*J.[*]

*J
kisded alakban j, tizenhetedik betü a magyar ábéczerendben, a mássalhangzók sorában tizedik, neve: jé. Legrokonabb az i önhangzóval, pl. a tárgymutató sajátlag: i, (mely közelségre mutat, mint i-hol, i-ly, i-tt, i-de stb. szókban is), igen gyakran j-vé változik: kér-j-ük, e helyett kér-i-ük, mint kér-i-tek, kér-i-k; a mély hangu ragozásban még ezen 2-ik és 3-ik személyben is: vár-j-átok, vár-j-ák. Rokon továbbá h és v mássalhangzókkal is, melyekkel együtt fuvó vagy lehelő és lágy betünek s félhangzó-nak is neveztetik. Mint a mássalhangzók leglágyabbika nagyobb hangzatosság végett más többé-kevésbé rokonokkal fölcserélődik, ú. m. a) h-val: aj, ah; ajítatos, ahítatos; éjom, éhom; jeged, heged; suj, suh; a régieknél: szabadója, szabadóha; teremtője, teremté-he; b) v-vel: búj, búv; fúj, fúv; saj, sav; kéjes a göcseji tájbeszédben: kéves; és viszont: a Tatrosi codexben: feketéjé = feketévé, barlangájá = barlangává; a székelyeknél: kőmíjes = kőmíves; küjel = küvel v. küvül, v. kivül; c) néha sziszegő- vagy susogó-val váltakozik: szalaszt, szalajt; szakaszt, szakajt; hullaszt, hullajt; esik, ejt; feslik, fejt; különösen a parancsoló módban: mos-j lesz: mos-s, hoz-j lesz: hoz-z stb. lásd: ~J, (2). Némely szók elején is az i változata: jed, ied; jeszke, ieszke; jesztés, iesztés; jász, iász; jut, iut; jön, iön; jog, ig; jogtat, igtat; jorgat, irgat, (irgalom); juh, ih; juhar, ihar; juszalag, iszalag; hasonlóan a gyökszók végén, mint aj ej, az i-nek változata: faj, fi; haj! hi! vaj (vajudik), vi (viudik), kajált, kiált. - Több szóban utólehes toldalék: é, éj; á, áj!; bá, báj; szá (régies), száj; tá, táj; hé, héj; ké, kéj; karé, karéj; taré, taréj; paré, paréj; gané, ganéj; vatalé, vataléj. Mint lágy betü leginkább tájszokás szerint fölcserélődik a szintén lágy gy-vel és ny-vel: jász, (pl. Thaly K. gyüjteményében) gyász; jön, gyön; jer, gyer; hajít, hagyít; jűl (= jö-űl), gyűl (általános gyakorlat szerént is); hajma, hagyma (általában); jövőtény, gyövőtény (általában); juha gyuha; jógy, gyógy (általában); írj, irgy; borju, borgyu v. bornyu; varju, vargyu v. varnyu; sarju, sargyu; sargal, (pl. Tinódinál), nyargal (általában); javúl a székelyeknél: gyavúl; ellenben vagy helyett: vaj. A ja, je harmadik személy- és birtokragban, és tárgymutató igeragozásban Dunán túl divatos némely tájszokás szerint a pattanó v. kemény p, k, f után a kemény ty-re, a szelídebb b, g, r, v után gy-re változva ejtetik: kalaptya, kalapja; kobaktya, kobakja; haraptya, harapja; raktya, rakja; csúftya, csúfja; darabgya, darabja; dobgya, dobja; szabgya, szabja; haraggya, haragja; margya, marja; óvgya, óvja. Különben országszerte az előtte álló d-vel együtt gy-re, a t-vel ty-re, az l-lel ly-re, sőt j-re, végre az n-nel ny-re változva hangzik: adja kiejtve: agygya; nádja, nágygya; hidja, higygya; látja, látytya; gátja, gátytya; botja, botytya; halljuk, halylyuk v. hajjuk; toljátok, tolylyátok v. tojjátok; bámúlja, bámulylya v. bámujja; véljük, vélylyük v. véjjük; vonják, vonynyák; bánjam, bánjad, bánynyam, bánynyad stb.
Nagy terjedelmü tájszokás szerint, hanyag kiejtéssel ly helyett használtatik, mint: juk, lyuk; jány, lány; mij, mily; mej, mely; szabáj, szabály; akadáj, akadály; homáj, homály. Hasonlóan j-re szokták lágyítani, az l-t, mint az imént is érintők, midőn j következik utána: tojja, tolja; gondojja, gondolja; engesztejje, engesztelje stb.
Jelentése, mint az i hangzójé: mozgékonyság, folyékonyság, hajlékonyság, pl. jő, jár, játszik, jég, jegenye, jó, jut, tej, vaj, haj, ij szókban. Mint fuvó betünek, hangutánzó jelentése is van, pl. jaj, juj, ej, ejnye, juh.

*~J (1)
a) Némely gyökszók kiegészitő alkatrésze, mint: aj (crena), baj, faj, vaj, zaj, haj, raj, pej, tej, máj, új. b) Némely gyökszókban és törzsekben képzőül szolgáló kihangzás, mint: bá, báj; tá, táj; szá, száj; é, éj; fe, fej; or, orj; mor, morj; bor, borj; sar-j, var-j, tar-j, ir-j, cser-j, fér-j, für-j, eper-j, szeder-j, paré-j, karé-j, gané-j, taré-j, vatalé-j, szí-j, í-j, dí-j. V. ö. ~AJ, ~EJ, képző.

*~J (2)
a parancsolómód képzője, mely Révai szerint a nógató, biztató, sürgető ej! hej! s hozzá tehetjük, hi! haj! vaj! indulatszók megrövidített változata. Mi szerint pl. dob-j = dob-haj! rak-j = rak-haj! ver-j = ver-hej! ül-j = ül-hej! Mennyiben a parancsolás, sürgetés, nógatás czélja, mozgásra indítani, ezen j rokon azon i-vel, melyből mozgásra vonatkozó szók származnak, mint: i-ő, jő. A régieknél h lehelőhang hozzátétellel nyomosbíttatott: takar-jh, dicsér-jh. Így a Bécsi codexben: "Ne akarjh félned." (Esther XV. 12.). "Nézjh uram, mü rejánk." (Baruch, II. 16.). "Itéletet őrizjh." (Osec XII. 6.). A Tatrosi codexben: járjh, kölcsönözjh, ne gyeterjh stb. A honnan némely nyelvészek az öszvetett vajha indulatszóból rövidültnek vélik. Ragozáskor ép alakjában marad minden mássalhangzó után. Kivévén a t, és sziszegő s, sz és z betüket, mint: szab-j, ad-j, döf-j, rág-j, fogy-j, rak-j, tol-j, foly-j, nyom-j, fon-j, huny-j, lop-j, ver-j, óv-j, szív-j; származékigékben: takar-j, énekel-j, terem-j, keserěg-j stb. Kivételesen: t után s-re változik: tanít-s, szakít-s; az egytaguakban a gyök t-jét is s-vé változtatja: üt-ből üs-s, vet-ből ves-s, továbbá a tat, tet és hat, het képzőkben: jártas-s, ültes-s, maradhas-s, vethes-s, adas-s, kérhes-s. Különös képzésüek: mess (metsz igéből), tessél (tetszik-ből), egyébiránt ezek az elavult met és tetik igékből értelmezhetők. Ide tartozik veszt (vesz-et), melyből régiesen lett veszes-s. "Csoda szeretet úgy szeretni életedet, hogy elveszessed." (Telegdi I. R. 752. l.) "Ne veszesd el őket mindenestől." (Károlyi LIX. zs. 12. v.). "Azon igyekeznek, hogy életeket elveszessék." (De summo Bono. 313. l.).
Ha a tőige t betüjét akármely nem sziszegő betü, vagy í előzi meg, akkor csupán a j változik susogó s-re vagy sziszegő sz-, z-re, mint: bánt-s, tart-s, költ-s, fejt-s; tanít-s, boldogít-s, hevíts-, készít-s. Ezen kettő lát és lód parancsolója, láss, lóss. A susogó- és sziszegők után: mos-s, futos-s, keres-s, hoz-z, szerez-z, vesz-sz (pereas). Sajátságos kivételüek: těsz, tégy; visz (emit, accipit) végy; lěsz, légy; visz, vígy v. vigy; hisz, mintegy kettőztetve higyj. - Az aszt, eszt, oszt, öszt képzőjü igékből a t kimarad: szakasz-sz, ragasz-sz, eresz-sz, fosz-sz, fürösz-sz. Ezekben a régieknél sz helyett a rendes j is használtatott. Élesz-j-e, helyhesz-je. (Régi halottas beszéd). "Hogy feltámasz-j-ad te közelednek nevét." "Akasz-j-átok fel őtet." "Hirtelenkedetet gerjesz-j-en." "Leterjesz-j-e magát." (Bécsi cod.). "Az nap mentöket hogy el ne halasz-j-ák." (Tinódi). Leráz-j-átok, isz-j-a, kivonsz-j-a, hoz-j-a. (Tatrosi v. Müncheni cod.).

*~J (3)
ja, je birtokrag azon elemi alkatrésze, mely az illető tárgyra mutat (tárgymutatója), pl. rab-j-a, kalap-j-a, gond-j-a, kert-j-e, rend-j-e. Eléjön a csagataj nyelvben is: khuda-jî-dîn = ur-á-tól. (Abuska). A régieknél többször találjuk, pl. ajándékja, billikomja, diadalomja, Thaly K. gyüjteményében. Sőt a köznép ma is gyakrabban használja: tartományja, királyja, inassa (= inasja), várossa stb. Egyébiránt l. Előbeszéd. 162. l. és V. ö. ~JA.

*~J (4)
tárgymutató igeképző, pl. ad-j-a, ad-j-uk, ad-j-átok, ad-j-ák, adand-j-a, adand-j-uk, fal-j-a, fal-j-uk, mond-j-a, mond-j-uk, kér-j-ük, kérend-j-ük stb. s tulajdonképen a közelre mutató i (i-tt, i-hol, i-de) változata. A régieknél öszvehuzás nélküli tiszta j alakjában sokkal többször fordúl elé, mint a mai szokás szerént, pl. Szalay Á. gyüjteményében: akarna-j-a (ma öszvehúzva: akarná), így adna-j-a, szerzene-j-e (= szerzené), vehetne-j-e, fogna-j-a, adna-j-ak (= adnák) stb. a többesben bocsátana-j-ok (= bocsátanók), bocsátana-j-ak (= bocsátnák). "Mi eremest elbocsátanajok őket, csak ők bocsátanajak el; 1559-ik évből. Tudno-j-ok (= tudnók). "Mert mi sem vagyonk oly emberek, hogy pispek (püspök) uram jobbágyit nem tudnojok egyebektől megbecsülnie és választania," (a nia, nie csak ni helyett, mint sokszor a régiségben); 1555-dik évbeli levél. "Ha az mivelnejek (= mivelnők) nyilván nem sok jönne be bennek (= közőlök), fegyverekkel csak az kapun sem merjěk (= merjük) kiereszteni nappal is, nem hogy hajnalban küldenejěk (küldenők) ki őket;" 1556-iki levél. A jelentő mód függő (vagy első) multjában is bár ritkábban: oszto-j-ok (= osztók), ada-j-ok (adók), fogdosa-j-ok (= fogdosók). "Menig (= mennyiig = meddig) nekünk len (lön), addig reájok osztojok;" 1557-ből. "Utánok lénk (lőnk, levénk), az nyomon megfogdosajok... az lovakat megadajok az szegény népnek." 1559-ből. A göcseji tájbeszédben még ma is divatos: megtudná-j-ék ,megtudnák' helyett, megvenné-j-ék ,megvennék' helyett. (Vas József koszorúzott pályaértekezése). Régente még a főmúltban is találjuk: kivántja = kivánta, megfogtják = megfogták. (Régi magyar nyelvemlékek. II. Kötet. 1537-ik évbeli levél). Sőt a mai, némely vidéki, különösen székely tájszólásban is ezen tárgymutató szerepel mindazon esetekben, melyekben köz hiedelem szerént jelentő mód helyett foglalót használna a nép; de hogy ez tévedés, kétségtelen bizonyságunk a magas és mélyhangu igeragozások öszvehasonlitása, pl. Kriza J. I-ső meséjében olvassuk: "Vetik (nem: vessék) a haricskát, kel, nő, érik, arassák (= aratják, a j s-sé változva, s a t hasonulva), hordják haza szekérrel, cséplik (nem: csépeljék) vascséppel, viszik (nem: vigyék) a malomba, őrölik" (nem: őröljék). Továbbá: "Addig keveri (nem: keverje), göbődi (nem: göbődje), kavargassa" (= kavargatja, a j mint föntebb s-sé változva) stb. A többi személyekben is: nem igyam (= isz-j-am v. i-j-am) meg (e helyett: nem iszom meg); nem vigyem (= visz-j-em v. vi-j-em) el (= nem viszem el); mü azt nem tegyük (= tesz-j-ük) meg stb. Egyébiránt l. Előbeszéd. 158. lap. stb.

*JA
indulatszó, mely ismételve, s jaj szóval egyesítve 1) nagy fájdalmat fejez ki. Ja ja jaj, mi ért engemet. 2) Élünk vele, midőn azt akarjuk kijelenteni, hogy valami rég elmúlt, tehát késő vagy hiába róla beszélni. Ja ja jaj, mikor volt az? 3) Gyökelem, melyből a jó, jav szók erednek; l. JÓ.

*~JA
vékonyhangon je (i-a, i-e). 1) A j vagy i-ben tárgymutatót, és az a vagy e-ben harmadik személyt képviselő névrag, pl. rab-j-a, híd-j-a, gond-j-a, rom-j-a, bot-j-a. 2) Az igéknél hasonlóképen a tárgymutató igealak egyesszámban, a j tárgymutató s az a vagy e harmadik személy raga, pl. dob-j-a, ad-j-a, fal-j-a, nyal-j-a, fut-j-a stb. A magashangu ragozásban csak a tárgymutató i marad meg: szeret-i, kér-i, tűr-i, melyek némely tájszólásokban csakugyan szeret-j-e, kér-j-e, tűr-j-e, magában a jelentő módban is; s hogy ezen i valóságos tárgymutató és nem a harmadik személynévmás ő-nek változata, megtetszik az ad-i, ad-i-k, mond-i, mond-i-k, tapod-i, tapod-i-k tájszólásokból, (ad-j-a, adj-ák, mond-j-a, mond-j-ák stb. helyett), melyekben az i-t alaposan tárgymutatónak, nem pedig az ő helyettesének tekinthetjük. Így neveknél is: Pénz-i, bér-i, szeretet-i, közep-i, szem-i, rend-i az általános népbeszédben az i inkább a tárgymutató i képviselője; úgy hogy például (Vas József szerént) Belső-Somogyban gond-j-a is: gond-i. Bővebb fejtegetését és elemzését lásd az Előbeszéd 158. és következő lapjain; és V. ö. ~J, (4).

*JÁÁD
falu Erdélyben, Besztercze vidékében; helyr. Jáád-on, ~ra, ~ról.

*JÁÁK
mezőváros Vas megyében; helyr. Jáák-on, ~ra, ~ról.

*JÁÁS
erdélyi falu Fogaras vidékében; helyr. Jáás-on, ~ra, ~ról.

*JÁÁZ
ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Kraszna megyében; helyr. Jááz-on, ~ra, ~ról.

*JABA
puszta Somogy megyében; helyr. Jabá-n, ~ra, ~ról.

*JABALCSA
falu Krassó megyében; helyr. Jabalcsá-n, ~ra, ~ról.

*JABLONCZA
mezőváros Nyitra és falu Torna megyében; helyr. Jablonczá-n, ~ra, ~ról.

*JABLONKA
falu Árva megyében; ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Zemplén m. helyr. Jablonká-n, ~ra, ~ról.

*JABLONOVA
falu Beregh megyében; máskép Almamező; helyr. Jablonová-n, ~ra, ~ról.

*JABLONYA
TÓT~, falu Zemplén megyében; helyr. Jablonyá-n, ~ra, ~ról.

*JÁCZ
KIS~, NAGY~, NEMES~, falvak Nyitra megyében; helyr. Jácz-on, ~ra, ~ról.

*JACZANY
(jacz-any) fn. tt. jaczany-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Vegytani ért. egyszerü vegyelem, a könnyü és ritka fémek egyike. Jaczanynak azért neveztetett, mert a jáczint (Hyacinthus) nevű drágakőben jön elé. Latin neve Zirconium, a ,Zircon' nevü ásványtól, mely szintén tartalmaz jaczanyt.

*JACZFÖLD
(jacz-föld) ösz. fn. Föld neme, melynek alkatrésze jaczanyból áll. V. ö. JACZANY.

*JÁCZINT
(hellén-latin hyacinthus) fn. tt. jáczint-ot, harm. szr. ~ja. 1) Növénynem a hathímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje nincs, bokrétája vagy töltséres vagy gömbölyü, vagy harangdad; hímszálai a bokréta oldalán; tőkocsánya mind leveletlen. Fajai többfélék. 2) Drágakő, vörösbe átmenő sötét sárga színnel.

*JÁCZINTKŐ
(jáczint-kő) l. JÁCZINT, 2).

*JÁD (1)
l. JÁT.

*JÁD (2)
falu Somogy megyében; helyr. Jád-on, ~ra, ~ról.

*JÁD (3)
l. JÁÁD.

*JÁGONAK
falu Baranya megyében; helyr. Jágonak-on, ~ra, ~ról.

*JÁHOR v. JÁVOR
l. JUHAR ÉS BÖLÉNY.

*JÁHORFA
l. JUHARFA.

*JÁHOROS
(jáhor-os) fn. tt. jáhoros-t, tb. ~ok. Jáhor- vagy juharerdő. Oly alkatu, mint: tölgyes, fenyves.

*JAJ
hangutánzó indulatszó; rokon vele fáj, 1) a nagy bánat vagy fájdalom miatt siránkozók hangja. Jaj nekem! Jaj oda vagyok. Jaj! meg jaj! Jaj! jaj! jaj! Oh jaj! Jaj be fáj! Jaj, baj! Jaj mit tegyek? Jaj hová legyek? Jaj nekünk!
"Mert te tőled el kell válnom
Jaj be nagyon fájlalom.
Jaj már nekem, neked is,
Jaj a szívem, szíved is
Szorongatja a szerelem,
Járja bús szívemet is."
Népdal (Erdélyi J. gyüjt.).
2) Élünk vele fenyegetődzésül. No jaj nektek, ha kézre kerültök. Jaj annak az embernek, ki által botránkozás jön e világra. Jaj tinektek képmutatók. (Evangy.). 3) Olykor boszonkodásra, ellenkezésre mutat. Jaj, csak ne beszélj olyat. Jaj, dehogy van az úgy. Jaj, jobb volna erről hallgatni. - Megegyezik vele a görög ai, ouai, a latin vae, a régies német vaj, góth vái, wai, héber , török wai, sínai hái (dolor) stb.

*JAJ
fn. tt. jaj-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Keserves kín, fájdalom, nyomor, melyek miatt jaj hangra szoktunk fakadni. Nagy jajjal siránkozni. Hallani a kinzottak szörnyü jajait. Jajokra fakadni. Jaj az én nyavalyám. Parányi gyönyörüség, sereges jaj. (Km.).

*JAJBAJ
(jaj-baj) ösz. fn. Nyomorúság, jajjal járó baj, inség. Jajbaj, kilencz tehén, még sincs vaj. Km.

*JAJBŐR
(jaj-bőr) ösz. fn. Átv. tréfás ért. am. érzékeny rész, oldal. Megkeresték a jajbőrét. Ki találta a jajbőrét, azaz oly érzékeny részét találta, mely miatt eljajdult.

*JAJD
(jaj-d) elvont törzsök, melyből jajdít, jajdúl igék és ezek származékai erednek.

*JAJDÍT, JAJDIT
(jaj-d-ít) visszaható, m. jajdít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Magát jaj hangon elkiáltja. Eljajdította magát. Használtatik önhatólag is, pl. Nagyot jajdított. Alakra hasonló ordít, virdít igékhez.

*JAJDÍTÁS
(jaj-d-ít-ás) fn. tt. jajdítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Jajhangra fakadó fájdalom kitörése, jajkiáltás. Az anya a gyermek első jajdítására fölébredt. Fülhasító, keserves jajdítás.

*JAJDÚL, JAJDUL
(jaj-d-úl) önh. m. jajdúl-t. Jaj hangra, felkiáltásra fakad. Eljajdúl, feljajdúl. Keservesen eljajdult, midőn atyját holtan látta.

*JAJDÚLÁS, JAJDULÁS
(jaj-d-úl-ás) fn. tt. jajdúlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A kesergő, kínlódó embernek jajhangon felkiáltása. Feljajdúlás, eljajdúlás.

*JAJGAT
(jaj-og-at) önh. és gyak. m. jajgat-tam, ~tál, ~ott, par. jajgass. Jaj hangon kiáltoz, kesereg, siránkozik, panaszkodik. Keservesen, nagyon jajgat. Apja halálán jajgat. Jajgatnak az árvák. Jajgatnak a botozott elitéltek. Kérlek, ne jajgass. Az aluvó oroszlánnak jajgat a felköltője, (km.). Áthatólag is:
"S ha hívedtől megfosztott a halál,
Jajgasd nevét, nevével költs fel engem,
S enyhűlni fogsz, ha kínod visszazengem."
Echo (Szemere Páltól).

*JAJGATÁS
(jaj-og-at-ás) fn. tt. jajgatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Ismételt jaj hangokra kitörő kesergés, siránkozás. A kínpadon haldoklók jajgatása messze hallik. Jajgatással járni az utczákon. A nagy jajgatásra megreped a szivem.

*JAJKIÁLTÁS
(jaj-kiáltás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki jajt kiált. Jajkiáltásra öszvefutottak a szomszédok. Mély börtönből felható jajkiáltás.

*JAJKÓRÓ
(jaj-kóró) ösz. fn. 1) l. KATÁNGKÓRÓ, 2) Tréfás nyelven am. verése használt bot vagy vessző.

*JAJMALOM
(jaj-malom) ösz. fn. Kis házi malom, melyet kézzel hajtanak. Heves vármegyei tájszó.

*JAJOG
(jaj-og) gyak. önh. m. jajog-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan vagy gyakorta jajhangon kiált, siránkozik.

*JAJOGÁS
(jaj-og-ás) fn. tt. jajogás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Folytonos vagy gyakori jajkiáltás, jajhangra fakadozó siránkozás.

*JAJOL
(jaj-ol) m. jajol-t. l. JAJOG.

*JAJOLÓ
(jaj-ol-ó) mn. tt. jajoló-t. Aki jaj hangon kiáltoz. Örülve, nevetve várja a jajoló ellenséget. (Dugonics).

*JAJONG
(jaj-o(n)g) gyak. önh. m. jajong-tam, ~tál, ~ott. l. JAJOG.

*JAJONGÁS
l. JAJOGÁS.

*JAJOS
(jaj-os) mn. tt. jajos-t v. ~at, tb. ~ak. Jajjal, vagyis nyomorral, kinnal járó; siralmas, keserves, fájdalmas. Jajos állapot.

*JAJPANASZ
(jaj-panasz) ösz. fn. Jajkiáltás által nyilvánuló panasz, fájdalmas panasz.

*JAJSZÓ
(jaj-szó) ösz. fn. Jajgatás, jajhang, jajkiáltás. Jajszóra fakadni. Jajszóval kisérni a halottat. Egy jajszót sem mondott.
"Óh keserves jajszó:
Mindnyájan meghalunk."
Halotti ének.
"E mellett keserves
Jajszót kiált én szám."
Népdal (Erdélyi J. gyüjt.).

*JAJVESZÉK
(jaj-veszék) ösz. fn. A jajgatásnak azon neme, midőn azt kiáltozza valaki, hogy el van veszve, pl. Jaj! elvesztünk! Jaj, oda vagyunk! Jaj, végünk van! Eléfordúl a Nádor-codexben, még pedig mint indulatszó is: jajveszék azoknak!

*JAJVESZÉKEL
(jaj-veszékel) ösz. önh. Jajt és vészt kiált, félelmében jajgat. V. ö. JAJVESZÉK.

*JAJVESZÉKELÉS
(jaj-veszékelés) ösz. fn. Vészt kiáltó jajgatás, panaszkodás, siránkozás.

*JAJVESZÉKELŐ
(jaj-veszékelő) ösz. mn. Ki ijedtében, félelmében, fájdalmában jajgat és veszélyt kiált. Jajveszékelő asszonyok és gyermekek.

*JÁK (1)
férfi kn. l. JAKAB.

*JÁK (2)
l. JÁÁK.

*JAKAB (1)
(héber eredetü szótól, mely sarkat jelent) férfi kn. tt. Jakab-ot. Jacobus. Szent Jakab apostol. Ifjabbik, öregbik Jakab. Ma van Jakab nap. Nincs mindig Jakab nap, (km.). Szent Jakab hava, (julius). Leveles Jakab, kinek innepe május első napján tartatik, midőn a fák javában leveledznek.

*JAKAB (2)
l. SZENT-JAKAB.

*JAKABBURGONYA
(Jakab-burgonya) ösz. fn. Korán érő burgonya, mely Jakab nap körül már éldelhető.

*JAKABFA
falu Szala megyében; helyr. Jakabfá-n, ~ra, ~ról.

*JAKABFALU
helység Baranya megyében; MAGYAR~, helység Sáros megyében; helyr. Jakabfalu-ba, ~ban, ~ból.

*JAKABFALVA
helységek Pozsony és Szepes megyében, és Erdélyben, Csik és Nagy Sink székben; helyr. Jakabfalvá-n, ~ra, ~ról.

*JAKABHÁZA
falu Vas megyében; helyr. Jakabházá-n, ~ra, ~ról.

*JAKABKÖRTE
(Jakab-körte) ösz. fn. Korán érő körtefaj, mely Szent Jakab havának vége felé szokott érni.

*JAKABOL
(jakab-ol) áth. m. jakabol-t. Ritka használatu tájszó, am. rászed, bolonddá tesz valakit.

*JAKABSZÁLLÁS
puszták a Kis-Kunságban, és Fejér megyében; helyr. Jakabszállás-on, ~ra, ~ról.

*JAKABVÁGÁS
NÉMET~, falu Sáros megyében; helyr. Jakabvágás-on, ~ra, ~ról.

*JÁKFA
falu Vas megyében; helyr. Jákfá-n, ~ra, ~ról.

*JÁKFALVA
helység Borsod megyében; helyr. Jákfalvá-n, ~ra, ~ról.

*JÁKÓ (1)
l. JAKAB.

*JÁKÓ (2)
falvak Szabolcs, Somogy és Veszprém megyében; helyr. Jákó-n, ~ra, ~ról.

*JÁKÓB
l. JAKAB.

*JÁKÓHALMA
mezőváros a Jászságban; helyr. Jákóhalmá-n, ~ra, ~ról.

*JÁKÓ-HÓDOS
falu Bihar megyében; helyr. ~Hódos-on, ~ra, ~ról.

*JÁKÓTELKE
falu Erdélyben, Kolos megyében; helyr. Jákótelké-n, ~re, ~ről.

*JAKUBA
falu Temes megyében; helyr. Jakubá-n, ~ra, ~ról.

*JAKUSÓCZ
falu Zemplén megyében; helyr. Jakusócz-on, ~ra, ~ról.

*JALAP
fn. tt. jalap-ot, harm. szr. ~ja. A retekhez hasonló külsejü gyökér, gyantaszerű és hashajtó nedvvel. (Jalappa).

*JALAPGYÖK, JALAPGYÖKÉR
(jalap-gyök v. jalap-gyökér) ösz. fn. l. JALAP.

*JÁLNA
falu Bars megyében; helyr. Jálná-n, ~ra, ~ról.

*JALÓCZ
falu Liptó megyében; helyr. Jalócz-on, ~ra, ~ról.

*JALOVA
falvak Beregh és Zemplén megyében; helyr. Jalová-n, ~ra, ~ról.

*JALSÓ
falu Nyitra megyében; helyr. Jalsó-n, ~ra, ~ról.

*JÁM
falu Krassó megyében; helyr. Jám-ba, ~ban, ~ból.

*JÁMBOR
(jó-am-b-or) mn. tt. jámbor-t, tb. ~ok. Köz vélekedés szerént am. jó ember. De ha ezen elemzéssel az ily kifejezéseket: jámbor ember (jó ember ember), jámbor asszony (jó ember asszony), jámbor csikó (jó ember csikó) öszvehasonlítjuk, észtanilag szabatosoknak nem találjuk; azért a nyelvhasonlat ösvényén más elemzést ajánlunk. A jámbor szó gyöke jó, melyből am képzővel lett jó-am, összevonva jám, ebből ismét or képzővel (mely gyakran kedélyi, s lelki tulajdonságot jelentő mellékneveket képez, mint: bátor, bitor, komor, botor) lett jám-or, s az m után rokon b ajkbetűt vetve jám-b-or. Így alakult a gémberedik ige törzsöke: gémber, melynek elvont gyökeleme a kerekdedre hajlót, gömbölyüt, görbét jelentő gö v. gě, ebből em képzővel lett gě-em, gém, azaz görbe nyaku gázló madárfaj, innen gém-ěr, gém-b-er, azaz hideg miatt meggörbedő valami, pl. gémber ujjak. Hasonló alakulásu szók: dom, dom-or, dom-b-or, csom, csom-or, csom-b-or; és sok oly végzetüek, mint: om, om-oly, om-b-oly, gom, gom-oly, gom-b-oly, göm, göm-öly, göm-b-öly stb. Jelentése: 1) Gyöngéd erkölcsi érzelmekkel biró, kiben a természeti jó indulat vallásos ahítattal párosul. Jámbor ember, asszony, ifjú leány. Jámbor papok. Jámbor keresztények. Régi jámbor atyák, hivek. Jámbor asszonyságát hányja veti. (Pázmán). Tánczos leányból ritkán válik jámbor asszony. (Km.). Jámbor feleséget csak az Isten adhat. (Km.). A jámbor ifjuból szokott a jó vén ember válni. (Km.). A példás lator is szereti a jámbor nevet. (Km.).
"Domb alatt, hol forrás csergedez,
Egy jámbornak áll kis kápolnája,
Nyilt, födetlen ég mosolyg le rája."
Salamon. (Vörösmartytól).
2) Különösen am. szelíd, csendes természetű, ki senkit nem bánt. Igen jámbor ember, még a légynek sem vét. Ez értelemben köznépi nyelven az oktalan állatokról is mondják. Ez a csikó v. ló igen jámbor, azaz nem szilaj, nem rágós. 3) Néha am. együgyű, bárgyu, ki magát meghúzza. Oh te szegény jámbor.

*JÁMBORGARAS
(jámbor-garas) ösz. fn. A Balaton vidékén czéhbeli birság neme. A mesteremberek czéhben együtt mulatván meg szokták azokat büntetni, kik a czéhbeli szabályok vagy illendőség ellen vétenek. Azonban, hogy senki se maradjon (mint mondani szokták) nyálazatlan, még azt is szokás megróni, ki magát egészen tisztesen viselte, és ezt jámborgarasnak nevezik.

*JÁMBORÍT, JÁMBORIT
(jámbor-ít) áth. m. jámborít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Jámborrá tesz, szelídít, erkölcsileg javít. V. ö. JÁMBOR.

*JÁMBORÍTÁS, JÁMBORITÁS
(jámbor-ít-ás) fn. tt. jámborítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit jámborrá teszünk. V. ö. JÁMBOR.

*JÁMBORODÁS
(jámbor-od-ás) fn. tt. jámborodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Erkölcsi változás, képződés, midőn valaki jámborrá lesz.

*JÁMBORODIK
(jámbor-od-ik) k. m. jámborod-tam, ~tál, ~ott. Jámborrá leszen, jámborrá változik, jámbor erkölcsöket, természetet ölt; szelídül.

*JÁMBORSÁG
(jámbor-ság) fn. tt. jámborság-ot, harm. szr. ~a. 1) Vallásos erkölcsiség. Keresztényi jámborság. 2) Szelíd indulatban nyilatkozó természeti jóság. Szépség és jámborság ritkán járnak együtt. (km.). 3) Együgyüség, bárgyuság. Jámborságával visszaélnek a rosz emberek. Jámborsága miatt nincs elég erélye.

*JÁMBORTALANSÁG
(jámbor-talan-ság) fn. tt. jámbortalanságot. Gonoszság. Eléjön a Tatrosi codexben: "De maga felkel ő jámbortalanságajért." (propter improbitatem ejus).

*JÁMBORUL
(jámbor-ul) ih. Jámbor módon; szelíden, engedékenyen, erkölcsösen. Jámborul viseli magát. V. ö. JÁMBOR.

*JÁMBORÚL, JÁMBORUL
(jámbor-úl) önh. m. jámborúl-t. l. JÁMBORODIK.

*JÁMBORÚLÁS, JÁMBORULÁS
(jámbor-úl-ás) fn. tt. jámborúlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. l. JÁMBORODÁS.

*~JÁN
leginkább némely növényneveket képző rag, mint: bojtor-ján, tátor-ján, burján, sur-ján.

*JANCSÁR
fn. tt. jancsár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. A hajdani török gyalog katonaság virága, kiket Orchan Szultan alapított, és 2-dik Mahmud eltörlött. Tulajdonkép: jeni cseri, azaz új harczos.

*JANCSI
férfi kn. tt. Jancsi-t, tb. ~k. harm. szr. ~ja. Kicsin, fiatal János. Újabb divat szerint Janka nőnév kicsinyzője is. Amit Jancsi nem tanult, nem tudja azt János. (Km.). Bolond Jancsi. Kettőztetett kicsinyzővel: Jancsika.

*JANCSÓ
am. idősebb Jancsi. Hasonlók: Fercsi, Fercsó.

*JÁND
falu Beregh megyében; helyr. Jánd-on, ~ra, ~ról.

*JÁNDÉK
erdélyi tájszó, a szokott ajándék értelmében.

*JANI
l. JANCSI.

*JÁNK
mezőváros Szathmár megyében; helyr. Jánk-on, ~ra, ~ról.

*JANKA (1)
női kn. tt. Jankát. Johanna.

*JANKA (2)
l. JANKAFALVA.

*JANKAFALVA
helység Bihar megyében; helyr. Jankafalvá-n, ~ra, ~ról.

*JANKAHÍD
falu Torontál megyében; helyr. Jankahíd-on, ~ra, ~ról.

*JANKÓ
férfi kn. tt. Jankó-t. Népies nyelven am. idősebb János. Tréfás beszédben tulajdoníttatik haszontalan vagy ostoba, bolondos embernek. Naplesi Jankó. Fa Jankó. Bolond Jankó. Ugyan nagy Jankó vagy.

*JANKÓCZ
falu Zemplén megyében; helyr. Jankócz-on, ~ra, ~ról.

*JANKOVÁCZ
mezőváros Bács megyében; helyr. Jankovácz-on, ~ra, ~ról.

*JANÓ
falu Sűros megyében; helyr. Janó-n, ~ra, ~ról.

*JÁNOCSKA
falu Sáros megyében; helyr. Jánocská-n, ~ra, ~ról.

*JANÓCZ
falu Szepes megyében; helyr. Janócz-on, ~ra, ~ról.

*JANÓFALU
helység Nyitra megyében; helyr. Janófalu-ba, ~ban, ~ból.

*JÁNOK
falu Abaúj megyében; helyr. Jánok-on, ~ra, ~ról.

*JANO-LEHOTA
falu Bars megyében; helyr. Lehotá-n, ~ra, ~ról.

*JÁNOS
(héber eredetű, am. Isten kegyelte vagy ); férfi kn. tt. János-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Joannes. János apostol. Keresztelő szent János. Alamizsnás János. Dömöczki János. Istenes János. Szent János kenyere. Szent János virága, füve. János pap országa, azaz sehonna. (Utopia). János bátya is Jankó volt még akkor (km.). E névről több helységek neveztetnek.

*JÁNOSD
falu Abaúj megyében; helyr. Jánosd-on, ~ra, ~ról.

*JÁNOSDA
falu Bihar megyében; helyr. Jánosdá-n, ~ra, ~ról.

*JÁNOSFA
falvak Bihar, Soprony és Vas megyében; helyr. Jánosfá-n, ~ra, ~ról.

*JÁNOSFALU
helység Szala megyében; helyr. Jánosfalu-ba, ~ban, ~ból.

*JÁNOSFALVA
falu Bihar megyében, s Erdélyben, Udvarhely székben; puszta Szabolcs megyében; helyr. Jánosfalvá-n, ~ra, ~ról.

*JÁNOSFÖLD
falu Torontál megyében, máskép: Biánlak. Helyt. Jánosföld-ön, ~re, ~ről.

*JÁNOSHÁZ
mezőváros Vas és puszták Mosony és Veszprém megyében; helyr. Jánosház-on, ~ra, ~ról.

*JÁNOSHÁZA
falvak Liptó, Pozsony és puszták Arad és Pozsony megyében; helyr. Jánosházá-n, ~ra, ~ról.

*JÁNOSHEGY
SZENT~, falu Erdélyben, Felső-Fejér megyében; helyr. Jánoshegy-ěn, ~re, ~ről.

*JÁNOSHIDA
falu Pest megyében; helyr. Jánoshidá-n, ~ra, ~ról.

*JÁNOSI
falvak Baranya, s Gömör és puszta Szathmár megyében; KÁNTOR~, falu Szathmár, MAKKOS~, falu Beregh megyében; helyr. Jánosi-ba, ~ban, ~ból.

*JÁNOSKA
(János-ka) kicsinyező férfi kn. tt. Jánoskát. Fiatal, kisded János. Úriabb nevezés, mint Jancsi v. Jancsika.

*JÁNOSMAJOR
puszták Fejér és Soprony megyében; helyr. Jánosmajor-ba, ~ban, ~ból.

*JÁNOSÓCZ
falu Vas megyéb.; helyr. Jánosócz-on, ~ra, ~ról.

*JÁNOSONKA
falu Zólyom megyében; helyr. Jánosonk-án, ~ra, ~ról.

*JÁNOSTANYA
puszta Fejér megyében; helyr. Jánostanyá-n, ~ra, ~ról.

*JANÓT
fn. tt. janót-ot, harm. szr. ~ja. Sziberiai petymegfaj, melynek bőre fínom prémet ad. V. ö. PETYMEG.

*JANÓTPETYMEG
(janót-petymeg) ösz. fn. l. JANÓT.

*JANUÁR, JANUARIUS
(a latinoktól a két arczu Janus-ról nevezett) fn. tt. január-t, tb. ~ok. A polgári év első hava, máskép: Boldogasszony hava v. télhó v. előhó. Áll harminczegy napból.

*JANYA
puszta Tolna megyében; helyr. Janyá-n, ~ra, ~ról.

*JÁNYOK
ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Pozsony megyében; helyr. Jányok-on, ~ra, ~ról.

*JÁPA
puszta Máramaros megyében; helyr. Jápá-n, ~ra, ~ról.

*JAPJAP
iker mn. l. DÍBDÁB. Ritka használatu.

*JÁR
(rokon vele a török jürü-mek, [honnan jürüs = járás], mongol irrene, latin gradior, magyar ir gyök, iram szóban s er gyök ered, ereszt szókban); önh. és gyak. Gyöke vagy gyökeleme a mozgást jelentő j v. i (l. I. elvont gyököt, és j betü jelentését, melyekből a képzővel lett az igenév ia v. ja, s ebből gyakorlatot jelentő ar képzővel ja-ar, j-ár, mint iö-ből is lett jő, ig-ből jog stb. 1) Folytonosan vagy gyakran jön, megy, sétál, bizonyos utat téve tovább-tovább halad, vagy föl-alá mozog. Házról házra járni. Templomokba, bucsúkra járni. Színházba, kávéházba, kocsmába, vendéglőbe járni. Különféle utakon, tüskén, bokron járni. Kedveséhez járni. Hivatalba járni. Haza járni. Vásárra járni. Ide-oda járni. Mankón, bottal járni. Kis ember nagy bottal jár, (km.). Egyenest, tántorogva, lassan, sebesen járni. Lassan járj, tovább érsz, (km.). Halkkal jár, mint fenkő a kaszán, (km.). Elől, utól jár. Szirmay Lajos elől jár, a török hadd vijjon bár. (Szirmay Hung. in Parab.). Előbb jár. A fáradt ló is előbb jár a farkánál, (km.). Gyalog jár. Lovon jött, gyalog jár, (km.). Lábhegyen jár. Messze jár. Oly messze jár tőle, mint Makó Jeruzsálemtől, (km.). Szárnyon jár. Gonosz hír szárnyon jár. Két lovon, négy lovas hintón jár. Öszvetéve: Bejár a városba. Eljár tisztében, más ügyében. Eljár a szomszédba. Feljár a várba. Kijár a tanyára. Lejár a pinczébe. Visszajár a helységbe, melyet odahagyott. "Jövő (jöve) ő hozjájok a tengeren járván, és őtet látvájok a tengeren járatta megszomorodának." Tatrosi codex.
"Jár számkivetetten az árva fiú,
Dalt zengedez és dala oly szomorú."
(Vörösmarty).
2) Tárgyesettel am. valamit járva tesz, végrehajt, elintéz. Bucsút járni. Tánczot járni. Bolondját járni. Határt járni, am. határt vizsgálni. Bejárni az országot. Tolnát, Baranyát bejárta, (km.). Eljárta a toborzót. A malomkő egy óra alatt egy mérő buzát lejárt. Kijárta magát. Nagyon beteg, már az utóját járja. Őrt jár. Lejárta a csizma sarkát.
"Járván az élet útait -
Nem vendég, szomszéd vagy rokon -
Por és verejték arczomon,
Fáradt zarándok állok itt."
Halott felett. Tompa.
"A pántlika könnyű ruha,
Mert azt a szél könnyen fújja.
De a konty az nehéz ruha,
Mert azt a bú gyakran járja.
Népd. (Erdélyi J. gyüjt.).
3) Mondják lelketlen, de mozgó vagy haladó tárgyakról. Jár az óra. Ötre jár az óra. Jár a nyelve, szája. Az idő eljár, senkire nem vár, (km.). Jár, kijár a fizetése, havi díja. Ez idén sok eső jár. Már derek járnak. Rosz, kemény idő jár. 4) Bizonyos módon történik rajta valami. Jól járt. Roszul, ebül, kutyául, pórul járt. Megjárta a szegény. Gondold csak, hogy jártam. Ugyan szépen jártál.
"Szóla; de bölcs észszel Detre bolondul járt;
Etele arczától megszörnyede mindjárt."
Buda halála (Arany Jánostól).
5) Sajátságos mondások: Eszén jár, am. öszveszedi az eszét, midőn valamit tesz. Keresztüljárni mások eszén, am. átlátni mások szándékát, s azt kijátszani. Hol jár az eszed? am. mire feledkeztél, mire gondolsz? Pesti Gábor meséiben: káromra járál; ellenem járának. Valaminek végére járni, am. a) bevégezni, teljesíteni, b) megsemmisíteni, elkölteni, c) nyomára jönni a dolognak. Valaminek utána járni, am. valami után kutatni, valami után vizsgálódni. Valakinek utána járni, am. barátságát, ismeretségét, szerelmét keresni. Ezen dolog haszonnal jár, am. hasznot hajt. No, ez megjárja, am. ez türhetős, elfogadható. Jártában, keltében, am. amerre csak jár, mindenütt. Ennek is lejárt az ideje, am. elmúlt, már késő. Egy forintból két garas visszajár. Valakinek nyakára járni, am. alkalmatlankodni. Jár-kel, mint az Orbán lelke, (km.).

*JÁRA
ALSÓ~, MAROS~, falvak Erdélyben, Thorda megyében; helyr. Járá-n, ~ra, ~ról.

*JARABA
falu és (breznóbányai) telep Zólyom megyében; helyr. Jarabá-n, ~ra, ~ról.

