcs terem, pl. almafa, körtefa, szilvafa, cseresznyefa stb. Gyümölcsfákat szaporítani, ótani. Az utak mellékét, udvart, szőlők lábát gyümölcsfákkal beültetni.
*GYÜMÖLCSFAISKOLA
	(gyümölcs-fa-iskola) ösz. fn. Iskola vagyis oly hely a kertben, ligetben stb. ahol gyümölcsfák neveltetnek, ápoltatnak, gyümölcsfanövelde.
*GYÜMÖLCSFAJ
	(gyümölcs-faj) ösz. fn. Valamely gyümölcsosztályban vagy gyümölcscsaládban külön egyed; pl. a körte-családban a császárkörte.
*GYÜMÖLCSFÉREG
	(gyümölcs-féreg) ösz. fn. Gyümölcsökben tenyésző, vagy azokat pusztitó féreg.
*GYÜMÖLCSFOGÁS
	(gyümölcs-fogás) ösz. fn. Az asztalra feladott ételek sorában azon fogás, mely gyümölcsökből áll. V. ö. FOGÁS.
*GYÜMÖLCSFOLT
	(gyümölcs-folt) ösz. fn. 1) Ragya- vagy másféle folt, mely a gyümölcsnek rendes szinétől elüt, s azt tarkává teszi. 2) Folt, melyet a gyümölcsök leve szöveteken, ruhákon, asztalkendőkön stb. csinál.
*GYÜMÖLCSFÜZÉR
	(gyümölcs-füzér) ösz. fn. 1) Zsinórra, czérnára füzött fris vagy aszalt gyümölcs. 2) Épületfalakon és szobrokon való ékesség, mely felfűzött gyümölcsöket ábrázol. (Feston).
*GYÜMÖLCSGARABÓ
	(gyümölcs-garabó) ösz. fn. Garabó, melyben gyömölcsöt tartanak vagy tovább szállítanak stb. V. ö. GARABÓ.
*GYÜMÖLCSISTENNŐ
	(gyümölcs-istennő) ösz. fn. A régiek hitregéje szerint a gyümölcstenyésztést pártoló istenasszony. (Pomona).
*GYÜMÖLCSÍZ
	(gyümölcs-íz) ösz. fn. 1) Valamely gyümölcsnek sajátnemű íze, melyet evéskor érezünk. 2) Sürü péppé főzött gyümölcs, máskép, kölcsönözött nevekkel: liktáriom, lekvár.
*GYÜMÖLCSKAMARA
	(gyümölcs-kamara) ösz. fn. Kamara, melyben gyümölcsöt, kiváltkép télrevalót tartanak.
*GYÜMÖLCSKE
	(gyüm-ő-l-cs-ke) kicsiny. fn. tt. gyümölcské-t. Apróféle, kisded gyümölcs, pl. som, kökény stb. Mondják szerénységből másnemü gyümölcsökről is. Tessék ezen gyümölcskéből.
*GYÜMÖLCSKEDVELŐ
	(gyümölcs-kedvelő) ösz. fn. Ki a gyümölcsöt éldelni vagy termeszteni is szereti.
*GYÜMÖLCSKÉP
	(gyümölcs-kép) ösz. fn. Festészi mű, mely gyümölcsöt vagy gyümölcsöket ábrázol.
*GYÜMÖLCSKERESKĚDÉS
	(gyümölcs-kereskědés) ösz. fn. Kereskedés, nyerészkedés, melyet valaki gyümölcscsel űz.
*GYÜMÖLCSKERESKĚDŐ
	(gyümölcs-kereskědő) ösz. fn. Személy, ki gyümölcscsel kereskedik.
*GYÜMÖLCSKERT
	(gyümölcs-kert) ösz. fn. Kert, melyben különösen és főleg gyümölcsfákat tenyésztenek.
*GYÜMÖLCSKERTÉSZ
	(gyümölcs-kertész) ösz. fn. Kertész, ki főleg gyümölcsfák tenyésztésével, nemesitésével foglalkodik.
