A khinai nyelv

A khinai K.-Ázsia legfontosabb egytagú nyelveinek egyike. Minden szó maga a gyök. Nyelvtana nincs s csak az egyes szógyökök egymás mellé sorakozásából áll a mondat. Időfolytán néhány szó elvesztvén eredeti jelentőségét, szócskává lett. Ezek az egyedüli nyelvtani segédeszközök. A mondatban való helyzetéről v. jobban mondva elhelyezésétől függ a szó nyelvtani szerepe. Így minden gyök kehet főnév, ige, melléknév stb. P. ez a szó ngan lehet, helye szerint: nyugalom, nyugodt, megnyugtatni. A kínaiban tehát minden a mondattantól függ. Meglepő a kínai nyelv szószegénysége. A művelt, ezelőtt hibásan mandarin-nyelvnek elkeresztelt dialektusban alig lehet 500-nál több alapszó. Valamivel nagyobb a déli szójárások szókincse, ily a kantoni 700, a fukiani 580 szógyököt mutathat fel. Ezen a szószükségen a különböző hangsúlyozással segítenek. Ugyanaz a szó másképp hangsúlyozva mást jelent. Ötféle hangsúlyt ismer a művelt nyelv. Az egyformán hangsúlyozott szavak között is sok a sokjelentésű, így p. ez a szó csi a. m. tudni, pók, ág, zsír v. más akcentussal a. m. akarni, gondolni, ragadozó madár, disznó. A különböző hangsúlyozással képzett szavak 1500-ra növelik a művelt nyelv szókészletét. A kínai nyelvnek, amely a turáni v. urál-altáji nyelvcsaládhoz tartozik, a tatár nyelvekhez való viszonyait Schott tárgyalta: Altaische Studien (Berlin 1860-72); Schlegel az árja és kínai gyökök rokonságát vitatja. Magyar szavak kínai rokonságáról Podhorszky írt: Etymologisches Wörterbuch der magyar. Sprache aus chines. Wurzeln und Stämmen erklärt (Páris 1877).
Forrás: Pallas Lexikon
 
<vissza<