*JÁRADÉK
(jár-ad-ék, törökül irad) fn. tt. járadék-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Általán jövedelem. Különösen 1) Mellékes jövedelem. Rendes fizetésén kivül holmi járadékai is vannak. 2) Ami bizonyos osztály alkalmával valakinek jut, osztályrész, jutalék. Kinekkinek kiadni a maga járadékát. 3) Bizonyos alku szerént kikötött jövedelmi rész, pl. az eladott könyvekből az illető könyvárusnak járadék adatik. Életjáradék.

*JÁRADÉKÉLVEZŐ
(járadék-élvező) ösz. fn. Aki valamiből járadékot, jövedelmet húz; különösen valamely letett s holta utánra átengedett tőkéből a szokottnál magasabb kamatot szed.

*JÁRADÉKOS
(jár-ad-ék-os) fn. tt. járadékos-t, tb. ~ok. l. JÁRADÉKÉLVEZŐ.

*JÁRADÉKSZEDŐ
(járadék-szedő) l. JÁRADÉKÉLVEZŐ.

*JÁRAFUTA
(jára-futa) ösz. fn. A székelyeknél am. lótásfutás.

*JÁRAKNA
(jár-akna) ösz. fn. Földalatti út a bányákban, melyen a végre készített kis kocsik járhatnak.

*JÁRÁL
(jár-ál) önh. m. járál-t. Palóczos tájejtéssel am. gyakran jár valahová, járkál. Hasonló képzésüek: hálál, azaz folytonosan vagy gyakran valahol hál, menél, azaz mendegél.

*JÁRANDÓSÁG
(jár-and-ó-ság) fn. tt. járandóság-ot, harm. szr. ~a. l. ILLETMÉNY.

*JÁRÁS
(jár-ás) fn. tt. járás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, midőn valaki jár. Sebes, lassú járás. Elfáradni a járásban. Egy járással két dolgot végezni. Az orvost minden járásért külön fizetni. 2) Út, melyen járni szoktak. Nem tudom a járást. 3) Mozgás, taglejtés. Szemek járása. Kerek járása. 4) Vármegyének egy-egy része. Komárom vármegyének udvardi járása. 5) Mezőség, melyen barmok legelnek. Birkajárás. Gőbölyjárás. Vadászoknál minden hely, hol a vad elvonúlt. Új járás, hol a vad szimatját az ebek még érzik. Öszvetételei: bejárás, kijárás, eljárás, közbenjárás, körüljárás, bucsújárás, határjárás, órajárás. Ezekben: tatárjárás, kuruczjárás, am. hadviselés, pusztítás. Nagy a híre, mint a tatárjárásnak, (km.).

*JÁRÁSBELI
(járás-beli) ösz. mn. tt. járásbeli-t, tb. ~ek. Valamely vármegyének járásába való. Járásbeli főszolgabiró, eskütt, biztos. A székelyeknél e helyett is: járatbeli. "Isten hozott fiam! mi járásbeli vagy?" Székely népmese. (Kriza J. gyüjt.).

*JÁRÁSBIRÓ
(járás-biró) ösz. fn. Valamely járásban elsőfolyamodási biró.

*JÁRÁSBIRÓSÁG
(járás-biróság) ösz. fn. Birói hivatal vagy személyzet valamely járásban.

*JÁRÁSKELÉS
(járás-kelés) ösz. iker fn. melynek mindkét része ragoztatik: járáskelést, járásban-kelésben. Hol ide, hol oda menés.

*JÁRAT (1)
(jár-at) mivelt. m. járat-tam, ~tál, ~ott, par. járass. Megparancsolja, eszközli, hogy valaki járjon. A gyermeket iskolába járatni. Naponként templomba járatni a tanulókat.
"Jó gazda volt az apám,
Gondot is viselt reám,
Iskolába járatott,
Esztendőben egy napot."
Népd.

*JÁRAT (2)
(jár-at) fn. tt. járat-ot, harm. szr. ~a. 1) Bizonyos úton folytatott menet. Jártában, keltében sokat tapasztalt. Egy járatban mindent elvégzett. 2) Azon czél, mely végett valaki jár. Mily járatban van ön? Nem jó járatban van. 3) Átv. ért. az időre alkalmazva am. bizonyos idő multa. Idő jártával.

*JÁRATBELI
(járat-beli) ösz. mn. Bizonyos járattal kapcsolatban, viszonyban levő. Igaz járatbeli, am. nem gyanús, nem rosz czélból járó. Mi járatbeli vagy? am. miben jársz vagy miben fáradsz?

*JÁRATLAN
(jár-atlan) mn. tt. járatlan-t, tb. ~ok. 1) Amin nem járnak, puszta, vadon, ösvénytelen, csapástalan, nyomtalan, töretlen. Járatlan vidék, pusztaság. Járatlan út. 2) Mondjuk emberről, ki keveset járt, s annak következtében tapasztalatlan, kevés ismerettel bír; vagy szélesb ért. valamiben tudatlan. De ennél szelídebb értelemmel bír. Az ily dologban ő járatlan. A hadi tudományban, számvetésben járatlan. Határozóképen am. járatlanul, járatlan módon vagy ösvényen; tapasztalatlanul.

*JÁRATLANSÁG
(jár-atlanság) fn. tt. járatlanság-ot. Nyom nélküliség. Tapasztalatlanság, tapasztalat hiánya, ügyetlenség. Minden intézkedése járatlanságra mutat.

*JÁRATLANUL
(jár-atlan-ul) ih. Tapasztalat nélkül, ügyetlenül.

*JÁRATMÉRŐ
(járat-mérő) ösz. fn. Eszköz a járt útnak, bejárt távolságnak megmérésére.

*JÁRATOS
(jár-at-os) mn. tt. járatos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Amin járnak. Járatos út, ösvény. 2) Valamiben tapasztalt, ismeretekkel biró, gyakorlott. Én e vidéken járatos vagyok. Ő ezen tudományban, mesterségben járatosabb, mint én. 3) Valahová gyakran járó. Ő járatos mi hozzánk. Én járatos vagyok oda. Máskép: jártas v. tájdivatosan: jártos.

*JÁRATOSSÁG
(jár-at-os-ság) fn. tt. járatosság-ot, harm. szr. ~a. 1) Valamely útnak, ösvénynek azon tulajdonsága, melynél fogva meg van járva, törve. 2) Tapasztaltság, ügyesség valamiben. A hadi tudományokban nagy járatossággal bir. Máskép: jártasság v. tájdivatosan: jártosság.

*JÁRCSÓ
(jár-csó vagy jár-as-ó) ösz. fn. tt. járcsó-t, harm. szr. ~ja. Földalatti út, vagy járás a bányákban. Lépcső (= lépeső) hasonlatára alkotott új szó.

*JÁRDA
(jár-da) fn. tt. járdát, tb. járdák. Járó hely, az utczai kövezetnek azon része, mely a házak tövében a gyalogosok kényelmére lapos kövekből van készítve. Járdataposó iparlovag.

*JÁRDAL
(jár-od-al) gyak. önh. m. járdal-t. Kényelmesen, könnyeden, gyakran jár. Középképzője a gyakorlatos og változata, mintha volna járogal, járgal. Ilyenek: furdal (furogal), szurdal (szurogal).

*JÁRDALÁS
(jár-od-al-ás) fn. tt. járdalás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kényelmes, könnyüd, gyakori járás.

*JÁRDALAT
(jár-od-al-at) fn. tt. járdalat-ot, harm. szr. ~a. Alkalmas új szó az egyházi körmenet (processio) fogalmának kifejezésére.

*JÁRDÁNHÁZA
falu Borsod megyében; helyr. Járdánházá-n, ~ra, ~ról.

*JÁRDOGAL, JÁRDOGÁL
(jár-od-og-al) gyak. önh. Könnyeden, gyakorta járdal valahol vagy valahová; sétálgat, sétikál, mendegel. A kertben járdogal és olvasgat.

*JÁREK
falu Bács megyében; máskép: KIS~ v. SVÁB-TEMERIN; helyr. Járek-ěn, ~re, ~ről.

*JÁRFALU
HORVÁTH~, NÉMET~, helységek Mosony megyében; helyr. Járfalu-ba, ~ban, ~ból.

*JÁRFÁS
férfi kn. l. GYÁRFÁS.

*JARGAL
elavult ige nyargal helyett, l. NYARGAL.
"Nagy bőséggel úgyan nyilván jargal az hamisság,
Minden nemű uzsoraság, kalmárság, csalárdság."
Horvát András a XVI. században.
"Sivalkodván ők ott megfutamának,
Jargalának, meg helyökre állának."
Tinódi Sebestyén.

*JARGALÁS (1)
elavult fn. l. NYARGALÁS.

*JARGALÁS (2)
elavult fn. Jelentett kegypénzt vagy zsoldot. Megelégedjetek tü jargalástokon. (Tatrosi v. Münch. cod.). Gyöke valószinüleg a szinte elavult irg, jorg (irgalom, jorgalom); a jorg törzsökből lett jorgal v. jargal ige; tehát sajátlag: jorgalás.

*JÁRGÁNY
(jár-og-ány) fn. tt. járgány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Terhek emelésére szolgáló, s fekmentesen helyezett henger, milyen a hajókon levő gugora, melylyel a levetett horgonyt föltekerik.

*JÁRGÁNYOS
(jár-og-ány-os) mn. tt. járgányos-t v. ~at, tb. ~ak. Járgánynyal ellátott, fölszerelt, Járgányos hajó. Járgányos kút.

*JÁRGÁNYOZ
(jár-og-ány-oz)) áth. m. járgányoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Járványnyal fölszerel. 2) Járgánynyal fölteker, felhúz. Horgonyt, kútvedret járgányozni.

*JÁRGÁNYOZÁS
(jár-og-ány-oz-ás) fn. tt. járgányozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valamit járgánynyal fölszerelnek vagy járgány által felhúznak, leeresztenek.

*JÁRHAT
(jár-hat) tehető ige, m. járhat-tam, ~tál, ~ott, par. járhass. Hatalma vagy tehetsége, ereje vagy szabadsága van járni. Ezen útilevéllel egész országban járhatok. Már annyi erőm van, hogy a szobában járhatok.

*JÁRHATATLAN
(jár-hat-atlan) mn. tt. járhatatlan-t, tb. ~ok. Oly helyről vagy útról mondjuk, melyen járni nem lehet. Járhatatlan sürű erdő, bozót, ingovány. Járhatatlan rosz út.

*JÁRHATATLANSÁG, JÁRHATLANSÁG
(jár-hat-[at]lan-ság) fn. tt. Járhatlanság-ot, harm. szr. ~a. Helynek, útnak azon tulajdonsága, melynél fogva nem lehet rajta járni. Az utak járhatlansága miatt nem mehetek hozzád.

*JÁRHATLAN
l. JÁRHATATLAN.

*JÁRHATÓ
(jár-hat-ó) mn. tt. járható-t. Ahol vagy amin járni, gyalog, kocsin, lóháton vagy hajón menni lehet. Ez az út nem járható. A rosz utat járhatóvá tenni. Ezen út gyalog járható, de kocsin nem. Kisebb hajókkal járható folyami.

*JÁRHATÓSÁG
(jár-hat-ó-ság) fn. tt. járhatóság-ot, harm. szr. ~a. Valamely helynek vagy útnak járható állapota vagy tulajdonsága.

*JÁRHELY
(jár-hely) ösz. fn. Általán hely, melyen járni lehet vagy járni szokás, szabad. Különösen a hajó teknője és födele között kiálló pártázat, melyen a hajót körüljárni lehet. A megterhelt hajó járhelyig lemerűl. A hullámok felcsapkodnak a járhelyre.

*JÁRIFÖLD
puszta Veszprém megyében; helyr. Járiföld-ön, ~re, ~ről.

*JÁRIFUTI
(jári-futi) ösz. mn. A székelyeknél am. járófutó vagyis futkosó.

*JÁRKÁL
(jár-og-ál, jár-g-ál, jár-k-ál) önh. és gyakor. m. járkál-t. 1) Kényelmesen, könnyeden, folytonosan jár; sétál. Udvaron, kertben, utczán, folyó partján, erdőben járkálni. 2) Jő megy, csavarog, czél nélkül jár. Ez a gyerek mindig járkál.

*JÁRKÁLÁS
(jár-og-ál-ás) fn. tt. járkálás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Folytonos, gyakori, ismételt járás; jövés-menés; sétálás. A sok járkálástól alig birnak a lábaim. Járkálással tölteni a napot.

*JÁRKÉL
(jár-kél) iker ige, melynek mindkét része ragoztatik: jártkelt, járnikelni, járókelő, jártában-keltében. Hol ide, hol oda megyen.

*JÁRKÓRODA
(jár-kóroda) ösz. fn. Tábori kóroda, melyet helyről helyre szállítanak.

*JÁRKOS
falu Arad megyében; helyr. Járkos-on, ~ra, ~ról.

*JÁRKOTÁL
(jár-og-at-ál) önh. m. járkotál-t. A székelyeknél am. elő s hátra járkál, sifitel.

*JÁRMATLAN
(jár-om-atlan) mn. tt. jármatlan-t, tb. ~ok. Járomba nem fogott, mi jármot nem huz. Jármatlan tinók, gulyabeli ökrök. Jármatlan gőbölymarha.

*JÁRMI
falu Szathmár megyében; helyr. Jármi-ba, ~ban, ~ból.

*JÁRMOL
(jár-om-ol) áth. m. jármol-t. Járomba fog, igába hajt. Szokottabban: jármoz.

*JÁRMOS
(jár-om-os) mn. tt. jármos-t v. ~at, tb. ~ak. Járomhuzó, járomban, igában járó. Jármos tinó, ökör, meddő tehén. Négy jármos ökre van. Jó jármos ökör.

*JÁRMOZ
(jár-om-oz) áth. m. jármoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Járomba fog, igába hajt. Negyedfű tinókat, meddő teheneket jármozni.

*JÁRMOZÁS
(jár-om-oz-ás) fn. tt. jármozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A vonó baromnak járomba fogása, igába hajtása. Tinók, ökrök, meddő tehenek jármozása.

*JÁRMŰ
(jár-mű) ösz. fn. Általán készület, melyen járni lehet, pl. hajó, kocsi, szekér, taliga. Tengeri, folyóvizi, szárazföldi jármüvek.

*JÁRNOK
(jár-nok) l. JÁRULNOK.

*JÁRÓ
(jár-ó) mn. tt. járó-t. Aki jár vagy ami jár, gyakran vagy egymás után megyen. Gyalog járó utas. Kocsin, hintón járó urak. Lóháton járó csőszök, rendőrök. Későn járó óra. Gyorsan járó hajó. Könnyen járó kocsi. "Mend azhoz járov vagymuk," (mind ahoz [veremhez, azaz sírhoz] járó, [azaz menők vagy menendők] vagyunk. Régi halotti beszéd. Mint főnevet használják a folyók sekélyéről, melyet kocsin vagy gyalog át lehet gázolni, így Érsekujvárott a Nyitra vizén: Naszvadi járó, Gúgi járó.

*JÁRÓHÁZ
puszták Veszprém megyében; helyr. Járóház-on, ~ra, ~ról.

*JÁRÓHÍD
(járó-híd) ösz. fn. Híd alakú komp, vagy hajó, mely a folyó egyik partjáról a másikra átkelésül használtatik. Ennek egyik neme az úgynevezett repülő híd.

*JÁROK
falu Ungh megyéb.; máskép: ÁROK~; helyr. Járok-on, ~ra, ~ról.

*JÁRÓKA
(jár-ó-ka) fn. tt. járókát. 1) Járni kezdő gyermek. 2) Kerekeken álló kosár, melyben állva, ide s tova mozgatással tanúl a gyermek járni. 3) Lábak, melyeken járunk. Jó járókáji vannak. Oly képzésü, mint: szopóka, tolóka.

*JÁRÓKELŐ
(járó-kelő) iker mn. Noha ,járkel' szóban és többi származékaiban az öszvetétel mindkét része ragoztatik, azonban ,járókelő' szóban csak az utóbbit szokták ragozni: járókelőt, járókelők. Aki hol ide, hol amoda megyen.

*JÁRÓKOCSI
(járó-kocsi) ösz. fn. Rugótollas kis kocsi, betegek, inaszakadtak számára, mely kis nyomás által mintegy magától jár. Továbbá: különös szerkezetű, s kerekekkel ellátott mű, a járni kezdő kisdedek számára, járóka.

*JÁROM
(jár-om, a szláv nyelvekben is eléjön járam, járem, jármo, járma stb.); fn. tt. jármot; személyragozva: jármom, jármod, járma, jármunk, jármotok v. járomtok, jármuk v. járomjok. Gyöke valószinüleg a jár ige, s képzője a tárgyat, mit, valamit jelentő om (= mi). Így lettek a csur, húz, foly, tet gyökökből csurom, húzom, folyam, tetem főnevek. Járom e szerént jelent oly valamit, oly tárgyat vagy eszközt, melyben a befogott tinó, ökör stb. jár, azaz igát. V. ö. IGA. Könnyü, nehéz, czifra, czímeres járom. Járomba fogni az ökröket. Járom alá hajtani a tinó nyakát. A tanult ökör önként járom alá dugja a nyakát. A szilaj tinó lerázza a jármot. A járom feltörte az ökör nyakát. Átv. ért. nehéz, nyommasztó teher, rabszolgai állapot. Járomba hajtott népek. Elviselhetetlen járom alatt nyögünk. "Vegyétek fel en jármamat tü reátok és tanóljatok en tőlem, mert en kegyes vagyok és szűvel alázatos, és leltek nyugolmat tü lelketeknek, mert en jármam édes és en terhem könyő." Tatrosi codex. Másképen itt is: iga.

*JÁROMÁNY
(jár-o-mány) fn. tt. járomány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. l. JÁRADÉK.

*JÁROMCSONT
(járom-csont) ösz. fn. A szemek alatt kissé kinyomuló csontok az emberi arczon. (Ossa zygomatica).

*JÁROMFA
(járom-fa) ösz. fn. 1) Fa, melyből a jármot készíteni szokták. 2) Keresztgerendák a hídakon, melyekre a padlódeszkákat fektetik.

*JÁROMHÍD
(járom-híd) ösz. fn. Jelent a szó szerint fordított Jochbrücke német szó utánzására, hídlábakon álló fahídat.

*JÁROMKÖTÉL
(járom-kötél) ösz. fn. Kötél, melylyel a vonó barmot a járomhöz kötik.

*JÁROMLÁNCZ
(járom-láncz) ösz. fn. A befogott ökröt, tinót stb. járomhöz kötő láncz.

*JÁROMSZEG
(járom-szeg) ösz. fn. Szeg fából vagy vasból, mely a járom feje és talpa közötti üreget bezárja, hogy a befogott barom ki ne bujhassék. Eltörte a szilaj ökör a járomszeget.

*JÁROMSZÍJ
(járom-szíj) ösz. fn. Háromféle szíj vagy heveder oly külföldi ökörjármon, mely a lóigához hasonlít.

*JÁROMTALAN
(jár-om-talan) mn. l. JÁRMATLAN.

*JÁRÓMŰ
(járó-mű) ösz. fn. 1) Az órának belső gépezete. 2) l. JÁRMŰ.

*JÁRÓS
(jár-ó-os) fn. tt. járós-t, tb. ~ok. Aki valahová szokott járni, különösen a székelyeknél guzsalyasba (fonóba) járó legény. Az ő járása, azaz szeretője. (Kriza J.).

*JÁRÓSZÉK
(járó-szék) ösz. fn. Járni kezdő kisdedek számára csinált szék, mely a leesés ellen, s fogódzkodás végett karzattal van ellátva. Máskép: járóka.

*JAROSZLÓ
férfi kn. tt. Jaroszló-t. Jaroslaus.

*JÁRÓTOROK
(járó-torok) ösz. fn. Bemenet a bányajárásba, a bányajárás szája.

*JÁRŐR
(jár-őr) ösz. fn. Czirkáló őr, ki bizonyos tájon, pl. a város egyik vagy másik részében járkálva őrködik. (Patrouille).

*JÁRSZALAG
(jár-szalag) ösz. fn. Szalag, melynél fogva a járni kezdő kisdedet tartani, vezetgetni, jártatni szokták. Átv. ért. járszalagon vezetni valakit, am. gyermek gyanánt tekintve önkényesen igazgatni, szabad akaratára nem hagyni.

*JÁRT (1)
(jár-t) mn. tt. járt-at. 1) Aki sokat járt, s járás által tapasztalt. Járt kelt ember. "Igen járt róka, ravasz és igen kevély." Heltai Gáspár meséi. 2) Mondjuk utról, mely meg van törve. Járt uton járj. Ellentéte: járatlan.

*JÁRT (2)
tájszó, l. GYÁRT.

*JÁRTÁNYI
(jár-t-a-nyi) mn. tt. jártányi-t. Mennyi a járásra szükséges. Jártányi erőm sincsen. Régiesen: jártoni.
"Úgy annyira lettem elbusúlt szívemben
Az jártoni erő sincsen már testemben."
Régi ének (Thali K. gyüjteménye).

*JÁRTAS
(jár-t-as v. jár-at-os) mn. tt. jártas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Ki sokat járt kelt, több helyeket beutazott. Jártas keltes (tájdivatosan: jártaskötes). 2) Tapasztalt, ügyes, valamihez értő, Hadi tudományban jártas. Idegen nyelvekben jártas.

*JÁRTASSÁG
(jár-t-as-ság) fn. tt. jártasság-ot, harm. szr. ~a. Járás-kelés, illetőleg tapasztalás által szerzett ügyesség; bizonyos ismeretekben avatottság, tudományhoz, mesterséghez stb. értés.

*JÁRTAT
(jár-tat) miveltető, m. jártat-tam, ~tál, ~ott, par. jártass. Vezetés által mást a járásban gyakorol, járni tanít vagy járásra kénytet. Kis gyermeket jártatni. Sebes vagy hosszú lovaglás, kocsizás után jártatni a lovakat. Átv. ért. szemét jártatni valamin, am. valamit jó erősen megnézni, megszemlélni, eszét jártatni valamin, am. valami fölött elmélkedni, gondokodni.

*JÁRTATÁS
(jár-tat-ás) fn. tt. jártatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn jártatunk valakit v. valamit. V. ö. JÁRTAT.

*JÁRTATÓ
(jár-tat-ó) fn. tt. jártató-t. Szalag, melyen a járni kezdő kisdedet jártatják. V. ö. JÁRTAT.

*JÁRTATÓKŐ
(jártató-kő) ösz. fn. Sima kődarab, melylyel a festékcsinálók a festékanyagot törik, zúzzák.

*JÁRTOS, JÁRTOSSÁG
l. JÁRTAS, JÁRTASSÁG.

*JÁRÚL, JÁRUL
(jár-úl) önh. m. járúl-t. 1) Valamihez oda jár, hozzá csatlódik, mellé áll. Ez is a többihez járul. Hozzánk járul. 2) Tartozás vagy illetmény gyanánt valamihez való. Egy forinthoz még hat krajczár járul.

*JÁRÚLÁS, JÁRULÁS
(jár-úl-ás) fn. tt. járulás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Valamihez v. valakihez közeledés, csatlakozás. 2) Részvétből eredő csatlakozás, segítés. Hozzájárulásod nélkül ez meg nem lehet.

*JÁRÚLAT, JÁRULAT
(jár-úl-at) fn. tt. járulat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Járulás elvont értelemben.

*JÁRÚLÉK, JÁRULÉK
(jár-ul-ék) fn. tt. járulék-ot, harm. szr. ~a. Ami rész, maradék, toldalék, függelék gyanánt valami más főbb dologhoz járul.

*JÁRULÉKI
(jár-ul-ék-i) mn. tt. járuléki-t, tb. ~ak. Járulékot illető, arra vonatkozó. Járuléki adomány, osztályrész.

*JÁRULNOK
(jár-ul-nok) fn. tt. járulnok-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Alsóbb rendü tisztviselő a kormány- vagy törvényhatóságoknál, ki a gyakorlati évek után a rendes hivatalnokok segéde szokott lenni. (Accessista). Magyar kir. helytartósági járulnok.

*JÁRULNOKI
(jár-ul-nok-i) mn. tt. járulnoki-t, tb. ~ak. Járulnokot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Járulnoki hivatal, kötelesség, díj.

*JÁRULVÁNY
(jár-ul-vány) fn. tt. járulvány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja, l. JÁRULÉK.

*JÁRVÁNY
(jár-vány) fn. tt. járvány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Nyavalya, mely egész országra vagy népre, vagy legalább egész tájra, helységre elterjed, milyen a dögvész, hagymáz, epekórság stb.

*JÁRVÁNYBETEG
(járvány-beteg) ösz. fn. l. JÁRVÁNYOS, (2).

*JÁRVÁNYBETEGSÉG
(járvány-betegség) ösz. fn. l. JÁRVÁNY.

*JÁRVÁNYBIZOTTSÁG
(járvány-bizottság) ösz. fn. Hatóságilag kiküldött személyzet valamely vidéken uralkodó járvány elháritása vagy meggátlása végett.

*JÁRVÁNYFÉLELEM
(járvány-félelem) ösz. fn. Félelem az uralkodó vagy bekövetkezhető járványtól.

*JÁRVÁNYKÓR
(járvány-kór) ösz. fn. 1) Járványbetegség. 2) Aki járványbetegségben szenved.

*JÁRVÁNYKÓROS
(járvány-kóros) ösz. fn. és mn. l. JÁRVÁNYOS, (1), ÉS (2).

*JÁRVÁNYKÓRSÁG
(járvány-kórság) ösz. fn. l. JÁRVÁNY.

*JÁRVÁNYOS (1)
(jár-vány-os) mn. tt. járványos-t v. ~at, tb. ~ak. Járványként jelenkező, pusztító. Járványos betegségek. V. ö. JÁRVÁNY.

*JÁRVÁNYOS (2)
(jár-vány-os) fn. tt. járványos-t, tb. ~ok. Aki járványban szenved.

*JÁS
l. JÁÁS.

*JÁSD
falu Veszprém megyében; helyr. Jásd-on, ~ra, ~ról.

*JÁSFALVA
falu Erdélyben, Udvarhely székben; helyr. Jásfalvá-n, ~ra, ~ról.

*JASKÓ
(haskó? v. hiskó?) fn. tt. jaskó-t. Dunán tuli tájszó, am. letartóztatási fogház, kisebb bűnösök számára.

*JÁSZ (1)
(i-ász v. í-ász, v. ij-ász) fn. tt. jász-t, tb. ~ok. 1) Széles ért. jelent oly embert vagy vitézt, ki íjjal bánik, íjjal lődöz. V. ö. ÍJ. 2) Szoros ért. a magyar nemzetnek egyik különös ága, mely régi időkben, mint ügyes nyilazó, tüntette ki magát. E nép, mint kiváltságos és szabadalmas testület, Tisza vidékén, nagyobb részt Heves és Pest vármegyével határos kerületben lakik, mely Jászságnak neveztetik. Valószinű, hogy hajdan ige gyanánt is használtatott (iász, iászó), mint a Jászó, abaujvármegyei mezőváros nevéből gyanítható. 3) Régi iratokban, különösen bibliai fordításokban a philistaeusok is így neveztetnek. Innen törvénytárunkban a jászok latinul philistaeus néven adatnak. Egyébiránt philistaeus a héber plisti szóból származott, mely am. kóbor, ballagó (palócz?), csapongó (csángó?); a gyök pálás (csapong, kóborol) hangokban egyezik a ,palócz' szóval.

*JÁSZ (2)
tájszó, l. GYÁSZ.
"Az egyiket bécsi orvos gyógyítja,
A másikat fekete jász borítja."
Népd. (Erdélyi J. gyüjteménye).

*JÁSZ-APÁTHI
mezőváros a Jászságban; helyr. Apáthi-ba, ~ba, ~ban.

*JÁSZ-BERÉNY
mezőváros a Jászságban; helyr. Berény-be, ~ben, ~ből.

*JÁSZFALU
helység Komárom és puszta Pest megyében; helyr. Jászfalu-ba, ~ban, ~ból.

*JÁSZIN
hegy neve Beregh megyében.

*JÁSZKESZEG
(jász-keszeg) ösz. fn. Vörös szárnyu keszegfaj, mely paprikásan nyárson sütve a halászok nyalánksága.

*JÁSZLÓ
fn. tt. jászló-t, l. JÁSZOL.

*JÁSZLÓCZ
falu Pozsony megyében; helyr. Jászlócz-on, ~ra, ~ról.

*JÁSZMIN
l. JÁZMIN.

*JÁSZÓ
mn. Abaúj megyében; helyr. Jászó-n, ~ra, ~ról.

*JÁSZOL (1)
(illirül jaszlo, csehül jeszle, a jeszt (enni) szóval rokonok) fn. tt. jászol-t v. jászlot, tb. ~ok v. jászlok. Személyraggal: jászolom, jászolod, jászola stb. vagy jászlom, jászlod, jászla stb. Ólakban és aklokban hosszukás vagy kerekded alaku rekesz, melyhez a barmokat hozzá kötik, s melybe eleségöket adják. Lovak jászola, ökrök, tehenek, borjuk jászola. Hosszu jászol, kerek jászol. Jászolhoz kötni a csikót, tinót. A jászolból az ízéket kitakarítani. A jászolt tisztán tartani. Találtok egy gyermeket pólyákba takarva és a jászolba helyheztetve. (Lukács ev. 2.12.).

*JÁSZOL (2)
tájszó; l. GYÁSZOL.

*JÁSZOLKA
(jászol-ka) kicsinyező fn. tt. jászolkát. Kisded jászol, pl. a kis borjúk számára.

*JÁSZOLKOSÁR
(jászol-kosár) ösz. fn. Vesszőből font kosáralakú kerekjászol, milyet több helyen a tanyai aklokban láthatni.

*JÁSZOLKÖTÉS
(jászol-kötés) ösz. fn. Töltés elébe csinált vesszőgát, a víz ártalmasságának akadályozására.

*JÁSZOLRÁCS
(jászol-rács) ösz. fn. A lójászolnak két része van; egyik a válu, melybe az abrakot adják, másik a válu fölötti rácsos lajtorjaféle készület, melybe a szálas takarmányt teszik, máskép néhutt: saráglya.

*JÁSZOLRÁGÓ
(jászol-rágó) ösz. fn. Lóról mondják, mely a jászolt szokta harapdálni. Máskép: karórágó.

*JÁSZÓ-MINDSZENT
falu Abaúj megyében; helyr. Mindszent-ěn, ~re, ~ről.

*JÁSZOS
(jász-os) mn. tt. jászos-t v. ~at, tb. ~ak. Jászok módjára mivelt, viselt.

*JÁSZÓ-UJFALU
helység Abaúj megyében; helyr. Újfalu-ba, ~ban, ~ból.

*JÁSZPIS
(hellénül iaspis, persául jaszep, héberül jaspeh); fn. tt. jászpis-t, tb. ~ok. Át nem látszó, kagylós, tömör és szemerkés szövetü kovakő, majd egyféle, majd többféle szinnel, melyet szép simára és fényesre lehet köszörülni. (Silex jaspis).

*JÁSZPISAGÁT
(jászpis-agát) ösz. fn. Jászpissal vegyült agátkő, miért is némely részeiben átlátszó.

*JÁSZPISASZTAL
(jászpis-asztal) ösz. fn. Jászpiskőből készített asztal.

*JÁSZPISKŐ
(jászpis-kő) ösz. fn. l. JÁSZPIS.

*JÁSZPISMILLYE
(jászpis-millye) ösz. fn. Jászpiskőből készített millye.

*JÁSZPISSZINŰ
(jászpis-szinű) ösz. mn. Olyan szinű, mint a jászpiskő.

*JÁSZPONTY
(jász-ponty) ösz. fn. Fehéres folyóvizi hal, széles ezüstszinű pikkelyekkel, nagy fejjel és vörös szárnyakkal. (Cyprinus cephalus).

*JÁSZSÁG
(jász-ság) fn. tt. jászság-ot. 1) Pest és Heves vármegyével határos kerület, melyben a jásznép lakik. Fő székhelye Jászberény. 2) Jásznép.
"Nem parancsol nekem senki,
Sem a Kunság, sem a Jászság."
Népdal.

*JÁSZTELEK
puszta Nógrád megyében; helyr. Jásztelek-ěn, ~re, ~ről.

*JÁSZVÁROS v. JÁSZVÁSÁRHELY
Moldvaországnak fővárosa. (Jassy).

*JÁSZ-VINYA
puszta Somogy megyében; helyr. Vinyá-n, ~ra, ~ról.

*JÁT (1)
elvont gyöke játék, játszik szóknak és származékaiknak. Jelentése mint az egyszerü j és t betüké, mozgó tevékenység, mozgékonyság. Rokonnak látszik vele a latin: jocus, honnan Jodocus; továbbá a török ojun, jakut ojnú.

*JÁT (2)
fn. tt. ját-ot. Erdélyi szó, s am. azon egy nevü, druzsa, pl. egyik István a másik Istvánnak játja. Néhutt: jád. E szó egy a csuvasz (jat, csagatajul at, törökül ad) szóval, mely am. név. Innen a törökben addás am. névtárs. A nőknél: szuráta hihetőleg = soror-ját.

*JÁTÉK
(ját-ék) fn. tt. játék-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Általánosam am. mozgás, foglalkodás, melynek czélja időtöltés, mulatság, testi gyakorlat, ügyesség kitüntetése stb. 2) Különösen oly időtöltési, s mulatsági foglalkodás, melynek alapját komoly tárgyak teszik, pl. hadi játék, lovagjáték, katonásdi; innét a könnyü, s nem komolyan vett dolgokról mondani szoktuk: Ez mind csak játék. 3) Szorosb ért. oly mozgás és foglalkodás, mely mulatságul szolgál, s bizonyos szabályok és mód szerént szokott végbemenni, s melynek mellékes czélja vagy ösztöne győzelmi dicsőség vagy nyereség, ilyenek: szerencse- v. sorsjáték, kártyajáték, tekejáték, ostábla stb. továbbá különféle társasági játékok, pl. bujóska, zálogosdi, lakodalmi játékok. Játékra adni magát. Játékban vesztegetni idejét, pénzét. Játékot nyerni, veszteni. Játékba merülni. Szemesnek való a játék, vaknak az alamizsna, czigánynak a vakló, (km.). 4) Gyermekek, fiatalok kedvtöltései, pl. csigázás, futósdi, hatoska, csibésdi, laptázás, csürközés. 5) Bizonyos játékhoz tartozó eszközök. Egy játék kártya. A gyerekek számára játékokat venni. 6) Az emberi cselekvényeknek bizonyos szabályok szerént rendezett utánzása és eléadása, mások mulattatása és gyönyörködtetése végett, milyenek: színjáték, vígjáték, szomorújáték, daljáték. 7) Átv. ért. jelent a sors vagy vak eset által okozott változást. Sors játéka, szerencse játéka; természet játéka, mit a természet nem rendes szabályai szerént, hanem mintegy szeszélyből hozott létre. 8) Jelent oly ember vagy tárgyat, mely valamely külső erő kénye által hányatik, vettetik, mozgásban van, pl. Az ingadozó nád a szelek játéka. Némely ember mások játéka szokott lenni. Valakivel játékot űzni.

*JÁTÉKADÓSSÁG
(játék-adósság) ösz. fn. Adósság, melyet valaki játszás alatt tesz, midőn vagy veszteségét ki nem fizeti, vagy a játszótárstól kölcsönzött pénzt vissza nem adja.

*JÁTÉKALAK
(játék-alak) ösz. fn. Kis babák, melyeket a köznép és gyermekek mulattatására dróton rángatnak, s velök holmi cselekvényi mutatványokat adnak elé az illető utczai alakosok. (Marionette).

*JÁTÉKALAKOS
(játék-alakos) ösz. fn. Személy, ki játékalakokat mutogat. V. ö. JÁTÉKALAK.

*JÁTÉKASZTAL
(játék-asztal) ösz. fn. 1) Általán asztal, melynél játszanak. Játékasztalhoz ülni. Játékasztal mellett megvirradni. 2) Különösen, játszók számára készített, pl. több fiókkal ellátott asztal.

*JÁTÉKBARCZA
(játék-barcza) ösz. fn. Barcza, vagyis jegypénz, melyet némely játékokban bizonyos jegyül használni szoktak a játszófelek.

*JÁTÉKDOB
(játék-dob) ösz. fn. Gyermeki játékokhoz, pl. katonásdihoz való kis dob.

*JÁTÉKDÜH
(játék-düh) ösz. fn. Megrögzött szenvedély, melynél fogva valaki minden idejét, s vagyonát játékra vesztegeti, s magát a játékot rendkivüli tűzzel és indulattal űzi.

*JÁTÉKDÜHÖS
(játék-dühös) ösz. mn. Aki rendkivüli szenvedélylyel szereti és űzi a kártyajátékot.

*JÁTÉKHARCZ
(játék-harcz) ösz. fn. l. HARCZJÁTÉK.

*JÁTÉKHÁZ
(játék-ház) ösz. fn. Ház, melyben játszanak vagy játszás végett öszvegyűlni szoktak, különösen ha az ily ház nyilvános. Fürdői játékházak.

*JÁTÉKHELY
(játék-hely) ösz. fn. Általán minden mely, hol játszani szoktak, különösen mely egyedül e végre van kitűzve, s alkalmazva, pl. a nyilvános mulatóhelyeken a szinkörök, tekehelyek stb.

*JÁTÉKKOCSI
(játék-kocsi) ösz. fn. Kis kocsi a játszó gyermekek számára.

*JÁTÉKKÓRSÁG
(játék-kórság) ösz. fn. Rendetlen, tulságos vágy, szenvedély, melynél fogva valaki igen szeret játszani.

*JÁTÉKKŐ
(játék-kő) ösz. fn. Vékony, s kerekded fa- vagy csontdarabok az ostábla-játéknál.

*JÁTÉKMÓD
(játék-mód) ösz. fn. Mód vagy szokás, vagy szabályok rende, melyek szerint valamely játék történik.

*JÁTÉKMŰ
(játék-mű) ösz. fn. Mindenféle szerek, melyek játékul használtatnak, különösen olyanok, melyek testi gyakorlat, s ügyesség szerzése végett hozattak szokásba, mint a testgyakorló intézetekben levők.

*JÁTÉKNAP
(játék-nap) ösz. fn. Nap, midőn bizonyos játékhelyen játszanak vagy oly nap, mely különösen játékra van kitűzve, pl. az intézetekben levő növendékek játéknapja.

*JÁTÉKÓRA
(játék-óra) ösz. fn. Játékra szánt vagy megengedett óra (idő), pl. a nevelőintézetekben.

*JÁTÉKOS (1)
(ját-ék-os) mn. tt. játékos-t v. ~at, tb. ~ak. Ki örömest játszik, ki játékkal sokat foglalkodik. Nem hittem volna, hogy ily játékos. Átv. ért. mondják lóról is, mely tánczolni, szökdelni szeret. Játékos paripa.

*JÁTÉKOS (2)
(mint föntebb) fn. tt. játékos-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Személy, ki játszani igen szeret vagy kinek foglalatossága és keresetmódja játékban, különösen kártya- vagy koczkajátékban áll. Régibb nyelven jelentett bohóczot, alakost, szemfényvesztőt is.

*JÁTÉKPÉNZ
(játék-pénz) ösz. fn. Játékra szánt pénz, vagy pénz, melyre játszanak, vagy melyet valaki játékban nyer. Játékpénzből élni

*JÁTÉKPIACZ
(játék-piacz) ösz. fn. l. JÁTÉKHELY. És egyenlő akaratból a játékpiaczra rohanának. Apost. Csel. Káldi.

*JÁTÉKSZABÁLY
(játék-szabály) ösz. fn. Szabály vagy szabályok, melyek szerént bizonyos játékot játszani kell. Játékszabályokat megtartani vagy általhágni.

*JÁTÉKSZER
(játék-szer) ösz. fn. Játékul szolgáló különféle szerek vagy áruk, pl. gyermekek játékszerei: kocsi, ló, ostor, csiga, lapda, báb stb.

*JÁTÉKSZERÁRUS
(játék-szer-árus) ösz. fn. Játékszerekkel kereskedő személy.

*JÁTÉKSZERENCSE
(játék-szerencse) ösz. fn. Szerencse, midőn valaki a pénzre menő játékban nyer.

*JÁTÉKSZIN
(játék-szin) ösz. fn. Hely, hol színi eléadások tartatnak, pl. víg-, szomorújátékok, daljátékok stb. Nemzeti, városi játékszín. Játékszínbe járni. Játékszínre adózni. Átv. ért. világ játékszíne, am. a föld lakosinak különféle alakban elétünő működése, mozgalma. A világ játékszinén kitünő szerepet játszani. A világ játékszinét figyelemmel kisérni. V. ö. SZÍNHÁZ.

*JÁTÉKSZINI
(játék-szini) ösz. mn. Játékszint illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Játékszíni próbák, eléadások. Játékszíni diszítmények, gépek, kivilágítás. V. ö. SZÍNHÁZI.

*JÁTÉKTÁNYÉR
(játék-tányér) ösz. fn. Játékosok tányéra, melybe a játékpénzt teszik.

*JÁTÉKTÁRS
(játék-társ) ösz. fn. Kik együtt játszanak, egymásnak játéktársai, különösen kik némely játékokban, pl. a csittjátékban egy kézre játszanak.

*JÁTÉKTERV
(játék-terv) ösz. fn. Előleges vonalazása valamely szerencsejátéknak, különösen amely sorsjegyekkel van kapcsolatban.

*JÁTOZ
(ját-oz) áth. m. játoz-tam, ~tál, ~ott. A székelyeknél am. druszáz. V. ö. JÁT.

*JÁTSZADOZÁS, JÁTSZADOZIK
l. JÁTSZODOZÁS, JÁTSZODOZIK.

*JÁTSZÁS
(ját-sz-ás) fn. tt. játszás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valaki játszik. Játszással tölteni az időt. Kártyajátszás, teke-, koczka-, laptajátszás.

*JÁTSZÁSI
(ját-sz-ás-i) mn. tt. játszási-t, tb. ~ak. Játszást illető, arra vonatkozó. Játszási mód, ügyesség.

*JÁTSZI
(ját-sz-i) mn. tt. játszi-t, tb. ~ak. Örömest, könnyen, kedélyesen játszó. Különösen, mint kicsinyező képzője mutatja, am. kedvesen, fínoman mulattató, mint a tréfás, elmés, élczes emberek szoktak, kik a gondolatokkal, s meglepő ötletekkel mintegy játszanak, hogy másokat mulattassanak. Átv. ért. mondjuk lelketlen tárgyakról is, mennyiben más tárgyakat gyöngéden és gyakran érintve folytonos mozgalmat tüntetnek elé. Játszi szellő csintalankodik selyem fürteivel.