*GYÜMÖLCSKERTÉSZSÉG
	(gyümölcs-kertészség) ösz. fn. Kertészség, melynek fő foglalatossága gyümölcsfákat tenyészteni, nemesíteni.
*GYÜMÖLCSKIRÁLY
	(gyümölcs-király) ösz. fn. Így nevezik némelyek az ananászt.
*GYÜMÖLCSKOCSÁNY
	(gyümölcs-kocsány) ösz. fn. Száracska, melynél fogva a gyümölcs a termő ágon lóg.
*GYÜMÖLCSKOMRA
	(gyümölcs-komra) lásd: GYÜMÖLCSKAMARA.
*GYÜMÖLCSKOSÁR
	(gyümölcs-kosár) ösz. fn. Kosár, melybe gyümölcsöt szednek, raknak stb.
*GYÜMÖLCSKOSZORÚ
	l. GYÜMÖLCSFÜZÉR.
*GYÜMÖLCSKŐ
	(gyümölcs-kő) ösz. fn. 1) Megkövült, kőkeménynyé átalakult gyümölcs. 2) Némely gyümölcsökben pl. körtefajokban találtató kemény részecskék.
*GYÜMÖLCSMAGTOK
	(gyümölcs-mag-tok) ösz. fn. l. MAGREJTŐ.
*GYÜMÖLCSMOLY
	(gyümölcs-moly) ösz. fn. Molyfaj, melynek hernyói a gyümölcsben élődnek. (Phalaena tinea; tordrix).
*GYÜMÖLCSMUST
	(gyümölcs-must) ösz. fn. Gyümölcsből sajtólt fris lé, pl. almamust, körtemust.
*GYÜMÖLCSOLTÓ, GYÜMÖLCSÓTÓ
	(gyümölcs-oltó v. ~ótó) ösz. fn. Személy, ki gyümölcsfákat oltás által nemesít.
*GYÜMÖLCSOLTÓ-BOLDOGASSZONY
	ösz. fn. Böjtmás havának huszonötödikére eső innep, melyben a katholika anyaszentegyház az angyali idvezletnek, vagyis Urunk fogantatásának emlékét ülli. Gyümölcsoltónak mondják, mert a faoltások körűlbelűl ezen időtájban történnek leginkább.
*GYÜMÖLCSÖNÖS
	l. GYÜMÖLCSÉNES.
*GYÜMÖLCSŐR
	(gyümölcs-őr) ösz. fn. Csősz, ki a gyümölcskertekre felügyel, hogy a tolvajok kárt ne tegyenek bennök.
*GYÜMÖLCSÖS (1)
	(gyüm-ő-l-cs-ös) mn. tt. gyümölcsös-t v. ~et, tb. ~ek. Gyümölcscsel bővelkedő, gyümölcsöt termő; gyümölcsöt tartó, áruló; termékeny. Gyümölcsös esztendő. Gyümölcsös oltoványok. Gyümölcsös kosár. Gyümölcsös kofa. Gyümölcsös vidék. Nincs gyümölcsösebb föld a szegények tenyerénél. (Km.).
*GYÜMÖLCSÖS (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gyümölcsös-t, tb. ~ök. Kert, melyben gyümölcsfákat tenyésztenek. Szőlőhegyek lábain elterjedő gyümölcsösök.
*GYÜMÖLCSÖSÍT
	(gyüm-ő-l-cs-ös-ít) áth. m. gyümölcsösít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Gyümölcsössé azaz termékenynyé tesz. Fákat nemesítés, ótás, szemzés által gyümölcsösíteni. Meddő telkeket mivelés által gyümölcsösíteni.
*GYÜMÜLCSÖSÍTÉS, GYÜMÖLCSÖSITÉS
	(gyüm-ő-l-cs-ös-ít-és) fn. tt. gyümölcsösítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valamit gyümölcsössé, vagyis termékenynyé teszünk.
