A khinai nyelv
A khinai K.-Ázsia legfontosabb egytagú nyelveinek egyike. Minden szó maga a gyök.
Nyelvtana nincs s csak az egyes szógyökök egymás mellé sorakozásából áll a mondat.
Időfolytán néhány szó elvesztvén eredeti jelentőségét, szócskává lett.
Ezek az egyedüli nyelvtani segédeszközök. A mondatban való helyzetéről v.
jobban mondva elhelyezésétől függ a szó nyelvtani szerepe. Így minden gyök
kehet főnév, ige, melléknév stb. P. ez a szó ngan lehet, helye szerint:
nyugalom, nyugodt, megnyugtatni. A kínaiban tehát minden a mondattantól függ.
Meglepő a kínai nyelv szószegénysége. A művelt, ezelőtt hibásan mandarin-nyelvnek
elkeresztelt dialektusban alig lehet 500-nál több alapszó. Valamivel nagyobb
a déli szójárások szókincse, ily a kantoni 700, a fukiani 580 szógyököt
mutathat fel. Ezen a szószükségen a különböző hangsúlyozással segítenek.
Ugyanaz a szó másképp hangsúlyozva mást jelent. Ötféle hangsúlyt ismer a
művelt nyelv. Az egyformán hangsúlyozott szavak között is sok a sokjelentésű,
így p. ez a szó csi a. m. tudni, pók, ág, zsír v. más akcentussal a. m.
akarni, gondolni, ragadozó madár, disznó. A különböző hangsúlyozással
képzett szavak 1500-ra növelik a művelt nyelv szókészletét. A kínai nyelvnek,
amely a turáni v. urál-altáji nyelvcsaládhoz tartozik, a tatár nyelvekhez való
viszonyait Schott tárgyalta: Altaische Studien (Berlin 1860-72);
Schlegel az árja és kínai gyökök rokonságát vitatja. Magyar szavak kínai
rokonságáról Podhorszky írt: Etymologisches Wörterbuch der magyar. Sprache
aus chines. Wurzeln und Stämmen erklärt (Páris 1877).
Forrás: Pallas Lexikon
<vissza<
|