*JÁTSZIK
(ját-sz-ik) k. m. játsz-ott, htn. ~ani v. ~ni, par. játszszál. Gyöke: ját, s képzésre hasonló a látszik, nyugszik, tetszik, fekszik igékhez, melyekben az sz alatt oz, ez, öz gyakorlati képző rejlik, s e szerént játszik annyi mint ját-oz-ik, ját-z-ik. Általán am. csupa időtöltésből vagy mulatság keveért, vagy jó kedvből, szeszélyből foglalkodik valamivel, s minthogy aki játszik, nem működik komolyan, annyit is jelent, mint tréfál, dévajkodik. Szavakkal játszani, am. azokat nem komoly értelemben, hanem elménczségre, tréfára használni. Adott szavával, hitével, esküjével játszani, am. azokat nem komolyan, hanem könnyelmüleg igérni, letenni. Mondják a sorsról is, hogy játszik, midőn rendkívüli módon működik, továbbá a természetről, midőn szokatlan tüneményeket hoz elé. Átv. ért. életével, fejével játszani, am. életét, fejét koczkára, veszélyre kitenni. Néha oly foglalkodást jelent, melynek semmi kitűzött czélja nincs, pl. kutyával, macskával, bábbal játszik; ujjaival, papirossal, valakinek fürteivel játszik. Szorosabb ért. mondják oly időtöltési foglalkodásokról, melyek 1) bizonyos szabályok és mód szerént rendezvék, ha kivált czéljok vagy valamely anyagi nyereség, vagy némi győzelmi dicsőség és öröm. Pénzre játszani. Örömest játszani. Jól, roszúl játszani. Igazán, hamisan játszani. Sokban, kevésben játszani. Ki nem játszik, se nem nyer, se nem veszt. (Km.). Ezen értelemben némely játékok neveit tárgyesetben kivánja maga mellé. Bujóskát, hunyósdit, katonásdit, hatoskát, zálogosdit játszani.
"Játszad oh játékidat,
Játszad kis fiú;
Vajmi más játékot űz
Majd a férfiú!"
Kriza János.
De ezen németes kifejezések helyett: Kártyát, laptát, tekét, filkót játszani, helyesebbek: kártyázni, laptázni, tekézni, filkózni stb. 2) Melyek bizonyos emberi cselekvényeket mások mulattatására utánoznak és eléadnak. Valamely szindarabban szerelmest, hőst, bohóczot, királyt, jobbágyot, urat, szolgát játszani. Mindennap más szerepet játszani. A szinészek ma nem játszanak. 3) A német nyelv utánzása szerént használtatik a hangszerekről, pl. Orgonát, zongorát, gordont, hegedűt stb. játszani, de hibásan. Magyarán és helyesebben így: orgonán, zongorán, hegedűn stb. játszani, vagy: orgonálni v. orgonázni, zongorázni, hegedűlni, gordonozni, trombitálni stb. 4) Átv. ért. mondják lelketlen tárgyakról, melyek más tárgyakat szüntelen mozgásra mintegy ingerelnek. A patak habjai játszanak a part növényeivel. Szellők játszanak a lovagló hölgy lenge fátyolával.

*JÁTSZISÁG
(ját-sz-i-ság) fn. tt. játsziság-ot, harm. szr. ~a. Játszi minőség, tulajdonság. V. ö. JÁTSZI.

*JÁTSZMA
(ját-sz-ma) fn. tt. játszmát. A játszásban, pl. kártyázásban, tekézésben egyes bevégzett játékrend.

*JÁTSZÓ
(ját-sz-ó) mn. tt. játszó-t. Aki vagy ami játszik. Játszó társak, gyermekek, ifjak, leánykák. Egymással játszó ebek. Nemzeti szinházban játszó személyzet. Mint főnév is használtatik, s jelent személyt, ki játszik vagy ki játszani szokott, játékost.

*JÁTSZÓASZTAL
(játszó-asztal) l. JÁTÉKASZTAL.

*JÁTSZODIK
(ját-sz-od-ik) k. m. játszod-tam, ~tál, ~ott. Erdélyi s Tiszán túli tájszólás szerint am. a szokottabb játszik. Játszodnak-e már Debreczenben a szinészek? Játszodnak a gyermekek.

*JÁTSZODOZÁS
(ját-sz-od-oz-ás) fn. tt. játszodozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés vagy állapot, midőn valaki könnyeden, jókedvüleg, vonzalomból, hajlamból valaki iránt, játszani szokott. A kisdedek játszodozását öröm nézni. Játszodozással tölteni el a gyermekkori éveket. Átv. ért. szellő játszodozása a rét virágaival.

*JÁTSZODOZIK
(ját-sz-od-oz-ik) k. m. játszodoz-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan, könnyeden, s mintegy tréfálva, jókedvüleg játszik, mint kik csupán jó kedélyből, egymás iránti vonzalomból, gyermekies indulatból, szerelemből mulatoznak együtt. Az anya játszodozik kedves kis magzataival. Használjuk átv. értelemben is, pl. A szellő játszodozik a hölgy lengő fürteivel. A csermely habjai játszodoznak a parti virágokkal.

*JÁTSZODOZÓ
(ját-sz-od-oz-ó) mn. tt. játszodozó-t. Ki játszodozik vagy játszodozni szokott. Játszodozó gyermekek. V. ö. JÁTSZODOZIK.

*JÁTSZODTAT
(ját-sz-od-tat) miv. illetőleg áth. m. játszodtat-tam, ~tál, ~ott. Eszközli, hogy játszodozzék. Megjátszodtat, mintegy játsziságból rászed, tréfát űzve valamire rávesz.

*JÁTSZÓHÁZ
(játszó-ház) ösz. fn. l. JÁTÉKHÁZ.

*JÁTSZÓKARIKA
(játszó-karika) ösz. fn. 1) Fából vagy csontból csinált karikák, melyeket az ostáblajátéknál használnak. 2) Körbe hajtott vessző.

*JÁTSZONDIK
(ját-sz-o(n)d-ik) k. l. JÁTSZODIK.

*JÁTSZÓSZÍN
(játszó-szín) ösz. fn. Kétes színe valamely testnek, mely a szerént változik, amint a fénysugarak egyik vagy másik oldalról törődnek meg rajta.

*JÁTSZÓSZINŰ
(játszó-szinű) ösz. mn. Oly testről mondjuk, mely ide-oda forgatva vagy a világosságtól más-más oldalról érintve, más-más szineket mutat. Játszószinű kövek, jegeczek.

*JÁTSZÓTÁRS
(játszó-társ) ösz. fn. l. JÁTÉKTÁRS.

*JATTÓ
ALSÓ~, FELSŐ~, puszták Nyitra megyében; helyr. Jattó-n, ~ra, ~ról.

*JAV
fn. tt. jav-at, harm. szr. ~a. A ,jó' melléknévnek tárgyilag, vagyis főnévül, s többnyire harmadszemélyi birtokraggal használt változata, általán jelent oly dolgot, tárgyat, mely jó. A gyümölcs javát kiválogatni, t. i. az egyes jó darabokat, melyek a többi között jobbak. Éltének javát már eltöltötte, t. i. életkorának azon részét, szakát, melyben legtöbb jót élvezett, teljes erejében díszlett stb. Ezt javára fordította, am. hasznára. Különösen: birtok, jószág. Apja után sok javat öröklött. Minden javát elpazarlotta. Továbbá dísze, folyama valaminek. Javában foly a munka. Javában aratni am. közép aratásban lenni. V. ö. JÓ.

*JAVABELI
(java-beli) ösz. mn. Javából való; javában levő. Javabeli gyümölcs. Javabeli ember.

*JAVADALMAS
(jav-ad-al-om-as) mn. tt. javadalmas-t v. ~at, tb. ~ak. Javadalommal biró, ellátott. Javadalmas pap. V. ö. JAVADALOM.

*JAVADALMAZ
(jav-ad-al-om-az) áth. m. javadalmaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valakit javadalommal megajándékoz, megjutalmaz. Érdemes egyházi személyeket javadalmazni. Oly képzésü ige, mint: jutalmaz.

*JAVADALMAZÁS
(jav-ad-al-om-oz-ás) fn. tt. javadalmazást-, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, illetőleg jutalmazás, megajándékozás, megtisztelés, mely által valakit javadalmaznak.

*JAVADALMI
(jav-ad-al-om-i) mn. tt. javadalmi-t, tb. ~ak. Javadalmat illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Javadalmi jogok és kötelességek.

*JAVADALOM
(jav-ad-al-om) fn. tt. javadalm-at. Általán birtok, mely a birtokosnak nem örökös tulajdona, s melynek az csak jövedelmét húzza. Különösen így neveztetnek az egyházi jószágok. Egyházi javadalom. Érseki, püspöki, káptalani, apáti javadalmak. Továbbá az ily jószágokkal vagy jövedelmekkel járó egyházi hivatalok. Lelkészi javadalom. Egyszerü, kettős javadalom. Javadalom elvesztése, eltagolása, elcserélése, eltörlése stb.

*JAVAK
(jav-ak) tb. fn. tt. javak-at. Személyr. javaim, javaid, javai stb. Jószág, vagyon, különösen fekvő birtok, minden hozzá tartozó beruházással együtt. Világi, egyházi javak. Elemezve l. JÓ.

*JAVAL, JAVALL
(jav-al v. jav-all) áth. m. javal-t vagy (két ll-el) javall-ott; htn. javal-ni v. javall-ani. Valamit jónak ismer és helyben hagy, helyesel. Ellentéte: roszal, azaz rosznak tart. Ettől különbözik: javasol, azaz valamit jó gyanánt ajánl, tanácsol. Javalni szoktuk azt, amit valaki cselekedett, véghez vitt, javasolni pedig, amit jónak gondolunk, hogy valaki azt véghez vigye.
"Máskép se javallom, igazat megvallván,
Mert enyím a pálcza, most, béke uralmán
Népemet a nyájtól zaklatja hiába,
Elegyíti harczát békém poharába."
Buda halála (Arany J.)

*JAVALÁS
(jav-al-ás) fn. tt. javalás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Helybenhagyás, melynél fogva kijelentjük, hogy bizonyos cselekvést jónak tartunk. A felsőbbség javalását megnyerni, megérdemelni. Ellentéte: roszalás.

*JAVALAT
(jav-al-at) fn. tt. javalat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Javalási nyilatkozat, vagyis azon szó vagy mondat, mely által javalásunkat, jóváhagyásunkat kijelentjük. Szóval, irásban kijelentett javalat.

*JAVALL, JAVALLÁS
l. JAVAL, JAVALÁS.

*JAVAS (1)
elvont törzse javasol igének és származékainak.

*JAVAS (2)
(jav-as) fn. tt. javas-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Így nevezi a köznép azon férfiakat vagy asszonyokat, kik kuruzsolnak, ráolvasással, s holmi babonával gyógyítanak stb. Máskép: javos, mely, különböztetésül helyesebb is.

*JAVASLÁS
(jav-as-ol-ás) fn. tt. javaslás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, midőn valamit jó gyanánt tanácsolunk, s végrehajtásul ajánlunk. 2) Kuruzslás, babonás gyógyitási mód. Különböztetésül helyesebb az utóbbi értelemben: javoslás. V. ö. JAVAS, (2).

*JAVASLAT
(jav-as-ol-at) fn. tt. javaslat-ot, harm. szr. ~a. Jó gyanánt tanácsolt terv; tanács, melyet valakinek cselekvési zsinórmértékül ajánlunk. Elfogadni a tapasztalt emberek javaslatát. Különbözik: jóslat és javaslat.

*JAVASLATTÉTEL
(javaslat-tétel) ösz. fn. l. JAVASLÁS, 1).

*JAVASLATTEVŐ
(javaslat-tevő) ösz. fn. Aki valamely tervnek kivitelét ajánlja, vagy valamely czélnak elérésére vezető eszközt inditványba hoz.

*JAVASOL
(jav-as-ol) áth. m. javasol-t v. javaslott, htn. ~ni v. javaslani. 1) Valamit jó gyanánt tanácsol, ajánl valakinek; tanácsot, tervet ad. Bizonyos orvost vagy gyógyszert javasolni a betegnek. Nem javaslom, hogy most útnak indulj. Javaslom, ne barátkozzál ezen emberrel. A szerént fogok cselekedni, amint javaslod. Ha javaslod, Isten neki. Ki javasolta ezen oktalan tervet? 2) Babonás gyógymódot gyakorol, kuruzsol. V. ö. JAVAS. Különbözik: jósol

*JAVASOLÁS, JAVASOLAT
l. JAVASLÁS, JAVASLAT.

*JAVÁTOL
(jav-át-ol) áth. m. javátolt. A székelyeknél Kriza J. szerént am. ajánl (javasol), rábiztat.

*JAVÍT, JAVIT
(jav-ít) áth. m. javít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Valamit jóvá alakít által, igazít, megigazít, különösen 1) Ami anyagilag rosz, romlott, kopott, czéljának meg nem felel, azt jóvá teszi, fölépíti, kiigazítja, foltozza, czélszerüvé képezi, alkalmazza stb. Sovány legelőket, réteket, ugarokat javítani. Épületeket, bútorokat, szerszámokat, eszközöket javítani. Kopott, rongyos ruhákat javítani. Utakat, hidakat, utczai kövezeteket javítani. Használjuk marasztaló ragu nevekkel is. Javítani a háztetőn, vakolaton. Ez elhanyagolt jószágon lesz mit javítania az új birtokosnak. Annyira elromlott, hogy lehetetlen javítani rajta. 2) Bizonyos szellemi dolgok hibáit, hiányait részént kiigazítja, részént betölti. Nyomtatványokat javítani. Valamely munkát bővítve és javítva újra kiadni. A hibás fogalmazást kijavítani. Javítani az elavult törvényeken, alkotmányon. 3) Az erkölcsileg hibás embert jó útra téríti. Bűnösöket javítani. Oktatással, jó példával, fenyítékkel javítani a gonoszokat.

*JAVÍTÁS, JAVITÁS
(jav-ít-ás) fn. tt. javítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valamit v. valakit javítunk. Épületek, földek, rétek, legelők, erdők, szőlők javítása. Javításokra fordított költségek. Könyvek, hírlapok javítása. Megrögzött bűnösök, gonosztevők javítása. V. ö. JAVÍT.

*JAVÍTÁSI, JAVITÁSI
(jav-ít-ás-i) mn. tt. javítási-t, tb. ~ak. Javítást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Javítási költségek.

*JAVÍTÉK, JAVITÉK
(jav-ít-ék) fn. tt. javíték-ot. Nyomdászoknál azon lehuzott nyomtatvány, melyen a betüszedő hibái följegyeztetnek, hogy kiigazíttassanak. (Correctura).

*JAVÍTÉKÍV
(javíték-ív) ösz. fn. Ív, melyen a betüszedésben elkövetett hibák kiigazíttatván, az sajtó alá bocsáttatik.

*JAVÍTÉKJEL
(javíték-jel) ösz. fn. Jel, melyet a javítnok használ, hogy az után a szedő a hibákat kiigazíthassa.

*JAVÍTGAT
(jav-ít-og-at) áth. és gyak. m. javítgat-tam, ~tál, ~ott, par. javítgass. Valamit vagy valakit folytonosan, vagy gyakran javít. Újat nem készít, hanem a régieket javítgatja. Nyomtatványokat, verseket javítgat. V. ö. JAVÍT.

*JAVÍTGATÁS, JAVITGATÁS
(jav-ít-gat-ás) fn. tt. javítgatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Folytonos vagy gyakori cselekvés, midőn javítgatunk valamit. Ócska ruhák, szerszámok javítgatásával foglalkodni.

*JAVÍTHATATLAN, JAVÍTHATLAN
(jav-ít-hat-[at]lan) mn. tt. javíthatatlan-t, tb. ~ok. Ami, illetőleg aki oly rosz, oly romlott, elviselt, elkopott, elvásott stb. hogy javitani rajta nem lehet. Javíthatlan eczetes borok. Javíthatlan gonosztevő. Határozókép am. javíthatlanul.

*JAVÍTHATATLANSÁG, JAVÍTHATLANSÁG
(jav-ít-hat-[at]lan-ság) fn. tt. javíthatatlanságot. Állapot vagy minőség, melyen vagy melyet javítni nem lehet.

*JAVÍTHATÓ, JAVITHATÓ
(jav-ít-hat-ó) mn. tt. javítható-t. Amit vagy akit javítani, jobbá tenni lehet, egészen el nem romlott.

*JAVÍTNOK
(jav-ít-nok) fn. l. JAVÍTÓ, fn.

*JAVÍTÓ (1)
JAVITÓ, (1), (jav-ít-ó) mn. tt. javító-t. Ami vagy aki javít. Javító ház. Javító intézetek, szerek, eszközök. Erkölcsjavító könyvek.

*JAVÍTÓ (2)
(mint föntebb) fn. Személy, ki a nyomdában kiszedett, s lehuzott íveken eléforduló hibákat feljegyzi, s kiigazítja; máskép: javítnok.

*JÁVOR, JÁVORFA
l. JUHAR, JUHARFA.

*JÁVORBIKA
(jávor-bika), JÁVORSZARVAS, (jávor-szarvas) ösz. fn. l. BÖLÉNY.

*JAVOS
(jav-os) fn. tt. javos-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kuruzsló, babonás gyógyitó. Máskép: javas.

*JAVOSLÁS
(jav-os-ol-ás) fn. tt. javoslás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kuruzsolás, babonás gyógymód, pl. ráolvasás által.

*JAVOSOL
(jav-os-ol) áth. m. javosol-t. Kuruzsol, holmi babonás szerekkel, módokkal gyógyít.

*JAVÚL, JAVUL
(jav-úl) önh. m. javúl-t. Jóvá lesz; rosz szokásaiból, hibáiból kivetkezik; erkölcsi jó utra tér. Mivelés által javulnak a parlag rétek, földek. Javulnak a gondosan ápolt barmok. Oktatás, jó példa által javulnak a vásott gyermekek. A rögzött gonosztevő nehezen javul meg.

*JAVÚLÁS, JAVULÁS
(jav-úl-ás) fn. tt. javulás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Anyagi vagy szellemi és erkölcsi rosz, romlott állapotnak jóra változása.

*JAVULÉKONY
(jav-úl-ék-ony v. jav-úl-é-kony) mn. tt. javulékony-t v. ~at, tb. ~ak. Erkölcsi ért. aki hibáiból, rosz szokásaiból kivetkőzhetik; javulásra hajlandó.

*JÁZ
l. JÁÁZ.

*JAZMIN
(arabul dsaszemin) fn. tt. jazmin-t, tb. ~ok. Keletindiai növény a kéthímesek seregéből és egyanyások rendéből, fehér és sárga virágokkal, melyek igen átható és kedves illatuak. (Jasminum). Fajai: azori, bige, törpe, szagos, gyógyszertári stb. jazmin.

*~JE
öszvetett névrag, a tárgymutató i, és harmadik személyrag e elemekből, vastaghangon: ja, mint: kert-je, kürt-je, gőg-je, kefé-je, gyűrü-je. V. ö. ~JA, névrag.

*JE
v. JÉH, v. JÉJ, csodálkozási indulatszó a Hegyalján; rokon ez értelemben ennye, (= ejnye) szóval. Néhutt: jú, v. júj, sínai nyelven: hú.

*JÉCSA
KIS~, NAGY~, falvak Torontál megyében; helyr. Jécsá-n, ~ra, ~ról.

*JED
(i-ed, v. ij-ed helyett) székely tájszó. l. IJED. V. ö. JESZKE.

*JEDD
falu Erdélyben Maros székben; hely. Jedd-ěn, ~re, ~ről.

*JEDDER, JEDER
falu Kővár vidékében; helyr. Jedder-be, ~ben, ~ből.

*JÉG
(= i-eg, t. i. nevét folyékony, vagyis olvadékonyságától vette; V. ö. J~ betű jelentése); fn. tt. jeget. Megegyeznek vele a szirjän ji, finn jää, gija, ge, oi, ei, je, lapp jägma, vogul jank, ostják jenk, jonk, török és perzsa jakh, buchar, uigur jekh, sínai íng, píng, kinng stb. szók, valamint a német Eis is. Jelent megfagyott, vagyis hideg által öszveállott folyó testet, különösen vizet. Jéggé fagyott viz. Vastag, vékony, hártyás jég. Síma, göröncsös, sík jég. Hajladozó, repedékes jég. Aczélos, porhanyós jég. Pengő jég. Gyolcs jég, am. igen sima jég. Megy, torlódik a jég. Megindul, szétolvad a jég. Jeget törni, átv. ért. am. nehéz munkának, új vállalatnak elejét megkezdeni. Megél ő a jég hátán is, aza életrevaló, ügyes, élelmes. Jégre vinni valakit átv. ért. am. veszélyes vagy legalább alkalmatlan helyzetbe juttatni. (A német nyelvben is divatos szójárás).
"Jégre viszen, csúffá teszen,
Míg eszedre kélsz."
Népies versek. (Erdélyi J. gyüjt.).
Jeget hizlalni (ráöntött vízzel vastagítani). Jégen járni, futni, csuszkálni, korcsolyázni, elesni. Jég hátán járni. Jég hátán építette a házát. (Km.). Síma, hideg, mint a jég. Olyan a keze, mint a jég. Jéggel borogatni a lobos tagokat. Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig állhat. (Km.). A lúd is megesik egyszer a jégen. (Km.). Leesett a lud a jégen, majd felkel a jövő héten. (Népd.). Jégre metszett kép, nem lesz soká ép, mert széltől elolvadhat. (Km.). Úgy vagyok, mint a jégen álló. (Km.). Jelent jégesőt is. A határt elverte a jég. A szőlőkben sok kárt okozott a jég. Olyan jég esett, mint a galambtojás.

*JÉGAGÁT
(jég-agát) ösz. fn. Átlátszó agátkőfaj, mely szinére nézve az aczélos síma jéghez hasonlít.

*JÉGALABASTROM
(jég-alabastrom) ösz. fn. Síma tükrű jéghez hasonló alabastrom.

*JÉGBARLANG
(jég-barlang) ösz. fn. Barlang, melyben a víz, és vízcseppek nyáron át is jéggé fagynak.

*JÉGBÉRCZ
(jég-bércz); l. JÉGHEGY.

*JÉGBORITÉK
(jég-boriték); l. JÉGRÉTEG.

*JÉGCSÁKLYA
(jég-csáklya) ösz. fn. Erős, hosszu szakálu csáklya, melylyel a molnárok, révészek, hajósok a jeget törik, s az úszó jégtáblákat tovább döfdösik.

*JÉGCSAP
(jég-csap) ösz. fn. Csaphoz hasonló alaku jégdarab, mely akkor képződik, midőn a víz csurgó állapotban cseppenként összefagy. Háztetők aljáról lógó jégcsapok.

*JÉGCSAPÁS
(jég-csapás) ösz. fn. l. JÉGKÁR.

*JÉGCSILLÁM
(jég-csillam) ösz. fn. Ragyogó fény, melyet a nap sugaraitól érintett jég tükre visszavet.

*JÉGCZÖVEK
(jég-czövek); l. JÉGKARÓ.

*JÉGCZUKOR
(jég-czukor) ösz. fn. Szegletes jégalakú öntött czukor. Barna, sárga, fehér jégczukor. Jégczukrot nyalogatni.

*JÉGDARA
(jég-dara) ösz. fn. Apró jégeső, vagyis megkeményült tömör hódarabkák, melyek darához hasonlók.

*JÉGDOMB
(jég-domb) ösz. fn. Dombbá alakúlt jégtömeg.

*JÉGDÚCZ
(jég-dúcz) ösz. fn. A havasokon oszlopformában feltorlódó jégdarabok.

*JEGECS
(jeg-ecs) fn. tt. jegecs-ět. l. JEGECZ.

*JEGECZ
(jeg-ecz) fn. tt. jegecz-ět, harm. szr. ~e. Általán test, mely lassan-lassan bizonyos szabályszerű formára alakult öszve, pl. midőn folyékony testek, valamint felolvadt érczek, s különösen savak fokonként szilárd állapotba mennek át, s a testek különböző természetéhez képest különböző alakot mutatnak. (Crystallus). Máskép: jegecs v. jegőcze.

*JEGECZĚDÉS
(jeg-ecz-ěd-és) fn. tt. jegeczědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Valamely híg, folyó, csepegő testnek jegeczczé alakulása.

*JEGECZĚDIK
(jeg-ecz-ěd-ik) k. m. jegeczě-tem, ~tél, ~ětt. Jegeczczé alakúl. V. ö. JEGECZ.

*JEGECZĚS
(jeg-ecz-ěs) mn. tt. jegeczěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Jegeczekkel bővelkedő, vagy jegeczczel benőtt. Jegeczes barlang. Jegeczes kő.

*JEGECZĚSĚDÉS
(jeg-ecz-ěs-ěd-és) fn. tt. jegeczěsědés-t, tb. -ék. harm. szr. -e. Valamely híg, folyó, csepegő testnek jegeczessé levése

*JEGECZĚSĚDIK
(jeg-ecz-ěs-ěd-ik) k. m. jegeczěsěd-tem, ~tél, ~ětt. Folyó vagy híg állapotból jegeczessé változik által.

*JEGED
(jeg-ed) önh. m. jeged-t. Jéggé alakul, jeggé fagy. Jegednek a vizek, tavak, folyók. Különösen jelenti azon természeti működést, midőn a fagyos vízrészek vékony tűalakokban merevedni, s egymáshoz állani kezdenek; továbbá, midőn valamely folyadékban felolvasztott kemény testek, pl. savak, a folyó részek elrepülése vagy párolgása után bizonyos alakban öszveállanak. V. ö. HEGED.

*JEGEDÉS
(jeg-ed-és) fn. tt. jegedés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Állapot, midőn valamely test jeged. V. ö. JEGED.

*JEGEDZIK
(jeg-ed-ez-ik) k. m. jegedz-tem, ~tél, ~ětt. l. JEGED.

*JÉGEKE
(jég-eke) ösz. fn. Szántóekéhez némileg hasonló szerszám, melylyel a jégen nyilást hasítanak.

*JEGEL
(jeg-el) áth. m. jegel-t. 1) Valamely híg, folyékony testet jéggé fagyat, úgynevezett fagylaltot csinál. 2) Jeget használ. E télen épen nem fagyott, miből jegelünk nyáron által? 3) Jeget vág.

*JEGELLÉS
(jeg-el-el-és) fn. tt. jegellés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Fagyos állapota valamely híg testnek, midőn jegellik.

*JEGELLIK
(jeg-el-el-ik) k. m. jegell-ětt, htn. ~ni, v. ~eni. Jéggé fagy, jégalakot ölt. Nagy hidegben jegellenek a vizek.

*JEGÉLY
l. JEGÉR.

*JEGENYE (1)
(i-eg-enye v. jeg-eny-e) fn. tt. jegěnyé-t, harm. szr. jegenyé-je. Gyöke a mozgást, ingadozást, rezgést jelentő i v. j, melyekből eg gyakorlati képzővel lett i-eg v. jeg, ebből az anyagot jelentő eny (any, ony) képzővel i-eg eny v. jeg-eny, végre tulajdonságot jelentő e hozzátétellel: i-eg-ěny-e, jeg-eny-e; vagy pedig a nye növényt jelentő képző. Némelyek ,igenyes' szóval rokonítják. l. itt alább. Több ily képzőjű növénynevek léteznek, mint: afonya, galagonya, paponya, mácsonya, dinnye, berkenye. Értelme országszerte különböző, s a nyárfák különböző fajaira alkalmaztatik, innen van: fehér jegenye, fekete jegenye, olasz jegenye, fűzfa-jegenye, rengő jegenye stb. Mint elemzése mutatja, különösen azon nyárfajokra illik, melyek levelei legkisebb széllengésre i megrendülnek. Egyébiránt általában a jegenye szónak egy másik elemzése is valószinűnek látszik; t. i. minthogy a jegenyék legtöbb fajai, különösen az olasz jegenyék sudár növésüek, s a legsudarasb faju fehérfenyűk is jegenyefenyűknek neveztetnek, jegenye am. igenye, azaz igenyes fa, mely szó egyenes helyett ma is töb tájakon divatozik. Valamint tehát a fenyű fenséges növésétől vette általános nevét, úgy a jegenyét egyenes sudár alakjáról is nevezhették el őseink. Hogy pedig szó elején az í, összetett jo, ju, jö, je hangokká alakul, nyelvünkben több példa van rá, valamint más nyelvekben is.

*JEGENYE (2)
falu Erdélyben Kolos megyében; helyr. Jegenyé-n, ~re, ~ről.

*JEGENYEFA
(jegenye-fa) ösz. fn. 1) Növényfaj a nyárfák neméből. Jajgatja a jegenyefa, hogy ledőlt a czédrus. (Pázmán Préd.). 2) Anyag a kivágott jegenyéből. A jegenyefa a puha fák közé tartozik.

*JEGENYEFENYŰ
(jegenye-fenyű) ösz. fn. l. FEHÉRFENYŰ. V. ö. FENYŰ.

*JEGENYENYÁRFA
(jegenye-nyár-fa) ösz. fn. A nyárfáknak azon faja, mely legsudarasabb növése és magassága által tünik ki a többiek közől, s melynek eredeti hona Olaszország, miért olasz nyárfának is neveztetik.

*JEGENYEPÁLMA
(jegenye-pálma) ösz. fn. Indiai pálmafaj, a malabari partokon és Ceylon szigetén. (Elate sylvestris. L.).

*JEGENYÉS (1)
(jeg-eny-e-es) mn. tt. jegenyés-t, v. ~et, tb. ~ek. Jegenyével benőtt vagy beültetett. Jegenyés vidék.

*JEGENYÉS (2)
(mint föntebb) fn. tt. jegenyés-t, tb. ~ěk. Jegenyeerdő, ~berek, ~liget.

*JEGENYÉS (3)
puszta Tolna megyében; helyr. Jegenyés-ěn, ~re, ~ről.

*JEGÉR
(jeg-ér) fn. tt. jegér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Vízi madarak egyik szép faja, nagyságra fürjhöz hasonló, színre zöld és örös, begye sárga, farka kék. Halászatból él, télen a jégen költ; s innét veszi nevét.

*JÉGERFA
(jéger-fa) ösz. fn. Heves vármegyei tájszó. l. ÉGERFA.

*JEGES (1)
(jeg-es) mn. tt. jeges-t, v. ~et, tb. ~ek. Jéggel vegyes; fagyos. Jeges eső, jeges víz. Jeges tenger. Továbbá a miben jeget tartanak. Jeges kupa. Jeges dézsa. Jeges pincze.

*JEGES (2)
(jeg-es) fn. tt. jeges-t, tb. ~ěk. Jégtömeg vagy jégmező a havasokon, mely az itt-ott felolvadt hóból alakúlt.

*JEGESĚDIK
(jeg-es-ěd-ik) k. m. jegesěd-tem, ~tél, ~ětt. l. JEGESŰL.

*JEGESÍT
(jeg-es-ít) áth. m. jegesít-ětt, htn. ~ni, v. ~eni, par. ~s. Valamely híg, folyékony testet jegessé tesz, megfagyaszt.

*JEGESKACSA
(jeges-kacsa) ösz. fn. Vadkacsafaj, mely télen a jeges folyókat lepi el.

*JÉGESŐ
(jég-eső) ösz. fn. Gömbölyü vagy gömbölyded, majd nagyobb, majd kisebb jégdarabok, melyek felhőkből esnek alá, s nem egyebek megfagyott esőcseppeknél, vagy kemény tömeggé alakúlt hópihéknél, melyek magasabb és hidegebb légkörben jéggé váltak. Galambtojásnyi, diónyi, mogyorónyi jégeső. A jégeső elverte a határt. Káromkodik, mint a jégeső. (Km.). Ha jégeső esik is, ott leszek. A jégesőnek legapróbb faja, dará-nak neveztetik.

*JEGESTENGER
(jeges-tenger) ösz. fn. lásd: JÉGTENGER.

*JEGESŰL, JEGESÜL
(jeg-es-űl) önh. m. jegesűl-t. Jegessé leszen, vagy jéggé alakúl. Hideg van, már jegesülnek a folyó szélei.

*JEGESZT
(jeg-esz-t) áth. m. jegeszt-ětt, par. jegesz-sz, htn. ~ni v. ~eni. 1) A vizet s más folyadékot jéggé fagyasztja. 2) Jegeczczé, jegecsessé alakít.

*JEGESZTÉS
(jeg-esz-t-és) fn. tt. jegesztés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valami jéggé fagy, vagy jegeczczé lesz.

*JEGEZ
(jeg-ez) áth. m. jegez-tem, ~tél, ~ětt. 1) Valamit jéggel takar, behint. A jéghordó szekerek végig jegezik az utczát. 2) Jéggé fagyaszt.

*JEGEZÉS
(jeg-ez-és) fn. tt. jegezés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valamit jegeznek.

*JÉGFAGYOS
(jég-fagyos); l. JÉGHIDEG.

*JÉGFOK
(jég-fok) ösz. fn. Fokozat a légkörben, melynél a jegesek azon magassága kezdődik, hol a víz és gőz jéggé alakúl.

*JÉGFÜRÉSZ
(jég-fürész) ösz. fn. Fürész, melylyel a folyók, csatornák stb. jegét hasogatják, darabolják, hogy jégverembe takarítsák.

*JÉGGALÓCZA
(jég-galócza) ösz. fn. Galóczafaj, melynek lemezei jég- vagy inkább hófehérségüek. V. ö. GALÓCZA.

*JÉGGULA
(jég-gula) ösz. fn. Gulává alakított vagy alakúlt jégtömeg.

*JÉGHALOM
(jég-halom) ösz. fn. lásd: JÉGHĚGY, 2).

*JÉGHĚGY
(jég-hěgy) ösz. fn. 1) Havasi bércz, melynek oldalait és ormait vastag jégtömegek födik. 2) Magasan feltorlódott jégtáblák a jegestengeren.

*JÉGHIDEG
(jég-hideg) ösz. mn. Oly hideg, mint a jég, igen fagyos. Jéghideg kezek. Jéghideg víz.

*JÉGHIDEGSÉGÜ
(jég-hidegségü) ösz. mn. l. JÉGHIDEG.

*JEGÍT
(jeg-ít) l. JEGESZT.

*JÉGKÁR
(jég-kár) ösz. fn. Kár, melyet a jégeső vetésekben, szőlőkben, kertekben stb. okoz.

*JÉGKÁRBIZTOSITÁS
(jég-kár-biztositás); l. JÉGKÁRMENTESÍTÉS.

*JÉGKÁRMENTESÍTÉS
(jég-kár-mentesítés) ösz. fn. Bizonyos intézetnek működése, melynek czélja a jégeső által károsultak veszteségét pótolni. Innét: jégkármentesítő intézet, ügyviselőség.

*JÉGKARÓ
(jég-karó) ösz. fn. Karó vagy czölöp, melyet a vízbe vernek, hogy az úszó jégdarabokat tördelje s kártevés ellen akadályozza, pl. a hidak, kikötött hajók, malmok előtt.

*JÉGKÉREG
(jég-kéreg) ösz. fn. Jéggé vált felső része a folyóknak, tavaknak stb.

*JÉGKÖRTE
(jég-körte) ösz. fn. Hosszukás és sárgaszinű körtefaj, melynek héja jég vagy üveg gyanánt fénylik, s mely csak tél felé érik meg.

*JEGLE
(jeg-le) fn. tt. jeglét. Jéghez hasonló kőfaj a mészkövek neméből, melyből meszet lehet égetni.

*JÉGLENCSE
(jég-lencse) ösz. fn. Lencse, kristályból vagyis kristályüvegből, azaz kristály, mely lencsévé alakíttatott. Boncztanban am. a szem szerkezetében levő lencsealakú rész. (Lens crystallina). V. ö. LENCSE.

*JÉGLEPEL
(jég-lepel) ösz. fn. A víznek jégből álló felső része.

*JÉGMADÁR
(jég-madár) ösz. fn. l. JEGÉR.

*JÉGMEDVE
(jég-medve) ösz. fn. Az éjszaki jegestengeren élő, hosszu bojtos és legnagyobb faju medve. (Ursus glacialis). V. ö. MEDVE.

*JÉGMEZŐ
(jég-mező) ösz. fn. l. JEGES, (2).

*JÉGNYILÁS
(jég-nyilás) ösz. fn. 1) Rés, repedés a jégen. A Balaton mellékén: riadás. 2) Azon tény, midőn a jég megreped.

*JEGÖCZ
(jeg-öcz); l. JEGECZ.

*JEGŐCZE
(jeg-ő-cze) fn. l. JEGECZ.

*JÉGPATKÓ
(jég-patkó) ösz. fn. 1) Patkóféle készület, élesre köszörült szegekkel, mely a csizmasarkakra kötve a jégen járót biztosabbá teszi az elsikamlás vagy elesés ellen. 2) Korcsolya.

*JÉGPINCZE
(jég-pincze) ösz. fn. Pincze, melyben nyárra való jeget tartani szoktak, máskép és szokottabban: jégverem.

*JÉGPOHÁR
(jég-pohár) ösz. fn. A schweizi jéghegyek jegéből alakított különös pohár, melyet déli Németországban és Olaszhonban italok frisen tartására használnak.

*JÉGRÉTEG
(jég-réteg) ösz. fn. Folyókon, tavakon stb. azon felső boriték, takaró, mely jéggé merevült.

*JÉGRIADÁS
(jég-riadás) ösz. fn. A folyók, tavak jégtábláinak ropogással történő megrepedése. Jégriadás a befagyott Balatonon.

*JÉGRÓKA
(jég-róka) ösz. fn. A jegestenger vidékein élő, fehér és kékes szürke színü rókafaj. (Canis lagopus L.).

*JÉGSZAKADÁS
(jég-szakadás) ösz. fn. Állapot, midőn a vékony vagy porhadni kezdő jég valamely teher alatt letörik.

*JÉGSZÁN
(jég-szán) ösz. fn. Könnyü kis szán, holmi terhek vagy emberek szállítására a jégen. Vagy jégdarab, melyen a játszó gyermekek, sihederek a jég fölött csuszkorálnak.

*JÉGSZĚG
(jég-szěg) ösz. fn. Hegyesebbféle szeg, melyet télen a lópatkóba vernek, hogy a jeges úton biztosabban járhasson a ló.

*JÉGSZEGFŰ
(jég-szek-fű) ösz. fn. A havasi szegfűnek faja, mely csaknem száratlan; virága a leveleknél alacsonabb; csészepikkelyei a csészénél hosszabbak. (Dianthus glacialis).

*JÉGSZĚM
(jég-szěm) ösz. fn. A jégesőnek egy-egy darabja. Galambtojásnyi, diónyi, mogyorónyi, borsónyi jégszemek.

*JÉGSZIVÜ
(jég-szivü) ösz. mn. Képes kifejezéssel am. érzéketlen, kinek szive sajnálatra, könyörre, irgalomra, részvétre nem indúl. Jégszivü zsarnok.

*JÉGSZOBOR
(jég-szobor) ösz. fn. Szoborrá alakított vagy alakúlt jégtömeg.

*JÉGTÁBLA
(jég-tábla) ösz. fn. Szétterülő táblaforma alakulásai a jéggé vált víznek.

*JÉGTARTÓ
(jég-tartó) ösz. fn. Edény, leginkább érczből, melyben vízhűtés vagy holmi fagylalt eledelek készítése és tartogatása végett jeget tartanak.

*JÉGTELEP
(jég-telep) ösz. fn. lásd: JEGES, (2).

*JÉGTENGĚR
(jég-tengěr) ösz. fn. Jéggel borított tenger, mind az éjszaki, mind a déli földsarkon.

*JÉGTORLÁS
(jég-torlás) ösz. fn. A zajló vagyis mozgásban levő jégtáblák, jégdarabok egymás fölé tódulása, feltornyosodása.

*JÉGTORLAT
(jég-torlat) ösz. fn. Egymás fölé nyomúlt, feltornyosodott jégdarabok halmaza. Jégtorlatok a hídoszlopoknál, a zátonyokon.

*JÉGTORLÓDÁS
(jég-torlódás); lásd: JÉGTORLÁS.

*JÉGTÖRŐ
(jég-törő) ösz. mn. és fn. Ami a zajló, mozgásban levő vagy álló jeget töri. Jégtörő karók, czölöpök. Jégtörő Mátyás, minthogy rendszerént a mi égövünk alatt Mátyás napja körűl a jég meg szokott indulni. Jégtörőknek hivatnak általán azok készületek és eszközök, melyek a hidak, malmok előtt felállítva a jégtáblákat kisebb darabokra zúzzák, hogy kártékonyságukat akadályozzák. Átv. ért. mondjuk oly személyről, ki valamely nehéz, a maga nemében új munkába, vállalatba kap, s azt minden akadályok daczára végrehajtja, vagy legalább megkezdi, hogy azt mások folytathassák; máskép: úttörő.

*JÉGTŰ
(jég-tű) ösz. fn. 1) Azon tűalakú szálacskák, melylyekké a fagyni kezdő víz átalakúl, mielőtt tömör jéggé válnék. 2) A jegeczes testnek tűalakú szálai, részecskéi.

*JÉGTŰKÖR
(jég-tűkör) ösz. fn. Tűkör simaságu és fényességű jégtábla.

*JÉGVERĚM
(jég-verěm) ösz. fn. Verem vagy pinczeféle üreg, melyben nyárra való jeget eltenni s tartani szoktak. Hideg van itt, mint a jégveremben. Zsuppal, szalmával béllelt jégverem. Jégveremben tartani a húst.

*JÉGVIRÁG
(jég-virág) ösz. fn. A bojtvirágok neméhez tartozó növényfaj; szára lecsepűlt, levelei tojáskerekek, váltogatók, apró vízhólyagokkal rakottak; virágai kocsántalanok, fehérek. (Mesembryanthemum crystallinum).

*JÉGZAJ
(jég-zaj) ösz. fn. Folyó vagy mozgásban levő vizeken lefelé, vagy ide-oda úszkáló jégdarabok. Egyszerűen: zaj. Jön a zaj. Sürün megy a zaj a Dunán, nemsokára beáll. A zaj nagy kárt tett a hídakban és hajókban. Zajos, jégzajos árvíz.

*JÉGZÁPOR
(jég-zápor) ösz. fn. Eső helyett ömlő sürü jég.

*JÉGZÁTONY
(jég-zátony) ösz. fn. Sekélyes vizeken megfeneklő s zátony gyanánt összetorlott jég. V. ö. ZÁTONY

*JEGZIK
(jeg-ez-ik) k. m. jegz-ětt, htn. ~eni. Vízről vagy más folyadékról is mondjuk, midőn jegesedni kezd vagy jéggé fagy, jegedzik.

*JÉGZUZÓ
(jég-zuzó) ösz. fn. lásd: JÉGTÖRŐ.

*JEGY
(a héberben am. megismerni, észrevenni) fn. tt. jegy-et, harm. szr. ~e. Tiszta gyöke vagy gyökeleme je, melyből gy és l egyszerü képzőkkel két rokonértelmű szók, u. m. jegy és jel származnak, s eredetileg valami mozgékonyt jelentenek. (V. ö. J betű jelentése). Jegy és jel legáltalánosb értelemben elválasztható ismertető része vagy toldaléka valamely tárgynak, pl. iratdarab valamely árun, irománycsomón, mutató valamely házon (korcsmán, vámnál), tornyon (mint kereszt, kakas) stb. Különösebben: Jegy, 1) ismertető, megkülönböztető vonása vagy tulajdonsága valamely tárgynak, s ennek létét, valódiságát, egyéniségét stb. meghatározza. Van belső jegy, mely a dolognak természetében fekszik, s annak beltulajdonságát mutatja ki, pl. az oklevél hitelességének belső jegyei: irásmód, az illető korban vagy században divatozott betűalakok, irásbeli sajátságok stb. külső jegyei: papir vagy hártya minemüsége, tinta festéke, pecsét stb. Állandó jegy, mely a tárgyon folytonosan megmarad; változó jegy, mely időnként változik, pl. személyes leirásban állandó jegyek: termet magassága vagy alacsonsága (a felnőtteknél), szőkeség v. barnaság, horgas orr, szemek színe stb. változók: a hajék, szakál vagy bajusz alakja, színe, ruházat, egészséges vagy beteges szín stb. Lényeges jegy, mely a tárgynak lényegét teszi; mellékes jegy, mely a lényegességnek egyedül kifolyása, eredménye, pl. emberben lényeges jegyek a lélek és test, mellékesek a lélek müveltsége, test ügyessége. 2) Valamely tárgynak oly tulajdonsága, mely különböztetés végett mesterségesen adatott neki, pl. jegy a ruhán, jegy (bélyeg) a marhán, jegy a ludak, réczék talpán. 3) Rendkivüli természeti tulajdonság, pl. lencsealakú folt az arczon, eperforma csomócska vagy szömörcsök a bőrön. 4) Kis czédula vagy barcza, melynek elémutatása által valamit igényelhetünk, pl. belépti jegy, melylyel szinházba, tánczvigalomba, valamely társulatba stb. bemehetünk; vámjegy, melylyel a vámon keresztűl bocsáttatunk; vendég- v. asztaljegy, melynél fogva bizonyos lakomában helyet és részt kapunk stb. Jegyet váltani, am. belépti, asztal- vagy más hasonló jegyet pénzért szerezni. 5) A házasodók közt divatozó viszonyos ajándékok, pl. gyürü, kendő, pénz, ruha. Valamit jegybe adni. Jegyet váltani (am. jeggyűrűt, jegykendőt stb. váltani). A menyasszonyt jegypénzzel, jegyruhával megajándékozni. 6) Azon állapot, midőn férfi és nő egymásnak házassági igéretet tesznek. Jegyben lenni. Jegyben járni. Innen: eljegyezni. 7) Mint a jegyez, jegyző, jegyzék származékokból kitetszik, a ,jegy' szó teszen emlékeztető valamit, vagyis oly dolgot, mely bizonyos tárgyakat eszünkbe juttat, feledéstől megment, milyenek pl. a rovási jegyek, a jegyzőknek irásai, melyekben előlegesen a tárgyak fő vonalait följegyzik. Utasitó jegy, az iratokban, könyvekben, mely bizonyos megjegyzésre útal. 8) A csillagtanban azon tizenkét csillagzat, melyek a barkört ugyanannyi részre osztják fel. Kos, bika, ikrek, rák, oroszlán, szűz jegye. Innét jelenti azon időszakot is, illetőleg hónapot, melyben bizonyos jegy uralkodik. Kos jegyben született, azaz martius 21-től april 21-kig számított időközben.
Mind hangra, mind értelemre nézve közel rokon vele: jel, mennyire mindegyikben bizonyos ismerés vagy ismertetés vagy észrevétel alapfogalma rejlik, aminthogy több nyelvben azon egy szóval fejeztetik ki, pl. signum, Zeichen, shmeon stb., de a magyarban azon finom különbséggel, hogy a jegy közelebbi, a jel rendesen távolabbi összeköttetésben van a tárgygyal, melyet ismertet vagy megkülönböztet; igy az időben is a jel inkább azt mutatja, ami történt, vagy ami történni fog, vagy aminek történnie kell, vagy lehet, midőn a jegy jobbára azt adja tudtunkra, ami valóban létezik. Vannak esetek, midőn egyiket a másikkal fölcserélni lehet, pl. jegy vagy jel a házon, a ruhán, az arczon, a mondottakat följegyezni vagy följelelni; de nem mondhatni jegyet adni, e helyett jelt adni, és mást jelent: jegyes ember, mást pedig jeles ember stb. V. ö. JEL.