*GYÜMÖLCSÖSÖDIK
	(gyüm-ő-l-cs-ös-öd-ik) k. m. gyümölcsösöd-tem, ~tél, ~ött. Gyümölcsössé, azaz termékenynyé válik vagy lesz.
*GYÜMÖLCSÖSSÉG
	(gyüm-öl-cs-ös-ség) fn. tt. gyümölcsösség-ět. Növények, különösen fák termékeny tulajdonsága, midőn gyümölcs terem rajtok.
*GYÜMÖLCSÖZÉS
	(gyüm ő-l-cs-öz-és) fn. tt. gyümölcsözés-t, tb. ~ěk. Gyümölcshozás, gyümölcstermés. Átv. ért. jövedelmezés.
*GYÜMÖLCSÖZIK
	(gyü-m-ö-l-cs-öz-ik) k. m. gyümölcsöz-tem, ~tél, ~ött. Gyümölcsöt terem, hoz. Átv. ért. jövedelmez, kamatoz. A gőzhajózási részvények jól gyümölcsöznek.
*GYÜMÖLCSÖZŐ
	(gyüm-ő-l-cs-öz-ő) mn. tt. gyümölcsöző-t. Gyümölcsöt hozó, termő. Átv. ért. jövedelmező, kamatozó.
*GYÜMÖLCSÖZTET
	(gyüm-ö-l-cs-öz-tet) áth. m. gyümölcsöztet-tem, ~tél, ~ětt. 1) Gyümölcsösít. 2) Jövedelmet hozni késztet, jövedelmeztet; kamatoztat.
*GYÜMÖLCSPÁLINKA
	(gyümölcs-pálinka) ösz. fn. Gyümölcsök levéből vagy magvaiból főtt pálinka, pl. szilva-, cseresznye-, meggypálinka, különböztetésül a rozs-, burgonya- stb. pálinkától.
*GYÜMÖLCSPÁSZTOR
	(gyümölcs-pásztor) ösz. fn. l. GYÜMÖLCSŐR.
*GYÜMÖLCSPÉP
	(gyümölcs-pép) ösz. fn. l. GYÜMÖLCSÍZ, 2).
*GYÜMÖLCSPIACZ
	(gyümölcs-piacz) ösz. fn. Piacz, vagyis vásártér, mely különösen gyümölcsárulásra van kijelelve.
*GYÜMÖLCSSOTU
	(gyümölcs-sotu) ösz. fn. Sotu, melylyel gyümölcsből mustot nyomnak.
*GYÜMÖLCSSÜRŰ
	(gyümölcs-sürű) ösz. fn. Baraczkból, birsalmából stb. kifőzött, s fűszerrel és czukorral elkészített és keménynyé sürüsített gyümölcsíz, milyet leginkább a czukrászok készitenek. (Marmelade).
*GYÜMÖLCSSZAK
	(gyümölcs-szak) ösz. fn. l. GYÜMÖLCSÍZ.
*GYÜMÖLCSSZEDÉS
	(gyümölcs-szedés) ösz. fn. Cselekvés, midőn az érett gyümölcsöt a fáról leszedik.
*GYÜMÖLCSSZEDŐ
	(gyümölcs-szedő) ösz. fn. Ki a fáról gyümölcsöt szed, vagy eszköz, melylyel gyümölcsöt szednek.
*GYÜMÖLCSTÁR
	(gyümölcs-tár) ösz. fn. Tár, melyben gyümölcsöt tartanak.
*GYÜMÖLCSTÁRLAT
	(gyümölcs-tárlat) ösz. fn. Tárlat, hely, melyben gyümölcsöt raknak ki közszemlélés végett, idegen szólásmóddal: gyümölcskiállitás (Obst-Ausstellung).
*GYÜMÖLCSTELEN
	(gyüm-ő-l-cs-telen) mn. tt. gyümölcstelen-t, tb. ~ěk. Minek gyümölcse nincsen; min gyümölcs nem termett. Gyümölcstelen fűzfák. Gyümölcstelen száraz ág. Átv. ért. meddő, terméketlen, nem jövedelmező, sikeretlen. Gyümölcstelen esztendő. Gyümölcstelen munka, tőkepénz. Gyümölcstelen asszony. Határozóilag am. gyümölcstelenül.
*GYÜMÖLCSTELENĚDIK
	(gyüm-ő-l-cs-telen-ěd-ik) k. m. gyümölcsteleněd-tem, ~tél, ~ětt. Gyümölcstelenné, terméketlenné, meddővé lesz.
*GYÜMÖLCSTELENÍT
	(gyüm-ő-l-cs-telen-ít) áth. m. gyümölcstelenít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Gyümölcstelenné tesz; okozza, hogy gyümölcs ne teremjen rajta.
*GYÜMÖLCSTELENSÉG
	(gyüm-ő-l-cs-telen-ség) fn. tt. gyümölcstelenség-ět. Gyümölcstelen állapot vagy tulajdonság. Gyümölcstelensége miatt kivágni a fát. Átv. ért. meddőség, sikeretlen, jövedelem nélküli állapot.
*GYÜMÖLCSTELENÜL
	(gyüm-ő-l-cs-telen-ül) ih. Gyümölcs nélkül, terméketlenül. Átv. ért. meddőn, haszontalanul, nem jövedelmezve. Gyümölcstelenül heverő parlag, tőkepénz.
*GYÜMÖLCSTELENŰL
	(gyüm-ő-l-cs-telen-ül) önh. m. gyümölcstelenűl-t. Gyümölcstelen állapotba megy által.
*GYÜMÖLCSTENYÉSZTÉS
	(gyümölcs-tenyésztés); l. GYÜMÖLCSTERMESZTÉS.
*GYÜMÖLCSTERMÉS
	(gyümölcs-termés) ösz. fn. Termés fai gyümölcsből.
*GYÜMÖLCSTERMESZTÉS
	(gyümölcs-termesztés) ösz. fn. Gyümölcsfák nevelése, ápolása a végett, hogy gyümölcsözzenek.
*GYÜMÖLCSTERMESZTŐ
	(gyümölcs-termesztő) ösz. fn. Személy, különösen kertész vagy kertészetkedvelő, ki gyümölcsfákat szaporít, nemesít.
*GYÜMÖLCSTERMŐ
	(gyümölcs-termő) ösz. mn. 1) Amin gyümölcs terem, nő. Gyümölcstermő fa, ágak. 2) Gyümölcsfáknak alkalmas, kedvező. Gyümölcstermő vidék.
*GYÜMÖLCSVÁSÁR
	(gyümölcs-vásár) ösz. fn. Vásár, melynek áruczikkei főleg gyümölcsökből állanak.
*GYÜN
	tájdivatosan, e helyett: jön; l. ezt.
*GYŰNÉV, GYÜNÉV
	(gyű-név) ösz. fn. A nyelvtanokban oly név, mely több egyenlő, vagy külön részekből álló sokaságot jelent, pl. nép, sereg, csapat, nyáj, csorda, csoport, rakás.
*GYŰR (1)
	(gyü-ör) fn. tt, gyűr-t, tb. ~ök. Eredetére és rokonságára nézve V. ö. GYÜ, és GYŰR áth. Jelentése: gyűrött valami. Így nevezik Mátyusföldén azon kisded domboruságokat, buczkákat, melyek a vízjárta réteken, legelőkön itt-ott fölemelkednek. Apadáskor kilátszó gyűrök. Származéka: gyürönye, s a kicsinyített és kenyérduczot jelentő gyürke.
*GYŰR (2)
	(gyü-ör) áth. m. gyűr-t. Rokon a csűr (csavar) igével, és a gyúr vastaghanguval. Ide tartozik a tűr ige is, midőn csavarást, tekerést jelent, pl. feltüri az üngét, betüri gatyáját a csizmába. Megegyezik vele a hellen gnrow, s latin gyro, gero is. A csagataj nyelvben tür am. öszvetekerve köt (Abuska). Értelme: valamit csomóba, gömbölyűre, ránczokba öszvehajtogat, tekerget. Begyűrni a kendőt a zsebbe. Öszvegyürni az asztalkendőt. Felgyűrni az üngöt. Felgyüri a karját, s birkozni készül. A féreg is meggyüri magát, ha tapodják. (Km.).