*JEGYADOMÁNY
(jegy-adomány) ösz. fn. 1) Ajándék pénzben, ékszerekben, ruhában stb., melyet menyasszonyának a vőlegény ad. 2) Pénzbeli vagy más ingó és ingatlan vagyon, melyet leginkább a szülék leányuknak vagy más rokonok is a menyasszonynak, férjhez menetel alkalmával adnak. Ez utóbbi már a házasulás után máskép: hozomány.

*JEGYAJÁNDÉK
(jegy-ajándék) ösz. fn. lásd: JEGYADOMÁNY.

*JEGYBANK
(jegy-bank) ösz. fn. Oly bank, mely valóságos érczpénzt képviselő levelkéket (jegyeket) bocsát ki, s ezeknek érczpénzzel felváltását igéri annak, ki azokat e végett elémutatja.

*JEGYBÉLI, JEGYBELI
(jegy-béli) ösz. mn. 1) Menyasszonyi jegyet illető, arra vonatkozó. Jegybéli ajándék. 2) Jegyben járó, levő. Jegybéli leány. (Margit élete).

*JEGYBENJÁRÓ
(jegyben-járó) ösz. mn. Férjhez menendő, különösen hajadon nőről mondjuk, midőn szokott szertartással, pl. jegykendő vagy gyürü cserélése által stb. bizonyos férfival házassági szerződésre lép azon időig, midőn innepélyes eskü által összekel vele.

*JEGYBÉR
(jegy-bér) ösz. fn. l. JEGYPÉNZ.

*JEGYCZIPŐ
(jegy-czipő) ösz. fn. Menyasszonyi czipő, melyben jegyet vált, vagy melylyel neki vőlegénye kedveskedik.

*JEGYES
(jegy-es) mn. tt. jegyes-t, v. ~et, tb. ~ek. Bizonyos jegygyel bélyegzett, megkülönböztetett. Jegyes ökör, ló, juh. Jegyes talpú ludak, kacsák.

*JEGYĚS
(jegy-ěs) fn. tt. jegyěs-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Férfi és nő, kik bizonyos szertartás, pl. kézfogás, jegygyürü, jegykendő váltása által egymásnak házasságot igértek. Megsebesítetted az én szívemet én húgom, jegyesem. (Énekek éneke 4. fej. 9. v.).

*JEGYESSÉG
(jegy-es-ség) fn. tt. jegyességět. Jegybenjáró állapot, jegybenjárás.

*JEGYETLEN (1)
(jegy-etlen) mn. lásd: JEGYTELEN.

*JEGYETLEN (2)
(jegy-etlen) mn. tt. jegyetlen-t, tb. ~ěk. Amin semmi rendkivüli, kitünő vagy mesterséges jegy nincs. Jegyetlen tiszta bőr. Jegyetlen fehérruha. Jegyetlen ökör, ló, birka, ludak. Határozókép am. jegy nélkül, meg nem jegyezve.

*JEGYEZ
(jegy-ez) áth. m. jegyez-tem, ~tél, ~ětt, v. jegyzěttem, jegyzěttél, jegyzětt; htn. ~ni v. jegyezni, parancs. ~z. 1) Valamit bizonyos jegy által megkülönböztet. Fehérruhát jegyezni. Könyveket jegyezni. 2) Valamit emlékeztetésül eszébe felró. Ezt megjegyzem magamnak. Jól megjegyezd, mit mondtam. 3) Bizonyos eszméket, gondolatokat, mondatokat emlékezet okáért felró, felír. A tanár eléadását jegyezni. A gyülési beszédeket jegyezni. Nem érdemes minden haszontalan czikornyát följegyezni. Az eladott áruk mennyiségét és árát bejegyezni. 4) Eljegyezni, mondjuk férfiról, midőn valamely nővel házassági szerződésre lép, s kézfogót tart. Eljegyezni valakit házastársul.

*JEGYEZÉS
(jegy-ez-és) fn. l. JEGYZÉS.

*JEGYEZETLEN
(jegy-ez-etlen) mn. tt. jegyezetlen-t, tb. ~ěk. Ami jegyezve nincsen. Jegyezetlen fehér ruha. Jegyezetlen gulyamarha. V. ö. JEGYEZ. Határozókép am. jegyzet nélkül, nem jegyezett állapotban.

*JEGYGYŰRÜ
(jegy-gyűrü) ösz. fn. Gyűrü, melylyel a házasulandó személyek egymást megajándékozzák. Jegygyűrüt váltani. Visszaküldeni, visszakérni a jegygyűrüt.

*JEGYING
(jegy-ing) ösz. fn. Ing, melyet a vőlegény menyasszonyának, vagy ez annak ad.

*JEGYIRÁS
(jegy-irás) ösz. fn. Irás neme, mely nem bizonyos ábécze betüivel, hanem valamely képjelek által történik.

*JEGYJÓSZÁG
(jegy-jószág) ösz. fn. l. JEGYADOMÁNY.

*JEGYKE
(jegy-ke) fn. tt. jegykét. Kis jegy, lapka; idegenből kölcsönzött szóval: czédula.

*JEGYKENDŐ
(jegy-kendő) ösz. fn. Fehér kendő, melyet kézfogás alkalmával a menyasszony a vőlegénynek ad.

*JEGYNÉV
(jegy-név) ösz. fn. Némelyek által a melléknév helyett ajánlott nyelvtani műszó, mely csakugyan helyesebb is volna. l. MELLÉKNÉV és V. ö. JEGYSZÓ.

*JEGYÖLTÖZET
(jegy-öltözet); l. JEGYRUHÁZAT.

*JEGYPÉNZ
(jegy-pénz) ösz. fn. Pénz, melylyel a vőlegény megajándékozza menyasszonyát; továbbá azon pénzmennyiség, melyet a menyasszonynak szüléji vagy más rokonok férjhezmenetele alkalmával adnak.

*JEGYPŐRÖLY
(jegy-pőröly) ösz. fn. 1) Pőröly, vagy helyesebben, kis kalapács, melylyel a fő kovácslegény, vagy maga a mester az ülőt veregetve, tudtára adja a többi kalapáló legénynek, mily módon? erősebben-e vagy gyöngébben verjék? s mikor fordítsák meg a munka alatt levő izzó vasat. Ezt a kovácsok czifrázás-nak nevezik. 2) Pőröly különféle érczmiveseknél, melybe a mester neve vésve van, s melylyel a legények az illető műhelybeli munkákat megjegyezni szokták.

*JEGYRUHA
(jegy-ruha) ösz. fn. Általán am. menyasszonyi ruha. Különösen azon ruha, melylyel a vőlegény menyasszonyának kedveskedik.

*JEGYRUHÁZAT
(jegy-ruházat) ösz. fn. Mindenféle ruhaneműk vagy öltözékek, melyeket a menyasszony férjhezmenéskor szüleitől vagy más illetőktől kap.

*JEGYSÜTŐ, JEGYSÜTŐVAS
(jegy-sütő-vas) ösz. fn. l. BÉLYEGVAS.

*JEGYSZEDŐ
(jegy-szedő) ösz. fn. Aki valamely mutatványhoz a belépti jegyeket átveszi.

*JEGYSZÓ
(jegy-szó) ösz. fn. Általán beszédrész, mely a főnévnek (lénynévnek) minőségét vagy pedig munkásságát fejezi ki, tehát melléknév (jegynév) és ige együtt.

*JEGYTELEN
(jegy-telen); l. JEGYETLEN.

*JEGYÜL
(jegy-ül) ih. Jegy gyanánt, jegy fejében, különösen menyasszonyi jegyajándokul. Drága karpereczet, aranylánczot, gyürüt adni jegyül a menyasszonynak.

*JEGYVÁLTÁS
(jegy-váltás) ösz. fn. Szertartás, midőn a házasulandó személyek egymással gyűrüt váltanak, kezet fognak, s helybeli szokások szerént különféle módon kinyilatkoztatják abbeli igéretöket, hogy egymással házasságra lépnek. Népies köznyelven: kézfogó v. kézfogás.

*JEGYVÁLTÁSI
(jegy-váltási) ösz. mn. Jegyváltást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Jegyváltási szertartás.

*JEGYVÁLTÓ
(jegy-váltó) ösz. fn. Házi ünnepély, midőn a házasulandók jegyváltása történik.

*JEGYZ
l. JEGYĚZ.

*JEGYZÉK
(jegy-ez-ék) fn. tt. jegyzék-ět, harm. szr. ~e. 1) Irásba tett észrevétel, emlékeztetés okáért. A teendőket különös jegyzékbe tenni. 2) Lajstrom. A jutalmazandók neveinek jegyzéke. 3) Bizonyos tárgyaknak öszveirása, pl. árjegyzék, melyben az áruk, napszámok, munkabér s több efféle egyenként elszámláltatik. Benyujtani a kiadások és bevételek jegyzékét. Házi bútorok, edények, szerszámok jegyzéke.

*JEGYZÉKIRAT
(jegyzék-irat) ösz. fn. 1) Bizonyos tárgyak jegyzékét magában foglaló irat. Egyszerüen: jegyzék. 2) Egyik hatóságnak a másik hasonló rangúhoz küldendő vagy küldött levele avagy válasza; máskép: átirat. Felsőbb hatósághoz: felirat, v. fölterjesztés küldetik.

*JEGYZÉKKÖNYV
(jegyzék-könyv) ösz. fn. Könyv, melyben mindenféle jegyzékek iratnak, különösen a kereskedőknél a ,Notizbuch' magyar nevezete.

*JEGYZÉKLAP
(jegyzék-lap) ösz. fn. Oly lap valamely iratcsomóban, melyre bizonyos jegyzékeket igtatnak p. folyamjegyzék, árjegyzék.

*JEGYZÉKVÁLTÁS
(jegyzék-váltás) ösz. fn. Két vagy több egyenlő állásu hatóságnak egymással közlött vagy folytatott levelezése. V. ö. JEGYZÉKIRAT.

*JEGYZEMÉNY
(jegy-ez-e-mény) fn. tt. jegyzeményt, tb. ~ěk. l. JEGYZET.

*JEGYZÉS
(jegy-ez-és) fn. tt. jegyzés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Általán cselekvés, melynél fogva valamit jegyzünk. V. ö. JEGYEZ. Jegyzéssel foglalkodni. Ruhák jegyzése. Barmok, baromfiak jegyzése. Öszvetételei: megjegyzés, följegyzés, kijegyzés, bejegyzés, összejegyzés.

*JEGYZET
(jegy-ez-et) fn. tt. jegyzet-ět, harm. szr. ~e. Észrevétel vagy emlékirat, valamely főtárgyhoz kapcsolt függelék, mellékes ötlet, vagy kivétel stb., melyet följegyezni szoktunk. Jegyzetek valamely munkára, könyvre. Olvasni jegyzetek nélkül nem sokat ér. A tett jegyzetekből birálatot irni valamely műről. A tanár eléadása után irt jegyzeteket hozzákapcsolni a tankönyvhöz. Magyarázó jegyzet.

*JEGYZETJEL
(jegyzet-jel) ösz. fn. Útasító jegy; l. JEGY 7).

*JEGYZETLEN
l. JEGYEZETLEN.

*JEGYZŐ (1)
(jegy-ez-ő) mn. tt. jegyző-t. Aki valamit jegyez, vagy amivel jegyeznek valamit. Ruhákat jegyző leány. Jegyző bélyegvas. Jegyző pőröly.

*JEGYZŐ (2)
(mint föntebb), fn. Hivatalos személy vagy tisztviselő, ki valamely társulatnak vagy hatóságnak köz tanácskozásait s határozatait irásba foglalja, levelezéseiket viszi, rendeleteiket közli stb. Vármegyei, városi, községi jegyző. Kereskedelmi, gazdasági, müvészi egyesület jegyzője. Az elnök és jegyző aláirásával kiadott iromány. Szentszéki jegyző. Czéhbeli jegyző. Főjegyző, aljegyző. Tiszteletbeli főjegyző, aljegyző.

*JEGYZŐI
(jegy-ez-ő-i) mn. tt. jegyző-t, tb. ~ek. Jegyzőt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Jegyzői hivatal. Jegyzői aláirás. Jegyzői fizetés. Jegyzői lak, iroda.

*JEGYZŐKÖNYV
(jegyző-könyv) ösz. fn. Könyv, melyben valamely hatóság vagy társulat ügyeiben tartott tanácskozások, s azok folytában hozott határozatok följegyeztetnek. Közgyülési, törvényszéki jegyzőkönyv. Iparkamara jegyzőkönyve. Tudományos egyetemi jegyzőkönyv. Jegyzőkönyvet felolvasni, hitelesíteni, meghamisítani. Jegyzőkönyvből kivonatokat tenni, határozatokat kiirni. Vallomási jegyzőkönyv, melyben a vádlott vallomása a fenyitő biróságnál följegyeztetik. Tanuzási jegyzőkönyv, melyben a tanúk eléadása jegyeztetik föl.

*JEGYZŐKÖNYVI
jegyző-könyvi ösz. mn. Jegyzőkönyvre vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Jegyzőkönyvi fogalmazványok, czikkek.

*JEGYZŐKÖNYVILEG
(jegyző-könyvileg) ösz. ih. Jegyzőkönyvbe igtatva.

*JEGYZŐKÖNYVVEZETŐ
(jegyző-könyv-vezető) ösz. fn. Aki valamely jegyzőkönyv szerkesztésével van megbízva.

*JEGYZŐSÉG
(jegy-ěz-ő-ség) fn. tt. jegyzőség-ět, harm. szr. ~e. 1) Jegyzői hivatal. Jegyzőségért folyamodni. Jegyzőséget viselni. Vármegyei, városi, falusi, szentszéki jegyzőség. 2) Jegyzők személyzete.

*JEGYZŐSÉGI
(jegy-ez-ő-ség-i) mn. tt. jegyzőségi-t, tb. ~ek. Jegyzőségre vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Jegyzőségi hivatalszoba, iroda.

*JÉH v. JÉJ
l. JÉ.

*JEHI
puszta Veszprém megyében; helyr. Jehi-be, ~ben, ~ből.

*JÉKE
falu Szabolcs megyéen; helyr. Jéké-n, ~re, ~ről.

*JEKELFALVA
helység Szepes megyében; helyr. Jekelfalvá-n, ~ra, ~ról.

*JEL
(finnül: jelki); fn. tt. jel-t, v. ritkábban ~et, tb. ~ek, harm. szr. ~e. Tájejtéssel: gyel. Általán tárgy vagy tulajdonság, vagy cselekvény, szenvedés, állapot, mely valamire távolabbról mutat vagy figyelmeztet; továbbá, mely tudtul adja, hogy valami történt vagy történik, vagy történni fog, vagy valaminek történnie kell, lehet, szabad, p. a sok pénz és kincs gazdagság jele; bizonyos bibircsók az arczon iszákosság jelei; a hadseregek rendkivüli járása háborunak jele; a befagyott ablak nagy hidegnek jele stb. Különösen 1) Taglejtés által nyilatkozó cselekvés, szenvedés vagy állapot, mely által másokat valamire figyelmeztetünk. Kézzel, integetéssel, szemvágással, lábtoppanással jelt adni. 2) Hang általi figyelmeztetés. Köhentéssel, fütytyel, puska-ágyulövéssel, dobbal, trombitával jelt adni. 3) Kitűzött, szembeötlő, s távolabbról figyelmeztető tárgy. Zászlóval, kendővel, kalapemeléssel jelt adni. 4) Rendkivüli tünemény, melytől valamely eredményt várunk vagy gyanítunk. Égi jelek. Jelek lesznek a napban és holdban. (Evangy). Ezen jelben győzni fogsz. 5) Nyoma valaminek, melyből kitünik, hogy valami történt. Több vágás, szúrás jelei látszanak orczáján. Sok jelét adta vitézségének. 6) A lelkületnek kitünő bélyege. A sok csudálkozás és bámulás tudatlanságnak jele. Semmi jelét nem adta nagylelküségének. Ebből származnak a jeles és jellem szók. V. ö. JEGY.

*JELADÁS
(jel-adás) ösz. fn. Cselekvés, mely által másokat valamire figyelmeztetünk, p. intve, taglejtve, vagy bizonyos tárgy kitüzésével, p. lobogóval, kendővel, vagy előre meghatározott móddal, p. puska-, ágyulövéssel, harangozással stb. V. ö. JEL.

*JELBESZÉD
(jel-beszéd) ösz. fn. 1) Beszéd jelek által, milyen a siketnémák beszéde. 2) Színi eléadásnak neme, midőn a szereplő személyek egyedül taglejtések által működnek. Máskép: néma ábrázat.

*JELBESZÉDI
jel-beszédi ösz. mn. Jelbeszédet illető, arra vonatkozó. Jelbeszédi taglejtések.

*JELĚL, JELÖL
(jel-ěl) áth. m. jelěl-t. 1) Valamit bizonyos jel által szembetünővé, észrevehetővé tesz; jel által megkülönböztet valamit. Erdei úton szalmával jelelni a fákat, hogy az utasok el ne tévedjenek. A határvonal huzására pontokat jelelni. Megjelelni a helyet, hol valami nevezetes történt. 2) Ki igekötővel am. kitűz, kiválaszt, bizonyos czélból előlegesen számba vesz valamit. Kijelelni a legderekabb vitézeket. Kijelelni a vágni való fákat az erdőben. 3) Bizonyos hivatalra, rangra, méltóságra, a folyamodók vagy ajánlottak közől valakit vagy valakiket kitűz, s választás alá terjeszt. Birónak, tanárnak, v. birói, tanári hivatalra jelelni valakit. Hármat jeleltek törvényszéki ülnökségre.

*JELĚLÉS, JELÖLÉS
(jel-ěl-és) fn. tt. jelělés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, melynél fogva valamit vagy valakit jelelünk. V. ö. JELEL. Útvonalak jelelése. Fák jelelése. Jelelés valamely hivatalra, méltóságra. Igekötőkkel: kijelelés, megjelelés.

*JELĚLGET
(jel-ěl-get) gyak. áth. m. jelělget-tem, ~tél, ~ětt. Gyakran vagy apródonként, részenként jelel. Olvasás közben jelelgetni.

*JELĚLGETÉS
(jel-ěl-get-és) fn. tt. jelělgetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn jelelgetünk. V. ö. JELĚLGET.

*JELĚLŐ (1)
(jel-ěl-ő) mn. tt. jelělő-t. Kitüntető, megkülönböztető, kimutató. Utat jelelő fasor. Határt jelelő árkok, dombok. Jelelő oszlop, karó, czövek. Jelelő vas.

*JELĚLŐ (2)
(mint föntebb), fn. 1) Személy, ki valamit bizonyos jel vagy jelek által kimutat, kitüntet, vagy eszében felró, pl. a kalangyákban az aratórészt, az erdőben a magfát. 2) Hivatalosan megbizott személy, ki valamely hivatalra, méltóságra stb. bizonyos személyeket kitűz, s választás alá bocsát. A vármegyei tisztujításokon a főispán vagy helyettese a jelelő.

*JELĚLŐCZÖVEK
(jelělő-czövek) ösz. fn. Földbe vert czövek, mely által valamit jelelnek, p. a mérnökök jelelőczöveke.

*JELĚLT (1)
JELÖLT, (1), (jel-el-t) mn. tt. jelělt-et. Akit vagy amit kijeleltek, megjeleltek, vagyis bizonyos jel által kitüntettek. Jelelt utak az erdőségen. Vágásra jelelt fák. Hancsíkokkal jelelt rétek.

*JELĚLT (2)
JELÖLT, (2), (mint föntebb) fn. Személy, kit valamely hivatalra kitüztek, s választás vagy kinevezés alá bocsátottak. Papi jelelt. Mondják tanulókról is, kik valamely iskolai folyamot elvégezvén, felsőbb osztályba lépni készülnek. Szónoklat, költészet, bölcsészet jelöltjei. (Candidatus).

*JELEN (1) v. JELĚN
(1), (jel-ěn) mn. tt. jelěn-t, tb. ~ek. Igen érdekes adat a magyar észjárásból és magyar nyelv ősrégiségéből. Midőn t. i. több más nyelvek a ,jelen' fogalmát öszvetett alakokkal adják, pl. a hellén paoeimi, paown, a latin praesens, a német Gegenwart, gegenwärtig stb., melyeknek előrésze am. előtt, s az egész am. előtte levő, a magyar egyszerü en képzővel a jel szóból származtatja, mintha mondaná: jellel biró, létének jelét, jelenségét adó, minthogy se a mult, se a jövő, lételének jelét nem adja, nem adhatja. 1) Mondjuk általán oly időről, mely most van, mely még le nem folyt, legyen az a legkisebb időpont, vagy hosszabb időszak. Jelen percz, jelen óra, jelen nap, jelen évszak, jelen év, jelen század. 2) Mondjuk eseményekről, melyek most folyó időben történnek. Jelen zavarok, belháborúk. Az utóbbi e hangzóra nézve megjegyzendő, hogy az ö-ző szójárásokban mind e-re, mind ö-re van példánk, tehát az e is kétképen (nyiltan és zártan) ejthető. "Jelentötte bémenetele okát." Kriza J. gyüjteményében a XIII. népmesében. ,Jelönnen' Benigna asszony imakönyvében (Nyelvemlékek II. kötet). A Nádor-codexben, Debreczeni Legendáskönyvben is stb. jelönik. Képzésre nézve jelěn mn. olyan mint: alacson, rokon (régente: rakon), kicsin, külön. V. ö. JELĚN fn.

*JELEN (2) v. JELĚN
(2), (l. JELEN, mn.); fn. tt. jelěn-t, tb. ~ěk. Mostani állapot, mely folyamatban van, mely még el nem mult. Minthogy az időre vonatkozik, az idő pedig folyton halad, szorosan és észtanilag véve a jelen képzelhető legrövidebb időperczet teszen, melyhez képest a legközelebbi időperczenet egyfelől mult, másfelől jövő. Egyébiránt köz értelemben az előttünk lefolyó idő valamely húzomos részét, s a benne eléforduló események öszvegét is jelennek mondjuk. E népnek sem multja, sem jelenje, talán jövője sincs.
"Lelkem velem ködös mesékbe játszik,
A jelent s otthont is elfeledem."
Tisza Domokos.
l. JELEN, (1), mn. Képzésre olyan, mint a szégyen, özön, kölcsön szóké. Nyelvtani ért. jelenti általán az igének azon időbeli módositását, mely a cselekvés, szenvedés, vagy állapot mostaniságát fejezi ki, melyet a mult megelőz, a jövő pedig követ, p. irok, írsz, ír ez jelen; írtam, írtál, írt ez mult; írandok, irandasz, irand ez jövő. A viszonyos jelenek közt külön alakja van ,jelen a multban' időnek, melyet láss ,Múlt' fn. alatt. Ugyanitt látható, miszerint elbeszélésekben múlt helyett is használtatik. Figyelmet érdemel a magyarban a ,jelen a jövőben' is, melyet láss ,Jövő' fn. alatt. V. ö. ÍGEIDŐ.

*JELĚN (3)
(jel-ěn) ih. 1) Most, és ezen helyen. p. Jelen vagyok. 2) Akármely határzott időben és helyen Jelen voltam a közgyülésen. Minden ülésben jelen leszek. Kik voltak jelen a minapi hadgyakorlaton? A ki nem volt az iskolában jelen, irassék föl. - Úgy látszik, hogy itt az ěn tulajdonkép nem a módot jelentő határozó, hanem inkább állapitó képző, s jelěn vagyok am. az adott, vagy határozott jelre itt vagyok, épen úgy, mint ezen mondatokban: helyěn vagyok, résěn van a füle. Miért itten állandóbban zárt ě-vel irandó.

*JELEN (4) v. JELĚN
(4), (jel-ěn) önh. m. jelěnt. l. JELENIK.

*JELENBEN, JELĚNBEN
(jel-en-ben) ih. Jelen, vagyis épen most folyó időben. Jelenben (jelen időben) sok a gond és baj, jövőben (jövő időben) majd mind máskép lesz.

*JELENE
puszta Gömör megyében; helyr. Jelené-n, ~re, ~ről.

*JELĚNÉS
(jel-ěn-és), fn. tt. jelěnés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Elétünés, láthatóvá, érezhetővé levés bizonyos helyen és időben. 2) Különösen rendkivüli tüneménynek elétünése. Álomi jelenések. Megholtak lelkeinek jelenése, megjelenése. Angyali jelenések. Úrnak jelenése. Használtatik, ámbár nem szabatosan, jelenet helyett is, p. Szent János apostol jelenése (apocalypsis) 3) A szindarabokban a felvonásnak egy egy része, mely új szereplő személyek hozzájárulása, vagy elmenése által határoztatik meg. Az első felvonásnak ötödik, hatodik jelenése. Egyébiránt ezen szó, inkább a szereplő személyek részletes működését jelenti, s maga a felvonás része szabatosabban szólva jelenet.

*JELENÉSKÖZ
(jelenés-köz); lásd: JELENETKÖZ.

*JELĚNET
(jel-ěn-et) fn. tt. jelěnet-et, harm. szr. ~e. 1) Azon tárgy, vagy tünemény, mely megjelenik, elétünik. Álomban, idegkórban, elragadtatásban jeleneteket látni. Isteni jósoktól látott jelenetek. Szent János apostol jelenete. Isteni jelenet, azaz nyilatkozat. Természeti, légköri, égi jelenetek. 2) l. JELENÉS 3).

*JELĚNETĚZ
(jel-ěn-et-ěz) áth. m. jelěnetěz-tem, ~tél, ~ětt. Színi eléadásra alkalmassá tesz.

*JELĚNETI
(jel-ěn-et-i) mn. tt. jeleneti-t, tb. ~ek. Jelenetre vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Jeleneti ábrázolat.

*JELENETKÖZ
(jelenet-köz) ösz. fn. Színjátékokban két jelenet között lefolyó idő.

*JELĚNGET
(jel-ěn-ěg-et) áth. és gyak. m. jelěnget-tem, ~tél, ~ětt, par. jelěngess. Gyakran, vagy lassan-lassan jelent, tudat, ismételt jelek által tüntet elé valamit. A futárok jelengetik a közeledő ellenséget. Év vége felé a hirlapszerkesztők jelengetik az előfizetést. Visszaható ért. am. magát mutogatja, gyakorta elétünteti. A közeledő tél bizonyos tünemények által jelengeti magát. Ősz végén jelengetik magukat majorok közől a varjuk. Tavasz nyiltával jelengetik magukat a fecskék, gólyák. Az ideiglen elmaradt epekórság újra jelengeti magát.

*JELĚNGETÉS
(jel-ěn-ěg-et-és) fn. tt. jelěngetés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés vagy állapot, midőn valaki vagy valami jelengeti magát, vagy mást. A sok jelengetés után végre kitört a háboru.

*JELENHATÓ
(jelen-ható) ösz. mn. l. JELĚNLEGĚS.

*JELĚNIDŐ
(jelěn-idő) ösz. fn. Jelennen, épen most folyó idő, mely közvetlenül a múltat követi, s a jövőt megelőzi. Nyelvtani ért. igealak, mely ezen időt kifejezi, p. írok, olvasok. l. JELEN (1).

*JELENIK, JELĚNIK
(jel-ěn-ik) k. m. jelent. 1) Elétünik, láthatóvá, érezhetővé lesz, s mintegy jel által tudatja, hogy valamely bizonyos helyen és időben ott terem, vagy ott van. Szabatos nyelven megkülönböztetjük a jelen önh. és jelenik k. igéket. Emebben az ik miatt mindig némi kényszer, szenvedő állapot rejlik; p. ,barátom hivásomra nálam megjelen' és ,a hirlap megjelenik'. 2) Bibliai nyelven mondják a mennyei szellemekről, midőn magukat emberek előtt láthatókká teszik. Imé az úr angyala megjelenék Józsefnek álmában. (Máté 2. 13).

*JELĚNÍT
(jel-ěn-ít) áth. m. jelěnít-ětt htn. ~ni v. ~eni. Jelenvalóvá tesz, a jelenbe hoz által, azt eszközli, hogy a szemlélő vagy hallgató előtt valami úgy tűnik fel, mintha valósággal jelen volna, s a jelen időben történnék.

*JELĚNKĚZÉS
(jel-ěn-kěz-és) fn. tt. jelěnkězés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Előleges mutatkozás, melynél fogva valaki megjelenni, vagy valami történni fog.

*JELĚNKĚZIK
(jel-ěn-kěz-ik) k. m. jelěnkěz-tem, ~tél, ~ětt. Többszöri jelek, előjelek által mutatja, hogy elétünni készül, vagy elétünni fog. A régi betegség előfutárai ismét jelenkeznek. A tél jelenkezik. Addig-addig jelenkezett, mig végre megjelent.

*JELĚNKOR
(jelěn-kor) ösz. fn. Kor, vagy időszak, melyben most élünk, melynek eseményei előttünk fejlődnek ki, és folynak le. Jelenkorunk rajza, története. Jelenkorunk bonyolodott állapota. A jelenkorról részrehajlatlan itéletet majd a jövő kor hoz.

*JELĚNKORI
(jelěn-kori) ösz. mn. Jelenkort illető, abból való, ahhoz tartozó, arra vonatkozó, abban történő. Jelenkori események. Jelenkori müvészet, irodalom.

*JELĚNLEG
(jel-ěn-leg) ih. Mostani időben, mely előttünk foly. Szorosban véve: épen most, ezen perczben, pillanatban. Jelenleg minden állapotok függőben vannak. Jelenleg gyanítani is nehéz, mi vár reánk. Jelenleg semmi bajom.

*JELĚNLEGĚS
(jel-ěn-leg-ěs) mn. tt. jelěnlegěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Jelen alkalmazásban levő. Jelenleges hivatal.

*JELĚNLEGI
(jel-ěn-leg-i) mn. tt. jelenlegi-t tb. ~ek. Jelenleg, azaz mostan, ezen időben, különösen ezen perczben létező. Jelenlegi állapotommal megelégszem.

*JELĚNLÉT
(jelěn-lét) ösz. fn. Állapot, midőn bizonyos helyen személyesen ott vagyunk. Jelenlétemben történt. Ennek az illetők jelenlétében kell történnie. A te jelenlétes nem szükséges. Átv. ért. lélek jelenléte am. készség vagy tulajdonság, melynél fogva valaki mindenféle viszontagságok, és események alkalmával öntudatát megtartja, zavarba nem jön, s eszének és lelki erejének hasznát venni képes.

*JELĚNLÉTEL
(jelen-létel) l. JELENLÉT.

*JĚLENLĚVŐ, JELĚNLÉVŐ
(jelen-levő v. ~lévő) ösz. mn. 1) Ki bizonyos helyen, és időben ott van, ott tartózkodik, ott mulat, stb. A gyülésben csak a jelenlevő tagoknak lesz szavazata. Minden jelenlévő vendég egészségére inni. 2) Mondjuk tárgyakról, melyek kéznél vannak, melyek előttünk, mellettünk fekszenek, eseményekről, melyek most történnek, időről, mely most foly. A jelenlévő irományokat átnézni. Jelenlévő táborozás. A jelenlévő időben sok a baj.

*JELĚNNEMLÉVŐ
(jelěn-nem-lévő) ösz. mn. A ki vagy a mi jelen nincsen.

*JELĚNNEN
(jel-ěn-n-en) ih. Eredetileg: jelěnen; a másik n csak nyomatosság kedveért tétetett közbe. Azon időben, mely most van, mely most foly. Máskép: jelenleg, v. jelenben. A régieknél ,jelesül' helyett is.
"Felkele ő seregével,
És jelennen vén népével."
Katalin verses Legendája.

*JELĚNSÉG
(jel-ěn-ség) n. tt. jelěnség-ět, harm. szr. ~e. Általán állapot, melyből valami kitünik, s mely által valami tudomásra jut, különösen 1) Maga azon jel, melynél fogva valaminek elétünte tapasztalható. A tántorgó járás egyik jelensége a részegségnek. 2) Azon jel, mely valaminek bizonyitásaul szolgál. Több jelenségből kitünik, hogy ő követte el a gyilkosságot. 3) Előjel, mely valami történendőre mutat. A balatoni révészek a közeledő szélvész jelenségeit ismerik. 4) Gyógytanban a betegség körül mutatkozó változások, melyekből annak állapota, módosulása, fokozata stb. kitünik; szabatosabban: kórjel. 5) Szellemi, és természeti, rendes, és rendkivüli tünemény. Mennyei jelenség. Légköri jelenségek. Földi jelenségek. Jelenségek a napban, holdban, csillagokban.

*JELĚNT
(jel-ěn-t) áth. m. jelěnt-ett, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. 1) Tudósítást ad valaki vagy valami felől, hogy ez itt van, hogy jelen van. A szolga jelenti urának, hogy vendégek érkeztek. Használtatik visszahatólag is. Jelenteni magát a helybeli hatóságnál. Kinek baja van, jelentse magát. Összetéve: bejelent; megjelent. Bejelenteni az előteremben várakozókat. Megjelenteni a birónak, hogy katonák jőnek. 2) Hirdet. Jelenteni a közönségnek, hogy innepély lesz. Jelenteni valamely főember halálát. 3) Valaminek mibenlétét, minőségét mutatja, értésül adja. Mit jelent ez? nemde vakmerőséget? Ez nagyon sokat jelent. 4) Bizonyos értelme van. Nem tudom, ezen szó mit jelent. Ezen mondás nem azt jelenti, amit te gondolsz.

*JELĚNTÉK
(jel-ěn-t-ék) fn. tt. jelenték-ět, harm. szr. ~e. Azon tárgy, vagy dolog, melyet bizonyos jel mutat. A különféle hadi dobolásoknak különféle jelentékeik vannak. A harang félreverésének jelentéke valamely veszély, pl. tűz, árvíz stb.

*JELENTÉKDÚS
(jelenték-dús) ösz. mn. lásd JELENTÉKĚNY.

*JELENTÉKĚNY
(jel-ěn-t-ék-eny) mn. tt. jelentékěny-t tb. ~ek. Sokat jelentő, fontos. Jelentékeny beszéd, izenet.

*JELĚNTÉKĚNYEN
(jel-ěn-t-ék-ěny-en) ih. Jelentékeny módon vagy mértékben.

*JELĚNTÉKĚNYSÉG
(jel-ěn-t-ék-ěny-ség) fn. tt. jelěntékěnység-ét, harm. szr. -e Valamely dologmak sokat jelentő minősége, fontossága.

*JELĚNTÉKĚNYÜL
(jel-ěn-t-ék-ěny-ül) l. JELĚNTÉKĚNYEN.

*JELĚNTÉKĚS
(jel-ěn-t-ék-ěs) mn. tt. jelěntékěs-t, v. ~et, tb. ~ek. l. JELĚNTÉKĚNY.

*JELENTÉKĚSEN
(jel-ěn-t-ék-ěs-en) l. JELĚNTÉKĚNYEN.

*JELĚNTÉKTELEN
(jel-ěn-t-ék-telen), mn. tt. jelěntéktelen-t, tb. ~ek. Kevés fontossággal biró, nem nyomós, nem nevezetes. Jelentéktelen dolgokról szóló hirek. Határozókép am. jelenték vagy fontosság nélkül, jelentéktelenül.

*JELĚNTÉKTELENÜL
(jel-ěn-t-ék-telen-ül) ih. Minden fontosság nélkül.

*JELĚNTÉKTELJES
(jelěnték-teljes) ösz. mn. l. JELĚNTÉKĚNY.

*JELĚNTES
(jel-ěn-t-es) mn. tt. jelěntes-t v. ~et, tb. ~ek. Nagy jelentésü, sokat jelentő, nagy dologra mutató. Jelentes mondat. Jelentes esemény. Jelentes előzmények. Jelentes készületek. Máskép: jelentős, jelentékeny.

*JELĚNTÉS
(jel-ěn-t-és) fn. tt. jelentés-t, tb. ~ěk, harm. sz. ~e. Cselekvés, mely által valamit jelentünk, pl. midőn másokat valami felől tudósítunk, vagy valamit hirdetünk. 2) Valaminek értelme. Egyes szavak, vagy egész mondatok jelentése. V. ö. JELĚNT.

*JELĚNTESSÉG
(jelěn-t-es-ség) l. JELĚNTÉKENYSÉG.

*JELENTÉSTÉTEL
(jelentés-tétel) ösz. fn. l. JELENTÉS, 1).

*JELENTÉSTEVŐ
(jelentés-tevő) ösz. mn. és fn. Hivatalnok vagy más személy, aki valamiről tudósitást ad.

*JELĚNTETLEN
(jel-ěn-t-et-len) mn. tt. jelěntetlen-t, tb. ~ěk. Akit, vagy amit nem jelentettek, miről tudósitást nem adtak, mit nem hirdettek, mit be nem mondottak. Jelentetlen látogatók. Jelentetlen innepély. Határozókép am. jelentés nélkül.

*JELĚNTETLENÜL
(jel-ěn-t-et-len-ül) ih. A nélkül, hogy jelentették, vagy magát jelentette volna. Jelentetlenül bemenni valamely főurhoz. Jelentetlenül bujkálni a városban.

*JELĚNTGET
(jel-ěn-t-get) gyak. áth. l. JELĚNGET.

*JELĚNTGETÉS
l. JELĚNGETÉS.

*JELĚNTŐ (1)
(jel-ěn-t-ő) mn. tt. jelentő-t. 1) Aki, vagy ami valamit jelent, valamiről tudósít, valamit hirdet, valamit előre mutat, tudat stb. Háborut jelentő hirek. Telet jelentő tünemények. Betegséget jelentő kórjelek. 2) Hirdető. Itéleteket jelentő falragaszok. 3) Bizonyos értelemmel biró. Egy fogalmat jelentő szó. Cselekvést, szenvedést, állapotot jelentő ige. Tárgyat jelentő főnév. 4) Nyelvtanban: jelentő mód-nak mondjuk, mely által az alany és állitmány közti viszonyt, minden egyébtől függetlenül, úgy a mint az valójában létezik vagy létezett, vagy létezni fog, fejezzük ki.

*JELĚNTŐ (2)
(mint föntebb) fn. Személy vagy hivatalnok, ki valamit jelent, hirdet, eléad.

*JELENTŐS
(jel-ěn-t-ő-ös) mn. tt. jelentős-t, v. ~et, tb. ~ek. Sokat jelentő, fontos, nyomós, érdekes, jelentékeny.

*JELĚNTŐSÉG
(jel-ěn-t-ő-ség) fn. tt. jelěntőség-ět, harm. szr. ~e. 1) Valaminek értelme, vagyis az, mi bizonyos jelentés alatt rejlik. A szavak jelentőségét jól felfogni. 2) Fontosság. Nem kell minden hirnek jelentőséget tulajdonítani. Ezen dolog nagy jelentőséggel bír. Ez utóbbi értelemben szabatosan: jelentőség.

*JELĚNTŐSÉGŰ
(jel-ěn-t-ő-ség-ű) mn. tt. jelěntőségű-t, tb. ~ek. Jelentőséggel biró. Nagy jelentőségű hir. Kevés jelentőségű beszéd, esemény.

*JELĚNTŐSSÉG
(jel-ěn-t-ő-ös-ség) fn. tt. jelentősség-ět, harm. szr. ~e. Valamely dolognak jelentős azaz sokat jelentő minősége, fontossága, nyomóssága.

*JELĚNTVÉNY
(jel-ěn-t-vény) fn. tt. jelěntvény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e, v. ~je. Irásba foglalt jelentés, hivatalos tudósítvány.

*JELĚNVALÓ
(jelěn-való) ösz. mn. 1) Jelěnlévő. l. ezt. 2) Mondják különösen az időről.
"Roszat ne félj s ne kivánj jót,
Múlt és jövő közül,
Öleld mog a jelenvalót,
Mely játszik és örül."
Kölcsey.

*JELĚNVALÓSÁG
(jelěn-valóság) ösz. fn. Valaminek jelenléte, mostanisága, ittenisége.

*JELES
(jel-es, finnül jalo); mn. tt. jeles-t v. ~et, tb. ~ek. Aki, vagy ami tulajdon értelemben vett jellel van megkülönböztetve pl. jeles fa, melyre az erdőn valamely jelt vágtak, vagy kötöttek; jeles arczú ember, kinek arczán valami rendkivüli folt, vágás, seb, stb. látszik; érdemjeles vitéz, kinek érdemjele van.

*JELĚS (1)
mn. tt. jelěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Átv. ért, kitünő, derék, kiválasztott, bizonyos jó tulajdonságainál fogva másokat fölülmuló, szóval ki ritka szellemi, és erkölcsi jelek által különbözteti meg magát. Jelěs vezér. Jelěs vitéz. Jelěs ifju. Jelěs költő, müvész. Mondjuk tárgyakról is, melyek saját nemökben kitünők, szépek, nagyszerük, ritkák, stb. Jelěs egyház, templom. Jelěs gondolat, ötlet, mondat. Jelěs művek. Jelěs költemények. Jelěs képek, szobrok. Jelěs napok. Jelěs pénz.
A jeles, és jelěs szók különbségének kimutatására, mely a nyilt e és zárt ě közt létezik, több nyelvhasonlati példák vannak, mint: helyes, félhelyes gazda, és helyěs ruha, helyěs leány; hěgyes vidék, hěgyes tartomány, hěgyes ország, és hěgyěs tű, hěgyěs kés, hěgyěs orr; běgyěs leány, ki rátartja magát; nyerges ló, és nyergěs, nyereggyártót jelentő főnév, jegyes mn. és jegyěs fn.

*JELĚS (2)
(jel-ěs) fn. tt. jelěs-t tb. ~ěk. Oskolai nyelven am. kitünő szorgalmu ifju, tanuló. Első, második jelěs. (Eminens). Átalában is: jelesek. A nemzet jelesei vagy jelesbjei.