*GYŰR (3)
	v. GYÜR, elvont gyöke gyürök és gyűrű szóknak és származékaiknak; am. kör.
*GYŰR (4)
	v. GYÜR, elvont gyök gyűrű, mint bokorfát jelentő szóban (vörösgyürü, feketegyürü), melyen néhutt sürje v. sürgyé-nek is neveznek. Rokon sür gyökkel, vagy sarj törzszsel.
*GYÜRE
	falvak Szabolcs, Szathmár és Tolna megyében; helyr. Gyür-én, ~re, ~ről.
*GYÜREDÉK
	(gyűr-ed-ék) fn. tt. gyüredékét. l. GYŰRET, (1).
*GYÜREKĚZIK
	(gyűr-e-kěz-ik) k. l. GYÜRKŐZIK.
*GYŰRÉS, GYÜRÉS
	(gyűr-és) fn. tt. gyűrés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valamit gyűrnek.
*GYŰRET, GYÜRET
	(1), (gyűr-et) fn. tt. gyüret-ět. Tekercs gyanánt öszvehajtogatott valami, pl. papirosgyüret, vászongyüret.
*GYŰRET, GYÜRET
	(2), (gyűr-et) miv. m. gyüret-tem, ~tél, ~ětt. Meghagyja, eszközli, hogy valaki gyűrjön.
*GYŰRHEGY
	falu Szala megyében; helyr. Gyűrhegy-ěn, ~re, ~ről.
*GYÜRKE
	(gyür-ke) fn. tt. gyürkét. 1) Tulajd. kisded domborodás, apró buczka. V. ö. GYŰR, fn. 2) Kenyér kiforradása, dúcza, púpja, domója; néhutt, pilléje. A kenyér gyürkéjét sokan szeretik. Gyürkéjén szelni meg a kenyeret.
*GYÜRKÉS
	(gyür-ke-es) mn. tt. gyürkés-t v. ~et, tb. ~ek. Minek gyürkéje van, azaz dúczos, púpos, forradásos. Mondják különösen a kiforradt oldalu magyar kenyérről. Gyürkés kenyeret sütni. Átv. ért. gyürkés legény, am. erős, vaskos legény.
*GYÜRKI
	falu Honth megyében; helyr. Gyürki-be, ~ben, ~ből.
*GYÜRKÖZÉS
	(gyür-köz-és) fn. tt. gyürközés-t, tb. ~ěk. A ruha ujjának, különösen üngujjaknak föltekerése, feltürése. Átv. ért. birkozásra készülés.
*GYÜRKÖZIK
	(gyür-köz-ik) k. m. gyürköz-tem, ~tél, ~ött. Ruháját, különösen ünge ujját feltüri, föltekeri, midőn munkára készül; feltürközik, feltürődzik. Átv. ért. birkozni, mással megmérkőzni készül. Erősen gyürközik, és pöki a markát.
*GYÜRŐ
	(gyür-ő) l. GYÜRŰ.
*GYÜRÖK (1)
	(gyür-ök) fn. tt. gyürk-öt. Gyürü vagy abroncsféle eszköz, mely valamit körülfog.
*GYÜRÖK (2)
	falu Temes megyében; helyr. Gyürök-ön v. Gyürk-ön, ~re, ~ről.
*GYÜRÖNYE
	(gyür-öny-e) fn. tt. gyürönyét. Némely növényekben, különösen szömörczében, eczetfában, tölgyekben létező anyag, mely az állati kocsonyával öszvekeverve, vizellenes és szivós tömeggé válik, s a timárok által bőrkészitésre használtatik.
*GYŰRŰ, GYŰRÜ
	GYÜRŰ, GYÜRÜ, (1), (gyűr-ű, rokonok vele a hellen guroV, latin gyrus, török jüzük, magyar kör stb.); fn. tt, gyűrű-t. 1) Általán, test vagy tárgy, mely kerekre, gömbölyűre van alakítva, mely kört képez, valamit körülvesz. Nap- vagy holdfogyatkozás gyürüje. Gyürüt látni az égő gyertya körül. Száj gyürüje. Kék gyürü a szem körül. Gyürükbe fonódott kigyó. 2) Szorosb és szokottabb értelemben karikaféle szer, ékesség, eszköz. Arany, ezüst, vas gyürű az ujjakon. Köves gyürü. Karika gyürü. Pecsétlő gyürü. Függönyt tartó gyürük. Láncz gyürűi. Jegygyürű. Ajándékgyürű. Koldus-táska vállán, arany gyürű ujján, nem illenek öszve. (Km.). Az aranyból nem lesz gyürü, hacsak öszve nem verik. (Km.). Gyürüt húzni az ujjra. Gyürüt viselni. Gyürüt forgatni, váltani. 3) Boncztanban jelenti a testnek különféle köralaku részeit, milyenek: gyürügaratizom, gyürüporcz, gyürüsérv stb. 4) Némely növényeken gyürünek mondják azon virágokat, melyek gyürü gyanánt kerítik a növény szárát, s egymástól bizonyos távolsagban állanak.
*GYŰRÜ, GYÜRÜ
	(2), (gyűr-ű) fn. tt. gyűrűt. Bizonyos növények faja: fekete gyűrű, v. feketegyűrű-jávor (acer tartaricum), néhutt, pl. a Duna mellékén sürje v. sürgyefa; vörös gyűrű, v. vörösgyűrű-somfa (cornus sangvinea); gyürüfű, máskép: farkasboroszlán (Daphne mezereum); vörösgyűrű fű, máskép: aranyos ritkaréj (solidago virgaurea); a sür vagy sarj szótól vették nevezetöket.
*GYŰRŰ, GYÜRÜ
	(3), VERES~, puszta Bihar megyében; helyr. Gyűrű-n, ~re, ~ről.
*GYŰRŰBÖKÉS
	(gyűrű-bökés) ösz. fn. Régies leventa-játék, melyben czélul kitüzött gyürü felé lóháton vágtattak, s azt láncsáikkal lebökni iparkodtak.
*GYŰRŰCSKE, GYÜRÜCSKE
	(gyűr-ű-cs-ke) kicsinyező fn. tt. gyűrűcskét. Kicsi gyűrű.
*GYŰRŰDED, GYÜRÜDED
	(gyűrű-ded) mn. tt. gyürűded-ět. Minek olyan alakja van, mint a gyürűnek. Gyürűded pipafüst.
*GYŰRŰDZIK, GYÜRÜDZIK
	(gyür-ü-öd-öz-ik) k. m. gyürüdz-tem v. ~öttem, ~tél v. ~öttél, ~ött, htn. ~ni v. ~eni. Valamely test gyürüforma tekercsbe csavarodik. Gyürüdzenek a kisded hajfürtei. Gyürüdzenek a napsugarakra kifekvő kigyók. Gyürüdzik a pipából felszálló füst.
*GYŰRŰFA
	(gyürü-fa) ösz. fn. l. GYŰRŰ, (2).
*GYŰRŰFEJ
	(gyűrű-fej) ösz. fn. Némely gyűrűnek felső, kerékre vagy szögletesen kidomborított és czifrázott, gyakran drágakővel ékesített része.
*GYŰRŰFÉREG
	(gyűrű-féreg) ösz. fn. Féreg, melynek teste gyűrűded karikába fonódik.
*GYŰRŰFÉSZEK
	(gyürü-fészek) ösz. fn. Ujjra való gyürünek feje, gombja, vagyis a fejnek körzete, karimája, melybe a köveket bele helyezik.