*JELĚSBEN
(jel-ěs-b-en) ih. Különösen, nevezetesen; máskép: jelesint, jelesül. Régiesen is. "Nagy sok több egyéb csudákkal is fénlék e szent Brigída; jelösben hogy mind uronk Jézus s mind a bódog szűz Mária megvígasztalván őtet csudálatos lölki édösségekkel." Debreczeni Legendáskönyv. "És az utakat mindenütt állják, őrzik, és a szegénységet ide be nem bocsátják, jelesben onnat, ahol az N(agyságod) jószága vagyon." 1560-adiki levél. Szalay Á. gyüjt.

*JELĚSEN
(jel-ěs-en) ih. 1) Derekasan, kitünőleg, dicsően, dicséretesen, magát megkülönböztetőleg, kiválólag. Jelesen viselni magát. Jelesen szónokolni. V. ö. JELĚS, 2) l. JELESÜL 2).

*JELĚSINT
(jel-ěs-int) l. JELĚSIBEN.

*JELĚSKĚDÉS
(jel-ěs-kěd-és) fn. tt. jelěskědés-t, tb. ~ěk. 1) Kitünő tulajdonságokkal birás. 2) Derekas magaviselet. V. ö. JELĚSKEDIK.

*JELĚSKĚDIK
(jel-ěs-kěd-ik) k. m. jelěskěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Jeles, azaz kitünő tulajdonságokkal bir. Ezen város sok nagyszerü épületekkel jeleskedik. Jó borokkal jeleskedik. 2) Jelesen, derekasan, kitünőleg viseli magát. Egyik fia a harczban, másik a müvészet pályáján jeleskedik.

*JELESLEVÉL
(jeles-levél) ösz. fn. Pecséttel erősitett oklevél. (Diploma.)

*JELĚSSÉG
(jel-ěs-ség) fn. tt. jelěsség-ět. Tulajdonság, melynél fogva bizonyos személy vagy tárgy a maga nemében kitünik, másokat fölülmúl; tehát am. derékség, kitünőség, ritkaság. E férfiunak több jelességei vannak. Róma jelességeit leirni.

*JELĚSÜL
(jel-ěs-ül) ih. 1) Kitünőleg, derekazan, dicsően; máskép jelěsen; Jelesül viselni magát. Jelesül szónokolni.) 2) Kiváltképen, különösen, nevezetesen. A szépmüvészetben, jelesül a zenében nagy előmenetelt tett. "Eleget hápolódtam rajta... gyelesűl (jelesűl) eszembe jutván az ő gonosz cselekedése, de nem volt mit tennem." 1560-iki levél. Szalay Á. gyüjteménye.

*JELĚZ
(jel-ěz) áth. m. jelěz-tem, ~tél, ~ětt vagy jelzětt, htn. ~ni vagy jelzeni. Jellel vagy jelekkel ellát. A telkeket jelezni. Az irást jelezni (vonásokkal, pontokkal stb. ellátni).

*JELĚZÉS, JELZÉS
(jel-ěz-és), fn. tt. jelězés-t, tb. ~ěk. 1) Cselekvés, midőn jelezünk. 2) Maguk a jelek.

*JELĚZET
l. JELZET.

*JELĚZMÉNY
(jel-ěz-mény) fn. tt. jelězmény-t, ~ěk. Különböztető jel, melynél fogva valamit megösmerünk.

*JELĚZVÉNY
(jel-ěz-vény) fn. tt. jelězvényt, tb. ~ěk. 1) l. JELĚZMÉNY. 2) l. JELZŐ fn.

*JELFA
(jel-fa) ösz. fn. Általán fa, vagy ágas, karó, mely bizonyos jelül szolgál, milyenek a határfák, a molnárok vízmutató, vízmérő karói, úttilalmazó fák stb.

*JELFEJTÉS
(jel-fejtés) ösz. fn. Bizonyos jelek, kivált égi tünemények, régi irat- vagy rovatféle maradványok értelmének, jelentésének magarázása.

*JELFEJTŐ
(jel-fejtő) ösz. fn. Személy, ki jeleket, kivált égi tüneményeket, péld. csillagok járása körül eléfordulókat magyaráz, s azokból holmi jövendőléseket mond, vagy régi titokszerü iratokat, rovatokat értelmez.

*JELI
major v. puszta Vas megyében; helyr. Jeli-be, ~ben, ~ből.

*JELÍGE, JELIGE
(jel-íge) ösz. fn. 1) Ige, vagy mondat valamely szellemi mű homlokán, mely rendesen a mű tárgyára, annak czéljára, vagy a szerző egyéni gondolkozás-módjára vonatkozik, ilyen a Zrinyi Miklós-féle ismeretes jelíge: Ne bántsd a magyart. 2) Ige, vagy mondat, melylyel a pályairók meg szokták jelölni az illető bírákhoz benyujtandó müveiket, és az ezeket kisérő, s neveiket rejtő zárt leveleiket.

*JELIGÉS
(jel-igés) ösz. mn. Jeligével ellátva, jegyzett. Jeligés pályairat. Jeligés levelke. V. ö. JELÍGE.

*JELISME
(jel-isme) ösz. fn. Kórjelek ismerete. V. ö. JELTUDOMÁNY.

*JELKÉP
(jel-kép) ösz. fn. Festvény, vagy rajz, s bármely műalak, mely valamely testi tárgyat ábrázol, a végett, hogy általa más valamire emlékeztessen, péld. a kakas az éberségnek jelképe, a lefestett szem jelképe az előrelátásnak, gondoskodásnak; a mérleg az igazságnak, a kardot tartó kéz a büntető hatalomnak jelképe. Szélesb ért. mindenféle példázat, példabeszéd, melynek betüszerinti értelmén kivül mást jelentő értelem is vagyon, milyenek például a mesék. Végre valamely látható, bizonyos tényre figyelmeztető vagy emlékeztető jel, pl. valakinek a ház kulcsa adatik át annak birtoklása végett. (Symbolum, Emblema). Ujabb időben e helyett a jelvény sőt jelv szókat kezdették használni.

*JELKÉPES
(jel-képes) ösz. mn. Jelképpel ellátott. Jelképes ábrázolat. Jelképes beszéd. V. ö. JELKÉP.

*JELKÉPI
(jel-képi) ösz. mn. Jelképet illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Jelképi czélzások. Jelképi ötletek.

*JELKÉPILEG
(jel-képileg) ösz. ih. Jelkép alatt, jelképi modorban, példázatban. Az igazságot, vitézséget, ártatlanságot jelképileg elétüntető festvények.

*JELLEG
(jel-el-eg) fn. tt. jelleg-ět. Ismertetőjelek sajátsága. Alapjel, lényeges jel.

*JELLEGĚS
(jel-el-eg-ěs) mn. tt. jelleges-t, v. ~et, tb. ~ek. Sajátságos jellel vagy jelekkel biró.

*JELLEM
(jel-el-em) fn. tt. jellem-et v. ~ět. harm. szr. ~e. 1) Kifejlett erkölcsi, és szellemi sajátságok, melyek valamely személyt állandóan megkülönböztetnek, s egyéni önállást tulajdonítnak neki. Őskori, lovagias, nemes jellem. Férfias, vitézi, hősi, elhatározott jellem. Állhatatos, tántorithatlan jellem. Valakinek jellemét kitanulni. A hány ember annyi jellem. Oly emberről, kinek erkölcsi és szellemi állapota habozó, kinek tettei és nyilatkozatai egymással ellenkeznek, ki elhatározott erkölcsi, és szellemi tulajdonságokkal nem bir, mondani szoktuk, hogy jelleme nincsen. 2) Mondjuk erkölcsi és szellemi tulajdonságokról, mind jó, mind rosz értelemben, mennyiben bizonyos személy egyéniségét meghatározzák. Alacsony, elvetemedett, furfangos gonosz jellemmel birni. 3) Mondjuk egész népekről, és nemzetekről, mennyiben bizonyos erkölcsi és szellemi sajátságok által másoktól különböznek. Ismerni kell a magyar nemzet jellemét. A vad népek jelleme sokban külölbözik a müveltekétől. 4) Használtatik a müvészetekről, mennyiben a müvész az eléadott személyek erkölcseit, és szellemét hiven, s elejétől végig következetesen festi. Homér a jellemek leirásában nagy mester. A szinműiró egyik fő kelléke a jellemek festésében áll. 5) Használtatik modor értelemben is. Olasz, angol jellemben festett képek. Görög jellemre mutató szobrok, oszloprend.

*JELLEMEGYSÉG
(jellem-egység) ösz. fn. Az erkölcsi és szellemi tulajdonok egybehangzása.

*JELLEMERŐ
(jellem-erő) ösz. fn. Az erkölcsi és szellemi tulajdonok nagyobb mértéke.

*JELLEMĚS
(jel-el-el-em-ěs) mn. tt. jelleměs-t, tb. ~ek. Akinek jó értelemben vett jelleme van; határozott, szilárd, állhatatos, becsületes, következetes lelkületü.

*JELLEMĚZ, JELLEMZ
(jel-el-em-ěz) áth. m. jelleměz-tem, ~tél, ~ětt, v. jellemzěttem, jellemzěttél, jellemzett; htn. ni v. jellemzeni, par. ~z. 1) Mondjuk bizonyos erkölcsi, és szellemi tulajdonságról, pl. tettről, nyilatkozatról, mely az illetőnek jellemét kitünteti. Ezen mű tökéletesen jellemzi a szerzőt. Ezen egyszerü nyilatkozat eléggé jellemzi őt. 2) Mondjuk müvészről, midőn bizonyos személyeket határozott jellemmel állit elé. A dráma személyeit rang, kor, müveltség, nemzetiség szerint jellemzeni.

*JELLEMHIBA
(jellem-hiba) ösz. fn. Rosz értelemben vett jellem; különösen: jellemtelenség.

*JELLEMINGATAGSÁG
(jellem-ingatagság) ösz. fn. Állhatatlanság az erkölcsi és szellemi nyilatkozatokban.

*JELLEMNAGYSÁG
(jellem-nagyság) ösz. fn. l. JELLEMERŐ.

*JELLEMRAJZ
(jellem-rajz) ösz. fn. Szellemi mű, melynek kitűzött fő czélja bizonyos személyek jellemét, jellemvonásait kitüntetni.

*JELLEMSZILÁRDSÁG
(jellem-szilárdság) ösz. fn. Állhatatosság az erkölcsi szabályok követésében.

*JELLEMTELEN
(jellem-telen) mn. tt. jellemtelen-t, tb. ~ěk. Kinek határozott erkölcsi szabályokat követő, szilárd, állhatatos, következetes cselekvés-módja, lelkülete nincsen. Határozókép am. jellem nélkül.

*JELLEMTELENSÉG
(jellem-telenség) fn. tt. jellemtelenség-ět, harm. szr. ~e. Jellemnélküli állapot, vagy minőség. V. ö. JELLEMTELEN.

*JELLEMTELENÜL
(jel-el-em-telen-ül) ih. Jellem nélkül. V. ö. JELLEMTELEN.

*JELLEMTISZTASÁG
(jellem-tisztaság) ösz. fn. Erkölcsi és szellemi tulajdonok tökéletes, hibátlan volta.

*JELLEMVONÁS
(jellem-vonás) ösz. fn. Egyes erkölcsi vagy szellemi tulajdonság, mely a jellemnek alkotó részét teszi. A lovagok történeteiben sok szép jellemvonásokat találunk.

*JELLEMZ
l. JELLEMĚZ.

*JELLEMZÉK
(jel-el-em-ěz-ék) fn. tt. jellemzékět. l. JELLEMZET.

*JELLEMZÉS
(jel-el-em-ez-és) fn. tt. jellemzés-t tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Szellemi müködés, melynél fogva valakinek jellemét, jellemvonásait kitüntetés végett festjük. Drámai személyek jellemzése. Jeles hadvezérek, tudósok, müvészek jellemzése.

*JELLEMZET
(jel-el-em-ěz-et) fn. tt. jellemzet-ět, harm. szr. ~e. 1) Műrajz, vagy műkép, mely bizonyos személy jellemét tünteti elé. 2) Azon jellemvonások öszvege, melyek bizonyos személy jellemét teszik.

*JELLEMZETĚS
(jel-el-em-ěz-et-ěs) mn. jellemzetěs-t v. ~et, tb. ~ek. Mondják kiváltképen szép műről, mely a maga nemében sajátságos jellemmel bir, és pedig mind tárgyilag, mennyiben a szépmü azzá lesz, aminek lennie kell, mind alanyilag, mennyiben a műiró egyéniségét kitünteti. A valódi jeles irók művei jellemzetesek. Vörösmarti lantos, és hősi költeményei jellemzetes müvek.

*JELLEMZETĚSSÉG
(jel-el-em-ěz-et-ěs-ség) fn. tt. jellemzetesség-ět. Jellemzetes állapot vagy minőség. V. ö. JELLEMZETĚS.

*JELLEMZŐ
(jel-el-em-ěz-ő) mn. tt. jellemző-t. Ami valakit v. valamit jellemez. V. ö. JELLEMĚZ. Jellemző festés. Jellemző tett, nyilatkozat.

*JELLEVÉL
(jel-levél) l. OKLEVÉL.

*JELMEZ
(jel-mez) ösz. fn. Oly mez, vagyis öltözék, mely bizonyos állapotot, pl. kort, nemzetiséget, rangot, hivatalt bélyegez, s innepélyek, hivatalos müködések, szinpadi eléadások alkalmával, vagy képző müvészetekben használtatik (Costüm). Régi görög, római jelmez. Középkori lovagok jelmeze. Magyar, lengyel, török jelmez. Nemzeti jelmez. Tiszti, hivatalnoki jelmez. Egyházi, világi méltóságok jelmeze. Valamely lovagrend jelmeze. A szindarab személyzetéhez illő jelmezeket készíteni.

*JELMEZES
(jel-mezes) ösz. mn. Jelmezbe öltözött, jelmezet viselő. Jelmezes rendlovagok. Jelmezes szinészek.

*JELMONDÁS
(jel-mondás); JELMONDAT, (jel-mondat); l. JELÍGE.

*JELMONDATOS
(jel-mondatos); l. JELIGÉS.

*JELNÉV
(jel-név) ösz. fn. 1) Jelszó. 2) A kereskedőknél azon czim, mely alatt kereskedésöket üzik, s egymással leveleznek. Újabb időben: czég.

*JELÖL, JELÖLÉS, JELÖLT,
l. JELĚL, JELĚLÉS, JELĚLT.

*JELÖN, JELÖNÉS, JELÖNIK,
l. JELĚN, JELĚNÉS. JELĚNIK; és V. ö. JELĚN, (1).

*JELSŐCZ
falu Nógrád megyében; helyr. Jelsőcz-ön, ~re, ~ről.

*JELSZAVALÁS
(jel-szavalás) ösz. fn. Néma beszéd vagy szavalás neme, jelek, taglejtések által.

*JELSZÓ
(jel-szó) ösz. fn. 1) A hadseregeknél, különösen háboru idején jelent oly szót, vagy rövid mondatot, melyet az ellensereg nem tud, s mely titkon azért közöltetik az illetőkkel, hogy egymást megismerjék. Mi a jelszó? 2) Jeles mondat, melyet különösen fejedelmi személyek, mintegy erkölcsi vagy kormányzati sinórmértékül szoktak választani p. Az igazság az országok alapja. Legyen igazság, veszszen a világ.

*JELTAN
(jel-tan); l. JELTUDOMÁNY.

*JELTELEN
(jel-telen) mn. tt. jeltelen-t, tb. ~ěk. Jel nélkül való. Határozókép am. jel nélkül.

*JELTUDOMÁNY
(jel-tudomány) ösz. fn. Gyógytan része, mely arra tanít, mikép lehet külső jelekből, kórjelekből a test belső állapotát, betegségeit megismerni (Semiotica.)

*JELTŰZ
(jel-tűz) ösz. fn. Tűz, melyet azért gerjesztenek, hogy bizonyos dologra nézve, jeladásul, tudósitásul szolgáljon. Jeltüzek a táborban. Jeltüzeket rakni a hegyek ormain. Jeltüzek által tévedésbe hozni az ellenséget.

*JELV
(jel-v v. jel-ü) fn. tt. jelvet. l. JELKÉP.

*JELVÉNY
(jel-v-ény) fn. tt. jelvény-t, tb. ~ěk. l. JELKÉP.

*JELVÉNYĚS
(jel-v-ény-ěs) mn. tt. jelvényěs-t, v. ~et, tb. ~ek. l. JELKÉPES.

*JELVES
(jel-v-es) mn. tt. jelves-t, v. ~et, tb. ~ek. l. JELKÉPES.

*JELVI
(jel-v-i) mn. tt. jelvi-t, tb. ~ek; l. JELKÉPI.

*JELZ, JELZÉS
l. JELĚZ, JELĚZÉS.

*JELZÁLOG
(jel-zálog) ösz. fn. Ingatlan vagyonnak valamely adósság, követelés biztositására, (hogy t. i. átruházás esetében annak árából elsősége legyen) nem átadás, hanem csak valamely jel által, u. m. a telekkönyvbe jegyzés által lekötése.

*JELZÁLOGOS
(jel-zálogos) ösz. mn. Aki jelzáloggal bir, kinek követelése valamely ingatlan vagyonra betáblázva van. Jelzálogos hitelező.

*JELZÉK
(jel-ez-ék) fn. tt. jelzék-ět, harm. szr. ~e. Ami valamit jelel, kijelel.

*JELZEMIN
l. JÁZMIN.

*JELZET
(jel-ez-et) fn. tt. jelezet-ět. 1) Aláirás és pecsét valamely irományon. 2) A nyomdászoknál az ivek szám- vagy betűjegye.

*JELZETĚS
(jel-ez-et-ěs) mn. tt. jelezetěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Jelzettel ellátott, ami jelezve van.

*JELZŐ
(jel-ěz-ő) mn. és fn. tt. jelzőt. 1) Általán ami jelez. 2) Különösebben mint főnév a nyelvtanban a főnévnek valamely minőségét jelentő melléknév, mely rendesen előtte áll, pl. a ,nagy' és ,szent' király, a ,dicső' Hunyadiak; de kivételesen, nagyobb nyomatosság végett utána is jöhet: az emberekben a ,gyarlókban' ne bizzál. (Attributivum.)

*JELZŐI
(jel-ěz-ő-i) mn. tt. jelzői-t, tb. ~ek. Jelzőt illető, arra vonatkozó. V. ö. JELZŐ.

*JELZŐS
(jel-ěz-ő-ös) mn. tt. jelzős-t, v. ~et, tb. ~ek. Jelzővel biró, jelzővel ellátott. Jelzős főnév. Midőn jelzős főnév előzi meg közvetlenül az igét, a hangnyomaték a jelzőre esik: "A bécsi szinpadon láttam" (nem a pestin.)

*JÉNE
falu Gömör megyében; helyr. Jéné-n, ~re, ~ről.

*JENES
tájdivatos, ,Dienes' vagy ,Dénes' mint keresztnév helyett; l. ezt.

*JENESZTER
fn. tt. jeneszter-t, tb. ~ěk. A két falkások seregébe és tízhímesek rendébe tartozó cserjenem; csészéje aszottas hártyaszélü, hímszálai mind öszvenőttek, s a magzathoz ragadnak, bibéje az anyaszáron végig fekszik, fölül szőrös. (Spartium). A latin genista szóból, honnan lett az olasz ginestrea, s német Ginster is.

*JENKE
falu Ungh megyében; helyr. Jenké-n, ~re, ~ről.

*JENŐ (1)
férfi kn. Eugenius, hellen eredetü, jelentése: nemes születésü. Némelyek szerint Eugenius Ödön, mások pedig helyesebben Edmundot nevezik Ödönnek.

*JENŐ (2)
falvak Baranya és Pest megyében; puszták Fejér és Heves megyében; BOROS~, mezőváros Arad m., DIÓS~, falu Nógrád m.; KIS~, mváros Arad és falvak Bihar, Veszprém m. és Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Jenő-n, ~re, ~ről.

*JENŐFALVA
puszta Fejér megyében és falu Erdélyben Csik székben; helyr. Jenőfalvá-n, ~ra, ~ról.

*JER v. JÉR
elvont gyök, melyből jér-cze és jer-ke nevek származnak. Mint származékainak értelme mutatja, jelent közelebbről kisebbféle nőstény állatot. Egyébiránt hangutánzónak látszik s rokonnak a szanszkrit gár v. gér, hellén ghruw, német girren, gurren, kirren, lithván girru, latin garrio, stb. szókkal.

*JER v. JERE
parancsoló ige; többese: jerünk, jertěk, s am. jőj, jőjünk, jőjetek. Tájdivatosan: gyer, v. gyere, néhutt jersze, gyersze. Jer ide. Jer hozzám. Jere velünk. Többes első személyben: jerünk v. gyerünk. Jerünk no! Többes 2-ik személyben: jertek, v. gyertek. Jertek már. Rokon vele jár ige s a mongol nyelvben irrene am. járni.

*JERCZE
puszta Pozsony megyében; helyr. Jerczé-n, ~re, ~ről.

*JÉRCZE
(jér-cze, szlávul: jaricza) fn. tt. jér-czét. Gyöke jér, v. jer, melyből cze kicsinyező képzővel lett: jér-cze. Jelent fiatal tyukot, vagy fiatal nőstény csibét. Kis jérczék. Már tojni kezdenek a jérczék is. Hogy ez a jérczecsibe? Túl a Dunán némely vidékeken: gércze.

*JERE
l. JER.

*JEREMIÁS
bibliai név. Jeremiás próféta.

*JERKE
(jer-ke, szlávul: jarka) fn. tt. jerkét, Jelent nőstény bárányt. Kriza J. szerint a székelyeknél egy éves kecske. A jerkéket elválasztani a kosoktól. A jerkék farkait elmetszeni. Néhutt összetéve: jerkebárány. 'Gyerek' szóval azonosnak látszik.

*JERNE
női kn. Irene. Hellen eredetű, eirhnh, am. béke.

*JERNŐ
férfi kn. Hellenül irhuaoV am. békés.

*JERNYE
falu Sáros megyében; helyr. Jernyé-n, ~re, ~ről.

*JEROMOS
(hellén eredetű: ieronomoV am. szentben oktató), férfi kn. tt. Jeromos-t, tb. ~ok. Hieronymus. Szent Joromos az egész szentirást latin nyelvre forditotta.

*JERSZE
(jer-sze) l. JER.

*JERSZEG
falu Krassó megyében; helyr. Jerszeg-ěn, ~re, ~ről.

*JERTĚK
(jer-těk) l. JER alatt.

*JERUS
férfi kn. tt. Jerus-t, tb. ~ok. Fiatal, kis Jeromos.

*JERÜNK
(jer-ünk) l. JER alatt.

*JERVAGYÖKÉR
(jerva-gyökér) ösz. fn. A gódirczok neméhez tartozó növényfaj, mely izzasztó ereje miatt méregellenes gyógyszerül használtatik. (Asclepias vincetoxicum.)

*JESZEN
ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Thurócz megyében; helyr. Jeszen-ěn, ~re, ~ről.

*JESZENICZ
KIS~, NAGY~, falvak Trencsén megyében; helyr. Jeszenicz-ěn, ~re, ~ről.

*JESZENÓCZ
falu Zemplén megyében; helyr. Jeszenócz-on, ~ra, ~ról.

*JESZENŐ
falvak Ungh és Zemplén megyében; helyr. Jeszenő-n, ~re, ~ről.

*JESZKE
(i-jesz-ke) mn. tt. jeszkét. Székely tájszó, ijeszke helyett, s mondják lóról, mely minden rendkivüli rezzenésre vagy hangra vagy látványra megijed, ijedős, bokros.

*JESZTE
falu Gömör megyében; helyr. Jeszté-n, ~re, ~ről.

*JESZTŐFA
(jesztő-fa) ösz. fn. Tájszó, s tréfásan szólva am. nyujtófa, laskanyujtó; mintha a tésztát megijesztené, vagy talán azért, mivel a konyhán alkalmatlankodó ebeket evvel szokták ijeszteni.

*JETTI
Kassai József szerént Baranyában am. leginkább. Úgy látszik leg (néhutt let) szó módosúlata.

*JETTSÉG
(i-ed-t-ség) fn. tt. jettségět. A székelyeknél divatos 'ijedség' vagy 'ijedtség' helyett.

*JEZERNICZ
falu Thúrócz megyében; helyr. Jezernicz-ěn, ~re, ~ről.

*JÉZUS
fn. tt. Jézus-t, héber szó, (jesua, összehúzva jehósua szóból) am. megmentő, megváltó.

*JÉZUSI
(Jézus-i) mn. tt. Jézusi-t, tb. ~ak. Jézust illető, Jézusra vonatkozó. Jézusnál találtató. Jézus tulajdonságához hasonló. Jézusi dicsőség. Jézusi emberszeretet. Jézusi szelidség.

*JEZVIN
falu Temes megyében; helyr. Jezvin-be, ~ben, ~ből.

*
mn. tt. jó-t, tb. ~k, fokozva: jobb, legjobb. Gyöke, a hajlékonyságot jelentő j vagy ja hang, mely a német nyelvben is, helybenhagyó indulatszó, s rokon hozzá a török ejü, sínai hao (bonum), jú (bene), finn hyvä s osztyák jem, hellén eu, euV, német ja és gut, mely porosznémetesen kiejtve jút; s ugyanaz a gyógyít, gyógyul szókban eléforduló gyó törzsökkel. Ja gyökelemből ó igenév-képzővel lett az igenév, egyszersmind melléknév ja-ó, összevonva, jó, v képzővel pedig a főnév jav, javaképen úgy, mint az elavult, de a müncheni codexben még önállólag használt fe gyökből fe-ő fő, és fej; a sa gyökből sa-ó só, és sav v. saj (sajmeggy, saj-t); a sza gyökből sza-ó szó és szav; a ve gyökből ve-ő vö és vej; a ne (ne-v-el) stb. gyökből ne-ő nő és nej; a tőgy szóban rejlő te gyökből te-ő, tő és tej. Mindezek képzésileg egymással rokon részént mellék-, részért főnevek. Ily különbség létezik az enyő és enyv, fenyő és fenyv (a magasságot jelentő fen gyöktől származó fény törzsök után), nyelő és nyelv, ölő és ölü v. ölv, redő és redv, oró és orv, örő és örv, séró és sérv, ó és av között; melyeknek elseje szintén igenév, másodika főnév. Sőt föltehető, hogy hajdan külön törzsökök voltak s fínom megkülönböztetésűl szolgáltak a tó és tav (ta-ó, ta-v) a ló és lov (lo gyöktől, honnan lo-ot, lót ige ered), hó és hav, (ha-ó, ha-v) hő és hev v. hév, (he-ő, he-v). Azt is alaposan vélhetni, hogy a kedv, nedv, rev, s a kiavult sorv, herv, senyv, görv, törzs főneveknek megfelelő kedő, nedő, revő, sovó, heró, senyő, görő ige- és melléknevek téteztek volt. A nyelvalkotó szellem sem fölösleget sem szükségtelent nem teremtett.
1) Tulajd. ért. tetszésünk, izlésünk szerént való, az érzékekre kedves hatásu. Jó iz, jó szag. Jó étel, ital. Jó gyümölcs. Jó bor, ser, hus, kenyér. Jó illatú virág. Jó ebéd, vacsora. Jó álom, jó heverés, fekvés, nyugvás, jó mulatság. Ellentéte: rosz.
2) A tárgynak, körülményeknek megfelelő. Jó tanács. Jó intézkedés, rendelkezés, terv. Jó felelet. Jó ötlet. Jó czáfolat, visszatorlás.
3) Czélnak, szükségnek megfelelő. Jó széllel evezni. Jó esztendő. Jó földek, rétek, szőlők. Jó aratás, szüret. Jó vásár. Jó kard, puska, kés, beretva. Jó épület. Jó gazdasági szerszámok. Jó út.
4) Rendeltetésének megfelelő. És látá Isten, hogy a világosság jó. (I. Mózs. l. 3.,) Jó szónok. Jó orvos. Jó diák, katona, kézmives, földmivelő. Jó tisztviselő. Szolga. Jó keresztény. Jó pap, szerzetes.
5) Szorosb ért. valódi, igazi, nem hamisított. Jó pénz, jó arany, jó ezüst, jó gyémánt.
6) A müvészet és tan szabályaival egyező. Jó arczkép. Jó zene, jó ének. Jó magyarsággal, németséggel irt könyv.
7) Rangra, külső tekintélyre nézve előkelő. Jó házból való. Jó szüléktől származott.
8) Jelent nagyságot, sokaságot, kiterjedést; s határozók előtt am. nagyon, igen. Jó darab kenyeret megevett. Jó sokan voltak. Jó messze, jó távol esik tőlünk. Azután jó falka idővel. (Telegdi.) Jó ideje, hogy eltávozott. Jó sokáig késik. Jó hajnalban. Jó reggel.
"De még hajnal előtt jó reggel,
Felköltnélek víg csörgésemmel."
Kazinczy F.
Hajnalban jó korán, ott terem az ispán. (Népd.) Jó két mérföld. Jó két szekér széna. Jó evő, ivó.
9) Erkölcsi ért. a) mondják emberről, ki nem haragos, nem indulatos, ki másnak nem árt, ki csendes, szelid természetü. A kapitányom jó ember, de a káplárom eleven ördög. Néha a gyáva együgyü embert is, mennyiben senkinek nem árt, jónak mondjuk.
Jó ember a szegény, de az asszony parancsol a háznál. b) am. kedves, kellemes, nyájas. Jó képe van. Jó móddal tud mindent eléadni. Jó szerrel sokat meg lehet tenni. Jó eléadás. Jó szó. Jó társalgó. c) Hajlandó. Igen jó minden emberhez. Jó testvér, jó atyafi, jó barát, jó szomszéd. d) Erkölcsi kötelességeit teljesitő; ellentéte: gonosz. A jó atya jóra oktatja gyermekeit. A jó cseléd hiven szolgálja urát. A jó keresztény nem káromolja az Istent.
Használják elvontan is főnév gyanánt. Minden ember szereti a jót. Adjon abból a jóból. Roszra hajlandóbb, mint jóra. Jóhoz szokott. Sok jót hozzá. Adjon Isten minden jót, diófából koporsót. (Km.). Köz jó.
"Én már éltem eleget, láttam gonoszt s jót."
Zrínyi Miklós.
"Tégy jót a fával, öntözd, ásd körül:
S ad enyhe árnyat és gyümölcsöket;
Tégy jót az emberrel: s ezrek közül
Hálás ha egy lesz, áldjad az eget."
Tárkányi Béla.
A régi halotti könyörgésben eléjön mint: jobb kéz, röviden: jobb, régiesen: jog. "Jó felől" (az ottani irásmód szerént: jov felevl) am. jobb felől.
Nevezetesebb szólásmódok, és közmondások:
Jó lélekkel tenni valamit. Jó dolga van. Jó szerencsével járni. Jó szerencsét tenni. Jó szinben lenni. Jót állani valakiért. Jóvá hagyni, jóvá tenni valamit. Jóra magyarázni. Jóra való ember. Milyen a jó nap, olyan a fogadj Isten. Jó ember, minta falat kenyér. A jó férfi hóna alól ugrik ki a kövér menyecske. Jó foggal roszat harapott. Jó az Isten, jót ad. Jó lakásnak jó hagyás a vége. Jó lesz jó. Jó, mi jó. Jó néven veszem. Jó pap holtig tanúl. Jobb a jó szomszéd a rosz atyafinál. Jó szóval kerülték meg. Jó tett v. tét helyébe jót ne várj. Jó voltából tette. Jó szántából magához vette. Meghajtotta a jó szó.

*JÓ AKARAT
1) Hajlam, belső indulat, melynél fogva mások javát előmozdítani törekszünk. Ezt csupa jó akaratból tette. Köszönöm jó akaratodat. 2) Szélesb ért. elhatározott erkölcsi erő, mely az erény utján járni törekszik.

*JÓAKARATÚ
(jó-akaratú) ösz. mn. Ki jót akar, kinek jó akarata van. Dicsőség Istennek a magasságban, s békeség a földön a jóakaratú embereknek. (Bibliai mondat). Különösen, aki készséget tanusít, mások kivált felsőbbek szándéka, kivánsága teljesitésére, és teljesítésében.

*JÓAKARÓ
(jó-akaró) ösz. mn. és fn. Akinek hajlama van másokkal jót tenni, jó tevő, más iránt részvevő indulattal viseltető, másnak kedvező. Nagy jó akaró uram. Jó akaró pártfogóim. Sok jó akarója van. Jó akarók iránt hálásnak lenni.

*JOÁKIM
(héber eredetű, am. Isten erősbitend) férfi kn. Joachim.

*JÓB
(héber eredetű, am. üldözött vagy türő) Jób, vagy Hiob, bibliai személy neve. Jób könyve.

*JOBB
a jó melléknév második foka, tt. jobb-at, határozója: jobban. V. ö. JÓ. Jobb a kutya mint a macska, mert a kutya nagyobbacska. Km. Jobb ma egy kis veréb, mint nagy túzok holnap. Használtatik elvontan is főnév nélkül. Mindenütt jó, de jobb otthon. (Km.) Jobb kevés bizonyos, mint sok bizonytalan. (Km.) Jobb dicsőségesen halni, mint gyalázatosan élni. Jobb lesz ha hallgatsz. Jobb volna nem lenni, mint így élni. Jobb adni mint venni. (Km.) Jobb szép szerével, mint kénytelenséggel. (Km.) Jobb lábbal hogy sem nyelvvel megbotlani. (Km.) Jelenti a balnak ellentétét. Jobb oldal, jobb kéz, jobb láb. Jobb szem, jobb fül. Jobb vállán viszi a terhet. Méne, mennyekbe, űle a mindenható Atya Istennek jobbja felől ( Apoat. hitv.) Monda az úr az én uramnak: ülj az én jobbomra. (109 Zsolt.) Nemzedéki sorozatban tájdivatosan: jobb atya jobb anya am. nagy atya, nagy anya. (Szép atya, szép anya pedig a nagy apa vagy nagy anya szüléji.)

*JOBBACSKA
(jó-bb-acs-ka) kicsinyező: mn. tt. jobbacskát, határozója: jobbacskán. Valami kevéssel jobbféle, valamennyire javult. A viselt ruhák közől a jobbacskákat kiválogatni. Már valamivel jobbacska husban van.

*JOBBACSKÁN
(jó-bb-acs-ka-an) ih. Valamivel jobban, különösen egészségesebben, mint máskor. Már jobbacskán érzi magát.

*JOBBAD
(jó-bb-ad); ma csak elvont törzsök, és am. jobbféle. Az ad képző némi fokozatot jelent, mint az egyszerű d a kicsi-d, lassú-d, gyöngé-d, könnyü-d melléknevekben is. Önállólag is eléjön a Carthausi Névtelen Legendájiban: "Mely vereségből megtanúla (megokúla) és jobbaddá (jobbá) lén." (Toldy F. kiadása. 159. lap.)

*JOBBADÁN
(jó-bb-ad-án) ih. E szóban a jó gyöknek mértéket jelentő értelme van, s annyit tesz, mint: nagy részben, legtöbben. Jobbadán tul estünk minden bajon. Jobbadán már elmentek a katonák.

*JOBBADÁRA
(jó-bb-ad-a-ra) l. JOBBADÁN.

*JOBBADON
(jó-bb-ad-on) ih. Valami kevéssel jobban. Már jobbadon érzem magamat.

*JOBBÁG
(jobb-ág) ösz. fn. Főnemesi vérből származott, vagy ily méltósággal biró, előkelő. (Aristocrata.) A régi oklevelekben és törvényekben számtalanszor eléjön jobbag, jobbagi, jobagi, jobagy, joubag, joubagi, jobogi, joubad stb. alakokban (Jerney Nyelvkincsek). Lehet a föntebbi értelemben eredetileg jobbad. is. V. ö. JOBBAD.

*JOBBÁGI
(jobb-ági) ösz. mn. Jobb ágból származott, jobbágot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Jobbági sarjadék, család, nemzetség. Jobbági jog, hatalom. Jobbági büszkeség, gőg. Jobbági kormányrendszer.

*JOBBÁGY
fn. tt. jobbágy-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Megvan e szó a héber és arab nyelvben. Héberül am. dolgozott, szolgált; földet mivelt. Arabul , különösebben Istent tisztelt, azaz Istennek szolgált. Magyar hangokhoz közelitőleg kiejtve 'abad, részesülőben 'obéd (dolgozó, szolgáló), s arabul 'abada. 1) Széles ért. szolgálatban levő, szolgálatot tevő személy, ide értve a nemesebb szolgálatot is. Innen királyi jobbágyoknak neveztettek a királyi szolgálatot viselő nemesek, főemberek (servientes regis), tovabbá várjobbágyoknak, kik a vármegyékben állandó hadi szolgálatot tettek (várjobbágyok, servientes castri). Egyház jobbágyai, azaz, papi nemesek. 2) Szorosabb és köz ért. földesurak alattvalója. Telkes jobbágy. A jobbágyokat úr dolgára hajtani. Szegény jobbágy. Az urak vesznek össze, s a jobbágyok haját tépik ki (km.). Szalay Á. Levelestárában már számtalanszor eléfordul ezen értelemben. 3) Legszélesb ért. a fejedelem irányában minden alattvaló. Felségednek legalázatosabb jobbágyai. Midőn régenten előkelő (optimas, optimates) értelemmel is birt, (jobbagiones), ezt inkább jobbad, jobbadja szótól származtathatjuk, vagy jobbág-gal azonosithatjuk. V. ö. JOBBÁG.

*JOBBÁGYFALVA
helység Erdélyben, Maros székben; helyr. Jobbágyfalvá-n, ~ra, ~ról.

*JOBBÁGYHELY
(jobbágy-hely) ösz. fn. Régebben am. urbéri viszony alatt álló hely vagy telek, mely az 1836. V. törvényczikknél fogva rendszerént egész, fél és negyed lehetett.

*JOBBÁGYI (1)
(jobbágy-i) mn. tt. jobbágyi-t, tb. ~ak. Jobbágyot illető, ahhoz való, tartozó, arra vonatkozó. Jobbágyi terhek, munkák. Jobbágyi hódolat. V. ö. JOBBÁGY.

*JOBBÁGYI (2)
falvak Nógrád és Vas megyében; KIS~, puszták Heves- és Nógrád m. ~ÚJFALU, helység Vas megyében; helyr. Jobbágyi-ba, ~ban, ~ból.

*JOBBÁGYSÁG
(jobbágy-ság) fn. tt. jobbágyság-ot, harm. szr. ~a. 1) Jobbágyok öszvege; jobbágyi testület, jobbágyokból álló nép. Földmivelő jobbágyság. Várjobbágyság. Az első kuruczháboruban a jobbágyság nagyobb része fellázadt. A jobbágyság terhein segiteni. 2) Jobbágyi állapot. Sanyarú jobbágyságban élni.

*JOBBÁGYTELEK
(jobbágy-telek); l. JOBBÁGYHELY.

*JOBBÁGYTELKE
falu Erdélyben Marosszékben; helyr. Jobbágytelk-ěn, ~re, ~ről.

*JOBBAHÁZ
falu Sopron megyében; helyr. Jobbaház-on, ~ra, ~ról.

*JOBBAN
(jó-bb-an) ih. A jól határozónak második foka; teljesen: jól, jobban, legjobban. A fehér kenyér jobban izlik, mint a fekete. Jobban énekelek náladnál. Jobban tud görögül, mint latinul. Jobban járt mindnyájunknál. Jobban viseli magát, mint ezelőtt. Köszörülés után jobban fog a kard. Mennél jobban huzza a ló, annál jobban jön a hajó. (Népd.) Betegség utáni javulásban, üdülésben. Jobban vagyok. Jobban érzem magamat. Jelent annyit is, mint: inkább, erősebben. Jobban szeretem, mint száz forintot. Jobban fogd meg. Üsd jobban.

*JOBBANLÉT v. ~LÉTEL
(jobban-lét v. ~létel) ösz. fn. Az egészségi állapotnak jobbra fordúlta.

*JOBBÁRA
(jó-bb-a-ra) ih. Az a megnyujtatik mint a valahára, sokára határozókban. Annyi mint többnyire, nagyobb részt, legtöbb esetben. Régi gyermektársaim jobbára elhaltak. V. ö. JOBBADÁN.

*JOBBFÉL
(jobb-fél) ösz. fn. Udvariassigból mondja a férj mint nejének nevezetét: jobbfelem.

*JOBBFELÉ
(jobb-felé) ösz. ih. A jobb oldal irányába, jobb oldalra. Megfelel e kérdésre: merre? Jobbfelé fordulni. Jobbfelé tartani a fejét. Jobbfelé vezető út. Ellentéte: balfelé.

*JOBBFÉLE
(jobb-féle) ösz. mn. Azon osztályból, felekezetből, nemből, fajból való, mely a jobbak közé tartozik. Jobbféle borból adni a vendégnek. Jobbféle kelméből csinált ruha.

*JOBBFELŐL
(jobb-felől) ösz. ih. Azon tájról, vagy vonalról, mely a jobb oldal irányában fekszik. Megfelel e kérdésre: honnan? mely részről? mely tájról? Honnan jön az ellenség? Jobb felől. Ellentéte: balfelől.

*JOBBFELÜL
(jobb-felül) ösz. ih. Jobb oldalon. Megfelel e kérdésre: hol? Ő jobb felül ült, én balfelül. Jobbfelül megdagadt az arczom.

*JOBBIK
(jó-bb-ik) a jó mn. második foka, s am. jobb. Élünk vele, midőn vagy határozottabban akarjuk kimutatni a főnevet, vagy midőn a főnév után helyezzük. p. A jobbik szemét szurták ki, nem a balt. Két ruhája közől a jobbikat (nem: jobbat) lopták el. Ez a szemem, ez a jobbik, jobban kacsint mint a másik. (Népd.) Úgyanezzel élünk, midőn a főnevet egészen elhallgatjuk. Ismerlek, te vagy a jobbik.

*JOBBÍT, JOBBIT
(jó-bb-ít) áh. m. jobbít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Jobbá tesz, akár anyagi akár szellemi, vagy erkölcsi tekintetben. Gazdaságot jobbítani. Életét jobbítani. Magát megjobbítani. Használtatik állapitó ragu nevekkel is. Sokat jobbítottak ezen a telken. Az intés jobbitott rajta.

*JOBBÍTÁS, JOBBITÁS
(jó-bb-ít-ás) fn. tt. jobbítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valamit, vagy valakit jobbá teszünk. V. ö. JOBBÍT.

*JOBBÍTGAT
(jó-bb-ít-gat) áth. és gyakor. m. jobbítgat-tam, ~tál, ~ott, htn. ~ni, par. jobbitgass. Lassan lassan, egymás után, folytonosan jobbít valamit. V. ö. JOBBÍT.

*JOBBÍTGATÁS
(jó-bb-ít-gat-ás) fn. tt. jobbítgatás-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valamit vagy valakit jobbítgatunk. Az elhanyagolt földek, rétek, szőlők jobbítgatása.

*JOBBÍTHATATLAN, JOBBÍTHATLAN
(jóbb-ít-hat-[-at]-lan) mn. tt. jobbithatatlan-t, tb. ~ok. 1) Akár anyagi akár erkölcsi tekintetben annyira megromlott, hogy jobbítani nem lehet rajta. Jobbíthatlan eczetes bor. Jobbíthatlan gonosztevő. 2) Oly tökéletes a maga nemében, minél fogva jobbá tenni nem lehet. Határozókép: jobbíthatlanul, meg nem jobbíthatva.

*JOBBÍTHATÓ
(jó-bb-ít-hat-ó) mn. tt. jobbítha-tót. Amit vagy akit jobbítni lehet.

*JOBBÍTMÁNY
(jó-bb-ít-mány) fn. tt. jobbítmány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Amit valamely tárgyon jobbitottak, pl. az elhanyagolt ház körül a megujitott födél, vakolat, kerités stb. mindannyi jobbítmányok.

*JOBBÍTVÁNY
l. JOBBÍTMÁNY.