*GYŰRŰFŐ (1)
	l. GYŰRŰFEJ.
*GYŰRŰFŐ (2)
	falu Baranya megyében; helyr. Gyűrűfő-n, ~re, ~ről.
*GYŰRŰFŰ
	(gyürü-fű) ösz. fn. 1) Vizenyős erdőkben tenyésző bokorfa neme, hosszukás, láncsás levelekkel, s piros vagy fejér és kellemes, de könnyen fejfájást okozó szagú virágokkal, máskép: farkas boroszlán. (Daphne mezereum). 2) l. GYÜRŰFŐ, (2).
*GYŰRŰHERNYÓ
	(gyürü-hernyó) ösz. fn. Hernyófaj, melynek teste rendesen karikába szokott fonódni.
*GYŰRŰIDOMÚ
	(gyürü-idomú) ösz. fn. Minek gyürűhöz hasonló alakja van, gyürűded. Gyürűidomú napfogyatkozás.
*GYŰRŰKÁVA
	(gyűrű-káva) ösz. fn. Az ujjra való gyürünek karikája.
*GYŰRŰLÁDIKA
	(gyürü-ládika) ösz. fn. Tokocska, melyben a drágább gyürüket tartani szokás.
*GYŰRŰMÍVES
	(gyürü-míves) ösz. fn. Általán míves, ki gyürüket csinál, milyenek pl. az ezüst-, aranymivesek stb.
*GYŰRŰNAPÓRA
	(gyűrü-nap-óra) ösz. fn. Gyűrű alakú kisded napóra.
*GYŰRŰÓRA
	(gyűrű-óra) ösz. fn. Gyürüfészekbe foglalt igen piczin óra.
*GYŰRŰÖKLELÉS
	(gyürü-öklelés) ösz. fn. l. GYÜRŰBÖKÉS.
*GYŰRŰPECSÉT
	(gyürü-pecsét) ösz. fn. 1) Gyürüfészekbe foglalt kisebbféle kézi pecsétnyomó. 2) Ily gyürü által nyomott pecsétjel. Gyűrűpecsétes levél.
*GYŰRŰPORCZ
	(gyürü-porcz) ösz. fn. A gégének, vagyis Ádám almájának második porczogója, mely vastag gyürüt képez.
*GYŰRŰS, GYÜRÜS
	(1), (gyür-ü-ös) mn. tt. gyűrűs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Gyürüvel ellátott, ékesített, kerített. Gyürüs ujjak. 2) Gyürükkel kereskedő. Gyürüs zsidó. 3) Gyürűalakba fonódott, csavarodott, tekeredett. Gyürűs fürtök. Gyürüs kígyók, hernyók.
*GYŰRŰS, GYÜRÜS
	(2), falvak Szala és Szathmár megyében; helyr. Gyűrűs-ön, ~re, ~ről.
*GYŰRŰSEN, GYÜRÜSEN
	(gyűr-ű-ös-en) ih. Gyűrűvel kerítve, ékesítve, gyűrűbe tekergőzve.
*GYŰRŰSKIGYÓ
	(gyürüs-kigyó) ösz. fn. Kigyófaj, melynek egész testét gyürüalaku kemény bőr födi. (Amphisbaena).
*GYŰRŰSZURDALÁS
	(gyürű-szurdalás) ösz. fn. l. GYÜRÜBÖKÉS.
*GYÜRŰTEKE
	(gyürü-teke) ösz. fn. Rendesen rézgyürükből, vagyis karikákból álló teke, mely a csillagászok által képzeletileg kijelölt égi köröket, u. m. egyenlitőt, barkört, délkört, forköröket stb. ábrázolja. (Sphaera armillaris).
*GYŰRŰTLEN
	(gyür-ü-et-len) mn. tt. gyürütlen-t, tb. ~ěk. Általán, gyürü nélküli, mit gyürü nem kerít, nem ékesít stb. Gyürütlen ujjak. Határozóilag am. gyürütlenül, gyürü nélkül.
*GYŰRŰTOK
	(gyürü-tok) ösz. fn. Tok, melyben gyürüket tartani szokás.
*GYŰRŰVÁLTÁS
	(gyürü-váltás) ösz. fn. lásd: KÉZFOGÁS, JEGYVÁLTÁS.
*GYŰRŰVESSZŐ
	(gyürü-vessző) ösz. fn. Fekete- v. vörösgyürüfa egyenes csomótlan vesszeje. Fekete gyürüvesszőből való pipaszár.
*GYŰRŰVIRÁG
	(gyürü-virág) ösz. fn. Ugarokon termő ismeretes sárga virág, melynek magvai apró gyürükhöz hasonlítanak; máskép: mezei peremér. (Calendula).
*GYŰRŰZ, GYÜRÜZ
	(gyűr-ü-öz) áth. m. gyürüz-tem, ~tél, ~ött. 1) Gyürüvel ékesít. Ujjait gyürüzi, felgyürüzi.. 2) El igekötővel a férfi valamely nőt gyürü által menyasszonyának kijegyez, eljegyez. Elgyürüzni a mátkát. 3) Valamely testen gyürüalakú karikákat metsz. Fák derekait gyürüzni. Botot gyürüzni.
*GYŰRŰZÉS, GYÜRÜZÉS
	(gyűr-ű-öz-és) fn. tt. gyürüzés-t, tb. ~ěk. Gyürűvel ékesités; elgyürüzés; valamely testen karikák metszése.
*GYŰRŰZIK
	l. GYŰRŰDZIK.
*GYŰRŰZKÖDIK
	(gyür-ű-öz-köd-ik) k. m. gyürüzköd-tem, ~tél, ~ött. El igekötővel a házasulandókról mondják, midőn gyürüváltással eljegyzik egymást. Elgyürüzködni.
*GYŰSZŐ
	l. GYŰSZŰ.
*GYŰSZŰ, GYŰSZÜ
	GYÜSZŰ, GYÜSZÜ, (gyüsz-ü) fn. tt. gyüszü-t. Eredetileg gyűsző igenév, s így használják is több vidéken. Elavult igéje gyűsz, mely vagy ugyanaz a kemény hangu tűsz v. tűz igével, vagy a go, ge, gö (gömbölyü) gyökök meglágyított alakja. Az első elemzés szerént jelent oly szert, mely által a varró személy tűz, tüzdel, vagyis a tűt nyomkodja; a második távolabbi elemzés szerént pedig jelent gömbölyü eszközt, tárgyat, milyen nem csak a fennemlített varró szer, hanem azon körűl tekerődző szíjöv is, melyet némely vidékeken derékra tűznek a közemberek, (másképen: tűsző, tehát szintén am. tűző), s pénztárcza gyanánt használják; a székelyeknél dészű is. Az úgynevezett gyüszüvirág és gyüszülevelek, neveiket a varró szert jelentő gyüszü alakjától kapták. A hangban rokon török jüzük, am. gyűrű és jükszük am. (varró) gyűszű.
*GYŰSZŰGOMBA
	(gyüszü-gomba) ösz. fn. Gombafaj, melynek süvege gyüszüalakú.
*GYŰSZŰKE
	(gyüsz-ü-ke) fn. tt. gyüszükét. 1) Kisded, piczin gyüszü. l. GYŰSZŰVIRÁG.
*GYŰSZŰLEVÉL
	(gyüszü-levél) ösz. fn. Némely növények gyüszűalakú levele.
*GYŰSZŰVIRÁG
	(gyüszü-virág) ösz. fn. Növénynem a két főbbhímesek seregéből, melynek bokrétája harang- vagy gyüszüforma. (Digitalis).
*GYÜVEJDE
	palóczos szólásmód, s am. jövel ide, jer ide, jösz te ide.
*GYÜVŐTÉNY
	l. GYŰTÉNY.

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.
GY bötű, 1675 szóczikkel.
Forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/