*JOBBKÉZ
(jobb-kéz) ösz. fn. Kéz, melylyel rendesen müködni, dolgozni, pl. irni, szerszámot, fegyvert forgatni, enni, ütni, dobni stb. szoktunk. Jobbnak mondjuk, mivel a bevett szokás, és nevelés szerént leginkább azt gyakoroljuk, s a gyakorlat által ügyesebbé teszszük, mint a másikat, melyet aránylagos ügyetlensége miatt balnak (rosznak) nevezünk. Régente: jog kéz. l. JOG. Jobb kézzel megragadni a ló kantárát. Jobb kéz felől ülni. A mit jobb kézzel adott, balkézzel visszaveszi, (km). Átv. ért. segédszemély, ki nélkül egy másik alig tud valami fontosabb ügyet véghez vinni. Sok főurnak és hivatalnoknak jobb keze a titoknok. Ő volta főispánunk jobb keze.

*JOBBOVICZA
falu Beregh megyében; helyr. Jobboviczá-n, ~ra, ~ról.

*JOBBRA
(jobb-ra) ih. Megfelel e kérdésre: merre? Azon irány felé, mely a jobb oldallal van egy vonalban. Egyik jobbra, másik balra húz. Jobbra ültetni a vendéget. Használják különösen a hadi nyelvben. Jobbra kanyarulj! Jobbra huzódj! Jobbra fordulj! Jobbra át! Jobbra nézz! Jobbra zárkozz!

*JOBBRÓL
(jó-bb-ról) ih. Megfelel e kérdésre: honnan? Azon iránypont felől, mely a jobb oldallal van egy vonalban ; jobb kéz felől. Jobbról és balról egyszerre támadni meg az ellenséget.

*JOBBSZÁRNY
(jobb-szárny) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. a madárnak jobb oldalán levő szárnya. A lúdnak jobb szárnyát letörték. 2) Átv. rendbe állított emberi csapatnak, hadseregnek jobbik széle. A lovasság jobb szárnya előnyomult. Az ellenség jobb szárnyát elvágni a deréktól.

*JOBBSZOMSZÉD
(jobb-szomszéd) ösz. fn. 1) Szomszéd, kinek lakhelye a mi lakhelyünk jobb oldalán fekszik, máskép: felszomszéd. 2) A kiállitott seregben, hadban azon személy, ki jobb oldalunkon áll. Máskép: feltárs.

*JOBBÚL, JOBBUL
(jó-bb-úl) önh. m. jobbúl-t. Jobbá lesz. Használtatik anyagi és erkölcsi értelemben. Egészsége napról napra jobbúl. A börtönben nem csak nem jobbultak, hanem inkább elromlottak a rabok.

*JOBBÚLÁS, JOBBULÁS
(jó-bb-úl-ás) fn. tt. jobbulás-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. Állapot, midőn valaki vagy valami jobbúl, azaz jobbá lesz. Használtatik különösen erkölcsi értelemben, s am. megtérés, a vétkes, bünös életmódnak elhagyása. Az Isten nem akarja a bünös halálát, hanem jobbulását.

*JOBBÚLATLAN, JOBBULATLAN
(jó-bb-úl-atlan), mn. tt. jobbulatlan-t, tb. ~ok. Gonosz erkölcsi állapotban megrögzött, viltozatlan. Jobbulatlan gonosztevő. Határozókép: jobbulatlanul.

*JOBBÚLATLANUL
(jó-bb-ul-atlan-ul) ih. A nélkül, hogy megjobbult volna, megrögzött rosz vagy gonosz állapotban maradva. A fenyitőházból jobbulat­ lanul ment ki.

*JOBBÚLHATATLAN, JOBBÚLHATLAN
(jó-bb-úl-hat[-at]-lan) mn. tt. jobbúlhatatlan-t, tb. ~ok. Ami vagy aki jobbúlni nem képes. Jobbúlhatlan makacsság.

*JOCHTOT
l. JOGTAT.

*JÓCSKA
(jó-ocs-ka) mn. tt. jócskát. E szóban a kettőztetett kicsinyező tulajdonkép nagyitást jelent, de mintegy szerény és mérsékelt nagyitást. Jócska sok bora termett. Jócska somma pénz jutott neki.

*JÓCSKÁN
(jó-ocs-ka-an) ih. Meglehetős nagy mértékben, vagy mennyiségben. Ez idén jócskán termett buzánk, borunk. Jócskán bevett a gyapjuból. V. ö. JÓCSKA.

*JÓD
puszta Somogy megyében; helyr. Jód-on, ~ra, ~ról.

*JODÓK
(hellén eredetü: iodókos, am. íjtartó) férfi kn. tt. Jodók-ot. Jodocus.

*JÓELEJÉN
(jó-elején) ösz. ih. Mindjárt a dolog kezdetén, jó korán, annak idején. Jó elején hozzá fogott a munkához.

*JÓERKŐLCSŰ
(jó-erkölcsű) ösz. mn. Kinek jó erkölcse van, becsületes magaviseletű. Jó erkölcsü gyermekek, ifjak. V. ö. ERKÖLCS.

*JÓÉRZELMŰ
(jó-érzelmű) ösz. mn. Aki valami vagy valaki iránt jó véleménynyel és egyszersmind ragaszkodással van. (Gutgesinnt).

*JÓFAJTA
(jó-fajtam) ösz. mn. Jóféle, jó vérből való, a maga faja között kitünő. Jó fajta csikó, borju, bárány. Szélesb ért. mondjuk növényekről is. Jófajta alma, körte, baraczk. V. ö. FAJ; és FAJTA.

*JÓFÉLE
(jó-féle) ösz. mn. Mi a maga nemében jó, fínom; továbbá valódi, nem hamisított, nem ál. Jóféle gyümölcsök. Jóféle étkek, italok. Jóféle gyöngyök, drágakövek. Jóféle szövetek. Néha gunyosan 'olyan' névmással összekötve ellenkező értelemben használják. Ez is olyan jóféle madár. Olyan jóféle leány, személy.

*JÓFÉLESÉG
(jó-féleség) ösz. fn. Jó minemüség, valódiság. E kövek jóféleségéről nem kétkedem.

*JÓFORMÁN
(jó-formán) ösz. ih. Úgy meglehetősen; valószinüleg. Jóformán hozzá látott a munkához. Jóformán ő is a mi pártunkon lesz.

*JOG
mn. és fn. tt, jog-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. Gyökeleme ugyanaz, mi a jó jav szóké. A g legegyszerübb eredeti képző gyanánt járult a jo gyök­ höz, mint az ág, bog, fog, góg gőg, dög, nyűg szókban. 1) Tulajd. ért. jobbfélen levő, (dexter). Ily értelemben többször előfordul a régieknél, pl. a Müncheni codexben: Hogy ha te jog szemed - - és ha te jog kezed meggonoszbéjtand tégedet. Ha ki csapand tégedet jog tügyödre. (Máté 5). Ellenkezője: balog, s valamint ez s baltól azaz rosztól, úgy a jog a jótól vette eredetét. 2) Szorosabb ért. jobbkéz. A Müncheni v. Tatrosi codexben: Ne tudja a te balod, mit teszen te jogod. (Máté 6.) Koronát vetének ő fejére, és nádat ő jogjába. Tehát megfeszejtettek ő vele két tolvajok, egyik jog felől, másik bal felől. És meglátjátok embernek fiát ülette a tehetségnek jogja felől. Így a Bécsi codexben is: jogjának öltözetit, jogjától, jog felőlö stb. Benigna asszony imakönyvében mind 'jobb' mind 'jog' eléfordúl: "The szenth fejedeth .... jobb vállodra bocsátád." És "The szent kezed oltalmazjon halálomkoron, és te jogod engöm hozzád fogadjon." Így Bátori László Bibliájában is: "És úgyan vala az víz űnekik mint egy kőfal mind jobb felől, mind bal felől." Továbbá: "Az te jogod, Úram! megveré az ellenséget." 3) Átv. törvényeken alapuló igény, köz nyelven, és latinosan: jus. Atyai, fejedelmi, földesuri jog. Házassági jog. Védelmi, életfentartási jog. Hús­ vágási, bormérési, vásári jog. Jogokat szerezni, veszteni, védeni. Valamit joggal követelni. Jogától el nem állani. Jogaihoz ragaszkodni. Nincs hozzá joga. Sze­ mélyi jogok. Dologi jogok. Dologbani jogok. Dologhozi jogok. A jelen értelemben vett jog egy az igaz, igazság, szókban elforduló ig gyökkel: ig jog, mint ih juh, irgalom jorgalom. A törökben hak v. hakk szintén am. igazság (veritas) és jog (jus). V. ö. IG.
Egyébiránt valamint a németben a recht és Recht, a szlávban a práva, a latinban rectum, recta, a finnben oikia, (egyenes; igaz; jobb [kéz] s innen oikeus igazság) stb.; jobb kezet és igazat illetőleg just is jelent; úgy ezen viszony van a magyar jog különböző értelmei között, s úgy látszik nem alap nélküli azok véleménye, kik azt tartják, hogy őseink is ahhoz tartának jogot, mit jobbkezökkel (jogukkal) szereztek volt, azaz, ő nálok is az eredeti, társadalmi és polgári jog ököljogon alapult. Hogy a török hakk, finn oikia, valamint a sinai jung (justum, rectum) hangokban is egyeznek, mondani fölösleges. 4) Egynemű törvényeken alapuló jogok öszvege, továbbá, ezen jogok alanyi esmérete. Természeti jog. Egyházi, polgári, büntető, váltó-, hűbéri jog. Bányajog. Nemzetek joga. Magyar, római jog. Jogokban jártas. Jogot tanítni.

*JOGAKADÉMIA
(jog-akadémia) ösz. fn. Akadémia, melyben a jogi tudományok tanittatnak.

*JOGALAP
(jog-alap) ösz. mn. A jognak kút­ feje, melyből valamely jog foly; talpköve, melyen valamely jog nyugszik.

*JOGAR
(jog-ar) fn. tt. jogar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Királyi, fejedelmi pálcza, mint a joghatalom jelvénye. Új alkatú szó, de amely még nem ment át a közdivatba.

*JOGÁSZ
(jog-ász) fn. tt. jogász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Személy, ki általában jogi ügyekkel (mint biró, ügyvéd), különösebben jogtanitással, vagy jogtanulással foglalkodik; amaz szorosabb ért. jogtanitó, emez jogtanuló vagy joghallgató.

*JOGÁSZAT
(jog-ász-at) fn. tt. jogászat-ot, harm. szr. ~a. Jogtudományokkal, általában jogi dolgokkal foglalkodás; jogok tárgyalata. Jogászatot választani életpályaul.

*JOGÁSZATI
(jog-ász-at-i) mn. tt. jogászati-t, tb. ~ak. Jogászathoz való, azt illető, arra vonatkozó. Jogászati könyvek, értekezések; kérdések, vitatkosások. Jogászati pálya.

*JOGÁSZI
(jog-ász-i) mn. tt. jogászi-t, tb. ~ak. Jogászt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Jogászi oskolák, évek. Jogászi könyvek, kérdések, gyakorlatok.

*JOGAZONSÁG
(jog-azonság) ösz. fn. Ugyanazon jogbeli állapot, többek jogának ugyanazon minősége, s bizonyos törvényen alapulása.

*JOGBITORLÁS
(jog-bitorlás) ösz. fn. Erőszakos, törvénytelen cselekvés, midőn valaki törvényes jogczim nélkül gyakorol valamely jogot.

*JOGBIZONYLAT
(jog-bizonylat) ösz. fn. Alapos okokkal kimutatása annak, hogy valamihez jogunk van.

*JOGBÖLCSELET
(jog-bölcselet) ösz. fn. Bölcselet a jog természetéről.

*JOGCSAVARÓ
(jog-csavaró) ösz. fn. Ügyész, vagy akármely jogvitató, ki a jogokról szóló törvényeket álokoskodásokkal elferdíti.

*JOGCZÍM
(jog-czím) ösz. fn. Azon alap, pl. törvény, vagy szerződés, melyen bizonyos jog épül. Adományozási, örökösödési, adásvevési jogczím.

*JOGEGYENETLENSÉG
l. JOGEGYENLŐTLENSÉG.

*JOGEGYENLŐSÉG
(jog-egyenlőség) ösz. fn. 1) Általában am. jogbeli hasonlóság, többek jogának megegyező belső minősége. 2) Különösen az ősi magyar törvényben a jószágbeli igaznak azon minősége, melynél fogva a jószág a fiakra, és leányokra egyaránt száll.

*JOGEGYENLŐTLENSÉG
(jog-egyenlőtlenség) ösz. fn. 1) Jogbeli különböző állapot, többek jogának különbsége, milyen a régi magyar törvények szerént a nemesek, polgárok, és jobbágyok jogainak egyenetlensége. 2) Különösen a jószágokat illető jognak azon minősége, melynél fogva azok a leányág kirekesztésével pusztán fiágra szálltak.

*JOGÉLET
(jog-élet) ösz. fn. A jognak és jogi tudományoknak, törvényeknek és szokásoknak gyakorlati folyama, a polgári életben használata, alkalmazása.

*JOGELLENES, JOGELLENI
(jog-ellenes v. ~elleni) ösz. mn. Jog ellen való, jogokba ütköző. Jogellenes megtámadás. Jogellenes eljárás.

*JOGELMÉLET
(jog-elmélet) ösz. fn. A joggal és jogi tudományokkal egyedül az észben foglalkodás, a nélkül, hogy azokat a valóságos életben alkalmaznók.

*JOGELV
(jog-elv) ösz. fn. Elv vagy alapigazság, melyből más jogot vagy jogokat következtetünk.

*JOGÉLVEZET
(jog-élvezet) ösz. fn. Akár egyes, akár több jognak, jogosultságnak gyakorlatba vétele, használata.

*JOGENGEDMÉNYEZÉS
(jog-engedményezés) ösz. fn. Valamely jognak másra engedmény utján ruházása.

*JOGEREJŰ
(jog-erejű) ösz. mn. 1) Ami jogon alapszik, ami jogi hatással bír. Jogerejű követelés. 2) l. JOGÉRVÉNYES.

*JOGERŐ
(jog-erő) ösz. fn. Erkölcsi hatalom, mely valamely jogból foly, melynél fogva valamit jogszerüleg követelni, végrehajtani lehet.

*JOGERŐSBITÉS
(jog-erősbités); l. JOGERŐSITÉS.

*JOGERŐSITÉS
(jog-erősités) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamely jog nagyobb szilárdságot nyer, pl. adósságkövetelés kezes által.

*JOGÉRVÉNY
(jog-érvény) ösz. fn. A törvénykezésben valamely birói határozatnak felsőbb, illetőleg legfelsőbb jóváhagyás, vagy föllebbezésről lemondás által azon erőre emelkedése, midőn az véglegesen foganatosítható.

*JOGÉRVÉNYES
(jog-érvényes) ösz. mn. Jogérvénynyel biró, jogérvényre emelkedett. V. ö. JOGÉRVÉNY.

*JOGÉRVÉNYESEN
(jog-érvényesen) ösz. ih. Oly minőségben vagy állapotban, mely jogérvénynyel bír. V. ö. JOGÉRVÉNY.

*JOGÉRZELEM, JOGÉRZET
(jog-érzelem v. ~érzet) ösz. fn. A jog és igazság iránti vonzalom valamely különös esetben, a nélkül hogy világos törvény rendelkeznék róla. A birák sokszor itélnek jogérzet után.

*JOGESET
(jog-eset) ösz. fn. Egyes történet a jogéletben.

*JOGFENTARTÁS
(jog-fenn-tartás) ösz. fn. Cselekvés, melynél fogva valamely jogot át nem engedünk, hanem azt más vagy mások ellenében lehető esetre megóvjuk.

*JOGFOLYAM
(jog-folyam) ösz. fn. 1) Valamely jognak folytonos élvezete. 2) Törvénykezési eljárás valamely biróság előtt és által.

*JOGFOLYTONOSSÁG
(jog-folytonosság) ösz. fn. Egyes vagy több jogok szakadatlan élvezése vagy élvezhetése.

*JOGGYAKORLÁS
(jog-gyakorlás) ösz. fn. 1) A jognak az életben valósággal eléforduló esetekre alkalmazása, illesztése. 2) Működés, midőn valaki a jog és törvények alkalmazásában biró vagy ügyvéd mellet képezi magát. 3) Joggal való élés.

*JOGGYAKORLÁSI
(jog-gyakorlási) ösz. mn. Joggyakorlásra való, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Joggyakorlási évek.

*JOGGYAKORLAT
(jog-gyakorlat) ösz. fn. Munkálat vagy tett, melyet valaki joggyakorlás által visz véghez.

*JOGGYAKORNOK
(jog-gyakornok) ösz. fn. Gyakornok, ki jog és törvények alkalmazásában valamely biróság vagy ügyvéd mellett képezi magát.

*JOGHALLGATÓ
(jog-hallgató); l. JOGTANULÓ.

*JOGHASZNÁLAT
(jog-használat) ösz. fn. Élés azon joggal, mely bennünket illet; jogunknak gyakorlati alkalmazása.

*JOGHÁTRÁNY
(jog-hátrány) ösz. fn. Ami jogunkat akadályozza, késteti, annak kárára van.

*JOGI
(jog-i) mn. tt. jogi-t tb. ~ak. Jogot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Jogi kérdések.

*JOGIGÉNY
(jog-igény) ösz. fn. Igény, melynél fogva valaki bizonyos jogra számot tart, bizonyos jogot követel.

*JOGILAG
(jog-i-lag) ih. Jog szerint, jognál fogva. E birtok jogilag engem illet.

*JOGIRAT
(jog-irat) ösz. fn. Bizonyos jogról szóló, valamire jogot adó oklevél, szerződmény, stb.

*JOGKEDVEZMÉNY
(jog-kedvezmény) ösz. fn. Valamely haszon, élvezet, melyet a törvény nyujt, pl. a magyar törvény az özvegy nőknek életfogytiglani haszonélvezést a férj javaiban stb. Leltár jogkedvezménye: az osztrák polgári jog szerént ha valaki az örökségbe a leltár jogkedvezményének fentartása mellett lép, az örökhagyó hitelezőinek csak a hagyaték erejéig van lekötelezve; ellenkezőleg, mint aki föltétlenül fogadja el az örökséget.

*JOGKÉRDŐ
l. JÓKÉRDŐ.

*JOGKISZOLGÁLTATÁS
(jog-ki-szolgáltatás) l. JOGSZOLGÁLTATÁS.

*JOGKÖVETELÉS
(jog-követelés) lásd JOGIGÉNY.

*JOGLÁR
(jog-ol-ár) fn. tt. joglár-t, tb. ~ok. Jog- v. igazságszolgáltató. Ujdon szó a latin 'justitiarius' kifejezésére, de nem igen kapott lábra. A magyar király Ő Felsége a magyar törvénygyakorlat szerént a legfőbb joglár.

*JOGLAT
(jog-ol-at) fn. tt. joglatot. Alkalmas új szó a 'jogkiszolgáltatás' helyett.

*JOGMENET
(jog-menet) ösz. fn. l. JOGFOLYAM, 2).

*JOGNÉZET
(jog-nézet) ösz. fn. Vélemény, állitás valamely jogelvről.

*JOGOD
(jog-od) fn. tt. jogod-ot, l. JOGAR.

*JOGOL
(jog-ol) régies igeszó, m. jogolt v. joglott, htn. jogolni v. joglani. A Bécsi codexben jogolás am. emendatio ("higyjük mi jogolásunkra = jobbulásunkra);" és tisztességet joglanak am. honorem deferant. Benigna asszony imakönyvében is: "És az nagy örömért, kivel az te szent lelköd megvígasztaltaték .... joglas enneköm méltatlan és bínös szolgáló leányodnak."

*JOGORVOSSÁG
(jog-orvosság) l. JOGORVOSLÁS.

*JOGORVOSLÁS, JOGORVOSLAT
(jog-orvoslás v. ~orvoslat) ösz. fn. Törvénykezési eljárás, melysél fogva akár a biró, akár a fél valamelyike által elkövetett hiba jóvá tétetni kéretik, illetőleg jóvá tétetik. A régi magyar törvénykezésben számos jogorvoslat volt, mint: ügyvédszó visszahuzása, ellentállás, visszaüzés, itélet bentiltása, többféle birói parancsok stb. Mai eljárás szerént, ha a biró hibázott, vagy legalább azt a fél ugy gondolja, az ez elleni perorvoslatnak rendszerént fölebbezés, felfolyamodás, ha a fél hibázott, per- vagy általánosabban ügyujitás (előbbi állapotba visszahelyezés) a neve. Jogorvoslat az osztrák polgári jog szerént a kártérités iránti kereset is. (Rechtsmittel).

*JOGOS
(jog-os) mn. tt. jogos-t v. ~at, tb. ~ak. Jogon alapuló, igazságos, szoros igazsággal megegyező. Jogos birtok, követelés.

*JOGOSAN
(jog-os-an) ih. Jog szerint, jognál fogva, törvényesen, igazságosan. Ellentéte: jog ellen, jogtalanul.

*JOGOSÍT, JOGOSIT
(jog-os-ít) áth. m. jogosít-ott, htn. ~ni v. ~ani. par. ~s. Joggal vagy jogokkal felruház, valamire jogot ad. Innen: feljogosít am. felhatalmaz, valaminek véghezvitelére jogot, szabadságot, engedelmet ad.

*JOGOSÍTÁS, JOGOSITÁS
(jog-os-ít-ás) fn. tt. jogosítás-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valakit joggal vagy jogokkat ellátnak, valakinek jogot adnak valamire. V. ö. JOGOSÍT.

*JOGOSÍTATLAN, JOGOSÍTLAN
(jog-os-ít-[at]-lan) mn. tt. jogosítatlan-t, tb. ~ok. Kit nem jogosítottak valamire. Jogosítatlan kontár, kuruzsló, nyegleorvos. Határozókép: jogosítlanul, jogositás nélkül.

*JOGOSÍTOTT
(jog-os-ít-ott) mn. tt. jogosított-at. Valamely joggal, vagy jogokkal ellátott, felruházott, bizonyos müködésre felhatalmazott, szabadalmazott. Jogosított kalmár, szatócs.

*JOGOSÍTVÁNY
(jog-os-it-vány) fn. tt. jogosítvány-t, tb. ~ok. Felsőbbség által engedélyezett jog valaminek gyakorlatára, pl. némely áruczikkelyek eladására. Máskép: jogozat. Ha maga a törvény általában, vagy a természeti jog adja a jogot: ez jogosultság.

*JOGOSSÁG
(jog-os-ság) fn. tt. jogosság-ot, harm. szr. ~a. 1) Jogszerintiség, jogon alapuló állapot. Valamely ügynek, követelésnek jogossága. 2) Szoros igazság. Ezen osztály a szoros jogozsággal nem egyezik. Nem akarok kegyelmet, hanem jogosságot. 3) Jogot tisztelő és méltányló személyes tulajdonság. Ezen férfiú jogosságát kétségbe vonni nem lehet. Jogosságáról ismeretes biró.

*JOGOSÚL, JOGOSUL
(jog-os-úl) önh. m. jogosúlt. Valamely jogban részesül, valamihez vagy valamire jogot szerez.

*JOGOSÚLT
(jog-os-úl-t) mn. tt. jogosúltat. Akinek valamihez vagy valamire, valaminek cselekvésére joga van.

*JOGOSULTSÁG
(jog-os-úl-t-ság) fn. tt. jogosultságot, harm. szr. ~a. Állapot, vagy minőség, midőn valakinek valamihez vagy valamire joga van.

*JOGOZ
(jog-oz) áth. m. jogoz-tam, ~tál, ~ott, l. JOGOSÍT.

*JOGOZÁS
l. JOGOSITÁS.

*JOGOZAT
(jog-oz-at) fn. tt. jogozat-ot, harm. szr. ~a. Engedményezett jogon alapuló szabadalom.

*JOGSÉRELĚM
(jog-sérelěm) ösz. fn. 1) Általán minden tett, mely más jogainak körébe vág, s azokat sérti. 2) Különösen a régibb magyar törvényben az örökösödés jogának megsértése, kivált a nemzetségi ingadozatlan joggal birt jószágot illetőleg.

*JOGSZABÁLY
(jog-szabály) ösz. fn. A jogéletben és jogszolgáltatásban egyes mondat, állitmány, melyet a jogkövetelő, vagy biró stb. mint kétségtelent tekint, pl. "aki előbb az az elsőbb" (qui prior tempore, potior jure); "más jogsérelmével vagy kárával senki se gazdagodjék" (locupletari non debet aliquis cum alterius injusia aut jactura).

*JOGSZERÜ
(jog-szerü) ösz. mn. Joggal megegyező, jog szerint való, törvényes. Jogszerü követelés. Jogszerü birói eljárás.

*JOGSZERŰEN, JOGSZERÜEN
(jog-szerűen) ösz. ih. Jogszerü módon, joggal megegyezőleg, törvényesen.

*JOGSZERŰLEG
(jog-szerűleg); l. JOGSZERŰEN.

*JOGSZERŰSÉG, JOGSZERÜSÉG
(jogszerü-ség) ösz. fn. Tulajdonság, vagy állapot, melynél fogva valami jogszerű, azaz joggal egyező; törvényesség.

*JOGSZILÁRDITÁS
(jog-szilárditás); l. JOGERŐSITÉS.

*JOGSZOLGÁLTATÁS
(jog-szolgáltatás) ösz. fn. Felsőségi, különösen biró-hatósági eljárás, melynél fogva két peres fél (föl- és alperes) között a vitás tárgy valakinek a jog és törvény ereje szerint oda vagy elitéltetik. Ujabb szóval: joglat.

*JOGTALAN
(jog-talan) mn. tt. jogtalan-t, tb. ~ok. Jog nélküli; jogon nem alapuló, igazságtalan, szoros igazsággal nem egyező. Jogtalan rabszolgaság. Jogtalan követelés. Jogtalan megtámadás. Határozókép am. jogtalanul.

*JOGTALANSÁG
(jog-ta-l-an-ság) fn. tt. jogtalanság-ot, harm. szr. ~a. Jog nélküli állapot vagy tulajdonság, igazságtalanság, törvénytelenség.

*JOGTALANUL
(jog-ta-lan-ul) ih. Jog nélkül, igaztalanul, vagy mások jogainak ellenére. Valakit jogtalanul megtámadni. Jogtalanul indított háború. Jogtalanul elnyomott nemzet.

*JOGTAN
(jog-tan) ösz. fn. Jogokról szóló, jogokat tárgyaló tan. Természeti jogtan. Fenyitő jogtan.

*JOGTANÁR
(jogtanár) ösz. fn. Személy, ki másokat jogokra oktat, különösen, ki ezt mint nyilvános oskolai tanitó teszi.

*JOGTANULÓ
(jog-tanuló) ösz. fn. Jogok, illetőleg törvények tanulásával nyilvános iskolában foglalkodó személy.

*JOGTAT
(jog-tat) a régi halotti könyörgésben (az itteni irásmód szerént: jochtot) am. a mai igtat: "Hogy birság nap jutva mend ő szenti és önöttei közikön jó felől jogtatnia íleszje őt."

*JOGTISZTELET
(jog-tisztelet) ösz. fn. A jognak, igazságnak mint sérhetetlennek tekintése.

*JOGTUDOMÁNY
(jog-tudomány) ösz. fn. Tudományos ismeretek rendszere, melynek tárgyát teszik a jogok és törvények, s azoknak az emberi cselekvésekre alkalmazása.

*JOGTUDOR
(jog-tudor) ösz. fn. Jogtudós, ki szigorlati vizsgálat után valamely egyetemtől oklevelet kapott, okleveles jogtudós.

*JOGTUDÓS
(jog-tudós) ösz. fn. Tudós, ki a jogokról, törvényekről, s azoknak az emberi cselekvényekre alkalmazásáról rendszeres ismeretekkel bir.

*JOGÚT
(jog-út) ösz. fn. Perlekedési mód, midőn valaki jogszolgáltatás utján vagy rendszerénti bíróságok előtt követel valamit.

*JOGUTÓD
(jog-utód) ösz. fn. Utód valamely jog használatában. V. ö. UTÓD.

*JOGÜGY
(jog-ügy) ösz. fn. Jogszolgáltatást illető ügy, igazságügy.

*JOGÜGYI
(jog-ügyi) ösz. mn. Jogügyre vonatkozó, azt illető.

*JOGÜGYLET
(jog-ügylet) ösz. fn. Polgári cselekvény, különösen szerződés két fél között valamely jognak, jogviszonynak megalapitására. (Rechtsgeschäft).

*JOGÜGYLETI
(jog-ügyleti) ösz. mn. Jogügyletre vonatkozó, azt illető.

*JOGVÉD
(jog-véd) ösz. fn. Személy, ki más valakinek jogát valamely hatóság előtt védelmezi, különösen ügyvéd; de ez általánosb értelemmel bir, mert nem minden ügyvéd jogvéd is egyszersmind, az ügyvédek gyakran jogtalanságot is védelmeznek.

*JOGVÉLELEM
(jog-vélelem); l. VÉLELEM.

*JOGVISZONY
(jog-viszony) ösz. fn. Azon viszony, melyben a) valaki egy más egyénhez jogaira nézve áll, b) melyben két vagy több egyének jogai egymáshoz állanak.

*JOH (1)
elavult fn. tt. joh-ot, harm. szr. ~a. Értelme a régi nyelvmaradványokban némileg különböző. Erdősinél am. belek, belső részek. Az mi Istenünknek könyörületes szűinek, és johának általa. (Per viscera misericordiae Dei nostri). Úgyanezen értelemben hallani itt-ott túl a Dunán a gyuha szót. Megtöltötte a gyuháját. Néhutt májat vagy zúzát jelent. Benigna asszony imakönyvében am. szív. "Johomnak akaratját lássad." Ugyanitt Sz. Bernát hymnusában: "Te indóhad (indítsad) en johomath, hogy kivánjon ennyi nagy jóth." "Idvöz légy úrnak édös szíve, én johomnak jó öröme." A Müncheni codexben jonhó és jonh am. szív. "Bódogok tiszta jonhóúak. (Máté 5). Mojses ti jonhotok keménységére engedte tü nektek tü feleségteket elhagynotok. (Máté 19). A Nádor-codexben jonh am. belső rész. "Megháboróla en jonhom és megfogyatkozék az en lelköm" (Toldy F.) Lényeges hang ebben a h mint lehellési betű; innét tökéletesen egyezik sőt azonos ezzel: eh, eha. [l. EH, (2), EHA]; a Peer-codexben pedig ih.
"Reád néznek szenteknek szemei,
És véneknek keserves szüvei,
És árváknak nyomorult ihai."
Jelent 1) belsőt, 2) kedélyt. (Toldy Ferencz jegyzete).
Hihetőleg innen vette nevét átv. értelemben a szekér joha, vagy szokottabban juha, gyuha, azaz a szekér alatt levő rúdszárnyat tartó fa, mintegy a szekérnek bele.

*JOH (2)
tájdivatos, juh helyett; l. ezt.

*JOHAFÁJÓ
(joha-fájó) ösz. mn. Kinek fájós joha, azaz mája, vagy bele, vagy általán fájós zsigerei vannak.

*JÓHANGZÁS, JÓHANGZAT
(jó-hangzás v. ~hangzat) ösz. fn. Szó vagy zene-hangoknak egymással oly összekapcsoltatása, hogy azok a fülre kellemesen hatnak. Máskép: hangkellem.

*JOHANGZATÚ
(jó-hangzatú) ösz. mn. Tulajdonság, melynél fogva valamely szónak, zenének jóhangzata van. V. ö. JÓHANGZAT.

*JOHANKA
női kn. tt. Johankát. Fiatal, kisded Johanna, máskép Janka.

*JOHANNA
női kn. Egy eredetü János szóval.

*JOHÁSZODIK
l. JUHÁSZODIK.

*JÓHÁZBELI
(jó-házbeli) ösz. mn. Vagyonosabb és közbecsülésben álló családból való; különösen nőszemélyről mondják.

*JÓHÍRŰ, JÓHIRÜ
(jó-hírü) ösz, mn. 1) Ami jó hirt hoz, jó hirt foglal magában. Jóhirü izenet, tudósitás. 2) Mondjuk emberről, kiről jót beszélnek, kiről a közvélemény dicséretesen nyilatkozik.

*JÓHIRŰ NEVŰ
l. JÓHIRŰ.

*JÓHISZĚM
(jó-hiszěm) ösz. fn. Lelki állapot, midőn valaki azt hiszi maga felől, hogy bizonyos tette az erkölcsi vagy polgári kötelességekkel ütközésben nincsen. Valamit jóhiszemmel tenni.

*JÓHISZĚMŰ
(jó-hiszěmű) ösz. mn. Aki valamely cselekvése vagy teendője felől azt hiszi, hogy az a becsülettel, erkölcsi vagy polgári törvényekkel egyezik. Jóhiszemű birtokosa valamely jószágnak.

*JÓHISZĚMŰLEG
(jó-hiszemüleg) ösz. ih. Azon véleménynyel, hogy valami jó, hogy törvényes, hogy rosznak nem tartható.

*JÓHISZĚMÜSÉG
(jó-hiszěmüség) ösz. fn. 1) Véleményi állapot, midőn valakiről vagy valamiről jót hiszünk, midőn semmi roszat nem teszünk fel. 2) l. JÓHISZĚM.

*JÓILLATÚ
(jó-illatú) ösz. mn. Minek kellemes, jó illata van. Jóillatú virág, kenőcs. Jóillatú vizek. Jóillatú sültek. Jóillatú áldozat am. Isten előtt kedves.

*JÓINDÚLAT
(jó-indúlat) ösz. fn. 1) Kedélyi állapot, midőn valaki iránt vonzalommat viseltetünk. 2) Természeti vonzalom az iránt, ami jó.

*JÓINDULATÚ
(jó-indulatú) ösz. mn. 1) Kinek természeti hajlama van a jóra. Jóindulatú ifjak. 2) Ki vonzalommal viseltetik bizonyos jó, vagy jónak tartott ügy iránt. Jóindulatú hazafiak, alattvalók.

*JÓIZLÉSÜ
(jó-izlésü) ösz. mn. 1) Ki jó ízléssel bir. Jóizlésü udvari ember. 2) Mi a jó izlés kellékeivel bir, jó izlés szerént készült. Jóizlésű öltözék, bútorozat. V. ö. ÍZLÉS.

*JÓIZLETÜ
l. JÓIZLÉSÜ.

*JÓÍZŰ, JÓIZÜ
(jó-ízű) ösz. mn. Minek jó íze van, mi ízlik. Mondjuk különösen étel-italról. Jóizű kenyér, sült, bor. Jóízű gyümölcs. Átv. ért. mondjuk beszédről is, melyet valaki jó kedvvel s némi gyönyörérzettel folytat. Igen jóízű beszédben voltak.

*JÓÍZŰEN, JÓIZŰEN
(jó-ízűen) ösz. ih. Az ínynek különös tetszésére, megelégedésével, gyönyörködésével. Jóízűen enni, inni, lakmározni. Átv. ért. mondjuk beszédről, álomról is. Jóizüen beszélgetni. Jóízűen alunni.

*~JOK (1)
magas hangon ~JÖK v. JĚK, v. JEK, öszvetett rag a mutató j v. i-ből és ok ök többes 3-ik személyragból, pl. kalap j-ok, gond-j-ok, mun-ká-j-ok, czipő-j-ök, kefé-j-ök. Így régiesen az igéknél is: adá-j-ok (ma: öszvehúzva adák), kérdezé-j-ök v. kérdezé-j-ek (ma: kérdezék). Többes első személyben is, pl. Szalay Á. Levelestárában: (mi) fogdosa-j-ok (ma: fogdosók), osztó-j-ok (ma: osztók) stb. V. ö. ~J, JA, JE ragok.

*~JOK (2)
~JÖK, ~JĚK, ~JEK, régies öszvetett, ma öszvehúzott igerag a kapcsoló mód j módképzőjéből és többes 1-ső és 3-ik személyragból, pl. Szalay Á. Levelestárában eléjönnek adno-j-ok (ma: adnók), irna-j-ok (ma: írnók), bocsátana-j-ok (ma: bocsátanók), szerzenő-j-ök (ma: szerzenők), mivelne-j-ek (ma: mivelnők).

*JÓKA
KIS~, NAGY~, ÚJHELY~, falvak Pozsony megyében; helyr. Jóká-n, ~ra, ~ról.

*JÓKARAT
némely tájszólás szerént öszvehúzva jóakarat-ból.

*JÓKEDVŰ, JÓKEDVÜ
(jó-kedvű) ösz. mn. Kinek jó kedve van, vidám, vidor, mulattató, tréfás. Ő mindig jókedvű. A jókedvü embert szeretik a társaságban. V. ö. KEDV.

*JÓKEDVŰEN, JÓKEDVÜEN
(jó-kedvűen) ösz. ih. Vidáman, tréfásan, derült kedvvel. Jókedvüen tölteni az időt. Jókedvüen társalogni.

*JÓKEDVŰLEG, JÓKEDVÜLEG
(jó-kedvűleg); l. JÓKEDVÜEN.

*JÓKEDVŰSÉG, JÓKEDVÜSÉG
(jó-kedvűség) ösz. fn. Vidámság, mulattató, tréfálkodó kedélyi állapot, vagy tulajdonság.

*JÓKÉRDŐ
v. JOGKÉRDŐ, Szent László III. végzeménye 13-ik fejezetében eléjön jokergech, más irásmóddal: joccerdech és joccerdegh, s így értelmeztetik: rerum fugitivarum collector, melyet kivált az utóbbi irásmód után legalkalmasban 'jok-kérdő-' azaz 'jogkérdő'-nek olvashatunk; t. i. a két cc = két kk s végül a ch vagy gh csak erős lehelet jele, mely a szók végén régibb irásokban, különösen pedig a Debreczeni Legendáskönyvben számtalanszor eléjön. Jogkérdő tehát annyit jelentett mint jogvizsgáló, ki miként a törvényből látható, a bitang marháknak sőt szökevény embereknek is (fugitivorum hominum) öszvefogdosásával, szedésével foglalkodott, tehát mintegy a majdan sajátjokat kereső tulajdonosok joga után tudakozódott, vagyis azok jogát vizsgálgatta ha alapos-e vagy sem; az uratlan marhák a törvény szerént felosztatván. A régi halotti beszédben is eléjön jochtat azaz jogtat vagyis igtat. Némelyek, pl. Szegedy János a Corp. jurisban 'jókergető'-nek olvassa, s talán ehez jobban közelitőleg írja 'jokergech'-nek de Zsámbóky a magyar Corpus juris első kiadója, 'joccerdech'-nek írta.

*JÓKOR
(jó-kor) ösz. ih. Jó időben, annak idején, nem későn, épen akkor, midőn legjobb, alkalmas időben. Épen jókor jösz. Jókor odaértünk. Néha am. korán, a rendelt időt megelőzőleg. Jókor elindultunk, hogy odaérjünk.

*JÓKORA
(jó-kora) ösz. mn. Meglehetős nagyságu. Jókora darab kenyeret megevett. Itt a kor szó átv. értelmű, s oly nagyságra vonatkozik, melynek kifejléséhez több idő kell, pl. Jókora legény, ember. Jókora fa.

*JÓKORÁN
(jó-korán) ösz. ih. Igen korán a kellő időt pontosan megtartva, sőt megelőzve.
"Hajnalban, jókorán,
Ott terem az ispán,
Kezében a csákány,
Robotra szólítván."
(Régi jobbágyok panaszdala).

*JOKORÁNI
(jó-koráni) ösz. mn. Korán való; ideje koránti.

*JÓKORI
(jó-kori) ösz. mn. Kora időből való, korán történő. Jókori szüret. Jókori fölkelés. Jókori indulás.

*JÓKORRA
(jó-korra) ösz. ih. A kellő időt pontosan megtartva, vagy megelőzve. A kitűzött helyen jókorra megjelenni.

*JÓKŐ
mváros Nyitra megyében; helyr. Jókő-n, ~re, ~ről.

*JÓL
(jó-ul) ih. 1) Tetszésnek, izlésnek megfelelőleg. Jól izlett az étel ital. Ezen szakács igen jól főz. Jól esett neki a pohár bor. Jól van dolga. Jól él. 2) Elégségig, bőven. Jól tartották őtet. Jól lakott. 3) Czéljával, rendeltetésével egyezőleg, jó állapotban, helyesen, szépen, okosan stb. Jól érzeni magát. Jól felelni az ellenvetésre. Jól írni, tanulni. Jól beszélni, olvasni. Jól hegedülni, zongorázni, rajzolni, tánczolni. 4) Az erkölcsi, társadalmi szabályokkal egyezőleg. Jól viselni magát. Jól teljesíteni kötelességét. Jól cselekedni. Aki jól él, királyt sem fél. (Km.) 5) Nagyon, igen. Jól elsietett. Jól megverték az ellenséget. Jól becsípett a borból. Jól ellakott. 6) Világosan, bizonyosan. Jól hallottam mit beszéltetek. Jól tudom, mi szándékod van. 7) Jelent helybenhagyást tulajdon, és gúnyos értelemben. Jól van fiam. Jól van jól.

*JÓLAKÁS
(jó-lakás) ösz. fn. l. JÓLLAKÁS.

*JOLÁN, JOLÁNKA
régi magyar nőnév, tt. Jolánt és Jolánkát, tb. Jolánok és Jolánkák. A Margitlegendában: Jolent.

*JÓLELKŰ, JÓLELKÜ
(jó-lelkű) ösz. mn. Jó lelkiismérettel biró, a szerént cselekvő; jóhiszemű. Áldott, jólelkű ember.

*JÓLELKŰEN, JÓLELKÜEN
(jó-lelkűen) ösz. ih. Jó lelkiismérettel, az erkölcsi törvények s a lélek jó sugalása szerint.

*JÓLELKŰLEG, JÓLELKÜLEG
(jó-lelkűleg) ösz. ih. l. JÓLELKÜEN.

*JÓLELKŰSÉG, JÓLELKÜSÉG
(jó-lelkűség) ösz. fn. Lelkiismeretesség, jóhiszemüség.

*JÓLÉSZ
falu Gömör megyében; helyr. Jólész-én, ~re, ~ről.

*JÓLÉT
(jó-lét) ösz. fn. Anyagi, és szellemi vágyainkat kielégitő állapot, melyről egyénileg elmondhatjuk, hogy jó dolgunk van, jól érezzük magunkat. A népek jóléteért magukat feláldozó férfiak. Polgári jólétre törekvő nemzetek. Hazánk jóléte szívemen fekszik.

*JÓLHANGZÁS
(jól-hangzás); l. JÓHANGZÁS.

*JÓLLAKÁS
(jól-lakás) ösz. fn. Evés ivás, mely az étvágyat teljesen kielégíti. Jóllakásig enni. Jóllakásról való, csak arra való hogy valaki jóllakhassék tőle. Jóllakásnak jóhagyás a vége (km.). Minden jóllakásnak meg kell adni az árát (km.).

*JÓLLAKIK
(jól-lakik) ösz. k. Étvágyának teljes kielégitéseig eszik, iszik. Jóllakott túrós galuskával. Oly éhes volt szegény, alig birt jóllakni.

*JÓLLAKOTT
(jól-lakott) ösz. mn. Az étvágy teljes kielégitéseig evett, ivott. Átv. és tulzó értelemben jelenti aki undorodásig megtelt valamivel.

*JÓLLEHET
(jól-lehet) ösz. kötszó. Élünk vele oly mondat elején, mely által valamit ráhagyunk, megengedünk, mely ha az előmondatban áll, az utómondatot mégis, mindazáltal szókkal kezdjük, pl. Jóllehet a levegőt nem látjuk: mégis a testek közé tartozik. Jóllehet gyöngélkedő állapotban voltál: mindazáltal levelet irhattál volna. Néha ellenvető, ellentétes erővel bir. Jóllehet megmondottam mit cselekedjél: te mégis elmulasztottad azt véghez vinni. Fölcserélhető ámbár és noha kötszókkal. Midőn az utómondat előtt áll, annyit tesz, mint: pedig, holott, s ekkor az előmondat kötszó nélkül használtatik, pl. Ismét későn jöttél, jóllehet erősen meghagytam, hogy jókor itt légy.

*JÓLLÉT
(jól-lét) ösz. fn. l. JÓLÉT.

*JÓLSVA
falu Gömör megyében; helyr. Jólsvá-n, ~ra, ~ról. Patak neve is.

*JOLSVA-TAPOLCZA
mváros Gömör megyében; helyr. Tapolczá-n, ~ra, ~ról.

*JÓLTEVŐ
(jól-tevő), JÓLTEVŐSÉG, (jól-tevőség); l. JÓTEVŐ, JÓTEVŐSÉG.

*JÓN
KIS~, puszta Fejér megyében; helyr. Jón-ba, ~ban, ~ból.

*JÓNÁS
(héber eredetű: jónáh, jelentése: galamb) férfi kn. tt. Jónás-t, tb. ~ok. Jonas. Jónás próféta.

*JONATÁN
v. JONATHÁN, férfi kn. tt. Jonathán-t, tb. ~ok. Jonathan. Héber eredetű, am. Isten adta.

*JÓNEMŰ, JÓNEMÜ
(jó-nemű) ösz. mn. Ami a maga nemében jó tulajdonságu, jóféle, nem ártalmas természetű, hasznos. Jónemü füvek, gombák.

*JÓNEMÜSÉG
(jó-nemüség) ösz. fn. Valaminek azon minősége, melynél fogva a jónemüek sorába tartozik, jóféleség.

*JÓNEVELÉSÜ
(jó-nevelésü) ösz. mn. Kinek jó nevelése van. V. ö. NEVELÉS. Jónevelésü ifjak, leányok.

*JONH
fn. tt. jonhot. l. JOH, (1).

*JONHÓ
fn. tt. jonhót. l. JOH, (1).

*JONKÁBR
régies, e helyett: inkább. "Hogy a lölköt, melyet ő szent felsége drágalátos vérével váltott meg, mind földnél mennél jonkább szereti."
Debreczeni Legendáskönyv. A Góry-codexben mindkétképen eléjön. Sínai nyelven: hoáng.

*JÓNY
(jó-ony) fn. tt. jóny-t, tb. ~ok. A kereskedelmi szótárban és üzletvilágban általán rövid elismerése bármely adóssági öszvegnek, melyben az öszvegen kivűl alig foglaltatik egyéb a keletnél és adós aláirásánál, különösebben rövid jegyecske valamely adósságról, mely igen közel időben fizetendő. (Bon).

*JOÓD
falu Mármaros megyében; helyr. Joód-on, ~ra, ~ról.

*JÓPÉNZ
(jó-pénz) ösz. fn. 1) Ezüstből vagy aranyból vert pénz. 2) Aranynyal vagy ezüsttel egy értékü, bármely pénz, vagyis pénzjegy. 3) Általán nem hamisított pénz, nem hamis pénz, vagy ily pénzjegy, bankjegy.

*JÓRAVALÓ
(jóra-való) ösz. mn. A maga nemében jeles, derék, becsületes, kötelességének megfelelő. Jóravaló cseléd. Jóravaló ember. Néha 'olyan' névmással összekötve ellenkező értelemben használtatik, mint 'jóféle'. Olyan jóravaló személy.

*JÓREMÉNYSÉGÜ
(jó-reménységü) ösz. mn. 1) Ki valami jót reméll, de ezen értelemben nem divatozik. 2) Mondják fiatal emberről, ki jeles tulajdonságai által reményt nyújt, hogy idővel derék férfi válik belőle. Jóreménységü ifjak.

*JÓREMÉNYÜ
(jó-reményű), l. JÓREMÉNYSÉGÜ.

*JÓRENDIN
(jó-rendin) ih. l. ALKALMASINT.

*JORGAT
(jor-g-at) régi önh. am. a mai: irgalmaz. A törzs jorg, ma irg, él 'irgalom' szóban. Eléjön a régi halotti beszédben: "Imádjuk uromk Isten kegyilmét ez lélikért, hogy jorgasson ő neki és kegyidjen és bolcsássa mend ő bünét."

*JÓS
(jó-os) fn. tt. jós-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. 1) Személy, ki bizonyos jegyekből, pl. csillagokból, kártyából, tenyér vonásaiból stb. holmi titkokat födöz fel, vagy jövendőt mond, s minthogy az illető kérdezősködők kiváltképen valami jót akarnak az ily személyektől hallani, innen veszi eredetét a jós nevezet. Ilyenek voltak a régi görögök jövendölői, kik beburkolt, homályos, kétértelmű mondatokban felelgettek. Olympiai, dodonai jósok. 2) Bibliai ért. Istentől fölvilágositott, kitünő emberek egyike, kik időről időre feltüntek, s a népet keményen feddették gonoszságuk miatt, egyszersmind annak rosz következéseit megjövendölték, s a világ Üdvözitőjének eljövetelét eleve jelentgették. V. ö. PRÓFÉTA. Összetételekben: jövendölő, jövendőmondó, jövendőt mutató, pl. jós-álom.

*JÓSA
férfi kn. tt. Jósát. Molnár A. szerint am. Jodocus, vagy Justus. Némelyek József helyett hibásan használják.

*JÓSÁG
(jó-ság) fn. tt. jóság-ot, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Általán, tulajdonsága valamely tárgynak, melynél fogva jónak mondatik. 1) Azon tulajdonsága valaminek, melynél fogva kedves érzést gerjeszt. Ételek, italok jósága. 2) Azon tulajdonság, melynél fogva valamely tárgy a czélnak, körülményeknek, müvészet kellékeinek megfelel. Utak, hidak jósága. A puska jósága abban áll, hogy jól vigyen. 3) Szorosabb erkölcsi ért. szelídség, kegyesség, nyájasság, békés csendes természet. Különös jósággal viseltetni valaki iránt. Az Isten véghetetlen jóság. Továbbá am. készség, melynél fogva másokkat jót tenni hajlandók vagyunk. Köszönöm jóságodat. 4) Egyházi nyelven am. erény. Keresztény jóságok. Innen: jóságos cselekedetek.

*JÓSÁGOS
(jó-ság-os) mn. tt. jóságos-t v. ~at, tb. ~ak. Erkölcsi ért. kegyes, szelíd, másokkal jótevő, jótéteményekre hajlandó. Egyházi nyelven: jóságos cselekedetek am. erények.

*JÓSÁGOSSÁG
(jó-ság-os-ság) fn. tt. jóságosságot, harm. szr. ~a. Erkölcsi jóságokkal, erényekkel bővelkedő tulajdonság.

*JÓSÁLOM
(jós-álom) ösz. fn. Olyan álom, mely vagy melyről azt vélik, hogy jövendőt rejt magában.

*JÓSASSZONY
(jós-asszony) ösz. fn. Asszonyszemély, ki jósolni szokott; e mesterséget nálunk különösen a czigányasszonyok űzik. V. ö. JÓSOL.

*JÓSDA
(jó-os-da) fn. tt. jósdát, l. JÓSHELY.

*JÓSEF, JÓSEFFALVA stb.
l. JÓZSEF, JÓZSEFFALVA stb.

*JÓSESZ
falu Szala megyében; helyr. Jósesu-ěn, ~re, ~ről. Fényes szerént: Józecz.

*JÓSHELY
(jós-hely) ösz. fn. A régi görögök rejtélyes helyei, barlangjai, melyekben az illető jósok a kérdezősködőknek jobbára homályos, kétértelmű feleleteket adtak. Dodonai jóshely. Pythia jóshelye.

*JÓSIGE
(jós-íge) ösz. fn. l. JÓSMONDAT.

*JÓSJEL
(jós-jel) ösz fn. Olyan jel, melyből valamely jóslatot mondottak vagy mondanak a jósok. (Auspicium).

*JÓSKA
férfi kn. József kicsinyezője.

*JÓSKÖNYV
(jós-könyv) ösz. fn. Titkos jelekkel, rejtélyes mondatokkal ellátott könyv, melyből a jósok jövendölni szoktak, milyenek a sybilla, csizió, álmoskönyvek stb. különösen babonás könyvek, irományok, pl. Kristóf imádsága, melyet a pénzkeresők használni szoktak.

*JÓSLÁS
(jó-os-ol-ás) fn. tt. jóslás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Babonás jövendölés. Czigányasszonyok jóslásai. 2) Bizonyos előzményeken, s okok és okozatok összefüggésén alapuló jövendölés, mely egyszersmind némi sejtéssel párosulni szokott. Ha jóslásom nem csal, ezen ifjunak rosz vége lesz. 3) Bibliai ért. Istentől ihletett férfiak jövendőmondása.

*JÓSLAT
(jó-os-ol-at) fn. tt. jóslat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Azon dolog, melyet valaki jósol; továbbá, ezen jövendölésnek irásba foglalt tartalma. A bal jóslat miatt nyugtalankodni. A jóslat teljesedését várni. Bibliai ért. az Istentől ihletett jósok által megmondott jövendő dolgok. Jeremiás, Ezsaiás, Dániel jóslatai. A Messiásról irt jóslatok beteljesedtek.

*JÓSLÓ
(jó-os-ol-ó) mn. és fn. 1) Aki valamit jósol, jövendöl. 2) l. JÓS.

*JÓSMONDAT
(jós-mondat) ösz. fn. Felelet, melyet a feltett kérdésre a jós ad, milyenek voltak a régi görög jóshelyeken adott feleletek.

*JÓSNOK
(jó-os-nok) fn. tt. jósnokot. l. JÓS, 2).

*JÓSNŐ
(jós-nő) ösz. fn. l. JÓSASSZONY.

*JÓSODA
l. JÓSHELY.

*JÓSOL
(jó-os-ol) áth. m. jósol-t. Jövendőt mond; különösen 1) Titkos, rejtélyes jegyekből vagy babonás szerek által jövendöl. A czigányasszonyok leginkább a tenyérből jósolnak. 2) Okszerű sejtésből jövendöl valamit. 3) Bibliai ért. isteni ihletés által meghatva jövendöl.

*JÓSOLMÁNY
(jó-os-ol-mány) ösz. fn. l. JÓSLAT.

*JÓSPAP
(jós-pap) ösz. fn. A régieknél a jóshelyeken jövendőt mondó személy.

*JÓSSZÉK
(jós-szék) ösz. fn. Jósok széke, különösen a delphibeli Pythia jósnő három lábu arany széke, melyen ülve és ihletve hallatta jövendőmondásit. (Tripus.)

*JÓSSZELLEM
(jós-szellem) ösz. fn. Jövendölő tehetség, vagy sejtelmes lelki tulajdonság, mely a jövendő titkaiba lát. Jósszellemmel birni.

*JÓSSZÓ
(jós-szó) ösz. fn. l. JÓSMONDAT.

*JÓSVAFŐ
falu Torna megyében; helyr. Jósvafő-n, ~re, ~ről.

*JÓSVERS
(jós-vers) ösz. fn. Versbe szerkesztett jósmondat.

*JÓSVESSZŐ
(jós-vessző) ösz. fn. A babonás jósok titokszerü bűvös vesszeje, melynek mozgása és hajlékonysága, mint hinni szokás, az elásott kincseket és érczek földalatti ereit kimutatja. Továbbá általán büvölési műtétnél használt vessző, pl. melylyel a boszorkányok a tejet verik, hogy a babonás hiedelem szerént vérré változtassák.

*JÓSZA
falu Ungh megyében; helyr. Jószá-n, ~ra, ~ról.

*JÓSZÁG
(jó-szág) fn. tt jászág-ot, harm. szr. ~a. Gyöke jó, képzője szág, mely egy a ság képzővel s egyedül a jászág és ország (eredetileg: ur-szág, ur-ság) szókban fordul elé, mi csangó magyarosan hangzik, kiknél susogó s helyett gyakran sziszegő sz divatos. 1) Szélesb ért. mindenféle vagyon, legyen az ingó, vagy ingatlan. Sok jászággal birni. Jószágairól végrendeletet tenni. Minden jószágát részént elpusztitotta, részént elrablotta az ellenség. 2) Dolog, portéka, áru. Micsoda jószág ez? Különös, furcsa jászág. Sok jószágot szállítanak a gőzösökön. 3) Szorosb ért. mezei földbirtok. Jószágot venni. Több vármegyében fekvő jószágokat birni. Papi, egyházi, nemesi, álladalmi jószágok. Jelent a földbirtokhoz csatolt lakhelyet is. Kiment a jószágára lakni. 4) Túl a Dunán am. vetés, gabona. Igen szépen áll a jószág. Még minden jószágom lábon áll. Learatni, betakarítani a jószágot. A jószágnak jó ára van. Alföldön jelent barmokat is, különösen szarvasmarhát, juhokat.
"Hej amaz az én rózsám,
Ama hosszú szűrben,
Szép asszony jószágát
Őrzi a mezőben."
Népdal (Erdélyi J. gyüjt.)
6) Köznyelven emberről mondják: gonosz jászág, hamis jószág. 7) A régieknél számtalanszor 'jóság,' 'erény' értelemben is fordúl elé. A Góry-codexben mind ezen mind 'vagyon' jelentéssel találjuk. "Inkább választották magoknak az gonoszságot a jószágért." És "Oly embör, ki bemegyön szerzedbe (szerzetbe), eleszteb (előbb) Istennek adja mindön ez velági jószágát."

*JÓSZÁGBĚCSÜ
(jószág-běcsü) ösz. fn. Valamely jószág becsének, értékének meghatározása. V. ö. BĚCSÜ, fn.

*JÓSZÁGBÉRLET, JÓSZÁGBÉRLŐ
l. HASZONBÉRLET, HASZONBÉRLŐ.

*JÓSZÁGBIRTOKOS
(jószág-birtokos) ösz. fn. Ki fekvő joszágot bir, földesúr, földbirtokos.

*JÓSZÁGIGAZGATÁS
(jószág-igazgatás) ösz. fn. Felügyelés, és rendelkezés, hogy a jószág, illetőleg földbirtok, mezei gazdaság, kellőleg jövedelmezzen.

*JÓSZÁGIGAZGATÓ
(jószág-igazgató) ösz. fn. Valamely jószágra, illetőleg urodalmi földbirtokra, mezei gazdaságra felügyelő, s a körül rendelkező főtiszt.

*JÓSZÁGKEZELÉS
(jószág-kezelés) ösz. fn. Kisebb földbirtok mivelése, vagy miveltetése.

*JÓSZÁGKORMÁNYZÁS
(jószág-kormányzás); JÓSZÁGKORMÁNYZÓ, (jószág-kormányzó); l. JÓSZÁGIGAZGATÁS; JÓSZÁGIGAZGATÓ.

*JÓSZÁGNEGYED
(jószág-negyed) ösz. fn. l. LEÁNYNEGYED.

*JÓSZÁGOS
(jó-szág-os) mn. tt. jószágos-t v. ~at, tb. ~ok. Jószággal biró, kinek jószága van. Jószágos nemes ember. Jószágos kolostor, szerzetes rend. V. ö. "JÓSZÁG. A régieknél 'jóságos' helyett is.
"Tanulj tűlem jószágos cselekedetet,
Mástól pedig szerencsét s annak gyümölcsét."
Zrinyi M.

*JÓSZÁGÖRÖKÖS
(jószág-örökös) ösz. fn. Személy, kit bizonyos jószág örökségkép illet. A fiú rendes jószágörököse az atyának.

*JÓSZÁGTALAN
(jó-szág-ta-lan) mn. tt. jószágtalan-t, tb. ~ok. Kinek fekvő jószága, mezei birtoka nincsen. Jószágtalan nemes ember. Határozókép am. jószág nélkül.

*JOSZÁGTEST
(jószág-test) ösz. fn. Valamely földbirtok egészben véve, különösen mely egybefüggő tagot képez.

*JÓSZÁGTÉTEL
(jószág-tétel) ösz. fn. A régieknél, pl. a Nádor-codexben am. jóságos cselekedet.

*JÓSZAGÚ
(jó-szagú) ösz. mn. Minek a szagló érzékre tetsző, kedves szaga van, illatos. Jószagú illatszerek, kenőcsök. Jószagu virágok, gyümölcsök.

*JÓSZÁNTÁBÓL, JÓSZÁNTÁN
(jó-szántából v. ~szántán) ösz. ih. 3-ik személyraggal. Jóakaratból, nem erőtetve, nem kényszerítve. Uram jószántából megjavitotta béremet. A többi személyragokkal jószántomból, jószántodból, jószántunkból, jószántotokból, jószántukból.

*JÓSZERÉNT, JÓSZERIVEL, JÓSZERŰLEG,
(jó-szerént v. ~szerivel, v. ~szerűleg) ih. l. ALKALMASINT.

*JÓSZERŰ
(jó-szerű) ösz. mn. Jó fajta, jó minőségü.

*JÓSZÍVŰ, JÓSZIVÜ
(jó-szívű) ösz. mn. Mások iránt részvéttel viseltető, mások bajain sajnálkozó, jóakaró, szelíd, kegyes indulatú; részvétből származó. Jószívű emberek segítenek a szegények ínségén. Jószívüek adakozása.

*JÓSZÍVŰEN, JÓSZIVÜEN
(jó-szívűen) ösz. ih. Szelid kedélylyel, jóakaró indulattal, kegyeskedő részvéttel. Jószívüen fogadni a hozzánk folyamodókat.

*JÓSZÍVŰSÉG, JÓSZIVÜSÉG
(jó-szívűség) ösz. in. Érzékeny indulat, szelid, hajlandó kedélyiség, melynél fogva valaki mások iránt részvéttel van, hajhadósággat viseltetik; szelid engedékenység, kegyesség.

*JÓTÁLL
(jót-áll, a német gut stehen után alakúltnak látszik; egyébiránt a nép nyelvében is általános divatú 'helyt áll' szókkal hasonló képzésű); l. KEZESKĚDIK.

*JÓTÁLLÁS
(jót-állás) l. KEZESKĚDÉS, KEZESSÉG.

*JÓTÁLLÓ
(jót-álló) l. KEZES.

*JÓTARTÁS
(jó-tartás) ösz. fn. 1) Cselekvés midőn jótartanak, vagyis eledellel bőven ellátnak valakit vagy valamely állatot. 2) Külső magatartás, alakjának helyes idomban mutatása. Ezen paripának jótartása van.

*JÓTEHETETLEN
(jó-tehetetlen) ösz. mn. Ügyefogyott gyáva, ki magán segíteni nem bir. Magával jótehetetlen ember.

*JÓTEHETETLENSÉG
(jó-tehetetlenség) ösz. fn. Ügyefogyottság, gyávaság, magán segíteni nem biró gyöngeség.

*JÓTÉKONY
(jó-tékony) ösz. mn. tt. jótékony-t v. ~at, tb. ~ak. A ték itt nem egyéb, mint az elavult főnév tevék összevonva, s jótékony am. jótevékeny, mint: kártékony, kártevékeny. 1) Mondjuk emberről, ki másokkal jót szeret tenni, ki különös hajlammal bír a jótétemények gyakorlására. Jótékony emberbarát. Jótékony adakozó. 2) Szélesb ért. mondjuk lelketlen tárgyakról is, melyek az emberi nemre akár anyagilag, akár szellemileg jó befolyással vannak. Jótékony álom, szórakozás. Jótékony intézetek, alapítványok.

*JÓTÉKONYAN
(jó-tékonyan) ösz. ih. Jótevő módon, jó befolyással. A szabad levegő jótékonyan hat a testre.

*JÓTÉKONYSÁG
(jó-tékonyság) ösz. fn. tt. jótékonyság-ot, harm. szr. ~a. 1) Tulajdonsága embernek, melynél fogva másokkal jót szeret tenni. Némely emberrel mintegy vele született a jótékonyság. 2) Némely tárgyaknak tulajdonsága, melynél fogva az emberiség javára szolgálnak. Kegyes intézetek, alapítványok jótékonyságában részesülni.

*JÓTERMÉSZETŰ, JÓTERMÉSZETÜ
(jó-természetű) ösz. mn. Csendes, engedékeny, nem hirtelen, nem haragos természettel biró, béketürő, másokkal megférő.

*JÓTERMETŰ, JÓTERMETÜ
(jó-termetű) ösz. mn. Szabályos, rendes, helyes testalkotásu, kinek minden tagjai kellő arányban vannak egymással. Jótermetű legény, katona.

*JÓTERMŐ
(jó-termő) ösz. mn. Mondjuk földről, mely a bele vetett magot bőven visszaadja; termékeny, televényes.

*JÓTÉT
(jó-tét) ösz. fn. Dolog vagy cselekvény, melyet valaki másnak javára tesz. Jótétben részesülni. A jótétet megköszönni. Máskép: jótétel, jótétemény.

*JÓTÉTEL, JÓTÉTEMÉNY
(jó-tétel v. ~tétemény); l. JÓTÉT.

*JÓTĚTT
(jó-tětt) ösz fn. Általán minden tett, mely az erkölcsi szabályokkal megegyezik. Ellentéte: gonosz tett. Különösebben am. jótét. Jótett helyébe jót ne várj. (Km.).

*JÓTEVŐ
(jó-těvő) ösz. mn. Aki másokkal jót tesz, ki mások javára, boldogságára, örömére tesz valamit. Jótevő urak, asszonyságok. Mint főnév jelent személyt, ki különösen segít valakin, s annak javát előmozditja, pártfogó. Legnagyobb jótevőm meghalt. Imádkozni a jótevőkért.

*JÓTEVŐLEG
(jó-tevőleg) ösz. ih. Jótevő módon, jótékonyan, jó befolyással.

*JÓTĚVŐSÉG
(jó-těvőség) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valaki jótevőnek mondatik. V. ö. JÓTĚVŐ.

*JÓTHIVŐ
(jót-hivő) ösz. mn. és fn. Aki minden körülmények között, s még a baleseményekből is jót vár, jót reméll. (Optimist).

*JÓVÁ HAGY
úgy nyilatkozik, hogy valami jó, valamit jónak mond, helyesel. Némelyek öszve is irják: jóváhagy.

*JÓVÁHAGYÁS
(jóvá-hagyás) ösz. fn. Nyilatkozás, melynét fogva valamit helyeselünk, jónak mondunk, helybenhagyunk, vagy felsőbb hatalmunknál fogva megerősítünk. A terv a műértők jóváhagyását megnyerte. A felsőbbség jóváhagyása után.

*JÓVÁHAGYÓ
(jóvá-hagyó) ösz. mn. Aki vagy ami valamit jóváhagy, azaz, helyeslő, helybenhagyó. Az alsó biróság itéletét jóváhagyó felsőbb törvényszék. Jóváhagyó választ nyerni. Jóváhagyó nyilatkozat.

*JOVAL
l. JAVAL.

*JÓVAL
(jó-val) ih. Am. sokkal. Hasonlító erejénél fogva másodfoku melléknevet vagy igehatározót vonz. Jóval nagyobb, több. Jóval előbb, jóval hamarabb.

*JOVÁNCZA
GYULA~, falu Tolna megyében; helyr. Jovánczá-n, ~ra, ~ról.

*JOVAS, JOVASOL, JOVÍT, JOVÚL
stb. tájdivatosak. l. JAVAS, JAVASOL, JAVÍT stb.

*JÓVISELETŰ
(jó-viseletű) ösz. mn. Erkölcsi ért. am. magát az erkölcsi szabályokhoz alkalmazó, jó erkölcsü. Jóviseletü ifjak.

*JÓVOLT
(jó-volt) ösz. mn. Csak személyragozva divatozik: jóvoltom, jóvoltod, jóvolta stb. Jelent jóakaratot, belső jó hajlamot, melynél fogva valaki önként, önszántából jót akar, és jót tesz. Innét: jóvoltomból, jóvoltodból, jóvoltából stb. am. saját jóakaratomból, jóakaratodból, jóakaratából. Tettem a mit jóvoltom szerént tehettem. Nem kételkedem jóvoltod felől.

*JÓZAN
(jó-oz-an) mn. tt. józan-t, tb. ~ok. Gyöke a jel melléknév, melyhez oz gyakorlati és beltulajdonságot jelentő képző járulván lett jó oz józ, mint: ig igaz, szár száraz, kaló kalóz (a kaland szó kal gyökéből), végre an képzővel jó-oz-an, józan, mint jel, jelen, mer mereven. 1) Mondjuk emberről, kinek elméje derült, tiszta, s ellentéte a részegnek, mámorosnak. Ezen ember ritkán józan. Mielőtt az asztalhoz ült volna, józan volt, s az asztaltól részegen kelt föl. 2) Minthogy a józanság a részegségnek ellentéte, átv. ért. jelent mérsékletest az ételben és italban. 3) Mondjuk észről, elméről, és ezeknek müködéseiről. Józan ész. Józan elme. Józan gondolkodás. Józan okoskodás. Józan itélet, azaz, tiszta, derült, elfogulatlan, okos.
"Egyet tudok, ami, emberi dologban
Hogy sükere legyen, teheti legjobban
Józan okos mérték. Ez folyamok partja,
Mely rohanó tettek árját visszatartja."
Buda halála (Arany J.-tól.)
Bodrogközi és mátyusföldi tájszólás szerént: rózan v. rózon.

*JÓZANAN
(jó-oz an-an) ih. Józan fejjel, józan észszel, nem részegen, nem mértéktelenül. V. ö. JÓZAN.

*JÓZANESZŰ
(józan-eszű) ösz. mn. tiszta elfogulatlan gondolkozású.

*JÓZANÍT, JÓZANIT
(jó-oz-an-ít) áth. m. józanít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Valakit józanná tesz, különösen 1) részeges, mámoros állapotból felderít, rendes elmebeli állapotba helyez; használtatik leginkább ki igekötővel. A részeget a jó álom kijózanítja. 2) Átv. az észt, elmét elfogultságából, a helyes gondolkozás korlátai közé utasítja. Az ábrándozókat, túlzókat az élet, és tapasztalás előbb-utóbb kijózanítja. Más kifejezéssel: észrehoz.

*JÓZANÍTÁS, JÓZANITÁS
(jó-oz-an-ít-ás) fn. tt. józanitás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valaki józanná tétetik; észrehozás.

*JÓZANODÁS
(jó-oz-an-od-ás) fn. tt. józanodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapot, midőn valaki józanodik. Részegek józanodása. Elfogult, hirtelenkedő, tulzó ember józanodása. V. ö. JÓZANODIK.

*JÓZANODIK
(jó-oz-an-od-ik) k. m. józanodtam, ~tál, ~ott. 1) Részeges, mámoros állapotból kiderülni kezd, s lelki tehetségei rendes müködéseiket folytatni kezdik. 2) Elfogultsága, tulságos, ábrándos gondolkozásmódja lassan-lassan szünik, a tárgyak és dolgok mivoltát tisztábban, világosabban látni kezdi. Fel-, meg-, kijózanodni. Férfi korban az ifjuság ábrándaiból kijózanodni.

*JÓZANON
(jó-oz-an-on) ih. 1) Józan állapotban; nem részegen, nem mámorosan, nem mértéktelenül. Józanon él. Mindenkor józanon látni őt. 2) Higgadt észszel, okosan, helyes belátással; nem hirtelenkedve, nem hebehurgyán, nem ábrándosan. Józanon gondolkodni, beszélni, itélni. A szóképzés szabályaihoz hivebben an képzővel: józanan.

*JÓZANSÁG
(jó-oz-an-ság) fn. tt. józanság-ot, harm. szr. ~a. Tulajdonság, vagy állapot, midőn valaki józan. V. ö. JÓZAN.

*JÓZANUL (1)
(jó-oz-an-ul) ih. l. JÓZANON.

*JÓZANÚL, JÓZANUL, (2)
(mint föntebb) önh. m. józanúl-t. Józan állapotba megy által. V. ö. JÓZAN.

*JÓZANÚLÁS, JÓZANULÁS
(jó-oz-an-úl-ás) fn. tt. józanulás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Józan állapotba átmenés, józanná levés, kiábrándulás. V. ö. JÓZAN.

*JÓZECZ
l. JÓSESZ.

*JOZÉFA
nőnév. Egy eredetű a 'József' névvel. JÓZSA, l. JÓSA.

*JÓZSEF (1)
(héber eredetű, némelyek szerént magához von, vonz); mások [hozzáad, bővít] gyöktől származtatván); férfi kn. tt. József-ět. Josephus. Jézus, Mária, Szent József!

*JÓZSEF (2)
puszta Abauj megyében; helyr. József-en, ~re, ~ről v. Józsefpusztá-n, ~ra, ~ról.

*JÓZSEFFALVA
helység Zemplén megyében; helyr. Józseffalvá-n, ~ra, ~ról.

*JÓZSEFHÁZA
falvak Szatmár és Torontál megyében; puszták Bars és Pozsony m. Helyr. Józsefházá-n, ~ra, ~ról.

*JÓZSEFMAJOR
puszta Pozsony megyében; helyr. Józsefmajor-ba, ~ban, ~ból.

*JÓZSEFTELKE
puszta Sopron megyében; helyr. Józseftelké-n, ~re, ~ről.

*JÓZSI (1)
férfi kn. tt. Józsi-t, tb. ~k. József kicsinzője.

*JÓZSI (2)
puszta Somogy megyében; (Józsi és Vidámháza); helyr. Józsi-ba, ~ban, ~ból.

*JÓZSIKA
férfi kn. tt. Józsikát. József kicsinzője, egyszersmind a honi történetekben nevezetes erdélyi nemzetség vezetékneve.

*JOZSUE
(a héberben: jehósúa am. kinek Isten segítsége, Isteni segélyű), finév; tt. Józsuét.

*
önh. Mutató módban jelen idő: jövök, jősz, jő v. jön, jövünk, jőtök v. jöttök (jövtök) jőnek v. jönnek; első mult: jövék, jövél, jőve stb., második mult jöttem, jöttél, jött stb., parancs. jőj, némi rendhagyással, illetőleg más törzsekből kölcsönözve: jöszte, jer, gyer, gyere, jersze. Tájdivatosan: győszte, gyüvejde, s 3-ik személy: jöjjönsze; htn. jőni v. jönni. Gyökeleme a mozgást, haladást jelentő i v. j, melyhez a közelséget jelentő ő járulván, lett i-ő v. jő, am. halad ide, vagy errefelé. Megvan a török git-mek, sínai jeu, görög IW, ienai, latin ire, szláv iti stb. szókban is. V. ö. I hang jelentése. 1) Élő lényekről szólva am. bizonyos hely felé közeledik és odaérkezik. Különbözik a megy igétől, mennyiben ez távolodást, amaz pedig közeledést jelent, innen, ha valakit hivunk, vagy magunkhoz szólitunk, azt mondjuk: jőj, ha pedig elküldjük, eltávolitjuk: menj. Jönni, menni. Tegnap jöttem, ma ismét megyek. Ha ti jöttök, mi megyünk. Ha Péter haza jön, Pál elmehet. Kocsin, hajón, lóháton, gyalog jönni. Szekéren jött, gyalog ment. (Km.). Nyargalva, vágtatva, futva, kullogva, baktatva, ügetve, sántikálva, biczegve, tántorogva jőni. Valakinek segitségére, látogatására, vigasztalására jőni. Ebédre, vacsorára jőni. Városba, faluba, pusztára jőni. Használtatik körülményeket jelentő igekötőkkel. Alájönni a hegyről. Általjőni a folyón, sáron. Bejőni az udvarba, házba. Belejőni a sűrű erdőbe; átv. ért. beléjőni valami tárgyba am. belehatni, szellemileg felfogni, ügyességet szerezni, pl. belejőni a számvetésbe, irásba. Belejőni az új hivatalba. Néha am. belekeveredni. Beléjött, mint Pilatus a Credóba (km.). Eljöttek a vendégek. Eljött szép szóra. (Km.). Eléjöttek az eltévedt lovak. Följöttek a hegyre. Ha elment, majd visszajön. Lejőni a hegyről. Kijőni a házból. Megjőni faluról. Rendelt helyen összejőni. Reájőni a tolvajra. Szembejőni valakivel. Mondjuk állatokról általában. Jönnek a gólyák, fecskék, s más vándormadarak. Jön a nyáj, csorda. Ívás idején a balatoni halászok mondják: Jön a hal, jön a gazda! 2) Lelketlen tárgyakról szólva am. közeledik, nincs messze. Jőnek a felhők, jön a fergeteg, eső, zápor. Jön a zaj. Jön a tavasz, nyár, ősz, tél. Jönnek a ködös, homályos napok. Jön az aratás, szüret, farsang. 3) Valamibe kerül. Mennyibe jött ezen öltözék? Ötszáz forintomba jött. Sokba, kevésbe jött. Sok fáradságba, sok munkába jött. Szokottabban és magyarosabban: kerűlt: 4) Indul, gerjed. Kedvem jött katonává lenni. Vágyam, kivánságom, bátorságom jött. Méregbe jött. 5) Tünik, elétünik. Fényre, világosságra, tudomásra jött minden gonoszsága. Napvilágra jött, a mit oly sokáig titkolt. Világra jött, am. született. 6) Bizonyos esetbe, állapotba jut. Ütközésbe jönni a szomszédokkal. Zavarba jönni. Azon kénytelenségbe jöttem, hogy-. Szokásba jönni.

*JÖDDÖGÉL
(jön-öd-ög-él) l. JŐDÖGÉL.

*JŐDÖGEL
l. JŐDÖGÉL.

*JŐDÜGÉL
(jő-öd-ög-él) önh. és gyakor. m. jődögél-t. Gyakran jő, elmegy, és megint jő. Többekről levén szó, am. egymásután, lassan-lassan jőnek, érkeznek. Jődögélnek a meghivott vendégek. Már jődögélnek a fecskék, gólyák.

*JŐDÖGÉLÉS
(jő-öd-eg-él-és) fn. tt. jődögélés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Gyakori vagy lassan-lassan egymásutáni, többszöri jövés.

*JÖHET
(jö-het) tehető ige, m. jöhet-tem, ~tél, ~ětt, par. jöhess. Tehetségében, hatalmában áll vagy akaratától függ, vagy szabad jönnie.

*~JÖK
l. ~JOK, (1) és (2).

*JÖN
l. JŐ. Ezen tőigében az n betü épen az a mi a mén igében, s az ěn a těsz-, věsz-, lěsz-ěn igékben, s on a régies 'aluszon'-ban; t. i. az ön névmás. Némelyek szerént pedig az n, en s on csak puszta toldalék. Több tájbeli szóejtés szerént: gyöp v. gyün.

*JÖSZTE
(jő-sze-te) A jő igének egyik parancsolója. Jőszte ide! Tájdivatosan: győszte.

*JÖTT
(jö-tt) a jő igének multja, és mult részesülője, mely személyragozva főnév gyanánt használtatik, s am. jövet, jövetel. Valakinek jöttét várni. Jöttömben v. jöttömkor rablókkal találkoztam. Jöttében mentében sokat látott, hallott. Jöttön jőni am. sietve, nyakrafőre jőni.

*JÖTTMĚNT
(jött-měnt) ösz. mn. Oly emberről mondjuk, kinek nincs bizonyos állandó maradása, és lakhelye; csavargó idegen, bujdosó; kinek se országa, se hazája, sehonnai. Midőn többekről van szó, am. gyülevész, csőcselék. Jöttment népek. Megvető kifejezés. Egy értelmű vele a szláv eredetű pribék. (pribeh, Hergelaufener).

*JÖVEDÉK
(jö-v-ed-ék) fn. tt. jövedék-ět, harm. szr. ~e. l. JÖVEDELEM. Különösebben a többesben használtatni szokott Gefälle német szónak megfelelőleg, kezdék újabb időben használni.

*JÖVEDÉKI
(jö-v-ed-ék-i) mn. tt. jövedéki-t, tb. ~ek. Jövedéket illető, arra vonatkozó; különösen amit a jövedéktől fizetni kell. Jövedéki adó.

*JÖVEDELĚM
(jö-v-ed-el-ěm) fn. tt. jövedelm-et, harm. szr. jövedelm-e. Általán azon haszon akár készpénzben, akár más értékben, melyet valaki jószágából, mesterségéből, kereskedéséből, hivatala vagy szolgálata, fáradsága stb. után bevesz. Földesúri jövedelem. Esztendei, félévi, negyedévi jövedelem. Egy jobbágytelek jövedelme. Fele jövedelmét közintézetekre szánni. Ez évben kevesebb volt a jövedelmem, mint a kiadásom. Ha egy pénz a jövedelmed, kettőt ne költs. Az ősiség eltörlésével az ügyvédek munkája fogyott, de jövedelmök is csökkent. Tiszta jövedelem, mely a szükséges kereseti költségek lehuzása után fenmarad.

*JÖVEDELMES
(jö-v-ed-el-ěm-es) mn. tt. jövedelmes-t, tb. ~ek. Jószágról, mesterségről, hivatalról, s akármiféle keresetmódról mondjuk, mely hasznot hajt, mely gyümölcsöző, nyereséges. Egyik jószág jövedelmesebb mint a másik. A jól kezelt timárság jövedelmes kézi mesterség. Jövedelmes ház, gyümölcskert. Jövedelmes kocsma, vendéglő.

*JÖVEDELMESÍT
(jö-v-ed-el-ěm-es-ít) áth. m. jövedelmesít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Bizonyos jószágot, mesterséget, hivatalt, keresetmódot stb. jövedelmessé tesz. Javítások által jövedelmesíteni a mezei gazdaságot.

*JÖVEDELMESÍTÉS
(jö-v-ed-el-ěm-es-it-és) fn. tt. jövedelmesítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valamit jövedelmessé teszünk. V. ö. JÖVEDELMES.

*JÖVEDELMETLEN
(jö-v-ed-el-ěm-etlen) mn. tt. jövedelmetlen-t, tb. ~ěk. Ami jövedelmet nem hoz, hasznot nem hajt, vagy aránylagosan a rá fordított költségeknél kevesebbet hoz. Jövedelmetlen kopár, homokpuszták. Jövedelmetlen puszta ház.

*JÖVEDELMEZ
(jö-v-ed-el-ěm-ěz) önh. m. jövedelmez-tem, tél, ~ětt, htn. ~ni, par. ~z. Jövedelmet hoz, hasznot hajt, gyümölcsözik. A juhtenyésztés jobbára jól szokott jövedelmezni. A pesti házak többet jövedelmeznek most, mint ezelőtt csak tíz évvel is.

*JÖVEDELMEZÉS
(jö-v-ed-el-ěm-ez-és) fn. tt. jövedelmezés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Valamely birtoknak, üzletnek, stb. haszonhajtása, gyümölcsözése, jövedelemhozása.

*JÖVEDELMEZŐ
(jö-v-ed-el-ěm-ez-ő) mn. tt. jövedelmezőt. Ami jövedelmet, hasznot, nyereséget hoz, gyümölcsöző. Jövedelmező mezei gazdaság, juhtenyésztés. Jövedelmező üzletek.

*JÖVEDELMI
(jö-v-ed-el-em-i) mn. tt. jövedelmi-t, tb. ~ek. Jövedelemre vonatkozó, azt illető. Jövedelmi ág, jövedelmi forrás, mérleg. Jövedelmi képesség.

*JÖVEDELMIADÓ
(jövedelmi-adó) ösz. fn. Adó neme, melyet valaki jövedelmeitől bizonyos kulcs szerint fizet.

*JÖVEL (1)
a jő igének egyik parancsoló alakja, az egyes számu második személyben, s am, jőj el. Jövel Szentlélek úr Isten. Egyházi ének.

*JÖVEL (2)
(jö-v-el) régies önh. alkalmasint gyakorító értelemben, mint járál, hálál; m. jövelt. Eléjön Szalag Á. Levelestárában egy 1556-iki levélben: "Az Magyar Bálinth jobbágyi sok hazuk (hazug) hírrel jövelnek ide."

*JÖVEMÉNY
(jö-v-em-ény) fn. tt. jövemény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Az összes jövedelemnek azon része, mely a ráfordított költségek lehuzása után mint tiszta haszon fenmarad. Év multával a részvényes társaság tagjai száz forint után tíz forint jöveményt kaptak.

*JÖVENDŐ (1)
(jö-v-end-ő) mn. tt. jövendő-t. Aki vagy ami jönni fog, aki vagy ami ezután érkezendik; következő. A jövendő vendégek számára helyet készíteni. Jövendő háboruról beszélgetnek. Jövendő sorsáról aggódni. A jövendő kor elfogulatlanul itél majd rólunk. Jövendő időre hagyni, halasztani valamit.

*JÖVENDŐ (2)
(mint föntebb) fn. 1) Általán minden, ami ezután történni fog. A jövendőt gyanítani lehet, de tudni nem. Jövendőt mondani. 2) Állapot, mely valakire ezután vár, vagy várhat. Jövendőjéről aggódni. Jövendőjét eljátszani. Egy jobb jövendő elé nézni.
"Blanka sejti a jövendőt,
S benne szörnyeket,
Szent kolostor szűze lett ő,
Elhalandó, s nem szülendő
Rabbá gyermeket."
Erdélyi János.
3) Az igeidőket illetőleg l. JÖVŐ fn.

*JÖVENDŐBELI
(jövendő-beli) ösz. mn. Aki vagy ami ezután lesz. Jövendőbeli házastárs. Jövendőbeli dolgok, események.

*JÖVENDŐBEN
(jö-v-end-ő-ben) ih. Jövendő időben, ezután, később, utóbbi korban. Jövendőben más rendet követünk.

*JÖVENDŐL
(jö-v-end-ől) áth. m. jövendől-t. Jövendőt mond, jósol. Üdvözítőnk megjövendőlte Jeruzsálem elpusztulását. Isten reád térítse azt, amit én rólam jövendőlsz. (Kisviczay). V. ö. JÓSOL.

*JÖVENDÖLÉS
(jö-v-end-ől-és) fn. tt. jövendőlés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Jövendőmondás, jósolás, előleges kijelentése annak ami történni fog. A régi próféták jövendölései beteljesedtek. Babonás jövendölés. V. ö. JÓSLÁS.

*JÖVENDŐLŐ (1)
(jö-v-end-ől-ő) mn tt. jövendőlő-t, tb. ~k. Aki valamit jövendől, jövendőt mond, jósol. Jövendölő szent jósok. Szerencsét vagy szerencsétlenséget jövendölő czigányasszony.

*JÖVENDŐLŐ (2)
(mint föntebb) fn. Személy, ki jövendőt mond. A jövendölők szavai beteljesedtek. V. ö. JÓS.

*JÖVENDŐMONDÁS
(jövendő-mondás) ösz. fn. Mondás, mely által valaki előre kijelenti, ami történni fog. Jelenti azon hivatást vagy keresetmódot is, melynél fogva valaki jövendől. Jövendőmondásra megbizott istenihlelte férfiak. Jövendőmondásból élni.

*JÖVENDŐMONDÓ
(jövendő-mondó) ösz. fn. Személy, ki jövendőt mond. V. ö. JÓS.

*JÖVENDŐRE
(jö-v-end-ö-re) ih. Jövendő időre, későbbi, utóbbi, ezután következő korra. Jövendőre halasztani valamit.

*JÖVENDŐSÉG
(jö-v-end-ő-ség) fn. tt. jövendőség-ět, harm. szr. ~e. 1) Jövendő kor, idő. 2) Azon emberek öszvege, akik utánunk élni fognak.

*JÖVÉNY
l. JÖVEVÉNY.

*JÖVÉS
(jö-v-és) fn, tt. jövés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Mozgás, mely által bizonyos helyhez közeledünk, s odaérkezünk. Jövés közben elestem. Jövés-menés am. ide-oda járás. Eljövés, feljövés, megjövés, kijövés, lejövés, összejövés. 2) Átv. növények hajtása, csirája.

*JÖVESZT
(jö-v-eszt) áth. m. jöveszt-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. jöveszsz. Am. eléállít, nemzetgazdasági értelemben. A latin producere, német erzeugen, nemzetgazdaságtani szók magyar kifejezésére a 'kereskedelmi szótár'-ban elfogadott új szó; mely helyett némelyek 'termel' igét használják; azonban ez csak arra alkalmazható, ami terem, termesztetik; de a kézművekről, gyártmányokról s egyéb mesterséges készitményekről, pl. kalapról, csizmáról, asztalról stb. nem mondhatjuk hogy teremnek, tehát nem is termeltethetnek.

*JÖVESZTÉK
(jö-v-eszt-ék) fn. tt. jövesztéket. Ami jövesztetik, a természet vagy mesterség utján eléállittatik. (Productum). V. ö. JÖVESZT.

*JÖVESZTÉS
(jö-v-eszt-és) fn. tt. jövesztés-t, tb. ~ěk. Cselekvés midőn valaki jöveszt. V. ö. JÖVESZT.

*JÖVESZTMÉNY
(jö-v-eszt-mény) fn. tt. jövesztmény-t, tb. ~ěk. l. JÖVESZTÉK.

*JÖVESZTŐ
(jö-v-eszt-ő) mn. és fn. tt. jövesztőt. Aki a természet, vagy mesterség utján valamit eléállít. V. ö. JÖVESZT.

*JÖVET (1)
(jö-v-et) fn. tt. jövet-ět, harm. szr. ~e. Út, melyet valaki bizonyos helyhez közeledve, errefelé tesz. Jövetben is, menetben is találkozni. A menet több ideig tartott mint a jövet. Idejövet, visszajövet, feljövet.

*JÖVET (2)
(mint föntebb) ih. am. jövés közben, azon idő alatt, míg jövünk vagy jöttünk. Most sietnem kell, majd jövet beszólok hozzád. Jövet menet esett az eső. Máskép: jövett, mely régiesen felveszi a személyragokat jövettem, jövetted, jövetre azaz, jöttömben, jöttödben, jöttében.

*JÖVETĚK
(jöv-e-těk). A régieknél, pl. a Nádor-codexben am. jőjetek.

*JÖVETEL
(jö-v-et-el) fn. tt. jövetel-t, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. Közeledésre, ideérkezésre kitűzött út. A fejedelem jövetelét várni. Használtatik összetéve is: Megjövetel, összejövetel, visszajövetel. Atyánk megjövetele bizonytalan. Összejövetelre rendelt hely, és nap. Visszajöveteled után köztünk maradsz.

*JÖVEVÉNY
(jö-ve-vény, a ve tag csak közbeszuratnak tekintendő, mint az egyszerü v is szinte közbeszurat; az egész e helyett: jö-v-vény) fn. tt. jövevény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Idegen helyről, idegen földről, országból jött ember. A magyar királyok koronként sok jövevényt fogadtak be az országba. A jövevényeknek szállást adni. Már nem vagytok vendégek és jövevények. (Sz. Pál Ephes. II. 19.)

*JÖVEVÉNYJOG
(jövevény-jog) ösz. fn. Jog, melylyel a jövevények birnak. Rokon vele a vendégjog.

*JÖVŐ
(jö-v-ő) mn. és fn. tt. jövő-t. 1) Aki jön, erre közeledő útban van. A haza jövő gyermekeknek ennivalót készíteni. A jövő vendégek már látszanak. Falu végén jövő csorda, nyáj. 2) Mondjuk időről, korról, mely ezután következik, mely a jelent követi. Jövő idő. Jövő kor. Jövő hét, hónap, év, század. Jövő tavasz, nyár, ősz, tél. Jövő szüretkor. Jövő farsangon. 3) Főnévül a nyelvtanban az igének időbeli módosítása, mely a jelen után következő cselekvést vagy szenvedést, fejezi ki. A jövőnek a magyarban két fő alakja van. Egyik and end raggal, a másik fog segéd igével. Igaz ugyan, hogy az első a régi emlékekben leginkább föltételes mondatokban fordul elé, de ott sincs példa nélkül, hogy a latin indicativusi jövőnek felel meg: "És oztán veendi meg (latinul: diripiet) ő házát." "És mondandotok (dicetis) e hegynek." "Menden (=minden) kivalland (confitebitur) engemet emberek előtt." Tatrosi codex. A 'fog' segédíge használatát is találjuk már a XVI. századbeli emlékekben is, mint Pesti Gábornál: "Ha kegig vak vakot fog vezérleti, mind a ketten a verembe esnek." A XVI. századbeli levelekben (Szalay Á. gyüjteményében) is gyakran eléjön. - Ha a mondatban valamely szó már kifejezi a jövőt, akkor magát az igét csak jelenben használjuk. (Jövőben jelen). "Ki jövendő en utánam .... az keresztel (baptisabit) titeket Szentlélekben." "Mind ezeket neked adom (dabo), ha leesvén imádandasz engemet." "Legottan kedig a törödelemnek napi után a nap megsetétöltetik (obscurabitur) és hold nem adja (dabit) ő világát és a csillagok lehullnak (cadent) mennyről és a mennyei jószágok megindoltatnak (commovebuntur)." Tatrosi codex.
"Majd feltalálom egykor én is
Hasztalanul keresett nyugalmam."
Kazinczy.
A fő vagy alapformák újabb igeragozást is elfogadnak, pl. a Sajó-Szenpéteriek végezésében (1403-ból) eléfordúl: hozandana; az erdélyi rendek végezésében (1572-ből) jőni fogna. Gróf Eszterházy Miklós nádornál (1638-ból): "de kevés effectusa fogott még eddig lenni. Benigna asszony imakönyvében (1513-ból): "És mint te barátid és esmerőid ellenöd támadának és senki ő közzülök vigasztalód nem leszön vala." A Tatrosi codexben: "Ha valakinek atyjafia meghaland és ez feleséget vallott teend." (si frater alicujus mortuus fuerit habens uxorem). Ebben az a nevezetes, hogy a forditó nem is a latint utánozta, melyben csak jelen áll (habens), hanem saját nyelv érzéke használtatta vele a mult jövőt. A régi Passióban (Toldy F. kiadása): "Hol vala megfogatandó," "mikoron vala beteljesendő." A Thaly K. kiadta Történeti Kalászokban a XVII. századból: "Fogtanak volna menni;" "de ekkor annál feljebb való tisztet (tisztséget) fogott viselni. Bethlen Gábor diadalénekében (1618-1629. Thaly K. gyüjteménye):
"Ne taszitsd búra,
Rút gyalázatra,
Hozzád hajtott fejemet.
Ha tudatlanul
Eltévöledett,
Háládatlanul
Bünben esendett
Mértéköljed vessződet."
A mai nyelvészek némelyike kézzel lábbal ellene van a jövő újból ragozásának, s mily helytelenül, mutatják a régi példák is, de ezeket nem tanulmányozzák. 4) A 'jövő' szó szintén főnévül használtatva am. jövendő állapot, sors, létel. Szomorú jövőnek nézünk elébe. Mily jövő vár ezen nemzetre?
"Múltadban nincs öröm,
Jövődben nincs remény."
Bajza.
"Mivé levél e szűk jelen karán,
S mi vár reád még a jövő nyomán."
Garay.

*JÖVÖGET
(jö-v-ög-et) önh. és gyakor. m. jövöget-tem, ~tél, ~ětt, parancs. jövögess. Gyakorta jő. El-eljövöget hozzánk.

*JÖVŐLEG
(jö-v-ő-leg) ih. l. JÖVENDŐBEN.

*JÖVÖTÉNY
(jö-v-öt-ény) fn. tt. jövötény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Gabonaszárra tekerődző gazféle vékony fű. Máskép: gyövötény. Törzsöke a hajtást, csirázást jelentő jövés, jövet.

*~JÚ
összetett névképző, pl. borjú (=bor-i-ú), sarjú (sar-i-ú), faggyú (=fagy-j-ú, fagy-i-ú) szókban.

*JUCZI
női kn. tt. Juczi-t, tb. ~k. A Judit név kicsinyező alakja, s jelent fiatal kis Juditot; vagy csak nyájas szólitásként használtatik, mint általában a keresztnevek kicsinzői. Némely tájakon: Judi, Dudi, Jutka.

*JÚDÁS
(a Juda szónak görög és latin alakja) bibliai név, mint Jákób negyedik fiának, és a 12 apostolok egyikének is neve. A héber nyelvben jehúdáh am. magasztalt.

*JUDÁSCSÓK
(Júdás-csók) ösz. fn. Átv. ért. olyan csók, mint a Júdásé, aki avval a Krisztust elárulta, áruló csók.

*JÚDÁSFA
(júdás-fa) ösz. fn. Ázsiában és déli Európában tenyésző fa, pillangóalakú virágokkal, s tíz lefelé hajló hímszálakkal. (Arbor Judae, Siliquastrum. L). Júdásfának mondják, mert, a monda szerént Júdás az áruló tanítvány ily fára akasztotta volna magát.

*JUDIT
(héber eredetű [ösmér, ért] szótól, innen jehúdith am. istent ösmerő) női kn. tt. Judit-ot. Judith. Judit könyve; így neveztetik a Bibliának azon könyve, melyben Judit és Holofernes eseménye följegyeztetett.

*JUH (1)
fn. tt. juh-ot, harm. szr. ~a. Hasonlít hozzá a sínai jáng, török kojun, csagataj kojď (honnét kojcsď am. juhász) avar eu, finn uulai, görög oiV latin ovis, némely német szójárásokban: Euwe, Uewwe, Auwe, angol ewe (olvasd: jú), szláv ovecz stb. Eredetileg ih, s a régieknél így is fordúl elé számtalanszor; s innen ihász. Somogymegyében, Endréd helységének határában van egy dűlő, melyet ihállásnak neveznek, mert egykor ott ihaklok voltak. Az ih lehellet mintegy kifejezni akarja azon állatnak, melyet jelent, egy részről feltünőleg sebesen lélekző természetét, kivált meleg időben, más részről annak gyöngeségét és szelidségét is. A juh azonban nagyobb hangzatossága miatt divatosabb. Jelent világszerte ismert nyájas állatnemet, mely az emlősök, és hasított patások neméhez tartozik, s gyapja miatt leginkább becsültetik. Hímje, melyet kosnak neveznek, üres, tekervényes szarvai által különbözik a nősténytől. Egyébiránt a kosok szarvai, a fajok különbségéhez képest különböző alakúak. Vad juh, mely vadon állapotban, de szintén nyájanként tenyészik Sziberiában, Afrikában, stb. Szelíd juh. Magyar juh, szőrnemű hosszu fürtös gyapjuval.,Selyem juh, lágy-tapintatú fínom gyapjuval. Kutyaszőrű juh, mely közép a magyar és selyem juh között. Anyajuh, mely tenyésztésül használtatik. Vén juh. Köhög mint a vén juh. (Km.). Olvasott juh. Az olvasott juhot is megeszi a farkas. (Km.). Juhokat őrizni, legeltetni. Juhokat sózni, fejni, nyírni. Bibliai és egyházi képes beszédben jelenti a hiveket, mennyiben papjaikkal, átv. ért. pásztoraikkal viszonyban állanak. Mondá neki (Péternek Jézus): Legeltesd az én juhaimat. (János 21. 17.) A jó pásztor lelkét od' adja juhaiért. Örvendjetek, mert megtaláltam az én juhomat, mely elveszett vala. (Lukács.) Köz prózai nyelven: birka v. birke.

*JUH! (2)
széles kedvüek, dombérozók, nyilván mulatozók, lakodalmasok felkiáltó indulatszava. Ih juh! ih juh juh! Összetöröm magamat, kitöröm a nyakamat, még sem hagyom magamat, ih juh juh, juh juh juh! (Tánczvers). Különbözik: juj.

*JUH (3)
v. JOH, fn. tt. juh-ot. A szekér alá benyuló rúdszárnyat fentartó fa. V. ö. JOH, (1).

*JUHAKOL
(juh-akol) ösz. fn. Akol a juhok számára. V. ö. AKOL.

*JUHAR
fn. tt. juhar-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a v. ~ja. Rokon vele a latin ornus. német Ahorn, és a szláv javor. Világos zöld, csipkés, s a szőlőlevelekhez némileg hasonló levelű lombos fa, melynek kemény, és fehér anyagjából finomabb-féle asztalosmüvek, szerszámok, hangszerek, pl. hegedűk stb. készittetnek (Acer. L.) Máskép: ihar, jávor.

*JUHARFA
(juhar-fa) ösz. fn. l. JUHAR.

*JUHÁSZ
(juh-ász) fn. tt. juhász-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Általán személy, ki juhokkal bánik, ki gondjokat viseli, őrzi, legelteti, eteti, sózza, feji stb. Különösen: számadó juhász, ki az egészre felügyel, a palóczoknál: bacsó v. bacsa; fejős, ki a juhokat feji; köpűs, ki a köpübe fejt tejet kezeli; bárányos, ki a bárányokat őrzi; kospásztor, ürüpásztor, ki a kosokra, ürükre ügyel. Alsó Nyitramegyében juhásznak nevezik az urodalmi puszták és majorok haszonbérlőit is, kik juhokat tartanak; túl a Dunán: birkás. Juhász módjára füttyenteni, botot forgatni. A juhászok új éve Dömötör, túl a Dunán Szent Mihály napja.
"Ha gyönyörüségesen
Él valaki ily frisen,
Élek juhász a mezőben,
Legelnek nyájim erdőben,
A hegyek havasiban,
A vizek forrásiban."
Juhászdal (Erdélyi J. gyüjt.).
"Megy a juhász szamáron
Földig ér a lába,
Nagy a világ, de nagyobb
Boldogtalansága."
Petőfi.

*JUHÁSZAT
(juh-ász-at) fn. tt. juhászat-ot, harm. szr. ~a. 1) Juhokkal való bánás, foglalkodás. Juhászatra adni magát. 2) A juhokkal való bánásmódnak okszerü, rendes ismerete. Juhászatot tanulni. Juhászatról irt könyvek.

*JUHÁSZATI
(juh-ász-at-i) mn. tt. juhászati-t, tb. ~ak. Juhászatot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Juhászati könyvek.

*JUHÁSZBOCSKOR
(juhász-bocskor) ösz. fn. Közönséges szíjas bocskor, milyet a juhászok, s más pásztoremberek, kivált a hegyes vidékeken, viselni szoktak; máskép, telekes bocskor.

*JUHÁSZBOJTÁR
(juhász-bojtár) ösz. fn. A juhászgazdának, vagy bacsónak segéde. A nagyobb juhászatoknál van első, második, harmadik bojtár.
"Hej juhászbojtár hol a juh?
Mért vagy te olyan szomorú?"
Vitkovics.
V. ö. BOJTÁR.

*JUHÁSZBOT
(juhász-bot) ösz. fn. Bot, melyet a juhászok hordanak, különösen, kajmós bot. Átv. ért. főpapi diszbot, melyet nyilvános szertartások alkalmával viselnek, mint jelképét a lelki pásztorságnak. Szokottabban: pásztori bot, püspöki bot.

*JUHÁSZBUNDA
(juhász-bunda) ösz. fn. Általán magyar juh gyapjas bőréből varrott bunda. Különösen: cseres, melynek bőrét cservízben készitették; csávás, melynek bőrét megcsáválták; lánczon törött, melyet sós vizbe mártott s lánczon puhított nyers bőrből varrnak. Büdös mint a juhászbunda. (Km.).

*JUHÁSZCSILLAG
(juhász-csillag) ösz. fn. Igy neveztetik az estveli, és hajnali csillag, mely szerént intézkednek a juhászok dolgaik körül.

*JUHÁSZDAL
(juhász-dal) ösz. fn. Dal, melyet a juhászok dalolnak, s mely különösen a juhászok életére vonatkozik, pl.
"Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak,
Jó legelője van ott a birkának,
Fizetésem tíz forint húsz karajczár,
Megél abból egy bojtár."
"A gazdámmal leszek én egy kenyéren,
Sz.-György napján jönnek értem szekéren,
Fölteszem a tulipántos ládámat,
Furulyámat, dudámat."
Dunántuli juhászdal.

*JUHÁSZDÉL
(juhász-dél) ösz. fn. Délelőtti kilencz óra időtája, minthogy a juhászok forróbb nyári napokban ez időtájban szoktak hazahajtani, s delelni, vagy juhokat fejni, bárányokat szoptatni, stb.

*JUHÁSZĚB
(juhász-ěb) ösz. fn. l. JUHÁSZKUTYA.

*JUHÁSZFURULYA
(juhász-furulya) ösz. fn. Egyszerü furulya. Túl a Dunán egy réf hosszaságú, s rendesen, hat vagy ritkán nyolcz likra, melyek a csőnek alsó része felé esnek.

*JUHÁSZGAZDA
(juhász-gazda) ösz. fn. Öreg juhász v. számadó juhász, v. bacsó. Ettől különbözik a juhos gazda, azaz oly gazda, ki juhokat tart, és tenyészt.

*JUHÁSZGYERĚK
(juhász-gyerěk) ösz. fn. Juhokat őrző, a bojtár vagy juhászlegény mellett szolgáló gyerek. A bárányokat juhászgyerekkel őriztetni. A juhászgyereket ebédért küldeni.

*JUHÁSZHAJLÉK
(juhász-hajlék) ösz. fn. A tanyán, szálláson, pusztán tanyázó juhászok hajléka, kunyhója, putrija.

*JUHÁSZI
(juh-ász-i) mn. tt. juhászi-t, tb. ~ak. Juhászt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Juhászi szolgálat, életmód.

*JUHÁSZIK
(juh-ász-ik) k. l. JUHÁSZODIK.

*JUHÁSZÍT
(juh-ász-ít) áth. m. juhászít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Szelídít, valakit reábir, hogy haragját letegye, hogy lecsendesüljön. V. ö. JUHÁSZODIK.

*JUHÁSZKALIBA
(juhász-kaliba) ösz. fn. l. JUHÁSZHAJLÉK.

*JUHÁSZKODIK
(juh-ász-kod-ik) k. m. juhászkod-tam, ~tál, ~ott, par, juhászkodjál. Juhászok életmódját, és foglalatosságát űzi, gyakorolja.

*JUHÁSZKOMONDOR
(juhász-komondor) ösz. fn. Legnagyobb fajtájú jukászkutya, mely ha szeges örvvel elláttatik, a farkassal is szembeszáll. V. ö. KOMONDOR.

*JUHÁSZKUNYHÓ
(juhusz-kunyhó) ösz. fn. l. JUHÁSZHAJLÉK.

*JUHÁSZKUTYA
(juhász-kutya) ösz. fn. Széles ért. minden kutya, mely a juhásznak kisérő társa. Vannak apró fajuak, melyek ha kell, csaholva, és körül futkosva a nyájat terelgetik, s ezek a juhásznak elválaszthatlan társai. Vannak nagyobbféle kuvaszok, és komondorok, melyek az aklok körül tanyáznak, az idegeneket megtámadják, s a farkasok ellen őrködnek; ezek karcsu termetök, s bozontos hosszu szőrük által kitünők. Karcsu, mint a juhász kutya (km.).

*JUHÁSZLEÁNY
(juhász-leány) ösz. fn. Leány, ki juhok őrzésével foglalkodik, vagy egyébként is juhokkal bánik.

*JUHÁSZLEGÉNY
(juhász-legény) ösz. fn. Juhokkal bánó legény vagy nőtelen juhász ifju. A mely vidékeken a juhászok között bizonyos czéhbeli egyesület létezik, ott a legény előkelőbb a bojtárnál, s a juhászgazda v. számadó után áll. Legcsinosabbak és legnyalkábbak a Dunántuli juhászlegények.
"Suhog a szél, remeg a fa,
Juhászlegény ül alatta,
Rojtos, hímes gyolcsruhája,
Bús panaszt nyög furulyája."
Népd.
"Hortobágyi pusztán fuj a szél,
Juhászlegény búsan útra kél."
Gaal József.

*JUHÁSZODÁS
(juh-ász-od-ás) fn. tt. juhászodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Harag, fellobbanás, dühösködés utáni lecsillapodás, megszelídülés. V. ö. JUHÁSZODIK.

*JUHÁSZODIK
(juh-ász-od-ik) k. m. juhászod-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk hirtelen haragú, hóbortos emberről, ki miután dühében magán kivül ragadtatott, utóbb lecsillapodik, megszelídül, és magához tér. Úgy látszik, már juhászodik. Ha mérgét kiönti, majd megjuhászodik. Elemzési tekintetből e szó értelmezése homályos. Vajjon a juh szelidségétől kölcsönözte-e értelmét? Vagy történeti alapja valamely szelíd juhász? Vagy gyöke jó s eredeti alakja joászodik, melyből utóbb lett: johászodik (székelyesen; általánosabban:) juhászodik? mit onnan gyaníthatni, mert midőn a juh és juhász helyett tájdivatosan ih és ihász használtatik, a juhászodik helyett, tudomásunkra, sehol sem mondják: ihászodik. Némelyek a joh (=máj; zúza) szótól származtatják. Egyébiránt székely tájszólás szerént ugyanazt jelenti kanászodik ige is.

*JUHÁSZSÁG
(juh-ász-ság) fn. tt. juhászság-ot, harm. szr. ~a. Juhászi szolgálat, életmód. Juhászság-gal keresni kenyerét.

*JÚHÁSZSÍP
(juhász-síp) ösz. fn. l. JUHÁSZFURÚLYA.

*JUHÁSZSÜVEG
(juhász-süveg) ösz. fn. Süveg vagy sipka fehér báránybőrből, milyet némely tájakon a juhászok, s más közemberek viselnek, felcsapott karimával, melyet télen a fülekre húznak. Túl a Dunán a juhászok kalapot, vagy télen bagósüveget viselnek.

*JUHÁSZTARISZNYA
(juhász-tarisznya) ösz. fn. Tarisznya, milyet a juhászok viselnek. Ez különféle tájakon különböző: vászon vagy gombokkal kirakott bőr, sőt van, nevezetesen Érsekujvárott, bundabőrrel prémezett tarisznya is.

*JUHÁSZTAT
(juh-ász-tat) áth. m. juhásztat-tam, ~tál, ~ott. Juhászít, engesztelődésre bír.
"Mértékkel a bíró feleket juhásztat,
Közöli a vágást, engedve hibáztat."
Buda halála (Arany J.-tól).

*JUHÁSZTILINKÓ
(juhász-tilinkó) ösz. fn. A furulyánál rövidebb száru tilinkóféle síp.

*JUHÁSZVITYILLÓ
(juhász-vityilló) ösz. fn. Nádból vagy kákából, vagy szalmából, gazból összegalabított mezei sátor a juhászok számára.

*JUHÁZIK
(juh-áz-ik) k. l. JUHÁSZODIK.

*JUHBÁRÁNY
(juh-bárány) ösz. fn. Nősténybárány, különböztetésül a kosbáránytól, jerkebárány.

*JUHBAROM
(juh-barom) ösz. fn. A barmok osztályának azon faja, melyet a természettudók juhnéven neveznek, különböztetésül más barmoktól, pl. a szarvasmarháktól.

*JUHBÖGÖLY
(juh-bögöly) ösz. fn. Bögölyfaj, mely tojásait leginkább a juhok orralikába rakja le, melyekből a kikelt kukaczok az agy üregébe másznak fel, ott táplálkoznak, átalakulnak, s a juhok veszedelmes nyavalyáját, az úgynevezett kergeteget v. kergetegséget okozzák. V. ö. BÖGÖLY.

*JUHBŐR
(juh-bőr) ösz. fn. A juh nevü állatnak lenyúzott bőre, akár készitetlen, akár kikészitett állapotban. Nyers juhbőr. Cserzett, csávált, lánczon törött juhbőr. Juhbőrből varrt bunda, suba, ködmön, nadrág. Juhbőrrel béllelt ruha, mente.

*JUHCSENKESZ
(juh-csenkesz) ösz. fn. A csenkeszfűnek egyik faja, mely hegyes, száraz, és aszú vidékeken terem, s a juhoknak kedves eledele. (Festuca ovina. L.). V. ö. CSENKESZ.

*JUHCSIMBE
(juh-csimbe) ösz. fn. Apró légyhez hasonló tetü, mely a juhok gyapjába csimbeszkedik, s azt megzöldíti. (Hippobosca ovina. L.)

*JUHFARK
(juh-fark) ösz. fn. A juhnemű állat farka. V. ö. FARK.

*JUHFARKU
(juh-farku) ösz. mn. Juhfarkhoz hasonló alakú. Juhfarkú szőlő, hosszukás, karcsu gerezdű.

*JUHFEJŐTE
(juh-fejőte) ösz. fn. A juhakolnak azon zuga, hol a juhokat esztrengába szoritják, és fejik.

*JUHGANAJ
(juh-ganaj) ösz. fn. A juhnak ganaja, trágyája. V. ö. GANAJ.

*JUHGOLYÓ
(juh-golyó) ösz. fn. 1) A juhnak golyódad ganaja. Juhmogyoró.

*JUHGYAPJU
(juh-gyapju) ösz. fn. A juhnemü állatok különféle fínomságu gyapja. V. ö. GYAPJU.

*JUHÉJ
puszta Tolna megyében; helyr. Juhéj~on, ~ra, ~ról.

*JUHHIMLŐ
(juh-himlő) ösz. fn. A gyerekhimlőhöz hasonló juhnyavalya, mely ezen állatokra nézve igen veszélyes szokott lenni. Máskép: birkahimlő.

*JUHHÚS
(juh-hús) ösz. fn. A juhnemü állat húsa. Pörkölt juhhús. A juhhúsnak faggyuszaga van. Kiejtésben az egyik h elhangzik: juhús.

*JUHISTÁLÓ
(juh-istáló) ösz. fn. l. JUHAKOL.

*JUHJÁSZOL
(juh-jászol) ösz. fn. Alacsony és keskenyebbféle jászol, melyből a juhokat etetik. Ettől különbözik a sózó válu.

*JUHKAS, JUHKOSÁR
(juh-kas v. ~kosár) ösz. fn. Náddal, vagy veszszővel sövényezett hely a szabad mezön vagy ugaron, hol némely vidéki gazdák szokása szerént napközben a juhokat fejik, deleltetik, vagy tavaszkor az ellő juhokat tartják, miért néhutt ellető-nek hivják; túl a Dunán Győrvidékén: sellencz. Érsekujvárott a majorban levő aklot hivják kosár-nak.

*JUHLEGELŐ
(juh-legelő) ösz. fn. Legelő, melyen a juhok járnak vagy különösen a juhok számára alkalmas, és kijelölt legelő, különböztetésül az ökör-, tehénlegelőtől.

*JUHMAJOR (1)
(juh-major) ösz. fn. Major, hol juhok tartatnak, illetőleg tenyésztetnek.

*JUHMAJOR (2)
puszta Tolna megyében; helyr. Juhmajor-ba, ~ban, ~ból.

*JUHMÉTELY
(juh-métely) ösz. fn. A juhok ragadós nyavalyája, melyet a májban kifejlődő és élődő férgek okoznak. (Fasciola hepatica. L.)

*JUHMOGYORÓ
(juh-mogyoró) ösz. fn. A juhnak mogyoróhoz hasonló golyódad ganéja, mint a kecskéké: kecskebogyó.

*JUHNYÁJ
(juh-nyáj) ösz. fn. Együtt legelő, seregesen tanyázó, egy pásztor őrizete alatt levő juhok.

*JUHNYÍRÉS
(juh-nyírés) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn a juhok gyapját nyirik. 2) Azon időtáj, melyben a juhokat nyirni szokták. Jujnyiréskor mult egy éve.

*JUHNYÍRŐ
(juh-nyírő) ösz. fn. Munkás, napszámos, ki a juhokat nyíri.

*JUHNYÍRŐOLLÓ
(juh-nyírő-olló) ösz. fn, l. JUHOLLÓ.

*JUHOCSKA
(juh-ocs-ka) kicsinyező fn. tt. juhocskát. Fiatal vagy kedves juh. Átv. egyházi ért. fiatal, szeretett hívek, pl. gyermekek, leánykák.

*JUHÓL
(juh-ól) ösz. fn. l. JUHAKOL.

*JUHOLLÓ
(juh-olló) ösz. fn. Vastagabb-féle erős szerkezetű olló, melylyel a juhokat nyírik, különböztetésül a szabó-, kertész- stb. ollóktól.

*JUHOS
(juh-os) mn. tt. juhos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Juhokkal bővelkedő. Juhos tartomány vidék. 2) Juhokat tartó. Juhos gazda.

*JUHPÁSZTOR
(juh-pásztor) ösz. fn. Személy, ki juhokat legeltet, őriz.

*JUHPĚRJE
(juh-pěrje) ösz. fn. l. JUHCSENKESZ.

*JUHREKESZ
(juk-rekesz) ösz. fn. 1) l. JUHKOSÁR. 2) Esztrenga, vagyis korlátokkal elzárt hely, hová a juhokat különféle czélokból szétválasztva, pl. fejés végett, beszorítani szokták.

*JUHRÜH
(juh-rüh) ösz. fn. Rühféle ragályos bőrbetegség, mely a juhokat szokta meglepni.

*JUHSAJT
(juh-sajt) ösz. fn. Juhok tejéből készitett sajt. Kunsági juhsajt.

*JUHSÓSKA
(juh-sóska) ösz. fn. l. MADÁRLÓROM.

*JUHSZALAG
(juh-szalag) ösz. fn. l. ISZALAG.

*JUHSZÁM
(juh-szám) ösz. fn. Juhok mennyisége; a juhok mennyiségi állapota. A számadónak kötelessége a juhszámot pontosan tudni.

*JUHSZÁMMUTATÓ
(juh-szám-mutató) ösz. fn. A juhászati számadó könyvnek azon táblája, mely a juhok számát eléterjeszti.

*JUHSZÉL
(juh-szél) ösz. fn. Juhnyájnak a széle.
"Hej, juhszélre juhász!
Hej két oldalra gulyás!"
Népd. (Erdélyi J. gyüjt.)

*JUHTANÓROK
(juh-tanórok) ösz. fn. Juhrekesz v. sellencz, v. juhkosár, azaz kerités a szabad mezőn, hová a juhokat bezárják. V. ö. TANÓROK.

*JUHTANYA
(juh-tanya) ösz. fn. Juhtenyésztésre alkalmas épületekkel ellátott mezei majorság.

*JUHTARTÁS
(juh-tartás) ösz. fn. l. JUHTENYÉSZTÉS.

*JUHTEJ
(juh-tej) ösz fn. Az anyajuh teje. Juhtejből készitett zsendicze, túró, sajt.

*JUHTENYÉSZTÉS
(juh-tenyésztés) ösz. fn. A mezei gazdaságnak egyik legnevezetesb ága, mely a juhok szaporitásával, nevelésével, s nemesítésével foglalkodik.

*JUHTENYÉSZTŐ
(juh-tenyésztő) ösz. mn. Ki juhokat szaporít, nevel, nemesít. Juhtenyésztő gazdák, uraságok.

*JUHTETŰ
(juh-tetű) ösz. fn. Tetűfaj, mely a juhokat szokta meglepni. (Pediculus ovis).

*JUHTEVE
(juh-teve) ösz. fn. A juhhoz vagy inkább kecskéhez hasonló állat déli Amerikában, hosszú nyakú mint a teve, púpos szügyü, igen hasznos házi állat, s teherhordásra is alkalmaztatik. (Camelus lama. L.)

*JUHTRÁGYA
(juh-trágya) ösz. fn. Juhok ganéjából való trágya. V. ö. TRÁGYA.

*JUHÚSZTATÓ
(juh-úsztató) ösz. fn. Alkalmas készület valamely folyón vagy tavon, hol nyirés előtt a juhokat megúsztatják, és megmossák.

*JUHVAJ
(juh-vaj) ösz. fn. Juhtejfölből köpült vaj.

*JUJ! JUJH! JUJJ!, borzadást
visszaborzadást jelentő indulatszó. Jujh, mily borzasztó! Juj beh csúnya! Jujj mi ez? Némely szójárásokban csak nagyitó értelme van: juj beh szép! Sínai nyelven: hu, Schott szerént: vox suspirantis seu admirantis.

*JUJJIG
(jujj-ig) ih. Színig, fölig. Jujjig teli, azaz telides teli, csurdultig. Leginkább a gabonaméréskor használt jujj szótól, melyet akkor kiáltanak el, midőn a mérő teli van.

*~JUK
magas hangon: ~JÜK, (1), ösz. névrag a tárgymutató i v. j-ből és többes 3-ik személyragából, ~jok, ~jök helyett az egymásután többször eléforduló o kikerülése végett, pl. posztójuk, örökjük.

*~JUK
magas hangon: ~JÜK, (2), ösz. igerag a tárgymutató i v. j-ből és többes 1-ső személyragából, a mutató mód jelene és jövőjében, s a kapcsoló módban, mindenütt tárgyi ragozásban: mondjuk, halljuk; védjük, kérjük; mondandjuk; kérendjük.

*JULCSA, JULCSI
női kn. A Juliána név kicsinyezője, am. fiatal, kisded vagy kedves Juliána.

*JULI, JULIA
női kn. Juliána megrövidítve, és kicsinyitve.

*JÚLIAMAJOR
puszta Tolna megyében; helyr. Júliamajor~ba, ~ban, ~ból.

*JULIÁN
(latin eredetű, jelentése: ifjodó, julus szótól, mely pelyhet jelent valamely gyümölcsön, pl. baraczkon, birsalmán stb.) férfi kn. tt. Julián-t, tb. ~ok. Julianus. Hitehagyott Julián császár.

*JULIÁNA
(latin eredetü, jelentése: ifjodó szűz) női kn. Juliana, Julia.

*JÚLINKA, JULIS, JULISKA,
női kn. Juliána kicsinyezőji.
"Sírva váltam Julinkától,
Szívem repedt bánatjától."
Döbrentei G.

*JÚLIUS
(Julius Caesartól neveztetett el, ki e hónapban, melynek előbb Quintilis neve volt, születettnek mondatik) fn. tt. július-t, tb. ~ok. A polgári évnek hetedik hava, nyárhó, szent Jakab hava, ami éghajlatunk alatt, aratás idénye.

*JÚNIUS
(Junius, a juvenum nomine dictus, adest [Ovidius]; némelyek Junótól származtatják) fn. tt. júniust-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A polgári évnek hatodik hava, máskép: Szent Iván hava, nyárelő, hatodhó.

*JUS
fn. tt. jus-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. v. ~sa. A jog szó helyett országszerte, a nép szájában is közdivatú szó.
"Oh én szegény notárus,
Mit használ a jus?"
Gaal József.
l. JOG.

*JUSZALAG, JUSZOLAG
l. ISZALAG.

*JUT
önh. m. jut-ott, par. juss. 1) Valahová mintegy kitüzött czélra, végképen oda ér, oda jön. Két órai lovaglás után állomásra jutni. A rendelt helyre eljutni. Czélhoz jutni. A hegyről alájutni. A vizen túl jutni. Néptolongás közt a szinházba jutni. Eljutni az erdő szélére. Feljutni a toronyba, hegytetőre. Sok viszontagság után haza jutni. Csakhogy ide jutottunk. Már eddig ő is oda jutott. A háboruból visszajutott. És mikor jutott volna Jézus tenger elve. És a városba jutvájok meghirdeték mend ezeket. (Münch. cod. Máté 8.). A Debreczeni Legendáskönyvben is eljut am. eljő, elérkezik. A Nádor-codexben 'valamibe kerül' értelemben is. "Képzötte vala háromszáz pénzen jutónak" azaz háromszáz pénzbe kerülőnek (Toldy Ferencz). 2) Bizonyos állapotba, helyzetbe jő. Özvegységre, árvaságra jutni. Szegénységre, szükségre, nyomorúságra, inségre jutni. Uraságra, méltóságra, hivatalra jutni. Romlásra jutni. Örök kárhozatra jutni. Boldog Isten, mire jutánk? Tehát már ennyire jutottunk? 3) Közelitő ragú névvel am. valamit megkap, elér, valamihez fér, s mintegy járás kelés után hozzá jő. Pénzhez, kincshez, gazdagsághoz jutni; holmi oklevelekhez, irományokhoz, könyvekhez jutni. Titokhoz jutni. Láttam őt, de a sok nép miatt nem juthattam hozzá. 4) Ezekben: eszembe jut, ha jól jut eszembe, am. emlékezem, ha jól emlékszem.
"Rózsám iszik a pinczébe"
Nem tom, jutok-e eszébe,
Csak akkor jutok eszébe,
Ha más leány ül ölébe'."
Népd.
5) Rész, vagy illetmény, vagy osztalék gyanánt jár valami. Nekem csak csont jutott. Hát neked mi jutott? Kinekkinek öt forint jut. Jut ha marad. Köszönje meg, ha csőszkéve jut neki. (Km.).
Ezen értelmezés után ugy látszik, hogy a jut eredetileg it vagy ít is volt, s gyöke vagy gyökeleme a mozgást menést jelentő i; it-ből lett jut, mint: ih juh, ig jog stb. Tökéletesen megegyezik vele a latin ige i-t (eo, io). V. ö. JUTÁN. Hogy jön értelemmel bir, kitetszik a R.M. Nyelvemlékek II. k. 191-192 lapjain eléforduló mondatokból: "Ezen közbe Mátyás deák jutott volna, és azt mondotta volna." "És hogy az pap mihelen eljutott volna, ottan megholt volna." "József is ezenközbe a városból megjuta" (megjöve). Tihanyi cod. Krisztus születéséről.

*JUTA
falu Somogy megyében; helyr. Jutá-n, ~ra, ~ról.

*JUTALÉK
(jut-al-ék) fn. tt. jutalék-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Általán, ami osztás, osztozás alkalmával járandóság gyanánt egynek egynek marad, vagy mint mondani szoktuk, ami jut.

*JUTALMAS
(jut-al-om-as) mn. tt. jutalmas-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Kevésbe kerülő, illő áru. Jutalmas áron venni valamit. Jutalmas vétel. 2) Illő haszonnal, nyereséggel járó. Jutalmas fáradság, szolgálat, hivatal. Jutalmas mesterség, keresetmód. Jutalmas vállalat, nyerészkedés.

*JUTALMATLAN
(jut-al-om-at-lan) mn. tt. jutalmatlan-t, tb. ~ok. 1) Mi hasznot, nyereséget nem hajt; mi után vagy mivel kevés bér, kevés haszon jár. Fáradsága jutalmatlan. 2) Meg nem dijazott. Jutalmatlan vitéz, pályanyertes. Határozókép am. jutalmatlanul.

*JUTALMATLANUL
(jut-al-om-at-lan-ul) ih. A nélkül, hogy jutalmat kapott volna; jutalom nélkül.

*JUTALMAZ
(jut-al-om-az) áth. m. jutalmaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Bizonyos jótettért, szolgálatért, érdemért díjt ad. Megjutalmazni a kitünő tanulókat. Az Isten a jókat megjutalmazza. A jeles vitézeket érdemjelekkel jutalmazni.

*JUTALMAZÁS
(jut-al-om-az-ás) fn. tt. jutalmazás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valakit jutalmazunk. V. ö. JUTALMAZ.

*JUTALMAZÁSI
(jut-al-om-az-ás-i) mn. tt. jutalmazási-t, tb. ~ak. Jutalmazást illető, azzal jaró, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Jutalmazási innepély.

*JUTALMAZATLAN
(jut-al-om-az-at-lan) mn. tt. jutalmazatlan-t, tb. ~ok. Akit vagy amit meg nem jutalmaztak. Jutalmazatlan vitézek. Jutalmazatlan fáradság, hivatalbeli szolgálat. V. ö. JUTALMAZ. Határozókép am. jutalmazatlanul.

*JUTALMAZATLANUL
(jut-al-om-az-at-lan-ul) ih. A nélkül, hogy jutalmazták volna, jutalmat nem nyerve. Isten az erényes embert nem hagyja jutalmazatlanul.

*JUTALOM
(jut-al-om) fn. tt. jutalm-at, tb. jutalm-ak. 1) Bér vagy dij, mely valakinek szolgálat, fáradság, érdem fejében jár, és jut. Aki mint cselekszik, ugy veszi jutalmát. Milyen a munka, olyan a jutalom. Aki idegen ebnek kenyeret hány, nem veszi jutalmát (km.). Jutalmát várni, adni. Földi, mennyei jutalom. 2) Különösen, kitüzött díj azok számára, kik bizonyos pályán versenyeznek. Jutalmat tenni föl, valamely tudományos kérdés megfejtésére. Első, második, harmadik pályanyertes számára igért jutalom. A jutalmat elnyerni. Jutalomért versenyezni. Különböztetésül V. ö. JUTALÉK.

*JUTALOMBIRÓ
(jutalom-biró) ösz. fn. Biró, ki megitéli, kit illet a versenyzők közől a kitett jutalom. Lófuttatási, harczjátéki, tudóstársasági jutalombiró.

*JUTALOMDÍJ
(jutalom-díj) ösz. fn. Pénz vagy más becses jószág, melyet a versenyzőknek, pályázóknak jutalomul kitesznek.

*JUTALOMFELELET
(jutalom-felelet) ösz. fn. Felelet, melyet valaki bizonyos pálya-kérdésre, valamely kitűzött jutalom megnyeréséért irásban ad. Jutalomfeleletek nyelvtudományi, természettani, mértani, történeti kérdésekre.

*JUTALOMJÁTÉK
(jutalom-játék) ösz. fn. Színházi eléadás, egy vagy több szinész különös javára. Egész jutalomjáték, midőn a tiszta jövedelem egészen a jutalmazandóé. Féljutalomjáték, midőn a jövedelemnek csak fele illeti őt.

*JUTALOMKÉRDÉS
(jutalom-kérdés) ösz. fn. Kérdés, mely az illető közönséghez intéztetik, azon hozzátétellel, hogy legalaposabb megfejtője bizonyos kitüzött jutalmat veend. Törvénytudományi, bölcsészeti, szépműtani jutalomkérdések. Jutalomkérdések hirdetése.

*JUTALOMOSZTÁS
(jutalom-osztás) ösz. fn. Nyilvános szertartás, midőn bizonyos személyeknek, érdemeik elismerése jeléül, előre kitüzött vagy utólagosan határozott jutalmakat osztogatnak.

*JUTÁN
(jut-ó-an) ih. Olcsó, illő, nem drága áron. Jután kapni valamit. Jután venni. Érsekújvár vidékén: intéz. E tájszólás is támogatja azon állitást, hogy a jut eredetileg it vagy ít is volt. (V. ö. JUT) s gyökeleme a mozgást, menést jelentő i, mert intén eredetileg szinte itén, azaz itően, melynek törzsöke az elavult: itek, itsz, it.

*JUTÁNY
(jut-ó-any) fn. tt. jutány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Jelent olcsót, valaminek illő, nem nagy árát, mihez könnyen juthatni.

*JUTÁNYI
(jut-ó-any-i) mn. tt. jutányi-t, tb. ~ak. l. JUTÁNYOS.

*JUTÁNYOS
(jut-ó-any-os) mn. tt. jutányos-t v. ~at, tb. ~ak. Mondjuk oly tárgyról, áruról, jószágról, melyet jutányon, azaz olcsó áron kapni. Jutányos pénzen venni. Jutányos vásárlás.

*JUTÁNYOSAN
(jut-ó-any-os-an) ih. Jutányos módon, jutányos pénzen. Jutányosan vásárlott eszközök. Jutányosan árverezni.

*JUTAS
puszta Veszprém megyében; helyr. Jutas-on, ~ra, ~ról.

*JÚTH
falu Somogy megyében; helyr. Júth-on, ~ra, ~ról.

*JUTKA
női kn. tt. Jutkát. Judit kicsinyezője. Jutka néne. Jutka asszony. Népies gúnynyelven jelent együgyü, papucs alatt levő férfit.

*JUTTA
l. JUTA.

*JUTTAT
(jut-tat) művelt. m. juttat-ott, par. juttass. Eszközli, azt teszi, hogy valami jusson, (jut igének többféle értelmében). Valakit hivatalra juttatni. A pazarlás véginségre, szegénységre juttatta őt. Juttass nekem is a nyereségből. Ha elfeledném, kérlek juttasd eszembe.

*JUTTATÁS
(jut-tat-ás) fn. tt. juttatás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki valamit juttat.

*JUTTIG
(jut-t-ig) ih. Elegendőképen, úgy hogy mindenkinek rész juthat belőle. Olyan alkatú mint untig, fogytig, csordultig, duztig stb. Juttig való am. elegendő. Székely szólás.

*~JÜK
l. ~JUK, (1), és (2).


Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.
J bötű, 1303 szóczikkel.
Forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/